udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 3 találat lapozás: 1-3

Névmutató: Demény Andrea

2008. december 17.

Régészek, történészek, műemlékvédők, muzeológusok részvételével zajlott december 16-án Csíkszeredában az a régészeti konferencia, melynek keretében az idei ásatások eredményeiről számoltak be a feltárásokkal megbízott szakemberek. Dr. Papp Kincses Emese megyei tanácsos, a régészeti kutatásokat támogató program kezdeményezője hangsúlyozta, hogy a székelyföldi ásatások történetében eddig előzmény nélküli a régészeti kutatások olyan intézmény általi támogatása, mint amilyen a megyei tanács. Sófalvi András székelyudvarhelyi régész három, általa vezetett, nagyméretű ásatásról tartott előadást. A restaurálás előtt álló székelyderzsi erődtemplom udvarán végzett ásatások során felfedezték, a kaputorony egy, a mostaninál jóval korábbi védfalrendszer tartozott. A homoródalmási Tatár-kápolna igazi régészeti csemege, az Árpád-kori kerámiatöredékei figyelemre méltóak, nemkülönben a korabeli vagy a még korábbi temetkezési szokásokra utaló bizonyítékok. Demény Andrea gyergyószentmiklósi fiatal régész idei kutatásának eredményeit ismertette, melyek a piricskei vámházak 1700-as évekre tehető történetéhez kötődnek. A csíkszeredai Botár István fiatal régész kotormányi (Csíkszentgyörgy község), és csíkmindszenti ásatásairól számolt be. /Kristó Tibor: Régészeti konferencia a megyeházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 17./

2015. július 28.

Önerőből újította fel unitárius templomát a torockói közösség
Csécs Márton Lőrinc lelkész adatai alapján érdemes betekinteni a torockói unitárius templom történetébe.
A torockóiak 1796 és 1802 között építették fel templomukat, éspedig az „unitárius eclesia a maga költségén.” A bizonyító felirat (1802) az orgona háta mögött található. A tornyot 1823-ban építik meg (ifj. Czupor László), majd 1828-ban magasítják jelenlegi formájára. A templomhajó a kolozsvári belvárosi unitárius templom módosított másolata. Késő barokk, rokokó díszítéssel épült a protestantizmus egyszerűségével. A templom belsejének hármas központja: a szószék, az úrasztal és az orgona 1823-ban készültek. Az órát 1881-ben szerelik be a toronyba. Az erődtemplomot körülölelő várfal feltevések szerint már a XV. században épült, és védelmi szerepet is betöltött. A hozzá kapcsolt épületek az 1700-as években készültek. A templom utoljára Benczédi Domokos lelkész idejében (1938), a második nagy világégés előtt újult meg.
A jelenlegi felújítás saját erőből (összegyűjtött pénzből és nem pályázatokból) 2014-ben, a torony rendbetételével kezdődött, amit 2015-ben a templomhajó és a várfal munkálatai követtek. Csécs Márton Lőrinc lelkész, Király Ferenc gondnok, Király Zoltán pénztáros, Demény Andrea jegyző és még sok lelkes ember, idejüket nem kímélve, valamilyen formában részesei voltak a felújító, ritkán tapasztalható minőségi munkának. A fontosabb munkálatok között volt: a templomhajó újrafedése, a hibás tetőelemek kicserélése, részleges újravakolás és teljes átfestés, nyílászárak restaurálása, felújítása, a pléhfedelek cseréppel történő cseréje (csaknem harmincezer cserép); körülbelül 1501 négyzetmétert újravakoltak, kibontották a kőelemeket és restaurálták a feliratokat. A Maros megyei sáromberki Botex Construct vállalat (Sándor Antal tulajdonos) emberei dolgoztak: Orbán Sándor, Puci Sándor, Muresan László, Ercse Zoltán, Fazakas Ferenc, ifj. Fazekas Ferenc, Vass Csaba, Sándor Botond. Az enyedi Batson Construct is segített, személyesen Székely Levente tulajdonos adományaival.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. augusztus 22.

Bemutatták a Bán Péter-mellszobor gipszvázlatát
A tíz éve elhunyt íróra, műfordítóra emlékeztek a székelymuzsnaiak a kilencedik falunapon, ahol leleplezték a Bán Péter-mellszobor gipszvázlatát.
A Viharsarok Egyesület a szomorú évfordulóra emlékképeslapot adott ki, és az ünnepi műsor után az irodalmár testvére, Bán Margit, valamint a hagyatékot gondozó egyesület elnöke, Nemes Anna Borbála leleplezte a Székelyudvarhelyi születésű, Baján élő szobrászművész, Harmath István által készítendő Bán Péter-mellszobor gipszvázlatát.
Az unitárius közösségi ház udvarán előbb István Adorján, Székelyderzs község polgármestere mondott köszöntőt a Szent István napján kezdődött kétnapos falunapon. Azzal az örömmel, hogy „saját utcájukért” dolgozhatnak.
Előbb az óvodások, majd a kisiskolások mutatták be ünnepi összeállításukat, aztán Geréd Gábor tanár-vállalkozó, az író jó barátja emlékezett az együtt töltött évekre. Az 1946. július 14-én született Bán Péterrel Székelyudvarhelyi középiskolás éveik alatt ismerkedett meg az emlékező. írogató diákokként tartották számon mindkettőjüket: Geréd egyik versét Bán lefordította litván nyelvre, ami meg is jelent.
Az ünnepség előkészítése során Geréd Gábor telefonkapcsolatba került Kányádi Sándorral, így az ő üzenetét is tolmácsolta szombaton. Bán sokszor átment kerékpárral Nagygalambalvára, de első verseit is a Napsugárban jelentette meg. Kányádi Sándor, akinek verseit litván nyelven tolmácsolta a műfordító, úgy érzi, „ha a néhai vékonypénzű literátort ilyen nagyra becsüli faluja, képes lesz talpra állni ez a közösség”. Amihez sok sikert, egészséget kívánt a Kossuth-díjas költő.
Geréd kiemelte: kettőjüket az orosz nyelv is összekötötte: hetente egy napon ezt használták kommunikációjukban. Példásnak említette munkabírását, tehetségét, és azt is, hogy bár kortársai nem becsülték, a falu ilyen „makacsul ragaszkodik” emlékének megőrzéséhez. Hiszen mint ismeretes, immár öt éve látogatható a helyi kultúrotthonban a Bán Péter-emlékszoba, és a Viharsarok Egyesület folyamatosan dolgozza fel írott hagyatékát, amely szintén ott kap majd helyet.
A megemlékezésen Demény Andrea diák Bán Péter-mesét olvasott fel, melynek hallatán újra bizonyossá vált: írója elkötelezettséggel vitte bele az egyetemes mesekultúrát a magyar mesevilágba. Harmath István szobrász életútjáról Dénes Kinga beszélt, majd felolvasta az írót-műfordítót személyesen ismerő művész visszaemlékezését.
Molnár Melinda
Bán Péter /Székelymuzsna, 1946. júl. 14. - Székelymuzsna, 2006. júl. 27./
Székelyhon.ro



lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék