udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 16 találat lapozás: 1-16

Névmutató: Ferenczi Attila

1999. június 15.

Első kötete jelent meg a 29 éves, Gyergyószentmiklóson élő Ferenczi Attilának. A látszat határán avagy a megközelíthetőn túl című verseskötet szerzője magyar irodalmat és hittant tanít Gyergyószárhegyen és Halaságban. /Péter Csaba: Világlátás ferencziattilásan. = Új Kelet (Gyergyószentmiklós), jún. 15./

1999. november 12.

Nov. 8-án tartotta nyári szünet utáni első ülését Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Irodalmi Kör, melyen Ferenczi Attila A látszat határán, avagy a megközelítésen túl /Pallas- Akadémia, Csíkszereda, 1999/ című verseskötetét vitatták meg. Az irodalmi kör következő vendége a gyergyószentmiklósi dr. Panigay Róbert író lesz. /Irodalmi kör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

2001. augusztus 15.

Aug. 10-én nagy tömeg gyűlt össze Gyergyószárhegyen, a szülőfalujában fellépő Koós János hírére. A szervezők (Cika Kulturális Alapítvány, polgármesteri hivatal, Bástya Sportegylet) a változatos és színvonalas rendezvényekkel léptek elő. Nagy sikert aratott Oláh Gyárfás és Kristó Róbert ruha-, illetve fényképkiállítása, emellett a Lázár-kastélyban az idei alkotótáborban készült munkákból nyílt kiállítás tekinthető meg. Este Márk Attila verses-zenés műsora maradt emlékezetes élmény. Aug. 15-én a Nagyboldogasszony-napi búcsú után, 16 órától kezdődnek a szárhegyi napok utolsó rendezvényei: Angi István árnyékszínháza a Paraszt-bibliából mutatja be a Ferenczi Attila által színpadra átdolgozott Teremtés-történetet; Kiss László jászszentlászlói fotós a Bugaci-pusztán készül fényképeit állítja ki; nagy érdeklődésre számíthat a művelődési házban a Gyergyó ismeretét faggató műveltségi vetélkedő. /Bajna György: Ma ér véget a rendezvénysorozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./

2002. július 3.

Június 28-án avatta föl Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós emlékházat a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány. Bár a szobrászművész Nagyszebenben született, gyökerei Csomafalvához kötik. Az avatóünnepségen a szobrászművész Visszanéztem félutamból című önéletírása dramatizált változatát mutatta be a gyergyószárhegyi Ferenczi Attila és csapata, majd a Csomafalvi Értelmiségi Fórum rendezésében rangos előadók vallottak a művészről. A szervezetek és vendégküldöttségek koszorút helyeztek el a Szent István Kardja emlékműnél és a Kossuth-szobornál, majd az emlékházhoz vonult a menet. Dr. Fülöp László, a község polgármestere leplezte le az emlékház falán álló, Borsos Miklóst munka közben ábrázoló domborművet, amely Csin Juditnak, a szobrászművész tanítványának az ajándéka, valamint a szobrászművésznek emléket állító táblát is. Egy külön teremben a kései rokon, Borsos Gábor grafikus tárlatát is megtekintethették a megjelentek. /Gál Éva Emese: Borsos Miklós Emlékház nyílt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

2004. augusztus 15.

A Bolyai Nyári Akadémia keretében júliusban volt a katolikus, református és unitárius vallástanárok továbbképző tanfolyama. A mintegy száz résztvevőnek – immár hagyományosan – a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakása adott otthont. Dénes Ildikó és Molnár Sándor informatikusok vezetésével alapfokú számítógép-kezelést is elsajátíthattak az azt igénylők. A katolikus és protestáns vallástanárok az ökumené szellemében közösen is hallgattak előadásokat. Az előadók között volt Holló László, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológia Karának morálteológia tanára és Molnár János, a Református Teológiai Kar dékánja. Gál László, a gyulafehérvári főegyházmegye főtanfelügyelője, valamint Kató Levente, a református tanfelügyelő szervezte meg a továbbképzést. /Ferenczi Attila: Vallástanárok továbbképzője. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 15./

2008. január 28.

A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Körön január 28-án bemutatják Rafi Lajos Földhöz vert csoda című verseskötetét. A kötetet méltatja Ferenczi Attila költő, tanár. /Földhöz vert csoda. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./

2008. április 2.

Rafi Lajos gyergyószárhegyi cigány költő mutatkozott be a kolozsvári érdeklődőknek a Bretter György Irodalmi Körön. A költőt barátja, régi ismerőse, Ferenczi Attila tanár, költő bemutatta őt be. Rafi Lajos Földhöz vert csoda /L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2007/ című kötete utószavában Kemény István magyar költőnek nevezte a bádogmunkás költőt. „Rafi Lajos verseit Budapesten olvasni mégiscsak időutazás – írja. – Mintha a romantika korába mennénk vissza. A Rafi-versekre úgy is kell nézni, mintha Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty kortársát olvasnánk. Mintha egy régi magyar költőt fedeznénk fel. ” A költő elmondta, hogy versei magyarul születnek, utóbb ülteti át őket cigány nyelvre, azonban az első magyar változat meg a cigányból visszafordított tükörfordítás között ég és föld a különbség. /Darvas Beáta: Időutazás bádogmunkás költővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

2009. október 11.

A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának ezredik évfordulóján dr. Jakubinyi György érsek kitüntetésben részesítette a szerzeteseket és laikusokat – összesen 22-en, és hárman post mortem – kapnak millenniumi különdíjat. A díjazottak képviselik a főegyházmegye hitvalló híveit. Érdemes odafigyelni tanúságtevő életvitelükre. Bíró Mária szociális testvér a kommunista rezsim idején titokban élte szerzetesi hivatását. Akkor hagyta el a tanári pályát (1976-ban) és vállalta a püspöki kancellária irodavezetői feladatát, amikor az egyházellenes években a „legkockázatosabb” volt. Testvérével, a szintén titokban szerzetesi fogadalmat tett Teréziával, aki az érsekség főkönyvelője, évtizedeken keresztül a főegyházmegyei hivatal hűséges munkásaként dolgozott. Az 1989-es decemberi fordulatot követően a Szociális Testvérek Társulata erdélyi kerületének elöljárója volt. Dénes Anna Szeréna szociális testvér fiatalon került börtönbe. Tízéves börtönélet után a kolozsvári Szent Mihály-templom gondozója volt, ugyanakkor az egyetemisták lelki támasza, a szerzetesi hivatások ápolója, 1985-től 2004-ig a megbénult Erőss Lajos nagyprépostot gondozta. Egyed Mária Lénárda ferences nővér évtizedeken keresztül vezette a gyulafehérvári nagy- és kisszeminárium konyháját. Felelős beosztása miatt a Szekuritáté zaklatásait is el kellett viselnie. Ferenczi Attila tanár hitvalló keresztény ember. A laikusok számára beindított teológiai képző levelező tagozata csíkszeredai központjának szervezője, besegítő tanára. Gál László tanfelügyelő, hittanár, a Majláth Gusztáv Károly teológiai líceum igazgatója a gyulafehérvári magyar nyelvű oktatás megmentője. Gáspár Mária Petronella ferences szerzetes negyven éven át dolgozott a marosvásárhelyi klinikán. A kórházba kerülő és gondozásra szoruló, több esetben haldokló papokat ápolta és gondozta. Sokszor kellett szembesülnie a Szekuritáté zaklatásaival. Geréd Vilmos székesegyházi karnagy, ötgyerekes családapa negyven éve kántori szolgálatot tölt be a gyulafehérvári főegyházmegyében. Dr. Kun Imre orvosprofesszor, a Keresztény Orvosok Egyesületének elnöke a Sapientia EMTE kuratóriumának tagja. /Világi krisztushívők a gyulafehérvári főegyházmegye szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 11./

2010. október 16.

Gyergyó az irodalomban
Gyergyószentmiklós szellemi életét 1945 után a városi művelődési ház tevékenysége határozta meg. A szépirodalmi élet egy ideig önképzőköri tevékenységre korlátozódott, ott képződött alap a későbbi irodalmi kör számára. 1968 őszétől folyamatos és szervezett köri munka kezdődött Váli József, majd 1969-től Nyisztor Miklós, 1972–73-ban Csata Ambrus vezetésével. Átmeneti hanyatlás után az irodalmi kört 1976-ban Bajna György szervezte újjá; ez alkalommal veszi fel a város jeles költő szülöttje után a Salamon Ernő Irodalmi Kör nevet. Salamon Ernő a város szülötte, 1912. május 15-én jött a világra. Az 1915-ben átadott gimnáziumban érettségizett, 1937-től Marosvásárhelyen élt. 1942 májusában munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnában tífuszt kapott, és 1943. február 27-én egy olasz (?) katona agyonlőtte. Iskolája 1968. február 25-én vette fel a Salamon Ernő nevet, akkor avatták fel Izsák Márton Salamon Ernő-szobrát is.
Az irodalmi kör tevékenységét felélénkítette Györffi Kálmán és Szávai Géza jelenléte. Új alkotók kapcsolódtak a közösségbe, köztük Burján Gál Emil, Gál Éva Emese és Kercsó Attila. A kör élén sokáig Kercsó Attila állt. Rendszeressé vált az újonnan megjelenő könyvek szerzőinek előadói meghívása, beillesztve a kör működését az országos szellemi vérkeringésbe. Kiadták az irodalmi kör Találkozások antológiáit, az elsőt 2000-ben, a másodikat a várossá nyilvánítás centenáriumán, 2007-ben. "A nyolcvanas évek második felétől a kör vezetését a legaktívabb, leglelkesebb tagok látták el, mint Gálné Esztegár Ildikó, Gál Éva Emese és Bajna György. Taglétszámunk 20 és 40 között váltakozott. Gelu Pateanut és Szilveszter Lászlót a műfordítás titkairól faggattuk, de Rab János etnobotanikai előadására is szép számmal gyűltünk össze. A Garda Dezső vezette történelmi kör diákjainak dolgozatai mindnyájunk figyelmét lekötötték." (Az előszóból)
Az antológia huszonkét szerző írásait ölelte fel. (András Szabolcs, Bajna György, Bábics István, Biró László, Bőjte Balázs, Burján Gál Enikő, Burján G. Emil, Cseke Péter, Czirják Edit, Csata Ambrus, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Gálné Esztegár Ildikó, Gergely Edit, Kedves Tamás Gyopár, Kercsó Attila, Nap Katalin, Panigay Róbert, Papp Attila Zsolt, Raffy Lajos, T. Szabó Edit, Váli József.) Érdekes módon, az 1989-es fordulat után, amikor már nem kellett tartani a "hallgatózóktól", az irodalmi kör iránti érdeklődés alábbhagyott, jegyezte meg egy interjúban Kercsó Attila. Ennek ellenére kéthetenként üléseztek, és 2007 októberében megjelent a második gyűjtemény is, a Találkozások II. A körösök megadták a módját az ünneplésnek. Mintha lakodalom lett volna, úgy megtelt a Szilágyi vendéglő, írta tudósításában Balázs Katalin (Hargita Népe, 2007. október 30.). "A jelen lévő költők és prózaírók (András Szabolcs, Bajna György, Bákai Magdolna, Burján Emil, Burján Gál Enikő, Eperjessy Kinga, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, dr. Kercsó Attila, Bíró László, Györffi Kálmán és a kör tiszteletbeli tagja, a borszéki Kamenitzky Antal) a kötetben megjelent írásaikból olvastak fel, röviden szólva önmagukról is, melyből kiderült, különböző foglalkozású és látásmódú embereket köt össze Gyergyóban az irodalom, az irodalmi kör". A második gyűjtemény előszavában az alapítók egyike, Bajna György, aki Kercsó Attila halála (2008. március 20.) óta ismét körvezető, megjegyzi: "szerény gyűjteményes kötet ez mindössze, amellyel egy 1962 októbere óta, 45 éve hosszabb megszakítások nélkül működő önképzőkör tagjai próbálnak a 100 éves város előtt tisztelegni. Gyergyószentmiklósi születésű, illetve Gyergyószentmiklóson élő, helyiekké avult tollforgatók. Van ellenben olyan alkotó is, aki nem él városunkban, de a kötet szerkesztői úgy vélték, kimaradhatatlanok: Váli József mint a kör egykori elnöke, Bereczki Károly mint alapító tag, Csata Ernő, illetve Kamenitzky Antal és László Péter Sándor mint a kör tiszteletbeli tagjai".
Idén október hetedikén a Súrlott Grádics irodalmi kör és a Baricz Lajos irányította Kolping Család vendégeiként találkozott az olvasókkal két régi "Salamon Ernő-s": Bajna György (1947) és Györffi Kálmán (1945). Számos gyergyói gyökerű olvasó, helybeliek, városiak várták érdeklődéssel őket. (Társaik, Gál Éva Emese, Burján Emil, Panigay Róbert, Bákai Magdolna kényszerű okok miatt nem jöhettek el.) Szó esett a húszezres városka irodalmáról, a kör történetéről. A Grádics vezetője Kercsó Attilára emlékezett, ízelítőt nyújtva költészetéből. Felolvasta a szerző 2005-ben megjelent, Gerlék a lármafán című könyvének kötetzáró Sírversét is: "Én csupán önzésből féltem a haláltól, / Azért nem bántottam, hogy senkit ne bántson, / és az elmúlást is addig dédelgettem, / Amíg bölcsőjébe ő fektetett engem." Ismertették röviden Panigay Róbert vadásztörténet-író és a képzőművész-költő házaspár, Burján Emil és Burján Gál Emese munkásságát. Gál Éva Emese verseiből Szabó Mária és Bölöni Domokos olvasott fel. Idézzük az Ima a Székelyföldért záró sorait: "Uram! Űzd ki magadból azt az árnyat, / ami gátat vet a székely hazának, / hogy otthonunk maradjon ez a föld, // s ne hatalmaskodjanak sarlatánok / itt, ahol menteni kell a világot, / hogy lelkünk örökzöldjét örököld!"
Bajna György tekintettel volt a fiatal nemzedékre, gyermekverssel kezdett, majd szép karácsonyi költeményekkel előlegezte meg a szeretet ünnepét, és egyik karcolatát is felolvasta. Sokoldalú ember Bajna, nem hiába próbált ki féltucatnál is több foglalkozást, míg az újságírás lett a kenyere, mára pedig "ha újságíró lehet ilyen, akkor nyugdíjas vagyok". Szülővárosát úgy ismeri, mint a tenyerét, legújabb könyve egy kiskalauz, Utcáim – Gyergyószentmiklós utcáinak rövid története: tévés munkálkodásának csöppet sem mellékes "terméke"; megszületését a helyi tévében sugárzott sorozat iránti fokozott érdeklődés ösztönözte.
Györffi Kálmánt vásárhelyiként ismerték olvasói és barátai, kevesebben tudják, hogy magyar szakos tanárként gyergyói iskolákban tanított, ott le is telepedett. 1980-tól újságíróskodott, míg el nem lehetetlenítették. Erről Szőcs István mesélt Karácsonyi Zsoltnak a Helikon 2008. augusztus 10-i számában megjelent interjújában: "Emlékszem, hogy nálunk, az Előre szerkesztőségében, amikor mindenki kis nyögdicséléssel intézte el azt, hogy a főnök, Szilágyi Dezső beleír a kéziratokba, Györffi felállt és felolvasott egy nyilatkozatot. Mondtam neki: – Kálmán, ülj le a seggedre! –, és húztuk vissza a székre. De ő felugrott és elolvasta a tiltakozást, aztán lemondott az állásáról, és elkezdett éhezni, amit azóta is folytat. Bár aztán az Előre még egy darabig visszavette azzal, hogy ne írjon semmit, csak vegye fel a fizetést és fogja be a száját."
Györffi rövid magyarországi "kitérő" után visszaköltözött Gyergyóba, ismét tanár, eljárogat az irodalmi körre is, és a toll sem esett ki a kezéből. A közönség nagy élvezettel hallgatta a Székelyföld októberi számában megjelent, Az öreg pincér balladája című ironikus novelláját, hatalmas tapssal jutalmazva a felolvasást.
A kolpingosok versmondói Muresán Kilyén Emma irányításával rövid összeállítással emlékeztek az aradi vértanúkra, a Simon Kinga vezette Szent Cecília együttes az őszhöz, szürethez illő énekeket adott elő, Szántó Árpád daltulajdonos pedig ezúttal sem hagyta ki az alkalmat, és általános derültség közepette elzengte a Súrlott Grádics kör (Nagy Miklós Kund szövegére komponált) "himnuszát".
Damján B. Sándor, Népújság (Marosvásárhely)

2013. június 25.

Elhunyt Rafi Lajos szárhegyi költő
Negyvenkét éves korában, hétfőre virradóra vonat gázolta el Rafi Lajos szárhegyi cigány költőt.
Első kötete 2007-ben jelent meg Földhöz vert csoda címmel, majd a 2012-ben napvilágot látott, második, Az élet számlája című kötete. Rafi Lajos nemrég a gyergyószentmiklósi irodalmi kör meghívottja volt, ahol a második kötetének előszavát jegyző Ferenczi Attila barátja, volt iskolatársa érdekes figuraként jellemezte az embert és a költőt egyaránt. „Nem Rafi verseiről, hanem a versek Rafijáról kell beszélnünk" – mondta akkor Ferenczi a bádogos, költő Rafi Lajosról.
Érdekes beszélgetés alakult ki, miközben Rafi verset olvasott és vallott életéről. Gyerekkoráról is mesélt, a szép megismeréséről, a szeretet megtapasztalásáról, a lámpa melletti éjszakai tanulásokról, a cigánysors traumáiról. „Amikor a költészet kereskedelmi áru lesz, olyanná válik, mint egy fél kenyér" – jelentette ki Rafi, de a hétköznapi problémákra is kitért, kiemelte az iskola fontosságát: „A cigány nagyon szelíd, primitív, tanulatlan" – fogalmazott. A tanulás és a fejlődés szükségességét hangsúlyozta, hogy a következő nemzedékeknek ne legyenek gondjaik a más nemzetekkel való együttéléssel.
Rafi Lajos 1970-ben, Marosvásárhelyen született cigány kovácscsaládban. Egyéves korában került Gyergyószárhegyre a Nyárádmentéről. Iskoláit Gyergyószárhegyen és a gyergyószentmiklósi mezőgazdasági szakközépiskolában végezte. 1989-ben érettségizett, ekkor jelent meg nyomtatásban első verse. Hat gyermek édesapja volt. Bádogosságból tartotta fenn családját, Szárhegyen élt. A földhöz vert csoda című kötete 2007-ben jelent meg a budapesti L'Harmattan Kiadó gondozásában, a kötetet svéd nyelven is kiadták Stockholmban, Owe Berglund fordításában. A második, Az élet számlája című kötet megjelenését többen is támogatták. Versei olvashatók a Találkozások című antológiákban, roma költők verseit tartalmazó gyűjteményes kötetekben és internetes irodalmi portálokon. Úgy tartotta, hogy a kritika „az élet mozgatórugója".
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)

2015. február 15.

Jakab Antalra emlékeztek
Püspökké szentelésének 43. évfordulóján, február 13-án vallási szertartással, koszorúzással és tanulmányi versennyel emlékeztek a kilyénfalviak és vendégeik Jakab Antalra.
Immár nyolcadik alkalommal szervezett tanulmányi versenyt Jakab Antal emlékének tiszteletére a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola. A rendezvényt ezúttal a püspök szülőfalujában, Kilyénfalván tartották, lehetőséget teremtve a helyieknek is az emlékezésre. A program rövid vallási szertartással kezdődött – Jakab Antal szobránál Fejér Lajos helyi plébános mondott szentbeszédet. A templomkertben összesereglett emlékezők koszorúzással rótták le kegyeletüket a püspök emléke előtt.
A vetélkedőre a gyergyói települések általános iskolásai mellett Búzásbesenyőből, Gyímesbükkből, Maroshévízről is érkeztek versenyzők, összesen tizenhat csapat mérte össze felkészültségét, tudását. „Segíteni igazán szeretettel, szeretetből lehet” mottóval hirdették meg az idei vetélkedőt a szervezők, Jakab Antal élete és munkássága mellett a 25 éves Gyulafehérvári Caritas, illetve a szintén 25 éves évfordulóját ünneplő Keresztény Szó vallási kiadvány is alapját képezte a diákokra váró feladatoknak.
A négytagú zsűrinek nem volt könnyű munkája, Kari Attila, a tanfelügyelőség képviseletében; Kafer György a tekerőpataki iskola újpesti testvériskolájának igazgatója; Ferenczi Attila a Salamon Ernő Gimnázium aligazgatója és Ördög Csilla a Caritas képviseletében pontozta a diákok tudását kreativitását. Az első helyezést az „Akarat” a másodikat a „13-as szám”, a harmadika helyezést megosztva kapta a „Szeretet” és a „Dominus meus et Deus meus” csapata.
A versengés izgalmain énektanítással enyhítettek a szervezők, vallási énekekkel és népdalokkal gazdagítva a diákokat. Amint azt Kolumbán Csilla vallástanár, a rendezvény főszervezője mondta, az éneklés is Jakab Antal szellemiségét idézi, hisz a püspök nagyon szerette az énekeket, az egyházi zene mellett a népdalokat is. Ő maga is szépen énekelt és sokat tett azért, hogy mindenki énekeljen.
A rendezvényen résztvevő Bodó Péter nyugdíjas plébános püspökhöz fűződő személyes élményeit osztotta meg a jelenlévőkkel, érdekességként hívta fel a figyelmet arra, hogy az éppen rajta lévő reverenda szövetét Kilyénfalva nagy szülöttjétől, Jakab Antaltól vásárolta.
A kellemes hangulatban zajló vetélkedő közös ebéddel és táncházzal zárult.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

2015. június 19.

Rafi Lajosra emlékeztek
Két esztedeje, hogy Rafi Lajos, a cigány költő 42 évesen elhunyt. Vonat ütötte el. Szárhegyen élt, Jobbágyfalván, szülőföldjén nyugszik. „Versei mindörökre életben tartják” – véli édesapja, akinek szándéka sokakéval egyezik: emléket állítani, műveit összegyűjtve kiadni annak az embernek, aki életében tudta és mondta: „nekem halálom után jön fel az értékem”.
A Láthatatlan oskola keretében szerdán tartott rendezvényen a szárhegyi kultúrház Czika-termében, kevesen gyűltek össze. Czimbalmos Attila a rendezvénysorozat házigazdájaként jegyezte meg: hiányolja a tanárokat is. „De mindenki maga tudja, hol a helye” – tette hozzá, helyet adva a továbbgondolásnak: meg kell érezni azt is, hogy a szárhegyi közösség körében Rafi Lajosnak hol van a helye. Szűk családja már tudja. Hiányzik számukra. Édesapja, édesanyja, testvére, Misi és gyermekei közül a Szárhegyen maradt Tibi fia is ott volt a megemlékezésen. Utolsó felesége visszaköltözött Nyárádmentére.
A gyermekkori barát, a szárhegyi falustárs és egyben költőtárs, Ferenczi Attila volt a Láthatatlan Oskola meghívottja. Előadásában bizonyította azon feltételezését, hogy versei előrevetítették a költő sorsát, amit nem tudott megváltoztatni. Irodalmi elemzésében nemcsak a magyar nyelvet magas szinten művelőkhöz szólt, kérdéseket tett fel azoknak is, akik ismerték, de el nem ismerték Rafi nagyszerűségét.
Más szemszögből láttatta az embert. Rafi Lajost a maga áldatlan kettősségével: nem eléggé cigány a cigányok között, és nem eléggé magyar a magyarok között. Mégis életét meghatározta, hogy magyar irodalmon nőtt fel. „Mindig menekült. Rabságból a szabadságba. Az írásba” – fogalmazott barátja. Rafi világát versei tükréből vetítette a közönség elé azzal a szándékkal, „hátha megérthetjük életéből azokat a mozzanatokat, amelyek miatt időnként olyan nehéz volt őt elfogadni”.
Versei meghatározták sorsát. A „versek Rafija” nem volt ura saját életének, így visszatetsző arra gondolni, hányan, hányszor tanácsolták neki: változzon meg, ez így nem vezet jóra. Tudta, csak képtelen volt megváltoztatni, mert számára „a lét értelmét kimerték”.
Máig tisztázatlan, hogy került Lajos a vonat alá. Véletlen volt-e, vagy szándékos? Kinek az akarata teljesült? Az édesanya nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel: „Sokan mondtak mindenfélét. De én nem hagyom, hogy háborgassanak. Elfogadjuk, ami történt. Ha nem nyugszunk bele, attól még semmi sem lesz jobb. Abból semmit sem nyerünk.” Az anya vissza-visszaemlékszik a tragédia előtt két héttel történtekre is, gyakran felidézi, hogy nem volt pénz, nem volt munka, Lajost a kilátástalanság kesergette: „az udvaron voltunk. Fogta a fejét, el volt keseredve. Hogy: Istenem, mit csináltam én életemben. Mondtam neki, Lajos, menj be a szobádba. Térdelj le, s imádkozz, hogy az italt Isten vegye el tőled. Szemei megteltek könnyel. Józan volt. Aztán a sátán újra meglegyintette”.
„Örvendek ennek a találkozónak, mert ha így is hozta a sors, hogy fiam meghalt, én azt mondom, ő mégis él. Az ő gondolatai élnek, mert kőbe véste, papírra írta azokat” – mondta az édesapa el-elsírva magát. Beszélgetésünk alatt még felidézett egy-egy epizódot, a féltést és a meg nem értést egyaránt. „Már kilencedik osztályban rendszeresen írt. Sokszor felfigyeltem, hogy milyen titka van a versnek. Csak figyeltem, mikor verset írt, nem akartam megzavarni őt. Felemelte a fejét, s hamarosan írt” – emlékszik az édesapa. Azt sem felejti, hogy mindig arra vágyott, egyetemista lehessen. „Mind kereste az életcélját, kereste az útját. Nem találta, és ez legyengítette benne az életet. Amikor érettségizett, boldog volt. Tovább akart menni, de nekünk nem volt lehetőségünk. Hat gyermeket neveltem, de ő nem akarta belátni, milyen állapotban vagyunk. Hibásnak érzem magam: bármit meg kellett volna tegyek, csakhogy el tudjon menni az egyetemre. Végül valaki, titok, hogy ki volt az, elvette az egész életkedvét. Azt mondta: cigányból nem lesz semmi. Összeroppant, az életnek kedvét és útját már nem tudta meghatározni. Az irodalomban látta a reményt, könyvbe írta az ő vágyát. Kereste, hogy valaki hallgassa meg őt. Túlzásba vitte az irodalmat s a tudományt.”
Bevallotta, főleg a múlt rendszerben figyelte fia verseit, hogy valamelyik miatt meg ne gyűljön a költő baja. Ő mindig törvénytisztelő volt, nem akarta, hogy gyermeke a hatóságokkal szembekerüljön. Így utólag azért hibáztatja magát, hogy fiát nem tudta megvigasztalni. Próbálta lebeszélni a verselésről is, mondogatva, hagyd, fiam, mi ebből nem élünk meg. De erősebb volt a késztetés: „Valahogyan a költők olyan állapotban vannak, hogy előrelátók, tudnak jósolni a verseikkel. Amit Lajos írt, az be is következett. Látta a teljes valóságot” – mondta az édesapa, majd csendben hozzátette: „Lajos hiányzik. A szülőnek mindig fáj gyermeke halála. Mikor nagyon el vagyok gondolkozva, előveszem egyik versét, olvasgatom, s olyan az, mintha őt látnám.”
z idős Rafi mondta el, számos cigány és magyar vers van nála, örvendene, ha valaki segítené kiadásukat, mert meggyőződése, hogy fia műveit haszonnal forgathatnák akár a roma iskolások tankönyv gyanánt, akár a magyar irodalomkedvelő emberek. Az édesapa arra számít, hogy fia a könyvekben élhet tovább, és azt sem hallgatja el, hogy a könyveladásból származó pénznek is meglenne a helye: méltó síremléket szeretne állítani különleges gyermekének.
Az apa szándéka másokban is megfogalmazódott, Czimbalmos Attila, a Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója elmondta, egy kiadó munkatársa szeretné elkészíteni a Rafi-antológiát. Egy kötetbe kerülne az életmű, melynek csak töredéke került eddig nyomtatásba a Földhöz vert csoda és Az élet számlája című könyvekben. Ezért üzeni Czimbalmos mindenkinek, akinek otthon Rafi-verse van, vigyázzon rá, vigye be lemásolásra a művészeti központhoz, hogy minél teljesebb legyen majd a kötet.
Szárhegyen vannak, akik szeretettel gondolnak az életében meg nem értett cigány költőre. Arra is megoldást keresnek, ami ma hiányzik: egy hely a községben, ahová egy-egy szál virágot lehet vinni Rafi emlékére.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

2016. április 2.

Egy kötetben a Kercsó Attila Irodalmi Kör tagjainak alkotásai
A gyergyószentmiklósi Kercsó Attila Irodalmi Kör antológiáját, a Találkozások IV. című kötetet pénteken délután a városi könyvtárban népes közönség előtt mutatták be.
Bajna György újságíró, a kör tagja köszöntötte alkotótársait, társait illetve a magyar irodalom, a gyergyói tollforgatók iránt érdeklődőket. A több mint félszáz éves kör elhunyt tagjaira egy perces néma csenddel emlékeztek a jelenlévők.
Az 54 évet megért irodalmi kört befogadó városi könyvtár megbízott vezetője ismertette röviden a több mint félévszázad alatt a kör életében tisztséget viselő gyergyói alkotókat illetve a megjelent antológiákat. „Bízom benne hogy a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár még sokáig vendégül láthatja a Kercsó Attila Irodalmi Kört” – biztosította a további együttműködésről, a frissen megbízott, igazgatói teendőket ellátó Poráczki Judit.
„Az irodalmi kör tevékenységét figyelő nagyon is tisztában van azzal, hogy bizony akadozik a kör szekere. Főleg az utóbbi években, a Találkozások harmadik kötetének megjelenése után alig-alig mozdult előre. Ezért e kötettel serkenteni próbáljuk a szunnyadó igyekezetet. (…) Vegyék hát e a kötetet úgy, mint egy haldokló számára kapaszkodást segítő szalmaszálat. Nem tudjuk, hogy lesz-e 55 éves évforduló-ünneplés, ahogy azt sem, hogy ki lehetne az a bátor és tettre kész, aki fiatalos lendülettel olyan sikeressé tenné a kört, mint amilyen főleg a hetvenes években volt. Örömmel közlöm, hogy többen jelezték, köztük fiatalok is, szívesen vennének részt a köri tevékenységekben. Rajtunk, öreg zsoldosokon – itt elsősorban Bíró Lászlóra, Burján Emilre és magamra utalok – nem fog múlni a segítőkészség hiánya. De tény, fiatalítani kell, főleg azért, mert van akivel! Hogy milyen elképzelések alapján működik majd a kör, valóban nem a mi dolgunk eldönteni. Szabad a pálya!” – mondta Bajna György a kötet bemutatóján utalva arra is, hogy jövőben illő lenne egy minden gyergyói, illetve itt is élt alkotó munkáiból válogatni egy terjedelmesebb kötetet. Hozzátette: „Több olyan tollforgató is van köztük, akit magasabb irodalmi szinten is nyilván tartanak. Félszáz körüli lenne az alkotók száma, ami jogos büszkeséggel tölthetne el minden gyergyóit”.
A kötet bemutatóján mintegy ízelítőül a jelenlévő tagok olvastak fel alkotásaikból. A Találkozások IV. kötetében Albert-Lőrincz Márton, András Szabolcs, Bajna György, Balázs Gáspár Emil, Bíró József, Bíró László, Burján Emil, Burján Gál Enikő, Czirják Edit, Csata Ambrus, Csata Ernő, Csergő Lajos, Csuszner Ferenc, Farkas Szabolcs, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Kamenitzky Antal, Kercsó Attila, id. Nyisztor Miklós, Panigay Róbert, Rafi Lajos, T. Szabó Edit, Ambus Lajos, Füzesi Magda és László Péter-Sándor alkotásai olvashatók.
A bemutatót a Szent Miklós Kamarazenekar játéka tette ünnepélyesebbé.
A Kercsó Attila Irodalmi Kör legközelebbi ülésén, április 12-én Csergő Lajos második verseskötetének bemutatóját tervezi, továbbá májusban Csata Ambrus legújabb regényét a Csillaghullást mutatják be, ahol tervezik vendégül látni dr. Garda Dezső történészt is.
Baricz Tamás Imola |
Székelyhon.ro

2016. augusztus 16.

A helyi értékekre figyeltek a szárhegyi falunapokon
A Nagyboldogasszony-napi búcsúval zárult idén a Szárhegyi Falunapok rendezvénysorozata, a hétfői vallásos programot megelőzően három napon át ünnepelt a gyergyói község apraja és nagyja. A falunapok keretében tartott valamennyi programszámmal a minőségi szórakoztatásra törekedtek a szervezők.
Tartalmas kikapcsolódást kínálva az egész közösségnek, kicsiket, nagyokat egyaránt igyekeztek megszólítani a falunapok szervezői. Már a nyitóprogram iránt hatalmas volt az érdeklődés – a Szárhegyi családnevek labdarúgó-bajnokságára 17 csapat nevezett be. Sokan „rámozdultak” a szombati horgászversenyre, és volt szurkolói érdeklődés a Ferenczy István emlékére rendezett nagypályás futballbajnokság iránt is, akárcsak a güdüci motoros pályán vasárnap tartott off road élménynap iránt.
Telt háznyi érdeklődő részvételével emlékeztek a 125 éve született, a székely történeteit Laji bá' néven publikáló Szini Lajosra. A szárhegyi íróról, szerkesztőről és családjáról Ferenczi Attila közelítésében olyan információkat is megtudhattak a jelenlévők, amelyek korábban nem mindenki számára voltak nyilvánvalók, az Orotvai Komák pedig jeleneteket felolvasva adtak ízelítőt az író műveiből. A Karmazsin Népi Együttes előadása is tömegeket csalt a vásártéri színpad elé, a könnyűzenei műfaj kedvelőit pedig szintén nagy számban vonzotta koncertjére a Full Screen, a DreamLand Music Projekt és a Bagossy Brothers Company. Minőségi szórakozásban lehetett részük a legkisebbeknek is – a Székelyföldi Legendárium csapatának programja, a Hal Virág Bábszínház előadása, táncház, sportprogramok és különböző foglalkozások között válogathattak.
A közönség soraiban néhányan felrótták, hogy nem voltak „neves” fellépői a falunapoknak. Ezzel kapcsolatban Danguly Ervin polgármester lapunknak kifejtette, valamennyi helyi és környékbeli meghívottal, fellépővel, programvezetővel arra szerették volna a figyelmet felhívni, hogy szűkebb környezetünkben is számos érték fellehető.
A falunapok keretében a szárhegyi civil szervezetek bemutatkozására is lehetőséget teremtettek a szervezők. Ezúttal nem a nagyközönség, hanem a friss önkormányzati képviselő-testület ismerhette meg munkásságukat. „Minden helyi civil szervezet képviselője részt vett a fórumon, amit ismerkedési szándékkal szerveztünk. Az új tanácstestületi tagoknak így lehetőségük nyílt személyesen is megismerni valamennyi szervezet vezetőjét, illetve az általuk koordinált tevékenységeket. Nagyon sok probléma tört a felszínre, szinte mindegyik szervezet említette a kastély bezárását, rámutatva, hogy amióta az épület nem látogatható, nagy a veszteségük. Úgy tűnik, hogy ez egy olyan téma, amit a civil szféra fog megmozgatni. A fórum kapcsán valószínűnek tartom, hogy kezdeményezni fognak tárgyalásokat a megoldás érdekében” – foglalta össze a fórumon elhangzottakat Danguly Ervin polgármester. Hozzátette, további hasonló fórumokra van szükség ahhoz, hogy mindent ki lehessen beszélni, ezúttal például a kétórásra szabott időkeretbe bele sem fért az önkormányzat álláspontjának ismertetése.
Hasonló fórumon az egyházi képviselőkkel a hétfői búcsús mise után találkoztak az önkormányzati képviselők, és tervezik hasonló tárgyalásokat kezdeményezését a községben működő minden ágazat képviselőivel, hogy be lehessen vezetni a rendszeres munkaüléseket.
Már szervezik a 2017-es falunapokat
A polgármestertől megtudtuk, a falunapok szervezése kapcsán idén nehézségek adódtak: az új önkormányzatnak nagyon rövid idő állt rendelkezésére, a választások óta betöltetetlen a kulturális referensi állás. Sok külső segítőre volt szükség ahhoz, hogy meg tudják szervezni a programokat – mondta Danguly, hozzátéve, alig vannak túl az idein, de már elkezdték a 2017-es Szárhegyi Napok szervezését. „Ahhoz, hogy mindenkit meg lehessen mozgatni, szükséges egy-két nagy név, amit elvár a divatot követő közönség, de kell gondolni a helyi értékekre is. Tehát az idén fellépő zenekarokat sem felejtjük el jövőre, de Erdély híres zenekarait is megkerestük, lefoglaltuk már” – mondta Danguly Ervin.
Pethő Melánia |
Székelyhon.ro

2017. január 23.

Értékteremtő munkájukat ismerték el az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjjal
A magyar kultúra napja rendezvénysorozat díjátadó gálával zárult vasárnap este Székelyudvarhelyen, amelyen az Udvarhelyszék Kultúrájáért-életműdíjat Pávai István székelyudvarhelyi születésű, jelenleg Budapesten élő népzenekutató vehette át, ugyanakkor elismerték az Udvarhelyi Fiatal Fórum, Zsidó Zsuzsanna rugonfalvi óvónő, valamint a Szentegyházi Hagyományos Huszáregyesületet értékteremtő tevékenységét is.
Ünnepélyesen, de szomorú hangulatban kezdődött vasárnap este az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjak átadása: a veronai tragédia áldozatainak adózott egy perc néma csenddel a közönség a székelyudvarhelyi Művelődési Házban.
Az Udvarhelyszék Kultúrájáért-díjat minden évben olyan személyek, szervezetek, egyesületek kapják, akik, illetve amelyek a közösségért, a magyar kultúráért tevékenykednek. A díjazottak munkásságát a Székelyföldi Stúdió által készített kisfilmek ismertették a jelenlévőkkel.
Az Udvarhelyszék Kultúrájáért Egyesület Életműdíját ez alkalommal a székelyudvarhelyi születésű, Székelykeresztúron nevelkedett, jelenleg Budapesten élő, szelíd és alázatos személyként jellemzett Pávai István népzenekutatónak ítélték oda. Fiatalabb korában a Hargita Megyei Népi Alkotások Házának volt a zenei irányítója, a csíkszeredai Művészeti Népiskola tanára, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes művészeti titkára. Még Budapestre költözése előtt a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttesnél tevékenykedett szakmai tanácsadóként, később zenei szerkesztő, majd a kulturális műsorok osztályvezetője volt a Marosvásárhelyi Rádiónál. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzenei Tanszékének docense, a Hagyományok Háza keretében működő Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum vezetője.
A kiforrott, erős közösségként jellemzett Udvarhelyi Fiatal Fórum érdemelte ki idén az Udvarhelyszék Kultúrájáért Közösségi díjat, hiszen fennállása óta a diáknapok, a gólyabálok, a jégkarnevál mellett számos olyan kulturális programot szervezett, amellyel bizonyította, hogy képes az értékteremtésre. A díjat Vass Orsolya, az UFF vezetője vette át.
A rugonfalvi óvónőnek, Zsidó Zsuzsannának ítélték oda ezúttal az Értékteremtő díjat. A méltatás szerint a Vadrózsák Színjátszó Csoport vezetője „játszva teremt értékeket”, hiszen évek óta a közösség felnőtt tagjainak színpadi „edzője” és összekovácsolója.
„Mindenki ismeri Mihály József huszárkapitány vitathatatlan érdemeit” – hangzott a méltatás az Értékmentő díj átadásakor annak a személyiségnek, aki létrehozta és mai napig fenntartja a Szentegyházi Hagyományos Huszáregyesületet és ezáltal megéli a hagyományokat. Az est meglepetésvendégeként a huszárok teljes díszben, énekszóval vonultak végig a termen a színpadig, ahol köszöntötték könnyekig meghatódott kapitányukat. A huszáregyesület előadását a Cickom Énekegyüttes csengő hangon előadott sóvidéki népdalai követték.
Ferenczi Attila az irodalom rovatban Szini Lajos, Laji bá'-val való első „találkozásáról”, és a munkája, a Nyüszkölés a feredőn s a nagy viz martyán című könyv színpadra viteléről ír. Továbbá Szini Lajos írásainak nyelvezetére is kitér, kritizálóit, elmarasztalóit is idézi. Részleteket is közöl a folyóirat Szini Lajos írásaiból.
Portik Gabriella tanulmányában rávilágít, hogy migrációról nem csak ma beszélhetünk. Az 1941-44 közötti időszak elvándorlását, kitelepítését kíséri nyomon. Az önszántukból vagy kényszerülve kérdést járja körül a Börvelyi, Székelytelep kapcsán.
Nagy József a lapszámban az I. Világháború hadi eseményei a Békás- és a Tölgyesi szorosokban címmel közöl tanulmányt. A főszerkesztő felhívta a diákok figyelmét, csak olyan szakot válasszanak, amit szeretnek, továbbá felkérte, az itthon maradásnak egy erős szála lehet az, hogy az egyetemi évek alatt folyamatosan kapcsolatba legyenek az itthoniakkal, az otthon történéseivel. Bátorította a középiskolásokat, hogy írjanak, vegyék fel a kapcsolatot a szerkesztőkkel.
A Gyergyói Szemlét igyekeznek minden egyes településen bemutatni a szerkesztők, Kilyénfalván, Szentmiklóson, Szárhegyen már ismertették a folyóiratot. Január 25-én, szerdán 18 órától Gyergyóremetén a Községház Tanácstermében, 26-án, csütörtökön 18 órától Gyergyóalfaluban a Petőfi Sándor Művelődési Házban és 31-én, kedden 18 órától Gyergyószentmiklóson a Városi Könyvtárban mutatják be a folyóiratot, melyet az érdeklődők ingyenesen megkaphatnak.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

2017. február 28.

Rafi Lajos nem merül feledésbe
Van, aki holtával az emlékezetből is kitörlődik, Rafi Lajos immár sosem fog nyomtalanul eltűnni. Csatornái, üstjei, papírfecnire vagy szalvétára írt versei tartják életben az emléket: élt egyszer Szárhegyen egy cigány költő. Kirekesztettként és be nem fogadottként írta sorait negyvenkét éves koráig. Hogy ez ne menjen feledésbe,
arról szárhegyiek gondoskodnak.
Halottként él az Isten – e címet viseli az a verseskötet, mely pénteken kerül a nagyközönség elé. Nincs benne Rafi összes verse, mert sorait szétszórta, teljes életművét talán már soha sem lehet összegyűjteni a 2013-ban elhunyt tollforgatónak, de számos, eddig ismeretlen alkotása most közkézre kerül.
Szárhegyi származású emberek fogtak össze ennek érdekében. Rafi távozása után ugyanis sokakban felmerült a vágy: összegyűjteni verseit. Volt, aki őrzött néhányat kéziratban, előkerültek a cigány nyelven írt költemények is. A jó lenne-álmodozás akkor vált reménnyé, amikor a szárhegyi származású Kozma Csaba, a kolozsvári Polis kiadó munkatársaként felvetette az ötletet: a Földhöz vert csoda és Az élet számlája után Rafi harmadik kötetének a Polis lehetne a gyámja.
Danguly Ervin jelenlegi községvezető egyből támogatásáról biztosította a kezdeményezést, átadva az addig általa őrzött verseket, aztán Borsos Gyöngyi és Ferenczi Attila is gyűjtésbe kezdett, nyilvánosan is meghirdették a szándékot. Ferenczi Attila, a régi cimbora vállalta a kötet szerkesztését és az ajánlás megírását, a költemények sorrendjét is rá bízták. S ha már négy szárhegyi segítőtárs akadt, csatlakozott hozzájuk még Ferencz Zoltán és Siklódy Ferenc, alkotásaikkal illusztrálták Rafi rímes gondolatait.
A hatgyermekes cigányköltő családja is az ügy mellé állt, Kozma Csaba az egyeztetésekre úgy emlékszik, szülők, feleség, hozzátartozók egyaránt örvendtek, hogy felkarolták Lajos hagyatékát.  Másfél év kellett, hogy a terv formát öltsön, és Rafi tehetségéből újabb élményeket kapjunk.
Olyan könyv van tehát készülőben, melynek borítójára nem kerülhetett volna más szimbólum, mint amit Siklódy választott: a fekete kalap. Alatta pedig egy történet lapul egy emberről, aki 1970-ben született Marosvásárhelyen. A nyárádmenti rokonságtól megválva Szárhegyen telepedtek meg, édesapját jó kezű csatorna- és rézüstkészítőként fogadták be. A történet egy olyan emberről szól, aki, bár ilyen családi hagyománynak nyoma sem volt, leérettségizett Gyergyószentmiklóson. Aki mert az 1987-es évi választásokra Béke-verset írni, tizenegyedikesként pedig Májusi ódát. Ez az ember amikor lediplomázott, már nős volt. Családja egyre népesebb lett, de szót kért magának a szerelem, rakoncátlan ösztöne és a sokszor keresztként cipelt kisebbségi léte. A fekete kalap alatt ott van a fehér ingbe öltözött ember, és ott a szanatóriumban sínylődő, Istenhez kiáltó és a vasúti síneken fekvő is. Az ember, aki sosem hagyta, hogy teljesen megismerhessük, és ezt a szokását, úgy tűnik, holtában is tartja. Úgy szétszórta verseit, hogy bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy még egy előkerüljön. A kötetbe gyűjtött alkotásai mégis kerekítik az életművet, a verssorok pedig bárkinek lehetnek a mindennapi kenyerek. Úgy tűnik, Rafi többet ad, mint amennyit néhanapján kapott.
Könyvbemutató „Tudom, már csak az unokák / mondják rólunk az igazat. / Fiaink csak a fejünkhöz fogják / verni, a sóba mártott szavakat.” Rafi Lajos harmadik verseskötetének bemutatójára pénteken 18 órától Szárhegyen, a Cika teremben kerül sor. A könyvet bemutatja Ferenczi Attila irodalomtanár, a rendezvény szervezője a Láthatatlan oskola. A kötet ára: 35 lej.
Balázs Katalin 
Székelyhon.ro



lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék