udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 9 találat lapozás: 1-9

Névmutató: Katona Kálmán

1999. február 9.

Radu Vasile miniszterelnök febr. 9-én kétnapos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. A kormányfőt több minisztere elkísérte útjára, köztük volt Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter. Orbán Viktor miniszterelnök tárgyalt Radu Vasilével. "A magyar kormány tényként kezeli azt, hogy Románia döntést hozott a Petőfi-Schiller kétnyelvű egyetem felállításáról, így a romániai önálló magyar egyetem visszaállítása is megtörténhet" - jelentette ki Orbán Viktor. Radu Vasile megerősítette, hogy a magyar-román miniszterelnöki találkozókat mindkét fél rendszerességgel képzeli el. Magyarország Csíkszeredán szeretne új főkonzulátust nyitni, nyilatkozta Orbán Viktor. A magyar fél szívesen fogadná, ha Budapesten román, Kolozsvárott pedig magyar kulturális intézet nyílna. Radu Vasilét és a román küldöttséget fogadta még Göncz Árpád köztársasági elnök, illetve Áder János, az Országgyűlés elnöke. A két kormányfő tárgyalása mellett magyar és román miniszterek is találkoztak. Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter vendége volt Traian Basescu román közlekedésügyi miniszter, akivel az autópálya mellett határátlépők megnyitásának ügyéről is tárgyaltak. Torgyán József magyar és Ioan Avram Muresan román mezőgazdasági miniszter tárgyalásainak végeredménye az, hogy megállapodtak: a jövőben a felvetődő kérdéseket jó szomszédokként és barátokként fogják megoldani. Torgyán szerint a vámemelés kérdése föl sem vetődött, s a románok is a kereskedelem fejlesztése mellett nyilatkoztak. Hámori József magyar és Ion Caramitru román művelődésügyi miniszter megállapodtak abban, hogy a kulturális együttműködésről szóló tervet a bukaresti magyar Kulturális Hét keretében írják alá. Eckstein-Kovács Péter romániai kisebbségvédelmi miniszter felkereste Magyar Bálintot, az SZDSZ elnökét. Ez alkalommal leszögezték: április folyamán a párt küldöttsége felkeresi Romániát. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 10., Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

1999. június 9.

A Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága /VET/ és a Házat-Hazát Alapítvány Reményforrás néven ezredvégi nagycsaládos mozgalmat kezdeményezett, melynek indító mozzanatát az 1848-49-es magyar szabadságharc 150. évfordulójához köti: október 6-án szerte a Kárpát-medencében nagycsaládos házakat avatnak. Neves szakemberek tanácsai alapján, 13+1 nagycsaládos ház épül a Kárpát-medence magyarok lakta tájain. A házterveket elbíráló bizottságot három jeles magyar építész alkotja: Csete György Magyarországról, Pásztor Péter Felvidékről és Zakariás Attila Erdélyből. A házak kivitelezését Lőrincz Kálmán vezetésével a Házat-Hazát Alapítvány vállalja magára. A helyszínek és a nagycsaládok kiválasztása a VET feladata. A mozgalmat köztiszteletben álló személyek tanácsadó testülete segíti, akik között ott található Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke és Tőkés László püspök, az MVSZ tiszteletbeli elnöke. A tizennégy ház felépítési költsége mintegy 100 millió forint. A magyar kormány miniszterei szinte kivétel nélkül támogatásra méltónak találták ezt a mozgalmat. Közülük egy, Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter egy ház költségeinek finanszírozását is vállalta. Ugyanilyen ígéretet tett dr. Hámori József miniszter, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részéről. Az első ház 1999. augusztus 18-ára, az MVSZ 61. születésnapjára készül el, felavatása okt. 6-án lesz. /Nagycsaládos házak épülnek a Kárpát-medencében. Reményforrás a nemzet felemelésére. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

1999. október 5.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök okt. 5-én este Aradra érkezett, ahol részt vett a Szabadság emlékmű új helyre szállításának alkalmából rendezett megemlékezésen. A magyar kormányfőt és küldöttségét csak Arad megye prefektusa és alprefektusa fogadta. Az eredeti tervek szerint a román és a magyar kormányfőnek együtt kellett volna részt vennie az emlékpark alapkőletételénél. Radu Vasile kormányfő azonban egyéb elfoglaltságra hivatkozva Valeriu Stoica igazságügy-minisztert bízta meg képviseletével, a magyar fél is követte a diplomácia szabályait, és úgy döntött, hogy az október 6-i ünnepségen a magyar kormányt Dávid Ibolya igazságügy-miniszter képviselje. A miniszter asszony Aradra érkezésekor vált ismertté, hogy a román kormányt - a néhány órával korábban elhangzott hivatalos bejelentés ellenére - nem Valeriu Stoica miniszter, hanem csak Arad megye prefektusa és alprefektusa képviseli. Dávid Ibolya az MTI-nek nyilatkozva elmondta: "Felemásra fog sikerülni az ünnepség, mert most magyarok fognak ünnepelni Aradon egy olyan forradalmat, amely nemcsak az övék volt, hanem Európáé is. De arra büszke vagyok, hogy a Szabadság-emlékmű darabjai kikerültek "fogságukból", és a román kormány kijelölte az emlékpark helyét." Az ünnepség alkalmával az aradi szakszervezetek művelődési házában a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata Varga Gábor Tábornokok című történelmi játékát adta elő. Ezúttal köszöntötték a 13 aradi vértanú jelen levő 27 leszármazottját is. A zsúfolásig megtelt terem hosszú percekig tartó tapssal fogadta a magyar kormányfőt. Dávid Ibolya felszólalásában hangsúlyozta, hogy a népek elnyomása elleni közös fellépésre kellene emlékezni. Az előadásra megérkezett Katona Kálmán magyar közlekedésügyi miniszter is, a tervezett emléktúrának megfelelően - kerékpáron. Orbán Viktor még este visszautazott Budapestre. /Makkay József: Kié 1848-1849? Orbán Viktor az aradi megemlékezésen A román kormányt csak prefektusi szinten képviselik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./ Az előadás kezdete előtt Dávid Ibolya miniszter asszony beszédet intézett az egybegyűltekhez, kérte, segítsék a minorita rendet a Szabadságemlékmű őrzésében és restaurálásában, sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a román miniszterelnök és igazságügyi miniszter nem jöttek el Aradra. Az előadás után Orbán Viktor három percig állt a sajtó rendelkezésére. Arra a kérdésre, hogy van-e politikai hátere a román vezetők távolmaradásának, azt válaszolta, hogy bizonyára van, hiszen maga az esemény is politikai töltetű. "A román miniszterelnök bizonyára nem akar nyilvánosan szembekerülni egy olyan fontos város helyi tanácsának akaratával, mint Arad" - kommentálta kollégája távolmaradását Orbán Viktor. Szerinte az Aradon zajló események előremutatóak és jó reményeink vannak arra, hogy a magyarok és a románok előbb-utóbb együtt is fognak ünnepelni. /(Péterszabó Ilona): Ilyen előadás még nem volt Aradon! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

1999. október 6.

Okt. 6-án Aradon a vértanú tábornokok kivégzésének 150. évfordulójára emlékező szertartást a minorita rend zsúfolásig megtelt templomában tartották. Az istentiszteleten, amelyet a romániai magyar történelmi egyházak nyolc püspöke mutatott be, jelen volt Dávid Ibolya igazságügyi, Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Homoki János honvédelmi minisztériumi államtitkár, valamint a magyar kormányfő felesége, Orbánné Lévai Anikó. Ott voltak az RMDSZ vezetői, élükön Markó Béla szövetségi elnökkel. Az istentisztelet megkezdése után a templommal szemben a Nagy Románia Párt mintegy száz híve gyűlt össze és hangos tüntetésbe kezdett. A nacionalista tüntetők román zászlókat lobogtattak és magyarellenes jelszavakat skandáltak. Az Arad megyei prefektus bejelentette, hogy a tervbe vett barátsági emlékpark alapkőletétele bizonytalan időre elmarad a két miniszterelnök távolléte, illetve a terület tulajdonviszonyainak tisztázatlansága miatt. A román külügyminisztérium szerdán nyilatkozatban intett arra, hogy az október 6-ával szembeni nemzeti érzékenykedést ajánlatos mellőzni, az aradi ünnepségekkel kapcsolatos hecckampány nem használ az ország tekintélyének. /Az alapkőletétel bizonytalan időre elmarad. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./ Az ellenzéki pártok jól szervezett provokációja volt az a nacionalista tüntetéssorozat, amellyel megzavarni igyekeztek Aradon az október 6-i megemlékezéseket. Az ígért többezres tömeg helyett csak mintegy száz tüntető gyűlt össze 6-án a minorita templomnál, ahol emlékező szentmisével kezdődött az ünnepségsorozat. A Nagy-Románia Párt és Iliescu pártja ifjúsági szervezetei vezetőinek irányításával "Ki a magyarokkal az országból!" "Ki a barbárokkal!" "Mi, románok vagyunk itt az örök urak!" jelszavakat kiabáltak. A délután kezdődő központi ünnepségig a csoport a város főutcáján vonult fel s alá, majd a városházától a Nagy-Románia Párt helyi szervezetének elnöke vezetésével indultak az aradi vár mellett lévő obeliszkhez. A tüntetők itt előbb az emlékműhöz vezető utat akarták elállni. Ekkor tárgyalások kezdődtek a kivezényelt rendfenntartó erők irányítójával. Ezek után maguk a rendőrök vezették a csoportot az obeliszk közvetlen közelébe, majd amikor az a veszély fenyegetett, hogy "a népharag" a helyszínre érkező magas rangú magyar politikusokat sem kíméli, a rendőrök az emlékmű mellett gyűrűbe zárták a hangoskodókat. A tüntetéseket engedély nélkül tartották, az aradi rendőrség azonban semmit sem tett semmit a romániai magyarokat és a magyarországi politikusokat obszcén módon gyalázó "hazafiak" eltávolítására. A tüntetők az érdeklődőknek készségesen elmondták: egész napi fáradságukért 150 ezer lejt (valamivel több mint 2000 forintot) és ingyenpálinkát kaptak. /Pénz és ingyenterápia a zavargóknak. Az ellenzék szervezte provokáció zajlott. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

2000. március 23.

Katona Kálmán magyar közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Hágában, a Vízügyi Világfórumon ismertette a magyar álláspontot a Tiszát ért szennyeződésekről. A fórumon jelen volt Romica Tomescu, Románia környezetvédelmi minisztere, aki elismerte, hogy szükség van a helyzet felmérésére, és együttműködést ígért a helyzet tisztázására. - A román illetékesek korábban arra hivatkoztak, nincs bizonyíték arra, hogy a tiszai halpusztulást a cián okozta volna. A román sajtó beszámolt arról, hogy a magyar környezetvédelmi minisztérium szerint a Tiszát ért ciánszennyezés a folyó élővilágában mintegy 6,5 millió dollár nagyságú kárt okozott. /Magyar-román miniszteri tárgyalás a Tiszáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

2003. október 7.

Okt. 6-án Aradon a tizenhárom vértanú kivégzésének 154. évfordulójáról emlékeztek meg az RMDSZ szervezésében. Az aradi Szabadság-szobor nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szabadság szimbóluma - mondta a helyi minorita templom udvarán a műemlék előtt rendezett ünnepségen Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke. A templomban mintegy 500-800 hívő ünnepi emlékező szentmisén vett részt. A meghívott szónok Csiszér Albert, brassói római katolikus kanonok volt. A szertartáson jelen volt Lévai Katalin, az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Komor Levente honvédelmi államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul, valamint az RMDSZ csúcsvezetősége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel. - Az aradi vértanúk emlékétől nem kell félniük a román politika szereplőinek, hiszen az egykor kivégzett tábornokok az oszthatatlan szabadság eszméjéért adták életüket - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Aradon tartott emlékünnepségen. A helyszínen mintegy kétezren gyűltek össze. Markó Béla megállapította: az elmúlt hetekben kiderült, hogy a tizenhárom vértanú tábornoktól még ma is félnek egyesek. "Ki fél ma ezektől a nagyszerű férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért? A román miniszterelnök? A román államfő? A román politikusok? Úgy tűnik, hogy igen", utalva arra, hogy az elmúlt hetekben román részről éppen azt az érvet lehetett hallani: az aradi Szabadság-szobor felállítása feszültséget kelt, s hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elveszítheti emiatt a választásokat Erdélyben. "Ezek szerint az 1848-as szabadságharc hőseinek még ma is van akkora hatalmuk, hogy meg tudnak buktatni egy román kormánypártot" - mondta ironikus hangon Markó Béla, hozzáfűzve: "Tragikomikus, hogy a huszonegyedik század elején a román hatalmasságok még mindig ennyire rettegnek mártírjainktól." Markó leszögezte: a Szabadság-szobornak állnia kell! "Mi nem örülünk a megbékélési park (román részről felvetett) ötletének, mert a Szabadság-szobor egymagában is kifejezi a megbékélés gondolatát" - fűzte hozzá. "Még nem vagyunk igazán szabadok, nem vagyunk igazán egyenlőek, és távolról sem vagyunk még testvérek" - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Lévai Katalin miniszter beszédében kifejtette: az 1848-as szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amit ápolni és oltalmazni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége. A szabadság nem lesz kevesebb, ha megosztják, egy nép szabadságát csak erősítheti a többi nép szabadsága. A népeknek szükségük van egymásra, különösen, ha egymás szomszédjai - mondta a szónok. Tokay György, az RMDSZ Arad megyei képviselője felmutatott egy fémcsavart, amely a Szabadság-szobor elemeit tartotta össze több mint száz éven át. Ez a tárgy - mondta - azokat az embereket jelképezi, akik csavarként tartják egybe a szabadság eszméjét. A szeretet és a megértés szavait addig kell ismételni - hangoztatta a magyar honatya -, amíg mindenki meg nem érti azokat. Ha ez így lesz, végül a szobor is a helyére kerül. Románul fordulva az egybegyűltekhez megállapította: a románoknak és a magyaroknak tisztelniük kell egymás mártírjait. Tokay utalva arra, hogy az RMDSZ irányvonalával szembenálló magyar csoportok külön megemlékezést tartottak az előző napon ugyanezen a helyen, hangsúlyozta: "Elegen vagyunk, hogy bízzunk a túlélésünkben, de kevesen ahhoz, hogy hagyjuk magunkat megosztani." /Markó: A Szabadság-szobornak állnia kell! Közel kétezren emlékeztek Aradon a tábornokokra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ A vesztőhely bejáratánál maga Gheorghe Tica aradi rendőrfőkapitány fogadta a hazai, illetve külföldről érkező zarándokokat. A parancsnok ellentmondást nem tűrő hangon szólított fel mindenkit, akinél magyar zászlót látott, hogy tegye táskájába a lobogót, ellenkező esetben nem mehet az obeliszkhez. Kijutott a rendőrkapitányi szigorból a Kecskemétről kerékpáron érkező 16 gimnazistának is, akik szintén csak úgy kerekezhettek be a vesztőhelyre, ha elrejtették zászlóikat. A hatósági intézkedésen leginkább Katona Kálmán MDF-alelnök, korábbi közlekedési miniszter lepődött meg, aki a 16 magyarországi gimnazistával együtt tette meg Aradig a 200 kilométeres távolságot. Már csak azért is oka volt az értetlenkedésre, mivel a vesztőhely bejáratától mindössze húsz méterre két magyarországi férfi senkitől sem zavartatva árulhatta - 150 ezer lej vagy ezer forint ellenében - a magyar zászlót. /A "rettegett" mártírok a román hatalomnak üzentek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

2006. szeptember 30.

Október 1-jén önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon, immár ötödször a rendszerváltozás óta. Az értékelések szerint Budapesten a korábbiaknál is keményebb versenyt vívnak egymással néhány kerületi polgármesteri posztért, s Demszky Gábor (SZDSZ) főpolgármesteri széke is labilisabb, mint valaha. Az elemzők úgy vélik, az utóbbi hetekben nyilvánosságra került Gyurcsány-beszéd következtében kialakult belpolitikai válság hatására a helyhatósági választásokon nem a polgármesterekre és az önkormányzatok majdani tagjaira összpontosul elsősorban a figyelem. Demszky Gábor 16 éves teljesítményével a koalíciós szavazók egy része is fölöttébb elégedetlen. A másfél évtizedes balközép kormányzás alatt Budapest legjelentősebb kereskedelmi útvonalai elsorvadtak, a belső negyedek lakosságát a benzingőz fojtogatja. Demszkyvel szemben fellép Tarlós István független, Katona Kálmán (MDF) és Zsinka László (MIÉP). A megyei jogú városok felén az elmúlt napokban kormányellenes tüntetések söpörtek végig. Az MSZP igyekezete hetek óta arra irányul, hogy bebizonyítsa: az utcai demonstrációkért egyedül a békétlenséget szító Orbán Viktor a felelős. /Önkormányzati választások Magyarországon. Fidesz: Demszky bukása kiütéses győzelem lenne. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2010. november 7.


Neves szülötteire emlékezett Pécska
A város neves szülöttei közül gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) magyar vallásügyi és közoktatási miniszterre és Mester János (1879–1954) jezsuita szerzetesre, tanítóképzői főiskolai tanárra emlékeztek szombaton Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület szervezésében.
A hagyományos Klebelsberg-napnak nemcsak az adott külön jelentőséget idén, hogy november 13-án lesz az államférfi születésének 135. évfordulója, hanem az is, hogy tíz éve állították fel a pécskai római katolikus templomkertben Jecza Péter néhai temesvári szobrászművész alkotását, a bronzból öntött Klebelsberg-szobrot. A jubileumi évfordulóra nem jöttek el olyan sokan, mint a szoborállítási ünnepségre – jegyezték meg az emlékrendezvények rendszeres résztvevői –, de azért voltak szép számban érdeklődő értelmiségiek a 2-es számú általános iskola dísztermében.
Klebelsberg Kunó ugyan Pécskán született, de utána nem sok köze volt a Maros menti nagyközséghez (ma már városhoz). „Két hónaposan vitték el innen, amikor huszárszázados édesapját lovasbaleset érte, amitől egy év és hat hónap múlva meghalt. Valószínű, hogy sosem tért vissza, de 12 éves korában valaki a családból járhatott erre, mert az anyakönyvi bizonyítványában, amit a román állami levéltár aradi fiókjában őriznek, van egy bejegyzés 1877-ből vagy 1878-ból. Bizonyára akkor kértek egy másolatot róla” – mesélte Nagy István főszervező, a közművelődési egyesület elnöke. Az elszegényedett grófi családból származó, részben tiroli gyökerű kultúrdiplomata emlékét őrzi Pécskán az 1996-ban a katolikus templom falán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet által elhelyezett emléktábla.
Ujváry Gábor, a Kodolányi János Főiskola tudományos rektor-helyettese előadásában kiemelte, hogy Klebelsberg fokozatosan emelkedett a ranglétrán, ezért ismerte a közigazgatás csínját-bínját, és hogy ő volt a Bethlen István-kormány egyetlen, mindvégig hivatalban lévő minisztere (1922 és 1931 között, de előtte bő fél évig belügyminiszterként is dolgozott). Az iskolahálózat kiépítése, az analfabetizmus visszaszorítása, a népművelés, az alacsonyabb rétegek szellemi felemelkedése köszönhető neki. Hangoztatta, hogy „a kulturális diplomáciának meg kell előznie a politikai diplomáciát”, és elérte, hogy a kultúra és a közoktatásügy az egyik legjobban finanszírozott ágazat legyen. „Mindezt nagyon nehéz időszakban, Trianon után, amikor a nemzetközi közvélemény is Magyarországot életképtelen államnak tartotta elveszített területei miatt. De ekkor több mint ötezer iskolát hozott létre, megalapította a külföldi magyar kulturális intézeteket, amelyekbe fiatal magyar művészeket küldött állami ösztöndíjjal” – világított ár Ujváry Gábor, majd az egykori minisztert idézte, aki szerint „a politikai Trianonba bele kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne”. Aktív korában sok bírálat érte Klebelsberget a közművelődésre fordított vélt túlköltekezések miatt, de ő tartotta magát ahhoz, hogy inkább a kultúrára áldozzon az állam, semmint a fegyverkezésre, mert „a kulturális diplomáciával több mindent el lehet érni, mint a hagyományos diplomáciával”. Emellett kitartott, mert nem akart „kultúrpolitikai Nagymajtény, vagy Világos” részese lenni. „Lassan megtérülő befektetés az oktatás, de busásan megtérül” – mondta Ujváry Gábor. Klebelsberg államférfiúi nagyságát az jellemzi a legjobban – tette hozzá –, hogy tisztában volt a korlátaival, nem akart mindenben ő maga dönteni, hanem szakemberekkel vétette körül magát, és azokra hagyatkozott.
Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul köszöntő szavai után Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója emlékezett a szoborállítás történetére. 1999-ben több mint egy tucat diákkal és Katona Kálmán akkori környezetvédelmi, közlekedési és hírközlési miniszterrel kerékpártúrát szervezett Aradra, a 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulójára, és az emlékünnepség előestéjén Pécskán Heinrich József akkori plébános látta vendégül a csapatot. Továbbindulás előtt látta a templom falán a Klebelsberg-emléktáblát, és akkor megszületett az elhatározás a szoborállításra. A technikum akkori és volt diákjai adták össze a pénzt a szoborra, amit Pokorni Zoltán akkori magyar tanügyminiszter avatott fel. „A szobornak ma is olyan a kisugárzása, mint tíz évvel ezelőtt, és hű mása Kunónak, aki valóban egy ilyen morcos, kubista tekintetű kemény ember volt, aki ötezer iskolát kitalált, pénzt szerzett hozzá, és utána ellenőrizte. Azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy köszönjétek meg Klebelsbergnek, hogy ennyi tantermet épített, különben a nagyszüleitek analfabéták lettek volna, a szüleitek talán jártak volna iskolába, de belőletek biztos nem lett volna középiskolás vagy főiskolás hallgató” – mondta az igazgató.
A rendezvény második felében Mester Jánosra emlékeztek a jelenlévők, a pécskai és szegedi leszármazottak, hozzátartozók. Bella Ibolya, a 2-es iskola vallástanára és Pakott Géza farkaslaki származású szegedi jezsuita atya a rend történetéről és tevékenységéről értekezett, és előadást tartott a makói Bogoly József Ágoston irodalomtörténész. „1994-ben a Temesvári Ormós Zsigmond Társaság avatott emléktáblát a Pécskán született Ormósnak, 1999-ben a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület a névadójának, és ott éreztük a helyét Mester János emléktáblájának is, aki tavaly kapott egy emléktáblát, de az a családi háza helyén álló ház falára került – mondta Nagy István. – A sort folytatni fogjuk, hiszen a nagybányai festőiskola egyik jeles tagja, Nagy Oszkár is itt született. Ápolnunk kell a múltunkat, mert aki a múltját elfelejti, az elvész, és látjuk, hogy a múltunk elfeledtetéséért egyesek ádáz küzdelmet folytatnak.”
Mester János Pécskán született, de hatodik osztálytól Zádorlakra íratták iskolába, hogy németül tanuljon; Rómában végezte az egyetemet, Belgiumban volt szerzetes, de 1921-től 1950-ig Magyarországon oktatott pedagógiát, pszichológiát és filozófiát. Nagy István szerint a jezsuita szerzetes kedvenc mondása – amely az emléktáblára is felkerült – mindenkinek irányadó lehetne: „Úgy kell élnünk, ahogy hiszünk, mert különben úgy kezdünk hinni, amint élünk”.
Mester János életútját Oláh János szegedi nyugalmazott főiskolai tanár –, Mester János kutató – dolgozatának felolvasásával mutatták be. De minden jelenlévő megkapta azt az alkalomra készült füzetet, amely Mester Jánosnak a rendjéről 1941-ben írott tanulmányát tartalmazta, de Loyolai Szent Ignác életét és művét is bemutatta.
Az emléktáblát Dr. Horváth László budapesti és Bacsilla Sándor pécskai iskolaigazgatók leplezték le, és Király Árpád marosi főesperes és Czeglédi Ferenc helyi plébános áldotta meg.
A Pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület köszöni a Nyugati Jelen médiatámogatását, valamint a Városháza és tizenhat pécskai család támogatását, amelynek köszönhetően megtarthattuk a rendezvényt, és emléktáblát helyezhettünk el Mester János emlékére, amelyet Tóth János kőfaragó készített. Pataky Lehel Zsolt
www.nyugatijelen.com
Mester János /Magyarpécska, 1879- Budapest, 1954/ Erdély.ma

2014. október 9.

A mesterség is lehet hivatás
Az egykori erdélyi református püspök, Szász Domokos nevét vette fel az Orbán Viktor által Kolozsváron felavatott új magyar nyelvű szakiskola. A mérföldkőnek számító eseményen a magyar miniszterelnök úgy fogalmazott: eljött az ideje az erdélyi magyar szakoktatási rendszer megújításának. 
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke avatta fel október 3-án Kolozsváron a Református Kollégium szeptemberben indított szakoktatásának új épületét. A tízéves jogvita után az Erdélyi Református Egyházkerülethez visszakerült épületet 1895-ben építtette az egyházkerület akkori püspöke, Szász Domokos. Az új református szakiskola a jeles egyházi vezető nevét viseli.
Orvos és gázszerelő: egyformán fontos
„A Magyarország határain kívülre irányuló támogatások többségét oktatásra és nevelésre fordítjuk. Ez így helyes, ha a cél a nemzet megmaradása és gyarapodása” – fogalmazott Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök a Kárpát-medencei magyar középiskolai, kollégiumi rendszer és a magyar nyelvű felsőoktatás megteremtése és megszilárdítása után fontosnak tartja a magyar nyelvű szakoktatás újjáélesztését. „Az egyházi intézményeknek mindig készen kell állniuk, hogy megfeleljenek az új idők kihívásainak. Ez a kihívás Erdélyben ma azt jelenti, hogy élesszük újra a magyar nyelvű szakoktatási rendszert.” A református egyháznak az erdélyi magyar oktatásban betöltött szerepét ecsetelve a miniszterelnök így fogalmazott: „Minden szakma becsülete két olyan pilléren áll, amely mélyen gyökerezik a protestáns hagyományokban: képzés és hivatás. Felszínre kell hoznunk a képzés és a hivatás eredeti értelmét. Ezekre pedig leginkább azok hivatottak, akik még ismerik e szavak valódi értelmét.”
Orbán Viktor hosszan beszélt a különböző szakmák és mesterségek becsületének visszaszerzéséről. „Hibát követünk el, amikor a hivatás fogalmát szakmákhoz, és nem emberekhez társítjuk. Valójában mindenki hivatást gyakorol, aki felelősségteljesen végzi munkáját, és lelkiismeretesen dolgozik. Olyan városban, ahol nem lelkiismeretes emberek gyűjtik össze a szemetet, vezetik a buszokat és nyírják a füvet, senki sem élne szívesen és hosszú ideig.” Az embernek nemcsak az orvosát kell nagy körültekintéssel megválasztania, hanem a gázszerelőjét is, ennek ellenére ma is gyakran értetlenséget szül, amikor egy foltozott nadrágú, olajos kezű ember saját munkájára hivatásként tekint. Pedig a protestáns értelmezés szerint a hivatás Istentől kapott elhivatás, amelyet mindenkinek a saját szakterületén kell betöltenie: fodrászként, vízszerelőként, politikusként, atomfizikusként. „Egy hazának sokféle mesterségre van szüksége” – summázta a magyar miniszterelnök.
Mentés végveszélyben
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint az erdélyi magyar közösség újra kezébe vette gyermekei taníttatását, miután felismerte a végveszélyt: lassan elfogynak az egy-egy szakmát mesteri fokon művelő emberek. Napjainkra érett be az a kommunista időszakbeli riogatás, hogyha a gyerek nem tanul, kollektivista vagy gyári munkás lesz. A rendszerváltás utáni egyetemi dömping rátett egy lapáttal a mesterségek gyors elértéktelenedésére, elhitetve a közvéleménnyel, hogy csak az számít megvalósításnak, ha valaki mérnök, tanár vagy orvos lesz. Ez oda vezetett, hogy fiataljaink több egyetemi diploma birtokában is kiszolgáltatottakká válnak, nem találnak munkát. Erdély szórványvidékein a helyzetet az is súlyosbította, hogy alig léteznek magyar nyelven oktató szakiskolák.
Ezen igyekezett változtatni a református egyház. A püspök kijelentette: az anyaország támogatása nélkül a református kollégium és az egyházkerület együttes akarata ellenére sem jött volna össze az új szakiskola. „Nem egészen tíz hónappal ezelőtt fordultam Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Ő nem csak megértett, és hátba veregetett, hogy így tovább, püspök úr, hanem szavait tett is követte” – mondta a püspök. Az iskolaavatás ünnepi pillanataiban Kató Béla nem felejtett el szólni a szakoktatás körüli dilemmákról sem: „Az igazi kérdés: sikerül-e megváltoztatni itthon a szakoktatást övező negatív hozzáállást? Én hiszem, hogy igen! Egyetlen gyereket sem hagyunk elveszni.”
Csillagos tanműhelyek
A Székely Árpád igazgató által vezetett kolozsvári Református Kollégium szűk egy évvel ezelőtt úgy vállalta fel az új tanintézet létrehozását, hogy az alapozás idején tucatnyi kérdésre még nem ismerték a választ. A tanfelügyelőség, a magyar főkonzulátus, Kolozsvár magyar alpolgármestere, az RMDSZ oktatási főosztálya és az Erdélyi Református Egyházkerület informális találkozói után hosszú ideig nem mozdult semmi, hiszen egyetlen biztos pont volt a történetben: a visszakapott egykori szeretetotthon lelakott, tönkrement épülete. Felújítására és az iskola beindítására azonban a román állam nem adott pénzt. Az időközben korrupció vádjával letartóztatott magyar főtanfelügyelő-helyettes, Péter Tünde volt az iskolaindítás legfőbb világi támogatója, ő segédkezett a különböző tanügyi engedélyek beszerzésében.
Az iskola elindításához tehát nélkülözhetetlenné vált a magyar állami támogatás: információink szerint magyarországi költségvetési forrásokból 600 ezer euróval támogatták az iskolaépület teljes felújítását és berendezését. A Szász Domokos szakiskolát nemcsak külsőleg, hanem berendezésében is a kor követelményei szerint újították fel és rendezték be. A szakácsképzést szolgáló modern konyha a legelegánsabb étterem konyhája is lehetne, az elektronikus műszerekkel felszerelt tanműhelyek is jól képzett elektronistákat ígérnek. A szakmai és elméleti oktatást nagyszerűen felszerelt laborok is biztosítják. Kató Béla püspök szerint sikerült kedvező áron beszerezni a szükséges felszerelést, ilyen szempontból is sikertörténet az egykori szeretetotthon gyors ütemű felújítása és átadása.
A jó képzés cégérdek
Az eredeti elképzelés szerint a kolozsvári Református Kollégium lelkész-tanára, Kovács Tibor lett volna az új szakiskola igazgatója, a megyei tanfelügyelőség azonban a mindössze három osztályból álló új tanintézet élére nem hagyott jóvá külön vezetőt, így a fiatal lelkész a püspökség megbízottjaként felel a szakoktatási vonalért. A szeptemberben 79 gyerekkel, román tanfelügyelőségi és minisztériumi engedéllyel hivatalosan elindított három szakiskolai osztályban 30-an szakácsnak, 23-an fodrásznak tanulhatnak, 26-an pedig két szakmát is elsajátíthatnak: az elektronista képesítés mellett gáz-vízszerelői szakmunkásdiplomát kapnak.
Az elmúlt időszak egyik sok ismeretlenes feladványa volt a szaktanárok, mesterek alkalmazása. A kolozsvári magyar szakemberhiánnyal járó gondokat az is súlyosbította, hogy a kollégium három szakiskolai osztályra senkinek sem tudott főállást ajánlani. Ilyen körülmények között a püspökség kedvezményeket biztosított az ott tanító magyar szakembereknek. A szakácsosztály oktatását elvállaló szakember-vállalkozó, Kovács Zsolt mesterszakács, a Mikó étterem üzemeltetője például megkapta az iskola diákjainak étkeztetési jogát: az ő cége szállítja a bentlakóknak és az iskolában étkező kisebb osztályok diákjainak a napi menüt. A fodrászoktatásra is sikerült tanári diplomával rendelkező magyar vállalkozót találni Somkodi Noémi fodrászoktató tanár személyében, az elektronikai szakra pedig eddig román iskolában oktató magyar mérnök-tanár, Katona Kálmán jelentkezett, akinek régi álma magyar szakiskolában tanítani. Hozzájuk társul Béner István víz-gázszerelést oktató mérnök-tanár, doktorandusz is.
Kovács Tibor szerint ebben a tanévben véglegesítik azon kolozsvári cégek körét, ahol a diákok a szakmai gyakorlatot végzik. A hároméves szakiskolai képzésben ugyanis az első év inkább elméleti képzést jelent, és csak második évtől kötelező az állandó szakmai gyakorlat egy vállalati telephelyen. A kezdeti tartózkodások ellenére potenciális partnerekben nincs hiány. Az ünnepélyes avatón az Emerson multinacionális cég kolozsvári igazgatója, Hopka Balázs elmondta: ma már egyetlen nagy cég sem várhatja, hogy az iskolák futószalagon szállítsák neki a jobbnál jobb szakmunkásokat. Ehhez partneri viszonyt kell kiépíteniük az oktatási intézményekkel, s ebben a törekvésben az Emerson élen jár.
Kijárat a zsákutcából
A szakiskola természetesen nem jelenti a továbbtanulás zsákutcáját. A három éves képzés után a szakmunkásdiplomával rendelkezők beiratkozhatnak egy líceum 11. osztályába, esti vagy nappali tagozatra. Kovács Tibor örömmel nyugtázza, hogy sok fiatal eleve azért iratkozott a magyar szakiskolába, mert szakmát akar tanulni. Közülük többen is megállnák a helyüket a kollégium líceumi osztályaiban, sok a jó képességű gyerek, tehát eleve tévhitnek bizonyul, hogy szakmát tanulni csak a leggyengébbek jönnek. „Akinek jó a kézügyessége, de nem megy neki túl jól a matek, nem feltétlenül buta gyerek. Mindössze annyit jelent, hogy 5-8. osztályban mindenkit egyforma szempontrendszer szerint bírálnak el, nincs pályaalkalmassági előkészítés. Ez a rendszer alapos változtatásra szorul” – fogalmaz a kolozsvári magyar szakiskola új egyházi vezetője. A Szász Domokos szakiskola már ezen az úton jár.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)



lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék