udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 207 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-207

Névmutató: Balog Zoltán

2000. december 20.

Mádl Ferenc köztársasági elnök dec. 18-án a parlamentben fogadta a határon túli magyar egyházak adventi találkozóra Budapestre érkezett mintegy húsz képviselőjét. A zárt ajtók mögötti megbeszélés után Balog Zoltán, a miniszterelnök egyházpolitikai főtanácsadója az MTI-vel közölte, hogy a magyar kormány 60 ezer példányt ajándékoz határon túli magyar iskolásoknak az Ezer esztendő című millenniumi dalos- és olvasókönyvből. Tőkés László püspök elmondta: a megbeszélésen érintőlegesen szó volt a magyar nemzeti integrációról, a határon túli magyarok anyanyelvi oktatásáról, az asszimiláció kérdéséről, valamint az egyházi ingatlanok ügyéről. A résztvevők örömmel üdvözölték az úgynevezett státustörvény előkészítésének az előrehaladását. Az eseményen az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai és a délvidéki egyházi vezetők mellett jelen volt Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára, Semjén Zsolt, a kulturális tárca egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, valamint Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is. /Határon túli magyar egyházi vezetők Mádl Ferencnél. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

2001. július 4.

Marosvásárhelyen tartott megbeszélést a Magyar Könyvklub vezetősége: Révai Gábor igazgató, Okolicsányi Tamás kereskedelmi igazgatóhelyettes, Balog Zoltán, csíkszeredai marketing igazgató és mások. A Magyar Könyvklub tavaly terjesztette ki működését Eredélyre is. Az eredmény meglepő volt. Tavaly ősszel az erdélyi magyarok - a Magyar Könyvklub katalógusa alapján - többet költöttek könyvre, mint a Klub magyarországi vásárlói. Csíkszeredában létrehozták a Magyar Könyvklub első erdélyi kirendeltségét, és azt Erdélyi Magyar Könyvklubnak nevezték el. /igazgatója Bencze Tibor/. Jelenleg már kilenc erdélyi partnerüzletük van - különböző városokban. Erdélyben mintegy 50 ezer katalógust küldtek szét postán, és 8 százalékos volt a visszajelzés, illetve rendelés. /Magyar Könyvklub - Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./

2001. november 20.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület új ezredévi közgyűlésén /nov. 16-17/, Nagyváradon foglalkoztak a státustörvény közelgő alkalmazásával "Jó kezekben van a státustörvény" - hangoztatta Tőkés László püspök a történelmi magyar egyházak, az RMDSZ s a civil szervezetek közti, november 7-i kolozsvári hármas-egyeztetéssel kapcsolatban. Nagyon sok apró településen, ahol az RMDSZ-nek nincs szervezete, az egyház az egyedüli megoldás a törvény alkalmazására. Tőkés László püspök felolvasta az egyházkerület státustörvénnyel, illetve az Európai Bizottság Romániáról szóló jelentésével kapcsolatos állásfoglalását, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. A püspök javasolta, hogy Sulyok István Református Központnak kereszteljék az egyházkerületi székházat, a Partiumi Keresztyén Egyetemet, az Arany János Kollégiumot és a Várad-Újvárosi Református templomot, illetve a parókiát magába foglaló épületegyüttest. - Közgyűlési határozatban tiltakoztak az egyházi javak, ingóságok, kegyszerek, levéltári dokumentumok állami összeírása ellen. Kiosztották a Pro Partium, Pro Ecclesia és Pro Ecclesia Militans díjakat is. Másnap, a hagyományokhoz híven, felszentelték a frissen végzett lelkészeket. /(Balla Tünde): Ezredévi közgyűlés Királyhágómelléken. Jó kezekben a státustörvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./ Újabb államosítási kísérlettől tart a Királyhágómelléki Református Egyházkerület - hangzott el a közgyűlésen. A szaktárca több ízben is sürgette az egyházkerület vezetőit, hogy adjanak át pontos jegyzéket az ingó vagyonról "a védelem biztosítása végett". A közgyűlés tiltakozik az eljárás ellen. Vetési László szakelőadó ismertette a szórványügyi helyzetet és az ez ügyben tervezett további lépéseket. A közgyűlés Vetési Lászlót megerősítette a Református Szórványgondozó Szolgálat vezetői tisztségében. Az egyházkerület vezetőségét egyre sürgetőbb felszólításokkal próbálja rávenni a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium, valamint a rendőrség arra, hogy adjon le egy pontos jegyzéket ingó vagyonáról. Ebben szerepelnie kell a levéltári anyagnak, könyveknek, kegytárgyaknak. A leltárt követelők arra hivatkoznak, hogy mindez a nemzeti örökség része, és biztosítani akarják a védelmüket. A jogtanácsos gyanúsnak minősítette a kérelmet, rámutatva, a kommunizmusban ugyanez a folyamat zajlott le; akkor a jegyzék átadása után az elvtársak el is szállítottak mindent. Majd akkor hisszük el, hogy segítő szándék vezeti őket, ha előbb visszaadják a múlt rendszerben elvett javainkat - hangzott el az ülésen. A résztvevők felhatalmazták az igazgatótanácsot, fogalmazzon meg tiltakozást az újabb államosítási kísérlet ellen. Nov. 17-én lelkészszentelés zajlott, majd bemutatták a II. Helvét Hitvallás revideált fordítását és tudományos magyarázatát tartalmazó kötetet. Molnár János: A Királyhágómelléki Református Egyházkerület története című könyvének második részét, az 1945-től 1989-ig terjedő időszakot felölelő kötetet Forró László tanácsos méltatta. Pro Partium-díjat kapott Beke György író, dr. Bodnár Ákos orvos, a németországi Gustav Adolf Werk, dr. Kis Boáz lelkipásztor, dr. Molnár Ambrus lelkipásztor-néprajzkutató (post mortem), Gellért Sándor költő (post mortem), Szabó Dániel főgondnok, Lakóné Hegyi Éva tanárnő, Pávai Gyula tanár, Péter I. Zoltán újságíró, dr. Tonk Sándor főgondnok. Pro Ecclesia-díjjal tüntették ki dr. Semjén Zsolt magyarországi helyettes államtitkárt, Balog Zoltán magyarországi miniszterelnöki főtanácsadót, John Johansen Berg angliai nyugalmazott lelkipásztort, Olosz Lajos költőt (post mortem), Szilágyi Béla főgondnokot, Waritzné Herdeán Gyöngyi lelkipásztort. Pro Ecclesia gyülekezeti díjban részesült Sándorfalva-Szolnokháza, Szinérváralja, Bályok és Szilágyballa. A Pro Ecclesia Militans-díjat Székely Lajos lelkipásztor kapta. /T. Szabó Edit: Államosítanának? Figyelmeztet az egyházkerület. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

2001. december 22.

Mádl Ferenc köztársasági elnök a közelgő ünnepek alkalmából határon túli magyar egyházi vezetőket fogadott dec. 20-án a Parlamentben. A több mint másfél órás találkozón megjelent Semjén Zsolt, a kulturális tárca egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Balog Zoltán, a miniszterelnök egyházi főtanácsadója is. A megbeszélésen erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi vezetők vettek részt, akik tájékoztatást adtak az egyes területek és az egyes egyházak sajátos helyzetéről, egyházpolitikai és nemzetpolitikai szempontból. Semjén Zsolt a találkozó után elmondta: az egyházi vezetők történelmi tettként értékelték a kedvezménytörvényt és hangsúlyozták, hogy a maguk részéről mindent megtesznek annak végrehajtása érdekében. Köszönetet mondtak azért a komoly anyagi segítségért is, amelyet Magyarországtól kaptak, főként egyháztámogatási forrásokból, mintegy 10 százalékos arányban részesülve e támogatásból. Az erdélyi püspökök főként a romániai ingatlan visszaadás nehézségeiről beszéltek, a kárpátaljaiak pedig beszámoltak arról, hogy a súlyos anyagi nehézségek ellenére nagy a jelentkezés a magyar oktatási intézményekbe. Ugyancsak a hitoktatás erősödéséről adtak tájékoztatást a délvidékiek, a felvidéki egyházi vezetők pedig fontosnak nevezték, hogy az ottani magyarság számára megvalósuljon az anyanyelvi pasztorációs ellátás. A megbeszélésen külön szóba került a csángók ügye. /Mádl Ferenc határon túli püspököket fogadott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

2002. február 19.

Vajdaszentivány a Felső-Maros mente egyik leghíresebb faluja, ahol a népszokások, hagyományok még elevenen élnek, tánctalálkozókat, tánctáborokat, kulturális rendezvényeket szerveznek. Febr. 16-án a Zichy-Horváth Egyesület Nagy Erika tanítónő és könyvtáros irányításával irodalmi délutánt szervezett Vajdaszentiványon. A rendezvény meghívottja volt Fodor Sándor író, Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Balog Zoltán, az Erdélyi Magyar Könyvklub ügyvezetője, Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Györffy András marosvásárhelyi színész. Szabó Gyula a kiadó munkájáról, szerepéről, feladatairól, Balog Zoltán a könyvklub tevékenységéről beszélt, Jászberényi Emese a rádió által kiadott két CD-ről (Erdélyi hangok és Szivárgás) számolt be, Györffy András Tompa László két versét: a Magányos fenyő és az Éji szálláson egy vén vártorony alatt címűt szavalta el. Fodor Sándor saját elbeszéléseinek, mókás, rímes történeteinek felolvasásával szórakoztatta az összegyűlt gyerekeket, felnőtteket. Az Erdélyi Magyar Könyvklub ezúttal 104 magyarországi könyvet, valamint két db A magyarok krónikája című történelmi kötetet adományozott a Zichy-Horváth Egyesületnek, a létesítendő gyermekkönyvtár részére. /Szász Edith: Vajdaszentiványon szeretnek olvasni. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

2002. október 22.

Déván, a könyvkiállításon Balog Zoltán, a csíkszeredai Erdélyi Magyar Könyvklub marketing igazgatója elmondta, örül, hogy szórványba is hozhat magyar könyvet. A csíkszeredai Erdélyi Magyar Könyvklub csak magyar nyelvű könyvek kiadásával és forgalmazásával foglalkozik. Kiadványaikat katalóguson keresztül lehet megrendelni. Nagykereskedelemmel is foglalkoznak, van egy könyvesboltjuk Marosvásárhelyen, de fő irányzatuk mégis a klubtevékenység. Közel harmincezer tagjuk van, közel nyolcszáz településen. Legtöbben a Székelyföldön vannak, de egész Erdélyben van olvasójuk, sőt Csángóföldön, Bukarestben, Jászvásáron, Galacon, Pitesti-en is vannak klubtagok. Olyan településekre is szállítanak, ahol eddig soha sem volt magyar nyelvű könyv. A klub támogatásokkal segíti az erdélyi magyarságot. Például az "Erdély képes története" eladásából származó bevétel 10%-ával, 32 millió lejjel támogatták a dévai Szent Ferenc Alapítványt a marosillyei Bethlen-kastély felújításában. /Chirmiciu András: Magyarságot összetartó szerepünk is van. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

2003. április 14.

A Bánsági Magyar Napok ápr. 11-én rendezvénye nagyszámú érdeklődőt vonzott a régi városháza épületének koncerttermébe. A magyar költészet napjáról Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke beszélt. Az Erdélyi Magyar Könyvklub először találkozott temesvári tagságával. Balog Zoltán igazgató bemutatta a könyvklub tevékenységét. /(Sz. I.): Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

2004. szeptember 30.

,,A XX. század magyarsága a népesedési mutatók tekintetében zuhanó pályára került. Számbeli fogyatkozásunk a Kárpát-medencében drámai méreteket öltött. Mindez arra készteti a felelősen gondolkodó magyar közéletet, egyházakat, intézményeket, civil szervezeteket, iskolákat, tudományos műhelyeket, gazdasági szakembereket, hogy a tudományos igényű helyzetfelmérésen túl a lehető legszélesebb összefogást keresve olyan cselekvési programot készítsünk, amely nem csupán a fájdalmas demográfiai helyzetünkre tekint, hanem a sorvadás mélyén húzódó bajokat akarja orvosolni” – olvasható az Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében témájú konferencia meghívójában, amelyre október 1-jén és 2-án Nagyváradon és Félixfürdőn kerül sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Polgári Magyar­orszá­gért Alapítvány rendezésében, Vizi E. Szilveszter, a ­Magyar Tudományos Akadémia fővédnöksége alatt.  Megnyitóbeszédet Orbán Viktor volt miniszterelnök mond, az Áldás, Népesség Mozgalom célját és működését Csép Sándor ismerteti, Erdély demográfiai jelenéről és jövőjéről Veres Valér beszél. Népesedésünk 1100 esztendeje címmel dr. Für Lajos és Balog Zoltán tart előadást, ezt követően a Kárpát-medencei népesedési helyzetkép bemutatására kerül sor, Lőrincz Csaba a Kárpát-medencei migrációról, Kiss Tamás az erdélyi migrációról beszél. A hasznosítható tapasztalatokat Berszán Lajos (Gyimes), Böjte Csaba (Déva), Gergely István (Csíksomlyó), Lukácsi Szilamér (Erdőcsinád), Márkus András (Sepsiszentgyörgy), dr. Molnár János (Zsobok), Szegedy László (Kőhalom) a konferencia vitaalapjaként terjeszti elő. Október 2-án Mikola István volt egészségügyi miniszter Testi és lelki népesség címmel értekezik, Vasile Ghetau A román és magyar demográfiai jelentések összevetése, Szilágyi N. Sándor Az asszimiláció, vegyes házasságok és terápiák hatékonysága, Lászlóffy Pál Demográfiai szakkérdések az oktatásban és a teendők, a magyar kormány képviselője pedig a Népesedési Kormánybizottság eredményeit taglalja. Vetési László az erdélyi szórványjövőt vázolja, Somai József a Romániai Magyar Közgazdásztársaság programját, Kötő József az EMKE demográfiai programját mutatja be. A konferencián ismertetik az erdélyi történelmi egyházak népesedési programját. A konferencia hat munkacsoportjában gazdaság, településfejlesztés, oktatás és szórvány, család-egészségügy, egyházi-karitatív, a média és a sajtó témakörök szerepelnek.   A kétnapos konferencia tanulságainak összegezését, a zárónyilatkozat és a felhívás előterjesztését Tőkés ­László püspök végzi el.  A résztvevők az első nap Csép Sándor Egyetlenem című filmjét, másnap a jeles újságíró-rendező Áldás, népesség című alkotását tekintik meg.  /Sylvester Lajos: Áldás, népesség konferencia Nagyváradon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 30./

2006. október 11.

Rendkívüli ülést hív össze október 13-ra Balog Zoltán, az emberi jogi bizottság fideszes elnöke a szeptember közepi, budapesti zavargások kapcsán; az ülésre meghívást kap a rendészeti miniszter, az érintett rendőrkapitányok, ombudsmanok és emberi jogi civilszervezetek, így a Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért képviselői mellett több sértett és szemtanú is. Balog Zoltán mondta, szeretné, ha egyértelmű lenne, mihez van joga egy járókelőnek, egy békés tüntetőnek vagy egy rendőrnek. A kormánypárti képviselők közül többen az ülés időszerűségét is vitatták. Fogarasiné Deák Valéria (MSZP) alelnök azért nem látta időszerűnek a bizottság ülését e témában, mert egyik hatóságnál sincs még meg a vizsgálat eredménye, így kérdéses, milyen eredményt hozhat egy ilyen ülés. Ékes Ilona (Fidesz) szerint viszont már így is késésben vannak, s nagyon sok jogtalanság történt, amiket meg kellene vizsgálni. /Rendkívüli ülés lesz a budapesti zavargások kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

2007. április 23.

A rendszerváltás óta először nyílt olyan könyvesbolt Szatmárnémetiben, amely igényes válogatásban kínál magyar nyelvű könyveket a vásárlóknak. A Korona Könyvesház a belvárosban, a Római Katolikus Pasztorációs Központ udvarában működik. Balog Zoltán, a könyvesház egyik tulajdonosa. A tervek szerint fél év múlva antikvárium nyílik az épület pincehelyiségében. /Babos Krisztina: Magyar könyvesbolt Szatmáron. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

2009. május 6.

A 2006. október 23-i budapesti rendőri erőszakról szóló, Túlkapások című könyv angol nyelvű kiadását mutatták be május 5-én Strasbourgban az Európai Parlamentben Gál Kinga fideszes EP-képviselő szervezésében. A bemutatón jelen volt a könyv szerzője, Bodoky Tamás, Balog Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, valamint ott voltak a Kruchina fivérek, akik az akkori rendőri erőszak elszenvedői közé tartoznak. A könyvbemutatóval együtt megnyitották az Index fotósainak fényképkiállítását a szóban forgó nap eseményeiről. Gál Kinga elmondta: az angol nyelven Trespasses című könyv bemutatójával azt a célt igyekezett szolgálni, hogy felhívja a figyelmet az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságára. Az EP-képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon a hatalmi szervek mindeddig nem ismerték el felelősségüket a történtekben. /Bemutatták a Túlkapások című kiadványt Strasbourgban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./

2009. május 28.

Jogi minimumot, úgynevezett „minimálstandardot” fogalmazott meg a határon túli magyarság nyelvhasználatának és oktatásának védelme érdekében a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) jogi albizottsága május 27-én. A testület szerint a Szlovákiával folytatott párbeszédet célszerű az autonómia kérdésére is kiterjeszteni. Balog Zoltán (Fidesz), az albizottság társelnöke a KMKF bizottságának ülése után elmondta, hogy a Szlovákiában és Ukrajnában a kisebbségek ellen tervezett jogi lépések „rossz irányt” jelentenek, amelyek ellen jogi és diplomáciai eszközökkel is fel kell lépni. Emlékeztetett arra, hogy a Külügyminisztérium államtitkári szinten egyeztet az érintett országokkal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi biztosa is tájékoztatást kap az ügyben, és Magyarország nemzetközi fórumokon, például az Európa Tanácsban is kész kiállni a határon túli magyarok jogainak védelmében. /Jogi minimum kell a határon túli magyarságért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

2009. december 9.

1989-ben egy fiatal lelkipásztor Temesváron, Romániában elkezdte bontani a ,,hallgatás falát”. Erre a történelmi pillanatra emlékeztek 2009. december 4-én a Húsz év Temesvár igézetében című nemzetközi konferencián Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. 1989 decemberében volt egy igaz ember Temesváron, és egy igaz ember elég a jó döntéshez – mondta köszöntőbeszédében Balog Zoltán, az Országgyűlés emberjogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke. Van-e remény, hogy Európa Temesvár Európája legyen? – tette fel a kérdést Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke, fideszes országgyűlési képviselő, kijelentetve: Tőkés László a közép-kelet-európai rendszerváltás utolsó aktív mohikánja, egyetemalapító, egyház-újraszervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, jelenleg európai parlamenti képviselő, Temesvár hőse, aki áttörte a hallgatás falát. Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz – Magyar Polgári Párt elnöke beszédében Tőkés Lászlót a következőképp méltatta: A szabadság csak az erőseké és bátraké, akik kiállnak érte. Tőkés László egymaga szállt szembe az elnyomó rezsimmel, annak titkosszolgálatával és hadseregével. Megmutatta, hogy egyetlen ember erősebb lehet egy egész elnyomó rendszernél. Ez az erő változtatta meg Közép-Európát! Tőkés László hozzászólásában hangsúlyozta: Folytatni kell a húsz évvel ezelőtt megkezdett rendszerváltozást, nem merülhetünk ki a múlt felidézésében! Nehogy felülkerekedjen a Múlt Jövendőnk felett! Véleménye szerint a szekuritáté még mindig szolgálatban van, a diktatúra pedig lopakodva kísért. A nemzetközi konferencián felszólalt Lee Edwards, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye Alapítvány elnöke, aki idén nyáron kuratóriumi társaival együtt Tőkés Lászlónak ítélte a Truman–Reagan Szabadság-díjat, valamint Emil Constantinescu, Románia volt elnöke. /Frigyesy Ágnes: Tőkés László a közép-kelet-európai rendszerváltás utolsó aktív mohikánja (Húsz év Temesvár igézetében). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./

2010. március 11.

„Három napig magyar”
„Három napig magyar” – legtömörebben így lehet összefoglalni mindazt, ami az 1990 „Fekete Márciusa” miatt börtönbe zárt marosmenti cigányokkal történt. Ezt az életérzést Puczi Béla egykori elítélt fogalmazta meg egy vele készült interjú-kötetben. Ezt idézte Budapesten Schmidt Mária főigazgató a Terror Háza és a Polgári Kultúráért Alapítvány által közösen alapított Petőfi Emléklap a Helytállásért díjátadóján, 2010. március 11-én.
A megemlékezéssel egybekötött ünnepséget tízperces film vezette be, amelyben megrázó képsorokkal idézték fel a húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen történteket. A nagyszámú érdeklődő annak is tanúja lehetett, amint Sütő András megverve, fél szemét elveszítve is a szülőföldön való maradás mellett tesz hitet: „ha lehet”.
És hogy ne lehessen, ennek céljából minden lehetőt megtett az egykori Szekuritáté – jelentette ki Schmidt Mária történész, aki egyértelműsítette: a marosvásárhelyi pogrom-kísérlet a volt kommunista nómenklatúra hatalomátmentését és a titkosszolgálatok újjáalakítását voltak hivatottak előkészíteni. Iliescu akkori ideiglenes államfő hathatós támogatását élvezte az akkoriban megalapított Vatra Românească „kulturális egyesület”, amely vehemens magyargyűlöletével tulajdonképpen az egész pogromot levezényelte.
A történészasszony emlékeztetett: 1989. karácsonyán magyarok és románok együtt döntötték meg a diktatúrát – 1990. márciusában viszont épp azért ugrasztották egymásnak a békésen egymás mellett élni kívánó nemzetiségeket, hogy ne tudjanak összefogni a bukott eszme kiszolgálói ellen. A Fekete Március eseménysorozata tulajdonképpen a dezinformálás, a figyelemelterelés eszköze is volt egyben. Az akkor a magyarok mellett kiálló marosszentgyörgyi és Marosvásárhely környéki cigányok közül többeket súlyos börtönévekre ítéltek, míg a románok közül senkit sem találtak bűnösnek. Közös szégyenünk, hogy húsz évig adósok maradtunk a köszönettel és az elismeréssel – jelentette ki a Terror Házának vezetője. Ők nagyon nagy árat fizettek hősiességükért – emlékeztetett Schmidt Mária. A Magyarországra menekült Puczi Béla például tíz évig várt, míg megkapta a menekültstátuszt (közben Franciaországot is megjárta, de onnan is visszatoloncolták); soha se munkát, se állampolgárságot nem kapott – emlékeztetett Schmidt Mária.
Tőkés László volt királyhágómelléki püspök a babiloni fogságból hazatért zsidók építő munkájának példázatával vezette fel köszöntőjét. 1990. január 5-én a Nemzeti Megmentési Front még megkövette a kommunizmus bűnei miatt a kisebbségeket, és állásfoglalásában egyéni és kollektív jogokat ígértek – ehhez képest viszont február végén Ion Iliescu már az erdélyi megyék „szeparatizmusáról”, tulajdonképpen a magyar revizionizmusról beszélt, mesterségesen szítva a magyarellenes hisztériát. Fél évszázad múltán az első szabad magyar nemzeti ünnepünk, 1990. március 15-e kiváló alkalmat kínált erdélyi magyar közösségünk megalázására.
Az utódkommunisták az „oszd meg és uralkodj” elve alapján cselekedtek, mutatott rá az EP-képviselő: szembefordították egymással nem csupán a magyarokat és a románokat, hanem a különböző társadalmi osztályokat is: a bányászokat a bukarestiekkel, az egyszerű munkást az értelmiséggel, a forradalmárokat pedig egyszerűen „lehuligánozták”. 
A marosvásárhelyi szomorú emlékű események következtében „újrakeresztelték” a Szekuritátét, mondta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, továbbá a pogromkísérlet és a bányászjárások egyenes folyományaként elmaradtak a felelősségre vonások: bár Dan Voinea katonai ügyész legutóbb a prágai nemzetközi kommunizmus-ellenes konferencián is kijelentette, hogy beazonosították mind a forradalom ideje alatt gyilkolókat, mind a későbbi események felelőseit, mai napig nem álltak bíróság elé. Jogőrzés helyett jogorzás törént, idézte az egykori temesvári lelkipásztor.
Tőkés László nagyon fájlalta, hogy az „áldozatból lett bűnös”. Azért csatlakozott Schmidt Mária kezdeményezéséhez, hogy talpára álljon a felfordult világ, hogy megtörténjen az elmaradt igazságtétel. Ugyanakkor – mint mondta – ő „is osztozik a szégyenben”, és elismerte, hogy ez csak szerény kezdete annak, amit megérdemelnek „cigány testvéreink”. Tőkés örömmel fogadta azt a hírt, hogy Bajnai Gordon is fogadta a kitüntetetteket és megígérte, „utánanéz a jóvátétel” lehetőségének. Az EP-képviselő rámutatott, hogy az egykori közös fellépés jó példát mutat a cigánykérdés rendezésére a mának is. „Össze kell fognunk cigány testvéreinkkel” – mondta. Tőkés László abbéli fájdalmát is kifejezte, hogy a kommunizmus áldozatait még mindig alsóbbrendűnek tekintik a holokauszténál. „Rossz íze van a holokauszt tagadását tiltó törvény egyoldalúságának, a kommunizmus áldozataira is hasonlóan oda kell figyelnünk” – fogalmazott.
Végezetül a püspök a megemlékezések további állomásaira hívta fel a figyelmet: március 17-én Brüsszelben, az Európai Parlamentben szerveznek konferenciát a „Fekete Március” tiszteletére, 19-én Marosvásárhelyen az Igazság Fáklyás Menetével emlékeznek, 20-án délelőtt nemzetközi konferencia keretében gondolkodnak magyarok, románok, illetve meghívott EP-képviselők a közös múltról és közös jövőről, míg délután a Vártemplomban Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagygyűlést tartanak.
Temetetlen holtak felett járunk – kezdte beszédét Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Polgári Kultúráért Alapítvány egyik alapítója. A politikus hiánypótlónak tartja a díjat, ugyanakkor elkésettnek is. Meggyalázták az emberi méltóságot akkor és azóta is – hívta fel a figyelmet. Felidézte Puczi Béla egy mondatát, mely szerint három napig volt csak magyar. Ez szívbemarkoló, a mi felelősségünk – fogalmazott. 
Sok adósságunk van a múltból – jelentette ki Balog. Ki győzi ezeket kifizetni, „hol vannak a sok temetetlen holt eltemetői?” – tette fel a kérdést a politikus. Az állam feladata lenne? – vetette fel. Felszólította a mindenkori kormányt, hogy erkölcsi és anyagi jóvátételt adjon ezeknek az embereknek. Megígérte, hogy ezért ő személyesen is dolgozni fog. „De az igazi Magyarország mégiscsak a civil kurázsiból áll” – jelentette ki Balog Zoltán. Szerinte minden változás úgy kezdődik, hogy valakik döntenek, amihez pedig szív kell. 
Végre meg kell értetni, meg kell írni, hogy itt – a Kárpát-medencében és Magyarországon is – igenis van, volt békés egymás mellett élés – mondta. Balog szerint fontos, hogy ez minél világosabb legyen. Bár vannak, akik a gyűlöletből szeretnének erőt meríteni, ez csak erőszakot szülhet – figyelmeztetett a politikus. Mi azt mondjuk: „Ne féljetek, itt vagyunk” – fogalmazott. 
Egymásra vagyunk ítélve – ezt mondja Balognak a cigányok 1990-es csatakiáltása. Racionálisan sem hagyhatjuk figyelmen kívül a hazánkban élő 700-800 ezer cigányt, mert nélkülük nem fog menni. És nem elég a kormányok elszántsága, kell az emberek, a szív döntése is – fogalmazott Balog. Hangsúlyozta a megbékélés szükségességét, mert „megpróbálni csak ezt érdemes”. 
A társ-díjalapító felszólalása után átadták a Petőfi Emléklapot a Helytállásért Lőrinczi Józsefnek, Sütő Józsefnek, Puczi Béla özvegyének és Szilágyi Józsefnek. Szilveszteri Kis Péter és Tóth Árpád, aki a letartóztatása és vallatása közben történ bántalmazásba halt bele 1991-ben, posztumusz részesültek elismerésben, az ő emléklapjaikat Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át.
Az eseményen felszólalt Kincses Előd, a Maros Megyei Megmentési Front alelnöke és Baricz Lajos atya is. Előbbi felidézte, hogy ő fogta vissza a Securitate emberei által mesterségesen feltüzelt székelyeket, hogy ne induljanak meg Marosvásárhely ellen. 
Budapest, 2010. március 11.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája/ Magyar Nemzet Online. Forrás: tokeslaszlo.eu/cikk

2010. március 12.

Balog Zoltán: a magyar kormánynak kárpótlást kell adnia a marosvásárhelyi áldozatoknak
Balog Zoltán fideszes képviselő szerint a mindenkori magyar kormánynak anyagi és erkölcsi kárpótlást kell nyújtania az 1990-ben Marosvásárhelyen elkövetett magyarellenes pogrom áldozatainak, bebörtönözötteinek vagy hozzátartozóiknak, akik között a magyarokért kiálló cigányok is voltak.
Balog erről Budapesten egy megemlékező rendezvényen beszélt, ahol felszólalt Schmidt Mária, Kincses Előd, Tőkés László, és felolvasták Bajnai Gordon levelét is. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke a Terror Háza Múzeum és a Polgári Kultúráért Alapítvány közös rendezvényén kitért arra: 1990-ben nem először fordult elő, hogy a magyarok segítségére sietett egy másik kisebbség, amelynek tagjait meghurcolták, mert segítettek a magyaroknak az ellenük indított pogrommal szemben. Mint mondta, a magyar állam a pogrom áldozataival szemben az őket megillető kárpótlással még mindig adós, pedig az a leghelyesebb, "ha a mi sorsunkat mi magunk intézzük".
A politikus hangsúlyozta: meg kell írni, közzé kell tenni és meg kell értetni mindenkivel, hogy évszázadokon keresztül volt, és ma is van békés egymás mellett élés Erdélyben, ahol "mindig volt szeretet és tolerancia a nemzetiségek között."
Balog Zoltán arról is szólt hogy Magyarország előrelépése, boldogulása "nem fog menni a cigányság nélkül", akik mintegy 700-800 ezren élnek az országban. "Egymásra vagyunk ítélve" - fogalmazott -, majd hozzátette: "a békés egymás mellett élés mellett kell állást foglalni, bármi történt is Olaszliszkán, Tatárszentgyörgyön vagy Kislétán".
A rendezvényen felolvasták Bajnai Gordon miniszterelnök levelét is, melyben a kormányfő nemzeti és személyes tragédiának nevezte a Marosvásárhelyen 1990. március 19-20-án történt magyarellenes pogromot. Mint írta, sokan életükkel vagy szabadságukkal fizettek a nemzeti önrendelkezés és a kisebbségi magyar nyelven való oktatás melletti kiállásukért. Marosvásárhelyen alapvető emberi jogokat ért brutális támadás, de minden csepp vér a szabadságot erősítette Erdélyben - mutatott rá Bajnai Gordon.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntőjében arról beszélt: magyar szeparatizmussal és polgárháborús veszéllyel fenyegetett 1990 elején a hivatalos román állami vezetés, ami figyelemelterelő hadművelet volt arról, hogy a pártállam és a titkosszolgálat átmenthesse hatalmát.
A magyarok ellen feltüzelt és felbérelt 1500 román paraszttal elhitette a hatalom, hogy Erdély ki akar szakadni Romániából, és megostromoltatták velük az RMDSZ székházát, ahol mindössze 79 magyar tartózkodott a padláson. A románok szétzúztak mindent, amit ott találtak, majd tárgyalások után szabad elvonulást ígértek a magyaroknak. Ezt nem tartották be, Sütő András írót ekkor verték meg úgy, hogy elvesztette fél szeme világát – folytatta.
A főigazgató arról is beszélt, hogy az erdélyi cigányok segítettek ekkor a magyaroknak, ekkor skandálták azt az azóta már szállóigévé vált mondatot, hogy "Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!". A pogrom során három embert szándékosan halálra gázoltak, a gyilkosok megbízói ismertek, de azóta sem kérték őket számon - hangsúlyozta.
A magyaroknak segítő romákat perbe fogták emberölési kísérlet és a román állam vagyona megrongálásának vádjával, melynek során tetemes pénzbírságot és néhány hónapostól másfél évig terjedő börtönbüntetést róttak ki rájuk.
Tőkés László európai uniós képviselő kitért arra: a magyarok március 15-i ünnepsége adott alkalmat arra a román titkosszolgálatnak, hogy a magyarok ellen pogromot szervezzenek. Egymásnak ugrasztották nem csak a román és a magyar nemzetiséget, hanem a különböző társadalmi rétegeket is.
Felhívta arra a figyelmet, hogy ez a taktika most is érvényes, ennek alátámasztására felhozta azt az egyébként kudarcba fulladt kísérletet, melynek során bukaresti romákat akartak volna elhozni Csíkszeredára, hogy tüntessenek az ottani székely magyarok ellen.
1990-ben a román kormány "Magyarországra kente" a marosvásárhelyi vérengzés kirobbantását, a vádaskodás leple alatt pedig "újjáalakították a régi kommunista titkosszolgálatot, ugyanabban a szellemben, a posztkommunizmus egyik alapintézményeként".
A politikus azt mondta: Bajnai Gordon ígéretet tett arra, hogy "utánanéz a jóvátétel lehetőségeinek" a marosvásárhelyi vérengzés kapcsán, ennek végrehajtása azonban a volt püspök véleménye szerint a román kormányon múlik.
Beszédében egyoldalúnak nevezte a holokauszttagadásról szóló, kedden Sólyom László államfő által aláírt törvényt, mert szerinte - noha "a zsidóság fájdalmára is oda kell figyelni" - más típusú üldöztetés tagadását is büntetni kellene.
Kincses Előd, az 1990-ban működött Maros Megyei Nemzeti Megmentési Front akkori alelnöke a román média 1990-es tevékenységéből kiemelte: az azzal fenyegetőzött, hogy a magyarok el akartak szakadni Romániától. Meglátása szerint azért nem sikerült a nemzetek közötti összefogás, mert a rendszerváltás során hatalomra kerülők "nem voltak érdekeltek Románia demokratikus útra terelésében".
Az ünnepi alkalmon a magyarok mellett kiálló cigányok közül a Petőfi emléklap a helytállásért nevű elismeréseket Balog Zoltán adta át. Lőrinczi József kőműves, Sütő József vállalati alkalmazott, Szilágyi József asztalos személyesen vette át a díjat, míg Puczi Bélának, Szilveszteri Kis Péternek és Tóth Árpádnak posztumusz ítélték oda a díjakat. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. március 13.

Három napig magyar"
Petőfi Emléklap a Fekete Március cigány hőseinek
"Három napig magyar" – legtömörebben így lehet összefoglalni mindazt, ami az 1990 "Fekete Márciusa" miatt börtönbe zárt Maros menti cigányokkal történt. Ezt az életérzést Puczi Béla egykori elítélt fogalmazta meg egy vele készült interjúkötetben, ezt idézte Budapesten Schmidt Mária főigazgató a Terror Háza és a Polgári Kultúráért Alapítvány által közösen alapított Petőfi Emléklap a Helytállásért díjátadóján 2010. március 11-én.
A megemlékezéssel egybekötött ünnepséget tízperces film vezette fel, amelyben megrázó képsorokkal idézték meg a húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen történteket, így a nagyszámú érdeklődő láthatta Sütő Andrást, amint megverve, fél szemét elveszítve is a szülőföldön való maradás mellett tesz hitet: "ha lehet".
És hogy ne lehessen, ezért mindent megett az egykori Szekuritáté – jelentette ki Schmidt Mária történész, aki egyértelműsítette: a marosvásárhelyi pogromkísérlet a volt kommunista nómenklatúra hatalomátmentését és a titkosszolgálatok újjáalakítását voltak hivatottak előkészíteni. Iliescu akkori ideiglenes államfő hathatós támogatását élvezte az akkoriban megalapított Vatra Româneasca "kulturális egyesület", amely vehemens magyargyűlöletével tulajdonképpen az egész pogromot levezényelte.
Az akkor a magyarok mellett kiálló marosszentgyörgyi és Marosvásárhely környéki cigányok közül többeket súlyos börtönévekre ítéltek, míg a románok közül nem találtak bűnöst, hívta fel a figyelmet a Terror Háza vezetője – és közös szégyenünk, hogy húsz évig adósok maradtunk a köszönettel és az elismeréssel. Ők nagyon nagy árat fizettek hősiességükért – emlékeztetett Schmidt Mária. A Magyarországra menekült Puczi Béla például tíz évig várt, míg megkapta a menekültstátust (közben Franciaországot is megjárta, de onnan is visszatoloncolták), soha se munkát, se állampolgárságot nem kapott. "Van miért pironkodnunk" – fogalmazott.
Tőkés László volt királyhágó-melléki püspök a babiloni fogságból hazatért zsidók építő munkájának példázatával vezette fel köszöntőjét, majd az igazságtételt sürgette.
Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Polgári Kultúráért Alapítvány egyik alapítója hiánypótlónak tartja a díjat, ugyanakkor elkésettnek is. Meggyalázták az emberi méltóságot akkor és azóta is – hívta fel a figyelmet. Felidézte Puczi Béla egy mondatát, mely szerint három napig volt csak magyar.
A beszédek után átadták a Petőfi Emléklapot a Helytállásért Lőrinczi Józsefnek, Sütő Józsefnek, Puczi Béla özvegyének és Szilágyi Józsefnek. Szilveszteri Kis Péter és Tóth Árpád, aki a letartóztatása és vallatása közben történt bántalmazásba halt bele 1991-ben, posztumusz részesültek elismerésben, az ő emléklapjaikat Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át.
Az eseményen felszólalt Kincses Előd, az akkori Maros Megyei Megmentési Front alelnöke és Baricz Lajos atya is. Előbbi felidézte, hogy ő fogta vissza a Szekuritáté emberei által mesterségesen feltüzelt székelyeket, hogy ne induljanak meg Marosvásárhely ellen. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. március 20.

Három napig magyar (Romákat tüntettek ki a Terror Házában)
Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok! — ezt a szállóigévé vált mondatot kiabálták húsz évvel ezelőtt Marosvásárhelyen a város minden pontjáról összesereglő cigányok a botokkal és kövekkel felfegyverzett, félrevezetett, leitatott, feldühödött, zömmel környékbeli románok gyűrűjébe került magyaroknak. Egyiküket múlt héten Petőfi Emléklap a Helytállásért elismeréssel tüntették ki a Terror Háza Múzeumban, ahol a húsz évvel ezelőtti véres eseményekről és azok áldozatairól emlékeztek meg.
A kitüntetettek között volt Lőrinczi József, Sütő József, Szilágyi József, Szilveszter Kis Péter, Tóth Árpád és Puczi Béla, utóbbi három egykori elítélt már csak posztumusz elismerést kapott. Balog Zoltán, a magyar Országgyűlés Emberjogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának elnöke úgy vélte: húszéves adósság megkésett visszafizetését kezdte meg a magyarság a mostani kitüntetés és emlékezés gesztusával. Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója emlékeztetve arra, hogy a húsz évvel ezelőtti magyarellenes pogrom kitervelője és irányítója a megbuktatott pártállami elit és a Szekuritáté volt, arra is felhívta a figyelmet, hogy bár ismertek a pogrom irá­nyítói, a történtek után egyetlen románt sem vontak felelősségre, viszont húsz magyar cigány komoly börtönbüntetést kapott. A magyarok ellen feltüzelt és felbérelt 1500 románnal elhitette a hatalom, hogy Erdély ki akar szakadni Romániából, és megostromoltatták velük az RMDSZ székházát, ahol mindössze 79 magyar tartózkodott a padláson, szétzúztak mindent, amit ott találtak, majd szabad elvonulást ígértek a magyaroknak, de ezt nem tartották be, Sütő András írót ekkor verték meg úgy, hogy elvesztette fél szeme világát — folytatta. Tőkés László európai parlamenti képviselő kitért arra: a magyarok március 15-i ünnepsége adott alkalmat arra a román titkosszolgálatnak, hogy a magyarok ellen pogromot szervezzen. 1990-ben a román kormány Magyarországra kente a marosvásárhelyi vérengzés kirobbantását, a vádaskodás leple alatt pedig ,,újjáalakították a régi kommunista titkosszolgálatot ugyanabban a szellemben, a posztkommunizmus egyik alapintézményeként". Kincses Előd, a Maros Megyei Nemzeti Megmentési Front akkori alelnöke szerint azért nem sikerült a nemzetek közötti összefogás, mert a rendszerváltás során hatalomra kerülők nem voltak érdekeltek Románia demokratikus útra terelésében.
Puczi Béla emlékezik
A tavaly Magyarországon elhunyt Puczi Béla egyike volt annak a hat embernek, akit a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi összecsapások után őrizetbe vettek. Magyarországra menekült, a Roma Sajtóközpont munkatársai készítettek vele interjút, az ő és a romák szemszögéből meséli el a három nap történetét.
,,Azért a forradalom után nem telt bele sok idő, és a nép érezte, hogy valahogy nem jó úton halad ez a demokratizálás. (...) Aztán a munkahelyek is mind kezdtek megszűnni, és egyre több volt az összekoccanás a magyarok meg a románok között. Tizenkilencedikén délelőtt pálinkáztunk a víkendtelepen néhány baráttal, aztán hazamentem, lefeküdtem. Délután azzal költ a feleségem, hogy megjött az első hullám, egy kisebb csoport Hodákról, megvertek néhány szentgyörgyi magyart, és mentek tovább, be Vásárhelyre. Aztán estefelé jöttek többen a hírrel, hogy az RMDSZ-székháznál megy a csata. A fiam s még néhányan a segítségükre indultak. (...) Akkor éjjel már senki nem aludt. Őrségben volt mindenki, cigány, magyar. Másnap reggel aztán megindultak a hodákiak. Mindenki az utcán volt, a magyar pap meghúzatta a harangokat, később meg is hurcolták érte. (...) Azzal etették be őket, hogy Vásárhelyen a magyarok ölik a román gyerekeket. Kitudódott az utolsó tárgyalásunkon, már a román asszony vallotta be, hogy a férje úgy be volt itatva, hogy a saját házát fejszével vágta le. (...) Beálltunk a tömegbe, hallgattuk a beszédeket. Köztünk és a románok között egy vékony kordon rendőrökből meg sorkatonákból. Ekkor érkeztek meg a marosvásárhelyi cigányok Gondos Károly és Boldizsár Máté vezetésével, irtó sokan. Nem tudták először, ki a román, ki a magyar, odakiáltottak hát románul: hol vagytok, testvérek? A románok visszakiáltottak: itt vagyunk. Na jó, ha ott vagytok, akkor megyünk mi nektek. Előbb a magyarok sem tudták, hogy kik azok, egyikőjük elkiáltotta magát: ne féljetek, magyarok, mert itt vannak a cigányok! Így kezdődött el a románok kiverése a városból. A harc nem tartott tovább két óránál, de a hajsza egész reggelig folyt."
Részlet Puczi Bála Három napig magyar című könyvéből — Roma Sajtóközpont, Budapest, 2000. (Összeállítás a www.mult-kor.hu nyomán) Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. március 21.

Az Igazság Fáklyás Menete
Mintegy másfélezren gyűltek össze a marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt 2010. március 19-én, pénteken este, hogy a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi Fekete Márciusra emlékezve részt vegyenek az Igazság Fáklyás Menetén.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Tőkés László EP-képviselő irodájaés a Pro Europa Liga (PEL) által szervezett megmozduláson Kincses Előd ügyvéd, egykori marosvásárhelyi vezető magyarul, míg Smaranda Enache, a PEL társelnöke románul olvasta fel a szervezők Felhívását, amelyet Traian Băsescu államfőhöz, Emil Boc miniszterelnökhöz és Laura Codruţa Kövesi főügyészhez intéztek.
A húsz éve történt marosvásárhelyi pogromkísérlet kapcsán a Felhívás szövegezői rámutatnak: a civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről az igazságot ma sem ismerjük, ahogy nem ismerjük a teljes igazságot az 1989. decemberi forradalomról sem és az azt követő bányászjárásokról sem, mivel az igazságszolgáltatás a mai napig nem volt hajlandó feltárni az akkori történéseket. Mint megfogalmazzák: a tények fel nem tárása és a bűnösök meg nem nevezése miatt – húsz év után is – a magyar közösségre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség fájdalmas bélyegét és ez egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan. Épp ezért a Felhívás támogatói kérik azoknak az azonosítását, akik eldöntötték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre való beszállítását, akik megszervezték a népi milíciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni, valamint azoknak az azonosítását, akik Zalatnán és a Mócok földjének más helyiségeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák.
„Kérjük, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően mindazokat büntessék meg, akik 1990. március 19-én értelmi szerzői voltak az RMDSZ, NKDP és NLP székházai megtámadásának és feldúlásának, az ezeket védő marosvásárhelyi polgárok súlyos bántalmazásának, illetve akik egy napra rá, március 20-án megszervezték a Marosvásárhely főterén békésen tüntető polgári lakosság elleni erőszakos megnyilvánulásokat” – áll a dokumentumban.
A Felhívás felolvasása után a fáklyásmenet résztvevői – jelentős karhatalmi biztosítás mellett – a volt RMDSZ-székházhoz vonultak, ahol Tőkés László püspök románul, illetve Kecskés Csaba marosvásárhelyi unitárius esperes magyarul mondta el a Miatyánkot. Az emlékezők innen Sütő András és Jakabffy Attila sírjához vonultak, és a kegyelet gyertyái mellett nemzeti imáinkkal tisztelegtek a marosvásárhelyi hősök előtt.
Közös múlt, közös jövő
A Szeretet Márciusa elnevezésű rendezvénysorozat másnapján délelőtt 10 órától kezdődött a „Közös múlt, közös jövő – otthon, Európában” című konferencia, amelyen házigazdaként Kali István, a maros-megyei EMNT elnöke köszöntötte a Deus Providebit Tanulmányi Ház konferenciatermét zsúfolásig megtöltő résztvevőket.
Tőkés László EP-képviselő, a rendezvénysorozat kezdeményezőjeként megnyitó előadásában abbéli reményét fogalmazta meg, hogy „emlékezésünk békévé oldja a múltat”. Mint mondta: a közös rendezvény a megbékélést szolgálja, ilyen értelemben köszönetet mondott a PEL-nek és kiemelten Smaranda Enache emberjogi harcosnak, valamint Kincses Előd „egykori és jelenlegi ügyvédjének”, hiszen szomorú aktualitás, mutatott rá Tőkés, hogy a marosvásárhelyi bíróságokon Kincses Előd képviseli a Ștefan Gusă tömeggyilkos tábornok szobrának felállítását megakadályozni kívánó keresetüket. Az EMNT elnöke ugyanakkor hiányérzetének is hangot adott, amiért az RMDSZ nem vállalt közösséget ebben a rendezvénysorozatban. Elismeréssel említette a Bernády György Alapítvány által készíttetett tizenkét órás dokumentumfilmet, amely érdemben hozzájárul a múltfeltáráshoz, talán sikerül leépíteni az épp húsz évvel ezelőtt erőszakolt sztereotípiákat, jelentette ki az egykori temesvári lelkipásztor, mint ahogyan a román közszolgálati televízióban sugárzott háromrészes filmsorozat is ezt a célt szolgálja.
Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azokat a megnyilvánulásokat sem, amelyek a román szélsőségek köreiből indulnak, és a magyar veszély újbóli feljátszásával gyakorlatilag az önigazolást keresnek. A püspök ezzel a szombatra, épp március 20-ra tervezett maroshévízi román nagygyűlésre utalt, és amint megfogalmazta: a szeparatizmus vádját már megint azért veszik elő, hogy az egységes székelyföldi régió tervét ellehetetlenítsék.
1989, Temesvár: a hiteles forradalmat jelenítette meg – jelentette ki az erdélyi EP-képviselő. Ezzel szemben – „Temesvár szellemével” ellentétesen – 1990 márciusának Marovásárhelyét „Ceuşescu kísértete” járta be. Temesvár szolidaritáson, tolerancián és szereteten alapuló összefogását a gyűlöletre és a mondvacsinált ellenségképre alapozott „ellenforradalom” törte meg.
A biztató kezdet – Temesváron a bűnösök elleni per, a Temesvári Kiáltvány, a Nemzeti Megmentési Front kisebbségbarát nyilatkozata stb. – után a rendszerváltozást eltérítették, mondta a püspök. A gyűlölet forgatókönyve a marosvásárhelyi Fekete Márciusba torkollott: nem interetnikai konfliktusról kell beszélnünk, hangsúlyozta Tőkés, hiszen nem egy szimmetrikus viszonyról volt szó: inkább agresszorokról és áldozatokról van szó. Mindezt azért tervezte meg a volt kommunista nómenklatúra, hogy visszatérhessen a hatalomba a Szekuritáté, berendezkedtek a posztkommunista erők, elindultak az első „szabad” parlamenti választáson – végezetül a kommunistáknak és a titkosszolgálatnak sikerült átmentenie a hatalmukat. Ma, Marosvásárhelyen nem egyedi megemlékezést tartunk, hívta fel a figyelmet az EMNT elnöke, hanem az egész térségünket sújtó, a volt szovjet tömb országaiban két évtizede tartó visszarendeződés ellen, a posztkommunista struktúrák továbbélése ellen tiltakozunk.
A rendszerváltozást folytatnunk kell, szögezte le Tőkés László, az 1989-ben elkezdődött folyamat eredeti szellemében harcoljunk a jóvátételért, azonosítsuk a bűntettek elkövetőit, vonjuk felelősségre őket. Nemzetközi példák egész sora mutatja, hogy bő két évtized után immár Európa is képes szembenézni a kommunizmus örökségével, az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Néppárt elítélték a bűnös rendszert, illetve a volt kommunista blokk országainak múltfeltáró intézetei képviselőinek prágai tanácskozásán még egy nemzetközi büntetőbíróság felállításának igénye is megfogalmazódott. De a nemzeti kormányoknak is megvan a saját felelősségük a kommunista múlttal való őszinte szembenézés tárgykörében – ezt a cél kívánja szolgálni a konferencia is, zárta beszédét Tőkés László.
Smaranda Enache köszöntő beszédében többek között felvillantotta Kincses Előd és az ő közös sorsát: 1990 márciusa után mindkettőjüket közellenségnek kiáltották ki, őt munkahelyéről is eltávolították, illetve megakadályozták, hogy mindketten elinduljanak a rákövetkező parlamenti választáson. A PEL társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a civilszféra hozzájárulása a múltfeltáráshoz: ezért szervezték a fáklyásmenetet, és ezért is nagy öröm, hogy a konferencián a magyarok mellett részt vesznek román és zsidó történészek is. Az emberjogi harcos rámutatott: a nemzeti kisebbségek jogaiért, külön tekintettel a magyar közösségre továbbra is ki kell állni, mert az erdélyi magyarságot történelmi múltja miatt ez megilleti, másfelől a kisebbségek ezt igénylik is.
Kincses Előd köszöntőjét azzal a kérdéssel indította: eljutottunk-e a Fekete Márciustól a Szeretet Márciusáig? Az egykori marosvásárhelyi vezető szerint a szeretet márciusa még vágyálom, előíró jellegű jövőkép, akárcsak a tízparancsolat. Épp azért, mert a román és magyar közösség a maga két külön világát építi, számára nagyon disszonánsnak tűnik, jelentette ki az ügyvéd, hogy RMDSZ nem vett részt a fáklyás felvonuláson, mint ahogyan a román pártok sem. „Annak idején nem UDMR-ét alapítottunk, hanem RMDSZ-t, és szeretnénk, ha így is viselkedne” – mondta az egykori marosvásárhelyi hős, akit a fekete március után emigrációba kényszerített az akkori román hatalom.
A megnyitó előadások után Korpos Dalma, Tőkés László kolozsvári irodájának vezetője felolvasta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetének levelét, Gróh Gáspár, Mádl Ferenc kabinetvezetője az egykori köztársasági elnök üzenetét tolmácsolta. Király Károly egykori erdélyi magyar politikus is levelet intézett a résztvevőkhöz, amelyben egyebek mellett ezt írta: „A márciusi események nem spontán, nem román-magyar ellentétekből születtek, hanem mesterségesen táplált, szervezett és kirobbantott hatalmi, kormányzati eszközökkel támogatott, tragikus események voltak. Emlékeinkből kitörölni nem szabad, a múltat megváltoztatni nem lehet. De ha kellő tisztelettel és alázattal viszonyulunk hozzá, útravalóul adhatjuk a levont tanulságokat gyermekeink és unokáink részére.”
Ezután az EMNT által meghirdetett „Családom fekete márciusa” című, esszé– vagy interjú-pályázat nyerteseinek adta át a díjakat Farkas Márta zsűrielnök. A középiskolás diákok és egyetemi hallgatók által beküldött pályaművek közül III. helyet Kusztos Dávid, a marosvásárhelyi Református Kollégium IX. osztályos tanulója, a II. díjat Dénes Hunor Levente, volt Bolyais diák, II. éves joghallgató, ezzel egyenértékű különdíjat Simon Alíz Tímea, a Művészeti Líceum tanulója, míg a fődíjat Szabó Dániel, II. éves egyetemi hallgató nyerte el.
A marosvásárhelyi magyarok mellett harcoló, emiatt igazságtalanul bebörtönzött és üldözött magyarok és magyar-cigányok helytállásukért nemrégiben a Terror Házában megkapták a Petőfi emléklapot – a konferencián pedig Bajnai Gordon miniszterelnök levélben értesítette őket, hogy a Kisebbségekért Díjat adományoz nekik, miután jogszabály-módosítással azt külhoniakra is kiterjeszti. A díjakat Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlés Emberjogi Bizottságának elnöke és Schmidt Mária, a Terror Házának igazgatónője adta át Lőrincz Józsefnek, Szilágyi Józsefnek, Sütő Józsefnek. Puczi Béla érdemeit post mortem ismerhetjük csak el, az ő díját felesége, Puczi Mária vette át. További posztumusz elismerésben részesült: Szilveszteri Kis Péterés Tóth Árpád – hozzátartozóik annyi sérelmet és megaláztatást szenvedtek el 1990 márciusa utáni két évtizedben, hogy sem a budapesti díjátadóra, sem Marosvásárhelyre nem jöttek el, nevükben Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át a díjat.
Az ünnepélyes díjátadókat követően két tömbbe csoportosítva került sor a konferencia előadásaira. Balog Zoltán a teológiában ismert „helyettes elégtétel” fogalmából indult ki. Helyettes elégtételről akkor beszélünk, amikor nekünk kellene valamiért helytállnunk, felelősséget vállalnunk – de nem tesszük, viszont van valaki, aki ezt helyettünk megteszi. A fideszes politikus rámutatott: Közép-Kelet-Európában ez gyakorta előfordul, és nagy dolog, hogy vannak olyanok, akik képesek erre. A marosvásárhelyi roma hősök példáját azért tartotta fontosnak, mert a roma-probléma egész Európa számára egyre akutabbá válik, és a rengeteg – politikai manipuláció eszközeként felhasznált – negatív példa mellett szükségünk van a pozitív példák felmutatására. Ez a mi felelősségünk, jelentette ki Balog, ezeket a példákat kell mindig szembeállítanunk azokkal, akik minket akarnak szembeállítani.
Az első előadássorozatban felszólalt Wiliam Totoc, berlini újságíró, számtalan tanulmány és könyv szerzője, aki az „Egy fiatal harcos portréja” című filmet esettanulmányként bemutatva a feléledő román szélsőséges mozgalmakról beszélt, elítélve a múlt misztifikálását és a nacionálkommunizmus meghosszabbítását.
Matuska Márton délvidéki újságíró arról a „csodáról” beszélt, hogy Trianon után 90 évvel egy magyar ember felszólalhat a szerb parlamentben, Boros Zoltán televíziós szakember a Marosvásárhelyen húsz évvel ezelőtt létrejött, mesterségesen táplált „tömeges pszichózis” rejtelmét boncolgatta. A média felelősségét hangsúlyozta Éhn József, a Társaság a Kárpát-Medencei Magyarságért elnöke is. Dr. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi események résztvevőjeként emlékeit elevenítette fel, és rámutatott: „Húsz év eltelt, és ma már egészséges összegzést végezve szükség szerint önkritikusnak kell lennünk. További kérdéseket kell feltennünk magunknak. Miért fogyunk napról napra, és miért csökken a magyar emberek közötti szolidaritás? Miért nem tudunk olyan értékrendet teremteni a sorainkban, amely a krisztusi szeretetre épül? […] Miért nem tanultunk eleget 1990 fekete márciusából?”
Hozzászólásában Tófalvi Zoltán történész a hiteles adatok nyilvánosságra hozatala mellett érvelt, míg Mircea Suhăreanu a Pro Europa Liga részéről Marosvásárhely fokozatos elrománosítása mellett tanúskodott.
A konferencia második paneljét Schmidt Mária történész előadása vezette fel, aki párhuzamot vont a 2006. őszén történt budapesti eseményekkel. A Terror Háza vezetője véleménye szerint 2006-ban is a hatalom provokálta az embereket. Tanulságként megfogalmazta, hogy a provokációt mindig és mindenkor le kell leplezni. A történész at kérteTraian Băsescu államfőtől, hogy tegye meg azokat a gesztusokat, amelyekkel a Fekete Március sebeit be lehetne gyógyítani.
Gabriel Andreescu bukaresti emberjogi harcos felhívta a figyelmet arra, hogy a tragédián túl léteznek olyan momentumok, amelyekről nem beszéltünk eddig. 1990 márciusa után a magyar kérdés olyan szinten tevődött fel, amelyhez az addigi kurzuson szocializálódott román értelmiségek nem szoktak hozzá.. A központosító, homogenizáló államszemlélet addig nem engedte meg, hogy a kisebbségi kérdést érdemben feltegyék, mutatott rá a szakember. A zsidók nélküli antiszemitizmus kérdését leválasztva a problémakörről, Andreescu szerint a kisebbségek mai napig egyfajta provokációt jelentenek a többségi, homogén nemzetben gondolkodók számára. A másfélmilliós magyar közösségnek saját kultúrája van, érvelt a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó professzor, teremtő módon járulnak hozzá az ország életéhez. Ezért a jövő nagy tétje a magyar régiók létrejötte lesz.
Balog Zoltán rövidre fogott előadásában a konferencia mottójaként választott tételt boncolgatta, mely szerint a jövő csak igazságra épülhet. A politikus kijelentette: nem a történelmi igazságról van szó, hanem az egyetemes emberi és a kisebbségi jogok alapján levezethető igazságról, a demokratikus jogállam igazságáról. Az emberjogi bizottság elnöke kijelentette: fundamentális kérdésekben nem lehet engedni. Még azokban sem, amelyek nem népszerűek a saját körünkben: mert ha ezekben engedünk, erkölcsi jogainkat veszítjük el, hitelességünket és legitimitásunkat. Az erőszak a gyávák eszköze, mondta Balog, és sajátosan közép-kelet-európai történet az, amikor a társadalmi békét a polgároknak kell megvédeniük az államhatalommal szemben. Végezetül megosztotta azt a spirituális tapasztalatát, mely szerint végső soron mindig az igazság győz a jogbitorlókkal szemben.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy az elszakadt részeknek figyelniük kell egymásra, mert tapasztalataink kiegészítik egymást. Ugyanakkor a nemzeti integráció mellett tett hitet, a magyar kormány nem hagyhatja a határon túli magyar közösségeket. A határmódosítás nélküli politikai integráció két pillére: az autonómia és kettős állampolgárság – fogalmazta meg a délvidéki politikus.
Mikola István volt egészségügyi miniszter előadásában rákérdezett: valóban a szeretet márciusa lett a gyűlölet márciusából? Rámutatott: mindkettő aktív emberi érzés – be kell vetni magunkat annak az érdekében, hogy valóban belülről fakadóan tudjuk megélni. Kijelentette: erős anyaországra lenne szükség. A magyar nemzet befogadó, erős nemzet volt, a honfoglaló magyarok ilyen nemzetet alkottak meg, Szent István királyunk ezt teremtette meg. Ehhez képest, hívta fel a figyelmet a volt miniszter, a legfrissebb kutatások szerint a magyar népesség 53 százaléka anómiás (az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat, gyökértelenekké válnak). Őket nehéz mozgatni, de annál könnyebb manipulálni. A gazdasági válságon túl morális válságban van Magyarország, következésképpen erkölcsi erő és önvizsgálat szükséges. Mindez a békés egymás mellett éléshez is elengedhetetlen – hangsúlyozta a fideszes politikus.
A konferenciát Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke zárta. A résztvevők Zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben megerősítették: a Fekete Március véres eseményei nem a két nemzeti közösség – a román és a magyar – közötti szembenállás következménye, hanem a hatalmukat és befolyásukat veszélyeztetve érző posztkommunista erők restaurációs kísérlete, melyet etnikai konfliktus gerjesztésével próbáltak leplezni és igazolni. A Marosvásárhelyi Fekete Március és az azt követő, hasonló forgatókönyv szerint zajló események – különösképpen az ún. bányászjárások – kimutatható módon késleltették a demokratikus átalakulást, Románia euroatlanti integrációját, és mindmáig érzékelhető módon hosszú időre megmérgezték a román-magyar viszonyt. A résztevők külön kitértek arra is, hogy Marosvásárhely önkormányzati elöljáróinak felelőssége és a romániai igazságszolgáltatás újabb szégyene, hogy a kommunista rezsim ellen felkelő temesváriakba lövető Ștefan Guşă tábornok szobrának felállítása engedélyt kapott, miközben az Európai Néppárt Kongresszusa határozottan elítélte a kommunista rendszerek egykori tisztségviselőinek dicsőítését. Abbéli meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy „a jövő, Marosvásárhely, Erdély, Románia, és az egész Kárpát-medence országainak jövője csakis az igazságra épülhet. Nemzeti közösségeink közös jövője érdekében tehát igazság- és jóvátételt követelünk, a társadalmi igazságosság és a demokratikus jogrend maradéktalan érvényesítését”.
Marosvásárhely, 2010. március 20.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: erdon.ro

2010. március 22.

A szeretet márciusa
Közös múlt, közös jövő – otthon, Európában
Mottó: Emlékezzünk, hogy az 1989-ben kivívott szabadság örömével folytathassuk a demokratikus rendszerváltozást! Emlékezzünk, hogy a húsz éve újjáébredt szeretet és szolidaritás erejével lépjünk fel az etnikai gyűlöletkeltés ellen!
A szeretet márciusa című nemzetközi konferenciával folytatódott szombaton délelőtt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Pro Európa Liga és Kincses Előd ügyvéd szervezésében Marosvásárhely fekete márciusa huszadik évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat.
A Deus Providebit Tanulmányi Házban a résztvevők Tőkés László európai parlamenti képviselő, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Kincses Előd ügyvéd visszaemlékezéseit hallgathatták az meg az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről.
Így volt – így legyen
A konferencián felolvasták Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetének, illetve Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, valamint Bajnai Gordon magyar kormányfő üzenetét, majd két szakaszban folyatódott a rendezvény. Az első rész – Így volt – az emlékezésé volt. Ezen bemutatták Király Károly levelét, majd William Totok újságíró, Ábrám Zoltán egyetemi tanár, Matuska Márton újságíró, Boros Zoltán tévés szakember, Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságának elnöke előadásait követő vita után, Így legyen címszó alatt Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója, Gabriel Andreescu politológus, ÁgostonAndrás, a Vajdasági Demokrata Párt elnöke, Mikola István és Balog Zoltán magyar országgyűlési képviselők és Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke beszélt.
Családom fekete márciusa
A rendezvényen került sor a Családom fekete márciusa című pályázat díjainak kiosztására: az I. díjat Szabó Dániel másodéves egyetemi hallgató kapta, II. helyezett Dénes Hunor Levente II. éves joghallgató, volt bolyais diák lett, a második helyezéssel egyenlő különdíjat Simon Alíz Tímeának, a művészeti líceum tanulójának ítélték, a III. díjat Kusztos Dávid, a Marosvásárhelyi Református Kollégium IX. osztályos tanulója kapta.
A szeretet kultúrája a mi identitásunk tartóoszlopa
A rendezvénysorozat szombaton 17 órától a Vártemplomban tartott Kárpát-medencei ökumenikus találkozóval zárult. A találkozó előtt Tőkés László a Népújságnak elmondta: "A hit dimenziójában próbálunk sorsunkon felülemelkedni, a megbocsátás, a szeretet szintjére emelkedni, hiszen mi olthatná ki – mint víz a tüzet – a gyűlöletet más, mint a szeretet. Ne elégedjünk meg a tolerancia se hús, se hal semleges kifejezéssel. Nekünk vannak keresztyén hagyományaink, vannak keresztyén gyökereink. Mi a szeretet hitét valljuk, és a szeretet kultúrája a mi identitásunknak a tartóoszlopa. Tehát, amikor a Kárpát- medencéből összegyűlnek az egyházaink képviselői, és egyházaink hívei a maguk sokszínűségében képviselik a keresztyénséget, akkor mintegy Európának is üzenünk, hogy ha a válságaira megoldást akar találni, akkor nem elég csupán számolnia, statisztikákat készítenie és egyenleteket megoldania, vissza kell találnia gyökereihez".
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. december 3.

Orbán aggodalmát fejezte ki az erdélyi magyar politikusok elleni román vizsgálatok miatt
Aggodalmát fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnök az erdélyi magyar politikusok ellen indított romániai hatósági vizsgálatok miatt. A kormányfő a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) csütörtöki budapesti ülésén emellett arról is beszélt: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak.
A miniszterelnök előadásában országonként szólt a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről. Romániával kapcsolatban úgy fogalmazott: a magyar kormány visszarendeződést érzékel a kisebbségi jogok területén, a nyelvhasználat kérdésében pedig az európai jogok elvitatását tapasztalja “a saját közösségeinktől”.
Kifogásolta továbbá, hogy nem gyorsult fel az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása, és szerinte az erdélyi magyar orvosképzés ügye sem a rendeződés irányába tart. “A magyar politikusok ellen különböző indokokkal indított hatósági vizsgálatok is inkább aggodalommal töltenek el bennünket, semmint a jogállami szempontok győzedelmeskedésének diadalérzésével” – közölte.
Orbán Viktor azt mondta: a magyar kabinet sajnálatosnak tartotta az elmúlt éveknek azt a román politikáját, amely nem kereste az együttműködést Bukarest és Budapest között. Hangsúlyozta: Magyarország mind a román népnek, mind a választott vezetőknek megadta a kijáró tiszteletet. “Most jó reményekkel figyeljük a Romániában lezajló politikai változásokat, tanulmányozzuk a helyzetet” – tette hozzá.
A felvidéki magyarság ügyében a miniszterelnök kifejtette: azt követően, hogy a nemzeti alapon szerveződő magyar párt nem került be a szlovák parlamentbe, a budapesti kormány egy nagyon szoros szlovák-magyar gazdasági együttműködés mellett tette le a voksát, azt remélve, hogy ez a kooperáció kedvező lesz az ottani magyarságnak is.
Értékelése szerint a gazdasági sikerek elvitathatatlanok – példaként említette a komáromi Duna-hidat mint zászlóshajót -, és “a szlovák-magyar kapcsolatok nagyon régen voltak olyan kiegyensúlyozottak, mint most”.
A felvidéki magyar pártnak azt kívánta, hogy a soron következő választáson legyen képviselete a magyarságnak a pozsonyi parlamentben.
Kárpátaljára rátérve a kormányfő örömét fejezte azért, hogy hosszú évek szembenállása után összefogás alakult ki az ottani magyarok között.
Délvidékkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy évek óta jó irányba tartó építkezés halad, egyúttal jelezte: a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az ott létrejött egység sérüljön. A horvátországi magyaroknak azt kívánta Orbán Viktor, hogy olyan kormány legyen Zágrábban, amely a nemzeti érzést, a nemzeti büszkeséget pozitív államalkotó tényezőnek tekinti. Szlovéniáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország minden segítséget megad Ljubljanának az “újkori népvándorlásból” fakadó feladatokhoz.
Orbán Viktor az értekezleten közölte azt is: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak. Jelezte: a kormány elvi döntéseket hozott arról, hogy szakmai segítségnyújtással, valamint részben visszatérítendő, részben vissza nem térítendő támogatásokkal járuljanak hozzá ezekhez a programokhoz. A magyar nyelvű, jól képzett szakmunkások mellé szükség lesz külhoni magyar nyelvű és kultúrájú, sikeres fiatal vállalkozói rétegre is – emelte ki.
A kormányfő kitért az egységes oktatási tér megvalósítására is a Kárpát-medencében. Felidézte többek között a Sapientia megalapítását, majd megjegyezte: most azért harcolnak, hogy a komáromi Selye János Egyetem 2016-ban az akkreditációs bizottságtól megkapja azt az elismerést, ami a hosszú távú létezéséhez elengedhetetlen.
Ezek szép dolgok – fogalmazott -, de eljött az idő, hogy mindezt összekapcsolják egy magyar nyelvű, Kárpát-medencei felsőoktatási rendszerré. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kapta ezt a feladatot a kormánytól, és a miniszterelnök reményei szerint hamarosan akciótervekkel áll elő a tárcavezető. Jelezte, az előző napi kormányülésen már döntöttek pénzügyi forrásokról. A miniszterelnök beszámolt a Kárpát-medencei ösztöndíjprogram elindításáról, ami lehetővé teszi a diákoknak, hogy magyar állami ösztöndíjjal a Kárpát-medence összes magyar intézményében tanulmányokat folytathassanak. Összegzése szerint az oktatás, a tudás és gazdaság összekötése Magyarország egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdése, ezért helyes, hogy a határon túli politikában is az oktatás és a gazdaság kapja a legnagyobb hangsúlyt. Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar nemzetpolitikát egy erős Közép-Európa-politika segíteni tudja. A mostani “invázió”, egy eddig is tudott, de ritkán látható felismerést hozott a felszínre: a régióban feszülhetnek komoly ellentétek, de vannak olyan veszedelmek, amelyeknél kiderül, a közép-európai népek mégiscsak egy közösségbe tartoznak, mégiscsak van közük egymáshoz – fogalmazott az illegális bevándorlásra utalva. Úgy összegzett: közép-európai együttműködés nélkül a nemzeti érdekeinket is nehéz, vagy talán egyenesen lehetetlen lenne jól szolgálni. A kormányfő jó hírnek tartotta, hogy az EU leggyorsabban fejlődő térsége Közép-Európa, és rossznak, hogy az “elmeszesedő” nyugat-európai gazdaságok egyre kevésbé alkalmasak visszatérni a korábbi növekedés útjára, sőt továbbra is növekvő eladósodástól szenvednek. Kitért arra is, hogy miközben védekezett az ország, építkezni sem felejtettek el. Utalt az “egyre izmosodó” gazdasági mutatókra, és arra kért mindenkit, idézze fel az öt évvel ezelőtti Magyarországot, majd vesse össze azzal, amit ma Budapesten tapasztal. Ha sikerül a munkát folytatni, a ciklus végére Magyarország egész elfogadható képet mutat majd – fogalmazott Orbán Viktor. Erdon.ro



lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-207




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék