udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 14 találat lapozás: 1-14

Névmutató: Jánosi Csaba

1996. augusztus 15.

Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én a Tusnád és Tusnádfürdő között úton, az országút közelében felavatták a millecentenáriumi emlékművet. Egy magas, tölgyfából készült kereszt áll a középpontban, rajta a felirat: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére." A keresztet félkörben felállított hét kopjafa veszi körül, emlékeztetve a magyarságot 1100 évvel ezelőtt a Kárpát medencébe bevezető Árpád vezéreire. Az emlékmű körül növekedik tizenegy fenyőfa, a honfoglalástól eltelt tizenegy évszázad jeleként. Az emlékművet Jánosi Csaba vázlatai alapján a Nádas mezőgazdasági társaság mesterei készítették, a faragás Kovács és Szabó Csaba munkája. A község lakói templomi zászlókkal vonultak ki az avatásra, meghallgatták Incze Dénes tusnádfürdői esperes szentbeszédét. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

1996. augusztus 15.

Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én a Tusnád és Tusnádfürdő között úton, az országút közelében felavatták a millecentenáriumi emlékművet. Egy magas, tölgyfából készült kereszt áll a középpontban, rajta a felirat: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére." A keresztet félkörben felállított hét kopjafa veszi körül, emlékeztetve a magyarságot 1100 évvel ezelőtt a Kárpát medencébe bevezető Árpád vezéreire. Az emlékmű körül növekedik tizenegy fenyőfa, a honfoglalástól eltelt tizenegy évszázad jeleként. Az emlékművet Jánosi Csaba vázlatai alapján a Nádas mezőgazdasági társaság mesterei készítették, a faragás Kovács és Szabó Csaba munkája. A község lakói templomi zászlókkal vonultak ki az avatásra, meghallgatták Incze Dénes tusnádfürdői esperes szentbeszédét. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

1999. november 11.

Nov. 10-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban megnyílt a Csomád-Bálványos régió fejlesztési stratégiája elnevezésű kiállítás. A kiállítást Kolumbán Gábor megyei tanácselnök és Jánosi Csaba, a bemutatott anyag készítője nyitotta meg. Néprajzilag, történelmileg, mezőgazdasági és turisztikai szempontból is érdekes Lázárfalva, Torja, Tusnádfürdő, Bálványos stb. vidéke. /Kiállítás Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 11./

2007. január 23.

Hatéves múltra tekint vissza a székelyföldi fürdőépítő kalákák története. Jánosi Csaba, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület elnöke emlékezett, először Lázárfalván a Nyírfürdőt hozták rendbe. A következő években több mint hat fürdőt újítottak fel kalákában, összefogással. A lázárfalvi után következett a tusnádi Nádasfürdő, a csíkkozmási Sószékfürdő, majd a kászoni Sóskútfürdő, a csíkszentkirályi Borsárosfürdő, a csobotfalvi Kerekeger, a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdő, végül pedig a csíksomlyói Barátok feredője. Jánosi Csaba jelenleg Hargita megye borvízkataszterének elkészítésén dolgozik, ugyanakkor a Székelyföld ásványvizei című könyv megírásában is részt vesz. A kataszteren dolgozva eddig 493 ismert forrást jegyeztek fel. /Kozán István: A kalákamozgalmat folytatni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

2007. augusztus 9.

Az erdélyi magyar tudományosság jeles művelői munkásságának népszerűsítését, emlékük ápolását tűzte ki céljául az Agora – Fenntartható Fejlesztési Munkacsoport Scientia Transylvanica könyvsorozata. Korábban Molnár Jenő kolozsvári professzor földrajzi írásaiból jelentettek meg egy kötetre valót, legutóbb Kristó András csíkszeredai tanár, neves geológus tudományos írásaiból adtak közre Beszélő tájak címmel egy válogatást. Korán távozott el Kristó András, 1994-ben 64 évesen hunyt el, rendszeresen közölt a Hargitában, a Hargita Népében, a Hargita Kalendáriumban. A könyvben Jánosi Csaba írt Kristó András emlékezete címmel, dr. Vofkori László pedig Kristó András tudományos munkásságát méltatta. /(Borbély László): Kristó András: Beszélő tájak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

2013. december 27.

Borvízfürdőink kézikönyve
Székelyföld fürdői címmel a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület kiadásában Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva jelentetett meg egy igényes kötetet. Székelyföld borvízfürdőinek olvasmányos kataszterét veheti kézbe az olvasó, 94 település 172 fürdőjének eléggé részletes leírását.
Kézikönyvként is nyugton hasznosítható, érdemes a kötet alapján elindulni és „felfedezni” a környékbeli forrásokat, sok beteg találhat gyógyírt reumájára, érrendszeri problémáira, és ami a legfontosabb, hogy legtöbb fürdő és mofetta használata ingyenes.
Földtani elemzés
Nagy vonalakban az előszóban megtalálható a földtörténeti, geológiai folyamatok elemzése, amelyek e természeti kincs kialakulását lehetővé tették. Székelyföldön több típusú kőzetből összetevődő hegyvonulatok találhatók, melyek sokféle ásványi összetételű borvíz kialakulását eredményezték. Egyik ilyen fővonulat a kristályos öv: Besztecei-havasok–Gyergyói-havasok–Nagyhagymás–Naskalat–Pogányhavas, amelyekre telepednek a triász-jura kori mészkőszirtek: Nagyhagymás–Öcsém–Terkő. Ebben a kristályos-mezozóos kőzetösszletekben helyezkedik el a két fontos fürdőtelepülés, Borszék és Maroshévíz, de itt található még a Csíkrákosi Bogátfürdő is.
Egy következő fontos hegytípus, amelynek a flis vagy úgynevezett kárpáti homokkő a fő alkotóeleme. Ilyenek a Csíki-havasok, a Bodoki-hegység, a Baróti-hegység és a Háromszéki-havasok. Ebben a zónában alakultak a Kászonok borvízfürdői, a csíkbánfalvi Adorjánfürdő, a csíklázárfalvi Nyírfürdő stb. Székelyföld nyugati részén az üledékes kőzetekből felépült hegyek az uralkodók, itt a legfontosabb ásványi kincset a kősó jelenti. Ebben a térségben találhatók Szováta, Parajd, Korond stb. sóstavai, sósfürdői.
E térség legfontosabb hegyvonulata a több mind 150 km hosszú Kelemen–Görgény–Hargita vulkáni vonulat, amely a szén-dioxid-tartalmú mofetták, ásványvizek (savanyúvizek) hazáját hozta létre. Itt található Székelyföld fürdőinek nagyobb hányada.
A borvíz a népi gyógyászat egyik legfontosabb eleme
A székelységben a borvizet nemcsak ivókúrára, hanem fürdőkúrára is használják – írják a kötet szerzői. A könyvben a sámánokat is megemlítik, akik hevített kővel melegítették fel a borvizet, és ebben fürdették meg a beteg embereket, főként a reumát gyógyították vele.
A szerzők utalnak az írott forrásokra, miszerint a középkori Magyarországon a fürdőzési, tisztálkodási szokások jóval elterjedtebbek, mint az akkori nyugat-európai országokban. Nem véletlen, hogy II. Endre király a lánya hozományaként egy ezüst fürdőkádat küld Thüringiába. Már akkoriban is ismerték a borvizek hatékonyságát.
Az ásványvizek csodatévő hatásairól a népi gyógyászat tudott a legtöbbet. Érdekes, ahol több borvízforrás tört felszínre, ott általában az egyiket Szemvízforrásnak nevezik, mivel a hályogot kezelték vele. A hiedelem úgy tartotta, hogy a borvízbe mártott kendőt, amellyel a beteg szemet megtörölték, ott kell hagyni a helyszínen, hogy a betegség is ott maradjon
A borvízfürdők története
Természetesen nem lehet 215 oldal terjedelemben nagyon részletesen elemezni 172 borvízfürdőt, mégis ez a kötet eléggé alaposan áttekinti a székelyföldi ásványvizes fürdők múltját és jelenét. Zepeczaner Jenő és Boér Hunor történészekhez fordultak a szerzők segítségért, és a témához kötődő szakirodalmat kellő bőséggel idézik. Nagyon alaposan követik a fürdők mai sorsát is, mindenikhez személyesen is elmentek, az írott anyagot sok fotóval illusztrálják, talán a fénykép az, amely a jelenlegi állapotokról a legtöbbet el tud árulni.
A borvízfürdők első virágkorukat a dualizmus korában élik, ekkor négy nagyobb fürdőtelep emelkedett ki a parasztfürdők sorából: Borszék, Előpatak, Tusnádfürdő és Szováta. Ami szintén fontos, hogy ekkor jelentek meg először a nagyon hasznos fürdőkalauzok. Az első világégést követően lassan elhanyagolódtak a fürdők, a kicsi magyar világban elkészült a felújítási tervük, de a kivitelezést már megakadályozta a második világháború. A kommunizmusban legtöbb helyen elhanyagolták a régi épületeket, fürdőhelyeket, viszont néhol új kezelőközpontokat, hatalmas szállókat építettek, amelyek viszont nem illeszkedtek a környezetükbe. 1989 után, ahogy a szerzők írják: „a magánosítás egy évtizedre visszavetette a fürdők fejlődését”.
Újabb fellendülés a 2000-es évek elején indult meg, a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka több népi feredőt hozott rendbe, tájépítészeket bevonva olyan bensőséges hangulatú fürdőket teremtettek, mint a lázárfalvi Nyírfürdő, a tusnádi Nádasfürdő stb., de a Borvizek útja uniós projekt keretében is felújításra került némelyikük. Sajnos ezek a fürdők nincsenek értékelve, sokuknál még mindig hiányzik a borvíz megfelelő elemzése, hiányoznak a különböző kúrákat javalló receptek is. Az utóbbi hiányolható ebből a kötetből is.
Ahogy a könyvből kitűnik, a felújított népi feredők nincsenek karbantartva. Említettük a a tusnádi Nádasfürdőt, amelyet még 2002-ben készítettek el, és azóta megint használhatatlanná vált. Szóval elkezdődött a fürdők felújítása, de sokat kell még tenni, hogy mindegyik fürdő megfelelőképpen legyen karbantartva és kihasználva.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

2014. február 5.

Székelyföld fürdői
Három csíkszeredai szerző köteteként tavaly decemberben jelent meg a Székelyföld fürdői című könyv, mely átfogó szemlélete okán egyszerre hasznos és hiánypótló, hiszen nem lehet eleget beszélni erről a témáról. Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva tartalmas, igényes kivitelezésű kiadványt nyújt át az olvasónak, mintegy biztatásként is: keljen útra, s keressen fel minél többet a bemutatott aprócska csodák közül.
A szerzők 94 település 172 fürdőjét ismertetik – az országos érdekeltségűektől a lábmosókig –, azokat pedig a történelmi székely székek – Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Kászonszék és Háromszék (Sepsiszék, Kézdiszék és Orbaiszék) – s azon belül települések szerint írják le. Könyvüket 2013-ban adta ki a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület. Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva geológusként nyúl a témához, nem először, nevükhöz már több hasonló könyv, illetve szakdolgozat kötődik. Így a kötet egészére jellemző a földtani háttér alapos, precíz bemutatása, ugyanakkor a történeti hátteret is lényegre törően kezelik. Előszavukban rögzítik, hogy ha a székelyföldi fürdőket szemlézzük, „valóságos időutazást teszünk”: „A legegyszerűbb földbe mélyített »kecskeferedőtől«, büdösgödörtől a modern élményfürdőig mindenféle fürdő megtalálható ezen a kis területen. Olyan hagyományok élnek a székelyek körében, amelyek szorosan kapcsolódnak a korábban itt élt népek szokásaihoz. Feljegyezték, hogy nemrég még a hideg borvízfürdőkbe (tusnádi Nádasfürdő, csíkszentsimoni Aladári fürdő) vagy a gyógyforrások vizével megtöltött kádakba vasvillával tűzben felhevített köveket dobáltak, hogy elviselhetőbbé tegyék a víz hőmérsékletét, vagy hogy gőzével gyógyítsanak. Hasonlóan gyógyítottak a szkíták sámánjai is.” Rávilágítanak a nagyobb, ismertebb fürdőink tündöklésére és bukására (Borszék, Előpatak, Tusnád stb.), de a „parasztfürdők” sorsa sem sokkal szerencsésebb, mert a kommunizmusban, majd 1989 után Borszéken, Tusnádon, Szovátán, Előpatakon, Málnásfürdőn, Bálványosfürdőn nagy értékű villák, fürdőházak tűntek el örökre. Kiemelik, a rendszerváltás után tíz évig nem történt változás, fellendülés csak a 2000-es évek elején indult, egyrészt uniós pályázatokkal. A borvíz útja programmal lehetőség nyílt a nagy múltú, ám romos fürdők felújítására, a 2001-ben Csíklázárfalván kitalált székelyföldi fürdőépítő kaláka pedig „receptszerű” lehetőséget teremtett kis népi fürdők, gyógyhelyek újjáépítéséhez. Kalákában újították fel 2001-ben a csíklázárfalvi Nyírfürdőt, 2002-ben a tusnádi Nádasfürdőt, 2003-ban a csíkkozmási Sószékfürdőt, 2004-ben a kászonújfalvi Sóskútfürdőt, 2005-ben a csíkszentkirályi Borsárost, 2006-ban a csíksomlyói Barátok feredejét és a csobotfalvi Kerekeger fürdőt, 2007-ben a csíkszenttamási Szent Anna fürdőt és a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdőt, 2008-ban a gyergyócsomafalvi Felsőnyírkerti fürdőt, 2009-ben a borszéki Tündérkert fürdőt. 2011-ben Háromszéken is elkezdődött a kalákázás, felújították az oltszemi Sütei feredőt, 2012-ben a csernátoni Csókást és Malomferedőt, 2013-ban pedig a kisbaconi feredőt. A fotókkal jól illusztrált könyv erőssége egységes jellege, szerzői belefoglalták az összes székelyföldi fürdőt, pontos kép rajzolódik így ki az olvasóban – a lehetséges turistában – erről a ritka hagyatékról. A leírásokat böngészve szembetűnő, hogy a közel kétszáz fürdő neve önmagában is igazi nyelvi csemege, már az olvasás is szavatolja a kalandozás élményét a feredők világában. Legjobb persze, ha látjuk ezeket a helyi különlegességeket, környezetükkel együtt.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

2015. június 1.

Megjelent az Erdélyi Gyopár idei harmadik lapszáma
Nincs új a nap alatt! – szokás mondani. Ezt cáfolja meg az Erdélyi Gyopár legfrissebb számának tartalma. A kiadvány nem fukarkodik a szóval, így szóba hozza, hogy új elnök van immár az Erdélyi Kárpát-Egyesület élén Kovács Lehel István személyében. Megválasztásának körülményeit sem titkolja el, részletes beszámolót olvashatunk a tusnádfürdői közgyűlésről.
Szóba kerül az is a lapban, hogy hány helyre jártak túrázni, miket valósítottak meg az EKE-tagok. Az osztályok hírei és beszámolói dokumentumként is szolgálnak majd egyszer a következő generációnak. És követhető lehet az a kezdeményezés is, amely egy gyergyói ekés ötletéből vált valóra: a Böjte Csaba napközi otthonába járó gyerekeknek kirándulást szervezni. Az EKE-Vár erre is alkalmas, közel van hozzá a Székelykő, a Tordai-hasadék, az élmény pedig felnőttkorig is kitarthat.
Szintén szóba öntötték a szervezők az EKE Vándortábor újabb túráit, a legfontosabb tudnivalókat azok számára, akik a magyar turistaság legnagyobb eseményén együtt kívánnak lenni a természetben. De maradt mondandó a védett övezetekről is, ez a sorozat most a Pietrele Doamnei-Rarău Természetvédelmi Terület bemutatásával folytatódik. A múltba is érdemes visszatekinteni – állítják azok, akik az 1892-ben megszületett folyóirat utódját ma szerkesztik. Így olvasható a lapban egy 135 évvel ezelőtti kirándulás a Rozsályra, Heppes Miklós ismertetése, valamint a kártyás és turista között is fellelhetők ősöreg összefüggések.
A Borvizeink, gyógyvizeink sorozatból érdemes elolvasni A tusnádi Nádasfürdő című írást, melyben a szerző, Jánosi Csaba olyan értéket mutat be, amely a Vándortáborban közelről is megtekinthető lesz. Elmélet és gyakorlat találkozik itt, akárcsak a gyógynövényrovatban, amelyben Macalik Ernő tesz javaslatot egészségünk jobbítására. És ha az Erdélyi Gyopár-ajánló elején azt is írtuk, hogy nincs új a nap alatt, reméljük, sikerült ezt megcáfolnunk. Sőt, ennél is továbbmegyünk: aki a friss kiadványt fellapozza, még arról is meggyőződhet, hogy van újdonság a csillagok között. Látnivaló éjjel-nappal – ez a természetszerető ajándéka.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület kéthavonta megjelenő, természetjárás, honismeret, környezetvédelem témaköröket felölelő kiadványát keresse az EKE-osztályoknál vagy az elofizetes@eke.ma e-mail címen.
maszol.ro

2015. augusztus 4.

Túrák erdélyi tájakon
Összesen 1245 személy vett részt a Kárpát-medence legnagyobb turistatalálkozójának számító EKE-vándortáborban a múlt hétvégén. AZ Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) tusnádfürdői bázisú táborát ezúttal a csíkszéki EKE-osztály szervezte, öszszesen 105-en vállaltak részt a táborszervezésben.
A táborlakók között 754 olyan személy is volt, aki nem az EKE tagja. A Magyarországi Kárpát-Egyesület tagjai közül hatvanan jöttek el a táborba. Az EKE osztályai közül a legtöbben, hatvanan a gyergyói szervezetet képviselték, őket követték a háromszékiek 33 résztvevővel.
Négy hónapos kislány is táborozott
Egy négyfős család egyenesen Angliából érkezett a túrázással, sátorozással egybekötött táborba, ők voltak a legtávolabbról érkezett résztvevők. A legidősebb táborlakó hölgy nagyváradi, és 1929-ben született, a legkorosabb férfi pedig sepsiszentgyörgyi, 1931-es születésű. A legifjabb legényke a csíkszeredai, 6 hónapos András Ádám, a legkisebb kislány pedig a kolozsvári, négy hónapos Böjthe Zsuzsanna volt. A legnépesebb család nevét is lejegyezték: Mandelék tizenegyen táboroztak a csíkszéki EKE-t képviselve.
A három napra kínált túralehetőségekből egy nap alatt legtöbben az Olti Kálmán által vezetett Szent Anna-tóhoz és a Mohos-tőzegláphoz vezető gyalogtúrát választották, itt első nap 126 résztvevő volt. A legnépszerűbb túra a Jánosi Csaba által vezetett borvíztúra volt, mely a három túranapon összesen 303 résztvevőt számlált. Igyekezni kellett a túrákra való bejelentkezéssel, hisz volt, ahol már délben beteltek a következő napra a helyek. Ilyen volt a Bucsecs-hegységbe induló magashegyi sziklatúra és az Úz völgyét felkereső buszos-gyalogos honismereti túra.
A vándortábor szokás szerint az EKE nyári küldöttgyűlésének is helyet adott. Kovács Lehel István országos EKE-elnök itt jelentette be, hogy az elnökség előterjesztésére, a közgyűlés egyöntetű jóváhagyásával, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos vezetősége országos tiszteletbeli elnök címmel tüntette ki Dezső Lászlót. A kitüntetett nemzetközileg elismert természetfotós, az EKE gyergyói osztályának tagja, 2008 és 2014 között ő volt az országos elnök. Nevéhez kötődik az EKE új alapszabályának kidolgozása, a várfalvi EKE-vár (közösségi ház) létrejötte, az egyesület 120 évét rögzítő kiadvány, az Erdélyi Gyopár folyóirat minőségének javítása. „Járjuk továbbra is együtt a kitaposott ösvényeket, a természetben és az Erdélyi Kárpát-Egyesület mindennapi életében egyaránt” – olvasható a díszoklevélen.
Készül Erdély nagy túrakönyve
Jövőre lesz 125 éves az Erdélyi Kárpát-Egyesület, és ugyancsak jövőre lesz 25 éve annak, hogy a rendszerváltás után újra életre keltették az egyesületet. A vándortábort augusztus 2–7. között Borszéken szervezi meg a gyergyói EKE-csapat. A jövő évi kerek évforduló megünneplésére könyvkiadással készül az EKE: készül Erdély nagy turistakönyve, amelyben Erdély minden szegletében ajánlanak túralehetőségeket az ekések. Minden osztály tíz-tíz túrát küld be a kiadványszerkesztőknek, fényképekkel, hogy az Erdélyt járók kedvükre válogathassanak majd a számos lehetőség közül úgy, hogy biztos irányadóval kezükben indulnak barangolni.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár)

2016. szeptember 26.

Népi fürdők őszies színfoltjai (Rejtőzködő Székelyföld)
Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött el a Székelyföldi fürdőépítő kaláka Csíklázárfalván, amelynek eredményeként évente egy-egy új népi fürdőt teremtettek előbb Hargita megyében, majd Háromszéken. Amolyan Székelyföldi sajátosságok, kis ékszerdobozok jöttek a világra, amelyek – hasonlóan számos más értéktárgyunkhoz – nem hivalkodóak, inkább szemérmesen rejtőzködőek, s melyeket, ha valaki látni akar, hát meg kell keresnie. A 2001-ben elindított mozgalom szépen példázza az összefogásban rejlő lehetőséget, miközben az elmúlt másfél évtized alatt éppen az összefogás fogalma vált elhasznált szlogenné, amely inkább a közös erő hiányára, mintsem létezésére utal. Másfél évtized után a népi fürdők mai állapota nem feltétlenül rózsás. Rápillantva háromra az első hullámban építettek közül – Nyírfürdő, Sóskútfürdő és Sószékfürdő –, felemás az élmény, látni szépet is, de csúnyát is. Szubjektív vázlatunk egy Csomád környéki útvonalra villant, amely autóval kényelmesen bejárható egy nap alatt. A térségben különleges helyszínek sorakoznak, megannyi, szemnek és léleknek egyaránt kedves.
Lázárfalvi nyitány
Szép, őszi napon egyszerűen jó Csíkkozmásról Lázárfalva felé kanyarodni, a Csomád vulkáni kúpja felé tartani, majd átsuhanni a jellegzetes, végállomásszerű településen. Az út egészen a falu határában lévő Nyírfürdőig visz, a helybéliek azt mondják, a gólyafészkes villanyoszlopnál kell jobbra térni. Az első Székelyföldi fürdőépítő kaláka alkalmával, 2001-ben újjáépített Nyírfürdő ma is meglepően jó állapotban várja látogatóit, ez ellenben néhány más népi fürdő esetében már nem mondható el, például a tőszomszédságában lévő, 2002-ben felújított tusnádi Nádasfürdőt a téma ismerői már kevésbé javasolják megtekintésre, rögzítvén, hogy az szinte teljesen elpusztult. És ez nem egyedi példa. A 2001. augusztus 4-én kezdődött lázárfalvi kalákához egy különös fürdőzési történet is kapcsolódik, miként Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Éva 2013-ban megjelent, Székelyföld fürdői című könyvében olvasható: „Ábrahám Lajos polgármester (közigazgatásilag Lázárfalva Csíkkozmás községhez tartozik, szerk. megj.), aki nem hitte, hogy egy hét alatt elkészül a fürdő, a következő könnyelmű fogadást tette: – Ha elkészül a medence, akkor ruhástul megfürdöm. Augusztus 12-én a polgármester ruhástul megfürdött.”
Aligha múlhatott ezen a csobbanáson, hogy maga a fürdő jól tartósítottá vált, a konzerválás kulcsa vélhetően a lázárfalviak törődésében keresendő, abban, hogy kis fürdőjüket magukénak érzik, s tesznek is azért, hogy jó állapotban mAradjon meg. Megéri, mert tágas, szellős, egyszerűen jó levegőjű hely. Nyírfürdő kissé magasabban fekszik a falunál, így a jó kilátás biztosított: a közelben a Csíki-havasok, távolabb pedig a Hargita szürkéskék vonulata. Erős a büdösgödör, azaz a mofetta szaga, de a mintegy két méter széles, négy méter hosszú medence vize is határozottan bugyog. A fából épített fürdő és környéke rendezett, nyírfák ölelik. Borvízforrás, lábáztató, öltöző, illemhely is található, tőszomszédságában később vendégház és fedett, asztalos rész is épült. Az utóbbi épület hasonmása megtalálható Sószékfürdőn is, ám egyik helyszínen sem derül ki, valójában mi a rendeltetése, egy tábla csupán annyit jelez, hogy a létesítmény Hargita megye Tanácsának támogatásával jött létre, illetve az is olvasható: „Építjük Székelyföldet”. Az viszont már nem derül ki, hogy a házat ki, milyen feltételek mellett lakhatja, használhatja.
Lázárfalva tehát közel, a mofettával szemben lévő oldalra kilépve szépen látszanak a házak, de alapvetően csend honol. Megnyugtató itt lenni, aki békességet keres, jó eséllyel talál, aki társasággal nézelődne, beszélgetne, falatozna, jó helyen jár. És persze fürödni is lehet, a víz nem piszkos, csak immár nyilvánvalóan hideg, a medence körüli faburkolat viszont aránylag ép, nem is korhad. Amikor nincs tömeg, ricsaj, Nyírfürdő a nyugalom szigete. A nyírfák miatt kicsit lengyeles, kicsit oroszos, ám valójában ízig-vérig székely.
Lugas helyett posványos
A fürdőlátogatás a Nyergestető irányába folytatható, a történelmi emlékhelyen túlhaladva, majd a Kászonok felé ereszkedve, az út bal oldalán fák közé rejtve húzódik a jobb időket látott kászonújfalusi Sóskútfürdő. Állapota siralmas, a nyár közepe óta csak a termetes kereszt körüli fű lett kisebb, a fürdő állapota továbbra is lehangoló. Megkopott, megfakult, megrogyott minden, a bejárat is lomboktól, gaztól takart.
A Kászonújfalu szomszédságában lévő, évekkel ezelőtt üde és hangulatos fürdőt a kalákázók 2004-ben varázsolták az út mellé, lehetővé téve a mindenkori vándornak, hogy pihenjen, szusszanjon egyet emberi, meghitt környezetben. Persze, aki több órára vagy akár egy egész napra érkezett, az is barátságos, egyedi környezetbe került. Hiszen ez is szellős, jó kilátást biztosító hely, ám az egykori lugas mára bozóttá és gyommá változott, a fák között elhelyezett asztalok rozzantak, nem a látogatók, hanem falevelek pihenőhelye. Az egész inkább út menti vécé jellegű, mintsem fürdő: szemetes, a padmAradványok alig használhatók, a medence körüli faszerkezet korhadt, a lábáztató már alig látszik a növényzettől, s a felirata szerint a cukorbaj kúrálására javallott forrásra pedig egy jókora fa dőlt. Hónapok, de lehet, évek óta így van. A jókora asztalnak, padoknak otthont adó fedett rész padlója foghíjas, a mennyezeti gerendákra az erre járók bicskával vésték be keresztnevüket, a primitív pusztítás nyomait.
Posványos, otthontalan hely. Romlása megállíthatatlannak tűnik.
Fűzkápolna a pusztában
A Sóskútfürdőről lehangolódottan visszafordulót a Nyergestetőn túl, Csíkkozmás előtt Sószékfürdő fogadja. Hármas kereszt jelzi a letérőt, s földút vezet a sík, nedves területen lévő fürdőig. Sószékfürdő 2003-ban öltötte magára mai gúnyáját, melyet aránylag jó állapotban őriz. A vendégház semmiféle életnyomot nem mutat, ám mellette fedett, hosszú asztal padokkal, rendezetten. A ház itt is később került a fürdő területére.
Az persze kevésbé valószínű, hogy a derék csíkkozmásiak a tenger helyett inkább fürdőjüket részesítenék előnyben, ám ha mégis, akkor ez a lokálpatrióták fellegvára. Persze, nem jut mindenkinek tengerpart, ezért értékelendő a sós Sószékfürdő, amely érdekes, izgalmas hely az ingoványos, lápos mezőben. Fapalló vezet az ötszögű, fényben úszó kis fürdőhöz, majd az árnyékos Fűzkápolnához, ez az egyedüli fedett hely a fürdő területén, benne kis padok, fapadlóból, sugarasan kialakított járdával, amely helyenként szétesőfélben. A középen lévő, rovásírásos kőtömb körül le lehet ülni, s a szakrális tér egyediségét a fűzfák összefonódása, a lombok oltalmazó ereje adja. Meditációra alkalmas hely, a fűzfalevelek közötti réseken pedig távolabbi hegyek, dombok sejlenek. Csend, béke, szellő, fuvallat. A bensőségesség érzetét csak a romlás, a pusztulás apróbb, itt is érzékelhető jelei csorbítják: korhad a fa, ingatag az ösvény, s már maga az ötszögű fürdő is javításra szorul. Ám délután napfény költözik a kis medence köré, s aki leül padjára, ellenfényben láthatja a háttérben őrködő Csomád tömbjét. Megismételhetetlen kép.
Pár méterrel odébb három sószék kínálja magát, vagyis sós vízbe épített székek. Érdekes szerkezet, csak a fürdővíz füves, mohás, apró élőlények hemzsegnek benne. Nem lehet nagyon kívánt így az ülőfürdő, de a sószékek látványa, akár kissé magasabbról, a közeli meredélyről, csipkebogyós ágak szövetén át, megragadó. A fürdő szélén egy kis, mélyedésszerű szentély, kőből kialakított grotta imát mondókra vár.
A szomszédos dombon eközben számosan és serényen szedik a pityókát. * Három aprócska székely fürdő tehát: Sóskútfürdő a gazdátlanság jelképe, ha kisebb mértékben ugyan, de Sószékfürdő birodalmába is beköltözött az erózió, Nyírfürdő pedig hű mArad önmagához. Három helyszín, három sors. Tündöklés és bukás. Nem csak építeni nehéz, talán még nehezebb gondját viselni mindannak, amit összefogással sikerült feltámasztani, majd odaajándékozni egy-egy kisközösségnek. Melynek tagjai tehetségük és tudásuk szerint bánnak vele.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. szeptember 30.

Megjelölik Bányai János szülőházát
Az október 28–30. között Kovásznán esedékes XVIII. Székelyföldi geológus konferencia során márványtáblával jelölik meg Kézdivásárhelyen a Kanta utca 13. szám alatti házat, Székelyföld legnagyobb geológusának, Bányai Jánosnak (1886–1971) a szülőházát születésének 130., halálának 45. évfordulóján. Az emléktábla elhelyezésének kezdeményezője Kisgyörgy Zoltán geológus, lapunk főmunkatársa és Jánosi Csaba geológus, a Csíkszeredai Természetjáró és Természetvédő Egyesület elnöke. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 23.

Székelyföld, a borvíznagyhatalom (Konferencia az ásványvizekről)
A Kárpát-medence ásványvizei címmel tartanak nemzetközi tudományos konferenciát immár 13. alkalommal, ezúttal – első ízben – Sepsiszentgyörgyön. Az előadások pénteken lesznek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanulmányi központjában. A rendezvényről a konferencia három társelnöke közül ketten, Máthé István, a Sapientia EMTE docense és Nagy József, az Aquasic Egyesület igazgatója, valamint Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke tartott beharangozó sajtótájékoztatót tegnap a megyeházán.
Tamás Sándor örömét fejezte ki, hogy a tudományos konferencia helyszínéül Háromszéket, Sepsiszentgyörgyöt választották, hisz, mint mondta, ez büszkeség forrása, ugyanis Székelyföld Európa borvíznagyhatalma. Csupán Háromszéken több mint 600 borvízforrást tartanak számon. Ilyen térség Kovászna Vajnafalvával együtt, Bálványos és a Felső-Olt mente. Románia ásványvizeinek harmada Székelyföldön található. A cél, hogy a gyógyvizes kezelőközpontok működtetésével és a népi feredők használatával párhuzamosan az ásványvíz turisztikai és gazdasági vonzatát is fellendítsék.
Az elnök felemlítette: a megyeháza korábban kiadta Kisgyörgy Zoltán Háromszéki borvizeskönyv című kötetét, ez alkalomra az Incze Réka, Jánosi Csaba, Kisgyörgy Zoltán és Tatár Márta szerzőcsoport Székelyföldi mofettás könyv – Gyógygázok az egészség szolgálatában című kiadványa látott napvilágot. Ugyanebben a sorozatban előkészületben Nagy Botond A háromszéki ásványvizek hőskora című tanulmánya, valamint Kisgyörgy Zoltán nagy címkegyűjteményének albuma.
Nagy József elmondta, fontosnak tartották, hogy Háromszék is bekapcsolódjék szervezőként egy ilyen nemzetközi tudományos konferenciába. Nem utolsósorban azért, mert a Kovászna megyei borvízipar visszaesett, és hátha felkeltik potenciális beruházók érdeklődését. Ugyanis a régi nagy töltödék közül a bodoki és a málnásfürdői zárva áll, a bibarcfalvi éppen csak döcög. Jelenleg palackozás folyik Szentkatolnán, és gyógyvizet töltenek Előpatakon, Málnásfürdőn és Sugásfürdőn. A konferencia szakmai részéről Máthé István beszélt. Előzményeiről elmondta: a Sapientia és a magyarországi Felszín Alatti Vizekért Alapítvány közösen indította a sorozatot, ennek ötletgazdája néhai Makfalvi Zoltán csíkszeredai geológus. 2005 őszén szervezték az elsőt. Fő céljuk volt a szakembereket megszólítani. 2006-ban úgy döntöttek, minden második évben Magyarországon szervezik, aztán Szlovákia is bekapcsolódott. Hétszer tartották Csíkszeredában, négyszer Miskolcon, egyszer Mohácson, a felvidéki Herlányban és egyszer Herkulesfürdőn, most Sepsiszentgyörgyöt választották.
A főszervező ismertette: a rendezvény célja szakmai fórumot biztosítani azoknak a szakembereknek, akik a Kárpát-medencében ásványvizek feltárásával, kutatásával, tanulmányozásával, hasznosításával és védelmével foglalkoznak. A konferencia témakörei: ásványvíz és közegészségügy, az ásványvizek geokémiája, biológiája, az ásványvizek kutatása, feltárása, védelme, a gyógyvizek, termálvizek hasznosítása, a geotermális energia mint az ásvány- és gyógyvízfelhasználás mellékterméke, az ásványvíz palackozása, balneológia és egészségturizmus. Eddig mintegy 75-en jelentkeztek, 35–35-en Magyarországról és Romániából, öten Szlovákiából. Tizennyolc előadás hangzik el, ezekből konferenciakötetet szerkesztettek, és tegnap a frissen kikerült könyvet már kézbe is vehették az érdeklődők. A konferencia nyitó előadását Kisgyörgy Zoltán tartja Háromszék mint ásványvíz- és szén-dioxid-nagyhatalom címmel. Értekezik még többek között Gyila Sándor a kovásznai ásványvizek és szén-dioxid-feltörések geofizikai paramétereiről, Incze Réka a Kovászna megyei mofettákban feltört gázok radonösszetevejőnek gyógyhatásáról, Tatár Márta a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban végzett kutatások és ötven év tapasztalata alapján a szénsavas ásványvízfürdők szerepéről a szív-érrendszeri betegek rehabilitációs kezelésében, Sikó-Barabási Sándor a torjai Büdös-barlangról. Ugyanakkor bemutatják a mofettákról szóló, frissen megjelent könyvet. A konferenciát szombaton szakmai kirándulás zárja. Ellátogatnak Bálványosfürdőre az Apor lányok feredőjéhez, a torjai Büdös-barlanghoz és környékére, a Grand Hotel Bálványos wellnessközpontjába, a Szent Anna-tóhoz és a Mohos tőzegláphoz. A tegnapi tájékoztatón felmerült: ha Székelyföld borvíznagyhatalom, mégis mivel magyarázható a háromszéki töltödék hanyatlása? A tanácselnök a romániai privatizációs rendszerre mutatott, és arra, hogy olyanok kezébe kerültek a borvíztöltödék, akik nem megfelelően működtették azokat. A megyeháza meg szerette volna vásárolni a bodoki palackozót, ám a hazai törvénykezés ezt nem tette lehetővé. Ugyanis önkormányzatként nem ajánlhattak többet, mint a hivatalosan felértékelt ár, így idegen kézbe került a gyár, s azóta sem indult újra.
Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. október 5.

A föld mélyének hasznos hozadékai (Konferencia a Kárpát-medence ásványvizeiről)
Sok hasznos, az ásványvizekkel és mofettagázokkal kapcsolatos adalék és tudnivaló hangzott el és állt össze egy kötetbe annak a Sepsiszentgyörgyön megtartott nemzetközi konferenciának az anyagából, amelyen székelyföldi, hazai, valamint szomszédos magyarországi és szlovákiai kutatók értekeztek népes érdeklődő közönség előtt.
Plenáris előadásként e sorok írója, a vendégfogadó megyei tanács és az Aquasic Egyesület képviseletében Háromszék mint ásványvíz és szén-dioxid-nagyhatalom címmel mutatta be a megye különböző típusú ásványvíz- és mofettagáz-előfordulásait. Mintegy válaszként követte ezt Tometz Ladislavnak, a Kassai Műszaki Egyetem és Földtudományi Intézet kutatójának A kelet-szlovákiai ásványvizek előfordulása és kihasználása című bemutatója. Szűcs Péter egyetemi tanár, az MTA doktora, a Miskolczi Egyetem kutatócsoportjának vezetője a geotermikus erőműfejlesztés magyarországi lehetőségeiről értekezett, és elmondta, hogy a hévizek balneológiai és geotermikus energiahasznosítási hozadékkal rendelkeznek, és mindkét ágazatnak igen jelentős a kiépítettsége a nyugati szomszéd ország területén. Jelenleg csak hőhasznosítás folyik, áramtermelő geotermikus erőművek létesítése ott is az elkövetkező időszak feladata. Tervek már léteznek, úgy kívánják kivitelezni, hogy ne veszélyeztessék az ásvány- és gyógyvizeket is magában foglaló felszín alatti vízkészlet mennyiségi és minőségi állapotát. A szomszéd Magyarországon megkezdték már a meddő és használaton kívüli kutak geotermikus hasznosítás céljából történő felmérését. Nekünk, a Kárpát-kanyarban, Székelyföldön élőknek felette hasznosnak tűnt Csapó János és Kovács Béla Róbert debreceni élelmiszer-technológiai kutatók eredményeinek bemutatása, a Magyarországon kereskedelmi forgalomban kapható ásványvizek makro- és mikroelem-tartalmának összehasonlító vizsgálata. Több helybeli hallgató azonnal jelezte észrevételeit, hogy „a román kereskedelem palackozott ásványvíz-dömpingjében sem ártana körülnézni ilyen szempontból, miképpen az is gyanús, hogy miért változtatták meg mifelénk literenkénti 500 mg-ra a hosszú idő óta a meghatározó 1000 mg ásványisó-tartalom alsó értéket? Péter Elek csíkszeredai nyugalmazott mérnök, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület által szervezett Aquarius borvízünnepek gyakori meghívott vendége részletes, nyomtatásban is megjelent tanulmányát mutatta be a Keleti-Kárpátok térségében előforduló természetes ásványvizek jellegzetes vonásairól, a palackozott természetes ásványvizekről, figyelembe véve a hagyományokat, az EU-s jogszabályokat és a nemzeti törvénykezést. Különlegességként említjük, hogy egy csíkszeredai és bukaresti kutatókból álló öttagú, élelmiszer-tudománnyal foglalkozó kutatócsoport a söripari víz előállításáról értekezett, egy vízkezelő technológiai vonalat terveztek, mutattak be, amely alkalmas az ásványvíz minőségű nyers vízből a söripar számára megfelelő vizet biztosítani tüzelőanyag és vegyszer nélkül. A konferenciának nemcsak az ásványvíz, hanem a gyakran vele együtt előforduló vagy feltörő szén-dioxid is témakörét képezte, témába vágó volt a MTA Atomkutató Intézete munkatársainak, Csige Istvánnak és Suki Erzsébetnek, valamint a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórház Orvosmeteorológiai és Szén-dioxid Laboratóriuma vezetőjének, Gyila Sándornak, lapunk külső munkatársának Újkeletű szeizmo-tektonikus jelek kovásznai ásványvizek és CO2-feltörések geofizikai paramétereiben című előadása is. A csoport megállapításai egyfajta nóvumként hathatnak, ugyanis egy dolog, hogy a geokémikusok a földfelszínközeli ásványvizekben található ásványi elemek előfordulását nagyjából állandónak tekintik, de nevezett kutatók egy általuk épített szerkezet segítségével az ásványvízképződésnek éppen az ellenkezőjét mutatták ki és tanulmányozták(-zák) a földmozgásairól elhíresült Vrancea-övezetben, amely jelenség azután vált tapasztalhatóvá, hogy egyre gyakoribb a Kovászna-térségben és az ott áthaladó strukturális törésvonal mentén megjelenő szeizmo-tektonikus nyugtalanság. Szerintük éppen ezek a mozgások okozhatják a vizek és a szén-dioxid-feltörések újonnan felfedezett játékát. Feltételezik, hogy a mélyben levő karbonátos kőzetekből kibomló CO2-termelés mechanizmusát elsődlegesen érintik a tektonikai lemezek szubdukciós folyamatai, az alapjában meteorikus eredetű vizek a kéreg felszínközeli tartományában csak másodlagos szereplők. Nos, itt kap fontosságot dr. Tatár Márta kovásznai kardiológus-orvos nyomtatásban is megjelent előadása, amelyben a Dr. Benedek Géza Szívkórházban végzett mintegy félszázados gyakorlat tükrében mutatja be a szénsavas ásványvízfürdők szerepét a szívérrendszeri betegek komplex rehabilitációs kezelésében. Röviden: „A szénsavas fürdőknek önmagában vagy mofettával kombinálva előnyös hatása van a legtöbb krónikus szívérrendszeri betegségre. A legfőbb javallatok: a magas vérnyomás, szívkoszorúér betegségek különböző formái, az angina pectoris, operációk utáni esetek, szívizominfarktus utáni állapot, érszűkület, cukorbetegséghez társuló keringési zavarok stb. Természetesen, mint minden kezelésnek, a CO2-fürdőnek is megvannak az ellenjavallatai. Ilyen minden heveny megbetegedés, a krónikus tüdőbetegségek, az akut szívinfarktus, a szívizomzavarok, a szívelégtelenség, terhesség, drogfogyasztás és egyes pszichiátriai kórképek.” A konferencia jóvoltából úgymond okosabbak lettünk sok olyan ismeretben, amelyek a száraz szén-dioxidos gázfürdőkkel, a székelyek által gőzlőknek nevezett mofettákkal kapcsolatosak. A Kovászna megyei mofetták gázelegyében található radon gáz fontosságáról, gyógyhatásáról Incze Réka, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem környezettudományi és környezetmérnöki Sepsiszentgyörgyre kihelyezett karának munkatársa értekezett. Tanulmánya hozzájárult a természetes radioaktivitás számszerűsíthető megismeréséhez, mérései alapján tudjuk, hogy mennyi az a mSv (milisevert) gázmennyiség, amennyiben egy páciens részesül a mofettában egy-egy átlagos kúra idején. Eredményeit hasonló tanulmányokkal való összehasonlítás után, az érvényben levő jogszabályok tükrében értelmezte. A MTA és az ELTE Vulkanológiai és Atomkutató csoportjához, valamint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karához tartozó kutatócsoport elvégezte Bálványosfürdő gázömléseinek geokémiai vizsgálatát. A Kis Boglárka Mercédesz által bemutatott eredmények alapján betekintést nyerhettünk a szunnyadó vulkánok alatt végbemenő folyamatokba. Számszerűsítették a torjai Büdös-barlang gázkiáramlásának mennyiségét, amely jelenleg nem több, s nem kevesebb, mint az elmúlt századok idején mért mennyiség (kb. 1300–1400 tonna/év), a környező gázömléses vidékből a mérések alapján összesen mintegy 8700 tonna felhasználatlan szén-dioxid áramlik a légkörbe, s a barlang alatti élményfürdőnek és gyógyszállónak még mindig nincsen mofettája – tesszük hozzá mi. A csoport egy uralkodóan szén-dioxid-összetételű gázt állapított meg a barlangban, amelyben a fő összetevő 98 százalékban található meg. Van benne két százalék körül metán, nitrogén, oxigén, kén-hidrogén és nemesgázok. A feláramló gázok részben tartalmaznak mélységi, köpenyeredetű összetevőt is. Ezek vélhetően egy mélybeli, esetlegesen egy alsó kéregben levő magmás testből származhatnak. „A Csomád alatt tehát lehet még olvadéktartalmú, kigázosodó magmaanyag, egyfajta magmakása, ami potenciális lehetőséget nyújt arra, hogy a vulkáni működés még akár felújulhasson a jövőben.” Ne csodálkozzon az olvasó, ha elmondjuk, hogy a tudományos konferencia szórakozást is nyújtott a hallgatóságnak. Legalábbis annak számított a szlovákiai kénes gyógyvizekkel működő gyógyfürdők bemutatása, a torjai Büdös-barlang írott története, Wanek Ferenc kolozsvári nyugalmazott geológus, földtantörténeti kutató Jegenyefürdő-bemutatója. Lénárt László, a Miskolci Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének munkatársa a Kárpát-medence gyógyfürdőinek képét megjelenítő színes bélyeggyűjteménye mosolyt is csalt az arcokra. A konferencia zárómomentumaként az Incze Réka, Jánosi Csaba, Kisgyörgy Zoltán és Tatár Márta szerzőnégyes, valamint Papucs András geológus bemutatták a konferencia tiszteletére kiadott Székelyföldi mofettás könyv – Gyógygázok az egészség szolgálatában című kötetet. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. november 2.

Mofetták az ember szolgálatában
Könyv a székely értékekről
Székelyföld értékeiről szóló újabb, hiánypótló könyv bemutatóját tartották kedden Baróton, Erdővidék Múzeumában.
A dr. Incze Réka környezetvédelmi szakember, Jánosi Csaba mérnök-geológus, dr. Tatár Márta orvos és Kisgyörgy Zoltán geológus által írt Székelyföldi mofettáskönyv – Gyógygázok az egészség szolgálatában című kiadvány, mint a bemutatón elhangzott, részletesen taglalja a felénk majdnem mindenki által ismert mofetták kutatástörténetét, gyógyhatásait, érdekességeit, bemutatja előfordulásuk helyeit Borszéktől Háromszékig.
Az esten a szerzők közül Incze Réka és Jánosi Csaba volt jelen, előbbi a mofetták fizikai-kémiai tulajdonságait, gyógyhatásait részletezte a hallgatóságnak, Jánosi pedig a gázkiömlések egy-egy különlegességére villantott rá. Elmondta, régen sokkal többen használták a mofettákat, mint manapság, az idősebbek előszeretettel vitték oda a fiatalokat, lévén, hogy a gáz segített nekik a szerelemre „gerjedésben”, ugyanakkor az sem volt ritka – avatott be –, hogy a szegénységben élő székely ember a mofettában vessen véget életének.
– Ilyenkor az illető rendesen elbúcsúzott a családjától, kiment a moffettához, és öngyilkos lett. Másnap mentek, és hazahozták a holttestét – részletezte. Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)



lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék