udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 27 találat lapozás: 1-27

Névmutató: Kápolnási Zsolt

2003. augusztus 25.

Két évvel ezelőtt Szelterszben sátorozást szervezett a KAM és az Areopolis csoport /Székelyudvarhely/ azzal a céllal, hogy megoszthassák egymás közt a történelmi, társadalmi illetve szociológiai jellegű kutatásaik eredményeit. Ebben az évben arra kerestek választ a kutatók, történészek és szociológusok, hogy a modernizációs törekvéseknek milyen hatása van az erdélyi társadalmi szerkezetre. Aug. 21-én kezdődött a tábori program, folyamatban lévő kutatások (A kőrösfői migráció-kutatás, az ötvenes években zajló romániai kutatásokra jellemző irányzatok, középiskolai helyzetjelentések) eredményeit vitatták meg. Előadást tartottak Stefano Bottoni, Gidó Attila, Gagyi József, Oláh Sándor, Novák Zoltán és mások. Bemutatták Hermann Gusztáv Náció és nemzet című könyvét. A következő napokon folytatódtak a szakmai megbeszélések, a kutatók a parasztiatlanodás-visszaparasztosodás témakörét járták körül. Majd a fogalomhasználatot. Aug. 23-án az erdélyi prostitúció-kutatásról esett szó, ezt követte az aktuális kutatások ismertetése. A tábor egyik szervezője, előadója, Bárdi Nándor elmondta, a különböző társadalomtudományi diszciplínák kutatóinak esélyt kell adni a gondolataik kicserélésére. A tábor egyedüli támogatója a Jakabffy Elemér Alapítvány volt. /Barabás Blanka, Kápolnási Zsolt: Társadalomtudományi beszélgetéssorozat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 25./

2005. január 18.

Régi vágya teljesült Szász Zoltánnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Udvarhely körzeti elnökének január 13-án, amikor az Eötvös József Szakközépiskola előcsarnokában méltó emléket sikerült állítani az iskola egykori tanárának, Szabó Dezsőnek. Az iskola magyar tanárainak, Magyari Tündének és Szilágyi Magdának segítségével megszervezett ünnepség keretében leplezték le a Székelyudvarhelyen, az egykori Állami Főreáliskolában 1909–1913 között tanító író emléktábláját. Az emléktáblát ifj. Andrási Gáspár, udvarhelyi kőfaragó készítette. Ugyanekkor avatták fel a Szabó Dezső emléksarkot is, ahol állandó kiállításra kerültek az író antikváriumokból összegyűjtött művei, továbbá egy kisebb fotókiállítás is helyet kapott, amely az 1945. január 13-án elhunyt író életútját mutatja be. Az emléknapon az udvarhelyi középiskolák egy részét képviselő csapatok vetélkedőt tartottak Szabó Dezső életútja, az Életeim c. regény alapján. /Kápolnási Zsolt: Szabó Dezső emléktáblájának leleplezése. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./

2005. június 6.

Harminc muzeológus és történész találkozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet, nyelv és történettudományi szakosztályának évi vándorgyűlésén Székelyudvarhelyen. A két szakosztály (régészet-muzeológia, történelem) tagjai előadásokat tartottak. Az EME Székelyudvarhelyen 1937-ben, illetve 1996-ban tartott vándorgyűlést, tavaly pedig Baróton. A plenáris előadást Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke tartotta június 3-án, gróf Mikó Imréről, az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapítójáról. Az előadók közül tízen székelyudvarhelyiek vagy a városban dolgozó történészek (Forró Albert, Gidó Attila, Gidó Csaba, Gyarmati Zsolt, Hermann Gusztáv Mihály, Kápolnási Zsolt, Kolumbán Zsuzsanna, Róth András Lajos, Sófalvi András, Zepeczaner Jenő) voltak, akik főleg Székelyudvarhelyt vagy a környéket érintő kutatásaikról beszéltek. /Katona Zoltán: Városunkban találkoztak a székelyföldi muzeológusok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./ Az előadások két helyszínen, a múzeumban és a könyvtárban folytak. A harminc előadóból ketten voltak magyarországi levéltárosok. Múzeumi kiadványokat is bemutattak, egyebek mellett Pál Antal Sándor–Zepeczaner Jenő: Udvarhelyszék 1848-1849-es dokumentumtára, (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) című munkát. Másnap a muzeológusok megkoszorúzták Szejkén Orbán Balázs sírját. /EME-vándorgyűlés volt Udvarhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2005. augusztus 16.

Az Udvarhelyi Híradó újraindulásának 15. évfordulóján rendeznek nagyszabású eseménysorozatot augusztus 16-án Székelyudvarhelyen. Az Udvarhelyi Híradó első száma 1877. január 6-án hetilapként jelent meg Szakács Mózes református kollégiumi tanár szerkesztésében. A lap 1877. december 29-én, az 52. lapszámmal megszűnt. Egy évtized múlva 1898. január 1-én megjelent a második Udvarhelyi Híradó első száma. A laptulajdonos és az egyik szerkesztő Becsek Dániel fia, Becsek Aladár volt, csakhamar ő lett a felelős szerkesztő is. Az Udvarhelyi Híradó 1918-ig látta el információval a várost és környékét, az utolsó lapszám 1918. november 17-én látott napvilágot. Az Udvarhelyi Híradó harmadik sorozata 1990. augusztus 16-én ifj. András Zoltán, Gál Ottó és Porsche László szerkesztésében indult. 1991-ben Szőke Lászlót nevezték ki főszerkesztőnek. 1994 és 2003 között Pintér D. István, 2003 januárjától Jakab Árpád az Udvarhelyi Híradó főszerkesztője. Az Udvarhelyi Híradó 2003 novemberétől napilap, ez év szeptemberétől pedig azt tervezik, hogy 16 oldalon fog megjelenni. /Kápolnási Zsolt: Az Udvarhelyi Híradó rövid története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./

2005. október 24.

A Pallas-Akadémia két kiadványát mutatták be október 19-én Székelyudvarhelyen. Márton László gépészmérnök legújabb könyvének, a Toronyórák és napórák Erdélyben című kötetnek a születéséről beszélt. Ez a kiadvány egy sorozat harmadik része, az ismeretterjesztéssel is foglalkozó vállalkozó előbbi két könyve az erdélyi harangokat, illetve vízimalmokat mutatta be. Márton László könyve azért is jelentős, mert bár Magyarországon foglalkoznak néhányan az óraszerkezetek történetével, ilyen tematikájú kiadvány még nem jelent meg magyarul. A másik könyv P. Benedek Fidél Ferenc-rendi szerzetes kéziratai alapján készült /Ferences kolostorok/, Sas Péter budapesti művelődéstörténész szerkesztette. Kéziratai olyan munkák alapján készültek, melyek nagy részét a Securitate megsemmisítette. A ferencesek levéltárát a rend feloszlatása után elkobozták, és mindmáig nem sikerült visszaszerezni. /Kápolnási Zsolt: Toronyórák, ferencesek – kettős könyvbemutató. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 24./

2005. november 17.

Bálint Nándor székelyudvarhelyi történész Széchenyi István életútját mutatta be városában, a város szobrairól szóló sorozat keretében. /Kápolnási Zsolt: Előadás Széchenyi Istvánról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 17./

2005. november 24.

Az Ergo Egyesület, az Udvarhelyi Fiatalok Fóruma /UFF/ és a Művelődési Ház által szervezett szobornépszerűsítő estek mostani előadója Fecső Zoltán volt, aki az iskola- és templomépítő Baczkamadarasi Kis Gergely életútját ismertette. Kis Gergely 1768-ban lett a Székelyudvarhelyi Református Kollégium rektora. Kezdeményezésére felépült a kollégium klasszicista épülete. A kollégium udvarán felállított Kis Gergely-emlékmű talán Udvarhely legértékesebb műemléke. Tervezője, Fekete István, az almási barlang térképét is nagy pontossággal megrajzoló mérnök. Az egyházi íróként is számon tartott Kis Gergely rektor nagyban hozzájárult az 1781-ben elkészült belvárosi református templom felépítéséhez, érdeme elsősorban az építkezés finanszírozásának megoldása volt. Kis Gergely sírja sokáig ismeretlen volt, a hatvanas években sikerült megtalálni, és diákok segítségével egy új síremléket állítottak neki. /Kápolnási Zsolt: Baczkamadarasi Kis Gergelyről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 24./

2006. február 2.

A Szobraink Székelyudvarhelyen néven ismert rendezvénysorozaton egy olyan szoborról esett szó, mely már nem látható. Az előadáson Kápolnási Zsolt, az Eötvös József Szakközépiskola történelemtanára Petru Grozáról beszélt, életéről, pályafutásáról. Gróza Péter avagy a nagy átverés címen vezette be előadását. Petru Groza Hunyad megyében, egy Bácsi nevezetű faluban született 1889-ben. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, Lipcsében és Berlinben végzett, jogi doktori címet is szerzett. 1919-ben részt vesz a román alkotmányozó nemzetgyűlésben, képviselő lett, majd Erdély és a kisebbségekért felelős tárca nélküli miniszteri státuszt kapta. 1933-ban létrehozta a magyarul Ekés Frontnak nevezett pártot (Frontul Plugarilor), a neki tulajdonított, az Antonescu-diktatúra elleni véleménye miatt bezárták – két-három hétre. Szovjet nyomásra 1945-ben a Groza lett a miniszterelnök, úgynevezett demokratikus kormányt alakított. 1948 után Groza már csak szimbolikus státust képviselt, 1952-ben pedig Gheorghiu Dej lett a kommunista miniszterelnök. Groza 1958-ban halt meg és szülőfalujában temették el. Groza közös sorsról, közös jövőről beszélt, légies határokról, s az volt a véleménye, hogy a nemzetiségi kérdés magától megoldódik. 1946–1947 között rengeteg rendszerellenes letartóztatást, kivégzést hajtottak végre, és magyarellenes atrocitásokról is voltak. Székelyudvarhelyen 1974. március 9-én leleplezték dr. Petru Groza szobrát a Tamási Áron Gimnáziumhoz vezető út bal oldalán. A szobrot 1990-ben eltávolították. /(bb): Petru Groza, akinek Arany János a kedvence volt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./

2006. február 16.

Kós Károly életművének bemutatásával folytatódott Székelyudvarhelyen az Ergo Egyesület, az UFF és a Művelődési Ház által szervezett előadássorozat. A sokoldalú Kós Károly – építészként, íróként, újságíróként, politikusként egyaránt jelentős volt – pályafutását Tifán Magdolna, az Eötvös József Szakközépiskola tanára ismertette. A jeles életművet három szakaszra osztotta. Tifán Magdolna előadását Kós-hangfelvétel színesítette, melyen a művész két regényének születéséről beszélt. Az utolsó Kós-alkotás 1994-ben született meg, a siklódi templom ugyanis a nagy építész tervei alapján készült, így joggal mondható, hogy Kós Károly még halála után is alkotott. /Kápolnási Zsolt: Aki halála után is alkotott. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 16./

2006. június 5.

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum, az Ergo Egyesület és a Művelődési Ház által szervezett előadássorozat idei utolsó előadást tartották meg Székelyudvarhelyen. Az Emlékezés parkjában található Fráter György-szobor (Tóth Emőke szobrászművész alkotása) apropóján György barát életéről és munkásságáról Bálint Nándor történelem szakos tanár beszélt. Fráter György Utyezevics György néven született 1482 vagy 1484-ben. Megelégelve az udvari életet beállt a Buda melletti pálos szerzetesrendbe. Ekkor kapta a fráter, azaz barát megnevezést. 1530-ban János király királyi tanácsossá nevezte ki a barátot, majd királyi udvarbíró lett. Az 1542-es marosvásárhelyi országgyűlés már Erdély helytartójának ismerte el őt. A barátot kinevezték esztergomi érseknek. A zsoldos tisztek féltek tőle, meggyilkolására Sforza Pallavicini kapott parancsot. Az orgyilkosok 1551. december 17-én alvinci kastélyában ölték meg a bíboros politikust. /Kápolnási Zsolt: György barát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

2006. június 26.

Nemrég jelent meg az Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok V. kötete a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal gondozásában. Talán a szűkülő érdeklődés az oka, hogy a szerkesztők nem érzik ünnepnek az ötödik évkönyv megjelenését. A kötetben Róth András Lajos és Róth Edit Aranyosszék történetének csaknem két századát, Pakot Levente a házasságon kívüli születéseket vizsgálta Kápolnásfaluban, Szentegyházasfaluban, Lövétén és Homoródalmáson, Hermann Gusztáv Mihály Zsombori Józsefről, Forró Albert a reformátusok templomi ülésrendjéről, Tóth Levente az udvarhelyszéki reformátusok oktatásáról, Kolumbán Zsuzsánna az egyházmegyéket érintő megújulásról, Mihály János Kirulyfürdő történetéről, Novák István Károly az Udvarhely környéki fürdőkről közöl tanulmányt, Kápolnási Zsolt az egykori Udvarhelyi Híradót, Gidó Csaba a székelyföldi vasútépítést, Nagy Róbert Székelyudvarhely, az anyaváros közelmúltbeli gazdasági fejlődését választotta témául. /P. Buzogány Árpád: Ötödik Areopolisz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

2007. március 27.

Székelyudvarhelyen a Hagyományőrző Forrásközpontban nemrég újraindított előadássorozat keretében Zepeczaner Jenő a székelyföldi fürdőéletről beszélt, vetített képekkel illusztrálva kultúrtörténeti áttekintését. /Kápolnási Zsolt: Areopolisz szabadegyetem. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 27./

2007. október 4.

Gidó Csaba történész előadásával (Székelyföldi vasutak) indult újra a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban zajló előadássorozat. A múlt héten a sorozat 10. előadását tartotta Gyöngyössy János Székely templomerődök címmel. A vegyészmérnöki végzettségű, de a művészettörténetet tudományos szinten „művelő” előadó előadását a helyi Digital 3 Tv közvetítette. A székelyeknél az erődített építkezés nem annyira jellemző, mint a szászoknál, ennek több oka van: a 15-16. században a Székelyföld nagy részét még erdő borította, a gazdasági fejlettség kisebb volt a szászföldinél, ezért e terület nem jelentett nagy vonzerőt a portyázó török csapatok számára. A székely erődítések kezdete egybeesett a templomok késő gótikus átépítésével. Előbb egyszerű kerített templomok jöttek létre (Oklánd). A legfontosabb erődített templomhálózat a Székelyföldön a Brassó-Bereck útvonal mentén jött létre: Alsócsernáton, Zabola, Maksa, Feltorja, Uzon, Gidófalva, Sepsiszentgyörgy, Bölön. Ez volt az egyik legjelentősebb hadi és kereskedelmi útvonal. A háromszéki templomerődöket az 1473-as erős földrengés nagyon megrongálta, ugyanakkor az építmények datálását megkönnyíti e történelmi dátum pontos ismerete. /Kápolnási Zsolt: Udvarhelyi premier: TV-közvetítés az Areopolisz szabadegyetemen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 4./

2007. december 3.

1917. december 8-án történt Székelyudvarhelyen a város egyik reprezentatív emlékművének, a „Vasszékelynek” a felavatása. A szobor a 82-es gyalogezrednek állított emléket, melynek katonáit Udvarhely és Csík vármegyékből sorozták be. A „Vasszékelyt” Erdélyi István 82-es őrmester tervezte, a munkálatokban többen részt vettek a gyalogezred katonái közül. Az akkori emlékmű a 82-es székely bakát megmintázó szoborból állt, amely fölé egy négy oszlopon nyugvó ún. pagodát emeltek, melyet zsindelytetővel fedtek be. Ez a pagoda a szobor 1919-es lebontása után még sokáig fennmaradt, 1941-ben bontották le. A szobor talapzatán Embery Árpád gimnáziumi tanár verses sorai voltak kifaragva. A nyugati oldalon ez állt: „Trón s haza védelmében vassá válik a székely/ S hősi csodás tettét hirdeti hon s a világ!” A keleti felirat „Ojtoznál, Volhynia síkján s lent a Doberdón/ Ismer az ellenség s rettegi puskatusom!” volt, a déli pedig „Magyar testvéreim, ne féljetek,/ Míg napkeletre laknak székelyek!”. Végül az északi oldalon állt a maihoz hasonló felirat: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok…/ A hős halottak halhatatlanok!” Ozsvát Pál Fülöp D. Dénessel írt közös könyvükben (Vasszékely), ez áll: „azért nevezték Vasszékelynek, mert a 82-es székely katonát hősies magatartásáért akkoriban úgy nevezték”. Adományozni feliratos, a Szent Koronát ábrázoló plakettek segítségével lehetett, melyeket a tehetősebb polgárok vásároltak meg, és személyesen szegezhették fel azokat. A „Vasszékely” avató ünnepségén küldöttségekkel képviseltették magukat a vármegyék, városok, illetve a magyar honvédség alakulatai. Jelen volt Széll Kálmán kormánybiztos, a csíki és a háromszéki főispán is. A „Vasszékely” alig két évig állt a Deák tér közepén, 1919-ben Székelyudvarhelyen román csapatok állomásoztak, az év folyamán a szobrot lebontották. /Kápolnási Zsolt: A „Vasszékely” felavatása. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 3./ Emlékeztető: Székelyudvarhelyen 2000. márc. 15-én újra felállították a Vasszékely szobrát, Szabó János szobrászművész alkotását.

2007. december 12.

A középiskolások műveltségi vetélkedője, a Tudász december 11-én a megszokott helyszínen, a székelyudvarhelyi Digital 3 televízió nagystúdiójában zajlott, ahol nyolc erdélyi középiskola képviseltette magát. Bár Udvarhelyen már hagyománya van a középiskolai tanárok szervezte Tudásznak, a rendezvény mégis újdonságnak számított, hiszen első ízben mérték össze tudásukat a diákok országos szinten. Kápolnási Zsolt szervező, a székelyudvarhelyi Eötvös József Középiskola tanára elmondta, a vetélkedő szervezői tavasszal döntöttek arról, hogy országos szintű versennyé fejlesztik a Tudászt. A vetélkedőt a kolozsvári Báthory István Gimnázium csapata nyerte, második volt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. /Tudász tizenötödször. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12 . /

2013. 14.

Sztálin, Ceausescu, és Székelyföld névleges autonómiája
45 éve még autonóm státussal rendelkezett Székelyföld egy ré- sze, legalábbis papíron. A Maros Magyar Autonóm Tartomány történetét két diktátor határozta meg. Sokan ugyanis Sztálinhoz kötik a történelmi Székelyföldet felölelő közigazgatás régió létre- hozását, szétverése pedig egyértelműen Ceaucescu nevéhez fűződik. A kommunista korszak autonóm tartománya ma nem jelenthet mintát, mivel az önrendelkezés csak formálisan létezett.
Történelmi tény, hogy az 1952-es román alkotmányt Moszkvában hagyták jóvá, a székelyföldi régió pedig szovjet mintára született. A több mint 13 ezer négyzetkilométernyi területe a történelmi Székelyföld nagy részére kiterjedt, a magyar nyelvhasználat általánosnak számított. Gazdasági és politikai kérdésekben viszont Bukarestben döntöttek, tehát valós önrendelkezésről szó sem lehetett. A valós helyzetet egy korabeli szállóige jellemezte: „az autó magyar, de a sofőr román”. Kápolnási Zsolt székelyudvarhelyi helytörténész jól ismeri a kérdés szakirodalmát. Szerinte Stefano Bottoni és Novák Csaba Zoltán történészek a korszak legszakavatottabb ismerői. A román kutatók közül pedig a nacionalista Petre Turleat említi, de az ő munkája tudományos szempontból értékelhetetlen, mert a románok a térségen belüli teljes elnyomására helyezi a hangsúlyt, a magyaroknak pedig felrója a pozitív diszkriminációt, mondja Kápolnási.
Abban az időben nem a románok, hanem inkább a tartományon kívüli magyarok számítottak jogfosztottnak, és itt a Bolyai Egyetem 1959-es beolvasztását említette a helytörténész.
1960-ban átszabták a történelmi Székelyföldet felölelő régiót. Háromszéket Brassó tartományhoz csatolták, több román lakosságú községet pedig a Maros Magyar Autonóm tartománynak nevezett régióhoz rendelték. Ekkortól már csak az volt a kérdés, hogy mikor számolják fel a névleges önrendelkezést Székelyföldön. Ez 1968-ban következett be, amikor Ceausescu bejelentette az ország új közigazgatásáról szóló törvényt. Székelyföld területén három megyét hoztak létre: Hargita, Kovászna és Maros néven.
Duna Tv
Erdély.ma.

2014. 19.

Időutazás a száz éve kitört háborúba Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhelyen kiállítással emlékeznek az első világháború eseményeire.
Déd- és ükapáink háborúja volt az első világégés, ami száz évvel ezelőtt, 1914. július 28-án tört ki a Szerbiának küldött osztrák-magyar hadüzenettel.
Az évforduló alkalmából Székelyudvarhelyen a könyvtár, a múzeum és a polgármesteri hivatal szervezésében két kiállítást nyitottak meg, tartottak filmmaratont, illetve megemlékező ünnepélyt is.
Megnézheted, hol harcolt az üknagyapád
A Márton Áron téren felállított táblákra, illetve fényképfalakra szánjunk rá legalább egy negyedórát. Akit érdekel a történelem, illetve az, hogy mi is történt itt száz éve, az biztosan nagy érdeklődéssel olvassa, és nézi majd ezeket a táblákat.
A boldog békeidőkön túl induló időutazás végigvezet a szörnyű Nagy Háború több mint négy évén – ezek az évek alapjában változtatták meg az addig fennálló világrendet, a kelet-magyarországi kisváros, Székelyudvarhely mindennapi életét is.
Nemcsak az általános dolgokat látjuk a kiállításon, hanem a székelyföldi, székelyudvarhelyi eseményeket is – a híres 82-es gyalogezred katonáit korabeli fotókon, a fronton harcolva a Kováts Fényképészet jóvoltából.
Id. Kováts István jelentős időt töltött el a fronton, illetve több visszaemlékezésbe is beleolvashatunk, ezek szintén udvarhelyi vagy környékbeli egykori katonák feljegyzéseiből, leveleiből valók. A panókon több színes, átlátható, korabeli térkép is helyet kapott.
Szuronyok és repeszdarabok a könyvtárban
A háborús korszak tárgyi emlékeket több hónapon keresztül gyűjtötték Kápolnási Zsolt és Gidó Csaba történészek. A lélegzetelállító darabokat a könyvtár audiovizuális termében lehet megtekinteni, ez is megér egy részletes nézelődést.
A falakon korabeli kitüntetésekről szóló dokumentumok, különböző faldíszek, illetve fényképek vannak, de láthatunk monarchiabeli huszáregyenruhát és ulánus egyenruhát is.
Az üveglappal lefedett tárolókban vannak azok a tárgyak, amiért nagyon érdemes megnézni a kiállítást – ezek egy része a múzeumból származik, mint pl. az eredeti Vasszékely egy darabja, illetve osztrák, orosz és román szuronyok, bajonettek, de a többségét a város és a környék polgáraitól gyűjtötték a szervezők.
Többek között a mozgósítást elrendelő újság, az Udvarhelyi Híradó korabeli száma is megvan, de leszerelési igazolvány, kitüntetési javaslat is van a látnivalók közt.
Több térkép és nagyméretű fénykép ábrázolja megdöbbentő részletességgel a csatákat, illetve a katonák mindennapjait. Rohamsisakok, gyalogsági ásók, egy Mannlicher-puska és a hozzátartozó töltények, kulacsok, drótvágó, több töltényhüvely és repeszdarab van a kiállításon.
Egyikükre még az is fel van írva, hogy 1916. szeptember 14.-én lőtték ki Homoródszentpéter határában. Tiszti csákókat, illetve több sornyi kitüntetést is sikerült beszerezni a kiállításra, ahol egy 82-es sapkajelvény is van az egyik vitrinben.
A kiállítás még két hétig látogatható a könyvtárban – érdemes megtenni ezt a kis időutazást az első világháborúban. Nyilván nem egy örömteli téma, de nem árt tudni, hogy déd- és ükapáink hol és milyen körülmények között harcoltak a császárukért és királyukért, illetve haltak meg.
Katona Zoltán
uh.ro/kultura,Erdély.ma

2014. 26.

Örökség-lustra
Új folyóirattal jelentkezett a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum. Miklós Zoltán intézményvezetőtől megtudtuk, hogy részben a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által korábban kiadott Örökségünk című periodika hagyományait kívánják folytatni, részben pedig még tartalmasabb, a történettudomány, a régészet, a művészettörténet, a néprajz iránt érdeklődő olvasókat kívánják megszólítani.
A kiadvány 210x295 méretben, 64 oldalon, színes kivitelben, műnyomópapíron, hétszáz példányban látott napvilágot. A „lustra” elnevezés igencsak kifejező, gondolhatunk a Római Birodalomban tartott ötévenkénti népszámlálásokra, a protestáns iskolákban egykor szokásos napi létszámellenőrzésekre, de akik jártasabbak a székelység történelmében, tudják, hogy a mustrák, azaz a hadiszemlék alkalmával készült összeírások is ezt a nevet viselik. Mivel minden múzeumban zajlik tudományos kutatómunka, a látogatók tapasztalhatták, hogy évkönyvek, különböző szakkiadványok készülnek ezekben a műhelyekben, amelyek azonban nem a nagyközönséget, hanem a szakmát célozzák meg és szolgálják.
Ezek az „acták” igen gyakran többnyelvűek, kiterjedt láb- és végjegyzet-apparátussal rendelkeznek, hatalmas szakirodalom- és forrásjegyzéket is tartalmaznak, képi anyaguk pedig eléggé szegényes, mindig csak a legfontosabb dokumentumértékű felvételeket vagy reprodukciókat, épületek rekonstrukciós ábráit, illetve ásatások és régészeti lelőhelyek felvázolt alaprajzait tartalmazzák.
Az új lap főszerkesztője Kolumbán Zsuzsa, aki részt vett az Örökségünk című folyóirat létrehozásában és működtetésében is, most úgy gondolta, hogy új munkakörében – jelenleg a Haáz Rezső Múzeum történésze – egy évente két alkalommal megjelenő, múzeumi keretből finanszírozott lappal komolyan hozzájárulhat az intézmény munkájának népszerűsítéséhez. A Lustra szerkesztői között – a két fentebb említett szakember mellett – Róth András Lajost, Sófalvi Andrást és Veres Pétert találjuk.
A szerzők jelentős része az Örökségünk hasábjairól és más emlékezetes kiadványok révén ismert: Gyöngyössy János, Nyárádi Zsolt, Bicsok Zoltán, Mihály János, Hermann Gusztáv Mihály, Sándor-Zsigmond Ibolya, Lőrincz József, Vécsi Zoltán, Zepeczáner Jenő, Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt. A publikált cikkek között találni az Őrvidék és Székelyföld erődített templomai és települései közti hasonlóságokat és különbségeket taglaló dolgozatot, új ásatási és kutatási eredmények alapján írt tanulmányt (Homoródújfaluról), több írás Székelykeresztúr múltjába kalauzol, míg a Gidó Csaba és Kápolnási Zsolt által indított sorozat első írása a száz évvel ezelőtt kitört első világháború idejét, a világégést közvetlenül megelőző időszakot vizsgálja. A lap borítóján is a háború idejéből való, Kováts István-féle felvétel látható.
A főszerkesztő elmondta, hogy még ebben az évben megjelenik a Lustra második száma is. Igyekeznek majd tartani a rendszeres, évente kétszeri megjelenést. A folyóirat 10 lejes áron a múzeumban és alintézményeiben, illetve a székelyudvarhelyi könyvkereskedésekben lesz megvásárolható a mai naptól. Országos és nemzetközi, nagykereskedelmi terjesztésben nem gondolkodnak, de küldenek példányokat más városok múzeumainak, illetve azoknak a gyűjtőkönyvtáraknak, kutatóközpontoknak, egyetemeknek, amelyek reprezentatívak és fontosak.
Simó Márton, Székelyhon.ro

2015. 19.

Marosvásárhely fekete márciusára emlékeznek
Több helyszínen, különböző politikai alakulatok és civil szervezetek szervezésében emlékeznek Marosvásárhelyen a következő napokban a fekete márciusra a pogrom 25. évfordulóján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Kincses Előd, a huszonöt évvel ezelőtti események egyik szenvedő alanya szervezésében csütörtökön fél 11-től ökumenikus istentiszteletet tartanak a marosszentgyörgyi római katolikus templomban, 17 órától pedig Sütő András és Jakabffy Attila marosvásárhelyi sírjánál, a református temetőben koszorúznak. Az eseménysorozat 18 órakor, az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínházban zárul. Itt a Fehér januártól a fekete márciusig című filmet vetítik le, majd bemutatják Kincses Előd Fekete március című könyvének bővített kiadását. A kötetet és szerzőjét Boris Kálnoky, a Die Welt újságírója méltatja, beszédet mond Tőkés László EP-képviselő és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Az RMDSZ és háttérszervezete, a Bernády György Közművelődési Alapítvány március 20-án, pénteken 1990–2015. március 19–20. – Visszatekintés és jövőkép címmel szervez kerekasztal-beszélgetést.
A 10 órakor kezdődő szemináriumon olyan elismert történészek értékelik a 25 évvel ezelőtti eseményeket, mint Novák Zoltán és László Márton, a fekete március eseményeinek történeti feltárására törekvő, A szabadság terhe című könyv szerzői, Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Gabriel Andreescu, a SNSPA Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem történelem szakának egyetemi oktatója és Vasile Cernat, a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem oktatója.
A rendezvényen a civil társadalom és politikai élet jeles személyiségei is felszólalnak: Emil Constantinescu, Románia volt elnöke, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Király István, Kolozsváry Zoltán és mások.
A beszélgetés célja közös, befogadó identitás kialakítása, a gyűlöletbeszéd és a szélsőséges megnyilvánulások elleni együttes fellépés, hiszen, a szervezők meglátása szerint ezen magatartásformák csak ártani tudnak egy olyan multikulturális városnak, mint Marosvásárhely.
17 órától az alapítvány székhelyén a marosvásárhelyi eseményeket feldolgozó Fehér Könyv bővített, második kiadásának bemutatására is sor kerül, amelyet az 1990-es eseményeket idéző fotókiállítás és a Marosvásárhely fekete márciusa című film rövid változatának levetítése követ majd. A helyi és a megyei önkormányzat közös rendezvényen eleveníti fel a tragikus eseményeket.
Pénteken, március 20-án 13 órától a Kultúrpalota Tükörtermében Identitás, etnicitás, etnocentrizmus, nacionalizmus az Európai Unió jelenlegi kontextusában címmel szervez konferenciát, amelynek tíz meghívott előadója közül mindössze Eckstein-Kovács Péter kolozsvári ügyvéd-politikus képviseli az erdélyi magyarságot.
Szabadtéri kiállítás Székelyudvarhelyen
A forradalomtól fekete márciusig című szabadtéri kiállítással emlékezik az 1989-es forradalomra és az 1990-es marosvásárhelyi márciusi eseményekre a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, a Haáz Rezső Múzeum és az Areopolisz Egyesület. A tárlatot vasárnap, március 22-én 12 órakor nyitják meg a székelyudvarhelyi Márton Áron téren. A pannós kiállítást Kápolnási Zsolt és dr. Gidó Csaba történész állította össze Balázs Attila, Balázs Ferenc, id. Csedő Attila, Szabó Károly és Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi, valamint Ábrahám Zoltán és Vajda György marosvásárhelyi fényképészek archív felvételeiből. A kiállítást Novák Károly történész méltatja, majd megkoszorúzzák a művelődési ház melletti Sütő András-szobrot. Beszédet mond Lőrincz György író.
Riportok, sorozat az ETV-ben
A marosvásárhelyi tragikus eseményekre reflektál a héten az Erdélyi Magyar Televízió több műsora is. A Híradó a szerdán kezdődött sorozatban emlékezik a konfliktusra, történészek, értelmiségiek, politikusok közreműködésével. Csütörtökön 21.30-tól a témába illő Holtpont című riportfilmet láthatják a nézők. Március 24-én a Metszet című magazin is a marosvásárhelyi szomorú eseményekkel foglalkozik.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2015. 22.

Fekete március: kiállítás a Patkóban, koszorúk a Sütő-szobornál
„A marosvásárhelyi fekete március az erdélyi magyarság történelmében nem egy piros betűs ünnep, de a megemlékezésre időt, energiát kell szánni” – mondta el Miklós Zoltán, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója vasárnap délben a Forradalomtól Fekete márciusig című rendhagyó szabadtéri tárlat megnyitóján.
A negyed évszázada történt forradalmat és a Fekete március néven elhíresült marosvásárhelyi pogromot szemlélteti a vasárnap megnyitott rendhagyó szabadtéri kiállítás az udvarhelyi Patkóban. A téren összegyűlt emlékező közönségnek Novák Károly történész vázolta a generációk életét meghatározó eseményeket, melyeket Kápolnási Zsolt és dr. Gidó Csaba történészek választottak témaként az újabb rendhagyó köztéri tárlathoz. A tíz pannó a második világháború szörnyűségeit követő emberpróbáló időkből, Nicolae Ceaușescu diktatúrájából, a rendszerváltó eseményekből, a székelyudvarhelyi forradalomból és az azt követő márciusi könyves-gyertyás felvonulásokból nyújt egy szeletet a szemlélőknek. A lényegre törő információkat Balázs Attila, Balázs Ferenc, id. Csedő Attila, Szabó Károly és Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi, valamint Ábrahám Zoltán és Vajda György marosvásárhelyi fényképészek archív felvételei egészítik ki.
„Alig három hónappal a decemberi eufória után Marosvásárhelyről aggasztó hírek érkeztek. Székelyudvarhelyen ezen a téren március 17-én, 20-án és 22-én azóta is példátlan létszámú, óriási tömeg gyűlt össze, hogy együttérzésükről biztosítsák a marosvásárhelyi magyarokat” – idézte fel a történész a kiállítás tárgyát képező eseményeket, amelyek az utóbbi 25 év alatt mélyen belevésődtek az erdélyi magyarság tudatába. Miklós Zoltán hangsúlyozta, fontos, hogy az a generáció, amely immár történelmi távlatból tekint a kiállítás tárgyaként választott eseményekre, hiteles és objektív információkat szerezzen.
A csendes megemlékezés második felvonása a Művelődési Ház melletti Sütő András-szobornál történt, ahol Lőrincz György író a szerző barátjaként és az események részvevőjeként szólalt meg. „Saját fizikai létét, életét is kockáztatva állt – nem csak írásaiban – az erdélyi magyarság politikai csatározásainak élére, ott volt mindig a fősodrásban, legelöl. Most már sorsa ismeretében kimondhatjuk, hogy Sütő András élete árán is vállalta azokat az eszméket, amelyeket korszakalkotó műveiben vallott” – hangzott el beszédében. Az író rámutatott: Sütő András emlékével, életművével törődni nemcsak illendőség, de kötelességünk is. Ezt követően Bota Adrienn, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum tizenkettedikes diákja Nagy Gábor Sirató ének című versét olvasta fel. A csendes megemlékezés zárásaként koszorúkat helyeztek el a Sütő-szobornál.
Székelyhon.ro



lapozás: 1-27




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék