udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 13 találat lapozás: 1-13

Névmutató: Deák János

1992. november 26.

Dumitru Cioflina altábornagy, román vezérkari főnök Deák János altábornagy, vezérkari főnök meghívására Budapestre érkezett. A katonák együttműködése példa lehetne a politikusok számára, jelentette ki Cioflina. /Népszabadság, nov. 27./

1994. március 9.

Deák János altábornagy, a magyar honvédség parancsnoka Dumitru Cioflina altábornagy, a román hadsereg vezérkari főnöke meghívására márc. 6-án háromnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. Aláírták a két hadsereg közötti 1994. évi együttműködési tervet, majd Deák János márc. 9-én találkozott az új védelmi miniszterrel, Gheorghe Tincával. Deák János látogatásáról a román sajtó nem adott hírt, Tinca sem tett erről említést a vele készült interjúkban. Az új védelmi minisztert márc. 8-án iktatták be hivatalába. - A román sajtóban támadták az új védelmi minisztert. Horia Rosu, a Liberális Párt `93 elnöke kijelentette, hogy Tinca személyében a Securitate egyik tagja tölt be miniszteri tisztséget. /Magyar Nemzet, márc. 10./ Deák János a Romániai Magyar Szónak nyilatkozva elmondta, hogy viszonozta Cioflina 1992-es látogatását. 1993-ban nem volt ilyen szintű látogatás a két fél között. A cél az együttműködés, a katonai kapcsolatok folyamatosságának biztosítása. A román fél arról tájékoztatott, hogy a jövőben kivonják a rendszerből a harcászati rakétákat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

2002. szeptember 3.

Idén is népviseleti parádéval, felvonulással kezdődött Mezőpaniton a dalos-táncos találkozó. Az élen, a lovaslegények nyomában most is a mezőcsávásiak Nagy Dénes vezette fúvószenekara haladt. A helyiek mellett Székelykövesd, Marosszentkirály, Csittszentiván, Gernyeszeg, Vajdaszentivány és Mezőbánd fiataljai ropták a magyar táncot a szabadtéri színpadon. Deák János iskolaigazgató egyfajta örökmécseshez hasonlította a néptánctalálkozókat. 1999 óta itt, Mezőpaniton is a figyelem előterébe került a néphagyomány. Alkotótáborok, vetélkedők, kiállítások sora jelzi ezt. /Bölöni Domokos: "Fiaim, csak énekeljetek!"Ahol mindig szépen szól az ének. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2006. január 16.

Január 14-én a negyedik osztályosok mérték össze anyanyelvi tudásukat megyeszerte. Mezőpaniton a Kádár Márton Általános Iskolában hét csapat versengett, a helybeliek mellett egy-egy Bergenyéből, Mezőcsávásról, négy pedig Marosvásárhelyről. A gyerekeket Keresztes Ida tanítónő, a mezőpaniti tanítók módszertani körének elnöke, illetve Deák János iskolaigazgató köszöntötte. /(bodolai): Ízlelgetve az anyanyelvet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./

2006. július 11.

Változatos programmal várta lakóit az elmúlt hét végén Mezőpanit, ahol a hagyományőrzés jegyében szervezték meg a falunapokat. A július 9-i, vasárnapi ünnepi istentiszteleten zsúfolásig megtelt a református templom, az iskolában megrendezett kiállításokon valóságos zarándoklat volt, a kultúrotthonban sikert arattak a Deák Júlia tanárnő irányításával működő hagyományőrző csoportok, s a színjátszó fiatalok. Deák János, az iskola igazgatója az intézmény történetét és névadójának, Kádár Mártonnak a munkásságát ismertette. A református temetőben felavatták a XIX. századi sírkövekből nyílt emlékparkot. A gyülekezeti teremben egyházi dokumentumokból nyílt kiállítás. Sokan voltak kíváncsiak az iskolában megnyílt kiállításokra. /(bodolai): A hagyományőrzés jegyében. Falunapok Mezőpanitban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

2006. augusztus 4.

Július 20-án nyílt meg Deák János nagybányai festőművész kiállítása Szegeden. Dr. Feledy Balázs művészeti író a következőket mondta a kiállítóról, a tavaly Budapesten megrendezett Fények és árnyékok című kiállítása megnyitóján: „... csak kétszer jártam Nagybányán és környékén, de ezeken a képeken ellátok egészen az Izvoráig, Rozsályig vagy a Gutinig, kiviszik képzelőerőnket, hatalmas tájak nyílnak meg ezzel, amit ábrázolnak, amit János elénk tár. (...) Nagy örökségek továbbvivője ő. (...) Ki az, aki folytatja a nagybányai hagyományokat? De hát melyik nagybányai hagyományokat, mert sokféle van...? Egy biztos, hogy amit ma láttunk az AZ. Értéktovábbvivő és értékőrző... számunkra nagyon is nagybányai...” /(t.a.): Deák János festőművész szegedi kiállítása. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 4./

2007. november 30.

Felházi Ágnes Judit fiatal kolozsvári festőművész tárlata december 12-ig látogatható Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. December 13-án Deák János nagybányai festőművész kiállítása nyílik. /Rövid hírek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 30./

2008. április 10.

Deák János Nagybányán élő nyolcvan éves festőművész kiállítása április elején nyílt meg Budapesten az Unió Galériateremben. Elsősorban tájképfestőnek tartja magát, képeinek kedvelt színhelye szülővárosa. Az ötvenes években munkásokat kellett ábrázolni. Ez a kor nem az ő művészetének kedvez, állapította meg, nem jelentkezett kiállításokra. Egy román újság fotóriportere lett, a marosvásárhelyi országos fotókiállításon Előtörténet című fotója 1965-ben aranyérmet nyert. Deák János festményeit őrzik a hazai gyűjtők és a külföldiek is, Izraeltől az Egyesült Államokig. /Ecsettel és kamerával. Egy kolorista Nagybányáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./

2009. január 21.

Január 22-én nyílik képzőművészeti tárlat Szatmárnémetiben Deák János nagybányai festőművész munkáiból, a Szatmári Alkotóház Képzőművész Egyesület szervezésében. Az alkotót, valamint a kiállítás anyagát Gergely Csaba festőművész mutatja be. Deák János /sz. Nagybánya, 1928. jan. 16./ fotóriporterként dolgozott Nagybányán a Bányavidéki Fáklya c. lapnál, nyugdíjba vonulásáig, 1989 augusztusáig. Festményei szinte misztikus hangulatot árasztanak. /Kiállítás Deák János munkáiból. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 21./

2009. augusztus 6.

Szatmárnémetiben augusztus 6-án nyitják meg azt a képzőművészeti kiállítást, amelyik az idei nyár egyik legjelentősebb kulturális eseményének ígérkezik. A Szatmári Alkotóház Képzőművészek Egyesületének (SZAKE) húsz tagja mintegy százhúsz festményt, grafikát és kisplasztikát mutat be a nagyközönségnek. Az alkotások egészen frissek, a SZAKE tagjai a júliusi, hadadi és monói nyári táborokban festették, faragták, rajzolták, s a közönség most láthatja először őket. Az egyesület elnöke, Gergely Csaba festőművész úgy véli, hogy Tillinger István, Bakos Károly, Bakos Livia és a többi helybeli mellett a más vidékekről érkezett tagok, például a nagybányai Deák János vagy a Tolna megyei Reisz Tamás és Könyv Katalin is színvonalas munkákkal jelentkeztek. Az anyaországi Simontornyán élő Reisz Tamás három éve tagja a szatmári egyesületnek. /Sike Lajos: Tárlat a városházán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

2011. október 10.

Húsz éve ragyog a Gyöngykoszorú
Nyárádmenti táncmaraton
Harminchárom együttes és néptánccsoport jelentkezett a hétvégi maratoni Gyöngykoszorú- találkozóra. A Maros és a Nyárádmente, a Kis-Küküllő, a székely Mezőség településeiről érkeztek a dalosok és táncosok a Nyárádszeredában megtartott jubileumi seregszemlére. Szervezői: a Bekecs táncegyüttes, a nyárádszeredai önkormányzat, az EMKE Maros megyei szervezete, valamint a Bocskai István Közművelődési Egyesület, támogatója a Művelődési Minisztérium. A rendezvény megnyitóján beszédet mondott Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ országos elnöke.
Három adat: 1991. április 29.: A marosvásárhelyi Szabó György Pál és felesége, Éva, a tánc világnapján, Erdőcsinádon az első Gyöngykoszorú-találkozóval útjára indította a magyar népi táncok hagyományőrző mozgalmát. 2001. december 9.: Marosvásárhelyen ünnepi Gyöngykoszorú- találkozón búcsúztatták a mozgalom nyugalomba vonuló éltetőit: Szabó György Pált és feleségét, Évát. 2011. október 8–9.: Nyárádszeredában indult két évtizede, itt ünnepeltek hát a Maros megyei néptánccsoportok.
Az ünnepet zavarta az eső, így a szabadtéri népviseleti parádé, a szokásos felvonulás elmaradt. A színpadi műsort a Ferencz Csaba zenetanár vezényelte Bocskai női dalkar nyitotta, majd Tóth Sándor, Nyárádszereda alpolgármestere üdvözölte a résztvevőket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ országos elnöke, aki köszöntőjében ezt mondotta: "Nemzeti identitásunk egyik alapeleme az a népdal, az a néptánc, amely az elmúlt húsz esztendőben is úgy került előtérbe, hogy a legnemesebb értékeinket próbálta megőrizni, próbálta megerősíteni, és ezeken az értékeken keresztül próbáltuk alakítani az életünket. Amikor nemzeti identitásról beszélünk, amikor a magyar embereknek, a nyárádmenti embereknek, a székely embereknek, az erdélyi magyar embereknek az identitásáról beszélünk, akkor a nyelv mellett, a különböző kulturális értékek mellett kiemelkedő szerepet kap a néptánc, a néphagyomány, a népdal, a népmese, mindaz, amit örökségül kaptunk. Ezek nélkül nem is lehet elképzelni nemzeti identitást. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és néhány lelkes ember ezt a mozgalmat elindította, bizakodtak abban, hogy ismét föl lehet éleszteni a Nyárádmentén, Maros megyének ebben a szegeletében újjá lehet éleszteni, meg lehet erősíteni azt, amit évtizedeken keresztül megpróbáltak elnyomni, kiirtani, megszüntetni: a néphagyományt. Ezt a föltámasztó munkát sikerrel végezték. Köszönetet kell mondani mindazoknak, akik húsz éven keresztül kitartással, makacssággal, sokszor sok lemondással ezt a munkát végzik, és biztatni kell őket, biztatni kell minden egyes olyan embert, aki ebben a munkában szerepet vállal, hogy ne hagyják abba. Ne hagyjuk abba, mert enélkül a XXI. században, a globalizálódó világban sok minden újdonságot, érdekességet kaphatunk, de a néphagymány nélkül, a néptánc, a népdal nélkül, magyar nyelv, magyar kultúra nélkül sokkal szegényebbek leszünk. Akkor leszünk igazából erősek a XXI. század változó világában, ebben a globális versenyben akkor tudjuk állni a versenyt, hogyha jelenünket, jövőnket a múltra építjük. Az a jelen, az a jövő, amely hagyományos, szolíd értékekre épül, az biztos, hogy sikeres lesz. És nekünk itt, Erdélyben sikeresnek kell lennünk. És ahhoz, hogy sikeresek legyünk, kétszer annyit kell dolgoznunk, mint román honfitársainknak, kétszer annyit kell dolgoznunk, mint másoknak. Kétszer annyit kell bizonyítanunk. Erre képesek vagyunk. Képesek voltak az elődeink is, képeseknek kell lennünk nekünk is erre. A huszadik évfordulón, amikor már felnőttkorba érkezett a Gyöngykoszorú, engedjék meg, hogy ezért a tárca nevében – és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében is – köszönetet mondjak mindazoknak, akik ezt a munkát húsz éve végzik, sok sikert kívánjak, és még egyszer örömömet fejezzem ki, hogy a huszadik évfordulón a kulturális minisztérium a fő támogatója lehet, itt lehet önökkel; önökkel együtt szervezheti meg ezt a fontos rendezvényt, hiszen ez a húsz esztendő azt bizonyította, hogy igenis értékmentés, értékőrzés, értékteremtés történik.
Maros megye tanácsának alelnöke, Szabó Árpád méltatásában elmondotta, hogy a beérkező kulturális pályázatoknak több mint felét a magyar csoportok, formációk küldik be. A tanács évente körülbelül 200 ezer lejes támogatással segíti a műkedvelő néptáncmozgalmat. – A Gyöngykoszorú már nem is seregszemle, hiszen mozgalommá nőtte ki magát. Olyan mozgalom, amely elengedhetetlen megmaradásunkhoz; mi itt, Erdélyben ezzel is bizonyítjuk, hogy itt nekünk történelmünk van és jövőnk is van.
A Romániai Magyar Táncszövetség részéről Incze Tünde alelnök kívánt sikert a néptáncmozgalomhoz. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke szerint nem véletlen az, hogy 1991. április 28-án első alkalommal éppen Nyárádszereda adott otthont a néptánc, népdal, népviselet és népzene találkozójának – ennek a térségnek a népe, az emberei mindig is dolgos, munka- és kultúraszerető, kultúrateremtő emberek voltak; és azok ma is.
– Húsz esztendő alatt mozgalommá fejlődött a Gyöngykoszorú. Több mint száz rendezvényre került sor Maros megyében, évente öt olyanra, amely Gyöngykoszorú néven zajlik, emellett számos hasonló jellegű rendezvény van, amelyeket más névvel szerveznek. Vajon hány ezren, hány tízezren vettek/vesznek részt ezeken a találkozókon? Csak a mai alkalommal mintegy háromtucatnyi csoport lép fel, sok száz, az ezerhez közeledő fellépő, szintén ennyi a szervezők, a nézők száma –, tehát a húsz esztendő alatt tízezrekre tehető azok száma, akik részesei lehettek a mozgalomnak. Számos település, Erdőcsinád, Kibéd, Görgényüvegcsűr, Holtmaros, Marosfelfalu, Marosludas, Szászrégen és környéke, de Mezőpanit, Nyárádszereda is rendez Gyöngykoszorú-találkozókat. Továbbá Marosvásárhelyen is van egy évzáró rendezvény, gyermekek és felnőttek számára is.
A magyar kultúra ápolásáért kifejtett áldozatos munkájáért dr. Ábrám Zoltán EMKE-plakettet nyújtott át Kelemen Hunor miniszternek, az RMDSZ országos elnökének. Köszönetképpen emléklapot kapott Suba Kádár Gyöngyvér, a helyi művelő- dési otthon igazgatója és Nyárádszereda közössége, melynek nevében a lapot Tóth Sándor alpolgármester vette át. A jelenlévők egyperces csenddel adózak azok emlékének, akik, mint a kezdeményező Szabó György Pál (1930. október 18 – 2005. január 9.) már nem lehetnek közöttünk. – Nagy boldogság, amikor az ember olyan feladatot kap, amit örömmel végez – fordult Szabó Évához Suba Gyöngyi. – Kedves Éva néni! Akkor, ‘91-ben Rügyfakasztó Gyöngykoszorú volt. Íme, a termés beérett: ma ugyanitt Szüreti Gyöngykoszorú van. Köszönjük szépen!
Szabó Éva hatalmas taps közepette vette át az oklevelet. Életerejét, munkabírását mi sem bizonyítja jobban, mint az előcsarnok falain látható kiállítás, melyet gyöngyörű varrottasaiból állított össze.
Az EMKE megyei elnökeként Szabó György Pál és munkatársai fáradtságot nem ismerve járták a vidéket, arra buzdítva a táncot éltető falvakat, hogy a világért abba ne hagyják! Folytassák a hagyományt. Ahol pedig halódott, biztatták, kérték, csodálatra méltó pedagógiai érzékkel meggyőzték a falut, a néptánccsoport megalakítására, a néptánc újratanulására. Gyuri bácsi már valahonnan fentről figyelheti, milyen terebélyes, mennyi falut felölelővé bokrosodott a mozgalom – idézte a Tanár úr emlékét a műsorvezető Tollas Gábor színművész. – Reményeink szerint örül és biztat is. A folytatásra biztat. "Az anyanyelv több, mint annak írott és beszélt formája – mondotta Szabó György Pál 1997-ben, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott Gyöngykoszorú-találkozón. – Az anyanyelvet hordozza elválaszthatatlanul a néptánc, a népdal, a népzene, hiszen ezek mind-mind emberi lélek, érzés- és formavilág kifejezésmódjai és eszközei. Ki ezeket nem ismeri és nem gyakorolja, egyre hézagosabb és szegényebb lesz az anyanyelve. (…) Nemzeti értékeink egyik legnemesebb kincse a magyar tánc, amely tartásával, formáival, különös lelkületével kimagaslik más nemzetek táncai közül. Örömmel és szívesen táncoljuk táncainkat, megtanuljuk más nemzetek táncait is. Cserébe elvárnánk, hogy mások is ezt tegyék. Népviseletünk, népdal-, népzene- és néptánc-kincsünk a leggazdagabb nemzetek közé sorol minket, magyarokat. A népi kultúra szempontjából, divatos szóval élve: nagyhatalom vagyunk.
Van okunk örvendezni. Vigadjunk együtt azokkal, akiktől tanultunk, eltanultuk a táncot, és azokkal, akikkel folytatni akarjuk a hagyományt. Egyszóval idős és fiatal, oktató és tanítvány."
Céltudatosan cselekvő nagy csapat sorakozott fel Szabó György Pálék utódai mögé a két évtized folyamán. Intézményesített vagy intézményesülő keretek között oktatók és csoportszervezők, táncosok és dalosok viszik tovább a jó hagyományt. Az erdélyi néptánckultúra megőrzésében, megjelenítésében és magas szakmai színvonalú oktatásában végzett tevékenységéért köszönő oklevelet vehetett át Benő Barna-Zsolt, Duca Szabolcs Attila, Szász Péter, Fazakas János, Kásler Magda, Lengyel Ildikó, Veress Kálmán, Füzesi Albert, Varó Huba, Nagy Levente Lehel, Farkas Sándor-Csaba, Dósa Attila és Törzsök Zsuzsanna. A fiatal oktatók közül Kovács János, Füzesi Tímea-Gizella, Kiss Gellért, Rácz István, Móréh Boglárka, Deák Orsolya, Fazakas Emese, Tőkés Imola és Szabó Albert részesült elismerésben. A hagyományőrző csoportok korábbi és mai vezetői közül Madarasan Judit és Madarasan Dumitru, Mező Palkó István, Barabás Attila-Csaba, Kozma Ferenc, Deák János és Deák Juliánna, Böjthe Judit és Böjthe Zoltán, Barabás Levente és Barabás Gyöngyvér, Pethő Sándor, Kovács Hajnal, Lovász Zsuzsanna és Vásárhelyi Mónika munkáját jutalmazták elismeréssel a kétnapos, maratoni Gyöngykoszorú-találkozón.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

2014. január 21.

Világhálóra az iskolákkal
A következő fél évben az ország 2500 iskolájába szeretné beköttetni az internetet az Oktatási Minisztérium. Az európai uniós finanszírozású projektnek köszönhetően 2020-ig további hétezer tanintézet jut majd internetkapcsolathoz. Most a vidéki településekre fektetik a hangsúlyt, Maros megyéből harmincöt település szerepel a minisztérium listáján.
Az internet egyre nagyobb szerepet játszik az oktatásban. Az Internet az iskoládban című program keretében országszerte 1.400 iskolát látogattak meg a szakemberek, akik felmérték az igényeket és a hiányosságokat. Egyes tanintézetekben földelés nélküli konnektorokat találtak, ezért arra kérték a tanfelügyelőségeket, szólítsák fel az iskolákat, hogy február 7-ig pótolják a hiányosságokat.
A mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola is szerepel a minisztérium listáján, ezért felkerestük az intézményvezetőt, Deák Jánost. „Két szakember járt az iskolában, akik felmérték a terepet, és rajzot készítettek. Nálunk telefonvonalas internetkapcsolat van az irodában és a tanáriban, ami meglehetősen lassú, és sok fejfájást okoz. A szakemberek azt mondták, minden feltétel adott, hogy beszereljék az optikai szálas internetkapcsolatot, így ez a diákok számára is elérhető lesz az informatika laborban. Úgy gondolom, hogy manapság egyre többször kell igénybe vennünk az internetet az oktatásban is. A diák számára is érdekesebb, ha nem könyvből kell tanulnia” – mondta az iskolaigazgató.
Csatlakozhat a világhálóhoz a mezőmadarasi Pataky Ágota Általános is. A tanintézet igazgatójától, Kovács László Istvántól megtudtuk, nagy igény volt erre. „Az iskola 2007-ben kapott számítógépeket, internet azonban nincs. Nagyon örültünk, amikor jöttek a szakemberek és elkészítették a rajzot. Még a számítógépes hálózattal lesz egy kis munka, de azután az informatika laborban, a tanáriban és az irodában is lehetőség lesz rákapcsolódni a világhálóra. Óriási segítséget jelentene ez, mert például a tanfelügyelőséggel is interneten tartjuk a kapcsolatot. Természetesen a diákok szempontjából is nagyon fontos, hiszen bizonyos tananyagok az interneten is elérhetők” – magyarázta az igazgató. A harmincöt település közül többek között Balavásár, Kibéd, Nyárádremete, Nagyernye, Vámosgálfalva, Marosugra és Nyárádgálfalva is szerepel a listán.
Becze Dalma
Székelyhon.ro,

2017. január 13.

Apáczai-díj a közoktatásban dolgozók kutatási munkájáért
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Tudományos Tanácsa tavaly is átadta a közoktatásban dolgozó magyar pedagógusok segítését és ösztönzését szolgáló Apáczai-díjakat. Az elismerések elnyerésére kiírt pályázaton azok a közoktatásban dolgozó, illetve nyugalmazott pedagógusok vehettek részt, akik az oktató-nevelő munka mellett még tudományos kutatási munkát is kifejtenek.
Az RMPSZ fennállásának 25. évfordulójával egybeeső, 2016 utolsó napjaiban megejtett díjátadáson az aradi Regéczy Szabina Perle műfordítót, a Tóth ÁrpádIrodalmi Kör elnökét is kitüntették. Az elismerést a 2016. évi pályázatra beküldött A tegnap költészetébő lcímű, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent műfordítás-kötetéért kapta.
A műfordító-elnök – aki egyébként helyettes tanárként is dolgozik a Vingai Technológiai Líceumban – szerényen számolt be a Nyugati Jelennek a díjról, mely a hatodik irodalmi elismerése. Első publicisztikai díját még az egykori Vörös Lobogónál kapta 1988-ban, majd 1996-ban a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet különdíját vehette át a költészetért kifejtett alkotómunkájáért. 2010-ben országos EMKE-díjjal illették a Tóth Árpád Irodalmi Kör irányításáért, műfordítói munkáját pedig Irodalmi Jelen-díjjal honorálták 2015-ben. Ugyanabban az évben kapta meg a Romániai Írószövetség díját, szintén műfordításért.
„Isten rendelte el, hogy az irodalommal foglalkozzam” – vallja Regéczy Perle.
Apáczai-oklevelet kapott továbbá Horváth Márta Borbála feketegyarmati tanítónő, munkájának címe: Deák János első világháborús emlékei (Történelmi tanulmány).
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék