udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Névmutató: Fülöp Ilona

2005. május 24.

Május 14-én tartották Marosvásárhelyen a megyei magyartanárok tanácskozását, Soós Katalin magyar szakos tanfelügyelő irányításával. Dr. Fóris Ferenczi Rita, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előadótanára Szövegtan és oktatás címmel tartott előadást. A Nagy Könyv-akciót Farkas Ernő nyugalmazott tanfelügyelő a kis- és középiskolások körében részvételi szelvények szétosztásával szorgalmazta. Ezzel egy időben zajlott a magyar nyelv- és irodalom tantárgyverseny megyei szakasza. /Fülöp Ilona és Nagy Erzsébet magyartanárok: Tanácskozás és tantárgyverseny. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

2007. június 9.

A Konyhaablakból címet viseli Orbán Viktorné Lévai Anikó színes, ötletes, gazdagon illusztrált kultúrtörténeti és konyhaművészeti érdekességeket, a Kárpát-medence, s benne az erdélyi konyha jellegzetes ételeinek receptjeit is tartalmazó szakácskönyve, amelyből több ezer példány kelt el Magyarországon. A kötetet a szerző jelenlétében június 7-én mutatták be Marosvásárhelyen. A népszerű vendéget Fülöp Ilona, a Diakóniai Otthon vezetője köszöntötte, a hangulatot vidám népdalokkal a Kántortanító-képző Főiskola hallgatói teremtették meg. Lévai Anikó, az ötgyerekes családanya természetes egyszerűséggel beszélt életükről, gyermekkoráról, s miniszterelnök-feleségként az étkezéssel, ételekkel kapcsolatosan átélt történeteiről. „Rólunk már szinte mindent és annak az ellenkezőjét is megírták, így ezzel a könyvvel jómagam szerettem volna ablakot – ha csak egy konyhaablakot is – nyitni az életünkre és bepillantást engedni a jószándékú érdeklődőknek” – vallotta a szerző, aki egyetemi hallgatóként kezdte gyűjteni a szakácskönyveket, s akit a kiadó (Jokerex) győzött meg arról, hogy leggyakrabban főzött ételeinek receptjét összegyűjtse. A könyv „nem puszta gasztronómia, nem napló, nem önéletrajz, nem vallomás és nem is emlékirat. Az sem állítható, hogy mindez együtt. Talán egy olyan felület, ahol a műfajok találkoznak... Lévai Anikó olyan emlékeket oszt meg velünk e könyvben, amelyekért késői korok történészei, politikusai, művelődéstörténészei és gasztronómusai igencsak hálásak lesznek” – olvasható Szőcs Géza előszavában. /(bodolai): Hogyan legyünk boldogok? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

2008. december 23.

Bibliai témákat feldolgozó festmény, szobor, tűzzománc képezi a december 21-én a marosvásárhelyi Vártemplomi Diakóniai Központ kiállítótermében nyílt tárlat anyagát. A kiállításon többek között Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Páll Lajos, Fekete Zsolt, Major Gizella, Kuti Dénes alkotásait láthatják az érdeklődők. A központ vezetője, Fülöp Ilona tiszteletes asszony és fia, Fülöp András főként azokból az alkotásokból válogatott, amelyeket a család akkor gyűjtött össze, amikor a néhai Fülöp G. Dénes még a Vártemplom lelkésze volt, ugyan a tiszteletes asszony felhívást is intézett az erdélyi képzőművészekhez bibliai témájú alkotások elkészítésére. A tárlatot Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nyitotta meg. /Máthé Éva: Műtárgyak bibliai témára. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

2010. május 10.

Akik húsz éve segítenek
Együtt ünnepelt tegnap délelőtt a vártemplomi gyülekezet belföldi és külföldi vendégeivel.
Két évtizede alakult Románia egyik legrégebbi civil szervezete, a Vártemplom Lazarenum Alapítványa, amely ugyancsak húsz éve tartja a kapcsolatot és folytatja a közös munkát azokkal, akik az elsők között siettek segíteni a rendszerváltás utáni országon, városon, annak református egyházközségein – a hollandiai Leiden gyülekezetével, De Bakkerij Diakóniai Központjának munkatársaival, önkénteseivel. Ez alkalomból vált hálaadó istentiszteletté a vasárnapi, vártemplomi délelőtt, amelyen Tőkés László püspök hirdetett igét.
Az elöljáró prédikációjában – többek között – a Himnuszt értelmezte, mint mondta, a bőség annak idején az isteni kegyelmet jelentette, ily értelemben (is) kívánt jókedvet, bőséget a gyülekezetnek. Az ünnepi műsort szintén az igehirdető vezette fel – elsősorban néhai kollégájára, Fülöp G. Dénesre, a Vártemplom egykori lelkészére emlékezett, majd az Új Kezdetre: a szó konkrét – gyülekezeti folyóirati – és átvitt értelmében, az új kezdetekre, amelyek sokszor megtorpantak, de mindig volt lelkierő a folytatáshoz. Beszédét az uniós gondokkal, a keresztényellenesség vagy inkább kereszténységmellőzés problémáival folytatta, szó esett úgy a dalai láma kérdéses látogatásáról, mint Verespatakról avagy II. János Pál pápáról, a semmihez sem ragaszkodásról, ugyanakkor a hit fontosságáról. Az ünnepi műsor részeként Henter Lóránd segédlelkész köszöntötte a gyülekezetet és holland nyelven a vendégeket, majd a Psalmus vegyes kar énekét követően Fülöp Ilona, a Vártemplom Diakóniai Központ vezetője, Fülöp G. Dénes özvegye mondott üdvözlőbeszédet és köszönte meg az igehirdető, valamint a 16 fős holland küldöttség újbóli látogatását, részvételét. – Köszönöm a gyülekezetnek, a lelkipásztoroknak, hogy férjem munkáját folytatják, a vendégeinknek, hogy mindvégig kitartottak mellettünk, annak ellenére, hogy lelkipásztorukat első látogatásakor három napig a Continental szállóban tartotta fogva a hatalom. Mégsem riadtak vissza, újra jöttek és segítettek. Nagyon sokat tanultunk tőlük. Az ország egyik első alapítványa volt a Lazarenum, amely első feladataként létrehozta a Lídia Otthont, ahol húsz árva gyereket nevelünk, majd a diakóniai központot és öregotthont, amelyben negyvenhárom idős személyt gondozunk. Hármasfaluban hat parasztházat vásároltunk és családbefogadási programot folytatunk, mindezt holland testvéreink segítségével. '90-ben rengetegen segítettek, sokan elmaradoztak, de a leideniek velünk maradtak mindvégig: segítettek Dózsa György, Havad és Illye testvérgyülekezeteinek, ők vásárolták meg a ProCardia épületét, kapcsolatot teremtettek a művészeti iskolák között, hangszereket vásároltak és egy csoportot is fogadtak Hollandiában. Meglátogatták a börtönt, a raboknak sportfelszerelést adományoztak, segítő tevékenységeikben 250 hollandiai fiatal vett részt, vezetőjük Marosvásárhely tiszteletbeli polgára. És őket is marosvásárhelyieknek tekintjük immár. Ezért is ünnepelünk együtt ezen a napon – mondta Fülöp Ilona a vendégek köszöntője előtt egy vasárnap délelőtti, zsúfolásig telt Vártemplomban.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

2012. december 3.

Ünnepelt a Procardia
Méltó és rangos rendezvénysorozattal ünnepelt csütörtökön a marosvásárhelyi Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság megalapításának 20. évfordulója alkalmából. A Kultúrpalotában, majd az Arany János utca 46. szám alatti új rehabilitációs központ avatásán zajló eseményre orvosokat, munkatársakat, szervezeteket és olyan barátokat hívtak meg, akik az évek során együttműködtek a hírneves gyógyászati központtal.
20. évforduló, 40 éves múlt
Dr. Kikeli Pál István professzor, a Procardia Alapítvány és Orvosi Társaság elnöke, aki húsz évvel ezelőtt indította útjára a központot, a Kultúrpalota kistermében foglalta össze a kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitáció területén elért eredményeket. A munka tulajdonképpen 40 évvel ezelőtt kezdődött, ebből az utóbbi 20 év a Procardia "kötelékében" vált teljes körű egészségügyi rendszerré. A 15.000 pácienst nyilvántartó Procardia széles körű gyógyászati szolgáltatásáról múlt heti sajtótájékoztatóján is beszámolt az orvosprofesszor, erről lapunk akkor részletesen tájékoztatott.
"Mindig empátiával nyúlnak a beteghez"
Az ünnepségen nagyon nagy hangsúlyt kapott a köszönet és az elismerés. Egyrészt a Procardia iránt, másrészt azok iránt, akik együttműködtek a társasággal és segítették munkájukat. Számtalan emlékdíjat adtak át. Köztük dr. Brassai Zoltán professzornak, Fülöp Ilonának, a Lazarenum Alapítvány elnökének, aki az alapítvány megalapításához járult hozzá, dr. Dumitru Zdrengeának, dr. Florin Mitunak, dr. Daniel Gherasimnak, dr. Mihaela Sucevanunak, akik az ország többi orvosi egyetemi központjaiban a Procardia ösztönzésére hoztak létre szív- és érrendszeri klinikákat, illetve vezetik a szív- és érgyógyászati központokat. Emlékdíjat kapott még dr. Albert István, a sepsiszentgyörgyi, dr. Tatár Márta kovásznai, dr. Láng László szatmárnémeti szívgyógyász, akik dr. Kikeli Pál irányításával kezdték el a gyógyítást. Díjat kapott még a hollandiai Anton Dronkers és Jacqueline Schoonwater, akik a kezdetekben járultak hozzá a székházvásárláshoz. A díjazottak részéről nagyon sok méltatás hangzott el a Procardiánál kifejtett munkáról. Talán a legfontosabb, amit Fülöp Ilona fogalmazott meg: – Mindig empátiával nyúlnak a beteghez. Az idősotthon betegeit is szeretettel látják el. Itt mindig a minőség volt a szempont – összegzett a felszólaló.
Felavatták és bemutatták az új rehabilitációs központot
Az ünnepségsorozat keretében nem mindennapi alkalomra került sor: felavatták és bemutatták az új megelőző, rehabilitációs és oktatóközpontot. Dr. Kikeli Pál ennek létrehozásáról és szükségességéről beszélt. A központ három funkciót tölt be: megelőző programokat bonyolít, rehabilitációt végez és oktatóközpontként működik. Az új központban több rehabilitációs szolgáltatást nyújtanak korszerű felszerelések, eszközök segítségével, ami a betegek minőségi gondozását szavatolja. Bartha Zsuzsa, a Procardia Gymnastic Club gyógytornásza a fizikoterápiás rehabilitációról beszélt. Náznán Jenő a Rotary Téka Klub részéről a közös együttműködések eredményeit vázolta.
Szalagvágás után a résztvevők tízes csoportokban megtekinthették a központ kezelőtermeit, a hidroterápiás, a sós levegőjű inhalációs termet, a tornatermet, a gerinckezelésre alkalmas speciális gyógytornatermet, amelyeket vadonatúj felszerelésekkel láttak el.
A rendezvénysorozat este hangversennyel zárult a Marosvásárhelyi Filharmónia előadásában.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

2013. március 26.

Ünnep Csíkszeredában
Két marosvásárhelyi kitüntetettje van az idei március 15-i ünnepnek – számoltunk be a csíkszeredai Lázár-ház dísztermében tartott ünnepségről, amelyen Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Aranykeresztjét adományozta Fülöp G. Dénesné Suba Ilonának, a vártemplomi diakóniai központ Lazarenum Alapítványa intézetvezetőjének, Gálfalvi György író, a Látó című irodalmi folyóirat nyugalmazott főszerkesztője a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. A nyolc székelyföldi kitüntetett munkásságát, érdemeit, akik közül sokan születési helyük, iskoláik vagy munkásságuk révén megyénkhez is kötődnek, Zsigmond Barna Pál főkonzul, Szarka Gábor és Tóth Bernadett konzulok méltatták.
Összeállításunkban a kitüntetettek laudációját és az ünnepségen elhangzott válaszokat olvashatják.
"Szerencsés embernek érzem magam"
"Gálfalvi György író 1942. április 28-án született Marosvásárhelyen. Középfokú tanulmányait a Bolyai Farkas középiskolában végezte, az Unirea–Egyesülés középiskolában érettségizett, majd 1965-ben a Babeş–Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Öt éven át az Ifjúmunkás című lap szerkesztőségében dolgozott Bukarestben, 1970-től az Igaz Szó szerkesztője lett. A sajtóban először irodalmi kritikákkal jelentkezett, majd a riport műfajához fordult, és további pályáján ez maradt fő írói megnyilatkozási formája. Az Ifjúmunkás abban az időszakban vált a riport és a publicisztika egyik megújító műhelyévé a romániai magyar irodalomban, amikor e rovatok irányítója és rendszeres szereplője volt. Ebben a korszakban írt riportjaiból állította össze bemutatkozó kötetét, a Forrás sorozat első riportkönyvét, Szülőföldön világszélén címmel. A második Forrás-nemzedék 11 képviselőjét szólaltatta meg a Marad a láz? című interjúkötetében. Riportjaiban az életet alakító, bajokat lebíró vagy küzdelemben elbukó kemény embereket ábrázolja előszeretettel, egyéni életutakat és közösségi sorsmozzanatokat vetít egymásra, mindig úgy, hogy az egyéni tett, helytállás, munka vagy hősiesség közösségi igazolást nyerhessen. Legfőbb írói erőssége az életes emberábrázolás és a hiteles sorsérzékelés. Gálfalvi György a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese majd főszerkesztője volt. Közéleti és közpolitikai munkásságával, magyarországi kapcsolatrendszerével részt vett a magyarországi és a romániai rendszerváltó folyamatban. Közel két évtizeden át a Duna Televízió kuratóriumának tagja. 1991 óta a Lakitelek Alapítvány és a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány kurátora. Gazdag irodalmi munkásságáért, a magyar nemzet érdekében végzett sokoldalú, példaértékű közéleti tevékenysége elismeréseként Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozza – hangzott el a méltatásban, amelyre a kitüntetett a következőképpen válaszolt:
– Köszönöm, hogy a laudációban doktorrá emeltek, de szeretném elmondani, hogy egy egyszerű szerkesztő voltam – pontosított Gálfalvi György, akit a doktori címet viselő kitüntetettek között szintén ezzel a címmel illettek. Édesapám, dr. Gálfalvi György valóban viselte a doktori címet, és örvendek, hogy ő is szóba került ebben a formában. Biztos furcsán nézne most rám, hogy egykori neveletlen fiából ki lett.
Szeretném elmondani, hogy zavarban vagyok. Úgy érzem, hogy valami szereposztási tévedés történt. Én ugyanis egész életemben díjakat adtam át mint szerkesztő, mint írószövetségi tisztségviselő, mint alapítványi elnök, és nem voltam hozzászokva, hogy én kapjak díjakat.
… Nagyon szerencsés embernek érzem magam, mert lelki alkatomnak, vágyaimnak megfelelően élhettem, szerkeszthettem, írhattam, szervezhettem, fiatalokkal tartottam a kapcsolatot, figyelhettem a fejlődésüket. Ma is a fiatalok kibontakozása jelenti számomra a legnagyobb örömöt. Ezért értékelem a Székelyföld című folyóiratot, s a köréje kiépülő fiatal alkotócsoportot. Igen, ezt kell tenni, s az én búcsúzó nemzedékemet az a tudat erősíti meg, hogy van jövőnk, s van erő abban az irodalomban, amely így "dobja fel" a tehetségeket, és amely mindig meg tud újulni – tette hozzá kérdésre válaszolva.
"Sok a tennivaló"
Fülöp G. Dénesné Suba Ilona 1947. augusztus 25- én született Gegesen. Az erdőszentgyörgyi középiskolában érettségizett, s 1995-ben szerzett felsőfokú diplomát a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet vallástanár szakán. 1966-ban kötött házasságot Fülöp G. Dénessel, a börtönből és kényszermunkából szabadult református lelkésszel, amely házasság egész hátralevő életét meghatározza. Férjének 2005-ben bekövetkezett haláláig hűséges társaként Gegesen, Hármasfaluban és a szászrégeni református gyülekezetben végezték szolgálatukat, majd 1984-ben Marosvásárhelyre költöztek, miután férjét a Vártemplom lelkészévé választották meg. Fülöp G. Dénes a marosvásárhelyi magyar közösség kiemelkedő szellemi és lelki vezetője volt. 1989 sok változást hozott Fülöp Ilona és férje életében. Közös kezdeményezésükre alakult meg 1990-ben az ökumenikus szellemiségű Kántor- tanítóképző Főiskola illetve a Calepinus Alapítvány keretében működő nyelviskola, melyben tízezer diák – köztük orvosok, munkások, üzleti életben dolgozók – tanulhattak angolul, németül, franciául, hollandul, magyarul és románul. 1990-ben hozták létre a Lazarenum Alapítványt a szegény és árva gyermekek megsegítésére, magányos idősek gondozására és nagycsaládok támogatására. Ennek keretében 1993-ban nyitotta meg kapuit a Lídia Gyermekotthon. 1996 és 2000 között felépült a Vártemplom Diakóniai Otthona, amely az idősek gondozása mellett erdélyi magyar közművelődési célokat is szolgál. 1996-ban az alapítvány megszerezte harmadik ingatlanját is az elhagyott utcagyermekek gondozására. A Pici Ház is Ilona asszony elképzelései és felügyelete alapján működik.
Fülöp G. Dénesné Suba Ilona jelenleg is a meglévő intézmények megerősítésén, bővítésén fáradozik. Az öregotthon Bocskai Terme előadások, konferenciák helyszíneként hiteles módon tölti be a magyar ház szerepét.
Fáradhatatlan munkájának és mindennapi harcos vállalásainak köszönhetően Marosvásárhelyen a diakóniai szolgálat egyik példaértékű központja működik.
Fülöp G. Dénesné Suba Ilonának, a Vártemplomi Diakóniai Központ Lazarenum Alapítvány intézetvezetőjének az erdélyi magyarságért végzett sokoldalú munkájáért, az elesett, hátrányos helyzetű emberek támogatása érdekében végzett fáradhatatlan, áldozatos tevékenysége elismeréseként Áder János, Magyarország államfője a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza"– hangzott el a laudációban.
– Köszönöm a megtiszteltetést, de ha magamba nézek, csak a dolgom végzem, amit szolgálatul kaptam Istentől megboldogult férjemmel egyetemben. Szegények mindig lesznek közöttetek – mondta Jézus, …de magunk sem gondoltunk ekkora nyomorúságra, amikor a változás bekövetkezett. Két világháború, szibériai Gulág, a Duna-deltai fogság pokla után azt gondolhattuk, hogy már nem lehet több emberi megaláztatás és szenvedés. Sipos Domokos sírjára az van felírva: Ne engedelmeskedjetek, csak a szeretetnek, csak a szeretetnek, csak a szeretetnek! …
Valamikor úgy neveltek bennünket, hogy korán kelni, aratni, dolgozni kellett, ami mindkettőnk életét meghatározta. A férjem gyakran elmesélte, hogy gyermekkorában sokat kaszált a sófalvi réteken, s az tartotta meg a börtönben is az erejét. …Meg kellene őrizni ma is, hogy olyan értelmiségi legyünk, aki nem szakad el a paraszti életformától, mert bírni kell a gyűrődést, a munkát. Sajnos, túl sok a lepusztult, koravén értelmiségi fiatal, tömbházakba zárt idős testvérek… Ha összehasonlítjuk a svájci, hollandiai világgal a mi életünket, akkor azt kell gondolnunk, hogy valami nagy baj van velünk, mert Erdélyben már alig vannak állataink, jó földműveseink, holott a gazdagság ezzel kezdődik egy nemzet életében. Sok a tennivaló. Valaki azt mondta, hogy elég volt az okosságból, tanuljunk meg újra érezni. Szeretethiány jellemzi mai világunkat, nagyon sok ember attól szenved, hogy nem kap szeretetet, s erre is jobban oda kellene figyelnünk, mert túlságosan elszakadtunk, elidegenedtünk egymástól. Köszönjük a magyar kormánynak azt a sok áldozatos szeretetet, amit óvodáskorú gyerekektől iskoláskorúakon át az egyetemi hallgatóknak nyújt… 150 nagycsaládot gondozunk, s látjuk, hogy a pénz, amit kapnak, milyen sokat jelent az életükben, mekkora hálával, reménységgel várják, nemcsak az értéke miatt, hanem mert érzik azt, hogy gondoskodó szeretet veszi őket körül. Köszönjük, hogy ilyen hosszú megaláztatás, vagyonunkból való kifosztás után úgy érezhetjük, hogy otthon vagyunk lelkiekben is. Fel kell ismernünk egymásban a maradék erőnket és számítani kell a mi erőnkre is. Köszönöm ezt a nagy megtiszteltetést – mondta Fülöp G. Ilona, majd megemlítette, hogy Zsigmond Barna Pál főkonzul dédapja, dr. Farczády Elek, a Teleki Téka munkatársa nagyon szép könyvet írt a vártemplomi egyházközség történetéről.
Meglepetés ez a díj, érdemen felüli nagy megtiszteltetés, hisz úgy érzem, hogy csak a dolgomat végzem, s mindennap úgy kelek fel és úgy fekszem le: köszönöm, uram, hogy ez is megtörténhetett – mondta Fülöp G. Ilona a március 18-i ünnepségen, a díj átvétele után.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely),

2014. augusztus 28.

Tanszeradomány Lévai Anikótól
A nehéz sorsú családok iskolakezdését kívánja segíteni nálunk is a magyarországi Ökumenikus Segélyszervezet, amelynek nagykövete, Lévai Anikó maga adott át csütörtökön százötven tanszercsomagot a Maros megyei rászoruló családoknak. Az értékes ajándék mellé egy-egy érdeklődő kérdés, biztató szó is járt mindenkinek a miniszterelnök feleségétől.
Csütörtök délután a Református Diakóniai Központ Bocskai-termében gyűltek össze a Lídia Otthon és a Pici Ház gyerekei, valamint a környékbeli nagycsaládosok, azok, akik a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány Diakóniai Szolgálatához tartoznak. Majd mindegyik gyerek egy-egy nagy zacskó tanfelszereléssel távozott. Füzetcsomagot, tollakat, ceruzákat, színes papírt, vonalzókészletet, vízfestéket kaptak, mindenki korcsoport és a megfelelő osztály szerint – méghozzá magától Lévai Anikótól. Orbán Viktor miniszterelnök felesége ugyanis az Ökumenikus Segélyszervezet nagykövete. Bár ő csak úgy szereti emlegetni, hogy önkéntes. Meglátszik ez abból is, hogy maga is kiveszi részét a munkából, nem csak elhozta a nagy értékű adományt, de válogatja, összerakja, majd át is adja a csomagokat.
„Már több éve, hogy az ökumenikus Segélyszervezet Magyarországon augusztus utolsó hetében tanszercsomagokkal segíti azokat a rászoruló családokat, ahol több gyerekeket is indítanak iskolába. Idén az ezer segélycsomagból százötvenet hoztunk Erdélybe, ötvenet pedig Kárpátaljára viszünk. Iskolakezdéshez szükséges ceruzák, vonalzók, különböző rajzeszközök találhatók a csomagokban, azokat válogatjuk szét korosztály szerint” – mondta Lévai Anikó. Hozzátette: az Ökumenikus Segélyszervezetet cégek támogatták, valamint magánszemélyek is, akik egy adományvonalon gyűjtöttek pénzt, hogy megkönnyítsék a rászoruló diákok iskolakezdését. A Marosvásárhelyre hozott tanszercsomagok értéke összesen mintegy egymillió forintra rúg.
„Nagy segítség ez ezeknek a családoknak, ugyanis ahol van hat vagy tíz gyerek, ott az iskolakezdés nagyon nagy kiadással jár, nem is tudják sokan megoldani úgy, ahogy kell” – fejtette ki a Lazarenum Alapítvány vezetője, Fülöp Ilona. Hozzátette: nagy megtiszteltetés számukra az is, hogy maga Lévai Anikó jött el az adományt átadni, ő viseli szívén a kicsik gondjait.
Szász Cs. Emese, Székelyhon.ro



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék