udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 34 találat lapozás: 1-30 | 31-34

Névmutató: M. Péter János

0. július 13.

Nem engedünk az egységes Székelyföldből – Közvita Bálványoson Románia regionális felosztásáról
„A mai találkozó után meggyőződésem, találunk egy olyan megoldást, amely minden fél számára kielégítő és a legkevesebb feszültség árán megvalósítható” – nyilatkozta tegnap Bálványoson Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a Románia regionális átszervezéséről tartott közvitán.
Majd minden hozzászólásában elismételte: döntés még nem született, de Románia modernizációja, fejlődése miatt szükséges az átalakítás, és azon igyekeznek, hogy minden itt élő számára biztosíthasson az állam „egy minimális civilizációs szintet”. Nem maradt előtte titokban az itt élők véleménye sem, s bár a házigazda megyei önkormányzat Bálványosra „rejtette” a közmeghallgatást, legalább kétszázan megjelentek. A Kovászna, Maros és Hargita megyéből érkezett politikusok, polgármesterek, önkormányzati képviselők – pártállástól függetlenül – megfogalmazták, a székelység bármilyen törvényes eszközzel megvédi szülőföldje egységét.
Székely zászlók fogadták
Székely zászlókkal díszített falvakon áthajtva érkezett csütörtök este Liviu Dragnea Bálványosra, Oltszemen, Málnáson, Mikóújfaluban és Bükszádon több mint kétszáz lobogót tűztek ki házaikra a helyiek, hogy jelezzék a miniszterelnök-helyettesnek: Székelyföldön jár. Tömeges megnyilvánulásra a helyszín nem adott lehetőséget, de mint-egy tucatnyian – az EMNP, SZNT, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselői – felsorakoztak a konferenciaterem bejárata előtt, felirataik négy nyelven hirdették a bukaresti vendégnek: Székelyföld egységes régió! A bejárat előtt hatalmas székely zászlóval álló bélafalvi Boldizsár Bélával szót is váltott Dragnea, „Nem akarjuk, hogy szétdarabolják Székelyföldet” – mondotta Boldizsár, mire érkezett a miniszterelnök-helyettes szellemesnek szánt válasza: „majd Teleormanhoz csatoljuk”. „Azt meg végképp nem akarjuk, ott túl sok az analfabéta, most jöttek ki a statisztikák” – replikázott Boldizsár Béla.
S mintha ez adta volna meg a hangot, a teremben oldott, nyílt, sokszor kemény véleményeket megfogalmazó párbeszéd zajlott. A beszélgetés moderátora, Vasile Dâncu, a közmeghallgatás, az általuk kezdeményezett közvita lényegére hívta fel a figyelmet: helyben akarnak tájékozódni, az itt élők véleményére kíváncsiak, hogy „ne a Bukarestben politizáló magyarok hozzák meg a döntést a Bukarestben politizáló románokkal”. Itt most döntések nem születnek, és ez nem egy politikai összecsapás, hanem lehetőség egymás véleményének, álláspontjának megismerésére. Megértették a Bálványosra vezető nagyon rossz út üzenetét is, és meggyőződése, ha korábban megtörtént volna a regionális átszervezés, ez az út nem így nézne ki – mondotta.
Erős medve, ravasz róka
Házigazdaként Tamás Sándor Székelyföldet mutatta be, kivetített képekkel illusztrálva, hogy tájainkon a medve is otthon érzi magát, jó a levegő, ez a borvizek hazája, egy régió, amelyet szorgalmas emberek laknak. Egy újabb központosítás tanúi vagyunk, s közben azért kell rettegnünk, hogy ravasz szándékkal (egy róka jelent meg a kivetítőn) fel akarják számolni megyéinket. Ajándékként székely népviseletbe öltözött babákat, szilvapálinkát és egy, a három magyar megyét jelképező kerámiaedényt adott át Liviu Dragneának.
A róka–medve hasonlat nem hagyta nyugodni a vendégeket, Dâncu azonnal közbeszúrta: a medve lehet erősebb, de a mesékben a ravasz róka gyakran legyőzi, és Dragnea is ezzel indította felszólalását (miután magyarul is elmondta: Jó napot!), ő régi vadász, sok rókát lelőtt, kevésnek sikerült őt legyőznie. Hogy oldja a hangulatot, egy előző este hallott történetet is elmondott: a Konstancáról Bálványosra üdülni érkezett vendégek férfitagjait késő estig hiába várták haza asszonyaik, s végül az egyik feleség az erkélyen helyezkedett el urát lesve. Egyszer rettenetesen kiabálni kezd: medve, medve... mire rászól az egyik helybeli: asszonyom, ha én Konstancára utazom, nem állok ki a teraszra kiabálni, hogy hajó, hajó... Populista szándékbemutató
Liviu Dragnea bő negyven percben ismertette a kormány szándékait, prezentációja első fele a decentralizáció fontosságáról szólt, arról, mennyire fontos, hogy a döntéshozatal Bukarestből helyi szintre kerüljön. Jóformán ki sem ejtette azt a szót, hogy régió, megyékről, helyi önkormányzatokról szólt, populista közhelyeket sorakoztatott fel arról, miként akarják megkönnyíteni az emberek számára az ügyintézést, több hatalmat adni a helyi választottaknak (nem véletlenül, a teremben főleg polgármesterek, helyi és megyei választottak kaptak helyet). Térképeket mutatott be, nyilakkal színesítve, igazolandó nyolcmegyés elképzelésük létjogosultságát, ám ezek az ábrák azt sugallták, holnap a ma elmondottak ellenkezőjét is bizonyítani lehet velük. Kevés konkrétumot, de annál több jó szándékot igyekezett tükrözni.
Székelyföld régiót akarunk
A székelyföldi magyarság álláspontját Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ismertette: sok mindenben közös az elképzelésünk, decentralizációt akarunk mi is, az ország modernizálását, a jelenlegi „szklerózisos rendszer” felszámolását – mondotta. Felidézte, hogy a sokak által „nem létezőnek” nevezett Székelyföld „nem létező” lakói harcoltak annak idején Mihai Viteazul mellett, s róluk is szól a Gyulafehérvári Nyilatkozat, amely szerint „az új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak”.
Vázolta a fejlesztési régiók eddigi működésére vonatkozó adatokat: a lakosság 70 százaléka vesztese lett ennek a megoldásnak, és konkrét számokkal oszlatta szét azt a mítoszt, hogy Székelyföld a legszegényebb megyék közé tartozna. Bemutatta azt is, ha a Közép Régió hat megyéje ebben a felállásban marad, akkor a három székely megye jelentős összegeket veszít az európai alapokból, külön régióban lakosonként 170 euróval több jutna nekik (összesen 180 millió euró), mint a Közép Régióba tartozva, ahol továbbra is mindent lefölöz Szeben, Brassó, Fehér megye. Decentralizációt akarunk, Kovászna, Maros és Hargita megyéből álló fejlesztési régiót, Marosvásárhely központtal, harmadik lépésként pedig azt, hogy ez a régió közigazgatási státuszt nyerjen – hangsúlyozta Antal Árpád, és szavait a terem hosszas vastapssal jutalmazta.
Határozott vélemények
A bemutatók után a párbeszéd következett, aki szólni akart, megtehette, Vasile Dâncu mindenkinek megadta a lehetőséget. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere a távol eső régióközpontok okozta nehézségekre hívta fel a figyelmet, s kimondta kere-ken, mi itt, Székelyföldön nem akarunk még egy fölénk rendelt közigazgatási szintet, azt szeretnénk, ha saját dolgainkról mi dönthetnénk. Péter János, az SZNT alelnöke átadta Izsák Balázs elnök nyílt levelét, amelynek legfontosabb részleteit kicsit később Kulcsár-Terza József fel is olvasta. Nem sokat köntörfalazott Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei elnöke: mi székelyek vagyunk, nem románok, nem akarunk egyebet, mint ami más európai kisebbségeket is megillet, és ezért minden törvényes eszközzel harcolni fogunk, annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben folyamatosan átvertek, becsaptak bennünket.
Klárik László, az RMDSZ háromszéki szenátora arra hívta fel Dragnea figyelmét, hogy decentralizációról beszél, de egyelőre semmit nem tudni arról, melyik minisztérium milyen hatásköröket hajlandó átadni. A Néppárt háromszéki elnöke, Benedek Erika pedig annak is hangot adott, hogy nemcsak önálló régiót, de autonóm Székelyföldet akarnak az itt élők, és átadta a pártja regionális elképzeléseit tartalmazó dokumentumot. A magyar fiatalok álláspontját Demeter Ferenc tolmácsolta.
Hol vannak a román lányok?
Szót kaptak a románság képviselői is: egy marosvásárhelyi ügyvéd, egyetemi tanár azt magyarázta el, hogy azért képviselte a prefektúrát a Hargita megyei zászló elleni perben, mert a románság jelképei nem kaptak helyet a lobogón, majd hosszasan fejtegette, nem akarnak egy, a sztálinista Magyar Autonóm Tartomány-szerű képződményben élni. Politikai döntésre van szükség, de a kormánynak figyelnie kell arra, meddig megy el a kompromisszumokkal – figyelmeztette a miniszterelnök-helyettest. Ioan Lăcătuşu azt részletezte, milyen nehéz a románok helyzete Székelyföldön, mennyire nem kapnak támogatást a mindenkori kormányoktól, s panaszát megfejelte azzal is, hogy lám, itt a vendégeket fogadó lányok között sincs egyetlen román népviseletű. Dragnea erre csak annyit mondott: miért nem hoztak egy román lányt, biztos nem akadályozta volna meg senki. Lăcătuşu sértetten távozott a teremből.
Kinek jó és kinek rossz?
A felszólalásokra Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tette fel a pontot: le kell végre számolni azzal a tévhittel, hogy ami jó Székelyföldnek, az rossz Romániának, és ami rossz Székelyföldnek, az jó az országnak. A normális együttélés jelképeként felkérte Ioan Lăcătuşut, hogy ősszel együtt látogassanak el óvodákba, ahol ő románul olvasna fel Creangă-meséket, Lăcătuşu pedig magyarul tolmácsolhatná Benedek Elek történeteit. „Ez lenne a normális együttélés, egymás tisztelete” – mondotta – „s akkor megszűnnének azok a problémák, amelyek 1921 óta meghatározták életünket”. Ő is nyíltan kijelentette: autonómiát akar Székelyföldnek, ezt nem titkolja, s felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét a regionális nyelvek fontosságára: egy térségben, ahol jelentős nemzeti közösség él, nyelvének hivatalossá kell válnia, azonos rangúvá az állam nyelvével. A hozzászólások sorát a házigazda polgármester Daragus Attila zárta, ő is a rossz útra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen körülmények között nem kihasználhatóak a térség rendkívüli adottságai.
Dragnea és Dâncu egyaránt elégedetten nyilatkozott a lezajlott eszmecseréről, igyekeztek megnyugtatni az itt élő románokat, hogy az ő álláspontjukat is figyelembe veszik, s felhívták a magyarság képviselőinek figyelmét: ha annyira jó az, amit akarnak, erről meg kell győzniük az itteni román közösséget is. „Azt szeretném, ha Grama képviselő úr jönne az önök javaslatának támogatójaként Bukarestbe, és őt Lăcătuşu úr kísérné” – mondotta Dragnea. A sajtótájékoztatón már sok újdonság nem hangzott el, a miniszterelnök-helyettes megkerülte az etnikai régióra, autonómiára vonatkozó kérdéseket, meglepő talán csak az a kijelentése volt, hogy meggyőződése, őszre, mire elkészül a regionális felosztás tervezete, kialakul az az álláspont, amely minden felet kielégít. Lapunk kérdésére, hogy miért dugták el a vitát Bálványosra, hisz mindenütt a megyeközpontok adtak ennek helyet, csak mosolygott, maga sem érti, ezt Tamás Sándorék szervezték ilyenformán, bizonyára azt akarták, hogy végigjöjjön ezen az úton. Egyébként megígérte, lesz pénz a felújítására.
Zászlótörvényt is ígért
Liviu Dragnea bejelentette: a kormány elé terjeszt egy jogszabálytervezetet, amely törvényes lehetőséget teremt a helyi hatóságok számára saját zászló elfogadására. „Egy alapvető elv, hogy a saját zászlót ki lehessen tűzni közintézményekre, polgármesteri hivatalokra, megyei tanácsokra, illetve a helyi hatóságoknak alárendelt intézményekre”, hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, kijelentve, azt akarja, mielőbb „elfogadjuk ezt a jogszabályt, amely szabályozna egy olyan területet, amely megmagyarázhatatlan módon maradt szabályozás nélkül. Így egyfelől megteremtené a törvényes lehetőségét annak, hogy a helyi hatóságok saját zászlót fogadjanak el, másfelől néhány minimális szabályt rögzítenénk”, ezek között a zászló méretét, kitűzését említette. Izsák Balázs SZNT-elnök nyílt levele Liviu Dragneának
A Székely Nemzeti Tanács elnöke levele elején a ma is érvényes jogszabályt, az 1968-as 2-es számú törvény 3. cikkelyét idézi, amely értelmében a „megye városokból és falvakból tevődik össze – amelyek az ország területi-közigazgatási megszervezésének alapegységei – a földrajzi, gazdasági, társadalmi-politikai, etnikai körülményeknek és a lakosság kulturális kapcsolatainak és hagyományainak a figyelembe vételével.”
Felhívja a figyelmet, hogy e jogszabállyal összhangban jött létre annak idején a magyar többségű Hargita és Kovászna megye, s most a régiósítás során fel akarják rúgni azokat az elveket, amelyeket még Nicolae Ceauşescu sem mert elvetni. Hivatkozik és részletesen idézi azokat a nemzetközi dokumentumokat, amelyeket Románia is ratifikált, s melyek ugyanezen elvek mellett állnak ki.
Leszögezi, „a régiósítás kérdése kisebbségi jogokat érint, és ezáltal nemzetközi együttműködés tárgya, és európai biztonságpolitikai kérdés is egyben!”, s hangsúlyozza: „Önnek is tudatában kell lennie, hogy nem fogják tudni figyelmen kívül hagyni az egy tömbben élő 700 000 székely akaratát, akik nem értenek egyet a kormány régiósítási tervével, és akik kifejezték azt az akaratukat, hogy Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió”. „Végül biztosítom Önt, hogy mi, székelyek nem fogjuk engedni szülőföldünket a hozzá nem értés és a gyűlölet prédájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük” – zárja Liviu Dragneának címzett nyílt levelét Izsák Balázs.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

1995. október 18.

A Securitate Fehér Könyve dokumentumgyűjtemény ötödik kötetéhez ért. A megjelent kötetekből további részleteket közölt a hetilap. A II. kötetből egy 1950 augusztusában kelt összefoglaló több olyan falut említett, ahol a parasztok ellenálltak a kormány új utasításának, hogy az aratókat pénzben fizessék ki, ne kapjanak búzát. "Az elégedetlenség kiterjedt Bihar megye csaknem minden falujára..." "Július végén a mozgolódás felerősödött és agresszív formákat öltött." Biharon kétezer paraszt gyűlt össze, megverték a megyei kommunista vezetőket, a biztonsági szervek helyreállították a rendet. Árpád községben a milícia figyelmeztető lövéseket adott le, csak akkor oszlott fel a tömeg. Síter községben bujtogató asszonyokat tartóztattak le. Diószegen kövekkel megdobálták a milícia egységeit, akik egy embert, Péter Jánost lelőtték. "A legkiterjedtebb lázadás a Fekete-Kőrös menti falvakban történt", a falvakban több embert agyonlőttek, magyarokat és románokat is. - Az első kötet Gavrila Olteanu 1945. augusztusában kelt, Iuliu Maniu miniszterhez írt levelét is tartalmazza. /Olteanu vezette a gyilkos alakulatokat, akik Székelyföldön szörnyű mészárlást követtek el, Szárazajtán lefejeztek magyarokat./ A zászlóalj a "székely darázsfészekbe hatolt", hogy "irtsa ki a vidéken elszórtan hátrahagyott partizánokat. Valamint a székelyeket, akiknél legalább 30-40 ezer fegyver, illetve nagy fegyverraktárak voltak." Olteanu megállapította: "az általam végrehajtott felkoncolások jogosak" voltak. Amivel őt a brassói törvényszék vádolja. "merő kommunista és magyar kitalálás." Esküdözött, hogy nem rabolt. "Egyetlen vagyonom mindhalálig szeplőtelen becsületem és tiszta lelkiismeretem, amely fajtám lelkiismeretéből vétetett." "Életem fajtám felébresztésére kívánom áldozni." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 18./

1999. október 25.

Székelyudvarhelyen okt. 22-én Lőwey Lilla és Váradi Péter Pál bemutatták tizedik honismereti albumukat az Erdély - Székelyföld sorozatból, A Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke címűt. Hajdó István, gyergyói katolikus főesperes Noéhoz hasonlította a szerzőpárost, akik próbálják albumokba átmenteni Erdély földjéből mindazt, ami legértékesebb, s aminek örökre meg kellene maradnia. A szerzőpáros Erdélyből települt Magyarországra. Hargita megye bemutatásából még két kötet van hátra: a Nagy- és Kishomoród vidéke. Utána következne a Gyimesek világa. Kb. 2000?2001-ben fejeznék be a munkát Hargita megyében, és folytatnák Kovászna megyében. A mostani kötet elkészítésében nagy segítségükre volt Vofkori György és Vofkori László, Gál Ödön, Péter János és felesége, Éva. /Kisebbségünk Noéi. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./

2000. november 20.

Az elmúlt héten a gyergyószárhegyi alkotóközpont újabb képzőművészeti tábort szervezett. Az egyhetes tábor meghívottjai most Bálint Károly, Bálint Zsigmond és Simon Endre (Marosvásárhely), Dudás Gyula (Nagybánya), Gaál András és Márton Árpád (Csíkszereda), Labancz László (Bukarest), Péter János (Sepsiszentgyörgy), Veress Pál (Kolozsvár) képzőművészek voltak. Egyfajta alkotóházi rendszert kívántak létrehozni. Elsőként a székelyudvarhelyi Udvar művészközösséget hívták meg Szárhegyre, nyáron a Homoródszentmártonban kezdeményezett téralakító tábort, majd az gyergyóalfalusi képzőművészeket. /Alkotóházi program Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 20./

2007. október 15.

Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban az anyaországból Bráda Tibor, Dréher János, Szotyori László, Váli Dezső, Sepsiszentgyörgyről Miklóssy Mária, Péter Alpár, M. Péter János, Ütő Gusztáv és Vinczeffy László négy-négy festménnyel szerepelt. A budapesti kezdeményezésű magyar festészet napja ünneplését határokon túlra terjesztették. Most számos magyarországi város mellé Lendva, Csíkszereda, Dunaszerdahely és Sepsiszentgyörgy is felzárkózott. /Albert Levente: Összmagyar festészet napja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

2008. március 4.

Március 1-jén Kézdivásárhelyen megtartotta tisztújító közgyűlését a Kézdiszéki Székely Tanács. Miután Sánta Imre református lelkész, széki elnök Ikafalváról Bikfalvára került, az elnöki teendőket megbízott elnökként Bakk Dávid László alelnök látta el. A jelen levők Bakk Dávid Lászlót választották meg elnöknek, Boldizsár Bélát és Péter Jánost alelnöknek. /Iochom István: Tisztújítás a Kézdiszéki Székely Tanácsnál. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

2008. április 19.

Április 18-án a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt M. Péter János festészeti kiállítása. Sylvester Lajos mondott megnyitóbeszédet, Jánó Mihály művészettörténész pedig a magyar vidék egyik legjobb koloristájának nevezte a művészt. /(a. l.): Színek inváziója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./

2009. március 6.

Sepsiszentgyörgyön a kellemes kikapcsolódásra vágyók, az élő zene hívei, színészek, zenészek törzshelye, politikusok, tisztviselők találkahelye a sepsiszentgyörgyi Tein Teaház. A teaházat két fiatal, Mateiu Melánia és Ádám Szabolcs álmodták meg sok évvel ezelőtt, és március 6-án éppen három éve, hogy megnyitották. A tealapon 46 fajta tea szerepel, havonta új teát hoznak be. A hatalmas falakat most éppen Kovács József Ausztráliában készült fotói színesítik. A művészek hozzák a műveiket, átlag másfél havonta cserélik az anyagot. Igazi pubhangulatot varázsol Sepsiszentgyörgy központjába az Old Man’s Pub. Bardócz Lóránt az Old Man’s Pub tulajdonosa két évvel ezelőtt nyitotta meg a helyet, ahol dzsessz-, blues-, folkkoncerteket szerveznek. Többéves szünet után 2004-ben nyitott ki ismét a sepsiszentgyörgyi Sugás vendéglő, ahol a legérdekesebb kezdeményezés az épület úgynevezett „kifli” nyúlványában berendezett kávézó és kiállítóterem. A Kifli Galéria megnyitóján Péter János, Ütő Gusztáv és Vinczeffy László műveit állították ki, azóta már több tárlatot rendeztek helyi művészek alkotásaiból, és számtalan könyvbemutatót, ismertetőt, találkozót tartottak. /Bíró Blanka: Kultúrkocsmatúra Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

2009. április 24.

Elhunyt M. Péter János festőművész /Székelyudvarhely, 1941. – Sepsiszentgyörgy, 2009. ápr. 23./ Társaságában ritkán lehetett unatkozni, szomorkodni. Valóságos ódákat zengett szülőföldjéről, a ,,még érintetlen” Varságról. Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban tavaly volt egyéni kiállítása. /Vargha Mihály: Búcsú M. Péter János festőművésztől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 24./

2011. március 26.

Kratochvil Károly, az elfelejtett parancsnok
Tegnap este a kézdivásárhelyi Vigadóban a székelyföldi könyvbemutató-sorozat utolsó helyszínén mutatták be Domonkos László Az elfelejtett parancsnok – Kratochvil Károly élete című, történelmi ihletésű könyvét, melyben a szegedi születésű szerző a rendkívül ellentmondásos 1918-as időszakot, a Székely Hadosztály megalakulását és Kratochvil Károly életét örökítette meg.
A kötet szerzőjét és Gedei Katalint, a Püski-Masszi Könyvesház igazgatóját házigazdaként Péter János, a Kézdiszéki Székely Tanács kézdivásárhelyi alelnöke, Kratochvil rövid életrajzát pedig Bíró Levente tanító mutatta be az érdeklődőknek. A szerző elmondta, a kötetnek köszönhetően készül a Székely Hadosztállyal foglalkozó dokumentumfilm is. (Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. január 22.

Kádár Gyula: Székely Hazát Akarunk! – Könyvbemutató Kézdivásárhelyen
A Kézdiszéki Székely Tanács partnerként a Vigadó Művelődési Háznak szervezésében került sor 2012. január.20-án, pénteken 18 órától Kádár Gyula író, szerkesztő könyvbemutatóra „Székely Hazát Akarunk!”. A könyvet bemutatja Ruszka Sándor, református lelkész. Közreműködtek Darvas László és Piroska Klára színművészek. Nagy érdekeltséggel figyelték az író előadását nyolcvan személyiség jelenlétében.
– Kik a székelyek? 
Lélekszámuk hétszázötvenezer főt tesz ki. Az önmagukat székelynek vallók mindig büszkék voltak a történelmükre, szabad emberi státusukra, hun származásukra. A krónikák a magyarokhoz csatlakozott népként ismerik őket. A székelyek, amióta rólunk a történelemben az oklevelek szólnak, mindig magyarul beszéltek. A köztudat szerint a székelyek a magyar nemzet legmagyarabb csoportját alkották.
– Mit nevezünk Székelyföldnek? 
A székelyek által lakott területet nevezik Székelyföldnek, ahová a székelyek a 12-13. században telepedtek le. Ez egy olyan történelmileg és etnikailag kialakult régió, történelmi táj, ahol magyarul beszélnek. Székelyföld soha nem volt„ősi román föld”! Közigazgatásilag és államjogilag 1920-ban csatolták Romániához. Székelyföld a székelyek szűkebb hazája, szülőföldje. Nevének használatát akadályozók egy népcsoportot gyaláznak, sértenek, amely nem szolgálja a román-magyar együttélést!
A székely nép egy olyan hazát akar,ahol egyenes gerinccel és nem megtűrt kisebbségként, másodrangú állampolgárként élhet. A székely olyan hazát szeretne, amelyben nyelve hivatalos nyelv, ahol szimbólumai a középületeken, a közintézményeken a román államéval egyforma méretben láthatók. Olyan hazát akar, ahol nem idegenek diktálnak, a döntések helyben születnek. 
Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke 
Kézdivásárhely
Erdély.ma

2012. április 28.

Erdély tájain – Turistakiadványok: Encián Brassóban és Keresztény-havas
2012 márciusában a Brassói Lapok kiadója újraindította az Enciánt, a hajdan sikeres brassói turistafolyóiratot, amely 61 szám erejéig 1935 áprilisától 1940 augusztusáig jelent meg. Az új Encián főszerkesztője dr. Kovács Lehel István, grafikai szerkesztője Tomos Tünde, felelős kiadója Ambrus Attila.
A 88 oldalon megjelenő első szám tematikája a Keresztény-havas. A tartalomból: A brassói turizmus története az államosításig, A GPS-ről, A hegyi turizmus dicsőítése, A régi út, Csukás-hegység – a Kárpátok egyik gyöngyszeme, Sétára hívlak... a Köszörű (Graft)-patak menti várfalakhoz, Kirándulás a Bolnokra, Vártemplom-túra, Az EKE-Brassó 2011-es beszámolója, A 900. BL-túra (utóbbin jelentették be az Encián újraindítását). A Turistatörténet, Tudod-e?, Honismeret, Irodalom, Túraajánló, Encián-krónika, Műemlékvédelem, Gyerekoldal, Beszámoló, Könyvajánló rovatok szerzői: Kovács Lehel István, Jánó Rezső, Jenei István, Sipos Lajos, Péter János, Ugrai Noémi, Kovács Eszter Apolka, Ambrus Mózes, Szász Ágnes. A folyóiratban megjelenő természetfotókat Blénesi Edith és Blénesi György készítették. Az Encián negyedévente – márciusban, júniusban, szeptemberben és decemberben – fog megjelenni. Kereskedelmi forgalomba nem kerül. Előjegyezni a turistaegyesületek vezetőinél (EKE-Brassó: Szász Ágnes, BL-turistacsoport: Jánó Rezső) lehet. Kapcsolat: brassoiencian@gmail.com
Az Erdély szerkesztősége örömmel üdvözli a brassói turisták hagyományőrző kezdeményezését, és hosszú életet kíván új folyóiratuknak.
Kovács Lehel István Keresztény-havas című könyvét a Pallas-Akadémia Kiadó jelenteti meg az Erdély Hegyei sorozat 33. könyveként. A könyv földrajzi, geológiai, természetrajzi, turisztikai szempontból tekinti át a Keresztény-havast, de olyan fejezetei, mint: Történelmi áttekintés, vagy A Keresztény-havas a szépirodalomban és művészetben, egyúttal bő honismereti és történeti hivatkozásokat is tartalmaznak. Előrendelés a Brassói Lapok szerkesztőségében.
(k. l., t. t.)
Szabadság (Kolozsvár)

2013. június 1.

A világban szétszóródott magyarságról
A Kézdiszéki Székely Tanács (KSZT) szervezésében csütörtök este a kézdivásárhelyi Vigadóban Gazda József kovásznai nyugalmazott tanár, közíró, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke A harmadik ág – Magyarok a szétszórattatásban című szociográfiakönyvét mutatták be. A budapesti Hét Krajcár Kiadónál megjelentetett, közel 1200 oldalas könyv első kiadása 2008-ban jelent meg, a másodikat a szerző anyagi támogatásával adták ki. Az est házigazdája Péter János, a KSZT alelnöke volt.
Gazda József elmondta: nem a könyvét mutatja be, hanem arról a világról, a magyarság azon részéről beszél inkább, amelynek a sorsát abban leírta. A cím kapcsán elmondta: Németországban hallotta, hogy a hatvanas években meghívták Németh Lászlót, de nem lehetett ott, mivel az akkori magyar állam nem engedte ki, ezért levelet írt az őt meghívó közösségnek, melyben ezt üzente: Ne hagyjátok elszáradni a magyar fa ágát! Az előző sorokból az derült ki, hogy a harmadik magyar faág az a magyar közösség, amely a hazából kiszakadt. A magyar fának három ága van, magyarázta a szerző: az egyik a nemzet azon része, amelynek megadatott, hogy Magyarországon eredjen, a másik mi vagyunk, akik szülőföldünkön élünk, de az elidegenített hazában, a nyolc Kárpát-medencei országban, a harmadik ág pedig a világ 54 olyan országa, amely közül ötvenháromban számottevő nagyságrendben él a magyarság, és vívja mindennapi harcát a megmaradásért. Az ötvennegyedik a Zöld-foki-szigetek, ahol csupán három magyar él. Gazda József közel ötven országban személyesen kereste fel az ottani magyar közösségeket, és szólaltatott meg több mint ezer magyart. Csodálatos nyelvünk van, drága nyelvünk, megtartó nyelvünk van – hangsúlyozta a szerző –, s ha feladjuk, akkor önmagunkat adjuk fel, hiszen köztudott: nyelvében él a nemzet. Ezt követően Gazda József az 1700-as évek utolsó harmadának emigrációjától kezdődően a Kossuth-emigráción keresztül a Kádár-korszakig mutatta be röviden a nagyvilágban szétszóródott magyarságot. Megtelik velünk a világ, és ott él tovább a nemzet, ahová kovászemberek kerülnek. Hiába kerül egy nagy világvárosba tízezer magyar, ha nincs közöttük legalább egy, aki kezdi összeterelni a nyájat. Hála Istennek, mindig vannak az emigrációban kovászemberek, és a magyarok a világban mindenütt helytálltak. Emiatt a világnak nem az a véleménye rólunk, mint amit az Európai Unióban állítanak Magyarországról – mondotta a szerző –, hiszen a harmadik ág sok-sok falevele hihetetlen értékeket tudott adni az emberiségnek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. augusztus 23.

Húszéves az Úz-völgyi emlékmű
Az Úz-völgyi emlékmű felavatása 1994. augusztus 26-án
Az 1944-es Úz-völgyi harcok helyén ötven év eltelte után, 1994. augusztus 26-án állítottuk fel azt az emlékművet, amely ma már zarándokhellyé vált. A gondolat az én fejemben született meg, melyet Sylvester Lajos azonnal felkarolt, sőt, könyvet, majd filmet is készített e szép völgy eseményeiről (Úz-völgyi hegyomlás).
Azon magyar honvédek emlékére született az emlékmű, akik 1944. augusztus 26. és szeptember 11. között szülőföldjüket védték, és azt vesztették el, ami az embernek a legdrágább: életüket. Mily szépen írja Magyari Lajos: „védték a hont, a megvédhetetlent”, majd folytatja: „kik nem kérdezték, miért és mi végből, áldott életükért nem kértek soha bért, a földért adták a drága, drága vért”. Háborúba vezényelt, két tűz közé szorított, végveszélybe sodort kicsi ország katonái voltak, nem ők akarták, de ha már belesodródtak, belekényszerültek, harcoltak. Tették, amit kellett, amit lehetett, amit a becsület megkívánt. Katonaesküvel vállalták, hogy hazájukat megvédik. Sajnos, az eskü jogosságát, örök érvényességét azután sokan és sokszor elvitatták: Nem kellett volna kitartani, át kellett volna állni, tudniuk kellett, hogy a háborút elvesztettük, harcuk értelmetlen volt – mondják némelyek. Ezekre ők, az elesettek nemet mondtak. Át kellett volna állni? De hiszen ez árulás. Az árulásnak súlyos következményei vannak. A házat s a hazát védeni kell, évszázadok óta ez a székely-magyar ember tiszte, ez már a génjeiben van. Már Gyóni Géza megírta: „Véres harcok verték fel a hírét, de csak a béke katonája volt.” Odahaza pedig a lányok, anyák azon bucsálódtak: melyiküké volt Horthy Miklós legszebb katonája!?
Az emlékműtalapzaton fekvő sziklapatakkő, amelyet az Úz-patak medréből vonszoltunk ki, egy sebesült vagy halott katonát asszociál, egyszerre szarkofág és kőkoporsó, 135 katonahalott nevét viselő réztáblákat tart, a strázsáló székely zászlós kopjafa mellett Kölcsey Ferenc-idézettel: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt.” Az emlékmű létrejöttében sokan segítettek, háromszékiek és csíkiak egyaránt. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere, Fikó András erőgépész, Vinkler András sepsiszentgyörgyi betonadakozó, Péter János márványlap-ajándékozó, Váncsa Albert kopjafaadományozó, Both Károly fafaragó, Puskás Csaba, Kiss Lőrinc, Imreh Lajos, a Sepsiszentgyörgyi Autóvillamossági Gyár szerszámműhelye réztáblaadói és -vésői, Gombos János, Bartha Mihály és családja, Páldeák Béla és családja, Kovács Béla, Soós Ferenc, Vén András, ifj. Kajcsa András, Gocsman Sándor, Somogyi Csaba, Ferenc Gyula, Fejér Ákos, Nagy Dezső, Incze Pál, Páll Samu, Ugron Endre, Ferencz Csaba Háromszékről. Úz völgyében élők: Csedő Lajos, László Imre és Sándor, Csillag Gyula, Novák Istvánné. Szentmártoniak: Kovács Sándor, Vitos József, Dánel András, Kosza Vilmos, Nagy Zsolt, Bocskor Imre, Keresztes Andor.
Nem felejtjük el azok nevét sem, akik húsz évvel ezelőtt Kelemen József tanár vezénylete mellett, a sepsiszentgyörgyi katonazenekar – a textilgyári rezesbanda tagjaiként oly sok szép dallal kedveskedtek az avatóünnepélyen résztvevőknek: Mézes László, Ördög István, Timár Miklós, Karácsony János, Krafft Pál, Toncs György, Dakó István, a dohánygyárból: Dénes Gyula, Márton Tibor, Szász Péter, a dudagyárból: Bedő Gábor, Fazakas Zoltán, az IMASA-ból: Szabó József és Gáll Sándor.
Köszönet mindannyiuknak!
Tisztelettel és szeretettel várunk 2013. augusztus 26-án, immár huszadik alkalommal az Úz-völgyébe minden kedves, végtisztességet megadó embert!
Dr. Szőts Dániel
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. október 16.

Székelyek Nagy Menetelése – Tét: a Székelyföld sorsa, jövője
A székelyek nagy menetelésével kapcsolatosan tartottak sajtótájékoztatót tegnap este a Kézdiszéki Székely Tanács ülése után a szervezet kantai székházában. Biró Levente széki elnök elmondta: történelmi esemény tanúi leszünk október 27-én, amikor százötvenezer székely Kököstől Bereckig kinyilvánítja akaratát, hitet tesz Székelyföld területi autonómiája mellett és a román kormány közigazatási átszervezési terve ellen.
Mint fogalmazott, a menetelés a szabad véleménynyilvánítás egy szokatlan formája mifelénk, de a katalánok négyszáz kilométeres élőláncot alkottak autonómiájuk érdekében. Hangsúlyozta: az emberek egy részét félrevezetik, szó sincs arról, hogy Berecktől Kökösig gyalog kell megtenni az 53 kilométeres útszakaszt. Gyülekezési pontokat alakítanak ki, ahová összegyűlnek a környező települések lakói, illetve a történelmi Székelyföld székeiből érkezők. A gyülekezés 11 órakor lesz minden település központjában, a templom közelében, ahol ökumenikus istentiszteletet tartanak. A menetoszlopok 12 órakor indulnak minden gyülekezési pontból két irányba, a szomszédos települések felé. Például Lemhényből Bereck és Nyujtód felé. Amikor a csoportok találkoznak, a résztvevők eléneklik a himnuszt, és mindenki visszatér oda, ahonnan elindult.
A széki elnök a felső-háromszéki gyülekezési pontokat is ismertette: Bereck, Lemhény, Nyujtód, Kézdisárfalva, Kézdivásárhely és Csernáton. Bereckbe a helybeliek mellett Ojtozból és Kézdimartonosból, valamint a Nyárád mentéről érkeznek menetelők, ahonnan csak egy menetoszlop indul Lemhény irányába. Lemhényben gyülekeznek a „Szentföld” falvai: Kézdiszentkereszt, Bélafalva, Kurtapatak, Csomortán, Esztelnek és Kézdialmás lakói. Nyujtódra érkeznek Kézdiszentlélek, Kézdikővár, Kézdiszárazpatak, Kiskászon képviselői és az udvarhelyszékiek nagy része.
A következő gyülekezési pont Kézdisárfalva, ahová az ozsdolaiak, a hilibiek, a szentkatolnaiak és az imecsfalviak, valamint az udvarhelyszékeik érkeznek. A céhes városba érkeznek Gelence, Haraly, Páva, Zabola és Marosszék menetelői. A futásfalvi letérőnél gyülekeznek a torjaiak, a futásfalviak, az ikafalviak, valamint a marosszékiek egy része. Csernátonban gyülekeznek a helyiek mellett a hatolykaiak, a kézdimartonfalviak, a kézdimárkosfalviak és a marosszékiek többi része. Az elnök rendkívül fontos tényezőnek nevezte, hogy sikerült megvalósítani a teljes összefogást.
Mészáros Ágoston, a Kézdiszéki Székely Tanács alelnöke a kézdivásárhelyi programot ismertette. Elmondása szerint mindkét magyar történelmi egyház a saját templomában tartja meg a szentmisét, illetve az istentiszteletet, ahonnan a Gábor Áron térre vonulnak, ahol egy liturgikus ökumenikus imára kerül sor, majd 12 órakor indulnak a gyárak irányába a Petőfi Sándor és a Dózsa György utcán. Innen a csoport két irányba megy: egyik Kézdioroszfalu felé, a másik a futásfalvi letérőig. Fekete Miklós, a Kézdiszéki Székely Tanács jegyzője hozzáfűzte: Biró Levente elnökkel együtt több kézdiszéki települést kerestek fel, ahol polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal és lelkészekkel beszéltek és egyeztettek.
Lovasok és lovas szekerek is érkeznek a gyülekezési pontokra, a szekerekre azért gondoltak, hogy az idős embereket legyen, mivel szállítani. Azt tapasztalták – vélekedett –, hogy a hozzáállás a meneteléshez rendkívüli, mindenki támogatja a rendezvényt. Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke arról beszélt, hogy a menetelésen részt lehet venni gyalog vagy közlekedési eszközzel: biciklivel, autóval, szekérrel vagy lóháton. A Székely Nemzeti Tanács tagjai közül rendfenntartókat neveznek ki, akik majd irányítják a résztvevőket.
Élő rádió- és televíziós közvetítéseket is terveznek, két magánrepülőről filmezik majd a Berecktől Kökösig tartó útszakaszt. Felkérést is intézett a lakossághoz: minden résztvevő vigyen magával székely és magyar zászlót, illetve helységnévtáblákat. Akkor lesz sikeres a negyvennyolcas hagyományokra épülő nagy menetelés, ha nagyon sok háromszéki is jelen lesz – mondotta összegzésként Biró Levente.
Iochom István
Háromszék
Erdély.ma

2014. május 30.

Félezren tüntettek Kézdivásárhelyen a székely zászlók védelmében
Mintegy ötszázan vettek részt tegnap este a székely zászlók védelmében zajlott tüntetésen Kézdivásárhely főterén, a város lakói mellett Felső-Háromszék községeiből is érkeztek tiltakozók. A szervező vármegyések mellett az Erdélyi Magyar Ifjak, a Minta, a Kézdiszéki Székely Tanács, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt tagjai és szimpatizánsai voltak jelen, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt, valamint a városvezetés távol maradt a tüntetéstől.
A főtéri tüntetést megelőzően a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének tagjai a Kézdiszéki Székely Tanáccsal közösen ötven székely zászlót helyeztek el a Gábor Áron téren álló épületek homlokzatára. A zászlókat és zászlótartókat ingyen adták azon magánszemélyeknek, akik beleegyeztek, hogy a vármegyések kitűzzék ingatlanjaikra a székely jelképet. A tüntetők egy része székely zászlót is vitt magával a megmozdulásra. A Gábor Áron-szobor talapzatára kifeszítették a Székelyföld nem Románia! molinót. Két táblán a Területi autonómiát Székelyföldnek! és a Nem, nem, soha! Szabadságot Székelyföldnek! szöveget lehetett olvasni.
A székely lobogó védelmében tartott tiltakozó megmozduláson elsőként Beke István szólt a tömeghez a vármegyések képviseletében, azt hangsúlyozva, hogy „az lesz a miénk, amit ki tudunk harcolni magunknak”. „E zászlónak lobognia kell, és fog is lobogni. A levételre ítélt három lobogó helyett ma ötvenet tűztünk ki a Gábor Áron térre, és ha kell, akár ötszázat is kitűzünk” – mondotta a tömeg tapsa közepette a vármegyések szónoka. Bejelentette: a kézdivásárhelyi akcióval egy időben Nyíregyházán is tüntetnek a székely zászló eltávolítása ellen.
Felszólalását követően Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője kemény hangú beszédben ítélte el a román hatalom és igazságszolgáltatás hadjáratát a székely szimbólumok ellen. Az ifjúság nevében Incze Johanna EMI-elnök, a Minta nevében annak országos elnöke, a csíkszeredai Tőke Ervin mondott beszédet. A Székely Nemzeti Tanács üzenetét Péter János alelnök tolmácsolta, felkérve a város lakóit, tűzzék ki lakásaik homlokzatára a székely zászlót. Mike Bernadett Wass Albert A láthatatlan lobogó című versét, Sebestyén Rita pedig Székely a Golgotán című saját költeményét szavalta el.
A beszédek után a tömeg percekig skandálta az Autonómiát! jelmondatot. Beke István arra kérte a jelenlevőket, tekintsenek a múzeum melletti épület homlokzatára, ahol abban a pillanatban egy hatméteres székely lobogót húztak ki. A negyven percig tartó rendezvény a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A csendőrség, a rendőrség és a titkosszolgálat diszkréten, de nagy erőkkel volt jelen a Gábor Áron téren, filmezték és fényképezték a résztvevőket. A rendezvényen rendbontás nem történt.
Iochom István
Háromszék. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. május 31.

Székely zászlók tengerében Kézdivásárhely főtere
Eleget tett a kézdivásárhelyi önkormányzat a táblabírósági végzés előírásának, így pénteken levették a székely zászlókat a város főteréről. A jelképek eltüntetése ellen csütörtök este tüntetést is szerveztek.
Több száz ember vett részt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett tüntetésen, amivel a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalon levő Városháza felirat, továbbá az önkormányzat épületén és a Gábor Áron szobor mellett levő két nagyméretű székely zászló eltüntetése ellen tiltakoztak. A vármegyés fiatalok csütörtök folyamán ötven lobogót tettek ki a főtéri épületekre, így Kézdivásárhely központjában most több a székely zászló, mint amennyi ünnepek alkalmával lenni szokott.
A tiltakozás során többen mondtak beszédet. Elsőként a HVIM részéről Beke István szólt a jelenlevőkhöz, elmondva: bár a hatalom el akarja tüntetni a székely nemzeti jelképeket, ők nem hagyják magukat, ezért díszítették fel székely zászlókkal a város központját. „Ma ötvenet, de ha kell ötszázat is kitűzünk” – mondotta Beke, akinek bejelentését tapsvihar fogadta. Beszéde végén hangsúlyozta: a céhes városbéli tüntetéssel egyidőben Nyíregyházán szimpátiatüntetés zajlik.
Tóth Bálint, a HVIM szóvivője a tőle megszokott kemény hangvételű beszédében elítélte a hatalom túlkapását. „Amikor megtiltják, hogy épületeink homlokzatain magyar feliratok legyenek, és arra kényszerítenek, hogy eltüntessük őket, amikor lefestik falvaink, városaink helységtábláinak magyar feliratát – vagy fel sem tüntetik –, amikor kijelentik, hogy szó sem lehet önrendelkezésről, és ezt nyomatékosítva megtiltják különböző általuk megalkotott törvényekkel, hogy nem loboghat függetlenségünk szimbóluma, a székely zászló, akkor eljött az ideje az összefogásnak. Történelmünk során azt a sorsot rendelte az Isten, hogy műveljük meg a földet, melyet nekünk adott, védjük meg, harcoljunk érte. Azóta sok minden változott, de a székelyek a mai napig megművelik a földet. Csak egyet felejtettek el: harcolni is érte” – emelte ki a szóvivő.
„Nem ismerhetünk tehát megalkuvást az eszmében, és készen kell állnunk rá, hogy tiszta erőkkel lépjünk színre, ha elérkezik a megfelelő pillanat” – vélekedett Tóth Bálint. Beszéde végén a tömeg az Autonómiát! és a Székelyföld nem Románia! szavakat skandálta, majd a folytatásban az Erdélyi Magyar Ifjak részéről Incze Johanna elnök, a Minta nevében a csíkszeredai Tőke Ervin országos elnök, a Székely Nemzeti Tanács részéről pedig Péter János alelnök mondott beszédet. Utóbbi arra szólította fel a kézdivásárhelyieket, hogy tűzzék ki lakásaik homlokzatára a székely zászlót. Rövid, alkalomhoz illő kulturális műsor után a székely himnusz eléneklésével ért véget a rendezvény.
A karhatalmi erők szép számban, de tisztes távolságból követték a kulturáltan, rendbontás nélkül zajló eseményt, aminek szép mozzanatát képezte egy 15 négyzetméteres székely zászló kibontása az egyik központi épület homlokzatán.
Eltávolították, de majd ismét felhúzzák a székely zászlókat
Péntek reggel Bokor Tibor polgármester – a főtéri két nagy zászló felhúzásának ötletgazdája – sajtótájékoztatót hívott össze. A céhes város elöljárója, aki 2013. március 15-én Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettesével húzta fel a szobor mellett levő zászlórudakra a két nagyméretű lobogót, elmondta: bár a brassói táblabíróság döntésének értelmében kénytelen eltávolítani a székely nemzeti jelképeket, a város nem marad nélkülük.
Bokor kifejtette: már egyeztetett Semjén Zsolttal és valószínű, hogy a tusványosi szabadegyetem idején, azaz július végén a zászlókat ismét közösen fogják felhúzni, ezúttal a Székely Katonanevelde előtti téren, a hősök emlékműve mellett. A céhes város vezetője elégedettségének adott hangot a székely zászlók által díszített főtér kapcsán, meglátása szerint a kék lobogók szebbé tették a Gábor Áron teret, a sajtón keresztül gratulált az ötletgazdáknak.
Az elöljáró azt is közölte, hogy a Városháza feliratot és a székely zászlókat pénteken, a déli harangszó idején távolítják el. A szomorú eseményen a HVIM néhány tagja is megjelent, akik a hatalmat bírálva követték a felirat eltávolítását és a zászlók leengedését.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

2014. június 4.

Trianonnak vesznie kell!
Kézdivásárhelyen felvonulást és rövid megemlékezést tartottak a szomorú emlékű trianoni diktátum évfordulója alkalmából. A szónokok a magyar történelem egyik legfájóbb momentumának nevezték az anyaország 1920. június 4-én történt megcsonkítását.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett felvonulás 17 óra 32 perckor indult a Dózsa György utcából. A magyar, székely és Árpád-sávos zászlókat, illetve a HVIM lobogóját viselők Székelyföld nem Románia! és Ria-ria Hungária! jelszavakat skandálva, élükön egy nagyméretű, Vesszen Trianon! feliratot víve vonultak végig a Petőfi Sándor utcán, majd a Gábor Áron térről az egykori Székely Katonanevelde előtt levő Hősök emlékműhöz mentek, ahol beszédekkel és kulturális műsorral tarkított megemlékezés vette kezdetét. A jelenlevőket a HVIM részéről Beke István köszöntötte, majd a Vitézi Rend nevében v. Ambrus Ágnes emlékezett Magyarországnak a nagyhatalmak általi megcsúfolásáról.
„Trianont nem békeszerződésnek tekintette (a vitézi rend – szerk. megj.) akkor sem, amikor az országot, Magyarországot rákényszerítették arra, hogy aláírja, elfogadja. Nem tekintette békeszerződésnek akkor sem, amikor a jóvátételért harcolt a két világháború között, utána, a második világháborúban és akkor sem, amikor a rendet betiltották és akkor sem, amikor külföldön kellett a nemzet ügyét szolgálni. A vitézi rend igazságtalannak tartotta és tartja Trianont” – mondotta a beszédek sorát megnyitó Ambrus Ágnes, aki után Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Peter Taierling, a Minta kézdivásárhelyi elnöke majd Tóth Bálint, a HVIM szóvivője osztotta meg a jelenlevőkkel gondolatait.
„Mi akik itt vagyunk, egységesen borult gyászba a szívünk. Egységesen erőként kell kiállnunk nemzetünk igazáért, istentől kapott jogainkkal felvértezve kell harcoljunk. Ne mások hibáit emlegessük folyton, hanem arra törekedjünk hogy mi ne kövessük el azokat. Ne azon vívódjunk, hogy mit mondanak mások. Ne ítélkezzünk mások felett. Felettünk csak az egy igaz Isten ítélkezhet, mert ő teremtett ide, a Kárpátok szent gyűrűjébe. Merítsetek hát erőt abból, mit ő adott nekünk: a hegyeinkből, dús legelőinkből, termékeny földünkből, folyóinkból. Legyen hitetek egymásban, legyetek hűségesek e föld iránt, melyet most határok ívelnek át, de ne feledjétek: lelketeknek nem szab határt az emberi kéz. Minél erősebben akarjátok, minél erősebben és többen akarjuk: leomlanak a határok!” – mondotta a Tóth Bálint, aki üzenetet tolmácsolt a román kormány felé: a székelység nem tágít, autonómiát akar.
Beder Imre református tiszteletes gondolatai és áldása után a jelenlevők elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd a megemlékezés koszorúzással ért véget.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

2014. június 18.

Meghiúsult zászló-újrafelvonás Kézdivásárhelyen
Tegnap a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács vezetői megkísérelték, hogy székely lobogókat vonjanak fel a Gábor Áron-szobor melletti tartórudakra. A végleges táblabírósági ítélettel eltávolított székely zászlók helyére ugyanakkorákat szándékoztak felhúzni Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke jelenlétében, ám kísérletük kudarcot vallott.
Péter János, az SZNT alelnöke elmondása szerint Szima Csabával, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnökével keresték fel Bokor Tibor polgármestert, vele egyeztettek szándékukról. A városvezető azonban cáfolta állításukat, szerinte valaki nem mond igazat. Az SZNT helyi képviselői szerint arról volt szó, hogy a városháza munkatársai segítenek nekik, és visszaszerelik a zászlórudakra a drótokat.
Tegnap Izsák Balázs és kísérete Kézdiszentléleken értesült arról, hogy a polgármesteri hivatal munkatársai leszerelték a tartórudakat. Visszatérésükkor látták, a hír igaz, meghiúsult a zászló-újrafelvonás, csupán egy percig lobogtatta azokat a Nemere szele a szobor előtt, amíg a fotó elkészült. Bokor Tibor polgármester véleményét is kikértük. Az elöljáró elmondta: azért szerelték le a Gábor Áron téren álló rudakat, hogy azokat ismét felállítsák az egykori kaszárnya előtt levő világháborús emlékműnél. Nem kell elfelejteni, hogy végleges táblabírósági döntés született a székely zászlók eltávolításáról – hangsúlyozta a céhes város polgármestere.
A sikertelen zászló-újrafelvonási kísérlet után Izsák Balázs lapunknak az alábbiakat nyilatkozta: a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság negyedik, Romániáról szóló jelentésének székely zászlóra vonatkozó passzusát Kézdivásárhelyen is érvényesíteni kell. „Ma már nyilvánvaló, hogy nem csak mi mondjuk azt, hogy jogtalan a román hatóságok minden, székely zászlók eltávolítására irányuló lépése. Ezt egy európai független fórum is megállapította, és fel is szólította Romániát, hogy fejezze be a székely zászlók elleni hadjáratot” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Elmondta, maga ajánlotta a Kézdiszéki Székely Tanácsnak, hogy szívesen részt vesz a székely zászlók ismételt kitűzésén a város főterén, ám az a kellemetlen meglepetés érte, hogy érkezése napján előbb csak a zászlótartó kellékek tűntek el a két zászlótartó oszlopról, majd rövid időn belül a két oszlop is. „A zászlótartók leszerelése sem az autonómiatörekvést, sem a székely zászló terjedését nem fogja megállítani. Ma nem került sor a lobogók újrafelvonására, de én bízom a kézdivásárhelyiekben, bízom a Kézdivásárhelyi Székely Tanácsban, és meggyőződésem, hogy előbb-utóbb visszakerül a helyére a két székely zászló” – fogalmazott Izsák Balázs.
Lukács Lóránt, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megkeresésünkre az alábbiakat nyilatkozta: azt üzenem székely testvéreimnek, hogy bátran emeljék a magasba a székely szimbólumokat, hiszen ezeket senki nem veheti el tőlünk, ez a mi örökségünk, amit őseink hagytak ránk. Az volt a szándékunk, hogy ismét lobogjon a székely zászló a város főterén, de erre nem kerülhetett sor, sajnos, nem tudtuk megvalósítani tervünket. Mi, székelyek fogjunk össze, hogy őrizzük meg, védjük meg jelképeinket, és próbáljunk közösen fellépni a Székelyföld területi autonómiájának megteremtése érdekében.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. július 15.

Leszerelték a székely zászlókat (Kézdivásárhely)
Huszonöt napig lobogtak a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai által június 19-én kitűzött székely zászlók. Vasárnap éjszaka ismeretlen tettesek eltávolították a székely jelképeket. A két rudat tartó csavarokat levágták, hogy könnyebben leszereljék a két kisméretű lobogót. Vasárnap este nyolcig, amíg a vármegyések őrt álltak ott, a zászlók a helyükön maradtak. Napokkal azelőtt lejárt a polgármester vármegyésekhez intézett ultimátuma is.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője tegnap érdeklődésünkre elmondta: minden valószínűség szerint a polgármesteri hivatal emberei szerelték le a zászlókat a városvezető utasítására. A szóvivő arra kéri a főtéren lakókat, hogy ha névtelenül is, de mondják el, ha látták, mikor és ki vette le a lobogókat. A vármegyések bátran, fényes nappal tűzték ki a székely zászlókat, a városvezetés pedig az éj leple alatt szedette le azokat. Valószínű, hogy akárcsak az EMI lampionjai, ezek is zavarták a légi közlekedést a főtér felett – mondta rosszallóan Tóth Bálint. Eddig csak csatározás volt – hangsúlyozta –, de ha háborút akarnak, akkor háború lesz, és a zászlók a napokban visszakerülnek a helyükre. Péter János, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke is hangoztatta: nem értenek egyet a székely zászlók eltávolításával, az SZNT nem óhajt erőszakot alkalmazni, de felhívják a közvélemény figyelmét, hogy a székely jelképek használatát nem tiltja semmiféle törvény, jogunkban áll szabadon használni szimbólumainkat. Már ideje volna befejezni a zászlós ingyencirkuszt – mondotta az SZNT alelnöke –, hiszen akadnak sokkal fontosabb dolgok a város életében. Bokor Tibor polgármester a Háromszék megkeresésére elmondta: nem vasárnap éjszaka, hanem utasítására hétfőn reggel vették le a két székely zászlót a hivatal munkatársai, mivel a prefektúra által adott határidő tegnap járt le.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-34




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék