udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 13 találat lapozás: 1-13

Névmutató: Fülöp Magdolna

2003. október 12.

Kolozsváron, a Manréza Lelkigyakorlatos Központban tartotta 14. közgyűlését a Romániai Női Szerzetesrendek Elöljáróinak Konferenciája szept. 30-okt. 3. között. A választások eredményeként a következő három évben a Romániai Női Szerzetesrendek Elöljárói Konferenciájának elnöke Fülöp Magdolna, a Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója lett. Általános titkárrá Homa Ildikó szociális testvért választották újra. /Új női szerzeteselöljárók Romániában. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 12./

2006. május 8.

Jó pásztor és a hivatások vasárnapján, május 8-án Marosfőn Tamás József püspök mutatott be szentmiseáldozatot, nemcsak az édesanyákról emlékezett meg, de Sík Sándor piarista szerzetesről, költőről és egyetemi tanárról is, akinek emlékére a szentmise végén emléktáblát lepleztek le a Szociális Testvérek Társasága házánál. A szertartás után Kozma Mária író, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó főszerkesztője Sík Sándor Vízözön előtt című kötetét mutatta be. Őt Pomogáts Béla, a Márton Árpád által illusztrált kötet előszóírója és Fülöp Magdolna, a Szociális Testvérek Társaságának elöljárója követte. Az emléktáblát Tamás József segédpüspök és Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke leplezte le, majd a püspök szentelte meg és mondott imát. Sík Sándor 1941 és 1944 között a nyári hónapokat e marosfői házban töltötte. Itt született verseit tartalmazza a kötet. A dr. Jakab Gyula műhelyéből kikerül márványtáblára a költő Csíkszenttamáshoz fűződő, Lajtorjás szekéren című versének egyik szakaszát vésték: „Elnémult és szívemre ült az este. / Szénaillat közt halódtak a rétek. / Szemem az elvesző utat kereste, / De nem találta csak az egy sötétet. / A felelőtlen szél is ellohadt / a hangtalanul lebbenő sóhajra, / Mely elhagyta gazdátlan ajkamat: / „Hová megyünk?” / „Majd hová az Úristen akarja.”–// /Bajna György: Sík Sándorra emlékeztek Marosfőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

2008. március 14.

Kézdivásárhelyen a keményítőgyár is elbocsátotta alkalmazottait, alig pár ember maradt. Az előző években sorra megszűnt a csavargyár, fakitermelő és -szállító vállalat, a bútorgyár, a tejgyár. Ezek az előző évtizedekben többezernyi felső-háromszéki családnak munkalehetőséget, kenyeret biztosítottak. A pár magáncéget kivéve nincs már állandó munkalehetőség a középkorosztály számára. A fiatal generáció, amely egyetemet végzett, már nem tervezi a letelepedést a városban. Mi lesz a jövővel? Egyre morzsálódik a székely ifjúság. Olyan család már nincs, ahol egy-két gyermek ne ment volna külhonba. /Fülöp Magdolna: Az utolsó kapu is bezárult... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

2008. szeptember 26.

Szeptember 21-én Oroszfaluban, Székelyföld legkeletibb református templomában összegyűltek a szórványban élő reformátusok képviselői. A jelenlevőket Gáll Klára óvónő köszöntötte, az istentiszteletet Raff Róbert celebrálta, aki a szórványközösséget vezeti. A lemhényi fiatalok együttese szép egyházi és világi énekekkel állt a több településről érkezett hívek elé. /Fülöp Magdolna, Kézdivásárhely: Ünnep Oroszfaluban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

2008. október 5.

Tizenötéves működése óta első ízben szervezett magyar nyelvű szemináriumot a Szerzetesrendek és Kongregációk és az Apostoli Élet Intézményei Legfőbb Elöljáróinak Romániai Konferenciája, annak elnöke, P. Páll Leó ferences provinciális kezdeményezésére. Mivel járul hozzá a mi közösségi életünk Európához? – ez volt a témája a rendezvénynek, amelyet szeptember 25–26-án a jezsuiták kolozsvári Manréza Lelkigyakorlatos Központjában tartottak. A munkálatokon kilenc szerzetesi intézmény erdélyi közösségeinek tagjai vettek részt. Az Erdélyben élő (túlnyomórészt magyar tagokból álló) szerzetesi közösségek is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, amelyek jelen vannak mindenféle csoport és intézmény életében Európában. Fülöp Magdolna SSS, a szociális testvérek elöljárója szerint nagy problémát jelent, hogy kevés a hiteles ember a társadalom különböző szintjein. Orbán Mihály jezsuita értékelte a görög katolikus nővérek ingyenes kórházi szolgálatát, akik soha nem fogadtak el csúszópénzt. Ezzel „jel” lehettek volna, de sajnos kivonták őket onnan. Farkas Gabriella M. Fidelis, a Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek képviseletében a lelki kapcsolatok kialakításának fontosságát hangsúlyozta. Réti Pacifika és Babos Tarzicia (Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei) szerint az emberek reakciója nagyrészt pozitív a szerzeteseket illetően. /Fodor György: A szerzetesi élet a keresztény Európa reményének műhelye. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 5./

2008. december 6.

Megnyílt Kézdivásárhelyen a Vigadóban a sepsiszentgyörgyi Vinkler Andrásné Rácz Aranka hetven gobelint – zömében tájképet, csendéletet és portrét – bemutató első egyéni tárlata. A kiállítást Fülöp Magdolna nyitotta meg, méltatva a kiállító harmincöt éves munkásságát. Vinkler Aranka a gobelin mellett apró, keresztszemes faliképeket is készít. Irányítója a sepsiszentgyörgyi Szent József Római Katolikus Plébánia mellett működő Szent László Kolping Család kézimunkakörnek, melynek húsz állandó tagja van. Vinkler Aranka tagja a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek és az alakulóban levő Kovászna Megyei Kézművesek Egyesületének. /(Iochom): Gobelinkiállítás a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

2009. február 13.

Kovászna, Zabola és Sepsiszentgyörgy után Para Mária kovásznai amatőr festő Kézdivásárhelyen, a Vigadó földszinti kiállítótermében mutatkozik be. Az elsősorban akvarellből válogatott kiállítását népes közönség jelenlétében Fülöp Magdolna nyitotta meg. (Iochom): Para Mária akvarelljei a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./

2015. április 29.

Kétezredik lapszámunk szegélyére
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat. 
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. január 18.

Szorgos kezek energiája
Varrótűvel harcolnak hagyományainkért 
Kézimunkák a hagyomány nyomában címmel nyílt kiállítás Bagoly Erzsébet és Pászka Éva varrottasaiból szombat délelőtt Kézdivásárhelyen, a Gyűjtemények Házában, Beke Ernő házigazda „telt házat” köszönthetett. A falakon szebbnél szebb darabok képviselték az egyes tájegységeket, legalább huszonkét különböző stílust, technikát vehetünk szemügyre február végéig.
Fülöp Magdolna nőegyesületi elnök bevezetőjéből kiemelendő a gondolat, hogy a nem kevés energiát igénylő darabok elkészítéséhez a családi tűzhely melege, a gyerekek, unokák szeretete is hozzájárult. László Katalin a hímzés eredetét foglalta össze: már az ókorban is művelték Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában, római feljegyzésekben is az ázsiai őshazára utaló elnevezések szerepelnek. Európában a XI–XII. században kezdett terjedni, a népi hímzés csak később, az ipari forradalom után, végül Mária Terézia már a kötelező tárgyak közé sorolta. Legdíszesebbek mindig a menyasszonyi kelengye darabjai számítottak, ám a díszítésen túl gyakorlati haszna is volt a módszernek: a ruhadarabok kopásnak leginkább kitett részeit hímezték ki.
A kiállítók célja gazdag mintakincsünk megőrzése, a két hölgy mondhatni tűvel a kezében harcol a hagyományainkért. A hímzett darabok ma sem veszítettek értékükből, ellenkezőleg, most, amikor minden előre gyártott, „félkész”, külön megbecsülendő a gyönyörű darabokba fektetett rengeteg idő – zárta gondolatait a tárlatvezető.
Az esemény záróakkordjaként Beke Ernő emléklapot nyújtott át a kiállítóknak, Bagoly Anabella, Kertész Andrea, Handra Cintia és Pászka Melinda pedig szavalattal, illetve az alkalomhoz illő gondolatokkal gazdagították a megnyitót.
F. I. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. április 27.

Felvidéki és székelyföldi népviselet
Hétfő este nyílt meg a zsúfolásig telt kézdivásárhelyi Vigadó Galériában a Felvidéki és székelyföldi népi viseletek a babák világában című hagyományőrző kiállítás a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete és a felvidéki, búcsi Kulturáért és Turizmusért Társulás szervezésében. Sajnos, a pompás népviseletbe öltöztetett babákat, Jakabos Aranka szőtteseit, István Sándor népi fafaragásait és a felvidéki Kiss Erzsébet csipkekiállítását csak a megnyitón, hétfőn este lehetett megtekinteni.
A felvidékiek népes, ötvenfős csoporttal érkeztek a céhes városba. A rendezvényen a sepsiszentgyörgyi Szorgos Kezek Kézimunkakör tagjai is jelen voltak. Fülöp Magdolna, a nyolc évvel ezelőtt bejegyzett Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete vezetője arról számolt be, hogy e kiállítást már 2010-ben eltervezték Kecskeméten, de az álom csak most vált valóra. A két civil szervezet közötti kapcsolat azonban azóta is működik. Érdekességként említette, hogy a felvidékiek nem népviseletbe öltöztetett babapárokat, hanem hét családot hoztak magukkal, a Felvidéki Népviseletes Babamúzeum darabjait. A kézdivásárhelyi egyesület képviselői egy évvel ezelőtt jártak a felvidéki Bátorkeszin. Szobi Eszter, a felvidéki babamúzeum elnöke elmondta: gyűjteményük ötvenhat családból áll, de Kézdire ízelítőként csak hét felvidéki községből hoztak el egy-egyet. Azt is megtudtuk, hogy a babamúzeum megnyitása óta 290 kiállításuk volt. Biszak Enikő a kézdivásárhelyi egyesületi tagok által készített babaméretű kézdi-orbaiszéki népviseleteket mutatta be. Az eseményre tizenhat baba népviselete készült el Sylveszter Ibolyának köszönhetően. A megnyitón felléptek a házigazda egyesület fiatal tagjai, Bagoly Anabella és Kertész Andrea, valamint a Kelemen Kata tanítónő által vezetett szeretetiskola öt tanulója, Kelemen Zsanett, Kicsid Csaba Zsolt, Csiszér Kristóf, Pánczél Ella és Illyés Renáta.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. augusztus 6.

Szabó Katinál Zágonban
Szerdán délután Zágonban meglátogattuk az 1984-es Los Angeles-i olimpián négy aranyérmet szerző tornászlányt, Szabó Katit, aki kisebbik fiával, Zenóval pár napra hazatért szülőfalujába. A világon négy tornásznő mondhatja el, hogy egy olimpián négy aranyérmet szerzett – az orosz Larisza Latyinina, a magyar Keleti Ágnes, a csehszlovák Vera Cáslavska és a zágoni Szabó Kati. Minden idők egyik legeredményesebb romániai magyar sportolója visszavonulása után elvégezte a Bukaresti testnevelői főiskolát, s rövid dévai edzősködést követően 1991-ben férjhez ment egyetemi csoporttársához, az Aradi Christian Tamás kajakozóhoz. Családjával huszonöt éve Franciaországban, Chamalieres-ben él, ahol ez év januárjáig a helyi tornászklubot vezette, Aradi születésű férje ötvenévesen még aktív kajakozó. Szabó Kati zágoni szülőházának két szobáját a torna foglalja el. Az egyikben érmei, serlegei, oklevelei, fotói és újságkivágásai, illetve az 1980-as és 1984-es olimpiai formaruhája, a másikban több száz babája, illetve a családi emlékek tekinthetők meg.
Harmincnégy évvel ezelőtt jártam utoljára Kati szülőházában, de ennyi év után sem okozott gondot megtalálni, az egykori tornászcsillag és kisfia már a kapuban várt. Fülöp Magdolna, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének elnöke azzal a céllal látogatta meg Katit, hogy felkérje, legyen az egyesület tiszteletbeli tagja. Fülöp Magdolnától megtudtuk, hogy Balogh Zita, Kati Amerikai Egyesült Államokban élő nővére már tagja az egyesületnek, de tiszteletbeli tagjuk az Ausztriában élő, tőlünk elszármazott Kilyán Katalin, Meister Éva színművésznő Szolnokról, Mikes Katalin grófnő, Bakk-Vitális Mária Kinga, a Zarah Moden és New Fashion ruhagyárak vezérigazgatója, Szőnyi Kinga, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke, valamint Kézdivásárhely testvérvárosainak számos közéleti személyisége. Szabó Kati a harmincadik tiszteletbeli tagjuk lett. Kati az egyesületi tagság elfogadásának emlékére megírt tányért és Fülöp Magdolna, illetve az egyesület által eddig megjelentetett kiadványokat kapott ajándékba. Ezt követően exkluzív interjút készítettünk vele. – Ismét itthon vagy pár napra, ha jól tudom, idén először látogattál haza. – Igen, idén először, de nem utoljára jöttem Zágonba, halottak napjára ismét eljövök, de akkor egyedül. Én Déván, Chamalieres-ben, Aradon is nagyon szeretek élni, de itthon a legjobb, ezt a csendet sehol máshol nem találom meg. Az utóbbi tíz évben, 2010 kivételével, amikor megműtöttek diszkoszsérvvel, minden esztendőben többször is hazalátogattam, olyan is volt, hogy ötször jártam Zágonban, de az is előfordult, hogy csak Bukarestig jöttem.
– Hosszú évek után első alkalom, hogy a román női tornászválogatott nincs jelen a riói nyári olimpiai játékokon. Miben látod ennek az okát?
– Nincs csapatunk. Remélem, az illetékesek felébrednek, mert ha nem, nem lesz többet román női torna. A mai generáció tornászai nagyon sok mindent látnak maguk körül. Az én időmben ez másképp volt. Mindig azt akartam megmutatni, hogy én vagyok a legjobb, pedig a torna után nekem abszolút semmim sem mAradt, örökségem a zágoni családi ház. Visszatérve kérdésedre, nemcsak a női tornában, hanem más sportágakban is hanyatlás tapasztalható, nem születnek kimagasló eredmények. – Mesélj valamit a családodról!
– Nagyobbik fiam, Lorenzó tizenkilenc éves, a kisebbik, Zenó pedig tizenhármat tölt a napokban. Lorenzó befejezte az első évet a nemzetközi kereskedelem szakon abban a városban, ahol a családunk él, Zenó ősszel nyolcadik osztályt kezd, nagyon szeret táncolni, hiphopra jár. Nagyobbik fiam több mint tíz évig focizott, de abbahagyta. Férjem jelenleg is nagyon keményen kajakozik, versenyekre is jár. Lorenzó hat, Zenó négy nyelven beszél. Büszke vagyok a fiaimra. – Zágonban mivel telnek napjaid?
– Mindig akad tennivaló az 1972-ben épült családi házban, melyet minden évben próbálok javítani. A gombásodás is sok bajt okozott a faépületen. A ház karbantartása sok figyelmet igényel, és nagyon sok munkát követel, de ezt nehéz Franciaországból intézni, csak akkor tudok valamit előmozdítani, amikor itthon vagyok. Ilyenkor sok ismerős betér hozzám, és rajongóim is rendszeresen meglátogatnak. Vasárnaptól péntekig gyógykezelésre megyek Bálványosfürdőre a négycsillagos Grand Hotelbe, majd még eltöltünk pár napot Zágonban, aztán visszautazunk Franciaországba. – Van-e olyan szándékotok, hogy egyszer majd hazatelepedjetek?
– Bennem van ilyen szándék, de nem tudhatom, mit hoz a jövő. Én azt szeretném a legjobban, hogy hat hónapot itthon, hat hónapot pedig Franciaországban élhetnék. Ahol mi lakunk, nagyon enyhék a telek, a mínusz tíz Celsius-fok ott már nagy hidegnek számít, és hó csak a hegyekben van.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. február 17.

Embertelen körülmények az elfagyott, vagy meghibásodott vízvezeték miatt
Helyenként az elfagyott, máshol a meghibásodott vízvezetékek okoznak igen nagy kellemetlenséget a gyergyószentmiklósiaknak. Egyes háztartások hetekkel ezelőtt víz nélkül maradtak, és vannak utcarészek, udvarok, melyeket vastag jégréteg takar a folyamatosan szivárgó víz miatt. Megoldást egyelőre csak részben nyújt a szolgáltató.
A maguk részéről mindent megpróbáltak már a Külső utcában lakók, hogy felolvasszák a vízaknáikba és a föld alatti vezetékekbe fagyott ivóvizet, de csak ideig-óráig jelentett megoldást egy-egy próbálkozás. Ezen a városrészen összesen hét háztartás maradt víz nélkül január folyamán – egyes helyeken már a hónap elején, máshol napokkal később fagytak el a vezetékek.
„Január elejétől nincs vizünk. Nem tudom, mi az oka. Elfagyva nincs, mert szétválasztottuk az udvaron belüli vezetéket, beledugtunk egy hosszú drótot, ami a kapun kívül, az út közepéig akadály nélkül kiért. Vagy el van szakadva a cső, vagy el van zárva a víz, vagy el van fagyva” – vázolja a helyzetet Máthé András. Ők – mint mondja – a régi vezetékre vannak csatlakozva, de rajtuk kívül az utcában még hat olyan háztartás küzd vízhiánnyal, akik az új hálózatról kapják a szolgáltatást.
Amikor fektették le a szennyvízhálózat vezetékeit, a régi csöveket elvágták, és ahelyett, hogy megjavították volna a meghibásodást, az új vezetékre kötötték azokat a házakat, amelyeket érintett a hiba – állítja Kémenes János. Mint mondja, náluk január 18. óta nincs víz, vagyis közben ideig-óráig folyt, amikor sikerült kiolvasztaniuk a jeget.
„Kétszer kiolvasztottuk az aknát házilag. Három napig volt vizünk, de aztán egyik pillanatról a másikra újra elfagyott. A közüzemeknél jelentettük a hibát, de azt a tanácsot kaptuk, hogy ha sikerül megindítsuk a vizet, az aknába tegyünk egy slagot, ezen keresztül engedjük, hogy folyjon a víz éjjel-nappal. A válaszuk pedig az volt, hogy tavasszal megoldódik a probléma. De hát ez nem munka, fürdeni, mosni kell!” – háborog Kémenes.
Szomszédja is arról számolt be, hogy míg várják a megoldást a szolgáltatótól, addig sem ülnek tétlenül, házilag próbálják orvosolni a hibát. „Hasaltunk az akna mellett, sót szórtunk, forróvizet töltöttük bele, nyomattuk kompresszorral. Az aknatetőt állandóan takarjuk, hogy fentről ne érje a fagy” – ecsetelik a helyzetet a lakók. Hozzáteszik, erőfeszítéseik sikerének nem sokáig örvendhetnek, mert a kemény hidegekben nagyon hamar újra elfagynak a vezetékek. Az ivóvíz- mellett a szennyvízhálózat vezetékei is.
Többen is kijelentik, már nem igazán tűrik a folyamatos hárítást a szolgáltató részéről, felháborodásukban azt fontolgatják, hogy a fogyasztóvédelemhez fordulnak, egyesek azt is, hogy megtagadják az adófizetést.
„Municípiumi adókat fizetünk és ilyen állapotok között élünk?!” – háborgott egy másik szomszéd, akinek lakásában ugyan nincs gond a vezetékes vízzel, annál inkább a kertjük végében lévő aknával. Ennek a kiásása után feltúrtan maradt a terep az utcában, a sáncot is ki kellett tisztítani, és a belőle sokáig szivárgó víz a kertben is károkat tett. „Tavalyelőtt ősszel ásták ki a gödröt, aztán úgy hagyták. A pityókaföldünk, a pincénk és a sánc is a tavaly egész nyáron vízben volt emiatt. Ősszel aztán kijavították a hibát, de ezt az udvarunk bánta: traktorokkal, gépekkel azon keresztül mentek az aknáig” – panaszolja a Külső és a Sólyom utca sarkán álló ház lakója.
Az általa említett aknával szemben lakók a házukat féltik. Kapujuk előtt, a föld alól hetek óta szivárog a víz, ami ugyan a mínusz fokokban nem látható, csak az, hogy egyre vastagabb jégréteg borítja az utcát, az udvart. „Három hete könyörgünk, hogy valaki jöjjön, oldja meg a problémát. Azt a választ kaptuk a közüzemektől, hogy tavaszig nem tudják orvosolni” – mondja a ház lakója. Fülöp Magdolna megmutatta, nem csak házuk előtt, de alatta is jégréteg van, attól tart, tavaszig hatalmas lesz a káruk.
Úgy tűnik, a vízszivárgást sikerült megoldani csütörtökön, amikor a közüzem és a polgármesteri hivatal munkagépei, emberei dolgoztak az utcában. Ottjártunkkor azt mondták, megtalálták a szivárgás okát, tudják orvosolni a hibát. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a vízhiánnyal küszködők problémája is megoldódik. „A közüzemnek nincs technikai felszereltsége arra, hogy a műanyag vezetékekből kiolvassza a jeget” – válaszolta megkeresésünkre a közüzemek igazgatója. Lukács László azt is elmondta, nem csak a Külső utcában fagytak el a vezetékek, hasonló gondok vannak a Gyilkostó sugárúton, az Ady Endre, a Tatár, a Crişan utcákban és a városközpontban is volt ilyen eset.
„Hosszú és hideg volt a tél. Mivel a vezetékek fagypont fölött húzódnak, elfagytak. Amikor elkezdték az új hálózat munkálatait, a közüzem jelezte, hogy nem elég 1,20 méter mélyre tenni a csöveket, mert a keményebb teleket nem fogják bírni. A szabványok viszont annyit írnak elő, hogy 1,10 méter alá kell helyezni. Ezt most a gyergyói tél meghazudtolta” – mondta Lukács.
Hogy hosszú távon mi lesz a megoldás, azt egyelőre nem tudni, az viszont jelen esetekből kikövetkeztethető, hogy ha az ideihez hasonló telek lesznek, Gyergyószentmiklóson lesz még gond az ivó- és szennyvízhálózaton.
Pethő Melánia |
Székelyhon.ro

2017. augusztus 28.

Időutazás a 19. századba
A Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete pénteken hetedik alkalommal szervezte meg az előző években nagy sikernek örvendő 19. századi piaci körképre keresztelt rendezvényét.
Az egyesületi tagok a Gábor Áron téren felállított sátrukban antik bútorokat, régi fényképeket, babákat és 19. századbeli használati tárgyakat helyeztek el, kávéval, teával, süteménnyel és friss gyümölccsel kínálták a betérőket. A korhű ruhát viselő nőkhöz a Zöld Nap Egyesület önkéntesei is csatlakoztak, három fiú a 15. székely határőr gyalogezred egyenruháját viselte, az örmény Haykuhi Harutyunyan pedig székely ruhát öltött magára. A huszonkét fős csapat végigsétált a Gábor Áron téren, ahonnan a Molnár Józsiás parkban levő zenepavilonhoz vonult, itt süteménnyel, borral és pálinkával kínálták meg az éppen ott-tartozkodókat. Sajnos, idén Gyöngyös Város Barátainak Köre Közhasznú Egyesület tagjai nem lehettek jelen, de Fülöp Magdolna egyesületi elnök elmondása szerint jövőre ismét együtt korzóznak a gyöngyösiekkel.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék