udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 8 találat lapozás: 1-8

Névmutató: Koréh Ferenc

2001. szeptember 21.

Sepsimagyaróson szept. 23-án falutalálkozó keretében emlékeznek Kóréh Ferencre (1909-1997), a falu jeles szülöttjére, megtartják felújított művelődési otthon névadó ünnepségét. Kóréh Ferenc Bukarestben lett jogász, a Keleti Újság szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda (MTI) bukaresti tudósítója, egyszersmind újságíró és író is. A bécsi döntés után indította többedmagával Sepsiszentgyörgyön a Székely Nép című napilapot, melynek felelős szerkesztője lett. Lapot szerkesztett Budapesten is, majd Bécsbe menekült, és a Szabad Európa Rádió munkatársaként 1950-ben került Amerikába. Több mint harminc éven át az egyik legismertebb és legmarkánsabb személyisége volt a magyar nyelvű adásnak. 1953-ban szólalt meg először a Magyar Amerika Hangja című közkedvelt rádióműsor, melyet 45 éven át sugároztak. Kóréh Ferenc vezetője volt az Amerikai Erdélyi Szövetségnek, jelentős szerepet vállalt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség munkájában, újságjainak szerkesztésében. Úgyszólván a világ minden emigrációs lapjában jelentek meg írásai. Erdélyről, az erdélyi magyarságról soha nem feledkezett meg. Az englewoodi teetőben nyugszanak hamvai, halálakor földijei, Havadtőy Sándor református és Csorba Domonkos római katolikus lelkészek búcsúztatták. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarós emlékezik. Ki volt Kóréh Ferenc? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

2005. április 29.

Sepsimagyaróst jelenleg 122 lélek lakja, zömében református székelymagyarok. Az Uzonhoz tartozó kis faluba új lelkész jött, Szász Csaba, aki megpróbálta felvállalni híveinek mindennapi gondjait. A magyarósiak egyhangúan falufelelőssé választották lelkészüket. Szász Csaba elmondta, hogy idén hat gyermeket keresztelt. Három éve a templomot közalapítványi pénzből tatarozták, de maradt gond éppen elég, van javítani való a templomon és a lelkészi lakon. Az iskola épületét megviselte az idő, a gyerekek egy kis teremben tanulnak, összezsúfolva. Sepsimagyaróson nincs óvoda, de gyermek van. Tatarozásra szorul a Kóréh Ferenc nevét viselő kultúrotthon tetőszerkezete. Fodor Sándor Marosvásárhelyen élő, de a faluhoz kötődő tanár közel ezer könyvet ajándékozott a magyarósi parókia könyvtárának, mely a falut fogja szolgálni. Az Uzonban lakó Csia Ildikó felajánlotta ottani családi lakásuk egy szobáját, ahol a régiséggyűjteményből falumúzeumot lehetne berendezni. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarósi változások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

2005. augusztus 2.

Sepsimagyaróson, az elszigetelt, csupán száztizenegy lelket számláló kis falu életében változások történtek. Járhatóvá javíttatta az ide vezető tíz kilométeres utat az uzoni önkormányzat, félig-meddig megújult a műemlék értékű templom és a kultúrotthon is, emléket állítottak a jeles szülötteknek, Kóréh Ferencnek és Fodor Jánosnak. Falumonográfia látott napvilágot. Szász Csaba személyében új lelkésze van Sepsimagyarósnak. Simon Zsuzsa tanárnő a falu szülötteként, az egyház gondnokaként valóságos kampányt indított Sepsimagyarós megmentéséért. A lelkipásztorral együtt aggódnak a helyi oktatás jövője miatt, a megszűnés veszélyét hordozza magában az új tanügyi törvény. A lelkipásztor érdeme, hogy kilenc gyerek számára sok év után beindította az iskolai vallásoktatást. Ezzel a létszámmal működött eddig a helyi I–IV. osztályos iskola. Ha elkészül a terem, újraindulhat ott az óvoda. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarósi aggályok és változások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

2006. szeptember 26.

Ötödik alkalommal tartottak falutalálkozót az egykoron felszámolásra ítélt Sepsimagyaróson, Kóréh Ferencnek, az egykori Székely Nép háromszéki lap szerkesztőjének, az Amerika Hangja rádióállomás munkatársának szülőfalujában. Sok elszármazott látogatott haza. Egyházi, állami és egyéni pénzadományok árán javíttatta meg református templomát a száz lelket alig meghaladó faluközösség. A Kóréh Ferenc (1910-1996) nevét viselő kul­túrotthonban folyt az ünneplés. Lélekszámában növekedő, élő ez a faluközösség, így indulhatott újra – 22 évi kiesés után – az óvodai oktatás. A legjobbkor érkezett meg Kecskemét város önkormányzatának egymillió forint értékű adománya. Ebből felújítják a művelődés helyi hajlékát. /Kisgyörgy Zoltán: Kicsi falu nagy ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

2008. augusztus 8.

Illegális és mégis mérvadó közéleti szereplő volt a kommunizmus évtizedei alatt a Szabad Európa Rádió (rövidítve SZER) és a BBC (British Broadcasting Corporation). Tucatnyi nyelven sugározták a cenzúramentes, szabad információkat a vasfüggönyön át, tárgyilagos rendszerkritikájukkal nagy űrt pótoltak. A BBC a második világháború kezdetén indította el adásait Kelet-Európa irányába. Az információs háború hozta létre később, az ötvenes évek elején a Szabad Európa Rádiót, az Amerikai Egyesült Államok anyagi támogatásával, müncheni központtal. Magyarul, románul egyaránt hallgatták az adásaikat, a diktatúra zavaróállomásai ellenére. Nemzedékek hallgatták az olyan híres rádiósokat, mint a sepsiszentgyörgyi Mikóból indult Koréh Ferenc, a Brassóban pályakezdő Mikes Imre, azaz Gallicus, híres rovatával, a Reflektorral, vagy várták a hét közepét, amikor a Szabad Európá-s Vajda Albert csütörtököt mondott. A BBC magyar adásában pedig Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Határ Győző szólaltak meg. Mindkét adó magyar adása már évekkel ezelőtt megszűnt, augusztus elsejétől pedig elnémulnak a két adó román adásai is. A SZER román adásait Enescu rapszódiája vezette be, nagy öregjei, mint Noel Bernhard, Vlad Georgescu, Virgil Ierunca, Monica Lovinescu, Max Banus már csak archivált hangjukkal vannak jelen. /Krajnik-Nagy Károly: Búcsúzó BBC, SZER: életünk részei voltak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

2016. január 14.

Uzonban sem határkő az évforduló
Felette nehéz kitapogatni a hét településből álló Uzon nagyközség lakosságának jelenlegi szívverését. Pedig újévi látogatásunk idején ez is célunk volt. Túlzás azt mondani, hogy a népes lakosság egy része nem értékeli pozitívan a községvezetés munkáját,  Ráduly István polgármester közel 12 éves tevékenységét, miként az is igaz, hogy a több éve nyúló földmérés okozta területkülönbségek tisztázása sokak kedélyeit borzolta és borzolja ma is, s ez több mint egy évtizede elégedetlenséget is szül. S ha az ivóvíz olykor színes és zavaros, drágább, mint azelőtt volt, vagy húzódik a ravatalozó dolga – ezek a lakosság egy részénél kiütik a biztosítékot.
Visszatekintés Összegezni nem lehet úgy, hogy bár egy keveset ne tekintsünk vissza az olyan eredményekre, amelynek előkészítése és sikeres kivitelezése több év munkájába került.  – Ha én összegzek, nem azt jelenti, hogy saját érdemeimet sorolom, ugyanis minden, ami lepergett bő évtized alatt, a tavaly vagy azelőtt indult útjára, sokunk közös munkája, mindazoké, akikkel beszélni-vitatkozni kellett meggyőző érvekkel itthon, Bukarestben vagy bárhol az országban – hangzott a polgármester bevezetőjében.
Emlékeztetett arra az országos intézkedésre, amely azokat a községeket érintette, amelyeknek jobb volt értékbeli megvalósítása, s amely miatt a tavalyi esztendő pénzügyi indulása katasztrofálisnak mutatkozott: a község nem részesült a megszokott központi költségvetés-visszaosztásból. A helyzet csak késéssel oldódott meg, végül megkapták a várt kormánypénzt, de a beütemezett munkálatok folytatása – földfelmérések, járdaépítés stb. – megkésett. 
Az elmúlt év summázásáról a községnek csak az a lakója nem tud, aki valamilyen ok miatt nem olvasta az év végén megjelent Uzoni Hírlapot, amelyet Cronica de Ozun címen is megjelentettek Uzonfüzes román ajkú lakói számára. 
– A legfontosabb eredménynek azt tartom, melyet saját bevételeinkből sikerült elvégeznünk, mert ezek kevésbé költséges, mégis látványos megvalósítások. Példaként említhetném a község minden településén az utak és utcák felújítását, a közvilágítás bővítését, az uzoni járda építését stb. További beruházások a Leader Progressio segítségével valósultak meg, mint például a polgármesteri hivatal alagsorának felújítása, egy földgyalu beszerzése, amellyel újra bővült saját gépparkunk, s a hasznos erőgép eddig 2000 tonna kavicsot terített el. Hasznos munkálatok folynak jelenleg is: a Leader-program révén a volt orvosi rendelőt korszerűsítjük, amelyben a községi könyvtár kap majd helyet. Az önkormányzat kezdeményezte a műemlék Pünkösdi-kúria felújítását és korszerűsítését, akár uniós pénzalapokra is kilátás lenne. Jogi orvoslás alatt az egykori beton- és aszfaltozó-állomás (Deruba) épületeinek peres úton való visszaszerzése (a több mint kéthektáros telket peres úton már megszerezték), befejezésre várnak a többrétű okok miatt szünetelni kényszerült beruházások, mint a műgyepes sportpálya és épületének szennyvízcsatorna-hálózatra kapcsolása, a sportcsarnok tetőszigetelése, a községközpont utcahálózatának korszerűsítése. Szentivánlaborfalván az orvosi rendelő vár modernizálásra. Lisznyóban halaszthatatlanná vált a kultúrotthon teljes felújítása, a községvezetés reményt lát arra, hogy ezt is megoldják Leader-programból. Pályázott az önkormányzat a bikfalvi kultúrotthon felújítására-korszerűsítésére és bővítésére, főút felőli homlokzatának restaurálására – ez is egy lépés lenne annak érdekében, hogy elnyerhesse a település a majdani turisztikai falu besorolást. Az épített örökség, a sokasodó vendéglátó- egységek, a Bikmakk Egyesület rangos rendezvényei is sürgetik az épület megújulását, amelyben partner az Országos Beruházási és a Térségi Kulturális Alap, s megvannak a szükséges engedélyek. Se vége, se hossza a további elvárásoknak. Uzonfüzesen az iskola épületében még ebben az évben kialakítanak egy közösségi termet, korszerűsítésre vár a sepsimagyarosi Kóréh Ferenc Kultúrotthon, a helyi tájház újabb fejlesztéseket kíván, Lisznyópatakon meg kellene kezdeni a volt iskola és kultúrterem közös épületének korszerűsítését, ugyanis ennek festői környezete a legalkalmasabb Uzon község táborozóhelyének kialakítására.
Az elvárások
Az új év elvárásai köteleznek – folytatta az elöljáró. Elsőként említem az uzoni és részben a szentivánlaborfalvi ivóvízellátás gondjait. Túl a bonyolult hercehurcán és sorozatos egyeztetéseken, törvény kötelez, hogy az infrastrukturális beruházásokat (ivóvíz és szennyvíz), amelyre nekünk még a falvakban továbbra is szükségünk lesz, csak regionális szolgáltatókon keresztül lehessen kivitelezni, ami a mi esetünkben a Sepsiszentgyörgyi Közművek Rt.-t jelenti. Ennek hátulütője az ivóvíz árának drasztikus növekedése, amely jelenleg a volt ár hatszorosát is eléri, miközben kérdéses, hogy a nyereségesen működő Közművek hajlandó-e befektetni az ivóvíz minőségének javításába? – Uzon az egyike azoknak a községeknek, melynek önkormányzata felvállalta a mezőgazdasági földterületek újramérését, jogi és kataszteri tisztázását. Hol tartanak ezzel? – Sajnos, akadozik, mert a 2013/165-ös törvény kimondja, hogy a földterületekkel a visszaigénylés iktatási sorrendjében kell kielégíteni a kérvényezőket, s ez ellehetetleníti a folyamatot. Ez a törvényes kitét diszkriminatív, amit be is bizonyítottunk, és jeleztük a kormánymegbízottnak, hogy kérje annak módosítását. Eddig Bikfalván, Lisznyóban és Sepsimagyaroson a felmérések után fennmaradt mezőgazdasági területeket a jogosan kérvényezők között százalékarányosan osztotta szét a községi földosztó bizottság. Az új rendelkezés értelmében a Szentivánlaborfalva, Lisznyópatak és Uzon kitisztázott és fennmaradt területeit nem a települések jogos kérvényezői között, hanem az iktatás időbeli sorrendje szerint kell szétosztani. Ez azt eredményezi, hogy a szabad területeket az első tíz vagy több kérvényező kaphatja meg, s az utánuk következő sok száznak nem jut föld. Felvetődik a kérdés: hová lett a sok mezőgazdasági terület, miért van az, hogy akinek földje nem volt, most van, és fordítva, akinek volt, az most sem kaphatja vissza jogos tulajdonát, mert nincs amiből?! Egy másik problémája a községvezetésnek – tudtuk meg –,  hogy még mindig nem végleges az uzoni ravatalozóház építésének helyzete. Évek óta húzódik a vita az önkormányzat és a temető területének birtokosa, a helybeli református egyház között. Az önkormányzat 2010-ben már felépített egy ravatalozót Szentivánlaborfalván, és hajlandó volna azt megvalósítani Uzonban is, ha erre a célra területet kapna a református temetőben. E hónap végére várja a községvezetés a presbitérium végleges határozatát. A polgármester és a tanács kitart az új esztendőre tervezett feladatok maradék nélküli kivitelezése mellett. A 2016-os költségvetés biztató – mondta a polgármester, hozzáfűzve: a hazai közgazdasági akadémia internetes tanulmánya szerint Uzon gazdasági eredményei alapján a 122. helyet foglalja el az ország 2861 községe között, ami a megyei első helyet jelenti. Az aranytartalék
Megérdemlik a küzdelmet az aranytartalékot jelentő gyermekek –  derült ki a Tatrangi Sándor központi iskola igazgatójával, Szabó Margittal folytatott beszélgetésből. Viszonylag csendes évet zártak, melyből nem hiányoztak a megszokott tevékenységek mellett az iskolanapok, emlékünnepélyek, vetélkedők, kulturális és sport- tevékenységek. Nem mindennapi eseménysorozatnak voltak szervezői. Néhai Beke György író személyes tárgyait, könyveit, festményét, íróasztalát és írógépét vehették át megőrzésre. Márványtáblát helyeztek az iskola homlokzatára, az hirdeti az elhaladóknak, hogy itt tanult az író. 
– Sikerült kisebb javításokat is elvégezni. Az uzoni iskola udvarán düledező pavilont felújítottuk, tataroztuk a bikfalvi iskola terjedelmes erkélyét. Sikeres volt az év végi hagyományos karácsonyi vásár, amelyet idén az iskolaudvaron szerveztünk, s amelyre meghívtuk a szülőket, érdeklődőket, támogatóinkat, itt vették át gyermekeink az önkormányzat ünnepi ajándékcsomagjait. Az ünnepkör idején, minden vasárnap vendégünk volt a rétyi testvérkórus. 
– Mit várnak 2016-tól? Szűnik-e meg gyermeklétszám miatt vidéki egységük? 
– Bízunk benne, hogy sikerül kisebb struktúráinkat megőrizni. Sajnos, a jövő évtől már nem tudjuk megmenteni a sepsimagyarosi óvodát, mert drasztikusan csökken a gyereklétszám, így a lisznyói óvodában tanulhatnak majd tovább a csöppségek. A szállítást az önkormányzat által átadott új iskolabusszal megoldjuk. Célunk, hogy a tanítás-tanulás mellett más értékeket is átadhassunk diákjainknak. Hisszük, hogy a családias iskolai környezetből többet visznek magukkal tanulóink az életbe. Iskolásaink nem bezárt suliéletet kívánnak élni, hanem együtt a települések társadalmával, környezetével. Az idő, reméljük, minket igazol. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. január 22.

Bácsfalusi találkozások
Brassó–Derestye felől a balra kanyarodó út Bácsfalut érinti elsőként. Első települése Négyfalunak és egyike Hétfalunak. Mondhatni történelmi. A Nagykőhavas lábánál fekvő település környezete festői, a legkiválóbb turisztikai csemegéket kínálja, ugródeszka a Kárpát-kanyar tájai felé. Lépten-nyomon közös múltunkra emlékeztet, a csángó élettér felbecsülhetetlen értékeit kínálja. 
Az itt-ott anyanyelvünkön olvasható feliratok, egy emléktábla, az evangélikus-lutheránus magyar templom előtti újabb emlékmű tudatja, jó helyen járunk. Mondják, közösségi háza is van Bácsfalunak, és nem is akármilyen.
Barcsa István evangélikus lelkész szeretettel fogad, friss és új nyomtatott kiadványokkal ajándékoz meg: időt is spóroltunk, falubemutatónkhoz is forrásanyagot kaptunk. Kovács Lehel István helytörténész, Négyfalu egyik legtermékenyebb tollforgatója egy 2013-ban kiadott kötetében megkísérli azt is elmondani, hogy ez a falu – melyet képtelenek voltunk elhatárolni a szomszédos Türköstől és a főút mentén sorakozó Csernátfalutól – talán a legtöbb értelmiségit adta a környék magyarságának, akik közül mi csak a jelesebbekből válogatunk. 
Bálint András csángó tanító és krónikás, aki Sepsiszentgyörgyön kezdte a tanítóképzőt, s volt úgy, hogy gyalog bandukolt Bácsfaluig egy karácsonyi vakációban, ismert számunkra. Részese volt a hétfalusi néprajzi múzeum létrehozásának, és arról álmodozott, hogy Zajzoni Rab István csángó költőnek szobrot állítson szülőföldje. E sorok írójának legmegbízhatóbbnak Bálint András azon falutörténetei bizonyultak, amelyeket a két világháború között közölt a Csángó Naptárakban! Felkerestük Bácsfalu jeles papja, Borcsa Mihály síremlékét a falu temetőjében. Érdemei vitathatatlanok. Mint a negyvennyolcas események résztvevőjének, menekülnie kellett földink, a papolci Kiss Sándor ezredessel való kapcsolatai miatt. Bácsfalu kiemelkedő művészek fészke is volt. 
Itt ringatták bölcsőjét a nagy csángó szobrász Istók Jánosnak (1873–1972), aki a hosszúfalusi fafaragó-iskolából indult Münchenbe, Budapesten Köllő Miklós műhelyében, majd Stróbl Alajos mesteriskolájában alkotott. Beke György vele folytatott beszélgetéséről írt máig emlékezetesen az immár megsárgult lapú Csángó krónikájában, jómagam, ha tehetem, a budai Bem-rakparton hajtok fejet nagy műve, Bem tábornok monumentális szobra előtt. Sejtheti az olvasó, hogy nem cél, de lehetetlen is szólni azokról az ötvenhatos jeles személyiségekről, akik sok-sok szállal kapcsolódtak ehhez a településhez, akikről Kovács Lehel István írta 56 bácsfalusi című könyvét (2013). Nem tudtam eddig, de most tudom, hogy Bácsfalu szülötte volt Nagy Béla (1929–2010) kutató és jeles pedagógus, EKE-barát és túraszervező. Mint fika, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium kisdiákja, ismertem, emlékszem most is a nagy diákra, aki előtt köszönéskor meg kellett hajolni és Nagy úrnak szólítani! 
Kifogyhatatlan helybeli forrás A bácsfalusi evangélikus egyházközség története című monográfia (2011). Társszerzői között az eklézsia lelkésze mellett ott látni Hochbauer Gyula helytörténészt, Kovács Lehet Istvánt, az egykori szentgyörgyi politikus Rab Istvánt, Rab Sándort, a Székely Mikó Kollégium fungens történelemtanárát, jeles előadót, nemkülönben a tollat egyre gyakrabban, veretes módon és mesterien forgató Veress Emese Gyöngyvér néprajzi szakírót, közírót.
Hétfalusi idegenvezetőm, kalauzom Szecseleváros kiváló ismerője, a jeles gyógyszerész, a református hitben élő Fodor Levente. Éreztük: legalább annyira szereti Négyfalut, akárcsak őseinek faluját, a háromszéki Sepsimagyaróst. Fodor Levente falujának is több kiváló szülötte volt, többek között Kóréh Ferenc, az Amerika Hangja rádióállomás jeles szerkesztője, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép napilap (1940–1944), lapunk elődje főszerkesztője. Fodor Leventével kutattuk-fotóztuk torony magasában Bácsfalu régi harangját, amely akkor is szólt, amikor a majdani szobrász Istók Jánost keresztelték: Ezen harang csináltatta Istók István curator és öreg falnagy párj. Barthalmi Katával a maga költségén. Anno 1836 die nov. Bartha Márton idejében. Jó volt látni, miként dacol az idővel az a magyar nyelvű porladó emléktábla is, amelyet a helybeliek állítottak az egykori magyar kultuszminiszter, Báró Eötvös József 1869-béli bácsfalusi látogatásának emlékére.
A szent szabadság oltalmában
A XIX. század történelmének legmozgalmasabb időszaka és legdicsőbb eseménye kétségtelen a Barcaságon is zajló 1848/49-es forradalom és szabadságharc. A bácsfalusi csángó-magyarok követei is ott voltak az agyagfalvi székely nemzetgyűlésen, és kinyilatkoztatták a többi csángó falvak követeivel egyetemben, hogy „mint magyar ajkúak, a székely nemzet honvédelmi rendelkezései alá ajánlják magukat, s a nemzet törvényes akaratát egyesített erővel támogatják!” Ez az egyetlen mondatba foglalt kijelentés is bizton elegendő ahhoz, hogy testvéreinkként emlegessük és fogadjuk a hét- és tízfalusi csángókat, tegyük ezt annak érdekében, hogy minél jelentéktelenebbé alacsonyodjék az a közigazgatási megyehatár, amely elválaszt tőlük, de amely nem lehet választóvonala közös anyanyelvünknek, mert fölötte szabadon szárnyalnak népdalaink, zenei anyanyelvünk kincsei.
Az agyagfalvi gyűlésen hétfalusi nemzetőri század alakult, de mégis véres bosszút szenvedett el a harcok színteréhez közel eső Bácsfalu népe, ugyanis 1848. december 23-án, karácsony szombatján 17 bácsfalusit lelőttek, másoknak kövön levágta nyakát az osztrák elnyomókkal tartó és felbujtott román népfelkelők serege. A 17 vértanú a bácsfalusi evangélikus templom mögött közös sírban pihen. Ezt az eseményt nevezik és emlegetik véres karácsonyként még ma is a helybeliek. Sok időnek kellett eltelnie, míg alkalom adódott, hogy a gyülekezet 2003-ban emlékjelet állíthasson az áldozatoknak. A hősök nevét őrző emléktábla és az emlékmű ott áll a templomkert főútra néző előterében.
Hétfalu szabadságharcának dicső eseményei a többi településre is kiterjedtek. Nem maradtak adósok a harcok és megtorlások dokumentált leírásával a kortárs tollforgatók – Borcsa Mihály, Orbán Balázs, Koós Ferenc –, de a jelenlegi történészek, helytörténészek, közírók – Nagy János, Hochbauer Gyula, Kovács Lehel István és mások – sem, mert semmivel sem voltak veszélytelenebbek, életet és önfeláldozást követelőbbek az itt lezajlott harcok, mint a szépmezői, az illyefalvi vagy a többi háromszéki véres ütközet. A négyfalusi csángók hősiességére is emlékezteti a fiatal nemzedéket a Bácsfaluhoz közel eső Tömösi-emlékmű, a bácsfalusi emléktábla és a Csernátfalu központjában emelt későbbi Csángó-szobor, amelyet utóbb Hosszúfaluba költöztettek, s amelynek kálváriájáról majd ott emlékezünk meg.
A falujárónak nyitott szemmel kell barangolnia. Látnia kell, hogy takarosak-rendezettek a négyfalusi porták. Gondozottak a templomok, papi lakások és a temetők is. Kedves, vendégszerető a csángó ember, jobb sorsot és kisebbségként mindenképpen több megbecsülést érdemel.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék. Erdély.ma

2017. október 4.

Öröm és aggodalom a Heveder alatt
Bizony van öröm is, gond is egy olyan település életében, mint amilyen Sepsimagyarós – derült ki a vasárnapi ünnepi igehirdetésből. Deák Botond tiszteletes, beszolgáló rétyi református lelkipásztor Ezsdrás könyvének azzal a versével példázódott, amikor a hívek lerakták az Úr házának alapját, és felhangzott az örömben való kiáltás, de a nép siralmának szava is. Lehet-e új életre számítani egy apadó lélekszámú, kiöregedő faluban? – tette fel a kérdést a lelkész az ünnepi istentiszteleten. Lehet – hangzott a derűlátóan fogalmazott felelet, mert itt még megkondulnak az imára hívó harangok, mert tartja magát az egykoron önálló jeles település, mert meg-megújítja templomát, mert időnként óhajt találkozni az elszármazott falusfelekkel, jólesik ünnepeket ülni, s lám, emléket állítani és emlékezni az egyre tovatűnőbb múltra is. De az ezsdrási üzenetben benne van a sirám is, egyfajta közösséget sebző jajveszékelés, mert a gyerekhiány a falu ősi iskolájának létét ismét veszélyezteti. – Mennyi a jelenlegi gyermeklélekszám a Fodor János tanító nevét viselő helybeli iskolában? – kérdeztük Gál Erika tanítónőt. – Nagy a gond és főleg az aggodalom – felelte –, mert a tavaly megszűnt az óvoda. Az egyetlen óvodáskorú gyerek most előkészítő osztályos, és vele együtt heten vagyunk. Év végén kirepül egy negyedikes, és így jövőre hatan maradunk. Kérdés, hogy ezzel a létszámmal maradhat-e az iskola? Ennél még szomorúbb, hogy nincsen a faluban óvodaköteles gyerek, nincs utánpótlás, hacsak nem költözik ide néhány fiatal, gyerekes család. – Veszélyben van a magyarósi iskola jövője – jeleztük Ráduly István polgármesternek. – Volt még ehhez hasonló helyzet évekkel ezelőtt – mondotta –, az önkormányzat akkor segített, bepótolt a költségekbe. Segítenénk ezután is, ez lehet a megoldás a következő iskolai évben is. – Valóban aggodalomra ad okot a jelenlegi helyzet? – kérdeztük Szabó Margittól, az uzoni Tatrangi Sándor Központi Iskola igazgató-pedagógusától is. – Már tavaly párbeszédet folytattunk a megyei tanfelügyelőséggel az iskola fenntartásának fontosságáról, megértőek voltak, és engedélyezték az idei működést. Jövő iskolai évre is kérni fogjuk az egység működésének engedélyeztetését, meglépjük ismét a legfontosabb lépéseket. – Van még más baj és kétely éppen elég ebben a faluban – jelezte Kovács Zsombor falufelelős, a községi tanács képviselője. Lehangoló, hogy rohamosan öregedik ki a falu, nincsenek munkahelyek a fiatalabbak számára, a megélhetés is egyre nehezebb, mert a vadállomány szaporodása idén is jelentős károkat okozott az amúgy is munkaerejük fogytán levő magántermelőknek. Rendszeresen bejárnak a vadak terményeinkbe, ezért átlagon aluli volt a termés, a kevéske elvetett napraforgót például teljesen elpusztították a medvék!
Ünnepre készülünk – mondták a templomba igyekvő idős férfiak, s azt is mutatták, hogy egy szép kopjafával több van már a templom előtt. 500 éves a reformáció – betűztük az újonnan elhelyezett kettős feliratú emlékkopján – Az elesett hős kurucok emlékére. Örömmel láttuk, hogy az emlékkopját a Bukarestben élő, de köpeci gyökerekkel rendelkező Vajda Botond állíttatta, a néhai helytörténész, Gáspár József köpeci néptanító unokája, aki a helyiek szerint a magyarósi Jancsókkal ápol rokoni szálakat. A robusztus faragvány Bedő János köpeci faragómester munkája. – Ünnepi pillanatoknak voltunk tanúi a nem kis erőfeszítéssel felújított templomban, ahol a reformáció félszázados múltjára emlékeztek. Gomba támadta meg a templom padlózatát, és már a gerendázatra is átterjedt – tájékoztatott Kovács Zsombor. – Nem kis anyagi áldozat árán kiköveztük a templomot, meszeltünk, nagyobbik harangunkra villanymeghajtást szereltettünk. Kevés volt a tehetős munkaerő. Nyolcvan kepefizetőnk van, a falu lélekszáma 110 körül ingadozik. Leszereltük a műemlék értékű, vasból készült családi címeres ablakkereteket, mert kitöredezett belőle sok hutaüveg ablakszem, pótlása gondot okoz, pénzre lenne szükség, hogy valahonnan ilyen üveget szerezzünk. Zsúfolásig teltek a templomba visszaszerelt padsorok, együtt énekeltek a helybeliek a ménesbirtokáról híres mezőhegyesi testvértelepülésről érkezett vendégekkel. A magyarósiakhoz a Békés megyei kisváros polgármestere, Mitykó Zsolt szólt, felolvasta a Magyar Országgyűlés elnökének ünnepi üzenetét. Az uzoni községvezetés jóvoltából ez alkalommal falutalálkozót is tartottak, újra felcsendült az uzoni fúvósok muzsikája Kóréh Ferenc szülőfalujában, Ráduly István és Mitykó Zsolt jelenlétében felavatták a Kóréh nevét viselő kultúrotthon előtt létesítendő emlékpark bejárati székely kapuját. Étel, ital és zene mellett éjfélbe nyúlva feledte bajait-gondjait a falu. Néhány gondolat még erről a faluról azoknak az olvasóinknak, akik nem ismerik Sepsimagyaróst. A település fölötti hegyfarkon helyezkedik el a Nyír irányában az eredetében még véglegesen nem tisztázott Homárka. Az árok és a mellette húzódó földtöltésvonulat szatellitfelvételen jól követhető. A település mögötti hegyoldalban több alkalommal kerültek napvilágra égetett agyagból készült, sejthetően római kori vízvezetékcsövek. Református temploma 1752-ben épült. Harangtornya megőrizte a korra jellemző toronytetők kiképzését. Két portikuszának háromszöges oromfala már a korai klasszicista stílus jegyeit hordozza. Turisztikai látnivaló egy helybeli székely lakóházból kialakított tájház. A Magyarósi előnevet viselte Bartha László, a XVIII. századi földrajzi utazó, író, de itt született Teleki Sándor (1894–1952) református lelkész, egyházi író, szegedi lelkész, valamint Teleki József (1905–1986) református lelkész, egyháztörténeti író, székelykeresztúri tanár, kinek édesapja a falu jeles kántortanítója volt. Iskolája viseli Fodor János (1899–1969) néptanító nevét. A faluhoz kötődik néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, a falu monográfiájának szerzője és Dancs Rózsa tanár-író, a torontói magyar–angol nyelvű Kalejdoszkop lapszerkesztője. A gazdag történelmi múlttal rendelkező közösség óhaja volt, hogy elevenítsük fel ez ünnepi alkalommal a háromszéki kurucmozgalom históriáját, hiszen október elsejétől azt is képviseli a falu új emlékkopjája.
A magyarósi Kuruchalom Istennel a hazáért és a szabadságért! A kuruc szabadságharc e jelszavának szellemében idéztük a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot (1703–1711), amelynek a háromszéki székelység is részese volt. Említett Kóréh Ferenc, a Háromszék elődjének, a Székely Népnek korabeli főszerkesztője, később az Amerika Hangja rádióállomás belső munkatársa egy rádióbeszédében emlékezett arra anno, hogy egy Magyarósra hazatérő honvéd így mesélt: „amikor kiértem a Heveder tetejére a Kuruchalomhoz, megláttam a falu templomának tornyát, szemem megtelt könnyel”. A kortárs Cserei Mihály Históriájában részleteiben foglalkozik – bár nem rokonszenvezett a ribillióval – a Rákóczi-féle mozgalom eseményeivel. A zágoni kötődésű történésznek, a Mikó-kollégium és a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának, Csutak Vilmosnak már 1906-ban megjelent Háromszék fölkelése a Rákóczi-szabadságharc elején című tanári székfoglaló értekezése, mely szerint Háromszék idejekorán kifejezte rokonszenvét a kor szabadságeszméivel. Vidékünk székelysége lelkesedéssel csatlakozott a szabadságharchoz. Cs. Bogáts Dénes levéltári kutató 1941-ben részletesen ismertette Zágon 1690. évi feldúlását és következményeit. 2003-ban az említett szabadságharc 300 éves évfordulójára emlékezve jelent meg Magyari András (1927–2006) kolozsvári történész, egyetemi professzor Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom című kötete, s azt követően Demeter Lajos és Éltes Enikő sepsiszentgyörgyi könyvtárosok szerkesztésében II. Rákóczi Ferenc és a háromszéki kurucok című olvasókönyv (2004). Háromszék sem régen, sem most nem viszonyulhatott másodlagosan és érdemtelenül a kuruc szabadságharchoz, ugyanis Rákóczi Ferenc és zágoni Mikes Kelemen személyisége a Habsburg-ellenes harcban az önzetlen kitartás és a hűséges ragaszkodás örökös példaképévé váltak. Sepsimagyarós Uzon község szomszéd települése volt akkor is, lakói (hiszen az 1567-es összeírásban 9, 1703-ban 27 család lakta) hallhattak a fellángoló kurucmozgalomról. Az uzoni református egyház egykori jegyzőkönyvében ez olvasható: „Anno 1704. Ezen esztendő az Isten haragjának, s tűzzel-vassal való pusztíttatásunkkal mostoha ideje lévén a mi bűneinkért, édes hazánknak s nemzetünknek szörnyű pusztíttatásában több környékbeli helységekkel s templomokkal egyedül ége el 14. Aprilis drága szépségű, s ritka ékességű szép templomunk s egész falunk jutának soha ki nem lábalható kietlen pusztasággá.” Bizonyára, hogy a futótűzként terjedő veszedelem híre borzadalmat kelthetett Sepsimagyaróson is, különösen akkor, amikor 1706-ban a Lisznyóból kiszorított és leölt kurucokat a magyarósi határban elhantolták. Erre a küzdelemre emlékeztet ma is a még álló Kuruchalom – írta Sepsimagyarós helytörténetírója, néhai Fodor Sándor marosvásárhelyi tanár, hivatkozva dr. Binder Pál és Cserey Zoltán 1992-ben megjelent adataira. A Kuruchalom domborulatát azóta sem bolygatta meg régész ásója, az akkori eseményekről szűkszavúak az írott emlékek. Még csak a háromszéki Sepsibesenyő népe kapcsolódik olyan tárgyi emlékhez, ami, akárcsak a magyarósi kopja és a halom, kézzelfogható. Nem más ez, mint egy sokszor lemásolt kéziratos irka (füzet), amit őriznek, olvasnak, úgymond több kézen megfordul. Címe Csulak Marci kuruc vitéz regényes élete a 18. század elejéről, Porzsolt Ádám besenyői tanító írta helyi visszaemlékezések és Cserei Mihály adatai alapján. Az eredetiből, a Pál István által 1960-ban lemásolt füzetből e sorok írója közölt részleteket a Háromszékben (2011). Kovács Zsombor falufelelős kifejtette: szakemberrel szeretnénk biztosabban azonosítani a halomsírt, megvizsgáltatni kézi fémdetektorral. Az ötletet Ráduly István polgármester is támogatná, s a leendő ásatásoknál önkéntes módon segédkezet nyújthatnának a község falvaiban lakó fiatalok. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék