udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 9 találat lapozás: 1-9

Névmutató: Lukács Antal

2000. április 18.

Folynak az RMDSZ-előválasztások és jelöltállítások. Ápr. 17-én ülésezett az RMDSZ Fehér megyei Választmánya Nagyenyeden. A megyei tanácsoslista sorrendje a következőképpen alakult: Brendus Gyula, Köble Csaba, Cseterás János Bakó Botond. - A Csíki területi szervezetben a megyei tanácsosjelöltek kijelölésére lebonyolított előválasztások nyomán kialakult tanácsosi lista a következő: Zsombori Vilmos (10331 szavazat), Borbély Ernő (9732), Beder Tibor (9223), Papp Kincses Emese (8168), Gergely Matyás (7696), Mátéffy Győző (7414), Csillag Géza (5666), Borboly Csaba (5471), Deáky Tibor (5285), Rafain Zoltán (5008), Ábrahám István (5002), Hegyi István (4656), Kedves Imre (4540), Ördög Imre (4363), Eigel Tibor (4137), Gálfi Nándor (3986), Ilyés Ildikó (3939), Szász István (3792), Lukács Vilmos (3791), Fazakas Imre (3695), Vitos László (3331), Bencze Tibor (3300), Lukács Antal (3171), Albert Homonnai Márton (2892), Csutak István (2754), Biederman Attila (2561), Bálint Gábor (2439), Molnár József (2346), Farkas László Dezső (2218), Simon Repolski Péter (2079). - Ápr. 16-án előválasztást tartottak Sarmaságon és Kárászteleken. Sarmaságon az RMDSZ polgármester jelöltje Keresztes Zoltán lett (a szavazatok 63%-ával), Kárászteleken az RMDSZ polgármester-jelöltje Faluvégi Ferenc. /Folynak az előválasztások és jelöltállítások Erdélyben. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr.8. - 1704. sz./

2002. október 23.

Sikeres rendezvény kevés résztvevővel, így lehet minősíteni az elmúlt hétvégén lezajlott VI. Erdélyi Orvosnapokat, jelezte Lukács Antal, a szervező csíkszeredai Megyei Kórház gazdasági igazgatója. Elmondása szerint a rendezvény végén 95 oklevelet adtak ki, ami azt jelenti, hogy ennyi orvos vett részt a konferencián. Az idegenből jövő vendégek száma is jóval alacsonyabb volt, mint az elmúlt esztendőkben, távol maradtak a bejelentkezett kolozsvári és bukaresti szakemberek. A megyei kórház 128 szakorvosából mindössze 30-an jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Orvostudományi Szakosztálya az elmúlt évig konkurens rendezvénynek minősítette az Erdélyi Orvosnapokat. Immár második éve azonban az EME társrendezője a konferenciának. /Forró-Erős Gyöngyi: VI. Erdélyi Orvosnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

2003. március 1.

Febr. 20-án a Bukaresti Egyetem Történelem Kara adott otthont A romániai magyar közösség - mitológia és történelmi valóság között címet viselő konferenciának, amelyet két egyesület szervezett (Societatea de Studii Istorice "Erasmus" és Institutul Roman de Istorie Recenta). A rendezvénysorozat célja: megismertetni az érdeklődőkkel a romániai kisebbségek történelmét. Vekov Károly történész a magyar nép történelmének honfoglalás kori szakaszáról beszélt. Szerinte a magyarok kapcsolata a hunokkal annyi, hogy a magyar nép is részét képezte egykor a nagy hun birodalomnak. Ugyanakkor kapcsolata volt a türk népekkel, az onogurokkal, s nem véletlenül használatos az "ungur" kifejezés, amellyel az idegen nyelvek nevezik meg e népet. A magyar a lovasnépek közül való, amelyek a maguk során országalapító népek voltak és civilizációkat teremtettek. "A meghajtott fő le nem vágatik" alapon a magyar nép bárkit befogadott nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Demény Lajos történész a székelyekkel kapcsolatos gondolatait osztotta meg. Solcan Sarolta egyetemi előadó a XVII. századi Erdélyről tartott előadást. Lukács Antal egyetemi tanár a román és magyar nép vallási kapcsolatairól szólt. Marius Diaconescu egyetemi tanár a moldvai magyarok elrománosításáról értekezett mondván, hogy nagyon sok történelmi forrás igazolja: a moldvai katolikusok magyarok voltak (1550 körüli források). Ezt kezdetben senki sem tagadta, de az olasz szerzetesek Moldvába való érkezése elindított egy románosítási folyamatot. A későbbi időkben már rendelettel betiltották a katolikus magyar lapok terjesztését, valamint a harangok megszólaltatását. Egyes történészek a kommunista diktatúra alatt a moldvai katolikusok román eredete mellett kardoskodtak. Csortán Ferenc minisztériumi főtisztviselő elmondta: 1925-ben már az ország 95%-ában csak román nyelvű oktatás folyt. Az egyházi javak, földek és erdők államosításával megszűnt a még magyarul működő egyházi iskolák jövedelemforrása. Anton Niculescu politológus az 1989 utáni magyar állapotokkal foglalkozott. A forradalom utáni (talán túlzott) várakozásokról, majd a lelkesedés "lelohadásáról" szólt, amely nem csak a magyarokra, hanem az egész román társadalomra jellemző. 1997 után egyfajta megpezsdülés következett ismét az RMDSZ kormányra való kerülésével. /Gáspár Hajnal: "A romániai magyar közösség - mitológia és történelmi valóság között".= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

2003. április 24.

Ápr. 16-án a bukaresti Petőfi Házban Demény Lajos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott előadást a magyar-román párbeszédről. Az est házigazdája, Varga Gábor, a Találmányi Hivatal vezetője, bevezetőjében Demény Lajos közéleti tevékenységét méltatta. Demény Lajos előadásának alapja az a magyarságot bemutató konferencia volt, melyet a Bukaresti Egyetem Történelem Karán tartottak meg jeles magyar és román előadók részvételével. Ennek anyagát foglalta össze a történész. A konferencián Lukács Antal utalt a Bod Péter erdélyi románok történetét bemutató írására. Marius Diaconescu csángókról szóló előadásában a moldvai magyarok elrománosításában a z olasz papok szerepét mutatta be. A XIX. században Iasi-ban létrehozott katolikus püspökség szemináriumáról a 1903-1904-ben ide látogató Ion Ciocan tanfelügyelő feljegyezte, hogy az itt tanuló csángó gyerekek nem mehetnek haza, szüleik havi egy alkalommal látogathatják meg őket, amikor felügyelet alatt és csak románul beszélhetnek velük. Innen kerülnek ki azok a katolikus papok, akik a lelkészi tevékenységeket végezték és végzik ma is Moldvában. Érdemes odafigyelni arra, hogy Lahovari és Brateanu a XIX-XX. században még Bákóról írva 20 000 magyar lakosról beszélt, akik nem tudnak románul. Demény Lajos még elmondta: a valódi párbeszéd létrejöttéhez elengedhetelenül fontos mindkét nép részéről a másikkal kapcsolatos előítéletekről való lemondás. /Gáspár Hajnal: Demény Lajos a magyar-román párbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24.

2005. január 24.

Háromnapos rendezvénysorozatot tartott az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, a székelyudvarhelyi városi könyvtár, a Művelődési Ház, illetve a Hargita Megyei Kulturális Központ január 21–23. között. Új kiadványokat, filmeket mutattak be, illetve a közönség előtt is feltárult Gagy vidéke, melyet nyolc fotográfus dokumentált. Bemutatták a Homoródszentmártoni Művésztelep képekben című kiadványt. Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület vezetője kifejtette, hogy 1992-től a Homoródszentmárton Művészetéért Alapítvány rendszeresen összegyűjt néhány olyan alkotót, akiket érdekel a Homoród mente világa. A katalógus, melyhez CD is tartozik, tulajdonképpen egyféle leltár. Leltár arról a rengeteg alkotásról, ami Homoródszentmártonban született. A művésztelep eszmei atyja Nagy Attila volt, az ő eltökéltségének köszönhető, hogy ebben a faluban évente egyhetes alkotómunka folyik. Homoródszentmárton háttere volt egyféle művészéletnek, Gelu Pateanu, mindenki Gyalu bácsija, Cseke Péter vagy Maszelka Jánost is megfordultak ezen a helyen. A művésztábor ötlete Cseke Pétertől származik. Maszelka János képzőművész a tábor lelke volt. A rendezvények keretében bemutatták Lakatos Róbert Csendország című dokumentumfilmjét, amely egy süketnéma gyerekről szól, aki fotózni tanul. Másnap Néptáncműhely Udvarhelyszéken címmel szakmai tanácskozást tartottak P. Buzogány Árpád moderálásával – tánctanításról, utánpótlásról, ezt követte dr. Hermann Gusztáv Mihály történész könyvének bemutatása. A Történelmi autonómiák a Kárpát-medencében című munkát Lukács István székelyudvarhelyi történelemtanár ismertette. A könyv két nyelven került kiadásra: magyar nyelvről Hermann Gusztáv Mihály fordította románra. A kötet szerzői Bánkiné Molnár Erzsébet kiskunfélegyházi múzeumigazgató, a történelemtudományok kandidátusa, Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi könyvtárigazgató, a történelemtudományok doktora, Lukács Antal, a Bukaresti TE docense és Szabó M. Attila történész, székelyudvarhelyi nyugalmazott történelemtanár. A könyv a Hargita Megyei Művelődési és a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága, valamint a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár közös kiadása. /Barabás Blanka, Bágyi Bencze Jakab: Három nap a magyar kultúra nevében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./

2013. április 20.

Orvoskongresszus Székelyudvarhelyen
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya idei, sorrendben 23. tudományos ülésszakát Székelyudvarhelyen rendezte meg.
E város már harmadszor gazdája az erdélyi magyar orvosok seregszemléjének, 1991-ben az első és 2000-ben a tizedik kongresszust is itt tartották. Április 11-én a továbbképző előadásokra került sor, délután pedig a Művelődési Ház nagytermében az ünnepélyes megnyitóra. Ezen Bunta Levente polgármester a székely anyaváros nevében köszöntötte Erdély magyar orvosait, gyógyszerészeit, valamint a határon túlról érkezetteket. Lukács Antal, a helyi kórház igazgatója, Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektorhelyettese, Andrészek Csaba, a helyi szervezőbizottság elnöke, valamint Egyed-Zsigmond Imre professzor, szakosztályi elnök mondott üdvözlőbeszédet. Első alkalommal osztották ki a tavaly alapított Csőgör Lajos-díjat, mely az orvosi egyetem első rektorára emlékeztet, s az egyetemszervezésben érdemeket szerzett oktatónak jár ki. A díjat Szabó Béla nőgyógyász professzornak ítélték oda, aki a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés legkövetkezetesebb harcosa volt az elmúlt években. Szilágyi Tibor olvasta fel méltatását. A Lencsés György-díjat az idén Kata Mihály szegedi gyógyszerész, egyetemi tanár kapta a marosvásárhelyi gyógyszerészképzés támogatásáért. Kopp Elemér-díjjal két kutatásban kitűnt diáklányt jutalmaztak.
A következő két napon sor került négy plenáris előadásra, s 16 szekcióban 159 dolgozatot illetve posztert mutattak be. A 650 résztvevőből 66 volt külföldi, majdnem mind Magyarországról jöttek, mindegyik ottani orvosi egyetem több tanárral is képviseltette magát. Különösen a fül-orr-gégészeti szekcióra érkeztek sokan, ennek szinte minden magyar tanára jelen volt. Az ülésszervező, Szentannai Dénes helybéli főorvos Töredékek a fül-orr-gégészet történetéről Erdélyben című előadása részletesen ismertette az első, Kolozsvárt 1916-ban Gyergyay Árpád professzor által megnyitott szakklinika történetét is. Az Infektológia–immunológia–labordiagnosztika szekció üléselnöke Bódizs György kolozsvári főorvos volt. Az Orvos- és gyógyszerésztörténelmi szekcióban Gaal György a Házsongárdi temető két világháború közötti orvossírjairól tartott előadást, Korcsog Mátyás kolozsvári nyugalmazott gyógyszerész pedig a Nivea-termékek történetét ismertette.
Az ünnepélyes megnyitó előtt a résztvevők a Szent Miklós-plébániatemplomban meghallgathatták a Szentegyházi Gyermekfilharmónia sikeres koncertjét. A zárókirándulást Székelyderzsre rendezték, ahol az UNESCO-Világörökség részét képező műemlék templomban unitárius istentiszteletre, majd a híres freskók ismertetésére került sor. A helybéli művelődési házban népi zenészek muzsikája mellett gulyásparti zárta a rendezvényt.
G. Gy.
Szabadság (Kolozsvár).

2014. október 13.

Összekapcsolják a megye kórházait
Országos szinten is egyedülálló az a projekt, amelyben több mint hétmillió lejes európai uniós pályázati pénzalapból egységes informatikai rendszerben kapcsolják össze a Hargita megyében működő kórházakat, így sürgősségi esetben életmentő információkhoz férhetnek hozzá az orvosok.
Több mint hétmillió lejes európai uniós finanszírozást nyert el pályázati úton a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház egy olyan egységes informatikai rendszer kiépítésére, amely összekapcsolja a Hargita megyében működő kórházakat. A rendszerhez a háziorvosok is csatlakozhatnak majd. A beruházás eredményeképpen a jövőben bármelyik kórházban könnyedén hozzáférhetnek majd a betegek egészségügyi adataihoz.
„Ha például egy tölgyesi személyt behoznak, mert balesetet szenvedett, nincs nála semmilyen orvosi papír és a családorvosával sem tudjuk felvenni a kapcsolatot, a beteg kezelőorvosa akkor is tudni fogja például, ha páciense cukorbeteg és meg kell kapnia inzulinadagját, hogy műtét közben nehogy kómába essen” – magyarázta a rendszer előnyeiről dr. Demeter Ferenc, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház igazgatója. Hozzáfűzte, hogy az esetleges gyógyszerallergiára is hamar fény derülhet ily módon, így sürgősségi esetben életmentő információkat kaphatnak a kezelőorvosok az informatikai rendszernek köszönhetően, emellett pedig az információáramlást is nagyon felgyorsítja a rendszer.
A betegek adatai biztonságban maradnak
A betegek adatai azonban továbbra is biztonságban lesznek, hiszen csak az ő engedélyükkel férhetnek hozzá ezekhez az orvosok és az összekapcsolás dacára egyik kórház sem juthat majd hozzá engedély nélkül más kórház betegeinek adataihoz – magyarázta a megyei kórház igazgatója. A projektről azt mondta, országos szinten is egyedülálló, hogy egy megye összes kórházát egységes informatikai rendszerben kapcsolják össze, és ez a hálózat a további informatikai fejlesztéseknek is nagyon jó alapot ad. A rendszerbe történő belépéshez csak internetkapcsolatra van szükség, ha például az ortopéd szakorvos, akivel egy kórházban konzultálni akarnak, éppen az Alpokban sízik, akár mobiltelefonjáról is beléphet a rendszerbe, és megnézheti a kezelt beteg egészségügyi adatait – fejtette ki a rendszer további előnyeiről az igazgató.
Februárra teljesen elkészül
A pályázatot három éve készítették, nagyon nehéz volt elnyerni a finanszírozást, és a kivitelezésre jelentkező szakvállalkozások között is éles harc folyt az utolsó pillanatig – mondta el Demeter Ferenc, azt is hozzáfűzve, hogy a pályázati összeg kétszázalékos önrészének finanszírozását a megyei tanács biztosította. Az informatikai rendszer kiépítése már elkezdődött, a pályázati összeg nagyobbik részét a szoftverköltségek alkotják, de hardvereket, egyebek mellett majdnem száz számítógépet is vásároltak az elnyert pénzből, utóbbiakat arányosan szétosztották a kórházak között. Az informatikai hálózatot január közepén kell működésbe hoznia a kivitelezőnek, ezután egy hónapos tesztidőszak következik, és február közepétől kezdik el használni a kórházakban.
Huszonöt számítógép az udvarhelyi kórháznak
A székelyudvarhelyi kórház huszonöt számítógépet kapott a projekten belül, ezeket azokon a kórházi osztályokon, illetve kórházi szakrendelőkben helyezik el, ahol eddig nem volt számítógép – tájékoztatott Lukács Antal, a városi kórház igazgatója, hozzáfűzve, hogy azokba a helyiségekbe, ahol korábban nem volt internetkapcsolat, üvegszálas kábeleket vezettek.
Az igazgató elmondta, minden beruházásnak örülnek, de aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kórháznak majdnem kilencven számítógépes munkapontja van, és esetleg számítógép-vásárlásokra kötelezhetik az intézményt, ha a meglévők teljesítménye nem lesz megfelelő a rendszer használatához.
Lukács Antal azt is elmondta, a kórházban már működik egy hasonló célú, internetalapú, kamerás rendszer: akárcsak a csíkszeredai kórházé, a székelyudvarhelyi kórház sürgősségi osztálya is több éve bekapcsolódott a telemedicina programba, és így közvetlen kapcsolatban állnak a marosvásárhelyi kórház sürgősségi osztályával. Ez a rendszer is számos esetben hasznosnak, akár életmentőnek is bizonyult, baleseti sérültek vagy marosvásárhelyi orvosi ellátást igénylő betegek esetében a helyi orvosok gyakran konzultálnak ezen marosvásárhelyi kollégáikkal – tudtuk meg Lukács Antaltól.
Széchely István
Székelyhon.ro

2015. július 15.

3400 lejt sikerült összemuzsikálni a kórház javára
Mozgásképtelenségéből felgyógyult édesanyjával együtt mondott köszönetet a székelyudvarhelyi kórháznak Ritner Róbert, a Kairói Operaház koncertmestere kedd este, jótékonysági koncertje révén.
Az elismert zenész a városháza Szent István Termében másodmagával idézte meg mestere, Ruha István emlékét. Az egykori mesterre utalva Ruha István nyomában címmel tartottak jótékonysági komolyzenei koncertet kedden este a székelyudvarhelyi városháza Szent István Termében.
A Székelyföldi Filharmónia és Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala által megszervezett, telt házas rendezvényen Ritner Róbert gyergyószéki származású, jelenleg Egyiptomban élő hegedű- és Székely László zongoraművész a hegedűirodalom klasszikus darabjaival (többek közt Bach, Caccini, Chausson, Bartók műveivel) örvendeztette meg a közönséget. A hegedűművész ily módon, zenével és adománygyűjtéssel fejezte ki köszönetét a helyi kórháznak, amelynek alkalmazottai (kiemelten dr. Pelok Benedek, az ideggyógyászati osztály vezetője, valamint dr. Zima Zoltán neurológus, továbbá gyógytornászok és más áldozatkész egészségügyi dolgozók) jóvoltából mozgásképtelen édesanyja újra lábra állhatott több, más városban elvégzett sikertelen orvosi beavatkozás után. A rendezvény kiemelt célja volt az adománygyűjtés az egészségügyi intézmény javára.
A koncerten a kórház számos dolgozója jelen volt. Ritner Róbert és felgyógyult, a koncerten is serénykedő édesanyja szóban is köszönetet mondott az orvosoknak, a teljes csapatnak. A rendezvény fővédnöke, Bunta Levente polgármester nem jelent meg, üzenetét Jakab Áron Csaba városi tanácsos tolmácsolta. A részvevők adományai révén 3400 lejt sikerült összegyűjteni, ezzel az összeggel a hegedűművész az ideggyógyászati osztályon zajló fejlesztésekhez kívánt hozzájárulni. Az adományt már kedd este átadták a kórház vezetőségének. Mint Lukács Antal, az intézmény igazgatója elmondta, nagyra értékelik a gesztust, hogy a hegedűművész minőségi zenével és adománygyűjtéssel köszönte meg a kórház csapatának munkáját. A felajánlott összeget az ideggyógyászaton idén és jövőre lezajló, átfogó korszerűsítési munkálatokba fektetik.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

2016. október 1.

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 29. (részletek)
A Magyar Népi Szövetség hatalomközelbe kerülésével újabb generáció magyar érkezett a fővárosba, sokan közülük munkás- vagy parasztszármazású értelmiségiek, újságírók, tolmácsok, képzőművészek, zenészek, majdnem mindannyian „jó káderlappal”. Mások felsőfokú iskoláikat végezték Bukarestben, és közvetlenül tanulmányaik befejezése után a fővárosban kaptak munkahelyet. A kommunisták hatalomra jutása és  magyar nemzetiségűek kormányzásba való bevonása nélkül legtöbbjüknek esélyük sem lett volna szakmailag érvényesülni, annál is inkább, mert túlnyomórészt nagyon alacsony társadalmi helyzetből indultak.
A magyar értelmiségiek tucatjával vagy akár százasával helyezkedtek el a felsőoktatásban, gazdasági irányításban, kutatásban, hadseregnél, külkereskedelemben stb. Sokan elismert szaktekintéllyé váltak. A friss jövevények általában nem ismerték egymást, ez alól kivételek a sajtónál vagy az egy intézményen belül elhelyezkedők. Ezt az új generációt nem érdekelte a kapcsolatteremtés a régebbi bukarestiekkel; ignorálták őket, vagy nem is tudtak róluk.
A kivételezett magyarok kasztjához tartoztak a pártaktivisták, az állami intézmények központi alkalmazottai, a központi sajtó, rádió és később a televízió szerkesztői és újságírói. Jól fizetett állásuk mellett könnyen jutottak lakáshoz is, a szimbolikus bér fejében osztott lakáskiutalás a kommunizmus egyik legkívánatosabb „kegye” volt.
1948 után több olyan állami könyvkiadó alakult, amelyekhez magyar szerkesztőségek is tartoztak: az Irodalmi  és Művészeti Állami Kiadó, az Ifjúsági Kiadó, a Pedagógiai és Didaktikai Kiadó, később pedig a Ion Creangă, Eminescu, Albatros vagy a Műszaki, Orvosi stb. kiadók. A szerkesztők közé tartozott például a sokoldalú író-újságíró Csire Gabriella (szül. 1928) is; egy évtizedig az Irodalmi Kiadónál dolgozott, majd a gyermekirodalomban szerzett magának nevet, több könyve is megjelent.  Néhány magyar szerkesztő és tolmács Bukarestben román iskolába járt vagy román filológia szakot végzett, mint Hegedűs László (szül. 1953, Bukarest) vagy Skultéty Sándor (szül. 1948). Hegedűs László egy darabig a közrádió magyar nyelvű adásánál dolgozott, de ismertté a Szocialista Nevelés és Kultúra Minisztériumának magas rangú tisztviselőjeként vált; még 1989 után is államminiszter maradt. Az egyetem befejeztével Skultéty Sándort a Scânteia Kiadónál alkalmazták, majd 1980-tól a Politikai Kiadónál, amely 1989 után Gabriel Liiceanu vezetésével Humanitas Kiadóvá alakult át. Testvére, László (szül. 1942) a Közgazdasági Akadémián végzett, a külkereskedelemben dolgozott, ami rendkívüli kiváltságot jelentett, hisz lehetővé tette a külföldre utazást. 
Külön figyelmet érdemel a poliglott Mariana Şora (1917−2011) fordító, prózaíró és a Bukaresti Egyetem német és angol nyelvre szakosodott esszéistája; a világháború alatt ösztöndíjjal Franciaországban élt. Egy interjúban osztrák-magyarnak vallotta magát: a családban magyarul és németül beszéltek. Budapesten született, szülei zsidók voltak, a családja 1919-ben visszatért Temesvárra, a város már Nagyrománia részévé vált. Románul csak 11 éves korára tanult meg. 1978 után Németországban élt, három gyermeke Német-, illetve Franciaországban telepedett meg. Férje, a filozófus Mihai Şora ortodox pap fia, aki ugyancsak tud magyarul; 1989 után egy ideig oktatásügyi miniszter volt.
1949-ben megalakult a Folklórintézet, ahol szintén dolgoztak magyarok; sikerült 1954-ben egy kötet csángó éneket és balladát kiadniuk, ami pár év múlva, a csángópolitika megváltozásával már nem lett volna lehetséges.
Még az Electrecord lemezkiadónál is voltak magyar szerkesztők. Imre Sándor, a neves szaxofonművész és hangszerelő az Electrecord zenekarának volt a karmestere; később Németországba emigrált. 
Több magyar képzőművész, köztük néhány rendkívüli tehetség a Képzőművészeti Főiskola tanára, mások könyvillusztrátorok vagy az újonnan alapított magyar lapok grafikusai lettek. Az új hatalom elvárta tőlük, hogy a nép elnyomás elleni harcát és a munkásosztály szocializmust építő forradalmi lendületét ábrázolják. Ez – legalábbis a kezdetekben – nagy vonalakban egyezett személyes meggyőződésükkel. Hárman közülük, akiket a Képzőművészeti Főiskolához neveztek ki, rendkívüli elismerésnek örvendtek a háború utáni években: a festő Szőnyi István (1913−1967), a szobrász Szobotka  András (1917−1992) és Molnár József grafikus (1907−1984). 
Párizsi tapasztalatszerzés (1938−1939) után hazatérve, Szőnyi nemcsak Temesváron vált elismertté, hanem országos hírnévre is szert tett: 1948-ban elnyerte a Román Akadémia Ion Andreescu-díját, 1950-ben tanulmányi igazgatónak nevezték ki a Képzőművészeti Intézetnél; ezt az állást töltötte be korai haláláig. Szoborszerű és monumentális festészete, amely a Fekete Józsefére vagy a Romulus Ladeáéra emlékeztetett, az egyszerű embereket, legyen az munkás vagy paraszt (Nehéz aratás, A hegesztő, A hegesztőnő), a parasztlázadásokat és vezetőit (Dózsa György, A bábolnai felkelés, Varga Katalin) vagy a Kommunista Párt illegalitásbeli tevékenységét, illetve az októberi forradalmat ábrázolta. Lánya, Julieta Szőnyi-Ghiga a filmművészetben alkotott maradandót G. Călinescu Otilia titka című regényének vászonra vitelével (Félix és Otilia, 1972), ő játszotta a női főszerepet; fia, George Ghiga Bukarestben orvos. A másik, második házasságából született lánya, Anca Nicola a Ciuleandra, a Rebreanu azonos című regénye alapján forgatott film főszereplője volt; jelenleg Franciaországban él.
A festő Krausz Tibor (1919−2010), egykori ellenálló, nagyjából Szőnyivel egy időben  tanított a főiskolán. Miután Kanadába emigrált, T. K. Thomas néven elismert tájképfestő lett. Nővére, Krausz Zsuzsanna (Juji) a modern táncművészetben remekelt, új színpadi mozgástechnikát fejlesztett ki, és nagyon keresetté vált a rendezők körében...
Ugyancsak egy magyar nőnek, a modern táncos Magyar Eszternek köszönhető a bukaresti koreográfiai líceum megalapítása. 
A bukaresti magyar értelmiség, a különböző intézmények és felsőoktatási intézetek alkalmazottjainak egyik jó ismerője Rostás Zoltán szociológus. Kutatási módszere az interjú. A rádiónál egykor hetente közvetített egy-egy beszélgetést magyar értelmiségiekkel. Sajnos, ezek nem jelenhettek meg nyomtatott formában, így gyakorlatilag örökre elvesztek. Néhány kötet, más interjúja mégiscsak megjelent. Egy másik sorozat A Hétben és A Hét 1978-as évkönyvében látott napvilágot; néhányan az alanyok közül Bukarestben éltek. Ezek a magasan képzett szakemberek még a magyarság számára is jóformán ismeretlenek maradtak.
Egyike a meginterjúvolt szakembereknek Miklós László mérnök, aki a Sala Polivalentă csarnokának a fedélszerkezetét tervezte; másik Márton Gyárfás, a fotogrammetria specialistája. Az eredeti végzettsége szerint matematikus Márton Gyárfás 1951-ben költözött Bukarestbe Lőrinczi Gyula kollégájával együtt, közvetlenül a kolozsvári Bolyai Egyetem befejezése után. Mindkettőjüket a Haditechnikai Akadémiára nevezték ki mint geodéziai szakembereket. Három év után újabb kolozsvári társ, Györfi Jenő csatlakozott hozzájuk, aki később az akadémián belül az elektronikára szakosodott. Feleségeiknek is került bukaresti állás a tanügyben vagy a kutatásban. Mindhárman doktori címet szereztek.
Márton Gyárfás Antal (Gherasim Marton, 1928−2009) rendkívül szegény, sokgyerekes székely parasztcsaládból származott. Elismerte, hogy kinevezése a Haditechnikai Akadémia laborfőnöki posztjára a jó „káderlap” alapján történt: nem volt eminens tanuló, fogalma sem volt a fotogrammetriáról, nem tudott sem oroszul, sem németül, hogy a hozzáférhető bibliográfiát olvashassa. A hiányokat bepótolta, és elismert kutatóvá vált, több tucat tudományos munkája jelent meg, a Fotogrammetriai Társaság alapító tagja volt; társszerzője az első román nyelvű fotogrammetriai és geodéziai tanulmánynak, valamint a többnyelvű szakszótárnak. 1963 és 1969 között a Geodéziai Intézet, utána a Katonai Topográfiai Kutatóintézet igazgatója volt. Felesége 1960-tól a magyar iskolában volt tanítónő. 2012-ben a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság emlékplakettel tisztelgett Márton Gyárfás előtt. 
Lőrinczi Gyula, a matematika doktora különböző vezető beosztásokat töltött be az akadémián, 1995-beli nyugdíjazása után is folytatta kutatótevékenységét 2005-ig a Geodinamikai Intézetnél.  Márton és Lőrinczi 1989 után szerepet vállalt a magyarság politikai életében, előbbi a területi RMDSZ elnöki tisztjét töltötte be 1990−1991 között, Lőrinczi pedig a Petőfi Művelődési Társaság elnöke lett. 
Szintén a Haditechnikai Akadémián tanított dr. Demeter István dandártábornok.  Négyük neve szerepel Demény Lajos 2002-ben megjelent könyvecskéjében is a több tucat, az elmúlt fél évszázadban a tudomány vagy a művészetek világában tevékenykedő, javarészt a kommunizmus idején érvényesülő személyiség között. Ez a névsor 33 kutatót, felsőfokú tanügyi kádert, a fővárosi magyar elit reprezentatív neveit tartalmazza, a listán a saját neve is szerepel, rajta kívül: dr. Cihó Miron és dr. Lukács Antal történészek, dr. Kovács Albert, dr. Molnár Szabolcs, dr. Murvai Olga és dr. Murvai László nyelvészek, Árvai Zsolt, dr. Lányi Szabolcs, dr. Nagy E. József, dr. Nagy József és dr. Lingvay József vegyészmérnökök, Szabó Károly, dr. Demeter Elek, Gedő István energetikus mérnökök, dr. Grúzsniczky Fülöp spektrográfiai szakmérnök, dr. Gyéresi István, Osváth Jenő mérnökök, Bíró István és dr. Soós Jenő matematikusok, dr. Dévényi András, dr. Katona László és Dr. Fazakas Antal Béla fizikusok, dr. Katona Éva biofizikus, dr. Szedlacsek Jenő István biokémikus, dr. Sztojánov István és Szász-Gábor Domokos informatikusok, dr. Tövissi Lajos statisztikus és dr. Fábián Csaba Béla közgazdász.
Ezen az eléggé szubjektív listán néhány tudományos, műszaki vagy gazdasági szaktekintély is szerepel. Így például Lingvay József (szül. 1949), aki találmányainak számával rekordtartó az alkalmazott elektrokémia terén (a földgáz szállítóvezetékeinek és elosztóhálózatának korrózióját kutatta); Osváth Jenő az atomfizika orvosi alkalmazását kutatta japán tudósokkal közösen. Szabó Károly kutatómérnök (szül. 1948) a bukaresti műszaki egyetemen végzett, a telekommunikáció és a távérzékelés területén publikált több művet, 1992-től a Légforgalmi Hatóság alkalmazottja. A biokémikus Szedlacsek Istvánt 2000-ben a Tudományos Érdemrend lovagi fokozatával tüntették ki. Ugyanezzel az érdemrenddel méltatták dr. Fábián Csaba Béla (szül. 1941) matematikust és közgazdászt, kutatót és egyetemi tanárt, aki tanulmányait Németországban végezte, az informatikai rendszerek programozására szakosodott, és két egyetemet is végzett. 
A romániai magyar személyiségek tára, a Ki kicsoda 2000 a felsorolt 33 névből csak 14-et említ, ami a bukaresti magyar közösség és a helyi RMDSZ szervezet közti rossz kommunikáció tanújele. (...) A Petőfi Társaság által kiadott három értesítőben sem említik a Demény által felsorolt vagy akár az általa kihagyott neveket, leszámítva néhány, az RMDSZ-ben felelős szerepet vállaló vagy felkérésre előadást tartó személyt. Nevük többnyire a román enciklopédiákból és névtárakból is hiányzik, habár munkájukkal és szaktudásukkal elsősorban a román államot gyarapították. Ahogy azt Nagy Sándor már pár évtizede megállapította, lassanként ,,az erőnk, a munkánk, a lelkünk, a vérünk, a gyermekünk, a jövendőnk mind-mind a másé lészen”. A nagy román tömegben ezek az emberek, külön egyedenként elveszve, nem jelentenek gyakorlatilag semmit a magyar közösség számára, amely általában nem is ismeri őket; a románok pedig még annyira sem.
JÁNOS ANDRÁS fordítása
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék