udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 8 találat lapozás: 1-8

Névmutató: Koszta Nagy István

1996. április folyamán

Második éve jelenik meg a Pulzus gazdasági hetilap. Kiadja a Pandion Ktf, igazgatója Vass Dénes. A székelyudvarhelyi lap vezető szerkesztője Koszta Nagy István, az olvasószerkesztő Fábián Lajos. A lapot Csíkszeredában nyomtatja az Alutus Rt. Ebből a számból megtudhatjuk, hogy a lej tovább romlik, ezt mutatja a dollárhoz visznyított aránya. 1995 október elején egy dollár 2128 lejt ért, 1996 áprilisában már 2924 lejt. /Pulzus (Székelyudvarhely), ápr. 18-24. - II. évf., 15. sz./

1994. június 8.

Jún. 8-án Budapesten, a Balassi Kiadó boltjában mutatta be az erdélyi Hitel /alcíme: Erdélyi Szemle/ folyóiratot Koszta Nagy István csíkszeredai vállalkozó, a lap tulajdonosa és főszerkesztője. Önerőből hozta létre, mondta a folyóiratról. A hat évtizeddel korábbi folyóirat méltó szellemi örököse, hangzott Pomogáts Béla ajánlása. /Új Magyarország, jún.9./

1994. november 21.

Az Adevarul nov. 21-i száma kezdte közölni a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI éves jelentését, amely a "jobb- és baloldali szélsőségesekről" szól, továbbá több oldalon át "egyes szélsőséges magyar nemzetiségűek neorevizionista, románellenes magatartásával" foglalkozik. Ezt külföldről ösztönzik, támogatják, részt vesznek benne "külföldi közhivatalnokok, tisztviselők" is. Részletesen írnak a Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezésről, de nem jelzik, hogy ez az RMDSZ egyik platformja. Csapó Józsefet említik, aki Budapesten aláírt egy dokumentumot a szlovákiai, vajdasági és az erdélyi magyarok autonómiájáról, de nem említik, hogy az RMDSZ egyik szenátoráról van szó. /Magyar Nemzet, nov. 22./ Az SRI jelentésében elismeréssel szól arról, hogy a csíkszeredai Koszta Nagy István a Csíki RMDSZ aug. 24-i ülésén bírálta az RMDSZ oktatási törvénytervezete melletti aláírási kampányt. Ebben az időpontban nem is ülésezett a Csíki RMDSZ, az illető nem tagja a szervezetnek. /Új Magyarország, nov. 22./

1994. november 23.

Borbély Ernő, az RMDSZ csíki szervezetének elnöke találkozott Koszta Nagy Istvánnal, akiről azt állította az SRI jelentése, hogy a szervezet ülésén bírálta az RMDSZ oktatási törvénytervezete melletti aláírásgyűjtést. Megállapították, hogy a megjelölt napon nem is tartott az RMDSZ gyűlést. Koszta Nagy Istvánnak valóban voltak fenntartásai, de nem nevezte álcázott referendumnak az aláírásgyűjtést, ahogy az SRI jelentésében olvasható. Mindezt hivatalos nyilatkozatában adta közre a Romániai Magyar Szóban. /Új Magyarország, nov. 24., Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

1998. december 15.

Péter Ferenc a Securitate tisztje volt, közben embereket próbált menteni. Elmondta mindazt, amit tudott. Őt is beszervezték, Erdélyi Elemér tábornok előtt tette le az esküt. A lehallgató részlegnél dolgozott. Amikor Király Károlyt kezdték lehallgatni, akkor Péter Ferenc a segítségére sietett. Király Károly öccsének jelezte, hogy bátyját lehallgatják. Király Károly jóban volt Jeszenszky Ferenc főorvossal, neki adta oda az orvosi leleteit, hogy azokat továbbítsa Budapestre, hogy ott ellenőrizzék azokat. Péter Ferenc figyelmeztette Király Károlyt, hogy Jeszenszky Ferenc is a szekusok beépített embere. – 1968-ban létrehozták Csíkszeredában a Hargita napilapot, új szerkesztőséget alapítottak. A Securitate elkezdte a beszervezést, a szerkesztőség 15 tagjából hetet beszerveztek. A hetvenes évek második felében Albert Antal volt a főszerkesztő, őt is figyelték. Mellette dolgozott Kolozsi Márton, aki beszervezettként figyelte főnökét, hasonlóképpen a szerkesztőségben volt és jelentett Zöld Lajos és Hecser Zoltán. Tőzsér József is vállalta a kollaborálást. – Sütő András sikaszói házába is lehallgató-készüléket szereltek be. Buzgón jelentette Sütőről Bertalan Sándor néptanácsi titkár, aki Csíkszeredán Albert Antallal egy házban lakott, így róla is jelentett. – Voltak olyanok, akiket nem tudtak beszervezni a szekusok, hiába tettek meg mindent, így például Ferenczes Istvánt, ifj. Hegyi István tiszteletest Székelyudvarhelyről, de Katona Ádámot sem. – Antal József katolikus esperest zsarolták, így elérték a fiatal papok elhelyezését, Incze Dénes katolikus papot is zsarolták. Száva István unitárius lelkész egyben a Securitate tisztje is volt. Kiküldték Németországba, hogy figyelje a magyar emigrációt, lehet, hogy ma is aktív. – Márkos András festőművész is beszervezett volt, Németországba ment. – Nagy Benedeket is beszervezték, ő Kiss Lajos szekus alezredeshez tartozott. Nagy Benedek az RMDSZ szenátora, így rendkívül sok kárt tud okozni az RMDSZ-nek, írta Péter Ferenc. – Hajdú Gábort, a későbbi szenátort és Borbély Imrét nem tudták beszervezni. – Verestóy Attila fiatalon belekerült a Vipera nevű bandába, egyedül neki nem lett baja. Mielőtt Bukarestbe ment, őt is beszervezték. Péter Ferenc hibának tartja, hogy kezdetben az RMDSZ nem követelte meg, hogy tagjai, vezetői vallják be, az esetleges beszervezést. Így ezután a titkosszolgálat bármikor újra megzsarolhatja őket. – 1989 decemberében, amikor a tömeg behatolt Csíkszeredában a szeku épületébe, Péter Ferenc ott volt köztük, ő tudta, hol vannak a fontos dossziék, elhozta azokat. Utoljára Pataki Imrénél voltak ezek a dokumentumok, aki 1992-ig Hargita megye prefektusa volt. – Koszta Nagy István szintén besúgó volt, a nyugati magyar emigrációt figyelte, majd hazatért. Bitay Ödön feladata volt Demény Lajos történész figyelése. – Sánta Imre keramikus is besúgó volt, áttelepült Pápára. – A belügynek dolgozott Gaál András festőművész is. – Svédországba települt, onnan jelentett Szakács András és Rátóti Gyula ügyvéd. – Barabási László csíkszeredai múzeumigazgató is besúgó volt. Csíkszeredában közismert besúgó volt Jánosi Pál, szintén a múzeumnál dolgozott. Bokor Gyula székelyudvarhelyi tanárember is a belügynek dolgozott. /Péter Ferenc: A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1., folyt.: dec. 8., dec. 15./"

2001. december 20.

Helyt adott a Reform Tömörülés keresetének a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét /MÚRE/ képviselő Etikai Bizottság. A dec, 19-i gyűlésen megállapították: Tibori Szabó Zoltán a Szabadság aug. 21-i számában megjelent publicisztikai írásával etikai vétséget követett el. A közzétett dokumentumot a lap az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának tulajdonította, holott a számítógépen megszerkesztett iraton sem fejléc, sem aláírás vagy pecsét nem szerepelt. Az állítólagos RT-dokumentum alapján Tibori Szabó Zoltán ugyanabban a lapszámban jegyzetet is közölt, Új elit, veszélyes régi eszközökkel címmel. Cikkében a Vasgárdához hasonlította az RT-t, "hatalom- és pénzéhes, erkölcstelen és gátlástalan bűnszövetségnek" nevezte, amely egyéni meggazdagodásra törekszik. Tibori nemcsak "rombolásra való elszántsággal", de egyenesen pénzmosással vádolta az RT elnökségét. A Reform Tömörülés nemcsak a szerző, hanem Makkay József főszerkesztő-helyettes ellen nyújtotta be panaszát a MÚRE-hoz, mivel ez utóbbi vállalt kezességet a közzétett dokumentum hitelességéért. Az RT beadványában tagadja, hogy bármiféle köze lenne az Emlékeztetőhöz. A Reform Tömörülés által benyújtott panasz kivizsgálására Baranyi László, a Becsületbíróság elnöke a Koszta Nagy István, Lukács János és Szekeres Attila összetételű Etikai Bizottságot kérte fel. Az ügyben való érintettségre hivatkozó Koszta Nagy István helyére később Dérer Ferencet jelölték. Az első fokon ítélkező bizottság Kolozsváron tartott ülésére Tibori Szabó Zoltánt is meghívták, de ő arra hivatkozva, hogy nem kapott írásbeli tájékoztatást az ellene felhozott vádakról, távol maradt a testület gyűléséről. Ily módon nem lehetett teljes bizonyossággal meggyőződni az Emlékeztető hitelességéről sem. Az Etikai Bizottság ennek ellenére megállapította: az eredetiségért kezességet vállaló főszerkesztő-helyettest nem terheli etikai felelősség. Az Etikai Bizottság a dokumentum hitelességétől függetlenül hozta elmarasztaló döntését. Az indoklásban megállapítják, hogy a forrásként megnevezett dokumentum kijelentéseit Tibori új kontextusba helyezve vont le olyan következtetéseket, amelyek a dokumentumból egyértelműen nem következnek, elferdítve a szöveg eredeti jelentését. Az RT ellen felhozott vádak a dokumentum szövegével nem támaszthatók alá. Megállapítják továbbá, hogy Tibori Szabó Zoltán publicisztikai írása vétett a MÚRE által elfogadott Etikai Kódex - a Nemzetközi Újságíró Szövetség kiáltványa - 8. pontja ellen, mely szakmai veszélyként hívja fel az újságírók figyelmét a tudatos elferdítésre, a rágalomra, a megalapozatlan vádaskodásra. Tibori Szabó Zoltán a Krónikának kifejtette, nem tartja etikusnak az eljárást, mivel semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a MÚRE-tól, amelyben tájékoztatták volna az ellene felhozott vádakról, sőt az Etikai Bizottság ülésére is csupán a gyűlést megelőző este kapott telefonon meghívást. Állítása szerint az ítélethozatal előre megrendezett forgatókönyv alapján történt, mivel nem kapott lehetőséget a védekezésre. /Elmarasztalták Tiborit. Ülésezett a MÚRE Etikai Bizottsága. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

2003. május 10.

Máj. 9-én Csíkszeredában, a Corvina Könyvesházban került sor Pál-Antal Sándor legújabb könyveinek bemutatójára. A Csíkkarcfalván született marosvásárhelyi levéltáros ezúttal három könyvvel jelentkezett: A székelyföldi erdészet és faipar, Székely önkormányzat-történet, Székelyföld és városai. A dokumentumértékű munkákat Koszta Nagy István méltatta, majd a szerző dedikálta műveit. /Pál-Antal Sándor könyvbemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

2017. szeptember 14.

Bábos, karikaturista és állatvédő: Orendi Éva sikerei és elégtételei
Műszaki rajzolóként dolgozott, és közben hódolt egyik hobbijának, a karikatúra-készítésnek is. Bábelőadásban és a cserkészmozgalomban vett reszt, majd állatotthont hozott létre a gazdátlan kutyák befogadására és megmentésére. Orendi Éva aktív közösségi emberként mindent lelkesedéssel, kitartással végzett, és úgy érzi, munkájának volt eredménye.
Orendi Éva székelyudvarhelyi származású, ott végezte tanulmányait, és 1970-ben került Csíkszeredába. „Vonzott mindig a rajzolás, már iskolás koromban kezdtem rajzolni, szerettem, és akkor kezdett kialakulni bennem a karikaturista. Átjöttem ide, Csíkszeredába, a tervező hivatalban dolgoztam műszaki rajzolóként, és lehetőségem adódott, hogy karikaturistaként is tevékenykedjek.
Kezdtem humoros rajzokat készíteni, akkor már több lapban is helyet kaptak ezek, 1982-től rendszeresen rajzoltam a Hargita napilap számára is – Bálint András és Koszta Nagy István kértek fel, és indítottak el ezen az úton. Egészen 1989-ig rajzoltam a lapnak” – elevenítette fel. Mint elmondta, azután is rajzolt más lapoknak, folyóiratoknak, illetve könyveket is illusztrált, így Fekete István Tüskevár című regényét, Ferencz Imre egy kötetét is. „Ez nem volt az életem meghatározó tevékenysége, inkább hobbi maradt. Most is megvan bennem a rajzolás szeretete, ez szerintem életem végéig fogom művelni, rajzolok magamnak, vagy a barátoknak, vagy különböző felkérésekre” – említette. Csipike mint bábelőadás Annál fontosabbnak, és meghatározóbbnak tartja viszont a bábszínházi munkát, amely szintén az 1980-as években zajlott. „A nyolcbanas években, amikor a tervezőhivatalnál dolgoztam, úgy éreztük páran, kollégákul, hogy kellene egy bábszínházat csinálni. Talán ez az, ami nagy sikerélmény volt számomra, mert amikor elkezdtünk a lelkes kollégákkal dolgozni, egy fantasztikus bábszínházat hoztunk létre, és előadtuk a Csipikét 1982-ben. Talán ez volt életem egyik legsikeresebb akciója, amikor annyi gyermeket megmozgattunk, és tényleg hasznos volt, úgy láttuk akkor, hogy erre szükség volt. Jöttek a kolozsvári, nagyváradi, temesvári színtársulatok, bábszínészek is ide, de valahol volt egy űr a gyerekek számára, és ezt megpróbáltuk kitölteni, Remélem, most is, hogy ez sikerült” – mesélte. Az előadást nem csak Csíkszeredában mutatták be sok alkalommal, a környékbeli településekre is elvitték, sok meghívást kaptak. Az Orendi Éva által rendezett előadás zenéjét a Barozda együttes szolgáltatta, a bábcsoportban pedig Leitmann Péter, Fodor Margit, Csatlós Teréz, Székely Éva, Vántsa Emese, Leitmann Irén, Gergely Emese, Albert H. Márton, Egyed Anikó és Blénesi Piroska szerepeltek. „Megadtuk a módját, plakátokat nyomtattunk, a nápolyi szeleteket, kis csokikat átvarázsoltuk, nyuszi csokinak, Kukucsi nápolyi szeletnek neveztük el, és tényleg hangulatot tudtunk teremteni. Nagyon nagy dolog volt az, hogy a Barozda együttes végig zenélt nekünk a Csipike előadásokon. A hangfelvétel megvan, szeretném újra kiadni, népszerűsíteni” – vallott erről Orendi Éva. A kilencvenes években a cserkészmozgalom aktív tagja lett, megalakította a Bocskai cserkészcsapatot. „Hegyi István tiszteletes megengedte, hogy a református lelkészi hivatalnál tartsuk a találkozókat, gyerekeket vittem külföldi rendezvényekre. Ez is nagyszerű élmény volt számomra, sokat jelentett” – mesélte. Állatvédőként folytatta Orendi Éva állatvédő tevékenysége 1996-ban kezdődött, amikor nagyobb számban jelentek meg gazdátlan kutyák Csíkszeredában. „A tavasz és nyár folyamán tömegesen jelentek meg a kutyák a városban. Én is utánanéztem, hogy mi történt, mi az oka ennek, és akkor jöttünk rá, hogy a kórház közelében, ahol sokan disznót tartottak, volt vagy háromszáz pajta, és legalább ennyi kutya is. Persze ez elviselhetetlen káoszt okozott, akkor döntött úgy a városi önkormányzat, hogy ezt el kell takarítani onnan. Felszámolták, de a kutyákat otthagyták, azok bejöttek a városba.
Én kezdtem etetni a városban a kutyákat, vettem az ételt, minden sarkon, ahol láttam őket, de rövid időn belül rájöttem, hogy ez így nem működik. Erdei István volt az alpolgármester, és elmentem hozzá, jól ismertem, megkérdeztem, nem lehet-e valamit létrehozni. Azt mondta, minden segítséget megad, kell egy alapítvány és ennek keretében kell kezdeni a tevékenységet. Nehézkesen indult el, nem volt olyan könnyű, elmentem még Budapestre is körülnézni, hogy néz ki egy állatotthon, addig még nem voltam ilyen helyen, nem is hallottam erről, dokumentációkat szedtem össze, hogy tudjam, milyen kell legyen a törvény szerint. 1996 májusában már összeszedtem tizenvalahány kutyát, amelyeket el akartak altatni, bevittem egy ismerősöm udvarára, aztán többen lettek” – elevenítette fel. Otthon a gazdátlan kutyáknak A kutyák számára egy istállót bérelt a polgármesteri hivatal Zsögödben, ahol rövid időn belül már 120 kutyát tartottak. „De nem volt rendezve az élelem kérdése, nem volt munkás, ezért egy kicsit nehéz volt, sokszor én álltam az ételt, kivittem, dolgoztam ott, etettem a kutyákat. Volt, hogy a vendéglőktől kértem élelmet, a Harmopantól a száraz kenyeret. De elindult valahogy, 2001-ig voltunk ott, akkor a tulajdonos, akitől az önkormányzat bérelte az istállót, csődbe ment, ránk szállt a bank, hogy el kell költözni onnan. Akkor költöztetett ki a szeméttelep mellé az önkormányzat, egy 50x25 méteres külső udvart kaptunk, ahol kezdetleges kenneleket készítettek. Szerencsémre Szépvízen volt egy Dolores nevű apáca, aki felfedezett minket, és értesítette Renate Mittelstaedt jómódú német hölgyet, aki nagy állatvédő. Ő küldött pénzt, hogy bevezessük a vizet, megnagyítsuk a kenneleket, javítsunk a körülményeken, neki köszönhetjük a terület megvásárlását is, ahol megépítettük az orvosi rendelőt. Aztán az évek folyamán megjelent a Bruno Pet német állatvédelmi szervezet, akiknek köszönhetően most is létezünk, és együttműködnek velünk” – ismertette. Jó irányba tartunk Orendi Éva úgy látja, az azóta eltelt időszakban jó irányba változott nálunk is a mentalitás, jobban figyelnek az emberek a kisállatokra. „Annak idején nem volt divat Csíkszeredában az ilyen állattartás, ha valaki egy kutyát tartott a lakásában, ki voltak tőle ájulva. Most szinte minden házban van, megváltozott a mentalitás a kisállattartással kapcsolatban, és elindultunk egy pozitív irányba, a fejlődés felé. Ha valahol probléma van, mindig jelentik, nem hagyják szó nélkül, ha egy állatot bántalmaznak, vagy ha valaki az állatát nem úgy rendezi, ahogy kellene. Kialakult egy kisállattartási kultúra, falun is sokkal civilizáltabb körülmények között tartják az állatokat. Még sok tennivaló van, de jó irányba tartunk. A állategészségügy is tehetne azért, hogy ellenőrizzék, ki, hány állatot tart és milyen körülmények között. Én mindig, mindenkinek azt mondom, ne tartson állatot, csak ha nagyon jól meggondolja, és többször alszik rá, ha dönteni kell, tudva, hogy mit vállal ezzel. Leköti magát, felelősséggel jár, ivartalanítani kell, rendezni, fürdetni, orvoshoz vinni, ez költséges és időigényes, mert szabadságra se mehetsz el úgy, hogy ha kutyád, macskád van, mint azelőtt” – emlékeztetett. Mint elmondta, sok idős embernek nincs pénze, hogy etesse az állatát, ebben igyekeznek segíteni, ivartalanítást is végeznek. Sok állatot mentettek meg Az évek során az állatotthont működtető Pro Animalia alapítvány közel ezer kutyát adott külföldre új gazdákhoz, és több ezer kutya fordult meg az évek során az állatotthonban. „Minden kutyát tudunk ivartalanítani, azt az összeget, amit erre és az oltásokra biztosítanak támogatóink, mi soha nem tudnánk kifizetni. Nagyon nagy az igény a kutyáinkra, hála Istennek, valamilyen okból kifolyólag nagyon okosak, kezelhetők, szófogadók. Sokukból lesz munkakutya, gyermek -és idősotthonokban, kórházakban dolgoznak, segítenek. Tartjuk a kapcsolatot az új gazdáikkal, sokszor meghatódik az ember, hogy az itthon rugdosott kiskutya az Atlanti-óceán partján fürdik, vagy a kandalló előtt heverészik egy bőrfotelben” – mesélte.
Orendi Éva azt mondja, van elégtétele ennek a munkának is, mert sok állatot megmentettek, a városlakókon is segítettek az áldatlan állapot kezelésében. „Megértem azokat, akik félnek, a kutyáknak nem az utcákon a helyük. Azt szeretném, ha egyetlen kutyát se látnék az úton kószálni, csak az állatotthonban, és azt is csak úgy, hogy ha faluról hozzák be, mert meghalt a gazdája, vagy más baj történt. Rá kell vezetni az embereket arra, hogy ha állatuk van, vállalják, és ivartalanítsák. Úgy látom, előbb-utóbb ez meg fog oldódni” – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila / liget.ro



lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék