udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 10 találat lapozás: 1-10

Névmutató: Kovács F. Zsolt

2006. december 17.

A Sapientia Varadiensis Alapítvány és a nagyváradi püspökség szervezésében november 24-25-én immár nyolcadik alkalommal tartották meg a Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei elnevezésű tudományos-kulturális rendezvényt. Dr. Fleisz János történész elmondta, hogy az 1999 óta tartó rendezvénysorozaton bemutatták Schlauch Lőrinc és Pázmány Péter bíborosok, Bunyitai Vince, Ipolyi Arnold püspök, gróf Csáky Miklós püspök, Patachich Ádám püspök és Rómer Flóris alakját. Dr. Fleisz János, a Sapientia Varadiensis elnöke megnyitó beszédében az ünneplés és emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Az idei emlékülést Fraknói Vilmos (1843-1924) történelemkutatási és társadalmi munkásságának szentelték. Dr. Draskóczy István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára kifejtette, munkássága elsősorban középkori forrásfeltárásokra és azok publikálására koncentrálódott. Emődi Tamás, a nagyváradi római katolikus püspökség levéltárosa a püspöki könyvtár széthurcolása miatt kevés anyaggal szolgálhatott a hallgatóságnak. /Kovács F. Zsolt: Nagyvárad tudós püspökei, neves személyiségei. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 17./

2008. október 12.

Gyulafehérváron a papnevelő szemináriumban a 2008/09-es tanévben új a vicerektor, dr. Diósi Dávid és a prefektus, dr. Kovács F. Zsolt. Jelenleg 91-en tanulnak a szemináriumban, közülük hatan ferencesek, a szászsebesi rendházból járnak az előadásokra. Az első évfolyamon 19-en vannak. /Kovács F. Zsolt prefektus: Tanévnyitó Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 12./

2011. március 13.

Út a vértanúsághoz
A tavaly októberben boldoggá avatott, 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben mártírhalált halt egykori váradi püspökre, Bogdánffy Szilárdra emlékeztek születésének századik évfordulója alkalmából március 11-én, péntek délután és szombat délelőtt a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjai a meghívott vendégekkel és a hívekkel együtt.
Pénteken a vértanú püspökért tartottak vesperást a váradi székesegyházban; a közös imádságon közreműködött a Szent László Kórus Balogh Mihály karnagy vezényletével. Szombaton a római katolikus püspöki palota dísztermében tartottak jubileumi emléknapot. Akár az előző estire, erre az eseményre is sokan érkeztek: a váradi egyházmegye papjain kívül – akik közül megemlítjük Tempfli József nyugalmazott megyés püspököt, illetve Fodor József általános helynököt – jelen volt két vendégpüspök is, Schönberger Jenő szatmárnémeti és Martin Roos temesvári főpásztorok. A görög katolikus egyházat Virgil Bercea képviselte, Sofronie Drincec ortodox püspök küldötteként pedig Cristian Rus, a váradi görög keleti püspökség vikáriusa jelent meg. Az egyházmegye szerzetesrendjei is képviseltették magukat: Fejes Rudolf Anzelm premontrei prépost prelátus és néhány vincés nővér is megtisztelte jelenlétével az eseményt.
Böcskei László megyés püspök házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket, beszélt a mártíromságot vállalt Bogdánffy Szilárd életútjáról és üldöztetéséről, kiemelve, hogy a boldoggá avatott püspök emlékének ápolására elsősorban a mai embereknek van szükségük, ugyanis így szembesülnek azzal a múlttal, amely egyértelműen igazolja, hogy Isten útját, azaz az emberség és a szeretet útját kell követni minden akadályoztatás ellenére. Kifejtette, hogy XVI. Benedek pápa Bogdánffy boldoggá avatásával követendő példát mutatott arra, hogy a múlt bűneit nem szabad elfeledni, azonban ezt nem bosszúállásként kell kezelni, hanem – Jézus tanításait követve – hálás szeretettel kell emléket állítani azoknak, akik hitükért, népükért merték vállalni a halált is. Így az egykori mártírok emlékének ápolása nemes és szent hagyaték marad, amiből erőt meríthet a mai modern és gyakran kusza világ embere is.
A püspöki köszöntőt követően előadások hangzottak el Bogdánffyról. Tempfli Imre egyháztörténész Történelmi kép című előadását a nagykárolyi Resszer Mihály atya olvasta fel. A kommunista korszak egyházellenes politikájában szó szerint élet-halál harc folyt a papság és a kommunista rémterror végrehajtó-apparátusa között, amelyben az üldözöttek mindig a papok és az istenhívő emberek voltak, derült ki az igen érdekes előadásból. Másodikként Lakatos Attila történész kapott szót, aki Bogdánffy Szilárd életútja címmel próbálta megismertetni a jelenlevőkkel annak a kutatómunkának az eredményét, érdekességét, amelyet aközben tapasztalt, míg a mártír püspök életéről készült dokumentumfilmjéhez keresett adatokat. Ez az előadás sajnálatos módon túl hosszúra és kissé csapongóra sikerült, elmondhatjuk, hogy a kevesebb bizonyára több lett volna. Ezt igazolja az a tény is, hogy a beszámoló alatt a jelenlevők közül többen elvesztették türelmüket, s távoztak a rendezvényről. A majd kétórás beszéd után három tehetséges fiatal, Costin Ágnes, Oláh Boglárka és Bogdan Cocora adott elő komolyzenei számokat. Ezután Emődi Tamás levéltáros Titkosszolgálati dokumentumok címen értekezett, Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója pedig Bogdánffy Szilárd Szinoptikus apokalipszis című doktori disszertációját ismertette.
A jubileumi emléknap utolsó eseményeként bemutatták a mártír püspök tiszteletére összeállított emlékkötetet, melynek címe: Út a vértanúsághoz. A kivitelezésében is igényes, kétkötetes művet a váradi római katolikus püspökség adta ki. Böcskei László rövid ismertetőt tartott a könyvről, megköszönve mindazok munkáját, akik segítették a püspökséget abban, hogy a beatifikáció magasztos emlékű eseménnyé váljon az egyházmegye hívei számára. A rendezvény végén az emlékkönyvet 100 lejes áron meg is lehetett vásárolni.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Út a vértanúsághoz: Bogdánffy Szilárd emlékkötet: I-II /szerkesztette Emődi András/ – Nagyvárad: Római Katolikus Püspökség: Varadinum Script Kiadó, 2011
Erdély.ma

2012. június 24.

Egyház, média, kommunikáció
Nagyvárad- A médiatörténet Pál apostol leveleivel kezdődött, az internet pedig a globális pletyka fóruma, hangzott el egyebek mellett szombaton a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által szervezett Médianapon.
A tavaly megfogalmazódott igény folytatásaként a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az idén is megszervezte az Egyházmegyei Médianapot. A helyszín ezúttal a Kanonok sori Laikusképző Központ volt, a mottó pedig úgy hangzott: „Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2 Tim 4,2). Moderátori minőségében Borzási Kinga köszöntötte a megjelenteket, majd Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: fontosnak tartják megszólítani az egyházi és a világi média képviselőit, akikkel tartják a kapcsolatot és együtt dolgoznak, látnak el közösen olyan feladatokat, melyek Istenről, az egyházról és a hitről szólnak.
A rendezvény vendégelőadója Kiss Ulrich jezsuita társadalomkutató volt, akit dr. Kovács F. Zsolt, a püspök irodaigazgatója mutatott be az egybegyűlteknek. Elhangzott róla, hogy Berlinben született magyar apától és német anyától. Sikeres üzletemberből, parfümgyárosból lett szerzetes, időközben médiaszakember a BBC-nél, és nem utolsó sorban a nevével fémjelzett Management by Jesus szemináriumsorozat moderátora. Egyedi módon kombinálja a marketing szabályait az evangélium modern stratégiáival, melynek következtében újszerű látásmódot szolgáltat az egyház korszerű megjelenéséhez.
A stílus kommunikáció
Az egyházi élet, a média és a kommunikáció viszonyának számos aspektusát érintette közvetlen stílusban előadott, sok mindenre rávilágító elmélkedésében Ulrich atya, kezdve azzal, hogy a médiatörténet szerinte- kihasználva a kor infrastrukturális lehetőségeit- Pál apostol leveleivel kezdődött, a bibliai időkben pedig egyes vallásos történések a nagy nyilvánosság előtt zajlottak, mások pedig olyan zártkörű események voltak, ahová nem hívták meg a sajtót, s befejezve napjaink aktualitásaival, amikor az internet egy globális fórum, és az egyház attól sem riad vissza, hogy kihasználja a közösségi oldalak, a blogbejegyzések vagy a keresztény videomegosztók által kínált lehetőségeket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban megszólítsa a potenciális híveket. A stílus ugyanis kommunikáció, a 21. században pedig a tömegmédia elválaszthatatlan a tömegterjesztéstől, és terjesztőeszközök nélkül nincs lehetőség arra, hogy az üzenet eljusson a fogyasztókhoz. A legnagyobb kihívások közé sorolható, hogy a hírközlők nem ismerik a hallgatót, illetve az olvasót (ezért egy képlékeny valóságként, homogén egységként kénytelenek kezelni őket), a szimpla közlés nem jelent egyet a kommunikációval, a tényekről pedig alapvetően nem esik szó a hírekben, elvész a lényeg és az igazság. Ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, meg kell tanulnunk chatelni a digitális kontinenseken, annak tudatában, hogy az internet világában mindenki részt vesz a termelésben. A grafomániások ellepték a piacot, új özönvízként megjelent a médiaáradat, ezért néha hatásszünetet kell tartsunk, mert csend nélkül nincs kommunikáció, a beszédes csend teszi tulajdonképpen lehetővé a párbeszédet, vélekedett a szakember, aki azon meggyőződésének is hangot adott, hogy nem csupán a tulajdonosok, hanem az újságírók is valamennyien médiavállalkozók, hiszen a piacot az olvasók képezik, és jó termékeket kell előállítaniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
Műhelybeszélgetések
Az előadás után műhelybeszélgetések zajlottak három helyszínen. A feldolgozandó témák a „netikett”, a szociális kommunikáció és az üzletemberek/médiamunkások lelkiismeret vizsgálata volt, a közös elem pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség megjelenítése a Facebookon. Az ebéd után ezen felvetések közös kielemzésére került sor. Szó esett többek közt a főnök-beosztott viszonyról, a papok és a hívek szerepéről az egyházi életben és a médiában, a „netmisszionáriusokról”, a templomokban és a mindennapokban használt nyelvezetről stb.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2013. december 5.

Nyelv- és beszédvédő gyógyszer
Nagyvárad- Szerda délután a római katolikus Püspöki Palota dísztermében bemutatták Tempfli Imre atya, egyháztörténész Lektorok kis kézikönyve című kötetét, melyről Csírák Csaba szerkesztő beszélt.
Köszöntőjében Exc. Böcskei László megyés püspök érdekesnek és értékesnek nevezte a bemutatott könyvet. Arra hívta fel a figyelmet: a Szentírásban több helyen olvashatunk arról, hogy Jézust követte a tömeg, mert hallgatni akarta a tanításait, mindazt amit örömhírként hirdetett a népnek. Ugyanakkor az apostolok is figyelemmel kísérték Krisztus beszédeit, csodáit, az együttlét mély hatást gyakorolt rájuk, úgymond átalakultak, majd ők is az evangélium terjesztőivé váltak. A nemrég véget ért Hit Évének is egyik célja az volt, hogy felébressze bennünk a kíváncsiságot Istennek üzenete iránt, hogy jobban odafigyeljünk rá, mi is keressük a közelségét, azt, amit mondani akar számunkra, és az apostolokhoz hasonlóan elmélyedjünk az Úr szavában. Ez a könyv pedig szintén arról szól, hogyan érthetjük meg, és adhatjuk tovább helyesen az Úr szavát, olyan fontos lehetőség, eszköz és anyagtár, mely hozzásegít ahhoz, hogy méltóképpen tudjuk a Szentírást olvasni, az üzenetét továbbadni. Nem mindegy ugyanis, hogyan visszük tovább az emberekhez Isten szavát, mert nemcsak egy szűk kör (papok, egyházi személyek, hitoktatók, lektorok) feladata kell legyen, hogy helyesen értelmezze és olvassa a Bibliát, hanem azok számára is lényeges kell legyen ez, akik nem nyilvános térben tanulmányozzák- nyomatékosította a főpásztor.
Segédeszköz
A moderátori szerepet elvállaló dr. Kovács F. Zsolt irodaigazgató azt emelte ki: Isten igéje akkor válik élővé, ha az elméletek tettekké válnak. A kiadványt Csírák Csaba szerkesztő, nyelvápoló ismertette. Arra figyelmeztetett: napjainkban sajnos egyre inkább romlik az anyanyelvünk, társadalmi jelenséggé vált az igénytelen beszéd, a trágárság, a nem olvasás, a befejezetlen mondatok, idegen hangsúlyok használata. Ezzel az emberi viszonyok minősége is romlik, így a nyelv- és beszédvédelem tulajdonképpen nem öncél, hanem segédeszköz a tiszta emberi kapcsolatok ápolásához. Ugyanis egyedül mi emberek rendelkezünk a beszéd isteni adományával, így kötelességünk óvni, védeni anyanyelvünket. Fontos, hogy a szép, tiszta beszéd a templom falain belül is érvényesüljön, különösen azért, mert az ott elhangzottak a látszat ellenére nem egy arctalan tömeghez szólnak, hanem minden egyénhez külön-külön. A lektori (felolvasói) szolgálatot tehát nem csak a közszereplők kell komolyan vegyék, hanem azok is, akik felelősséget éreznek anyanyelvünk iránt. Ilyen értelemben a bemutatott könyv túllép az egyházi liturgián, nyelv- és beszédvédő gyógyszer, melyre mindenkinek szüksége van, végzettségétől vagy szakmájától függetlenül. Tankönyv azoknak, akik úgy érzik, hogy „a beszédünk védelme a vérünkké kell váljon”.
Dr. Tempfli Imre kifejtette: 2007-ben vállalt missziós szolgálatot a diaszpórában, Stuttgartban, de el szeretné kerülni azt, amit sokan tesznek, hogy kintről mondja meg az itteniek, hogy mi a jó nekik. Ehelyett inkább arra törekszik, hogy hazahozza mindazt, ami hasznosnak, vagy szépnek tűnik számára külföldön. Hangsúlyozta: a könyv azért fontos, mert a laikusok lektori képzése hiányzik a magyar katolikus egyházban, pedig a világi személyeket nem lehet csak úgy odaengedni felolvasni akkor sem, ha jó szándék vezérli őket, mert ismerniük kell a gyakorlati dolgokat. Hozzátette: a kiadvány elsősorban a püspök számára íródott, majd a paptestvérek, a lektorok és a hívek számára.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

2014. május 12.

Egyháztanácsosok találkoztak
Nagyvárad
A februárban megtartott egyháztanács-képviselők találkozója után a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség további segítséget és bátorítást kíván nyújtani a lelkipásztoroknak, a híveknek, az egyháztanácsosoknak, akiknek közös feladata a hit megőrzése, annak elmélyítése és továbbadása a helyi egyházban.
Ennek érdekében, miután április 27-én Tenkén gyűltek össze a környékbeli plébániák egyháztanácsosai, a nagy létszámra való tekintettel a váradi esperesi kerülethez tartozó egyháztanácsosok két, körülbelül 80-80 fős csoportra bontva találkoztak az elmúlt napokban: péntek és szombat délután egyaránt a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum kápolnájában.
A pénteki továbbképzést megtisztelte jelenlétével az egyházmegye főpásztora, Exc. Böcskei László megyés püspök is, valamint Mons. Fodor József általános helynök és Zalder Éva igazgatónő. Miután röviden bemutatkoztak a plébániák képviselői, Pék Sándor Várad-kerületi esperes és dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója tartottak előadásokat, Milyen egyházban szeretnénk élni? címmel. Ezután csoportbeszélgetések következtek, majd kiértékelő fórummal zárult a rendezvény.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2015. november 13.

Visszatérnek a lazarista szerzetesek Váradra
Szerda este Vita Consecrata. Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében címmel konferenciával egybekötött rendtörténeti kiállításmegnyitót tartottak a Püspöki Palotában, mely tavaszig tekinthető meg.
Az egybegyűlteket Böcskei László megyés püspök köszöntötte. Felidézte, hogy a 2014. november 30. és 2016. február 2. között zajlott Megszentelt Élet Évében az elmúlt hónapokban számos olyan rendezvényt szerveztek, melyek a kolostorokban és rendházakban élőkre hívta fel a figyelmet, a mostani azonban több ennél, hiszen arról szól, mit tettek az elmúlt évszázadokban, illetve tesznek még napjainkban is a váradi egyházmegye területén élő szerzetesek és nővérek, hozzájárulva ezáltal a társadalmi, kulturális, szociális és intézményi fejlődéshez. Dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója úgy vélte, talán a „rendben vagyok, földön járok, égre nézek” mondat lehetne a legtalálóbb mottója a szimpóziumnak.
A konferencia első előadója dr. Botár Gábor székelyudvarhelyi plébános volt, aki a mallersdorfi ferences nővérek erdélyi tevékenységéről beszélt. Többek közt megtudtuk tőle, hogy a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek Szerzetesközössége 151 éve tevékenykedik Erdélyben. A rendet Paul Jozef Nardini atya alapította- akit sanyarú gyermekkora szociálisan érzékennyé tett- Pirmasensben, a székhelyet 1869-ben tették át Mallersdorfba. A kolostori élet alapja Szent Ferenc Harmadik Rendjének szabályzata, a nővérközösség pedig a Szent Család oltalma alatt áll. Erdélybe 1864. november 19-én érkezett az első hat nővér Nagyszebenbe, az intézmény fejlődése, koedukációs oktatási rendszer kialakítása céljából. Nagyváradon az egészségügy és az oktatás területén tevékenykedtek, 1895-ben Schlauch Lőrincz püspök kérvényezte, hogy a megyei kórházban vegyék át a betegek ellátását. 1897. január 1-től 15 nővér 250 beteget gondozott naponta, és a kórház kapacitása és a betegek száma évről évre nőtt. 1903. október 1-jétől a helyi gyermekkórházban is átvették a betegápolást, kezdetben 20 beteg mellett 5 nővér dolgozott, de számukra egyre gyarapodott. 25 év eredményes munka után az anyaház vissza akarta vonni a nővéreket, de néhányan még itt maradtak. Ezzel párhuzamosan közben Bognár István apátkanonok 3 nővért kért a szeminárium konyhájába, akik 1898. november 1-jétől elkezdték a munkát. Az I. világháború után Széchenyi Miklós püspök feloszlatta a papi szemináriumot, de utódja, Bjelik Imre újraindította, és szintén nővéreket kért a háztartás vezetésére. A II. világháború utáni 1948-as államosításkor a kongregáció intézményes befagyasztása is megtörtént, zaklatásokra került sor az iskoláikban, és kilakoltatták a nővéreket, akik annak ellenére, hogy le kellett tegyék a szerzetesi habitusukat, a külső formák hiányában is igyekeztek eleget tenni hivatásuknak. 1989 után az itt élő nővérek házukat a kongregációnak ajándékozták, melyet renováltak, és 1999 augusztusában felszenteltek. Jelenleg a Dózsa György utcai Kis Szent Teréz Házban 4 nővér gondoz 12 gyermeket, illetve 2012. október 11-én Böcskei László megáldotta a Brassói utcai Szent Ferenc Napközi Otthont.
Vincés nővérek
Barta Szabolcs lazarista szerzetes rendje és a vincés nővérek nagyváradi missziós munkáját mutatja be. Felvezetőjében arról beszélt, hogy lett az alapító, 19 évesen pappá szentelt Páli Szent Vince törtető, pénzéhes és karrierista fiatalemberből olyan személyiség, akit Franciaországban a szegények atyjaként, és a szeretet apostolaként tiszteltek. 1617-ben alapította a Szeretetegyesületet (mely a Caritas elődjének is nevezhető), 1625-ben a Missziós Társaságot (lazaristák), 1633-ban pedig a Szeretet Leányai Társulatot (vincés vagy irgalmas nővérek). Előbbiek működési területe a missziók, a papság képzése, valamint a szegényekkel, rászorulókkal való foglalkozás, utóbbiaké a betegápolás, az oktatás-nevelés és a karitatív szolgálat volt. 1878-ban Grazból indult egy nővércsoport Nagyváradra Nogáll János kanonok, későbbi püspök meghívására. Szolgálati helyük lett a Szent Vince Intézet, az Inmaculata Intézet, a velencei iskola, a Szent László Intézet, a Szent József kórház, a Katalin-telep, valamint Szentjobbon és Bélfenyéren is tevékenykedtek. A kommunizmus évtizedei után 1990-ben újrakezdték, 1996-ban költöztek be új tartományi házukba a Mioriţei utcában, ahol jelenleg 12-en élnek. A lazaristák 1940-ben érkeztek Váradra, a Katalin -telepre, ahol korábban a vincés nővérek végeztek lelkipásztori munkát. Népmisszióval, hittanoktatással foglalkoztak, pártfogolták a szegényeket és a munkásembereket. 1997-ben az utolsó lazarista atya is elhagyta Váradot, idén nyáron azonban a tartományi gyűlésen úgy döntöttek, jövőre visszatérnek a Katalin-telepre. Az amúgy váradi születésű Barta Szabolcs atya néhány napja már meg is érkezett, jelenleg a Szent László plébánián akkomodálódik.
Oklevelek
Az előadások végén Exc. Böcskei László megyés püspök oklevelekkel és az egyházmegye érdemérmének bronz kiadásával ismerte el a szerzetes és nővérközösségek tevékenységét. Ezt követően pedig megnyitották a Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében című kiállítást, melyhez Lakatos Attila kulturális referens fűzött néhány gondolatot.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

2016. február 23.

Minden áldozatnak értéke és értelme van
Nagyvárad- Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök születésének 105. évfordulóján vasárnap a székeskáptalan tagjai a jelenlevő papokkal és hívekkel közösen esti vesperást végeztek a Székesegyházban.
Homíliájában Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: ebben a rendkívüli időben, mely az Irgalmasság Évének van szentelve, sokszor idézzük Ferenc pápa Misericordiae vultus című bulláját, és ez az alkalom, mely a Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre való emlékezésről szól, különösképpen az isteni szeretetre és gondoskodásra fókuszál, arra, hogy Urunk valóban meglep minket, és számos jelét adja annak, hogy osztozik a mi sorsunkban, illetve sohasem fordul el az ő gyermekeitől.
Bogdánffy Szilárd ugyanis nem csupán megélője volt ennek a szeretetnek, hanem visszatükrözője is annak, amit Isten a népéért vállal, és hűségesen teljesít. Ezért örömmel ünnepeljük őt, nem csupán az egyház által előírt mennyei születésnapján, vagyis október 3-án, a vértanúságához legközelebb eső szabad liturgikus napon, hanem február 21-én, azaz földi születésének évfordulóján is. Úgy fogalmazott: a 105 esztendeje, a mai Szerbia területén található Feketetón született Bogdánffy Szilárd életpéldájában és személyében nem csupán a vértanúságot, illetve a mártírt kell meglássuk, hanem Isten ajándékát is fel kell ismerjük benne.
Útmutatók
A főpásztor arra is kitért: Feketetó, Torontálkeresztes és Nagyvárad azok a helyszínek, melyek fontos szerepet játszottak Bogdánffy Szilárd életében a hivatása kiválasztása, és az ehhez való hűsége szempontjából, és a szülei, valamint a nevelői is egyengették az útját. Kellett tehát egy megfelelő környezet, mely fogékonnyá és nyitottá tette őt Isten hívó szavára. Ugyanakkor pedig a szolgálatát örömmel végezte, nem ragadt le csupán a kezdeti lendületnél, hanem úgy élte az életét, hogy az első láng mindvégig lobogott benne. Mindennap élményként és örömmel fogadta Istentől a hivatás nagy ajándékát, és nem saját magáért élt, hanem az igazságot keresőknek nyújtott állandó segítséget. Emellett egy emberi világnak volt a képviselője egy embertelen rendszerrel szemben. Isten értékes világának maradt a polgára, és visszautasította azt a hatalmat, mely a lélek gyümölcseit akarta megsemmisíteni. Annak példája, hogy minden sikeres élet mögött áldozat van, és a hitünk megvédése is áldozatot követel. Ebben előttünk jártak Krisztus, és a követői, akiket boldogként vagy szentként tisztelünk, minden áldozathozatalnak tehát értéke és értelme van.
 A hit szolgálatában
A vesperás végén Exc. Böcskei László megyés püspök a 2012-ben alapított, A hit szolgálatában egyházmegyei érdemérem ezüst fokozatával, illetve a hozzátartozó kitűző viselésének jogával tüntette ki Simori Gábort, a Máramaros megyei sülelmendi egyházközség gondnokát. Ő a negyedik olyan személy, aki ebben az elismerésben részesült. Az esperességek részéről idén 7 felterjesztés érkezett, és a főesperesek testülete, illetve az erre kijelölt bizottság vizsgálta meg a Püspöki Hivatalhoz beérkezett javaslatokat. A plébánosa, Nagy Tibor úgy jellemezte őt: becsületes, jó szándékú, egyenes, segítőkész és istenfélő ember. A határozatot dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója olvasta fel.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2016. április 18.

Kispapok látogattak Nagyváradra
Minden évben Húsvét negyedik vasárnapja elénk állítja a Jó Pásztor ikonját, aki ismeri juhait, nevükön szólítja, táplálja és vezeti őket. Ezen a vasárnapon, immár több mint ötven éve, a hivatások világnapját ünnepeljük.
Minden alkalommal figyelmünk annak az imádságnak a fontosságára irányul, amelyben azt kérjük, hogy „az aratás ura küldjön munkásokat aratásába” (Lk 10,2). A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 2016. április 15-17. között hetedik alkalommal szervezte meg a Hivatások Hétvégéje címet viselő programot Nagyváradon. A találkozó az egyházmegye azon fiataljait célozza meg, akik a papi vagy a szerzetesi élet iránt érdeklődnek. A péntek este kezdődő program keretében a résztvevők hivatással kapcsolatos kérdéseire igyekezett válaszolni a gyulafehérvári szemináriumból érkező tizennyolc papnövendék. A Jó Pásztor Vasárnapját megelőző hétvégének idei újdonsága pontosan az volt, hogy a papnövendékek más-más egyházmegyékbe, ezek plébániáin tettek látogatást, egyrészt azzal a céllal, hogy betekintést nyerjenek a gyakorlati lelkipásztori életbe, másrászt pedig azzal a céllal, hogy jelenlétükkel tanúságot tegyenek hivatásukról, bátorítsák az életútjukat kereső fiatalokat arra, hogy számításba vegyék a megszentelt életforma vallalásának a lehetőségét is. Amint a nagyváradi főpásztor elmondotta lehet, hogy a kispapok jelenléte nem fog azonnal új hivatásokat eredményezni, de minden bizonnyal egyik-másik fiatal lelkében születnek majd kérdések, felkiáltójelként szolgál majd ez a rendhagyó jelenlét. A Nagyváradi Egyházmegyébe gyulafehérvári főegyházmegyés, illetve szatmári és temesvári egyházmegyés kispapok érkeztek – amint ők maguk mondották – az utazás fáradsága ellenére sok kiváncsiságot és örömet hozva magukkal.
A péntek esti találkozón Böcskei László megyéspüspök is részt vett, megosztotta a vendégekkel és érdeklődő fiatalokkal a hivatással kapcsolatos gondolatait, örömét fejezte ki az idei kezdeményezés iránt, hogy más egyázmegyés kispapok látogathatnak el Nagyváradra és más plébániákra az egyházmegyében. Blanka Módi vincés nővér vezette a találkozót, amelynek fő célja az ismerkedés, bemutatkozás, és a hivatástörténet rövid bemutatása volt. A szervezésben részt vettek továbbá Vakon Zsolt ifjúsági referens, Szabó Ervin spirituális, valamint Kovács F. Zsolt püspökségi irodaigazgató, aki kihangsúlyozta, hogy több fiatal is köszönheti hivatásának felismerését és kibontakoztatását az elmúlt évek folyamán megszervezett, hivatásápolást célzó „Hivatások hétvégéjének”.
A papnövendékek szombaton és vasárnap az egyházmegye különböző plébániáin kapcsolódtak be az egyházközség életébe: Margittán, Érmihályfalván, Tasnádszántón, Kárásztelken, a Nagyváradi Caritas Catolicanál, valamint a Vár-Lak Egyházmegyei Ifjúsági Központban. A plébániákon részt vettek hittanórákon, betegeket, időseket látogattak meg, a vasárnapi szentmisén pedig hivatástörénetüket osztották meg a hívekkel.
erdon.ro

2017. május 27.

Az élet szolgálatának hivatása
Május 27-én, szombaton szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a VII. Egyházmegyei Családtalálkozót, melynek témája a Családbarát plébánia volt, előadója pedig Szénégető István családreferens.
A nyitóünnepség a Püspöki Palota dísztermében zajlott, ahol Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a megjelenteket. Azt kívánta: a nap folyamán a találkozás öröme csak fokozódjon, szervezőként ugyanis ezt az alkalmat is szeretnék felhasználni arra, hogy közösen elmélyítsék azokat a dolgokat, melyek megerősítenek a továbbhaladás szolgálatában a hit-, a családi és a közösségi élet vonatkozásában egyaránt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a Szent László életét megörökítő mennyezeti festmények egyikére, mely úgy ábrázolja a királyt, hogy szemléli a majdani székesegyház tervét. Megjegyezte: valószínűleg voltak tanácsai, meglátásai az építőknek, és a mai idők keresztény emberének is ezt a feladatot kell megragadnia, vagyis nem szemlélők vagy rombolók kell legyünk, hanem építők, a jó családok pedig alapjai és építői korunk társadalmának. Tudják azt, hogy nem egy emberi találmánynak az eredményei, hanem hozzátartoznak Isten tervéhez. Téglakövei, részei annak, ami teljessé és maradandóvá teszi az egyházat, és összekötő anyagai a továbbépítés remekművének, valaminek, mely azok számára is vonzó lehet, akik eddig nem találták meg az ide vezető utat.
Családbarát plébánia
A további programokat dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója ismertette, melyek közt szerepelt műhelybeszélgetés, és a Székesegyházban tartott záró szentmise is.
A meghívott előadó, Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs koordinátora arra hívta fel a figyelmet: amikor Isten közel akart kerülni az emberhez, a megtestesülés által kiválasztott egy nőt, és Máriának a méhében testesült meg. Az egyháznak, és minden emberi együttélésének a mintája, az alapköve ezért a názáreti szent család, és az elmúlt kétezer év során, a katolikus egyház a történelme folyamán, amikor megújulni akart, mindig a szent családhoz tért vissza, Isten jelenlétéhez, az eucharisztiához, a szentségek erejéhez. Emiatt egy plébánia arculatán is megjelennek a családias vonások, egy plébánia a család életéből kölcsönzi az együttélésnek, a jövőteremtésnek, az együtt gondolkodásnak a karakterét. A családban tanulunk meg őszintének lenni, válunk igazi személyiséggé. Egy plébániának is ez a feladata, és fizikailag is nyújthat családbarát környezetet: a kert, a kapu, az udvar, a templom, ha vannak padok, ha ki van alakítva egy játszótér, ha figyelnek arra, hogy legyenek a babakocsik és kerékpárok számára kijelölt helyek, és a liturgiából ne legyenek kizárva csak azért a gyermekek, mert esetleg egy kicsik csintalanok. Ugyanakkor családbaráttá tehetnek egy plébániát az emberi kapcsolatok, ezeknek a minősége is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro



lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék