udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 388 találat lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 361-388

Névmutató: Szabó Béla

2011. december 6.

MOGYE: marad a bojkott
Nem tartották be a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának tagjai az intézetek létrehozására érvényes egyetemi szabályokat, ezért nem törvényesek a frissen létrehozott intézetek a magyar oktatók szerint.
Mint arról korábban beszámoltunk, a múlt héten annak ellenére jöttek létre az egyetemi intézetek, hogy a magyar szenátusi tagok jelentős része nem értett egyet az egyetemi charta jelenlegi változatával, az oktatási minisztérium is változtatásra kötelezte az egyetemvezetést. A főtanszékek létrejöttét szakmai és politikai szervezetek is sürgették.
„Amíg nincs érvényes charta, addig nem is lehet jogszerűen dönteni az intézetek létrehozásáról” – emlékeztetett dr. Szabó Béla. A dékánhelyettes elmondta: az intézetek létrehozásakor csupán néhány magyar oktató volt jelen, és nem szavazott az érvényes döntéshez szükséges többség, mert tartotta magát a korábban meghirdetett bojkotthoz. „A döntés most az oktatási minisztérium kezében van, a napokban kell megérkeznie a charta módosításával kapcsolatos állásfoglalásnak” – tette hozzá Szabó Béla. A professzor emlékeztetett arra, hogy az egyetemvezetés néhány kompromisszumot elfogadott a chartával kapcsolatban, így biztosítékot vállalt a magyar intézményvezetők kinevezésére is. „Ha nem alakul magyar intézet, akkor nem lesz mód magyar rektorhelyettes kinevezésére sem” – ismertette a csapdahelyzetet a MOGYE professzora.
Cătălin Baba oktatási államtitkár korábban azt nyilatkozta, ha a szenátus nem tartja be az oktatási törvényben foglaltakat, a szaktárca retorziókat alkalmaz.
Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. december 8.

Továbbra is szereptévesztésben a MOGYE szenátusa
Lesöpörték az oktatási miniszter javaslatait
Tegnapelőtt délután újabb ülést tartott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa, amelyen ezúttal a magyar szenátusi tagok is jelen voltak. A napirendi pontok között szerepelt az oktatási minisztérium jogügyi osztályának a javaslatcsomagja, Daniel Funeriu oktatási miniszter aláírásával. Ebben újólag arra figyelmeztetik az egyetem szenátusát, hogy a felsőoktatási intézmény szervezési és működési szabályzatát igazítsák a tanügyi törvény előírásaihoz, ha azt szeretnék, hogy a minisztérium elfogadja a chartát. A javaslatok között konkrét utalás történik arra, hogy be kell tartani a törvény előírásait a magyar tagozat létrehozására, a magyar nyelvű záróvizsgák megszervezésére, a magyar tagozatot alkotó főtanszékek létrehozására, illetve a meghívott vendégtanár státusra vonatkozóan. A szenátus román többsége, egyetlen pont kivételével, ezúttal is elvetette az oktatásügyi minisztérium jogi osztályának a figyelmeztetését. A hangulatot a román diákszövetség képviselői teremtették meg, akik felolvasták Cornel Brişcaru, a szociáldemokraták megyei szervezete titkárának a nyílt levelét. A magát jogásznak nevező politikus az egyetemi autonómia megsértésének nevezi azt a tényt, hogy az oktatási miniszter a törvény előírásainak a betartására figyelmezteti a felsőoktatási intézményt. Eközben a MOGYE szenátusának román többsége pedig éppen arról mutat példát, hogy egyetemi körökben nem kötelező a törvény betartása.
A szenátusi ülésen ismertették a főtanszékek megválasztott vezetőségét, amelyekben a magyar tanárok számarányának megfelelő helyeket üresen hagyták. A román többség azt is megszavazta.
Megfelel a törvény szellemének
A történtekre reagált Kincses Előd ügyvéd is, aki peres úton szeretné elérni, hogy a MOGYE szenátusát a törvény előírásainak a betartására kötelezzék. Véleménye szerint a december 6-i minisztériumi átirat megfelel a törvény szellemének az önálló magyar tagozat megteremtését illetően.
Cornel Brişcaru levelével kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy a PSD megyei titkára valószínű régen olvasta a tanügyi törvényt, egyébként tudnia kellene, hogy az egyetemi autonómiát csak a törvény betartásával lehet gyakorolni.
– Brişcaru úr szolgálatos nemzetvédőként valószínű nem ismeri az egyetem történetét sem, ahol 1962-ig magyar nyelven képeztek orvosokat, akik az egész országban, s „moldvai száműzetésük” idején is minden beteget közmegelégedésre láttak el, nem is beszélve a külföldön elért sikerekről. A nyílt levél írója szerint, akik most a román betegeket féltik, megfeledkeznek a betegjogokról, pontosabban arról, hogy vegyes lakosságú vidéken minden betegnek joga lenne az anyanyelvén történő orvosi ellátáshoz. Véleménye szerint az lenne természetes, hogy a többségi orvosok is használni tudják a kisebbségek nyelvét a beteggel való kommunikációban, ahogy Katalóniában (hogy ne menjünk messzire!) és más országokban is előírják – tette hozzá Kincses Előd.
Cornel Brişcaru vádjai
Cornel Brişcaru jogász nyílt levelében az egyetemi autonómia megsértésével vádolja a tanügyminisztert, aki a tárca legutóbbi átiratában felkéri a MOGYE szenátusát, tartsa tiszteletben az oktatási törvény előírásait. Ugyanakkor Brişcaru kijelenti: „Azok, akik a MOGYE megosztását szorgalmazzák, a PDL támogatását élvezik.
A továbbiakban kijelenti, hogy az RMDSZ, az EMNT és Tőkés László szintén ezt a szeparatizmust szorgalmazza, és csupán a MOGYE szenátusának van „gerince határozott nemet mondani a jelenlegi hatalom szeparatista szándékaira”.
Ezért több kérdést intéz a hatalomhoz:
1. „A szeparatista politikum javasolni fogja, hogy a jövőben a MOGYE magyar egyetemmé váljon? Az RMDSZ nyomására ezt fogja kérni a tanügyminiszter a MOGYE szenátusától?
2. Dorin Florea, a PDL alelnöke miért nem közölte a marosvásárhelyiekkel, hogy ezt a politikai döntést a PDL országos politikai bürója hozta meg, elfogadva az RMDSZ feltételeit azért, hogy kormányon maradhasson?
3. Ilyen körülmények között hogyan tüntethette ki Marius Paşcan prefektus a Felfalui fibulával a szeparatisták egyik vezetőjét, Szabó Béla egyetemi tanárt?
4. Mostanáig a szeparatisták hangja csak Vásárhelyen hallatszott, a PDL alelnöke, Dorin Florea által vezetett városban. Mára már egész Európa hangos tőle Tőkés Lászlónak köszönhetően. Vajon miért nem magyarázhatták el a román tanárok, hogy a gyakorlatokat nem végezhetik magyarul…? Vajon egy román beteget nem lehet majd beutalni egy olyan kórházi osztályra, ahol magyar diákok folytatnak gyakorlatot, s nem tudja majd elolvasni a saját kórlapját, mert magyarul lesz megírva?
5. Miért kell szétválasztani az egyetemet, miért nem tanulhatnak a román diákok, csak azért mert magyar nyelven adnak elő olyan szakemberektől, mint Nagy Örs, Gábos József, Incze Sándor professzorok vagy Frunda Orsolya? Vagy miért ne tanulhatnának a magyar diákok olyan román oktatóktól, mint Constantin Copotoiu, Horatiu Suciu, az egyetlen szívsebész Romániában, aki gyermekeken végez szívműtétet vagy Dan Dobreanu.
6. A jelenlegi helyzetben a Bolyai Bizottság nyilvánosan bojkottra szólítja fel a MOGYE magyar tanárait és diákjait. Az állami intézmények miért nem szankcionálják ezt a fajta magatartást? – teszi fel a kérdést Cornel Brişcaru, kijelentve, hogy a kormánypártnak fel kell vállalnia ezekre a kérdésekre a válaszokat, illetve az oktatásnak az eddigi módon kell folytatódnia az orvosin, érvényesülnie kell az egyetemi autonómiának, illetve, hogy a politikumnak nincs keresnivalója az egyetemi oktatásban.
Népújság (Marosvásárhely)

2012. január 23.

Nem hagyta jóvá a MOGYE chartáját a tanügyminisztérium
Nem hagyta jóvá az oktatásügyi minisztérium a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Chartáját – jelentette be a Konzervatív Párt Maros megyei szervezetének első alelnöke, dr. Silviu Morariu, aki egyben az intézmény tanácsának tagja.
Közölte, késve érkezett a minisztérium átirata ugyanis lejárt az engedélyezési határidő, így a felsőoktatási intézmény a jelenlegi Charta alapján működhet. 
Dr. Szabó Béla professzor elmondta, az ő szemszögükből ez a szabályzat nem érvényes. Hasonlóan nyilatkozott Király András oktatásügyi államtitkár is.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

2012. január 27.

Schmitt Pál kitüntette Szabó Béla dékánhelyettest
Schmitt Pál magyar államfő Szabó Bélának, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) dékánhelyettesének adományozta szerdán a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést.
A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) közleménye szerint Szabó Béla az erdélyi magyar nyelvű orvosképzés elősegítéséért és annak jövőjéért folytatott tevékenysége elismeréseként kapta meg az érdemérmet.
A kitüntetés átadását követő fogadáson a köztársasági elnök kiemelte, hogy az elismerés nemcsak Szabó Bélának, hanem mindazon oktatóknak is szól, akik az erdélyi magyar orvosképzés megőrzéséért és jövőjéért tettek és tenni kívánnak – olvasható a közleményben.
A kommüniké szerint Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára az átadási ünnepségen kifejtette: az egyetem magyar oktatói már több mint egy éve küzdenek azért, hogy a hatályos román törvények betartásával megalakíthassák a magyar nyelvű tagozatot, amelyre “jelen körülmények között legalább olyan nagy szükség van, mint az egyetem marosvásárhelyi megalakulása idején”.
A 2011 januárjában megjelent új romániai tanügyi törvény a MOGYE-t a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemhez és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemhez hasonlóan multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetővé teszi, hanem tételesen elő is írja az önálló magyar tagozat létrehozását – emlékeztet a KEH.
A ceremónián mások mellett részt vett Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Szőcs Géza, a tárca kultúráért felelős államtitkára, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói.
Népújság (Marosvásárhely)

2012. február 2.

Ülésezett a MOGYE magyar oktatói közgyűlése
Tegnap este ülésezett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói közgyűlése.
Az elmúlt hetekben kezdődtek el a vezetőségi választások az egyetemen. Eddig a főtanszékek vezetőit választották meg és a főtanszékek vezető tanácsait, és megtörténtek a jelölőgyűlések.
Dr. Szabó Béla szerint a közgyűlés elsősorban informáló jellegű volt, tehát ami az utóbbi hetek történése volt. Elemezték a jelenlegi helyzetet és maradtak az álláspontjuk mellett, hogy ők nem vesznek részt a választásokon. Maga a szabályzat is törvénybe ütköző, úgyhogy távol tartják magunkat. Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

2012. február 3.

Beadvány a kirakatválasztás ellen
Szerdán este tanácskozást tartottak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói, akik beadvánnyal fordultak a tanügyminiszterhez. Ebben arra hívják fel Daniel Funeriu figyelmét, hogy nem törvényes az intézményben zajló választási folyamat, mivel nem alakult meg a magyar tagozat, s az egyetemnek nincs elfogadott chartája. Ezért a jelenlevők továbbra sem vesznek részt a választáson, s arra kérik a szaktárcát, hogy küldjön egy bizottságot a helyzet kivizsgálására, tisztázására.
Az ülést követően dr. Szabó Béla egyetemi tanárt, az Általános Orvosi Kar dékánhelyettesét kérdeztük az indokokról:
– Felvállaltuk, hogy az oktatási törvény betartását követeljük, ami egyértelműen előírja a magyar főtanszékek, a magyar oktatási vonal létrehozását. Az egyetem azonban az erre vonatkozó törvényes előírásokat nem tartja be, és nincs érvényes chartája. Tegyük hozzá, hogy az oktatásügyi minisztérium olvasatában sincs (amiért több figyelmeztető levelet is intézett az egyetemhez). Mivel az akkreditáció alapfeltételei között az első az, hogy az intézménynek érvényes szervezési és működési szabályzata kell legyen, ennek hiányában nemcsak a választási folyamat, az egyetem törvényessége is megkérdőjelezhető. Lehet, hogy az elmondottak nagy szavaknak tűnnek, de jogilag így értelmezhető.
– Ami korántsem zavarja az egyetem vezetőségét, hisz megalakult a nyolc főtanszék, amelyek élére vezetőt választottak, hárman jelöltetik magukat a rektori tisztségre (dr. Brînzaniuc Klara jelenlegi rektorhelyettes, dr. Bataga Tiberiu és dr. Azamfirei Ioan egyetemi tanárok), megtörténtek a jelölések a kari tanácsokba és a szenátusba, s a választói névjegyzéket is közzétették, ami nem kis meglepetéseket tartalmaz.
– Ha eltekintünk mindattól, ami az egyetemen történik, s csak a választási folyamatot vesszük alapul, szembetűnő, hogy az intézmény honlapjára felületesen vagy szándékosan torzított listát tettek fel a választókról.
A jegyzéken román anyanyelvű kollégák magyarnak vannak feltüntetve és fordítva. Úgy tűnik, hogy a tanítás nyelve alapján osztottak fel. A tavaly júliusban elindítottak egy körlevelet, amire nem mindenki válaszolt, most pedig a megkérdezésünk nélkül állították össze a választói névjegyzéket. Hogy a tanársegédek hovatartozását illetően milyen alapon döntöttek, miközben a gyakorlati órák csak románul zajlanak? A jelek szerint kirakatválasztás folyik jelenleg.
Az oktatási törvény előírása szerint egy tagozat esetében nem mint magyar oktatók veszünk részt az egyetem vezetésében, hanem mint az önálló főtanszékek vezetői. Ha magyar oktatási vonal alakul (ahogy a Babes–Bolyai Egyetemen ugyanazon törvény alapján létrehozták), a vonal képviselői saját választási rendszert dolgoznak ki, ami az egyetemi charta szerves része kell legyen. Amikor Szilágyi Tibor professzor a szenátusban megkérdezte, hogy állítsuk-e össze ezt a szabályzatot, határozott nem volt a válasz. Így tehát a 73 százalék román oktató fogja eldönteni, hogy ki érdemes arra, hogy a nem létező magyar tagozatot képviselje. Tudom, hogy ez egy sebezhető álláspont, s egyesek szerint az egyetemen minden a legnagyobb harmóniában történik. Naponta többször egymás keblére borulunk, s az egyetértés csupán egy-két olyan izgágább elem miatt sántít, akiknek a saját karrierizmusukból kiindulva főnöki aspirációik vannak, s ők mozgatják a tömeget.
– Bár a magyar oktatók többsége távol maradt a választástól, mégis akadt három személy, akiket az ÁOK kari tanácsainak vezetőségébe beválasztottak, s a szenátusba jelölt 28 román oktató mellett hat magyar jelölt is szerepel. Hogyan vélekednek erről?
– Ezek az oktatók (két professzor és négy tanársegéd) megjelentek a jelölőüléseken és egyhangú szavazatot kaptak. Meg kellene nézni, hogy a tanársegédek közül egyesek ismerik-e egyáltalán a magyar nyelvet, továbbá, hogy milyen nyelven végezték tanulmányaikat.
– Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy fenyegető, lejárató kampány folyik egyes magyar tanárok ellen. Mit szándékoznak tenni?
– Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. Ha már a fenyegetőzés szintjén vagyunk, az azt jelenti, hogy odaát is pánikhangulat lehet. A személyemre és másokra is elhangzottak nevetséges vádak.
Rólam azt állítják, hogy a magyar bábaképzőt miattam nem fogják akkreditálni. A valóság az, hogy amikor arra hivatkoztam, miszerint a törvény alapján mind a román, mind a magyar nyelvű oktatást külön kellene akkreditáltatni, azt mondták, szó sincs arról, hogy különválasszuk. Amíg ezt nem ismerik el, nincs miről tárgyalnunk.
A dékánhelyettes szavaihoz tegyük még hozzá, hogy a három rektorjelöltnek az egyetem honlapján levő menedzseri tervét átolvasva, ketten meg sem említik, hogy az intézményben, amelynek a vezetésére készülnek, egyáltalán létezik magyar oktatás. A kari tanácsokban és a szenátusban pedig a helyek egyharmadát szánják a magyar oktatóknak. Remélhetőleg a szerdán aláírt beadvány nyomán a szakminisztérium tenni fog azért, hogy a törvényességet a MOGYE-n visszaállítsa. Egyébként tovább folytatódik a kirakatválasztás, amelynek során a jövő héten megszavazzák a kari tanácsok és a szenátus tagjait, február végén pedig a rektort, majd márciusban a dékánokat.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

2012. február 8.

Elbocsátást helyeztek kilátásba a MOGYE egyik magyar oktatója számára
Elbocsátást helyezett kilátásba Constantin Copotoiu, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora az intézmény egy magyar oktatójával szemben, akit azzal vádol, hogy többnyire a magyar tagozat létrehozásával volt elfoglalva, és emiatt elmulasztotta teljesíteni hivatali kötelességeit. Az egyetem vezetője szerdán Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót, amelyen tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) „politikai alku” tárgyává tette a romániai kormányalakítási tárgyalások során az egyetem magyar tagozatának megalapítását. A tagozat létrehozását ellenzi az egyetem román többségű szenátusa, amely több mint fél éve nem hajlandó eleget tenni a román oktatási minisztérium felszólításának a magyar tagozat megalapítása ügyében.
A Mediafax román hírügynökség szerint a rektor azt állítja: Szabó Béla nőgyógyász, aki az egyetem dékánhelyettese, az utóbbi időben többnyire a magyar tagozat megalapításának ügyével volt elfoglalva, és Copotoiu szerint emiatt elmulasztotta idejében összeállítani a bábaképző szak engedélyének meghosszabbításához szükséges iratcsomót.
Copotoiu hozzátette, hogy a munka törvénykönyve szerint a szankció a munkaszerződés felbontását is jelentheti. Rámutatott: ezt nem tette meg, de nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ezt a legsúlyosabb szankciót is alkalmazza.
Schmitt Pál államfő január végén adományozta Szabó Bélának a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést az erdélyi magyar nyelvű orvosképzés elősegítéséért és annak jövőjéért folytatott tevékenysége elismeréseként.
A Mediafax szerint a rektor a külföldi „nyomásgyakorlást” is sérelmezte, és példaként említette a magyarországi egyetemektől kapott leveleket, valamint Magyarország bukaresti nagykövetének látogatását. Tavaly több magyarországi orvosi egyetem felajánlotta segítségét, hogy hajlandó kisegíteni oktatókkal a magyar nyelvű oktatást a marosvásárhelyi intézményben addig, amíg a tervezett magyar tagozat teljesíti az akkreditációhoz szükséges feltételeket.
Jelenleg állóháború folyik az egyetem és a román oktatási minisztérium között, miután a szaktárca nem hagyta jóvá az egyetem chartáját. Ez a dokumentum ugyanis nem teljesíti a multikulturális egyetemek esetében a román oktatási törvény által előírt követelményeket.
A rektor bejelentette, hogy a charta jóváhagyásának megtagadása miatt bepereli a minisztériumot, és készek nemzetközi bírósághoz is fordulni, mert úgy vélik, a kormány megszegi az alkotmány által szavatolt egyetemi autonómiát.
Az egyetemen egyébként folyamatban vannak a választások, amelyektől a magyar oktatók és diákok távol maradtak az önálló magyar intézetek elutasítása elleni tiltakozásként.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormányhatározat elfogadása révén tartja lehetségesnek a magyar tagozat megalapítását.
MTI
Erdély.ma

2012. február 9.

Az „igazság” egyik oldala
Sajtótájékoztató a MOGYE-n
egnap délben Constantin Copotoiu, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora – Brînzaniuc Klara rektorhelyettes valamint a szenátus román tagjai többségének a jelenlétében – az említettek álláspontját tükröző közleményt olvasott fel a sajtó képviselőinek. Az újságírókat a rektor szerint azért hívták össze, hogy ismertessék a marosvásárhelyi felsőoktatási intézménnyel kapcsolatos „igazságot.” A vita során a jelen levő szenátusi tagok egy része olyan heves kirohanással válaszolt a Népújság által feltett kérdésekre, amelyek alapján nem volt nehéz elképzelni az egyetem legfelső vezetőtestületében uralkodó hangulatot.
A rektor által szignált közlemény szerint aggodalommal figyelik Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének arra vonatkozó kijelentését, hogy a szövetség azzal a feltétellel vesz részt az új kormányban, ha politikai alku útján rendezik a MOGYE-n kialakult helyzetet. Az oktatási törvény minden előírását, köztük azokat is, amelyek a kisebbségi oktatásra vonatkoznak, betartják. Az egyetem által kibocsátott és jóváhagyott valamennyi dokumentumban és szabályozásban tiszteletben tartották és biztosították a magyar nyelvű oktatáshoz való jogot. „Ilyen körülmények között határozottan visszautasítunk bármilyen politikai beavatkozást az egyetem belső ügyeibe, s nem érthetünk egyet azzal, hogy az intézmény a politikai zsarolás eszközévé váljon” – áll a közleményben, amely szerint az egyetemen most folynak a törvényes választások, s az alkotmány által szavatolt egyetemi autonómia alapján a felsőoktatási intézmény bármely belső problémáját a vezetőségnek kell megoldania.
Az egyetem nem játékzseton, hanem olyan szakemberek testülete, akik romániai és európai csúcsokra emelték a marosvásárhelyi orvostudományt. Ezzel szemben az utóbbi időben az RMDSZ-párti kollégák, illetve egyes román kollégák is az egyetem hírnevének a csorbítására törekednek, azt akarván bizonyítani, hogy amióta 1962-ben bevezették a román nyelvű orvosképzést, csökkent az oktatás és kutatás minősége.
A sajtótájékoztató során a rektor sűrűn idézte az oktatási törvény azon cikkelyeit, amelyekkel a magyar tagozat megalakításától elzárkózó jelenlegi vezetés magyarázza a bizonyítványát. Véleménye szerint akkor kezdődött a politikum beavatkozása a MOGYE ügyeibe, amikor a felsőoktatási intézményt multikulturális egyetemnek nyilvánították. Ezt a szenátus nem kérte és nem is kérdték ki a véleményét – hangsúlyozta Copotoiu a többi romániai egyetem példáját hozva fel, amelyeken szintén több nyelven folyik az oktatás. Meglepődve vették tudomásul, hogy az RMDSZ-politikusok a magyar nyelv bevezetését kérték a MOGYE-n, majd leszögezte, hogy az előadásokat magyarul tartják, ami ellen a szenátus egyetlen román tagja sem tiltakozik. Sőt, kiálltak a magyar vonal létrehozása mellett, ha az a törvényes szabályozások (?) alapján történik – mondta, majd hozzátette, hogy egyetlen felelős vezető sem fog olyan fontos okiratokat aláírni, amelyek politikai egyezség alapján születtek.
Copotoiu rektor Markó Béla kormányfő-helyettessel és a tanügyminiszterrel folytatott megbeszélésen azt javasolta, hogy a magyar oktatási vonal létrehozására vonatkozó cikkelyben szerepeljen, hogy azt a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság és a szakminisztérium is jóvá kell hagyja és kormányhatározat kell szentesítse. A továbbiakban a rektor kifejtette, hogy a felsőoktatás minőségére vonatkozó törvény alapján minden öt egyetemi hallgatóra egy oktató kell jusson. Az egyetemen azonban a 400 román oktatóhoz viszonyítva több mint ezer diákra mindössze 90 magyar tanár jut. Ilyen körülmények között nem hirdethetnének felvételit magyar helyekre sem a gyógyszerészeti, sem a fogorvosi karon, az általános orvosin pedig csökkenteni kellene a magyar helyek számát.
A rektor beszámolt arról is, hogy a magyar oktatás érdekében a magyar kormány is megpróbált nyomást gyakorolni az egyetemre, de a látogatóban levő nagykövetnek sikerült megmagyarázni a helyzetet. A magyarországi egyetemek rektorai is kiálltak amellett, hogy megalakuljon a magyar oktatási vonal, de ugyanabban a közleményben elismerték, hogy az oktatók hiánya miatt nincsenek meg a szükséges feltételek. Az egyetem legnagyobb gondja a káderhiány – hangsúlyozta a rektor. A legutóbbi versenyvizsgán hat magyar oktatói helyet nem tudtak betölteni, mivel nem volt elég jelentkező, s akik megpályázták a helyeket, nem tettek eleget az új törvény által megszabott feltételeknek. A magyarországi gyógyszerészkollégák szintén levelet intéztek az egyetemhez, amelyben megfogalmazták a magyar nyelvű oktatás szükségességét, de senki sem jött el közülük, hogy meggyőződjön a valós helyzetről.
A rektor szemrehányást tett Hobai Ştefan professzornak, aki plágiummal vádolta meg az intézmény lapjában megjelent cikkek szerzőit.
Csak Marosvásárhelyen plagizálnak, csak az itteni románok? – hangzott el a kérdés, majd így folytatta: mindenütt a világon a tudományos cikkeket úgy írják, hogy másokat idéznek, természetesen megjelölve a forrást.
Constantin Copotoiu szerint a MOGYE tekintélyét rombolta Brassai Attila professzor is, aki valótlanságokat állított az európai fórumokon.
Amikor a politikusokkal és az egyetem vezetőségének magyar tagjaival egyezségre jutva, a már említett törvénycikkely megszavazását kérte a szenátusban, a magyar oktatók Szilágyi Tibor professzor vezetésével elutasították azt, s ezért nem szavazták meg a románok sem – sajnálkozott a rektor, aki szerint az új tanügyi törvény egyetlen cikkelye sem kötelezi az egyetemet, hogy a magyar oktatásra vonatkozó előírásokat szó szerint bevezessék. A későbbiekben arra hivatkozott, hogy a MOGYE a tanulmányok végeztével nem adhat ki oklevelet egyetlen végzősnek sem, ha nincs akkreditálva valamennyi oktatási programjuk.
Az egyetemi autonómiát az alkotmány szavatolja, s a szenátus jóváhagyásával lehet az intézmény szerkezetét, az oktatási programokat, az oktatási vonalakat létrehozni, módosítani. A MOGYE nem működhet csak a felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság engedélyével, amit csak a három nyelven folyó oktatás együttes akkreditálásával kaphattak meg. Ha létrejönne a magyar vonal, vannak olyan katedrák, ahol egy magyar oktató sincsen – mondta, s példának a saját szakát, a sebészetet is felhozta: az öt marosvásárhelyi szakklinikán mindössze két egyetemi tanársegéd képviseli a magyar oktatást.
Mivel az egyetem nem kapott időben választ az Oktatási Minisztériumtól, a szaktárca által is kifogásolt szervezési és működési szabályzatot érvényesnek tekintik, s a késésért keresetet nyújtanak be a minisztérium ellen.
– Az elmúlt évek során mit tett az egyetem, hogy a magyar oktatásban minden szükséges helyet betöltsenek?
Kérdésünkre a rektor azt válaszolta, hogy meghirdették az állásokat, de azokra nem volt jelentkező. Amióta a rektori tisztséget betölti, a magyar oktatók minden ilyen természetű kérését teljesítette. Kérdésünk kapcsán az Általános Orvosi Kar dékánja is az utolsó versenyvizsgára hivatkozott. Érdeklődésünkre, hogy a korábbi években mi volt a helyzet, a rektorhelyettes azzal érvelt, hogy az utolsó három évben minden egyetemen zárolták az állásokat, s az új törvény szerint nagyon pontosan megszabott és magas szintű elvárásoknak kell eleget tenni.
Jelenleg 45 állás meghirdetését várják – hangzott el a továbbiakban.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy a sebészetre az évek során miért nem vettek fel magyar fiatalokat, a rektor azzal érvelt, hogy nyolc éve várja, hogy jelentkezzen valaki, majd hozzátette, hogy a nőgyógyászatra és az ortopédiára már évek óta csak magyarokat vesznek fel. Azzal vádolta meg Szabó Béla professzort, hogy nem készítette el a bábaképző szakok akkreditációs dossziéját, amiért munkajogi pert indíthatnának ellene. Végül pedig azt rótta fel a magyar oktatóknak, hogy nem vettek és vesznek részt az egyetem vezetésében, csak az érdkeli őket, hogy megalakítsák a magyar tagozatot.
A egyetemi autonómia a törvény fölött áll, mivel az alkotmány szavatolja – szögezték le a szenátus jelen levő tagjai.
„Úgy gondoljuk, hogy az egyetem ellen a magyar kormány egy egész sor akciót indított. A múlt héten egy román újságíró tájékoztatott, hogy az országban fedett ügynökként egy magyar újságíró járt, aki azt akarta javasolni az egyik egyetemi oktatónak, hogy vásároljon meg egy doktorátusi dolgozatot, hogy azután megrágalmazza, lefilmezze, rögzítse, amit mond és feljelentse az Országos Korrupcióellenes Ügynökségnél, s bebizonyítsa, hogy mi, román oktatók mennyire korruptak vagyunk – hangzott el a rektor legmeghökkentőbb kijelentése a tegnapi sajtótájékoztatón.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

2012. február 10.

A MOGYE garanciát kér az RMDSZ-től
Ha az RMDSZ nem éri el, hogy az egyetemi tanév második szemeszterének kezdetéig, feburár 20-ig kormányrendelettel rendezzék a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar vonala önállóvá tételének ügyét, a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) a szövetség székháza elé vonul, és addig nem hagyja abba a tiltakozását, amíg az RMDSZ ki nem lép a kormányból – tette közzé az RMOGYKE álláspontját Ádám Valérián, a szervezet titkára.
Az egyesület elnöke emlékeztetett: több hónapon át tüntettek Marosvásárhely főterén az oktatási törvény vonatkozó előírásainak betartásáért, húsz éven át szavaztak az RMDSZ-re, most elvárják, hogy a szövetség kiálljon mellettük. Korábban a MOGYE magyar oktatói tíz pontban fogalmazták meg követeléseiket, az RMOGYKE felhívása is ezek betartására vonatkozik. A tanárok többek között kérik a döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozását, a beiskolázási szám újratárgyalását, a magyar oktatók arányának növelését, a vezetői tisztségek paritásossá tételét, az intézmény háromnyelvű feliratozását.
Constantin Copotoiu, a MOGYE rektora kilátásba helyezte: Szabó Bélát, az egyetem dékánhelyettesét elbocsájtja, mert az utóbbi időben többnyire a magyar tagozat megalapításának ügyével volt elfoglalva, s emiatt elmulasztotta idejében összeállítani a bábaképző szak engedélyének meghosszabbítását. Az egyetem vezetője tiltakozott amiatt is, hogy az RMDSZ a kormány támogatásának feltételéül szabta az egyetem magyar tagozatának megalapítását.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. március 8.

MOGYE-ügy: a miniszterelnök nem enged az RMDSZ „zsarolásának”?
Borbély László környezetvédelmi miniszter szerdán kijelentette: a kormánykoalícióban „mindenki egyetért” azzal, hogy a MOGYE ügyét kormányhatározattal kell rendezni. PDL-források szerint azonban a nagyobbik kormánypártban nagy a felháborodás a szövetség által adott ultimátum miatt, a kormányfő pedig már a kisebbségi kormányzásra készül.
Borbély – aki az RMDSZ politikai alelnöke – szerdán elmondta: a kormánykoalíción belül mindenki egyetért azzal, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult helyzetet kormányhatározattal kell rendezni, a vita a határozat tartalmáról folyik.
Borbély szerdán azt mondta: adminisztratív jellegű kérdésről van szó, a MOGYÉ-nek vissza kell térnie a törvényes keretek közé.
Mint arról tájékoztattunk, eredménytelenül zárult kedden a koalíció tanácskozása a MOGYE magyar tagozatának megalakításáról. A PDL március 12-ig haladékot kért, Markó Béla kormányfőhelyettes szerint pedig „amennyiben jövő kedden kormányhatározattal nem rendezzük ezt a kérdést, és nem érvényesítjük a törvényességet a MOGYÉ-n, akkor minden valószínűség szerint nem tudunk együtt menni tovább”.
A kormány fő erejét adó PDL-ben azonban nagy az elégedetlenség amiatt, hogy az RMDSZ jelezte, kilép a kormányból, ha nem oldódik megy a MOGYE ügye – írta a realitatea.net a NewsIn hírügynökségre hivatkozva.
A hírügynökség politikai forrásokat idéz, amelyek szerint a demokrata liberálisok nem hajlandók engedni az RMDSZ „zsarolásának”.
A források szerint a koalíció kedd esti értekezlete rendkívül feszült hangulatban folyt. Mihai Răzvan Ungureanu miniszterelnök „nagyon határozott volt, azt mondta nekik (az RMDSZ-nek – szerk. megj.), hogy a kormány kisebbségi kormányként is működhet, más szóval elutasította az ultimátumot” – mondták az idézett források.
A NewsIn által megkérdezett PDL-politikusok szerint kevéssé valószínű, hogy az RMDSZ ellenzékbe vonul, ráadásul választási évben, mivel a szövetség nem csupán néhány miniszterrel, hanem államtitkárokkal, állami hivatalok vezetőivel, prefektusokkal vesz részt a kormányzásban.
Sorin Frunzăverde, a PDL első alelnöke tegnap Resicabányán úgy nyilatkozott, hogy a MOGYE ügyében mindenképpen megtalálják a megoldást, de úgy vélte, ez nem annyira a kormány, mint inkább az oktatási tárca feladata. Hozzátette, normális esetben nem a kormány feladata megoldani az akadémiai körökben jelentkező problémákat.
Hasonlóan vélekedett tegnap Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a PDL alelnöke is, aki nagy hibának nevezte, hogy a politikum megpróbál beavatkozni az egyetem ügyeibe. A Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi szervezete közleményben hívta fel a figyelmet, hogy a kormánypártok „cinikus módon” politikai alkuk tárgyává süllyesztették a MOGYE-t.
Ezzel szemben Eckstein-Kovács Péter volt államfői tanácsos tegnap arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az egyetemi autonómia elve hazánkban is létezik, a MOGYE esetében muszáj közbelépnie az államnak, mivel ott nem érvényesül a törvényesség. „Itt nem politikai problémáról van szó, hanem a törvényességről, és az egyetem vezetőségének eleget kellene tennie a törvényi előírásoknak” – mondta az RMDSZ Szabadelvű Körének alelnöke, utalva arra, hogy az új tanügyi törvény értelmében a multikulturális egyetemeken létre lehet hozni kisebbségi tanszékeket.
A MOGYE-n azonban nem tettek eleget a felkérésnek, sőt a legutóbbi szenátusi ülésen menesztették azokat a magyar dékánhelyetteseket, akik kiálltak a magyar főtanszékek létrehozása mellett. Az általános orvosi karon Szabó Béla helyébe Gábos Grecu Iosifot jelölték, míg a fogorvosi karon Sipos Emese helyett Dónáth Nagy Gabriellát javasolták a funkcióba. Nagy Örs rektorhelyettes úgy nyilatkozott, ő sem vállal további funkciót, sem szenátusi tagságot.
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 14.

Közvitán a MOGYE-vel kapcsolatos kormányhatározat-tervezet
A tanügyminisztérium honlapján közvitára bocsátották annak a kormányhatározatnak a szövegét, amellyel a kabinet egy új, magyar és angol tannyelvű kart hoz létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
A kormány csupán első olvasatban tárgyalta kedd délelőtti ülésén a MOGYE magyar tagozatát létrehozó kormányhatározatot. A dokumentumot a tanügyminisztérium honlapján hozták nyilvánosságra. A tervezet tulajdonképpen a romániai egyetemek ideiglenesen vagy véglegesen akkreditált szakjait és a beiskolázási számait felsoroló 2011/966-os kormányhatározatot módosítja. A határozat mellékletét képező táblázat pedig a MOGYE karainak és képzéseinek a leírását tartalmazza. A táblázat az egyetem három meglévő kara mellett egy negyedik kart is tartalmaz. Ennek orvosi és gyógyszerészeti kar a neve. A karon belül ötféle képzést rögzít elsősorban magyar, de emellett angol és román nyelven is. A magyar nyelvű nővérképzésre ötven helyet szab meg, a magyar nyelvű orvosképzésre kétszáz helyet, az angol nyelvű orvosképzésre ötven helyet, a magyar nyelvű gyógyszerészképzésre 75 helyet, a bábaképzésre pedig 25 helyet szab meg, megjegyezvén, hogy e helyek felét a román és másik felét a magyar nyelvű bábaképzés számára tartják fenn. E negyedik kar szakjai közül a nővérképző, a gyógyszerészeti és a bábaképző szak kap ideiglenes akkreditációt. Az általános orvosi szakot mind a magyar, mind az angol képzési nyelven végleges akkreditációval rendelkezőnek tekinti a kabinet.
A kormányhatározat indoklásában az áll, hogy a kormány a jogszabállyal fejleszteni szeretné az egyetemek multikulturális és többnyelvű jellegét, hogy ezzel az országos oktatási rendszert jobban megfeleltesse az európai rendszernek.
A tervezet alátámasztása azt is tartalmazza, hogy a jogszabály közzétételével a MOGYE-n el kell indítani az új karon belüli választások procedúráit, hogy az új kar immár a legjobb körülmények között működhessen a 2012–2013-as tanévben.
A kormányhatározat-tervezetet tíz napra bocsátották közvitára. A kormány ezt követően szövegezi meg a végleges határozatot.
Az oktatási törvény egyébként előírja, hogy a kormány-határozat kibocsátásáról az egyetem szenátusával is tanácskozni kell.
Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök a kormányülés előtt közölte, késő éjszakáig egyeztették a jogszabály szövegét, személyesen beszélt telefonon a marosvásárhelyi román diákliga egyik képviselőjével. A kormányfő hangsúlyozta, legfőbb törekvése az volt, hogy az egyetem hallgatóinak ne legyen vesztenivalójuk, az oktatás végén érvényes diplomát kapjanak a kezükbe.
Ungureanu azt is megemlítette, örvendene, ha német nyelvű képzés is indulna a marosvásárhelyi egyetemen.
Jogszerű döntést hozott tegnap a kormány – nyilatkozta érdeklődésünkre dr. Szabó Béla egyetemi tanár, aki a magyar oktatók képviseletét vállalta. Várjuk, hogy a vitát követően életbe lépjen a határozat, mivel ez lehet a magyar tagozat megmaradásának a garanciája a MOGYE- n. A következő lépésben el kell dönteni, hogy hány főtanszék alakul a karon belül, meg kell választani ezeknek a vezetőit, s módosítani kell a chartát azzal kapcsolatosan, hogy az új karnak hány képviselője legyen a szenátusban. A magyar oktatásért felelős rektorhelyettest is az új kar oktatói kell kijelöljék.
Népújság (Marosvásárhely)

2012. március 15.

A titkosszolgálat mindent tudott a kolozsvári gyülekezetekről
Szekuritátés dossziék nyomában 7.
A magyarság szempontjából kiemelt fontosságú városokban a Ceauşescu-éra állambiztonsága az egyházakra is jobban figyelt, az egyházi szolgák minden lépéséről tudott. A megfigyelés, az állandó zaklatás és a szekuritátéval történő együttműködés között gyakorta csak egy lépés volt. Aki ennek a lépésnek ellen tudott állni, az a nyolcvanas évek sötét periódusában is tiszta ember maradt. Egy idő után a szekuritáté csak figyelte, és mivel beszervezni nem tudta, lemondott róla. A szekuritátéval folytatott másfél évtizedes harc körülményei között is tisztán maradt lelkészek sorába tartozik Ferenczy Miklós kolozsvári lelkész, a Pata utcai gyülekezet lelkipásztora. A vele készült kétrészes beszélgetés egyik szomorú végkicsengése szerint a nyolcvanas években a református egyház minden szintű vezetése a szekuritáté ellenőrzése alatt állt. – Beszélgetésünk előestéjén fogadta el a román törvényhozás a lusztrációs törvényt. Örül ennek? – Az egyház abban különbözik a lusztrációs törvény „célközönségétől”, hogy a lelkészekre különleges dolog hárul: Isten igéjét hirdetik, Jézus szavai szerint az igazságot kell kimondják. Éppen emiatt az egyházban sokkal fontosabbnak tartom a múlttal való szembenézést. Nem a kirekesztés, a ledorongolás a cél, hanem azon személyek lelkiismeretén könnyíteni, akik a kommunista rendszer titkosszolgálati gépezetében valamilyen formában aktívan részt vettek. – Mikor jelentkezett életében először a szekuritátés tiszt? – Szolgálatomat 1974-ben kezdtem Pusztakamaráson: innen szolgáltam be Feketelakra, Gyekébe és Vajdakamrásra. A következő évben a második lelkészképesítő vizsgára készültem, amikor egyik nap egy férfi állított be a papi lakra. Az azelőtti héten jelezték a dési egyházmegyétől, hogy a kegyszerek ellenőrzése végett érkezik valaki, én pedig azt hittem, hogy attól az állami hivataltól keresnek, és azzal fogadtam az idegent, hogy már vártam a jelentkezését. A vendég meglepődött, aztán tisztázta a félreértést, hogy ő az állambiztonság tisztje. Ma is tisztán emlékszem a beszélgetésre. Elmondta, tisztában van, mi történik a faluban, hogy ki mit csinál – erről informátorai jelentenek –, de ő arra kíváncsi, hogy mit gondolnak az emberek? Mivel ezt szerinte legjobban a pap ismeri, rögtön nekem szegezte az ajánlatot, hogy erről aprólékosan tájékoztassam a jövőben. A beszélgetés annyira meglepett, hogy hirtelen kibúvót kerestem: mondtam, hogy vizsgáznom kell, és már a körmömre égett a gyertya. Elmondtam neki: nem tudok, de nem is akarok ilyesmivel foglalkozni. Erre meglepő választ kaptam: több professzoromat ismeri, és megbeszéli velük, hogy segítsenek a vizsgákon, így nem lesznek gondjaim. Mondtam, ezt nem tudom vállalni, nem kérek a segítségéből, majd boldogulok egymagam. A tiszt akkor elment, és én többet soha nem láttam. – Az első találkozót könnyen megúszta, de mi következett utána? – A tiszt többé nem keresett, de a faluban kellemetlenségeim támadtak. A gyerekek csapatostól jártak vallásórára, a feleségem közben a helyi iskolában tanított. Bevezettem a gyülekezetbe, hogy a gyerekek rövidebb zsoltárokat tanuljanak, amelyekből a vasárnapi istentiszteletek keretében – Biblia-olvasásként – elmondtak vagy felolvastak. Fontos volt számunkra, hogy templomi közösségben gyakoroljuk a magyar nyelvet, a magyar beszédet. A helyi ortodox lelkész azonban feljelentett. Hogy a gyerekeket eltávolítsák a templomból, vasárnapra iskolai foglalkozásra rendelték be őket néhány tanárral együtt. Kezdeményezésük mégsem volt sikeres, mert a „vasárnapi iskolából” a gyerkőcök rendszerint ellógtak, és nálam kötöttek ki. Előbb volt a vallásóra, és utána következett a vasárnapi istentisztelet. – Gondolom, ez akkoriban főbenjáró bűnnek számított... – A történet elmérgesedett, és a helyi tanügy nem tudott megbirkózni a feladattal. Rövidesen behívtak a néptanácshoz. Az asztalnál hat-nyolc pártaktivista fogadott, engem pedig velük szemben ültettek le, egyedül. A fejemre olvasták, hogy micsoda dolog az, hogy én vallásos propagandát folytatok magyarul a gyerekek körében. A „vallatók” között a megyei tanfelügyelőségtől a községi, iskolai pártbizottságig mindenki képviselve volt. Hosszú és kényelmetlen beszélgetés következett. Nem fenyegetőztek, de felhívták a figyelmem, hogy hagyjam a tanítást a tanárokra, és foglalkozzam az egyház dolgaival. Zavarta őket, hogy nem csak a magyar tagozat gyermekei, hanem a román tagozatra beiratkozott magyar gyerekek is eljártak vallásórára. – Betiltották a további foglalkozásokat? – Megtiltani nem tudták, folytatásukhoz azonban az esperesi hivatal támogatására volt szükségem. András Péter espereshez írott levelemre – amiben igazoló papírt kértem, hogy nemcsak jogom, hanem kötelességem is a gyerekekkel foglalkozni – választ nem kaptam. Végül elmentem a területileg illetékes tanfelügyelőhöz, aki kijött Pusztakamarásra. Mivel a tanácselnökkel nem találkozott, rajtam keresztül üzent neki, hogy keresse meg Kolozsváron. A tanfelügyelő megértette, hogy itt egyházi bibliaóra folyik, így többé nem zaklattak. Azt követően is találkoztunk a gyerekekkel minden szombat délután és vasárnap délelőtt. A történet után mégis visszafogottabbá, elővigyázatosabbá váltam. – Kemény Zsigmond sírja és Sütő András szülei miatt, gondolom, Pusztakamarásra jobban odafigyelt a szekuritáté. Ennek milyen jelei voltak a faluban? – Akkoriban rengeteg magyarországi vendég járt a faluba, amit a besúgókon keresztül minden bizonnyal ellenőriztek, de nyíltan nem volt problémánk. Még akkor sem, ha magyarországi ismerős aludt nálunk. Behívattak a helyi milíciára, és egy kis csomaggal rendszerint el lehetett kerülni a büntetést. – Volt-e sejtése arról, hogy a presbitériumból, a hívek közül ki jelenthet? – Meggyőződésem, hogy nem ők jelentettek. Egyszerű falusi emberek voltak a híveim, akiktől őszinteséget, szeretetet és alázatot lehetett tanulni. Sokuknak az írás is gond lett volna egy jelentés elkészítéséhez. Nem ebből a körből kerültek ki a besúgók: azokat valószínűleg zömmel a tanügyből szervezték be. Ha a besúgók szomszédaim vagy egyháztagjaim lettek volna, nehéz órákat szerezhettek volna nekünk, de ez nem történt meg. Szinte hetente jöttek magyarországi látogatók, de ebből én soha nem csináltam titkot, mert nem volt, mit titkolnom. A híveim tudtak róla, sokszor együtt beszélgettünk velük. Sok ismerősöm, barátom volt Magyarországról, és én büszke voltam arra, hogy Pusztakamaráson szolgálhatok. – 1982-ben került Kolozsvárra, a Pata utcába. Mi volt ennek a váltásnak az előzménye? – 1981 adventjének egyik istentiszteletén Kolozsvárról meglátogatott a presbitérium. Turistaként, átutazókként mutatkoztak be. Csak késő este tudtam meg, hogy a Pata utcai gyülekezet presbiterei voltak, akik nyolc gyülekezetet látogattak meg. 1982 májusában – meghívásra – Pata utcai lelkész lettem. – Akkoriban nehéz volt bekerülni Kolozsvárra, hiszen a magyarság számára zárt városnak minősítették… – A gyülekezetnek lehetősége volt lelkészt meghívni, vagy versenyvizsgát hirdetni, de a történet mégsem ilyen egyszerű. Előttem Adorjáni Kálmánt választotta meg a gyülekezet, ezt a választást azonban a szekuritáté meghiúsította. Az egyházakkal foglalkozó szekustiszt, Ungvári József több presbitert megkeresett, és megfenyegette őket, a megválasztott Adorjáninak pedig végül vissza kellett lépnie. A presbiterek erről idejében tájékoztattak engem, ezért indulásból óvatosabb voltam. – Mennyire volt terhelt a presbitériummal való kapcsolata, miután kiderült, hogy több egyházi szolgát zaklatott a szekuritáté? – A presbitériummal mindig olyan kapcsolatot tartottam fenn, hogy őszintén tudjunk beszélgetni. Ebből az következett, hogy rövidesen telefonon jelentkezett a szekustiszt, és elmondta, mindent tud a gyülekezeti dolgokról. Rájöttem, hogy a gyülekezetben beépített emberük van. Ezen úgy próbáltam segíteni, hogy a gyakori családlátogatások alkalmával őszintén elbeszélgettem az emberekkel. Ilyenkor megnyílt mindenki, és olyan dolgokat is elmondtak, amiből komoly kellemetlenségei támadhattak volna a családnak, ha ezt valaki jelenti… – De ezek a beszélgetések nem szivároghattak ki... – Bizony volt, ami kiszivárgott, mígnem rájöttünk, hogy segédlelkészem, Vetési László jelent rólam és a gyülekezeti tagokról a szekuritáténak. Olyan dolgokról szerzett tudomást a szekuritátés tiszt, amit csak én és a segédlelkészem tudhattunk, így rájöttem, hogy ezeket ő jelentette. Volt úgy, hogy az est leple alatt magyarországi vendéget szállásoltam el titokban, közben a gépkocsiját máshol hagyta, de másnap délelőtt már mindent tudtak a vendégről… Ilyenkor protokolláris jelentést kellett készítenem az egyházmegyének, de mint később kiderült, ezek a belső egyházi iratok az esperesi hivatalból átjutottak a szekuritáté kezébe. Az egyházi vezetés minden lépéséről tudott a szekuritáté. Vetési jelentései nyomán Ungvári heti rendszerességgel felhívott telefonon és beolvasta, hogy az előző héten hol jártam, kivel beszéltem és miről csevegtünk. Megdöbbentő aprólékossággal tudott mindenről. Ismételten tudtomra adta, hogy vigyázzak, mivel foglalkozom. – Mikor ért véget ez a kálvária? – Vetési László 1984 tavaszán ment el a gyülekezetből. A helyébe Trombitás Károly segédlelkészt helyezték ki. Okulva Vetésivel való kellemetlenségeimből felhívtam a hívek figyelmét, hogy a segédlelkésszel közös családlátogatásokon csak olyasmiről beszéljenek jelenlétünkben, ami nem árthat családjuknak. Nem tudhattam, ki az új segédlelkész, emiatt elővigyázatos voltam. Az emberek elcsodálkoztak, de értettek a szóból. Akkor történt meg, hogy egy ismerősöm elmondta, hol van a telefonkészülékbe beépített lehallgató. Kibontottuk a telefont, és kiszedtük belőle, de egy negyedóra sem telt el, és jöttek a telefonosok ellenőrizni a készüléket. Elvitték a telefont, és visszahozták, mi meg újból kiszedtük belőle, de harmadjára már lepecsételt készüléket kaptunk. Ezután a középső szobában mindig hangosan szólt a rádió a telefon mellett, ha valakivel egy másik helyiségben beszélgettünk... – Volt-e kellemetlensége a második segédlelkésszel? – Miután az első viselt dolgairól tudomást szereztek a hívek, a presbiterek úgy döntöttek, hogy nem igényelnek többé segédlelkészt. A gyülekezetből öttagú presbiteri küldöttség kereste fel a püspököt, hogy vonja vissza segédlelkészi kinevezését, mert a gyülekezet erre nem tart igényt. Megdöbbentő módon a presbiterek még vissza sem értek hozzám – akkoriban javították a Pata utcát, így gyalog jöttek – és a szekustiszt üvöltve hívott telefonon, hogy hogyan merjük keresztülhúzni a püspök úr jogkörét? Hiába magyaráztam, hogy a lelkészt és a segédlelkészt is a presbitérium alkalmazza, így neki joga van eldönteni, hogy igényt tart-e rá vagy sem, a szekustiszt fenyegetőzött. Az embereket azonban ez már nem érdekelte: szembementek a püspök és a szekuritáté parancsával anélkül, hogy bántódásuk esett volna. Visszamondták Trombitás Károly segédlelkészi szolgálatát, így jó darabig nem volt segédlelkészünk. – A nyolcvanas évek második felében a Pata utcai gyülekezet ifjúsági foglalkozásairól volt ismert a városban, sok magyar egyetemista járt ide. Gondolom, ez újabb besúgók beépítését vonta maga után... – 1986-ban én vezettem be elsőként Kolozsváron a video használatát egyházi szolgálatra. Ez is vonzotta a fiatalokat, és hamarosan a legnagyobb magyar ifjúsági csoport működött a Pata utcai gyülekezetben. Gyakorta száz-százötven fiatal is részt vett a foglalkozásokon. Én tartottam a bibliaóra bevezetőjét, a többit maguk a fiatalok szervezték meg. Akkoriban már Gy. Szabó Béla hagyatékát gondoztam, így bemutathattam a Jelenések című sorozatát is. Néprajz, művészettörténet, egyháztörténet, vallástörténet és irodalomtörténet volt a gyakoribb téma, és ezekre a fiatalok előadásokkal készültek. Sokszor láttam közöttük gyanús, nem oda tartozó bőrkabátos férfit is, akiről sejteni lehetett, hogy honnan van, de az előadássorozatot jó darabig nem zavarta meg senki. 1988-ban hívatott az akkori esperesem, Csutak Csaba, hogy érdeklődik felőlem a szekus, és le kell állni az ifjúsági sorozattal. Mondtam, leállunk, de a következő vasárnap kihirdetem a szószékről, hogy egyházi és más világi hatóságok kényszerítenek erre. Az esperes kijelentette, hogy ezt nem tehetem meg! Az ügy érdekessége, hogy a vele folytatott teljes beszélgetés a szekuhoz került, ami benne található a dossziémban. Az ifjúsági előadássorozatot a hatalom nyomására végül le kellett állítani. – Hogyan folytatta az együttműködést a fiatalokkal? – Sokat kirándultunk. 50-55 gyülekezeti fiatallal Erdélyt átszelő vasúti körjegyet vásároltunk, felkerestünk történelmi helyeket. Kiderült, hogy közöttük is van beépített ember. A szeku egy olyan fiatalt talált, akit valamilyen félrelépése miatt zsarolt. Erről akkor szereztem tudomást, amikor az egyik presbiteremet megkereste a szekuritátés tiszt, hogy mindent tud a fiatalok útjáról, hol jártak, kivel beszéltek, és miket mondott nekik a pap. Az ügyből végül nem lett baj, mert a kiránduláson semmi olyasmi nem történt, amit rejtegetni kellett volna. Mégis kellemetlenségeim adódtak, amikor az ifjúsági csoportomból nyolcan átszöktek Magyarországra a zöldhatáron. A szekuritáté azt akarta rám fogni, hogy én biztattam fel őket a szökésre. Beismertem, hogy beszéltem a fiataloknak Magyarországról, de egyiket sem biztattam soha arra, hogy a zöldhatáron át távozzanak Erdélyből. Makkay József
(BEJEFEZŐ RÉSZE JÖVŐ HETI LAPSZÁMUNKBAN)
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2012. március 17.

A kisebbség kisebbségijeként szolgálatnak tekintem munkám”
Sas Péter irodalomtörténésszel a művelődés és a kultúra „földjéről” beszélgettünk
„Nem tudnék nem foglalkozni az erdélyi művelődéstörténettel, mely mindig tartogat meglepetéseket, s ha valaki elég kitartóan udvarol, elnyerheti kegyeit” – vallja Sas Péter budapesti művelődés- és irodalomtörténész. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja keretében működő Irodalomtudományi Intézet kutatójának fő érdeklődési köre, szakterülete Erdély művelődéstörténetének feltárása. Az elmúlt években szinte sorozatban jelentek meg tudományos munkái az adott témakörben. Honnan ered Erdély iránti vonzalma, hogyan lehet ilyen ütemben dolgozni, miként látja a kutatási lehetőséget – faggattuk a vele készített beszélgetés során.
– Magyarországi születésűként honnan ered Erdély művelődéstörténete iránti érdeklődése? Mivel magyarázható ez a vonzalom?
– Erre két magyarázat lehetséges. Az egyik: a kolozsvári Óvár egyik házának emléktábláján olvasható, hogy abban élt és alkotott Kőváry László, a 19. század jeles történésze. Egyik híres mondása szerint „Erdély egy gazdag, de ismeretlen múzeum”. Véres és tusakodásokkal terhes történelmének ismerete ellenére mindig a művelődés és a kultúra földjének tekintettem, ahol a beáramló európai értékek erdélyi színezetet kaptak, az erdélyi elme szüleményei pedig bebizonyították, hogy a világ értékítéletében egy ország megítélése során nem mindig a terület nagysága és a lakosság lélekszáma a meghatározó. Ösztönösen az Erdélyben született formák, színek, gondolatok, ízek között érzem otthon magam, szinte hihetetlen, de ezzel az érzésvilággal születtem. Nem tudnék nem foglalkozni az erdélyi művelődéstörténettel, mely mindig tartogat meglepetéseket, s ha valaki elég kitartóan udvarol, elnyerheti kegyeit. Az nem lehet véletlen, hogy három évszázad alatt csak nekem jutott eszembe, hogy a piarista templom egyik ereklyetartójában megkeressem az oda rejtett igazoló okiratot, amely szerint a benne foglalt ereklye a rendalapító szövettel felfogott vércseppje. Azóta a megillető tisztelet veszi körül. Korábban nem olvashattunk arról, hogy a ferences templomban reneszánsz, virágos mennyezetmaradvány van, vagy a Szent Mihály-templom orgonakarzatán milyen kormeghatározó bekarcolás–nyomok vannak. Vagy, hogy a századfordulón a szerző megjelölése nélkül megjelent novella–füzérecske Bánffy/Kisbán Miklós zsengéit tartalmazza. Ezekkel és egyéb felfedezéseimmel nem kérkedni akarok, sőt, rámutatni arra, hogy a nagy dolgok mellett milyen fontosak a részletek, amelyek csak úgy mutatják meg magukat, ha valaki megfelelő alázattal közelít feléjük. Én – a kisebbség kisebbségijeként – szolgálatnak tekintem a munkámat, melynek az a fedezete, hogy semmilyen címem és rangom nincsen, a tudományos kutató másnak semmitmondó titulusa tökéletesen kielégít. A másik indoklás: egyik nagyanyám révén a nemes Háromszék egyik településéből erednek ama bizonyos meghatározó gyökerek, amelyekre egy Brassóban készült családi címer emlékeztet. Az egyik magyarázat nem zárja ki a másikat.
– Az utóbbi időszakban gyakran előfordult, hogy egy év alatt több kötetet is letett az asztalra. Hogyan lehet ennyi idő alatt több könyvet is írni?
– A hangya testtömegének meghatározhatatlan többszörösét képes összegyűjteni a rendelkezésére álló egy esztendő alatt. Az én testtömegemhez arányosítva végképp nem elegendő az évi egy kötet. Már több kombináció született, például, hogy esetleg valamilyen segítő csapatom van, akik összegyűjtik az adatokat, és megírják a könyveket. Erre csak azt válaszolhatom, amit a helyi Karitásznál szociális munkára jelentkezett csilingelő tájszólásban megszólalt székely leányka, hogy van egy csoportja, amely körülbelül belőle áll. Így vagyok ezzel a dologgal én is. Egy korábbi időszakban szocializálódtam, amikor nem külön pályázati pénzből, ösztöndíjból vagy egyéb juttatásból, hanem a rendelkezésre álló havi fizetésből kellett megoldani egy-egy tudományos kutatás költségeit is. Aki foglalkozott valamilyen téma kutatásával, feldolgozásával, tudja, hogy egy hosszabb munkafolyamatról van szó. Egy-egy kötetben sok-sok esztendő munkája rejlik, s arra nincs garancia, hogy az elkészült kézirat hamarosan könyvvé formálódhat. Ezen a területen is a pénz diktál, egyetlen kiadó sem kockáztat saját zsebből, főleg, ha üres. A kiadáshoz pályázati forrás, vagy egy mecénás, utolsó reményként lottónyeremény szükségeltetik. Ezért összegyűlhetnek a kéziratok, amelyek a szerencsés véletlen összjátéka folytán egyszerre formálódhatnak át egyik kedvencem, a Gloria nyomdagépe segítségével könyvekké. Tíz kéziratom fekszik évek óta más-más kiadónál, melyre eddig nem jutott támogatás. Az egyik Gyalui Farkas, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának emlékirata. Most azért izguljak, nehogy egyszerre kapjanak támogatást, és ugyanazon évben megjelenjenek? Az más kérdés, ha évfordulós jellegű kiadványról van szó, ott kötelez a határidő, s a szerző nem várhatja meg, amíg az 50. évfordulóból 100. lesz. Szabad világunk szótárából mintha hiányozna a „kell” kifejezés. A kolozsmonostori apátság megalapításának 950. évfordulójáról, vagy a Marianum felszentelésének 100. jubileumáról meg kellett emlékezni. Ezekkel a könyvekkel is meg kellett haladnom a szokványosnak és elfogadhatónak tekintett évi könyvkiadási mértéket. Nem állt rendelkezésre másnak egy kiérlelt kézirata sem, pedig egy évforduló elkövetkezésének kiszámítása nem egy túlságosan bonyolult matematikai művelet.
– Ilyen alkotási ütem esetleg nem megy a minőség rovására? Ön hogyan látja ezt?
– Ez is egy komoly és profi kérdezőre valló tudakozódás, amelyet külön köszönök. Szakmám, foglalkozásom és hivatásom szerint tudományos kutató vagyok a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Irodalomtudományi Intézeténél. Most egy igazán fontos irodalomtörténeti jellegű feladatom van, a két világháború közötti erdélyi irodalmi viták bemutatásának kötetté formálása. Munkaköri leírásom szerint az erdélyi művelődéstörténet kutatása és feldolgozása a fő feladatom. A hivatalos jellegű megfogalmazás szerint irodalom- és művelődéstörténész vagyok. Ez azért lehetséges, mert soha nem hagytam magam beskatulyázni, és soha nem hagytam magam letéríteni arról az útról, amin végig szeretnék menni. Olyan is volt korábban, hogy az erdélyi kutatásaim támogatásának hiányában inkább elmentem szellemi szabadfoglalkozásúnak, mint a biztos kenyér reményében mással foglalkozzam. Akkor csak abból éltem családommal együtt, amit kutattam és feldolgoztam. Kétszer voltam az Országos Tudományos Kutatási Alapnál három-három, és hétszer a Nemzeti Kutatási Alapnál egy-egy éves kutatásnál témavezető (és beosztott egy személyben). Ha munkáim fércművek lettek volna, biztosan nem kellettek volna, s nem dobtak volna ki értük pénzt az ablakon. (Megjegyzem, onnan is maradt még egy-két kéziratom, amiket folyamatosan bővítek.) Minden hasonló területen dolgozó erdélyi szakember tudja, hogy olyan gazdag a helyi művelődéstörténet, és olyan különleges személyiségek voltak művelői, hogy két élet kevés lenne bemutatásukhoz. A másik nem szubjektív, tudományosabb magyarázat. Az Európai Unió mindent szabályoz és minősít. Az akadémiánál közleménystatisztikát és tudománymetrikai adatokat állítanak össze. Személyes adataimnál 138 publikációmat (ebből 50 könyv, a többi könyvfejezet és tanulmány) jegyzi a rendszer, valamint félszáz olyan tudományos hivatkozást, amelyekben valamelyik munkámra utalnak.
– Miként használja ki az országhatárokon átívelő kutatási lehetőségeket? Ütközött-e valamilyen akadályokba munkája során?
– A monarchia korában kialakult Budapest-központúság és a hányatott magyar történelem okán a források jelentős része átível az országhatárokon. Ezeket kell egyesíteni, hogy megkaphassuk az egykori egészet, vagy a most létező részét, ami a feldolgozásnak csak kiindulópontja. A kutatás egyfajta nyomozás, mindig előkerülhet újabb adat, vagy kialakulhat más értelmezés. Ezért lehet újat mondani Kós Károlyról, vagy más szemszögből láttatni a már számtalanszor bemutatott Bánffy Miklóst. Utóbbi kapcsán a nemrég megjelent Mózes Huba emlékkönyvben bemutattam, nem minden hamvadt el Bonchidán, sok különleges tárgynak ma is meg kellene lennie. Nemcsak a közgyűjtemények anyagai, családok is kényszerűen szétváltak, fontos irat- és levelezésanyagok szóródtak szét, amelyeket a leszármazottak sok esetben kidobtak, vagy eladtak. Láttam nagyon becses levelezésanyagot tyúkok alá tett fészekként, hogy végül trágyázzák a kertet. Ha egyszer elmesélném Kós Károly levelezése kiadásának „műhelytitkait”, nagy mennydörgések hallatszanának Sztána felől, és nem Pesten ütne be az istennyila. Nagyon sok a kényes ügy, nem politikai, inkább etikátlannak tűnő hátterük miatt. Hiába dolgoztam fel a zabolai Mikes-kastély 1945-ös leltárát, melyből tudhatnánk a falakat díszítő száz festményről, Sepsiszentgyörgyön két éve halogatják a kiadását. A Kelemen Lajos hagyatékának firtatásakor kapott válaszokról aztán végképp ne beszéljünk. Ezzel le is zárom, mindenki a maga lelkiismeretével kell, hogy lefeküdjön és felébredjen.
– Magyarországiként milyen az erdélyi kutatókkal, értelmiségiekkel való együttműködése? Milyen módon lehetne jobban ösztönözni a közös munkát?
– Igyekeztem a honi szakerőkkel együttműködni, inkább személyes módon, mint intézményi keretben. Jelentkeztem Jakó Zsigmondnál is, aki megértette és méltányolta fiatalos lelkesedésemet. Többedik találkozásunk után – egy utcában laktunk, ha Kolozsvárt voltam, a telefonhívás után átmentem a túloldalra, egy kávéra, később ötórai teára – egész életre szóló buzdítást adott az általa összeállított Erdélyi okmánytár első kötetében: „Sas Péternek, aki segíteni akar nekünk az erdélyi múlt feltárásában, sok sikert kívánva. Kolozsvárott, 1998. márc. 12-én, Jakó Zsigmond.” Nem cigarettafüstként elszálló nosztalgiázásból, tárgyszerűen tudom bemutatni, hogy Mályusz Elemér, Benda Kálmán, Bözödi György, László Gyula, Balogh Jolán, Szabó T. Attila, Entz Géza, Kónya Ádám, Jakó Zsigmond, Kós András dedikációi és levelei, vagy akár Kacsó Sándorral, Mátyás Vilmossal, Dr. Kós Károllyal, Balogh Edgárral, Vita Sándorral és Zsigmonddal, Wass Alberttel, Teleki Bélával, Óváry Zoltánnal folytatott írásbeli diskurzusaim okán, és nemcsak akadémiai kutatóként érzem magam feljogosítva, hogy próbáljam tenni, amit úgy gondolom, és úgy érzem: tennem kell. S ha van feléjük földi jellegű elszámolási kötelezettségem a tőlük is kapott ama képletes bibliai talentumokkal, akkor érthetőbbé válhat, miért próbálom kivenni a részem a romániai könyvforgalom átlagon felüli fellendítésében. Kolozsvárt sokat megtudtam Gy. Szabó Bélától, aki újévkor egy-egy kis metszettel üdvözölt, Debrecezeni Lászlótól, ő Kelemen Lajos fényképét hagyta rám, valamint Györkös Mányi Alberttől és persze Kós Andrástól. A fametszés mestere kérés nélkül is pózba igazította magát, meg is örökítettem, ahogy az Isteni színjáték egyik dúcán dolgozott. A velük való ismeretséget pedig Gábor Dénes bibliográfusnak, a kisgrafika, főleg az ex-libris akkori legnagyobb szakértőjének köszönhettem. Mennyi szeretettel csiszolta és nem láb-, hanem lapalji jegyzetekkel fejelte meg zsengéimet, hogy a Művelődés folyóiratban a témához méltó módon megjelenhessenek. Ezek az emlékek nem a megszépítő múlt miatt kedvesek... A jelenben is kialakultak korrekt munkakapcsolatok, sőt, baráti jellegű kötelékek, melyek számtalan próbát kiálltak. Hozzám legközelebb álló mentorom Kiss András nyug. főlevéltáros, aki lelkileg mindig velem van egy tőle kapott feleki gömbkő képében. Nem hallgathatom el, egyesek részéről vannak ellenérzések, melyek abból fakadnak, vagy azzal magyarázzák, hogy bölcsőmet nem a Szamos, hanem a Duna partján ringatták. Ha rajtam állt volna, talán még békát is szereztem volna a gólyának, hogy tegyen velem még egy kört. Ha már nem így történt, legalább munkáimmal bizonyíthassam – ha már feleségem miatti kétlakiságommal nem sikerült –, hogy az erdélyi művelődéstörténet értékeinek átörökítés-kísérletében talán nem a havonta megteendő négyszáz kilométeres távolság a legfontosabb szempont. Nem tudom, mennyire lenne ösztönző a közös munkára, ha feleségem egyre jobban felerősödő kérésének engedve, egyszer az ő kolozsvári lakása lenne az én állandó lakhelyem is.
– Jelenleg milyen témákon dolgozik? Milyen újabb munkával szeretné meglepni a közeljövőben az olvasóközönséget?
– Jelenleg – és remélem, hogy ez hosszú időre kitolódó időszak lesz – a Szent Mihály egyházközséget és vezetőjét, Kovács Sándor főesperes urat érezhetem magam mögött. Nyilvánvaló, hogy az ő mecénási támogatása nélkül nem sokszorosítanák más szerző és az én könyveim oldalait sem a Gloria nyomdagépei. A római katolikus egyháznak két évezred óta ugyanaz a hivatása, a Krisztuson keresztül Istenhez vezető utat igyekszik minél jobban megtisztítani az akadályoktól. A földi értékek oktatásban, kultúrában és művelődésben kimutatható jelenkori gyarapítása mellett a régebben keletkezett becses emlékeknek is igyekszik emléket állítani, a kereszt jele alatt átörökíteni. Ennek a küldetésnek lehetek most egyik munkatársa, aki legújabban az egyházközség 20. századi történetének bemutatására kapott megbízást. A tordai országgyűlés óta létező, hagyományos erdélyi ökumené szellemében nem kizáró jelleggel, hiszen a közös kisebbségi létben eleve nem lehet a távolságtartás oka a más vallás. Hirschler József plébános az unitárius Kelemen Lajosnak mutatta meg először a plébániakönyvtár kincseit és főszerkesztőként felkérte, írjon tanulmányokat a Művészeti Szalon folyóiratba. Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök halálakor a református Ravasz László azt írta, hogy csak akkor fogja elfelejteni őt, ha olyan hideg és néma lesz, mint a halott főpásztor. Ezért volt természetes, hogy a Római Katolikus Nőszövetség dísztermében Kós Károlyról és Kelemen Lajosról előadást tarthattam. Ha a rítus nem is ugyanaz, az imák ugyanahhoz az egy és örök Istenhez szólnak. Talán az idő méhében már fogamzik, mely reményeink szerint önfeladás nélkül megadhatja mindezek teljes egységét. Mindenről éppen nem számolhatok be, mert akkor nem tudom meglepni az olvasóközönséget. Közelesen Kelemen Lajos levelezéskötetein dolgozom, amely a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadványaként nyújtana segítséget a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténetnek megbízható forráson alapuló megírásához. A 21. század elbizonytalanodott emberének is szellemi fogódzkodót nyújtva a századok malomkövei között letisztult, Kelemen Lajos által is képviselt, az Erdélyre jellemző értékrend felmutatásával.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 18.

Quo vadis, MOGYE? – Konferencia a határokon átnyúló összefogásról a magyar felsőoktatásért
„A magyar főtagozat létrehozása a MOGYE-n senki ellenére nem történik, senki jogait, előjogait nem veszélyezteti. Éppen a multikulturalitás, a kétnyelvűség, az egyetem európai jellege az, ami előnyt jelenthet a romániai egyetemek versenyében” – hangzott el szombaton, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület által Marosvásárhelyen szervezett Határokon átnyúló összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért című konferencián.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar főtagozat létrehozását nem lehet önerőből megtenni, szükség van a magyarországi társegyetemek segítségére – mondta prof. dr. Kincses Ajtay Mária-Adrienne, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnöke. A szervezet 3 éves működése során szoros kapcsolatokat alakított ki számos anyaországi felsőoktatási intézménnyel, meghívására több mint száz előadó érkezett Marosvásárhelyre, támogatásukra lehet számítani, ám e támogatás nem korlátozódhat csupán oktatócserére, szükség van a kutatási programok összehangolására, a hallgatók külföldi továbbképzésére.
Prof. dr. Bódis József, az MTA doktora, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, a Pécsi Tudományegyetem rektora a Magyar Rektori Konferencia szerepéről beszélt a törvényalkotásban, előadásában kitérve a magyarországi oktatási rendszer struktúraváltására, a minőségi képzést célzó, kerettörvény kapcsán történt szakmai egyeztetésre, a kerettörvény hiányosságait sem hallgatva el. A MOGYE-n felmerült konfliktus kapcsán kifejtette: a felsőfokú oktatás igazi alapja a tudományos tevékenység, a teljesítmény, hiszen ez minden akkreditációs folyamat legfőbb szempontja. „Kezet kell nyújtanunk az itteni kollégáknak. A magyarországi egyetemeken – ahol erősödni fog a doktori képzés – megvan az akkreditációs potenciál, amivel segíteni tudnak” – jelentette ki Bódis professzor. Prof. dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának, a Szívsebészeti Klinikának professzora történelmi visszatekintőjében a MOGYE létrejöttéről beszélt, részletesebben kitérve az itteni orvosképzés kezdeteire, a román nyelvű képzés bevezetésének körülményeire.
„Az orvosképzés során a legfontosabb az óriási tananyag elsajátítása, amit legkönnyebben anyanyelven lehet. Az a fajta orvosi képzés, amikor az előadásokat magyarul tartják a hallgatóknak, a gyakorlatot románul, nonszensz” – jelentette ki. Prof. dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora feltette a kérdést: „Mennyire lehet hiteles egy egyetem, amely a hallgatóinak egy részét elveszíti, amely nem a közösség hosszú távú megmaradását, jövőjét szolgálja? Az egyetem szerepe a minőségi oktatás mellett az is, hogy neveljen, olyan értelmiséget hozzon létre dákjaiból, amely a közösséget felemeli. Milyen felelőssége van egy magát magyar vezetőnek nevező egyetemi vezetőnek? Hibás nézet az, hogy semmilyen, hogy mindenki boldoguljon a saját portáján.
Orvosokra szükség van – itthon. Orvosprofesszorainknak ki kell nevelniük az utánpótlást. Magyarország segítségével tudjuk ezt megtenni, de a közös cselekvés ne akadjon el a gondolat szintjén. Hozzuk létre az erdélyi magyar tudományegyetemek vezetői konferenciáját, amely vállalja, hogy hitelesen próbálja szolgálni a közösséget, egymást segítve építkezik, szót emel a magyar nyelvű képzés mellett, javaslatot tesz politikai vezetőinknek, a társadalomnak, hogy mit kellene tenni az egyetemi oktatás érdekében. A magyar tagozat létrehozása a MOGYE-n senki ellenére nem történik, senki jogait, előjogait nem veszélyezteti” – jelentette ki.
Dr. Soós Anna egyetemi docens, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese támogatta Dávid László rektor javaslatát, szerinte a romániai magyar egyetemek vezetői fórumának létrehozásával lehetővé válna, hogy Magyarország felé is egységes álláspontot képviseljenek a romániai magyar egyetemi képzés ügyében. Prof. dr. Miseta Attila, az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja hangsúlyozta, a romániai magyar orvosképzés fejlesztése nemcsak magyar, de román érdek is, hiszen a magyar közösségek fennmaradását segítik elő Romániában.
A Pécsi Egyetem hallgatói önkormányzatát Maróti Péter elnök és Varga Péter alelnök képviselték. Prof. Tóth Csaba, az MTA doktorának, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának, az Urológiai Klinika professzorának érdekfeszítő és szellemes előadása üdítően hatott a közönségre, prezentációjában visszatérő gondolatok: óvjuk egymást és környezetünket, védeni kell a hatalmas fákat tartó erdélyi gyökereket, megbecsülni a magyar nyelvet. Prof. dr. Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese elmondta, jelenleg a fennmaradásért küzdenek, erkölcsi kötelességnek nevezte az új törvény betartását a MOGYE-n. Quo vadis, MOGYE? – tette fel a kérdést, úgy vélve, hogy az egyetem jövője a közös oktatásban van, de egyenlőségi viszonyok mellett. Hangsúlyozta, az egyetemek közötti felerősödő versenyhelyzetben éppen a multikulturalitás, a kétnyelvűség, az egyetem európai jellege az, ami előnyt jelenthet a MOGYE számára.
Dr. Horváth Gizella egyetemi docens, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese az anyanyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozta az óvodától az egyetemig, Derzsi Ákos parlamenti képviselő, az egészségügyi és családvédelmi bizottság és európai üzleti kapcsolatokért felelős bizottság tagja a magyarul történő felnőttképzés jogszabályi hátteréről tartott előadást. A konferenciára nem érkezett meg prof. dr. Kellermayer Miklós, az MTA doktora, és nem jött el Tőkés László református lelkész, az Európai Parlament képviselője sem. Antalfi Imola
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

2012. március 19.

Magyar összefogás az orvosi egyetemért
Akár intézményes keretek között is oktatnának a marosvásárhelyi orvosi egyetemen az anyaországi tanárok, hogy így támogassák a magyar kart. Az erdélyi magyar egyetemi vezetők a hatékonyabb érdekképviselet reményében rektori konferencia alapítását tervezik. Mindez a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) hétvégi, Marosvásárhelyen szervezett konferenciáján hangzott el. „1990-ben azzal vádoltak minket, magyarokat, hogy túl hirtelen kértük az anyanyelvű oktatás visszaállítását. Azóta eltelt huszonkét év, kérdem én, ennyi idő sem volt elég egyeseknek, hogy megértsenek bennünket?” – tette fel a retorikus kérdést Ajtay Kincses Mária, a RMOGYKE újonnan megválasztott elnöke.
Elsorvasztás. Szabó Béla szerint tudatosan csökkentették a tanári kar létszámát
Az anyaországi orvosi egyetemek vezetői a továbbiakban is készségesen támogatnák az erdélyi magyar felsőfokú oktatást – hangsúlyozták azok a magyarországi rektorok és dékánok, akik részt vettek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) hétvégi konferenciáján. A Marosvásárhelyen szervezett Határokon átnyúló összefogás a magyarnyelvű felsőoktatásért című rendezvényen elhangzott: a magyarországi oktatók a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának akkreditálásához elengedhetetlen hosszabb távú stratégiában gondolkoznak.
Az utóbbi három évben a RMOGYKE által szervezett tanfolyamokon mintegy száz anyaországi egyetemi oktató tartott Marosvásárhelyen előadást úgy, hogy ezért nem kért honoráriumot. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi karának dékánja a Krónikának elmondta, Magyarország különböző egyetemeiről több oktató is jelezte már, hogy intézményes keretek között is készségesen vállalná a hosszabb távú segítségnyújtást.
Mint ismeretes, a román királyi rendelettel 67 évvel ezelőtt létrehozott egyetemen kezdetben számos magyarországi professzor tanított, s igyekezett kinevelni az erdélyi utódjait.
Rektori konferenciát hoznának létre
„A legkönnyebben, legjobban a hallgató anyanyelvén tudja elsajátítani a tananyagot. Teljesen értelmetlen magyarul tanulni az elméletet és románul a gyakorlatot, mint ahogy jelenleg történik a MOGYE-n. Ennél is fontosabb, ha a beteg anyanyelvén tudja megértetni magát az orvossal” – hangsúlyozta előadásában Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem nyugalmazott professzora, aki hajdanán Marosvásárhelyen anyanyelvén végezte tanulmányait, és helytállt az ország román többségű vidékein, majd évek múltán Svédországban is. A romániai magyar nyelvű oktatás nemcsak a magyarok érdekeit szolgálná, hanem a románokét is – fogalmazta meg Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudományi karának dékánja, valamint Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„Üzenem a román kollégáknak, hogy a magyar tagozat létrehozása nem veszélyezteti sem az ő, sem a tanítványaik jogait. Vagy jobb lesz, ha elitek nélkül, a román társadalom eltartottjai leszünk?” – tette fel a kérdést a Sapientia vezetője. Úgy vélte, az az egyetem, amely saját közösségével száll szembe, mint jelen esetben a törvénnyel és a magyar tagozat létrehozására irányuló törekvésekkel dacoló MOGYE vezetősége, hitelét veszíti. Az erősebb érdekérvényesítés érdekében Dávid László erdélyi rektori konferencia létrehozását javasolta.
A testületben helyet kapnának a hazai magyar egyetemek rektorai, dékánjai, valamint helyetteseik. „Végre össze kell fognunk, vállalnunk kell a hiteles építkezést, egymás támogatását” – hangsúlyozta Dávid László. Szerinte ha Erdélyben is létezne a magyarországi Rektori Konferenciához hasonló testület, ez is hallathatná szavát a MOGYE ügyében.
Tudatos „elsorvasztási politika” folyt
A konferencia keretében Szabó Béla, a vásárhelyi egyetem általános orvosi karának leváltott dékánhelyettese, a magyar oktatók szószólója arra a román fél által elhallgatott tényre hívta fel a figyelmet, hogy a másodrangú egyetemmé minősített MOGYE a magyar tagozat létrehozása nélkül sem teljesíti az akkreditálási feltételeket. „Ami a magyar tagozat helyzetét illeti, eddig egy tudatos elsorvasztási politika folyt, most pedig a szemünkre vetik, hogy nem vagyunk akkreditálhatók” – mondta Szabó annak kapcsán, hogy míg a magyar hallgatók aránya az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt, az oktatóké vészesen csökkent. Ilyen körülmények között rendkívül aggasztó, hogy az oktatási törvény alkalmazása és a magyar tagozat létrehozása ellen tüntető román diákok és az őket felbújtató tanárok ugyanazokat a jelszavakat hangoztatják, mint az 1990-es fekete márciushoz vezető időszakban.
„1990-ben azzal vádoltak minket, magyarokat, hogy túl hirtelen kértük az anyanyelvű oktatás visszaállítását. Azóta eltelt huszonkét év, kérdem én, ennyi idő sem volt elég egyeseknek, hogy megértsenek bennünket?” – tette fel a retorikus kérdést Ajtay Kincses Mária, a konferenciát szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület újonnan megválasztott elnöke.
Az oktatás rovására megy a huzavona
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége a szakadék felé taszítja a felsőoktatási intézményt, hiszen a több hónapos ellenségeskedés már most jelentősen rontja az egyetem színvonalát, az oktatás minőségét – hívta fel a figyelmet Markó Béla. A miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában elmondta, az ügyben megszólaló román oktatók többsége megpróbálja megtéveszteni a közvéleményt, és „öngyilkos” magatartásuk nemcsak a magyar oktatást, hanem az egész egyetemet tönkreteheti. Úgy vélte, a magyar kart ellenző oktatók „hajlandóak mindent felégetni, hajlandóak mindent tönkretenni bizonyos önös érdekekért”.
Azok az emberek, akik itt oktatnak, ahelyett, hogy az egyetem minőségére figyeltek volna, energiájukat erre az áldatlan huzavonára szánták. Miközben egy teljesen természetes dologról van szó: arról, hogy a magyar oktatók nem gyerekek, nem magatehetetlenek, ők képesek a magyar oktatás dolgaiban megfelelő döntéseket hozni. A román oktatók egy része pedig erőnek erejével meg akarja akadályozni ezt, és tücsköt-bogarat összehordanak, hogy vége lesz az egyetemnek. Most már attól félek, hogy tényleg így lesz vége ennek az egyetemnek, ha ezt nem fejezik be – mondta Markó.
Az RMDSZ volt elnöke emlékeztetett, hogy a MOGYE, amely egykoron Románia egyik legtekintélyesebb orvosi és gyógyszerészeti egyeteme volt, és amely eredetileg kizárólag magyar nyelvű intézményként működött, most alig-alig jutott be a másodosztályú egyetemek közé. Markó Béla arra is kitért, hogy az oktatási minisztérium már rég fölléphetett volna keményebben az ügyben, azonban a volt tárcavezető nem volt elég erélyes.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 19.

Konferencia a felsőoktatásról
Határon átnyúló összefogás a magyar nyelvű felsőoktatásért címmel szervezett konferenciát a hétvégén Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE), ahol erdélyi magyar egyetemek mellett magyarországi felsőfokú oktatási intézmények is képviseltették magukat.
A Kultúrpalota kistermében szervezett konferencián dr. Kincses Ajtay Mária-Adrienne, az RMOGYKE elnöke köszöntőbeszédében arról a civil szervezetek közötti összefogásról értekezett, amely a magyar nyelvű felsőoktatás fejlődését tűzte ki céljául. Bódis József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke az MRK törvényalkotásban betöltött szerepét mutatta be, dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Szívsebészeti Klinika professzora Az érthető beszéd és nyelv szerepe a beteg-orvos kapcsolatban címmel tartott előadást.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az Erdélyi Magyar Tudományegyetem szerepe az erdélyi magyar felsőoktatásban témában értekezett. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar dékánja rámutatott arra az európai uniós törekvésre, amely az egységes kutatások összehangolását ösztönzi különféle programok és pályázatok által. Tóth Csaba az MTA doktora a határokon és nemzetiségeken átívelő együttélésről beszélt. Dr. Szabó Béla, a MOGYE Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese Stratégiák a magyar oktatás megmaradásáért a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen címmel tartott előadást.
Új Magyar Szó (Bukarest)

2012. március 20.

Közvita az új egyetemi karról
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kormányhatározattal létrehozott új fakultása ügyében közvitát indít az egyetem vezetősége. Erről számolt be a sajtónak tegnap az intézmény még tisztségben levő rektora. Az írásban való véleménynyilvánításra kiszabott tíz napon túl Constantin Copotoiu professzor szerint húsznapos szóbeli vitának kell következnie. Ezt előkészítendő készült el az egyetem szenátusának és vezetőségének a véleményét tükröző beszámoló, amely továbbra is egyoldalúan, a román fél szemszögéből, a magyar oktatói közösséget bírálva, féligazságokkal és csúsztatásokkal vázolja a jelenleg kialakult helyzetet, s hét kérdésre kér írásban választ. (A jelentés az egyetem https://www.umftgm.ro/prezentare-umf/media/consultare-publica.html oldalán olvasható.)
A multikulturalitás teljes csődöt jelentett ott, ahol alkalmazták. Amíg nem fogalmazzák meg pontosan, hogy mit is jelent és melyek a következményei, nehéz elfogadni – szögezte le ezúttal is Copotoiu professzor. (Abban egyet is érthetünk vele, hogy a marosvásárhelyi egyetemen 1962- ben bevezetett “kétnyelvűség” az addig egyenletesen fejlődő magyar tannyelvű orvos- és gyógyszerészképzést mára valóban a csőd szélére sodorta.)
A leköszönő rektor kifejtette, hogy az új kar létrehozása az egyetemi önrendelkezés súlyos megsértését jelenti. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a szenátus oktatási bizottsága által kilátásba helyezett meghallgatás a jelek szerint elmarad.
A szokásos vádak ezúttal sem hiányoztak. Constantin Copotoiu megmagyarázta, hogy a Babes–Bolyai és a Művészeti Egyetem esetében érthető a magyar kar létrejötte, de az orvosin eleget kell tenni a 36-os számú európai irányelveknek, amelyek szerint az egyetemek végzőseinek ismerniük kell a szakkifejezéseket annak az országnak a nyelvén is, ahol tanulnak. A marosvásárhelyi egyetem nem engedheti meg, hogy veszélybe sodorja a román betegek életét. (Az idős magyar betegekért, akikhez egyre több orvos nem tud az anyanyel-vükön szólni, a jelek szerint nem aggódik a leköszönő rektor).
A vádak között újra elhangzott, hogy Szabó Béla professzor szabotálta a bábaképző szakot, amelynek nem készült el az akkreditációs dossziéja, ezért megszűnik. Továbbá egyetemi hallgatók panaszt tettek egyes magyar tanársegédek ellen, akik a vegyes csoportokban csak magyarul voltak hajlandók beszélni a gyakorlati órán, amiért a szóban forgó oktatók ügye az egyetem etikai bizottsága elé kerül.
Constantin Copotoiu diszkriminációnak tartja, hogy a magyar diákok után járó fejpénz a kétszerese (16.000-8.000) a román tagozaton tanuló hallgatókért járó összegnek. Ennek ellenére bevallotta, hogy a pénz a közös kasszába került.
Az egyetemre az elért eredmények alapján kell felvenni a diákokat, megengedhetetlen, hogy az idén a magyar tagozaton kisebbek voltak a jegyek, mint a románon. Szép dolog, hogy elismerte azt is, miszerint a múlt években fordítva volt. Nehezményezte, hogy az idén nyáron meghirdetett gyakornoki állásokra (igazságügyi orvostan, sejtbiológia, pszichiátria) nem volt egy jelentkező sem, ezért foghíjas a tanári kar a magyar tagozaton, állította. Arra a felvetésre, hogy a hiányzó tanárok pótlására ígéretet tettek a magyarországi egyetemek, azt válaszolta, hogy a magyar professzorokat csak teljes állásban alkalmazhatnák, miután elismerték a diplomájukat. Ez viszont azért nem lehetséges, mert Magyarországon nincs főorvosi vizsga, ami az egyik feltétele, hogy romániai egyetemen oktasson a külföldi tanár. Aztán kiderült, hogy a hiányzó szakokon, például az onkológián mégiscsak ő szorgalmazta, hogy órát tartsanak, s tegyük hozzá, hogy a doktori iskola esetében is nagyon jól fognak az elismert budapesti egyetemi tanárok.
S hogy ne csak a vádakat említsük, soroljunk fel néhányat az elhangzott adatokból is. Az írott jelentésben szerepel, de a rektor elfelejtette a sajtótájékoztatón közölni, hogy a marosvásárhelyi orvosi oktatás a kolozsvári Bolyai Egyetem keretében 1945-ben azért jött létre, hogy magyar oktatási nyelvű orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzést biztosítson.
A jelenlegi 4.500 hallgató 58 százaléka román, 39 százaléka magyar és 3 százaléka angol nyelven tanul, az oktatók aránya viszont 70 (román) a 30 (magyar) százalékhoz. Ha bevezetnék a teljes magyar tannyelvű oktatást, a végzősök nem tudnának román nyelven rezidensvizsgát tenni.
Elhangzott, mennyire szigorúan betartották (!), hogy a 70 és a 30 százaléknak arányos képviseletet biztosítsanak az egyetem új vezetésében, így a szenátusba 29 román és 9 magyar oktatónak különítettek el helyet. (Ami egymáshoz igen, csak a hallgatók számához nem aránylik.)
Megtudhattuk, hogy a magyar oktatásban 34 állás betöltetlen. Az 55 tantárgyból 42-ben (76,3%) nincs elég magyar oktató, de ehhez a jelentés szerint semmi köze nincs az egyetem vezetőségének (?). A magyar oktatók sorát megtizedelte a tanárok 65 éves korban való nyugdíjazásának a bevezetése, egyes oktatók külföldre távozása, továbbá az, hogy gyakornoki állásra pályázók nem feleltek meg a követelményeknek.
Mindezt figyelembe véve, bár a tanügyi törvény előírja, hogy a különböző oktatási nyelvek esetén külön kell akkreditálni az oktatási programokat, a MOGYE-n ezt nem tehették meg, mivel a felvételi vizsgára meghirdethető helyek számának a drasztikus csökkenését vonta volna maga után. Az uniós előírások szerint ugyanis öt diákra kell jusson egy oktató.
Az egyetemi charta körüli bonyodalmakról többször beszámoltunk, jelenleg az igazságügyi szerveknél szeretnék elérni, hogy érvényessé nyilvánítsák.
A szenátus nem ért egyet az új kar létrehozására vonatkozó kormányhatározattal, amely véleményük szerint sérti az alkotmányt és az oktatási törvényt. Minden új oktatási programot csak a felsőoktatás minőségét ellenőrző ügynökség jóváhagyásával lehet bevezetni, ami a jelenlegi körülmények között kivitelezhetetlen – szögezte le a rektor. A magyar diákok nem lesz ahol államvizsgát tegyenek, s elfogadhatatlan, hogy az angol nyelven oktató tanárokat (73 százalékuk román) arra kényszerítsék, hogy a magyar kar alkalmazottai legyenek, s tiltakoznak a külföldi diákok is. A szenátus csak a jelenleg működő formában támogatja a magyar tannyelvű oktatást – összegzett Copotoiu professzor, aki kitért arra, hogy a charta szerint egy rektorhelyettes és egy-egy dékánhelyettes a szenátus beleegyezésével lehet magyar is.
A közvita során a következő kérdésekre várnak választ:
1. Véleménye szerint Románia kormánya tiszteletben tartotta-e az egyetemi autonómiát, a 2011. évi 1-es törvény előírásait és a vonatkozó európai irányelveket?
2. Melyek lennének a kormányhatározat alkalmazásainak előnyei és hátrányai az egyetemi hallgatókra és a páciensekre nézve?
3. A szenátus beleegyezése nélkül el lehet-e térni az egyetemi oktatás minőségét biztosító romániai ügynökség (ARACIS) által meghatározott minőségi követelményektől a kormányhatározattal újonnan létrehozott új kar esetében?
4. Véleménye szerint “alaposan megindokolt” helyzet áll-e fenn, amely lehetővé tette, hogy a kormány új kart hozzon lére a MOGYE keretében?
5. Véleménye szerint érvényesül-e jelenleg a multikulturalitás és a többnyelvűség a MOGYE-n?
6. Véleménye szerint szükséges lett volna-e a döntések átláthatóságát szavatoló 2003. évi 52-es törvény előírásait betartani a 2011. évi tanügyi törvény és a MOGYE-ra vonatkozó kormányhatározat esetében?
7. Ilyen módon törvényes precedenst teremtenek-e az egyetemi karok megalakítása és engedélyezése terén?
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

2012. március 27.

Összefognak a rektorok
Az elkövetkező öt évben nem kivitelezhető a teljes körű magyar egyetemi hálózat létrehozásának terve, egy rendszeresen összehívott rektori konferencia viszont komoly szolgálatot tenne a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények közti szorosabb együttműködés érdekében – hangzott el a Tájoló közéleti konferencián, Kolozsváron, A magyar felsőoktatás jövője című panelbeszélgetésen.
Dávid László professzor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora felszólalásában hangsúlyozta, jelentős előrelépésnek számít, hogy az új tanügyi törvény szavatolja a magyar karok létrehozását, melyek – ha nem is tudtak megalakulni mindenhol – lehetőséget biztosítanak arra, hogy fejlődni tudjon a magyar oktatás.
Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese szerint azzal, hogy a magyar rektorok – magyarországi mintára – eldöntötték, hogy létrehoznak egy rektori konferenciát, melynek keretében a magyar diákok számára nyújtott kínálat összehangolása mellett a háttérintézmények együttműködési lehetőségeit is megvizsgálják. Szabó Béla, a MOGYE professzora úgy látja, a jelenleg működő magyar vonalak megerősítése sokkal fontosabb ma, mint egy önálló állami magyar egyetem létrehozása.
A Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) állami finanszírozási lehetőségei kapcsán felmerült kérdésre János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora elmondta, mindkét egyetem közszolgálatinak számít, mindkét intézmény hiánypótlónak számít egy adott régióban, ezért reális elvárás lenne a kormánytámogatás. Dávid László rámutatott: a román és a magyar kormány közti egyezményben szerepel az is, hogy a Sapientia EMTE kérhet és kaphat állami támogatást, amennyiben az intézményt akkreditálják, ami már megtörtént.
Krónika (Kolozsvár)

2012. március 27.

Képes könyv-jelző Erdélyből
Noblesse oblige, azaz a nemesség kötelez – ötlött föl bennem a Kántor Lajos szerkesztésében a kolozsvári Korunk Komp-Press kiadónál 2011-ben megjelent Könyv, grafika – Könyvművészet Erdélyben (1919–2011) című kötetet lapozgatva. Nem kis merészség szükségeltetik ugyanis ahhoz, hogy ilyen tartalmi, formai, tér és időbeni mélységet sejtető, átfogó címhez igazodó kötet kerülhessen az olvasó asztalára. Hogy a külcsín megfeleljen a belbecsnek. Merthogy ez a mindenkori szép könyv és jó könyv ismérve.
A külcsín első szempillantásra vételezhető is: a kötet visszafogottan, nemesen elegáns külalakjával, tipográfiájával a nagy elődök nyomdokaiba lépett, de természetesen a modern kor követelményeivel, technikai lehetőségeivel is számoló Könczey Elemér hozzáértését, ízlését, ötletességét dicséri.
Ami pedig a belbecset illeti, a szerkesztő mindjárt a bevezetőben tisztázza: a kötet Korunk és Kriterion központú, tehát elsősorban a folyóirat és a könyvkiadó vonzáskörzetére helyezi a hangsúlyt, a két szerkesztőség holdudvarához tartozó könyves embereket, grafikusokat, írókat, műkritikusokat helyezi előtérbe. „Grafikus életművek, egykori Tóth Samu-tanítványoké, kerülnek a figyelem középpontjába”.
A múlt század eleji eseményekre, többek között a Kós Károly-féle, Sztánához kötődő manufakturális, darabonkénti „könyvtermelésre”, valamint a könyvtervezés és illusztráció két világháború közti látványos fellendülését elősegítő művészgárda tagjainak tevékenységére Murádin Jenő utal történelmi visszatekintőjében. És az Előzmények fejezethez tartozik Székely Sebestyén György színes helyzetképe is arról, miként estek a hozzá nem értés és politikai dogmák áldozatául Incze János Dénes meseillusztrációi. Majd a Kriterion műhelyébe nyerünk bepillantást Domokos Géza, Dávid Gyula, Árkossy István, Kántor Lajos és Csapodi Miklós Deák Ferencet, Cseh Gusztávot, Paulovics Lászlót, Tóth Lászlót, Árkossy Istvánt, Bardócz Lajost és Kancsura Istvánt bemutató méltatásai révén. Az írottak igazolásául szolgálnak a főként Kriterion munkatársak által készített színes könyvborítók.
A Korunk-közelben fejezet az 1960–2002 közötti Korunk számok könyvről, tervezésről, grafikusokról szóló anyagaiból nyújt ízelítőt, Kántor Lajos pedig a folyóirat arculatváltozásait és képanyagát elemzi: „...sorozatok, rovatok tördelésében, lapszámok vizuális tervezésében – mondhatni könyvgrafikai ötletek megvalósításában – sietett segítségünkre mindenekelőtt Deák Ferenc, mellette Cseh Gusztáv, Paulovics László, Árkossy István, Unipán Helga. A Korunk Galéria működése (1973 márciusától) erősítette ezeket a kapcsolatokat, a «honorálás» így válhatott jelentőssé.”
A könyvművészet és képzőművészet szimbiózisáról Deák Ferenc fejti ki nézeteit. Majd a Korunkban napvilágot látott illusztrációk (Árkossy István, Balázs Péter, Bencsik János, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Kopacz Mária, Paulovics László, Simon Sándor, Sipos László, Soó Zöld Margit, Surány Erzsébet, Tóth László, Unipán Helga munkái) kaptak helyet a kötetben, valamint többek között Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Tibor, Plugor Sándor, Damó István, Unipán Helga, Buday György, Bencsik György, Sipos László könyvgrafikáiról szóló írások olvashatók Banner Zoltán, Bölöni Sándor, Farkas Árpád, Mezei József, Józsa István és ismételten Kántor Lajos tollából. Aki nem csak szerkesztette, hanem írásaival jelentős mértékben gazdagította is a kötetet. A Korunk értékteremtő és -közvetítő szerepének többrendbeli kidomborítása – részéről – egyfajta szolgálat. Aminthogy szolgálat a fiatal tehetségek istápolása is, akik írásaikkal, grafikáikkal szintén helyet kaptak az antológiában. Az erdélyi könyvművészet, grafika folytonosságáról Könczey Elemér, Damokos Csaba, Keszeg Ágnes, Részegh Botond, Csillag István, Hajdú Áron kezeskedik.
Mint minden összegzésre törekvő kötet, természetszerűleg, a Könyv, grafika sem lehet mentes némi szubjektivitástól. Tény viszont, hogy nagy mértékben éppen a Korunk és a Kriterion teremtett leginkább lehetőséget a képzőművészek számára grafikusi, illusztrátori erényeik megcsillogtatására.
Némi hiányérzet azonban csak maradt bennem a kötet olvasását követően. Meglehet, ez már az én szubjektivitásom számlájára írható: a családi kedvencünknek, Fodor Sándor Csipikéjének konkrét alakot teremtő, kiváló illusztrátor és festő, Rusz Lívia nevét ugyanis hiába kerestem. Igaz ő főként a Napsugár jegyében alkotott, de ahogyan elvétve más műhelyek munkatársai is szerepeltek a kötetben, úgy neki is juthatott volna bár említésnyi hely. Ahogyan – többek között – például Andrásy Zoltánnak, Venczel Jánosnak is. Egyébiránt a Napsugár gyermeklap köré csoportosult kiváló grafikusi alkotóműhely – a régi és a jelenlegi – megérdemelne egy antológiát. Jelen kötet szereplőinek zöme „napsugaras” is volt, akikről Bálint Tibor találóan jegyezte meg, hogy „a szín és vonal bűvészeinek és bűvészinasainak egész serege fogott össze, hogy a lap homlokzatáról sugárzó fehér fényt felbontsa, mozgásba hozza, alkalmassá tegye tündérjátékokra, a képzelet röpítésére, vágyak és ébredő álmok beteljesítésére, múlt, jelen és jövő megelevenítésére.” .
Jó grafikusokról, szép könyvekről szépen szól a Könyv és grafika.
NÉMETH JÚLIA
Szabadság (Kolozsvár)

2012. március 28.

A kormány jóváhagyta a magyar kar létrehozatalát a MOGYE-n
A kormány keddi ülésén jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely előírja az önálló magyar kar létrehozatalát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
A kormányülés végén Catalin Baba oktatási miniszter kijelentette, hogy a jogszabállyal nem “találnak fel” semmilyen új tanulmányi programot, a kormány csak a tanügyi törvény előírásainak alkalmazása érdekében lépett, ha nem teszi, “hivatali visszaéléssel” vádolhatták volna.
A miniszter elmondta, a kormány tárgyalt arról is, hogy ugyanezen az egyetemen létrehozzon egy német nyelvű kart is, ám ez egy hosszabb távú terv.
A határozattervezet, amely tíz napig közvitán volt, előírja, hogy az egyetemen magyar nyelvű kar működik majd, orvosi, gyógyszerészeti és orvosasszisztensi képzést nyújt 325 diák számára, és angol nyelvűt 50 diáknak.
– Mai ülésén a kormány az anyanyelvű oktatás szempontjából egy rendkívül fontos határozatot hozott nemcsak azért, mert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belül létrejön egy külön magyar kar, hanem azért is, mert ezáltal sikerült érvényt szerezni az új oktatási törvény egy fontos rendelkezésének. A kormányhatározat elfogadása azt is jelenti, hogy van még egy kapaszkodó a törvény mellett, ami megoldja a helyzetet – nyilatkozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes kedden, a kormányülést követően.
A kormányhatározat másik üzenete, hogy nem azoknak lett igazuk, akik feszültséget próbáltak szítani románok és magyarok között, hanem azoknak, akik úgy vélik, hogy 2012-ben nem szabad visszatérni Romániában a ’90-es évek közhangulatához” – tette hozzá.
– Milyen esélye van Victor Ponta PSD-elnöknek, aki támogatásáról biztosította az USL-t, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtson be a kabinet ellen, valamint a PSD képviselőházi frakcióvezetőjének, aki közigazgatási bírósági eljárást helyezett kilátásba? – kérdeztük a miniszterelnök- helyettestől.
– Az ellenzék megtámadhatja, a kormányhatározat ugyanis tökéletesen beilleszkedik a törvényes előírásokba, és nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy úgy dolgoztuk ki és szavaztuk meg a törvényt, hogy mindezt lehetővé teszi – válaszolta Markó Béla.
Lényeges változás, hogy a kormányhatározat nyomán létrejövő karon a magyar oktatóknak módjuk lesz dönteni a magyar nyelvű oktatás különböző kérdéseivel kapcsolatosan. A kar kiépítése nehéz munka lesz, és ebben a magyar oktatókra jelentős feladatok várnak. Másrészt pedig az oktatási miniszternek és a minisztériumnak is nap mint nap oda kell figyelnie, hogy a MOGYE sorsa hogyan alakul, hogy megszülessen az érvényes charta, és a választásokban is mihamarabb érvényesülnie kell a normalitásnak” – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki helyesnek ítélte meg, hogy pillanatig sem mondtak le arról, hogy az anyanyelvű oktatásnak megfelelő feltételeket kell biztosítanunk az orvosképzésben is.
– A közvitára bocsátott eredeti tervezethez képest a kormányhatározatba bekerült, hogy az egyetemnek azonnal neki kell látnia az új kar megszervezésének. Miután néhány nap múlva a kormányhatározat életbe lép, újra kell írni a chartát, amely az új kart is tartalmazza, meg kell szervezni a választásokat (szenátus, rektor), versenyvizsgákat kell hirdetni az oktatói és adminisztratív állások betöltésére.
Ehhez a támogatást a tanügyminisztériumnak kell biztosítania, amely jelenleg leállította az alapfinanszírozást és a fizetések folyósítását a MOGYE-n – válaszolta kérdésünkre Király András oktatási államtitkár.
– A kormányhatározat elfogadása előrelépést jelent, és azt igazolja, hogy egy jogállamban kötelező módon be kell tartani a törvényeket. Egy szűk érdekcsoport, amely országos ügyet kavart abból, ami máshol természetes, nem szegülhet ellen a törvényes előírásoknak. Nem tesz jót az egyetem hírnevének, ha továbbra is fennmarad a hónapok óta tartó feszült helyzet. El kell kezdenünk a tárgyalásokat a forráskezeléssel ideiglenesen megbízott Azamfirei Leonard professzorral. Elképzelésünk szerint az új kar két vagy három főintézetből állna – válaszolta kérdésünkre dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a magyar oktatók választott képviselője.
– Reményeink szerint az oktatási minisztérium lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatóhiányt pótolni tudjuk, s azok helyett, akik nem vállalják, új oktatókat alkalmazzunk.
– Tartani tudják-e a jelenlegi diáklétszámot?
– A meglévő diákokat nem veszíthetjük el, az első évek számára a preklinikai tantárgyak esetében nem olyan rossz a lefedettség, s vannak tantárgyak, amelyek esetében más egyetemekről pótolni tudjuk a tanárhiányt.
Bár kétségtelen, hogy zord idők elé nézünk, szeretnénk, ha építő jellegűek lennének a tárgyalások – tette hozzá a volt dékánhelyettes, akit korábban büntetésből váltottak le ebből a tisztségéből.
*
Időközben a MOGYE román egyetemi hallgatókat tömörítő ligájának alelnöke azt nyilatkozta, hogy a diákszervezet a közigazgatási bíróságon támadja meg a MOGYE-ről szóló kormányhatározatot, amely szerinte nem veszi figyelembe a diákok igényeit és újabb feszültségeket gerjeszt. Florin Buicu, a MOGYE szakszervezetének képviselője pedig azt nyilatkozta, hogy bepereli az oktatási minisztériumot, mivel megszegték a közigazgatási döntéshozatal átláthatóságáról szóló törvény előírásait.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)



lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 361-388




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék