udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 10 találat lapozás: 1-10

Névmutató: Juhász Zoltán

1990. szeptember 16.

Aradon a tanévnyitás előtt néhány nappal Garbovan Gheorghe megyei prefektus megtagadta a helyi önálló magyar líceum és általános iskola működésének jóváhagyását. Előzőleg Matekovits Mihály tanár, megbízott nemzetiségi tanfelügyelő több kompromisszumot kötött az iskola megindítása érdekében, vállalta például, hogy az önálló magyar iskola egy épületben maradjon a román kőolajipari szaklíceummal. A MADISZ és az RMDSZ tiltakozó nyilatkozatot tett közzé a prefektus szept. 10-i döntése ellen, leszögezve, hogy ebben az esetben Arad megyében egyetlen magyar líceum sem lesz. /Juhász Zoltán: Ki dönt az aradi magyar líceum ügyében? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

2004. április 26.

A nagyváradi zsidó hitközösség vendége volt dr. Plankó Erika, a magyar Igazságügyi Minisztérium főcsoportvezetője és dr. Juhász Zoltán, a Központi Kárrendezési Iroda főigazgatója, hogy a második világháborúbeli deportálásokban, kényszermunkán elhunytak, vagy a magyar bíróságok által halálra ítéltek hozzátartozóival ismertessék a kárpótlás feltételeit. Nagyvárad az első olyan erdélyi település, ahová személyesen látogatnak el a magyarországi szakemberek, meggyorsítani az 1997-ben elkezdett kárrendezési folyamatot. A törvény értelmében 400 ezer forinttal kártalanítják a hozzátartozókat. Jelenleg 116 ezer érvényes kártalanítási kérvény van és 33 ezer hozzátartozó kapott kárpótlást. Erdélyben 3500 jogosultról van tudomásuk. /Balla Tünde: Magyarországi kárpótlás az emberéletekért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

2010. 11.

Czuczor Gergely–Fogarasi János emlékkonferencia
„A magyar nyelv természeti rendje”
Még nem nevezhető áttörésnek, de újabb kori szellemi életünk, ezen belül a magyar nyelvtudomány közel másfélszáz éves jégpáncélja tört meg a kiemelkedő eseményhez méltó helyszínen, a budai vár egyik patinás palotájában 2010. december 6-án.
A Magyar Köztársaság elnöke, Schmitt Pál volt a fővédnöke annak az egész napos előadássorozatnak, amelyre a Magyar Kultúra Alapítvány budai székházában, a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében került sor, otthont adva a Czakó Gábor nevével fémjelzett Diófa-kör kezdeményezésének. E szellemi műhely író, természettudós, zenész és (nem utolsósorban) nyelvész tagjai, valamint a hozzájuk csatlakozott előadók ezúttal nyilvánosan, a hétköznapi időpont ellenére közel száz érdeklődő előtt fejthették ki évek óta érlelődő gondolataikat a magyar tudományosság egyik legmonumentálisabb, ám oly mostoha sorsú alkotásáról.
A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben bízta meg véglegesen Czuczor Gergely (1800–66) bencés szerzetest, költőt és nyelvészt, az Akadémia tagját a szótár elkészítésével, Fogarasi János (1801–78) kúriai bírót és nyelvészt pedig e munka felügyeletével. Tevékenységüket nemcsak az elkövetkező évek politikai és háborús eseményei nehezítették, hanem az a drámai irányváltás is, amely a szabadságharc leverését követően az Akadémia berkeiben egyre inkább végbement. A Nagyszótár javításokat tartalmazó pótkötete, a Toldalék, már meg sem jelenhetett. Fogarasi János, aki munkatársa halála után egyedül folytatta és fejezte be a nagy művet, ezt írta annak utószavában: „Czuczor és én a külföld előtt, az »Allgemeine Deutsche Encyclopaedie« czimü munkában bevádoltattunk, hogy a történelmi hasonlító nyelvbuvárlat ellenségei vagyunk. Aki a czikket közölte, nem tudá, mi volt vitatkozásunk tárgya. Valamint minden félszegség vagy egyoldaluság, úgy az ellen is, hogy egyedül csak a rokon nyelvekben s itt is csak némelyekben keresendő az üdvösség, azon elvekkel összhangban, melyeket föntebb kifejték, felszólaltunk; felszólaltunk volt pedig ismételve mindaddig, míg a tárgyilagosság teréről le nem szoríttatánk. De hogy ellenségei voltunk volna a történelmi hasonlító nyelvbuvárlatnak, azt munkálatunk csaknem mindenik lapja megczáfolja.”
A konferencia első sorban tisztelegni kívánt a két tizenkilencedik századi tudós előtt, akiknek teljesítménye már csak mennyiségi szempontból is rendkívüli, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Czuczor Gergely forradalmi tevékenysége miatt két évig várfogságban, vasra verve végezte munkáját. De azt a szándékukat sem titkolták a megemlékezők, hogy méltatni, újraértékelni szeretnék az 1862 és 74 között hat kötetben megjelent (és mindmáig egyetlen befejezett!) Nagyszótárunkat, – az addigi és korabeli magyar nyelv e kincsesbányáját, – valamint szerzőinek a nemzetközi összehasonlítást kiálló, sőt, azt nem egyszer úttörő módon meghaladó nyelvészeti szemléletét és módszereit. E törekvés jogosultságát huszadik századi és jelenkori kutatások és vizsgálatok eredményei igazolják.
Az előadásokat Fekete György professor emeritus, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke nyitotta meg, aki Makovecz Imrével, az intézmény örökös elnökével együtt az emlékkonferencia védnöke volt. Majd kivétel nélkül rendkívül tartalmas, színvonalas expozék következtek, amelyek korántsem pusztán a szűkebb szakmabeliek érdeklődésére tarthattak számot. Igencsak ritkán fordul ez elő egy reggeltől estig tartó, tizenhat előadót felvonultató rendezvényen.
Békés Vera filozófus, tudományos főmunkatárs a tudományfilozófia szemszögéből vizsgálta a Nagyszótár körüli kortárs vitákat, majd Bence Lóránt nyelvész, egyetemi tanár tartott remekbe szabott kiselőadást a tudás dinamikájáról. Az ugyancsak nyelvész és egyetemi tanár Balázs Géza azt elemezte, hogyan szakadt meg a Nagyszótár hagyománya a későbbi magyar nyelvtudományban. A kávészünet után élvezhette a hallgatóság Czakó Gábor eszmefuttatását észjárásunk és a magyar gyökrend összefüggéseiről, azt követően pedig Horváth Katalin nyelvész olvasta fel a távol lévő Németh Renáta értekezését a romantikus nyelvelmélet gyökfogalmáról. Győri-Nagy Sándor nyelvész és kultúrökológus a hang és az érzet, valamint a gyök és a képzet viszonyát fejtette ki szemléletesen. A délelőtti programot Horváth Katalin saját előadása zárta, a Nagyszótár szócsalád-elméletének ismertetésével.
A délutáni program nyitányaként Pusztay János nyelvész, egyetemi tanár adta elő eredeti álláspontját a finnugor etimologizálási gyakorlatról, utána Pomozi Péter nyelvész, egyetemi docens beszélt a szabályos hangmegfelelés „dicsőségéről és viszonylagosságáról”. Oláh Annamária fizikus, Bolyai-kutató érdekfeszítő előadásából kiderült, hogy a „semmiből egy új világot teremtő” matematikai géniusz a nyelvi gyökökkel is behatóan foglalkozott. Kiss Gábor Lőrincze Lajos díjas nyelvész, a magyar egynyelvű szótárak kiadása terén élenjáró Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője a Czuczor–Fogarasi Szótárnak a magyar szótárirodalomban elfoglalt helyét méltatta, kitérve e szakterület óriási, belátható időn belül aligha leróható tartozásaira is.
A kávészünet utáni előadások bizonysága szerint a Nagyszótár nem csupán a nyelvészeket foglalkoztatja. Juhász Zoltán kutatómérnök és népzenész ízelítőt adott abból, hogyan lehet gépi adatbányászat segítségével kutatni a szócikkek anyagát. Alexa Károly irodalomtörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy egy szótár – így a Czuczor–Fogarasi is – regényként is olvasható. Ő egyébként az Életünk főszerkesztőjeként bejelentette, hogy az emlékkonferencia anyaga ebben a szombathelyi folyóiratban fog megjelenni jövő év januárjában. Molnár Zsolt és Czeglédi Cecília tanításfejlesztők beszámoltak az általuk kifejlesztett és sikerrel alkalmazott gyökrendi oktatásról. (A pedagógus házaspár erről szóló értékes könyve tavaly jelent meg a Püski Kiadónál, az Amszterdami Egyetemen tanító Marácz László nyelvész előszavával és külön tanulmányával.) Bérczi Szaniszló csillagász, egyetemi docens pedig a gyökök kapcsán a nyelv születésének rejtelmeibe engedett bepillantást, tudományos szabatossággal és mégis művészi érzékletességgel.
Stílusos befejezése volt az estnek Móser Zoltán tanár és fotóművész lendületes előadása Czuczor Gergely népdallá vált költeményeiről. A népies költő egy vonatkozásban túlszárnyalta híresebb kortársát, Petőfit: jóval több (mintegy hetven) olyan verset írt, amelyeket már életében a nép ajkáról hallott viszont. Közülük néhány meg is szólalt Szikora Réka csodálatos énekhangján. A miniatűr művészi programot az előadóként már bemutatkozott Juhász Zoltán furulyajátéka színesítette.
Túlzás nélkül állítható, hogy a remekül összeállított és megszervezett emlékkonferencia teljes sikerrel járt. A különböző tudományágak és művészetek képviselőinek eszmecseréjén túl főleg a két-három nemzedéket és markánsan eltérő irányokat képviselő nyelvészek józan és nyitott párbeszéde jogosít fel derűlátásra a jövőt illetően. Reményt ad ugyanis arra, hogy a várbeli emléknapon felidézett két nagy ember és tudós példás élete és felbecsülhetetlen életműve, ha megkésve is, de elfoglalja végre méltó helyét utódaik köztudatában és a magyar tudományosságban.
Hudy Árpád, Nyugati Jelen (Arad)

2011. 16.

Kallós Zoltán és Válaszút
Híres emberek, jeles települések
Válaszút (románul Rascruci) falu Romániában, Kolozs megyében. Kolozsvártól 26 km-re északkeletre a Kis-Szamos bal partján fekszik, Bonchidához tartozik, melytől 6 km-re délnyugatra van. Nevét onnan kapta, hogy a Kolozsvár–Dés országútról itt ágazik le az út a Borsai- patak völgyébe. 1325-ben Valazut néven említik először. Több évszázadon keresztül a Bánffy család birtokában volt. 1449-ben a Borsa-patak völgyében duzzasztással kialakított halastó elárasztotta a falut. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen bejött tatárok pusztítottak itt, 1703-ban pedig a kuruc és labanc hadak egyaránt feldúlták. 1848. november 17-én Kolozsvár küldöttsége itt jelentette be Karl Freiherr von Urbannak a város meghódolását. 1910-ben 1447, többségében román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott. 1992-ben 1522-en lakták, melyből 1106 fő román, 158 fő magyar, 158 fő cigány nemzetiségű volt. Ott áll a Bánffy család 19. századi kastélya, ma iskola. A kastélyban született Wass Albert (1908–1998) erdélyi író.
A Kallós Zoltán Alapítvány házában látható Erdély egyik legszebb népművészeti gyűjteménye. Ott született 1894. április 19-én Egyed Zoltán újságíró, kritikus, lapszerkesztő. A helység közelmúltja és jelene elválaszthatatlan a 85 éves Kallós Zoltán (Válaszút, 1926. március 26.) Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő életétől és munkásságától. 1946-ban végezte el a Tanítóképzőt Kolozsvárott, majd a Gheorge Dima Zeneakadémián tanult tovább. 1946–1950 között Magyarvistán, majd 1956-tól 1968-ig Lészpeden volt tanító. 1958-ban rövid időre bebörtönözték a politikai nézetei miatt. 1969 óta szabadfoglalkozású. A táncházmozgalom egyik megalapítója Kolozsváron. Néprajzi gyűjtőtevékenysége mind az énekes és hangszeres zenére, mind a népszokásokra kiterjed; mintegy 15 ezer mezőségi és csángó népdalt őrzött meg az utókornak. Tucatnyi hanglemeze és számos, alapműnek számító népballada-kötete jelent meg. 1992-ben egyszemélyes alapítványt hozott létre.
Hanglemezek: Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Martin György, szerkesztette: Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18107-11; 1984 – Kallós Zoltán kedves dalai – Romániai magyar népdalok (ének – Kallós Zoltán, furulya – Juhász Zoltán [A/3], Muzsikás együttes [B/1;6], szerkesztette: Kallós Zoltán és Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18110; 1990 – Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György), Hungaroton, SLPX 18150-51.
Kazetták: Uram, irgalmazz nekünk – Moldvai szentes dalok és imádságok; Gyere haza, édes fiam – Moldvai magyar népzene; Karácsonykor éjféltájba – Észak-mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Észak-mezőségi magyar népzene – Tóvidék: Cege – Feketelak – Vasasszentgotthárd; Kalotaszegi magyar népzene; Marosszéki magyar népzene; Észak-mezőségi magyar népzene – Válaszút – Bonchida; Mezőségi magyar- román népzene – Bonchida; Észak-mezőségi magyar népzene – Bonchida – Válaszút; Gyimesi magyar népzene Pulika János emlékére; Mezőségi magyar népzene – Magyarszovát; Gyimes- völgyi magyar népzene Csorba Anna emlékére; Mezőségi magyar népzene – Nagysajó; Mezőségi magyar népzene – Visa; Mezőségi magyar népzene – Ördöngösfüzes; Mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. CD-k: 1996 – Magyarpalatka – Mezőségi magyar népzene (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Andrásfalvy Bertalan, Martin György.) Hungaroton; 1996 – Kallós Zoltán: Ez az utazólevelem (Balladák új könyve hangzó melléklet.) Akadémiai Kiadó; 1997 – Magyarszovát – Buza – Mezőségi népzene Fonó Records; 1997 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Búsulni sohasem tudtam… Fonó Records; 1998 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Idegen földre ne siess Fonó Records; 1999 – Kallós archívum: Bonchida – Válaszút – Észak- mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Magyarlóna – Kalotaszegi népzene–Kovács Simon "Buráló" Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Ördöngösfüzes – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Adok nektek aranyvesszőt–Moldvai csángómagyar népballadák Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Visa – Észak-mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2002 – Kallós archívum: Mezőkeszü – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2003 – Kallós archívum: Feketelak – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2005 – Kallós archívum: Uram, irgalmazz nékünk Fonó Records; 2006 – Kallós Zoltán – Tüske zenekar: Hallod, babám, mit fütyörész a rigó! – Mezőségi magyar népzene 1. Magánkiadás.
Könyvek: 1970 – Balladák könyve Helikon, 1974; Kriterion, 1977; 1973 – Új guzsalyam mellett Kriterion; 1989 – Tegnap a Gyimesben jártam (Martin Györggyel közösen); 1996 – Ez az utazólevelem. Balladák új könyve (kazettával) Akadémiai Kiadó; 2005 – Elindulék este guzsalyasba… Moldvai magyar népköltészet Stúdium, Kolozsvár.
Díjak, elismerések: 1990 – Életfa- díj, 1993 – Magyar Művészetért-díj, 1996 – Kossuth-díj, Julianus-díj, 1997 – Martin György- díj, 2001 – Corvin-lánc, 2005 – A Csángó Kultúráért díj (visszautasította), 2006 – Hazám-díj. Kallós Zoltán a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
A válaszúti szórványkollégiumban tekinthető meg Kallós Zoltán több ezer darabból álló népművészeti gyűjteménye, és az a fejszobor is, amelyet a jeles férfiú 85. születésnapjára készített Bollobás Gabriella Cambridge-ben élő művész.
Összeállította: B. D. Népújság (Marosvásárhely)

2015. 21.

Emléktáblát avattak a református kollégiumban
„Nt. Szigethy Béla, néhai kollégista diák életével a magyar nemzetet és a református egyház ügyét szolgálta. Emléke előtt tiszteleg a Kollégium hálás közössége” – hirdeti a nevét viselő tornaterem falán a pénteken felavatott emléktábla.
A tanévzárón, melynek keretében a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium nyolcadikosai is elköszöntek, a szülők és a diákság részvételével emlékeztek meg a jótevőről, Szigethy Béláról, a 2008. augusztus 26-án elhunyt egykori diákról és lelkipásztorról.
Szigethy volt kollégiumát adományokkal segítette. Fiai folytatják az adakozást: a tornaterem, a főépület fűtésrendszere és az udvar felújítása támogatásukból valósult meg – mondta avatóbeszédében Tőkés Zsolt kollégiumigazgató. A Zavaczki Walter szobrászművész által készített emléktáblára 1957-ben írt gondolatát rögzítették: „Ha csak egyetlenegy hívő magyar maradna is, Isten abból is új nemzetet tudna teremteni”. Az emlékjel leleplezése után Juhász Zoltán, az iskola lelkipásztora – aki Juhász-ágon áll rokoni kapcsolatban a Szigethy családdal – Amerikai szószéken című prédikációs könyvéből a tanulásról és az imádságról szóló beszédéből idézett, majd az iskola kórusa énekelt, Szakács Annamária vezényletével.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

2015. 7.

Rajtol a kulturális fesztivál Gyergyószentmiklóson
Közel harminc programszám szerepel a Gyergyói Kulturális Fesztivál programjában – a csütörtökön kezdődő rendezvény keretében a zene kapja a legnagyobb teret. Nem véletlenül, hisz idén is „fesztivál a fesztiválban” jelleggel szervezik az eseménysort: egyik alappillére ezúttal is az akusztikus hangszerelésű együtteseket felvonultató Unplugged Fest lesz.
Dósa Zoltán székelyudvarhelyi pszichológus harmadik irodalmi művének bemutatójával rajtol csütörtökön a négynapos rendezvény. A talajmenti agy című kötetet délután 6 órától ismertetik a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtárban. Egy órával később a művelődési ház stúdiótermében lép fel a Haccacáré néven közismert csíkszeredai trió. Kosztándi Zsolt színművész, Ráduj Gábor zongorista és Szilágyi Nóra énekesnő a negyvenes–ötvenes évek operettslágereiből, sanzonjaiból, kuplédalaiból, illetve a jól ismert régi magyar filmek világából nyújt ízelítőt, megteremtve a korabeli kávéházi hangulatot.
Az Unplugged Fest első koncertje este 9 órakor kezdődik: a YourLivingRomban (a művelődési ház alagsorában lévő szórakozóhely) a gyergyói György Laci és a hozzá csatlakozó zenésztársak szórakoztatják a közönséget. A fesztivál fellépőinek ismertetője szerint a György Laci által képviselt zenei stílus széles kört ölel fel: magyar és angol slágerek mellett saját szerzemények is felcsendülnek koncertjein, a dinamikus, táncra perdítő dalok mellett meditatív dalokat is játszik.
Fél tizenegytől a szintén gyergyói No Sugar zenekar csap a húrok közé. Repertoárjukban a saját dalok mellett megtalálhatók magyar és angol nyelvű pop-rock slágerek feldolgozásai – No Sugar-módra. Éjfélkor a DreamLand zenekar lép színpadra. A szárhegyi banda többnyire feldolgozásokat játszik, ajánlatuk szerint fellépésükön igyekeznek kielégíteni a hallgatóság zenei igényeit.
Pénteken délután 6 órától a Figura Stúdió Színház két színésze, Máthé Annamária és Tamás Boglár, illetve György László zenész tart interaktív, zenés-verses előadást a művelődési ház stúdiótermében. A színházteremben 19 órától a sepsiszentgyörgyi M-Stúdió Mozgásszínház KAMPF című előadását mutatja be. Este 9 órától ismét a stúdióterembe várják az érdeklődőket – itt Florin Ştefan a Lyre & Pan Flute című produkciójában mutatja be a lantot és a pánsípot egy jazz fusion koncert keretében, a jelenbe hozva az egyházi zenét. Florin Ştefannal együtt lép színpadra Cserey Csaba, Hollandus József és más meghívottak. Pénteken este 10 órától a Retro-Bistróban koncertezik a kézdivásárhelyi Ego Sum, majd a marosvásárhelyi The Moonfellas zenekar. A Kárpátikumban 23 órától az Indie Folker zenél, fél egytől pedig a sepsiszentgyörgyi Mercedes Band az Acoustic című show-t mutatja be.
Szombaton délelőtt gyerekeknek szólnak a programok: bábelőadásra és kézműves foglalkozásra várják őket a Marcipán cukrászdába, délután pedig kicsik, nagyok bepillanthatnak a Csalamádé diákszínjátszó tábor tevékenységébe. Szombaton nyílik Ciobanu Iuliu (Gyula) grafikai kiállítása, és ezen a napon lép színpadra a Figura egykori színművésze, Szabó Tibor is. Zenekarával az Útközben című koncertelőadást mutatja be. A szombati nap programkínálatában találjuk még a Tasi Nóra & Juhász Zoltán duó előadását, a szórakozóhelyeken pedig az Ego Sum, Molnár Ede, illetve György Laci és Korpos Szabolcs koncertjeit.
Vasárnap délelőtt a Gyergyói-medence fúvószenekarai zenélnek a Gimnázium utcában, amely ezen a napon a művészetek utcájává minősül. Itt portré-, tájkép-, textilfestők, grafikusok, kerámiakészítők, iparművészek, fotósok, kézművesek alkotnak majd és válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. A munkához, beszélgetéshez „zenei aláfestést” biztosítanak a Salamon Ernő Gimnázium előtti színpadon egymást váltó zenekarok. Fellép Cserey Csaba dobművész és barátai, a Brassói Filharmónia tagjaiból alakult Academic Clarinet Quintette, illetve a marosvásárhelyi Fantasia Zenekar. Ez utóbbi rendkívüli vokál-szimfonikus hangversenyt ad, ezzel a programmal zárul a nap és egyben a harmadik Gyergyói Kulturális Fesztivál.
A Művelődési Központ által szervezett rendezvénysorozatnak minden programja ingyenesen látogatható. A programokról és a fellépőkről bővebben a www.kulturfeszt.ro oldalon olvashatnak az érdeklődők.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

2015. 20.

Tíz éve pusztított a nagy árvíz a Nyikó mentén
2005. augusztus 23-a Udvarhelyszék természetikatasztrófa-történetének leggyászosabb napja. A Nyikó menti árvíz 10. évfordulója alkalmából vasárnap délután hat órakor a farkaslaki polgármesteri hivatal és az érintett egyházközségek részvételével a nyikómalomfalvi-székelyszentléleki útelágazásnál található árvízemlékműnél koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak.
A tíz évvel ezelőtti verőfényes augusztusi nap délutánján felhőszakadást követően a rohamosan áradó Nyikó patak hét településen tizenhat áldozatot követelt. Az emberemlékezet óta nem látott áradás 29 lakóházat semmisített meg, közel 2000 lakó- és gazdasági épületben tett kárt. A mély döbbenetet tettek sora követte: a károk helyreállítása példátlan összefogást eredményezett. A környező falvak népe mellett távolabbi vidékekről is érkeztek a segítők, adományok. Ma is úgy emlékeznek a kárt elszenvedettek, fájdalomenyhítő volt megtapasztalniuk: a veszteségekben nincsenek egyedül. Az árhullám fizikai nyomait gyorsabban sikerült felszámolni, mint azt, ami a lelkekben tovább hullámzott. Fogadalmi, gyásznapként tartják számon augusztus 23-át a Nyikó menti egyházközségek: a szertartásokon évről évre név szerint is megemlékeznek a közösségek azokról, akiket elragadott az ár. Az első árvízévfordulóra elkészült a közös emlékmű Farkaslaka határában, a székelyszentléleki-nyikómalomfalvi útelágazásnál.
Az árvízkárt szenvedett települések templomaiban vasárnap az engesztelő, felajánló és hálaadó szertartásokon személyes a közösségek veszteségeire irányul a figyelem, ugyanakkor hálát mondanak a szükségben kapott segítségért.
A szombatfalvi Szent György-, a székelyszentléleki és farkaslaki plébániatemplomokban a vasárnapi szentmisék keretében emlékeznek meg a közösség gyásznapjáról. A siménfalvi református gyülekezet istentiszteleten idézi fel az egy évtizede történeteket. Farcádban a 11 órától kezdődő istentiszteleten megemlékezést, azt követően koszorúzást tartanak az emlékoszlopnál, majd a legközelebbi szomszéd, id. Bándi Attila portáján szeretetvendégségre várják a részvevőket.
Hodgyában 11 órakor úrvacsoraosztásos istentisztelettel kezdődik az emlékező nap. A tízéves évforduló alkalmából egy héttel előre hozták az Újkenyér ünnepét – tudtuk meg Juhász Zoltán helyi református lelkipásztortól. Az úrvacsora adományait az árvíz helyi áldozatainak, a Csíszér házaspár családtagjainak ajánlották fel. Az istentiszteletet követően a helyi gyermekek mutatják be az alkalomra összeállított műsorukat, majd csendes megemlékezésre kerül sor a temetőben: elhelyezik a kegyelet virágait a tíz éve tragikusan elhunyt falusfeleik sírhantján. A szeretetvendégség a történtek, emlékeik megbeszélésének alkalma lesz.
A farkaslaki polgármesteri hivatal szervezésében vasárnap délután hat órakor a közös ünnepi megemlékezésen az igeliturgiát követően Laczkó Vilmos farkaslaki plébános mondja a homiliát a malomfalvi útelágazásnál található árvízemlékműnél. Közös imával kérnek áldást a térségre és lakóira.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

2015. 3.

Jobbágytelkének gyűjtöttek Budapesten
Néhány napja Budapesten lépett fel a jobbágytelki hagyományőrző néptánccsoport: a karitatív eseményen az együttesnek és nyárádmenti településnek gyűjtöttek adományokat.
A jobbágytelkiek régi barátja, kultúrájának csodálója és felkarolója, a budapesti Stoller Antal idén márciusban kérte fel Varó Huba volt néptáncost, hogy vegye át a jobbágytelki tánccsoport szakmai vezetését, és a néhai Balla Antal által bevezetett táncstílust „megtörje”, az eredetiség felé terelje vissza.
Amúgy ez a folyamat másutt is elkezdődött már, az 1990-es években beindult táncházmozgalom sok helyen a „mesterséges” táncrendeket a kötetlen, autentikus és improvizáló néptánc irányába mozdította el. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) ösztöndíjával Varó Huba el is kezdte a munkát Jobbágytelkén a régi táncok alapján, amelyeket elkezdett megtanítani a fiataloknak. Közben Stoller Antal és barátai karitatív jellegű rendezvényt szerveztek Budapesten, hogy a jobbágytelki közösséget és tánccsoportot anyagilag is támogathassák. Az MMA, a Vasas Művészegyüttes, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület, a Vitézi Ének Alapítvány és a Nemzeti Táncszínház támogatásával szervezett eseménynek a Hagyományok Házában biztosítottak helyszínt, amelyre a nyárádmenti tánccsoportot is meghívták.
Az együttes az elmúlt hétvégét Budapesten töltötte, és a rendezvényen jobbágytelki szalmafonó céhbeli jelenetet, illetve táncrendet mutattak be. A gálaműsort megnyitó nyárádmentiek után fellépett még a kisgyőri népdalkör és Scserbin János citerás, a Vasas és Vasas-Obsitos néptáncosai, zenélt Juhász Zoltán, énekelt Faragó Laura, mesét mondott Kokas Rozália, míg az est fénypontjaként a Magyar Állami Népi Együttes lépett fel.
Az előadások között árverést tartottak, amelyre sok művész ajánlott fel különböző tárgyakat. Varó Hubától megtudtuk: számtalan dologra el tudnák idehaza költeni a begyűlt összeget. Egyrészt a Balla Antal Tájháznál és a Falumúzeumnál kellene javítási munkálatokat végezni, de a néptánccsoportnak is elkelne a támogatás, hiszen hiányos a hangosítási berendezés és a ruhatár is. Így csak a legszükségesebbekre jut a most kapott összegből, a többi kiadásra pályázat révén próbálnak pénzt szerezni.
A gála után az együttes a közeli Dunavarsányba utazott, ahol fellépett az éppen zajló kosaras mulatságon. Varó szerint nagy élmény volt a budapesti út nemcsak a fiataloknak, hanem a középkorúaknak és időseknek is, hiszen legtöbbjük szinte sosem lépett színpadra, amióta Balla Anti bácsi abbahagyta a munkát a jobbágytelki néptánccsoportnál.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

2016. 24.

Magyarsülyében állítana kopjafákat Bandi Árpád Bolyai-kutató
Bandi Árpád nyugalmazott matematikatanár folyamatosan tevékenykedik: új Bolyai-emlékhelyeket tervez megjelölni táblákkal és kopjafákkal. Ezúttal Magyarsülyébe állít fel két kopjafát Pávai V. Miklósnak és Pávai Istvánnak.
A kilencvenet meghaladott – jó egészségnek és erőnlétnek örvendő – nyugalmazott tanár eddigi Bolyai-kutatásai eredményeit emléktáblák, kopjafák sokasága jelzi. Legutóbb a marosvásárhelyi Sapientia EMTE előtt avattak fel öt, a Bolyaiak női ági felmenőinek szentelt kopjafát és Bolyai János mellszobrát. Azt, hogy a domáldi domb tetején levő Benkő Zsuzsanna-kopjafa (János édesanyja, Farkas felesége volt) körüli kis kerítés felújításánál ő maga is aktívan részt vett.
Bandi Árpád a még fellelhető dokumentumokat, családhoz tartozó, kapcsolható tárgyakat kutatja. Fényképet készített a magyarsülyei haranglábas templomról, ahol Farkas anyai nagyapját, Pávai V. Miklóst keresztelték, a család egyik „ősi fészkében”, Apanagyfaluban, az anyai nagyanya őseinek falujában, a szintén haranglábas templomról készített fotókat, ahol Bolyai János mellszobra áll, Magyarherepén a már omladozó református templomról, ahol Pávai Miklóst 1797. március 21-én eltemették.
A Sapientia udvarán történt avatás után máris új célpontot tűzött ki maga elé. A Fehér megyei Magyarsülye kis temploma mellett két kopjafát fog felállítani minden valószínűség szerint a jövő tanév kezdetekor.
A kopjafák székely faragómesterek jóvoltából elkészültek, el a rájuk helyezendő táblák is, csak a felállítás költségei körül merültek fel anyagi gondok, amelyekről a nyugalmazott tanár így beszélt: „Megpróbáltam a Református Kollégium jogutódja, a Bolyai gimnázium oktatóitól segítséget kérni. Nem zárkóztak el, de nem is erőltették meg magukat, alig gyűlt valami pénz, ezért kellett a gyulakutai tanítványaimhoz fordulni. Az ő segítségükkel sikerül a kopjafákat és a táblákat elhelyezni. Amit furcsállok – az egyik kopjafát annak a Bolyai-elődnek, Pávai Vajna Eleknek állítjuk, aki geológus volt, s a teljes kőzetgyűjteményét a Református Kollégiumra hagyta. A gyűjtemény jól fogott és bizonyára jól fog most is, de az adományozóra való kopjafás-megemlékezés már nem fér bele az adományt kapó utódiskola költségvetési keretébe” – mondta Bandi Árpád.
Pávai Vajna Elek és Pávai Vajna Ferenc geológusok, akiknek a dédnagyapjaik testvérek voltak, Magyarsülyén születtek. A matematikatanár egy előadása után egy volt tanítványa, aki a Zabolához tartozó pávai iskolában fizikatanár, elégedetlenkedett, amiért nem beszélt Pávai Vajna Krisztináról. Akkor határozta el, hogy kutatni fogja a Bolyaiak női felmenőit. Mint sokan mások, ő is Páván kezdte. Segítségére sietett Juhász Zoltán pávai református lelkész. A falu idősebb embereivel beszélt, nyomokat keresett az Árpád-kori templomban, temetőben, anyakönyvekben, kevés sikerrel. Így jutott el Páváról a Fehér megyei településekre. Bolyai Gergely kézirataiból Rónay Elemér írása szerint Pávai Vajna Krisztinának az édesanyja szentkápolnai Kakutsi Klára, apja pedig Pávay Vajna Miklós volt és Domáldon laktak.
Összegezve a Bolyaiak női felmenőit, Bandi Árpád szerint így alakult a család története: Bolyai Farkas édesanyja pávai Vajna Krisztina, Krisztinának az édesanyja felsőkápolnai Kakutsi Klára (Farkas nagyanyja). Klárának az édesanyja Földvári Erzsébet (Farkas dédnagyanyja) Erzsébetnek az édesanyja egy Apafi lány (Farkas üknagyanyja).
A két kopjafa felirata: „Magyarsülyei Pávai V. Miklós Bolyai Farkas matematikus és Pávai Vajna Elek geológus emlékére állította e kopjafát Bandi Árpád Bolyai-kutató és gyulakutai tanítványai, 2016”. A másik felirata: „Magyarsülyei Pávai István Bolyai János matematikus és Pávai Vajna Ferenc geológus üknagyapja emlékére állítja e kopjafát az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár”.
Bakó Zoltán |
Székelyhon.ro

2017. 6.

Zenés könyvbemutató Hodgyában
Falustársai, rokonai, szomszédai jelenlétében mutatta be a hodgyai születésű László Zoltán Isten és ember című verseskötetét vasárnap a református templomban.
A szerző, aki a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium zenetanára, gitárkísérettel adta elő néhány megzenésített versét és dalfeldolgozását – némelyikbe a hallatóság is bekapcsolódott.
László Zoltán hétéves koráig Hodgyában nevelkedett, ott járt óvodába. Máig megvan nagyszülei bennvalója, nem szakadt el a falutól. Vallja: a szíve oda húzza. Hiszen az ott töltött, közmondásos „első hét év” meghatározta életét. Egyik verse felolvasása után meg is jegyezte: a papírra vetett strófákat a templomhoz közeli kertjük ihlette.
A hodgyai egyetemes imahét egyik jellegzetessége, hogy a zárónapon meghívják a településhez kötődő egy-egy mű íróját vagy költőjét. A nap vendége úgy érezte magát, mint Mózes, amikor Isten megszólította a csipkebokorból: saját falujában, Vele tolmácsolta az Ő szavát. Megtudtuk: tizenhat évesen már szerelmi dalokat komponált. 1991-ben Kovács László segítségével CD-n adta ki a huszonegy éves koráig „lelkéből született” alkotásait.
Első versét 2012-ben írta. Ez az év olyan időszakban volt, amikor mindenki nagy változásra várt. A félelemtől motivált emberek a világ végét, a Föld pusztulását várták, a spirituálisabb beállítottságúak – bizonyos asztrológiai jelekből, jóslatokból következtetve – úgynevezett dimenzióváltást. A fenti értelemben ezek nem következtek be, de a szerző úgy érzi, a nem látványos, az emberek lelkében zajló változások folyamata ma is tart. A „bölcs és okos” ember helyébe a „krisztusi embernek” kell lépnie – a tiszta képnek, tiszta hangnak.
A László Zoltán által átírt dalok üzenete is ez: a negatív tartalmat fel kell váltania a pozitívnak. Az ugyanazon évben megjelent CD-n, melyen feleségével énekelt, a szintén helybéli László László is közreműködött. Juhász Zoltán hodgyai református lelkész abban erősítette a hallatóságot, amiben az elhangzott versek költője: nem mindegy, milyen tartalmakat ismétlünk. Bár forr a világ, a bennünk lévő aranyszálat ki kell bontanunk.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro



lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék