udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 164 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-164

Névmutató: Fodor György

2005. augusztus 21.

2005 júniusában Máramarosszigeten is baráti körbe szerveződtek a helyi volt piarista gimnázium diákjai. Gáspár Árpád elnök elmondta, hogy minden hónap utolsó hétfőjén találkoznak. A piarista gimnáziumnak 1948-ban, az államosítással s a szerzetesrendek feloszlatásával vetett véget a hatalom. /(Fodor György): Megalakult a volt máramarosszigeti piarista diákok baráti köre. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 21./

2005. augusztus 24.

Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1990. augusztus 9-én a kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium volt diákjai újralapították a Piarista Öregdiákok Baráti Körét. Először 1941-ben alakult meg, azonban 1943-ban, az akkori háborús idők nehézségei miatt megszűnt. A most jubiláló baráti körnek az utódiskola, a mai Báthory István Líceum vezetősége adott otthont, a kör erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti az utódiskola tanulóit. A tagok gondozzák az elhunyt piarista paptanárok sírkertjét is. Székely Zoltán a kör elnöke. Az öregdiákok a vasárnapi szentmise után és minden kedden délután rendszeresen találkoznak a baráti kör székhelyén, egyre kevesebben, az elhalálozások miatt. Két éve körükbe fogadták az egykori kolozsvári Római Katolikus Leánygimnázium – a Mariánum – volt növendékeit is. Ruppert József római piarista atya hangsúlyozta, hogy a rend nem mondott le a Romániai Piarista Rendtartomány létéről és jövőjéről. /Fodor György: 15 éves a Piarista Öregdiákok Baráti Köre. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2005. szeptember 28.

A magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke 2002. október 14–16. között szervezett nemzetközi konferenciát „A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára” címmel, amelyre Piliscsabán került sor. Ennek jelentőségét növelte, hogy 1926 óta nem rendeztek tudományos összejövetelt a ferences rendről. A konferencián elhangzott előadásokat a szervezők – a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösséggel karöltve – kétkötetes könyvben foglalták össze, amely az idén látott napvilágot. Kolozsváron szeptember 14-én, dr. Gábor Csilla szociális testvér, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudomány Tanszékének irodalomtörténész professzora mutatta be a munkát az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. A kétkötetes, vaskos mű témabőségét annak köszönheti, hogy az előadók, a megjelent tanulmányok szerzői számára 1990-ben megnyíltak a rend könyv- és levéltárai. A konferenciát tizenkét év gyűjtési-kutatási munka előzte meg. A munkákban a ferences irodalom (iskoladráma, prédikáció, népének), művészettörténet, vallási néprajz, könyvtár-, levéltár-, iskola- és zenetörténet is szerepel. Az anyaországi szerzőkön kívül Erdélyben, Rómában, Lengyelországban, Csehországban, Horvátországban, Németországban és Szlovákiában élő szakemberek előadásai, kutatásaik eredményeinek írott változata olvasható ebben az értékes kiadványban. Szerkesztői: Őze Sándor és Medgyesy-Schmikli Norbert. /Fodor György: A ferences lelkiség – Isten és az emberek szolgálatában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

2005. október 13.

Kolozsváron a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjában tartotta összejövetelét a Romániai Katolikus Orvosok Szövetsége. A rangos rendezvény fő védnöke dr. Florentin Crihalmeanu Kolozsvár-szamosújvári görög katolikus megyéspüspök, társszervezője pedig a püspökség „Családért és Életért” szakosztálya volt. Előadások hangzottak el az orvosetika dogmatikai és gyógyászati vonatkozásai a II. Vatikáni Zsinat tanításában, az egészségügyet érő kihívások napjainkban, családtervezés stb. témakörben. Kolozsvári magyar orvosok részéről jelen volt dr. Fábián András tüdőgyógyász főorvos, a Filantrop Humanitárius Alapítvány ügyvezető igazgatója. /Fodor György: Katolikus orvosok országos összejövetele. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

2005. október 20.

Elhunyt Való Ferenc /Nagykároly, 1921. szept. 23. – Temesvár, 2005. okt. 15./ tb. kanonok, a temesvári piarista templom igazgatója. 1939-ben lépett be a piarista szerzetesek közé, 1946-ban szentelték pappá. A kommunista rendszer kezdetén már csak egy évet (1947–1948) taníthatott a nagykárolyi piarista gimnáziumban, aztán lelkipásztori szolgálatot végzett, majd 1988-tól haláláig a temesvári piarista templom igazgatójaként szolgálta Istent. Való pátert Temesváron, a belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ő volt az utolsó élő piarista paptanár a romániai rendtartományban. /Fodor György piarista confrater: Elhunyt az utolsó romániai piarista paptanár. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2005. október 20.

Október 18-án Kolozsváron a Gaudeamus Könyvesházban a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó újabb szellemi „termékeit” mutatták be. Páter Benedek Fidél (Székelyudvarhely, 1907 – Esztelnek, 1979) főatya Ferences kolostorok című könyve hiánypótló. P. Páll József Leó OFM, erdélyi provinciális kiemelte, hogy a tudós szerző, történetíró kimagasló ember és szerzetes volt. A válságos időkben vezette a ferences rendtartományt. Sas Péter budapesti művelődéstörténész, a könyv szerkesztője elmondta, ez már a harmadik kötet, amely Benedek Fidél kézirataiból megjelenik, és amelyben ismertette a gyergyószárhegyi, esztelneki, mikházi kolostorokat. Ezenkívül tárgyalja a rend máriaradnai és temesvári jelenlétét és olyan különlegességeket, mint a ferencesek hajdani moldvai, bákói és havasalföldi kolostora. Benedek Fidél a második világháborút követő egyházellenes időszakban írta meg kéziratait, kényszerlakhelyen, százféle nehézség és zaklatás közepette. Benedek Fidél beiratkozott a kolozsvári tudományegyetemre, majd annak elvégzése után, 1945-ben, a Tatárbetörés Csíkba, 1661-ben című szakdolgozatával doktori fokozatot szerzett. Ő még használhatta, feldolgozhatta és beépíthette tanulmányaiba a ferences rend levéltárának és könyvtárának 1951-ben elkobzott anyagát, így olyan forrásanyag szerepel munkájában, amely azóta sem áll a tudományos kutatás szolgálatában. /Fodor György: A ferences lelkiség és történelem nyomán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2005. november 10.

Rangos szimpóziummal nyitotta meg a Jézus Társaság (Jezsuiták) Romániai Rendtartománya a napokban Kolozsváron a rend jubileumi évét. Erre a szent rendalapító, Loyolai Ignác halálának 450., valamint első két követője és társa születésének 500. évfordulója – Xavéri Szent Ferenc Boldog Favre Péter– adott alkalmat. Dr. Marton József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Római Katolikus Teológiai Fakultás dékánja előadásában ismertette a jezsuiták XVI. századi erdélyi letelepedését, munkásságát, majd kiűzetésük körülményeit. Dr. Ovidiu Ghitta egyetemi tanár ismertette a jezsuiták hozzájárulását a román görög katolikus egyház születéséhez. A Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztője, Bodó Márta doktorandusz előadásának tárgya: az iskolai színjátszás szerepe a jezsuita pedagógiában. Olivo Bosa rendtartományfőnök román nyelven, Dr. Jakubinyi György magyarul celebrált ünnepi, jubileumi évnyitó szentmisét a kolozsvári piarista templomban. /Fodor György: Jezsuita jubileumi esztendőnyitó rendezvények. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

2006. január 10.

Az elmúlt hetekben a pápa „Ecclesiae Archiepiscopalis maior” rangra (főérsekség) emelte a balázsfalvi székhellyel rendelkező Fogaras-Gyulafehérvári Görög Katolikus Metropolitai Érsekséget. Az új főérsekség egyházjogi hatáskörének kiterjedése, a keleti egyházak törvénykönyvének értelmében ugyanaz, mint a pátriárkátusoké. A főérsek, Lucian Muresan metropolita egyenlő rangsorba került a romániai görögkeleti egyház pátriárkájával, Teoctist Arapasuval. Az új főérsekségi egyháztartományhoz tartoznak továbbra is a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi és a máramarosi szuffragáneus egyházmegyék mind román, mind magyar nemzetiségű görög katolikus híveikkel s a pasztorációt bármilyen nyelven végző klérussal együtt. Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita, akit a hazai görög katolikus egyház több mint 300 éves történelme során elsőként ruháztak fel főérseki méltósággal, 1931. május 23-án született a Máramaros megyei Fernezelyen. 1955-ben megkezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Negyedéves volt, amikor az 1958–1959-es tanévben a hatóságok – négy görög katolikus társával együtt – az intézet elhagyására kötelezték. Muresan minden alkalmat felhasznál ma is arra, hogy felelevenítse Márton Áron püspök rendkívüliségét, emberi és főpapi nagyságát és életszentségét. „Márton Áron az én püspököm volt. Most is, naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy főpap lelki szépségét, jellemszilárdságát és hősiességben megnyilvánuló erényeinek a ragyogását.” A teológiáról történt kizárása után Lucian Muresan csak kőbányában, szakképzetlen munkásként kereshette meg kenyerét, de hű maradt papi hivatásához. Titokban szentelték pappá 1965-ben. A rendszerváltás után Nagybányán szentelték püspökké 1990-ben. Előbb máramarosi megyéspüspök, 1994 augusztusától fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita. Jelenleg a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának soros elnöki tisztségét is betölti. /Fodor György: Főérsekségi rangra emelték a romániai görög katolikus egyháztartományt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2006. január 22.

Január 14-én a kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában a Báthory Szülői Szövetség hármas bemutatót szervezett. Megnyitották a Báthory István Líceum és a Pázmány Péter Római Katolikus Szemináriumi Líceum tanulóinak rajzaiból álló kiállítást, és egyben bemutatták az ezekből készült 2006-os esztendei fali kalendáriumot, melynek nyomdai előkészítését a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület vállalta. Bemutattak továbbá néhány magyarországi és székelyföldi, diákok előadásában elhangzó népmeséket tartalmazó CD-t, valamint az iskola fennállásának 425. évfordulóján megjelent Az örök iskola és az Évgyűrűk (a gimnázium 1773–1914 közötti múltjából) című könyveket. Orbán István művészpedagógus tanárként és grafikusművészként, krónikás íróként is kiváló értékteremtőnek és hagyományőrzőnek bizonyult, az Évgyűrűk szerzőjeként, a kalendárium szerkesztőjeként, a tanulók képzőművészeti nevelésének irányítójaként. Hat éve vezeti a rajzoktatást, időt fordít az adatgyűjtésre és az írásra. Nyomtatásra készen áll a Jósika családról szóló könyve, dolgozik az Évgyűrűk második kötetén, amely a piarista iskola 1914– 1948 közötti történetét mutatja be. /Fodor György: Hármas bemutató a hagyományok szellemében. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 22./

2006. február 10.

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek február 13-án tölti be 60. évét. A vele készült beszélgetésben emlékezett, érettségi előtt másfél évvel döntötte el, hogy pap lesz. Lelkipásztornak készült és tanár lett. Márton Áron püspök továbbtanulásra küldte őt Rómába, hogy hazatérve tanár legyen a teológián, Gyulafehérváron. 1990-ben megindították a mai római katolikus szemináriumi líceumokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy átvegyék az 1948-ban bezárt katolikus gimnáziumok örökségét. 1996 óta a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen is van római katolikus hittanárképző kar, az állam tartja fenn, de a tanárok kinevezéséhez egyházi jóváhagyás szükséges. Egyesek a jövőt abban látják, hogy az egyház inkább bentlakásokat, azaz katolikus kollégiumokat működtessen, mert az igazi nevelés inkább ott folyik. A tanítást pedig az államra kellene hagyni. Egyelőre mindkét téren haladnak, iskola és kollégium is van. Egyház és politika viszonyáról az érsek kifejtette: minden keresztény a társadalomban betöltött szerepében is megvallja hitét szóban és cselekedetben. A mindennapi politika tehát nem a papok dolga, hanem a politikusoké – ilyen értelemben az egyházé is, mert a keresztény politikus a politikában is kell hogy hitéről tanúságot tegyen. A kivándorlás ellen keveset tudnak tenni. A katolikus Caritas-szervezet az egyház szociális tanítását igyekszik megvalósítani: öregotthonok, árvaházak, gyermeknyaraltatók, otthoni beteggondozás, földműves ifjak külföldi felkészítése a hazai munkára, és még lehetne sorolni. Szent István király tíz egyházmegyét alapított, 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget. A tíz között ez az egyetlen, amelyet nem székhelyéről nevezett el, hanem a tartományról: Erdély. Az alapítás ezredik évfordulója jó alkalom arra, „hogy megújuljunk lelkileg: erősödjünk meg hitünkben és nemzeti érzésünkben”, nyilatkozta az érsek. Arra a hírre, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben talán Romániába látogat, az érsek elmondta, hogy a Szentszék még nem nyilatkozott. 2007-ben Nagyszebenben szervezik meg az Európai Ökumenikus Nagygyűlést, erre az eseményre hívták meg a pápát. Amennyiben a pápa eljön Nagyszebenbe, látogatása az Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek szól, és nem Romániának, sem Csíksomlyónak. /Takács Éva: Erősödjünk meg hitben és nemzeti érzésben. Születésnapi beszélgetés dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 10./ Dr. Jakubinyi György /sz. Máramarossziget, 1946. feb. 13./ Rómában folytatott tanulmányai után a budapesti Pázmány Péter Katolikus Akadémián doktorált. 1974-től püspöki kinevezéséig a gyulafehérvári „Megtestesült Bölcsességről” nevezett Hittudományi Főiskolán a szentírástudomány, valamint a héber és a görög nyelv professzora volt. 1990. április 29-én szentelték gyulafehérvári segédpüspökké. A pápa 1994. április 8-án nevezte ki gyulafehérvári érsekké, székfoglalására ugyanazon év április 21-én volt. Több könyve és szaktanulmánya jelent meg, ő lektorálta a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérésére az átdolgozott Ó- és Újszövetségi Szentírást is. /Fodor György piarista confrater: 60 éves dr. Jakubinyi György érsek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

2006. március 16.

Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a piaristák szervezésében báró Jósika Miklós emlékestet tartottak. A magyar regényírás atyja Kolozsváron a Piarista Líceum diákja volt. Fodor György a Piaristák Romániai Rendtartományának megbízottja és az Erdélyi Piarista Diákszövetség elnöke a piarista diákokról emlékezett. Orbán István, a Báthory István Elméleti Líceum tanára felelevenítette báró Jósika Miklós életének meghatározó pillanatait. A regényíró Tordán született, 1830-ban Wesselényi oldalán, az ellenzék mellett állt ki. 1836-ban jelent meg az Abafi című romantikus regénye, amely egy csapásra meghódította az olvasóközönséget. A regényíró 1848–49-ben Kossuth Lajos híve volt, ezért a szabadságharc leverése után egy ideig bujdosnia kell, majd Lipcsébe, végül pedig feleségével Brüsszelbe ment, ahol az emigrációs politika egyik irányító személyiségévé vált. /D. I.: Báró Jósika Miklósra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

2006. május 22.

Május 20-21-én rendezte meg a Romániai Piarista Rendtartomány a Barokk Napokat a Kolozsvári Szépművészeti Múzeummal és a Kolozs Megyei Tanáccsal partnerségben. A kétnapos és kétnyelvű rendezvény műsorát a sokszínűség jellemezte: beszámolók, zenei, irodalmi és színházi produkciók között válogathattak az érdeklődők. A piarista templomban Fodor György, a Romániai Piarista Rendtartomány megbízottja kitért a piarista rend 1776-os kolozsvári bevezetésére, amely az 1948-as államosításig végezte az iskolai oktatást. Bodó Márta, a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztője a XX. század eleji piarista önképzőköri és színjátszó törekvésekről tartott kiselőadást. Május 2-én az egyetemi hallgatókból álló Visszhang kórus Ercsey-Ravasz Ferenc vezényletével lépett fel. /Nagy-Hintós Diana: Barokk Napok Kolozsváron. 230 éves piarista szellemiség. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2006. június 22.

XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2006. július 13.

Szerették a váratlanul elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, ezt mutatják a meleg hangú emlékezések. „Bármikor láttam, örvendtem neki” – írta róla Wagner Csilla a Reggeli Újságban. Mindig a lapról, a munkáról beszélt. /Wagner Csilla: Hiány. = Reggeli Újság, július 12- átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szilágyság /Zilah/ hetilap munkatársai is szeretettel emlékeznek Balló Áronra, aki napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. A tudósítók, szerkesztők együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. /Szilágysági üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Horvát Éva Salzburgból írt, gyakran idézte műsoraiban a Szabadságot magas színvonala miatt. Balló Áronban a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. /Horvát Éva: Részvétlevél Salzburgból. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilap az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben. Sajnos életében elmulasztotta mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem” teszi meg, írta Fodor György. /Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának titkára: Becsülettel és komoly munkával „építette” ezt a várost... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Áron erejének teljében ment el közülünk, emlékezett Makkay József, több mint tíz évet dolgoztak együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, Makkay meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeiket is gyakorta egymással beszélték meg, jó kollégák és barátok voltak. Balló Áron kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. /Makkay József (Erdélyi Napló, július 11.): Búcsú Balló Árontól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

2006. augusztus 3.

Kolozsváron a kánikula ellenére a zsúfoltságig megtelt a Római Katolikus Nőszövetség díszterme, ahol a Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében megemlékeztek a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójáról. Megjelent Szentpéteri István kolozsvári magyar konzul, Szilágyi György, az Amerikai Magyar Szervezetek nagybizottságának vezetőségi tagja, Szőcs László, a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjának társigazgatója és a történelmi egyházak képviselői is. Az előadó, Fodor György piarista konfrater, a diákszövetség elnöke méltatta az 1456. július 22-i diadalt a törökök fölött. Azóta megkondultak a harangok délben. /Balázs Kornél piarista öregdiák: Emlékezés a nándorfehérvári diadalra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

2006. augusztus 10.

Az elmúlt évszázad különösen tisztelt, kiemelkedő erdélyi nagyságainak Panteonjában kimagasló helyet foglal el Isten Szolgája, boldogemlékű Márton Áron római katolikus megyéspüspök – hangsúlyozta jeles életrajzírója Marton József dékán, egyetemi tanár. Márton Áron 110 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokos nagyközségben. Szülei egyszerű földművesek voltak. Tanulmányait szülőfalujában, Csíkszeredában, valamint Gyulafehérváron végezte. Végigharcolta az első világháborút, négyszer sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelte pappá Majláth Gusztáv püspök. Gyergyóditróra, majd Gyergyószentmiklós, ezután Marosvásárhelyre nevezték kit. 1934-ben főpásztora az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatójává nevezte ki. 1932-től következett Márton Áron kolozsvári szolgálata: az egyetemi ifjúság lelkipásztora, majd a Szent Mihály központi egyházközség plébánosa. György Lajossal és Venczel Józseffel megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című népnevelő és kulturális folyóiratot. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa kinevezte a 42 éves Márton Áront erdélyi megyéspüspökké. 1940-ben Észak-Erdély visszatért, a határváltozás kettévágta egyházmegyéjét, azt, ő azonban az ősi székhelyen, Gyulafehérváron maradt, kisebbségi sorsba került hívei mellett. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban felemelte szavát az erdélyi zsidóság deportálása ellen. A hatóságok ezért azonnal kiutasították Észak-Erdélyből. Ma Jeruzsálemben, a Yad Vashem hősök temetőjében, az Igaz Embert jelző emléktábla hirdeti bátor tettét. Márton Áron a második világháború után mindent megtett, hogy a határok újrarendezésének igazságossága érdekében hallgassák meg az erdélyi magyarságot is. 1948-ban egyházmegyéjét mindenéből kifosztották. Elvették az európai hírű Batthyaneum könyvtárat, valamennyi katolikus tanintézetet, az ezekhez tartozó összes ingatlant, felszámolták a katolikus sajtót. Moszkvai mintára, az erdélyi katolikus egyházat el akarták szakítani a római pápától. Márton Áron tiltakozó álláspontra helyezkedett. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott az államsegélyről, de nem volt hajlandó csökkenteni papjainak létszámát. 1949. június 21-én letartóztatták. Perét katonai törvényszék tárgyalta titokban, s életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben is alázatos, másokat szolgáló, imádkozó segítője volt sorstársainak. 1955 januárjában büntetését a nemzetközi tiltakozás miatt felfüggesztették, s február 2-án kiengedték a börtönből. Gyulafehérvárra csak március 24-én érkezett meg, addig „feljavító” kezelésen tartották a bukaresti érsekségen, mert úgy ki volt éheztetve, hogy nem merték a nép elé engedni. 1955 és 1957 között szabadon mozoghatott egyházmegyéjében. Mindenütt hatalmas lelkesedéssel fogadták. 1957-től kezdődően, tizenkét évi házi fogságra kényszerítették. Az egész püspöki palotába (beleértve a kertet is) lehallgatókészülékeket rejtettek el. Csak a székesegyházba mehetett át. 1967-ben azután, külföldi nyomásra, a szobafogságát feloldották. A püspök 1969-ben és 1971-ben Rómába is eljuthatott. A megöregedett püspök újra szabadon mozoghatott, bérmaútjai diadalmenetekké váltak. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, de csak 1980 áprilisában hagyta jóvá II. János Pál. A püspök 1980. szeptember 29-én elhunyt. Már életében szentnek tekintették. 1992. november 17-én az Apostoli Szentszék engedélyezte, hogy egyházmegyei szinten elinduljon Márton Áron szenttéavatási pere, ami jelenleg is folyamatban van. /Fodor György: Főhajtás az Emberkatedrális emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

2006. augusztus 24.

Az Ohio állambeli Youngstown városban az erdélyi magyar ferencesek által alapított búcsújáróhely hatalmas parkjának központjában, a csíksomlyói Segítő Mária tiszteletére 1964-ben szentelt kegytemplom szomszédságában magaslik Szent István király egyik legszebb szobra. A Szent István királyról elnevezett erdélyi ferences rendtartomány Egyesült Államokbeli Kusztódiájának – kezdetben komisszariátus – felállítása gondviselésszerű volt, a kommunista üldözések következtében az anyarendtartomány létbizonytalanságának enyhítése szempontjából. Sajnos, 1992. végén a 45 éves kusztódiát római intézkedéssel beolvasztották az egyik amerikai ferences rendtartományba. A Szent István-szobor eredetileg az 1939-es világkiállításon a magyar csarnokot díszítette New Yorkban. A második világháború alatt a szövetségi kormányzat lefoglalta a szobrot. A háború után az Egyesült Államok kormánya hajlandó volt visszaszolgáltatni a szobrot Magyarországnak, de az új, kommunista uralom nem kívánta átvenni a szobrot, mivel Szent István az ezeréves keresztény magyar múltra emlékeztetett. Később a szobrot egy árverésen Szobonya László vásárolta meg, aki New York városának ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy egy megfelelő helyen nyerjen végső elhelyezést. Erre azonban nem került sor. Tulajdonosa végül is úgy határozott, hogy a lenyűgöző méretű alkotásnak legmegfelelőbb helye az erdélyi ferencesek Youngstown-i kolostorának parkjában lesz. Az ünnepélyes felavatás 1960 november 6-án volt. Talapzatán a következő szöveg olvasható: „Szent István Magyarország első királya és apostola – 1000–1038. Az ezeréves Magyarhonnak, a kereszténység és Európa védőbástyájának alapítója, törvényadója és atyja. Az első szentté avatott király, Boldogasszony odaadó híve, ki a világ legősibb Máriás Országát, a magyarét, a Szent Szűznek, Királynőnknek és Védasszonyunknak fölajánlotta. – Hol vagy István király? Téged magyar kíván.” A szobrot a történelmi Magyarország vármegyéinek címerpajzsai veszik körül. A csíksomlyói Szűzanya búcsújáróhely ma is központja az amerikai katolikus magyar, és általában az emigrációs ünnepségeknek, ahol évente megünneplik Szent István király napját. /Fodor György: Országalapító királyunk szobra Amerikában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2006. október 19.

XVI. Benedek pápa elfogadta Sólyom László köztársasági elnök és dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímásának meghívását, kinevezte legátusának – személyes követének – dr. Angelo Sodano bíborost, nyugalmazott vatikáni államtitkárt, az október 22-én és 23-án sorra kerülő magyarországi jubileumi megemlékezésekre. Ezzel a Szentszék tisztelegni kíván az Európa és az egész világ számára is hősies példát mutató magyar forradalom előtt. Rómában is szerveznek központi egyházi jellegű, 1956-os megemlékezést az 50. jubileum alkalmából. November 16-án konferenciára kerül sor a Római Magyar Akadémián, amelynek keretében A. Riccardi és P. Gumpel professzorok, valamint Erdő Péter bíboros tartanak előadást. 1956 hősi – egyházi és világi – halottjaiért ugyancsak Angelo Sodano bíboros mutat be szentmisét november 18-án, Mindszenty József bíboros-prímás egykori római címtemplomában, a Santo Stefano Rotondo-bazilikában. /Fodor György: Legátust küld a Szentatya az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

2006. december 19.

Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán mutatták be Ozsváth Judit Fények a fényből című interjúkötetét. Az egyes interjúk korábban a kolozsvári Keresztény Szó folyóirat hasábjain láttak napvilágot. /Fodor György: Rendhagyó könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2006. december 24.

December 15-én Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dísztermében mutatták be Ozsváth Judit /a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat munkatársa/ Fények a Fényből /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című interjúkötetét. Szerzetesek, papok, pedagógusok és képzőművészek az interjúalanyok. /Fodor György: Könyvbemutató. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 24./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-164




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék