udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 4 találat lapozás: 1-4

Névmutató: Göncz Lajos

2003. március 6.

A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./

2004. február 20.

Új sorozatot indít a Mindentudás Egyeteme február 23-tól, közvetlenül szólítva és szólaltatva meg a határon túl élő magyarokat, bevonva ebben az évben a határon túli magyar tudományosság képviselőit is. A február 23-i előadás témája: Min múlik a határon túli magyar nyelvváltozatok jövője? Meghívott szakemberek: Kontra Miklós Budapestről, Beregszászi Anikó és Csernicskó István Beregszászról, Péntek János és Szilágyi N. Sándor Kolozsvárról, Göncz Lajos Újvidékről és Szabómihály Gizella Dunaszerdahelyről. A környező országbeli helyszínekről interneten kapcsolódnak a budapesti előadókhoz a határon túli kollegák. Az előadásokat közvetíti a Duna Televízió, a Magyar Televízió és a Petőfi Rádió, követni lehet a nyomtatott sajtóban is. A www.mindentudas.hu honlapon pedig olvasni lehet az előadások szerkesztett változatát. /(Guther M. Ilona): Mindentudás Egyeteme határon túlra is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

2012. április 2.

Körkép a Kárpát-medencei magyaroktatásról
A budapesti Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg az a kötet, amely átfogó képet ad a Kárpát-medencei kisebbségi magyaroktatásról. A Nyelv és oktatás kisebbségben című kiadvány Bartha Csilla és Péntek János elméleti bevezetőjét követően két nagyobb egységre oszlik.
Az első részben Nádor Orsolya a régió oktatáspolitikai eseményeinek történeti áttekintését végzi el. Göncz Lajos újvidéki pszichológus pedig a vajdasági magyarok iskolaválasztási dilemmáiról, a kérdés pszichológiai és pszicholingvisztikai vonatkozásairól értekezik.
A kötet második része hat országtanulmányból épül fel. A szerzők részletesen elemzik a romániai, a szerbiai, a szlovéniai, a szlovákiai, az ausztriai és természetesen az ukrajnai magyaroktatás helyzetét. Az azonos szempontok alapján készített leírások jól összehasonlítható módon mutatják be a kisebbségi magyaroktatási intézményhálózatot, a tankönyvellátás problémáit, az anyanyelv, az államnyelv és az idegen nyelvek oktatásának helyzetét.
Forrás: Kárpátalja ma. Erdély.ma

2014. május 5.

MTA-közgyűlés: Fórum a külhoni magyar tudósok eredményeiről
A határon túli magyar tudományosság tavalyi eredményeit ismertették hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 185. közgyűléséhez kapcsolódó külső tagok fórumán, amelyen Pálinkás József, a tudós társaság leköszönő elnöke díjakat adott át.
A fórumon megjelent külhoni magyar tudósokat köszöntő beszédében Pálinkás József felidézte, hogy 2009-ben az intézmény közfeladatává tették a határon túli magyar tudományosság támogatását. Mindezt hatékonyan működtetett ösztöndíjrendszerek révén igyekeznek megvalósítani és céljuk, hogy nemzetközileg is jelentős témákban valódi tudományos sikerek elérésére nyissanak minél több lehetőséget.
Az MTA leköszönő elnöke elmondta, hogy csökkentették a határon túli programok és támogatási keretek adminisztrációjára fordított költségeket, hogy minél több forrás jusson a tényleges kutatásokra. Ezen felül megújították a határon túli magyar tudományosság program szakmai testületeit és kialakították a programokban részt vevő bizottságok, kuratóriumok egységes rendszerét.
Két évvel ezelőtt a külső köztestületi tagok számára is elérhetővé vált az Akadémiai Adattár, amelyen keresztül a jelentkezők kérhetik felvételüket a köztestületbe; és létrejött a Domus pályázatok Akadémiai Adattárra épülő korszerű elektronikus pályázati rendszere - idézte fel Pálinkás József.
Hangsúlyozta továbbá, jó gazdái kívántak lenni a Domus Hungarica Programnak, vállalva, hogy az akadémiai tulajdonba átengedett Domus-vendégházat valódi közösségi ponttá teszik a határon túli magyar kutatók, tudósok számára.
Beszédének záró gondolataként a leköszönő elnök elmondta, hogy a tudományban az eredményesség, a kiválóság a mérce, ezért a programok akkor fognak jobban működni, akkor van remény a több finanszírozásra, ha sikerül ezeket felmutatni.
A fórumon felszólalt Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága (MTK EB) elnöke is. Elmondta, hogy az MTA köztestületében a külső tagok létszáma 2013-ban 1770-re gyarapodott, közülük 67 fő a Kárpát-medencéből jelentkezett. Hozzátette: 2013-ban 18 új külső tagot is választott az Akadémia, egyebek mellett az Egyesült Államokból, a Kárpát-medencéből és Ausztráliából. A fórumon szó esett továbbá a Domus pályázati rendszer eredményeiről.
Az eseményen adták át az Arany János-díjakat és -érmeket. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága által odaítélt Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díjat Berényi János, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnöke, sikeres növénynemesítő, egyetemi oktató kapta, míg a Fiatal Kutatói Díjat Takács Gergely szlovákiai irányításelméleti kutatómérnök vehette át.
Arany János-érmet Guttman András, több külhoni és hazai egyetem professzora, Komzsík Attila, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok karának dékánja, Lázok Klára a marosvásárhelyi Teleki Téka - mai nevén Teleki-Bolyai Könyvtár - főkönyvtárosa, Ranogajec-Komor Mária Budapesten született kutató-vegyész, Talpas János mérnök, turisztikai szakember, valamint Vánky Kálmán biológus és orvos, az üszöggombák világelső és világhírű kutatója kapott.
Az Arany János-életműdíjat Göncz Lajos vajdasági pszichológus, az Újvidéki Egyetem professzora az MTA-közgyűlés keretében vette át. MTI



lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék