udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 5 találat lapozás: 1-5

Névmutató: Gelmacean Vígh Emese

2002. január 20.

Jan. 19-én Bethlenben a megyei RMDSZ és a Bethlen Egyesület közös szervezésében közel hetvenen, Bethlen, a környező falvak képviselői, illetve a kolozsvári magyar tévé munkatársai találkoztak. A jelenlevők arra keresték a választ, hogy a szórványban élő magyarság identitástudatának erősítésében milyen szerepe lehet a médiának. A tanácskozáson Kostyák Alpár, Márkus Etelka, Szabó Csaba és Vígh Emese által — Beszterce-Naszód megyei falvakról készített riportfilmeket levetítették. /Mészely Réka: Média a szórványért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

2002. szeptember 30.

Szept. 28-án díjkiosztással zárult a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ hagyományos őszi tábora. Az Árkoson tartott szakmai tanácskozásra látogatott szept. 28-án az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla, aki megerősítette, hogy a MÚRE és az RMDSZ között nem alá-fölérendeltségi viszony, hanem partnerkapcsolat létezik. Markó megígérte, hogy ezentúl az RMDSZ szakemberei révén idejében eljuttatja a sajtónak az őt közvetlenül érintő jogi szabályozásoknak a tervezetét, lehetőséget teremtve arra, hogy a szakma előterjeszthesse javaslatait a készülő jogszabályozások kapcsán. A MÚRE és az RMDSZ korábban megállapodott abban, hogy az Illyés Közalapítvány pályázatokat elbíráló romániai alkuratóriumának sajtószaktestületébe fele-fele arányban küld szakembereket, Markó ezt most megerősítette. Kelemen Attila, a Transindex c. internetes újság főszerkesztője a világhálós lapkészítés világát vázolta. Gáspárik Attila az Országos Audiovizuális Tanács tagja a testület munkáját ismertette. Kövér Tamás a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében, Iván Károly a Határon Túli Magyarok Hivatala képviseletében tolmácsolta jókívánságait. Csép Sándor elnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök nyújtották át a következő elismeréseket: közéleti újságírás-díj: Ágoston Hugó (Krónika), életmű-díj: Vári Marianna (Marosvásárhelyi rádió), művelődési-díj: Ferenczes István (Székelyföld), fotós-díj, egész életpályája elismeréseként: Nagy P. Zoltán (Hargita Népe), rádiós-díj, egyéni teljesítményért: Oláh Gál Elvira (Bukaresti rádió), csapatmunkáért, a Rejtett világok c. műsorukért: Gergely Zsuzsa és Szuszámi Zsuzsa (Kolozsvári rádió), televíziós díj, egyéni teljesítményért: Balázs János (Román televízió magyar adása), csapatmunkáért, a Forgóajtó c. műsorukért: Gelmacean Vígh Emese, Sebesi Karen Attila, Kovács Zoltán, Kovács Ilonka, Pintican Tibor (Román Televízió kolozsvári stúdiója), Tomcsányi-díj: Sármási Bocskai János (Marosvásárhelyi rádió), riport-díj, sokévi faluriportjaiért: Kisgyörgy Zoltán (Háromszék), különdíj: Huber András (Dés), Pro Amicitia-díj: Mircea Toma (Academia Catavencu). /(benkő): Árkoson találkoztak az újságírók. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept.30./

2006. november 1.

Első ízben készült román nyelvű dokumentumfilm a magyarországi 1956-os forradalomról és romániai hatásáról, lecsapódásáról. „Szerintem a román közönség számára, román nyelven ilyen igazmondó, mítoszromboló film még nem készült. De a romániai magyarok is sokat tanulhatnak belőle, mert a történelmi igazságot reális alapokra helyezi” – fogalmazott az RTV csatornán november 4-én és 11-én vetítendő film egyik készítője, Vígh Emese, az RTV Kolozsvári Stúdiójának munkatársa. Az alapszándék az 1956-os forradalom bemutatása volt, „de a romániai események tükrében, hogy megértse a román közönség is, hogy 1956-ban Romániában sem a lakosság, sem a megtorló hatalom nem várta ölbe tett kézzel, hogy hogyan végződnek a budapesti harcok”. A dokumentumfilm két egyórás részből épül fel. A Bukott forradalmak (Revolutii esuate) az október 23. – november 4. közti időszakot mutatja be. A Nagy Imre-ügyről (Afacerea Imre Nagy) és a forradalom leverése után következő időszakról szól a második rész. „Hangsúlyozom, a film történetének nagy része Romániában zajlik: a nézők megtudhatják, hogyan reagáltak a román hatóságok a forradalom hírére, mi történt a román lakosság körében, hogyan játszotta ki a Szekuritáté a lakosság jóhiszeműségét, mondván, hogy a magyar forradalmárok Erdélyt akarják megszerezni, és ezáltal a románok nagy része elvetette a forradalom ötletét. Mítoszokat rombol le a film, és előítéletek nélkül feszegeti ezeket a kényes kérdéseket” – mondta Vígh Emese. A második rész Nagy Imre snagovi fogságának a történetét meséli el. Hogyan játszottak össze a szovjet, a román és a magyar titkosszolgálatok azért, hogy Nagy Imrét eltávolítsák Magyarországról. Az összeesküvésnek az egyik kulcsfigurája nem más, mint Walter Roman, Petre Roman volt miniszterelnök édesapja. A filmben Petre Roman elmondta, hogy az édesapja mit mesélt neki erről a történetről. A szupertitkos akció, az összeesküvés iratai fennmaradtak a SRI levéltárában, és Varga Andrea történész segítségével sikerült ezeket lefilmezni. „Hátborzongató azt látni, hogy mindent följegyeztek Nagy Imréről. Mennyit evett és mit, mikor mit mondott, mikor volt jókedvű, mikor volt kétségbeesett”. A film legfontosabb szereplői között van Vladimir Tismaneanu, Varga Andrea, Stefano Bottoni történész, Gheorghe Apostol, az RKP KB egykori tagja, Gheorghiu-Dej jobbkeze, Ileana Ioanid, aki a Nagy Imre történetét román nyelven megjelentette, továbbá Nagy Imre Budapesten élő unokái. /Debreczeni Hajnal: ’56-ról TVR-s filmpremier. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

2006. november 3.

„1956” címmel vetít a magyar forradalomról készült kétrészes dokumentumfilmet a Román Televízió, első részét november 4-én, második részét pedig november 11-én. A dokumentumfilm készítője Alin Gelmarean, a Kolozsvári Televízió munkatársa, akit Vígh Emese, a televízió magyar adásának munkatársa segített munkájában. A film első része 1956: elbukott forradalmak. A Szekuritáté gyökereiben fojtotta el a kezdeményezést, több mint 10 ezer embert ítéltek el súlyos börtönévekre. Túlélők megrázó vallomásai hangzanak el. A második rész 1956: a Nagy Imre ügy. Nagy Imrét Romániába hozták, és Snagovon szobafogságban tartották. Mintegy 50 személlyel voltak itt 1957 áprilisáig. /Rendkívüli 1956-os műsor a Román Televízióban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

2016. január 25.

Megmaradásunk kulcsa a földtulajdon (Háromszék Kultúrájáért Díj Egyed Ákosnak)
Egyed Ákos nemcsak ragaszkodott a történelemhez, hanem vigyázott is rá. Úgy tárta elénk, hogy azáltal megismerhetjük, úgy adta tovább, hogy hozzátette a maga részét, hagyta, hogy levonjuk belőle a tanulságokat – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szombaton az olaszteleki Daniel-kastályban tartott ünnepségen, mely alkalomból átadta a Kovászna Megyei Művelődési Központ által alapított, negyedik alkalommal  odaítélt Háromszék Kultúrájáért Díjat Egyed Ákos történész-akadémikusnak.
Helyiek, barótiak, erdővidéki és sepsiszentgyörgyi tisztelők körében köszöntötte az ünnepeltet Imreh-Marton István, a művelődési központ igazgatója, majd a himnusz eléneklésével megkezdődött a méltatások sora. Tamás Sándor szerint Egyed Ákos Háromszék, 1848–49 című, 1978-ban kiadott első nagyívű munkáját minden gyermek kezébe kellene adni ma is, miként az ő édesapja tette, mert azt úgy írta meg,  hogy azóta sem kellett változtatni rajta, nem kellett ’89 után sem átgondolni.  A magyar kultúra napjára emlékeztetve Lukács Bence, Magyarország csíkszeredai konzulátusának konzulja azt mondta, ezen a napon a himnusz születését ünnepeljük, mely himnusz a teljes magyar nemzet jelképe, az egész nemzet himnusza, a nemzet megtartó és erősítő szent éneke. Emlékeztetett, miként a kommunizmusban, ma is támadások érik az őseinktől kapott kultúránkat, „elég, ha csak arra gondolunk, mennyi dolgunk van nap mint nap nyelvi jogaink érvényesítése ügyében, mennyi teendőnk volt és van magyar és székely identitásunk, közös jelképeink megvédése érdekében”, és arra buzdított, ne féljünk elénekelni himnuszunkat, használni nyelvünket és nemzeti jelképeinket. Erdővidék büszke Egyed Ákosra, és Egyed Ákos is ragaszkodik Erdővidékhez – mondta Demeter László, aki maga is sokat köszönhet a történészprofesszornak, hisz egyetemistaként, majd Barótra hazakerülve is egyengette útját. Erdővidék Múzeumának vezetője hangsúlyozta: „Egyed Ákos kutatási területe az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dicső és szomorú korszaka, olyan eseménysor, amely mai napig is a szülőföldhöz való ragaszkodásunkat és nemzeti öntudatunkat erősítheti.” Egyed Ákos életútját, munkásságát Pál Judit sepsiszentgyörgyi származású kolozsvári egyetemi tanár méltatta. Kiemelte a szülőfalu, Bodos meghatározó szerepét, a szülők és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium jelentőségét a történész életében, és sorolta azokat a kutatási területeket, amelyek Egyed Ákost foglalkoztatták és foglalkoztatják jelenleg is: a parasztság és a jobbágyrendszer élete, az 1848-as forradalom és szabadságharc Háromszéken és Erdélyben, a székely székek, a faluközösség és a székelység története, gróf Mikó Imre és Csutak Vilmos élete és munkássága. Beszélt arról is, hogy 1989 után Budapesten, Debrecenben és Egerben volt egyetemi vendégtanár, 2002–2010 között az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöki tisztségét töltötte be. „Az ünnepelt történelmi időket ért meg, végigélte a történelem hol cselekvő, hol szenvedő alanyaként a tragikus XX. századot, hogy aztán az 1989-es fordulat után megújult erővel építse egyrészt saját életművét, másrészt pedig részt vegyen az erdélyi magyar intézményrendszer újjászervezésében.” A díjazott életútjának megismerését segítette Vígh Emese Séta Egyed Ákossal című portréfilmje is, amely a kutató történész mellett az embert is közel hozta a nézőhöz.
Az életműdíjat a háromszéki kultúra terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta Egyed Ákos, amelyet Tamás Sándor adott át a díjazottnak. A kitüntetett megköszönte az elismerést, és kutatásai egyik legjelentősebb felismerését hangsúlyozta:  „A székely történelem legfontosabb eleme a hadiszolgálat. A székelység ezzel vívta ki azokat a szabadságjogokat, amelyek 1848-ig, sőt, a XIX. század végéig részben megmaradtak.” Kiemelte a földtulajdon szerepét a székelység megmaradásában, és kitért 1848. március 15. jelentőségére. „Ez a nap a magyar polgári nemzet születésnapja, amikor a nemzet tagja lesz minden társadalmi réteg, és ebben az időszakban hozták meg azokat a törvényeket, amelyek rendszerváltoztatást idéztek elő.” Lapunk kérdésére, hogy a székely történelemből mi az, ami máig a leginkább megszívlelendő, követnivaló, Egyed Ákos azt mondta: „A székely örökség, a földtulajdon a kulcs, és az a nagy kérdés, hogy ezt az örökséget, amely az anyaföldet jelenti, meg tudjuk-e tartani, van-e elég erőnk, elég akaratunk ahhoz, hogy megtartsuk. Ez egyik nagy feladatunk, ezáltal lehetünk méltók az elődökhöz, és a föld által tudjuk Székelyföldet és értékeit megtartani és továbbfejleszteni.” A Daniel-kastélyban tartott ünnepség a baróti Kájoni Consort régizene-együttes koncertjével ért véget, a Balassi-kort idéző ének és hangszeres zene egyfajta történelmi visszapillantóként kapcsolódott a magyar kultúra napi eseményhez.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék