udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 65 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-65

Névmutató: Fazakas Mihály

2013. május 8.

Ünnepi találkozó Segesváron
A segesvári Gaudeamus Alapítvány ebben az évben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját, és ebből az alkalomból rendezvénysorozatot szervez.
Az első rendezvényre április 27-én került sor, amikor megtartották a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társasága megalakulásának 10. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi találkozót. A tagok több mint 75%-a jelen volt, külföldről is számosan eljöttek.
A jubileumi találkozót a Mircea Eliade Főgimnázium két diáklányának szavalatával indították, miután Farkas Miklós nyugalmazott tanár, a segesvári Gaudeamus Alapítvány igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, akik a támogatott diákokkal együtt több mint százan voltak jelen.
Tóth Tivadar tanár, a gimnázium magyar tagozatának igazgatója érdekes és részletes vetített képes előadást tartott a gimnázium és a Gaudeamus Szórványközpont életéről és tevékenységéről. Büszkén jelentették, hogy az elmúlt évben is 52 művelődési rendezvény volt a Gaudeamus Házban, színházi előadások, hangversenyek, pódiumműsorok, könyvbemutatók, diákversenyek és egyebek.
A GABT tagjainak adományai lehetővé tették az idén is, hogy egyrészt a növekvő energiaárak ellenére sikerült biztosítani a kollégium működését, másrészt pedig 57 rászoruló és jól tanuló gyereket támogathattak ösztöndíjakkal.
A továbbiakban a Kikerics néptáncegyüttes "veterán" tagjai (XII. osztályosok és egyetemi hallgatók) nagy sikerű mezőségi táncokat mutattak be. Ezt megelőzően Farkas Miklós elmondta, hogyan alakult meg ezelőtt húsz évvel az együttes, majd László Imola tanárnő, a Kikerics Kulturális Egyesület ügyintézője részletesen beszámolt az utóbbi évek kimagasló eredményeiről.
Ezután sor került a füzetek kiosztására, amelyek a jubileumi alkalomra új köntösben jelentek meg Sz.. Kovács Géza tanár, képzőművész és Ambrus Oszkár informatikus jóvoltából.
A kis füzetben tájékoztató található az alapítvány legfontosabb megvalósításairól, tartalmazza a GABT tagjainak névsorát (nyolc intézmény és hatvannyolc magánszemély, akiknek nagy többsége az iskola diákja volt). Veress Zsombor gyógyszerész, az alapítvány igazgatóhelyettese felolvasta a tagok névsorát. A füzetek kiosztását megszakította a Kikerics néptáncegyüttes fergeteges cigánytánca, amely óriási sikert aratott, s amelyet a közönség szűnni nem akaró tapsa jutalmazott.
Miután befejeződött a füzetek átadása, a GABT tagjai között idén is kisorsolták Sz. Kovács Géza képzőművész értékes festményét. A szerencsés nyertes Buzogány Erzsébet és Márton Károly volt.
Ezután kegyelettel emlékeztek a GABT elhunyt tagjaira: gróf Bethlen Miklós, Bokor Anikó, Csaszkóczy Emil, Dósa László és Jakab Elek volt tagokra. Paizs József református lelkész-gyakornok felolvasott egy igét, majd áldását adta a jelenlevőkre. Lőrincz Éva és Birtalan Levente kuratóriumi tagok elhelyezték az udvaron található kopjafánál az emlékezés koszorúját.
A sikeres ünnepi találkozót baráti ebéd követte.
Sz. Fazakas Mihály
Népújság (Marosvásárhely)

2013. május 29.

Ismét távol-keleti turnén az Osonó Színházműhely
Kedden újabb kéthónapos távol-keleti turnéra indult a Osonó Színházműhely. A sepsiszentgyörgyi társulat tagjai már-már „hazajárnak” Thaiföldre.
Ezúttal a négyhetes thaiföldi turnéjuk mellett műhelymunkát is vezetnek a bangkoki egyetemen és a Moradokmai színházi iskolában.
Ezt követően pedig négy hétig Vietnamban és Kambodzsában turnéznak, számolt be sajtótájékoztatón Fazakas Misi. Hozzátette: a távol-keleti országban felújítja Carnival című előadást, amelyet két évvel ezelőtt már színre vittek helyi színészekkel közösen. Akkor ez volt az első előadás, amelyben egy színpadon játszottak európai és thaiföldi színészek.
Fazakas Misi szerint a darab azokra a hasonlóságokra épít, ami a tradicionális thaiföldi és székely társadalom között fellelhető, így mindkét társadalomban jelen van a nyugati civilizáció előretörése, az „amerikanizmusok” háttérbe szorítják a hagyományos értékeket, a globalizáció, a „Coca-Cola kultúra” megváltoztatja a fiatalok világképét.
Az Osonó Színházműhely thaiföldi turnéjának csúcspontja július 30-án lesz, amikor a sepsiszentgyörgyi társulat lesz a díszmeghívottja a működésének 40. évfordulóját ünneplő bangkoki román nagykövetségnek. Gruia Jacota nagykövet két évvel ezelőtt látta a Carnival című produkciót, és most díszmeghívottként lépnek fel az ünnepségen, így a sepsiszentgyörgyi társulat a bangkoki diplomáciai testületek képviselői előtt öregbítheti Székelyföld hírnevét. „Megtisztelő számunkra ez a meghívás, örvendünk, hogy a román nagykövetség értékeli munkánkat, és reprezentatívnak tartja előadásunkat” – mondta Fazakas Misi társulatvezető. Hozzátette: az Osonónak be van már táblázva az egész nyara, hiszen augusztus harmadikától tábort szerveznek Kökösben, a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatának. Ezután, ugyanott nemzetközi tábornak lesznek házigazdái, majd augusztus közepén indulnak Monacóba, ahol részt vesznek az Amatőr Színházi Világfesztiválon. A négyévente megszervezett seregszemle, amelyre idén öt kontinens 24 előadását hívták meg, a világ legnagyobb és legrangosabb amatőr színházi fesztiválja.
maszol

2014. január 15.

Világ körüli turnéra indul az Osonó Színházműhely
Több földrészt érintő turnéra indul idén a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely. A társulat évek óta rendszeresen vándorbotot vesz, körbeutazza a világot. Idén Európában, Afrikában és a számára már hagyományos helyszínen, Thaiföldön turnézik, és mint mindig, a külföldi turnét az erdélyi szórvány településeken való fellépésekkel zárják.
Fazakas Misi, a társulat vezetője a csütörtöki indulás előtti sajtótájékoztatóján kifejtette: „nagyszerű dolog, hogy külföldön játszhatunk, fesztiválokra hívnak a világ minden tájára, ám kötelességünknek tartjuk, hogy itthon is rendszeresen fellépjünk”. Némi keserűséggel tette hozzá, hogy működésükhöz szükséges pénzt csak külföldről kapnak, így úgy tűnik, a határokon túl többre becsülik az Osonó munkáját, mint a magát Székelyföld kulturális fővárosának tituláló Sepsiszentgyörgyön.
Szerdán és csütörtökön az iskola program keretében két-két osztályt fogadnak az Osonó Bázison, akik megnézik a már több mint 250-szer bemutatott, Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadást, és elbeszélgetnek a diákokkal a felmerülő problémákról – mondta az Osonó vezetője. Ezt követően csütörtök este csomagolnak és elindulnak az idei első 26 előadásos turnéra, amely hat ország húsz városát érinti, de útközben fellépnek Nagyváradon és Nagykárolyban, majd Magyarország, Ausztria és Olaszország következik.
Fazakas Misi tájékoztatása szerint Európai turnéjuk fő célpontja az varesei (Olaszország) Rotary Klub által szervezett jótékonysági est, amelynek bevételét rászoruló gyerekek megsegítésére ajánlják fel. Ezt követően, néhány németországi megálló után Dánia és Svédország következik. Visszafele márciusban fellépnek négy fesztiválon, egy olaszországin (Novellara) és három magyarországin (Pécs, Kecskemét, Debrecen). Márciusban 33 szentesi drámatagozatos diákot látnak vendégül Háromszéken, majd júliusban a sepsiszentgyörgyiek látogatnak Szentesre, de áprilisban a celldömölki Soltis Lajos színház vendége lesz az Osonó.
Ugyancsak tavasszal Sepsiszentgyörgyön szervezik meg az országos színészmesterség olimpiászt, amelyet a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Kovászna megyei Tanfelügyelőséggel közösen szervez. Fazakas Misi a sepsiszentgyörgyi iskola drámatagozatos osztályának vezetőjeként rámutat: évek óta a sepsiszentgyörgyi diákok nyerik a színészmesterség versenyt, ezért az oktatási minisztérium úgy döntött Háromszéken szervezik az ország nyolc drámatagozatának legrangosabb szakmai megmérettetését.
Kovács Zsolt
maszol.ro,

2014. május 20.

Afrikában az Osonó Színházműhely – Interjú Fazakas Misivel
Amint arról már olvashattak, afrikai Nemzetközi Színházi Fesztiválon vesz részt a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely. A marokkói fesztiválturné Oujda-i állomásán bemutatott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás után, Prezsmer Boglárka az Osonó társulatvezető-rendezőjét, Fazakas Misit az első benyomásokról kérdezte.
– Az előadásra  való készülés már akkor megtörtént, amikor átléptük a határt. Rögtön érik az embert hatások: meglepően kedvesek és kommunikatívak a határőrök, a rendőrök, egyáltalán mindenki. Szép másfajta táj, másfajta kultúra, ez kiderült az első pár kilométer után. Mindezen túl, számomra óriási élmény volt, hogy itt Marokkóban rengeteg egyetemista eljött az előadásunkra, és hogy megértették azt, megmozgatta, beindította őket. Elkezdték őket foglalkoztatni a bemutatott kérdések. Szakmailag valóban nagy sikert éltünk meg, de számunkra példaértékű az érdeklődés és a hozzáállás volt, ahogyan megkerestek bennünket az egyetemisták előadás után. Nem volt tervezve közönségtalálkozó, de megjelentek közel százan és azt mondták, hogy nekik kérdéseik vannak és üljünk le, beszélgessünk. Majdnem két órán át jártuk körbe a témákat. Kérdéseket fogalmaztunk meg és kíváncsiak voltunk egymás véleményére. Annak ellenére, hogy teljesen más kulturális és vallási hátterekkel rendelkezünk, sikerült nagyon intenzív, nyitott kommunikációt, találkozást létrehoznunk. Ez nagyon fontos számunkra. Ez a fajta nyitottság, érdeklődés volt leginkább hatással rám. Már sok országban játszottunk, de ilyennel még nem találkoztam, fantasztikus élmény volt. Ez feltöltött bennünket, és elkezdte lebontani az otthonról hozott előítéleteinket. Szabadság (Kolozsvár)

2014. július 16.

Elkezdődött a Nemzetközi Drámatábor
Az Osonó Színházműhely már hagyományosnak számító nemzetközi drámatábora július 15. és 20. között zajlik Kökösben. Az alkotótábor mottóját Pina Bausch német koreográfus egyik gondolata adta: „Én abban hiszek, hogy közelebb kellene kerülnünk egymáshoz” – mondta a tizenhét országból verbuvált művészeket tömörítő wuppertali társulat vezetője.
„A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése a színház ürügyén, amely egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket” – mutatott rá Fazakas Misi, a színházműhely vezetője. Hozzátette: a képzéseken ezúttal 30 erdélyi illetve magyarországi fiatal vesz részt. A tábor a Bethlen Gábor Alap, a Tiszta Formák Alapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával, valamint a kökösi Polgármesteri Hivatal és a Gábor Áron Általános Iskola összefogásával jött létre. Az idei táborba nyolcan érkeztek Magyarországról, és a táborlakók között vannak középiskolások, egyetemisták és fiatalokkal foglalkozó felnőttek is.
Az egy hetes szakmai program keretén belül, a résztvevők számára két csoportban folynak a foglalkozások: a színház-szakmai csoport tagjai Mucha Oszkár irányításával, míg a személyiségfejlesztő- önismereti csoportban résztvevők Fazakas Misi vezetésével ismerkedhetnek önmagukkal és a színházzal. A napi két műhelyfoglalkozás mellett, az intenzív tábor minden reggel a kitartást erősítő tornával és a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indul, este pedig színházi előadások vetítésére és beszélgetésekre kerül sor.
A 18 hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett Osonó Színházműhely egy olyan független színház, amely szellemi műhelyként teret ad a fiatalok kortárs színházi kísérleteinek. Előadásainkat mind a világ nagyvárosaiban, Bangkoktól Hamburgig, mind Erdély számos településén bemutatták már.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

2014. augusztus 29.

PulzArt: összművészeti események a játék évében
Elkészült a sepsiszentgyörgyi PulzArt összművészeti fesztivál programja, melybe idén egy nulladik napot is beékeltek a szervezők, így ötnaposra bővült a rendezvény. A művészeti találkozó színes, érdekes eseményekkel, Skype-on lebonyolított előadással és zenei ínyencségekkel várja az érdeklődőket.
Végleges a szeptember második hetében tartandó PulzArt kortárs összművészeti fesztivál programja – tájékoztattak a szervezők, kiemelve, hogy idén a játék éve van Sepsiszentgyörgyön, így a meghívott előadások, produkciók többsége a színházhoz, a játékhoz kötődik, de természetesen az irodalom, a képzőművészet és a zene területéről is érkeznek meghatározó alkotók.
Nulladik nap Feldmár Andrással
A fesztivál ettől az évtől nulladik nappal bővült, így az események szeptember 10-én, szerdán délután kezdődnek egy érdekes programponttal. A nap „meghívottja” Feldmár András Kanadában élő, magyar származású ismert matematikus, pszichológus, pszichoterapeuta, aki Az elme játéka – játék az elmével címmel tartja meg előadását skype-os élő kapcsolásban. A beszélgetés moderátora Kovács Réka Rozália családterapeuta lesz.
Szintén a nulladik napon nyílik meg a sepsiszentgyörgyi fényképész, Henning János és a rádiós műsorvezető, Kiss Bence Ő is én című fotókiállítása, valamint az M Studio Mozgásszínház Kampf című előadása is ezen a napon lesz látható. Az estét a kortárs román irodalom kiemelkedő alkotójának estje zárja: Mircea Cărtărescuval Adrian Lăcătuş író, irodalomkritikus és Szonda Szabolcs könyvtárigazgató beszélget a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
A PulzArt első napján, 11-én a dokumentumszínház és a felülvizsgált hazaszeretet lesz a főtéma: bemutatkozik a Játéktér című színházi folyóirat, majd a Bestiarum Siculorum szerzőjével, György Attila csíkszeredai íróval tartanak közönségtalálkozót. Az irodalmi és színházi események mellett a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben megnyílik Csutak Magda sepsiszentgyörgyi származású, Ausztriában élő képzőművész tárlata.
A fiatal román színházi generáció kivételes tehetsége Gianina Cărbunariu, akinek egy dokumentum-színházi előadása látható a PulzArt első napján. Ki táplál bennünket, mivel és milyen áron? – teszi fel a kérdést a De Vânzare / For Sale / Eladó című előadásban, amely egy nemzetközi projekt része volt. Szintén ezen a napon adja elő a Tamási Áron Színház új előadását. Porogi Dorka fiatal rendező a magyar kortárs színházi alkotó, Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című darabját viszi színre – a PulzArt közönsége a bemutató utáni első előadást nézheti meg.
Szeptember 12-én a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem látványtervező szakos diákjai mutatkoznak be a fesztivál közönsége előtt, majd író-olvasó találkozóra kerül sor Kukorelly Endre budapesti íróval, akit Bogdán László író kérdez. Pénteken este világhírű előadást játszanak Sepsiszentgyörgyön: a Nagy József nevével fémjelzett Jel Színház a több mint ötszáz alkalommal előadott Woyzeck című produkcióját hozza el.
Georg Büchner darabjának címszereplője a szakadatlanul megalázott kisember, ebben a feldolgozásban a világhírű töredékes szöveg képekké, képek folyamatává, akciókká alakul. Rendhagyó módon nem a hónap végén, hanem a PulzArt ideje alatt tartják meg a Tein Teátrum kilencedik előadását: a felolvasó-színházi produkció meghívottja Mucsi Zoltán „Kapa” magyarországi színművész lesz.
Szeptember 13-án délután Cári Tibor és Baczó Tünde Antonymus Venetus című szabadtéri táncszínházi performanszát lehet megtekinteni az Erzsébet parkban, majd Mátyás László kolozsvári festőművész kiállításának megnyitójára kerül sor a Tein Teaházban. Szintén ezen a napon mutatkozik be a budapesti Bárka Színház az Odüsszeusz szemeteslapáton című előadásával, amelyben az ismert eposz történéseit háztartási eszközök segítségével meséli el három rendkívüli színész.
A magyar kortárs tánc is része az összművészeti fesztiválnak: az őstehetségnek tartott Fehér Ferenc két produkcióval lép fel a PulzArton. Szombaton este Tompa Andrea kolozsvári származású, Budapesten élő íróval találkozhat a közönség a Lábas Házban, aki második regényéről, a Fejtől s lábtól című könyvéről Tamás Dénessel beszélget. A napot a Cári Tibor zeneszerző által vezetett Theatre Fleas Orchestra (Színházi Bolhák Zenekara) koncertje zárja a Tamási Áron Színházban, ahol a zenekar nemcsak a hangzásra, de a látványra is hangsúlyt fektet majd.
Érzelmek és színház
Szeptember 14-e, vasárnap a PulzArt zárónapja, amelyen az Osonó Színházműhely tart színház-pedagógiai foglalkozást felnőtteknek Prezsmer Boglárka vezetésével Fazakas Misi Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadása kapcsán. A fesztivál vendége lesz vasárnap Doina Ruşti bukaresti író, akivel Mihai Ignat beszélget.
Szólótánc, amely tulajdonképpen duett egy bábuval – műfajilag így határozzák meg Fehér Ferenc Morgan and Freeman című előadását, amelyből kiderül, egy felnőtthöz is pont annyira hozzá tud nőni egy báb, mint ahogy a gyerek ragaszkodik kis figuráihoz. Az előadásra a Tamási Áron Színház új stúdiótermében kerül sor, míg a nagyterem színpadán színház és cirkusz, akrobatamutatványok és érzelmek keverednek a Baccalŕ Clown Pss Pss című előadásában.
A PulzArt záróeseménye a zene és irodalom erős kötelékét felmutató W. H. formáció, amely Shakespeare-szonetteket és -dalokat ad elő aktuális zenei környezetbe helyezve, előadásukban zenetörténeti utalások sora keveredik többek között a kortárs improvizatív zenével, a free jazzel vagy a hiphoppal.
Bús Ildikó , Krónika (Kolozsvár)

2014. szeptember 26.

Kádárképzés is indul
Amatőr színjátszó csoportoknak és színjátszással foglalkozó csoportvezetőknek kíván szakmai segítséget nyújtani a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola a mostani tanévben induló tanfolyamokkal, de a hagyományápoló irányvonalat folytatva újabb népi mesterség, a kádárképzést is elindítja.
Az amatőr színjátszókkal és rendezőkkel Fazakas Mihály színész, rendező, színházpedagógus; Prezsmer Boglárka dramaturg, dráma-, és színházpedagógus, illetve Fehérvári Péter színművész, koreográfus foglalkozik, a kádár mesterséget a haralyi Szőke Tibor Barnától tanulhatják meg a mester falujában, ahol megismerhetik a fenyőfa edények elkészítésének folyamatát, és együtt készíthetnek dézsát, kútvedret, kádat vagy csebret. A tanfolyamokról érdeklődni és jelentkezni a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában lehet, a Szabadság tér 9. szám alatt naponta 8 és 18 óra között október 10-ig, illetve a 0267 351 560-as telefonszámon. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. november 24.

Közelebb kerülni egymáshoz (Színházi tükör)
Fazakas Misi színész, rendező, drámapedagógus, az Osonó Színházműhely vezetője. Az utóbbi tizenöt évben meghatározó személyisége a sepsiszentgyörgyi diákszínjátszásnak, generációkat oltott be a színház, a művészet szeretetével, a színházi szakma fiatalabb alkotói közül sokan őt tartják első tanítómesterüknek.
A szenvedélyes munka, amit végez, régen kinőtte az amatőr színjátszás vagy akár az iskolai drámapedagógia határait, az Osonó Színházműhely az elmúlt évek alatt tizennyolc országban tartott előadásokat, workshopokat, szakmai tréningeket. A nyugat-európai országok mellett Távol-Keleten és Afrikában is több alkalommal dolgozott a társulat, legutóbb november 16-án lépett fel Marokkóban a Berkane-i Nemzetközi Színházi Fesztivál díszvendégeként. – Vegyük sorba pályád fontosabb állomásait. Mikor kezdett foglalkoztatni a színház? – A nyolcvanas évek közepén. Másodikos koromban egy reggel úgy ébredtem, hogy érdekel a színház, és megkértem anyukámat, beszéljen Rozsnyai Júlia színésznővel – aki rokonunk volt –, hogy vigyen el engem egy színházi próbára. A Mielőtt a kakas megszólal című csehszlovák drámát próbálták Balogh András rendezésében, nekem pedig annyira megtetszett a színház világa, hogy azután minden próbán ott voltam a bemutatóig. Egyetlenegyszer hiányoztam a négy hét alatt, Király Jóska bácsi állítólag azt mondta azon a próbán, hogy ő nem tud koncentrálni, annyira megszokta a gyermeket a nézőtéren. Így kezdődött a színházzal való kapcsolatom. Később előadásokra is kezdtem járni, némelyiket többször is megnéztem. Amikor 1989-ben Tompa Miklós a Fekete macska című Asztalos István-darabhoz gyermekszereplőt keresett, egyöntetűen rám gondolt a társulat. Ez volt az első szerepem. A rendszerváltás után, kilencedik osztályos koromban Salamon András, a Mikes Kelemen Líceum magyartanára és Győry András megalapította az iskola színjátszó csoportját, amiből az Osonó, később pedig az Osonó Színházműhely lett, én pedig a líceum alatt végig tagja voltam ennek a társulatnak. A 90-es évek elején nagy lendület volt bennünk: diáktanácsot alapítottunk, sulirádiót működtettünk, kosárlabda-maratont szerveztünk, magyarországi diákszínjátszó táborokba jártunk, ahol felfedeztük, hogy mozgásszínház is létezik, és ennek hatására mi is olyan színházat akartunk létrehozni, ami más, mint a kőszínházak. Tizenegyedikes voltam, amikor Salek bácsi abbahagyta a társulat vezetését, ettől kezdve Márkó Eszter és én vettük át az irányítást. Az alapító tagok között több, mára ismertté vált színházi ember volt, például Prezsmer Bogi, Mátray Laci, Kosztándi Zsolt csíkszeredai színész… Húszan-harmincan voltunk, pezsgett az élet, szinte azt mondhatnám, hogy már csak ezért is érdemes volt iskolába járni. Egyértelművé vált számomra, hogy a színire felvételizem, attól függetlenül, hogy matek–fizika osztályban végeztem, amit a mai napig fontosnak tartok. – Az Osonó kezdeti évei egybeesnek Nemes Levente első igazgatói éveivel, akiről mindig nagy elismeréssel szoktál beszélni. Látsz összefüggést a színházban zajló folyamatok és az Osonó alakulása között?
– Egyértelműen. Meggyőződésem, hogy Nemes Levente igazgatásával kezdődött az a folyamat Sepsiszentgyörgyön, melynek végén Székelyföld kulturális fővárosa lettünk, egy olyan fontos kulturális központ az országban, melyet Bukarest is elismer. Levente hívta ide Bocsárdit és a figurásokat, az ő nevéhez köthető az a koncepcióváltás, melynek értelmében egyedül a minőség szempontjainak kell alárendelni egy társulat, egy színházi intézmény tevékenységét. Ez mindannyiunk gondolkodásmódjára hatással volt. Én személyesen is sokat köszönhetek Leventének, például azt, hogy egy évig művészeti titkár is voltam a színházban abban az időszakban, amikor ő igazgató, Bocsárdi pedig művészeti vezető volt. Sokat tanultam mindkettőjüktől, mestereimnek tekintem őket.
– Hét évig voltál tagja a szentgyörgyi társulatnak, ezalatt a színészi munkád mellett televíziós műsorvezetőként is dolgoztál, műhelyfoglalkozásokat tartottál amatőr színészeknek, a Háromszék Táncegyüttes táncosainak, drámatagozatot alapítottál a művészeti líceumban stb. Több munkakörben kipróbáltad magad, míg végül a fő irányvonal az Osonó és a drámaosztály maradt. Miért ezt az utat választottad?
– Valójában minden a színházhoz kapcsolódott. A színházon belül pedig a próbafolyamat, a keresgélés, az út, amelyen közösen halad egy társulat a kész előadás felé, mindig jobban érdekelt, mint maga az előadás, a taps, a siker. Ez már a pályám legelején így volt. Tulajdonképpen az előadás is eszköz csupán, mely körüljár egy problémát, kérdéseket fogalmaz meg, segít, hogy közelebb kerüljünk fontos témákhoz, ezáltal a nézőkhöz és önmagunkhoz. Úgy éreztem, hogy a kőszínházi keret, a rendszer, ahogyan egy színházi intézmény működik, nem mindig támogatja ezt a fajta elmélyült munkát, keresgélést, némely rendezők pedig olykor valósággal ellene dolgoztak az igényességnek. Amikor felmondtam a színháznál, még nem tudtam pontosan, mi az, amit keresek, de valami olyan színházi formának a megtalálása érdekelt, amely szakítani tud a kőszínházi keretek által megszabott lehetőségekkel, és a nézőkkel való viszonyt is szerettem volna átértelmezni a saját magam számára. Tulajdonképpen a társulatunkkal ma is ezen az úton próbálunk haladni.
– Itthon és külföldön is egyre népszerűbb, sikeresebb az Osonó. Szerinted mi a titka ennek a sikernek? – Az isteni gondviselés alakította végig az életemet, én mindig csak arra törekszem, hogy nyitott legyek a világ változásaira, kihívásaira úgy, hogy közben az értékrendemet tudjam megőrizni, érvényesíteni. Soha nem hoztunk olyanfajta döntéseket az Osonóban, hogy akkor most holnaptól elkezdünk turnézni, utazni a világban; mindig csak a következő lépésre figyeltünk, arra, hogy megpróbáljuk kihasználni az éppen adandó lehetőséget. A meghirdetett határidőkig megírtunk egy-egy pályázatot, ha meghívtak valahová, igyekeztünk eleget tenni a meghívásnak. A kommunizmus többek között azt a rossz beidegződést oltotta belénk, hogy a tétlenség, a megszokotthoz való ragaszkodás, a felelősség elhárítása jelenti a biztonságot, pedig valójában csak a munka, a bátorság, a kreativitás és rugalmasság hozhat valódi eredményeket az életünkben. Minél többet megtapasztalunk a világból, annál inkább rájövünk arra, hogy csak a kitartó munkának van gyümölcse; dumával, okoskodással, ítélkezéssel nem lehet előrehaladni. Amit most az Osonó megél, abban az elmúlt tíz év megfeszített munkája is benne van: a szinte egy évig tartó próbafolyamat, a hosszú éjszakákon át írt pályázatok, sok-sok ingyen vállalt, önkéntesen végzett munka és az, hogy önerőből, a csapatból, tehát egymásból építkezünk.
– Rég nem diákszínház már az Osonó, mégis minden projektben részt vesznek diákok… – Az Osonó független színház, amelynek állandó társulati tagjai felnőttek: Mucha Oszkár, Daragics Berni, Bernát Szilárd és én. De ahogyan te is megemlítetted, fontos számunkra, hogy minden projektünkbe vonjunk be diákokat. Meggyőződésem, hogy ha elviszünk egy fiatalt egypár hetes turnéra, annyit bővülhet, annyit módosulhat a világlátása, annyit tanulhat az ott látottakból, az előadások utáni közönségtalálkozókból, beszélgetésekből, amennyit a román tanügyi rendszerben biztosan nem tanulna ennyi idő alatt. Én éppen ezt tartom az egyik legnagyobb problémának, hogy abból a három-négy alappillérből, ami a mai világban való jó eligazodást jelentené, sajnos, egyiket sem tanítja az iskola. Rugalmasnak lenni, nyitottnak lenni, kreatívnak lenni és kezdeményezni… Ha ezeket a képességeket birtokolnánk, a munkahely elvesztésétől kezdve bármilyen nehéz helyzetben feltalálnánk magunkat. Nem félnénk attól, hogy a világ állandó mozgásban van és változik, hanem örülnénk az így kínálkozó lehetőségeknek. Mindig van megoldás, csak hinnünk kell benne. Hogyha elölről, hátulról, jobbról és balról falakba ütközünk, felfelé kell elindulnunk…
– Mi a célod az Osonóval, melyek a hosszú távú terveid?
– Pina Bausch szavaival élve, meg kellene keresnünk, hogyan tudnánk közelebb kerülni egymáshoz. Ez a cél folyamatosan: közösségben alkotni, élni, és létrehozni olyan eseményeket, amelyek megmozgatják az embereket, amelyek megpróbálnak segíteni, impulzust adni. Ebben az értelemben is nagyon fontosak számunkra a nemzetközi projektjeink, és az, hogy időről időre más nemzetiségű tagjai is vannak a társulatnak. Sokat beszélgetünk a nézőkkel, és azt érzem, hogy tényleg szükségük van a segítségre, mert nagyon nagy terhek, nagyon nagy sebek vannak, és mindezzel egyedül maradtak. Akkora öröm, amikor azt érezzük, hogy egy-egy előadás enyhíteni tud ezeken a terheken… Persze, nem tudjuk megoldani az előadásaink által felvetett társadalmi, szociális problémákat, de azzal, hogy lehetőséget teremtünk a párbeszédre, lehetőséget teremtünk megtenni az első lépéseket a gyógyulás útján. Igyekszem szolgálattá tenni a színházcsinálást, túllépve a sikerek, díjak, turnék örömén, csak a lényegre figyelni. Létrehozhatunk bármilyen nagyszerű előadást, ha nem tudjuk megszólítani a nézőt, ha nem tudjuk megérinteni a lelkét, értelmetlen a fáradozásunk. Nagyon sok fiatal pusztán virtuális közösségekben él, nem tudja, milyen, amikor másokkal valódi közösségben, felelősségünk teljes tudatában építünk, alkotunk, átélünk valamit. Ez a fajta elidegenedés, egoizmus a mai világ egyik legnagyobb veszélye, ezért a mai színház egyik legfontosabb feladata az én értelmezésemben az, hogy megtanítson egymás felé fordulni, egymás szemébe nézni, majd elindítson a kommunikáció és a befelé figyelés útján. Ez a célunk, mert úgy érzem, ez az egyetlenegy esélyünk embernek maradni. – Együtt éltek, dolgoztok a társulatban, a munka tölti ki a teljes életedet. Nem vonz a polgári lét, család, gyerek…?
– Azt szoktam mondani, ha valaki a családalapítás iránt érez elhivatottságot, akkor azt feltétlenül meg kell lépnie, és biztatni, segíteni kell őt, hisz attól kezdve nagyon jelen kell lennie benne, mert a család is egy kihívás, teljes embert igénylő hivatás. Volt olyan időszak, amikor engem is vonzott, de az utóbbi években annyira átalakult a belső világom, hogy ez a kérdés nem foglalkoztat. Ebben a pillanatban semmi nem vonz, ami polgári. Persze, nagyon szeretem magam megosztani másokkal, örömmel találkozom, örömmel beszélgetek... Nem tudom, mi fog történni hosszú távon, de egyelőre nagyon jól érzem magam ebben a helyzetben – feltölt, energiát ad… Ebben látom értelmét az életemnek.
Kérdezett: NAGY B. SÁNDOR
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. december 9.

A Müpában is fellép a Háromszék Táncegyüttes
Öt helyszínen, köztük a budapesti Művészetek Palotájában (Müpa) mutatja be A tékozló fiú című előadását december 8–12. között a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes.
A turné első helyszíne Nyírbátor volt hétfőn. A körút keretében kerül sor a „táncszínházi sorsjáték" budapesti premierjére is: a Nemzeti Táncszínház meghívására kedden 19 órától a Művészetek Palotájában lép színpadra a társulat.
A budapesti premiert követően szerdán Abonyban, csütörtökön Szatmárnémetiben, pénteken pedig Nagybányán látható majd az előadás. A Háromszék Táncegyüttes előadása Ivácson László rendező-koreográfus sajátos koncepciójában a népi kultúra, pontosabban a népzene és néptánc eltékozlását jeleníti meg.
„A bibliai alaptörténetből kiindulva az előadás a színház eszközeivel, a hagyományos néptánc és modern mozgáselemek ötvözésével fogalmaz meg aktuális kérdéseket. Mi a szerepe nagyapai örökségünknek a jelen életkörülményei között? Többek vagyunk-e egyszerű fogyasztónál, statisztikai adatnál? Pilinszky-t parafrazálva pedig az atyai háztól eltávolodó, vagy visszavezető úton járunk-e?" – olvasható a produkció ismertetőjében.
Az előadás rendező-koreográfusa Ivácson László, a rendező munkatársa Fazakas Misi. A produkcióban a Heveder zenekar muzsikál, Erőss Judit énekel, közreműködik Éltes Áron. Előadja a Háromszék Táncegyüttes tánckara, a Fiú szerepében Tőkés Csaba Zsolt, a Gyökérember szerepében Bajkó László látható. A turné megvalósítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
Krónika (Kolozsvár)

2015. március 4.

Budapesti műhelymunkán a drámatagozatosok
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola színészosztályainak és a budapesti Egyetemi Katolikus Kollégium és Gimnázium dráma - média csoportjának diákjai az egy hétig tartó műhelymunkán a nemzeti ünnepekhez való viszonyt elemzik.
A fiatalok a Bethlen Gábor Alap Határtalanul! pályázatán keresztül utaztak most Budapestre, hogy március elseje és hatodika között együtt dolgozhassanak különböző műhelymunkák során. A pályázat fő célja a közel ötven fiatal szakmai tapasztalatcseréje, amely a közös műhelyfoglalkozásokon és a próbákon teljesedik ki – tájékoztat Fazakas Misi, a program egyik szakmai vezetője. Ugyancsak célként fogalmazták a március 15-i ünnep fiatalok szemszögéből való kutatását is. Mint Fazakas Misi fogalmaz, a diákokkal közösen, a művészet eszközeivel keresik arra a választ, hogy mit jelent a tizenhat-tizennyolc éves fiatalok számára napjainkban a nemzeti ünnep. A két iskola diákjai az említett témához kapcsolódó interjúkat készítenek budapesti járókelőkkel, majd az így létrejött anyagot rövid-, és dokumentációs filmekben, valamint „happening-szerű” tevékenységekben dolgozzák fel. A projekt irányítói még Benyhe Bernát és Kipke Ágnes budapesti tanárok, valamint Mucha Oszkár és Beteg Zsuzsa sepsiszentgyörgyi szakemberek.
A Határtalanul program első része különben Sepsiszentgyörgyön zajlott október 19. és 24. között, amikor az ’56-os ünnepségekbe kapcsolódott be a két iskola dráma- és médiacsoportja. A tapasztalatszerzésen kívül a pályázat akkori célja a magyarországi fiatalok bekapcsolása volt a sepsiszentgyörgyi 1956. október 23-i megemlékezés előkészületeibe, megtapasztalva mindazt, hogy a székelyföldieknek mit jelent ez az és hogyan élik meg ezt az eseményt. A két iskola diákjai akkor rövid- és dokumentációs filmeket készítettek az ’56-os esemény kapcsán, továbbá színházi jeleneteket hoztak létre a szabadság, határok és az én fogalmát felhasználva, az alkotások által pedig a tizenhat-tizenhét éves fiatalok szemszögéből mutatták be az akkori történéseket. Mindezt segítették a rendhagyó történelemórák, valamint beszélgetések, hiszen a korábban tizenkét évre elítélt politikai fogoly, id. Bordás Attila elevenítette fel az ’58-as sepsiszentgyörgyi koszorúzás emlékét és annak fájdalmas megtorlását.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

2015. augusztus 3.

A megbékélés és megértés tábora a színház eszközeivel
Magyar és román fiataloknak szervezet interetnikai drámatábort az Osonó Színházműhely. A sepsiszentgyörgyi színházműhely a Művészeti és Népiskolával közösen július 26- 30. között szervezte az Interetnikai Drámatábort, amelyben román és magyar fiatalok vettek részt Temesvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéből.
Az árkosi Felnőttképző Központban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.
Az Osonó Színházműhely vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni színművészeti egyetem III. éves színész szakos diákja, valamint a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház bedolgozó színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.
A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. A tábor célját az Osonó Színházműhely legújabb, a román és magyar fiatalok történeteit feldolgozó Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című fórumszínházi előadásának megtekintése is segítette.
Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképének hiányából.
A 16 éves temesvári diák, Maria Bujancă így nyilatkozott: „A táborból úgy megyek haza, hogy a lelkem csordultig van telve érzésekkel, a szemem könnyel, a fejem gondolatokkal. Alig tudom elhinni, hogy ezekkel az emberekkel, függetlenül, hogy magyarok vagy románok, most találkoztam először. Olyan, mintha már régóta ismernénk egymást és egy nagy családot alkotnánk.”
A 17 éves, sepsiszentgyörgyi Dani Pálma elmondta: „Ez volt az első olyan helyzet az életemben, amikor román fiatalokkal voltam együtt. Nehéz szavakkal elmondani, hogy milyen fantasztikus élményt és tapasztalatot éltünk meg. Mikor egy román fiatallal beszélgettem vagy dolgoztam, sokszor volt olyan érzésem, hogy már nem arra figyeltem, vagy nem azért görcsöltem, hogy ő egy más nyelven beszél hozzám, hanem arra, hogy azt gondolja, amit én, kiegészítjük egymást, vagy együtt fogalmazunk meg gondolatokat. Egyszerűen: értettük egymást!”
Kovács Zsolt
maszol.ro

2015. augusztus 8.

Visky Árpád emlékét idézték (Drámatábor Kökösben)
A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely tegnap zárult ötödik kökösi drámatáborában harminc erdélyi és magyarországi résztvevő ismerkedett a színjátszás és a közös alkotás eszközeivel. A fiatalok a hatnapos együttlétet a tragikus sorsú egykori sepsiszentgyörgyi színművész, Visky Árpád emlékének szentelték.
A Fazakas Misi által irányított Osonó Színházműhely számára nem idegen Visky Árpád neve, életével és művészi alkotómunkájával né­hány évvel korábban a társulat behatóbban foglalkozott, közbenjárásukkal a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozata termet nevezett el a kommunizmusban meghurcolt, máig tisztázatlan körülmények között elhunyt színművészről. Az emlékezők úgy tartják, szókimondásával, igazságérzetével, szenvedélyes munkaszeretetével, tenni akarásával és lázadó alkatával Visky Árpád ma is példaértékű lehet a fiatalok és a színházi alkotók számára.
A táborban a színházszakmai csoport tagjai Mucha Oszkár irányításával, míg a személyiségfejlesztő-önismereti csoportban részt vevők Fazakas Misi vezetésével ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal. A napi két műhelyfoglalkozás mellett a tábor minden reggele kitartást erősítő tornával és a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval kezdődött, este pedig színházi előadásokat vetítettek, amelyeket megbeszéltek. Az ötödik tábor támogatói és partnerei: a Tiszta Formák Alapítvány, a megyei sport- és ifjúsági igazgatóság, a kökösi polgármesteri hivatal és a helyi Gábor Áron Általános Iskola.
Az Osonó hétfőn indul a franciaországi Tézébe, ahol az ökumenikus ifjúsági táborban színházi műhelyfoglalkozásokat irányítanak, majd augusztus végén tizenegy ország érintésével kéthetes európai turnéra indulnak.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. augusztus 12.

Az Osonó műhelyfoglalkozásokat tart Taizében
A taizéi szerzetesközösség hármas évfordulót tart: száz éve született az alapító Roger testvér, tíz éve annak, hogy meggyilkolták, és 75 éve alapította a Taizéi Közösséget. Az eseménysorozat csúcspontja ezen a héten zajlik, amikor négyezer fiatal vesz részt a találkozón. A délutáni műhelyfoglalkozásokon ma és holnap a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely két tagja, Fazakas Misi és Mucha Oszkár tart tréninget a világ különböző pontjairól érkezők számára, közölte a társulat közösségi oldalán.
A színház csak ürügy elnevezésű műhelyfoglalkozás keretében a résztvevők láthatják a társulat szociális és színházi eseményeiről készült rövid videoösszeállításokat. Bemutatják a kultúrák közeledésére alapozott thaiföldi és marokkói projektet, de szó lesz a csapat legújabb előadásáról, a párbeszédet, az elfogadást és közös gondolkodást szorgalmazó, a fórumszínház eszközeit is felhasználó, Ismeretlen barátok társasága, avagy Piknik egy japán szőnyegen című magyar–román koprodukcióról is.
Mindezek mellett az érdeklődők az osonósok által vezetett színházi tréningen kipróbálhatják azokat a játékokat és gyakorlatokat, amelyek az említett projektekben segítették a különböző vallású és nemzetiségű résztvevők közötti kommunikációt, egymásra figyelést és az elfogadás elmélyítését. A színház mint találkozás alapgondolatra felépített projektek sokat segíthetnek a fiataloknak megismerni és vállalni önmagukat, elfogadni másokat, megtapasztalni a sokszínűség és a közös alkotás örömét. Taizébe jönni annyit jelent, mint meghívást kapni az Istennel való közösség keresésére, amelyet a közös ima, az éneklés, a csend, a személyes elmélkedés és a beszélgetések segítenek – írják a taizéi szerzetesek rövid meghatározásukban. Ezt tapasztalja az Osonó is, hiszen a társulat 2007-től minden évben rendszeresen visszatér ide, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola, illetve a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjaival együtt – olvasható a közösségi oldalon. Ez alkalommal is több drámatagozatos diákot vitt Taizébe az Osonó.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. augusztus 21.

Kilenchetes európai turnén és három nemzetközi fesztiválon az Osonó
Számos meghívásnak és visszahívásnak eleget téve, az Osonó Színházműhely augusztus 21-én indul arra a kilenchetes nagyturnéra, amely során a Fazakas Misi által rendezett Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás 10 ország 21 városában, közel 30 alkalommal lesz látható. Ebben az időszakban egy spanyol, egy luxemburgi és egy francia nemzetközi fesztiválon képviseli Romániát a társulat.
Augusztus végén a XV. Gironai Nemzetközi Színházi Fesztivál vendégeként játssza el a csapat a dokumentarista előadást. Egyben ez lesz a társulat első spanyolországi fellépése is. A fesztiválra még Izraelből, Csehországból, Kolumbiából, Spanyolországból, Ausztriából, Mexikóból és Csilléből válogatott be előadásokat az elő zsűri.
Szeptember végén a Luxemburgban megrendezésre kerülő őszművészeti fesztiválra hívták meg az előadást, amelyet az október közepén megrendezésre kerülő Saint- Louis-i 29. THEATRA Nemzetközi Színházi Fesztiválon versenyprogramjába is beválogattak.
Az Osonó turnéprogramja nagyon színes és a helyszínek tekintetében változatos. Szeptember közepén Ingolstadtban, a helyi magyar közösség meghívására vesz részt a csapat a Múzeumok éjszakája nevű projektben, de azt megelőzően az ausztriai Steyrben kerül megrendezésre egy iskolaprojekt, amely keretén belül az osztrák fiatalok nemcsak az előadást tekinthetik meg, de részt vehetnek a Fazakas Misi és Mucha Oszkár által vezetett műhelymunka sorozaton is.
A társulat fellép a Mária-jelenésről híres La Saletteben is. A zarándokhelyként jegyzett kis francia faluban két előadást tart az Osonó. Hamburgban, a nemrég Taizében megismert német fiatalok számára megszervezett közös színházi műhelymunkára kerül sor. A visszatérő helyszínek mellett, mint Brüsszel, London, Aalborg és Koppenhága, új helyszínekkel is gazdagodott a társulat kapcsolatrendszere, így először jut el az Osonó Brémába, Stadeba, Edinburghba és Le Mans-ba.
A Benyhe Bernát, Bernát Szilárd, Bilibok Appolónia, Daragics Bernadette, Fazakas Misi, László Fruzsina, Major Erik, Mucha Oszkár és Sebestyén Eszter alkotta csapat nagyturnéját és nemzetközi fesztiválokon való fellépését a magyarországi Tiszta Formák Alapítvány, a Közösségért Alapítvány Segíthetek?- MOL Tehetségtámogató programja valamint Kovászna Megye Tanácsa támogatta.
Közlemény
Erdély.ma

2016. január 12.

Az Osonó közösségben gondolkodik
A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely minden alternatív eszközt kihasznál, hogy a színház nyelvén nyújtson közösségi élményt, az előadások mellett közönségtalálkozókat, műhelyfoglalkozásokat, egyszeri kulturális programokat, táborokat szervez, tagjai karitatív tevékenységekben vesznek részt itthon, az országban és külföldön. A 2015-ös megvalósításokról és idei terveikről Fazakas Misi társulatvezető tájékoztatott.
Tavaly tizenöt országban 133 előadást és 344 ingyenesen látogatható tevékenységet tartottak, 151 ezer lejes évi költségvetésük 65 százaléka külföldről származik,  fő támogatójuk a budapesti Tiszta Formák Alapítvány, amely a kiadások 15 százalékát fedezte. A Marokkóban bemutatott mask@face.now című, osonós és arab színészekkel készült előadás két díjjal tért haza a Sidi Kacem-i Nemzetközi Színházi Fesztiválról: a legjobb csapatnak és előadásnak, valamint a legjobb női mellékszereplőnek járó díjjal, melyet Daragics Bernadett kapott, októberben pedig a franciaországi Saint-Louisben tartott 29. Theatra Nemzetközi Színházi Fesztiválon díjazták a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely által bemutatott, Fazakas Misi rendezte Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadást, amellyel közelebbről ünneplik a 425. fellépést. 2015-ben az Osonó háttérintézménye, a Bolyongó Színházi Egyesület kapta az év legjobb háromszéki civil szervezete díjat, amelyet a Háromszéki Közösségi Alapítvány ítélt oda. 
Az elmúlt esztendőben tevékenységeik negyedét tartották Sepsiszentgyörgyön, a társulatvezető szerint ennél többre tudnának vállalkozni, ha a helyi önkormányzattól több támogatást kapnának. Elmondta: tavalyi  költségvetésük csupán három százalékát tette ki a város hozzájárulása, amelyből legfennebb egyszer tartanak előadást a Háromszék Táncstúdióban, ahol 500 lejes az órabér. A megyei tanács és a megyei művelődési központ résztámogatása együtt éri el a négy százalékot, különböző pályázatokból, ösztöndíjakból, a Tiszta Formák Alapítványtól kapott összegből és az 54,2 százalékot kitevő, önerőből generált bevételből tartják fenn magukat. Éppen a helyi támogatás alacsony szintje miatt költöztették tavalyi bemutatójukat, az Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című, magyar és román fiatalok tapasztalatán alapuló dokumentarista produkciójukat Csíkszeredába, ráadásul a társulat nyár óta székhely és raktár nélkül maradt, ami szintén hozzájárult döntésükhöz. A kétnyelvű előadást januárban és februárban több Hargita és Kovászna megyei településen bemutatják, jövő héten a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színházban is láthatja a közönség. A helyi román társulattal közösen februárban, Cătinca Drăgănescu rendezésében színpadra állítják Székely Csaba Bányavakság című művét, majd márciusban olyan erdélyi, magyarországi, kárpátaljai és ausztriai településekre térnek vissza, ahol korábban nagy sikerrel mutatták be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot.  Fazakas Misi elmondta, a térségből és Nyugat-Európából is pozitív visszajelzéseket kapnak, hogy előadásaik, műhelyfoglalkozásaik olyan egyedi hangot ütnek meg, ami hiányzik a színházi nyelvezetből, de még inkább a közösségépítő gyakorlatból. Meggyőződésük, hogy nemcsak városon és nemcsak a városok kulturális központjában, hanem iskolákban, lakónegyedekben, a legkülönbözőbb termekben és tereken is lehet és kell színházhoz közeli közösségi programokat szervezni. Partnereik közül kiemelte a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Művészeti és Népiskola támogatását, utóbbival együtt szervezik a százhúsz órás képzést pedagógusok számára azzal a céllal, hogy bővítsék azok eszköztárát, akik az óvodákban, iskolákban ünnepi műsorokat állítanak össze.
Az Osonó Színházműhely idén is folytatja közösségi projektjeit, az előadások mellett minél több olyan tevékenységet szerveznek itthon és külföldön, amely révén a közönséget is bevonják a közös gondolkodásba.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. január 22.

Bolyongás és siker
Rövidfilm az Osonóról 
A magyarországi Tiszta Formák Alapítvány és az E.R.SZ.I. Egyesület támogatásával készült el tavaly decemberben az a rövidfilm, ami a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhelyről szól. Részletekről érdeklődtünk.
Nagy Krisztina, a rövidfilm kezdeményezője, szerkesztője érdeklődésünkre kifejtette, elsősorban a társulat iránti tisztelet vezérelte abban, hogy előrukkoljon a filmalkotással.
– A Bolyongás egy, az Osonó által játszott darab címe, ami jellemző a társulatra is, hiszen folyton úton vannak, a nagyvilágban bolyonganak, ugyanakkor pályájukat sikerek övezik. A rövidfilm bepillantást enged a sikerek mögé is, kulisszatitokként lepleződik le például a támogatások hiánya (ezt Fazakas Misi rendező, társulatvezető a riportban ki is fejti, hogy fenntartásuknak csupán 3%-át fedezik a megyei, városi önkormányzatok). Az Osonó fiatal tehetségeket karol fel (akik utólag, az iskolai tanulmányok befejezésével elkerülnek a társulattól), így folyamatosan toborozzák az „új erőket”. Örömben üröm – erre a rövidfilm is utal –, hogy a fiatalokban (nagy általánosságban) egyre kevesebb a kitartás, a munkabírás – részletezte Nagy Krisztina.
Az operatőri és vágási munkálatokat Mucha Oszkár, a társulat oszlopos tagja végezte (aki autodidakta módon sajátította el ezt a szakmát). Az alkotók igyekeztek Fazakas Misi és néhány színtársulati tag nyilatkozatából a leglényegesebb mondatokat kiemelni. Az inkább portréfilm kategóriába sorolható alkotásnak színházi előadás hangulata van.
– A film bizonyítja, hogy vannak még olyan emberek, csoportok, akik nem csupán a hirtelen bizonyítási kényszer miatt alkotnak, hanem hosszú évek folyamán, munkával újulnak, mindig aktuális, a kedélyeket borzoló témákat feszegetnek, illetve sikeresek – összegezett a film szerkesztője.
Az alkotás megtekinthető a Youtube-on „Bolyongás és siker” címszó alatt.
Tinca Teddy. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. február 26.

A bizalom zarándoklatán
Margitta, Kolozsvár és Nagyvárad után a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia volt a negyedik helyszín, ahol a Verbum Kiadó – Ozsváth Judit szerkesztő és Szőcs Csaba igazgató jelenlétében – bemutatta a Keresztény Szó Könyvek sorozat 4. kötetét, a Taizé, a közös út. Huszonöt éve együtt a bizalom zarándoklatán című könyvet. A kötet szerkesztését Roger testvér, a taizéi közösség alapítója születésének 100., halálának 10. és a szerzetescsalád életre hívásának 75., valamint a romániai fiatalok taizéi zarándoklatai megkezdésének negyedszázados évfordulója motiválta.
A megjelent írások arra keresik a választ, hogy hol van Taizé helye a világban, az egyházban. A burgundiai faluban háromnegyed évszázada él a svájci születésű Roger (Schutz) testvér által alapított ökumenikus szerzetesközösség, amely a második világháború idején azért jött létre, hogy segítse az üldözötteket. „Taizé mellett elhaladni olyan, mint egy forrás mellett haladni el” – mondta a közösségről II. János Pál pápa, aki 1986-ban meglátogatta őket. Évente nagyszámú fiatal látogat el oda a világ minden részéből. 
A sepsiszentgyörgyi Benedek család: József, Judit és Bernadett is évek óta visszajáró zarándok, és havonta találkozókat tartanak a Krisztus Király-plébánián, hogy éltessék a taizéi lelkiséget.  A könyvbemutatón rajtuk kívül Fazakas Misivel, az Osonó Színházműhely vezetőjével is elbeszélgettek, aki szintén évről évre visszajár csapatával a franciaországi faluba. Élménybeszámolójukkal a könyvet is gazdagították, amelyben tizennégyen vallanak a bizalom zarándoklatán megélt történésekről. Különös a könyv befejező része egy önkéntes lány, Bodor Emőke migránsokkal megélt tapasztalatairól és Hölvényi Kristóf képekben megörökített emlékeiből – nekünk szegezi a kérdést, a lelkiismeretet moccantva: hogyan is állunk mi ezzel...
Külön élményt jelentett a Roger testvérrel készített beszélgetések rövid bejátszása, melynek konklúziója: elsősorban a meghallgatás nyitja meg a bizalom útját; a kiengesztelődésről nem beszélni, hanem megélni kell. Ozsváth Judit szerkesztő és a jelenlevők, a könyvben szereplők tanúsága szerint: „Taizé hangja nemcsak egy erőteljes, de egy rendkívüli hiteles hang a világban.”
Józsa Zsuzsanna. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. április 27.

KISEBBSÉGBEN: Több budapesti helyszínen tart előadást az Osonó
Április 26-30. között a Bakelit Multi Art Center, az RS9 Színház, az S4 Háló Közösségi és Kulturális Központ, valamint két budapesti gimnázium ad otthont az Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című, a román és magyar fiatalok személyes történeteit feldolgozó előadásnak. Előtte, április 25-én a gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnáziumban mutatja be a társulat a Fazakas Misi által rendezett fórumszínházi produkciót.
A júniusban bemutatott produkció elutasítja, hogy meghatározható legyen. Nem dokumentumszínház, bár az előadás kiindulópontját az osonós és a csíkszeredai román fiatalok egyéni tapasztalatai képezik. Nem fórumszínház, bár a magyar és román fiatalok vallomásai megbolygatják a nézőket, arra ösztönözve őket, hogy vegyenek részt a játékban saját történéseikkel és rádöbbenéseikkel. Aki belép az előadás játékterébe, kitépi utána a tankönyvekből a románok és magyarok viszonyáról szóló, közhelyektől és előítéletektől hemzsegő lapokat. Ennek következtében az Ismeretlen barátok társasága című produkció azt a törekvést erősíti meg, hogy az etnikumok együttélésének problémáit nem megkerülni kell, hanem dokumentálni és megvitatni, a színházművészet és színházi kultúra játékos szellemében.
maszol.ro

2016. május 6.

Ötéves Osonó-előadás
A 2011-es bemutató óta három kontinens huszonhárom országának 153 településén, összesen 446 alkalommal játszotta a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely a Fazakas Misi rendezte, Ahogyan a víz tükrözi az arcot című produkciót, amely ez idáig 11 nemzetközi fesztiválon képviselte Kelet-Európát, és számos díjban részesült. Szombaton a Nagyváradon tartott regionális Taizé-találkozón lépnek közönség elé a Posticum Keresztény Kulturális Központban, amelyen részt vesz a Taizé-i szerzetesközösség néhány tagja, illetve a közösség priorja, majd vasárnap Hódmezővásárhelyen a Cseresnyés Kollégiumban lesz látható az előadás. (fekete) A 2011-es bemutató óta három kontinens huszonhárom országának 153 településén, összesen 446 alkalommal játszotta a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely a Fazakas Misi rendezte, Ahogyan a víz tükrözi az arcot című produkciót, amely ez idáig 11 nemzetközi fesztiválon képviselte Kelet-Európát, és számos díjban részesült. Szombaton a Nagyváradon tartott regionális Taizé-találkozón lépnek közönség elé a Posticum Keresztény Kulturális Központban, amelyen részt vesz a Taizé-i szerzetesközösség néhány tagja, illetve a közösség priorja, majd vasárnap Hódmezővásárhelyen a Cseresnyés Kollégiumban lesz látható az előadás.
(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. május 28.

Gurul a szerencsekrajcár (A Háromszék Táncegyüttes bemutatója)
„S jöttek a tündérek rettentő ujjongással-vijjogással… Forogtak, kerengtek, bukfencet hánytak a levegőben” – írja Benedek Elek Szerencsekrajcár című meséjében. A nagy mesemondó nem gondolhatta, hogy története száz év múlva olyan hűen kel életre Sepsiszentgyörgyön, ahogy ő megfogalmazta. Jöttek a tündérek, ujjongtak-vijjogtak, de fergeteges csatákban sem tudták legyőzni a király szolgálatába álló szegénylegényeket.
A Háromszék Táncegyüttes szerdán tartotta Szerencsekrajcár című mesejátékának bemutatóját. Temérdek gyermeke volt a szegénylegénynek, és eljött az idő, amikor már nem bírta tartani őket, és felét szolgálatra küldte. Leányok menjenek-e vagy fiúk? – töprengett az apa (Melles Endre). A leányok névcsúfolókkal illették kiválasztott fiútestvéreiket, anyjuk (Ürmösi-Incze Mária-Terézia) egyenként adta rájuk az útravaló inget. Az apa-fiú táncospárbeszéddel együtt ezek a búcsúzás legszebb pillanatai. Gyurika (Portik Norbert) a legkisebb legény, őt nehezen engedik, de hajtja a belső vágy, hogy ne maradjon le testvéreitől. A család utolsó krajcárjával indítják útnak – hozzon szerencsét a szolgálatban.
Mennek a fiúk hat nap és hat éjjel, míg egy kakaslábon forgó várhoz érkeznek. Beállnának a király szolgálatába, de amíg a vár forog, nem juthatnak be. Gyurika szerencsekrajcárja állítja meg a várat, így kerülnek a király (Melles Endre) elé. Elmondják szándékukat, az eredmény: ezerkétszáz aranyszőrű csikót kell megőrizniük a király ménesében. Megszólal a táltos csikó (Gidró Roland), és elmondja Gyurikának, hogy éjszaka tündérek lopnak a ménesből. Kettejük tánca egyik igen szép jelenete az előadásnak. És jönnek a tündérek rettenetes vijjogással, élükön a főtündér (Ürmös-Incze Mária-Terézia). Nem csak itt látjuk Furik Rita jelmeztervező rendkívül hatásos ruhadarabjait, de ebben a tündérhajszában, valamint a leánykatonák és a fiúk harcában kiemelt látványelemek. A csikórablási kísérlet három éjszakán át tart, a testvérek mindannyiszor megvédik a ménest, és Gyurika elnyeri a király unokájának (Ádám Júlia) kezét, valamint fele királyságát. A szerencsekrajcárban nem csalódtak, a testvérek mind szolgálatban maradtak, és hét héten keresztül tartott a dínomdánom. Az Ivácson László rendezésében, koreográfiai koncepciójában bemutatott mesejáték zenei szerkesztője Fazakas Levente, a Heveder zenekar és meghívottjaik felvételre játszott muzsikája és az előadók gyermekei által mondott szövegek emelték a színpadon látottak hatását. Társrendező Fazakas Misi, a koreográfus munkatársa Melles Endre és Tekeres Gizella, animáció Ferencz Hunor. A felhasznált táncelemek, a mondókák, rigmusok, gyermekjátékok, a tréfás jelenetek olyan mesevilágot teremtenek, amelyben a gyermekek jól érzik magukat, beszólásaikkal részt is vesznek benne, s tán később is eszükbe jut Gyurika és testvéreinek kitartó küzdelme, és gurul majd feléjük is egy szerencsekrajcár. Mindezekért és Benedek Elek meséjének sok színházi ötlettel fűszerezett színpadra viteléért bizton állítható: szerencsés választás volt a Háromszék Táncegyüttes részéről a Szerencsekrajcár.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-65




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék