udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 14 találat lapozás: 1-14

Névmutató: Kelemen Kinga

2000. november 3.

Az Állami Magyar Színház /Kolozsvár/ nov. 4. és 11. között ad otthont a Harag György-emléknapoknak. A rendezvény fő támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Tompa Gábor, a magyar színház igazgató-főrendezője a sajtó képviselőinek elmondta: Harag az egyetemes magyar színjátszás nagy egyénisége volt. Idén emlékeznek Harag György halálának 15. és születésének 75. évfordulójára. A rendezvény meghívottai: a budapesti Vígszínház, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Teatrul de Comedie Bukarestből. Bemutatják a Nánay István által összeállított Rendezte: Harag György című könyvet, a Metz Katalin által írt Forgószélben. Harag György, a rendező-mágus című kötetet, valamint A buszmegállótól a játszma végéig - A kolozsvári magyar színház tizenkét évada (válogatta és sajtó alá rendezte Kelemen Kinga) című munkát. /Nánó Csaba: Harag-György emléknapok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

2000. november 13.

A Harag Napok keretében nov. 10-én vetítéssel bemutatták Osztrovszkij Vihar című darabját, Harag György rendezésében. A művet a győri Kisfaludy Színház adta elő 1979-ben, és akkoriban hatalmas sikert aratott, a főszerepben Bács Ferenccel. Nov. 11-én, a rendezvény zárónapján, két változatban is látható volt Csehov Cseresznyéskertje. A vetítésen a marosvásárhelyi Nemzeti Színház 1985-ös előadása idézte fel Harag György hattyúdalát, majd este, stúdióelőadás keretében, a kolozsvári társulat mutatta be ugyanazt a színművet Vlad Mugur rendező elképzelésében. Bemutatták A buszmegállótól a játszma végéig című kritikai összeállítást, amelyet Kelemen Kinga szerkesztett. /Nánó Csaba: Véget ért a Harag György-emléknapok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

2000. december 27.

Dec. 27-én adják át Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban a Bánffy Miklós-vándordíjat. A Marsall Kft. által felajánlott díjat immár kilencedik alkalommal ítéli oda a színház Művészeti Tanácsa a tavalyi évad legjobb művészi teljesítményéért. A díjat Senkálszky Endre érdemes művész, az előző év kitüntetettje nyújtja át. /(Kelemen Kinga): Kardos M. Róbert Bánffy-Díjat vesz át. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

2002. december 13.

Dec. 12-én a kolozsvári Állami Magyar Színházban kiosztották az évad művészeti díjait. A technikai díjat Maier Sándor, a világosító tár vezetője kapta. Tompa Gábor igazgató kifejtette: azokat díjazták, akik minimum öt szavazatot értek el. A díjazottak Bács Miklós, Keresztes Attila, Fodor Edina, Nagy Dezső, Csíky András, Bíró József, Kelemen Kinga, Hatházi András, Kézdi Imola. Debüt-díjat kapott Tyukodi Szabolcs. A Bánffy Miklós-vándordíjat Dimény Áron veheti át. Idén kezdte meg, a színháztörténelemben egyedül álló jelenségként, 65. színházi évadját Senkálszky Endre érdemes művész, akit szeretettel ünnepeltek az egybegyűltek. /Köllő Katalin: Nívódíjak a sétatéri színházban. Színháztörténeti pillanatok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2006. május 2.

A Woyzeck című előadást követően került sor április 29-én Kolozsváron az Állami Magyar Színházban a társulati díjak immár hagyományossá vált kiosztására. A műszaki díjak kategóriában az „ezüstérmet” Molnár Tibor színpadmester és Tenkei Tibor szcenikus, a műszaki fődíjat pedig Maier Sándor fővilágosító vehette át. Különdíjban részesültek Vallasek Magdolna jogtanácsos és Kovács Kinga szinkronfordító, igazgatói titkár. A „Profizmus”-díjat Borsos Levente művészeti titkár és főügyelő, valamint Kelemen Kinga dramaturg, a színház Management, Marketing&Pr. irodájának vezetője kapta meg. A művészeti díjak kategóriában díjazásban részesült Varga Csilla (A kék csodatortában nyújtott alakításáért), Fodor Edina (A kék csodatorta, Krimi), Sinkó Ferenc (a Bacchánsnőkbeli Dionüszosz alakításért), Orbán Attila (Bakkhánsnők, Velencei terecske), Bács Miklós (Velencei terecske, Woyzeck), valamint Hatházi András a Woyzeckben nyújtott Ezreddobos és a Bolond alakításáért. Díjat kapott Keresztes Attila rendező is, A kék csodatorta, valamint az Egyszer kettő néha sok című előadások rendezéséért. A társulat díját megosztva Hatházi András és Bogdán Zsolt kapták, mindketten a Woyzeckben nyújtott alakításukért. Bogdán Zsoltnak ítélték a tavalyi évad Művészeti fődíját is. Ezután Tompa Gábor ismertette a Bánffy Miklós Vándordíj és a Vlad Mugur Vándordíj nyerteseinek nevét. Az előbbi díjat az évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményéért, az utóbbi, idén alapított díjat a legjobb vendégművészi teljesítményt értékelendő ítélik oda. A Bánffy Miklós Vándordíjat idén Kézdi Imola színésznő, a Vlad Mugur Vándordíjat pedig Mihai Maniutiu rendező veheti át a Harag György Emléknapok keretében, május 5-én. A művészeti díjakat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Bánffy Miklós Vándordíjat pedig a Marshall Kft., és annak vezetője, Ambrus Csaba ajánlotta fel. /Átadták az elmúlt évad Művészeti Díjait. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

2009. április 30.

Az erdélyi magyar táncművészet helyzetképe, illetve a 20. századi magyar tánckutatás erdélyi vonatkozású eredményei kerültek terítékre a Tánc Világnapja alkalmával szervezett tudományos ülésszakon a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Tranzit Alapítvány által szervezett „Az erdélyi magyar táncművészet és tánctudomány az ezredfordulón” elnevezésű tudományos konferencián. Horváth István, a szervező intézet vezetője hangsúlyozta: ki kell lépni az elmúlt évtizedek kisebbségpolitikája által létrehozott skanzenbe zártságból egy sokkal tágabb, a tánc másfajta funkcióit is kereső táncművészet irányába. Laskay Adrienne a Magyar Opera 19. és 20. század eleji tánc „repertoárját” ismertette, Juhász Csilla a Passeggio Historikus Együttes koreográfusa pedig a reneszánsz táncról beszélt. Az előadások kitértek a Romániai Magyar Néptánc Egyesület működésére is. A Deák Gyula által vezetett Háromszék Táncegyüttes keretében jött létre 2005-ben az M Stúdió elnevezést viselő mozgásszínházi műhely. Uray Péter, M Stúdió művészeti vezetője hangsúlyozta, a mozgásszínház műfaja olyan alkalmazott terület, amely bármiből építkezhet a harcművészetektől a balettig, a kortárs táncműfajokon át a színházi megoldásokig. Kelemen Kinga és Sinkó Ferenc előadása is a kortárs tánc bemutatását célozta, a kontakt improvizációról és a GroundFloor Egyesület tevékenységéről esett szó. Könczei Csongor vitaindító előadásának központi kérdése volt, hogy lehet-e beszélni erdélyi magyar néptáncművészetről a szakképzés hiányában? Gáspárik Attila, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora az ősztől induló táncművészeti képzést ismertette. A tudományos ülésszak könyvbemutatóval zárult: a jelenlévők megismerkedhettek Könczei Csilla Táncelméleti írások című kötetével. A kolozsvári EFES (a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának kiadója) által megjelentetett kiadvány a magyar nyelvű tánckutatás terén hiánypótló. /Musca Szabolcs: Kilépni a skanzen-identitásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

2009. augusztus 11.

Kolozsváron augusztus 1–9. között zajlott a negyedik alkalommal megszervezett Trans-Contact fesztivál. A GroundFloor Egyesület által négy évvel ezelőtt elindított rendezvény egyre nagyobb sikernek örvend. Kelemen Kinga, az egyesület programkoordinátora elmondta, hogy a Trans-Contact olyan rendezvényforma, ami már régóta működik Európa több országában, és amelyet a GroundFloor Egyesület „hozott be” Romániába, itt ugyanis nem volt ilyen jellegű képzés. Kelemen Kinga lenyűgözőnek találja ezt a mozgásformát. /Köllő Katalin: Trans-Contact: segít megtalálni önmagunkban a harmóniát. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

2009. november 28.

1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet Aradon (pl. megszüntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), az értelmiségi-utánpótlást a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsa miatt nem tudta biztosítani, megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek. A humán értelmiség java elvándorolt. 1989 után sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Közülük kiemelhetők: a/ Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Legnagyobb sikerük két antológiájuk (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001). b/ Kölcsey Egyesület. 1990. január 22-én alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. A Kölcsey Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle művelődési folyóirat megjelentetése. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot. A Kölcsey Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül. c/ Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első éveiben igen aktív volt, főleg történelmi irányultságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani. d/ Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, céljuk az Arad megyei magyar oktatás támogatása. Az Alma Mater Alapítvány több ízben tevékeny szerepet vállalt az aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki, fontos a Szövétnek című művelődési szemléjük. d/ Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás a központosítás áldozata lett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett aradi Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás megfeneklett. 2003-ban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor a városi közgyűlés jelentős anyagi támogatásával új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik. e/ A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulása is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak. f/ Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az RMDSZ tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek. g/ Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható. h/ Más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt évek folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek. Ennyi volt a felsorolás. Nehéz elitkultúráról beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt elmaradását. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítása lenne fontos, de ennek anyagi akadályai lesznek. A könyvkiadás terén a cikkíró, Lehoczky Attila tanár jelentős problémának tartja az aradközpontúságot. Az irodalmi és művelődési szemlék is aradközpontúak. A cikkíró hozzátette, csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. A megrendezett ismeretterjesztő előadások túlnyomó többsége történelmi vagy irodalomtörténeti jellegű, Lehoczky Attila szerint ez az aradi magyar társadalom konzervatív magatartásából következik. Van magyar művelődési élet Aradon, de többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Lehoczky hozzátette, mindez nem kívánt rosszindulatú kritika lenni. /Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

2010. április 26.

A mecenatúra közösségi feladat
Átadták a Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjait Kolozsváron
Az alkotás, a szellemi értékteremtés támogatása közös kötelességünk: hiszen a mecénás és az alkotó közötti viszony csak akkor elfogadható, ha maga a közösség a mecénás – jelentette ki Markó Béla minszterelnök-helyettes pénteken, a Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjainak idei átadásán.
Az immár nyolcadik alkalommal megrendezett díjátadón irodalom, képzőművészet, zene és színjátszás terén kilenc-kilenc, film és televízió terén pedig öt alkotó részesült a 900 lej értékű, egy évre szóló havi ösztöndíjban. A díjkiosztó gála keretében kiállítást szerveztek a 2009-es képzőművészeti díjazottak alkotásaiból, amelyeket Németh Júlia, a Barabás Miklós Céh alelnöke méltatott.
A Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjbizottságához ez alkalommal 260 pályázat érkezett, 41 zene, 48 színházművészet, 97 képzőművészet és fotográfia, 39 irodalom, 35 film és televízió kategóriában. A bizottság tagjainak ezek közül kellett kiválasztania a 41 nyertest, akik egy éven át részesülnek a 900 lej értékű havi ösztöndíjban.
Irodalom kategóriában Bakcsi Botond, Bonczidai Éva, Dimény Lóránt, Horváth Előd Benjámin, Kovács Adél-Evelin, Potozki László, Szabó Róbert Csaba, Vallasek Júlia és Vári Csaba pályázata részesült kedvező elbírálásban.
A képzőművészet és fotográfia kategória nyertesei: Balázs József, Fazakas János László, Ferencz S. Apor, Horváth Levente, Izsák Előd, László István, Martini Yvette, Szabó András, Szabó Krisztina.
Balázs Gáspár Emil, Deák Sándor, Kosza Ágnes és Lászlóffy Réka (csoportos ösztöndíj), Molnár Endre és Molnár Ilona (csoportos ösztöndíj), Pataki Adorján, Pöllnitz Boróka, Sándor Árpád, Sófalvi Emese és Szász Szabolcs zene kategóriában részesülnek az egy évre szóló ösztöndíjban.
Színházművészet kategóriában Dálnoki Csilla, Gajai Ágnes, Kelemen Kinga, Kicsid Gizella, Laczkó Róbert, Molnos András, Némethy Zsuzsánna Gabriella, Pál-Ferenczi Gyöngyi és Tóth Árpád pályázatát bírálták el pozitívan.
Film és televízió kategóriában Dunai László, Kassay Réka, Krézsek Cecília, Kulcsár Andrea és Püsök Botond kapta meg a Communitas Alapítvány egyéves alkotói ösztöndíját.
Népújság (Marosvásárhely)

2010. július 8.

Igazgató marad Bocsárdi László
Másodjára 9.49-re értékelte a vizsgáztató bizottság Bocsárdi Lászlónak, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatójának ötéves menedzseri tevékenységét, ezzel az eredménnyel a Jászai Mari-díjas művész folytathatja munkáját az intézmény élén — tudtuk meg Sztakics Éva alpolgármestertől, a bizottság tagjától.
Mint ismeretes, első alkalommal 8,92-re értékelte egy háromtagú bizottság a színházigazgató menedzseri tevékenységét, ez az eredmény oly mértékben felháborította a közvéleményt, hogy a polgármester kezdeményezésére az önkormányzat visszavonta az értékelés módszertanára vonatkozó határozatát, második vizsgáztatást írva ki. Ezúttal héttagú bizottság: a román színházi szövetségtől Emil Boroghina, a marosvásárhelyi színművészeti egyetemtől Gáspárik Attila, a kolozsváritól Kelemen Kinga, a kritikusok szövetségétől Ion Parhon, a művelődési minisztérium felkérésére Carmen Croitoru független szakértő, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviseletében Sztakics Éva és Kovács István értékelte Bocsárdi menedzseri beszámolóját, illetve hallgatta meg a színházigazgatót, mindannyian kilenc fölötti jegyet adtak (tízest senki), a hét jegy általánosa a 9,49. A bizottság ajánlásokat is megfogalmazott, többek között az intézmény szerkezeti felépítésének újragondolását javasolták, a művészeti tanács és a vezetőtanács helyének meghatározását, a belső rendszabályzat és a munkaköri leírások frissítését, pályázati iroda létesítését, többen felvetették a gazdasági igazgató alkalmazásának fontosságát, illetve, hogy a színháznak szélesebb réteg igényét kellene kielégítenie saját előadásai sokszínűsítésével vagy vendégelőadásokkal. Általános következtetésként megfogalmazódott az is, hogy városi, de még inkább megyei szinten művészeti startégiát kellene kidolgozni, a megye kulturális igényéről tanulmányt kellene készíttetni, valamint, hogy a régió helyi, megyei önkormányzataival partnerségben összehangolni a művészeti intézményeket — itt konkrétan arra utaltak a szakemberek, a sok kis színház helyett kevesebb, de több helyszínen fellépő társulatnak kellene lennie, annál is inkább, mert a színházak minősítésével lehetőség nyílik majd arra, hogy a vidéki társulatok ne csupán fenntartóiktól, a városok önkormányzataitól kapjanak támogatást, hanem előadásaik minőségének függvényében az államkasszából is.
A kedden lezajlott értékelés eredményéről Bocsárdi László a Háromszéktől értesült, a hogyan továbbról — míg a vizsgáztatás jegyzőkönyvét kézhez nem kapja — nem nyilatkozott, annyit viszont elmondott, a színház körül kialakult konfliktus arra használt, hogy mindkét fél számára jobb rálátás nyílt a fenntartó és színház közötti együttműködés lehetőségeire. A színház következő időszakát a társulatnak és az önkormányzatnak közösen kell kitalálnia, az intézmény felépítésének újragondolásában segítségre számít az igazgató, miként a most megismert szakemberek tanácsaira is, hiszen kiderült, helyi szinten nem eléggé ismertek a kultúrmenedzseri lehetőségek.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. június 20.

Színis és teatrológus diákok búcsúztak
Elballagtak tegnap délelõtt a Babeº-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színmûvészeti- és teatrológia szakos diákjai. A ballagásra a kar Farkas/Kogãlniceanu utca 4. szám alatti székhelyén került sor, a másodéves színi- és teatrológia szakos diákok által szervezett ünnepségen szülõk, rokonok, tanárok, és barátok vettek részt. A színiseket Köllõ Csongor, a teatrológia szakosokat pedig Kelemen Kinga osztályvezetõk búcsúztatták.
A végzõsök névsora - Teatrológia: Biró Réka, Bogdán Zenkõ, Derzsi Pálma, Lõrincz Ágnes, Majoros Csilla, Szabó Réka, Széman Emese Rózsa.
Színmûvészeti: Bereczki Enikõ, Bodor Balázs, Hunyadi István, Kelenhegyi Olga, Molnár György, Orbán Levente, Pál Emõke, Sebõk Maya, Szász Réka.
Sok sikert kívánunk mindenkinek!
Szabadság (Kolozsvár)

2013. május 30.

Budapesten a Dívák
A budapesti Bakelit Multi Art Centerben vendégszerepel a kolozsvári GroundFloor Group csütörtökön, május 30-án este 8 órától a Dívák című előadással. Az előadás műfajilag a tánc és a színház között helyezkedik el, és egyenlő hangsúllyal vannak jelen benne a mozdulatok, a színészi jelenlét, a vetítés és az erre az alkalomra kevert hangzásvilág.
Meghökkentő utazás négy nő filmek, reklámok és női magazinok által visszafordíthatatlanul megpecsételt képzelet- és lelki világába, szembenézés a film-, és szépségipar elkerülhetetlen csapdáival, mindez csipetnyi humorral és öniróniával fűszerezve.
Az előadás nem előre rögzített szövegkönyv alapján készült, hanem a próbafolyamat során alakult ki, kevés benne a szó és minden pillanata a rendező-koreográfus Sinkó Ferenc, valamint a színészek – Kézdi Imola, Albert Csilla, Vass Zsuzsanna és a titokzatos Missy közös – munkája. A jelmezeket Bianca Imelda Jeremiás alkotta, a zene Ion Coroi, a videó Török Tihamér munkája. Közreműködik Bodoki-Halmen Kata rendezőasszisztens és Almási Attila technikai munkatárs. A 2011-es bemutató óta az előadást több fesztiválon láthatta a közönség, így a Temps d’Images Nemzetközi Színház-, Tánc- és Videóművészeti Fesztivál kolozsvári programjában, a Romániai Kortárs Előadóművészeti Platform keretében (2011) és az udvarhelyi A Tánc Tavasza elnevezésű rendezvényen (2012).
Kelemen Kinga, GroundFloor Group

2014. december 5.

Elsősorban az ember érdekel, akihez aztán hozzárendeljük a témát”
Sinkó Ferenc volt az interferenciás Livingroom vendége
Sinkó Ferenc szeret emberek között lenni, mindig is közösségben tudott jól dolgozni. Hisz a pozitív világlátásban – szavajárása, a „ne búsulj, mert jó lesz” szállóigévé vált a környezetében –, ugyanakkor a visszajelzések is nagymértékben motiválják. A színész, koreográfus, rendező 2002 óta tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, tanít a BBTE Színház és Televízió Karán, feleségével, Kelemen Kingával, valamint Jakab Melinda koreográfussal 2004-ben alapította meg a GroundFloor Group Egyesületet. 2006-ban szervezték meg először a Trans-Contact Fesztivált, majd azóta újabb hat alkalommal, lehetőséget teremtve előadóművészeknek és amatőröknek egyaránt, hogy világhírű szakemberek képzésein vegyenek részt.
– Eddig még egyik munkám sem ütközött a másikkal, inkább mindegyik résznek megvolt a helye a puzzle-ben, sőt még a család is belefért. Ez az egyik nagy fejezet az életemből – magyarázta a művész a Livingroom elnevezésű sorozat hétfő esti beszélgetésén, ahol az eddigi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is jó zenével és finom falatokkal várták az érdeklődőket. Előbbiről Farkas Loránd (ének, basszusgitár), Balla Szabolcs (szaxofon), Ferencz Áron (dob), Menyhárt Tibor (gitár) és Enyed Károly (zongora) gondoskodott, Laczó Júlia és kuktája, Orbán Attila pedig Cézár-salátát készített.
Az apropót, hogy az Interferenciákra időzítették a Sinkó Ferenccel való találkozást, egyrészt a fesztivál témája szolgáltatta: színészi és koreográfusi tevékenysége során folyamatosan kapcsolatba kerül a test történeteivel, ugyanakkor két olyan előadás is szerepel a tizenkét napos rendezvénysorozat programjában, amelyek elkészítésében része volt (színészként a Caravaggio Terminal, rendezőként pedig a Parallel elkészítésében működött közre) – magyarázta bevezetőjében Bodolai Balázs, aki Kántor Melindával közösen faggatta a meghívottat.
Előbb a gyermekkoráról, amelyet legkisebb családtagként a szülők óvó gondoskodása jellemzett. Bánffyhunyadon született, Zilahon nőtt fel, egy ideig tájfutott, majd 5-6 évig cserkészkedett, mint mondja, ez utóbbi volt a legjobb dolog akkortájt az életében, mind a mai napig szívesen gondol vissza arra a közösségre, sok mindent tanult tőlük. Egy ideig román óvodába is járt, adott pillanatban még gesztenyével is megdobálta a magyar tagozatosokat. Később aztán, a cserkészcsapat mókamestereként vicceket mondott a tábortűz körül, máskor szavalóversenyre ment, vagy március 15-i ünnepségek lebonyolításában segédkezett, a színházzal viszont nem nagyon volt kapcsolata gyermekkorában. A színire édesapja biztatására jelentkezett, azelőtt mindössze két előadást látott: a Lear királyt és egy másik produkciót, amikor a nagyváradi társulat Zilahon vendégszerepelt.
A főiskola révén új irányt vett az élete, egyfajta újraszületéssel ért fel megérkezni oda. Hatházi András és Szilágyi Palkó Csaba osztályába járt, ahol jól érezte magát, jó volt hallgatni a tanárokat, figyelni rájuk, s tenni azt, amit tőlük kértek. Az egyetem befejezése után, egy kéthónapos bécsi mesterkurzuson ismerkedett meg a kontakt improvizációval, úgy érzi, sokat fejlődött azáltal, ahogyan ott foglalkoztak velük. Mivel szükségét érezte egy intézményes keret megteremtésének, amely által alkalom nyílik ezen a téren alkotni, a feleségével már hazafelé úton megbeszélték, miről kellene szólnia az egyesületnek; itthon aztán hamarosan létre is hozták a GroundFloor Groupot, egy évre rá pedig már nemzetközi kontakt improvizációs fesztivált szerveztek Trans-Contact címmel.
Sok mindenről szó esik még a beszélgetésen, például, hogy elsősorban a testtudatot fejleszti a kontakt improvizáció, s hogy bécsi tapasztalatai nyomán kezdett el foglalkozni ennek oktatásával, valósággal lenyűgözte, hogy ennyire emberközpontú ez a táncforma. Ugyanakkor a munkamegosztással kapcsolatban is elárul néhány dolgot: ő inkább ötletekkel, tervekkel járul hozzá az egyesület működéséhez, fejlődéséhez, minden, ami konkrétum, az a feleségének, Kelemen Kingának a hatáskörébe tartozik, akivel ily módon a magánéletben és a munkában is jól kiegészítik egymást.
A GroundFloor Group produkciói közül a Parallelre terelődik aztán a figyelem, amelynek világát Sinkó Ferenc és Leta Popescu rendezők a két szereplő, Lucia Mărneanu és bodoki-halmen kata történeteiből, általuk megélt élethelyzetekből kiindulva, azoktól elrugaszkodva alkották meg. – Találkozásokból születnek az ötletek; emberek inspirálnak, többnyire barátok, hozzám közel álló személyek, ez pedig egyfajta biztonságot ad, hogy belevágjak dolgokba. Eddig minden rendezésem nagyon személyes volt, ami összefüggés azzal, hogy elsősorban az ember érdekel, akihez aztán a témát rendeljük. A Parallel is így kezdődött: ránéztem Katára, és mondtam neki, hogy színpadon a helye, majd sokat beszélgettünk – részletezi.
Mint kiderült, januárban a színházban is rendez, Csehov Hattyúdalát viszi színre Keresztes Sándorral. Amikor Tompa Gábor igazgató felkérte, rögtön igent mondott, és az is egyértelmű volt, hogy kivel dolgozna, mint mondja, őt is inspirálja, és példaértékű számára, ahogyan kollégája a fiatalokkal kommunikál.
S hogy Sinkó Ferenc szerint lehet-e tanítani a diákokat a színész mesterségre? Úgy véli, akkor a legjobb, ha motiválják, biztatják őket, hogy haladjanak előre, legyenek nyitottak, és keressék meg a saját útjukat. – Nincs receptem, viszont nagyon is kétirányú ez a dolog: közben én is nyitott vagyok, és megpróbálok minél több ötletet, inspirációt befogadni tőlük, majd ezeket visszafordítani az ő javukra – összegzi.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

2017. szeptember 27.

Közönségek közössége – szövetségben a kolozsvári állami és független színházak
Közös honlapot, hűségkártyát és közönségszervező projektet indítottak a kincses városbeli teátrumok.
Nagyszabású közös közönségszervező projektbe fogtak a kolozsvári teátrumok, a két hivatalos állami színház és a független színházak egyaránt részt vesznek benne. A projekt keretében kedden elindították a Teatruincluj.ro című oldalt, ahol a kincses város valamennyi színházi produkciójáról egy helyen értesülhet a színházat kedvelő közönség. Nemcsak az előadások helyszínét és időpontját, hanem az előadások nyelvét és a rendelkezésre álló fordításokat is feltüntetik a honlapon.
Bár az ötlet a független társulatoktól származik, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Kolozsvári Román Nemzeti Színház is teljes mellszélességgel támogatja.
A két hivatalos állami társulat mellett a Reactor színházi központ, az Ecsetgyár és annak stúdiójában működő ColectivA és a GroundFloor Group, valamint a Váróterem Projekt és székhelyük, a ZUG.zone vesznek részt az össznépi színházi összefogásban. Kelemen Kinga, a projektvezetője elmondta: egyúttal hűségkártyát vezetnek be a kolozsvári kulturális piacra, amelynek neve Interdependent – nem kell szövegértelemező zseninek lenni, hogy értsük: a kulturális élet szereplőinek egymástól való függőségére utalnak vele. Az elképzelés egyébként egyszerű: ha valaki megnéz egy-egy előadást a kolozsvári magyar színházban, aztán a román színházban, a Reactor színházi központban, az Ecsetgyárban és a ZUG.zone-ban is, akkor a hatodik előadás ingyenes lesz számára. Az első jegy vásárlásakor a néző megkapja a kártyát is a kibocsátó intézmény pecsétjével, a cél pedig mind az öt intézmény pecsétjét megszerezni, ezután jár az ingyenelőadás.
Kelemen Kinga hozzáfűzte, az első ötven nézőnek, aki teljesíti a kolozsvári színházi túrát, meglepetéssel is kedveskednek majd. Az ingyenes előadás megtekintése előtt még annyi dolga van nézőnek, hogy a Teatruincluj.ro oldalon érvényesíti, azaz regisztrálja a kártyáját. Erre azért van szükség, hogy a projekt kezdeményezői pontosan lemérhessék, mennyiben sikerül növelniük a közönség érdeklődését. Összesen ötezer kártyát nyomtattak, de már azt sikernek könyvelnék el, ha legalább 50 néző beszerezné az évad során mind az öt pecsétet. „Mindennek helye van a nap alatt, csak meg kell találni a közönséget” – magyarázta Kelemen Kinga.
Oana Mardare, a Reactor színházi központ képviselője elmondta: fontos, hogy az állami és a független színházak együttműködjenek, céljuk, hogy részint láthatóvá váljanak a kolozsvári magyar és román független színházi produkciók is, másrészt egy közös közönséget szeretnének „kinevelni”.
A független színházak is megkezdték az új évadot, szerdán és csütörtökön a Reactor a Kolozsvári csoda (Miracolul de la Cluj) című dokumentarista előadását mutatják be. Az Ecsetgyárban a szintén dokumentarista Rabszolgák (Sclavi) című előadás bemutatójára kerül sor holnap. A Váróterem Projekt Unpredicted című előadását szeptember 29-én este nyolc órakor mutatják be Sinkó Ferenc rendezésében. Újságírói kérdésre azt is elmondták a független színházi társulatok képviselői, hogy három legnagyobb gondjuk a forráshiány, az adminisztratív személyzet teljes hiánya, illetve a rendelkezésükre álló infrastruktúra hiányossága.
Emellett a legnagyobb veszély a város „dzsentrifikációjában” látják, ugyanis attól félnek, hogy az egyre szaporodó ingatlanbe-ruházások, fejlesztések miatt még inkább a város perifériájára szorulnak. A projektet a kulturális minisztérium alárendeltségében működő Román Kulturális Alap és a kincses városbeli polgármesteri hivatal támogatta.
Kiss Előd-Gergely / Krónika (Kolozsvár)



lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék