udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 20 találat lapozás: 1-20

Névmutató: Derzsi Sámuel

2005. október 17.

Baróton a 2003-ban alakult Dobó-Valál Egyesület Derzsi Sámuel vállalkozónak, az egyesület elnökének ösztönzésére Erdővidék régészeti emlékei témával tudományos ülésszakra került sor. Erdőfüle határában idén immár harmadszor szerveztek régészeti tábort a középkorban elpusztult Dobó falu területén, teljes egészében feltárták a falu középkori templomának romjait, és hozzákezdtek a dobói kápolna feltárásához. Az Erdővidék régészeti emlékei konferencia vendégei, Bordi Zsigmond Loránd Dobót, az erdővidéki falut mutatta be, Sztáncsuj Sándor József az erdővidéki őskutatás fontosabb eredményeiről és feladatairól értekezett, Méder Lóránt László Alternatívák az erdővidéki őskori régészetben irányába tágította a témakört. Dr. Székely Zsolt a Bardoc és Bibarcfalva határában végzett kutatásokat ismertette és kapcsolta a délkelet-európai régészeti kutatások köréhez, dr. Bartók Botond A vargyasi román kori és késő gótikus templomok romjainak tudományos értékelését végezte el. Bemutatták az Erdővidék című, gazdagon illusztrált turistakalauzt. (sylvester): Régészeti konferencia Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./

2006. január 4.

Derzsi Sámuel vállalkozó üzletember Erdőfüléről származik, Dobó ennek a településnek a határában van. Derzsi a múlt rendszerben elindította több társával Baróton a Benedek Elek Irodalmi Kört. Az 1989-es változás után pedig egyedül indított egy újságot, az Erdővidéki Hirdetőt. Azután nyomdához került, ott a tulajdonossal együtt indították el 1997-ben a jelenlegi Erdővidék című lapot Baróton. Úgy érezte, valamit tenni kell a közért is. Árva vagy anyagilag kevésbé tehetős szülők gyermekeinek az egyetemi tanulmányait támogatta. Négy évig támogatott két fiatalt, ők már végeztek. Most elindított másik kettőt. Nem tartott közvetlen kapcsolatot velük, azért, hogy ne kelljen hálálkodniuk. A fiatalok jó eredményeket értek el az egyetemen. Derzsi egy alkalommal találkozott Egyed Ákos professzorral, és megkérdezte, segítene-e abban, hogy ásatásokat kezdjenek az egykori Dobó falu helyén? Derzsi Sámuel vállalná annak finanszírozását. Így indult el az első ásatás. Közben kerültek lelkes emberek, akik szintén vállalták az ügy támogatását. A kiásott leletekből régészeti kiállítást szerveztek. Nyomtattak magyar és román nyelven egy kis füzetet, egy ismertetőt. Tervezik tudományos értekezletet, régészeti konferencia rendezését is. Derzsi most egy szálloda építésébe kezdett Baróton. A szállodának Főnix lesz a neve. Erdővidék alámerült, tönkrement, újra szárnyra kell kelteni. Erdővidékre turistákat kell hozni. Derzsi Demeter László történészt felkérte a Dobó-Valál Egyesület vezetésére. Az Egyesület tagjai vállalkozók. Ők támogatják a kutatásokat, s a kutatási eredmények népszerűsítését. Az ásatás során megtalálták a dobói templomromot, megtalálták a középkori faluhelyet, s ugyanott egy bronzkori település nyomait. Megtalálták a dobói kápolnát. Az ásatásokat a Rikában folytatják, ugyancsak szakemberek bevonásával. /Sylvester Lajos: Akinek áldás van a munkáján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4./

2006. február 2.

A civil szervezetek helyi önkormányzatokkal való kapcsolatáról, közösségre gyakorolt hatásukról tárgyaltak Kisbaconban a Demokratikus Állampolgárság című program keretében.  A megyei tanács művelődési, sport-, ifjúsági és egyházügyi osztályának vezetője, Ördög Gyárfás Lajos becslése szerint (hivatalos statisztikai adatok nincsenek) az országban mintegy negyvenezer egyesület, alapítvány vagy más nem kormányzati szervezetnek tekinthető intézmény működik, ebből mintegy 2500–3000 magyar érdeket vállal fel. Háromszéken a már meglévő 350 magyar szervezet mellé az elmúlt év folyamán továbbiak sorakoztak fel, de érdekes lenne megvizsgálni, hány működik folyamatosan. A megyei tanács pályáztatási rendszeréről szólva elmondta, hogy eddig közel 625 programot támogattak, s az összeg évről évre nő, de a jelenleg elosztásra váró 250 000 lej mégsem elég. Az adóalapból felajánlható egy százalékból 76 665 lej jutott Kovászna megyének, s ezzel országos szinten a tizenötödik helyen állnak.   A Civitas Alapítványt képviselő székelyudvarhelyi Csáki Rozália az önkormányzatokon belül létrehozott helyi fejlesztési ügynökségek fontosságát hangsúlyozta. Benedek Márta, a Bodvaj Ifjúsági Egyesület elnöke szerint az egyesületeknek azon feladatokat kellene átvállalniuk, amelyekre az önkormányzatoknak nincs megfelelő szakemberük, szervezési kapacitásuk, idejük és energiájuk. Farkas Vilmos kisbaconi lelkész szerint az egyház közösségben játszott szerepe folytonosan csökken.  Demeter László a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület /Barót/ honlapját (www.erdovidek.ro) mutatta be. A Dobó-Valál Egyesület /Barót/ elnöke, Derzsi Sámuel a szervezetek erőösszevonásában, Hoffmann Edit pedig az egymás közötti kommunikációban és együttműködésben látja a jövőt. /(hecser): Együtt gondolkodnak a civil szervezetek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

2007. december 12.

December 7-8-án Baróton a Dobó-Valál Egyesület történelmi konferencia keretében számolt be idei tevékenységéről, az együttműködő Székely Nemzeti Múzeum munkatársai pedig az elfelejtett falu, Dobó kápolnájánál és a rikai középkori védelmi rendszer keleti tornyánál végzett feltárások eredményeit ismertették. Bemutatták az elvégzett munkát tanulmányokban összefoglaló Erdővidéki Régészeti Közlemények harmadik füzetét is. A Dobó-Valál Egyesület elnöke, Derzsi Sámuel kiemelte: fennállásuk, azaz 2003 óta az idei esztendő nevezhető a legsikeresebbnek. Számos, eddig tényként kezelt tévhitet cáfoltak meg, valamint olyan tárgyi leleteket hoztak felszínre, melyek bármelyik múzeumnak díszére válnának. /Hecser László: Történelmi konferencia Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

2009. augusztus 1.

Szeretné, ha másoknak is fontos lenne történelmi emlékeink megőrzése, vallja Derzsi Samu, a Dobó–Valál Egyesület elnöke. Elmondta, hogy elsőként a dobói kápolna, vagy ahogy még ismeretes, a csonkatemplom konzerválását végzik el, majd a nyár végén a plébániatemplomra fordítanak gondot, végezetül a 2005–2007 közt feltárt rikai várat konzerválják. Dobón tapasztalták, hogy többen innen szerezték be a házépítéshez szükséges köveket. Amit lehetett, visszatettek, legalább egyméteres magasságban állnak a falak. Derzsi Samu tervei közé tartozik, hogy Dobóba két, középkori körülményeket idéző háztartást és népművészetet bemutató házat, illetve szabadtéri játékok számára alkalmas színpadot építsen. Hasonlóképpen a turizmus fellendítését célozza azzal is, hogy a dobói kápolna, a rikai erődítményrendszer és a tortomai tömegsírok környékére jóformán egész Erdővidéket beláthatóvá tevő kilátók épülnének. /Hecser László: Legendák nyomán építkezne a Dobó–Valál Egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

2012. október 24.

Új utat mutat az EMNP
Három jelöltjének nevét ismertette tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), már bizonyos, hogy a Sepsiszentgyörgy–Sepsiszék–Erdővidék körzetben Toró T. Tibor, a párt elnöke pályázik a szenátori székre, az erdővidéki–sepsiszéki képviselőjelöltjük Derzsi Sámuel vállalkozó, aki tavasszal függetlenként méretkezett meg a baróti polgármesteri tisztségért, Kézdiszéken pedig Johann Taierling indul néppárti színekben képviselői mandátumért.
Az EMNP azt hirdeti, hogy van alternatívája az RMDSZ által meghonosított bratyizós balkáni politizálásnak, lehet értékelvű, következetes politizálást folytatni, és hiszik, meg tudják érteni az emberekkel, ezúttal nem vagy-vagy a döntésük következménye, de lehet is-is, ha az EMNP-re ütik a pecsétet, az RMDSZ mellett a 6–3-as alternatív küszöbnek köszönhetően a néppárti szenátorok és képviselők is bejuthatnak a parlamentbe – derült ki Toró T. Tibor elnök és Papp Előd székelyföldi alelnök sepsiszentgyörgyi tájékoztatóján.
Az MPP országos elnökségével befejezték a tárgyalásokat, megyei szinten azonban még keresik a kompromisszum lehetőségét, nem zárják ki, hogy színeikben induljon egy-egy jó polgári jelölt, de azt sem, hogy átengedjenek körzeteket, és felsorakozzanak megfelelő függetlenek mögé – jelentették be tegnap a néppárti vezetők. Továbbra is politikai szövetségben gondolkodnak az MPP-vel, együttműködési ajánlatuk nemcsak a választásokra vonatkozott, utána is érvényes – erősítette meg Toró T. Tibor.
Az EMNP programja elkészült, és megszületett a döntés: negyven képviselő- és negyven szenátorjelöltjük lesz Erdély-szerte, elsősorban Székelyföldön, de Bihar, Szatmár megyében is vannak körzetek, ahol erősek. Az elmúlt hetekben, de a következő napokban is egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a 6:3-as alternatív küszöb elmagyarázást, meg akarják értetni a polgárokkal, hogy nem helytálló a riogatás, a romániai magyarság semmiképpen nem marad parlamenti képviselet nélkül, de most reális esély van arra, hogy a biztos befutónak számító RMDSZ mellett az EMNP is mandátumokat nyerjen, és akkor jelentősen javítható lenne a magyarság bukaresti érdekképviseletének minősége – fejtette ki Toró T. Tibor. „A tavaszi választás egy fénykép volt arról, hogyan gondolkodnak az emberek az erdélyi magyar politikáról, és ez a pillanatfelvétel azt mutatja, hogy az erdélyi magyarság körülbelül 80 százaléka azt gondolja – ezért nem hibás, ezt tömték a fejébe több mint két évtizeden keresztül –, a politika abból áll, hogy Bukarestben meg kell kötni minden lehető és lehetetlen kompromisszumot, bele kell merülni a bukaresti politikai élet sűrűjébe, azonosulni velük, kicsi pénzeket, engedménymorzsákat megszerezni, hazahozni, és ezekkel az eredményekkel elnyerhető a következő mandátum. Ez Romániában szokásos politikai gondolkodás” – fejtette ki Toró. Hangsúlyozta, a néppárt hosszú távú építkezésében azt a célt tűzte ki, hogy ezt a gondolkodásmódot megváltoztassa, esélye csak akkor van az egyensúly megteremtésére, ha e mellé a balkáni politizálás mellé odateszi a maga „értékelvű, következetes, autonómiát célzó, nagyobb rendszerben és jövőképben gondolkozó politizálását”. Az EMNP vezetői elmondták, bíznak benne, hogy sikerül teljesíteniük az alternatív küszöböt, de még fontosabbnak tartják a már említett hosszabb távú célt, remélik, hogy sikerül mind több és több polgárral megértetni üzenetüket, elhitetni, hogy az általuk választott út az, amelyen érdemes haladni. Mi a 6:3-as alternatív küszöb?
A 2008-ban elfogadott választási törvény értelmében, ha egy párt, szervezet nem éri el az 5 százalékos bejutási küszöböt, de képviselőjelöltjei hat, szenátorjelöltjei pedig legalább három körzetben első helyen végeznek (nincs szükség 50 százalék fölötti abszolút többségre, elég a relatív többség is), akkor részt vehetnek az országos elosztásban. Ez nem azt jelenti, hogy minden többséggel elnyert helyet megszerezhetnek, de egészen bizonyos, hogy lesz néhány szenátoruk és képviselőjük. A legalább 6:3-as arány teljesítése kötelező, nem elegendő öt képviselő és három szenátor vagy hét képviselő és két szenátor. Az RMDSZ a jelenlegi mérések szerint 5 százalék körül mozog, ha véletlenül csak 4,8–4,9 százalékot ér el, akkor érvénybe lép az alternatív küszöb, és elnyer majdnem ugyanannyi mandátumot, mint az 5 százalékkal. Ezért nevezi az EMNP kettős esélynek a lehetőséget, hisz ilyen formában mód van arra, hogy az RMDSZ mellett ők is teljesítsék az alternatív küszöböt.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

2012. október 25.

Erdélyi autonomista pólus létrehozását tervezik
Politikai szövetséget, az erdélyi autonomista pólus létrehozását ajánlja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a Magyar Polgári Pártnak (MPP) – jelentette be Sepsiszentgyörgyön Toró T. Tibor, a néppárt elnöke, aki szerint már kevés az esély arra, hogy a két szervezet a választásokig megegyezzen.
„Úgy látszik, hogy az MPP korszakváltása még nem zárult le, de bízunk benne, hogy útjaink találkoznak. A néppárt a Partiumban építette ki állásait, az MPP inkább a Székelyföldön van jelen, közösen lehetne kiegyensúlyozni az erdélyi magyar politika jelenleg kiegyensúlyozatlan helyzetét” – mondta a pártelnök.
Toró hangsúlyozta, arra még mindig van lehetőség, hogy a polgári párt megyei szervezeteivel helyi szinten egyezségeket kössenek.
„A tavaszi választások eredményei alapján az erdélyi magyarok 80 százaléka azt gondolja, amit húsz éve sulykolnak, hogy az erdélyi magyar politikusnak el kell mennie Bukarestbe, ott meg kell kötnie minden lehetséges kompromisszumot, meg kell szereznie  a kicsi pénzeket és engedménymorzsákat, majd azokat felmutatva megszerezheti a következő mandátumot. Ezt a gondolkodást akarja a néppárt megváltoztatni” – fogalmazott Toró. Papp Előd, a néppárt országos alelnöke kifejtette, szombaton, a kolozsvári nyilatkozat 20 éves évfordulóján minden jelöltjük nevét nyilvánosságra hozzák.
Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter egyébként cinikusnak nevezte, hogy az EMNP elnöke, Toró T. Tibor épp a párt kampányrendezvényére hívta az RMDSZ elnökét. Kovács tegnap válaszolt Toró T. Tibor nyílt levelére, amelyben az EMNP elnöke azt javasolja a másik két párt elnökének, hogy október 25-én, az erdélyi magyarság autonómiaigényét először megfogalmazó kolozsvári nyilatkozat elfogadásásának 20. évfordulóján „az erdélyi magyar nemzeti minimum” létrehozásáról is döntsenek - írja a Krónika.
Toró a felvidéki példa alapján kérte egy olyan minimális követeléslista rögzítését, amelyből nem szabad engedniük a bukaresti parlamentben az erdélyi politikusoknak, bármelyik magyar párt jele alatt szerezzenek is mandátumot. Kovács Péter válaszában kijelentette: az RMDSZ nem tűz ki maga elé minimalista célokat csak azért, mert egy magyar párt elnöke ezt kéri tőle. A főtitkár hozzátette: az RMDSZ programja nyilvános, és közép-, illetve hosszú távra megfogalmazza a magyar közösség érdekeit, és a szövetség által elfogadott célokat. Toró válaszában hangsúlyozta: a néppárt továbbra is fenntartja meghívását a kolozsvári nyilatkozat 20. évfordulóján tartandó találkozóra, hiszen a nemzeti minimum nem a minimális célokat jelenti, ahogyan azt Kovács Péter érti, hanem az a közös nevező, amely azokat az alapelveket, stratégiai célokat foglalja magában, amelyekből egyetlen magyar parlamenti képviselő sem engedhet Románia parlamentjében, akármilyen párt színeiben is választották oda.
Az EMNP bejelentette továbbá, 40 szenátor- és 40 képviselőjelöltet indít a decemberi választásokon, de még mindig fenntartja ajánlatát, hogy néhány magyar többségű körzetben felzárkózik az MPP független jelöltje mögé. A sajtótájékoztatón bemutatták három háromszéki jelöltjüket: az Erdővidék–Alsóháromszék szenátori körzetben Toró T. Tibor indul, az Erdővidék–Sepsiszék képviselői körzetben Derzsi Sámuel vállalkozó, míg Felsőháromszéken Johann Taierling vállakozó pályázik képviselői mandátumra.
Krónika (Kolozsvár)

2012. október 30.

Sánta Imre versenybe száll (Bemutatkoztak a néppárti jelöltek)
Sánta Imre lelkész, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje Derzsi Sámuellel, aki az erdővidéki–sepsiszéki körzetben indul és Toró Tiborral, a térség szenátori székét megpályázó pártelnökkel közösen mutatkozott be tegnap délelőtt a háromszéki megyeközpontban. Az EMNP jelöltjei tegnap benyújtották jelentkezési iratcsomójukat a megyei választási irodánál. Felső-Háromszéken Johann Taierling a Néppárt képviselőjelöltje, az Orbaiszék–Bodza-vidéki körzetben pedig Szakács Zoltán, az Ady Endre Iskola igazgatója. Szenátori székre abban a körzetben Kovács István állatorvos pályázik.
Ne legyen kampánytéma a Mikó-ügy
Sánta Imre bikfalvi református lelkész elsősorban a Mikó melletti kiállása miatt vált ismertté, ő volt az, aki a nyáron 57 napig minden délután kivonult, és az időközben hozzá csatlakozókkal közösen imádkozott a nagynevű iskola visszaállamosítása ellen, ő hívta fel elsőként a figyelmet, hogy itt sokkal többről van szó, nem pusztán a Mikó tulajdonjogáról. Következetesen harcolt az autonómiáért, az elmúlt tíz esztendőben részt vett a legfontosabb ilyen irányba mutató kezdeményezésekben, jelen volt a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség megalapításánál. Hosszas gondolkodás után tett eleget a Néppárt felkérésének – mondotta –, és ebben az is szerepet játszott, hogy a nyáron a Mikó-ügy kapcsán megtapasztalta: az RMDSZ mind jobban próbálta elszigetelni, egész kampányt igyekezett, igyekszik ráépíteni a nagynevű iskola miatti tiltakozásra. Továbbra is fenntartja, a Székely Mikó Kollégium ügyét nem szabad elpolitizálni, „éppen ezért ebben a kampányban most először és utoljára” beszél erről – ígérte. Sánta Imre azért is vállalta az indulást, mert úgy értékeli, szükség van a román parlamentben a székelyföldi autonómia ügyének hiteles képviseletére. Elmondta: tősgyökeres szentgyörgyi, ősei több generáció óta itt élnek, és kérdésre válaszolva kiemelte: a református egyház nem ellenzi, hogy lelkészei induljanak a választásokon, egyetlen megkötés, hogy megválasztás esetén, képviselői mandátuma idejére le kell mondania papi hivatása gyakorlásáról. Elfogadta a Néppárt által felkínált keretet és segítséget, de viszonylagos függetlenséget meg kíván őrizni, nem akar pártpolitikussá válni, és bízik benne, polgári pártos barátai is támogatják majd megválasztását – mondotta. Nemcsak képviselni, szolgálni
Derzsi Sámuel baróti vállalkozó elsősorban a közösségért való tenni akarás miatt vállalta, hogy indul a választásokon, 22 éve tevékeny közéleti ember, de távol tartotta magát a politikától, most úgy érzi, eljött az ideje, hogy többet tegyen, s hisz benne: a Néppárt kínál erre lehetőséget, közösen olyan erős szervezetet építhetnek ki, „amely népi mozgalommá tud fejlődni, és tényleg az emberekről szól”. Tavasszal független polgármesterjelöltként indult Baróton, s bár nem nyert, nem tartja magát bukott politikusnak, hisz ötletei közül többet átvett a nyertes csapat. „Iskolát építünk, és mindjárt nincsenek gyermekek benne, beszélünk az autonómiáról, de szép lassan kivásárolják a földet a lábunk alól, nemzetről beszélünk, és fiataljaink elmennek. Azt látom, mindenütt a világon a föld azé, aki benépesíti, mi meg egyre fogyunk, és nincsenek politikai elképzelések mindennek megváltoztatására” – fejtette ki. „Én azt hiszem, dolgainkat nem lehet Bukarestben balkáni politizálással megoldani, de megoldást jelenthet, ha a paraszt nem a tejet adja el, hanem a tejterméket, ha a húst feldolgozva értékesíti, ha például Brassóban létrehozunk egy üzletet, ahol a székely termékek értékesíthetőek. Nem látom, hogy arra ösztönöznék az embereket, a földeket ne nadrágszíjparcellákban műveljék, hanem társuljanak, hogy erőt képviseljenek. Nem látok közösségépítést” – hangsúlyozta Derzsi Sámuel, aki leszögezte, nem az RMDSZ ellen indul, ő egy ügyért száll harcba, alternatívát kínálnak, másképp gondolkodást, más eszközöket. Nem azon vannak, hogy az RMDSZ ne kerüljön be a parlamentbe, hanem azon, hogy ők is bejussanak, s ráébresszék a szövetséget is: „nemcsak képviselni kellene, de szolgálni is”. Háromszék kötelez
Temesváron született, élt, de erősek a székelyföldi kötődései – mondta el Toró T. Tibor, az EMNP alsó-háromszéki szenátorjelöltje. Nagyszülei Magyarhermányban tanítóskodtak, így közvetlen a kapcsolata Erdővidékkel, de egyébként „a tisztesség, becsület és az emberség nem szülőhely kérdése”. Háromszék mindig zászlóshajója volt az autonómiaküzdelemnek, és ’89 után neki is ez hatotta át politikusi útját, közéleti tevékenységét, éppen ezért érzi úgy, itt a helye. A Néppárt az autonómia hiteles képviselője szeretne lenni a román parlamentben, s ezt tartja saját feladatának is, nem az RMDSZ ellenében indulnak jelöltjeik, s szerencsés helyzetet teremtett az alternatív küszöb, mert esélyt nyújt mindkét szervezet számára, hogy képviselőket, szenátorokat juttasson a román törvényhozásba. Rengeteg a félretájékoztatás az alternatív küszöbbel kapcsolatosan, nincs igazuk, akik azt állítják, hogy rontja a magyar esélyeket, szórványban például nem ezen múlik a majdani képviselet sorsa, a demográfiai mutatók váltak olyan rosszá, a népességfogyás, beolvadás oly mértékű, hogy veszélybe sodródott több képviselői hely – hangsúlyozta Toró T. Tibor, aki elmondta, ennek az is oka, hogy 22 év alatt nem sikerült megfelelő jövőképet felmutatniuk, az erős autonóm Székelyföld vagy Érmellék a szórvány számára is biztos belső anyaországot jelentene. „Visszautasítjuk a megosztás vádját, kampányunk éppen arról szól, hogy a kettő több, mint egy” – fejtette ki Toró T. Tibor.
Az EMNP kampányjelszava: Minden magyar nyer!, és nem ellopták az RMDSZ arculatát, hanem ily módon akarnak tükröt tartani, ez a válaszuk a Minden magyar számít! jelszóra. „Nem elloptuk, kölcsönvettük pedagógiai célzattal” – válaszolt Kelemen Hunor vádjaira Toró T. Tibor. Választási kampányuk lényege: hiteles embereket indítani, eredményük titka: sikerül-e meggyőzni minél szélesebb tömegeket arról, hogy az EMNP-re leadott szavazatuk nem elveszett voks. Derzsi Sámuel üzenetet is megfogalmazott a választópolgároknak: „Ne féljenek elfogadni az új hangot, gondolatokat, mert ha félnek, soha nem lehetnek igazán önmaguk. Egy nemzet akkor válik igazán naggyá, ha nem fél.”
Markó Attila nem törődik ellenfeleivel
Markó Attila nem akar foglalkozni azzal, hogy kikkel kell megmérkőznie a választási versenyben, a kampánya pedig mindenképpen az emberek gondjairól szól majd – nyilatkozta az RMDSZ képviselőjelöltje. Az Etnikumközi Hivatalt vezető államtitkár úgy vélekedett: árt a Mikó-ügynek, hogy egyáltalán felmerül: legyen-e kampánytéma. Hozzátette: nem tudja megígérni, hogy mellőzi a témát, hiszen folyamatban a kollégiumépület visszaszolgáltatói elleni büntetőper, mely az érdeklődés középpontjában áll.(MTI)
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. december 5.

Erdőfülei önkénteseket vittek be a rendőrségre
A Mikó Imre Egyesület négy, Erdőfülében tevékenykedő önkéntesét tegnap délután bekísérte a rendőrség a helyi rendőrőrsre.
A hatóság szerint választási megvesztegetés bűntettét követték el. Az EMNP erdővidéki képviselőjelöltje, Derzsi Sámuel elmondta: a Mikó Imre Egyesület tagjai szerint minden gyermekhez el kellene jutnia a Mikulásnak, ezért gyűjtést kezdtek, s négy lej értékű csomagokat állítottak össze; ezek széthordásáról állította Balázsi Dénes polgármester, hogy törvénytelen, s tett feljelentést. „Meggyőződésem, hogy minden elő volt készítve: a helyi rendőrség nagyon gyorsan reagált, kiszálltak a sepsiszentgyörgyiek is, sőt, úgy értesültem, már Bukarestben is jelentették. Igen, itt bűncselekmény történt, de nem a mi részünkről”– nyilatkozta Derzsi. A kihallgatás késő estig tartott, ezért nem sikerült felvennünk a kapcsolatot egyik bekísérttel sem, mint ahogy Balázsi Dénes polgármestert sem tudtuk elérni. (hecser)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. december 10.

Toró: a változásra voksoló közösséget nem lehet leseperni
Toró T. Tibor szerint jó hatással volt a verseny a választási részvételre, illetve bebizonyosodott, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot, valamint az alakulat mögött álló közösséget nem lehet egyszerűen lesöpörni a politika asztaláról.
Sepsiszentgyörgyön is hangot adott a választási tapasztalatainak Toró T. Tibor, az EMNP országos elnöke, sepsiszéki-erdővidéki szenátorjelölt Sánta Imre képviselőjelölt társaságában. A néppárti politikus a részvétel kapcsán egyrészt nyugtázta, hogy mind az erdélyi, mind a székelyföldi megyék ez alkalommal elmaradtak az országos átlagtól, ami eddig nem volt jellemző. Toró ugyanakkor úgy vélte, hogy bár Hargita és Kovászna megye növelte valamelyest az arányát, és a magyar-magyar verseny mobilizáló hatású volt, viszont arra is fény derült, hogy a vetélytárs RMDSZ által folytatott demoralizáló, eltántorító kampánynak megvolt az eredménye. Mindez a Néppárt által megfogalmazott pozitív üzenet ellenére. Az elnök ugyanakkor kiemelten megköszönte Sánta Imre és Derzsi Sámuel képviselőjelölteknek, hogy derekasan helyt álltak a kampányban. Emellett köszönetet mondott egyrészt azoknak a szavazóknak, akik az önkormányzati kampány után is kitartottak az alakulat mellett, valamint azoknak az MPP-s szimpatizánsoknak, akik Szász Jenő vitatható üzenete ellenére a Néppárt támogatása mellett döntöttek.
Toró az egyik legfontosabb megvalósításként értelmezte, hogy sikerült meghaladniuk az önkormányzati választásokon elért eredményt, ami annyit jelent, hogy Európa legkevésbé demokratikus választási törvényét magáénak tudó Romániában ezt az alakulatot nem lehet felszámolni. Újságírói felvetésre Toró hozzátette, hogy az országosan szerzett 50 ezret jóval meghaladó szavazatszám ugyan most nem elegendő a 6:3-hoz, de 2016-ban már az lesz. A szenátorjelölt kifejtette: ez jelzi a fiatal párt erejét, de még egyelőre kérdéses, hogy mindez mire elég, de az biztos, hogy ez egy pozitív jelzés, jövőbe vezető út. „A kampány és a választások tanulságait mindenképp le kell vonni, éppen ezért már kedden elnökségi ülésre kerül sor Kolozsváron" – tette hozzá.
Toró rámutatott, bár borítékolható volt, hogy az alternatív bejutási küszöböt csak jóval jelentősebb mozgósítással érhették volna el, de ez mégsem sikerült, többek között az RMDSZ által bevetett eszközök miatt. A tanulságot viszont levonják, és mivel a parlamenti képviselet nem az egyetlen eszköz, így folytatják az elkezdett munkát, és a célkitűzés egyik eszköze az utca lesz. „A Néppárt beágyazódásán mindenképp dolgozni kell, hiszen bebizonyosodott, ennél sokkalta több kell az RMDSZ már bejáratott brandje ellenében". Az elnök úgy vélte 2016-ig lehetőség lesz a megerősödésre.
Toró a szövetségnek üzenve rámutatott: a választások hozta új helyzetben az RMDSZ-nek lehetősége nyílik arra, hogy bebizonyítsa mennyire komolyan gondolja a – részben EMNP-s nyomásra is – felvállaltakat az autonómia, a régióátszervezés, az alkotmánymódosítás terén. A szövetség egyébként a mérleg nyelve is lehet az alkotmánymódosításhoz szükséges 2/3 kialakításában. Kérdés hogyan tudnak élni a lehetőséggel. A Néppárt mindenesetre mindhárom kérdésben határozott álláspontot fog megfogalmazni – tette hozzá.
Végül Toró az alsó-háromszéki helyzet kapcsán kifejtette, hogy az EMNP által Sepsiszentgyörgyön, illetve a Sepsi-Erdővidék körzetben elért 25 százalék körüli eredményeit nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá seperni. A számítások szerint az a tény, hogy megközelítőleg négyezer szavazatot sikerült „behozni" az RMDSZ ezer voksával szemben, az is magáért beszél – egészítette ki az elnök szavait Sánta Imre. Orbaiszéket illetően pedig az elnök röviden fogalmazott: soha nem volt az RMDSZ-é, így nem veszíthették el, az EMNP szavazók pedig vélhetőleg amúgy sem voksoltak volna a szövetség jelöltjére.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

2012. december 11.

Vádaskodva békülne az RMDSZ
Háromszéken fölényesen győzött az RMDSZ a vasárnapi parlamenti választásokon. Három képviselői és két szenátori helyet nyertek el jelöltjeik, de a negyedik mandátum elvesztéséért továbbra is az EMNP-t okolják.
Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök szerint a néppártiak becsapták a választókat, és „jobb, ha meghúzzák magukat”, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök osztja ugyan Tamás Sándor véleményét (a becsapást illetően), de úgy véli, „mától fehér lappal kell mindenkinek kezdenie”, a következő hetekben, hónapokban az a feladatuk, hogy „valahogy elvarrják” ezeket a rossz ügyeket, és megpróbáljanak „olyan konstrukciót kitalálni, amely nem hozza többé ilyen helyzetbe a magyarokat”. Győzelem ide vagy oda, Tamás Sándor elég indulatosan kezdte az RMDSZ választási eredményeinek kiértékelését, felidézte, a kampány zárásakor igaza volt, a Néppárt egyetlen körzetben sem végzett első helyen, „szédítették hónapokon keresztül az embereket”, és „az alkalmi kis politikus (Sánta Imre – szerk. megj.) most előlépett politikai elemzővé”, pedig igenis, az EMNP-nek köszönhető, hogy 22 év után most sem sikerült magyar képviselői helyet szerezni Orbaiszéken. Tamás Sándor kitartott álláspontja mellett annak dacára, hogy a számok mást mondanak: az RMDSZ-es Thiesz János 6162 szavazatot kapott, az EMNP jelöltjére, Szakács Zoltánra 654-en voksoltak, még ha az összes érvénytelen voksot (525) hozzáadjuk, akkor is csak 7341 szavazat jön ki, ami kevesebb, mint a körzetben leadott érvényes szavazatok (14 796) fele. Az RMDSZ vezetői szerint azonban a Néppárt a hibás, ha másért nem, azért, mert nem mozgósítottak Nagyborosnyón, a megyében itt volt ugyanis a legalacsonyabb, alig 20 százalékos a részvételi arány. A „legszorosabb” küzdelem  Sepsiszentgyörgyön dúlt, itt valamivel több, mint 500 szavazaton múlott, hogy Markó Attila megszerezte a többséget. A szavazatok 52,6 százalékát kapta, Sánta Imre 19,85 százalékot. A sepsiszéki-erdővidéki szenátori körzetben Klárik Lászlóra a szavazók 56,6 százaléka voksolt, Toró T. Tiborra, a Néppárt elnökére 19,6 százalék. Az erdővidéki-sepsiszéki képviselői körzetben 59,8 százalék Márton Árpádra szavazott, 19,2 százalék a néppárti Derzsi Sámuelre. A megye másik szenátori körzetében Olosz Gergely diadalmaskodott 61,8 százalékkal, Kovács István állatorvos 11,1 százalékot szerzett, Kézdiszéken Fejér László Ödön lesz a képviselő, a szavazók 74,55 százalékának támogatását élvezi, míg ellenfele, Johann Taierling 15,6 százalékot kapott. Az RMDSZ-nek vélhetően majdnem ugyanannyi képviselője, szenátora lesz, mint eddig, de sokkal nagyobb parlamentben, így kisebb erőt képvisel majd, és érdekérvényesítési képessége is csökken. Ennek azonban nem annyira a Néppárt, mint inkább a román politikai helyzet az oka – fejtette ki Antal Árpád. Ugyanakkor az természetes, hogy Kelemen Hunor azonnal válaszolt Victor Pontának, „semmi rossz nincs abban, hogy tárgyalunk” – fejtegette, s hozzáfűzte, „nekünk az a jó, ha bele tudunk szólni a dolgokba”. Tamás Sándor hangsúlyozta, „egyik pártba sem vagyunk szerelmesek, de érdekeink vannak, egyrészt a magyar közösség jogainak bővítése, másrészt településeink, Székelyföld fejlesztése”. Ha ezt bármelyik demokratikus párt felvállalja, akkor „igen, koalícióra kell lépni”. Mindketten hangsúlyozták, a tárgyalások nagymértékben függnek attól, hány százalékot szerez a Szociál-Liberális Szövetség (USL), szüksége lesz-e az RMDSZ-re, hogy meglegyen az alkotmányozó többsége. Tamás Sándor leszögezte: Inkább kormányon szeretné tudni az RMDSZ-t, mint ellenzékben.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. december 12.

Biztos befutók a Székelyföldön, bizonytalan képviselet Belső-Erdélyben
Elsöprő győzelmet szerzett az RMDSZ a Székelyföldön a vasárnapi parlamenti választásokon, míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a legtöbb helyen nem tudta felülmúlni a júniusi helyhatósági választásokon elért eredményt.
Hargita: két szenátor, négy képviselő
Hargita megyében a hét mandátumból hatot szerzett meg a szövetség, a legeredményesebben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerepelt, aki körzetében a voksok 79,4 százalékát kapta. A végleges adatok szerint Hargita megyében a szenátusi listákon az RMDSZ 83 097 szavazatot kapott a 116 410-ből, az EMNP szenátorjelöltjeire 17 749-en szavaztak. Verestóy Attila a szavazatok 68 százalékával elnyerte a hetedik szenátori mandátumát, Tánczos Barna (első portrénkon) pedig első ízben képviselheti a hargitaiakat a bukaresti felsőházban, miután megszerezte a szavazatok 75 százalékát.
A képviselőházi listákon is az RMDSZ szerzett többséget, a 116 084 szavazatból 82 814-et kapott, az EMNP második helyen végzett 17 069 szavazattal, míg a Szociálliberális Szövetség harmadik lett 10 683 vokssal.
Az első körzetben Korodi Attila győzött 73 százalékkal, a volt környezetvédelmi miniszter így második képviselői mandátumát kezdheti el. A legjobb eredményt Hargita megyében Kelemen Hunor érte el, az RMDSZ elnöke a szavazók 79,4 százalékának a bizalmát nyerte el, és ezzel megkezdheti negyedik képviselői mandátumát. Az RMDSZ-es Antal István a voksok 73,8 százalékát kapta, így újabb négy évet tölthet a képviselőházban, amelynek 1992 óta tagja. Moldován József volt távközlési államtitkárnak a polgárok 79,14 százaléka szavazott bizalmat. A többségben románok által lakott képviselői körzetben Mircea Duşa belügyminiszter lett az első a szavazatok 47,47 százalékával, a második helyezett, az RMDSZ-es Mik József 31,2 százalékot szerzett, a körzetben az országos visszaosztás során dől el, ki lesz a képviselő.
Tánczos Barna a Krónikának elmondta, az eredmények azt tükrözik, hogy a székelyföldi emberek megbíznak az RMDSZ-ben, és ez nagy felelősséget ró a szövetség politikusaira, akiknek azokat is képviselniük kell, akik nem a szövetségre szavaztak. „Remélem, lesz bennünk bölcsesség, hogy ne a vitát keressük, hanem mindazt, ami összeköt. A következő négy évben nem megosztjuk, hanem megerősítjük a magyar képviseletet” – mondta Tánczos. Papp Előd, az EMNP szenátorjelöltje szerint a néppártnak Hargita megyében sikerült növelnie a szavazatok számát, jobban szerepelt, mint az önkormányzati választásokon. Bár a 6:3-as alternatív küszöböt nem sikerült teljesíteni, stabilizálódott a párt. „Tisztességesen szerepeltünk, megyünk tovább!” – összegzett Papp Előd.
Orbaiszék elveszett
Háromszéken hat parlamenti mandátumból ötöt szerzett meg az RMDSZ. A Kovászna Megyei Választási Iroda végleges adatai szerint a szövetség megőrizte azokat a mandátumokat, amelyeket az elmúlt négy évben is RMDSZ-es politikusok töltöttek be, az orbaiszéki körzetben azonban nem sikerült győzni. A végleges eredmények szerint a Sepsiszék–Erdővidék szenátori körzetben az RMDSZ-es Klárik László volt megyemenedzser lett az első 21 314 szavazattal, a szavazók 56,6 százalékának a bizalmát szerezte meg és egyben első parlamenti mandátumát.
Vetélytársa, Toró T. Tibor EMNP-elnök 7367 voksot (19,57 százalék) kapott. A Felsőháromszék–Bodzavidék szenátori körzetben Olosz Gergely 19 711 szavazattal, 61,79 százalékkal győzött, az EMNP-s Kovács István 3540 szavazattal a harmadik helyre került, Marius Obreja USL-jelölt mögé. Sepsiszentgyörgyöt Markó Attila (második portrénkon) képviseli a következő négy évben a parlament alsóházában, a volt kisebbségügyi államtitkárnak 11 297-en, azaz a választópolgárok 52,6 százaléka szavazott bizalmat.
A Mikó-ügy másik szereplője, Sánta Imre bikfalvi lelkész 4255 szavazatot (19,82 százalék) kapott. Az Erdővidék–Alsóháromszék körzetben Márton Árpád újrázott 59,8 százalékkal, vagyis 9875 vokssal, ebben a körzetben 3169-en (19,19%) pecsételtek az EMNP-s Derzsi Sámuelre. Felsőháromszékről az RMDSZ színeiben megméretkező Fejér László Ödön vállalkozó (harmadik portrénkon) 13 018 szavazattal (74,5%) veheti át első képviselői mandátumát, a néppártos Johann Taierling 2734 szavazatot (15,65%) szerzett.
A szavazatok újraosztásával dől el, hogy ki képviseli a képviselőházban Orbaiszék–Bodzavidék lakóit a következő négy évben, ebben a körzetben ugyanis egyetlen jelölt sem kapta meg a voksok több mint felét, az RMDSZ-es Thiesz János 41,64 százalékos támogatottságot szerzett, Szakács Zoltán, a néppárt jelöltje mindössze 654 szavazatot kapott,  az újraosztás után dől el, melyik román jelölt jut mandátumhoz. Sánta Imre, az EMNP sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje lapunk kérdésére úgy értékelte, az RMDSZ hitelrombolása elbizonytalanította a választókat, és a néppártnak sem sikerült megfelelően mozgósítania őket.
„Le kell vonni a következtetést, új akciótervet kell kidolgozni!” – mondta Sánta, aki torzításnak és bűnbakkeresésnek minősítette, hogy az RMDSZ a néppártot okolja azért, hogy nem sikerült megszereznie az orbaiszéki mandátumot. Az RMDSZ háromszéki vezetői egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat fogalmaztak meg a választások tárgyában, míg Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester tiszta lappal kezdené újra, Tamás Sándor tanácselnök azt üzeni a néppártnak: „húzzák meg magukat!”
Antal hangsúlyozta, Sepsiszentgyörgyön 400 szavazaton múlott, hogy Markó Attila megszerezte a többséget, ha nem így történik, román képviselő lett volna. Emlékeztetett a választások éjszakáján mondott nyilatkozatára, miszerint „a néppárt megérdemelne két nagy pofont”, hozzátéve: a hangsúly azon volt, hogy családban kell elintézni a nézeteltéréseket, és többet nem szabad olyan helyzetbe hozni az erdélyi magyarokat, hogy két magyar alakulat közül kelljen választaniuk.
Bizonytalanság Marosban
Az RMDSZ elégedett lehet a Maros megyei eredményekkel – jelentette ki az alakulat megyei elnöke, Kelemen Attila, aki viszonylag kényelmesen nyert saját, magyar többségű képviselői választókerületében. Hasonló győzelmet aratott Markó Béla szenátorjelölt és Borbély László képviselőjelölt is, akik a szavazatok 66, illetve 73 százalékkal nyerték a választásokat. Bár a lista élén végeztek, sem a szenátori bársonyszékért versenybe szálló Frunda Györgynek, sem a hetedik képviselői mandátumára pályázó Kerekes Károlynak nem sikerült megszerezniük a leadott voksok több mint felét. A szövetség egyik legtapasztaltabb politikusának számító Frunda György, aki saját elvárásaihoz képest lényegesen gyengébben szerepelt, a támogatók kevesebb mint 40 százalékát tudhatja maga mögött.
„Remélem, hogy elnyerem a szenátori helyet” – bizakodott, majd megvallotta, hogy nagyon örül a magyar jobboldal kudarcának. „Van bennem egy kis káröröm: nem sikerült nekik!” – jelentette ki, hozzáfűzvén, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyetlen célja az RMDSZ elgáncsolása volt. Frundához hasonlóan már csak a visszaosztás lutrijában bízhat Kerekes Károly is, akit a szavazók 44 százaléka támogatott. Utóbbi a város magyar többségű körzetében indult, ott, ahol négy évvel ezelőtt Borbély László a szavazatok több mint felét megszerezte. Az RMDSZ vezetői szerint, amennyiben Kerekes nem szerez újabb mandátumot, a felelősség a néppártot terheli, hiszen a két magyar jelölt összesen megszerezte a szavazatok több mint 50 százalékát.
Kerekes Károly ellenjelöltje, Portik Vilmos, aki egyben az EMNP Maros megyei elnöke is, úgy véli, ha nem indult volna a választásokon, az nem azt jelenti, hogy a nemzeti oldal elkötelezett szavazóbázisa az RMDSZ politikusát támogatta volna. Annak ellenére, hogy Marosvásárhelyen a néppárt közel kétszer annyi voksot szerzett, mint a nyári helyhatósági választásokon, Portik szerint át kell értékelni az eredményeket, és alapjaiból kell újraépíteni az EMNP Maros megyei szervezetét. „Az alacsony részvételi arány komoly figyelmeztetés a politikum számára. Kiderült, hogy a néppárt még nem tudja megszólítani megfelelőképpen a magyarokat, az RMDSZ már nem tudja” – következtetett az arányokból az EMNP Maros megyei elnöke. Gyengén szerepelt Lokodi Edit Emőke képviselőjelölt is, aki a 36 százalékos támogatottságával a szociáldemokrata Florin Buicu mögött végzett abban a körzetben, melyet 2008-ban az RMDSZ-ből azóta eltávolított Benedek Imre nyert.
Kolozs: Máté reménykedik
Kolozs megyében az RMDSZ a képviselői listákra leadott szavazatok 12,99 százalékát, az EMNP 1,68 százalékát szerezte meg, a szenátori listák esetében ez az arány 13,20, illetve 1,92 százalék. A töredékszavazatok megyei visszaosztását követően egyelőre Máté András Levente képviselői mandátuma tűnik biztosnak. Az országos visszaosztást követően még egy képviselői vagy szenátori helyet kaphat a szövetség – vázolta a lehetséges forgatókönyveket a megyei elnöke. „Ha nem lett volna széthúzás, jobb lehetett volna az eredmény, a másik pártra adott voks a román pártokra adott szavazatnak bizonyult” – mondta Máté András Levente.
Szász Péter, a néppárt szenátorjelöltje ezzel szemben úgy értékelte: „ahhoz képest, hogy a választók érdeklődése rendkívül alacsony volt, előrelépésnek tekinthető az EMNP eredménye”. Elmondta, az EMNP szenátorjelöltjeire összesen 4096-an, míg képviselőjelöltjeire 3687-en voksoltak a megyében. „A választóinktól kapott bizalom felelősséggel is jár, folytatjuk a megkezdett munkát, tovább építkezünk” – nyilatkozta Szász Péter.
Krónika (Kolozsvár)

2013. április 10.

Szolidarizál az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt szolidarizál azokkal az intézményvezetőkkel, akiket a székely zászló kitűzése miatt zaklat a rendőrség. „Védelmükben és a hívásukra az utcára vonulunk, a tüntetéseket addig kell folytatni, amíg a román állam üldözi a szimbólumainkat” – jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Derzsi Sámuel, a néppárt háromszéki elnöke.
A politikus továbbá a háromszéki Magyar Polgári Párt és az RMDSZ közti együttműködés kapcsán megjegyezte: úgy tűnik, a polgári párt továbbra is az RMDSZ, a Szociálliberális Unió (USL) és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alkotta szörnyszövetség része kíván lenni. „A néppárt nyitott bárki előtt, aki hisz a nemzeti értékekben és az autonómiában” – mondta a politikus, és elutasította Kulcsár Terza József MPP-elnök kijelentését, miszerint azért nem tudnak együttműködni az EMNP-vel, mert a néppárt háromszéki szervezete a döntésekben az országos vezetésre hagyatkozik.
Az EMNP háromszéki szervezete bejelentette továbbá, hogy tiltakozik az osztrák faipari beruházás ellen, meglátásuk szerint a Holzindustrie Schweighofer korszerű technológiával dolgozik, így nem lesz szüksége 600 alkalmazottra, mint ahogy azt megígérték, a gépeket néhány tucat szakember működteti majd. A politikum szerepe lett volna, hogy az elmúlt 23 év alatt a közbirtokosságokat, a helyi termelőket összefogja, és megakadályozza, hogy Székelyföld gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, szögezte le Derzsi Sámuel. Mint ismeretes, a cég Sepsiszentgyörgyön jelentette be, hogy a városhoz közeli Rétyen létesül fűrészüzemük, a 70 hektáron megépülő gyár jövőre kezdi el a működését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyébként felmérést kíván készíteni Háromszéken arról, hogy kinek van szüksége székely zászlóra. Derzsi elmondta, a párt tagjai és szimpatizánsai házról házra járva mérik fel a helyzetet, ezzel párhuzamosan adományokat gyűjtenek a vállalkozóktól, hogy ajándék zászlókat vásárolhassanak. Derzsi Sámuel megismételte a felhívást, hogy minden székely házra ki kell tűzni a székely lobogót, szerinte ilyen módon lehet kinyilvánítani az autonómiaigényt, és válaszolni Markó Béla szenátornak, aki szerint „nem megoldás, ha néhány ezer ember a marosvásárhelyi Postaréten rázza az öklét”.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2013. április 10.

Tegyük ki a zászlót! – Megdöbbentő Markó kijelentése
Mindenki tegye ki a házára a székely zászlót, és addig tartsa ott, amíg ki nem vívjuk az autonómiát – mondta tegnapi sajtóértekezletén Derzsi Sámuel. Az EMNP háromszéki elnöke felszólította a vállalkozókat, adakozzanak székely zászlók vásárlására azok számára, akik használnák a székelység e szimbólumát, de nincs pénzük megvenni azt.
Házról házra járnak az EMNP emberei, hogy felmérjék: hol áll fenn az a helyzet, hogy a házigazda kitűzné a székely zászlót, de nincs lehetősége megvásárolni azt. „Arra kérem a vállalkozókat, adakozzanak, tudjunk zászlót vásárolni azoknak, akiknek ez gondot jelent” – mondta Derzsi.
Az EMNP Kovászna megyei elnöke megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke a magyarországi médiának azt nyilatkozta: „az nem megoldás, hogy néhány ezer ember Marosvásárhelyen rázza az öklét és követelőzik”. – Lehetnek ennél jobb módszerek, de annál, amit az RMDSZ 23 év alatt elért, minden jobb – kommentálta Derzsi. Az elnök szolidaritását fejezte ki a székely zászló miatt meghurcolt gyergyószentmiklósi intézményvezetőkkel, mert, mint mondta, nemcsak a szimbólumokat kell megvédeni, hanem azokat az embereket is, akik kiállnak mellettük.
Az EMNP elnöke tiltakozik az osztrák fafeldolgozó cég rétyi megtelepedése ellen is, mert szerintük ez nem szolgálja a közösség érdekét. Véleménye szerint ki kell dolgoznia egy jövőbemutató projektet, és az mellé kell beruházót keresni, mert minden „kívülről, önként érkező” befektető kizárólag saját hasznát nézi.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma.

2014. június 17.

Vissza a természethez
Fesztivállal ünnepelik az Ika vára helyreállítását
A hétvégén Vissza a természethez néven falunapnak is beillő fesztivált tartanak Alsócsernátonban az önkormányzat által felújított Ika vára alatt, a készülő ünnepről és egyéb időszerű munkálatokról beszélgettünk Bölöni Dáviddal, a község polgármesterével.
– Alsócsernáton az aszfaltozott útjával, vízhálózatával, szennyvízrendszerével, szépen rendbe tett könyvtárával mintafalunak tekinthető Háromszéken. A község többi településén milyen munkálatokra készülnek?
– Ikafalván és Albisban írunk ki két közbeszerzési árverést multifunkcionális közösségi házak elkészítésére. A jelenleg használatos helyiségek nincsenek olyan állapotban, hogy oda érdemes volna befektetni javítás céljából, ráadásul az a tervünk, hogy az új építményekben gyűléstermet, orvosi rendelőt és várótermet képezzünk ki. Ezenkívül a LEADER-programon keresztül négy közterületet szeretnénk parkosítani, Alsócsernátonban az ANL-s tömbházak környékén és a központban, egyet az országút melletti piacnál, valamint egyet Felsőcsernátonban, az óvoda melletti területen. Ugyancsak Felsőcsernátonban tervezünk felállítani egy modern hídmérleget a meglevő négy kisteljesítményű helyett, mert nagy igény mutatkozik rá.
– Az Ika vára többé már nem Csonkatorony, befejeződött a helyreállítása.
– A legsürgősebb munkálatot befejeztünk, befedtük a tornyot, hogy megvédjük a további romlástól. Már nagyon régóta tervezzük a vár azon részeinek a feltárását, amelyek nem láthatóak. A délkeleti oldalon pár éve kezdtük el az ásatásokat, és rájöttünk, sok minden másképpen van, mint eddig elképzeltük, olyan részletek kerültek felszínre, amelyeket Orbán Balázs sem láthatott már. Derzsi Sámuel vállalkozó és csoportja, valamint Bordi Zsigmond Loránd régész előbb az erősség környékét tárta fel, majd megerősítették a régi falmaradványok torony körüli részét, visszabontották a torony meggyengült falrészeit, aztán visszaépítették az eredeti formájára. Közben találtak egy olyan kancsót is, amelyhez hasonló a szakemberek szerint csak Buda váránál került elő eddig. Ezek olyan értékek, amelyek arra ösztönöznek, hogy amit az őseink ránk hagytak, azt megbecsüljük. Ezért igyekeztünk, hogy a helyi költségvetésből különítsünk el annyi pénzt, amivel az öregtornyot megmenthessük. Voltak viták a torony befedésének módjáról, mivel erről nem létezik korabeli dokumentum, de a végleges formát a szakértők a korabeli várakkal összevetve alakították ki. Örömmel nyugtázom, többen is megerősítettek véleményükkel, miszerint az új tető beillik a képbe, olyan mestermunka, amely joggal dicséri Varga Ernő vállalkozó és munkacsoportja teljesítményét. Ezzel hosszú időre biztosítottuk a torony további létezését.
Ha az őseink képesek voltak Felsőháromszék legnagyobb alapterületű várát megépíteni az akkori gazdasági, technikai feltételek mellett, akkor nekünk kötelességünk a folytatásról is gondoskodni. Tervezzük az északnyugati torony feltárását és a várfal 60-80 cm magasságban való kiemelését, valamint konzerválását is. Az eddig elvégzett munkát ünnepeljük a hétvégén.
– Merthogy a nyár nemcsak a munkáról szól, hanem a kikapcsolódásról is. Más rendezvényeket is szerveznek az idén?
– Augusztusban az egykori néptánctalálkozót szeretnénk visszahozni az Ika vára alá. De egyelőre beszéljünk a hétvégén zajló eseményről. Mivel az Ika várára nemcsak a helyiek büszkék, hiszen mondhatni egész Háromszék ékessége, ezért a Vissza a természethez nevet viselő fesztiválunkra meghívtuk a szélesebb közönséget is. Reméljük, ezzel az ünneppel hagyományt teremtünk: a háromszéki családoknak szeretnénk a legkisebbektől a legidősebbekig tartalmas, egész napos időtöltést biztosítani. Nem véletlen, hogy június 21-ére, a nyári napforduló napjára időzítettük az ünnepet. Tudjuk, ezen a napon az őseink, még a 19. század elején is, nagy napfordulós, úgynevezett Szent Iván-éji ünnepeket tartottak. Erről még Felsőcsernáton nagy szülöttje, Bod Péter is megemlékezik, egyik munkájában megemlíti: „(…) a tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak”. Mivel az Ika vára alatt a háborítatlan természeti környezet adott, többek közt az Erdélyi Konyha és a Boszorkánykonyha lapok szerkesztőivel közösen egy gasztronómiai vetélkedőt szervezünk, melynek témája az ehető vadnövények és gombákból készült ételek. Szerencsés egybeesés folytán a Háromszéki huszártoborzó is erre a napra esik, így annak több mint 150 résztvevőjét is meghívtuk a vár ünnepére, meg is vendégeljük őket a Török Zoltán tábori szakács által készülő huszárgulyással, majd műkedvelő csoportjaink előadását is megtekinthetik. De nemcsak rájuk és a vendégekre számítunk, hanem községünk apraját-nagyját is nagy szeretettel várjuk, hiszen családos napot tervezünk. A gyerekfoglalkozások, színpadi fellépések, természetismereti túrák, távcsöves csillagvizsgálás és sok más program mellett koncerteket hallgathatnak. Éjfélkor pedig az egészséget és életerőt biztosító régi szokással, a Szent Iván-éji tűz átugrásával zárjuk a napot.
Jancsó Katalin
10 órától főzőverseny: vadon termő, ehető növényekből és gombákból készült ételek. Ezenkívül: természetjárás: nyomkeresési, gomba-, rovar-, növényismereti túra a közeli erdőben szakemberek vezetésével. Játszóház az Ika Ifjúsági Egyesület, a Haszmann Pál Múzeum mellett működő Csernátoni Népfőiskola, a MÁRA Egyesület, a Csiporkázó Játszóház, a Székölykök-csapat, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem kézdivásárhelyi tagozata, a Zöld Nap Egyesület, a Nagy Mózes Líceum rajztagozatos diákjai és a kézdivásárhelyi EMI közreműködésével. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2014. július 5.

Köpecről indulva… (2.)
Egy emlékmű zaklatott története
A felsőrákosi keresztútnál álló emlékmű 1974-ben készült, Tornay Endre alkotása, és az 1848-as hősök tömegsírjára, pontosabban egy 1901-ben állított emlékmű helyére került. A közadakozással emelt gyönyörű obeliszk – amelyet kovácsoltvas kerítés övezett – felirata: „Nem halt meg a hű székely nép, csak hazájáért ontotta honszerető vérét.”
Nem csoda, ha a mai nacionalista hatalom korábbi elődje, megtestesítője, Háromszék prefektusa, Valer Bidu az 1930-as években ökrökkel húzatja le. Becsületes emberek azonban az obeliszk használható elemeit megmentik és megőrzik. Ezt állítják újra 1973-ban. Ezúttal a gyalázatos munkát a székelyek nyakába varrt másik helytartó, C. Stanca megyei ideológiai titkár hajtja végre. Az emlékművet egy éjszaka buldózerrel leromboltatja. A különbség az 1930-as és az 1970-es évek kegyeletrombolása közt csupán technikai, az ökör helyett a buldózer végzi a piszkos munkát. Végül a közfelháborodás elkerülésére 1974-ben engedélyezik a mai, kardmarkolatot és egy kereszttorzót ábrázoló emlékmű felállítását, amelyre egy nagyméretű, kétnyelvű bronztáblát helyeznek. Az emléktáblát 2006. március idusán ellopják, de helyére hamarosan új került. Egy őshonos nép megalázásának szándéka, múltjának megsemmisítésére való törekvés – az idegengyűlölő nacionalista politika híveinek beteges vágya – mind a mai napig változatlan. Mielőtt elhagynánk a rikai, véczeri emlékhelyet, Sylvester Lajos 2006 márciusában írt szavait idézem: „Elképzelem, ha e köré az emlékjel köré a köpeci–véczeri csatában elesett és azonosított vagy ismeretlen honvédek, az erdővidéki harcosok emlékére egy-egy kőtömböt, kopját helyeznek el, itt is egy 1848/49-es kegyhely alakul ki.” Ezt Lajos barátunk, aki maga is gyakran bábáskodott a műemlékek felállításánál, úgy képzelte el, hogy „itt is, akárcsak a Csík- és Kászonszék közötti Nyergestetőn”, a „kőtömbös emlékmű mellett” pihenőpark létesül, amely zarándokhely lesz. Bízunk benne, hogy e testamentuma valósággá válik, annál is inkább, mert a korai magyar várromok, illetve Réka királyné sírhelye felé itt (is) turistaút vezet, akár Barót, akár Köpec irányából indulunk.
Réka királyné sírja felé haladva
A rikai emlékműtől alig két kilométerre találjuk Felsőrákost. A falu az utóbbi években arról vált ismertté, hogy 2008-ban egy viszonylag jó állapotban fennmaradt, 2,5 millió éves őselefánt, masztodon csontváza került elő, melynek megőrzését Erdővidék Múzeuma vállalta fel. Az archaikus, néprajzi értékekben gazdag településről Kisgyörgy Zoltán egyik riportjában írja, hogy a falu és a közeli szomszéd község, Vargyas határában olyan kősziklák, várromok állnak, amelyek kötődnek Attila királyhoz, feleségéhez, Réka királyasszonyhoz, egyáltalán hun emlékekhez. Ez a térség számára olyan kiaknázatlan vendégforgalmi értéket és vonzerőt jelent, amelyre a közeljövőnek érdemes lesz építkeznie, csak kellene megfelelő kezdeményező és vállalkozó, stratégia és következetes kivitelező.
Nos, az érdeklődő turista Felsőrákos irányából a Meggyestető érintésével hamar eljuthat a Rika-patak völgyén Réka királyné sírjához. A túraút vonalán Vargyas felől – a polgármester Ilkei Ferenc kezdeményezésére – útjelző táblák vezetnek a sírhelyen felállított kopjafához. Innen már tízpercnyi séta, és a Hegyestetőn láthatjuk a ma Attila-várnak nevezett zömtorony maradványait, a nyeregben Rika várát, melyet az elmúlt években Derzsi Sámuel vállalkozó újíttatott fel. A szájhagyomány úgy tartja, hogy Attila hun király felesége, Réka itt, a székelyek földjén alussza örök álmát. Mondják, van, aki hiszi is, hogy Attila király feleségének képzeletbeli sírjánál a távoli múlt ködös homályából sejtelmesen, halványan sejlik fel Réka királyné titokzatos alakja. A monda szerint itt állt a királyné vára. A közeli települések, Vargyas és Felsőrákos lakói nemcsak meg tudják mutatni Réka királyné sírját, várát, patakát, hegyét, de el tudják mesélni a királyné halálát és temetését is. Az elképzelt sírhelyen az elmúlt években már kegyeleti koszorúzásra is sor került. Még a messzi Mongóliából is érkeztek kutatók, turisták, érdeklődők, akik megtekintették, lefilmezték Réka királyné állítólagos sírhelyét. A vidék jövőbeli idegenforgalmának fellendülésére is gondolva, javasolnám Réka királyné egyik mondájának kőbe, fába vésését, a turisták vonzódnak a különlegességekhez. Amikor a Rika völgyében bemutatjuk Réka királyné sírját, meséljük el bátran, hogy itt, a Rika-erdőben, a Juszta vára tövében, a csobogó Rika-patak medrébe helyezték el a mondabeli királyné vasból, ezüstből és aranyból készült koporsóját. Mondjuk el, hogy a székely nép évezreden át, valamely nem is oly talányos oknál fogva, a hunok leszármazottjának, a világhódító Attila király és fia, Csaba királyfi népének tartotta és tartja magát, hiába állítják a szakemberek, hogy hun származásuk a krónikás fantázia szüleménye. Mondjuk csak meggyőződéssel, hogy az itt élők az erdővidéki Rika-hegységben valóban a Honoria hercegnőből „újjászületett” Réka királyné sírját látják.
Kádár Gyula, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. január 16.

A családkutató
Adatforrástárlatot nyitott múlt év decemberében az Erdélyi Genealógiai Társaság Sepsiszentgyörgyön a Köntés Kiállítótérben, és ez év elejéig családkutató információs pontot és családfarajzoló műhelyt működtetett itt Kocs János, a szervezet vezetője. A szűk hónap alatt mintegy száz érdeklődő fordult meg ott, öten tájékozódtak komolyan, s közülük két család kívánja megrajzolni saját ős- és családfáját.
Kocs János 1956-ban született Székelymuzsnán, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceum elvégzése után a brassói műegyetemen szerzett villamossági mérnöki oklevelet. A sepsiszentgyörgyi IAME vállalatnál, majd a Selectronik kábeltelevíziónál dolgozott, jelenleg az RCS–RDS szolgáltatónál műszaki felügyelő. Családkutató, 2005-ben megalapította az Erdélyi Genealógiai Társaságot, melynek elnöke. Mostanig mintegy 245 ezer ember adatait dolgozta fel. Vele készítettünk interjút.
– Mikor szeretett bele a genealógiába? – Már kiskorom óta érdekelt a családtörténet, mivel nagyapán Argentínában élt, édesanyám ott született. Nem volt szabad levelezni, de én kíváncsi voltam, mi van vele. Az áttörés 1989 után jött, amikor megjelent az internet, és az egyik levelezőfórumon láttam, hogy valaki egy szomszéd falusi rokonsága – a mátisfalvi Pálhegyiek – felől érdeklődik. Visszaírtam, hogy ismerem Pálhegyi Gábort, testvérét, Bertát, és név szerint felsoroltam hozzátartozóikat: élettársakat, gyermekeket, vejeket, unokákat. Erre öt perc múlva érkezett a válasz, hogy amit én leírtam, az több, mint amit kétéves fizetett kutatómunka után egy magyarországi családkutató iroda küldött neki. Megkérdezte, lenne-e kedvem foglalkozni vele. Kedvem éppenséggel volt, az amerikai hölgy pedig mondta, tudja, hogy ez időt és pénzt igényel. Szerinte a mátisfalvi Pálhegyiek közül a világban mintegy 350 élhet. Ez véges szám, egyenként fel lehet keresni őket, s ha hajlandó vagyok neki ebben segíteni, állja a költségeket. Megvolt a módszer: elő a telefonkönyvet, felhívni minden Pálhegyit, időpontot egyeztetni, aztán elmenni a településekre, a temetőkbe, keresgélni az egyházi család- és anyakönyvekben az állami levéltárban, polgármesteri hivatalokban. 2004-ben már szabadon lehetett a levéltárban kutatni. A hölgy készült haza Erdélybe, megnézni, honnan vándoroltak ki a dédszülei. 2005-ben el is jöttek heten Amerikából. Megszerveztük a családtalálkozót Mátisfalván a kultúrotthonban, 150-en gyűltek össze Pálhegyiek és leszármazottak. Akkorra már 5700 személyt vezettünk fel egy 40 méteres családfára, amit kiállítottam. – Hogyan készítette az óriási családfát? – A hölgy, aki harmadik generációs amerikai, tudta, mivel jár a családkutatás, és felszerelt: küldött digitális fényképezőgépet, laptopot, családfarajzoló programot, riportermagnót, tehát mindent, ami szükséges volt. Mondta, számára ez nagyon fontos, műtétre készül, nem tudja, túléli-e, de azelőtt ezt szeretné lebonyolítani. Az erdélyi utat követően megműtötték, felépült. Utána még egyszer eljött Erdélybe, látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Az 1700-as években a székelymuzsnai anyakönyvekben találtam egy Kocs-Pálhegyi házaspárt, szerinte én vagyok a legközelebbi erdélyi rokona, mert velem tud értekezni. Közben kerültek más érdeklődők is. Egy amerikai, aki az öt bukovinai székely faluba telepedett családok eredetét kutatta, az akkor Pesten élő Elisabeth Long kérte a segítségemet. A családnév alapján kikerestük az anyakönyvekből, mely településeken vannak hasonló nevű családok. Neki a DNS-minták levételénél segítettem, és én hordoztam a terepen. A most élő legidősebb férfiaktól vettünk DNS-mintákat (lepedéket). Megjegyzem, ugyanezt tettük a Pálhegyi család esetében is, és nagyon szépen találtak az eredmények. – Hogy indult be a nagyüzem? – Nem volt igazán nagyüzem. Szabadidőmben foglalkoztam családkutatással, és amikor 2007-ben megengedték a levéltári fényképezést, nagy lendületet vett a munka. Előzőleg 2006-ban már lemásoltam a tamásfalvi anyakönyvet, kifizettem az oldalankénti fénymásolási díjat, akkori pénzben egymillió lejt pengettem le az állami kincstárban. Egy magyarországi vegyészmérnök érdeklődött, s megelőlegeztem a kutatását. Amikor át akartam adni, s mondtam, hogy költségek is voltak, nem kellett. Öt év elteltével ismét megjelent, továbbra is ki akarta deríteni, hogy lófők voltak-e az ősei. Akkor rendeztük a régi számlát. – Hogyan kezdte a családfarajzolást? – Próbálkoztam Word- meg Excel-programban. Nem is néztek ki rosszul, de amikor valakinél harmadik feleséggel találkoztam, egyszerűen nem tudtam feltüntetni. Miután az amerikai hölgytől megkaptam a családfarajzoló programot, és megtanultam használni, rájöttem, egész elegánsan ábrázolható ez is. Székelymuzsna kis falu... Megrajzoltam a saját családfámat, a feleségemét, s ezek már sekély mélységben találkoztak: több ős is egyezett. (Felesége szintén székelymuzsnai származású, Gedő lány – szerk. megj.) Rájöttem, hogy az addig külön-külön ápolt családágakat össze kell vonni, mert vannak többön is megjelenő azonos egyének. Az összevonás után derült ki, hogy akkorra már közel 40 ezer személy adatait dolgoztam fel. – A program jelzi az átfedéseket? – Ha talál két azonos nevű, azonos dátumon született egyént, rákérdez, hogy ugyanaz-e. Nagyon meg kell vizsgálni, mert bizony megesett, hogy különbözött. A kilyéni és rétyi Székely családdal volt gondom. Amikor láttam, hogy három-négy hónapra születtek a gyerekek egymás után, gondoltam, hogy valami nincs rendben. Átvizsgáltam, s kiderült, a kilyéni előnevű Székelyek Rétyen éltek, és a rétyi előnevűek Kilyénben. Mindkét családban volt Székely Zsigmond, és mindkettőben Horváth Borbála is, és egy időben születtek gyermekeik. Aztán rájöttem, az egyik Horváth Borbálánál van egy P betű, azaz a Petrichevich-Horváth, a másiknál egy N, s akkor szétválasztottam az ágakat. Kiderült, akik a királybíró Székely Zsigmondtól származtatják magukat, azok valójában nem tőle származnak, és fordítva. – Milyen más érdekességekbe botlott? – Vannak „csapdák”... Nagyon figyelmesen kell böngészni a régi anyakönyveket. Nem egyszerű meglátni a különbséget a Kanyó, Kánya és Kónya, a Bartha és Barthó, Bartos és Bartus hasonló hangzású családnevek között. Egy fórumbejegyzésben írta valaki, hogy őse Bágyon született. Elmentem Csíkszeredába, a levéltárban lemásoltam a bágyi anyakönyveket, de nem találtam a családot benne. Rákérdeztem: Bágyon? Igen, Bágyon, jött a válasz. Amikor küldte a papirost, kiderült, nem a Hargita megyei Bágyon, hanem a Kolozs megyei Bágyonban élt a család. Ott megtaláltam. Vannak olyan helyek, ahova soha nem jutottam volna el, ha nem foglalkozom családkutatással. Gógán, Gógánváralja, Oláhdellő, Kisprázsmár, Szilágyerked, Szinérváralja... Ausztráliából jelezte egy elszármazott, hogy erkediek az ősei. Először mindketten azt hittük, hogy a Székelymuzsnával szomszédos Szászerkedről van szó. Aztán kiderült, Szilágyerked. Elmentem a Szilágyságba. Zilah után, Szatmárnémeti felé már messze bent jártam román vidéken, amikor megérkeztem a faluba, s rákérdeztem az első atyafira – románul –, hol találom a református lelkészt. Nem értette. Kiderült, egyetlen román sem él a faluban, de a szomszéd falu teljesen román. Más. „Anno” könyvtári ügyben levittem Demeter Lajost Uzonba, mondtuk Ungvári Barna tiszteletes úrnak, hogy le kellene másolni a családkönyvet. Igen, tudja, hogy le kellene másolni, de ki fogja azt megtenni. Én. Mikor? Most. Kihozta a nagy családkönyveket, aznap végigfényképeztem. Mondtam, utómunka, dupla felvételek törlése, számozás után viszem a másolatot. A tiszteletes nagyon meglepődött, amikor hónapok múlva átadtam a DVD-t. Annyi mindenki annyi mindent ígért már neki, s nem tartotta be. Megegyeztünk, hogy a magyar állampolgárság igénylése okán friss adatokkal kiegészített családkönyvet újból lemásolom, most már egészen más minőségben. – Milyen gondokba ütközött kutatásai során? – Nem egyértelmű a vonatkozó jogi háttér, de akad nehézség a hivatalokban is. Embere válogatja. Van, aki úgy értékeli, ha információt ad ki, azzal ő szegényebbé válik vagy csorbulnak lehetőségei. Ezt nem értem. Törvény engedélyezi minden száz évnél régebbi dokumentum szabad kutatását. Ennek ellenére gond van a katolikus anyakönyvek kutatásával, mert a plébániákon maradtakat nem engedik egészében lefényképezni. Azt mondják, erre rendeletük van. Kifejtettem, lehetetlenség, hogy egy egyház vagy plébános szerzői jogot formáljon az anyakönyvre, hiszen nem jószántából írta, s még csak nem is ingyen, mert kaptak juttatást. Ez közkincs. Ma már úgy lehet megosztani ezeket, hogy nem szegényedik senki, és nagy segítség lenne, mert vannak idős emberek, akik nem tudnak odautazni. – Hány nap volt a legtöbb, amíg nem foglalkozott családkutatással? – ...nehéz válaszolni. Megesett, hogy két napig, de három nem. – Mikor, hogyan alapította az egyesületet? – Megjelent a jogszabály a személyi jövedelemadó két százalékának felajánlási lehetőségéről, s gondoltam, úgyis annyi pénzt elköltök, próbáljunk meg valamit elszámolni. Párhuzamosan bejegyeztem az Erdélyi Genealógiai Társaságot és egy családkutató irodát. Reméltem, ez utóbbi beindul, s a családomnak lesz munkahelye. Megfuttattam, mekkora lehet az érdeklődés. Arra számítottam, tíz emberből egyet fog érdekelni a családja múltja. Nem jött össze. Megtöltöttük szórólapokkal a várost. Nem volt eredménye. Alább adtam: százból érdekel egyet, ezerből... Az sem jött össze. A valós adat: 100 ezerből érdekel egyet úgy, hogy áldozzon is rá. Erre vállalkozást építeni nem lehet. Tehát a családkutató irodát zároltuk. Maradt a civil szervezet. Családtagok, ismerősök átutalták az adójuk két százalékát, és kerültek támogatók is. Például Derzsi Sámuel baróti vállalkozó, aki hallott munkánkról, megkeresett, hogy fontosnak tartja, és szeretné támogatni. Biztatott, hogy másoljunk le minél több anyakönyvet, amíg nem gondol valaki egyet, és korlátozza a lehetőségeket. Őt elsősorban Erdővidék anyakönyvei érdekelték. El is készítettük. Aztán a Humaret Alapítvány utalt számlánkra. Került Amerikából, Svédországból, Olaszországból érdeklődő. Olaszországból inkább románok. Brassó mellől ortodox anyakönyvekből kellett adatokat gyűjteni. Bizony jól fogott a valamikori orosznyelv-tanulás, mert a görög katolikus és ortodox anyakönyveket cirill betűkkel írták. – Mennyi adatot sikerült eddig összegyűjteni? – Erdély összes anyakönyve a cél... Háromszék levéltárba került anyakönyveit mind lemásoltuk, nagyon sokat Csíkszeredában, Brassóban, Nagyszebenben, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Besztercén, Zilahon. A tavaly felértünk Szatmárra és Nagybányára is. Nagyváradon kellene nyitnia a levéltárnak, ott költözés miatt évek óta zárva az olvasóterem. Azzal igyekszünk foglalkozni, amire igény van. Arad és Temesvár messze van, a vonzáskörükbe eső érdeklődőket átirányítom máshoz. Azzal, hogy egy csomó anyakönyvet lefényképeztünk oldalankét, még nincs vége a folyamatnak. Az utómunka településenként akár három hónapig is eltarthat. 760 adatforrást dolgoztunk fel. Ez nem csak anyakönyv, hanem szakkönyvek, folyóiratok is. Másoltuk a gyászjelentőket a Székely Nemzeti Múzeumból, a marosvásárhelyi Teleki Tékából. Megvannak a Háromszékben megjelent gyászjelentések ezelőtt egy évig. Ma már 14 500 név szerepel. Ennél jóval többen hunytak el a megyében 1990 után, de ennyien jelentettek meg a Háromszékben gyászjelentőt. Idáig 245 ezer személy szerepel az adatbázisban. Ezt befejezni nem lehet… – Melyek a további tervei? – Szép lenne főállásban végezni ezt a munkát, támogatókat kellene találni... Könyvet kellene írni… segítséget nyújtani családkutatóknak. Az anyakönyveket valahogyan jobban hozzáférhetővé kellene tenni. A társaság honlapján csak a másoltak jegyzéke szerepel. A Háromszék gyászjelentőit is kereshetővé kellene tenni. Újra kellene indítani a Genealógiai Füzeteket, még ha csak internetes változatban, akkor is. (Csíkszentmihályi Sándor Imre által kiadott, szerkesztett, 1903–1914 között Kolozsváron megjelenő családtörténeti folyóirat. A Genealógiai Füzetek társszerkesztője, szerzője s főképp illusztrátora volt Keöpeczi Sebestyén József címerművész, heraldikus – szerk. megj.)
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. február 24.

Könyv Dobón át egész Erdővidékről
Nem fukarkodott a dicséretben a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Botár István vargyasi művészettörténész Fehér János legújabb, Dobó – Egykori település a Kormos mentén című könyvének szombati bemutatóján. A fiatal régész ajánlásában úgy fogalmazott, a kilencszáz oldalas, több jelentős levéltár adatait felhasználó kötet nemcsak Erdővidék és Háromszék, de Erdély történelmének jobb megismeréséhez is hozzájárul.
A könyvbemutatóra a Rózsa vendéglőben elkerített rész szinte kicsinek bizonyult a mintegy százhúsz vendég befogadására, és jól fogytak az olcsónak nem mondható – száz lejt kóstálva is csak a nyomdai költséget fedező – könyvek is.
Elsőként Derzsi Sámuel vállalkozó, a Dobó-Valál Egyesület elnöke röviden szólt az általuk támogatott, több éven keresztül zajló dobói régészeti feltárásokról, majd a most megjelent kötet anyagi támogatóinak mondott köszönetet. Hangsúlyozta, ha továbbra is élvezik ezt a fajta önzetlen segítséget, jó bő lesz a tervezett, Erdővidéki történelmi adatok címet viselő sorozatuk. Botár István is az erdővidékiek összefogását dicsérte, mondván: itt, a Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda által lesajnált szegény vidéken nem falunapokat támogatnak vagy éppen vágtáznak, hanem az értéket pártolják. Fehér János tervezett sorozatáról szólván kijelentette, megvalósulása esetén akár Orbán Balázs életművével is egyenrangúvá válhat. A most napvilágot látó kötetet nehéz, de érdekes olvasnivalóként jellemezte: izgalmas a vidék múltja iránt érdeklődő szakemberek számára, de több fejezet megragadhatja a civileket is, hiszen az évszázadokkal ezelőtti peres anyagok által emberi sorsok bontakoznak ki, megadatik a betekintés a régmúlt világ mindennapjaiba. „A kötet címe hazudik egy kicsit: csak Dobót említi, de sokkal többet ad, hiszen általa megismerhető Erdővidék és Háromszék középkori berendezkedése” – mondotta. Fehér János a kötet születéséről beszélt. Az alapját adó, rossz állapotban, szakadtan és vízfoltosan fennmaradt peres iratokat Székelyudvarhelyen találta meg, előbb csak átírását és rövid előszóval ellátva történelmi forrásként való közlését vette tervbe. Ám kíváncsisága nem hagyta nyugodni, s a gyulafehérvári püspöki levéltárban kutakodott tovább. Ott olyan adatokat talált, melyek magyarázatot adnak a falu elhagyására, fény derült önvédelmi stratégiájukra, megismerhetővé vált a Danielek birtokszerző szándéka, de a bárói család befolyásának csökkenése is, melyek miatt tovább kellett gondolnia szándékait. A tervezett sorozatról szólva kijelentette, az elmúlt tizenkét év kutatásaival felvértezve elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy akár településenként, akár témánként Erdővidék teljes középkori keresztmetszetét elkészítse.
Az Erdővidéki történelmi adatok második kötete, a Bölöni unitárius templomvár augusztus végén kerül ki a nyomdából.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. március 7.

Bölön évszázadairól ezernyi oldalon
Napjaink legjelentősebb Erdővidék-kutatója, Fehér János újabb, A bölöni unitárius templomvár címet viselő, levéltári adatokkal és illusztrációkkal gazdagon ellátott tanulmánykötettel jelentkezett. A Dobó-Valál Egyesület és a Bölöni Unitárius Egyházközség kiadásában megjelent, kétrészesre tervezett munka első kötetét péntek délután Baróton a Rózsa vendéglőben mutatták be.
A Dobó-Valál Egyesület elnöke, Derzsi Sámuel bevezetőként vállalt munkájukról szólt: Erdővidéki Történelmi Adatok-sorozatukban szeretnék a helytörténetünk iránt érdeklődők elé tárni azokat a levéltárak mélyéről előásott, összegezett értékeket, melyeket elődeink teremtettek. Gyöngyössy János történeti grafikus, a könyv lektorálását végző szakíró elmondta, a fiatal erdővidéki szakember személyében olyan társra lelt, akinek szívesen adja át a szakmai stafétát (Gyöngyössynek Székely templomerődök címen jelent meg kötete, amelyben a bölöni templomvárral is foglalkozik – szerk. megj.) és örömmel segíti rekonstrukciós rajzaival és illusztrációkkal munkáját. „Fehér János nem az a típusú történész, aki tíz munkát elolvas, s megír belőlük egy tizenegyediket. Fehér János maga a követendő példa: nemcsak témájának fő csapását követi, de levéltári kutakodásának és szorgalmának hála, az összegyűjtött – néha nagyon szétszórt, s ezért igazán figyelmes szemre van szükség jelentőségük felismerésére – adatokból a mellékösvényeket is feltérképezi, s nyújt átfogó képet” – mondotta.
Fehér János a könyv késése miatt szabadkozott: igaz, augusztus végére ígérte bemutatását, ám időközben olyan adatokra lelt, melyeket nem szabadott kihagynia – könyve terjedelme is kétszeresére  nőtt. A kötet első része a régi templommal foglalkozik: a legjelentősebb fogódzókat a levéltárakban és az egyházi iratokban fellelt leltárakban, építkezési és javítási szerződésekben, számadó gondnokok jelentéseinek adatai szolgáltatták, de rengeteget köszönhet a helyszíni vizsgálatai során talált faragvány- és freskótechnikával készült rajztöredékeknek is, melyek segítségével a rekonstrukciós rajzok elkészülhettek, s úgy nemcsak szóban, de képileg is sok mindent szemléltethettek. A második részben a templomvár történetét követi végig a XVI. század elejétől napjainkig. „A templomvárnak célja volt, hiszen a bölöniek itt, az erődített részben őrizték ételtartalékaikat és jelentősebb értékeiket, ha fenyegetést éreztek, falai közé menekültek, de a közösség ereje és gazdagságai is tetten érhetőek bástyáin, díszítőelemein, feliratain.”
A kötet harmadik részében Fehér János könyve az új templommal foglalkozik. Az építésnek gazdag irodalma van – mondotta a könyv szerzője –: a tehetős egyházközség helyzete lehetővé tette, hogy a XIX. század végének jelentősebb tervezőivel vegyék fel a kapcsolatot, időközben négy-öt tervrajz is napvilágot látott, míg Pákey Lajos különleges, egyesek által törökösnek mondott, ám valójában csak az unitárius valláshoz „igazodva” a szószéket és az úrvacsoraasztalt középpontba állító, s azt mindenhonnan láthatóvá tevő épület elkészült.
Az Erdővidéki Történelmi Adatok következő, várhatóan másfél-két év múlva megjelenő kötetében Bölön egyházi és középületeiről, iskolájáról és társadalmi életéről lesz szó – ígérték a Dobó-Valál Egyesületet igazgatók.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. május 4.

A Kálnoky-kastélymúzeum új pompájáról (Miklósvár)
A miklósvári Kálnoky-kastély felújításáról, az ott berendezett múzeumról számolt be Erdővidék Múzeumában gróf Kálnoky Tibor, Magyarósi Imola művészettörténész és Lakatos Csilla muzeológus, majd szóba került az ingatlan hasznosítása is. Az Erdélyi Élet Múzeuma nemcsak letűnt korokról szól: az ott befogadásra kerülő rendezvények által zenét, irodalmat, képzőművészetet fog szolgálni, s hozzájárul ahhoz is, hogy a kis tájegység népszerűbbé, ismertebbé váljon a turisták előtt – hangoztatták a meghívottak.
Kálnoky Tibor úgy fogalmazott, közel harmincesztendős álma vált valóra azáltal, hogy a háborút követő évtizedekben romossá váló épület visszanyerte régi fényét. „Elhoztam ide feleségem, s mondtam neki, ezt az épületet fel fogjuk újítani. Nézte az épületet, majd nézett engem, de szerencsére nem kérdezte azt, hogy miből és miért, csak rábólintott, hogy rendben. Pedig nem is volt a miénk a kastély. Úgy képzeltük el, vendégházakat hozunk létre, azoknak pedig lesz akkora jövedelme, amiből költhetünk a kastélyra. A vendégházak elkészültek, de egyre több lett az alkalmazott, akiket fizetni kellett, folyton volt, amit javítani, úgy sosem telt rá igazán” – villantotta fel a kezdeteket az ősi kastélyt bő tíz esztendeje Barót városától haszonbérbe vevő gróf.
A rengeteg buktató ellenére Kálnoky Tibor és felesége, Anna nem adták fel: anyagi lehetőségeikhez mérten terveket készítettek – ahogy mondotta: papírhegyeket gyártottak –, szakemberekkel vették fel a kapcsolatot, s megpróbálták előkészíteni a terepet a majdani munkához. A lehetőséget a Norvég Alap kiírása jelentette: támogatásként bő egymillió eurót nyertek, amihez maguk részéről tíz százalékkal kellett hozzájárulniuk, azaz végül 1,2 millió eurós költségvetéssel foghattak neki a munkának.
Magyarósi Imola a felújítás során figyelembe vett szempontokról szólt. Mint mondotta, elsődleges feladatuknak tekintették, hogy munkájuk hiteles legyen. A Fehér János vargyasi művészettörténész által levéltárak mélyéről kibányászott inventáriumokból a kastélynak és parkjának gazdag leírását ismerték, s próbálták azokat iránytűként használni. Úgy érzi, a feladatot sikerült elvégezni, s a miklósvári Kálnoky-kastély ma Erdély legpéldásabban felújított műemlékei közé tartozik. Parkja, bár elvadult volt, de mivel évszázados fákban nincs hiány, nem volt nehéz dolguk a helyreállítással, s érzékeltetni tudják, milyen lehetett hajdanán; kialakították azt az angolkertet is, amelynek egy rajzát megtalálták. A kastély mellett újra van tó – ha ragaszkodnak az eredeti elképzelésükhöz, s a történelmi tavat állították volna vissza, az engedélyek beszerzése sokkal nehezebb lett volna, ezért csak fele méretben készült el, s nem a patak táplálja, hanem vízátnemeresztő réteggel képezték ki a víztükröt –, a kastély előtt pedig kialakították azt a füves teret, ami a jövőben számos rendezvénynek lehet majd helyszíne, köréje pedig tört kavicsból vontak keretet. A gabonást is felújították, de új szerepköre megmutatni, milyen lehetett valamikor egy szolgálati lakás. A gabonás faláról nem távolították el a felújításkor előbukkant, néhány évtizede odafestett Éljen május 1.! feliratot sem – maradjon annak a korszaknak mementójaként.
Magyarósi Imola többször hangsúlyozta a helyi mesterek szakértelmét: a kivitelezést a baróti vállalkozó, Derzsi Sámuel alkalmazottjai végezték, a kovácsolást az Olasztelekről elszármazott ifj. Bene János és a falu hírnevét otthon tovább öregbítő Nagy György, az asztalosmunkáért és a farestaurálásért Jakab Árpád és Pál Miklós felelt, ácsként a kisbaconi Benedek András dolgozott, a kőrestaurátor Nagy Benjámin volt, a falkép-restaurálást és a stukkókat Kiss Lóránt készítette, a tájépítész Fekete Albert volt, az üvegmunka a csíksomlyói Egyed János kezét dicséri, a korabeli kályhák hű másának elkészítése Péter Alpár sepsiszentgyörgyi képzőművész szakértelméről tesznek tanúbizonyságot.
Lakatos Csilla, a múzeum alkalmazottja a kastély berendezéseinek szempontjairól beszélt. Mint mondotta, a Nagypalota egyik részében kapott helyett az Asszony háza Terem, ahol a késő reneszánsz–korai barokk tárgykultúrájával mutatják be az asszonyélet mindennapjait, az Úr háza Teremben a XIX. századi nemes úr életébe tekinthetünk be. A biedermeier szalont a XIX. század első feléhez kapcsolódó tárgyakkal rendezték be, az ónémet szalonban pedig az 1850–1900-as évek közt a háromszéki polgári életmódot rekonstruálták, és egy hálószoba is megtekinthető. A kastély tetőterében három szoba vár berendezésre, pincéjében konyhát szereltek fel, s van egy terem, amely eseményekre lesz kibérelhető. A muzeológus ígérte: a kastély folyamatosan nyitva lesz, rendezvények tucatjait fogja befogadni, s azért fognak dolgozni, hogy a tájegység kulturális központjává váljon. Közelebbről csatlakoznak a Múzeumok éjszakája rendezvényhez, s június közepén kamarakoncertnek is otthont biztosítanak.
Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék