udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 470 találat lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-470

Névmutató: Barra Réka

2017. szeptember 11.

Beszélgetés dr. Nagy Éva államtitkári tanácsossal
Pozitív változások a magyar diákok számára
A vakáció utolsó hetében Déván került megszervezésre a magyar szaktanfelügyelők országos tanácskozása. A háromnapos rendezvény záróülését követően beszélgettünk dr. Nagy Éva államtitkári tanácsossal, a magyar szaktanfelügyelők minisztériumi megbízottjával.
– Szinte minden erdélyi megye képviseltette magát e tanácskozáson, amely a résztvevők szerint nagyon hasznosnak bizonyult. Ön hogyan értékeli a rendezvényt?
– Valóban nagyon eredményesek ezek a találkozások. A magam részéről rendkívül fontosnak tartom az állandó kommunikációt, mert ez az alapfeltétele a problémák megfogalmazásának és megoldásának. Az ilyen jellegű találkozókon, az országos szintű újdonságokról való tájékozódás mellett, lehetőség adódik a valós tapasztalatcserére, ami mindig nagyon hasznosnak bizonyul. Sok év után, tavaly volt egy olyan helyzet, hogy anyagiak hiánya miatt videókonferenciával helyettesítettük az országos tanácskozást, és nagyon hiányoltuk a személyes találkozást. Örvendek, hogy idén lehetőség adódott ennek megszervezésére, és itt is köszönetet mondok a helyi szervezőknek vendégszeretetükért, illetve mindazért, amit biztosítottak a rendezvény zökkenőmentes lebonyolítása érdekében.
– Mi volt az idei tanácskozás vezérfonala?
– Az ilyen jellegű találkozókon mindig ismertetni szoktuk a minisztériumi szinten meghozott legfrissebb döntéseket, változásokat. Idén az új tanügyi törvény által előírt tantervváltoztatás, illetve az e köré csoportosuló kérdések jelentették a fő témát. Itt egy betervezett, hosszú távú változásról van szó, ami új tanterveket, tankönyveket, segédeszközöket jelent. Szó volt továbbá a tanév szerkezetéről, a záróvizsgáról, érettségiről, illetve ez alkalommal is felhívtam a kollégák figyelmét arra, hogy a tanügyminisztériumhoz tartozó Országos Értékelő és Vizsgaközpontnál (C.N.E.E.), illetve az Országos Neveléstudományi Intézménynél (I.S.E) évek óta betöltésre várnak a kisebbségi anyanyelvű (magyar is) kollégák számára fenntartott helyek, de sajnos idén sem volt rá jelentkező.
– Különleges szakmai felkészültség szükséges ezen állások betöltéséhez, vagy miért ódzkodnak a kollégák?
– Úgy látom, elsősorban maga Bukarest jelent gondot, mert távol van. Továbbá tény, hogy a fizetés sem túl vonzó. Szakmai szempontból az értékelő és vizsgaközponti állásra legalább kilencéves szolgálati időszakkal rendelkező magyar szakos kollégát várnak, a Neveléstudományi Intézetbe pedig doktori fokozattal rendelkező pedagógusra van szükség. A magyar anyanyelvű oktatás szempontjából nagyon hasznos lenne, ha ezek a helyek betöltődnének.
– A tanácskozás fő témájaként az ötödikes tantervváltozást említette, melynek nyomán új tankönyvek kellett volna szülessenek. A médiában keringő hírek szerint, ez nem igazán valósult meg...
– El kell mondanom, hogy a magyar nyelven történő oktatásban meglehetősen jól állunk az ötödikes tankönyvekkel. Sikerült megírni és kiadni az ötödikes magyar nyelv és irodalom, a sajátos román nyelv és irodalom tankönyveket, valamint a római katolikus vallás tankönyvet. Előbbi kettőből két változat is született, amiből a kollégák már választhattak, leadhatták a rendelést, és bízom benne, hogy a tanévkezdéskor a padokon várják a diákokat. Időközben megszületett a sajátos magyar zenetankönyv is, amely a következő kiadási lehetőségre vár. Továbbá készülnek a protestáns vallástankönyvek is. Nagyra értékelem a tanterv- és tankönyvíró csoportunk munkáját, hiszen meglehetősen rövid idő alatt megszülettek ezek a tantervek és tankönyvek.
– Mi a helyzet a többi tantárggyal? Földrajz, történelem, matematika stb?
– Ezeknek a megírása, kiadása sajnos nem tőlünk függ. Meg kell szülessenek a román nyelvű tankönyvek, s csak ezek alapján lehet a magyar változatot is kiadni, vagyis előbb lefordítani. Ez nem rajtunk múlik. Ráadásul változóban van a tankönyvkiadási rendszer is.
– Említette a sajátos román nyelv és irodalom tankönyvet. Ez mit jelent konkrétan?
– Az új tanügyi törvény értelmében idéntől új tanterv szerint, sajátos módszerekkel tanítják a román nyelvet és irodalmat a magyar nyelvű oktatásban. Idén az ötödikben kezdődik a változás, ami aztán folyamatosan továbbmegy érettségiig. A most ötödikes diákok differenciált tétel alapján vizsgáznak majd nyolcadik, illetve tizenkettedik osztály végén. A megkülönböztetett tételek alapján letett vizsga természetesen egyenértékű lesz a többségiek által szerzett oklevéllel.
– Mennyire sikerült felkészíteni a pedagógusokat a változásokra? A magyar anyanyelvű romántanárok bizonyára örömmel fogadják az új lehetőséget, de mi a helyzet a román anyanyelvű oktatókkal?
– A nyár folyamán felkészítőket tartottak a szakemberek a Bolyai Nyári Akadémia keretében és ezen kívül is voltak és vannak még ilyen jellegű képzések. A román anyanyelvű román szakos kollégák hozzáállása nagymértékben függ a környezettől is. Fontos, hogy jó együttműködés során tudjuk elfogadtatni a változásokat, hiszen ez a diákok érdekét szolgálja. Ciklikus jellegű változásról lévén szó, az első eredmények négy év múltán válnak mérhetővé. De véleményem szerint ennél hamarabb megmutatkozik majd a pozitív hatás. Ebben a román anyanyelvű kollégák partnerségére is számítunk. Végül is törvényes keret írja elő az új tanterv alkalmazását.
– Említette a nyolcadikos záróvizsgát. Az utóbbi években nem annyira a román, mint inkább a magyar tételek kapcsán született elégedetlenség a kisebbségi oktatásban. Elsősorban a tételek megfogalmazása és a javítókulcs miatt nehezteltek a kollégák, de mindenekelőtt a szülők, diákok.
– Természetesen ez is terítékre került a mostani tanácskozáson is. Én úgy vélem, a tételíró kollégák mindent elkövetnek annak érdekében, hogy jó, a követelményeknek megfelelő tételek szülessenek. És a magam részéről meg is köszönöm a munkájukat, hiszen nem könnyű feladat tételt írni. Ezt az Országos Értékelő Vizsgaközpont által meghirdetett platformon lehet megpályázni és mindenki előtt nyitott a lehetőség.
– Visszatérve az idei tanévre várható változásokra. A betervezett ötödikes tantervmódosulás mellett a napokban egy egészen váratlan döntés is született a tanügy-minisztériumban: az idei érettségizők tanév közben, februárban szóbeliznek. Lesz-e még hasonló meglepetés idén?
– Nem valószínű. Az általános iskolások vizsgarendszere nem változik, erre vonatkozóan megszülettek már a minisztériumi rendeletek, amelyek tartalmazzák a kalendáriumot is. Az érettségi terén további várható változás, hogy e tanévtől nem utaztatják sem a dolgozatokat, sem a javító tanárokat, hanem név nélkül beszkennelnek minden dolgozatot, és a javítás digitalizált rendszerben történik.
– Szeptember 11-én megkezdődik a tanítás. A tanév szerkezetében lesz-e módosulás?
– Jelentős változások nincsenek. Maradnak az utóbbi években szokásossá vált szünidők. A téli vakáció december 23.–január 14. között várható. A félévi szünet február 3–11. között, a tavaszi pedig március 31.–április 10. között lesz. Az elemisták, óvodások idén is vakációznak október 28. és november 5. között. A tanév 2018. június 15-ig tart. A hivatalos ünnepnapokon ezúttal sem lesz tanítás. És figyelnünk kell majd a vallásos ünnepekre, hiszen 2018-ban nem esik egybe a katolikus/protestáns és ortodox húsvét, illetve pünkösd. Az Iskola másként hetet idén is minden tanintézmény egyénileg időzítheti az október 2. és május 31. közötti időszakban. Összességében tehát az idei tanévben a lényegi változást az ötödikes tantervek módosulása jelenti, ami a magyar diákokat pozitívan érinti mind a tantervek tartalmát, mind a tankönyvellátást illetően.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. szeptember 19.

Ökumenikus tanévnyitó Déván
Növekedni Isten és emberek előtti kedvességben
Vasárnap délután ökumenikus tanévnyitó istentiszteletre gyűlt össze a dévai magyar közösség a helyi unitárius zarándok- és szórványközpontban.
Rátoni Csaba református lelkész és Albert Leander OFM fohászában Isten áldását kérte a tantestületre, diákokra, szülőkre, a teljes dévai magyar közösségre, hogy együtt, összefogva munkálkodjanak mindannyiunk épülésére, az Úr dicsőségére.
Koppándi Zoltán unitárius lelkipásztor a 12 éves Jézus története kapcsán fogalmazott meg néhány üzenetet: a Jeruzsálembe érkező kis Jézushoz hasonlóan tudjunk rácsodálkozni a teremtett világ szépségére, diákként az iskolában felfedezhető rengeteg információra, igyekezzünk azt befogadni és közösségünk hasznára fordítani. Akárcsak József és Mária, merjünk szembenézni az akadályokkal, ne tántorítson el bennünket a mindennapi ingázás vagy egyéb nehézség gondolata. Az anyanyelven való tanulás hosszú távú hasznát felismerve vállaljuk mindezt, ahogyan Jézus szülei is folyamatosan igent tudtak mondani a lelkükben tisztán hallható isteni biztatásra. Továbbá kövessük őket a példamutatásban is, hiszen József és Mária nem elküldték, hanem magukkal vitték a kis Jézust a jeruzsálemi templomba. Szülőként, pedagógusként éljünk a nevelés egyik leghatékonyabb eszközével, a példamutatással. De fontos, hogy legyünk tudatában emberi mivoltunknak, ne támasszunk elvárásokat egymással szemben, hanem megértéssel támogassuk társaink munkáját – fogalmazott a lelkipásztor, Isten áldását kérve az idei tanévre és a közösség valamennyi tagjára. A lelkésztársakkal, gyülekezeti tagokkal közösen elmondott imák előtt a Téglás Gábor elméleti Líceum elsős kisdiákjai, Széll Bíborka tanító néni irányításával, tolmácsoltak néhány kedves iskolakezdő versikét, majd Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató szólalt fel, az alkalmon jelen lévő pedagógustársaival együtt ígérve, hogy idén is igyekeznek a legjobban teljesíteni hivatásukat. Dr. Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes tanévkezdő jókívánsággal erősítette meg a korábban elhangzottakat. Az áldást követően Koppándi Zoltán lelkipásztor házigazdaként megköszönte a lelkésztársak szolgálatát, hiszen így lassan visszaáll Déván is az ökumenikus alkalmak hagyománya. Köszönetet mondott továbbá Lengyel Izabella zenetanárnőnek, aki ezúttal orgonán kísérte a felcsendülő énekeket. És köszönet illette mindazokat, akik különböző felekezetek tagjaiként, tanévnyitás idején is fontosnak tartották a közös imát. Az unitárius gyülekezet jóvoltából az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. szeptember 21.

IKE-közgyűlés Algyógyon
Jövőre Nagyenyeden vár a Válts irányt!
Háromtagú küldöttség képviselete a Hunyadi Egyházmegyét az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége (IKE) idei közgyűlésén. Az esemény az Algyógyi Ifjúsági Központban zajlott, a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemi misszió (FIKE és MiFIKE) vezetőinek, az IKE elnökségnek, illetve 11 egyházmegye (Hunyadi, Kalotaszegi, Kézdi–Orbai, Kolozsvári, Küküllői, Maros–Mezőségi, Marosi, Nagyenyedi, Sepsi, Székelyudvarhelyi, Tordai) képviselőinek részvételével. – A találkozás alkalmával két megbeszélést is tartottunk. Pénteken az IKE elnöksége tanácskozott, kiértékelve az idei esztendőt, illetve előkészítve a jövő év eseményeit. Valójában a szombaton sorra kerülő közgyűlés is e két téma köré épült. Örömmel hallgattuk az egyházmegyei beszámolókat, melyek sok esetben bizonyították, hogy rátermett, hittel és tenni akarással bíró önkéntes fiataljaink vannak, akik nagyszerűen mozgósítják a helyi ifjúságot. Példaként említeném a Kézdi egyházmegyét, ahol idén is nagy sikerrel rendezték meg a Kálvin-hetet és ennek keretében az ifjúsági napot, melyen imasétány, élményszínház és számos egyéb ötletes tevékenység várta a fiatalokat. De eredményes munkát végez a székelyudvarhelyi, küküllői, marosi, görgényi, kolozsi egyházmegye is. A szórványbeli egyházmegyékben természetesen nehezebb kialakítani a közösséget, és megtalálni azokat a fiatalokat, akik fel tudják vállalni az ifjúsági munkát. De itt is megvan a törekvés, sokfelé sikerül összefogni az ifjúságot – értékelt Bartos Károly IKE-elnök. Elmondta továbbá: jövőre két kiemelt eseményre készül az IKE. –Egyrészt a 2018-ban esedékes egyházkerületi és egyházmegyei választásokat szeretnénk úgy előkészíteni, hogy az ifjúsági munkában nyitott, a fiatalokkal együtt gondolkodó lelkészek vállaljanak szerepet, mind az egyházkerület, mind az egyházmegyék szintjén. Továbbá kiemelkedő eseménye lesz a következő évnek a Nagyenyedre tervezett Válts irányt! fesztivál, melyen tavaly Szovátán 1700 fiatal fordult meg. Idén a debreceni Csillagpont fesztiválon találkozhattak a kárpát-medencei református fiatalok, jövőre újra Erdélyben lesz a találkozási lehetőség, és szeretnénk ezt megfelelő módon előkészíteni – hangsúlyozta az IKE-elnök.
Az algyógyi közgyűlésen a hivatalos megbeszélések mellett lehetőség nyílt a közvetlen tapasztalatcserére is, melyet a Hunyad megyei küldöttség: Rátoni Csaba lelkész, egyházmegyei ifjúsági előadó, Gáspár-Barra Áron megyei IKE-pénztáros, valamint Lengyel Mária nagyra értékelt, hiszen a hagyománnyal, gazdag tevékenységgel bíró tömbvidéki szervezetek számos jó ötletet osztottak meg e beszélgetések alkalmával.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. szeptember 25.

Színes forgatag a Hunyad megyei Magyar Napok nyitórendezvényén
Égni kell annak, aki gyújtani akar!
Szombaton Déva főterén került sor a VIII. Hunyad Megyei Magyar Napok hivatalos nyitórendezvényére. Az idei mottóként szolgáló Válassz! felkérés már a kora délutánra időzített gulyáskóstolásban is megállta a helyét. A reggel még kitartóan szemerkélő eső ellenére hét csapat állt neki gulyást főzni, mindenki a saját receptje szerint aprította a jókora üstökbe a húst, csülköt, zöldséget, pityókát, fűszereket, s a magyaros ízt biztosító aranyló pirospaprikát, melyet mindannyian a tompai Dalos Pacsirtáktól kaptak ajándékba.
Elsőként a Csernakeresztúri Falusi Turizmus főzőcsapata készült el a gulyással, de hamarosan felszolgálásra készen állt az RMDSZ nőszervezete, a dévai református egyházközség, a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság, a Corvin Riders, a málnásiak, valamint a Lengyel család főztje is. Félóra sem telt bele, az 50-70 literes üstöket fenékig ürítették az arra járók.
Színes kulturális műsor
Közben a színpadon is elkezdődtek az előadások. Kocsis Attila-Levente, fő szervezőként köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Hantosi Népdalkör és Férfidalárda galgamenti, hajdúbihari, küküllőmenti, vajdasági népdalokkal nyitotta meg az előadások sorát.
A zeneszerető pedagógusok, szülők, diákok által alapított Tompai Dalos Pacsirták együttes Petőfi, Juhász Gyula, Wass Albert, Weöres Sándor, Ady, Radnóti, József Attila és Bereményi Géza megzenésített verseit hozták el Dévára. – A dévai kapcsolatunk Soór László kollegánk által alakult és a tompai Kékszivárvány egyesület pályázta meg az itteni fellépésünkhöz szükséges támogatást. Nagy örömünkre szolgál, hogy megismerhetjük ezt a vidéket, és itt is tolmácsolhatjuk a magyar költészet gyöngyszemeit – fogalmazott az előadást követően Vörös Mária, az együttes vezetője.
A megzenésített verseket néptánc követte a főtéri színpadon. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület bukovinai táncokat adott elő, a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta együttese pedig rábaközi, moldvai, szatmári és széki zenére ropta a táncot. – Köszönettel tartozunk Tompos Krisztina Petőfi ösztöndíjasnak, aki a múlt tanévi dévai szolgálatát követően még visszatért hozzánk és segített összeállítani az előadás anyagát – mondták a Margaréta ifjú táncosai, akik a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub énekkarának adták át a színpadot. Utóbbiak, Lengyel Izabella karvezető irányításával szólaltattak meg katona-, szerelmi és lakodalmas dalokat, Zsók Béla gyűjtéséből.
Középkori muzsika is felcsendült szombaton Déva főterén, a Dél-Erdélyért Kulturális társaság Renaissance Táncegyüttesének apraja-nagyja járta a középkorban Európa-szerte népszerű kontratáncokat.
Majd a magyar történelem került előtérbe. A málnási Tőkés József Általános Iskola diákjai Mihály Emese történelem-földrajz szakos tanár rendezésében adták el a Székelysors című drámajátékot, melyben a 650 éves Málnás település monográfiája és a magyar történelem kiemelkedőbb eseményei villantak fel, Kányádi-, Petőfi-versek, népdalok, valamint ismert magyar együttesek dalai révén.
A színes kulturális felhozatal közben a gasztronómia sem szorult háttérbe. A rövid idő alatt elkapkodott gulyás után székelyföldiek által sütött kürtőskalács és a Guiness Rekorder csapat több ezer palacsintája kínálkozott desszertként. – Negyedszer jöttünk el a Hunyad Megyei Magyar Napokra, 15 tagú csapattal Pusztaszerről, Zsombóról, Csanádpalotáról, Kevernesről és Békéscsabáról. Magunkkal hoztuk a teljes palacsintasütő felszerelést, mellyel már rekordot is döntöttünk, egy alkalommal 48 ezer palacsintát sütöttünk meg. Itt 50 kg liszt szolgált alapanyagul, becsléseink szerint 2300 palacsinta sült – számolt be a Gyuris Zsolt zsombói polgármester által vezetett csapat egyik lelkes tagja.
500 ige – 500 sütemény
A nap folyamán más desszert is előkerült a forgatagban. A dévai református egyházközség, a reformáció 500. évfordulója alkalmából, 500 ige – 500 sütemény jelszóval osztotta a gyülekezeti tagok által sütött aprósüteményt egy-egy bátorító bibliai idézet kíséretében. A süteményosztásból a vallásórás gyerekek is kivették részüket, az egyházközség standjánál pedig a lelkészcsalád mellett tevékenykedtek az IKE-sek is, vallásos témájú könyveket, ingyenes kiadványokat kínálva az érdeklődőknek.
Bemutatkoztak a dévai kézművesek
A református sátor tőszomszédságában állították fel standjukat a dévai kézművesek is. Daradics Annamária levendulás termékeket, Boboc Csilla gravírozott fa tárgyakat, Kajcsa Erika pedig egyedi díszítésű porcelánt hozott a vásárba. A mutatós és illatos termékek sok érdeklődőt vonzottak a standhoz. Aki azonban nem jutott oda, e héten szerdán ismét megtekintheti a dévai kézművesek alkotásait a Melite Református Gyülekezeti Házban.
Átadták a Barcsay Ákos-díjakat
A nyitórendezvény ünnepélyes mozzanata volt a Barcsay Ákos-díjak átadása. Az erdélyi fejedelemről elnevezett díjat az RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete alapította 2013-ban, hogy minden esztendőben díjazzák a közösségi munkában kiemelkedő szerepet vállalókat. A díjat három kategóriában szokták kiosztani: egyházi vezetők, pedagógusok és civilszférában tevékenykedők körében – mondta Csatlós Zsófia Erzsébet megyei RMPSZ-elnök, aki lelkesítően konferálta fel a szombati rendezvény valamennyi momentumát. A Barcsay Ákos-díjat idén Széll Lőrincz megyei ifjúsági és sportigazgató, Kocsis Attila-Levente iskolaigazgató és Winkler Gyula EP képviselő nyújtotta át a kuratórium által kijelölt három díjazottnak. Elsőként Koppándi Zoltán, a dél-nyugat-erdélyi unitárius szórvány egyházközség lelkipásztora vehette át a művészi kivitelezésű díjat, közösségteremtő és ökumenikus együttműködést szorgalmazó munkásságáért. Nagy taps kísérte színpadra az RMPSZ jelöltjét is: Lengyel Izabella tanítónőt, zenetanárnőt és karvezetőt, aki bő két évtizede oktat, nevel, kórusokat alapít és vezet, és pozitívan válaszol minden közösségi felkérésre, legyen az intézményvezetés, tanfelügyelői tisztség vagy éppen szakácsszerep egy-egy nagyobb rendezvényen. A civilszférából ezúttal a Böjte Csaba atya által javasolt Szemeti Krisztinát tüntették ki, aki közel húsz esztendeje hittel, szeretettel, kitartással neveli a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeit.
Hajdani formáját hozta a Piramis
A díjkiosztást követően izgatott várakozás ülte meg Déva főterét. A késő délutáni órákban megérkezett a Piramis együttes stábja, s az egyre gyarapodó közönség türelmetlenül várta a fél kilencet, amikor színpadra lép a hetvenes években alakult nagy rockbanda. Kocsis Attila-Levente a Piramis-számok jó ismerőjeként konferálta fel ifjúkorának egyik kedvencét, s szép számban voltak még a téren, akik reménykedve várták, hogy felcsendül majd a Kóbor angyal, Gyere közelebb, az Őszintén akarok élni, Szabadnak születtem, Égni kell stb. És nem csalódtak, hiszen a közel egy évtizede újraalakult Piramis, Nyemcsok Jánossal (Csokival) az élen igazi bulit csaptak Déva főterén. Zenéjük magával ragadta az ifjúságot is, képviselői önfeledten tomboltak a színpad előtt. Lassan szüleik generációja is közelebb merészkedett, s diákkori bulik hangulatát idézve dalolták együtt: Nincs egy hely, ahova mehetnél/Nincs egy lány, akit szerethetnél. A Lupényból, Kolozsvárról, Vajdahunyadról, Magyarországról összeverődött közönség ráadást is követelt. A Piramis A nagy buli című lemezük legnépszerűbb dalával búcsúzott, vastaps közepette.
A Magyar Napok rendezvénysora azonban nem ért véget. E héten számos kulturális, közösségi programra kerül sor Hunyad megye számos településén. A részletes program lapunkban is megjelent, facebookon folyamatosan követhető.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. szeptember 28.

Tízéves a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság
Értékápolással a közösség szolgálatában
Kedden este meghitt, családias hangulatban ünnepelte 10 éves fennállását a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság.
A dévai Bethlen-kastély zsúfolásig telt dísztermében a Társaság keretében működő Renaissance Zene- és Táncegyüttes nyitotta meg az évfordulós gálaestet. – Az elmúlt tíz esztendőben e térség rendkívül gazdag történelmi hagyatékát igyekeztünk ápolni, népszerűsíteni. Helytörténeti témájú találkozók, tanulmányok, kiadványok jelentették munkánk alapját. A leglátványosabb tevékenységeinket azonban a társaságon belül 2007-ben megalakult Renaissance Zene- és Táncegyüttes előadásai jelentették. Ezekre építve indítottuk el szintén 10 évvel ezelőtt a Reneszánsz kastélyfesztiválokat, melyekre hazai és magyarországi régizene- és táncegyütteseket hívunk meg. Előadásainknak Hunyad, Fehér és Szeben megyei műemléképületek, kastélyok, kúriák, várak, templomok biztosítanak teret, hiszen kiemelt célunk, hogy ezen épületek újra életre keljenek, visszakapják régi fényüket – fogalmazott Gáspár-Barra Réka, aki férjével, Gáspár-Barra Jánossal és Varga Csaba dévai gitárművésszel közösen indította útjára a Dél-Erdélyért Kulturális Társaságot. Elmondta továbbá: a tíz év során nagyon sok önzetlen támogató segítette munkájukat. Elsősorban magának a Renaissace Együttesnek tagjait köszöntötték, akik a heti rendszerességgel tartott próbák, erdélyi meghívásoknak eleget tevő fellépések során igazi közösséggé forrtak. – Nagy örömünkre szolgál, hogy az együttesben folyamatos az utánpótlás, népes gyermekcsapattal büszkélkedhetünk. Meg kell vallanunk, ebben a társaságban tevékenykedő családoknak is nagy szerepük van. Az elmúlt 10 évben szinte minden esztendőben született egy-egy kisgyermek a csapatban. Köszönjük a jó Istennek a gyermekáldást és társainknak, hogy vállalják az életet. A csöppségek mindannyian belenőnek a közös munkába, van, aki a családi fészekből kirepülve is kapcsolatban marad a régizenével és ápolja gazdag történelmi hagyatékunkat – fogalmazott a Társaság képviselője. A táncosok gyermekeiből alakult kis csapat sikeres iskolai bemutatkozások során osztálytársakat, barátokat toborzott az együttesbe. Kedd esti bemutatkozásukkor is nagy sikert arattak.
A szervezők emléklappal köszönték meg a zene- és táncegyüttes aprajának, nagyjának a tevékenységét, illetve mindazoknak, akik az utóbbi évtizedben hosszabb-rövidebb ideig részt vettek az együttes tevékenységében. Külön köszönet illette Kiss Tünde, dévai származású, nagyváradi zenetanárt, aki az együttes első táncoktatója volt, illetve a varrónői szerepet ellátó barátnőket, nagymamákat, rokonokat, ismerősöket, akik mindig vállalják a tánccsoport ruhatárának a bővítését.
Az est további fellépői között olyan együttesek szerepeltek, akik tíz év során a reneszánsz kastélyfesztiválok rendszeres meghívottjaiként örvendeztették meg előadásaikkal a dél-erdélyi magyar közösségeket: Marosillyén, Marosnémetin, Déván, Vajdahunyadon, Piskin, Sázszvároson, Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Torockószentgyörgyön, Nagyszebenben stb.
Elsőként a harmincéves fennálláshoz közeledő baróti Kájni Consort lépett színpadra, melynek tagjaival szoros kapcsolatot alakítottak ki a szervezők, Hunyad megyei és háromszéki közös szereplések során.
A tavaly újraalakult kolozsvári Amaryllis Zene- és Táncegyüttes is vendége volt a gálaestnek. Művészeti vezetőjüket, Szabó Anikót vastapssal köszöntötte a közönség és a szervezők, hiszen mint utóbbiak megfogalmazták az ő szakmai tudásának, nagyszerű pedagógiai érzékének és önzetlen munkájának köszönhetően sikerült a dévai Renaissance együttesnek megismerni a középkori tánc világát.
A rövid, de igen jó hangulatú színpadi produkciók között a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság köszönetet mondott mindazon intézményeknek, vállalkozóknak és magánszemélyeknek, akik támogatják munkájukat. Kiemelt helyen szerepelt a Magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága által fenntartott Bethlen Gábor Alap, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány, valamint Kovászna Megye Tanácsa, melyek jelentős támogatást nyújtottak az értékápoló munkában. Továbbá köszönettel fordultak a szervezők a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz, a Téglás Gábor Elméleti Líceum közösségéhez, magyar vállalkozókhoz, segítő barátokhoz, családtagokhoz.
Az estnek mintegy megkoronázásaként lépett színpadra az idén kereken 30. évét ünneplő budapesti Musica Profana Együttes, melynek alapítótagjai – Andrejszki Judit barokk szoprán énekes, csembalóművész és Szabó Zsolt viola da gamba művész – rangos európai rendezvényekre szóló meghívásaik közepette is fontosnak tartják eljönni a dél-erdélyi szórványba, nagyszerű koncertekkel örvendeztetve meg az itt élőket. Idén Molnár Andrea furulyaművész és a csembalón, térdhegedűn játszó ifjú Schallinger Foidl Artúr társaságában érkeztek a fesztiválra. 16–17. századi muzsikát felölelő előadásukat követően jó kedvvel húzták a talpalávalót a kolozsvári és dévai táncosok ráadásként szolgáló közös produkciójához.
A közönség vastapssal jutalmazta a gálaest fellépőit, valamint a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság munkáját. A Hunyad Megyei Magyar Napok szervezői kedves meglepetésként aprósüteménnyel kínálták az est résztvevőit. A záróakkordok előtt természetesen újra meghívás hangzott el a magyar napok és a kastélyfesztivál további eseményeire. A szervezők kiemelt rendezvényként említették a péntek esti dévai klasszikus gitárkoncertet, melyen dévai és kolozsvári művészek lépnek fel, a szombaton esedékes marosillyei reneszánsz napot, valamint az október 1-jén, vasárnap délután 18 órától sorra kerülő rendezvényt: a budapesti Misztrál együttes koncertjét és a Hunyadi János eredetéről című történelmi táncjáték bemutatóját a dévai várban. Valamennyi eseményre szeretettel várnak minden érdeklődőt!
SK / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 5.

Misztrál-koncerttel zárultak az idei Hunyad Megyei Magyar Napok
Dévai várbeli fellépését követően, hétfőn délelőtt rendhagyó irodalomórával örvendeztette meg a Téglás Gábor Elméleti Líceum középiskolásait a Misztrál együttes. A számtalan különleges hangszert megszólaltató zenészeknek sikerült úgy előadni Dsida, Babits, Arany illetve kortárs költők verseit, hogy a diákság tapsviharba tört ki.
Délután meghittebb, Istenre, helytállásra, értékekre fókuszáló koncerttel örvendeztette meg közönségét a Misztrál. Lanton, dudán, nagybőgön, dobon, gitáron és számtalan hangszeren szólt a szívből jövő muzsika, emberközelbe hozva a nagy magyar költők világát, gondoltait. A vastaps nem maradt el. A szép számú közönség felállva köszönte meg a nagyszerű estét, kétszeres ráadást követelve. Hiszen ahogyan a házigazdák fogalmaztak: a megzenésített versekkel együtt az együttes tagjai a lelkükből is itt hagytak egy darabot, felemelő élménnyel zárva a rendkívül tartalmas idei Hunyad Megyei Magyar Napokat. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 6.

Magyar Népmese Napja a Téglásban
Egyszer volt, hol nem volt
Első ízben ünnepelték meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban a Magyar Népmese napját. – Eredetileg egész napos rendezvényt terveztünk, de tekintettel a magyar napok sűrű programjára, egy bő nagyszünetre vontuk össze a programot, számolt be Osváth Piroska, tanítónő, aki interaktív vetítéssel kalauzolta el a gyermekeket a magyar népmese világába. – Felelevenítettük a magyar népmesék hőseit, Benedek Elek és további nagy mesegyűjtők munkásságát, a különböző mesetípusokat. A gyermekek szemmel láthatóan otthon érezték magukat a képes bemutatóba rendszerezett mesevilágban, a felmerülő kérdésekre gondolkodás nélkül vágták rá a mesecímet, mesehősök nevét. Mindenki ismerte Tündér Ilonát, Babszem Jankót, Árgyélus királyfit, a szebeni muzsikusokat, boszorkányok, hercegek, tündérek, varázstárgyak szerepét a mesékben.
A tömör programba a tanintézmény valamennyi tanítója és osztályközössége bekapcsolódott. Már kora reggel színezni kezdték a magyar motívumos levélkéket, melyekre a nagyobbacska diákok kedvenc mesehősük nevét vagy meséjük címét is ráírták. Az interaktív bemutató nyomán az iskola előterében álló nagy falitáblára rajzolták fel a terebélyes mesefát, melyre mindenki felragaszthatta a gondosan kiszínezett levélkéjét. A mesefa körül mesebeli mondatok kígyóztak, a gyermekek ide is lelkesen sorolták a felírandókat. Becsengetés nyomán aztán mindenki visszavonult a tanterembe, hogy tovább fejlessze tudását, s jövőre még több mesét tudjon feleleveníteni a Magyar népmese napján.
Itt a vége, fuss el véle! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 11.

Olasztelken szerepelt a Renaissance Táncegyüttes
Olasztelken a késő reneszánsz jegyeit viselő, gyönyörűen felújított Daniel-kastélyban vendégszerepelt a napokban a dévai Renaissance Táncegyüttes. – A baróti Kájoni Consort meghívására érkeztünk Olasztelekre. Kapcsolatunk lassan tízéves múltra tekint vissza, a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által szervezett kastélyfesztiválon láttuk először vendégül Hunyad megyében a baróti régizene-együttest, s ezt követően többször vettünk részt egymás rendezvényein. Kapcsolattartásunkat jelentősen segítette az időközben kiépült székely–szórvány partnerség. És külön köszönettel tartozunk Kovászna Megye Tanácsának, amely idén is támogatta a baróti együttes Hunyad megyei szereplését, illetve az olasztelki rendezvényt, melynek aktív részesei lehettünk – számolt be a Renaissance Táncegyüttes képviselője.
A baróti Kájoni Consort immár hetedik alkalommal szervezte meg az Erdővidéki Régizene-találkozót, melynek a pompásan felújított, kastélyszállóként üzemelő olasztelki Daniel-kastély biztosított teret. A rendezvényre már egy nappal korábban ráhangolódhatott a közönség, különösképpen a gyermekek, akik számára a Baróti Gaál Mózes Általános Iskolában szerveztek kézműves-foglalkozást és reneszánsz táncházat, az olaszteleki Cygnini ének- és táncegyüttes gyermek- és ifjúsági csoportjainak részvételével. Utóbbiak másnap az olasztelki Daniel-kastély nagytermében is felléptek, kecsesen járva a spanyol olasz és angol középkori táncokat. A Székelyudvarhelyről érkezett Riverenza régizene-együttes és az Arany Griffek táncegyüttes közösen vittek színpadra néhány középkori táncot, miközben a csoport vezetője szóban is ismertette az egyes tánclépéseket, a korabeli szokásokat, viseletet. A dévai Renaissance Táncegyüttes a Hunyadi János eredetéről szóló történelmi táncjátékával aratott sikert az erdővidéki közönség körében. Az estet a házigazda szerepét vállaló Kájoni Consort együttes zárta, akik Lőrinczi György marosvásárhelyi lantossal közösen szólaltatták meg a korabeli muzsikát. A tartalmas és jó hangulatú rendezvényt közös énekléssel zárták. Gyulai György Éva fő szervező kérésére a baróti és székelyudvarhelyi zenészek együtt húzták a Kájoni Codex egyik ismert dallamát, a dalolásba bevonva a közönséget is. Így záróakkordként előadók és közönségük együtt hajthattak főt a 330 éve elhunyt nagy tudású ferences szerzetes, nyomdász, botanikus, könyvkiadó orgonaépítő, énekszerző emléke előtt, akinek a nevéhez fűződik a 17. századi erdélyi zenetörténet egyik legfontosabb és legértékesebb dokumentumának, a Kájoni Codexnek a megalkotása. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 16.

Beszélgetés a Petőfi Sándor Program dévai ösztöndíjasával
Fókuszban az idősellátás
Virág Ádám a magyar kormány által fenntartott Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként érkezett Dévára, a Délnyugat-Erdélyi Unitárius Egyházközség meghívására. A helyi közösségben egyre otthonosabban mozgó fiatalembert eddigi életpályájáról, dévai terveiről faggattuk.
– A Debreceni Egyetem nyíregyházi kirendeltségén végeztem 2013-ban szociális munka alapszakon, ezt követően mesteriztem szociális gazdaságból, majd Debrecenben a bölcsészettudományi kar szociológia mesterszakát is elvégeztem.
– Milyen tervekkel érkeztél Dévára?
– A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként kilenc hónapra jöttem ide. Magyarországon idősellátásban dolgoztam másfél évet, Nyíregyházán egy bentlakásos idősotthonban. Az ott szerzett tapasztalatot, illetve tanulmányaimat szeretném itt gyümölcsöztetni. A pályázatomat is úgy adtam be, hogy idősekkel szeretnék foglalkozni és a befogadó szervezet – a Délnyugat-Erdélyi Unitárius Egyházközség – részéről is ilyen irányú igény fogalmazódott meg, hiszen a gyülekezet tagjai között egyre több az idős ember. Ezért mentorommal, Koppándi Zoltán lelkipásztorral egyeztetve szeretnék az egyházközséghez tartozó időseknek házi segítségnyújtást biztosítani. Ez elsősorban rendszeres kapcsolattartásból áll, illetve a ház körüli teendők elvégzésében (főzés, takarítás, bevásárlás stb.) Természetesen itt olyan személyekre gondolunk, akik előrehaladt koruk vagy betegség miatt nem tudnak kimozdulni otthonról, részt venni az egyházközség életében. Ezzel párhuzamosan pedig szeretnék elindítani egy másik programot is, melynek keretében heti rendszerességgel különböző témákban tartanék előadásokat az unitárius zarándok- és szórványközpontban. Már elég sok anyagot gyűjtöttem ehhez, terveim vannak a témákat illetően, de természetesen a helyi igényekhez fogom igazítani a tematikát. Elsőként talán az öregedésről beszélgethetnénk, ennek testi-lelki folyamatáról tudományos megközelítésben, illetve arról, hogyan lehet ezt a folyamatot lassítani, pozitívan megélni. További téma lehetne a migráció, ami szintén mindannyiunkat érint. Ezekre az alkalmakra minden érdeklődőt szeretettel várunk majd.
– Történt-e már konkrét lépés az idősellátás terén? Sikerült-e felmérni az igényeket, felkeresni valakit?
– Különböző rendezvényeken ismerkedtem már meg idős emberekkel, de a házi ellátást még nem tudtuk sínre tenni. A szakma megkívánja, hogy első ízben a lelkipásztorral közösen keressük fel az érintetteket, hiszen én még idegen vagyok számukra, nem alakulhatott ki a bizalom. Az utóbbi hetekben Déván rendkívül gazdag programsorozat zajlott a Hunyad Megyei Magyar Napok keretében, azt követően pedig a mentorom, egy amerikai testvérgyülekezet meghívásának eleget téve, két hétre elutazott. Amint hazajön, elindítjuk a házi ellátást is.
– Ez a tevékenység kizárólag az unitárius közösséget érinti majd, majd ki fog terjedni a református és római katolikus idős emberek irányába is?
– Amennyiben igény lesz rá, természetesen igyekszünk a református és római katolikus közösségek tagjait is felkeresni, annál is inkább, mivel az unitárius gyülekezet nem annyira népes. Idén ketten érkeztünk Dévára a Petőfi Program keretében, Surányi Bettina társam a Szent Ferenc Alapítványnál tevékenykedik. Nem sokkal érkezésünk után Böjte Csaba testvér meghívott egy beszélgetésre és azzal biztatott, hogy amennyiben beindul a házi betegellátás és jelentős igény lesz rá, az alapítványnál nevelkedő fiatalokat is buzdítani fogja, hogy vegyenek részt ebben a munkában, hogy minél több idős embert felkereshessünk.
– Korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy pályázatírásban is igyekszel segítséget nyújtani a dévai magyar közösségnek.
– Igen, eddig már több pályázatot is sikerült benyújtani, illetve néhány még folyamatban van. A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumához két pályázatot adtunk le a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum részéről. Az egyik a diákok utaztatásának és bentlakási költségeinek támogatását célozza, a másik pedig a már hagyományos Hauer Erich fizikaverseny megrendezését. De a tehetséges diákokat támogató Nyilas Misi-ösztöndíjat is megpályáztuk már egy dévai diák számára, és szeretnénk további diákokat is segíteni ebben. Van most egy pályázat karácsonyi ajándékokra, amely abból állna, hogy az ünnepek táján az iskola valamennyi diákja könyv- és cd-csomagot kapna ajándékba. Tervben van a Petőfi Irodalmi Múzeum által meghirdetett tanulmányi kirándulás megpályázása is, melynek során Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából látogathatnánk Magyarországra és tekinthetnék meg a diákok az évfordulós kiállítást. Érkezésünk után fel kellett keresnünk a kolozsvári konzulátust, és ott ajánlotta fel a kulturális konzul asszony, hogy október végén átküldi Dévára az október 23-ához kötődő kiállítás anyagát. Ezt itt az iskolában szeretném kiállítani. Továbbá novemberben az 500 éves reformáció kapcsán készült kiállítás anyagát is elküldenék Dévára.
– Ezek szerint lesz bőven tennivaló a következő időszakban. Kitartást kívánok és áldásos tevékenységet a dél-erdélyi szórványban! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 20.

Arany és Luther Hunyad megyében
Keresztyén és magyar kultúránk két kiemelkedő személyiségét ismerhet meg egészen közelről október 24-én, kedden a dévai illetve vajdahunyadi közösség. Marosán Csaba színművész délben 12 órától a Téglás Gábor Elméleti Líceumban mutatja be Arany János ismeretlen arca című előadását Szémán Emese Rózsa rendezésében. Délután a reformáció 500. évfordulója kapcsán Luther asztalánál c. drámajátékra várja az érdeklődőket a fiatal színművész. A nagy reformátor életét munkásságát boncolgató előadásra délután 17 órától kerül sor a dévai Melite Gyülekezeti Házban. Ezt követően kedden este a vajdahunyadi református templomban is bemutatásra kerül Marosán Csaba egy személyes előadása Luther Mártonról. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 21.

Beszélgetés Varga Károllyal, a dévai Corvin Kiadó vezetőjével
Piaci nyomás és digitalizáló fabulálás között
A Hunyad Megyei Könyvvásár, melyen idén 110 kiadó kínálta termékeit, 18. alkalommal került megrendezésre. Magyar könyvet hiába kerestünk a standokon. Ennek kapcsán kerestük fel Varga Károlyt, a dévai Corvin Kiadó vezetőjét.
– A könyvvásárok általában arról szólnak, hogy nagyon sok ember megfordul, és néhányan vásárolnak is. Sajnos a Hunyad megyei térség magyarság szempontjából igencsak mostoha szórványnak számít, tehát a potenciális vásárlók száma eleve nagyon alacsony. Mi már kétszer-háromszor részt vettünk ezen a vásáron, de mindig ráfizetéses volt. Gondolom, más magyar kiadók is hasonló megfontolásból maradtak távol. Ez egy szép kulturális rendezvény, és aki szereti a könyvet, az biztos örül egy ilyennek. De a könyv beszerzési csatornái ma már egészen mások. Úgyhogy vásárokra mi általában nem járunk el.
– Hogyan juttatja el termékeit a Corvin Kiadó az olvasókhoz?
– Vannak még hagyományos értelemben vett könyvesboltok, főleg nagyobb erdélyi városokban, ide szoktunk megrendelés alapján könyveket vinni. De lehet online is rendelni, akár közvetlenül a kiadótól, utánvéttel. E szakmában azon túl, hogy a könyv iránti igény folyamatosan csökken, a terjesztés is komoly gondot jelent. Ez gyakran drágább, mint magának a könyvnek az előállítása. Erdélyi viszonylatban még kevésbé érezzük, de világszinten a könyvek nagyon-nagyon drágulnak. Apad a kereslet, szűkül a piac, nőnek a nyersanyagárak és ez mind megmutatkozik a könyvek árában.
– Mi az, amire még kereslet van jelenleg a könyvpiacon? A Corvin Kiadó az elmúlt években a klasszikus magyar irodalom számos alkotását adta ki. Kitartanak-e még e nagyszerű kezdeményezés mellett?
– Valójában ezeket a sorozatokat egyfajta olcsókönyvtár-sorozatként jelentettük meg. Elsősorban az iskolában kötelező olvasmányokra összpontosítottunk, és ezeket a műveket olyan áron próbáltuk kiadni, hogy mindenki számára elérhető legyen. Mára azonban már telítettük a piacot. Ami a szépirodalmat illeti, idén próbálkoztunk egy Tamási Áron-trilógiával – felemás sikerrel, bár az első kötet nagyon jó fogadtatásra talált. Évente 4-5 kötetet szoktunk kiadni a Communitas Alapítvány támogatásával. De itt a szépirodalmi kiadások ki is merülnek. Ezen kívül a hagyományos kiadványainkat jelentetjük meg könyvesített formában: rejtvényköteteket és gasztronómiát. Azt tapasztalom, hogy manapság a könyvet egyre inkább aszerint választják, legalábbis a mi olvasótáborunk, hogy mennyire hasznos. Vagyis ha naponta lehet fellapozni, használni, főleg a konyhában, akkor azt szeretik, és megveszik. A gasztronómiai kiadványaink már évek óta többezres példányszámban értékesíthetők.
– Ez jelenti Erdélyt és Magyarországot?
– Ami a gasztronómiai kiadványok piacát illeti, nagyjából fele-fele arányban oszlik meg Erdély és Magyarország között. De van egy igényesebb kivitelű, keménytáblás sorozatunk, amit főleg Erdélyben vásárolnak. Kedvelik ezeket a kiadványokat. Most jelent meg egy újabb 120 palacsintás kötetünk és ez is már szinte a megjelenés pillanatában elfogyott.
– A gasztrokiadványokhoz is tartoznak rendezvények. Merőben eltérnek a most éppen Déván zajló könyvvásártól, de azért itt is lehet könyveket forgalmazni. E rendezvényekre eljár-e a kiadó?
– Valóban rengeteg gasztronómiai vásár, fesztivál van. Mindenhova nem tudunk eljutni, de évente kiválasztunk három-négy jelentősebb rendezvényt, amelyre elmegyünk főzésbemutatóval, könyvbemutatóval. Általában a parajdi töltöttkáposzta-fesztiválon, az udvarhelyi gyümölcsfesztiválon, a csíkszeredai pityókafesztiválon vagyunk jelen. Szóval keressük a rangosabb rendezvényeket. Amúgy ez is egy piaci kényszer. Itt nagyon sok magyar ember megfordul. És mi, igaz, hogy vannak román nyelvű kiadványaink is, de azért a magyar olvasótáborra összpontosítunk.
– A kiadványok magyar jellegéhez kötődően kérdem, mennyire fókuszálnak a hagyományos erdélyi receptek felkutatására, megjelentetésére?
– Mi évente átlagosan ezer receptet közlünk le. Most ha visszakérdezek, hogy kapásból hány eredeti erdélyi receptet tudna felsorolni, biztosan nem haladnánk meg a tizet, húszat. Hiú ábránd tehát, hogy naponta lehet hagyományos erdélyi receptet lehozni. Én azt mondom, hogy ami egyszer közölhető, megfőzhető, elkészíthető volt, az nálunk megjelent. Ami most zajlik, az a gasztroforradalomnak egyfajta erdélyi térhódítása. Vagyis azt közöljük, hogy a különböző nyersanyag-párosításokból, kicsit ragaszkodva az erdélyi hagyományokhoz, milyen újabb és újabb receptköltemények készíthetők.
– A Corvin Kiadó termékeinek jelentős szegmensét jelentik, jelentették a tankönyvek, munkafüzetek is. Ezek kiadása hogyan alakult idén?
– A lehető legrosszabbul – köszönhetően a kormánynak és oktatási miniszterének. Utóbbi egyik napról a másikra tiltotta be a sok éve jóváhagyott és jól működő munkafüzeteinket. Persze nemcsak a miénket, hanem országos szinten mindet. Érvénytelenítette azokat az engedélyeket, amiket még idén is kiadtak. Tehát nagyon rossz helyzetbe kerültünk. A korábbi évek tapasztalatára építve, az idei engedélyek birtokában már júliusban legyártottuk a munkafüzeteket, hogy a tanév kezdetén teljes kínálatot nyújthassunk. Ám augusztus 9-én jött a rendelet, ami felülírt mindent, és ellehetetlenítette a helyzetünket. Ez óriási anyagi érvágás volt a kiadónak, de az iskolák, diákok is nagyon megérzik. Hiszen sok helyt, sok osztályban, sok tantárgyból nincsenek tankönyvek. És ezek a munkafüzetek nagyon jó tankönyvpótló segédeszközök voltak. Ez az új miniszter azt ígérte, hogy rendet teremt a tanügyben, hogy jövőtől lesznek tankönyvek. De a tankönyvkiadást monopolizálni akarja, egyetlenegy kiadó fog csak tankönyveket gyártani, tehát egy kicsit visszamegyünk a rendszerváltozás előtti időkhöz. Én nagyon csalódott vagyok ilyen téren, és nem látom azt a társadalmi ellenállást, ami ennek az egész folyamatnak megálljt parancsoljon. Meggyőződésem viszont, hogy egy újabb oktatásiszínvonal-visszaesés fog bekövetkezni az elkövetkező években. Az tény és való, hogy számunkra egy fontos szegmens volt a tankönyv- és munkafüzet-kiadás, amire nagyon sokat áldoztunk, fejlesztettünk, sok munkatársat képeztünk ki, sok emberrel dolgoztunk. Úgy néz ki, hogy ennek most vége, de ez bizonyára majd a születendő tankönyvek minőségén is meg fog látszani. Mert abban a pillanatban, amikor nem lesz verseny, és a hatalom által preferált kiadó fogja a könyveket futószalagon gyártani, akkor nem lehet nagyon magas színvonalra számítani.
– Újabban alapvető követelmény, hogy a tankönyvek digitális formában is megjelenjenek. Már az idén kiadott könyvek hátlapján ott van borítékban a CD, a könyv digitalizált tartalmával. Hogyan látja ezt az újítást?
– Ez egy nagy blöff. Egy újabb találmány. Ahány tárcavezető jön a minisztériumba, mindig egy-egy újabb kísérletbe kezd, amelynek áldozatai elsősorban a diákok, szülők, pedagógusok. De most a kiadókat is érintette, mert kénytelenek voltak beállni a sorba, ha egyáltalán ki akartak valamit adni. Úgyhogy ez iszonyatosan megnehezítette a dolgunkat, óriási költségeket és nagyon sok munkát hozott a fejünkre. Ráadásul az eredmény is messze elmaradt a beharangozottól. A visszajelzések szerint 5-10 százalékban használják a digitális tankönyveket. Arról nem is beszélve, hogy valóságos cirkusz volt, hogy mobiltelefonokon, tableteken, laptopon mindenféle platformon lehessen ezeket alkalmazni. És mivel ezt kizárásos kritériumként emlegették, mi meg is feleltünk ennek. Persze más kiadók nem vették komolyan, mégis kiadhatták tankönyveiket. Úgyhogy ez is egy csőbe húzás volt és óriási méltánytalanság. Különben úgy érzem, ez az ország nincs felkészülve a digitális oktatásra és nemcsak műszaki szempontból, hanem hozzáállás és a szaktudás szempontjából sem. Ez egy nagyon komoly feladat lenne. Tudomásom szerint kevés országban megy jól a digitális tankönyvek alkalmazása. Jövőtől azonban úgy néz ki, és ez abszolút újdonság, hogy az új tankönyvtörvény szerint nem lesznek nyomtatott, csak digitális tankönyvek. A nyomtatott tankönyveket mindenkinek külön kell majd igényelnie, úgyhogy számomra nagyon kétséges, hogy ez pozitív változáshoz vezet az oktatás berkeiben.
– Zárásképp még térjünk vissza Hunyad megyére és a klasszikus könyvkiadásra. Dél-erdélyi magyar kiadóként lát-e igényt a kortárs irodalom, illetve helytörténeti jellegű kötetek megjelentetésére?
– Ez egy lelkiismereti kérdés. Számunkra az elmúlt évek arról szóltak, hogy a piaci igénynek kell megfelelni. Azzal a szűk kis támogatással, amit évente kapunk, egyáltalán nem tudnánk könyvet kiadni vagy nagyon keveset. Az említett kortárs irodalommal, illetve helytörténeti jellegű kiadványokkal csak nagyon mérsékelt igényre lehet számítani, tehát nem igazán piacképesek. Ezek megjelentetéséhez pályázatokhoz kellene folyamodni. Ez azonban szinte egy külön szakmává nőtte ki magát. Állandóan figyelni kell a kiírásokat, erre nekünk nincs apparátusunk. Ha legalább az önköltség megtérülne, nagyon szívesen adnék ki ilyen köteteket. De a tapasztalat mást mutat, és visszakanyarodva a beszélgetés elején megfogalmazott gondolathoz, ezúttal is csak azt mondhatom, hogy magyar könyvkiadás szempontjából Hunyad megye nagyon mostoha szórványnak számít. Egyfajta csoda, hogy vagyunk! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 27.

130 éves a Szent Borbála templom
Szent László emlékezete Petrozsényban
Október 28-án, szombaton 130 éves fennállását ünnepli a petrozsényi Szent Borbála templom. A délután öt órától kezdődő ünnepi szentmisét Msgr. Tamás József segédpüspök mutatja be. Ezt követően kerül sor a Pro Patria Egyesület és a petrozsényi Szent Borbála plébánia szervezésében a Szent László élete, kultusza és szellemi öröksége c kiállítás megnyitójára. A kiállítás igényesen megszerkesztett anyaga idén bejárta a Kárpát-medencét. Petrozsényi bemutatásán Okos Márton, a Szent László-év Tanácsadó Testület tagja, a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke eleveníti fel Szent László király életét, történelmi jelentőségét, szellemi hagyatékát. A rendezvényre tisztelettel és szeretettel várnak minden érdeklődőt. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. október 28.

23. Nemzetközi Vegyészkonferencia
Biotechnológiák és informatikai alkalmazások a kémiában
Beszélgetés dr. Majdik Kornéliával, az EMT Vegyész szakosztályának vezetőjével
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Kémia Szakosztálya immár 23. alkalommal szervezte meg a Nemzetközi Vegyészkonferenciát, melynek helyszínéül idén Hunyad megyét, illetve Dévát választották. A megyei tanfelügyelőség termeiben október 25–28. között zajló eseményen 160 kutató, vegyészmérnök, előadótanár, doktorandus és egyetemi hallgató vesz részt.
A konferencia első napját a megyével való ismerkedésre szánták a szervezők. Alkalom nyílt megismerni a marosillyei Bethlen Gábor szülőházat, a brádi Aranymúzeumot, Déva város nevezetességeit, a Szent Ferenc Alapítványt.
A helytörténeti kirándulás alkalmával beszélgettünk a konferencia elnökével, dr. Majdik Kornéliával, az EMT Vegyész szakosztályának vezetőjével.
– 1995 óta minden esztendőben megszervezzük a Nemzetközi vegyészkonferenciát, mely lefedi a kémia és vegyészmérnöki szakterületeket és magyar nyelvterületen a legjelentősebb ilyen jellegű tudományos rendezvényként tartják számon. Általában 150-160 résztvevővel számolunk. Ez a szám nagyjából fele-fele arányban oszlik meg erdélyi és magyarországi érdeklődők között. Az évek folyamán Kanadából, Hollandiából, Németországból, Szlovákiából is voltak előadóink. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél tágabb körben meghirdessük a rendezvényt és alkalmat kínáljunk az egyetemi oktatóknak, kutatóknak, vegyészmérnököknek, egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak, közép- és általános iskolai tanároknak, a találkozásra, a szakmán belüli újdonságok megismerésére, csúcstechnológiák, különböző kutatási irányzatok bemutatására. 23 éves múlttal a hátunk mögött örömmel tapasztalom, hogy már olyan előadóink is vannak, akik évekkel ezelőtt diákként voltak jelen a konferenciákon, most pedig egyetemen dolgozó oktatóként folytatják a kutatómunkát. És az is biztató jel számomra, hogy nagyon sok a visszatérő vendégünk.
– Idén milyen témákra összpontosít a konferencia?
– A megnyitót követően 4-5 plenáris előadás lesz, amely egyfajta kitekintést nyújt új kutatási eredményekre, majd következik a doktorandusz-plénum, ahol az ifjú kutatók mutathatják be 10 percben munkáikat, végül pedig szekcióelőadások lesznek. Idén a plenáris előadások tematikája a polimér kémiához, a kromatográfiás mérési lehetőségekhez, az élelmiszer-kémiához kapcsolódik. Utóbbi témában például a borhamisításról és a hamisítás kimutatásában alkalmazott analitikai módszerekről hallhatunk érdekesnek ígérkező előadást. De szó lesz prebiotikumok előállításáról, vércukorszint-csökkentő gyógynövények hatásának vizsgálatáról, fanedvminták elemanalitikai vizsgálatáról, illetve számos más rendkívül érdekes téma kerül terítékre.
– Romániában, illetve Magyarországon mennyire támogatott jelenleg a vegyi kutatás?
– Itt két síkot különböztethetünk meg. Van az ipart közvetlenül kiszolgáló kutatómunka és van a kifejezetten tudományos célú kutatás. Ez utóbbi hozzátartozik az egyetemek tevékenységi köréhez. Általában minden egyetemen van kutatócsoport, melyben tanárok, diákok, doktoranduszok, de hivatásos kutató vegyészek is részt vesznek. Van néhány kutatóintézet is az országban Bukarestben, Iaşi-ban, sőt Kolozsváron is van egy analitikai kutatóintézet. Az egyetemeken történő kutatómunkát a minisztérium projekteken keresztül támogatja. Ezen kívül vannak bel- és külföldi pályázatok, akár EU-s lehetőségek is. Ezeket meg lehet pályázni. Nem könnyű, de aki kutatni akar, annak van rá lehetősége. Amennyire rálátásom van, hasonló a helyzet Magyarországon is.
– Melyek azok a szakterületek, amelyekre nagyobb az igény pillanatnyilag? Merre tart a vegyi kutatás?
– Sokáig a BBTE kémia- és vegyészmérnöki karának dékánjaként dolgoztam és azt láttam, hogy megnőtt az érdeklődés a vegyészmérnöki képzés iránt. Keresettebbek lettek, jobban el tudnak helyezkedni Európában és a világon mindenütt. Úgy tapasztalom, hogy a biotechnológia és az automatizálás, az informatika alkalmazása a vegyi tudományban – ez az a két terület, ami robbanásszerűen fejlődik, amire óriási igény van. A mindennapi életben a biotechnológia nagyon tág fogalom. A vegyészethez kapcsolódva az élelmiszeriparban, környezetvédelemben, gyógyszeriparban válik jelentőssé. Persze a köztudatban a biotechnológiát gyakran társítják a génsebészettel, és sokaknak rögtön a klónozott juh, Dolly jut eszébe. De ennél sokkal tágabb fogalmat jelent és a biotechnológiai lehetőségek skálája hihetetlen iramban növekszik. Mint említettem, idei konferenciánk előadásainak sorában is gyakori az ehhez kapcsolódó kutatás bemutatása. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a szakmában dolgozók minél szélesebb körben megismerjék ezeket az újdonságokat, a hozzá kapcsolódó szaknyelvet és élő kapcsolat alakuljon ki egyes kutatók és kutatócsoportok között, amely a folytonos tapasztalatcserét biztosítja. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. november 3.

Marosvásárhelyi képzősök Fehér és Hunyad megyében
Jövöt nevelni, embert és magyart!
A Marosvásárhelyi Református Kántor- Tanítóképző Főiskola 21 diákja kereste fel a napokban Hunyad és Fehér megye magyarságát, iskoláit, történelmi emlékeit. – Régi hagyomány intézményünkben, hogy tanulmányutakat szervezünk diákjaink számára, hogy megismerjék a vidéket, az itt élő magyarságot, a hagyományokat, történelmi emlékeket, felmérjük anyanyelvünknek az állapotát, és nem utolsósorban ez utak alkalmával fel szoktuk keresni hajdani diákjainkat is – számolt be dr. Barabás László, főiskolai tanár, néprajzkutató.
Idén októberben a dél-erdélyi szórványba látogattak el a képzősök, előbb Nagyenyedet és környékét ismerték meg, majd Dévára érkeztek, ahol a Téglás Gábor Elméleti Líceum fiatal tanítóival találkoztak, órát hallgattak. Ezt követően került sor egy közvetlen hangú szakmai tanácsadásra, melyen Lengyel Izabella dévai tanítónő, zenetanár, a marosvásárhelyi képző hajdani diákja szeretettel osztotta meg szórványbeli pedagógusi tapasztalatait a leendő tanítókkal, kántorokkal. – Itt, szórványvidéken nincs olyan, hogy lejárt a munkaidőm, becsukom magam után az ajtót. Ha lejártak a tanórák jön a délutáni foglalkozás, kóruspróba, dalárda, iskolai ünnepségek szervezése. Református létemre minden kedd délután én viszem az összes kis katolikus tanítványomat hittanórára, mert különben nem érnének el. A pap bácsi kiprédikálta, hogy az én autómnak a kipufogó-csövéből is gyerekek szoktak kiszállni. Aki nem érez erre erőt, elhivatottságot, annak nincs mit keresnie a szórványban. Ezért fontos, hogy tudatosan építsétek magatokban a hivatástudatot, ismerjétek, szeressétek meg ezt a vidéket, tanuljatok szorgalmasan, szívjatok magatokba minél több tudást, értéket, hogy legyen majd mit kamatoztatni – fogalmazott Lengyel Izabella tanítónő. A képzősök ragyogó szemmel, hálásan fogadták a tanácsokat, a személyes élmények megosztását.
Jó érzés volt számunkra megtapasztalni, hogy itt a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban milyen komoly hivatástudattal dolgoznak a tanítók. Nagyszerű órákon vehettünk részt és érezni lehet, hogy mindent megtesznek anyanyelvi kultúránk ápolásáért. És ezt nem felsőbb parancsra, hanem belső indíttatásból – fogalmazott a diákokat kísérő főiskolai tanár, dr. Barabás László. Elmondta továbbá, jóleső érzés volt találkozni e vidéken a hajdani diákokkal, akik pompásan végzik feladatukat a dél-erdélyi szórványban. – Nagyenyeden Mester Mária Ágnes és Tövissi Antal tanítókkal találkoztunk a kollégiumban, mindketten hajdani diákjaink, illetve Szabó Zsombor zenetanár és Basa Anna református kántor is nálunk végzett. Hunyad megyében a Szent Ferenc Alapítvány szászvárosi központját vezető és egyben magyar tanítóként dolgozó Menyhárt Ernő szintén nálunk végzett. Déván pedig Lengyel Izabellával találkoztunk, aki csodálatos munkát végez tanítóként, zenetanárként. Fontosnak tartjuk, hogy mindenkori diákjaink találkozzanak a hajdani végzősökkel, hogy pedagógusélményben, hitélményben, magyarságélményben legyen részük, hiszen ilyenkor kezd kicsirázni lelkükben a vágy, hogy egy-egy közösséghez tartozzanak, hogy az illető kis település tanítói, kántorai legyenek – fogalmazott dr. Barabás László. Elmondta továbbá: tanárként és néprajzkutatóként egyaránt fontosnak tartja, hogy a diákok egyes vidékek hagyományaival és történelmi hagyatékával is megismerkedjenek. Ezért tavasszal székelyföldi, ősszel szórványbeli tanulmányutakat szoktak szervezni. Ezúttal Fehér és Hunyad megye történelmi nevezetességeit keresték fel, többek közt Déva, Vajdahunyad és Illye várát. Megláthatták, megérezhették hát, hogy Fehér és Hunyad megye ugyan szórvány, de nem halott vidék, van magyarság, van élet, aminek továbbvivéséhez a fiatal tanítók, kántorok munkájára is szükség van! A dévai találkozás zárszavaként hangzott el a marosvásárhelyi képző és a tanulmányutak mottója: Áprily Lajosnak, Opitz Márton hajdani nagyenyedi tanárhoz írt versének sorai: ...Mi itt keresztre rendeltetve állunk./ Minket a hüség Krisztus-szege tart./ Égő reménység: árva „húnjaid”-ból / jövöt nevelni, embert és magyart. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. november 14.

VII. Szórvány napja Déván
Magyarságunk erős várunk
Gazdag programmal készül megünnepelni a VII. Magyar Szórvány Napját a Hunyad megyei közösség. A Marosillyén született Bethlen Gábor fejedelem november 15-i születésnapjához kötődő ünnepet Hunyad megyében szervezték meg először, innen nőtte ki magát immár össznemzeti ünneppé. Budapesten, a Magyarság Házában is megünneplik idén a Magyar Szórvány Napját, melyre a Téglás Gábor Elméleti Líceum is meghívást kapott. A dévai tanintézményt a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság keretében működő Renaissance Gyermektánccsoport, illetve Kun-Gazda Kinga tanárnő és középiskolás diákok képviselik az ünnepségen. A tánccsoport a Hunyadi János eredetről című történelmi táncjátékot mutatja be a Duna Palota színpadán, a november 15-én megrendezésre kerülő gálaműsor keretében.
A Magyar Szórvány Napját természetesen Déván is megünneplik. A Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában november 15-én délután 17 órakor kerül sor a Magyarságunk erős várunk című zenés irodalmi összeállítás bemutatására. A műsort Csatlós Erzsébet Zsófia, Dulinszky Izabella, Lengyel Izabella, Mészáros Enikő, Mazilu Gizella pedagógusok, Virág Ádám Petőfi-ösztöndíjas fiatal valamint, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai állították össze.
Az irodalmi műsor után két tudományos előadás is elhangzik a Magyar Szórvány Napja alkalmából a tanintézmény dísztermében. 18 órától Demeter László baróti történész kiállítással egybekötött előadást tart: Háromszék értékei Dél-Erdélyben címmel, majd Kun-Gazda Gergely, Bethlen Gábor művelődéspolitikájáról értekezik.
A rendezvényre mindenkit nagy szeretettel várnak! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. november 18.

Budapesten együtt ünnepelt a Kárpát-medence magyarsága
Hollós legenda a Duna Palotában
Budapesten, a Duna Palotában szervezett kulturális fesztiválon együtt ünnepelhette a Magyar Szórvány Napját Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Csángóföld és a Muravidék magyarsága. Az ünnepségre meghívást kapott a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum is.
A szórványmentés a magyar nemzetpolitika egyik kiemelt célja, ennek jegyében 2017-ben megsokszorozódott a szórványban élőknek nyújtott támogatás: a szórványkollégiumok építése, közösségek, egyházak támogatása,oktatási intézmények fejlesztési forrásainak növelése. A Magyar Szórvány Napján a támogatással létrejött kollégiumokban, iskolákban, tehetségpontokban élő, tanuló, művészeti teljesítményt nyújtó fiatalok és közösségek mutatkoztak be, felmutatva egyúttal a kis településeken élők hagyományainak közösség-összetartó erejét – foglalták össze a rendezvény célját a szervezők.
Ennek jegyében dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes védnöksége alatt egész napos rendezvény zajlott a Duna- palotában, hagyományos termékkóstolóval, szakmai konferenciával és gálaműsorral. Délelőtt az elcsatolt területekről érkező csoportokat Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte a parlament épületében, ahol lehetőségük nyílt megtekinteni a különleges szépségű kupolatermet, illetve az itt őrzött koronázási jelvényeket: a magyar királyi koronát, jogart, kardot és országalmát.
A nap folyamán a Duna-palotában a került sor a Kárpát-medence különböző vidékein élő hagyományok bemutatására. A kóstolással egybekötött gasztronómiai kiállítás nagy sikernek örvendett. Hidegen préselt tökmagolajtól a hájastésztáig mindenféle finomság asztalra került: ízletes sajtok, házikolbász, kalácsok, káposztás pogácsa, mákos rétes, beiglik stb. Volt is érdeklődés, kóstolgatás bőven. A dévai Szivárvány Nyugdíjasklub tagjai által sütött finomságokból, a helybeli családok által készített sajtból, házikolbászból, zakuszkából mutatóba sem maradt. A gasztrotermékek mellett kézműves asztalok sorakoztak, ahol különböző vidékek szőtteseit, kézimunkáit ismerhették meg a látogatók, köztük a dévai kézművesek termékeit is. És élőben követhették a szalmafonás, csipkeverés folyamatát. Közben a hagyományőrző csoportokkal érkező zenészek húzták a talpalávalót. A kiállítóteremben is, a Duna-palota előtti sétálóutcán is moldvai, erdélyi diákok ropták a táncot. A dévai Renaissance Gyermektánc-együttes is ízelítőt nyújtott a dél-erdélyi nemesi családok hagyományaiból.
A koradélutánra időzített szakmai konferencián a szórványlétről folyt a tanácskozás, majd a nap fénypontjaként került sor a gálaműsorra, melyet Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója nyitott meg.
A teltházas színházterem közönsége előtt gyönyörű népviseletben vonult fel a Kárpát-medence színe-java: mezőségi, Zobor-vidéki, kupusziniai, külső-rekecsini, Mura-vidéki táncokat, muzsikát szólaltatva meg. A hagyományok sorában külön színfoltot jelentett a dévai Renaissance Gyermektánc-együttes előadása, mely a törökverő Hunyadi János eredetéről szóló Heltai Gáspár-legendát elevenítette fel a színpadon 15-16. századi táncokra épülő történelmi táncjátékkal. A vastapssal jutalmazott előadás Dél-Erdély gazdag történelmi hagyatékára irányította az együtt ünneplők figyelmét. – Bár számbelileg kevesen vagyunk, élni és tenni akarunk Dél-Erdélyben. Őrizzük, ápoljuk kulturális, történelmi örökségünket, kézműves és gasztronómiai hagyományainkat és itt most a Magyarság Házában nagyszerű alkalom kínálkozott, hogy mindezt megmutassuk a nagyvilágnak, a Kárpát-medence különböző vidékein élő sorstársainknak, akikkel jó volt találkozni, együtt lenni. Köszönet mindezért a szervezőknek, mindenekelőtt Csibi Krisztina igazgató asszonynak és dr. Seres Zsuzsának, akik szeretettel láttak vendégül bennünket. És köszönet Potápi Árpád államtitkár úrnak, hogy fogadott a parlamentben – fogalmazott Kun-Gazda Kinga, a Téglás Gábor Elméleti Líceum tanárnője, aki a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság vezetőivel együtt kísérte el Budapestre a Renaissance Gyermektánc-együttest. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. december 6.

Aranyéremmel tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia
Ifjú kutatóknak szóló Pro Scientia-aranyéremmel tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia Virág Ádámot, aki idén szeptembertől a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként tevékenykedik Déván.
A díjátvételt követően kiderült, Virág Ádám fiatal szociológusként már komoly kutatói tevékenységet tudhat maga mögött. A Debreceni Egyetem szociológia és szociálpolitika szakán végzett alapképzés idején egy családsegítő szolgálatnál kutatta az alapítványhoz forduló szegény emberek kapcsolati hálóját. – Érdekes témának bizonyult, hiszen a társadalomtudomány azt állítja, hogy akinek magas a kapcsolati hálója, azaz több az úgynevezett „gyenge kötése” (ami nem a családon belüli, hanem a távolabbi, ismerősi kapcsolatokat jelzi), annak lényegesen könnyebb a munkaerőpiacon elhelyezkedni, hiszen e „gyenge kötések” révén olyan információkhoz jut, melyek segítik őt az elhelyezkedésben – magyarázza Virág Ádám. Majd további kutatási területként említi a magyarországi keresztény roma szakkollégiumok hálózatát, melynek budapesti, szegedi, miskolci és debreceni tanintézményeiben vizsgálta az itt tanuló roma hallgatók anyagi hátterének, családi helyzetének alakulását. –Ez egy egészen új kutatási terület volt, hiszen a kollégiumokat csupán 2011-ben hozták létre és minden városban más történelmi egyház működteti őket – meséli az ifjú szociológus.
A Pro Scientia aranyéremre való pályázási jogot azonban egy harmadik kutatással nyerte el. – Magyarországon az EU-s csatlakozást követően született meg a szociális szövetkezetek működését biztosító törvényes keret, és sokfelé alakultak ilyen szövetkezetek, melyek a hátrányos helyzetben lévő (pl. kis településen élő) személyeknek nyújtanak munkaerőpiaci lehetőséget. Én az észak-alföldi régió 3 megyéjében kutattam e szövetkezetek működését egyrészt országos szintű adatelemzéssel, másrészt interjúkat készítettem e szövetkezetek tagjaival, vezetőivel. Ezzel a kutatással nyertem el az Országos Tudományos Diákköri Tanács által kétévente megszervezett versenyt. Első helyezettként pedig jogosulttá váltam megpályázni az MTA aranyérmét, amelyet szintén kétévente ítélnek oda a különböző tudományterületeken kiemelkedő eredményt felmutató hallgatóknak. Országosan 45 fő kapja meg ezt a díjat, melyhez aranyozott érem, kitűző oklevél és természetesen komoly szakmai elismerés jár. Idén pedig Csányi Attila adományaként valamennyi díjazott 200 ezer forintnyi ösztöndíjat is kapott.
Virág Ádám a díj átvételét követően visszatért Dévára, ahol május végégig vállalt szolgálatot a magyar közösség körében. A dél-nyugat erdélyi unitárius szórványegyházközségben elsősorban az otthoni idősellátást szeretné elindítani. Emellett azonban számos kulturális jellegű programot (kiállítást, előadást, gyermekprogramot) szervez. – A tudományos munkát sem szeretném teljesen felfüggeszteni ez időszakban, hiszen 9 hónap elég komoly kiesést jelentene. Dévai tartózkodásom idején a korábban begyűjtött, de még feldolgozásra váró adatokat szeretném publikálni, majd távlatibb tervként folytatni kívánom a szociális szövetkezetek körében végzett kutatást, hiszen 2018. január elsejétől változik az ezek működésére vonatkozó törvény, így újabb szempontból lehet majd elemezni a szövetkezetek hatékonyságát. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. december 14.

Összefogásból születő ajándékok időseknek
Az egymásra figyelés jegyében keresik fel a napokban az egyedül élő dévai időseket a Petőfi-program ösztöndíjasai. Surányi Bettina és Virág Ádám a Szent Ferenc Alapítvány, a Dél-Nyugat-Erdélyi Unitárius egyházközség, valamint a Téglás Gábor Elméleti Líceum közösségével együtt készítenek karácsonyi csomagot, mellyel bekopognak a magányos idős emberekhez. – Az elmúlt hétvégén hét idős unitárius gyülekezeti tagot kerestünk fel. Mindannyian egyedül élnek, és nagy öröm volt számukra, hogy meglátogattuk őket. Igyekeztünk tartalmas csomagot összeállítani. Nagyfalusi Éva, a Szent Ferenc Alapítvány munkatársa cukrot és lisztet ajánlott fel a csomagokba és a családjában nevelkedő gyermekekkel linzert sütöttek. A Téglás iskola ötödik B osztályának diákjai Kun-Gazda Kinga osztályfőnökkel mézeskalácsot sütöttek, melyeket Fülöp Júlia unitárius ifjúsági lelkész díszített ki. Jómagam szalvétatechnikával díszített tálcát készítettem. Így állt össze a hét csomag, melyet Surányi Bettina, Petőfi-programos társammal, valamint Kosztandi Annamária nevelővel és két alapítványi gyermekkel vittünk el az idős emberekhez – meséli Virág Ádám, miközben Bettinával együtt gyúrják a következő adag mézeskalácsot. – Ebből a Szent Ferenc Alaptívány, az unitárius egyházközség, valamint az iskola munkatársait szeretnénk megajándékozni. De a héten folytatjuk az idős emberek felkeresését is. Hétvégén a római katolikus közösség hat magányos tagjához készülünk elmenni, szintén az alapítványi gyermekek kíséretében. Szándékunkban van felkeresni református időseket is. A most hétvégén kiosztásra kerülő csomagokba az említett összetevők mellé teát, csokoládét és szaloncukrot vásároltunk Bettinával és Nagyfalusi Éva jóvoltából gyümölcs is kerül a finomságok közé. Minden csomag mellé üdvözlőkártyát is adunk. Ezt szintén az ötödikes diákok készítették nagy szeretettel – mutatja a képeslapokat Virág Ádám. Miközben beszélgetünk, össze is áll a mézeskalács-tészta. Péntekig kisülnek a pogácsák és a cukormázas dísz is rákerül, hogy újabb idős emberek, munkatársak arcára, szívébe hozzanak mosolyt, karácsonyi hangulatot. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. december 23.

Karácsonyi sokadalom és cipődoboz-akció a Téglásban
A szeretet ünnepe így lett szép
A nagysikerű adventi szavalóverseny után e héten tovább fokozódott az ünnepi hangulat a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban, ahol szerda délután került sor a hagyományos karácsonyi sokadalomra.
A Winkler család jóvoltából már a hét elején meghozta az angyal a hatalmas karácsonyfát: egy gyönyörű ezüstfenyőt, amit a diákok, pedagógusok gondos keze díszített fel. Ennek tövében kezdődött szerdán a sokadalom, melynek első mozzanataként számos osztályközösség mutatott be ötletes karácsonyi jelenetet, népi játékot, manó táncot és Lengyel Izabella zenetanárnő munkájának köszönhetően gyönyörű karácsonyi dalok is elhangzottak. Az ünnepi műsor a hála jegyében kezdődött. Balogh-Botár Károly-Csaba igazgató-helyettes örömmel mondott köszönetet a kollégáknak, diákoknak, akik az idei tanévben is számos nagysikerű rendezvénnyel öregbítették az iskola hírnevét. És nagy-nagy köszönet illette a szülőket, akik bizalmuk és önzetlen munkájuk mellett anyagiakban is támogatják az iskolát. Idén a két százalékos adófelajánlásokból 9300 lejt kapott az iskola, melyből a gyermekek versenyekre, táborokba való utaztatását, díjazását és számos egyéb tevékenységét sikerült támogatni – számolt be az igazgató-helyettes, örömmel jegyezve meg, hogy a legnagyobb ajándék az intézmény számára az a sok mosolygó gyermek, akiket az angyal oda ültetett a gyönyörű iskolai karácsonyfa alá. A gyermekek pedig igazi ajándékként mindent beleadtak, hogy örömet szerezzenek a jelenlévő szülőknek, tanáraiknak, társaiknak. Az effajta igyekezet a pedagógusokban is munkálkodott. Az osztályközösségek műsorának összeállításán túl, hatalmas tányér süteménnyel lepték meg azokat az osztályokat, illetve óvodai csoportot, akik a legötletesebben díszítették ki tantermük ajtaját. – Az idei adventben ajtódíszítő-versenyt is hirdettünk, és igazán nagyszerű díszek készültek. A zsűrizést Márton Enikő és Gergely Mónika iskolai titkár nénikre bíztuk, a díjként szolgáló süteményeket pedig jólelkű nagymamák sütötték: Judt Borbála, Both Mária, Popa Magdus és Gáspár Juliánna – vezette fel a díjkiosztást Csatlós Erzsébet-Zsófia tanító néni, átnyújtva a díjat a nagycsoport, a IV. A, az V. B és X. MI osztály képviselőinek. A következő bő egy órában verssel, dallal, tánccal, jelenettel fokozták az ünnepi hangulatot a diákok. – Ilyenkor igyekszünk műsorba foglalni mindazt, ami iskolai tevékenységeinket illusztrálja, így német dalokat és reneszánsz táncot is előadtak diákjaink – fogalmazott Lengyel Izabella tanárnő, a rendezvény fő szervezője, aki a tanító-kollégákkal és a Hauer Erich Diáktanáccsal közösen készítette elő az idei sokadalmat, hálás szívvel köszönve meg mindannyiuk munkáját. Az ünnepi műsor immár hagyományosan a Csendes éj eléneklésével zárult, melybe az iskola kórusa mellett a jelenlévők apraja-nagyja: tanárok, szülők, testvérek, nagyszülők is bekapcsolódtak, igazi nagycsaládi hangulatot teremtve.
Ezt követte a kirakódó-vásár, melyen hihetetlenül változatos portékát kínáltak a diákok. A kézműves tárgyak különlegességeként említendő, hogy többnyire újrahasznosítással készültek: papírból, textil-maradékból, gombból, fagylaltpálcikákból stb. A végtermék viszont minden esetben csodálatos lett. A szülők, pedagógusok kövérre tömték táskájukat, tarisznyájukat a vásári portékával. És közben senki nem maradt éhen, hiszen kisebb és nagyobb diákok egyaránt gondoltak a gasztro-termékekre is: mutatós süteményeket, jókora pizzaszeleteket kínáltak a vásári forgatagban. Így aki ott volt, jól lakhatott, és a szíve is csordultig telt örömmel.
Csütörtökön – a sokadalom másnapján – tovább fokozódott az ünnepi hangulat. Ezúttal Oprisa Melinda óvónő kezdeményezésére került sor a cipődoboz-akcióra. – Eredetileg a rászoruló gyermekek számára kezdtünk ajándékot gyűjteni, de akkora volt a lelkesedés, hogy általánosítottuk a felhívást, és az iskolánkban tanuló valamennyi óvodás és kisdiák ajándékcsomagot adott, illetve kapott egy-egy társától – számolt be Oprisa Melinda, egy kedves idézettel mutatva rá, hogy boldoggá tenni másokat nem nehéz feladat, csupán szeretet kell hozzá, tisztelet, s naponta pár kedves szó. Az ajándékosztás megszervezésébe is lelkesen kapcsolódtak be a tanító- és óvónők. Még egy dallal is készültek, hogy megénekeljék ragyogó szemű kis tanítványaikat. Oprisa Melinda pedig Borsai Mária Varázskorona című meséjével lepte meg a népes gyermeksereget, rávezetve őket az önzetlen ajándékozás örömére. A nagy izgalom csillapítása végett egy adventi játékra is sor került, majd valamennyi osztályközösség átadta ajándékait az alatta járó évfolyamnak. Virág Ádám Petőfi-ösztöndíjas fiatal még további meglepetéssel is szolgált. A Palánta Sorsfordító Alapítványnál nyert pályázat nyomán kedves mesekönyvvel, színezővel, illetve CD-vel ajándékozta meg a gyermekeket. Ennyi örömteli pillanat után szinte harsogva csendült fel az iskola aulájában a Mennyből az angyal és a szívből jövő jókívánság: Boldog karácsonyt mindenkinek! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

2017. december 23.

Adventi szokások régen és ma
A fenti címmel elhangzó előadás zárta az idei tevékenységsorozatot a dévai unitárius egyházközségben. Virág Ádám Petőfi-ösztöndíjas fiatal előadásában tömören vázolta az adventi, karácsonyi, újévi ünnepkörhöz tartozó népszokásokat, ezek eredetét, mai formájukat. Kitért az adventi időszak középkori eredetére, a 16. századi gyökerekkel bíró karácsonyfa-állításra és a ma oly nagy népszerűségnek örvendő ajándékozás kezdeteire. – Az ajándékozás pogány szokás és eredetileg a karácsony előtti időszakban a nagy urak ajándékozták meg alattvalóikat, szolgálóikat. Az ajándékozásnak tehát egyfajta szociális jellege volt. És igazából erre épültek a karácsonyi adománygyűjtő szokások is, a mendikálás, a kántálás, a pásztorjáték és a regölés. (...) Magyarországon az 1930-as évektől kezdődően vált divattá a karácsonyi ajándékozás. Az első karácsonyfát a feljegyzések szerint az óvodaalapító Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben – foglalta össze az ünnephez kötődő történeti adatokat Virág Ádám. Megemlítette továbbá, hogy bár az ajándékozás és a fenyőfaállítás is elsősorban a német nyelvterületen jelent meg, terjedt el, a szaloncukor kimondottan magyar jellegzetesség, mely szintén a 19. században vált ismertté, főleg az úri szalonokban. Az előadó röviden kitért a karácsonyi, illetve újévi menükre is, végigpásztázva a világ különböző tájain élő gasztronómiai szokásokat. Majd a december végi ünnepkört is górcső alá vette, megemlítve a János-napi borszentelés és az Aprószentek napján történő vesszőzés szokását is. Végül, eddigi dévai tartózkodása alatt gyűjtött helyi szokásokról is beszámolt, rövid kisfilmmel mutatva be a bukovinai székelyek körében élő katonajátékot (zsidózást).
Az előadónak, házigazdaként Koppándi Zoltán unitárius lelkész köszönte meg az utóbbi hónapokban végzett munkáját. Egyben örömmel nyugtázta, hogy a dévai Dávid Ferenc unitárius zarándok- és szórványközpontban szervezett adventi tevékenységsorozat idén is sokszínűre sikeredett. – Az első héten dr. Koppándi Botond teológiai tanár előadása során hangolódhattunk az adventre, majd Kun-Gazda Gergelynek köszönhetően Heltai Gáspár életét, munkásságát ismerhette meg a dévai magyarság. Advent második felében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fiataljai gyújtogatták lelkünkben a hit, remény, szeretet, öröm, egymásra találás, a béke lámpásait, majd néhány nap múlva a Hazajárók szerkesztőivel barangolhattunk Kárpát-medence-szerte. Tevékenységeinket Virág Ádám előadása zárta – foglalta össze az elmúlt három hét egyházközségi eseményeit Koppándi Zoltán lelkész, külön megemlítve, hogy a felsorolt tevékenységeken ezúttal is a teljes dévai magyar közösség képviseltette magát. Továbbá köszönetet mondott a rendezvénysor támogatóinak: a Bethlen Gábor Alapnak, illetve a Communitas Alapítványnak. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-470




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék