udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 27 találat lapozás: 1-27

Névmutató: Balázs-Bécsi Gyöngyi

2001. február 21.

Hogyan pályázzunk címmel tanfolyamot tartott február 16-18. között az EMKE-Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány kúriájának épületében. Az összejövetelre Máramarosszigetről, Aknasugatagról, Bethlenből, Désről, Válaszútról, Tordáról, Székről, Enyedről, Bákóból, Klézséről és Kolozsvárról érkeztek közművelődés szervezők, megismerkedni a pályázatírás fortélyaival. Ez a rendezvény a szórványprogram része, melyet támogatnak az anyaországi kulturális intézmények is. Kallós Zoltán és Balázs Bécsi Gyöngyi alapítványi elnök köszöntötték az egybegyűlteket, majd Egyed Ákos, a társaság elnöke mondott rövid üdvözlő beszédet. A tanfolyamon a hallgatók megismerkedhettek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Kálóczy Katalin tanácsos), a hazai Művelődési Minisztérium (Szép Gyula, RMDSZ művelődési és egyházügyi ügyvezető alelnök), az Illyés Közalapítvány (Tibád Zoltán, az alapítvány romániai irodájának vezetője), valamint az RMDSZ-EMKE által koordinált Kisebbségi Tanács (Dáné Tibor Kálmán titkár) pályázati rendszerével. Borzási Mária, a gyergyószentmiklósi Általános Műveltség Alapítvány ügyvezetője pályázatíró tréninget tartott a résztvevőknek. /Hogyan pályázzunk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

2001. április 23.

Az Iskola Alapítvány létrehozásának ötödik évfordulója alkalmából nagyszabású szórványoktatási tanácskozást szerveztek ápr. 21-én Kolozsváron. Az egész napos munkaülésen a szórványoktatás-szervezés terén eredményesnek bizonyult szakemberek, pedagógusok, lelkészek vettek részt, de szép számban képviseltette magát a hazai és magyarországi civil szervezeti szféra is. A tanácskozást Markó Béla, az RMDSZ, illetve az Iskola Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta: az Iskola Alapítvány a magyarság számára hátrányos 1995-ös oktatási törvény megszavazása után született meg. Markó hangsúlyozta: a szórványt nem szabad feladni. Az elnök szerint nem diaszpóráról van szó, hanem "irtásról": olyan közösségről, amely körül kiirtották az erdőt, a levegőt. - Bálint-Pataki József /Határon Túli Magyarok Hivatala/ bizakodó volt a magyar státustörvénynek a szórványmagyarság közérzetére való kihatásával kapcsolatban. Somai József, az Iskola Alapítvány ügyvezetője bemutatta az alapítvány eredményeit. Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke elmondta: a szórvány mentéséhez szükséges lélegeztető készüléket a magyar kormánynak kell beszereznie - az erdélyiek működtetik majd. A szakértő felhívta a figyelmet egy sajátos jelenségre is: egy olyan oktatássérült nemzedék van felnövőben, amelynek tagjai a magyar kultúra amolyan analfabétáiként egyre jobban kiszorulnak a magyar kultúrvilág peremére. - Bodó Barna, a Diaszpóra-Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás országos szintű, 1989 óta tartó, fokozatos ellehetetlenülésére hívta fel a figyelmet: nincsenek gyárak, meggyérült a munkások száma, így a munkásbuszok nem állnak rendelkezésre. A meghívott, a szórványoktatás terén komoly eredményeket elért szakemberek beszámoltak munkájukról. A következő helyzetelemzések hangzottak el: Vízi Imre (Theodidaktos - Kolozsvár), Farkas Miklós (Szórványkollégium - Segesvár), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Szatmári Ildikó (Nagyenyedi kollégium), Böjthe Csaba (Ferences kolostor - Déva), Orbán Mária (Dévai líceum), Kun Árpád (a Hunyad megyei Bácsi település lelkésze), Pillich László (Heltai - Kolozsvár), Bauer Ilona (Óradnai Iskola), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Elek (Medgyes), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Szegedi László (Kőhalom), Balázs Bécsi Gyöngyi (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). - Az elrománosodás egyre gyorsabban halad előre a szórványvidékek felől a tömbmagyarság felé, ezt Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő számos riasztó székelyföldi adattal támasztotta alá. - Ríz Ádám, a magyar Oktatási Minisztérium főosztályvezetője elmondta: Magyarországon eddig nem volt jól körülírt szórványkoncepció, így az Erdély felé irányuló támogatások sem voltak mindig igazán jól összehangoltak. Ahhoz hogy az összehangolt támogatási rendszer beinduljon, a magyar minisztériumnak el kell készítenie a Kárpát-medence szórványtérképét, az erdélyieknek viszont meg kell találniuk a módját annak, hogy más forrásokat is felkutassanak, és igénybe vegyenek, például a román szakminisztériumot. /Szabó Csaba: Ostromlétrák a szórványosodás mozgó falai előtt. Prófétalelkületű emberek az ötéves Iskola Alapítvány jubileumán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

2002. október 12.

A Kallós Alapítványt 1992-ben alapította Kallós Zoltán egyszemélyes alapítványként, székhelye Kolozsváron van, tevékenysége viszont Válaszúton zajlik. Kallós itt született, ezen a kúrián, amely helyt ad néprajzi gyűjteményének, s azon kívül az 1999-ben beindult magyar anyanyelvű szórványoktatásnak. Balázs-Bécsi Gyöngyi válaszúti tanítónő, a Kallós Alapítvány elnöke tájékoztatott: az állami iskolában tanulnak, lent a faluban, viszont a gyermekek, akiket behozta a szórványból, azok délután itt tanulnak, itt étkeznek, azaz tulajdonképpen kollégiumként működnek, 28 bentlakójuk van. 1992 óta szerveznek táborokat /népzene- és néptánc-táborokat felnőtteknek és ifjaknak, 1997-től pedig kézműves táborokat indítottak gyermekeknek/ a Kallós-kúrián. Bővült a tevékenységi körük, családos tábort indítottak, majd ezelőtt három évvel pedagógus-továbbképzőt is, amire azért volt igény, mert a tanítóképzőkben népdalokat, néptáncokat, népi játékokat, kézműves mesterségeket nem tanítanak. Szeretnék elérni, hogy a Magyar Művelődési Intézet bizonyítványát elismertessék, mint a tanítók számára kötelező továbbképzőt. Emellett szórványközpontot terveztettek, 70 férőhellyel, ahova be szeretnék hozni az összes olyan gyereket, akinek nincs lehetősége magyarul tanulni saját lakóhelyén. A Kolozsváron tanuló néprajzos egyetemisták mindazt megtalálhatják a Kallós-kúria múzeumában, amit egyébként máshol sehol találnak így, összegyűjtve. - Válaszúton 25 évig nem volt magyar iskola, most kezdenek visszajönni a magyar iskolába és erősödik a református gyülekezet. A legnagyobb támogatást az Illyés Közalapítványtól kapták, a magyar Sportminisztériumtól és az Apáczai Alapítványtól. /Kiss Károly: Szórványközpont a Kallós-kúrián. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./

2003. augusztus 15.

A héten zajlik a válaszúti Kallós-kúriában a XII. Mezőségi Nemzetközi Népzene- és Néptánctábor. A Kallós Alapítvány szervezte rendezvényen idén mintegy 270 érdeklődő van jelen - közölte Bécsi Gyöngyi szervező. Eljött a Hargita Állami Népi Együttes kezdő csoportja is. A táncoktatás mellett a táborban hangszeroktatás, magyar nyelvtanítás is folyik, a magyar népi kultúráról pedig tudományos előadásokat tartanak az érdeklődőknek. A legnagyobb közönség a szombati záróünnepségen szokott lenni, amelyen a részvevők bemutatják mindazt, amit hét közben tanultak. A rendezvény házigazdája, Kallós Zoltán néprajzkutató a múzeumról elmondta, hogy Erdély különböző vidékeiről származó népművészeti tárgyak sorakoznak, a magyar népviselet darabjai mellett román és szász népi tárgyak is. A kiállított anyag nagy része Kallós Zoltán saját gyűjtéséből származik, de vannak ajándékba kapott tárgyak is. Kallós Zoltán egészségi állapota miatt nem énekelhet az idei táborban, a népdaloktatást azonban a héten is ő irányítja. /Pap Melinda: Bővül a néprajzi múzeum. Kallós Zoltán nem énekelhet az idei táborban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

2004. augusztus 5.

Jó hangulatban zajlott Válaszúton a harmadik Családos Kézműves Tábor a Kallós Zoltán Alapítvány szervezésében. Egy hét alatt a jelentkező családok valamennyi tagja hagyományos mesterségekkel, néptánccal és – zenével ismerkedhetett meg. Balázs-Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke elmondta: a táborral a nagycsaládok nyaralási lehetőségeit is bővíteni igyekeztek. Borbély Jolán néprajzkutató folklórról, gyűjtési módszerekről tartott előadásokat a táborlakóknak. /Rostás-Péter Emese: Tánc és kézművesség családi körben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./

2004. augusztus 16.

A válaszúti mezőségi népzene- és néptánctábor idén is megőrizte nemzetközi jellegét. Balázs-Bécsi Gyöngyi, a szervező Kallós Zoltán Alapítvány elnöke szerint számos táncházkedvelő teljes nyári szabadságát táborozással tölti. Az összesen hat válaszúti tábor közül hármat felnőttek számára szerveztek, ilyen a „szövő-tábor”, valamint a családos és nemzetközi néptánctábor. /Rostás-Péter Emese: Mozgalmas nyár a válaszúti Kallós-kúrián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2006. február 20.

Február 17-én először rendezett farsangi bált az Euréka Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesülete. Vita László Euréka-elnök kifejtette, a szórakozás csak kísérője volt az összejövetel igazi céljának: adományokat gyűjteni a Kallós Zoltán Alapítvány működtette, kisiskolásokat felkaroló válaszúti szórványkollégiumnak, valamint a Téka Alapítvány gondozásában Szamosújváron működőnek. Az utóbbiak képviseletében Balázs-Bécsi Gyöngyvér, Balázs-Bécsi Attila és Kallós Zoltán ismertette a részben még épülő, részben már működő kollégiumokat. Az est fénypontját a Koós Ferenc vállalkozó kezdeményezésére képzőművészeti alkotásokból rendezett árverezés jelentette. Összesen 650 millió lej gyűlt be az est adományaiból. A magyar vállalkozók hasonló megmozdulásai várhatók a jövőben is. /Balló Áron: Az első magyar vállalkozói jótékonysági bál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

2006. augusztus 14.

Céljuk továbbadni mindazt, ami az anyanyelvhez, a magyar kultúrához tartozik, mondta el Balázs-Bécsi Gyöngyi szervező, a Válaszúton tartott XV. Mezőségi Népzene- és Néptánctáborról. A Kallós Zoltán Alapítvány egyhetes táborában, a Kolozsvártól mintegy 25 kilométerre fekvő Válaszúton, a résztvevők tánc-, hangszer- és népdaloktatásban részesülhettek. A környékbeli falvakból – Ördöngösfüzesről, Szépkenyerűszentmártonból, Feketelakról, Búzából, Visából, Magyarszovátról, Magyarpalatkáról – adatközlő táncosok, zenészek és énekesek látogattak el esténként a táborba. A programot különböző előadások is kiegészítették – a tábor egyik vendége volt például Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató is, aki előadást tartott. /Kolumbán Éva: Bonchidai forgatós a „leginkább haladóknak”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

2007. március 26.

Mezőségi Szórványkollégiumot és Oktatási Központot avattak március 24-én Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai és Illyés Közalapítvány, illetve a magyar Oktatási Minisztérium támogatásának köszönhetően. Az alapítvány a válaszúti magyar oktatás újraindulása óta próbál szállást és ellátást biztosítani a környékbeli óvodásoknak és iskolásoknak. A gyerekek létszáma 1999 óta négyről hatvannyolcra emelkedett, ezért 2001-ben új szórványkollégium építését kezdeményezték, emlékeztetett Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány elnöke leszögezte: „egy megszűnőben lévő alapítvány kuratóriumának elnökeként azt mondom, a magyar támogatásrendszerben meg kellene találni a módját, hogy ezek a szellemi végvárak megmaradhassanak”. Stark Kallós Zoltánnak mondott köszönetet: „Mentetted a magyar múltat, és mented ezzel a tetteddel a magyar jövőt. ” Az Apáczai Közalapítvány 2000-ben tíz ezüstérem kibocsátását hagyta jóvá, amelyeket a legjobb projektvezetőknek és azoknak a munkatársaknak ítéltek oda, akik a legtöbbet tettek az alapítványért. Az évek során hetet már átadtak, ez alkalommal adták át az utolsó hármat Válaszúton. A három érmet most Stark Ferenc, Vián Andrea és Csete Örs, az alapítvány igazgatója vehette át. Kötő József volt oktatási államtitkár kifejtette: ma is, itt, a végeken kell védeni a magyar nemzetet, persze ezúttal nem fegyverekkel, hanem tudással. – Itt ma egy rendkívül fontos végvárat avatunk – mondta. Ide gyűjtik be a „hadat”, amely a nemzeti megmaradásért küzd majd. Főt kell hajtanunk azok előtt, akik ezt létrehozták, mert országépítők és országmentők voltak – fejezte be. Kettős ünnep volt, nemcsak egy új „végvárat” avathattak, hanem Kallós Zoltán születésnapi köszöntője is elhangzott. Kallós Zoltán saját földjét adományozta a kollégium létrehozására. /Dézsi Ildikó: Újabb „szellemi végvárat” adtak át Kolozs megyében. Közel hetven diáknak biztosít otthont a válaszúti szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

2007. július 12.

Az erdélyi, elsősorban mezőségi magyar diákok oktatását felkaroló Kallós Zoltán Alapítvány támogatásáért rendeznek keresztszülőnapot július 14-én Esztergomban, ahol a népi játékok és néptánc várja az érdeklődőket. A látogatók filmvetítés keretében, illetve a névadó Kallós Zoltánnal, Balázs Bécsi Gyöngyivel beszélgetve ismerkedhetnek meg a Kallós Zoltán Alapítvánnyal, Válaszúttal, és a Keresztszülő programmal, a magyar nyelvű oktatás támogatásának talán leghatékonyabb formájával. A Kallós Zoltán Alapítvány 1992-ben jött létre, kezdetben fő tevékenysége a népzenei és a néptánctáborok szervezése volt. Ma már szívügyüknek tartják a mezőségi szórvány magyar oktatás megszervezését is: az alapítvány munkatársai végigjárták a Mezőség legszegényebb területeit, s száz olyan magyar gyermeket kutattak fel, akiknek biztosítani tudják a magyar nyelvű oktatást. Az alapítvány 1999-ben beindította a magyar óvodát és az 1-4 osztályos iskolát. 2001-ben elkezdődött és mára befejeződött egy új, 80 férőhelyes szórványkollégium építése, a működési költségeket a különféle pályázatokon nyert pénzekből, határon inneni és túli magánszemélyek és cégek, alapítványok támogatásából fedezték. Mostanra már a mindennapi megélhetésért küzdenek. Hosszabb távon biztonságot csak a Keresztszülő program nyújthat. /Keresztszülőnap Kallós-ügyért. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

2007. szeptember 17.

A Kallós Alapítvány által létrehozott válaszúti szórványkollégiumba negyvenhat gyermeket várnak, akik a huszonkét helyi gyermekekkel együtt kezdik el a tanévet az iskolában. „Az eddig összegyűlt támogatások nem fedik a gyermekek ellátásához szükséges teljes évi költségvetésünket” – mondta Balázs Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke. A hetven gyermek befogadására alkalmas, márciusban felavatott új kollégiumépületbe most költöztek be először. A román állami támogatás híján minden hozzájuk hasonló intézménynek anyagi gondjai vannak. „A gyerekek által befizetett összeg minimális vagy semmi, nekünk kell előteremtenünk a pénzt. Egy bentlakó gyermek egy hónapban 250 lejbe kerül” – jelezte Balázs Bécsi Gyöngyi. Az alapítvány napi ötszöri étkezést, ruhákat, tanszereket, orvosi ellátást biztosít a Kis-szamos-völgyi elszegényedett falvakból érkező magyar gyermekeknek. A hétvégi ingáztatás költségeit is ők állják. „Tavaly decemberben kezdtük el a keresztszülő programunkat, azóta körülbelül tizenöt gyermeknek találtunk mecénásokat. De a keresztszülő és a család személyes kapcsolta mindennél többet jelent” – részletezte az elnök. A keresztszülők többsége magyarországi. A gyermekek eddigi szálláshelyét, a Kallós-kúriát néprajzi múzeummá építik át, egyelőre az átalakítások felmérésénél tartanak. Itt Kallós Zoltán néprajzkutató kivételes gazdagságú gyűjteményét állítanák ki. /Stanik Bence: Válaszúti válasz szórványproblémákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

2008. március 7.

2007 októbere és 2008 márciusa között szórványvidéki magyar gazdálkodók szakmai továbbképzését tartották a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai Közalapítvány, valamint a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesülete szervezésében és támogatásával. A képzés keretében az elmúlt hónapokban tucatnyi mezőségi településen hetente kétszer tartottak előadást az érdeklődőknek. Immár hatodik alkalommal végzik a képzést, tájékoztatott Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány képviselője. Minden évben jelen voltak magyarul beszélő szakemberek is. Vákár István, a Kolozs Megyei Magyar Gazdák Egyesületének elnöke elmondta, előadások hangzottak el, és utána a jelenlevők a mindennapi gazdagondjaikat ismertették. /B. E. : Sikeres gazdaképzés Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

2009. február 4.

Népi játékok és kismesterségek oktatására vállalkozik a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány. A már tízéves hagyománnyal rendelkező képzéssorozat idén február 13-án indul. Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány munkatársa elmondta, nagy népszerűségnek örvend a képzés, Erdély minden területéről érkeznek évről évre pedagógusok. /Hideg Bernadette: Képzés a hagyományokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

2009. szeptember 28.

A helybeli magyar nyelvű oktatás újraindításának tizedik évfordulójára iskolatalálkozót szervezett szeptember 26-án a Kallós Zoltán Alapítvány a válaszúti iskola magyar osztályaiban 1999 óta végzett diákoknak. Balázs-Bécsi Gyöngyvér, az alapítvány elnöke minden volt diáknak emléklapot és CD-t adott át, a válaszúti iskola elmúlt tíz évét megörökítő fényképekkel. „Huszonöt év szünet után, tíz évvel ezelőtt nyitotta meg újra kapuját a válaszúti iskola a magyar gyerekek előtt, emlékeztetett Balázs-Bécsi Gyöngyvér, majd utalt Kallós Zoltán rendkívül fontos szerepére, tevékenységére. A tanulók 2002 óta évente magyarországi kiránduláson vesznek részt. Működik keresztszülői program is: magyarországi támogatók rendszeresen segítik kiválasztott keresztgyereküket. /Nagy-Hintós Diana: Tízéves a mezőségi szórványt kiszolgáló válaszúti iskola. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

2009. november 14.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996 óta részesíti életműdíjban azokat a tanárokat, tanítókat, akik több évtizeden át szolgálták lelkiismeretesen a romániai magyar közoktatást, tájékoztatott Virág Erzsébet, az RMPSZ Kolozs megyei elnöke. Az életműdíjat az ezredforduló táján nevezték el Ezüst Gyopár-díjnak. A kétévente megrendezett díjátadásra Szovátán kerül sor. Halmos Katalin, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum zenetanára felidézte, a líceum vegyeskara idén áprilisban ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját. Nagyon örült az Ezüst Gyopár-díjnak. „Méltán érdemli meg az elismerés szavait Jánossy Sándor, a dési Andrei Muresanu Kollégium nyugalmazott oktatója, a természettudományok tanára” – hangzott el a méltatásban. „Számomra az RMPSZ által adományozott Ezüst Gyopár-díj legalább annyit jelent, mint a Kossuth-díj vagy a Corvin-lánc. Nívós díjnak érzem, és köszönöm azoknak, akik rám gondoltak, mert ez azt jelenti, hogy egyféleképpen gondolkozunk”, mondta Kallós Zoltán néprajztudós, a mezőségi szórvány nagy apostola. Magánvagyonából közvagyon lett: iskolát alapított szülőfalujában, saját házát alakította át bentlakássá, hogy a vidék falvaiban anyagi és lelki szórványban élő magyar gyerekek tanulni tudjanak, fejtette ki Balázs Bécsi Gyöngyvér laudációjában. Kerekiné Magyarósy Ildikó, tordai nyugdíjas tanító megkönnyeztette a laudáció. Szöllősi Ferenc, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum nyugalmazott igazgatója arra most is büszke, hogy ötéves küzdelem után 1970-ben, azaz igazgatása alatt kapta vissza az iskola Brassai nevét. Erdély-szerte először a Brassai rendezett Brassai Hetet, kiosztották a Brassai Nagydíjat és a Brassai Kupát. Váratlanul /Nagy-Hintós Diana: Oktatás – Öt Kolozs megyei pedagógust tüntetett ki idén az RMPSZ Ezüst Gyopár-díjjal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

2010. május 22.

Felavatták a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot – „Az Erdélyben élők közötti kölcsönhatásban rejlik a népművészet szépsége”
Bensőséges, szinte családias hangulatban avatták fel tegnap Válaszúton a Kallós-kúriában a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot, amely több ezer értékes népművészeti tárgyat tartalmaz Kallós Zoltán magángyűjteményéből. A háromszintes (alagsor, földszint és tetőtér) épületben szakkönyvtár és multimédiás terem is áll az érdeklődők részére. A tetőtérben időszakos kiállításokat terveznek, a földszinten raktárhelyiségeket és restauráló műhelyt alakítanak ki. A befektetés összértéke meghaladja a 100 000 eurót. Az eseményen felszólalt Szép Gyula, az RMDSZ művelődési alelnöke, Kelemen Hunor művelődési miniszter, Balázs-Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Alapítvány elnöke, Andrásfalvy Bertalan, Magyarország volt művelődési minisztere. Kallós Zoltán, az alapítvány névadója a rá jellemző szerénységgel állt régi álmának megvalósulása előtt, és csak a sajtó ösztökélésére mondott pár szót.
A szemerkélő eső ellenére legalább száz ember gyűlt össze tegnap délben Válaszúton a Kallós-kúria előtt, ahol megnyitották a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot. A Muzsikás együttes tovább fokozta a jó hangulatot ízes népi muzsikájával.
„Ez az a hely, ahol az álmok valóra váltak. Mi hittünk eme álmok tisztaságában, és ez a hit erőt adott. A Kallós Zoltán Alapítvány modell értékű abból a szempontból, hogyan kell a közösség jövőjét építeni” – kezdte beszédét Szép Gyula, az RMDSZ művelődési alelnöke, majd köszönetet mondott Kallós Zoltánnak mindazért, amit a szórványmagyarságért tett.
„Újabb mérföldkövet jelent számunkra a mai nap. Az alapítvány 1992-es létesítésétől őrizzük a népi kultúrát – ez volt ugyanis Kallós Zoltán első célkitűzése. A Mezőség és Erdély tele van értékekkel, amelyeket tovább kell adnunk a fiataloknak” – magyarázta Balázs-Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogy az itt tanuló 83 gyerek a Mezőség 25 településéről érkezett, s hogy a válaszúti szórvány oktatási központ volt az, amely hozzájárul a Mezőség megtartásához.
„Olyan esemény a mai, amely egyúttal Kallós Zoltán egész életét is összefoglalja. Zoli bácsi élete a szolgálat jegyében telt el: rengeteg tárgyi és szellemi értéket őrzött meg” – hangsúlyozta Kelemen Hunor művelődési miniszter, majd visszaemlékezett kezdő egyetemista éveire, amikor megismerte Kallós Zoltánt.
„A szépség költözött ide be most, amelyet meg kell mutatni másnak, hogy megismerjék és befogadják. A szépség az, ami hidat épít, megváltja a világot és megbecsüléshez vezet” – mondta Andrásfalvy Bertalan volt művelődési miniszter, néprajzkutató.
Füleki Renáta és Szabó Renáta válaszúti lányok népdalokat énekeltek, majd Szép Gyula felolvasta ama intézmények és személyek nevét, akik támogatták az alapítványt.
„Régi vágyam teljesült a múzeum megnyitásával. A gyűjteményben főleg Kolozs megyei, pontosabban mezőségi tárgyak találhatóak. A múlt század negyvenes éveiben folytak errefele néprajzi kutatások, de a kommunizmusban már nem: a kutatók elkerülték a Mezőséget. Nem csak magyar, hanem szász és román néprajzi anyag is megtalálható. Az Erdélyben együtt élő népek közötti kölcsönhatásban rejlik a népművészet szépsége” – nyilatkozta a sajtónak Kallós Zoltán.
Alapítványi forrásoktól megtudtuk: mindazok, akik már most meg szeretnék tekinteni a múzeumot, azok az alapítvány honlapján – www.kallos.org.ro – vagy e-mail címén – kallosalapitvany@kallos.org.ro – tájékozódhatnak a nyitva tartást illetően.
Két évvel ezelőtt a Kallós Zoltán Alapítvány vezetősége úgy döntött, hogy Kallós Zoltán fáradhatatlan munkájának eredményét érdemes közzétenni. Ma több ezer tárgy tekinthető meg a mezőségi, kalotaszegi és erdélyi száz hagyományos népi kultúrát bemutató termekben. Még rendszerezés alatt állnak Kallós Zoltán hangzó gyűjtései és fényképei. Az utóbbi két évben végzett munkálatok értéke kevéssel haladta meg a százezer eurót. Az összeg 40 százalékát pályázatokból, 40 százalékát cégek és magánszemélyek adományából sikerült fedezni. A fennmaradó 20 százalék a Kallós Zoltán Alapítvány saját hozzájárulása – tudtuk meg az eseményen kiadott sajtóanyagból.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

2011. április 5.

Oktatási-nevelési támogatás: hamarosan kiírják a pályázatot - Aki sokáig kíván élni, alapítson szórvábyiskolát
Az erdélyi szórványkollégiumok jövõjével foglalkozó konferenciát szerveztek az elmúlt hétvégén Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány székhelyén. Bevezetõ beszédében Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke azt hangsúlyozta: az erdélyi szórványkollégiumok megtartják a közösséget, és erõsítik a magyarságtudatot. A konferencián elõadást tartó Répás Zsuzsanna magyarországi helyettes államtitkár a szórványkollégiumok további anyaországi támogatásáról biztosította a jelenlévõket, de azt is elmondta, hogy az idén sem marad el a határon túli magyarok oktatási-nevelési támogatása. Ezt erõsítette meg tegnap a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság is, amely közölte az MTI-vel: néhány héten belül megjelennek az oktatási-nevelési támogatások pályázati kiírásai, ráadásul már nem csak az iskolások, hanem az óvodások is részesülhetnek a 20 ezer forintos támogatásban.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetõje a magyar kormány új szórványtámogatási stratégiájáról kijelentette: az erdélyi szórványkollégiumok továbbra is számíthatnak a magyar kormány támogatására. Az elmúlt években elhanyagolták a szórvány kérdését, habár a szórványban élõ magyarság is része a magyar nemzetnek és kultúrának. A szórványkollégiumok egyik elõnye az, hogy magába foglalják a különbözõ közösségek egymás mellett élésének technikáit, amelyekbõl mi is tanulhatunk. Átlátható és kiszámítható támogatási rendszert kell kidolgoznunk. Az erre vonatkozó átfogó, tudatos és gyakorlati stratégia még nem készült el, az adatgyûjtési szakasz viszont már befejezõdött - mondta.
Az oktatási-nevelési támogatások kapcsán megtudtuk: az azzal foglalkozó Bethlen Gábor Alap mûködéséhez szükséges Alapkezelõ Zrt. még nem jött létre, most zajlik a bíróságon való bejegyzése. Ahogy ez a szakasz lezárul, elõkészítjük a pályázati kiírást. Idén a támogatottak körébe bevonjuk az anyaország határain kívül magyar oktatásban részt vevõ óvodásokat is. A moldvai csángók külön kategóriát alkotnak a támogatottak sorában; számukra külön programokat kell létrehozni - hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
A nemzetpolitikai államtitkárság tegnap közleményben reagált a határon túl megjelent sajtóhírekre, kifejtve: néhány héten belül megjelennek az oktatási-nevelési támogatások pályázati kiírásai. Ismételten hangsúlyozták, hogy bõvül a támogatottak köre, hiszen a legutóbbi törvénymódosítások nyomán lehetõvé vált, hogy az óvodások is részesülhessenek a támogatásokból.
A kedvezménytörvény 2002-es hatálybalépése óta biztosított oktatási-nevelési támogatások pályáztatása és odaítélése tanéves periódusban történik. A rendelkezések értelmében a támogatás összege a kiskorúak nevelési-oktatási támogatására fejenként 20 ezer forint, tankönyv és taneszköz támogatására 2400 forint. E két támogatást a határon túli alap- és középfokú oktatási intézményben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató tanuló együttesen igényelheti.
2009-ben és 2010-ben a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési támogatás, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3,475 milliárd forintot irányoztak elõ (a teljesítés tényleges adata nem ismert). A 2011. évi költségvetési elõirányzat szerint ez az összeg több mint 5 milliárd forintra növekedett.
Politikai akarat van, pénz kevésbé
Répás Zsuzsannától megtudtuk: a különbözõ országban élõ szórványközösségek kapcsolatát is bátorítani kell, mert egyik közösség a másik példájából tanulhat. A Románia és Magyarország között létrejött alapszerzõdés nem jelenti a felmerülõ gondok megoldását, mert erre politikai akaratra van szükség. A helyettes államtitkár úgy vélte, hogy a határmenti szórványtelepülések akár uniós pályázatok által is megoldást találhatnak gondjaikra. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor mind a két országban komoly gazdasági gondok vannak, a magyar költségvetésbõl csak kevés pénzt fordíthatunk a határon túli magyarok, és ezen belül a szórványközösségek támogatására. A politikai akarat megvan, de a gazdasági potenciál kevésbé - magyarázta Répás Zsuzsanna.
Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója az ezredforduló utáni Erdély demográfiai folyamatairól értekezett. 2011-ben megáll a románság és a magyarság közötti arányvesztés, a számbeli csökkenés viszont nem. A demográfiai folyamatokat három tényezõ határozza meg: a természetes szaporulat, a migráció és az asszimiláció. Az erdélyi magyarság kockázati tényezõi a szórványlét és a vegyes házasságok, mivel ez utóbbiak esetében nagyobb esély arra, hogy a román szülõ adja át identitását a házasságból származó gyerekeinek - közölte a szakember, majd érdekes tényre hívta fel a hallgatóság figyelmét: a közvélemény-kutatások alapján a magyar értelmiségi családok jelentõs része 2008-ban három gyereket tervezett, míg a román értelmiségi házaspárok csak egyet.
?rték a szórvány
Bodó Barna, a Szórványtanács képviselõje a megmaradás esélyeirõl beszélve kifejtette: a szórványt hungarikumnak tartja. A szórványlétre értékként kell tekintetnünk, mivel ez a közösség a kontaktus-zónában él, amely lehetõvé teszi a két nép közötti értékcserét. A szórványban élõ magyar közösségnek pedig egészséges önismerettel és önbecsüléssel kell rendelkeznie. Ugyanakkor az anyanemzetnek felelõsséget kell vállalnia mind a szórvány, mind a tömbben élõ magyarságért - összegzett Bodó, majd azt javasolta, hogy november 15-e, Bethlen Gábor születésnapja legyen a szórvány napja. Szorgalmazta továbbá a szórványszolgálati díj megalakítását.
Vetési László szórványkutató a Mezõségben 2009. októbere és 2010. májusa között teológus hallgatók által lefolytatott oktatási felmérés eredményeit ismertette. Eredetileg 160 települést mértünk volna fel, ám pénzhiány miatt végül 76 településen valósítottuk meg a felmérését, amelynek eredménye 2356 (14 év alatti) gyermek összeírása - mondta Vetési. Ennek a felmérésnek a tanulságai a következõek voltak: folyamatosan el kell végezni a gyerekek összeírását; meg kell találni az oktatáshoz szükséges helyi humán erõforrást, az oktatási támogatást normatív alapra kell helyezni. Szóba került még az is, hogy magyarországi pedagógusok elindították már a Vasárnapi Iskola mozgalmat, amelynek keretében 50 tanár 30 településen oktatja a magyar nyelvet. Ezt erdélyi pedagógusok is felvállalhatnák - hívta fel a figyelmet Vetési.
Honlap a szórványról
Csete ?rs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója egy új honlapról számolt be. A www.szorvany.hu-t a kényszer és a szükség szülte. Az a kényszer hozta létre, hogy mi magunk továbbra is tegyünk valamit a külhoni magyar szórványmagyarságért. Pénzt adni - jelen állás szerint - nem áll módunkban, de ki tudunk alakítani egy felületet, amely róluk, a szórványról szól. Ennyit tudunk tenni értük és nekik. Másrészt a szükség hozta létre ezt a honlapot, mert a nemzeti összetartozáshoz szükség van arra is, hogy minél többen megismerjék e szó jelentését akkor, amikor minden ötödik magyar szórványhelyzetben él, távol a tömbmagyarságtól, az Anyaországtól. Mûködtetni kell egy olyan internetes felületet, amely segít abban, hogy minél több magyarországi értse meg e szó valódi jelentését, és fedezze fel maga is a szórványt, átkelve a határokon, kimerészkedve olyan területekre, ahol korántsem természetes, hogy az elsõ járókelõ magyarul ad eligazítást a helyes útirányról. Honlapunkon a szó szoros értelmében az útirányról adunk eligazítást: a szórványba vezetõ utakról, olcsó szálláshelyekrõl, hogy bátran induljanak minél többen felfedezni a szórványt, az egykori magyar falvak, városok mai valóságát. Mert lelkigondozás ez is. A szórványban élõk meglátogatása egyfajta üzenet a számukra: tudunk róluk, érdeklõdünk felõlük, számon tartjuk õket. Honlapunkon a szórványról szóló szakirodalom mellett térképekkel is segíteni igyekszünk a tájékozódást, és úgy tervezzük, hogy rendszeresen hírt adunk a jelentõsebb szórványeseményekrõl, elsõsorban az oktatásra, a magyar iskolákra, megmaradásunk bástyáira fókuszálva. Mert ma ne

2011. augusztus 23.

Schmitt Pál a Krónikának: tizenötmillió magyarban gondolkodom
A magyar állampolgárság felvételére, a magyar nyelv védelmére, továbbá legalább egy idegen nyelv elsajátítására buzdított tegnap befejeződött kolozsvári látogatása során Schmitt Pál. A köztársasági elnök egység kialakítására szólította fel az erdélyi magyar politikai szervezeteket, vidékjárása során ellátogatott Magyarpalatkára és Válaszútra, amellett magas rangú állami kitüntetéseket adott át. Schmitt Pál a Krónikának elmondta: a könnyített honosítás révén nő a magyar nemzet tagjai közötti szolidaritás.
Kodály Zoltánt parafrazálva biztatott arra mindenkit tegnap Schmitt Pál Kolozsváron, hogy tanuljanak idegen nyelveket, hogy ezt a tudást felhasználva gazdagítsák anyanyelvüket. Kétnapos Kolozs megyei látogatása során a köztársasági elnök megnyitotta a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust, amelynek részvevői szerinte jelentősen hozzájárulnak a magyarságtudomány gazdagodásához.
Beszédében úgy foglalt állást: ma ismét felértékelődött a sajátos, az egyedi, a nemzeti kultúra (...), az embereknek mind nagyobb szükségük van olyan lokális, regionális világokra és újra megtalált közösségekre, ahol biztonságban és otthon érezhetik magukat. Kiemelte, hogy a magyar nyelv védelmében mindenkinek jut feladat, a köztársasági elnöknek például a nyelvek és a kultúrák iránti érzékenység növelésére kell törekednie, hangsúlyozva a nyelvtanulás fontosságát, hiszen az idegen nyelvvel párhuzamosan újra lehet tanulni, gazdagítani a magyart.
Traian Băsescu román államfő, a kongresszus másik fővédnöke üzenetét kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter magyar nyelven tolmácsolta: a saját nyelv és kultúra biztos pont a gazdasági, szociális, politikai válságok közepette. Miközben Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár üdvözölte, hogy az ötévente megrendezett hungarológiai kongresszusnak az a kincses város ad otthont, ahol a magyar nyelv használata miatt sokakat megszólítanak az utcán, Florin Stamatian prefektus sajnálatát fejezte ki, hogy gyerekkorában csak annyit sikerült megtanulnia magyarul: „Kezicsókolom, nagymama, hol van Gyuri.” Schmitt Pál a tanácskozáson jelentette be, hogy védnöksége alá vett a kolozsvári levéltár által felfedezett felbecsülhetetlen értékű dokumentumok közül egy Mátyás királytól származó adománylevelet.
Az államfő tegnap megbeszélést folytatott négy erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet vezetőivel is, akiket egység kialakítására szólított fel, annál is inkább, mivel ősszel népszámlálást, jövőre pedig helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában. Kifejtette, a négy szervezetnek – EMNT, RMDSZ, MPP és SZNT – el kell érnie, hogy mindenki bátran, határozottan vállalja fel magyarságát a lakossági összeíráson, a választások előtt pedig a legmegfelelőbb közös jelöltek felkutatására kell törekedniük a lehető legjobb eredmény érdekében. Az elnök leszögezte: ahogy most a kincses városban, úgy a jövőben a Sándor-palotában is csak együtt ül le a szervezetek vezetőivel.
Az államfő ezután megtekintette a Kolozsvár közeli Magyarpalatka visszaszolgáltatott református iskoláját, majd ellátogatott a Kallós Zoltán által létesített, a néprajzkutató nevét viselő válaszúti Mezőségi Néprajzi Múzeumba, továbbá a közel száz kisdiák oktatását-nevelését biztosító szórványkollégiumba. Kallós Zoltán „idegenvezetésével” a köztársasági elnök megismerkedett a tavaly megnyitott múzeum páratlan, a mezőségi, az erdélyi és a moldvai magyarság életmódját, értékrendszerét, népviseletét bemutató gyűjteményével. Schmitt elragadtatással szemlélte a magyarpalatkai, széki és más tájegységek kellékeiből álló tisztaszobák kincseit, a 18. századi magyar fanyerget, és tetszését különlegesen kivívta a kalotaszegi menyecske magyar címerrel ellátott ruhája. Nagyot derült az államelnöki delegáció annak a 19. századi tányérnak a feliratán, amely ezt üzente majdani tulajdonosának: „Végy meg, k…a, mert szép vagyok”. Schmitt Pál támogatásáról biztosította az elsősorban magyar állami finanszírozással épülő szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központot, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy jövőre hat unokájával tér vissza Válaszútra, hogy feltöltődjenek magyar nyelvvel, kultúrával. Lapunk kérdésére az államfő nagyon jó érzésnek nevezte, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma. „Én tizenötmilliós nemzetben gondolkodom. A számunk nem nő, mert a nemzet ugyanakkora marad, de a kötődésünk, a köztünk lévő szereteterő, a jogi kötődés, a kohézió, a szolidaritás egyértelműen növekszik annak révén, hogy magyarságérzésüket, – tudatukat nagyon sokan a magyar állampolgárság felvételével is erősítik” – jelentette ki a Krónikának a köztársasági elnök.
Az államfő tegnap megbeszélést folytatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségével is. Ígéretet tett arra, hogy az akkreditáció kérdését ezentúl is prioritásként kezeli a felelős fórumokon, és elmondta, az RMDSZ vezetőitől pozitív visszajelzés érkezett az intézményi akkreditáció helyzetéről, így az erre vonatkozó végső döntést októberre várhatja az intézmény. Schmitt jelenlétében erdélyi magyarok tették le az állampolgársági esküt a kincses város magyar főkonzulátusán, megtekintette a Házsongárdi temetőt, ahol megkoszorúzta Dsida Jenő sírját. Kolozsvári látogatása záróakkordjaként Schmitt Pál tizenkilenc erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetéseket. (Kitüntetett erdélyi magyarok. Schmitt Pál tegnap 19 erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetést Kolozsváron. A Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjében részesült Czirják Árpád nyugalmazott érseki helynök, Cs. Erdős Tibor festő, grafikus, Pozsony Ferenc néprajzkutató, Schupler Tibor, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye gazdasági igazgatója és Somai József közgazdász, a köztársasági érdemrend lovagkeresztjében pedig Pallai Béla Miklós József görög katolikus lelkész, Heim András és Valovits László grafikus, Fodor Imre, Marosvásárhely volt alpolgármestere, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárdért Alapítvány elnöke, Juhász Tamás egyetemi tanár, Király László költő, Kristófi János festő, Hermann János egyháztörténész, Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Alapítvány elnöke. Az érdemrend középkeresztjét Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, a köztársasági elnök érdemérmét Guttman Mihály zenetanár, karnagy és Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő kapta, míg elismerésben részesült Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatója.)
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

2012. július 3.

Szórványkonferencia az Erdélyország az én hazám világtalálkozón
2012. június 30. és július 1. között ismét megrendezésre került – immáron hatodik alkalommal – az „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó, az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek nagy találkozója. A színes programokban bővelkedő nagyszabású rendezvénynek az idei évben a Verőce melletti Lósi-völgy adott otthont, a megejtően szép Kárpát-Haza Temploma lábánál. A rendezvényen vasárnap szórványkonferenciát tartottak, ahol az alábbi összeállítás készült.
Vetési László, a kolozsvári székhelyű Diaszpóra Alapítvány elnöke: „Az olyan városok esetében is, mint Kolozsvár, amelyik egyrészt főváros, másrészt hatalmas értelmiségi központ, rétegeiben szoktuk elemezni és kezelni. Az a réteg, amelyik magyar intézmény-háttérrel, magyar kultúrkörben mozog, vagy iskolaigazgatók, iskolák, magyar intézmények vonzáskörzetéhez tartozik, ez a réteg városon belül természetesen ne lehet szórvány, viszont azok, akik úgynevezett Monostor-negyediek, őket természetes módon muszáj úgy kezelni, mert leszakadnak az identitástömbökről, nyelvi közösségekről. Ennek a szórványnak a megszólítására vannak mostmár hatékony módszerek. Például a Kolozsvári Napok, amely tömegeket mozgat meg."
A Mezőség 100 évvel ezelőtt is szórványvidék volt, ami azt jelenti, hogy helyi magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy körülöttük románok élnek.
Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán oktatási és kulturális alapítvány elnöke: „A gyerekeket magyar iskolába íratják, ami nagyon pozitív dolog. Hozzátartozik a falu rendjéhez, hogy, ha valaki más, mint a többi, vagy mást akar, mint a többi, akkor azt megszólják. (...) Annyira megnyertük az emberek bizalmát, és nem csak a magyarokét, hanem a románokét is, nem kell nekem bizonyítani, hogy mi az, amit ajánlok a gyermekeknek, amikor hozzám jön, hogyha a válaszúti szórványkollégiumban kezdi meg az iskolát. Másként viszonyul a világhoz, mert talpraesettebb."
Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke: „Kevesen vagyunk, de az még nem jelenti azt, hogy ne tevékenykedjünk. Elsősorban a vegyes házasságok miatt nagy az elrománosodás, a beolvadás veszélye, illetve a kisebb településekről, a falvakról a gazdasági erőt, a fiatal munkaképes lakosságot elszívták a városok. Ezért kellett létrehozni a Bástya Egyesületet."
Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés Autonómiabizottságának az elnöke, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke: „A Székely Nemzeti Tanács, illetőleg a székely autonómia kezdeményezésének az apropóján, de nem csak és kizárólag a székelyföldi autonómiát, hanem egyáltalán a Kárpát-medencében létesíthető autonómiaformákat figyelembe véve Vajdaságtól Kárpátaljáig, Felvidéktől Egészen Erdélyig minden olyan kérdést felkarolunk, ahol akár személyi, kulturális, területi autonómiaformák létrejöhetnek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen egy közös eredőnk. Egyrészt ugyanazokat a fogalmakat ugyanúgy értelmezünk mindannyian (autonómia, nemzeti önrendelkezés, autonómiaformák Európában). Muszáj ezekről beszélni, hiszen csak és kizárólag ez biztosíthatja azt, hogy ha mi egymást értjük, akkor fel tudunk ugyanazon zászló mögé mindannyian sorakozni. (...) Nagyon jól látható, hogy azokban az európai országokban, ahol vannak autonóm közösségek, ott gazdaság mindinkább és mindig jobban fellendül." Forrás: Kossuth Rádió / bellacafe.hu
2012. június 30 – július 1 között tartották a 6. Erdélyország az én hazám világtalálkozót, a Verőce melletti Lósi - völgyben. Az erdélyi, Erdélyből elszármazott vagy Erdély sorsát szívükön viselő résztvevők - az érmelléki kulturális életet képviselők segítségével - az idén az Érmellékkel ismerkedhettek meg közelebbről.
Az előadások, könyvbemutatók rendjén Vetési László megtartotta a Vallási együttélési érdekességek Erdélyben című vetített képes előadását. A rendezvény másnapján Megmaradás tematikával kerekasztal-beszélgetést folytattak a szórványmagyarságról, melyen erdélyi és anyaországi alapítványok, egyesületek képviselői számoltak be a szórványért végzett munkájukról, erőfeszítéseikről és az eközben támadt gondjaikról. Részt vettek: Balázs-Bécsi Attila (elnök, Téka Alapítvány - Szamosújvár), Balázs-Bécsi Gyöngyi (elnök, Kallós Alapítvány - Válaszút), Kerekes Zoltán és Lapohos Ella (elnök és alelnök, Vicei Bástya Egyesület - Vice), Benkei Ildikó, Szeleczki Erzsébet, Kaszás Mária és Nagy Éva (Vasárnapi Iskola Alapítvány), Vetési László (elnök, Diaszpóra Alapítvány – Kolozsvár). A moderátor szerepét Margittai Gábor publicista töltötte be.
Erdély.ma

2013. február 27.

Kallós Zoltán: a mezőségi magyar ember kétszáz éve él a szórványban
Értetlenül áll Szász Jenőnek az önkéntes területfeladásra és a szórvány kiköltöztetésére vonatkozó kijelentése előtt Kallós Zoltán néprajztudós. Abból a több mint egymilliárd forintból, amit Szász Jenő kapott a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére, meg lehetne oldani nem csak az erdélyi, hanem a moldvai szórvány anyagi gondjait is – vélekedett Kallós Zoltán.
– Szívesen elbeszélgetnék a szórvány kérdéséről Szász Jenővel. Vajon járt-e valaha szórványban? Ne riogasson a szórvány halálával, mivel a mezőségi magyar ember, a történelem viharai miatt, már kétszáz éve szórványban él, és remélem, még sokáig élni fog. A mezőségi magyarok még mindig ugyanúgy ragaszkodnak szülőföldjükhöz, kutúrájukhoz, egyházukhoz. Ezt bizonyítja a magyar népi kultúrának az az archaikus rétege, ami itt maradt fenn a legkésőbbi időkig. Ha nem is tudnak magyarul, vállalják a magyarságukat. Szász Jenő nagyot hibázott ezzel a kijelentésével, bizonyára jócskán vesztett népszerűségéből az erdélyi magyarok körében. Ha Szász Jenőt olyannyira érdekli a szórvány, akkor látogassa meg Budapesten az Apáczai Közalapítvány volt igazgatóját, Csete Örsöt, aki az elmúlt években több mint 300 ezer kilométert utazott a Kárpát-medence magyarlakta területein, hogy megismerje a magyar nyelvű oktatás fontosabb szereplőit. Csete ellátogatott olyan kis erdélyi szórványtelepülésekre is, ahol mindössze két-három magyar élt a faluban – magyarázta lapunk kérdésére Kallós Zoltán. (Csete Örsöt idén január 1-jétől nevezte ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatójának – szerk. megj.).
Nézze meg továbbá nem csak a válaszúti, hanem a szamosújvári, a kőhalmi, a vicei és a sármási kollégiumot (ez utóbbit ebben a tanévben indítottuk be), vagy a Böjte Csaba által vezetett alapítványt – ajánlotta Kallós. Akár azt is hozzátehetném, hogy jó lenne, ha nem csak a magyar, hanem a román kormány is jobban odafigyelne a kistelepüléseken működő iskolákra, hiszen még a román tannyelvű iskolák is nehéz körülmények közepette működnek ezekben a helységekben – fűzte hozzá Kallós.
– Abból a keretből, amit Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozására és működtetésére fordítanak, meg lehetne oldani a Kárpát-medencei szórvány gondjait. Nem hiszem, hogy a politikusok kellő figyelmet fordítanak az elemi tagozatos magyar tannyelvű osztályokra. Tudni kell, hogy a már létező szórványközpontok a nagyon nehéz szociális és társadalmi helyzetből gyűjtik össze a gyerekek többségét, ennek ellenére a tízéves tapasztalat azt mutatja, hogy értékes magyar emberekként nőnek fel. Van olyan nyolcéves tanítványunk, aki a forró csoki megvásárlására kapott heti egy lejt hazaviszi hétvégén édesanyjának, mert tudja: szükség van még arra a kis pénzre is. Egy másik kislányt az édesanyja egy szál ruhában engedett el otthonról a válaszúti kollégiumba. Egy hétéves kisfiú akkor látott életében először vonatot, amikor szülőfalujából Válaszútra hozták tavaly ősszel. A Kallós Alapítvány elnökével, Balázs-Bécsi Gyöngyivel együtt pontosan tudjuk: milyen körülmények közepette élnek nem csak a növendékeink, hanem azok szülei is. Munkalehetőség nincs, a háztáji gazdaság pedig csak a legszükségesebbet biztosítja a családnak. Sok növendékünk, amikor idejön, csak levest eszik, mert nincs kétfogásos ebédhez szokva. S ha ezeket a tényeket nem vesszük figyelembe, ha nem próbálunk gazdaságilag is lépni, akkor pár év múlva nem lesz középiskolás, majd egyetemista, aki magyarul tanuljon – magyarázta Kallós.
Megtudtuk: a Kallós Alapítvány jelenleg több mint 90 elemista gyereknek biztosít otthont, akik 26 településről jönnek.
– Az észak-mezőségi falvakból származó gyerekek többsége olyan közösségekből jön, ahol 15-20 magyar él. Nagyrészük jobban tud románul, mint magyarul, amikor Válaszútra érkezik. A szomszédos Bonchidáról 20 gyerek ingázik. Fontosnak tartjuk, hogy az itt tanuló gyerekek 24 százaléka vegyes házasságból származik, ami a minőségi oktatásnak köszönhető. Az idén hozta el a válaszúti óvódába kisfiát a zsuki rendőr, hogy az magyarul tanuljon – hangoztatta.
Kallós Zoltán magától értetődő természetességgel közölte, hogy vegyes nemzetiségű faluban nőtt fel, ahol románok, magyarok és cigányok éltek, és ennek köszönhetően mindhárom nyelvet megtanulta, és válaszúti cigányasszony szomszédjával ma is tökéletesen beszél cigányul.
A néprajztudós büszkén mondta el, hogy egyik tanítványuk rajzai bekerültek egy gyerekeknek szóló, nemrég Budapesten napvilágot látott verseskötetbe illusztrációként.
– A politikusoknak nagyon oda kell figyelniük a szórványban élő romániai magyarságra. Ha nem ügyelnek, ha nem szívlelik meg a szakemberek és az ott dolgozók tanácsait, akkor 15-20 év alatt akár 500 000 magyart is elveszíthetünk... – összegzett Kallós Zoltán.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),



lapozás: 1-27




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék