udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 46 találat lapozás: 1-30 | 31-46

Névmutató: Ferencz S. Alpár

2013. július 10.

Több száz pedagógus fóruma
Több mint ötszáz pedagógus jelentkezett a Bolyai Nyári Akadémia továbbképző rendezvényeire. A legtöbb képzés jövő héten lesz, akkor több mint négyszázan vesznek részt a programokon, többek között Csíkszeredában is.
Az aktualitás mellett a gyermekközpontúságot és az élményközpontú oktatást tartották szem előtt a Bolyai Nyári Akadémia témáinak a meghatározásánál – mondta szerdán, csíkszeredai sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a héten elkezdődött XXI. Bolyai Nyári Akadémia kapcsán. A rendezvény A tanulás tanulása címet viseli és ezen téma különböző vetületeivel ismerkednek meg a hétfőn Csíkszeredában, Szovátán és Válaszúton elkezdődött továbbképzőkön az óvópedagógusok és tanítók is, összesen 168-an.
A csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusház szakmai partnerségével megvalósított akadémia főhete jövő héten zajlik, amint Burus-Siklódi Botond közölte, a már jól bejáratott helyszíneken, Csíkszeredában, Torockón, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön. A főhétre 344 pedagógust várnak és az erdélyi magyar pedagógusok mellett – bár az utóbbi években folyamatosan csökkenő számban – a Kárpát-medence más vidékeiről, például a Vajdaságból is jönnek. Az RMPSZ elnöke közölte, a továbbképző rendezvényt a magyar kormány Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Államtitkársága támogatásából szervezik meg, amely 19 millió forintnak megfelelő lejt ad a szervezetnek erre a célra. Ezt a pénzt a képzéseken részt vevők szimbolikus hozzájárulása egészíti ki – közölte az elnök.
Ismertette, folyamatban van az akadémia képzéseinek akkreditációja, ahogy azonban a kezdetekkor, most is azt szeretnék, ha a pedagógusok nemcsak a megkapható továbbképzési pontokért, hanem az új iránti érdeklődésért, a rendezvény fórum jellegéért is részt vennének a rendezvényen. De megértik, hogy a kötelezően teljesítendő továbbképzések megvalósítása is fontos – tette hozzá. Hogy inkább melyik szempontért, a kötelezően teljesítendő továbbképzésért vagy pedig a szakmai ismertek bővítéséért vesznek részt a pedagógusok az akadémián, azt egy felmérés keretében meg fogják vizsgálni, hogy a tovább képzések megtervezésénél szem előtt tarthassák a pedagógusok igényeit – jelentette be Ferencz S. Alpár, a RMPSZ programirodájának vezetője.
A Bolyai Nyári Akadémia főhete július 15-én 10 órakor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét. Az Apáczai Csere János Pedagógusházban ez alkalommal két előadás is elhangzik, Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia egykori főtitkára Tudomány és oktatás a 21. században címmel, Takács István, a Kaposvári Egyetem pedagógia karának tanszékvezetője pedig Lelki rezdülések a tanulás tanulása során címmel tart előadást.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

2013. december 2.

A romániai magyar nyelvű történelem tankönyvekről
A Babeş -Bolyai Tudományegyetem, a Magyar Történeti Intézet- KAB Történettudományi Szakbizottsága „A romániai magyar nyelvű történelem tankönyvek főbb problémái – címmel kerek-asztal megbeszélést szervezett. Helyszín: a Francisc Pall terem. A moderátor szerepét dr. Rüsz- Fogarasi Enikő docens, a BBTE Történelem és Filozófia Kar dékán-helyettese töltötte be.
A 19 meghívott egyetemi és középiskolás tanár több órán keresztül megbeszélte: A „székely tankönyv” és egy új magyar kisebbség története tankönyv, valamint a magyar nyelvű történelmi atlaszok szükségességének kérdését.
A találkozónak az volt a célja, hogy a tenni akaró és jó képességű történelem tanárokat bevonja abba a kollektívába, amely fel tudja vállalni a tankönyvírással járó nehézségek leküzdését és meg is, tudja írni. Ugyanakkor képviseljen egy olyan gondolkodást, mely képes olyan történelmi üzenetet megfogalmazni, melyet ez esetben az VI.- VII. osztályosok megértenek, és érdeklődést mutatnak a tankönyv iránt. Ami nem kis feladat. Mert nem csak a puszta tények, felsorolásáról lenne szó, hanem egy olyan gondolkodás kialakulásáról is, mely bizonyos területeken, ha rendelkezel ezzel az ismerettel, akkor számodra is értékes. A tankönyvet az országban élő és tanulni vágyók is szellemi haszonnal forgatnák.
Maga a beszélgetés, egészen a frusztrációk felszínre törésével együtt, nagyon építő jellegű volt.
A tankönyveket egy ember nem tudja megírni. Olyan csoportban kell dolgozni, amely pontosan eleget tud tenni a tankönyvkiadás feltételeinek.
Ugyanakkor olyan tankönyvet kell szerkeszteni, hogy a tanulók kedvvel vegyék kezükbe a könyvet, mert mind formában, mind tartalomban olyan nyelvezettel, küllemmel, szól hozzájuk, mely „megfogja” őket és az érdeklődésüket kiváltja.
A Babeş- Bolyai Tudományegyetem célja az volt, hogy partnert lássanak bennük a tanárok, kérjék ki a szakvéleményüket, és vitassák meg a tankönyvek tudományos tartalmát és mondanivalóját. Keressék meg őket akkor, amikor az új kutatási eredményekre kíváncsiak. Mert azért bizonyítottan lépést tartanak a tudomány egyre gyorsabban haladó iramával, amelyről lemaradni nem lenne ildomos, akkor, amikor erre meg van az egyetemi infrastruktúra. Ami nagy eredmény. Most már sok múlik mindazokon, akik a tanügyi rendszerben tevékenykednek.
Ők azok, akik a jövő nemzedékének gondolkodását modellálják. Ezért nem mindegy, milyen anyagiakat fordít az állam az oktatás számára. Az sem mindegy, a kisebbségi oktatásra mennyi jut, melyek a prioritások.
A kerek-asztal beszélgetés során néhány javaslat fogalmazódott meg, miszerint hasznos lenne egy tankönyvelbíráló bizottság létrehozása, rendes lektorálás és nyilvános vita minden tankönyv kiadása előtt.
Rendkívül fontos volt A SZÉKELYSÉG TÖRTÉNETE című kézikönyv és tankönyv bemutatása, mely az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklődő) számára készült, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Hargita Megye Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa, Kovászna Megyei Művelődési Központ megbízásából. A nagy formátumú (20x26cm) 176 oldalas könyv szerzői Ferencz S. Alpár, Forró Albert, Hermann Gusztáv Mihály, Kádár Gyula, Mihály János, Novák Csaba Zoltán, Novák Károly István, Orbán Zsolt, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor József.
Főszerkesztő: Hermann Gusztáv Mihály. Programirányító: Ferencz S. Alpár. Illusztrálta: Gyöngyössy János.
A térképeket készítették: Gyöngyössy Katalin, Gyöngyössy János, Péter Izabella, Szász Etelka- Zita.
Az igen értékes könyv előszavából idéznék egy gondolatsort: „… a szerzők, noha természetesen ismerik a világtörténelem korszakolását, úgy döntöttek, a székelység történetének határköveit a székely rendi társadalom sajátos fejlődése függvényében helyezik el. Ennek megfelelően azok a társadalmi folyamatok és állapotok, amelyek a székelyek végleges letelepedéstől fogva érvényesültek a székely közösség soraiban, a nagy törést 1562-ben, a székely szabadságjogok kíméletlen korlátozásának évében szenvedték el. Következésképpen ezt tekintettük a korszakokat elválasztó időhatárnak. Másik fontos határkő 1848, amikor a székelység önként mondott le rendi kiváltságairól.” A szerzők figyelembe vették a diákok életkori sajátosságait. A könyv hátsó lapján olvasható a szerzők sajátos szempontja, amelyet szerintük egy székely történelemkönyvnél figyelembe kell, venni: „ …egy székely történelemtankönyvnek tartalmaznia kell azokat a hagyományokat, mondákat, mítoszokat, amelyeknek történeti hitele ugyan kétes, sőt olykor egyértelműen cáfolható, de élnek a székelység emlékezetében.”
A Székelység története című kézikönyv és tankönyv 6 fejezet 22 leckéjében mutatja be a Székelyföld és a székely társadalom történetét. „A leckék végén található irodalmi fogódzó nem bibliográfia, hanem szépirodalmi ajánlás az illető korszak jobb megismerésére… És természetesen vannak olyan alkotások, melyek a szépirodalom eszközeivel keltik többé-kevésbé hitelesen életre egy-egy kor hangulatát. A korhangulat felidézése a célja a filmajánlónak is.” Időtáblázat és a Fogalomtár gazdagítja, pontosítja a diákok történelmi ismeretét.
A kötet gazdag illusztrációs anyaggal rendelkezik. Esztétikai kivitelezése figyelemre méltó.
Nem lenne érdektelen a történelem tanárok számára módszertani útmutató füzetet is összeállítani a kisebbségi történelem-tanítással kapcsolatban.
Szerintem megszületett egy olyan kiadvány, melyet nem csak a „gyermek” tanuló, hanem saját önazonosságunk szempontjából is érdemes elolvasni, mint a hajdani Kincses Kalendáriumokat.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

2013. december 12.

Képzés és felszerelés
Lezárul december végén a Hargita Megyei Tanfelügyelőség Compas elnevezésű óriásprojektje, melynek keretében 2600 pedagógus részesült ingyenes képzésben, és jelentős értékű számítástechnikai felszerelést kaptak iskolák.
Az oktatói karrier szakmai fejlesztése – új készségek a folyamatosan változó oktatás szereplői számára Hargita és Neamţ megyékben címet viselő, röviden Compas névvel azonosított, európai uniós finanszírozású projekt 2010 szeptemberében kezdődött el, Ferencz S. Alpár akkori főtanfelügyelő irányításával. A több intézmény partnerségével megvalósított projekt csütörtökön Csíkszeredában lezajlott zárókonferenciáján Ferencz S. Alpár felidézte, a pedagógusok igényeire válaszolva írták meg a pályázatot. Ennek eredményeit összegezve Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője kiemelte, a pályázat lebonyolítása során jobban megismerték az oktatás problémáit, tapasztalatot nyertek a pályázati tevékenységben, és a képzésben részt vett pedagógusok révén hozzájárultak a megyebeli oktatás színvonalának emeléséhez.
A főtanfelügyelő a pályázat anyagi hozadékát bemutatva felsorolta, a közel 17 millió lej összértékű és több mint 16 millió lej vissza nem térítendő támogatást jelentő pályázat keretében összesen 2600 Hargita és Neamţ megyei pedagógus (megyénként 1300 személy) részesült képzésben. A résztvevők bővítették informatikai ismereteiket, készség alapú tantervek tervezését és alkalmazását, osztálymenedzsmentet és konfliktuskezelést, valamint interaktív oktatási módszereket tanultak ingyenesen. A pályázat lejártával a pedagógusok oklevelet és 90 továbbképzési pontot kapnak a részvételért, amelyet 400 lejes támogatással és az utazási költségek megtérítésével is ösztönöztek. Ugyancsak a projekt részeként kiadtak három tankönyvet a képzéseken elhangzott tananyaggal, a pedagógusok oktatási segédeszközöket kaptak, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség egy mikrobuszt vásárolhatott, tanulmányok készültek, azon iskolák pedig, ahol a felkészítők zajlottak, modern eszközöket vehettek át, így például interaktív táblákat, kivetítőket, laptopokat. További harminc megyebeli tanintézet – köztük négy csíkszéki – mikroközpont minősítést kapott a projekt keretében, így bebútoroztak és modern számítástechnikai felszereléssel láttak el egy-egy termet, amit a pedagógusok később is használhatnak felkészülésre, dokumentálódásra.
A pályázat keretében a tanítók és tanárok képzése már korábban lejárt, az óvónők továbbképzője a hét végén ér véget a tanultakat felmérő vizsgával.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

2014. szeptember 15.

Tanévnyitó az összefogás reményében
Romániai magyar oktatási stratégia kidolgozásának szükségességét hangsúlyozta több felszólaló is szombaton a csíksomlyói kegytemplomban megtartott országos magyar tanévnyitó ünnepségen. A hagyományteremtő szándékkal első alkalommal megszervezett rendezvényen erdélyi magyar iskolák, szakmai szervezetek, kormányzati és önkormányzati intézmények képviseltették magukat.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Hargita megyei önkormányzat szervezte rendezvény istentisztelettel kezdődött, melynek keretében Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke szólalt fel elsőként. Hangsúlyozta: a pedagógusok és diákok számára most újabb év kezdődik, a pihenés után a munka, a tanulás, az új felelősségvállalás időszaka. A társadalom számos területén, így az oktatásban is zajló változások kapcsán kiemelte, fontos, hogy a pedagógusok felkészüljenek az újdonságokra, lépést tartsanak ezekkel, de ugyanakkor a hagyományos értékeket is képviselniük kell.
„A fentről lefelé lassan haladó, de lentről gyorsan követelt változások a pedagógusoktól nagy türelmet és rugalmasságot igényelnek” – mutatott rá. Burus-Siklódi Botond kijelentette, ki kell dolgozni egy egységes romániai magyar oktatási stratégiát, ehhez pedig a politikai, a hatósági és a szakmai szervezetek együttműködésére van szükség.
„Romániai magyar oktatás csak egy van, így romániai magyar oktatáspolitika is csak egy lehet” – jelentette ki, az együttműködés fontosságát hangsúlyozva.
Megígért anyaországi támogatás
Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete a tanévnyitón arra mutatott rá, hogy a magyar állam számára komoly kihívást jelentett a romániai magyar oktatási intézményrendszer építésében, a minőségi oktatás fenntartásában való részvétel, de ebben Magyarország „derekasan helytállt”.
Harminchat hetes lesz a tanév
Összesen harminchat hétig tart a hétfőn kezdődő 2014/2015-ös tanév, a Hivatalos Közlönyben megjelent „menetrend” szerint a diákok 177 napot töltenek majd a tanteremben. A tizenkettedikesek 2015. május 29-én fejezik be tanulmányaikat, a nyolcadikosok pedig június 12-én. A 2014/2015-ös tanév is két félévből áll. Az első félév szeptember 15. és január 30. között zajlik, de ezt december 20-ától január 4-éig megszakítja a téli vakáció. A napközisek és általános iskolások november 1–9. között is pihennek. A félévközi vakáció január 31. és február 8. között lesz. A második félév február 9-én kezdődik, ezt április 11–19. között megszakítja a tavaszi vakáció, majd április 20-án újraindul az oktatás, a tanév pedig június 19-én ér véget.
Zákonyi kijelentette, a romániai magyar oktatás magyarországi támogatása jogos igény, és erről mindig is konszenzus volt az anyaországban. Rámutatott, az erdélyi oktatás segítésével Magyarország Romániát is támogatja, akár számszerűsíteni is lehet, hogy az itthon lediplomázott, és itthon maradó fiatalok milyen mértékben járultak hozzá az ország fejlődéséhez. A román oktatási tárca részéről Nagy Éva, a kisebbségi államtitkárság kabinetvezetője köszöntötte az iskolába, óvodába induló diákokat, szüleiket és a pedagógusokat.
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora köszöntőjében kiemelte, az oktatásban az értékek megőrzése jelenti a legnagyobb feladatot. „Hiszem és vallom, hogy munkánknak van értelme, akkor is, ha sok fiatal nem itthon keresi a boldogulást” – tette hozzá. A rektor szintén a közös oktatási stratégia kidolgozását sürgette, úgy látja, az erdélyi magyar közoktatásnak és felsőoktatásnak közös jövőképet, cselekvési tervet kell kidolgozni. „Meg kell fogalmazni, és érvényesíteni kell egy ilyen stratégiát, a közösségnek van ehhez ereje” – jelentette ki.
„Prioritásként kell kezelni a szakoktatást”
„A gyermekek bizalma mindenkit kötelez” – fogalmazott felszólalásában Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, aki a pedagógusi hivatás fontosságát és szépségét hangsúlyozva kifejtette, „az iskola nem más, mint a lelkek műhelye”.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a szakoktatás fontosságát hangsúlyozta. Úgy véli, oktatáspolitikai prioritásként kell kezelni a magyar nyelvű szakmunkásképzést a Kárpát-medence területén. Ugyanakkor kijelentette, minden szinten többet kell tenni az oktatásért. „Bátrabbnak kell lenni, és ellenkezni kell, ha az oktatási rendszert sorvasztó intézkedéseket akarnak végrehajtatni” – szögezte le. Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere beszédében szintén az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, élni kell a lehetőségekkel, ki kell építeni a romániai magyar közoktatási rendszert.
A hagyományalapító rendezvényen a külhoni magyar pedagógusszervezetek is képviseltették magukat, üdvözletüket Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke tolmácsolta a jelenlévőknek.
A tanévnyitón köszöntötték a pályakezdő és a nyugdíjba vonuló pedagógusokat, előbbiekhez Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke, a Kárpát-medencei Oktatási Tanács elnöke szólt útravalóul, a nyugdíjba vonulók munkáját pedig Ferencz S. Alpár, az RMPSZ programigazgatója méltatta.
A pedagógusszövetség szándékai szerint a rendezvényt ezentúl évente Erdély más-más településén szervezik meg.
R. Kiss Edit, Krónika (Kolozsvár)

2014. október 22.

Kiállítással emlékeznek 1956-ra
Korabeli fegyverek, egyenruhák, 58 évvel ezelőtti újságcikkek, könyvek és számos más, az 1956-os magyar szabadságharccal és forradalommal kapcsolatos emléktárgy tekinthető meg a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusház szerdán felavatott pinceklubjában.
Ferencz S. Alpár történelemtanár ismertette a kiállítás anyagát, majd rövid történelmi összefoglalójában az 1956-os magyar forradalom kitöréséről, illetve következményeiről beszélt. Kelemen Csongor a volt politikai foglyok nevében mondott köszönetet a kiállításért, külön kiemelve, hogy az egykori elítéltek nagy örömére idén számos iskola érdeklődött 1956 iránt, több tanintézetbe hívták meg őket élő történelemórákra. A Venczel József Szakközépiskola diákjai az alkalomhoz illő szavalatokkal és énekekkel léptek fel.
Dobos László
Székelyhon.ro

2014. október 30.

„Hargita megyében létezik kulturális autonómia”
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést október 29-én, tegnap Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélésen, amelynek célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása, részt vettek Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának – vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői. Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
(RMDSZ-közlemény)
Nyugati Jelen (Arad)

2014. október 30.

Terítéken a székelyföldi kultúrotthonok helyzete
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést szerdán Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélés célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása.
A tanácskozáson részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői.
Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
„Mi döntjük el, hogy a települések stratégiájában mekkora teret szentelünk a kultúrának, rajtunk múlik, hogyan osztjuk el erőforrásainkat: egy kilométer aszfaltot építünk, vagy támogatjuk több száz kulturális esemény megszervezését; legyen-e színjátszó csoportunk, kórusunk, adunk-e ösztöndíjat fiatal tehetséges alkotóknak. Megyénkben a kulturális autonómia terén nincsenek korlátok, Székelyföld szintjén azonban még nincsenek összehangolva a kulturális események. Számos területen lehetne együtt dolgozni, például a szakképzés előmozdításában, erőforrások felhasználásában, pályázati stratégiák kidolgozásában. Nagyon fontos a kultúrotthonok szerepe, hogy ne csak a lakodalmak, torok helyszíne legyen, hanem a hétköznapokon is pezsgő kulturális élet legyen településeinken. Hargita Megye Tanácsa nyitott az itt megfogalmazott javaslatok támogatására, gyakorlatba ültetésére, így ezek a jó példák, ötletek később adaptálhatóak lehetnek egész Székelyföldön” – emelte ki Borboly.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke ismertette a tanács működését, céljait, elmondta, hogy terveik között szerepel különböző jövőbe mutató szakmai anyagok elkészítése, számot vetve az elmúlt 25 évvel, megpróbálják ezeket a kérdéseket a következő 25 év távlatában megfogalmazni, konkrét cselekvési tervet kidolgozni, amelyet a mostani pozícióval, rendelkezésre álló erőforrásokkal meg tudnak valósítani. Mint elmondta, a megbeszélés célja, hogy világos ajánlásokat fogalmazzanak meg, amelyeket átküldenek a Székelyföldi Önkormányzati Tanácsnak, és az közvetíti a helyi önkormányzatoknak, éppen ezért fontos, hogy gyakorlati elképzelések szülessenek.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója ismertette a megbeszélés vitaindítóját, kiemelve, hogy a találkozó célja konkrét problémák, javaslatok megfogalmazása. Legfontosabb következtetései azok voltak, hogy újra kell gondolni a kultúrotthonok társadalmi szerepét, oly módon, hogy a település problémamegoldó, multifunkcionális közösségi terévé váljon, az infrastruktúra meglétét értékként kezelni, szükséges az infrastruktúra bővítését folytatni.
maszol/közlemény

2015. január 21.

Pünkösdre meglesz A székelység története második kiadása
Dolgoznak A székelység története című kötet második, javított kiadásán, és a digitális tankönyv és tansegédlet készítésének is nekifognak – hangzott el azon a megbeszélésen, amelyet a kiadvány szerkesztői tartottak január 21-én, szerdán Székelyudvarhelyen, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén. Jelen volt Ferencz S. Alpár, Orbán Zsolt, Hermann Gusztáv, Mihály János szerkesztő, Gyöngyössy János illusztrátor, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, valamint Lőrincz Ildikó és P. Buzogány Árpád a forrásközpont részéről.
A beszélgetés elején Borboly Csaba ismertette A székelység története kézikönyv és tankönyv második, javított változatának tervét, amely szerint 2015 pünkösdjéig a kötetnek meg kell jelennie. Továbbá elmondta, mivel a hiánypótló jellegű könyv nagy sikert aratott a kritikusok, a szakma, az iskolák tanárai és diákjai körében, Hargita Megye Tanácsának szándékában áll ezt a nagyszerű szakmai teljesítményt tovább fejleszteni, és ahhoz, hogy többek számára elérhető legyen, és a tanulók minél szélesebb rétege aktívan bevonható legyen a tanulás folyamatába, a beszélgetésen részt vevő szerkesztőket felkérte a digitális tankönyv és tansegédlet anyag kidolgozására. Tervezik a kiadvány on-line és e-book változatát is.
A megyeelnök, elmondása szerint, nagy hangsúlyt fektetne A székelység története megjelenését követően a kötet népszerűsítésére, amelynek érdekében a szerkesztők részt vesznek a Székelyföldi Akadémia programjain, médiakampány indulna, illetve találkozókat szerveznek a megyei és a megyén kívüli iskolákban. Döntés született A székelység története és a Székely jelképek pecséten, címerben kiadványok román változatának megjelentetéséről is, még a 2015. év őszén, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont ezt a tervet is belefoglalta programjaiba.
A megbeszélés második felében a szerkesztők megállapodtak a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetőségével a fent vázolt tervek megvalósításához szükséges további munkafolyamat lépéseiről és a szerzői jogok rögzítéséről. Közlemény
Erdély.ma

2015. október 23.

Ferencz S. Alpár történelemtanár az 1956-os forradalomról
Csíkszeredában is megemlékeznek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Az '56-os események kapcsán Ferencz S. Alpár történelemtanárt többek között arról kérdeztük, hogy a forradalom milyen mértékben szerepel a romániai tananyagban.
– Hogyan látja, mennyit tud a mai diákság az október 23-i eseményekről, a forradalomról?
– Úgy gondolom, hogy a diákok ismeretei ezen a téren nagymértékben függenek a családtól, a helyi közösségtől és persze főleg a pedagógustól, legyen az tanító, történelem szakos tanár, magyar szakos tanár vagy osztályfőnök. Határozott véleményem, hogy ha az illető pedagógus vagy tanintézet számára fontos az október 23-i megemlékezés és más nemzeti évfordulók megünneplése, ha az iskola szervezeti kultúrájában, nevelési eszmeiségében, úgymond „ethoszában” lényeges szerepet kap az önazonosság-tudat, akkor a gyerekek sokat fognak tudni '56-ról.
– A forradalom és szabadságharc témája milyen mértékben szerepel a kötelező tananyagban? Véleménye szerint elegendő-e annyit tudni, amennyit iskolai keretek között tanulnak meg a diákok a korszakról?
– A kötelező tananyagban szerepel ugyan a kommunista korszak tanulmányozása, de az ismeretszerzés mindennapi lehetőségei terén nem állunk jól. Sajnos a történelemnek a kerettanterv szempontjából eléggé mostoha a sorsa az általános iskolai és a középiskolai oktatásban is. Az általános iskola felső tagozatán legfeljebb heti két órában tanítjuk az egyetemes történelmet, jelenkort csak hetedikben. A kisebbségi oktatásban még létezik a romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai elnevezésű tantárgy – ennek keretében hetedik osztályban tanulnak a diákok a kommunista korszakról. A kötelező tananyag azonban „vaskos”, régimódi, a tankönyv pedig elavult. Ilyen körülmények között nehézséget okoz a történelemtanárnak, hogy kellő időt és teret biztosítson a nemzeti fontosságú események oktatásának.
– Konkrétan hogyan teheti kíváncsivá a gyerekeket a történelemtanár a téma iránt?
– Egy kreatív pedagógus az iskolában, egy felelősségtudó szülő otthon vagy a nemzeti öntudat ápolását küldetésének érző közösség sokat tehet ennek érdekében. A pedagógus rendhagyó történelemórákat tarthat, helytörténeti projekteket, kisebb hely- vagy családtörténeti kutatómunkákat indíthat, behívhatja a településen élő ötvenhatosokat, vagy egyszerűen meséltethet a kommunista időszakról a nagypapákkal, nagymamákkal. Iskolai szinten megemlékező rendezvényeket lehet szervezni, a tanintézetben jelképes emlékfalakat állíthatnak, amelyeket megkoszorúzhatnak, ha éppen nincsen '56-os emlékmű a településen. Ha az illető helységben megemlékezést tartanak, akkor a történelemtanár elviszi az osztályt, hogy együtt emlékezzenek meg a közösség tagjaival. Beavatni, bevonni, „testközelbe” és „jelenközelbe” hozni a múltat – ez felkelti a kíváncsiságot, érdeklődővé teszi az érdektelent.
Kiss Judit
Székelyhon.ro

2016. január 21.

Megjelent A székelység története könyv második, javított kiadása
A székelység története című könyv második, javított kiadásának bemutatójával kezdődött szerdán, január 20-án a Csíki Székely Múzeum bástyatermében az idei Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat, amelyet a január 20–22-i időszakra szervezett meg Hargita Megye Tanácsa és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.
A szervezők nevében Lőrincz Ildikó, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetője köszöntötte a több mint száz fős hallgatóságot, majd a házigazdák részéről Ladó Ágota, a Csíki Székely Múzeum képviselője üdvözölte a rendezvény résztvevőit. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a kiadvány fontosságáról beszélt.
– Szimbolikus a helyszín, hisz a székelység ügyéről méltó itt beszélnünk. Fontos, hogy fiataljaink értsék és érezzék a múltunkat, az ebből fakadó felelősséget és a jövő lehetőségeit. Az első kiadást nagyon sok támadás követte, de sikerült erőt gyűjtenünk, és a bővített, javított kiadással még több ember számára elérhetővé válik e kézikönyv – emelte ki a megyeelnök, aki beszédében a szerzők, szerkesztők mellett köszönetet mondott a megyei tanács programok vezérigazgatóságnak és a Hagyományőrzési Forrásközpont csapatának, hogy sikerült lehetővé tenni a könyv újított kiadását. – Ez csak egy szint, szükség van továbbá gyakorlófüzetre, internetes tankönyvre és e-book változatra. Remélem, hogy az olvasótábor milliós nagyságrendű lesz.
Az első kiadás a támadások ellenére is az egyik legnagyobb példányszámban kiadott könyv volt – mutatott rá kifejezve meggyőződését, hogy minden nemzetnek joga van a saját történelmét ismernie, tanulnia. A tervek között szerepel a kötet román nyelvű kiadása, hisz a románságnak is szüksége van arra, hogy megismerje a székelyek múltját – fűzte hozzá a megyevezető. Ezt követően levetítették a Hargita Stúdió kisfilmjét, amelyben diákokat kérdeztek Székelyföldről és a székelységről. Az est folyamán közreműködött Györfi Erzsébet népdalénekes, és Iochom Zsolt alkalomhoz illő verset adott elő.
A kötet szerzőivel (Ferencz S. Alpár projektkoordinátor, Hermann Gusztáv Mihály főszerkesztő, Mihály János, Orbán Zsolt, Novák Károly-István szerkesztők, Forró Albert, Novák Csaba Zoltán, Sepsiszéki Nagy Balázs, Sófalvi András, Sztáncsuj Sándor szerzők, Gyöngyössy János illusztrátor) Sarány István beszélgetett.
A második, javított kiadást a könyv egyik szerzője, a 2015 októberében elhunyt Kádár Gyula emlékének ajánlották.
A jelenlévők is aktívan bekapcsolódtak a beszélgetésbe, több kérdés és javaslat is megfogalmazódott. Az est második felében a kiadvány illusztrációiból készült kiállítást tekinthették meg az érdeklődők, Gyöngyössy János munkáit Lőrincz Ildikó, a Forrásközpont vezetője méltatta. A kiadvány önköltségi áron, 23 lejért vásárolható meg.
Az ünnepség méltó befejezéseként a magyar himnuszt énekelték el, ily módon is tisztelegve Kölcsey Ferenc emléke előtt.
A kötetet január 21-én Sepsiszentgyörgyön, január 22-én Székelyudvarhelyen is bemutatják. Közlemény. Erdély.ma

2016. április 7.

Reform helyett túlterhelik a diákokat
„Ez a kerettanterv minden, csak nem gyermekközpontú” – értékelte a Krónikának az oktatási minisztérium által kedden ismertetett alapdokumentumot Ferencz S. Alpár történelemtanár, a Romániai Pedagógusok Szövetségének elnöki tanácsadója. A volt Hargita megyei főtanfelügyelő szerint az 5–8. osztályosok esetében a 2017–2018-as tanévtől életbe lépő dokumentum már rövid távon súlyosbítja az oktatás helyzetét, hiszen növeli az eddig is túl magasnak ítélt óraszámot, és beszűkíti az iskolák választási lehetőségét, ami a magyar oktatás esetében hatványozottan jelentkezik. Király András államtitkár és a lapunk által megkérdezett oktatási szakemberek már csak a tartalom, azaz a tananyag csökkentésében és a pedagógusok felelős, innovatív hozzáállásában bíznak.
„Ez a kerettanterv minden, csak nem gyermekközpontú, ugyanakkor erősen centralista” – értékelte a Krónikának az oktatási minisztérium által kedden ismertetett új dokumentumot Ferencz S. Alpár történelemtanár, a Romániai Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöki tanácsadója.
A szakember rámutatott, hogy az 5–8. osztályosok számára kidolgozott új alapdokumentum, amely a többségi oktatásban a jelenlegi 30-ról 34-re emelte az órák számát, a kisebbségi oktatásban ennél is nagyobb óraszámhoz vezethet. Kifejtette, a magyar oktatásban számolni kell legalább heti 3 magyarórával, 6–7. osztályban a kisebbségtörténelemmel, ami kiharcolt jog, így értelemszerűen a tantervben a helye. „Kisebbségi oktatásban tehát meghatványozódik az órák száma” – hívta fel a figyelmet a csíkszeredai József Attila Általános Iskola pedagógusa.
Diszkrimináció vagy eredmény?
Személyes véleményének hangot adva Ferencz S. Alpár súlyosan diszkriminatívnak ítélte a minisztériumnak a kisebbségi oktatáshoz való hozzáállását, ugyanis Adrian Curaj tárcavezető úgy állt ki ismertetni az új alapdokumentumot, hogy nem készítette elő a teljes palettát. „Itt nemcsak a kisebbségi oktatással, hanem a vokacionális vagy más oktatási formákkal kapcsolatosan is diszkriminatív. A tanügyminisztérium ezzel azt adja tudtunkra, hogy őt nem érdekli annyira, vagy másodsorban érdekli a kisebbségi oktatás” – mutatott rá az oktatási szakember.
Ferencz S. Alpár szerint a szaktárca azzal is diszkriminál, hogy a kisebbségi oktatásban a második idegen nyelvnek a lehetőségét is elveszi azáltal, hogy opcionálissá teszi a többségi oktatásban amúgy kötelező tantárgyat. Mint magyarázta, míg az egyébként a kötelező tárgyak után a gyerekek „felszusszanását” segítő opcionális tantárgyak keretét tekintve eddig sem volt rózsás a helyzet, további leépülés várható.
Az olyan megyékben ugyanis, mint Hargita – ahol a jelenlegi finanszírozási rendszer nem teljes – várhatóan a spórolási intézkedéseknek elsőként a választható tárgyak esnek majd áldozatul, azaz az iskolának nem lesz pénze kifizetni az ezeket oktatókat, tehát nem is fogja beválasztani a kínálatába. „Ilyen körülmények között a kisebbségi oktatás nemhogy heti 34-nél is nagyobb óraszámmal fog rendelkezni, hanem olyan megyékben, ahol a finanszírozás nem elegendő, teljes mértékben a kerettantervvel fog maradni” – mutatott rá a kisebbségi oktatást érintő másik, szerinte szintén jogcsorbító intézkedésre a volt Hargita megyei főtanfelügyelő.
Vele ellentétben Király András oktatási államtitkár az RMDSZ és szakértői vívmányaként értékelte az intézkedést, rámutatva: azáltal, hogy a második idegen nyelv opcionálissá vált, a tanintézetek eldönthetik, bevállalják vagy sem, hisz amennyiben lemondanak róla, heti két órával kevesebbet lesznek a diákok az iskolában. „A tantervet nem lehet a divatos nagy iskolák elvárásaihoz igazítani. A magyar nyelvű oktatásban több mint ezer általános iskola van, a vidéki, létszám alatti osztályokban még az első idegen nyelv oktatása is gondot jelent, ezért tartottuk fontosnak, hogy az iskola dönthesse el, bevállalja vagy sem a másodikat is” – értékelte a döntést lapunknak a szakpolitikus.
Eljátszott játék előre meghozott döntésekkel?
Kérdésünkre, hogy az új kerettantervben felfedezhetők-e az RMPSZ többoldalas dokumentumban összefoglalt és megindokolt javaslatai, az oktatási szakember nemmel válaszolt. „Első ránézésére azt válaszolnám: nem. Nekem nagyon az az érzésem, hogy ez egy eljátszott játék előre meghozott döntésekkel” – értékelte a minisztérium által kidolgozott három tervezetvariánst és az azokkal kapcsolatos közvitát Ferencz S. Alpár.
„Ez az a fajta kerettanterv, amely már rövid távon súlyosbítja, súlyosbítani fogja a közoktatás helyzetét. Továbbra is egy olyan kerettantervet dobtak piacra, amely igazodik a jelenlegi tanügyi realitásokhoz, és nem azt a célt szolgálja, hogy bármilyen formájú vagy mélységű reformot, illetve mentalistás- vagy paradigmaváltást indítson el” – összegezte személyes véleményét az oktatási szakember.
Tananyagtól, pedagógustól függ a javítás lehetősége
Az, hogy a minisztérium által még merevebbé tett kerettanterven lehet-e javítani, a hozzárendelt tananyagtól és a pedagógusok hozzáállásától függ, értékelte Ferencz S. Alpár. Rámutatott, ha az óraszámot bizonyos tárgyakból csökkentik, akkor a hozzá rendelt tananyagot is csökkenteni kell, mégpedig oly módon, hogy az összóraszámból jusson pár óra felzárkóztatásra, tehetségápolásra is.
„Az a pedagógus, aki eddig is modern szinten, nagyon ügyesen szelektálva a tananyagban, nagyon sokat dolgozva pluszba, hevíteni tudta tantervi körülmények között a jelenlegi tananyagnak az évültségét, mennyiségét és éppenséggel semlegesíteni a fölöslegességét, az eddigi körülmények között is tudott gyerekcentrikusan dolgozni” – hangsúlyozta az oktatók hozzáállásának a fontosságát a szakember. Azonban hozzátette, hogy sajnos ez a hozzáállás a kevésbé jellemző, ráadásul épp a sok összevissza intézkedés, a jelenlegihez hasonló helyzet merevítette a pedagógusok reakcióit, didaktikai hozzáállását.
„Ha ez a kerettanterv ennyire mereven itt marad, és ennyire fix számok vannak benne, majdnem nulla mozgáslehetősége van egy iskolának, kivéve a néhány választható tantárgyat” – összegezte a helyzet súlyosságát Ferencz S. Hozzátette, a jelenlegi kerettantervben bizonyos tantárgyaknál volt választási lehetőség, az iskola dönthette el, hogy azt heti hány óraszámban tanítja, illetve egyáltalán tanítja-e, az új alapdokumentum azonban sokkal rögzítettebb, centralistább: ezt is megvonja, teljesen beszűkítve a mozgásteret. „Túlterheljük a gyereket” – mutatott rá az intézkedés legnagyobb hátrányára Ferencz S.
Hiába lobbizott az RMDSZ?
Az oktatási szakemberhez hasonlóan Király András államtitkár a túl nagy óraszámot tartja az új kerettanterv legnagyobb hátrányának. A szakpolitikus is abban bízik, hogy legalább a következő időszakban kidolgozandó tanterveken könnyítenek, és a magas óraszámra hivatkozva nem tesznek rá a jelenlegi csomagra. Emlékeztetett, hogy az RMDSZ folyamatosan lobbizott a csökkentett óraszám mellett, ám érveiket nem vették figyelembe, arra hivatkozva, hogy a közvita során a többség a most elfogadott forma és óraszám mellett foglalt állást.
Szerinte egyértelműen kiderült, hogy a romániai oktatás nem elég hatékony, amit a különböző vizsgák, felmérések eredményei is alátámasztanak, a minőségen javítani kellene, de ez csak úgy valósítható meg, ha a különböző tantárgyak programját könnyítik. „A most elfogadott, a 2017– 2018-as tanévtől életbe lépő keret alapján a következő időszakban dolgozzák ki az évfolyamok tantárgyankénti tanterveit, reméljük, hogy a magas óraszámra hivatkozva nem terhelik tovább ezeket. Minden évfolyamon egy-két fejezetet át kell vinni a következő évre, így a jelenlegi 5–8 osztályos tananyag egy részét már középiskolában tanulnák a diákok, így jobban elsajátíthatnák az alapokat. Erre azonban nincs garancia, csak megvan rá a lehetőség” – mutatott rá Király András.
Minden a tartalomtól függ
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint az óraszámot is csökkenteni kellett volna, de ha nem történt meg, legalább a programokat kell úgy kidolgozni, hogy az a gyerekek érdekeit szolgálja. A háromszéki szakember abban bízik, hogy a tantervek összeállításával hozzáértő, kompetens pedagógusokat bíznak meg. Emlékeztetett, hogy már a közvita során felmerült: talán nem az a megoldás, ha a diák kevesebb időt tölt az iskolában, és esetleg az utcán csavarog, amíg a szülei dolgoznak, hanem hogy szellősebb legyen a tanterv, ne terheljék túl.
Fontos lenne, hogy a tanárok, a tanintézetek kapjanak nagyobb szabadságot a sajátos arculat kialakítására, ehhez viszont szükség van arra, hogy több legyen a választható tárgy, osztotta meg álláspontját Kiss Imre. Rámutatott, még ezután elemzik tüzetesen az új kerettantervet, de első tanulmányozás után úgy tűnik, nem hozott sok változást, ezért lényeges, hogy legalább a programok módosuljanak. Kiss ugyanakkor kitart korábbi álláspontja mellett, miszerint az 5–8. osztályos és a 8. utáni kerettanterveket párhuzamosan kellett volna módosítani, hogy kiderüljön: honnan indulnak, és hova akarnak eljutni
Eleget tettek a társadalmi elvárásnak?
Adrian Curaj oktatási miniszter egyébként az új kerettanterv keddi bemutatóján azzal indokolta az ebben szereplő magas óraszámot, hogy azt a társadalmi elvárásokra alapozták. A három tervezet vitája során ugyanis bizonyos civil szervezetek, intézmények, társadalmi csoportok a zene-, mások a történelem- vagy éppenséggel a latinórák eltűnését, csökkentett óraszámban való tanítását sérelmezték, így a szaktárca végül nem hajtotta végre a tervezett módosításokat.
Így azonban a megígért reform is elmaradt, miszerint az új kerettanterv gyermekközpontúbb lesz, és jobban megfelel a technika uralta 21. századi modern társadalom elvárásainak. Bár a zene, történelem, latin és vallás megtartása mellett új tantárgyak is megjelennek benne, az informatika mellett például információtechnológiát is tanulnak a diákok, ahogy interkulturális ismereteket is szerezhetnek és a demokratikus társadalom működési szabályait is elsajátíthatják. Emellett az 5–8. osztályosoknak a jövőben külön tantárgy keretében nyílik lehetőségük személységük fejlesztésre, illetve pénzügyi és vállalkozói ismeretekre is szert tehetnek.
Bíró Blanka, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

2016. május 10.

Elindította nyári programjait a pedagógusok szövetsége
Elindította nyári programjait a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), a tanerők a következő időszakban magyarországi és hazai továbbképzésekre, a diákok pedig az Erzsébet-program keretében nyaralásra pályázhatnak, jelentette be hétfőn egy csíkszeredai sajtótájékoztatón Burus- Siklódi Botond, az RMPSZ-elnöke – számol be Molnár Rajmond a kronika.ro-n.
A pedagógusoknak és diákoknak szervezett nyári programok többségére online lehet jelentkezni a szervezet honlapján. Mint elhangzott, idén 24. alkalommal szervezik meg a Bolyai Nyári Akadémiát (BNYA). A meghirdetett továbbképzés-sorozat átfogó témája: A modern pedagógus – megváltozott szerepek és készségek, a változás módszerei.
Az akadémia tevékenysége tizenkilenc szekcióban, tizenkét helységben és harminchat helyszínen zajlik majd. A képzésekre a Kárpát-medencei magyar oktatási rendszerben dolgozó, szakképzett pedagógusok jelentkezhetnek mától június 10-éig a szervezet honlapján, a résztvevőknek 100 lejes regisztrációs díjat kell fizetniük – ismertette Ferencz S. Alpár programkoordinátor.
Ugyanakkor az RMPSZ irányítja a Kárpát-medencei magyar pedagógusok számára meghirdetett magyarországi továbbképzési programokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával 230 külhoni magyar pedagógus számára szerveznek tíz továbbképző programot. Erre is csak online lehet jelentkezni június 10-éig, illetve itt is 100 lejes regisztrációs díjat kell fizetniük a jelentkezőknek – közölte Pöllnitz Ilona programkoordinátor.
Mint elhangzott, ebben az évben is részt vesz az RMPSZ az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által közösen meghirdetett Erzsébet-tábor pályázaton. 530 erdélyi gyerek nyaralhat a magyarországi Zánkán, további 230 gyerek pedig Ivóban nyaralhat nagyon kedvezményes áron. Zánkán 8-15 év közötti, Ivóban pedig 12-18 év közötti, magyarul tanuló, szórványban vagy kisebbségben élő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek táborozhatnak, akik aktív szerepet vállalnak a magyar kultúra ápolásában.
Jelentkezni csoportosan kell – tízfős csoport egy kísérőtanárral –, az önrész fejenként húsz lej, a jelentkezési határidő pedig május 17-e. A pályázatokat az RMPSZ megyei vagy körzeti szervezeteihez kell benyújtani, ott történik az elbírálás – részletezte Pál Kinga programkoordinátor. Hozzátette, a jelentkezés egyszerű, a tíz gyerek névsorára és egy egyoldalas bemutatóra van szükség, hogy milyen csoportban tevékenykednek a fiatalok. További részletes információk a programokról az RMPSZ honlapján érhetők el – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

2016. július 11.

Terítéken a megváltozott oktatói szerepkör
Elkezdődött hétfőn a Romániai Magyar Pedagógusok Szervezete (RMPSZ) által rendezett 24. Bolyai Nyári Akadémia (BNYA), amelynek témája: A modern pedagógus – megváltozott szerepek és készségek, a változás módszerei. A megnyitón Ferencz S. Alpár programkoordinátor kiemelte: a program célkitűzése, hogy pAradigmaváltást indítson el.
A Bolyai Nyári Akadémia idén is lehetőséget teremt részt venni képzéseken, illetve különböző szakmai fórumokon a Kárpát-medencei magyar oktatási rendszerben dolgozó pedagógusoknak. A Csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában hétfőn megtartották a több hetes rendezvény úgynevezett kis megnyitóját, ahol számos pedagógus mellett oktatási szakemberek is részt vettek. A jelenlevőket Ferencz S. Alpár programkoordinátor köszöntötte, majd beszélt a program idei célkitűzéseiről.
„Ma már nem tudást kell adni a gyereknek, mert a környezet már olyan tudásrészletekkel látja el, ami nem létezett 50 évvel ezelőtt, és a gyerek nem úgy jön be az iskolába, hogy a tanító néni fogja neki felfedezni a világot, ma már neki csak egy kis eligazítás kellene” – idézte Csányi Vilmos magyarországi egyetemi tanár szavait Ferenc S. Alpár. Egy másik gondolkodó, oktatási szakértő a következőképp vélekedett: a mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték – folytatta beszédében. „E gondolatok mentén feltevődnek azok a kérdések, hogy manapság ki a jó tanár, illetve milyen is kell legyen a modern pedagógus. Ezért az idei programsorozat célja épp az, hogy rávilágítson az oktatók megváltozott szerepére. Az előző évek akadémiáihoz hasonlóan, pAradigmaváltást szeretnénk elindítani, amely a létező folyamatot erősíti a megváltozott pedagógusszerep tekintetében” – fogalmazott a programkoordinátor.
A héten többek között Csíkszeredában, Szovátan és Szatmárnémetiben zajlanak kurzusok. Július 17-24. között pedig Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon, illetve Kolozsváron is szerveznek továbbképzéseket. A rendezvénysorozatot július 24-31. között a Gyulafehérváron és Kolozsváron zajló képzések zárják. A programokról részletesebben az RMPSZ honlapján lehet tájékozódni.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

2017. július 20.

Tusványos – Hiányfelmérés a romániai magyar oktatásban
A szakmai munkát segítő oktatási háttérintézmények hiányát hangsúlyozták külhoni magyar pedagógus és civil, valamint egyházi szervezetek képviselői a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) csütörtöki panelbeszélgetésén. Megfogalmazódott: törekedni kell arra, hogy lakóhelytől függetlenül magyar iskolába írassák a szülők a gyermekeket.
Burus-Siklódi Botond, a 25 éves Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke hiányérzetének adott hangot amiatt, hogy jelen pillanatig nincs meg az a háttérintézmény-rendszer, amely segíthetné a szakmai munkát. A legtöbb félreértés, párhuzamosság a koordináció hiányából ered – mondta, hozzátéve, hogy szükségesnek tartja egy közoktatási tanács létrehozását, amelyben az oktatáspolitika, az oktatásirányítás és a civil szervezetek egyaránt képviseltetnék magukat. Szintén hiányolta a szülőkkel való együttműködés országos szervezeti kereteit.
Megjegyezte: 160 ezer magyar gyermekkel foglalkozik jelenleg mintegy 10-12 ezer pedagógus. A problémák között említette még az alacsony gyermekszámot, valamint az asszimilációt és a migrációt.
Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója egy oktatáskutató intézet hiányát tette szóvá, s azt, hogy nincsenek együttműködési keretek, fórumok. Fő kérdés, hogy kié a döntés, kié a felelősség – mutatott rá. Hozzátette: az elmúlt években született egy szakmai anyag, amely számos konkrét javaslatot tartalmaz, de nem történt előrelépés. Kell a létszám és a stratégia is – hangsúlyozta.
Erdei Ildikó jónak nevezte a Rákóczi Szövetség oktatási kezdeményezéseit, amelyek szerinte átvehetők a tömbmagyarság esetében is. Feltételként jelölte meg, hogy legyenek jó pedagógusok, szerinte az ő anyagi-erkölcsi státusukat is meg kellene erősíteni.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora azt mondta, hogy bármilyen kutatóintézet, stratégia születhet, ha nem lesznek hozzá megfelelő politikai, gazdasági eszközök, nem fog működni. A többségi társadalom sokszor nem abban érdekelt, hogy ez működjön, hanem abban, hogy a kisebbség beolvadjon, asszimilálódjon – mutatott rá. Az a tapasztalata, hogy akkor lehet sikereket elérni, ha Magyarország erős gazdaságilag, politikailag, és fel tud lépni a magyar kisebbség érdekében.
Csáki Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára arról beszélt: több mint negyedszázada tevékenykednek annak érdekében, hogy minél többen magyar iskolát válasszanak.
Legnagyobb sikerük, hogy beiratkozási programjuk már nemcsak Felvidékre terjed ki, hanem érinti Kárpátalja, Erdély, Délvidék egyes részeit is. Felvidéken nemhogy nem csökken, hanem némileg még nő is a magyar iskolába íratott gyerekek száma – mondta. Hozzátette: a fő probléma, hogy kevés a gyermek, illetve ha van, akkor a szülők 10-20 százaléka rosszul dönt az iskolaválasztást illetően. Andrási Benedek brassói lelkész, a Magyar Unitárius Egyház oktatási tanácsosa szerint a „fő törvény” sokszor nem oktatási, hanem költségvetési területen van. Problémaként jelölte meg, hogy bár gyerekek vannak, iskolák is működnek, de a falvak többek között az iskolabuszprogram hiányosságai miatt kezdenek kiürülni.
Ferencz S. Alpár csíkszeredai iskolaigazgató a megoldást az önkormányzatiság erősítésében látta. A fejkvótás rendszert átgondolná, és több lehetőséget adna helyben a közoktatás fenntartására, az állam ugyanis nem költ többet a közoktatásra, mint eddig – mutatott rá.
Ahol hátrányos helyzetű közösségek vannak, vagy gazdasági okok miatt nem tudják fenntartani az iskolát, ott avatkozzon be az állam - vetette fel. Elmondta, hogy óriási tanárhiánnyal kell szembenézni, ami a tömb- és a szórványterületeket egyaránt érinti.
A panelbeszélgetésen elhelyezték a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kétnyelvű molinóját, Ne játsszanak a gyermekeink sorsával! felirattal, jelezve: az érintettek tovább harcolnak az iskoláért. kronika.ro

2017. július 21.

„Nem iskolák, hanem a kisebbségi magyar oktatás van veszélyben”
A magyar kisebbségi oktatás helyzetéről és főleg jövőjéről beszélgettek Tusványoson, egy oktatási panelen.
A kisebbségi oktatás veszélyeztetett, attól függetlenül, hogy tömbvidékről vagy szórványról van szó, hiszen a többségi társadalomnak nem az az érdeke, hogy minél több segítséget nyújtson a kisebbségi oktatás fennmaradásához, már csak abból az egyszerű logikából kiindulva sem, hogy a kisebbségi oktatás többletköltséggel jár – elég csak a magasabb fejkvótára vagy a kisebbség nyelvén írt tankönyvek kiadására fordított összegekre gondolni. Ez nem jelenti azt, hogy az illető kisebbség nem találhatja meg azokat az alternatív módszereket, amelyekkel a saját kisebbségi oktatásán javíthat, és messze hatékonyabb a folyamat, ha ebbe az anyaország pénzügyi, morális és nemzetközi színtéren politikai támaszt is nyújt - így foglalható össze az a panelbeszélgetés, amelyen oktatásügyi szakértők arra keresték a választ, hogy a magyar iskolákat a létszámcsökkenés és/vagy a stratégia hiánya veszélyezteti inkább. A Tusványos második napján tartott beszélgetést Csíky Csengele, a Katolikus Teológiai Líceum szülői bizottságának szóvivője moderálta, aki magával hozta az iskola díszegyenruhájába öltözött kisfiát is, hogy mindenkit emlékeztessen: az iskola ellehetetlenítésével igazi, hús-vér gyerekek jövője forog kockán. Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója szerint hiányzik egy oktatáskutató intézet, vagy egyéb keretek, fórumok, amelyek szakmai támaszt nyújthatnának az erdélyi magyar pedagógustársadalomnak.
Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke egyetértett azzal, hogy hiányzik a háttérintézményi rendszer, amely segítené a szakmai munkát, amit ad-hoc jelleggel összehívott csoportok próbálnak pótolni, azonban nem sok sikerrel. Az oktatáskutató intézet hiányát felvető véleményre reflektálva Burus-Siklódi Botond úgy vélekedett rendszerszintű hiányosságok vannak, az oktatással kapcsolatos teendők megosztásával vannak gondok. Mint kifejtette, a romániai magyar oktatás ügyét számos szinten képviselik politikusok, oktatási szakemberek, kezdve az erdélyi magyar törvényhozókkal, magyar személy által vezetett kisebbségi oktatásért felelő államtitkársággal, tanfelügyelőség szintjén működő kisebbségi oktatásért felelő tanfelügyelőkkel, és a civil szférában tevékenykedő szervezetek, személyek sokaságával befejezve. Ezeknek a szinteknek – oktatáspolitika, oktatásirányítás és a civil szervezetek – a koordinációját meg kell oldani a magyar oktatás felzárkóztatása és az iskolák veszélyeztetettsége csökkentése érdekében. Viszont szerinte nem világos, hogy ezt a koordinációs munkát kinek kellene irányítani. Erdei Ildikó szerint nem lehet rendszerről beszélni ott, ahol nem tudni, hogy kinél van a döntés joga. A Barna Gergő, Kapitány Balázs, Kiss Tamás, Márton János és Toró Tibor által készített tanulmánykötet, a Iskolák veszélyben című tanulmányban számos javaslat létezik arról, hogy mit kellene tenni, tehát a stratégiák léteznek, nem kell kitalálni őket. Viszont ezidáig nem történt semmi a tanulmányok eredményeivel, mert a makroszintű döntéshozatal és a koordináció hiányzik. Burus-Siklódi Botond szerint sem a stratégia hiányzik, sokkal inkább a kivitelezés, a nyomon követés és a számonkérés mechanizmusai nem épültek ki. Orosz Ildikó, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora szerint nem szabad elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy az állami, tehát többségi oktatási rendszernek az alrésze a kisebbségi oktatás, aminek fenntartásához és működtetéséhez a többségi hatalom adja az eszközöket. A kisebbségi oktatásszervezők mozgástere ilyen értelemben korlátozott, hiszen egy rendszerszintű problémát nem fognak tudni kisebbségi közösségként megoldani. Sikereket akkor érhetnek el, ha alternatív megoldásokban gondolkodnak, amely vonzóbbá teszi a magyar oktatást a szülők számára. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség képviseletében vesz részt a kerekasztalon, ő elsősorban a szervezetnek azt a jó gyakorlatát mutatta be, amellyel a Kárpát-medencében segítik a magyar vagy vegyes családból származó gyerekek magyar tannyelvű intézményekbe való beiskolázását. A gyerekeket születésüktől fogva nyomon követik, tartják a kapcsolatot a szülőkkel magyar iskolaválasztásra buzdítva őket. Ferencz S. Alpár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója, volt főtanfelügyelő szerint a folyton változó oktatásra vonatkozó törvényekkel van a baj, a kiszámíthatatlanságuk és ellentmondásosságuk vezet olyan helyzet kialakulásához, mint amelyben most van a marosvásárhelyi katolikus iskola. A másik nagy probléma, hogy az oktatási hálózatot a rendelkezésre álló pénzügyi kerethez szabják. Éppen ezért önkormányzatok megerősítésében látná a megoldást, amelyek képesek fenntartani iskoláikat. Emellett az oktatási törvénykezés szintjén kellenek olyan egész, koherens és legalább középtávon megváltoztathatatlan törvények, amelyek által kiszámíthatóvá válik a rendszer. A megoldás az önkormányzat megerősítésében van, bővíteni kell azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével a helységek fenntarthatják a saját közoktatásukat. Egy decentralizált rendszerben kellene megoldani az oktatást, azok a hátrányos helyzetű települések lehetnének kivételek, ahol a kormányzati beavatkozás nélkül nem lehetne fenntartani a közoktatást. Burus-Siklódi Botond úgy vélte, a demográfiai mutatók, a migráció, az asszimiláció a fő problémák. A szakmának is felelőssége, hogy olyan minőségi oktatási intézményeket működtessen, amelyek odacsábítják a tétovázó szülőket is, és egyértelművé teszik azt, hogy érdemes magyar oktatásban részesíteniük a gyerekeiket. Erdei Ildikó szerint szórványban és tömbmagyar vidékeken egyaránt arra kell törekedni, hogy minél több gyerek magyar iskolába járjon. Szórványban pedig fontos arra is figyelni, hogy ne csak az iskola nyelve legyen a magyar. Szerinte jó lenne, ha sikertörténetek bemutatása is téma lenne a médiában, nem csak a kudarcok, amint az az érettségi eredmények esetében történt. A pályát vonzóvá kell tenni a magyar pedagógusok számára, ehhez a státusuk megerősítésére és a munkájuk erkölcsi elismerésére is gondot kell fordítani. Andrási Benedek unitárius lelkész, a Magyar Unitárius Egyház oktatási előadója, volt iskolaigazgató arra a kérdésre kereste a választ, hogy kinek lenne a tiszte a koordinációs munka felvállalása. Szerinte erre az RMPSZ lenne alkalmas, hiszen neki az összes szóba jöhető döntéshozóval vannak kapcsolatai: az erdélyi magyar politikummal, a magyar kormánnyal, a pedagógusokkal, szülőkkel, oktatáspolitikai szakemberekkel és rendezvényei azok, amelyek keretében minden szereplő egy asztalhoz szokott ülni. Csíky Csengele azt javasolta, hogy a beszélgetés résztvevői 2-3 pontban fogalmazzanak meg olyan célkitűzéseket, amelyek a kerekasztal lejártával meg lehetne valósítani, hiszen a beszéden túl konkrét cselekedetekre van szükség.
Kertész Melinda / Transindex.ro

2017. július 21.

Stratégiák vannak, cselekedni kell (Magyar iskolák veszélyben)
Problémafelvető, a magyar oktatás gondjainak egy részét körüljáró, beiskolázási kérdéseket feszegető, legalább évtizedes megoldási lehetőségekre emlékeztető, amolyan, a feladatokat ismétlő fórumbeszélgetést tartottak tegnap a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem Kós Károly Sátrában Magyar iskoláink veszélyben – létszám vagy stratégia hiánya? címmel.
A sokat ígérő oktatási panelt Csíky Csengele, a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium szülői közösségét képviselő, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport vezetője moderálta, aki szerint a romániai oktatási törvény kusza és ellentmondó, meggyőződése, hogy a jogok érvényesítéséért a jelenleginél sokkal nagyobb összefogásra van szükség, és javasolta, hogy a fórum résztvevői fogalmazzanak meg egy közös szándéknyilatkozatot, egyfajta kiáltványt a magyar oktatás helyzetének orvoslása érdekében. A meghívott előadók hol arról panaszkodtak, hogy tömegével készültek oktatási stratégiák, de ezek nem valósultak meg, hol a közép- és hosszú távú terveket hiányolták, egyedül Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke mondta ki nyíltan: tervek, stratégiák bőven vannak, de hiányzik egy egységes koordináció, amiben minden érintett fél felelősséget vállal, és az adott területen meg is teszi a szükséges lépéseket. Csáky Csongor, a magyarországi Rákóczi Szövetség főtitkára arról számolt be, hogy szervezetük programjainak köszönhetően az elmúlt években a Kárpát-medencében növekedett a magyar iskolát választók száma. Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház oktatási tanácsosa azt tette szóvá, hogy az oktatási törvény nem az oktatási tartalmakra koncentrál, hanem a költségvetésre, a pénz és nem az oktatás minőségének javítása határozza meg a központi stratégiákat. Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, a Temes megyei szórványprogram egyik oszlopos tagja szerint nem egészséges külön tömbmagyar- és külön szórványstratégiában gondolkodni az oktatás terén, mert a szórványban is vannak többségi magyar közösségek és a tömbmagyarságban is szórványhelyzetek. A helyi és kistérségi fórumok, szakmai beszélgetések sokat segíthetnek a problémák megoldásában, olykor a helyi megoldások eredményesebbek a központból javasoltaknál – mondotta. Ferencz S. Alpár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója, az RMPSZ stratégiai javaslattevő csoportjának tagja szerint az oktatási minisztérium túl sokat foglalkozik az oktatásra szánt pénzügyi lehetőségekkel és kevésbé az oktatási tartalmakkal. A magyar oktatás fejlesztéséhez politikai akarat és gazdasági eszközök kellenek, ami nem várható el a többségi nemzettől, mert nekik nem az az érdekük, hogy a magyar oktatás fejlődjék – hangsúlyozta Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora.
A Kós Károly Sátorban folytatott beszélgetés résztvevői nem tisztázták egyértelműen, hogy stratégiai tervekben vagy cselekvési programokban van-e leginkább hiány, ezért lapunk az RMPSZ elnökét kérte, tisztázza a helyzetet. Burus-Siklódi Botond: „Egy általánosan elfogadott, minden érintett fél részvételével megalkotott közoktatási tanácsra lenne szükség. Mi mutogatunk az oktatáspolitika irányába, az ő retorikájukban pedig egyre gyakrabban megjelenik, hogy ebben a szakma illetékes, de nem látjuk a konkrét együttműködést. Ott van valahol valakinek a fiókjában az új tanügyi törvény, majd egyszer egy hónapig közvitára bocsátják, és akkor mi azt mondjuk, hogy nem volt kellő időnk, hogy megfelelő szinten, megfelelő professzionalizmussal hozzászóljunk. Meg kellene alakítani a közoktatási tanácsot és annak a műhelyeit, munkacsoportjait, amelyek foglalkoznak a finanszírozással, a törvénymódosítás esetleges változásaival, az oktatás tartalmával. Mérföldkőnek neveztük a 2011-es oktatási törvény kisebbségi oktatásról szóló fejezetét, de ebből nem szabad engedni, semmiféle politikai paktumok árán nem szabad ezeknek sérülniük. Félő, hogy ezeknek a kilúgozása előkészülőben van, előrejelzések szerint politikai egyeztetések vagy valamiféle paktumok születnek, de erről nem tájékoztatnak. Egy ilyen tanács működésének az eredménye kellene hogy legyen a kölcsönös informáltság. Ahhoz, hogy úgy érezzük, bevontak a döntésekbe, meg is kellene szólítani minket, de ez nem igazán történik meg. Ha azzal zárunk le minden vitát, ami mindenkit érint, hogy fölösleges a mi szakmai hozadékunk, akkor ez nem hoz eredményt. (…) Az oktatáspolitika hiába mutogat felénk, vagy mi hiába mutogatunk az ő irányukba, ha nincs meg a közös felelősségvállalás, akkor nincs eredmény. Ezt lehetne helyére tenni egy oktatási tanács keretében.”
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-46




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék