udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 1 találat lapozás: 1-1

Névmutató: Faludi László

1999. április folyamán

A Keleti-Kárpátokon túl élő csángóknak még a létszámát sem ismerjük pontosan - írta Faludi László a Jel című lapban -, csak a legkülönbözőbb forrásokból származó, egymástól jelentős mértékben eltérő becslésekre hagyatkozhatunk. Becslések szerint még mindig legalább százezren őrzik csángómagyar nyelvüket. A középkori moldvai püspökségek részei voltak a korabeli magyar egyházszervezetnek. A csángók államjogi kapcsolata a Magyar Királysággal a XVI. században szűnt meg; eddig tartott a középkori magyar állam fennhatósága Moldvában. A csángómagyar népesség három földrajzilag jól elkülöníthető térségben telepedett le. A legrégibb nyelvet és ezzel szoros összefüggésben levő kultúrát az északi csángó községek őrzik, melyeknek központja: Szabófalva. A mai többszázezres nagyvárostól és ipari központtól, Bákótól délre több település adja a déli csángók falucsoportját, amelynek része például Bogdánfalva, Trunk, Gyoszény stb. S harmadik néprajzi egység a székely csángók csoportja. Õk őrzik legjobban származástudatukat, nyelvjárásukat, székelyföldi kapcsolataikat. Ehhez tartozik például a Tartos völgyében fekvő Diószeg, a Beszterce menti Lészped; Pusztina, ahol a település védőszentje Szent István királyunk és Onyest. /Faludi László: Csángó sors az ezredfordulón. = Jel (Budapest, katolikus folyóirat), ápr./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék