udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Névmutató: Bacsilla Sándor

2005. június 27.

Június 25-én Magyarpécskán tartotta újmiséjét Czank Gábor. A pécskai római katolikus templomban 61 éve volt utoljára ilyen esemény, akkor, 1944-ben Bacsilla Sándort szentelték pappá. A kisiratosi születésű Czank Gábor a szegedi Szent Gellért Papnevelő Intézetben végezte a teológiát, Gyulai Endre szeged-csanádi püspök június 18-án szentelte pappá egyházmegyéje részére. /Nagy István: Újmisés Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

2009. december 14.

Nagy István meglepődve olvasta a Nyugati Jelen december 12-i számában megjelent „Szülői kezdeményezés Pécskán – Kilencedik osztályt szeretnének a 2-esben” című riportot. Immár sokadszor lehet szembesülni az Arad megyei magyar oktatási stratégia hiányával. Nem készült el Matekovits Mihály idejében, mert – mint mondta – ilyesmire nincs szükség. Király András, és Nagy Gizella oktatási alelnöksége alatt sem készült el. Talán 1991-ben mondta Matekovits Mihály, akkor, amikor pécskai szülők, közöttük Bacsilla Sándor azt szerették volna, hogy a helyi magyar kilencedik tartozzon a Csikyhez, hogy olyat, hogy kihelyezett osztály nem ismer a romániai oktatási rendszer. Időközben gyermekhiány miatt megszűnt a pécskai román középiskolába indított magyar osztálysor, de a Csiky kínálatába mindmáig nem került be a most ismét szóba hozott Arad megyei magyar tannyelvű mezőgazdasági szakképzés. Nem csoda, hogy Király András iskolaigazgató nem lelkesedik az ötletért. Két-három éve parlamenti képviselőként még Aurel Ardelean PRM-s szenátorral arról ábrándozott, hogy az üres Zágoni Iskola épületében kihelyezett egyetemi fiókot kellene indítani. /Nagy István, Pécska: Stratégia híján. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 14./ Előzmény: Irházi János: Szülői kezdeményezés Pécskán. Kilencedik osztályt szeretnének a 2-esben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12.

2010. november 7.


Neves szülötteire emlékezett Pécska
A város neves szülöttei közül gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) magyar vallásügyi és közoktatási miniszterre és Mester János (1879–1954) jezsuita szerzetesre, tanítóképzői főiskolai tanárra emlékeztek szombaton Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület szervezésében.
A hagyományos Klebelsberg-napnak nemcsak az adott külön jelentőséget idén, hogy november 13-án lesz az államférfi születésének 135. évfordulója, hanem az is, hogy tíz éve állították fel a pécskai római katolikus templomkertben Jecza Péter néhai temesvári szobrászművész alkotását, a bronzból öntött Klebelsberg-szobrot. A jubileumi évfordulóra nem jöttek el olyan sokan, mint a szoborállítási ünnepségre – jegyezték meg az emlékrendezvények rendszeres résztvevői –, de azért voltak szép számban érdeklődő értelmiségiek a 2-es számú általános iskola dísztermében.
Klebelsberg Kunó ugyan Pécskán született, de utána nem sok köze volt a Maros menti nagyközséghez (ma már városhoz). „Két hónaposan vitték el innen, amikor huszárszázados édesapját lovasbaleset érte, amitől egy év és hat hónap múlva meghalt. Valószínű, hogy sosem tért vissza, de 12 éves korában valaki a családból járhatott erre, mert az anyakönyvi bizonyítványában, amit a román állami levéltár aradi fiókjában őriznek, van egy bejegyzés 1877-ből vagy 1878-ból. Bizonyára akkor kértek egy másolatot róla” – mesélte Nagy István főszervező, a közművelődési egyesület elnöke. Az elszegényedett grófi családból származó, részben tiroli gyökerű kultúrdiplomata emlékét őrzi Pécskán az 1996-ban a katolikus templom falán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet által elhelyezett emléktábla.
Ujváry Gábor, a Kodolányi János Főiskola tudományos rektor-helyettese előadásában kiemelte, hogy Klebelsberg fokozatosan emelkedett a ranglétrán, ezért ismerte a közigazgatás csínját-bínját, és hogy ő volt a Bethlen István-kormány egyetlen, mindvégig hivatalban lévő minisztere (1922 és 1931 között, de előtte bő fél évig belügyminiszterként is dolgozott). Az iskolahálózat kiépítése, az analfabetizmus visszaszorítása, a népművelés, az alacsonyabb rétegek szellemi felemelkedése köszönhető neki. Hangoztatta, hogy „a kulturális diplomáciának meg kell előznie a politikai diplomáciát”, és elérte, hogy a kultúra és a közoktatásügy az egyik legjobban finanszírozott ágazat legyen. „Mindezt nagyon nehéz időszakban, Trianon után, amikor a nemzetközi közvélemény is Magyarországot életképtelen államnak tartotta elveszített területei miatt. De ekkor több mint ötezer iskolát hozott létre, megalapította a külföldi magyar kulturális intézeteket, amelyekbe fiatal magyar művészeket küldött állami ösztöndíjjal” – világított ár Ujváry Gábor, majd az egykori minisztert idézte, aki szerint „a politikai Trianonba bele kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne”. Aktív korában sok bírálat érte Klebelsberget a közművelődésre fordított vélt túlköltekezések miatt, de ő tartotta magát ahhoz, hogy inkább a kultúrára áldozzon az állam, semmint a fegyverkezésre, mert „a kulturális diplomáciával több mindent el lehet érni, mint a hagyományos diplomáciával”. Emellett kitartott, mert nem akart „kultúrpolitikai Nagymajtény, vagy Világos” részese lenni. „Lassan megtérülő befektetés az oktatás, de busásan megtérül” – mondta Ujváry Gábor. Klebelsberg államférfiúi nagyságát az jellemzi a legjobban – tette hozzá –, hogy tisztában volt a korlátaival, nem akart mindenben ő maga dönteni, hanem szakemberekkel vétette körül magát, és azokra hagyatkozott.
Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul köszöntő szavai után Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója emlékezett a szoborállítás történetére. 1999-ben több mint egy tucat diákkal és Katona Kálmán akkori környezetvédelmi, közlekedési és hírközlési miniszterrel kerékpártúrát szervezett Aradra, a 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulójára, és az emlékünnepség előestéjén Pécskán Heinrich József akkori plébános látta vendégül a csapatot. Továbbindulás előtt látta a templom falán a Klebelsberg-emléktáblát, és akkor megszületett az elhatározás a szoborállításra. A technikum akkori és volt diákjai adták össze a pénzt a szoborra, amit Pokorni Zoltán akkori magyar tanügyminiszter avatott fel. „A szobornak ma is olyan a kisugárzása, mint tíz évvel ezelőtt, és hű mása Kunónak, aki valóban egy ilyen morcos, kubista tekintetű kemény ember volt, aki ötezer iskolát kitalált, pénzt szerzett hozzá, és utána ellenőrizte. Azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy köszönjétek meg Klebelsbergnek, hogy ennyi tantermet épített, különben a nagyszüleitek analfabéták lettek volna, a szüleitek talán jártak volna iskolába, de belőletek biztos nem lett volna középiskolás vagy főiskolás hallgató” – mondta az igazgató.
A rendezvény második felében Mester Jánosra emlékeztek a jelenlévők, a pécskai és szegedi leszármazottak, hozzátartozók. Bella Ibolya, a 2-es iskola vallástanára és Pakott Géza farkaslaki származású szegedi jezsuita atya a rend történetéről és tevékenységéről értekezett, és előadást tartott a makói Bogoly József Ágoston irodalomtörténész. „1994-ben a Temesvári Ormós Zsigmond Társaság avatott emléktáblát a Pécskán született Ormósnak, 1999-ben a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület a névadójának, és ott éreztük a helyét Mester János emléktáblájának is, aki tavaly kapott egy emléktáblát, de az a családi háza helyén álló ház falára került – mondta Nagy István. – A sort folytatni fogjuk, hiszen a nagybányai festőiskola egyik jeles tagja, Nagy Oszkár is itt született. Ápolnunk kell a múltunkat, mert aki a múltját elfelejti, az elvész, és látjuk, hogy a múltunk elfeledtetéséért egyesek ádáz küzdelmet folytatnak.”
Mester János Pécskán született, de hatodik osztálytól Zádorlakra íratták iskolába, hogy németül tanuljon; Rómában végezte az egyetemet, Belgiumban volt szerzetes, de 1921-től 1950-ig Magyarországon oktatott pedagógiát, pszichológiát és filozófiát. Nagy István szerint a jezsuita szerzetes kedvenc mondása – amely az emléktáblára is felkerült – mindenkinek irányadó lehetne: „Úgy kell élnünk, ahogy hiszünk, mert különben úgy kezdünk hinni, amint élünk”.
Mester János életútját Oláh János szegedi nyugalmazott főiskolai tanár –, Mester János kutató – dolgozatának felolvasásával mutatták be. De minden jelenlévő megkapta azt az alkalomra készült füzetet, amely Mester Jánosnak a rendjéről 1941-ben írott tanulmányát tartalmazta, de Loyolai Szent Ignác életét és művét is bemutatta.
Az emléktáblát Dr. Horváth László budapesti és Bacsilla Sándor pécskai iskolaigazgatók leplezték le, és Király Árpád marosi főesperes és Czeglédi Ferenc helyi plébános áldotta meg.
A Pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület köszöni a Nyugati Jelen médiatámogatását, valamint a Városháza és tizenhat pécskai család támogatását, amelynek köszönhetően megtarthattuk a rendezvényt, és emléktáblát helyezhettünk el Mester János emlékére, amelyet Tóth János kőfaragó készített. Pataky Lehel Zsolt
www.nyugatijelen.com
Mester János /Magyarpécska, 1879- Budapest, 1954/ Erdély.ma

2011. január 31.

Csatlakozás a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületéhez
Történelmi esemény Pécskán
Szombaton délelőtt a pécskai 2-es számú Általános Iskola dísztermében gyülekeztek az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a meghívására a helybeli és megyebeli, továbbá Békés megyei gazdálkodók.
Házigazdaként Bacsilla Sándor iskolaigazgató üdvözölte a közel 70 résztvevőt, név szerint megemlítve a prezídiumban helyet foglaló Keszthelyi Zoltánt, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét, Bognár Levente aradi alpolgármestert, Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármestert, Horváth Imre AMMGE-alelnököt, Molnár Gáspár pécskai gazdaköri elnököt, a közönség soraiban helyet foglaló Sipos György és Bölöni György megyei tanácsosokat, a battonyai, valamint az újkígyósi gazdálkodókat. Kiemelt fontosságúnak tartotta a gazdamozgalmat, amelyik elősegítette az ősök által szerzett termőföldnek a megtartását, a megművelését, ami reményt ad az utódoknak való továbbadásra is. Miután mindnyájukat kellemes együttgondolkodásra, hasznos tanácskozásra hívott, gazdamódra, jó termést, magas gabonaárakat is kívánt a termelőknek.
Emelni a gazdálkodók jövedelmét
Horváth Imre AMMGE-alelnök, ülésvezetői köszöntőjében az országhatár két oldalán munkálkodó mezőgazdászok egyik legnagyobb közös gondját, a gabonatárolási lehetőségek hiányát vázolta. Mert bizonyos személyek megszerezték a nagy gabonatárolókat, amelyekben nem csak tárolják, hanem legkevesebb 30%-kal, azaz a maguk hasznával fel is nyomják annak az árát. Eközben a legtöbb gazdálkodó a kombájnból kénytelen eladni a gabonát, fél áron. Kijelentette: „Mi, (az Egyesület) nem a kereskedők, hanem a gazdálkodók jövedelmét szeretnénk növelni.”
Közös kincsünk hasznosításáért, megóvásáért
Horváth Imre köszöntője után bemutatta Keszthelyi Zoltánt, a Magyarországon bejegyzett Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét. Aki köszöntötte a megjelenteket, üdvözölte a Duna TV nézőit is, akik ugyancsak részesei lehettek e történelmi pillanatnak, amikor az anyaországi és az elszakított területek magyarságának a gazdatömörülései szövetségre lépnek a hatékonyabb pályázati lehetőségekért, a közös boldogulásért. A KMMGE létrehozását az AMMGE vezetőségével már jó néhány éve tervezik, ami végre megszületett, hivatalosan be van jegyezve a cégbíróságon, élvezi a magyar kormány támogatását. Ezt követően az Egyesületnek az egyéni, illetve társas-gazdaságok számára egyaránt előnyt jelentő céljairól beszélt. A Kárpát-medence gazdatársadalmainak óriási kincs van a kezükben: a világ egyik legjobb termőföldje, a környezet, illetve a víz. Az édesvíz ugyanis sokkal nagyobb kincs, mint azt sokan gondolnák, mivel a Föld víztartalékának csupán 3%-a édesvíz. Ami a világ jelentős részén hiányzik, a Kárpát-medencében bőségesen található, csak a magyarországi naponta 2 milliárd ember vízszükségletét tudná fedezni, nem beszélve a még értékesebb termálvíz-készletekről. A rendelkezésünkre álló kincseket azonban csak úgy lehet e globalizált világban hatékonyan felhasználni, megvédeni, ha egy országhatárokon átnyúló, hatalmas gazdaszervezetbe tömörülünk. Márciusban indulnak az EU által kiírt pályázatok, amelyeken a KMMGE már részt kíván venni. Legsürgősebben egy közös, korszerű gabonatároló megépítésének a költségeit kellene megpályázni. Ehhez azonban bizonyítaniuk kell a határon történő átívelésnek a tényét, tehát szükség van az Arad megyei, a romániai gazdákra is. A csatlakozást, a további gördülékeny kommunikációt az Egyesület leendő honlapja is szolgálni kívánja, amelyiknek az anyagaihoz hozzá is lehet szólni. Várják tehát a csatlakozókat, a használható ötleteket az itteni gazdálkodóktól is. Amíg a honlap elkészül, addig a gazdálkodók a helyi gazdaszervezeteknél jelentkezhetnek a KMMGE-ben való részvételre is. A továbbiakban felolvasta az Egyesület statútumának a fontosabb tételeit, amelyikben a közös pályáztatás mellett oktatás, gazdálkodók közötti versenyek, termelői csoportok tevékenységének a finanszírozása, kirándulások, kiadványok, gazdafórumok megszervezése, a kulturális örökség, a művelődés, az oktatás, a magyar hagyományok ápolása, neves épületeknek a karbantartása szerepel, határokon átívelve. Mindezt a magyar kormány támogatásával, az érintett kormányoknak a közreműködésével kívánják megvalósítani.
Közös értékesítésé a jövő
Az ülésvezető Keszthelyi Zoltán 25 perces előadása után vette észre, hogy tulajdonképpen átlépték a program egyik fontos pontját, a város, illetve a megyeközpont alpolgármestereinek a köszöntőit.
Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármester románul elmondott üdvözletét, a gazdálkodással kapcsolatos németországi tapasztalatait Bacsilla Sándor ültette át magyarra. Szerinte, nem a közös termelés, hanem az összehangolt értékesítés lehet a jövő útja. Pécska viszonylatában, az országos hírű pécskai kenyér soha nem született volna meg a helybeli emberek szorgalma, sokéves tapasztalata, a helybeli gazdaszellem nélkül.
Bizalomerősödés
Bognár Levente aradi alpolgármester, a megye legnépesebb mezőgazdasági fogyasztótábora nevében történelmi pillanatnak nevezte a KMMGE megszületését, ami előmozdíthatja a saját termelőink, gazdálkodóink, feldolgozóink tevékenységét, ami iránt az aradi vásárpolgárnak is sokkal nagyobb a bizalma.
Szakmai fórum
Az utólag elmondott üdvözleteket követően vette kezdetét a szakmai fórum, ami az Egyesület vezetőtanácsa jelen lévő tagjainak az ismertetésével indult. A nevük elhangzása után röviden bemutatkoztak: Horváth Imre, az AMMGE alelnöke, nagybani gazdálkodó; Vörös Vilmos battonyai gazdálkodó a senki ellen nem irányuló, de az összetartozás eszméjében működő Egyesületnek a valós tartalommal történő megtöltését, illetve a humán erőforrás, a dolgos ember értékét emelte ki; Gáll Tamás Mihály, az Egyesület romániai alelnöke, az aradi Mezőgazdasági Kamara munkatársa a szakmai továbbképzésre nyíló lehetőségekre hívta fel a figyelmet; Molnár Gáspár, a pécskai gazdakör elnöke, a KMMGE-hez való pécskai csatlakozás jelentőségét ecsetelte, de beszédéből kiérzett a gazdatársadalom hatékonyabb összefogásának a szükségessége is; Sipos György majláthfalvi nagygazda az értékesítési gondoknak az enyhítését, a korszerű tárolókapacitás növelésében látja megvalósulni. Ugyanakkor megdicsérte Kocsik József AMMGE-elnököt, akinek oroszlánrésze van a megyei gazdaszervezet létrehozásában, folyamatos működtetésében, aminek a jótékony hatását a gazdálkodók pályázatíráskor tapasztalhatták. Tulajdonképpen Kocsik Józsefnek az említésekor vették észre a szervezők, hogy a neve kimaradt az Egyesület vezetőségi tagjai közül. Az érintett nem a nevének az említését, hanem a gazdatársadalom összefogásának, a gazdálkodás becsülete visszaszerzésének fontosságát emelte ki. Mester József pécskai gazdálkodó, nem tagja ugyan az Egyesület vezetőtanácsának, de a történelmi eseményen felolvasta 3 versét a kötetet kitevő szerzeményei közül. Rövid előadásával nagy sikert aratott.
Hasznos együttlét
Keszthelyi Zoltán lezárta a szakmai fórumot, majd a résztvevőket az iskola alagsorában lévő étkezdébe ebédre invitálta. Ahol az asztaloknál vegyesen helyet foglaló gazdálkodók, mezőgazdasági szakemberek a Gáspár József által az udvaron főzött birkagulyás, illetve a Lipták Mária főszakács és csapata által főzött és felszolgált sertésgulyást elfogyasztották a kisüsti után, majd borral öblítették le. Közben gazdamódra megbeszélték, kicserélték a gondjaikat, tapasztalataikat. A hatékonyságot jól példázza, hogy Gáll Tamás Mihály itt tudta meg egy magyarországi kollégától, hogy az Arad megyei partnert keres egy 200 ezer euró értékű határon átnyúló pályázathoz, de a dinnyetermesztők is eszmecserét folytattak. Mindnyájan élvezték a kellemes együttlétet. Olyannyira, hogy a Rab Márton billentyűs által szolgáltatott szintetizátoros, illetve harmonikás kísérettel kórusban nótáztak, sőt a majláthfalvi Szécsi Ferenc meg is forgatott egy anyaországi menyecskét.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

2012. szeptember 13.

Tanévkezdés előtti körkép
Küzdelem a diáklétszámért
Tanévkezdés közeledtével körképet készítettünk az Arad megyei magyar nyelvű oktatás helyzetéről – az oktatási intézmények épületeinek az állaga, a diáklétszám, a tanerők helyzete, a felszereltség, illetve a rendhagyó estek után érdeklődtünk.
Pécskán minden rendben
A Pécskai 2-es Számú Általános Iskola, illetve a hozzá tartozó óvodák helyzetéről Bacsilla Sándor igazgatót kérdeztük, aki elmondta: a magyar nyelvű előkészítő osztályba 15, az első osztályba ugyanannyi diákot írattak. Mindenhol megtörténtek, illetve még a héten folynak a szükséges karbantartási, javítási, fertőtlenítési munkálatok, a működési engedély is rendben van. Az iskolához tartozó nagylaki úti román nyelvű elemi iskolában is 15 előkészítős és ugyanannyi elsős diákra számítanak. Az iskolához tartozó 3-as óvodában 2, míg a 4-es óvodában 3 magyar csoport működik, összesen 95 óvodással. Hivatalosan nem működik ugyan napközis csoport, de már 5 éve külön szolgáltatást nyújtanak azzal, hogy a 4-es óvodában 17 óráig felügyelnek a gyermekekre. Pécskán tehát hétfőn 9 órától osztályfőnöki órák, 11 órától ünnepélyes megnyitó következik.
Újjá varázsolt óvodaépület Kisiratoson
A kisiratosi P. Godó Mihály Általános Iskolához tartozó óvodának az épületét idén helyi forrásból teljesen felújították, a falakat hőszigetelték, hőszigetelő nyílászárókat is felszereltek, az épületbe központi fűtést szereltek. Kedden a szülők közreműködésével az utolsó simítások még zajlottak, hétfőre azonban minden készen várja a tanévnyitót. A 13 tagú felkészítő osztály az óvodában fog működni, új bútorzattal. Ugyanakkor 16 I. osztályos is elkezdi a tanulást. Az összesen 45 gyermeket foglalkoztató óvodában tanévkezdéstől beindul a hosszabbított programmal működő csoport. Az elemi iskolába összesen 56, míg a felső tagozatba 60 diákot várnak. Megoldásra vár még a tüzelőnek az elraktározása, az osztálytermekben kedden még takarítottak. Az óvónői állások még nincsenek letisztázva, de hétfőre minden készen áll a tanévkezdésre – mondta el érdeklődésünkre Hadnagy Dénes iskolaigazgató.
Korszerű mosdók Kisperegen
A Kisperegi Általános Iskolában tanévkezdésre befejezik a 3 éve készülő korszerű illemhelyek és mosdók építését. Az előkészítő osztály az összevont elemiben fog működni. A korszerűsített iskolaépületbe költöző óvodában létrehozandó összevont csoportba 15 kisgyermeket írattak be. A gyermekhiány továbbra is sújtja Kispereget – sommázta véleményét Kocsik Imre igazgató.
Festettek, takarítottak Zimándújfalu községben
Zimándújfalu községben rendbe tették, kitakarították a zimándközi, valamint az Andrei Şaguna falubeli óvoda, illetve az iskola, a zimándújfalui iskola és óvoda, továbbá az ötvenesi óvoda épületeit, tantermeit – mondta el érdeklődésünkre Kocsis József alpolgármester. A Zimándújfalui Általános Iskolában induló 8 felkészítős számára megérkeztek a megrendelt bútorok, de a 6, I. osztályba iratkozott is készül a tanévkezdésre. A felkészítő, illetve az I. osztály összevonva fog működni, az összesen 45 gyermekkel foglalkozó elemi iskolában 3 pedagógus tanít. Az iskolához tartozó két óvodai csoportba mintegy 32 kisgyermeket várnak. A Zimándközön lévő, összesen 40 óvodás közül 17 magyarul, a többi románul tanul, két különálló csoportot alkotva – egészítette ki a községközpont oktatási intézményeire vonatkozó tájékoztatót dr. Muntean Tibor iskolaigazgató.
Ágyán és Szapáryligeten várják a diákokat
Nagyszintye község minden oktatási intézményében elvégezték a szükséges fertőtlenítési, takarítási, festési munkálatokat, amelyeket már augusztusban befejezetek. Ágyán bővítésre, illetve egy falnak a megerősítésére lenne szükség. Szapáryligeten az oktatási intézmények épületei belülről teljesen rendben vannak, a régi iskolaépületet viszont kívülről újra kellene vakolni, csakhogy pénzhiány miatt még várni kell a munkálatokkal. Mindenhol központi fűtés működik, beszerezték a tüzelőt. Az előkészítő osztályosok, illetve más iskolai bútorok beszerzésére igényelt 14 ezer lejt nem kapták meg, ezért önerőből kell beszerezniük.
Az ágyai iskola egyik osztálytermének a padlóját felújították, az óvoda bejárati falán hívogató virág, csiga, gomba, kisvonat és lepke fogadja a betérőket, de belülről is kitapétázták a folyosót, kicsinosították a helyiségeket. Az iskolába szerdán reggel érkeztek meg a 11 tagú felkészítő osztály számára az asztalok, de egy nagyobb osztály számára külön is rendeltek padokat. Ugyanakkor 13 első osztályos is elkezdi a tanulást, ami azt jelenti, az elemiben is különálló osztályok alakulnak, de úgy néz ki, a meglévő mellé még egy óvodai csoport is létrejön, összesen 37 kisgyermekkel. Az épületben a nyár folyamán csak festés és takarítás zajlott, de ráférne egy külső tatarozás is. Hétfőn zavartalanul beindulhat az oktatás – mondta el érdeklődésünkre Kiss Anikó iskolaigazgató.
A szapáryligeti Általános Iskola magyar nyelvű elemi iskolájában 5 felkészítős diák, ugyanakkor 10 első osztályos kezdi el a tanulmányait. Az elemiben összesen 45 kisdiákot 3 pedagógus oktat. Az anyanyelvű óvodai csoport több mint 20 gyermekkel fog működni – tudtuk meg Goja Camelia iskolaigazgatótól.
Tőzmiske községben felkészültek
Amint Haász Tibor tőzmiskei polgármester elmondta, az oktatási intézmények felkészülve várják a diákokat. Tőzmiskén, Simonyifalván és Bélzerinden elvégeztek minden szükséges munkálatot, egyedül Vadászon dolgoznak még a kibővített roma iskola épületén. Itt nehezíti a haladást, hogy folyamatosan rongálják a már elkészült dolgokat. Ezzel együtt, sportpálya építésén is dolgoznak az egyre szaporodó diákok számára, akiknek a régi óvoda épületében is nyitnak két tantermet. A vadászi magyar nyelvű elemi visszaköltözik a régi helyére, a református parókiával szemben. Minden intézmény működési engedéllyel rendelkezik, az előkészítő osztályok számára is beszerezték a szükséges bútorzatot. A simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskolában 7 felkészítős diák, továbbá 12, I. osztályos diák kezdi meg tanulmányait. A felkészítősök különleges asztalkáit éppen tegnap reggel kapták meg. A felkészítő osztály a II. osztállyal, az I. osztály magában, míg a III. és a IV. osztály szintén összevonva működik. A 49 elemis diákot 3 szakképzett pedagógus fogja oktatni, míg a felső tagozat különálló osztályokként működik. A helybeli óvodában egyetlen óvónő 27 beiratkozott kisgyermeket oktat. Egy magyar nyelvű összevont elemi, illetve óvodai csoport Vadászon, míg egy ugyancsak összevont elemi osztály Bélzerinden is várja a tanévkezdést – tudtuk meg Szabó Attila simonyifalvi iskolaigazgatótól.
Erdőhegyen biztos háttér szükséges
Fokozott kíváncsisággal látogattunk az önállósult Erdőhegyi Általános Iskola épületébe, amelyik azonban komoly meglepetést tartogatott számunkra: kívül ugyanolyan állapotban van, ahogyan az júniusban maradt. Hozzáfogtak ugyan a stukator bezárásához, de csak az oldalsó deszka felerősítéséig jutottak, a bejárat fölötti tetőn most is csak a vasváz éktelenkedik, az esővíz elvezető csatornák nincsenek felszerelve, de az új épületnek a hátulsó része sincs még befestve. A felújított régi épületnek a hátulsó falain több helyen beverték a nemes vakolatot, majd a lyukakból kiszedték a szigetelőanyagot. Belülről sem rózsásabb a helyzet, ugyanis a folyosó jobb oldalának a két osztálytermében a villanycsatlakozások fedő nélkül éktelenkednek, a hézagosan lerakott műanyag parkettát sem igazította meg senki. A jelek szerint, az építész még mindig nem fejezte be a munkát, de az utóbbi években kialakult szokása szerint, ha pénzt kap, valószínűleg folytatni fogja. Őszintén szólva, magam úgy képzeltem el, hogy az iskola önállósodásával az intézménynek végre kerül egy komoly támogató gazdája is, aki hóna alá nyúl a főként hölgyek alkotta tanári karnak, a vezetőségnek. A jelzett hiányosságok ellenére az iskola működőképes, érvényes a tavalyi működési engedély, noha Sime Judit iskolaigazgató szerint a közintézményekben a nyári szabadságok miatt nehezen halad a szükséges jóváhagyások beszerzése. Ettől függetlenül, hétfőn a 9 órára tervezett tanévnyitóval beindulhat a tanítás. Az előkészítő osztályba 12, az I. osztályba 20 gyermeket írattak, a diáklétszám megfelel a törvényes előírásoknak, a 3 magyar nyelvű óvodai csoport közül egy továbbra is napköziként fog működni. Sime Judit igazgató és lelkes pedagóguscsapata nem kis izgalommal készül az önálló intézményként induló új tanévre, amelyben minden tőlük telhetőt megtesznek a siker érdekében, amit nagyban elősegíthetne, ha a pedagógusoknak csakis az oktatással, a helybeli anyanyelvű közművelődéssel kellene foglalkozniuk, nem a véget nem érő építkezés, javítás és újrajavítás miatt kellene, hogy főjön a fejük. Nem csak Erdőhegyen, minden iskolában csakis úgy képzelhető el minőségi oktatás, ha az zavartalanul működhet, kerülnek emberek, intézmények a nyugodt, alkotó háttér biztosításához.
Nagyiratoson reménykeltő kezdés
A Nagyiratosi Általános Iskolába 6 felkészítős kisdiákot várnak, akik számára beszerezték a szükséges bútorzatot. Az I. osztályba 10-en iratkoztak, ezért a két osztályt valószínűleg összevonják. Clepe Elisabeta igazgató azt szeretné, ha az elemi osztályok különállók lennének, mert a programjuk eltérő az összevonttól. Éppen ezért szerdán még nem lehetett pontosan tudni, hány pedagógust foglalkoztatnak majd a 45 tagú elemi iskola osztályaiban. Az viszont már biztos, hogy a felső tagozat V. és VII., valamint a VI. és VIII. osztályait összevonják. A helybeli óvoda összevont csoportjába eddig 13-14 kisgyermeket írattak be, de hozzájuk tartozik a nagyvarjasi óvodában tanuló 12 gyermek is. Ugyanakkor úgy tűnik, Kisvarjasról is a nagyiratosi óvodába fog majd járni 8 magyar kisgyermek, ezért könnyen meglehet, a helybeli óvodában még egy óvónői állásra szükség lesz. Clepe Elisabeta iskolaigazgató elégedetten nyilatkozott Papp Attila polgármesternek a községbeli oktatáshoz való hozzáállásáról, ugyanis mind a magyar, mind a román nyelvű iskolák új bútorokat kaptak, példásan kitakarították, kifestették az iskolák és az óvodák épületeit.
Csoda Majláthfalván
A Majláthfalvi Általános Iskolában tanévkezdésre megtörténik a három éve várt csoda, ugyanis az új polgármester ígérete szerint, addig a sporttermet csatlakoztatják a villanyhálózatra. A nyáron elvégezték a szükséges takarítást, fertőtlenítést. A 7 előkészítős a 6 első osztályossal szimultán osztályt fog alkotni, az elemiben 3 összevont osztály működik. Az óvoda 22 kisgyermekkel két csoportban indul. A pedagógusgárda kialakítása a Bányai Eliza igazgatóval történt beszélgetéskor még folyamatban volt, de hétfőtől az oktatás zavartalanul beindulhat.
Óvodaépület felavatásával Nagyzerinden
A nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola élére az új tanévtől Szilágyi Ildikót nevezték ki, de már ezt megelőzően a polgármesteri hivatal, önerőből befejezte az óvodaépületnek a teljes felújítását. A zerindi iskolaépület takarítását, festését befejezték, de a feketegyarmatiban kedden még dolgoztak. Ugyancsak Feketegyarmaton kifestették azt a két tantermet, ahol három éven keresztül a nagyzerindi kicsinyek tanultak. Amikor a helyszínen jártunk, az iskolába már megérkeztek a 11 diákból álló előkészítő osztály számára a különleges asztalok és székek. Nagyzerinden további 4 első osztályos, míg Feketegyarmaton 5 előkészítős kezdi el hétfőn a tanulmányait. Méghozzá úgy, hogy az előkészítősök a II. osztályosokkal, míg a III. a IV. osztállyal összevonva fog működni. Mivel a felkészítő osztály számára elkülönített illemhely és mosdó szükséges a fiúknak és a lányoknak, a működési engedély beszerzése is folyamatban van. Hétfőn 9 órától tanévnyitót, míg 10 órától a felújított óvoda épületének az ünnepélyes átadását tervezik.
Fazekasvarsándon marad az elemi
A Fazekasvarsándi Általános Iskola román nyelvű oktatásához tartozó magyar nyelvű elemiben előkészítősök nincsenek, de 7 első osztályos kezdi meg a tanulmányait. Az összevont elemiben Gyurkócza Magda tanítónő összesen 20 gyermeket oktat anyanyelven. A helybeli magyar nyelvű óvodában továbbra is két csoport működik, amelyeknek a pontos létszámát kedden még nem lehetett tudni.
Vészhelyzet Pankotán
A pankotai magyar nyelvű elemi iskolában az elmúlt tanévben 5 gyermek tanult, csakhogy a református lelkész a két gyermekével együtt az anyaországba távozik. Ugyanakkor, a dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi gyermekotthonába is eltávozott két pankotai kisdiák. A helybeli magyar elemiben tehát 1 gyermek maradt, akihez társult egy osztályismétlő. Melléjük kedden még legkevesebb 2 kisdiákot kellett találni ahhoz, hogy külön engedéllyel beindulhasson az anyanyelvű elemi. Gulyás László RMDSZ-elnök szerdán értesített, hogy sikerült találniuk további két kisdiákot, ezért a tanfelügyelőség külön engedélyével beindulhat az elemi. A helybeli magyar nyelvű oktatáshoz tartozik még egy óvodai csoport is, ahol viszont 10 kisgyermek közül már alig beszélnek magyarul.
Figyelmeztetés Gyorokon
A Gyoroki Általános Iskola román nyelvű oktatása mellett működő magyar nyelvű elemibe idén sem felkészítős, sem I. osztályos diákot nem írattak. Tekintve, hogy idén egy III-os és négy IV-es diák jár, jövőre komoly létszámgondok merülhetnek fel. Amint Lőrincz Matild tanítónőtől megtudtuk, a helybeli magyar nyelvű óvoda két csoportja idén még valószínűleg beindul, jövő tanévtől azonban az ottani két csoport sem biztos. A gyoroki figyelmeztető jelek fokozott odafigyelést igényelnek, mert nélküle jövőre, a valamikor szép időket megért anyanyelvű oktatás megszűnhet.
Nem dőlhetnek hátra kényelmesen
Amint a körképből is látszik, hétfőn minden magyar nyelvű oktatási intézményben beindulhat a tanítás, a vezetőik azonban kevés helyen dőlhetnek kényelmesen hátra a karosszékben, mert a gyermekhiány, illetve sok magyar szülőnek a gyermeke érvényesülési, boldogulási esélyeiről megfogalmazott téves elképzelései miatt, a legtöbb helyen kemény küzdelmet kell folytatni a diáklétszám megtartásáért.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2013. január 30.

Múltunk, hőseink, áldozataink emlékezetére
Tartalmas és sikeres évet tudhat maga mögött az aradi In memoriam 1956 Egyesület. Már rögtön az év elején – márciusban – megnyerték a Magyar Külügyminisztérium pályázatát, melyet a külföldi magyar emlékhelyek létesítésére írtak ki – tudtuk meg Jámbor Ilona elnöktől.
– Szinte az egész 2012-es év ráment arra, hogy az emlékművet – amellyel már 2006 óta foglalkozunk, és a Szoboszlay-per 57 áldozatának fogjuk felállítani Pécskán – végre helyezzük sínre. Megnyertük a Magyar Külügyminisztérium pályázatát, aztán elhúzódott kissé, amíg a pénz a számlánkra került, így a határidővel is csúsztunk. Most viszont minden jel arra mutat, hogy be tudjuk tartani az idén március 15-ére kitűzött avatási ünnepség határidejét. A ceremónia Pécskán lesz, hivatalosak lesznek a még élő elítéltek és a még élő hozzátartozók, valamint – természetesen – a Külügyminisztérium képviselői, hiszen a támogatás zömét tőlük kaptuk. Eddig jelentős támogatást kaptunk még a pécskai önkormányzattól, Böszörményi Zoltántól, Bacsilla Sándortól, Gellén János magyarországi vállalakozótól.
Nagyon örülünk, hogy ezt sikerül megvalósítani, ezen kívül azonban még sok mindenre kellett és kell pénzt gyűjteni, hogy a mellékes kiadásokat is tudjuk fedezni. Éppen ezért nem zárkózunk el a további támogatásoktól sem, szívesen vesszük a segítséget azoktól, akik szívügyüknek érzik a kommunizmus áldozatai emlékének ápolását, a közelmúlt sötét dolgainak tisztázását – de nemcsak. Internetes portálunkon – www.inmemoriam1956arad.ro – a kapcsolatot és a bankszámlaszámokat a „Kapcsolat” címszó alatt lehet megtalálni.
Nagyon köszönünk minden támogatást, hálásak vagyunk mindenkinek, aki anyagi és erkölcsi támogatással egyaránt segíti tevékenységünket.
A március 15-én felavatásra kerülő emlékmű talapzatába az összes támogató nevét be fogjuk írni, ezen kívül az ünnepségen a támogatók meglepetésben részesülnek, amit most nyilván nem árulhatok el.
Természetesen tovább értékesítjük a téglajegyeket, melyek árusításának beindításával egy időben kétnyelvű (román–magyar) emlékkönyvet nyitottunk, amelybe minden vásárló teljes névvel, aláírással bekerül.
A Temesváron élő aradi képzőművésszel, Varga Luigi Istvánnal készíttettem grafikákat, szám szerint négy darabot, amiket majd valamilyen módon szintén értékesíteni fogunk, vagy elajándékozunk.
2012-ben is folytattuk a gyűjtést az ’56-os könyvtár kialakítására (van már körülbelül 100 kötetünk), mely gyűjtés gyakorlatilag folyamatos. Minden ’56-tal kapcsolatos könyvet, kiadványt szívesen fogadunk, és amint lesz egy erre alkalmas hely, majd ki is állítjuk azokat.
Tavaly október 23-án szerveztünk az RMDSZ-szel közösen egy megemlékezést: az RMDSZ székházában gyertyát gyújtottunk az elítéltek tiszteletére, ahol a csikys diákok ’56-os elítéltektől olvastak fel idézeteket. Ebbe az ünnepségbe először sikerült bevonni a diákokat – legnagyobb örömömre.
– Jó a kapcsolat a többi civilszervezettel? Lesznek közös rendezvények a jövőben? Egyáltalán milyen tervek, célok előtt áll az In Memoriam 1956 Egyesület?
– Minden fórumon, ahol civilszervezetek vannak jelen, hangsúlyozom, hogy nincs igazán együttműködés, pedig olyan kevesen vagyunk itt Aradon, és mindenki támogatja a másikat, de az együttműködés mégis nehezen jön össze.
Jó lenne, ha a civilszervezetek több közös rendezvényt szerveznének, hisz ez mindenkinek a javára válna.
A másik dolog – én úgy látom, ebből még nagy baj lesz a közeljövőben –, hogy a civilszervezetek vezetői mind középkorúak, tehát minél előbb ki kellene jelöljük magunknak azt a fiatalt, aki a nyomunkba léphet. Hiszen, ne adj isten, valami történik hirtelen, nem lesz, aki folytassa a munkánkat. Erre kellene összpontosítani, valahogy megfogni a fiatalokat, kedvet teremteni nekik, hogy nyomdokainkba lépjenek. Minden civilszervezet vezetője meg kellene keresse az erre rátermett embert. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, szívesen látunk és örömmel fogadunk új tagokat egyesületünkbe.
Régi álmom, hogy bevonjuk a diákokat is, valahogy megfogjuk, érdekeltté tegyük őket. A tavaly októberi megemlékezésen a diákok lelkesedését látva örömmel és meghatódottan, felbuzdulva írtam tavaly egy dokumentumjátékot a Szoboszlay-üggyel kapcsolatosan, ami még nem lett előadva. Van még valaki, aki megígérte, hogy drámát fog írni, remélem, meg is valósul. Ilyesmikkel próbálnánk közelíteni, nyitni a diákok felé.
Az Alma Mater Alapítvánnyal közösen a napokban meghirdetünk egy ‘56-os témájú pályázatot a diákok között – lehet esszé, interjú, riport, bármi, amit ők akarnak. Ezt szeretnénk minél hamarabb elindítani. Valamikor október folyamán ünnepség keretében díjazni is fogjuk a nyerteseket.
Mozgalmas évnek nézünk elébe idén is, hiszen másfél hónap múlva emlékmű-avatás, dolgozunk terveken, pályázatokon, melyekkel a fiatalokat be tudjuk vonni, aztán lesz az októberi ünnepség, a koszorúzásokon való részvétel és nagyon szeretném, hogy idén román nyelven is kiadjuk a Szoboszlay-per történetét. Fontosnak tartom, hogy nyissunk a románok felé is, hiszen ’57-ben az 57 letartóztatott között román is, magyar is volt.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

2016. május 17.

Pécska Város Napjai
A tizenkét éves várost ünnepelték
Pécska Város Napjai a hét végén sikeresen lezajlottak annak ellenére, hogy a változékony, esős időjárás miatt egyes eseményeken a vártnál kevesebben vettek részt.
A magyar programokat ezúttal is pénteken szervezték, elsőként a Búzavirág Néptáncegyüttes legkisebb csoportja, a Bojtocska lépett színpadra 18 órától.
Őt követték a nagyobbak és a felnőtt csoport, a pécskai táncosok a szegedi Cuháré Táncműhely tagjaival együtt mutattak be műsort élő zenével, a szegedi Ménkű bandának köszönhetően.
Az egyre népesebb közönséget az Oroszlányi Bányász Népdalkör 11 tagja szórakoztatta, köztük Lelik Anna nyugalmazott pécskai óvónő. A küldöttséget elkísérte Lazók Zoltán polgármester és Papp Péter Attila alpolgármester. A fellépés előtt a küldöttségnek Antal Péter polgármester mutatta be a várost, de elbeszélgettek az együttműködési lehetőségekről is.
Immár másodszor lépett a közönség elé a Pécskai Kissebségi Hagyományőrző Egyesület Aranykalász tánccsoportja.
Tíz órakor kezdődött az est sztárvendégének, Nótár Marynak a koncertje, majd utcabál zárta a programot a Roulette zenekarral.
Szombaton 8 órától kettős avatóra került sor: Antal Péter polgármester, Miodrag Stanoiov alpolgármester és Iustin Cionca volt polgármester vágta el a szalagot a város modern piaccsarnokának a bejáratánál. A minden előírásnak megfelelő, tágas csarnokban már el is foglalták helyüket a tejtermékeket áruló kistermelők, a mellette lévő két sátor alatt pedig zöldséget, gyümölcsöt, virágokat és egyebeket kínáltak.
Felújított iskolát avattak
A csarnokkal szemben már készültek a diákok és tanáraik a 2-es számú Általános Iskola kívül-belül megújult kisépületének az avatására. Bacsilla Eszter igazgató mellett Antal Péter polgármester, Király András oktatási államtitkár és Bölöni György megyei tanácsos vágta el a szalagot, majd a jelen lévő hivatalosságokkal együtt – köztük Constantin Traian Igaş szenátorral és a pécskai líceum igazgatójával, Bacsilla Sándorral – végigjárták a felújított osztálytermeket.
Napközben változatos program várta a pécskaiakat, néptáncfesztiváltól folkzenén át tűzzsonglőr bemutatóig. Az est sztárvendége Antonia popénekesnő volt.
Kitüntetések
Vasárnap 11 órától került sor a városi tanács ünnepi ülésére, amelyen ezúttal Kiválósági Díjakat osztottak ki. A kitüntetettek Borsos Árpád mezőgazdász és Lidia Ecaterina Sass ápolónő. Sabina Pop mérnök, illetve a Pălincaş nővérek, Rodica Pălincaș és Alexandra Trif tanárok Pécskai Gyökerek-díjat vehettek át.
A gyűlésen a városi elöljárók mellett számos meghívott is jelen volt.
A városnapok délután román folklórműsorral folytatódtak, de sokan voltak kiváncsiak a tornyai Kalypsoland kutyaiskola és panzió bemutatójára is, amelyet a Szentháromság parkban tartottak. Tóth Attila szervező díjazta a felhívására jelentkezett pécskai kutyatulajdonosokat, akik kedvenceikkel részt vettek a programon.
A többnapos programsorozat éjfél előtt látványos tűzijátékkal zárult.
Olvasónk közelebbről
Mivel a kitüntetettek közül Borsos Árpád a Nyugati Jelen olvasótáborába tartozik, őt közelebbről is bemutatjuk. 1954-ben Pécskán született, földműves család első gyermekeként. Általános iskoláit Pécskán, majd a mezőgazdasági líceumot Aradon végezte el azzal együtt, hogy bevallása szerint, nem kedvelte a mezőgazdaságot. Talán ezért is végezte el a hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamot, hogy az Avăntul téesznél, utána az Aradi Közszállítási Vállalatnál dolgozhasson. 1986 és 1992 között tímárként dolgozott a Pécskai Fogyasztási Szövetkezetnél. Mivel azonban a bőrcserzés nem volt kifizetődő, gazdálkodni kezdett, amit hamar megszeretett. Előbb a saját 20 hektár földjét művelte meg, később haszonbérben dolgozott, de vásárolt is földterületeket. Manapság 7 traktorral és a szükséges felszereléssel, 3 kombájnnal, összesen 580 hektár termőföldet művel meg a családjával, illetve a létrehozott kft. alkalmazottaival. A kisperegi bekötőút mentén tanyát vásárolt, ahol komoly gépparkot alakított ki, korszerű gépekkel, termesztési eljárásokkal, jó években hektáronként általában 6000 kiló búzát, illetve 8000 kiló kukoricát szokott betakarítani. A jó termés tudatában a földtulajdonosoknak is magas osztalékot, hektáronként 1200-1500 kiló gabonát biztosít. A közelmúltban a GAL Program támogatásával új traktort és kombájnt vásárolt, büszke arra, hogy a családjával műveli meg a földet, ami biztos megélhetésnek számít, ezért jövőbeli terveket is szőhetnek még akkor is, ha az EU-mezőgazdasági támogatások hátrányosak a kelet-európai gazdálkodók számára. Örvend, amiért a maga és a családtagjai által végzett becsületes munkával is hozzájárulhat a pécskai kenyér hírnevének az öregbítéséhez – hangzott el a dr. Vasile Chifor városi tanácsos által ismertetett laudációban. Borsos Árpádnak gratulálunk, további hasznos munkálkodást, jó egészséget kívánunk.
Balta János, Sinka Pál
Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék