udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 98 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-98

Névmutató: Rebreanu, Liviu

2013. május 11.

Felébredt az RMDSZ, és intézkedik?
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskolában hiányzó kétnyelvű táblák miatt tiltakozó szülői megmozdulásra reagálva csütörtökön Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Haller Béla, a Marosvásárhelyi RMDSZ alelnöke és helyi tanácsos, valamint Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes ellátogattak a kövesdombi általános iskolába – írja az RMDSZ Maros megyei szervezetének pénteki sajtóközleménye. Úgy tűnik, öt tiltakozási akció szükséges a figyelem felkeltéséhez.
Brassai Zsombor szerint a közintézményekben, köztereken és az oktatási intézményekben is érvényesülnie kell a kétnyelvűségnek. Kezdeményezésére tanácskozást szerveznek az iskolák vezetőségével ez ügyben.
Haller Béla jogosnak tartotta a szülők kérését. Megnyugtatta azonban őket, hogy a következő tanévtől minden táblát kicserélnek és egységesítenek.
Illés Ildikó szerint nincs akkora probléma, mint ahogy azt néhányan gondolják. „Magyar főtanfelügyelő-helyettesként szívügyem a magyar diákok sorsa, a mai látogatást is azért kezdeményeztem, hogy az RMDSZ városi és megyei vezetői is megbizonyosodjanak a Liviu Rebreanu általános iskolában lévő helyzetről. Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet koránt sem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van, amit javítani az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez, remélem mielőbb sikerül megszervezni egy közös találkozót ahol a két fél tanárai és a szülők képviselői megbeszélhetik a fennálló helyzetet” – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, aki csütörtökön még azt mondta, hogy neki nem tiszte beavatkozni az iskola ügyébe, és ha törvénytelenség történt, akkor azt az illetékes intézmények kell kivizsgálják.
Megkérdeztük Horváth-Kovács Ádámot, a csütörtöki tiltakozás szervezőjét, mit gondol az RMDSZ képviselőinek nyilatkozatáról. Elmondta, ha most minden rendben lenne, mint ahogy Illés Ildikó mondta, akkor a következő tanévtől nem kellene semmit sem kicserélni. A csütörtöki tüntetésen kizárólag olyan táblákat mutattak be, amelyek nem szerepelnek mindkét nyelven az épületben. Hozzátette, az elmúlt év novemberében Borbély László 2013 januárjára már ígért egy tanácskozást, de még nem volt megtartva.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

2013. május 11.

Villámlátogatás a Liviu Rebreanu iskolában
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, Haller Béla, a marosvásárhelyi RMDSZ alelnöke, helyi tanácsos, valamint Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a szülői elégedetlenségre felfigyelve tegnap ellátogattak a Liviu Rebreanu Általános Iskolába.
"Marosvásárhelyen európai szellemű kultúrát kell kialakítani, ahol a különböző nemzetiségek egymást iránti tisztelettel élnek. Meggyőződésem, hogy a törvény által szavatolt nyelvi jogok érvényesítése közelebb vinne ehhez a célhoz. Úgy gondolom, hogy a közintézményekben, köztereken és az oktatási intézményekben is érvényesülnie kell a kétnyelvűségnek ahhoz, hogy a marosvásárhelyiek otthonosan mozogjanak városukban" – nyilatkozta Brassai Zsombor a Liviu Rebreanu Általános Iskolában tett látogatást követően.
Haller Béla helyi tanácsos szerint "fontos a magyar diákok élete a kétnyelvű tanintézményekben, így teljesen jogos a szülők kérése. Ezúttal is meg szeretném nyugtatni az aggódó szülőket, hiszen a helyi tanács egyik határozata értelmében a következő tanévtől minden tanintézet névtábláit lecserélik és egységesítik. A folyamat már elkezdődött " – mondta a városi szervezet alelnöke.
"Magyar főtanfelügyelő-helyettesként szívügyem a magyar diákok sorsa, a mai látogatást is azért kezdeményeztem, hogy az RMDSZ városi és megyei vezetői is megbizonyosodjanak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában lévő helyzetről. Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet korántsem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van min javítani, az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez, remélem, mielőbb sikerül megszervezni egy közös találkozót, ahol a két fél tanárai és a szülők képviselői megbeszélhetik a fennálló helyzetet" – nyilatkozta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
A tanintézetekben érvényesülő kétnyelvűség kérdésének feltérképezése és orvoslása érdekében Brassai Zsombor megyei elnök kezdeményezésére az RMDSZ megyei és városi szervezetének vezetősége tanácskozást szervez a marosvásárhelyi oktatási intézmények magyar igazgatóival és aligazgatóival.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Marosvásárhely, 2013. május 10.
A Szülői Kezdeményező Bizottság nyílt levelet intézett Illés Ildikóhoz, a Maros Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő- helyetteséhez, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatásügyi alelnökéhez. Ebből közlünk részletet.
Tisztelt Főtanfelügyelő-helyettes Asszony!
Jelen nyílt levelünkkel azért fordulunk Önhöz, mert a jelenleg betöltött intézményi és politikai funkciói alapján Ön az a személy, aki a magyar anyanyelvű gyerekek, szülők valamint pedagógusok érdekeit hivatott képviselni Maros megye – különös tekintettel a megyeszékhely, Marosvásárhely – iskoláiban.
A hatályban levő 2011/1-es tanügyi törvény (VII. fejezet, 94-es cikkely, 4-es pont) értelmében a főtanfelügyelő-helyettes a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség ajánlása alapján kerül kinevezésre, ennek alapján az Ön által betöltött munkakör, az adminisztratív és oktatásszervezői feladatok mellett, kisebbségvédelmi feladatokra is kötelezi, és ezek közé tartozik a magyar gyerekek nyelvi jogainak érvényesítése, a teljes kétnyelvű nyelvi tájkép biztosítása Maros megye, Marosvásárhely két tannyelvű iskoláiban.
A jelenlegi megyei és marosvásárhelyi iskolarendszerben a magyar gyerekek nyelvi jogai folyamatosan sérülnek, a magyar tannyelvű osztályok olyan intézményekben működnek, amelyeken nem találunk kétnyelvű homlokzati táblát, amelyek belső tereiben a faliújságok és közérdekű hirdetések kizárólag román nyelven szólítják meg a magyar tanulókat, azok szüleit. Miközben az RMDSZ – amely szervezet Önt tartotta a legalkalmasabbnak a megyei főtanfelügyelő-helyettesi állás betöltésére – fennen hirdeti a város kétnyelvűségét, a megyeszékhely iskoláiban a diszkrimináció megszokottá vált, minden hirdetés, közérdekű tájékoztatás egy nyelven zajlik, román nyelven zajlanak az évzárók és évnyitók, a magyar gyerekek oklevelein és osztálytermeinek feliratain a legtöbb esetben nem találni magyar szót.
Sajnálatos, hogy az elmúlt években Ön, aki a megyei Tanfelügyelőségen belül a magyar gyerekek jogait védeni hivatott személy, egyetlenegyszer sem foglalt állást nyelvi jogi kérdéskörben – akkor is hallgatott, és a mai napig nem nyilatkozik – amikor civil kezdeményezések feltárták az iskolai egynyelvűséget, az Országos Diszkriminációellenes Tanács pedig nyelvi jogi diszkriminációt állapított meg a város több oktatási intézményében.
Számunkra érthetetlen, hogy miért engedi, hogy gyerekeink osztálytermeinek feliratozása, az iskolák könyvtárosai és adminisztratív személyzete napi rendszerességgel felszólítson minket vagy gyerekeinket, hogy beszéljünk románul az iskolai ügyintézéseink során. Ebben az országban számos törvény létezik, amelyek a magyar gyerekek, pedagógusok nyelvi jogait biztosítják. Ezek alkalmazása miért nem fontos az Ön számára, továbbá az is érthetetlen számunkra, hogy az RMDSZ miért nem szólítja fel Önt arra, hogy az iskolai kétnyelvűséget tekintse munkaköri kötelességének.
Szülői csoportunk több éve küzd azért, hogy gyerekeink iskolája – a Liviu Rebreanu Általános Iskola – a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez, és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványainkra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kérésünkre feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgatóhelyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
Az iskolai kétnyelvűségért elindított szülői akciónk az idén tölti be a harmadik születésnapját. Az elmúlt évek számos sikertelensége ellenére 2012 októberében több mint 350 magyar szülő nevében újból benyújtottunk egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kértük, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a polgármesteri hivatal iskolákért felelős osztályán is.
A Tanfelügyelőség semmitmondó választ küldött, és sajnos konkrét lépések helyett – iskola határozott felszólítása a diszkrimináció megszüntetésére – hagyta, hogy az iskola igazgatója megalázó módon visszautasítsa a szülők által ingyen, adományként felajánlott kétnyelvű feliratok kihelyezését.
Kérésünkre a Civil Elkötelezettség Mozgalom újabb (második) panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérte a 2011/172-es határozat érvényre juttatását és az iskolára a maximális büntetés kiszabását.
Mindezek alapján arra szeretnénk Önt felkérni, hogy az Ön munkaköréből fakadó kötelezettségek, valamint a magyar közösség érdekeit hivatott megyei RMDSZ-ben kijelölt felelősségek értelmében tegyen konkrét, adminisztratív lépéseket, szólítsa fel az összes megyei, városi két tannyelvű tanintézményt – köztük gyerekeink iskoláját, a Liviu Rebreanu Általános Iskolát – arra, hogy tegyen eleget a nyelvi jogokat biztosító törvényi előírásoknak és alkalmazza azokat.
Szeretnénk figyelmeztetni, hogy nem sajtónyilatkozatokban megfogalmazott látszatmegoldásokat szeretnénk látni, hanem valós kétnyelvű iskolákat akarunk.
Tevékenységét figyelemmel fogjuk követni, az eredmények hiányát számon fogjuk kérni.
Végezetül szeretnénk Önt tájékoztatni, hogy küzdelmünket nem fogjuk abbahagyni, addig harcolunk, ameddig gyerekeink iskolája tiszteletben tartja közösségünk nyelvi jogait.
Szülői Kezdeményező Bizottság
2013. május 9.
Népújság (Marosvásárhely),

2013. június 12.

Magyar ügyekben büntetett a romániai diszkriminációellenes hatóság
Három magyar vonatkozású ügyben döntött, kettőben pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) – tájékoztatta az MTI-t Asztalos Csaba, a testület elnöke.
A tanács 600 lejes pénzbírságot rótt ki Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgóra, amiért egy közösségi portálon a magyarok elgázosításával fenyegetőzött.
Ugyancsak 600 lejes pénzbírságot szabott ki a hatóság a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat.
A CNCD diszkriminációnak minősítette Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester azon kijelentését, hogy „Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkrimináció, hanem kötelező”, és figyelmeztetésben részesítette a városvezetőt.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

2013. június 12.

Figyelmeztetésben részesítette Rádulyt a CNCD
Három magyar vonatkozású ügyben döntött, kettőben pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD).
Asztalos Csaba, a testület elnöke az MTI-nek elmondta, a tanács 600 lejes pénzbírságot rótt ki Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgóra, amiért egy közösségi portálon a magyarok elgázosításával fenyegetőzött. Ugyancsak 600 lejes pénzbírságot szabott ki a hatóság a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. A CNCD ugyanakkor diszkriminációnak minősítette Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester azon kijelentését, hogy „Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkrimináció, hanem kötelező”, és figyelmeztetésben részesítette a városvezetőt.
Szekelyhon.ro

2013. június 13.

Megbírságolták a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskolát a magyar nyelv mellőzése miatt
600 lejes pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat – tájékoztatta az MTI-t Asztalos Csaba, a testület elnöke.
A nyelvi jogok érvényesítését szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) azt kifogásolta, hogy a magyar feliratok kiszorulása a nyilvános térből a magyar tanulókban kisebbrendűségi, a románokban pedig felsőbbrendűségi tudatot alakít ki.
A diszkriminációellenes hatóság emiatt 2011-ben figyelmeztetésben részesített négy marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményt, a mostani bírságot pedig azért rótta ki, mert a Liviu Rebreanu iskola továbbra sem gondoskodott a feliratok pótlásáról.
Előzmények: Marosvásárhelyi szülők hosszú évek óta küzdenek azért, hogy gyerekeik iskolája – a Liviu Rebreana Általános iskola – a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Bedványaikra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a szülők kérésére feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat, és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgató helyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
A 2012-2013-as tanévben a szülők javaslatára, az iskola egyik tanítónője kétnyelvű osztálycimkéket rendelt a magyar tagozat számára, ezeket az illető osztályok tanítói, vagy osztályfőnökei fizettek és helyeztek az osztálytermek ajtóira. (ugyanakkor az igazgató asszony utasítására előzetesen kihelyett egynyelvű, sok esetben a tanító nevét helytelenül megjelenítő feliratokat nem lehetett eltávolítani ezek kifejezetten furcsán hatnak a kétnyelvű és igényesen elkészített feliratok mellett).
2012 októberében több mint 350 magyar szülő újból benyújtott egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kérték, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a Polgármesteri Hivatal iskolákkal foglalkozó osztályán is.
Annak ellenére, hogy a Tanfelügyelőség biztosította a szülőket arról, hogy felhívta az intézmény figyelmét lehetséges konfliktusok elkerülésére, és kilátásba helyezte, hogy követni fogja az eseményeket, ezt nem tette meg, talán ennek a magatartásnak is köszönhető, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskola vezetősége megtehette azt, hogy több mint két és fél hónapon keresztül megtagadta a hivatalos válaszadási kötelezettségét és nem válaszolt a több száz szülő beadványára. A kezdeményező szülők 2013. januárjában egy újabb levelet fogalmaztak meg az iskola vezetőjének, amelyhez csatolták az általuk javasolt 40 felirattípus kétnyelvű mintáját, arra kérvén az iskola vezetőségét, hogy járuljon hozzá az ingyen, adományként felajánlott feliratok kihelyezéséhez. Az iskola válasza februárban érkezett: az intézmény vezetőségi tanácsa február 11-én szóban és írásban közölte a magyar szülők képviselőivel,hogy a magyar szülők valós kétnyelvűség megvalósításával kapcsolatos kérései indokolatlanok, következésképp, az iskola vezetősége nem hajlandó kitenni az iskola folyosóira, belső tereibe a szülők által ingyen felajánlott kétnyelvű táblácskákat. A kétnyelvű információk közlését azzal hárítja el az intézmény vezetősége, hogy minden információt a Tanfelügyelőségtől kap, és nincs lehetősége azokat lefordítani. Az iskola vezetősége a válaszában tulajdonképpen azt üzente, hogy tovább folytatja a nyelvi jogi diszkriminációt a magyar gyermekek és szüleik irányába, nem hajlandó semmiképpen engedni a szülők jogos követelésének és mindemellett a törvényes előírásokat sem akarja betartani. Beszédes példája annak, hogy mennyire tiszteli Adina Chirilă igazgató asszony a magyar gyerekeket az is, hogy az igazgatói iroda „director" táblácska alatt nem jelenhet meg magyarul az „igazgató" felirat, noha jelképes üzenetére a szülők erre több ízben felhívták a figyelmét.
A szülők, a CEMO támogatásával, további civil lépéseket terveznek a gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítéséért, mindaddig ameddig az iskola vezetősége hajlandó megszüntetni a diszkriminatív helyzetet.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők kérésére újabb panasszal fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérték a 2011/172-es határozat érvényre juttatását és az iskolára a maximális büntetés kiszabását.
A szülők a mai napig 5 alkalommal tartottak villámcsődületet a felszerelésre váró kétnyelvű táblákkal, amellyel a közvélemény figyelmét akarták felhívni a hátrányos megkülönböztetésre.
mti / CEMO
Erdély.ma

2013. június 13.

CNCD: nem kötelező a magyar nyelv ismerete Csíkszeredában
Három magyar vonatkozású ügyben döntött, kettőben pénzbírságot rótt ki szerdai ülésén az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) - tájékoztatta az MTI-t Asztalos Csaba, a testület elnöke.
A tanács 600 lejes pénzbírságot rótt ki Dan Gavrilescu szatmárnémeti labdarúgóra, amiért egy közösségi portálon a magyarok elgázosításával fenyegetőzött. Április elején Gavrilescu a magyarokat gyalázó kommenteket írt be Dorel Coica szatmárnémeti polgármester Facebook-oldalára, egyebek közt azt, hogy "mindannyiatokat elgázosítanálak, és lágerbe küldenélek!" A harmadosztályú Olimpia FC futballistáját Kereskényi Gábor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője panaszolta be.
Ugyancsak 600 lejes pénzbírságot szabott ki a hatóság a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskolára, mivel a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. A nyelvi jogok érvényesítését szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) azt kifogásolta, hogy a magyar feliratok kiszorulása a nyilvános térből a magyar tanulókban kisebbrendűségi, a románokban pedig felsőbbrendűségi tudatot alakít ki.
A diszkriminációellenes hatóság emiatt 2011-ben figyelmeztetésben részesített négy marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményt, a mostani bírságot pedig azért rótta ki, mert a Liviu Rebreanu iskola továbbra sem gondoskodott a feliratok pótlásáról.
A CNCD diszkriminációnak minősítette Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester azon kijelentését, hogy "Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkrimináció, hanem kötelező", és figyelmeztetésben részesítette a városvezetőt. Ráduly Róbert a város főterén felvont nagyméretű székely zászló februári avatási ünnepségén fejtette ki álláspontját a magyar nyelvhasználatról.
Asztalos Csaba beszámolt arról, hogy ez utóbbi - véleménye szerint etnikai alapon meghozott - döntését a tanács 7-2-es szavazataránnyal fogadta el, és a testület elnökeként kisebbségben maradt felmentő álláspontjával.
A bírságok összegét firtató kérdésre a CNCD elnöke elmondta: a 600 lej a korábbi minimális bírság volt. Áprilistól már a legkisebb pénzbüntetés is ennek az ötszöröse, a felső határ, az egyének kárára történt hátrányos megkülönböztetésnél, 30 ezer lej, a csoportok diszkriminációjánál pedig 100 ezer lej. Ezeket az ügyeket azonban még a bírságok megemelése előtt kezdték vizsgálni - magyarázta Asztalos Csaba.
Maszol.ro

2013. június 15.

Marosvásárhelyen az összes vegyes tannyelvű tanintézet diszkriminál!"
Nemcsak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában, hanem a megyeszékhelyen az összes vegyes tannyelvű oktatási intézményben diszkriminálják a magyar anyanyelvű diákokat – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ügyvezető igazgatója, azt követően, hogy a Liviu Rebreanu iskolát a napokban 600 lejjel bírságolta meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács.
Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, 600 lejes pénzbírsággal sújtotta az Országos Diszkriminációellenes Tanács a marosvásárhelyi kövesdombi Liviu Rebreanu Általános Iskolát, amiért a román és magyar tagozattal működő tanintézményben a korábbi felszólítás ellenére sem pótolták a hiányzó magyar feliratokat. Horváth Kovács Ádám, a szülői akciócsoport tagja elmondta, a Diszkriminációellenes Tanács tavaly már figyelmeztetésben részesítette a tanintézetet a kétnyelvű feliratok hiánya miatt, ami valójában felszólítás volt, hogy megegyezéssel rendezzék a konfliktust, viszont ez a mai napig nem történt meg. – Az igazgatócsere után négy magyar feliratot ugyan kihelyeztek, viszont az intézményben lévő közel száz felirathoz képest ez szinte egyenlő a nullával – jegyezte meg Horváth Kovács Ádám.
– A tanács döntése egy apró előrelépés ebben a folyamatban, valójában a megerősítése annak, hogy a követelésünk jogos. A CEMO által végzett felmérések eredményei arra utalnak, hogy a megyeszékhelyen nem egy, hanem az összes vegyes tannyelvű iskolában – az óvodáktól a középiskolákig – diszkrimináció éri a magyar anyanyelvű tanulókat. Feltérképeztük, hogy a középiskolák 90 százalékában román anyanyelvű tanárok oktatják a szaktantárgyakat, román tankönyvekből. Sokan arra hivatkoznak, hogy ezáltal a tanulók jobban elsajátítják a szakmát, a szakmában használt sajátos kifejezéseket, viszont ez nem így van. A vidékről érkezett diákok nem értik a román nyelven elhangzottakat, az eredmény pedig az lesz, hogy hiányos felkészültséggel távoznak majd az iskolából – tette szóvá a tapasztaltakat Szigeti Enikő, aki elmondta, idén várhatóan újabb jelentés készül arra vonatkozóan, hogy az ország miként alkalmazza a nyelvi jogok chartájában foglaltakat, ezért a CEMO eljuttatja a hiányosságokkal kapcsolatos észrevételeit az illetékes szervekhez.
Válaszra sem méltatják a szülőket
A sajtótájékoztatón a Liviu Rebreanu iskolába járó magyar gyerekek szüleinek a képviseletében Győrfi Attila és Farkas Mihály voltak jelen. Győrfi Attila elmondta, közel négy hónapja kéthetente szerveznek villámcsődületeket az iskola előtt, viszont eredménytelenül. – A 600 lejes pénzbírság nem boldogít, mert sajnos nem látjuk, hogy ennek hatására megoldódna a probléma. Levélben fordultunk Illés Ildikó főtanfelügyelő- helyetteshez, de több mint harminc nap elteltével sem kaptunk választ. Két alkalommal is találkoztunk vele, kértük, hogy kezdeményezzen találkozót az iskola igazgatónőjével, és közvetítsen a két fél között, mert az igazgatónő nem hajlandó szóba állni velünk, de semmi sem történt. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink érezzék, hogy semmivel sem kevesebbek, mint a tanintézetbe járó román anyanyelvű társaik – magyarázta az évek óta tartó küzdelem hátterében álló indíttatást a szülő, aki azt is szóvá tette, hogy a Liviu Rebreanu iskola vezetőtanácsának az összetételében is figyelmen kívül hagyták a törvényes előírásokat. – Az iskola vezetőtanácsa törvénytelenül működik, egyáltalán nincsen benne magyar szülő, sem magyar pedagógus, aki a gyerekeink érdekeit képviselje, csupán a magyar anyanyelvű aligazgató tagja a vezetőtanácsnak – nehezményezte Győrfi Attila. Farkas Mihály azt rótta fel a tanfelügyelőségnek és a tanintézet vezetőségének, hogy a szülők beadványait még válaszra sem méltatják, az iskola előtt szervezett villámcsődületekkor a vezetőség részéről senki sem kérdezte meg őket, mit is szeretnének. Horváth Kovács Ádám szerint a gond az, hogy senki nem vállal semmiért felelősséget, sem a magyarokat képviselő főtanfelügyelő- helyettes, sem a magyar aligazgatók nem vállalják fel a kétnyelvűség megvalósításához szükséges lépéseket. – Illés Ildikó azt állítja, nem tehet semmit, nem kérheti a tanintézet vezetőségétől, hogy kihelyezze a kétnyelvű táblákat –tette hozzá. Szigeti Enikő azt is elmondta, hogy a CEMO feljelentette a megyei tanfelügyelőséget az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amiért nem lépnek annak érdekében, hogy megszüntessék a tanács által diszkriminatívnak ítélt állapotokat, azaz nem szólítják fel az iskola vezetőségét, hogy kihelyezzék a kétnyelvű feliratokat.
Szó sincs törvénytelenségről
A sajtótájékoztatón szóba került a kétnyelvű érdemoklevelek körül kialakult vita is, hiszen mint ismeretes, Marius Pascan demokrata-liberális szenátor a főtanfelügyelő lemondását követeli amiatt, hogy egyes tanintézetekben kétnyelvű okleveleket akartak kiosztani a végzős diákoknak. Pascan szerint a tanfelügyelőség ezáltal megszegi az országos tanügyi törvényt, mely előírja, hogy hivatalos okiratokat kizárólag román nyelven lehet kibocsátani. Lapunk érdeklődésére Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója kijelentette, a 2011. évi 5565-ös számú tanügyminiszteri rendelet tartalmazza azon, az oktatásban használt hivatalos dokumentumok listáját, amelyeket egy nyelven, kizárólag az állam nyelvén lehet kibocsátani, viszont az érdemoklevél nem szerepel ezek között, tehát szó sincs törvénytelenségről.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 16.

Egynyelvű „multikulturalitás”
Óvodától középiskoláig több mint nyolcvan marosvásárhelyi tanintézményt, valamint a megyei tanfelügyelőséget készül feljelenteni az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a helyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO).
A jogvédelmi szervezet vezetői azok után döntöttek e drasztikus lépés mellett, miután valamennyi feltérképezett óvodában és iskolában megállapították, hogy az intézményvezetők a városháza és a tanfelügyelőség hallgatólagos belegyezésével semmibe veszik vagy csak részlegesen tartják be a Románia által is ratifikált nyelvi chartát, illetve a közigazgatási törvényt. A CEMO vezetői, Horváth-Kovács Ádám és Szigeti Enikő elmondták, hogy a egynyelvűségükkel a város szinte valamennyi tanintézménye diszkriminálja a magyar gyermekeket.
A múlt héten a Liviu Rebreanut általános iskolát bírságolta 600 lejjel az Országos Diszkriminációellenes Tanács, mivel annak igazgatója következetesen megtagadta a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Két évvel ezelőtt a kövesdombi iskola figyelmeztetésben részesült, azonban vezetője azok után sem volt hajlandó jobb belátásra térni, miután a magyar gyerekek szülei saját pénzükön elkészítették a termek kétnyelvű feliratait.
„Azt is felajánlottuk, hogy mi felszereljük a több mint száz táblácskát, de az igazgatónő hallani sem akar ilyesmiről, de még csak szóba sem áll velünk. De nehogy azt higgyék, hogy a magyar főtanfelügyelő-helyettes válaszra méltatta a beadványunkat” – méltatlankodott az egyik tanuló apja, Győrfi Attila. „Azzal, hogy meg sem hallgatnak, teljesen egyértelművé teszik, hogy még a CNCD büntetése után eszük ágában sincs betartani a törvényt és a kétnyelvűsíteni az iskola folyosóit” – tette hozzá egy másik szülő, Farkas Mihály.
A CEMO-sok szerint a Liviu Rebreanu iskola diszkrimináló példája az összes marosvásárhelyi kétnyelvű tanintézményre érvényes. „Úgy látszik nálunk, az oktatás terén a sokat hangoztatott multikulturalitás az egynyelvűségben merül ki” – állapította meg Szigeti Enikő. Ezért nem csak az óvodák és iskolák vezetői okolhatók, hanem a városháza is, amelynek már tizenkét évvel ezelőtt, a közigazgatási törvény életbelépése után kötelessége lett volna kicserélni az épülethomlokzati táblákat. Hiába erősített rá a törvényre egy tanácsi határozattal a helyi önkormányzat is, Dorin Florea polgármester mindmáig nem hajtotta végre a képviselő-testület döntését. Hibás a prefektus is, mert kettős mércét alkalmaz. A megyében még egyetlen polgármestert sem figyelmeztetett azért, mert a helyi iskolaépületekre nem kerültek fel a kétnyelvű táblák, de amikor a marosludasi és dicsőszentmártoni művelődési otthonokra a magyar feliratot a román mellé helyezték, azonnal utasította az illetékeseket, hogy a törvény szerint a kisebbségi nyelvnek az államnyelv alatt a helye.
A CEMO jogsegély-szolgálatát irányító Szigeti Enikő szomorúnak tartja, hogy a vásárhelyi színmagyar iskolákban is akadnak olyan vezetők, akik akadályozzák az anyanyelv használatát.
„Nevetséges, hogy a Magyarországra kivándorolt diákoknak a Bolyaiban csak román nyelvű igazolást hajlandók kibocsátani. Ugyanitt hallottam, hogy a magyar nyelvű oklevél kibocsátása nem törvényes. Az oktatási törvény pontosan leszögezi, hogy mi számít hivatalos okmánynak és mi az, amit két- vagy akár több nyelven is ki lehet adni” – fejtette ki a CEMO programvezetője, aki azt javasolja minden iskolaigazgatónak, hogy mielőtt diszkrimináló döntést hozna, olvasson bele a törvényekbe. Szerinte a diszkrimináció elleni testület döntése ugyan nem boldogítja a jogsérelmek jelzőit, viszont egy kis, de fontos lépésnek tartja a helyzet tudatosításában. Mint mondta, a CNCD határozatát ugyan meg lehet támadni, de az eddigi jogprecedens azt mutatja, hogy nyelvi kérdésekben a romániai bíróságok figyelembe veszik az európai chartát és a hazai törvényeket. Szucher Ervin
székelyhon.ro

2013. június 21.

Évzáró a Liviu Rebereanu iskolában: minden román gyerek nyakában a trikolór lobogott
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a kéttannyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb sikertörténetet könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújságok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana és ahol a főtanfelügyelő helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A tegnapi történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva az iskolai egynyelvűség a magyar közösség irányába gyakorolt tolerancia hiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő korrektségét azzal is alátámasztotta, hogy a tegnapi évzáró alkalmával egy kellemes meglepetéssel lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy-egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a kéttannyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a kéttannyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: „én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek”.
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
Horváth-Kovács Ádám
Erdély.ma

2013. június 22.

Éljenek a marosvásárhelyi, kölcsönös tiszteletet nem ismerő, két tannyelvű iskolák!
A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola tanévzáró ünnepségén – a két tanyelvű iskolákra jellemző tolerancia jegyében – a román anyanyelvű szülők széttépték a magyar szülők iskolai kétnyelvűség hiányát jelző tiltakozó tábláját.
A marosvásárhelyi Livu Rebreanu Általános Iskola magyar diákjainak szülei, akik az iskolai kétnyelvűségért hosszú évek óta küzdenek, egy újabb "sikertörténetet" könyvelhetnek el.
Miután napvilágra került, hogy az iskola nyelvi tájképe – az intézmény belső tereinek feliratozása, faliújsá-gok, szülők/gyerekek közérdekű tájékoztatása – a magyar gyerekek irányába diszkriminatív, és ezt az Országos Diszkriminációellenes Tanács már másodszor állapította meg az elmúlt két év során, az intézményben nem változott semmi.
Az iskolai kétnyelvűségért küzdő magyar szülők nyílt levélben fordultak a megyei főtanfelügyelő-helyetteshez, Illés Ildikóhoz, akivel számos alkalommal személyesen is találkoztak, azzal a céllal, hogy felkérjék a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest egy találkozó megszervezésére, amely az iskola vezetősége és a kezdeményező szülők között zajlana, és ahol a főtanfelügyelő- helyettes asszony vállalná a mediátor szerepet. Ez a találkozó többszörös felkérés után sem valósult meg, Illés Ildikó nyilatkozatai szerint az iskolában amúgy is minden rendben van, az intézményben harmónia honol, mindenki jól érzi magát.
A csütörtöki történet alapján viszont az iskolában nagy gondok vannak egyrészt az iskola vezetőjével, aki a magyar szülők most már bizonyítottan (ODT-döntés) törvényes és jogos követeléseit teljes mértékben mellőzve, sikerrel zárta a tanévet, bebizonyítva: az iskolai egynyelvűség, a magyar közösséggel szembeni toleranciahiány és tiszteletlenség következetesen fenntartott iskolai gyakorlat.
Az igazgatónő "korrektségét" azzal is alátámasztotta, hogy az évzáró alkalmával kellemesen lepte meg az ünneplő sereget. A román tannyelvű osztályok gyerekeinek az iskola egy háromszínű nyakkendőt ajándékozott, és minden gyerek nyakában ott lobogott országunk zászlaja.
A magyar gyerekek nyakkendő nélkül vettek részt az ünnepségen. Igaz, hogy nem is hiányzott a magyar gyerekek nyakából a háromszínű kendőcske, viszont a feltűnő szimbólumhasználat üzenetértéke egyértelmű.
A fentiek alapján könnyedén kijelenthető, hogy a két tanyelvű iskolák az esélyegyenlőséget hirdető politikamentes toleranciavárak.
A háromszínű zászlók/nyakkendők csupán egy kis apróság ahhoz képest, ami az ünnepség további részében megtörtént.
A magyar nemzetiségű szülők az iskolai egynyelvűség elleni küzdelmük – vakáció előtti – utolsó lépéseként egy kétnyelvű molinóval érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be, valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű: director (igazgató) szót.
A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavarta, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet. Az incidens kisebb dulakodásba torkollt, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A tiltakozás jogosságát a csendőrség nem kérdőjelezte meg.
A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő újfent megerősítette a jelenlevőket arról, hogy milyen jó a két tanyelvű iskolák hangulata, és azt mondta búcsúzásul: "Én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek".
A fenti események alapján a következő héten a magyar szülők az intézmény vezetőjének menesztését fogják követelni.
A csatolt fényképeken látni egyrészt a molinót teljes épségében, valamint széttépve. Az ép molinó mellett láthatni a trikolór kokárdákat és nyakkendőket is.
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 22.

Botrány a Liviu Rebreanu iskolában
"Megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy a kétnyelvűség okán a Liviu Rebreanu Általános Iskolában incidens tört ki. Meggyőződésem, hogy az utóbbi héten mesterkélten felfújt kétnyelvű oklevélbotrány, a 2-es iskola átnevezését megelőző és követő egyes román politikusok nyílt támadásai, magyarellenes kijelentéseik vezettek ahhoz, hogy a tegnap esti évzárón véleményüket óriásplakáton megjelenítő magyar szülőket rágalmazták. Elfogadhatatlannak tartom azt, hogy a törvények által szavatolt nyelvi jogainkat nemcsak hogy figyelmen kívül hagyják a város és a megye egyes politikusai, hanem magyarellenes kijelentéseikkel veszélyes társadalmi feszültséget idéznek elő" – mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, reagálva a Liviu Rebreanu Általános Iskola évzáró ünnepségén történtekre.
Az elnök szerint, tekintettel arra, hogy a nyelvi jogok érvényesítését nem lehet az iskolákra bízni, melyek vezetőtanácsában fölényes többségű a román képviselet, illetve egy általános iskola és három középiskola kivételével nincsenek magyar igazgatók, a helyi tanács szintjén kell rendezni a problémát. Az RMDSZ vásárhelyi frakciója határozattervezetet terjeszt a helyi tanács elé, melyben az iskolák adminisztrátori minőségében elrendelik az épületek belső tereinek kétnyelvű feliratozását.
Marosvásárhely, 2013. június 21.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 24.

Pe româneşte – Csak románul
Vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított?
Tele volt a busz, amikor felszállt két lány és a lépcsőre telepedett. Szóltak hátulról, hogy lányok, van még két hely, gyertek ide. A lányok nem hallották, ezért az utasok egymásnak adták az üzenetet, hogy a két lánynak ne kelljen a lépcsőn utaznia hazáig, Marosvásárhelyig. Mikor a lányokat megszólította valaki kedvesen és magyarul, hogy hátul van még üres hely, akkor a közelebbi a válla fölött hátrafordulva csattant: „pe româneşte! (románul!)”. Mindenki megdöbbent, legalábbis a magyarok. Ilyen reakcióra senki nem volt felkészülve. Mert nem azt mondta, hogy mulțumesc (köszönöm), hanem csípőből tüzelt vissza, hogy itt csak a román beszédnek van helye.
Ugyanaznap a marosvásárhelyi egykori 17-es számú általános iskolában, amely ma Liviu Rebreanu nevét viseli, magyar szülőket aláztak meg azzal, hogy a gyerekeik jogait némán és táblákra kiírt kétnyelvű figyelmeztető szöveggel követelőket lehurrogták, dulakodtak velük, széttépték a kétnyelvűséget kérő feliratokat. Az igazgatónő másnap pedig nyakravaló román trikolórt osztott a román tannyelvű osztályok tanulóinak. Mintha ezzel is azt akarta volna sugallni, hogy „ne feledkezzetek meg egy percig sem arról, hogy románok, tehát felsőbbrendűek vagytok!”
A szomszédos általános iskolában tanévzáró ünnepséget tartottak a délelőtt. Az igazgató román nyelven harsogott. (Erre finomabb kifejezést nem találok, mert parancsoló hangnemben, pattogó ritmusban beszélt, emlékeztetve azokra az időkre, amikor még a kommunizmust éltették ilyen stílusban.) Román nyelven folyt a ceremónia, román gyerekeknek adtak érdemokleveleket, kitüntetéseket, azokat dícsérték hosszan, aztán végre sor került a magyarokra is. Kíváncsian vártam a magyar szöveget. Nem jött, sőt a magyar gyerekek nevét is, nehézkesen, rossz hangsúllyal betűzték ki. Ennyi volt, csak román nyelven, a magyarok pedig, mint másodrendűek és megtűrtek a végén szerepeltek, amikor már senki sem figyelt rájuk, hiszen az előző beszédek hosszúak, unalmasak, fárasztóak voltak.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy kinyílik a bicska. Vagy, hogy a gyerek ellenáll a román nyelv elsajátításának, képtelen megtanulni azt.
Az a kérdés is megfogalmazódott bennem, hogy vajon azok a magyar szülők, akik román tannyelvű osztályba íratták gyermekeiket, miként érezték magukat, mikor csemetéik nyakában is piros-sárga-kék nyakkendő virított? Esetleg a magyar gyerekek ezentúl viselhetnek-e piros-fehér-zöld színű nyakkendőt? Netán sárga csillagot? A magyar osztályok miért mindig a bések és a cések, a kitüntetésükre miért mindig a legvégén, elhamarkodottan, szinte szégyenlősen kerül sor?
Egy magyarországi horvát barátom mesélte, hogy annak idején a nagyanyja a piacon árult és anyanyelvén beszélgetett egy másik kofával. Amikor rászóltak, hogy beszéljen magyarul, akkor azt válaszolta, hogy akár úgy is beszélhet, hiszen magyarul is tud a horvát, a szerb és a német mellett. „De neked nagy szerencséd van, hogy legalább magyarul beszélsz, különben ugatnál, mint a kutya.”
marosvasarhelyi-hirhatar.ro
Erdély.ma

2013. június 25.

Leváltják a Rebreanu iskola igazgatóját a román-magyar konfliktus miatt
Még a héten leváltják a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu általános iskola román igazgatóját és magyar aligazgatóját, a szülők közötti román-magyar konfliktus miatt - közölte kedden az MTI-vel Illyés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes a Maros Megyei Tanfelügyelőségtől.
A román és magyar tagozattal működő intézményben a múlt hét végi tanévzáró ünnepségen dulakodás tört ki a magyar feliratozás hiánya miatt transzparenssel tiltakozó magyar szülők és a tiltakozásukat elutasító román szülők között.
Két magyar szülő azt kifogásolta, hogy az iskola vezetése annak ellenére sem helyezett el kétnyelvű feliratokat az intézményben, hogy emiatt két ízben is elmarasztalta az Országos Diszkriminációellenes Tanács.
Több magyar lap is beszámolt arról, hogy néhány román szülő kitépte a kétnyelvűség szükségességét románul és magyarul hirdető transzparenst a tiltakozók kezéből, és szétszaggatta azt. A dulakodás nyomán két magyar és egy román szülőt bekísértek a csendőrségre, ahol figyelmeztetésben részesítették őket.
Illyés Ildikó az MTI-nek elmondta, a tanfelügyelőség értékelése szerint az iskola román és magyar vezetői sem tudták megfelelően kezelni a helyzetet, ezért együtt kell távozniuk az intézmény éléről. Hozzátette, csak azért várnak a hét végéig a menesztésükkel, mert az intézményben épp most zajlanak a nyolcadik osztályt végző diákok záróvizsgái, és nem akarták megbolygatni ezek folyamatát. A főtanfelügyelő-helyettes hozzátette, a tanfelügyelőségnek módjában áll lecserélni az igazgatókat, hiszen azok nem versenyvizsgával nyerték el tisztségüket, hanem ideiglenes kinevezéssel vezették az intézményt.
Marosvásárhelyen egyre gyakrabban törnek a felszínre román-magyar feszültségek az iskolákban. A 45 százalékban magyarok által lakott városban többnyire vegyes iskolákban tanulnak a gyermekek. 1990-ben az önálló magyar oktatási intézmények kialakításának a román elutasítása vezetett el a "fekete márciusként" ismert véres román-magyar összecsapáshoz.
Maszol/MTI

2013. június 27.

A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportjának állásfoglalása a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóinak leváltása ügyében
A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportja üdvözli a döntést, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség leváltani készül Adina Maria Chirila igazgató asszonyt, aki több hónapja megtagadja a magyar szülők jogos, és az Országos Diszkriminációellenes Tanács két határozatával alátámasztott kérését, amelynek célja az iskolában a valós kétnyelvűség meghonosítása.
Ugyanakkor sajnálattal vesszük tudomásul, hogy Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes – akit az oktatási törvény alapján az RMDSZ javasolt ennek a nagyon fontos állásnak a betöltésére – a történtekből nem vonja le a megfelelő tanulságot, és teljesen mellőzi saját felelősségét a kialakult helyzetben.
Felhívjuk a közvélemény figyelmét, hogy a magyar szülők – akik hónapok óta több figyelemfelkeltő akciót szerveztek gyerekeik nyelvi jogainak érvényesítéséért – többször, szóban és írásban, felkérték a főtanfelügyelő-helyettes asszonyt, hogy oldja meg a helyzetet, hogy közvetítsen az igazgatónő és a szülők között, de ezt nem tette meg. Fontos megjegyeznünk, hogy Illés Ildikó főtanfelügyelő szakmai és erkölcsi kötelezettsége a két tannyelvű iskolákban tanuló magyar gyerekek jogait érvényesíteni, nem azért kapott felhatalmazást az RMDSZ által képviselt magyar közösség részéről, hogy azt nyilatkozza, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskolában minden rendben van. Hogyan lehet rendben minden egy olyan iskolában, amelyet megbírságolt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) a magyar gyerekek diszkriminációja miatt? Az ODT döntése óta Illés Ildikót többször felkértük, hogy tegyen lépéseket a diszkrimináció megszüntetése miatt, ő viszont nem tett semmit. Illés Ildikónak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában zajló események iránti passzív hozzáállása az igazgatónő botrányos ellenállásához képest, sokkal nagyobb mértékben hozzájárult a múlt csütörtöki, szülők közötti incidenshez, lévén, hogy a főtanfelügyelő-helyettes asszony – mint jelen esetben is – már rég felszólíthatta volna az igazgatónőt, hogy teljesítse a szülők jogos kérését, valósítsa meg az iskolai kétnyelvűséget, amely kötelezettség nem a szülőket illeti, hanem Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, hiszen ő az, aki a magyar tanulók érdekeit hivatott képviselni.
Demeter-Erdei Zoltánnak – akit,mint minden magyar aligazgatót, ebben a városban a román anyanyelvű igazgatók semmibe vesznek – mint igazgatóhelyettesnek voltak mulasztásai az előző években a kétnyelvűség meghonosításával kapcsolatban, azonban az utóbbi időben támogatta a szülők akcióját, annak ellenére, hogy ez ügyben a főtanfelügyelő-helyettestől semmilyen támogatást nem kapott. Közismert a jelenség, amely a városban működő kéttannyelvű intézményekben zajlik – ezekről Illés Ildikó is tud, ellenük nem tesz semmit –, amelyekben a román anyanyelvű igazgatók a román pedagógusokkal karöltve a magyar aligazgatókat semmibe veszik és megtévesztik. Valószínűleg ez történt az évzárón kitűzött trikolór kokárdák és nyakkendők esetében is, ebben az esetben Illés Ildikónak el kellett volna ítélnie a román anyanyelvű igazgatónőt és a román tanári kart, ezzel szemben a magyar aligazgatót mint bűnbakot szeretné feláldozni, lévén, hogy nem szeretne lemondani a saját főtanfelügyelő-helyettesi székéről. Demeter-Erdei Zoltán hozzáállásának köszönhetően gyerekeink a tavaly magyar nyelvű oklevelet kaptak, ugyanúgy az idei évzárón is a magyar tagozaton az összes kitűnő tanulmányi eredményt elérő tanuló magyar nyelvű oklevelet és érdemoklevelet kapott, annak ellenére, hogy az oklevélbotrány már javában zajlott, és a főtanfelügyelő- helyettestől azt az utasítást kapta – a többi két tannyelvű intézményben dolgozó aligazgatóval együtt –, hogy ne ossza ki a kétnyelvű okleveleket.
Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a kétnyelvűség hiánya nemcsak a Liviu Rebreanu Általános Iskolában érhető tetten, sőt a legtöbb iskolában ennél rosszabb a helyzet, és Illés Ildikó főtanfelügyelő érdektelenül szemléli a Maros megyei magyar tanulók intézményesített diszkriminációját.
A fentiekkel összhangban felkérjük az RMDSZ megyei szervezetét, hogy váltassa le Illés Ildikót (sz. m.: vonja meg bizalmát) a Maros Megyei Tanfelügyelőség éléről, és a magyar oktatás koordinátoraként jelöljön ki olyan főtanfelügyelő-helyettest, aki betartatja az intézményvezetőkkel a magyar anyanyelvű tanulók nyelvi jogait, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a két tannyelvű tanintézmények valós multikulturális erődök legyenek, nem másodrendű állampolgárokat nevelő intézmények.
Továbbá felkérjük Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, hogy Demeter-Erdei Zoltán aligazgatói állását erősítse meg, valamint vállalja fel azt nyilvánosan, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskolában kialakult helyzetért, a magyar gyerekek diszkriminációjáért elsősorban a román anyanyelvű tantestület, valamint Adina Maria Chirila igazgató asszony a valódi felelősek.
A szülői kezdeményező bizottság nevében
Horváth-Kovács Ádám
Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 27.

Illés Ildikó a leváltását kérő szülőkről: ez hisztéria
Illés Ildikó hisztériának minősíti a leváltását követelő kezdeményezést.
Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes a maszol.ro kérdésére a Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői kezdeményező csoportjának közleményére reagált. Állásfoglalásukban a szülők olyan főtanfelügyelő-helyettes kijelölését kéri az RMDSZ-től, aki betartatja az intézményvezetőkkel a magyar anyanyelvű tanulók nyelvi jogait. Közleményüket azután adták ki, hogy Illés Ildikó bejelentette: leváltják a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu iskola román igazgatóját és magyar aligazgatóját, a szülők közötti román-magyar konfliktus miatt.
Illés Ildikó megkeresésünkre elmondta, a Liviu Rebreanu Iskola igazgatója és aligazgatója nem működött együtt, a szülőkkel sem állt szóba. „Az én véleményem az, hogy most a vizsgák megszervezésével és lebonyolításával kellene foglalkozniuk, és nem a székük féltésével” – fogalmazott Illés és hozzátette, hogy az aligazgató egyelőre nincs leváltva.
A maszol.ro kérdésére, mit szól ahhoz, hogy a szülői kezdeményező bizottság a leváltását kéri, a főtanfelügyelő-helyettes azt válaszolta, most a vizsgákkal foglalkozik. „Nekem más a munkaleírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – fogalmazott.
Maszol.ro

2013. június 29.

Lemondott a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Gimnázium igazgatója
Botrányba torkollott az évzáró ünnepség a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Gimnáziumban. A múlt hétvégén megtartott ünnepély ugyanis menesztéssel végződött, az iskola vezetőségét érintően. Mi több, a román és magyar nemzetiségű diákok szülei is összezörrentek, annyira, hogy a biztonságiak kénytelenek voltak közbelépni.
Mint ismert, a botrányt egy transzparens okozta, amelyen a „Kétnyelvűség az Európai Unióban. Kétnyelvűség a Liviu Rebreanu Gimnáziumban.” felirat szerepelt, román és magyar nyelven egyaránt. Ezt követően, a tanintézmény igazgatója lemondott funkciójáról.
Daniel Manea, a Maros Megyei Csendőrség szóvivője úgy nyilatkozott, a csendőrök verbális figyelmeztetésben illették a lázadozó szülőket.
Ami az igazgató lemondását illeti, a Maros Megyei Tanfelügyelőség képviselői azt állítják, a Liviu Rebreanu Gimnázium vezetője személyes okokból vonult vissza funkciójából, helyében pedig versenyvizsga alapján választják az új igazgatót. Addig is, az üresen maradt tisztséget egy általuk kinevezett személy tölti majd be.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

2013. július 30.

Nyelvelő háborúk Marosvásárhelyen
Nem telt el egy év azóta, hogy kirobbant Marosvásárhelyen az úgynevezett Látó botrány, amely az ismert erdélyi magyar irodalmi fórum önkormányzati átszervezését (megszüntetését) célozta. Újabb és újabb konfliktusok gyűrűznek a kilencvenes évek óta frontvárosként ismert megyeszékhelyen. Már nem csak egy magyar folyóirat, hanem az egész magyar közösség érintett. Érintettek a helyi iskolák, az itt működő Nemzeti Színház, az építészeti szempontból nemzetközileg is ismert és becsült Kultúrpalota, a szimbolikus, de napi használatban is fontos közterek: Marosvásárhely szinte minden szegletében ott a román-magyar konfliktus. Van, aki szerint nem történik más, mint az, hogy elmérgesedtek az évtizedek óta rendezetlen ügyek, más úgy látja, elsősorban – etnikai szempontoktól szinte függetlenül – csak az érdekérvényesítés, az adminisztráció hibái, a joghézagok jelentkeznek. És van, aki úgy véli, a román és a magyar közösségen belül is átrendeződnek az erővonalak, belső konfliktusokkal küzdenek a románok és a magyarok is, a hatalomváltás folyamata pedig az interetnikus térben gellert kap.
Garázs-ügyek Az események sok szempontból hasonlítanak azokhoz a konfliktusokhoz, amelyek közvetlenül a rendszerváltás után jelentkeztek, párhuzamot mégsem lehet vonni – figyelmeztet a történész, Novák Csaba Zoltán. Akárcsak 1990-ben, a nézeteltérések gócpontja most is az oktatásügy, csakhogy míg majd két és fél évtizede az önálló magyar oktatási rendszer létrehozása volt a kérdés és a feladat, most a meglévő önálló struktúrák mellett a vegyes iskolákban érvényesülő magyar érdekvédelem vált ki vitákat. Magyar érdekvédők (elsősorban az évek óta akciók sorozatát szervező Civil Elkötelezettségi Mozgalom – a CEMO) úgy vélik, hogy a marosvásárhelyi vegyes tannyelvű iskolákban a magyar közösség alulreprezentált, nem érvényesülnek a nyelvi jogok, sem az intézményes nyelvhasználatban (például a közhasznú információkat közvetítő feliratokat), sem az iskolák elnevezését illetően. Egyetlen vegyes tannyelvű iskola sem viseli például magyar személyiség nevét – figyelmeztettek évekkel ezelőtt a felszólalók. A legélesebb vita a belvárosi, nagy hagyományú 2-es számú általános iskola körül alakult ki, amelyet építtetőjéről, Bernády Györgyről szerettek volna elnevezni a magyar kezdeményezők. A kérést hosszú ideig nem teljesítette a városi önkormányzat, széleskörű vita alakult ki, a PSD helyi képviselői például azt javasolták, viselje az intézmény inkább a Ceauşescu-korszakban ismertté vált udvari költő, a rendszerváltás után a nacionalista, szélsőséges román politika által támogatott Adrian Păunescu nevét. Végül, több fordulós tárgyalássorozat után (amelynek során a magát pártfüggetlen, civil szervezetként meghatározó CEMO az RMDSZ-t elégtelen érdekképviselettel is vádolta) végül, az idei tanév végére megszületett a döntés: mégiscsak Bernády György néven működhet tovább a Dózsa György úti intézmény. Hasonló folyamat zajlott a Liviu Rebreanu általános iskolában, ahol a már említett CEMO munkatársai, illetve egy szülői kezdeményező csoport szervezett több tiltakozó akciót a kétnyelvűségért. A júniusi tanévzárón azonban sokakat megdöbbentő incidens alakult ki. A kétnyelvűséget számon kérő feliratokkal felvonuló magyar szülők és a román szülők (akiknek gyerekei román nemzeti kokárdákkal vettek részt az ünnepségen) összeszólalkoztak, sőt dulakodás is kialakult. Néhány nappal a történtek után az iskolát vezető román-magyar igazgató párost új román-magyar vezető-csapat váltotta. Adina Maria Chirilă és Demeter Erdei Zoltán helyébe Gheorghe Nistor és Péterfy Erika lépett. Bár a román-magyar konfliktus itt megoldódni látszott, váratlanul magyar-magyar konfliktus alakult ki: Kerekes Szilárd, az intézmény történelem szakos tanára Illés Ildikó megyei főtanfelügyelő-helyettest nyílt levélben azzal vádolta meg, hogy nem a tanév végi konfliktus miatt döntött a csere mellett, hanem azért, hogy „jelöltjét”, Péterfy Erikát pozícióhoz juttassa. A szülői kezdeményező csoport Illés Ildikó leváltását és olyan főtanfelügyelő-helyettes „kijelölését” kérte az RMDSZ-től (!), aki betartja a nyelvi jogokat. A főtanfelügyelő-helyettes tömören reagált a tiltakozásra, illetve a személyét érintő vádakra. Az év végi vizsgák megszervezésének fontosságára hívta fel a figyelmet. „Nekem más a munkaköri leírásom, én a vizsgákért felelek, azok most a legfontosabbak, nem ez a hisztéria” – nyilatkozta az érintett. A Bernády és a Rebreanu iskolák ügyén túl az egész várost érintette a szintén június végén kirobbant úgynevezett oklevél botrány. A helyi RMDSZ tagszervezet több mint másfél ezer kétnyelvű oklevelet bocsátott ki, egyeztetve több iskola vezetőjével is. A dokumentumokon minden információ szerepelt román és magyar nyelven is. Marius Pascan demokrata-liberális szenátor törvényszegéssel vádolta a tanfelügyelőt és lemondásra szólította fel, mert a politikus úgy tudta, Romániában csak román nyelvű okleveleket lehet kibocsátani. Helytelenül, hiszen nagyon sok hazai intézmény használt két-három nyelvű okiratot, ilyen jellegű törvényi megszorítás nincs. A Maros megyei főtanfelügyelő nem erre, a jogtévesztésre hivatkozva ragaszkodott a hivatalához, hanem úgy érvelt a szenátor felvetésére: a diplomákon nem szerepel sem a tanfelügyelőség, sem az oktatási minisztérium azonosító jele, ezek nem hivatalos okiratok, biztosan „valamilyen garázsban” nyomtatták azokat.
Kultúrpalota-kampf Ciprian Dobre, a Maros megyei önkormányzat elnöke májusban a következő javaslattal élt: kezdeményezzenek nyilvános vitát a száz éve épült, szecessziós műemléképület, a Kultúrpalota, illetve a közigazgatási palota elnevezéséről. Az önkormányzati javaslat kettős névadást szorgalmazott: a Dandea–Bernády illetve Bartók–Enescu névfelvételt. Ciprian Dobre többször értékelte nyilvánosan a Bernády életművet, a román és a magyar zeneszerző, illetve az impériumváltás utolsó magyar, illetve első román polgármesterének együttszerepeltetése azt jelezte: van önkormányzati koncepció, legalábbis szimbolikus szinten az etnikai megbékélésre. A javaslat heves tiltakozást váltott ki a magyar közösségből. Az EMNP-EMNT nyilatkozatban utasította el a kezdeményezést arra való hivatkozással, hogy az elnevezés „etnikai konfliktust” szülhet, mert mindkét épület a „magyar épített örökség része”. Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, Brassai Zsombor először úgy nyilatkozott a kérdésben: a névadásról valóban közvitán kellene döntsön a város. Utóbb azzal egészítette ki saját nyilatkozatát, hogy „nincs itt az ideje” a névadásnak, mert a város több hasonló jellegű problémája (mint amilyenek az iskolai konfliktusok) megoldatlanok, és csak ezek rendezése után érdemes visszatérni ehhez a kérdéshez. Nem csak a politikai pártok, magánemberek is tiltakozni kezdtek. A helybéli Lakó Péterfi Tünde a polgármesteri hivatal elé állt, hogy az általa készített tiltakozó nyomtatványok kitöltésére, és hivatali iktatására biztassa az arra járókat. Bár az akció mögött nem volt tömeges támogatás, a helyi hatóságok megbírságolták (majd egy nappal később eltörölték a büntetést) a kezdeményezőt. A nyilatkozó civil érdekvédők szerint a polgármesteri hivatal egyértelműen tart az engedetlenségi akcióktól, „nem akarnak cirkuszt”. Az iskolai botrányok, az oklevél-ügy, a névadás-konfliktus a város nagy nyilvánossága előtt zajlott, sokan állást is foglaltak. Kevésbé vált publikussá, de a város kulturális életét lényegében érinti az a beadvány, amelyben három ismert román szakember (Mihai Gingulescu színész, Zeno Fodor teatrológus, fordító, valamint Cristian Ioan rendező) fordult az oklevél ügyben is elhíresült Marius Pascan szenátorhoz. A felszólalók kifogások sorát fogalmazzák meg a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójával, Gáspárik Attilával szemben. Többek között azt nehezményezik, hogy az intézmény kisegítő személyzetének foglalkoztatásában nem érvényesül az „etnikai arányosság”, ezért „sérelmek, frusztrációk” születhetnek. Azt is problémaként rója fel a trió, hogy nem a román társulat megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte tavaly a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, hanem „ötven év multikulturalitás” címmel hirdetett programsorozatot. (Az intézményben, ahol évek óta folyamatosan feliratozzák a román és a magyar előadásokat, ahol a román és a magyar tagozaton kölcsönösen jelen van a repertoárban a román-magyar drámairodalom, egymás mellett függesztették ki Caragiale és Örkény portréját). A hosszas átirat nehezen foglalható össze – kitér a marosvásárhelyi román elit szerepére, jelentőségére, a rendszerváltás előtti és utáni időkre, a márciusi etnikai konfliktusok következményeire – de a hangulatát jól tükrözi az a megjegyzés, hogy az egykori magyar kultuszminiszter (Kelemen Hunor) mindenképp magyar igazgatót akart az intézmény élére, és ilyen pályáztatás révén juthatott pozícióhoz Gáspárik Attila. A beadvány után Marius Pascan interpellációt nyújtott be a szenátusban, amelyben kezdeményezte a magyar és a román tagozat szétválasztását. (Ugyanaz a politikus, aki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar és román karok szétválasztását ellenezte). Ugyancsak a beadvány hatására vizsgáló bizottságot rendelt ki a Kulturális Minisztérium a marosvásárhelyi színházhoz – a vizsgálat eredményét egyelőre nem tették közzé. (Mellékszál, de fontos adalék, hogy a színházi alkalmazottak etnikai hovatartozását – illegálisan – az a Zeno Fodor firtatja, aki a Smaranda Enache által vezetett Európai Liga vezető tagjaként is ismert.) Itt tart most a történet, amelynek sem az elejét, sem a végét nem könnyű belátni. Székelyföldi minta Novák Csaba Zoltán történész úgy véli, a konfliktusok jelentős része abból ered, hogy a kilencvenes márciusi események után olyan status quo rögzült, amivel a magyar lakosság nem volt elégedett. „A véres konfliktus emléke jegelte ezt az ügyet egy ideig. A magyar közösség szimbolikus térvesztése, esetenként másodrangú polgárrá degradálása nagyon sok intézményben tetten érhető volt. Egyetlen általános iskolában sem kapott teret a magyar közösség szimbolikus módon. Nem is elsősorban a feliratokra gondolok, hanem a nemzeti jeképekre” – nyilatkozta Novák. A történész úgy véli, a két évtizeddel ezelőtti összecsapások után a román érdekképviselet olyannyira megerősödött, hogy megengedhette magának, módszeresen átnevezze az iskolákat, és – szimbolikus értelemben is – megerősödjön a román közösség. A magyar érdekképviselet az utóbbi másfél évtizedben látványosan gyengült, nem csak a polgármesteri széket nyerte több cikluson át Dorin Florea, de a teljes RMDSZ megyei és különösen városi szervezet válságba jutott, olyannyira, hogy az elmúlt hónapokban újra kellett szervezni. Most – figyelmeztet Novák – fordulat van Marosvásárhelyen, amely szerinte a „székelyföldi nemzetesítési folyamatokkal” áll összefüggésben. A marosvásárhelyiek úgy vélik, ha a tömbmagyar székelyföldi településeken sikeres lehet a radikális fellépés, akkor eredményes lehet a vegyes lakosságú Marosvásárhelyen és Maros megyében is. A radikalizálódást erősíti a civil és a politikai szféra átrendeződése, összefonódása. A Civil Elkötelezettségi Mozgalmat képviselő Horváth Kovács Ádám (a Bernády, illetve a Rebreanu iskolák ügyében érintett érdekvédő) megjelenik a Székely Nemzeti Tanács küldöttlistáján is. (Ez a szervezet állt a március tizediki autonómiatüntetés mögött is). A román közösség azonban – véli Novák Zoltán – nem olyan könnyen mobilizálható, mint a kilencvenes évek elején, amikor a román elit mindenáron meg akarta erősíteni (máig meglévő) pozícióit. Most csak lokálisan hatékony a mozgósítás, ezért lehetett botrány a Rebreanuban. A marosvásárhelyi román elit sem egységes: van egy modernizáció- és párbeszéd párti új, progresszív réteg, és egy hatalmát védő, a nacionalizmus klasszikus eszközeit használó régi. Dorin Florea tölti be a kulcsszerepet, a jelenlegi polgármester több mandátumon keresztül is sikeresen versenyzett a magyarok szavazataiért, mára arra is rájött, érdemes legfőbb ellenfelével, az RMDSZ-szel szemben az RMDSZ ellenzékével szövetkeznie. (Idén a tervek szerint részt vesz a Tusványosi nyári egyetemen is). „A politikai ösztöne, és nem az elvei működnek, felismerte, hogy a regionális átalakításról szóló vitákban meg kell őriznie azt a státuszt, amit Marosvásárhely (és a román elit) a kilencvenes évek elején megszerzett. Modernizációs ígéretekkel szólítja meg a magyarokat, ugyanakkor sakkban tartja az RMDSZ-t utóbbi ellenzékével. Eddigi megnyilvánulásai alapján, nem a román-magyar konszenzust keresi, és politikájának következményeiért nagy felelősség terheli Tusvány szervezőit.” – tette hozzá Novák.
Elterelés a minőségről Horváth Kovács Ádám úgy nyilatkozott, elégedett az eddigi eredményekkel. „Mivel a (Liviu Rebereanu iskolai – a szerk.) akció nagy visszhangot kapott, reméljük, hogy a jó példa ragadós lesz, és maximum két éven belül az összes marosvásárhelyi két tannyelvű intézményben maradéktalanul megvalósul a kétnyelvűség. Ehhez további lépések szükségesek. Ilyen lesz a többi tanintézmény elleni feljelentés az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a CEMO részéről” – válaszolta megkeresésünkre az érdekvédő.
Koreck Mária, a szintén kisebbségi jogvédelmet ellátó Divers egyesület képviselője, és a városi RMDSZ szervezet alelnöke azt mondta, hogy a kialakult konfliktusokat jelentős részben magyarázza, hogy a döntéshozó pozícióban lévők, és az érdekvédők sem ismerik mindig maradéktalanul azokat a jogszabályokat, amelyek a vitás kérdéseket szabályozzák. A fenti ügyeket pedig a városvezetés arra használja, hogy elterelje a figyelmet a költségvetési problémákról (például a szociális rendszer alulfinanszírozásáról, a versenysport túl-, a tömegsport alulfinanszírozásáról). A radikálisan fellépő civil szervezetek a kitűzött célok érdekében szinte minden eszközt bevetnek, de nem számolnak a veszteségekkel. Az oklevél ügyben például nem tettek meg minden törvényes lépést azért, hogy a kétnyelvű dokumentumokat jogszerűen használni lehessen. Szinte mindegyik ügyről elmondható: ha a problémákat szakszerűen felmérték volna, s betartják az érdekérvényesítés legális módját, ütemét, akkor nem alakultak volna ki válsághelyzetek. A kialakult krízisekben azonban a legtöbb szereplő improvizál, és ez további problémához vezet.
Gáspárik Attila, a színházi beadvány által elmarasztalt igazgató határozottan úgy fogalmazott, a konfliktusok többsége mögött nem etnikai, sokkal inkább szakmai, emberi nézeteltérések, érdekkonfliktusok vannak. „Most minden könnyen megkóstolható, mert ebben az országban csak úgy működnek a törvények, ha a hatalom támogatja. És most az RMDSZ nincs hatalmon” – vonta le a következtetést Gáspárik Attila, aki nem vitatja: a Szövetség is felelős a kialakult konfliktusokért. A szimbolikus politizálás a „minőségi” politizálás rovására megy, tette hozzá. (Ezt illusztrálja az a tény, hogy miközben a Bernády iskola elnevezése körüli vitára figyelt a város, az intézményben gyakorlatilag zavartalanul zaklatta a diákokat egy azóta elítélt pedofil pedagógus. Ugyancsak ebben az iskolában érkeztek sorozatosan panaszok az ellen a magyar ellen, aki a tanórákon a Székely Nemzeti Tanács volt tagjaként politikai propagandát folytatott, arra is volt példa, hogy fizikailag bántalmazta diákját.)
Forró a nyár Marosvásárhelyen, egyelőre nem tudni, hogyan alakul a politikai széljárás. Konfliktusok keletkeztek, de konfliktusok oldódtak is. Nem érvényesülnek maradéktalanul a magyar nyelvi jogok, de egyre több a pozitív példa, és nem feltétlenül ott, ahol radikalizálódik a magyar érdekvédelem. Most az egyik helyi bank kirendeltségénél jelent meg az automatákon a magyar nyelvű menü – úgy tűnik, a pénznek szaga nincs, de nemzetisége van, és megéri odafigyelni erre. Nő a figyelem – legalábbis a magyar közösség felé. Abban a megyében azonban, ahol az országban a legnagyobb a romák aránya, a romákról, a romák nyelvi jogairól, a romák nem létező intézményeiről, intézményes reprezentációjáról, nagyon is létező nemzeti kultúrájáról nem esik szó. A mélyben így érik egy minden eddiginél élesebb konfliktus, amelyről konszenzusos alapon a román és a magyar közösség is jobbára csak hallgat. Minél némább most a csend, annál kevésbé tudják majd kezelni a bajt a most egymással és magukkal iszapbirkózó felek.
Parászka Boróka
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

2013. szeptember 10.

Győzött a kétnyelvűség a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskolában
A Liviu Rebreanu Általános Iskola szülői bizottsága kihelyezte az iskolában a kétnyelvű feliratokat. A több mint száz feliratot a szülők a magyar tanárok és néhány diák segítségével tették ki, az iskola új igazgatóságának támogatását élvezve.
Mint ismeretes a kétnyelvű feliratok kálváriája 2010-be nyúlik vissza, azóta az iskolát a Diszkriminációellenes Tanács a Civil Elkötelezettség Mozgalom panaszlevelei alapján két ízben is megbírságolta. A kétnyelvű feliratok kikerültek az összes tanteremre (román és magyar osztályokra), laboratóriumokra, irodákra, valamint a biztonsági feliratok is kétnyelvűsítve lettek.
Amint arról beszámoltunk, a marosvásárhelyi szülők hosszú évek óta küzdenek azért, hogy a Liviu Rebreana Általános Iskola a diszkriminatív egynyelvűség helyett válassza a kölcsönös tisztelet jegyét tükröző iskolai kétnyelvűséget.
A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványaikra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. Ezt követően a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a szülők kérésére feljelentette az iskolát (három más tanintézménnyel együtt) az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD), amely a 2011/172-es határozatával diszkrimináció miatt elmarasztalta az iskolát. A határozat, és igazgatócsere után a három épületből álló épületegyüttesbe kikerült 4 darab magyar felirat (tanári szoba, könyvtár, igazgató helyettes, titkárság), de minden más közérdekű információt továbbra is kizárólag román nyelven jelenített meg az intézmény.
2012 októberében több mint 350 magyar szülő újból benyújtott egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kérték, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A kezdeményező szülők 2013 januárjában egy újabb levelet fogalmaztak meg az iskola vezetőjének, amelyhez csatolták az általuk javasolt 40 felirattípus kétnyelvű mintáját, arra kérvén az iskola vezetőségét, hogy járuljon hozzá az ingyen, adományként felajánlott feliratok kihelyezéséhez.
Az iskola válasza februárban érkezett: az intézmény vezetőségi tanácsa február 11-én szóban és írásban közölte a magyar szülők képviselőivel, hogy a magyar szülők valós kétnyelvűség megvalósításával kapcsolatos kérései indokolatlanok, az iskola vezetősége pedig nem hajlandó kitenni az iskola folyosóira, belső tereibe a szülők által ingyen felajánlott kétnyelvű táblácskákat.
vasarhely.ro
Erdély.ma

2013. október 29.

Bethlen-napok Nagyenyeden, Gyulafehérváron, Alvincen
Fehér megyei szórványmagyarságnak két felemelő ünnepnapja volt Bethlen Gábor fejedelemmé választásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. A pénteki rendezvényeknek Nagyenyed adott otthont, a szombatra időzített eseményeket pedig Gyulafehérváron, és Alvincen tartották.
„Fejedelem, a fundamentum áll!”
Az enyedi pincegalériában került sor arra a képzőművészeti kiállításra, amelyet a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány és a Bethlen Gábor Kollégium közösen szervezett. Huszonkét alkotó munkáit csodálhattuk meg, köztük Barabás Miklós, a kollégium egykori neves diákjának festményeit, Bethlen Gábor fejedelem és gróf Mikó Imre kollégiumi főgondnok portréit.
A megnyitón többek között jelen volt M. Horaţiu Josan polgármester, Balog István az Inter-Art Alapítvány elnöke, Ioan Hădărig, a Liviu Rebreanu Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást Tóth Tibor református lelkész mutatta be. „Rajtunk a sor, kései rendek, ünneplőbe öltözve jövünk jelentést tenni négyszer száz év tartalmával a szívünkben (…) és jelentjük a Fejedelemnek, igen, Fejedelem, a fundamentum áll!”, hangzott el beszédében.
Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója mutatta be azt a kiadványt, amelyben a szerkesztők a fejedelem által alapított iskola néhány egykori diákjának és tanárának munkáit gyűjtötték össze, így kívánták emlékeztetni az olvasót arra, hogy a Bethlen Gábor alapította 391 esztendős kollégium milyen neves képzőművészeket adott az egyetemes magyar kultúrának.
Bethlen Gábor nevét viselő iskolák találkozója
A kiállításmegnyitót követően került sor a Bethlen-iskolák találkozójára, amelynek ötlete tizenegy évvel ezelőtt született meg. A díszterem zsúfolásig megtelt. Szőcs Ildikó igazgató felolvasta a volt enyedi diák, Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikában felelős államtitkársága főosztályvezető helyettesének a kormány nevében küldött üzenetét.
Az eseményen jelen volt Szőcs Gyula, a kollégiumi keresztszülőprogram nagy támogatója, Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök, Király Melinda, az EMNP alelnöke, Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lászlóffy Pál, az Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke, a kollégium régi támogatója.
Sorban bemutatkoztak a Bethlen Gábor nevét viselő iskolák. Elsőnek Debrecen, majd Gyomaendrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, végül pedig Székelyudvarhely képviselői szólaltak fel. Valamennyien elmondták, miért is választották az illető iskolák a fejedelem nevét. Két magyarországi testvériskolából érkező diákcsoport is vendégeskedett a hétvégén a kollégiumban a budapesti Baár Madas református gimnáziumból Wrábelné Hatházi Judit vezetésével és a Lévay József Református Gimnázium diákjai, a találkozó alkalmával a vendégek is beszéltek iskolájukról, a nagyenyedi kapcsolatokról.
Gazdag gyulafehérvári program
A gyulafehérvári ünnepségek a református parókia udvarán kezdődtek, ahol felavatták az új haranglábat. Gudor Botond református esperes házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Elmondta: a Háromszékről származó harangláb megalkotásában sokat segített a vargyasi Sütő család. A baróti Demeter László ismertette a harangláb történetét, majd egy adománylevelet és egy díszzászlót adott át az esperesnek, amit Szekeres Attila István mezőmadarasi származású sepsiszentgyörgyi heraldikus, a címertudomány doktora, valamint Puskás Bajkó Gábor hímző grafikus adományozott a gyulafehérvári egyházközségnek. A harang a Fehér megyei Marosszentimre gyülekezet nélkül maradt templomából származik – tudtuk meg. Az eseményen jelen voltak a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület tagjai is. A rendezvényt a Kovásznai Megyei Tanács, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, a Bethlen Kollégium és a Bod Péter Alapítvány támogatta. Emelte az ünnepi hangulatot Szilágyi Győri Hunor és Gligor Daria elemista tanulók szép hegedűjátéka.
Ezt követően az Egyesülés Múzeumban Gy. Szabó Béla metszeteiből és festményeiből nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A múzeum részéről Gabriel Rustoiu igazgató mondott beszédet, ebben az alkotót az egyik legnagyobb „román” művésznek nevezte. Ferenczy Miklós esperes, Gy. Szabó Béla nevelt fia magyarul és románul mutatta be a művész életét és munkásságát.
A második kiállítás a Római Katolikus Egyházművészeti Múzeumban tudományos értékű. A bemutatót Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros tartotta. A tárlókban eredeti dokumentumokat láthattunk pl. Bethlen Gábor levelét az erdélyi református lelkipásztorok gyermekei számára.(1629. július 13.) vagy a partiumi református román papokat magyar kiváltságokban részesítő egykori másolatot (1614. február 14.) Egy másik iratban a református vallású szászoknak istentiszteleti hely gyanánt odaadja az óvári iskola (ma: ferences kolostor) végében levő „palatiumot.” (1629. május 14).
A délelőtti ökumenikus istentiszteleten zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Jakubinyi György római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez Bethlen Gábor személyének jelentőségéről beszélve, majd Kató Béla református püspök Bethlen Gáborról, mint a magyarok Gedeonjáról emlékezett meg. Az ökumenikus istentisztelet zárómozzanata a székesegyházban található emléktábla megkoszorúzása volt. Fellépett a nagyenyedi egyházközség, valamint a kollégium leánykórusa Fórika Éva zenetanár-karnagy vezetésével. A kórustagok Erdély szinte valamennyi népviseletében pompáztak.
Az istentiszteletet kulturális műsor és vásár követte a Vártéren. Itt különösen fontossá vált Turzai Melán kollégiumi aligazgató és Kónya Tibor iskolalelkész moderátori tevékenysége.
A Vártéren felállított színpadon Kováts Krisztián Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntötték az ünneplő közönséget. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a nagy fejedelem tizenhat éves uralkodása alatt megerősödött a transzszilvanizmus jelensége. Tudott csatába menni, de tudott szövetséget is kötni, ha arra szükség volt. Felszólalt többek között Sógor Csaba parlamenti képviselő és Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Communitas Alapítvány képviselője, az eseményen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is. Fellépett a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes Tomai Gyöngyi és Kónya Mária vezetésével. Táncműsorukban a két fejedelem (Bethlen, és Báthori) párharcát elevenítették fel. Láthattuk, halhattuk a sepsiszentgyörgyi Codex és a budapesti Tabulatura együttesek műsorát is. A sok népi tánc (magyarlapádi, felvinci, miriszlói, csombordi, bethlenszentmiklósi, illetve a torockói citerazenekar) igazolták a szórvány érdeklődését a népi kultúra iránt. A Fehér megyei RMDSZ éppen ezeknek a kis közösségeknek a támogatásával – pl. a néptánccsoportok szervezésével és utaztatásával – vállalt fontos szerepet az ünnepen.
Eközben a Vártéren kirakodóvásár zajlott sok szép magyar termékkel, a Böjte-ház udvarán pedig „huszárgulyás” főtt sajátos recept szerint. A műsort Antal Timi nagy sikerű, sok fiatalt odavonzó könnyűzene-koncertje zárta.
Istentisztelet Alvincen
Délután hálaadó istentiszteletre került sor a Gyulafehérvártól 11 km-re levő Alvinc nemrég felújított XIII. századi református templomában. Az istentiszteletet Ft. Kató Béla református püspök tartotta. A mindössze tíz református hívőből álló gyülekezetet Gudor Botond esperes látja el lelki szolgálattal. Népes közönség vett részt az istentiszteleten, jelen voltak a helyi ortodox és görögkeleti papok, valamint a polgármester. A vendégek között voltak azok az anyaországiak is, akik segítségével a felújítási munkálatok megvalósulhattak. Minderről Dioszegi László, a Teleki László Alapítvány képviselője beszélt. Fellépett a Tabulatura együttes és a nagyenyedi egyházközség református kórusa Fórika Éva vezetésével. Boros Erzsébet buzásbocsárdi énekes népdalokat adott elő.
Szabadság (Kolozsvár)

2013. november 20.

Nincs valós kétnyelvűség
Marosvásárhelyen harmincegy elemi és középiskolai oktatási intézményt jelentett fel az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a kétnyelvű, homlokzati, tájékoztató táblák, értesítők hiánya miatt. A feljelentés nyomán néhány iskolában történtek előrelépések, de a legtöbb iskolaigazgató elhárította a számonkérést.
A legtöbb marosvásárhelyi tanintézetbe belépőket kizárólag román nyelvű értesítő táblák fogadják, annak ellenére, hogy az épületben magyar gyerekek is tanulnak, magyar tanárok, tanítók is oktatnak, és számos magyar szülő is bejár oda. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatási intézményekben minden feliratot, a faliújságot, a hirdetőtáblán megjelenő értesítéseket románul és magyarul is feltüntessék. Ennek ellenére a legtöbb iskolaigazgató teljesen elzárkózik a kétnyelvűség megvalósításától.
Feljelentések sorozata
A CEMO felmérte a marosvásárhelyi iskolákban a kétnyelvűséget, és megállapította: nemcsak az oktatási intézményekben, de a tanfelügyelőségen is jelentős hiányosságok vannak. Idén májusban az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentette a Maros Megyei Tanfelügyelőséget, mert nem tartja be a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt: mind a hirdetőtáblákon, mind a honlapon csak román nyelven közli a tudnivalókat. A feljelentésre a tanfelügyelőség jogásza azt válaszolta, hogy az általa képviselt intézmény nem közintézmény, így nem köteles mindent a kisebbség nyelvén is közölni.
Idén nyáron a Diszkriminációellenes Tanácsnál feljelentették a teljes marosvásárhelyi iskolai hálózatot, jelezve, hogy a legtöbb kétnyelvű oktatási intézményben hátrányos megkülönböztetésben részesítik a magyar diákokat, tanárokat, szülőket. A feljelentés nyomán a tanfelügyelőség összehívta az iskolaigazgatókat és aligazgatókat, hogy elfogadjanak egy közös álláspontot.
Az igazgatók elzárkóznak
A találkozón voltak olyan igazgatók, akik teljesen elzárkóztak a kétnyelvűségtől, voltak olyanok is, akik arra hivatkoztak, hogy a polgármesteri hivatal kell biztosítsa a kétnyelvű homlokzati táblákat, és nincs pénz arra, hogy a benti feliratokat elkészíttessék. Az iskolák külön-külön kell a tanácsnak választ küldjenek az általunk megfogalmazott panaszra. Tudomásunk szerint sokan követték a tanfelügyelőség példáját, és azt írták, hogy rájuk nem vonatkozik a kétnyelvűségi követelmény, mert a tanintézetek nem közintézmények. A valódi harc csak ezután kezdődik, hiszen egyenként kell meggyőzni az iskolaigazgatókat, aligazgatókat, szülőket, a vezetőségi tanácsban levő önkormányzati képviselőket, hogy a magyar közösség számára fontos, a román közösséget pedig nem sérti, ha a feliratok kétnyelvűek – mondta Szigeti Enikő, a CEMO vezetője.
A prefektúrát sem tisztelik
A jogvédő azt is elmondta: többször kérték a prefektúrától, hogy kérje számon a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivataltól a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák kihelyezésére vonatkozó helyi tanácsi határozat életbe ültetését. A prefektúra átiratban kérte is, de eredménytelenül, mert a városháza ezt a határozatot nem alkalmazta. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Peti András alpolgármester elmondta, kizárólag a polgármester tudja elrendelni a táblák elkészíttetését, amelyekre a költségvetésben pénz van előirányozva. „Nem értem, hogy a polgármester miért nem akarja sem a kétnyelvű iskolatáblákat, sem a valódi kétnyelvű utcanévtáblákat megrendelni, kihelyeztetni” – fogalmazott Peti András.
Vannak pozitív példák is
A CEMO több éves lobbizás, egyeztető tárgyalás és villámcsődület megszervezése után elérte, hogy idén szeptemberben megvalósult a valós kétnyelvűség a Liviu Rebreanu Iskolában. Mint Horváth Kovács Ádámtól megtudtuk, ezt a tanintézetet már korábban feljelentették a Diszkriminációellenes Tanácsnál, amely úgy határozott, hogy 3 ezer lejes pénzbírságot is fizessenek a törvény be nem tartása miatt. Végül az iskolában száznál több kétnyelvű táblát helyeztek el, ezeket a szülők költségén készítették el.
„Jelenleg valós kétnyelvűség van a Liviu Rebreanu iskolában, az összevont 6-os és 7-es Általános Iskolában, a Dr. Bernády György Általános Iskolában. A szülők kérésének eleget téve megjelent néhány magyar felirat az Európa Gimnáziumban és az Egyesülés lakótelepen működő Alexandru Ioan Cuza Általános Iskolában. A tömeges feljelentések nyomán néhány iskolában, például az Unirea Főgimnáziumban és a Művészeti Líceumban kitettek néhány magyar nyelvű táblát” – számolt be Horváth Kovács Ádám, aki személyesen tartja a kapcsolatot a magyar aligazgatókkal, szülőkkel, tanárokkal, és közösen beszélik meg, találják ki, hogy melyek legyenek a következő lépések a hatékony nyelvi jogérvényesítés érdekében.
Simon Virág
Székelyhon.ro



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-98




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék