udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
644
találat
lapozás: 1-30 ... 571-600 | 601-630 | 631-644
Névmutató:
2017. február 8.
Tankönyv-, taneszköz- és hallgatói támogatás Szülőföldön magyarul
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. meghirdeti a Szülőföldön magyarul című program felhívását a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás, illetve hallgatói támogatás igénylésére a 2016/2017-es tan- évre. Benyújtási határidő: március 17. A vissza nem térítendő támogatásra jogosultak: óvodáskorú gyerekek, akik a 2016/2017-es tanév kezdetétől Romániában működő akkreditált óvodában magyar nyelvű nevelésben vesznek részt; azok az általános és középiskolás tanulók, akik az 1998. augusztus 31-ét követő időszakban születtek, és Romániában működő akkreditált oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányaikat magyar nyelven folytatják; egyedi elbírálással részesülhetnek támogatásban: azok a tanulók, akik az 1998. augusztus 31-ét meg- előző időszakban születtek és Romániában működő akkreditált oktatási intézményben alap- vagy középfokú tanulmányaikat magyar nyelven folytatják; vagy fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülnek, mivel a lakóhelyükön napi bejárással elérhető távolságon belül nem működik magyar nyelvű oktatási intézmény vagy magyar nyelvű tagozat; illetve választható tantárgyként magyar nyelvű oktatásban részesülnek; az a sérült vagy halmozottan sérült magyar nemzetiségű kiskorú, aki nem akkreditált nevelési és oktatási intézményben folytat magyar nyelvű tanulmányokat vagy egyéb magyar nyelvű nevelésben részesül; vagy az a kiskorú, aki sajátos nevelési igényeinek megfelelő – részben vagy teljesen magyar nyelvű – nevelésben és oktatásban vesz részt az adott államban működő akkreditált nevelési és oktatási intézményben. Hallgatói támogatásban részesülhet az a nappali tagozatos hallgató, aki Romániában működő felsőoktatási intézményben alap- vagy magiszteri tanulmányait teljesen vagy részben magyar nyelven folytatja. A támogatásokra nem jogosultak, akik a 2016/2017-es tanév első félévében több mint 50 óráról igazolatlanul hiányoztak; az a fakultatív vagy opcionális magyar nyelvű oktatásban részesülő tanuló, aki a 2016/2017-es tanév első félévében a magyarórák több mint 10%-áról igazolatlanul hiányzott; az az igénylő, aki az igénylést (adatlap + mellékletek) a megadott határidőn túl, illetve hiányosan nyújtja be, és a felszólításban szereplő határidőn belül sem pótolja a hiányosságokat; az a sajátos nevelési igényeinek megfelelő nevelésben és oktatásban részt vevő kiskorú, aki nem magyar nyelven folytatja tanulmányait; az a hallgató, aki nem nappali tagozaton folytatja tanulmányait; az a hallgató, aki nem az adott államban működő felsőoktatási intézményben folytatja tanulmányait. A nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköztámogatás összege 22.400 Ft-nak megfelelő lej. A hallgatói támogatás 2.800 Ft-nak megfelelő lej. A támogatás a 2016/2017-es tanévre egy alkalommal igényelhető, benyújtási határidő március 17.(postázási dátum). Ajánlott küldeményként egy eredeti példányban, zárt borítékban az alábbi címre kell küldeni: U.C.D.M.R. – RMPSZ, „Szülőföldön magyarul” – Pályázati Iroda, 530300 Miercurea Ciuc, Oficiul Postal nr. 1., C.P. nr. 19. Jud. Harghita Az adatlapot, a válaszborítékot és az útmutatót tartalmazó igénylési csomagokat át lehet venni: a gyerek által látogatott oktatási intézmény- ben, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) területi oktatási központjai irodáiban, az RMPSZ megyei/területi/körzeti képviselőinél, illetve letölthetők a www.szulofoldonmagyarul.ro honlapról. Az igényléssel kapcsolatosan az alábbi elérhetőségen kérhető tájékoztatás: Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tel.: 0266/244-450, e-mail: [email protected]
Népújság (Marosvásárhely)2017. február 10.
Vitafórum anyanyelvű oktatásunkról
Érdekes bejelentéssel keresett meg a szerkesztőségben Zámbori Magdolna, a Nők a Nőkért Gizella Egyesületnek az elnöke, aki Anyanyelven vagy nem? Közügy-e a magyar nyelvű oktatás témakörökben kíván vitafórumot szervezni a Jelen Ház nagytermében február 24-én, pénteken 16 órától.
– Miért érzik úgy, hogy e témakörökben nem valamelyik pedagógus, civilszervezetnek, hanem önöknek kell vitafórumot szervezniük?
– Arad megyei magyar civilszervezetként – amelynek az alapszabályzatában szerepel az oktatással való törődés –, úgy gondoljuk, talán előnyösebb, ha nem a szakmabeliek hívnak össze egy ilyen témájú fórumot, hanem a szülők. Ők szeretnék megbeszélni egymással: egyesek miért érzik úgy, hogy a gyermekeiknek esetleg más nyelvű oktatási forma jobb a magyarnál. Miért érzik úgy, hogy az anyanyelvű oktatás hátrányára válhat a gyermeküknek. Miért érzik úgy, hogy az érvényesülés szempontjából nem elég jó az anyanyelvű oktatás. Miért vannak azzal kapcsolatban kételyeik. A szervezők alapgondolata: beszéljük meg! Azért, hogy ne történjen meg az egyre jobban elharapódzó lemorzsolódás. Magunk úgy érezzük, hogy az utóbbi időben két táborra oszlik a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos vélemény, ráadásul a két tábor egyre jobban eltávolodik egymástól.
Ha a vitafórumot az RMPSZ vagy valamelyik iskola hirdetné meg, nem biztos, hogy előnyösebb lenne maguknak megmozgatni a magyar embereket annak érdekében, hogy merjék felvállalni, nyíltan kimondani: mi az elégedetlenségük, a félelmük forrása.
A szülők mindenképp hoznak egy döntést a gyermekük oktatásával kapcsolatban. Ha viszont őket nem kérdezik meg, akkor annak a lassú lemorzsolódás a következménye. Ha viszont a két tábor összeül, és megbeszéli e kérdéseket, és sikerül olyan konszenzusra jutni, hogy a felek közös utat találjanak az anyanyelvű oktatás felé, akkor az út járható is lehet.
– Meghívnak-e valakit e vitafórumra?
– Külön, személyesen senkit nem hívunk meg, de mindenkit szeretettel várunk, aki megszólítva, érintve érzi magát az anyanyelvű oktatás kérdésében. Vagyis olyan ötletekkel, javaslatokkal szolgálhat, amelyek pozitív változásokat hozhatnak. Tehát szeretettel várjuk mindazokat, akik nem csak szívügyüknek, hanem közügynek is tekintik az anyanyelvű oktatást – mondta el a Nyugati Jelennek Zámbori Magdolna, a Nők, a Nőkért, Gizella Egyesület elnöke, a tervezett vitafórumnak a moderátora.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2017. február 17.
Elismerés közel száz pedagógusnak
Az RMPSZ negyedszázados évfordulója alkalmával
Megható, tartásos ünnepségre hívta össze a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei szervezete mindazokat az aktív és nyugalmazott tanerőket, akiknek munkásságát a szövetség megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére emléklappal, elismerő oklevéllel és éremmel, valamint emlékplakettel jutalmazták. Közel száz óvodapedagógusról, tanítóról, tanárról, valamint a szövetséget támogató civil szervezetek képviselőiről hangzottak el szép, elismerő szavak, mielőtt átvették volna a kitüntetést.
A komoly szervezőmunka nyomán a megye minden szegletéből összegyűlt idős és fiatalabb tanerőket Horváth Gabriella megyei elnök köszöntötte, majd ismertette a találkozás meglepetésnek szánt célját is. Mátéfi István, a Bolyai középiskola igazgatója üdvözlőbeszédében elismerését fejezte ki a megjelenteknek azért, hogy pályafutásuk során ellentmondások és kihívások közepette is sikerült megbirkózniuk az oktatásügy mindenkori gondjaival. Ugyanakkor gratulált mindazoknak, akik egy hosszú életpálya után el tudják mondani, hogy a gyermekeket és nem a tantárgyat tanították. Jövőformáló tevékenységükért nagyobb elismerést is érdemelnének, hiszen a szerdán átadott oklevél csak egy csepp a tengerben – tette hozzá.
Bevezető szavaiban Horváth Gabriella elmondta, hogy szándékaik szerint több pedagógust szerettek volna jutalmazni, de az iskolaigazgatóknak kiküldött háromszori felhívás ellenére kevesebb visszajelzés érkezett, mint amire számítottak a megyében dolgozó pedagógusok kiemelkedő teljesítménye alapján.
Az emlékplakettet kultúraközvetítő és közösségépítő tevékenységéért a 80. évét betöltő Hajdó Károly, a marosszentgyörgyi iskola nyugalmazott zenetanára vehette át, aki ma is aktív karmestere a helyi Soli Deo Gloria vegyes karnak. Ugyancsak emlékplakettel és oklevéllel ismerték el dr. Tamási Zsolt-József történelem-vallás szakos tanár munkáját, amelyet az önálló római katolikus oktatás szervezése érdekében végzett, és aki nem lehetett jelen az ünnepségen. Farkas Ernő nyugalmazott tanfelügyelő, akit hosszan megtapsoltak, Farkas Miklós nyugalmazott segesvári matematikatanár, a Gaudeamus szórvány-kollégium létrehozója, Balás Árpád nyugalmazott földrajztanár, a Marosvásárhelyről szóló útikalauzok szerzője mellett hosszú a sora azoknak a közismert nyugalmazott pedagógusoknak, akik az oktatói munka mellett iskolát, közösséget építettek, a művelődési élet szervezői, éltetői voltak.
Tizenegy kiváló óvodapedagógus figyelemre méltó munkásságát Kovács Júlia volt tanfelügyelő, a szövetség megyei vezetőségének tagja értékelte. Tizenhat kiváló tanító egyéniségének, értékes munkájának méltatását Fejes Réka tanfelügyelő mutatta be, akit szintén kitüntettek a szövetségnek nyújtott mindenkori értékes segítségért. A volt és jelenlegi iskolaigazgatók sem maradtak ki a kitüntetettek sorából, ahogy a pedagógusok szövetségében tevékenykedő vagy annak munkáját segítő tanerők sem, továbbá a Focus Eco Center környezetvédelmi alapítvány és Kiss Csaba, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa.
Szívem szerint valamennyi, jobbára ismert és sokak számára kedves pedagógus nevét felsorolnám, ha nem kellene közel száz nevet leírni. Remélem, hogy vidéki útjaink során sikerül megszólaltatni néhányat közülük is.
A rendezvény befejezéseképpen Hajdó Károly József Attila Születésnapomra című versét adta ajándékba a résztvevőknek, akik a szintén kitüntetett Trózner Erzsébet kezdeményezésére – aki 25 évig volt a marosvásárhelyi M. Eminescu Pedagógiai Líceum igazgatója – együtt énekelték el az Ároni áldást, mintha egy nagy, kiforrott, összeszokott kórus tagjai lettek volna. Felemelő volt egykori pedagógusként és krónikásként is jelen lenni abban a különleges erőtérben, ami a Bolyai középiskola tágas tanáriját áthatotta.
BODOLAI GYÖNGYI
Népújság (Marosvásárhely)2017. február 20.
Beszélgetés Matekovits Mihály matematikatanárral
„Romániai magyar vagyok. Nekem az emberek sorsa a fontos” (2.)
–A magyar líceum ügyébe mennyire tudtál beleszólni?
– Az iskolaügy megoldása mindig fő célunk volt. Az együtt élő két iskolában, a Csikyben meg a Henri Coandában többször kellett diplomáciai bölcsességgel megegyezést létre hozni. Közben ügyvéd barátunk, Nagy Sándor megtalálta a bentlakás telekkönyvi kivonatát. Kiderült, hogy azt elfelejtették államosítani, és megmaradt az egyház tulajdonában. Elmentünk a püspökségre, és megkaptuk az épület használati jogát 99 évre úgy, hogy 66 évig nem kell bérleti díjat fizetnünk. Másnap visszamentem a püspökségre, és biztonsági meggondolásból megkértem, hogy pontosítsanak: a használati jog a mindenkori magyar iskolát illesse meg!
–Hogy valósult meg a Csiky önállósulása?
– Egy éjszaka alatt dolgoztam ki az akciótervet. Öt iskola mozgatásával jött létre a dolog. Sârbu főtanfelügyelő tartotta a hátát. Mert jöttek a támadások, üvöltött a román sajtó, a nacionalisták, a Vatra Românească. Eleinte volt egy kis elszomorodás a Zárda hívei részéről, de a Csikyből is jöttek olyan hangok, amelyek nem örültek annak, hogy odaköltöznek a kicsik. Nagyon nagy összefogással folyt le a költözés. Felhívásunkra rengetegen jöttek segíteni.
–Milyen nagy dobásod volt még helyettes főtanfelügyelőként?
– A Szabadság-szobor kiszabadítása.
–Mesélnél erről?
– 1999-ben, amikor kihoztuk a várból az első részt, kint Molotov-koktélokkal vártak a „nagy-romániások”. De a rendőrség is felkészült. Megjelent vagy száz rohamrendőr, és a tüntetőket hátra szorították. Az autómentő kocsiban, amelyre daruval feltették a szobor első részét, elöl, a sofőr mellett ültem Csergő Ervin minorita plébánossal. Mi ketten voltunk Bukarestben is a Honvédelmi Minisztériumban a minorita rend részéről, hogy aláírjuk a dokumentumot a szobor átvételéről. Rendkívüli jóindulatot tapasztaltam a minisztérium részéről; örültek, hogy megszabadulnak egy gondtól.
–Mennyi ideig feküdt a szobor a minoriták udvarán?
– Négy és fél évig. A rács lakatjának kulcsa nálam volt. Minden nap megnéztem, hogy rendben van-e minden.
–Történt valami rendellenesség a szobor körül?
– Nem. Semmi… És 2004-ben felállították.
–Tudsz-e valami sztorit a felállítással kapcsolatban?
– Előző este 11-kor érkezett meg Răzvan Teodorescu, a román kormány képviseletében. Két kérése volt: először is az, hogy a köszöntéskor ne szólítsák miniszter úrnak, hanem akadémikus úrnak, másodszor pedig az, hogy az ünnepi beszéd első szava románul hangozzék el. Mindkettőt teljesítettük.
–Melyik volt az első elhangzott román szó?
– Arad… Ezt én agyaltam ki.
***
–Hogy kerültél a minisztériumba?
– Kötő József, tanügyi államtitkár győzött meg, miután egyeztetett Markó Bélával is, hogy menjek el versenyvizsgázni a tanügyminisztérium kisebbségi osztályának vezérigazgatói posztjára. Olyan ember kellett oda, aki jól tud románul és dolgozott már románokkal.
–Jól érezted magad Bukarestben?
– A munkát szerettem, a bukaresti hangulatot, életvitelt kevésbé.
–Hétvégeken hazajártál?
– Elég gyakran. Összeszámoltam: öt év alatt 150-szer tettem meg az Arad–Bukarest utat, oda-vissza. Ellátogattam az összes megyébe, ahol kisebbségi oktatás folyik. Sokat jártam a törököknél, az ukránoknál, a lengyeleknél, a horvátoknál. A Medgidiai Kemal Atatürk török líceum tiszteletbeli tanárának választott.
–A minisztériumból mentél nyugállományba?
– Igen. 2010 januárjában. Akkor volt kormányváltás is. Ecaterina Andronescu lett az új tanügyminiszter. Vele is megértettem magam, de a minisztériumban nagyon megváltozott a hangulat. Az államtitkárok hozzáállásán érződött, hogy az RMDSZ nincs kormányon.
–Mit csinálsz, amióta nyugdíjas vagy?
– Mindig van dolgom. Helyettesítettem a zimándújfalui általános iskolában, besegítettem Temesváron a Gerhardinum Líceumban. Három unokám van: egy ikerpár Kolozsváron és egy leányka itt, Aradon. Kolozsvári vejem nagyon sokat jár külföldre, leányom dolgozik, sokszor oda kell mennem, hogy vigyázzak az unokákra. Aradi unokám matek házi feladatát naponta leellenőrzöm, ha itthon vagyok.
–Elégedett vagy?
– Kijelenthetem, hogy globálisan összefoglalva – családilag, szakmailag és társadalmilag – elégedett ember vagyok.
–Jól érzed magad a bőrödben?
– Úgy érzem, hogy a 70 év megelégedettséggel tölt el. Ezért most fokozatosan kivonulok a közéletből. Ennyi idő után ne legyen az ember döntéshozói pozícióban. Segítek, ha hívnak. Az RMPSZ megyei vezetését is átadtam.
***
–Mondjál, kérlek, néhány szót családodról!
– Feleségem, Marika nyugalmazott pedagógus, aki fiatalon, ismert európai asztaliteniszezőként került Aradra. Szerencsésnek tartom párosunkat. Sokat dolgoztunk együtt iskolaügyekben, kulturális téren is. Most ő is helyettesít Zimándon. Leányom, Hajnalka Kolozsváron egy osztrák cégnél dolgozik vezetői beosztásban. Jó cég, jó fizetés. Vejem egyetemi tanár. Sokat jár külföldre előadásokat tartani. Iker unokáim, Ákos és Barnabás Waldorf iskolába járnak. Német stílusú magyar iskola, nevelésük alapja a családközpontúság.
–Alpár itt Aradon sikeres üzletember. Jól tudom?
– Közgazdász feleségével, Lilivel együtt rendezvényszervező cégük van. Alpár a gyakorlati kivitelező. Leányunokám, Viktória ötödikes.
–Szakmai elégedettségedet mivel indokolod?
– Összesen 10 példatárnak társszerzője vagyok. Ezenkívül több könyvnek vagyok a szerkesztője vagy társszerzője.
–A Tóth Árpád Irodalmi Körben is szoktál felolvasni.
– Minden évben egyszer tartok egy közérdekű előadást. Jövő tavasszal, például, „Arad megyei magyar iskolák névadói” a téma.
–Milyen tervek vannak még a tarsolyodban?
– Tervezem, hogy írok egy nagyobb tanulmányt 50 év Arad megyei magyar iskoláiban lejegyzett tanügyi inspekciók felhasználásával. Az anyagot már összegyűjtöttem. Szeretnék egy emlékező könyvet készíteni egykori matematikatanáromról, Kovács Miska bácsiról. Foglalkozom az aradi minoriták történetével is.
–Azt állítod, hogy társadalmilag is elégedett vagy.
– Miniszter nem akartam lenni, de büszke vagyok, hogy a minisztériumban vezérigazgató voltam.
–Különlegesebb kitüntetéseid, elismeréseid vannak-e?
– Amikor nyugdíjba mentem, Sólyom Lászlótól, a Magyar Köztársaság elnökétől megkaptam a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét, 2000-ben Csergő Ervinnel és Dávid Ibolyával közösen a csíkszeredai Julianus Alapítvány díját kaptuk, a szoborért. Az EMKE adja ki minden évben a Kún Kocsárd Díjat olyan személynek, aki a helyi kulturális életben nyüzsög-mozog. Avval is megjutalmaztak. Ezenkívül több kisebb díjjal is kitüntettek.
***
–Csevegésünk vége felé megkérlek, szólj pár szót a Magyar Bálokról, amelyeket köztudottan, hosszú évekig a Matekovits házaspár szervezte.
– Az elsőt 1973-ban a TEBA gyár kantinjában. Rendkívül sikeres volt. Következő évben meg kellett számoznunk az ülőhelyeket. Iskolákból hoztunk 500 széket, főleg hokedliket traktorral. Forradalom után átmentünk a Central Hotel éttermébe. Kicsit elegánsabb lett a bál, de csak 200 hely volt. Egy adott pillanatban belefáradtunk Marikával.
–A Majláti Hétvége megszervezését is a neved fémjelezte.
– Majdnem 40 évig. De most már csak annyit vállaltam, hogy én állítom össze a műsort, én hívom meg a táncosokat. Vittem két leánykát műsorvezetőnek. Én már nem akarok színpadra lépni.
–Rengetegen ismernek. Milyen a viszonyod az emberekkel?
– Soha senkiről nem írtam le semmi rosszat. Optimista alkatom van, mindenkinek a pozitív oldalát néztem.
–Közéleti személyiségként, szükséged van Istenre, a hitre?
– Gyermekkorom óta aktív katolikus, hívő ember vagyok. Nagyon sokat erősödött a hitem, amikor Csergő Ervinnel barátkoztam.
–Mivel szórakozol szabadidődben?
– Szeretek szimfonikus zenét hallgatni. A könnyűzenével megálltam Koncz Zsuzsánál… Nagyon szeretek keresztrejtvényt fejteni. Közben hallgatom a zenét.
–Utaztál sokat külföldre?
– Tíz EU-s ország iskoláiban jártam, órákon is.
–A képzőművészet, az irodalom vonz-e?
– Elsősorban az irodalom. Szeretek színházba járni, verseket hallgatni, esetleg mondani.
–Milyen a politikai beállítottságod?
– Romániai magyar vagyok. Nekem az emberek sorsa a fontos. Nagyot csalódtam a politikában és a szavazásra jogosult állampolgárokban, mind Magyarországon, mind Romániában. Azt látom, hogy az embereknek manapság nem az ország, a nép érdeke számít. Személyek iránti rokonszenv vagy épp ellenszenv alakítja hozzáállásukat. Ezen a területen nem vagyok optimista.
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad)2017. március 10.
Tüntetnek a vásárhelyi szülők a katolikus iskoláért
A polgármesteri hivatal mulasztása miatt nem lehet beíratni a gyermekeket a marosvásárhelyi katolikus gimnázium előkészítő osztályaiba – vélik a szülők, akik jövő héten tüntetéssorozattal kívánják a törvények betartására bírni a városházát.
A polgármesteri hivatalt terheli a felelősség a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium körül kialakult patthelyzet miatt, a városháza iskolákért felelős igazgatóságán múlik, hogy a tanintézet önálló jogi személy marad-e – nyilatkozták csütörtöki sajtótájékoztatójukon a szülőket képviselő civil csoport illetékesei. Csíky Csengele és Szatmári Zsolt, a Civilek a katolikus iskoláért csoport tagjai arról számoltak be: a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) jogi és érdekvédelmi segítségnyújtásával közérdekű adatigénylést nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz, a tanfelügyelőséghez és a prefektúrához, a kapott iratokat pedig kronológiai sorrendbe állítva elemezték.
A szülők arra a következtetésre jutottak: az ügy egyértelműen a polgármesteri hivatalnál akadt el. Csíky Csengele és Szatmári Zsolt kifejtette: 2015. augusztus 31-ei hatállyal jelent meg a tanfelügyelőség határozata, amellyel átcsoportosításokkal létrehozzák az iskolát. Rá egy évre, 2016. szeptember 13-án támadta meg ezt a határozatot a városháza iskolákért felelős igazgatósága. „Kerek egy év, illetve egy tanév telik el a két dátum között, ami egy iskola életében hosszú idő. Az iskolaalapítás legfontosabb résztvevője az önkormányzat, amely pontosan tudta, hogyan kell létrehozni egy tanintézetet, és nem akkor ébredt erre rá erre, amikor 2016-ban megtámadta a határozatot” – hangsúlyozta Csíky Csengele. A legfontosabb kérdés így szerintük az: mit csinált egy éven keresztül az iskolát fenntartó polgármesteri hivatal?
Nem készült el az indokló jelentés
A hatályos törvények szerint az iskolákért felelős igazgatóságnak úgynevezett indokló jelentést kell készítenie a fenntartott tanintézetekkel kapcsolatban. Ezt követően a tanfelügyelőség kiállít egy menetlevelet, amelyet visszaküld az önkormányzatnak, a képviselő-testület pedig ez alapján hozza meg a vonatkozó határozatot. Az ügy ezt követően kerül az oktatási minisztériumba. Azonban az első lépést nem tették meg, azaz nem készült el az indokló jelentés – holott a tanfelügyelőség halasztást kért és kapott is a szaktárcától –, az önkormányzattól várt iratok hiányában pedig nem engedélyezhették a ciklusindító, vagyis az előkészítő osztályok elindítását a 2017/2018-as tanévben.
A minisztérium többször is felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét arra, hogy mindenképp szükség van a szakigazgatóság indoklására, de úgy tűnik, ezt nem vették figyelembe. A szülők kérték az igazgatóság állásfoglalását, amelyben azonban az állt, hogy nem szükséges a jelentés. „Gyakorlatilag tehát arról beszélünk, hogy vannak törvények, minisztériumi átirat, módszertan, amelyben részletesen leírják, hogyan kell eljárni, de az iskolákért felelős szakosztály a polgármester tudtával ezt semmibe veszi. Ehhez hasonló hibák miatt lehetetlenült el az iskolánk” – panaszolta Csíky Csengele. Hangsúlyozta: a minisztériumi átirat szerint, amennyiben az igazgatóság megteszi a szükséges lépéseket, a tanfelügyelőség engedélyezheti az előkészítő osztályok elindítását.
Minden nap tüntetni fognak
A szülők jövő héten tüntetéssorozatot szerveznek, hogy felhívják Dorin Florea polgármester, az önkormányzat és a szakigazgatóság figyelmét arra: tiszteletben kell tartaniuk a tanügyi törvényt és az adófizető állampolgárok jogait. A szülők minden nap a városközpontba vonulnak 10 és 11 óra között.
Eközben a marosvásárhelyi gimnázium ügyében interpellációban fordult az oktatási miniszterhez Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) Maros megyei parlamenti képviselője. Mint rámutatott: a helyi képviselő-testület törvényszegést követett el azzal, hogy a február 10-ére összehívott rendkívüli tanácsülésen jóváhagyta az iskolahálózatot, holott nem állt rendelkezésükre az indokló jelentés. Paşcan hangsúlyozta: a vonatkozó minisztériumi rendelet előírja a marosvásárhelyi önkormányzat számára, hogy a Római Katolikus Teológiai Gimnáziummal kapcsolatban határozza meg, hogy ennek további működését vagy a felszámolását javasolja. Hajnal Csilla
RMPSZ: ne akadályozzák az oktatás folytonosságát
Értetlenségének adott hangot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöksége azzal kapcsolatban, hogy a Maros megyei tanfelügyelőség – a tanintézet bizonytalan jogi helyzetére hivatkozva – nem engedélyezi a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium előkészítő osztályaiba való beiratkozást. Mint rámutatnak: a döntés ellehetetleníti a gimnázium működését, holott a tanfelügyelőségnek az oktatás folytonosságának fenntartására kellene törekednie.
Az elnökség úgy véli: a törvény nem kényszerítette erre a lépésre az intézményt, hiszen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) által indított ügyben még nem született jogerős döntés. „Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot, akár állami, akár felekezeti jellegű, az ország alkotmánya garantálja” – hangsúlyozza az RMPSZ.
Hajnal Csilla
Krónika (Kolozsvár)2017. március 10.
ÁLLÁSFOGLALÁS
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Elnöksége értetlenül áll a Maros Megyei Tanfelügyelőség döntése előtt, amellyel megtiltotta a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium cikluskezdő osztályaiba a beiratkozást, az intézmény bizonytalan jogi helyzetére hivatkozva. Ez a döntés ellehetetleníti a gimnázium működését, márpedig egy ilyen horderejű és ennyi embert érintő kérdésben elvárható lenne, hogy a tanfelügyelőség fő célja ne az ellehetetlenítés legyen a törvény adta eszközök felhasználásával, hanem a helyzet megoldására való törekvés, az oktatás folytonosságának fenntartása, az iskola működtetésének a biztosítása.
Annál inkább érthetetlen ez az intézkedés, mivel ebben az esetben a tanfelügyelőséget nem kényszerítette a törvény ennek a lépésnek a megtételére. Az ügyészségi eljárás még folyamatban van, bírói döntés nem született az ügyben. Ezért a jószándék, a helyzet megoldására való törekvés elegendő lett volna ahhoz, hogy ne hozzák meg ezt a döntést, ne akadályozzák meg az intézmény működését.
Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot, akár állami, akár felekezeti jellegű, az ország alkotmánya garantálja. Akik akadályozzák az anyanyelvű oktatást, kisebbségi jogaink gyakorlásában gátolnak meg. Az oktatási törvény rögzíti a kisebbségek számára az anyanyelven történő tanulás jogát, a tanfelügyelőségek tevékenysége pedig az oktatási rendszer célkitűzéseinek a végrehajtására irányul. Ezért bízunk abban, hogy az illetékesek újragondolják döntésük következményeit, és még idejében kijavítanak egy olyan hibát, amelynek hosszú távú negatív következményei lehetnek.
Az iskola diákjainak, szülőknek és oktatóknak, valamint minden érintettnek kitartást kívánunk.
Csíkszereda, 2017. március 9.
Az RMPSZ Országos Elnöksége nevében
Burus-Siklódi Botond
elnök
Nyugati Jelen (Arad)2017. március 11.
A gimnázium helyzete közösségi ügy
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Országos Elnöksége tegnap nyílt állásfoglalással tiltakozott a Maros Megyei Tanfelügyelőség döntése ellen, amellyel megtiltotta a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium cikluskezdő osztályaiba a beiratkozást az intézmény bizonytalan jogi helyzetére hivatkozva. Az RMDSZ Maros megyei szervezete szintén tegnapi közleményében biztosítja az érdekelteket, hogy a szövetség igyekszik megnyugtatóan rendezni a katolikus iskola ügyét, miután a Népi Mozgalom Párt egyik Maros megyei képviselője interpellációban fordult az oktatási miniszterhez, azt állítva, hogy a helyi tanács törvénytelenül működtetné az iskolát.
Az RMPSZ közleménye szerint a tanfelügyelőség döntése ellehetetleníti a gimnázium működését, márpedig egy ilyen horderejű és ennyi embert érintő kérdésben elvárható lenne, hogy a fő cél ne az ellehetetlenítés legyen a törvény adta eszközök felhasználásával, hanem a helyzet megoldására való törekvés, az oktatás folytonosságának fenntartása, az iskola működtetésének a biztosítása.
Mint írják, azért is érthetetlen ez az intézkedés, mert a tanfelügyelőséget nem kényszerítette a törvény ennek a lépésnek a megtételére: az ügyészségi eljárás még folyamatban van, bírói döntés nem született az ügyben. A jó szándék, a helyzet megoldására való törekvés elegendő lett volna ahhoz, hogy ne hozzák meg ezt a döntést, ne akadályozzák meg az intézmény működését. „Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az anyanyelven történő oktatáshoz való jogot – akár állami, akár felekezeti jellegű – az ország alkotmánya garantálja. Akik akadályozzák az anyanyelvű oktatást, kisebbségi jogaink gyakorlásában gátolnak meg” – áll a közleményben. A Maros megyei RMDSZ elnöke, Péter Ferenc tegnapi közleményében rámutat: a Római Katolikus Gimnázium helyzete nem pártpolitikai, hanem közösségi ügy, így arra van szükség, hogy a civilek és a politikum vállvetve dolgozzon a probléma megoldásán. Mint írja, az RMDSZ minden olyan kezdeményezésben partner, amely a katolikus iskolát, a szülőket, oktatókat és tanulókat segíti, azonban ébereknek kell lennünk, nem engedhetjük meg, hogy egyesek etnikai feszültségkeltésre használják ezt az ügyet. „Mi, Maros megyeiek, marosvásárhelyiek pontosan tudjuk, hogy ezeknek a próbálkozásoknak mennyire negatív hatásuk van a közösségre” – fogalmaz a közlemény, hangsúlyozva, hogy a szövetség támogatja az iskola oktatóinak, tanárainak és tanulóinak kezdeményezéseit, beleértve a jövő hétre meghirdetett tiltakozó akciót is.
Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Párt Maros megyei parlamenti képviselője korábban interpellációban fordult az oktatási miniszterhez a katolikus gimnázium ügyében, azt állítva, hogy a helyi tanács nem tartotta be annak az oktatási minisztériumi rendeletnek az előírásait, amelyet a Maros Megyei Tanfelügyelőségnek küldött a megyei iskolahálózat kapcsán. Paşcan úgy véli, a helyi tanácsosok egy csoportja megpróbált nyomást gyakorolni a tanfelügyelőségre azáltal, hogy február 10-ére rendkívüli tanácsülést hívott össze egyetlen napirendi ponttal, amely az iskolahálózat jóváhagyásával volt kapcsolatos. Szerinte az akkor megszavazott határozat megszegi a törvényes előírásokat, ugyanis a tanügyminisztérium rendelete előírja, hogy a jóváhagyáshoz szükség van az iskolahálózati tervre, valamint egy indokló jelentésre az átszervezett tanintézmények helyzetéről, ez a jelentés pedig nem létezik. „Amennyiben az iskola további működtetését javasolják, meg kell határozniuk ennek jogi státusát, azt, hogy önálló jogi személyiségként vagy egy jogi személyiséggel rendelkező másik tanintézménynek alárendelt intézményként fog működni. Bármely változat mellett is döntenek, a jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a részletes indoklást” – írja Paşcan.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 30.
Tóth Árpád Irodalmi Kör
Magyar iskolák névadóiról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör március 28-án, kedden délután tartotta soros munkaülését az Arad Megyei Könyvtár Concordia Termében. A rendezvényen Matekovits Mihály ny. tanár, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke ismertette Az aradi és Arad megyei magyar iskolák névadói c. tanulmányát.
Vetítéssel egybekötött érdekfeszítő előadását azzal kezdte, hogy röviden felvázolta az iskolának a gyermekekre gyakorolt hatását. Bevezetője után a névadók élete került bemutatásra.
Elsőként a pankotai születésű Csiky Gergely munkásságát ismerhették meg a hallgatók. A katolikus, később evangélikus lelkész a dramaturgiát választotta élethivatásként, e téren találta meg élete értelmét. Néhány közismert műve önmagáért beszél: Nagymama, A proletárok, Buborékok, A sötét pont.
A nagyzerindi iskola névadója Tabajdi Károly többszörösen elismert közéleti személyiség: jogi doktor, főispán, királyi tanácsos. Nevéhez rengeteg jogi és politikai írás fűződik, az aradi Kölcsey Egyesület aktív tagja éveken keresztül.
Simonyi Imre (eredeti nevén Szmola) a simonyifalvi iskola névadója. Élete rendkívül hányatott (hadbíróság, letartóztatás, értéken aluli számontartás). Mégis megkapja költészete elismeréseként a József Attila-díjat, majd a gyulai díszpolgárságot.
Az ágyai születésű Olosz Lajos elismert jogász és költő. Az előadó részletesen ismertette verseit, Reményikhez fűződő barátságát, a lapokat, ahol közölt beleértve a Havi Szemle társszerkesztését is, a Kölcsey Egyesülettel való kapcsolatát (melynek később az elnöke), írószövetségi karrierjét, kitüntetéseit.
Az Arad-Gáji Iskola 2007 óta a Neuman fivérek nevét viseli. A családot (Adolfot, Dánielt, Sámuelt, Alfrédet stb.) iparalapító dinasztiaként tartják számon, nem véletlen, hogy nemességet, majd bárói címet szereztek. Iparalapítás, karitatív tevékenység, alapítványok létrehozása, sportegylet alapítása jellemzi odaadó munkájukat.
A kisiratosi iskola névadója Páter Godó Mihály jezsuita szerzetes. Tizenhat évet ült börtönben igazságtalan vádak alapján, majd újabb támadások után ismét bezárják. Kiemelkedő tevékenysége börtönpásztorációja, melyet lelkesen végez az elítéltek között. Személyisége körül vaskos legendák keringenek.
A zimándújfalui iskola a kiskunfélegyházi születésű neves író, Móra Ferenc nevét viseli. A névadást szavazással döntötték el. Az előadó pár szóban értekezett a Kincskereső kisködmönről.
Megemlítette továbbá a költő, publicista, műfordító Aron Cotruşt (Mosóczy-telepi iskola), majd a repülőtervező, feltaláló Aurel Vlaicut (21. Sz. Iskola). E két iskolában működik még magyar tagozat.
Matekovits Mihály előadását négy jeles pedagógus illusztrálta (Matekovits Mária, Kiss Anna, Nagy Gizella és Walter Zsuzsa), valamint Szabó Viktória és Szabó Hunor simonyifalvi diákok.
Czernák Ferenc ny. katonatiszt és Simonfi Imre ny. újságíró hozzászólása után agapé tett pontot a kellemes, nem mindennapi rendezvényre.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)2017. április 8.
Korszerű felszerelésekkel gazdagodott a Csiky
Két interaktív táblával, egy színes fénymásolóval, egy fóliázó-, egy spirálozó-géppel és egy képvágóval bővültek a Csiky Gergely Főgimnázium szaklaboratóriumai – tudtuk meg Tóthpál Renáta aligazgatótól.
Egy nyertes pályázatnak köszönhetően – melyet tavaly a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) felhívására adtak le – a közgazdaság és turizmus laboratóriumokat sikerült modern technikai eszközökkel korszerűsíteni, emelni ezáltal az iskolában a szakképzés színvonalát.
„A Bethlen Gábor Alap 1 200 000 forint támogatást hagyott jóvá a közgazdaság és turizmus szakok támogatására. Most már megfelelő felszerelésünk van ahhoz, hogy a tananyaghoz szükséges marketinganyagok elkészítését (katalógusok, szórólapok, plakátok, névjegykártyák stb.) biztosítsuk. Ugyanakkor nagy segítség ez a Gyakorló Cégek éves vásáráravaló felkészüléshez is” – nyilatkozta Tóthpál Renáta.
Ottjártunkkor a közgazdasági laboratóriumban megnézhettük a működésben lévő interaktív táblát, mely színessé és érdekessé teszi a mindennapi oktatást, korlátlan lehetőséget nyitva a pedagógusoknak a tananyag korszerűsítésére.
Takáts D. Ágnes / Nyugati Jelen (Arad)2017. május 8.
A korral lépést tartó 25. Bolyai Nyári Akadémiát szerveznek idén
Többszörösen is fontos évfordulót ünnepel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Ezek közül a legfontosabb, hogy idén huszonötödször szervezik meg a Bolyai Nyári Akadémiát. A július 9–29. között zajló rendezvénysorozat különlegessége, hogy idén a játék, a játszva tanulni, illetve a tanulva játszani lesz a központi témakör.
Az idei felhozatalról, valamint az újdonságokról Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, valamint Ferencz Salamon Alpár, az akadémia koordinátora számolt be a sajtónak hétfőn Csíkszeredában.
A szövetség elnöke visszaemlékezett a 25 évvel ezelőtti első akadémiára, illetve az RMPSZ egy évvel korábbi indulására is. De a pedagógusok számára létrehozott Magiszter című folyóirat indulásának 15 éves évfordulóját is idén ünneplik. A Bolyai Nyári Akadémiát a Kárpát-medencében ekkor beinduló, társ-pedagógusszervezetek által kezdeményezett hasonló rendezvények inspirálták: egy évvel korábban indította a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a nyári továbbképzés-sorozatát. Burus Siklódi Botond elmondta, hogy a névválasztást a Bolyai Tudományegyetem újraindításának sikertelensége adta. Azóta pedig a székelyföldi helyszínek mellett igyekeztek Erdély, a Partium és a Bánság területére is elvinni az akadémiát, így többek között Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyenyeden, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Aradon is volt már akadémia.
Az akadémia 25 éves jubileuma, az elnök szerint, az útkeresés lehetőségét kínálja az RMPSZ számára, új kihívások elé állítja a pedagógusokat, akiknek a megváltozott igényeknek való megfelelés, az egyre izgalmasabb témák tárgyalása került előtérbe. Ezzel a gondolattal szervezik meg a játék hetét az idei Bolyai Nyári Akadémián.
Ferencz Salamon Alpár, az akadémia programfelelőse az idei kínálatot ismertette. A kéthetes rendezvény első része Legyen a játék tanulás! elnevezést kapta, ugyanis ebben játékpedagógiai tematikus foglalkozásokat hirdetnek mintegy 200 pedagógus számára. A előadássorozat átfogó témájával az oktatási és nevelési folyamat gyermekközpontúságának szükségességét hangsúlyoznák, vagyis azt, hogy a játék eszköz, módszer, jelképes kulcs a gyermekhez, amelyet a tananyagközpontú oktatási rendszer egyelőre ellehetetlenít.
Az előadásokon a különleges kommunikációs eszközökkel, drámapedagógiával, élménypedagógiai módszerekkel, de a népi gyermekjátékok hasznával is megismerkedhetnek a résztvevők.
A július 9–29. között zajló képzésekre RMPSZ-tagsággal rendelkező pedagógusok online pályázhatnak június 16-ig. A 13 szekció 16 csoportjának jegyzéke, a pályázati felhívás és egyéb fontos információk a szövetség honlapján, a www.rmpsz.rooldalon érhetők el. A nyári akadémia megvalósulását idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma mintegy 17,1 millió forinttal támogatja.
Kovács Boglárka / maszol.ro2017. május 8.
„Nem halogathatjuk a döntéseket”
Nyíltan, egyenesen kell beszélni oktatásunk helyzetéről – hangsúlyozta Kelemen Hunor május 6-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ által szervezett pedagógusfórumon. A szakmával közösen kell döntéseket hozni, gyorsan és felelősen, különben az egyes problémák az egész rendszer válságát okozzák. Az RMDSZ különösen fontosnak tartja a magyar diákok számára készült román nyelvű tankönyvek minőségét, ezért pályázatot ír ki azok elkészítésére – jelentette be a szövetségi elnök.
Szakmai fórumot rendeztek Marosvásárhelyen annak érdekében, hogy lajstromozzák az erdélyi magyar oktatás problémáit és azok lehetséges megoldásait. „Az oktatási reform előkészítése közös feladatunk. Ehhez rendszeres egyeztetésre és tervezésre van szükség. A bírálatokat meghallgatjuk, és ahol tudunk, változtatunk. Azt viszont közösen kell belátnunk, hogy csak a mindenki, a pedagógustársadalom által is elfogadott, szakmailag jól előkészített álláspont vezethet előre. Hiszen, ha nincs konszenzusos álláspont, akkor csak kapkodás van. Ennek alapja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével kialakított jó viszony” – nyomatékosított Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
2013–2015 között helyi szinten olyan dokumentumokat készített elő az RMDSZ és az RMPSZ, amelyek akkor alkalmasak voltak a problémák feltárására és megoldására. „Ezt a munkát most újra kell kezdeni, a korrekciókat el kell végezni, ha valóban gyermekközpontú oktatást akarunk. Az elmúlt fél esztendőben gyakran azzal kellett szembesülnünk, hogy sokszor tűzoltó munkát végzünk, az utolsó pillanatig húzzuk a döntéseket, mert senki sem akarta, senki sem merte felvállalni a felelősséget. Egyaránt szükség van elkötelezett politikusokra, felkészült pedagógusokra és lelkes szülőkre ahhoz, hogy céljaink ne sérüljenek, és az oktatás arról szóljon, amiről szólnia kell: a gyerekekről” – tette hozzá Kelemen Hunor.
A felmérések azt mutatják, alapvető gond a román nyelv tanítása. „Ezért döntöttünk úgy, hogy a következő években ösztöndíjak formájában támogatjuk azokat, akik vállalják a román tankönyvek megírását. A Szövetség az ösztöndíjak lebonyolítását a pedagógusszövetséggel közösen szeretné kivitelezni” – fogalmazott Kelemen Hunor.
A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügye nyomán olyan törvénymódosítást készít elő az RMDSZ, amely megoldást nyújtana azokban a helyzetekben, amikor az önkormányzat nem mer, vagy nem tud döntést hozni. Azt javasolja, hogy ilyenkor dönthessen a tanügyminisztérium, hiszen az a tapasztalat, hogy az államelnöki hivataltól kezdve, a tanfelügyelőségen át senki sem tudott megoldást találni a vásárhelyi iskola ügyének megoldására. „Tisztában vagyunk a kezdeményezés hátulütőjével is, hiszen önkormányzati hatáskört helyez vissza központi szintre. De úgy gondolom, hogy ennek kivételnek kell lennie, hiszen az ilyen helyzeteket is kezelni kell. Bízunk abban, június végéig sikerül törvényt alkotni” – zárta beszédét a szövetségi elnök.
Az RMDSZ oktatásügyi tennivalóit összegezve Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök azt hangsúlyozta, a 2013–2015 között kidolgozott megyei oktatási terveket aktualizálni és javítani kell, ezért egységes módszertant vezetnek be a megyei szintű cselekvési tervek kidolgozására és ciklikus ellenőrzésére. Mint elmondta, ezt a munkát sokkal szélesebb konzultációra alapozzák: „minden megyében, térségben egy szakmai-szakpolitikai testület alakult, amely minden fontos helyzetben ajánlásokat fogalmaz meg az önkormányzatoknak és a politikai képviseletnek. A megyei oktatási tanácsok működési elveit és döntési kompetenciáit központilag újra kell értékelni”. Az oktatási törvény küszöbön álló módosításával kapcsolatban meggyőződése szerint széleskörű szakmai és szakpolitikai konzultációra, és minden eddiginél jobban időzített döntésekre van szükség. Az ügyvezető alelnök elmondta, az RMDSZ szakemberei az Iskolák veszélyben program helyzetjelentését és prognózisait szeptemberig készítik el.
Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke a Szövetség bukaresti munkájáról beszámolva emlékeztetett, a magyar tannyelvű iskolákban tanuló diákok román nyelvből sajátos tanterv alapján készített speciális, könnyített tételekből vizsgázhatnak a képességvizsgán és érettségin, amennyiben a képviselőház után, az RMDSZ kezdeményezését döntő házként a szenátus is megszavazza. „A kisebbségi diákok másfajta tanterv alapján tanulnak, tehát másfajta, azaz speciális tételekből kell vizsgázzanak román nyelvből” – hangsúlyozta, majd úgy értékelte, ez egy első sikeres lépés a Szövetség választási programjában is megfogalmazott célkitűzésekből. A képviselő további kezdeményezésként megemlítette: „a jelenlegi tej és kifli program mellett ősztől országszerte minden megyében, összesen körülbelül 50 iskolában indul be az a program, amely meleg ételt biztosítana a tanulóknak. Az RMDSZ javaslata az volt, hogy ezt a kezdeményezést bővítsék ki több iskolára is”. Az elkövetkező időszak egyik prioritásként a magyar oktatáskutató és továbbképző központ létrehozásának sürgetését nevezte meg.
A román nyelv idegen nyelvként való oktatása kapcsán Király András államtitkár úgy fogalmazott, fel kell gyorsítani a minisztériumi munkát azért, hogy a speciális tantervek mihamarabb elkészüljenek. „Fontos, hogy a román tankönyvek minősége megfelelő legyen, ezért üdvözlöm az RMDSZ kezdeményezését, azt, hogy júniusban nyílt pályázatot hirdetnek a román tankönyvek megírására” – fogalmazott.
A pedagógusfórumon Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke házigazdaként köszöntötte a résztvevőket: „örvendek, hogy Marosvásárhely ad otthont ennek az oktatási értekezletnek, mert ahogyan bizonyára sokan tudnak róla, Marosvásárhely most különösen komoly problémákkal küzd az oktatás területén, a városnak ugyanis még mindig nincs elfogadott iskolahálózata. Az RMDSZ számára az egyik legfontosabb kérdés az anyanyelvű oktatás biztosítása, hogy gyermekeink magyarul tanulhassanak, és színvonalas képzésben részesüljenek. Az oktatási kérdések rendezése azért is fontos, hogy fiataljaink versenyképes tudással rendelkezzenek, így könnyebb lesz nekik is az elhelyezkedés, és egy-egy régió fejlődése is nagymértékben függ attól, hogy milyen a munkaerőpiaca, rendelkezik-e felkészült szakemberekkel”.
A fórumon résztvevők a szórványoktatás, a román nyelv idegen nyelvként való tanítása, a tankönyvek előkészítése, a tanárhiány, a megyei oktatási tervek, az oktatáskutató és továbbképző központ létrehozásának témájában tanácskoztak. Egyetértettek abban, hogy azonnali döntésekre és cselekvésre van szükség, a tűzoltómunka helyett hosszú távú tervezésre, illetve folyamatos és szélesebb körű szakmai konzultációra. Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. május 8.
XXV. BOLYAI NYÁRI AKADÉMIA
Legyen játék a tanulás!
Idén 25. alkalommal, a nyári vakációban szervezi meg a Bolyai Nyári Akadémiát a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, melynek átfogó témaköre Legyen játék a tanulás!
A továbbképzés-sorozat átfogó témájaaz oktatási és nevelési folyamat gyermekközpontúságának szükségességét hangsúlyozza, ahol a játék eszköz, módszer, jelképes „kulcs” a gyermekhez, és amelyet a tananyagcentrikus oktatási rendszer ellehetetlenít.
Az Erdély nagyobb városaiban és több szekcióban zajló akadémia témaválasztásával a pedagógusok nevelési gyakorlatát és a pedagógiai szemléletváltást kívánja segíteni. A tanulásról, tudásról és tudományról alkotott kép megváltozott, ezért a tanulók motivációi és attitűdje is más lett.
A modern, globalizált és egyre fokozottabban digitalizálódó világunkban fontos megtalálni azokat a módszereket, lehetőségeket, pedagógiai eszközöket, amelyek révén újra felfedezhetjük és erősíthetjük a játék klasszikus és hagyományos értelembe vett funkcióját, hasznosítva a digitális játék(os) pedagógia új prespektívákat és lehetőségeket ajánló eszközeit. A 25. BNYA-án lehetőségünk nyílik összekapcsolni a klasszikust a hagyományossal, a gyönyörűséget a hasznossággal, a szabadtéri játékot a gamifikációval.
Az évfordulós BNYA szerkezeti és szervezési felépítését a főtémából, vagyis a játék és játszás szabad jellegéből inspirálódva szervezik meg 2017. július 10–14. között. A játék hete keretében 4 játékpedagógiai tematikus napi foglalkozást hirdetnek 200 pedagógus részére. A játék hetét az akadémia jubileumi ünnepi megnyitója indítja, amelyet július 10-én, hétfőn, 10 órától tartanak a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában. Ez alkalommal szakmai-módszertani, plenáris előadásokat hallgathatnak a résztvevők. A következő négy témanap egy-egy játékalapú pedagógiai eljárás, módszer tematikájára lesz felépítve. Az előzetesen beiratkozott pedagógusok 8 csoportba szerveződve előbb a drámapedagógia, majd az élménypedagógia, ezt követőena digitális gamifikáció és végül a népi gyermekjátékok tematikus napitevékenységein vehet részt. Egész hét folyamán a résztvevők kiegészítő, kísérő rendezvényeken (játékbemutatók, filmestek, táncház stb.) vehetnek részt.
A Bolyai Nyári Akadémiaelőadói és foglalkozásvezetői idén is neves hazai és magyarországi alap- és továbbképző intézmények oktatói, kutatói lesznek. A július 9–29. között zajló képzésekre RMPSZ-tagsággal rendelkező pedagógusok online módon június 16-ig pályázhatnak. A 12 szekció 16 csoportjának jegyzéke, a pályázati felhívás és egyéb fontos információk a szövetség honlapján, a www.rmpsz.rooldalon érhetők el. Nyugati Jelen (Arad)2017. május 18.
Ökumenikus istentiszteleten búcsúztatták a végzős diákokat
Megtartani szépet és jót
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) hívó szavára immár huszadik alkalommal gyűltek össze Isten házában Sepsiszentgyörgy magyar középiskoláinak ballagó diákjai, hogy alázatos lélekkel az Úr áldását kérjék magukra, iskolájukra, városukra, szülőföldjükre és nemzetükre. Az ökumenikus istentiszteletnek ezúttal a belvárosi református templom adott otthont.
Az ünnepség a Gaudeamus eléneklésével és a megyeszékhelyi középiskolák zászlóinak méltóságteljes felsorakoztatásával kezdődött, majd házigazdaként Papp Attila református lelkész köszöntötte a több mint ötszáz végzőst, valamint az őket kísérő tanárokat, illetve iskolaigazgatókat.
A szervezők nevében felszólaló dr. Péter Sándor, az RMPSZ háromszéki elnöke drágakőnek nevezte a diákokat, melyet nincs joga elveszíteni egyetlen iskolának vagy pedagógusnak sem. Ugyanakkor arra is figyelmeztette az iskola padjaiból most távozókat, hogy az álmaikkal és vágyaikkal együtt kötelességük magukkal vinni és érvényesíteni mindazt, amivel a 12 esztendő alatt felvértezték őket.
Szabó Réka Fruzsina, a Mikes Kelemen Líceum diákjának tiszta hangzású és messze csengő népdalelőadása után Péterfi Ágnes unitárius lelkész ünnepi igehirdetése következett, aki Pál apostolnak a következő szavaira építette mondanivalóját: „mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok!”
A Boldogasszony anyánk eléneklése és Kovács István unitárius lelkész fohásza után Sztakics Éva alpolgármester asszony tolmácsolta Antal Árpád András polgármester gondolatait, aki azt üzente a ballagó diákoknak, hogy csak alázattal, hittel, kitartással és becsületes munkával lehet célba érni. Mint a szép híves patakra címet viselő egyházi ének elhangzása, valamint Simion Orsolya mikós diák szavalata után Kiss Imre megyei főtanfelügyelő az idő múlásával emlékekké szelídülő diákkori élmények és kapcsolatok megőrzésének a fontosságát emelte ki ünnepi beszédében. Végezetül Szabó Margit alsóháromszéki RMPSZ-elnök arra kérte a végzősöket, hogy ne a jelentéktelen dolgokra összpontosítsanak, és ne fecséreljék az idejüket, hanem az őket körülvevő és bennük rejlő csodákra. Így ugyanis az előttük álló utak közül is képesek lesznek kiválasztani a sajátjukat, a számukra megfelelőt, hiszen mindenkiben megvan a teremteni vágyó isteni szikra, a jóra figyelmeztető belső hang és a helyes irányt jelző iránytű.
Az ünnepség Zelenák József evangélikus lelkész áldásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Bensőséges és emelkedett hangulatának a megteremtéséhez a Református Kollégium tanulóinak, valamint a Plugor Sándor Művészeti Líceum és a Mikes Kelemen Főgimnázium Sipos Zoltán, illetve Szőts Dániel által vezetett kórusainak fellépése is nagyban hozzájárult.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. június 29.
Moldvai magyar oktatási program: stabilizálódik a csángóföldi pedagógusok köre
Szakképzett pedagógusok jelentkezését várják Csángóföldre, ahol az év végi fluktuáció ellenére stabilizálódni látszik az oktatók köre. A magyar oktatási programot működtető RMPSZ elsősorban a helyi hagyományőrzőkre és fiatalokra épít.
Egyre inkább stabilizálódni látszik a Moldvai Csángó Magyar Oktatási Programban részt vevő pedagógusok köre, mondta el a Krónikának Márton Attila, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által felügyelt program koordinátora. A magyar kormány támogatásával megvalósuló program működtetői a helyi hagyományőrzők mellett a továbbtanuló csángó fiatalokat is igyekeznek bevonni a munkába.
Jelenleg 29 Bákó megyei csángó magyar közösségben zajlik a magyar nyelv oktatása, legtöbb helyen hivatalos, iskolai keretek között, csupán Újfalu, Szőlőhegy, Szitás és Bahána esetében korlátozódtak iskolán kívüli tevékenységekre.
A legtöbb településen régóta jelen vannak oktatóik, élvezik a közösség bizalmát, de tanév végén még mindig észlelhető a fluktuáció, így idén is új tanerők jelentkezését várják, mondta Márton Attila. Nyolc pedagógus lép ki a programból és a belső mozgás eredményeként a 2017-2018-as tanévtől tíz új tanerőre van szükség. A program korábbi éveiben ennél jelentősebb volt a fluktuáció, míg kezdetben kevesebb pedagógus volt, volt rá példa, hogy azok fele évente kicserélődött, mesélte a programkoordinátor. Most a 47 kollégából tíz cserélődik, ami egynegyede az oktatóállománynak, ez jó arány, mondhatnánk: stabilizálódott az oktatói kar” – fogalmazott Márton Attila, aki szerint sok munkatársuk „megtalálta a számítását” Csángóföldön.
Elsősorban szakképzetteket várnak
Kifejtette, a felszabadult állásokra jelenleg 14 jelentkező van, de július 23-áig még be lehet nyújtani a dossziékat. Bár nagy konkurencia nem szokott lenni, az RMPSZ a korábbi évekhez hasonlóan várólistát készít, arra az esetre, ha tanév közben van szükség új pedagógusra. Elsősorban szakképzettek, tanítóképzőt, tanítóképző főiskolát vagy az egyetemen magyar szakot végzettek jelentkezését várják, de a programfelelős szerint az, hogy valaki megállja-e a helyét Csángóföldön, nem csak a képzettségtől függ.
„Rajtuk is múlik, hogy mennyire érzik magukat képesnek a váltásra, hogy a csángóföldi magyar oktatásban közösségszervezőként dolgozzanak” – jelentette ki. Nem a bérezés a döntő szempont abban, hogy valaki ebbe a kevésbé népszerű régióba dolgozzék, az anyagi juttatáshoz kíváncsiság, tenni akarás kell párosuljon. Csak azért, amit mi fizetésként tudunk ajánlani, még nem fog valaki itt dolgozni” – fogalmazott az oktatási szakember, hozzátéve, a jobb anyagi lehetőségek ellenére a program még mindig nem annyira vonzó a szakképzett pedagógusok körében, mint szeretnék.
Megkapják munkájuk jutalmát
A programra jobb fizetési rendszer jellemző, mint általában a hazai oktatásra, működtetői ezzel próbálják ellensúlyozni az olykor sanyarú moldvai életkörülményeket. A tanügyben bekövetkezett fizetésemeléseket is nyomon követik, de emellett megkülönböztetett módon bérezik azokat, akik tanítóképzőt vagy magyar egyetemet végeztek. A hazai gyakorlattól eltérően a magyar nyelvet oktatók minden munkanap után étkezési jegyet is kapnak, és havi 700 lejes pluszjuttatásban részesülnek, amiből lakhatási költségeiket törlesztik. Utóbbi összeget is a magyar állam állja, csakúgy, mint a bérek jórészét. Igazából a magyar kormány tartja fenn a teljes Moldvai Csángó Magyar Oktatási Programot, és a támogatásnak több, mint 99 százalékát fizetésekre költik. Nekünk az a fontos, hogy a pályázati pénzből elsősorban az oktatók kapják meg munkájuk jutalmát” – magyarázta Márton Attila.
Kifejtette, bár a hivatalos iskolai oktatás beindítását épp amiatt tartották fontosnak, hogy a költségek egy részét át tudják ruházni a román államra, az oktatók zömét továbbra is a magyar állam fizeti. Ugyanis a magyar nyelv oktatásából nem jön ki mindenhol a teljes katedra, egy-egy faluban pár óra van kiírva, amit a román állam ki is fizet. De négy-hat óráért senki nem fog elmenni Moldvába” – mutatott rá Márton Attila. Ezért az RMPSZ ezeket az oktatókat is nyolcórás munkaszerződéssel foglalkoztatja, és azok mögül sem hátrál ki, akik teljes katedrával bírnak. „A pedagógusszövetség részfizetéssel, négyórás munkaszerződéssel őket is foglalkoztatja, hiszen a munkánk nemcsak abból áll, hogy bemegyünk az iskolába és megtartjuk a magyarórát: délutáni foglalkozások, hétvégi programok is vannak, ami munkamennyiségben legalább ugyanannyit jelent” – jelentette ki a pedagógus. Ösztöndíjprogram a bekapcsolódó fiataloknak
Kifejtette, a stabilitás elérése, megőrzése érdekében arra törekedtek, hogy főleg helyi oktatókat, hagyományőrzőket foglalkoztassanak, és azokat a végzős egyetemistákat is megszólítják, akit moldvai magyarként Csíkszeredában, Kolozsváron tanultak tovább.
Elhalkul a magyar ima a Csángóföldön
Bár érezhető egyfajta nyitás, továbbra is ritkán, elszigetelten csendül fel a magyar ima, mise a moldvai csángó falvak egyházi eseményein. Intézményes párbeszéd hiányában a hívek nyomásgyakorlásán múlik a siker, csakhogy ők is egyre kevesebben vannak.
„Amennyire lehet, elsősorban velük dolgozunk” – magyarázta a koordinátor, hozzátéve, hogy ösztöndíjprogramot is indítottak a munkájukhoz kapcsolódni szándékozó fiatalok számára. Amennyiben a székelyudvarhelyi tanítóképzőben képezik magukat, az RMPSZ felvállalja ennek költségeit és hosszú távú szerződést köt velük. „Három évre fizetjük a főiskolát, ezután három évet le kell dolgozni, tehát hatéves munkaszerződést kötünk, ami szintén segít abban, hogy stabilizáljuk a tanerő fluktuációját. Így pillanatnyilag a kollégáknak a kétharmada vagy helyi, vagy régióbeli” – magyarázta Márton Attila. Hozzátette, leginkább a magyarországi jelentkezők esetében szűkült le az alkalmazási lehetőség, ugyanis őket csak az iskolán kívüli oktatási formában tudják dolgoztatni, és már csupán négy ilyen település van. Bár jelenleg is vannak anyaországi pedagógusaik, akik jól alkalmazkodtak a moldvai életkörülményekhez, alkalmazásukat elsősorban az a kitétel nehezíti meg, hogy kommunikációs szinten kell beszélni az állam nyelvét. „A román igazgatónak, kollégáknak el kell mondani, miért vagyunk itt, miért dolgozunk, mit szeretnénk. Azt, hogy ebben nincs nacionalizmus, ahogy ők általában félre szokták érteni. Kell egy alapvető román nyelvtudás, ami nélkül nem működik a kommunikáció a hivatalos szervekkel és ez sok félreértésre adhat okot” – indokolta a román nyelv ismeretének szükségességét Márton Attila.
„Nem mondhatom, hogy kitárt karokkal várnak minket szeptembertől minden iskolában” – jelentette ki a programfelelős azon kérdésünkre, hogy a kezdeti évekhez hasonlóan tapasztalnak-e még akadályoztatást a hatóságok részéről. Kifejtette, ezért is fontos, hogy az iskolákban olyan oktatóik legyenek, akik el tudják mondani a hatóságoknak: miért fontos, hogy a moldvai magyarok megőrizzék hagyományaikat.
„Hogyha már otthon beszélik a magyar nyelv régi dialektusát, ragaszkodnak ahhoz, hogy az az iskolában is megjelenjen. Ez jó hatással van a gyerekekre, helyükre kerülnek a dolgok, románul is, magyarul is szépen, elkülönítve tudnak beszélni. Nagyon sok román kolléga is látja ennek az előnyét” – érvelt az oktatási szakember. Rámutatott, a gondok a hatóságok fenntartásaiból, a meg nem értésből, félreértésből fakadnak. „Vagy azért jelentkeznek, mert korábban mi ezt nem tudtuk megfelelőképpen tolmácsolni, bemutatni” – tette hozzá a moldvai csángó magyar oktatási program koordinátora.
Pap Melinda Krónika (Kolozsvár)2017. július 7.
Sapientia EMTE: nagyobb ösztöndíj, ugyanakkora tandíj
Számos ifjúsági rendezvény partnere idén nyáron a kolozsvári kar
Változatlan tandíjjal és nagyobb ösztöndíjakkal várja hallgatóit a 2017/2018-as tanévben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) – tudtuk meg a Kolozsvári Kar dékánjától, Tonk Mártontól a tegnapi sajtótájékoztatón. Az iratkozások hétfőn, július 10-én kezdődnek és július 18-ig tartanak. A felvételi vizsgákat július 19. és 24. között szervezik. Az egyetem négy alap- és négy mesteri képzéssel várja a hallgatókat; ezekhez még hozzáadódik a felnőttképzésnek minősített egyéves hangtechnikusi képzés, amely 2018 februárjában startol, illetve a magyar nyelvű közigazgatástudományi doktori iskola, amelynek felvételijét májusban már lebonyolították, így ősztől már heten elkezdhetik doktori tanulmányaikat az intézményben. Tonk Márton dékán az idei érettségi eredményeket figyelembe véve bizakodó a meghirdetett helyek betöltését illetően. Megtudtuk: az egyetem idén nyáron is számos rendezvény partnere lesz.
– A kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar 180 helyet hirdet meg. Ebből alapképzésen 120, míg mesterképzésen 60 helyre várjuk a jelentkezőket. Az ingyenes helyek száma 88, míg a költség-hozzájárulásos helyek száma 92. Tandíjainkon nem változtattunk, a költség-hozzájárulás évente 250-450 euró. Ugyanakkor az egyetem vezetőtanácsának döntése értelmében a 2017/2018-as tanévben húsz százalékkal nő a hallgatók ösztöndíja. Az érdemösztöndíj havi 360 lej, a tanulmányi ösztöndíj havi 270 lej, míg a szociális ösztöndíj havi 180 lej lesz. Az ösztöndíjak kumulálhatóak, azaz ha valaki tanulmányi átlaga és szociális helyzete folyamán egyaránt jogosult mindkét típusú ösztöndíjra, akkor mindkettőt megkaphatja. A környezettudományi szak kivételével, ahol a felvételi jegy az érettségin elért átlagot jelenti, mindenhol szerveznek valamilyen felvételi vizsgát. A nemrég közzétett országos érettségi sikerarányt figyelembe véve remélem, hogy az egyetemünk által meghirdetett helyek betelnek. Ami az ingyenes helyek számát illeti, ez tavalyhoz képest változatlan, és az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ezek a helyek 100%-ban betelnek – közölte Tonk Márton dékán a küszöbön álló felvételivel kapcsolatos információkat. Tonk Márton örömmel említette, hogy a pár évvel ezelőtt beindított hangtechnikusi képzés résztvevői között nem jegyeztek lemorzsolódást.
Megtudtuk: májusban lebonyolították a felvételit a magyar tannyelvű közigazgatástudományi doktori iskolába is. Ennek köszönhetően hét doktorandusz a Sapientia EMTE kolozsvári karán fog tanulni, de résztvevői jogviszonya a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemnél lesz. Ez azt jelenti, hogy négy év múlva, a doktori dolgozat sikeres megvédése után az oklevelet honosítani kell Romániában. A jelenleg érvényben levő 1/2011 oktatási törvény értelmében, amennyiben a doktori oklevél birtokosa azt szeretné, ha a Magyarországon kibocsátott doktori oklevele egész Románia területén érvényes legyen, akkor a tanügyminisztériumhoz kell fordulnia, de ha például egyetemi oktatóként akar elhelyezkedni valamelyik romániai egyetemen, akkor az oklevél honosítását az illető felsőoktatási intézmény végzi el, viszont ez csak az illető intézményben lesz érvényes.
Tonk Márton dékán arra is kitért, hogy a Sapientia EMTE és ezen belül a kolozsvári kar idén is számos ifjúsági rendezvény partnere lesz, úgymint a marosvásárhelyi VIBE Fesztivál és a XVI. Torockói Diáktábor (július 6. és 9. között), a Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (július 18. és 23.). Először rendezik meg, és a Sapientia részt vállalt a szervezésből a magyarországi Magyar Természettudományi Társaság és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által Parajdon, július 17. és 23. között lebonyolítandó Kárpát-medencei Tehetségtábort, ahova 7-8. osztályos, a Kárpát-medencében élő, biológia, földrajz és kémia tantárgyversenyeken dobogós helyezést elért 60 magyar gyermeket és 25 kísérő tanárt várnak. A fentebbi rendezvényeken a Sapientia EMTE oktatói tudománynépszerűsítő előadásokat, beszélgetéseket, bemutatókat tartanak.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)2017. július 8.
Lassítanák a nyelvváltást: kiterjesztenék a csángó oktatást
A kisgyerekeket is bevonná moldvai oktatási programjába a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, hogy a lurkók még a szótárrobbanás előtt, első nyelvként sajátíthassák el a magyart. A csángóföldi pedagógusok szerint a program szélesebb alapokra helyezése lassíthatná a nyelvváltás folyamatát.
Óvodáskorú, sőt annál kisebb gyerekekre is kiterjesztené a Moldvai Csángó Magyar Oktatási Programot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ). A kisebbek számára idén kísérleti jelleggel három Bákó megyei településen beindított iskolán kívüli foglalkozásokat a 2017/2018-as tanévtől újabb helységekre terjesztenék ki, így érve el, hogy a kicsik még a szótárrobbanás előtti időszakban (1,5-2 éves korban, amikor a gyerek szókincse nagyon hirtelen megnövekszik) találkozzanak, ismerkedjenek a magyar nyelvvel – mondta el a Krónika kérdésére Márton Attila programfelelős.
A magyar kormány támogatásával fenntartott csángóföldi oktatási program koordinátora elmondta, jelenleg 29 Bákó megyei közösségben zajlik a magyar nyelv oktatása, legtöbb helyen hivatalos, iskolai keretek között, csupán az oneşti-i útvonalon, Újfalu, Szőlőhegy, Szitás és Bahána településen korlátozódtak iskolán kívüli tevékenységekre.
Márton Attila kifejtette, a legtöbb településen már régóta jelen vannak oktatóik, élvezik a közösség bizalmát, így a jövőben az a céljuk, hogy elmozduljanak az óvodáskorú, vagy ennél is kisebb gyerekek irányába.
„Ez lenne igazából a jó alaphelyzet, akkor a gyerekek már egy egészséges kétnyelvű környezetben kezdenének el beszélni” – indokolta a döntést a programfelelős, elmondva, hogy a tervek szerint oktatóik napi két-három órát foglalkoznának a másfél évesnél idősebb, de még nem iskoláskorú gyerekekkel. „Az lenne az ideális, ha még a szótárrobbanás előtt naponta olyan környezetben tartózkodnának, ahol magyarul beszélnek velük: így a magyar nem lenne egy utólagos, felvett második nyelv számukra” – indokolta az új célkitűzést Márton Attila.
Elmondta, a kisebb gyerekek oktatási programba való bevonására már a júniusban befejeződött 2016/2017-es tanévben is kísérletet tettek, Magyarfaluban, Pusztinán és Lészpeden foglalkoztak kisgyerekekkel is oktatóik, és a következő tanévben újabb helységekben vezetnék be az újítást. „Reméljük, hogy jövőre több oktatási helyszín lesz, ahol az oktatónak lesz ideje és energiája, hogy a kisebb gyerekekre is figyeljen” – jelentette ki Márton Attila, aki szerint az apróságokkal iskolán kívüli tevékenységek keretében foglalkoznának a pedagógusok.
Folyamatos a nyelvváltás
A kezdeményezést, hogy minél fiatalabb korban kezdjék el a magyar nyelv oktatását a Csángóföldön, Petres László is hasznosnak tartja, aki nyolcadik éve tanítja magyarra a csángó gyerekeket Lujzikalagorban. Minél kisebb korban kezdenek el magyarórára járni a gyerekek, annál inkább kötődni fognak ehhez a későbbiekben, mondta a pedagógus, de az esetleges buktatókra is felhívta a figyelmet.
Kifejtette, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének (MCSMSZ) alkalmazottjaként maga is foglalkozik óvodáskorúakkal, négy-ötéves tanítványai maguktól, többnyire nagyobb testvéreikkel kezdtek el magyarórára járni. „Az elsők között voltam a programban, aki óvodáskorú gyerekeket is befogadott, de nincs lehetőség arra, hogy összeszedjem őket és csak velük foglalkozzak” – magyarázta.
A nyelvváltás folyamata – amikor a magyar helyett románul kezdenek beszélni, vagy párhuzamosan használják mindkét nyelvet a csángók – mindenik faluban megfigyelhető, egyes helyeken előrehaladott, máshol kevésbé előrehaladott formában. Nagy eltérések lehetnek a települések között, van, ahol jó a nyelvállapot, nemcsak az idősek ismerik és beszélik anyanyelvi szinten a magyart, hanem a 20-30 évesek is használják, mondta Petres Lészpedet, Pusztinát, Klézsét, Külsőrekecsint, Dumbravént, Magyarfalut, Lábnyikot említve példaként. „És vannak falvak, ahol a fiatal korosztály ért, de már nem nagyon beszél, és olyanok is, ahol annyira kevéssé tudnak már magyarul, hogy nem vállalják fel, még szüleik, rokonságuk előtt sem” – magyarázta Petres László.
Elveszőben az organikus csángó világ
Lujzikalagor például öntudatos, nagy hagyományokkal rendelkező település, ahol a 90-es évek elején történt a nyelvváltás, amikor az óvodába, iskolába járó gyerekek már második nyelvként hozták otthonról a magyart. „A jó nyelvállapotú falvak többségében most zajlik ez a folyamat, és ha az oktatási programnak lenne egy szélesebb alapja, ki tudna teljesedni egy napközi- és óvoda programban, az sokat segítene abban, hogy ha nem is áll meg, legalább lelassuljon” – magyarázta a csángóföldi pedagógus.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)2017. július 8.
Pedagógusokat várnak Csángóföldre
Ahogy bővült az iskolai magyar oktatás a moldvai csángó falvakban, egyre több székelyföldi és helyi fiatal vállalt munkát a programban, a jelenlegi negyvenöt oktató kétharmadát ők képezik, az iskolán kívüli délutáni tanításra pedig még mindig van magyarországi jelentkező – tájékoztatott Márton Attila, a moldvai csángó magyar oktatási program irányítója. A kollégák összeszoktak, jó az együttműködés közöttük, de az élet úgy hozta, egyesek meggyökereztek a programban, mások néhány év után váltanak. A következő tanévre nyolc megüresedett állásra hirdetett pályázatot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, jelentkezni július 21-ig lehet.
Idén végeznek az első tanítóképzős ösztöndíjasok, akikkel a pedagógusszövetség hat évre kötött szerződést: három évig támogatták a moldvai fiatalokat, hogy a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tanítóképzőjében szerezzenek oklevelet, és legkevesebb három évig kell tanítaniuk a magyar oktatási programban. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a csángó fiatalok szerezzenek minél magasabb fokú képesítést magyar nyelven, és tudásukat otthon, saját közösségükben kamatoztassák. Az oktatási program vezetője lapunknak elmondta, míg a csíkszeredai középiskolai továbbtanulás kezdetben nagy érdeklődésnek örvendett, jó néhány évig hanyatlóban volt, jelenleg ismét felívelőben van, idén tizenheten felvételiznek a hargitai megyeközpont magyar osztályaiba. Őket előzőleg már otthon felmérték, hogy meggyőződjenek, nyelvi tudásuk elegendő-e ahhoz, hogy megbirkózzanak a nyelvi váltással, hisz a nyolc osztályt román tannyelvű iskolában végezték, a heti három magyar óra, a délutáni program és a táborok nyújtottak-e annyit, hogy megállják helyüket a magyar iskolában. A jelentkezők korábban meglátogatták a csíkszeredai kollégiumot és iskolát, otthon román nyelven képességvizsgáztak, majd letették a magyar nyelv ismeretét ellenőrző képességpróbát Csíkszeredában, és az iratkozáskor magyar osztályba kérték felvételüket, az eredményt a jövő heti számítógépes elosztáskor tudják meg. A bejutóknak szeptemberben egyhetes felzárkóztató tábort tartanak Csíkszeredában, ezzel készítik elő a diákokat a tanévkezdésre. Jelenleg huszonkilenc moldvai csángó faluban működik az RMPSZ magyar állami támogatással fenntartott magyar oktatási programja, amelyben közel kétezer diák vesz részt, ezek közül huszonhét faluban iskolai magyar órákat is tartanak közel ezerháromszáz tanulónak, Szitáson és Újfaluban csak délutáni tanítás van magyar nyelven. Ezenkívül a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Máriafalván és Lujzikalagorban iskolán kívüli magyar nyelvű tevékenységeken foglalkozik a gyermekekkel. Az elmúlt tanévben a pedagógusszövetség az óvodás kor előtti kicsinyeket is bevonta a programba, Lészpeden, Pusztinán és Magyarfaluban tizenkét főnyi csoportokban tartottak napi kétórás játékos foglalkozásokat. Márton Attila elmondta, ezzel kívánják előkészíteni a magyar óvoda indítását, ha ez nem lehetséges, akkor az iskolához hasonlóan magyar nyelvű tevékenységeket tartanának naponta a román óvodába járó kisgyermekeknek. Az oktatási program vezetője szerint a szülők egyre fontosabbnak tartják, hogy gyermekeik tudjanak magyarul, érzik a kétnyelvűség előnyét, szívesen engedik el gyermekeiket táborokba is. Ezen a nyáron a huszonkilenc oktatási helyszínről hetvenegy táborba mennek a csángó gyermekek, ezek egy része magyarországi jutalomtábor, a többit a tanítók, tanárok szervezik pályázati összegekből.
(Az üres pedagógusi állások betöltésére kiírt pályázat részleteiről bővebben a www.rmpsz.ro honlapon lehet tájékozódni.)
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. július 12.
Időigényes folyamat a magyar pedagógus-továbbképző központ létrehozása
Noha a tanügyi törvény 2011 óta garantálja, csak most nyílt lehetőség a magyar nyelvű erdélyi pedagógus-továbbképző központ létrehozására, az illetékesek szerint pedig a tényleges munka elkezdéséig még éveket kell várni.
Legalább két évet kell még várni arra, hogy létrejöjjön a kifejezetten a magyar oktatóknak szánt erdélyi pedagógus-továbbképző központ. Bár tisztázták az intézmény jogi hátterét, és a szükséges anyagi források is rendelkezésre állnak, az érintett felek hosszas egyeztetéseknek néznek elébe, továbbá a gyakorlati tennivalókat is tisztázni kell, például, hogy melyik város adjon otthont a központnak.
Cseke Attila, a létesítmény létrehozását kezdeményező RMDSZ szenátusi frakcióvezetője a Krónikának arról számolt be: már két-három éve elindították a folyamatot, de akadtak buktatók. Az oktatási minisztérium költségvetésében két éve létezik keret a központ megalapítására és működtetésére, a következő lépés pedig a jogi háttér tisztázása volt, ami június végén végre megoldódott, miután a szenátus döntéshozó kamaraként elfogadta a szövetség vonatkozó törvénymódosító javaslatát.
Cseke Attila rámutatott: amint Klaus Johannis államfő kihirdeti, a jogszabály hatályba lép, akkor mehetnek tovább – a következő lépésben egy kormányhatározatra van szükség a továbbképző központ tényleges megalakulásához. A frakcióvezető hangsúlyozta: a gyakorlati tényezőkről természetesen egyeztetni fognak a pedagógusokkal, becslése szerint pedig még legalább két évet kell várni arra, hogy a tevékenység beinduljon. Jelenleg nem biztosított az anyanyelvi képzés
Cseke lapunknak kifejtette: az intézmény azért is fontos, mert a hazai közoktatási rendszer különböző továbbképző tanfolyamokat ír elő a pedagógusok számára, jelenleg azonban nincs mód arra, hogy ezeket egy helyen, szervezetten, anyanyelvükön végezzék el. Helyszínként egyelőre Nagyvárad jött szóba, kiszemeltek egy önkormányzati tulajdonban levő ingatlant, amelyet azonban még át kell alakítani, illetve fel kell újítani. „Lépésről lépésre haladunk előre. Most elfogadtuk a törvénymódosítást, ha az érvénybe lép, akkor a központ megalakításáról szóló kormányhatározatra összpontosítunk” – összegzett a nagyváradi szenátor.
A humánerőforrás-fejlesztő központ megalakítására régóta vár az erdélyi magyar pedagógustársadalom, így annak létrehozása óriási előrelépést jelentene – vélekedett Burus-Siklódi Botond. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott: a központ egyike lenne a létfontosságú, a magyar nyelvű oktatást támogató háttérintézményeknek, amelyek létjogosultságát a 2011-es tanügyi törvény ugyan garantálja, de mindeddig nem sok valósult meg ezekből a gyakorlatban.
„Szakmailag is, de üzenetében is fontos, hogy a magyar nyelvű közoktatást és a pedagógusokat szolgáló saját továbbképző központunk legyen. Nem általános, más kisebbségeket is integráló intézményre, hanem a magyar kisebbség saját, önálló intézményére van szükség. Ez a tanügyi törvény alapján is jár nekünk, és nem a többi kisebbség ellenében kinyilvánított elvárásunk” – szögezte le az RMPSZ elnöke.
„Ideje, hogy a román állam is hozzátegye a részét”
Burus-Siklódi Botond emlékeztetett: az RMPSZ a kilencvenes évek eleje óta szervez továbbképző programokat a tanítók és tanárok számára, idén ünnepli például fennállásának 25 éves évfordulóját a Bolyai Nyári Akadémia.
Eddig viszont nagyrészt a magyar kormány támogatásából gazdálkodtak, Burus-Siklódi szerint pedig „ideje, hogy a román állam is hozzátegye ehhez a minket megillető, a szakmai munkát és előrehaladást segítő részét a különböző intézmények létrehozásához és működtetéséhez. A tanügyi szakember hangsúlyozta: a központ beindítása előtt egyeztetni kell a szakma képviselőivel, a pedagógusokkal, a képzésben és továbbképzésben érdekelt egyetemi, főiskolai oktatókkal, az egyetemeink keretében működő pedagógiai intézetek illetékeseivel.
Az RMPSZ elnöke ugyanakkor nem sietné el a helyszínválasztást: úgy vélte, a központnak és fiókintézményeinek otthont adó települések kijelölésénél figyelembe kell venni, számszerűen hogyan oszlanak el az egyes régiókban a romániai magyar nyelvű oktatásban tevékenykedő pedagógusok, illetve nem szabad megfeledkezni a szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének biztosításáról.
A romániai magyar tanítók és tanárok egyébként közel 160 ezer gyermek oktatásáért felelnek.
Közel két évtizede működik a német nyelvű központ A kifejezetten egy kisebbség számára létrehozott pedagógus-továbbképző központ nem új keletű Romániában, a román és a német állam közötti egyezmény részeként ugyanis közel két évtizede, 1999 óta működik ilyen jellegű német nyelvű intézmény.
A medgyesi székhelyű központ számos térségben, többek között Csíkszeredában, Brassóban, Nagyszebenben, Szatmárnémetiben, Temesváron és Resicabányán működtet fiókintézményeket. Hat alkalmazottat foglalkoztatnak, külön szakember felel az óvodai, az elemi, az általános és a középiskolai németnyelv-oktatásért. A központ honlapján elérhető információk szerint nemcsak az oktatási minisztériummal, illetve az ennek alárendelt intézményekkel, hanem németországi intézetekkel is együttműködnek.
Bíró Blanka / Kónika (Kolozsvár)2017. július 12.
A pedagógusok és szülők közösen kell megoldást találjanak Minőségi oktatásra van szükség
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett Bolyai Nyári Akadémia keretében zajló pedagógus-továbbképzőn Novák Csaba Zoltán Maros megyei RMDSZ szenátor kijelentette: a pedagógusokkal és a szülőkkel közö- sen kell megoldást találni az erdélyi magyar közösség oktatási intézményrendszerét érintő változásokra. „Az idei parlamenti ülésszak egyik legnagyobb megvalósítása, hogy ezentúl sajátos tanterv alapján készített speciális, könnyebb tételekből tanulhatnak és vizsgázhatnak román nyelvből a képességvizsgázók és érettségizők. Továbbá megoldottuk a történelmi magyar egyházak lelkészképzőinek állami finanszírozását, és újból állami támogatásban részesül a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet. Az elkövetkezendőkben is az a célunk, hogy a készülő új tanügyi törvényben megőrizzük az idén elért eredményeket, és ezeket a minőségi oktatást garantáló módosításokkal egészítsük ki” – mutatott rá Novák Csaba Zoltán. Az idei Bolyai Nyári Akadémia témája a játékos tanulás, a képzésen Erdély különböző területeiről több mint száz pedagógus vesz részt. A hétfői, július 10-i jubileumi megnyitón az RMDSZ képviseletében Kovács Irénke államtitkár, valamint Novák Csaba Zoltán szenátor, a szenátus oktatásügyekért felelős bizottságának alelnöke volt jelen, aki köszöntőbeszédében hangsú- lyozta: az RMDSZ már a kezdetektől támogatta az RMPSZ szakmai tevékenységét, és mindig figyelmet fordít az erdélyi magyar közösség oktatási intézményrendszerére, valamint ennek minőségi tartalommal való kitöltésére. Népújság (Marosvásárhely)2017. július 15.
Értékelő Király András leköszönt államtitkárral
A délutáni foglalkoztatásban rejlő lehetőségek
Király András leköszönt oktatási államtitkárral dióhéjban megpróbáljuk összefoglalni az Oktatási és Nevelési Minisztériumban eltöltött közel nyolc évet, illetve Arad megyei anyanyelvű oktatásunknak a jelenét, a jövőbeli kilátásait tesszük mérlegre.
– Pontosan mennyi ideig volt oktatási államtitkár, és az idő alatt hány miniszter „dőlt ki” ön mellől?
– 2010. február 12-én foglaltam el a hivatalomat, a 2-3 nappal korábban megszületett kinevezésem után. Sem én, de szerintem más se gondolta volna, hogy egy ilyen hivatalban hét és fél évet el lehet tölteni. Ez egyrészt elégtétel az ember számára, hogy mégsem volt annyira hülye, nem követett el akkora hibákat, amik esetünkben, az anyanyelvű oktatás kérdésében jelentkezhettek. Az államtitkárságom idején közreműködött 11 oktatási miniszter kinevezésének, illetve menesztésének a kérdései külön sorozatot érdemelne, de ezt most ne boncolgassuk. Számomra teljesen újszerű munkakör volt, mert négyévi parlamenti tevékenység, illetve a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatói székében eltöltött félév után, volt bizonyos rálátásom a romániai magyar oktatásra. A jelzett szolgálatnak voltak jó és kevésbé jó időszakai.
– Talán kezdjük a jó időszakokkal.
– Megadatott, hogy jól kezdtünk, mert becsöppentünk egy munkának majdnem a közepébe, ami egy új tanügyi törvény kialakításával kezdődött. Merem állítani, hogy ez a törvény a mai napig az egyik legjobban összeállított jogszabály volt Daniel Funeriu miniszter részvételével. Ő olyan ember volt, aki a kollégákat hagyta dolgozni. Természetesen, voltak vitáink, ugyanakkor egy óriási előnye is volt ennek az időszaknak, hogy az RMDSZ erős kormánypozícióban volt. Markó Béla nemcsak idézőjelben volt miniszterelnök-helyettes, hanem kimondottan odafigyelt a tanügyi törvényre, ugyanakkor az RMDSZ-nek jó miniszteri csapata is volt Borbély László és Cseke Attila, továbbá sok államtitkár és vezérigazgató személyében. Tehát minden szinten érezték, hogy súlya van annak a csapatnak, amit a szövetség delegált. Egy nagyon jó tanügyi törvényt állítottunk össze, amiben két cikkely jut a kisebbségi oktatásnak, azon kívül elszórva cikkelyek vagy bekezdések, amelyek hivatottak voltak a kisebbségi oktatás fejlesztésére. Én a kisebbségi oktatás kifejezést használom, de le kell szögeznünk, hogy az a mi magyar nyelvű oktatásunkat jelenti, hiszen a kisebbségi oktatásban foglalkoztatott nagyjából 200 ezer diák közül 160-166 ezer között mozgott a magyar diákok létszáma az óvodától az érettségiig. Tehát a számokból is látszik, hogy a többi kisebbség a „futottak még” kategóriába sorolható.
– Ezzel párhuzamosan a német gazdaság vonzáskörében, a német nyelvű oktatás is felfutott.
– Az egy külön történet, ahol talán a németet tanítják németül, de a tantárgyak zömét már román nyelven oktatják. Ez a német gazdaság vezető szerepének a vonzatában lehetőséget kínál kitörni a romániai viszonyokból, illetve továbbtanulni, de ezzel most ne foglalkozzunk! Mi, természetesen, a magyar oktatásra figyeltünk oda, ezért jól láttuk, hogy a mi és a többi kisebbség oktatása között fajsúlyos eltolódások vannak. A Minisztériumban nehezen tudták felfogni, miért kell nekünk oktatási központ, miért akarunk beleszólni a tétel-összeállítás kérdésébe. Erre elmondtuk nekik, hogy nekünk komoly hagyományokkal rendelkező pedagógiai líceumaink, felsőoktatási intézményeink, egyetemeink vannak, ahol minőségi munka folyik. Funeriu ismerte a magyar rész műszaki kutatásainak az eredményeit, főként a fizika és a kémia terén, mert Lányi Szabolcsot szinte istenítette. Éppen ezért, támogatta az ilyen törekvéseinket. Elfogadtattuk velük, hogy nem csak vagyunk, hanem dolgozunk is.
Úgy táncolni a jégen, hogy kevésszer essünk el
– Sikerült-e a törvényt teljesen életbe léptetni?
– A nagy baj a törvénnyel, hogy két éve se volt, hosszú vita után, 2011 februárjában felelősségvállalással léptette életbe a kormány, mert a Szenátus bojkottálta a megtárgyalását, miközben a Képviselőház megszavazta. Félig sem igaz történet, hogy a parlament nem ismerte. A törvénynek szüksége lett volna még két évre ahhoz, hogy kiérje magát a működése. Sajnos, 2012 májusában megbukott az RMDSZ-t is magában foglaló koalíciós kormány. Utána jöttek a bal vagy bal-közép orientáltságú kormányok, amelyeknek érkeztek, illetve mentek az emberei. Én is folyamatosan vártam a miniszterelnöki „elbocsátó szép üzenetet”, amikor egy este telefonált Markó Béla, Verestóy Attila és Kelemen Hunor, akik elmondták: most jönnek a miniszterelnök úrtól, akivel megegyeztek, hogy olyan hivatalokban, mint a Tanügyi Minisztérium és a Kisebbségi Hivatal, ott maradnak az RMDSZ legmagasabb szintű emberei. Ez a felfogás bement a köztudatba, ezért a miniszterelnöktől függetlenül, továbbra is maradtak a tisztségviselőink. 2014. után az RMDSZ tartósan nem került vissza a kormányzásba, kivétel volt 6-7 hónap Victor Ponta miniszterelnöksége idején. A hatalomból való kimaradás megérződött a mi tevékenységünkön is. Végkövetkeztetésem: bárki, aki minisztériumban államtitkári tisztséget tölt be, annak szüksége van a pártjának a támogatására. Mivel a pártunk nem volt kormányon, megpróbáltunk a jégen úgy táncolni, hogy kevésszer essünk el.
– Véleménye szerint, a hét és fél évvel ezelőttihez viszonyítva, az anyanyelvű oktatásunk milyen pozícióban van?
– Történelemtanárként, folyamatosan figyelemmel kísértem a számokat és az eredményeket. Pozitívumként értékelhető, hogy a magyar oktatási hálózat szélesen kiterjedt, vagyis intézményekben nincs hiány, sőt a gyermekhiány miatt talán szűkíteni szükséges. Mert hiába van óvodánk és iskolánk bárhol, ha nincs benne gyermek. Tehát ez az egyik nagy kérdés, amit gyorsan meg kell oldani, és ami minőségileg is kihat anyanyelvű oktatásunkra. Úgy érzem, vannak előrelépéseink, mert az úgynevezett „veretes iskoláink” megerősödtek.
– A MOGYE-ügyet miért nem sikerült megoldani?
– Sok ügyet nem sikerült megoldanunk. A MOGYE ügyét minden normális államban megoldottnak tekinthettük volna, hiszen a törvény fehéren, feketén leírja, hogy melyek a kétnyelvű egyetemek, és a MOGYE benne van. A törvény tovább megy és elmondja: ahol akkreditált, tehát jóváhagyott oktatási program zajlik, ott a következő lépéseket kell betartani: az úgynevezett kutató igazgatóságokat (departamenteket) kell létrehozni, amelyek nem azért fontosak, hogy ott valaki igazgató legyen, hanem azért, mert az igazgatóság pénzügyi szervként is működik, ezért költségvetése van, meghatározza a saját tevékenységi területét, az állások meghirdetésének az időpontját vagy azt, mikor szűkítheti azokat. Ebbe a MOGYE nem ment bele. Itt Daniel Funeriu vagy kötött egy kompromisszumot vagy nem figyelt oda. Mert a törvény azt mondta, hogy az egyetemeknek meg kell szerkeszteniük kartájukat. Mi folyamatosan követtük, mindig az volt a válasz, hogy nincs karta vagy nem jött még meg, végül is túlment a 30 napon, ezért az úgynevezett hallgatólagos elfogadása következett. Akkor, újoncként érthetetlen volt számomra, miért is olyan nagy probléma, amikor vele szemben, szintén Vásárhelyen a Művészeti Egyetem külön magyar és román fakultásban dolgozott, a Babeş–Bolyain is sorozatban alakultak meg magyar vonalak. Idővel aztán kiderült, hogy Marosvásárhely akkor is, mai egy frontváros. Már Baba tanügyminiszter idején is a hajnali órákig végigültük azt a politikai egyeztetést, amely a Minisztérium és a MOGYE vezetősége között zajlott a méltányos rendezés érdekében. Ezzel együtt, zsákutcába jutott. Érdekes, hogy mennyire erős, mondhatnám a magyarellenes, de inkább azt mondom, a nemzeti vonal Vásárhelyen. Mert utána Victor Ponta miniszterelnökkel az élen, Andronescu oktatási miniszterrel, a felsőoktatásért felelős államtitkárral, RMDSZ-szel (legfelső szinten), helyben leírták a megoldásra váró 7 pontot, amelyeket a mai napig sem sikerült megoldani. Még hivatkozni sem igen akartak a 7 pontra, mert olyan válaszok érkeztek rájuk, hogy hajnali három órakor már nem tudom, mit írtam alá – mondta a rektor és a szenátuselnök. Tehát a MOGYE körül nem egészséges a hangulat. A MOGYE ügyében talán sebtapasz lehet a 2003-as miniszterelnöki rendelet, amely kimondja: a MOGYEn fele-fele arányban kerülnek be magyar, illetve román vonalra diákok, az a mai napig érvényes. Tehát 135 orvosi hely van magyar nyelven is, ahova ugyancsak anyanyelven felvételiznek, magyar nemzetiségű tanárok javítják a dolgozatokat. Hasonló a helyzet a Gyógyszerészeti és a Fogorvosi Egyetemen is. Ahol lefaragtak és ideologizálták, azok az úgynevezett fizetéses helyek, mondván: ha a diák fizet, akkor a tanulmányi eredményei döntsenek. Innen erednek azok a problémák, amelyekről senki nem beszél szívesen: vagyis, hogy a 215. román felvételizőnek jobb az átlageredménye, mint a 136. magyarnak. Tehát magyarok nem tudnak fizetős helyre bejutni, esetleg nagy ritkán 2-3-an. A fizetős helyek megállapítása és elosztása, teljesen szenátusi döntés alapján történik. Ezen úgy próbáltunk enyhíteni, hogy minden felvételi után összegyűjtik az el nem foglalt ingyenes helyeket, amelyeket országosan szétosztanak a jó egyetemek között. Így kap még 10-15 helyet a MOGYE magyar vonala is, de ugyanannyit kap a román vonal is, mert ingyenes helyek.
Nyugdíjasként is segítene
– Hogyan tovább a magánéletben?
– Nyugdíjas vagyok, az élet megy tovább. Ha igénylik, én nagyon szívesen segítem az érdekvédelmi szövetségnek azt a vonalát, amely a civilszervezetekkel foglalkozik. Úgy érzem, ehhez van egy adag tapasztalatom, amihez belföldi és külföldi ismeretségi kör is társul. Ha nem igénylik a segítséget, a Szabadság-szobor Egyesületben folytatom a munkát.
– Térjünk vissza az MKT-ülésen elhangzott kijelentésére, miszerint erdélyi szinten Arad megyében a legrosszabb a helyzet az iskolaigazgatók versenyvizsgája terén. Ezt hogyan értelmezi?
– Hosszú idő után az Oktatási Minisztérium kiírta az iskolaigazgatói versenyvizsgákat, amikre már régóta nagy szükség volt. Sajnos, éppen a technokrata kormány írta ki a versenyvizsgát, nagy helyzetismeret nélkül. A legnagyobb gond a Tanügyi Törvénynek a be nem tartásával van, ugyanis az világosan kimondja: az iskolaigazgatók versenyvizsgáját a tanfelügyelőségek szervezik meg, a helybeli polgármesteri hivatalok és tanácsok aktív segítségével. Ezúttal azonban teljesen központosították a vizsgát, amibe a szakszervezetek is többször beleszóltak. Éppen ezért, egy olyan lecsó lett belőle, hogy nem lehetett tudni, kinek, mi a szerepe. Mivel az akkori tanügyminiszter egy jó kutató, egy harmincoldalas tesztet állított össze, ami egyrészt túl összetett volt, de a mieink a román szöveg jó részét nem is értették pontosan. Az Arad megyei 12 magyar jelentkező közül egy igazgatónak és egy aligazgatónak sikerült a tesztje, ami magáért beszél, Erdély-szerte, a legrosszabb magyar eredmény. Átírták a főtanfelügyelők és a helyettesek módszertanát is, ami szintén hiba volt, mert a feltételek és a gondok ismerete hiányában történt. Mindent összevetve, jelenleg az Arad megyei magyar iskoláknak egy igazgatója és egy aligazgatója rendelkezik négyéves mandátummal. A többit kinevezték a versenyvizsgáig, ami július végén lesz. Megdöbbentő, hogy ezekre a tisztségekre nem jelentkeznek, noha nagyon fontos a nagy iskolák számára, ahol komoly magyar közösség él, hogy előrelátható tervezést lehessen készíteni.
– A mostani teszteket az előbbieknél jobban átgondolták?
– Tudtommal, még nem foglalkoznak velük. A versenyvizsga könyvészete azonban megvan, azon könnyítettek. Sajnos a Minisztériumban még most sem értik meg, hogy a tanügyben szükség lenne stabilitásra, amely jóvoltából legalább négy évre lehetne tervezni. Gimnáziumi szinten megvannak az új tantervek, már tudják, mit, hány órában fognak tanítani. Ehhez azonban olyan iskolai vezetőség szükséges, amely felkészíti a tanári karát, de a szülői közösséget is a diákokkal való foglalkozás hatékonyságának a növeléséért.
– Lesz-e komoly érdeklődés az igazgatói tisztségek iránt?
– A személyes beszélgetések alapján, nem gondolnám, hogy túl nagy verseny lenne az Arad megyei iskolákban az igazgatói tisztségekért. E hozzáállás a Csiky Gergely Főgimnázium, esetleg az erős vidéki iskoláknak a szintjén enyhén szólva megdöbbentő.
Vészes gyermekhiányban szenvedünk
– Több vidéki iskolánkban a gyermekhiány miatt az osztályok összevonásának a veszélye fenyeget. Kisperegen megszűnt a gimnáziumi rész. Hol fognak ezután tanulni a felső tagozatosok?
– A kisperegi történetbe minden évben belefolytam, mondván: addig tartjuk – és ebben támogatom is őket –, ameddig tartani akarják. Végül is, született egy olyan döntés, hogy a néhány felső tagozatos – mert az előkészítő osztálytól a nyolcadikig, talán 20 gyermek volt – Pécskára fog ingázni. Addig tartották a felső tagozatot, amíg arra igény volt. Ebben maximális támogatást kaptak, de hogy a továbbiakban milyen minőségű oktatás zajlik majd az összevont elemiben, az más kérdés. A kisperegi egy olyan esetnek a bizonyítéka, amikor a szülők nem érzik az egymásra utaltságot, hiszen azért járt oda olyan kevés gyermek, mert sok szülő Pécskára vitte a gyermekét.
– Melyik Arad megyei magyar iskola van még a kisperegihez hasonló, bizonytalan helyzetben?
– Visszakérdezek: melyik nincs? Mert ha szigorúan vesszük a törvény előírásait – amelyeken feltétlenül változtatni kell –, akkor marad a Csiky Gergely Főgimnázium és az Erdőhegyi Általános Iskola. Vegyük tudomásul: vészes gyermekhiányban szenvedünk, amit kezelni kellett volna. Sajnos, az Arad megyei nagyban hasonlít az országos helyzetképre, hiszen mindenhol drasztikusan csökkent a gyerekszám vagy túl sok az intézményünk. Erre székelyföldi példákat is hozhatnék. Példának okáért, Székelyudvarhely egy 30 ezer fős város, ahol azonban 5 líceum működik. Azokba a diákokat a környező falvakból gyűjtik be, azokban viszont diákhiány miatt veszélybe kerül az iskola. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy őszintén beszéljünk anyanyelvű oktatásunknak az alapvető gondjairól. Egyik ilyen, hogy a vegyes lakosságú vidékeken, ha a szülő egy kicsit is elégedetlen az anyanyelvű oktatással, azonnal elviszi a gyermekét román iskolába.
– Mi lehetne az ellenszere a magyar diákok elvándorlásának?
– Amikor a legutóbbi parlamenti választáson a szenátori listán indultam, a kampányomban meghirdettem a délutáni oktatás minőségi javítását. Vagyis behozni olyan anyagi alapokat, meg kell találni olyan erőforrásokat, amelyekből nemcsak a diákok délutáni foglalkoztatását fedezzük, hanem a velük foglalkozó pedagógust is honorálhatjuk. Tehát délután minőségi munkának kell folynia, ami viszont nem a délelőtti munkának a folytatása. Felzárkóztatás, tehetséggondozás idegen-nyelv vagy számítógép kezelés terén. Tehát a szülőnek látnia kell, hogy a többlet, hasznos foglalkozást nem neki kell megfizetnie, ezért érdemes a gyereket abba az iskolába járatni.
– Hol lehetne ilyen anyagi erőforrásokat találni?
– E témában vannak megbeszéléseim, minden elismerésem a Magyar kormány erőfeszítéseiért, amelyeket a csángóoktatásért tesz. Ugyanakkor az anyaországiak is elismerik, hogy e tekintetben kissé „vizet hordunk a Dunába”. Én viszont állítom, hogy nem hiábavaló, hiszen a körülményesen beindított csángóoktatásban manapság több mint 1000 diák érdekelt, annyian tanulnak magyarul. Ha az megér ekkora erőfeszítést, ugyanúgy a szórványban is megérné a hasonló ráfordítás.
– Tegyük fel, hogy lesz pénz, de ki tudná e hatalmas munkát megszervezni, felvállalni?
– Szerintem adottak a feltételek, hiszen a Magyar Kormány az itteni helyzet felkarolásában a Pedagógus Szövetséget tekinti partnernek. Beszéltem az RMPSZ vezetőségével, ők nyitottak e munkára, mert érzik annak a halaszthatatlan szükségességét. Úgy érzem, ha e kérdésben előre tudunk lépni, akkor van perspektíva, mert a gyermekek délutáni programja, együttléte a közösségépítés szempontjából is fontos. Ha beindul, e munkában magam is szívesen részt veszek.
– Sok sikert kívánunk hozzá minden résztvevőnek, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)