udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 112 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-112

Névmutató: Makkai Sándor

1997. május 12.

Vetési László lelkész a szórványkérdésről, annak egyházi vonatkozásáról fejtette ki gondolatait. "Az egyház az utolsó olyan intézmény, amely a kisközösségben intézményként működik, és ezért rá nehezedik minden teher." Több mezőségi faluban a lelkész a nyelveszakadt konfirmandusokat így tanítja meg: eu-s crs, tin reformata maghiar. Már románul tanulja meg, hogy ő magyar református, de megtanulja, él benne az eredet- és hovatartozástudat. "Ugyanígy cserélt nyelvet - de nem hitet - Küküllőkarácsonyfalva magyar reformátussága." A Fehér megyei Borbánd római katolikusai egy évszázada cserélték át nyelvüket, de nem a kultusz nyelvét. Ugyanez a helyzet Verespatak unitárius, katolikus és református népével. Nagyváradon működik egy olyan szlovák adminisztrációjú apácarend, melynek belső nyelve ma is magyar. Az egyház sokat tehet, anyanyelven szól és szervez. Szigetfalu volt Vetési László első gyülekezete, a Szeben megyei Bürkös, ahol a nősülni vágyók 30-40 km-re levő magyar faluba mentek, hogy magyar társat keressenek. "De fenntartható ez a modell?" Az egyház egyedül nem tud megfelelni a beolvadástól való őrzésnek. A múlt században Czelder Márton lelkész Havaselvére ment a hívek után, Koós Ferenc Bukarestbe, templomokat építettek. 1881-ben azután megszületett az a református egyház egyetemes zsinati döntése, ez új alapokra fektette a szórványmunkát. Ekkor mondták ki a körlelkészség megszervezését, új templomok építését. Az ekkor indult "szórványszolgálat egyik legáldottabb eredménye az, hogy még vagyunk a Mezőségen, Dél- és Belső-Erdélyben." A múlt század végétől szolgálatának nagy részét lelkészekre, gyülekezetekre építette az EMKE is. Trianon után jöttek Reményik Sándor versei. A falumisszió útbaindítását a népi irodalom adta: Szabó Dezső, Ignácz Rózsa, Makkai Sándor, Rákosi Viktor, Nyírő József. A Mezőség apostolaként említették a két világháború között Földes Károlyt, Mezőújlak lelkipásztorát. Az elmúlt nehéz évtizedekben Szegedi László /Magyarigen/ és Herman János /Nagysármás/ lelkészek tették mindig azt, amit kellett, a szórványmunkában. - Vetési László figyelmeztetett: még mindig nem született átfogó szórványstratégia. Közben egyre közelebb húzódik a tömbökhöz a nyelvhatár. - Vetésinek ez a tanulmány a Jelen és jövő a mai szórványkutatásban című kötetben jelent meg. /Vetési László: Szórványszolgálat és az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

1998. április 27.

Idei tizenegyedik és tizenkettedik kötetével jelentkezett a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/. Kiadói vélemények szerint ezek az év legfontosabb könyvei. Az egyik a Szigetek a Holttengeren - mezőségi antológia. Nagy Pál válogatása, a szerzők között van Orbán Balázs, Berde Mária, Nyírő József, Makkai Sándor, Szabédi László, Wass Albert és Sütő András. A másik könyv /Barabás László: Forog az esztendő kereke/ Sóvidékről szóló néprajzi munka. /Új könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

1999. július 10.

Demény Péter, a Kriterion szerkesztője beszámolt a kiadó 1999. évi tevékenységéről, a megjelent kötetekről és könyvtervekről. Az első félév sikeres volt. Kiemelkedő Hervay Gizella: Az idő körei című, a Romániai Magyar Írók sorozatban megjelent kötete, mely a költőnő összegyűjtött verseit tartalmazza, valamint Benkő József Transsylvania specialis című műve. Ez a Fehér Könyvek sorozatban megjelent könyv aprólékosságig menő leírása a tizennyolcadik századi Erdélynek, Orbán Balázs A Székelyföld leírása elődjének is tekinthető. A Romániai Magyar Írók sorozatban - mely olyan írók műveit közli, ahol az életmű már lezárult -, megemlíthető Székely János Semmi - soha, valamint Páskándi Géza: Erdélyi triptichon című kötete. A Téka sorozatban Kis András levéltáros összeállításában a Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák című kötet jelent meg, mely a XVI-XIX. század boszorkánypereivel foglalkozik. A középiskolásoknak és egyetemistáknak szánt Kincses Könyvtár sorozatban látott napvilágot Dienes István: A honfoglaló magyarok. Megjelent még Murvai László: Bárd Oszkár monográfia, Fodor Sándor: Bimbi tábornok, Pusztai János: Csapdában, Tüdős S. Kinga: Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán, Benkő József: Ószékely népballadák. A közeljövőben a Történelmi Regények sorozatban hozzák ki Makkai Sándor: Sárga vihar című kötetét, a másik a Gordiusz sorozat, melyben V. András János fordításában Lucian Boia román történész egy művét jelentetik meg. - Az anyagi fedezetet többnyire pályázatok útján sikerül előteremteniük, elsősorban a román, illetve a magyar művelődési minisztériumtól, valamint a Soros Alapítványtól (bár ez utóbbi kezdi felfüggeszteni könyvprogramját, egyre szűkebb keretek között támogatja a könyvkiadást). Olykor önköltségen is adunk ki köteteket (pl. Egyed Emese: Mesék, Lászlóffy Csaba: Hosszú galopp Liliputban). A budapesti Magyar Könyvklubbal közösen jelentették meg Szilágyi Domokos: Leltár az évszakokról című kötetét. /Kriterion 1999 - első félév. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

2000. május 5.

Az Erdélyi Református Nőszövetséget Makkai Sándor erdélyi püspök hozta létre a harmincas években. Múlt hét végén zajlott a nyolcadik nőszövetségi konferencia Kolozsváron. Igét hirdetett Csiha Kálmán püspök, aki az alkalomból elmondta: ahogy egy ház üres nő nélkül, éppen úgy az anyaszentegyház is üres a nők szeretete és szolgálata nélkül... Mi, férfiak tudunk házat venni, de otthont teremteni csak az asszonyok tudnak, és a női lelkiség szükséges az anyaszentegyházunkban is. A konferencia témájául az önfeláldozó szeretetet választották. /Nyolcadszor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./

2000. augusztus 16.

Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2001. március 5.

Márc. 3-án Kolozsváron, a Phoenix könyvüzletben bemutatták Szabó Csaba legújabb kisregényét, amely a Fűkirályok (Tinivár, 2000.) címet viseli. Bálint Tibor író méltatta a könyvet, kiemelve annak mítoszteremtő, ugyanakkor hagyományőrző mivoltát. "Szabó Csaba e kötetében is a nagy elődök, Tamási Áron, Nyírő József, Makkai Sándor és Wass Albert nyomdokain halad, tudván, hogy mivel tartozik erdélyi történelmünk valóságának" - zárta az értékelést az író. Ezzel a fejtegetéssel szállt vitába a kötet debütáló lektora, Boné Ferenc, aki szerint "erdélyi ez a regény, de nem lehet hasonlítani az említett nevekhez". /(B. G.): Fűkirályok kora. = Szabadság (Kolozsvár), márc.5./

2001. május 7.

Máj. 7-én kezdődik a kolozsvári könyvkiadók seregszemléje. A magyar kiadók közül a Kriterion, a Polis és a Kalota lesz jelen. Cseke Péter, a Korunk szerkesztője az általa gondozott Erdélyi klasszikusaink és kortársaink sorozatban megjelent köteteket ismerteti (Éger Veronika: Székely János történelmi drámái; Pomogáts Béla: Kuncz Aladár), Jakab Márta, a Kriterion szerkesztője pedig Jósika Miklós Abafiját és Makkai Sándor Sárga vihar című történelmi regényét. Fodor Sándor író Bimbi tábornok és A tizenegyedik üveg köteteiről beszél, majd dedikál is. A kiadó legújabb, román nyelvre fordított könyveit (Kornai János: A változás kikövezetlen útja, Gergely András: Magyarország története, Miskolczy Ambrus: A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet-nyugati közvetítő szerepe (1780-1860), Bibó István és Szűcs Jenő: Kelet és Nyugat között) Ovidiu Pecican történész mutatja be. /T. Bense Erika: Legújabb kiadványaikat mutatják be. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./

2001. június 19.

Júliusban lesz a 75. évfordulója annak, hogy báró Kemény János 28 erdélyi írónak, költőnek elküldte meghívó levelét, akik aztán nyaranta néhány napon át a marosvécsi Kemény-kastély vendégei voltak. Ez alkalomból jún. 16-án Marosvécsen emlékeztek a Helikon megalakulására, majd megkoszorúzták Kemény János sírját. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindenekelőtt a Kemény-család szerepét emelte ki az irodalmi társaság létrehívásában. Kemény Jánosét, aki birtokai egy részét az irodalomnak szentelte, több nyáron át Marosvécsre hívta össze az "erdélyi szellemi lovagrendet". Az irodalmat művelők közösségi szolidaritása fogja meghatározni az erdélyi magyar irodalom sorsát, mondotta az elnök. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke főleg Kemény Jánosné, Auguszta asszony érdemeit emelte ki, aki bár idegen földről származott, szívvel, lélekkel támogatta a találkozók ügyét. A jelenlevők a Magyar Írószövetség, a Helikon - Kemény János Alapítvány valamint a Látó folyóirat és az Aranka György Alapítvány nevében helyezték el a koszorúkat. Jún. 16-án délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban folytatódott a megemlékezés. Gálfalvi Zsolt méltatta a marosvécsi találkozókon kialakult szabad írói munkaközösséget, a 15 találkozót, ahol egymás mellé kerültek az erdélyi avantgardisták, konzervatívok, radikálisok, emigráns mágnások vagy éppenséggel püspökök. A helikoni munkaközösségnek nem volt működési szabályzata, nem volt sehova bejegyezve, valószínűleg ezért maradhatott fenn 1944-ig. Pomogáts kiemelte, hogy most is szükség lenne ilyen laza, baráti irodalmi társaságokra. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője A szomszédvárak lebontása címmel főként két folyóirat, két írói tábor csatározásáról, torzsalkodásáról értekezett. A Korunk és az 1928 májusától 1944 szeptemberéig megjelenő Erdélyi Helikon köré csoportosuló írókról tartott előadást. - A helikoni mozgalom névsorában ott található Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Sípos Domokos, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Szabédi László... és sokan mások. /Máthé Éva: Hetvenöt éve történt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

2001. június 25.

Székelykeresztúron június 23-án hat személyt tüntettek ki. Díszpolgári címet adományoztak a város leghűbb festőjének, Ipó Lászlónak, születésének 90. Évfordulóján. Pro Urbe-kitüntetésben részesült Herbert von Euw svájci állampolgár. Az ő segítségével épült fel a fiatfalvi modern orvosi rendelő, a Petőfi Sándor Általános Iskola és az Orbán Balázs negyed modern fűtésrendszere, továbbá Hartung György Somogybabod polgármestere, Szécsi András festőművész és Kárpáti Zoltán dunakeszi tanácsos. Szabó Kálmán Attila megírta a Székelykeresztúri Állami Tanítóképző Intézetének történetét. Ezért a munkájáért Székelykeresztúr Kultúrájáért kitüntetésben részesült. /Díszpolgári címek Keresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./ Ipó László (Felsőboldogfalva, 1911. március 4. - Székelykeresztúr, 1991. március 22.) első egyéni kiállítása 1936-ban volt Székelykeresztúron, 1944-ben véglegesen Székelykeresztúron telepedett le. A festészet mellett a zenével is foglalkozott, 15 esztendőn át a keresztúri Filharmónia elsőhegedűse volt, kiváló mesterhegedűket is faragott. Versei, elmélkedései, önéletrajzi írásai sem maradnak el többi alkotásaitól. Megfestette, többek között, Kelemen Lajos, Tompa László, Benedek Elek, Makkai Sándor, dr. Molnár István arcképét. Több munkáját a székelykeresztúri múzeumnak adományozta. 1994-ben nevét viselő művészeti alapítvány alakult, 1995-ben emléktáblával jelölték meg azt az épületet, amelyben élt és alkotott. /Művelődés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

2001. július 17.

Júl. 19-én Makkai Sándor íróra, teológiai professzorra, erdélyi református püspökre emlékeznek a nagyenyediek. A Vártemplomban igét hirdet Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Ezt követően Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke mond beszédet. Dr. Tőkés István és Juhász Tamás teológiai professzor előadást tart, Lászlóffy Csaba költő külön erre az alkalomra írott versét adja elő. Ünnepélyesen leleplezik Makkai Sándor domborművét az egyházközség tanácstermében. A dombormű Gergely István kolozsvári szobrászművész alkotása. A vendégeknek Győrfi Dénes könyvtárigazgató bemutatja a kollégium Dokumentációs Könyvtárának Makkai Sándor műveiből álló gyűjteményét. /(mezei): Makkai Sándorra emlékeznek Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

2001. július 25.

Most megjelent könyvében ifj. Fekete Károly az erdélyi magyarság immár legendássá vált alakjának, Makkai Sándor (1890-1951) református püspöknek, filozófusnak és írónak állít emléket /Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága/. Júl. 19-én, a Nagyenyeden megrendezett Makkai Sándor-emlékünnepélyen a szerző maga mutatta be az Erdélyi Református Egyházkerület által kiadott művét. /Ö. I. B.: Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

2001. november 6.

Dicsőszentmártonban, a Magyar Házban Nagy Miklós Kund, a Népújság helyettes főszerkesztője nyitotta meg a környék két szülötte, Hunyadi László szobrász és Kántor Zita textilművész kiállítását. A szobrász ezúttal nagy magyarokat megjelenítő plaketteket, rézdomborításokat mutatott be /Bethlen Gábor, Rákóczi, Bolyai János, Márton Áron püspök, Sipos Domokos, Horváth István, Makkai Sándor, Tamási Áron és Balázs Ferenc/. Nagy Miklós Kund elmondta, hogy Hunyadi Lászlóval közösen megörökítettek a helikoni írók közül ötvenötből ez ideig huszonnégyet. A megnyitón Kóródy István klarinétművész a város szülötte, Csíky Boldizsár Claro solitario című új művéből adott ízelítőt, melynek két hét múlva lesz a bemutatója Budapesten, majd Orbán György Balladáját játszotta. /b.d.[Bölöni Domokos]: Tárlatnyitó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

2001. november 13.

Elődjét, Csiha Kálmánt építkező egyházi vezetőként tiszteli az egész magyar reformátusság, Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke folytatja-e az építkezést, tette fel a kérdést az Erdélyi Napló munkatársa. Pap Géza arra emlékeztetett, hogy az erdélyi református egyház fennállása óta folyamatosan építkezett. Az első világháborút követő impériumváltás után a román hatalom egyetlen tollvonással ötszáz iskolájától fosztotta meg a református egyházat. De 1936-ban Makkai Sándor püspök már újra háromszáz működő felekezeti iskolájától tájékoztatott. Aztán következett 1948, az államosítás, amikor újra elvették a felekezeti iskoláikat, a diakóniai épületeket. 1989 óta negyedszázra tehető azon templomok, diakóniai központok száma, amelyek a gyülekezetek erőfeszítése révén felépültek. Az egyháznak a már álló épületekben kell megvalósítania a maga missziós, diakóniai, katekétikai elveit. - A püspöki munkakörrel járó feladatok megosztására, a csapatmunkára vonatkozó elképzelést már induláskor megfogalmazta. Ötvös József generális direktorként a missziós tevékenységért felel. Kató Béla a gazdasági, valamint a diakóniai ügyek felelőse. Mindazzal, ami ezenfelül még marad, a püspök próbál megbirkózni. - Az átvilágítás kérdése már korábban felvetődött. Pap Géza a saját dossziéját kérte ki, de még mindig nem kapta meg. Jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, hangsúlyozta. Aggályaik vannak, tette hozzá, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt érintetlenek maradtak-e azok a dossziék. Ennyi idő elég lehetett arra, hogy átnézzék, meghamisítsák, tetszés szerint módosítsák a tartalmukat. - Az ortodox egyház szinódusának az üggyel kapcsolatos határozata kimondja: az átvilágítási eljárás sérti a gyónási titkot, s ezzel a kérdést levették a napirendről. Pap Géza püspök elmondta, az az elképzelésük, hogy felállítják saját egyházi belső átvilágító testületüket. Erre vonatkozó javaslatát ismertette a legutóbbi zsinati ülésünkön. A püspök szerint az átvilágítás legfőbb, hogy lehetőséget biztosítson az elmúlt időszakban elkövetett bűnök bevallására, a bocsánatkérésre és a megbocsátásra. Amennyiben viszont valaki nem hajlandó megjelenni a vének tanácsa előtt, a tanács javaslatára a püspök az egyházkerület fegyelmi bizottsága elé utalja az ügyet. A román hatalomnak nem áll szándékában hiánytalanul visszaszolgáltatni a javainkat, tért át a püspök az elkobzott javak kérdésére. - A státustörvénnyel kapcsolatban megjegyezte: az egyházakra - az igen jól kiépített struktúrájuk révén - támaszkodni lehet. /Szentgyörgyi László: Beszélgetés Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 13./

2002. június 20.

Gyergyószentmiklóson, június 18-án könyvbemutató színhelye volt a Pro Art Galéria, melynek vendége volt Pomogáts Béla író, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke, Erdély hűségében /Pallas Akadémia, Csíkszereda/ című kötetével. A kötet a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom rangos képviselőiről vonultat föl tanulmányokat és esszéket, mint Ady Endre, Szabó Dezső, Kós Károly, Bánffy Miklós, Makkay Sándor, Kuncz Aladár, Nyírő József, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Szabédi László, Horváth István, Wass Albert, Kemény János, Mikó Imre. A könyvbemutatón Kozma Mária, a Pallas Akadémia főszerkesztőnője ismertette az irodalomtudományok doktora, Pomogáts Béla írói munkásságát, aki mellesleg az erdélyi magyar irodalom legjobb ismerője. /(Gál Éva Emese): Pomogáts Béla könyvbemutatója Gyergyóba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

2002. november 9.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a vele készült interjúban leszögezte, hogy 1990 óta eltelt néhány esztendő, és ez alatt a biztonsági szervek kényük-kedvük szerint kivehettek iratokat, vagy akár hamis adatokat csempészhettek a személyi iratgyűjtőkbe, így ezek megbízhatatlanokká váltak. A Zsinatban döntöttek arról, hogy nem veszik igénybe a Securitate információit, az egyház inkább "családban" szeretné kimosni a szennyesét. Ez azt jelenti, hogy meg kell alakítani az egyházkerületi és egyházmegyei átvilágító bizottságokat, amelyek majd beidézik a tisztségviselőket és elbeszélgetnek velük. A beidézettek listája nyilvános lesz, így bárki panasszal élhet a beidézett múltjával kapcsolatban. A cél nem az igazságszolgáltatás, hanem az, hogy lehetőséget adjanak mindenkinek, hogy bűnéről vallomást tegyen, és arra bocsánatot kapjon. Trianon után a református egyház közel 500 iskoláját elveszítette. A 30-as évek táján Makkai Sándor püspök egyik jelentésében már arról számolt be, hogy a református egyháznak saját erejéből sikerült 300 iskolát felépítenie. Azután 1948-ban az egyházellenes hatalom felszámolta az egyházi oktatási rendszert. 1990 után a református egyház szűkös keretei között ismét megkezdte az újrakezdést. Nagyrészt külföldi testvéregyházak segítségével, de a gyülekezeti tagok aktív részvételével és támogatásával templomok, parókiák, gyülekezeti házak, aggmenházak épültek. Néhány évvel ezelőtt megjelent az Építő egyház című kiadvány, amely a református egyház elmúlt 12 évben felépült 150 épületet mutatta be. Ma ezeknek száma már 200 fölé tehető. A sürgősségi kormányrendeletekkel kapcsolatban vannak negatív tapasztalataik. A Biblia szerint a terhességmegszakítás bűn. /Makkay József: Az egyház Isten kegyelméből mindig talpra állt. Beszélgetés Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

2002. november 12.

A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ októberi ülésén Nagyenyed nagy korszakai és szenvedései címmel tartott előadást Király László nagyenyedi tanár, tankönyvíró. A kollégium régi professzorai és diákjai között volt Pápai Páriz Ferenc, Aranka György, Köteles Sámuel, Tótfalusi Kis Miklós, Bod Péter, Benkő József, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Szász Károly, Kemény Zsigmond, Makkai Sándor, Áprily Lajos és Sütő András. Nagyenyed tragédiái: 1704 (virágvasárnapkor a labancok felégették, kifosztották a várost, huszonnyolc diák vesztette életét), 1784 (a móc parasztlázadás fájdalmas emléket hagyott a városlakók életében), 1848 (az Axente Sever által vezetett román csapatok megtámadták a várost, felégették a kollégiumot, az el nem menekült magyar lakosok felét lemészárolták, nyolcszázra becsülik a halálos áldozatok számát), 1918 (az impériumváltás esztendeje). A város csodálatos regenerálódási képessége: minden tragédia után képes volt talpra állni. Az idén megnyitott Magyar Ház is ezt bizonyítja. Ezután Hantz Lám Irén Város az őrhegy alatt című könyvét mutatta be. /Sz. L.: Kemény Zsigmond Társaság. Nagyenyed nagy korszakai és szenvedései. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 12./

2003. január 23.

Murvai Olga bukaresti egyetemi tanár a bukaresti Koós Ferenc Körben jan. 10-én tartott előadást Szabó T. Attiláról Az égtartó ember címmel. Előadását közölte a hetilap. Murvai Olga Sütő Andrástól kölcsönözte Szabó T. Attila /Fehéregyháza, 1906. jan. 12. - Kolozsvár, 1987. márc. 3./életművének jellemzésére azt, hogy égtartó ember: "az ő hatalmas vállalkozásának, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak tető alá hozatala történelmi számvetéseinknél is sürgősebbnek mutatkozott. Szabó T. Attila egyszemélyes intézményként olyan ügynek szentelte magát, amely itteni és mai közösségi létünk legfőbb őrizője volt és maradt, amit ha elveszítünk, minden más ügyünket nyugodtan félretehetjük. Mert Herderrel szólva: olyan emberi értéktől válnánk meg örökre, amely minden nép genetikus szellemének, jellemének különös és csodálatos kútforrása, a nemzeti nyelv. Anyanyelvünk, az omlásra hajlamos. - Ezt látva lett Atlasszá köztünk Szabó T. Attila, ez az égtartó ember." Életművéről Balassa Iván készített kismonográfiát /Szabó T. Attila, Püski Kiadó, Budapest, 1996/. Szabó T. Attila érettségi után a kolozsvári Református Teológiára iratkozott be. Ebben az időben rendkívüli egyéniségek tanítottak a teológián, így Tavaszy Sándor /1888-1951/, aki az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Irodalmi Társaság alelnöke volt. Tavaszy arra kötelezte Szabó T. Attilát, hogy járjon be az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárába és segédkezzen Kelemen Lajosnak /1877-1963/. Kettejük ismeretsége életre szóló mély apa-fiúi kapcsolattá nemesedett. Szabó T. Attila életvitelére Kelemen Lajos hatott a legnagyobb mértékben. Ugyancsak a teológián tanított ekkor Makkai Sándor /1890-1951/, Erdély későbbi püspöke. Szabó T. Attila elvégezte a teológiát, nem lett lelkész, hanem beiratkozott az egyetemre és magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett. Szabó T. Attilára hatással volt a nyelvjáráskutató Csűry Bálint, aki már a középiskolában, a kolozsvári Református Gimnáziumban tanította, később a debreceni Tisza István Tudományegyetem professzora lett, Szabó T. Attila nála doktorált 1936-ban. Szabó T. Attila kezdetben angol költőktől fordított. Gyűjtött és kiadott virágénekeket is /Haja, haja virágom, Kriterion, 1970/. Szerteágazó munkásságának része a helynévtörténettel való foglalkozása. Az életében megjelentetett helynévtörténeti írásai /Kolozsvár, Kalotaszeg, Borsa völgye, Doboka völgye, Gyergyó helynevei stb./ mellett a hagyatékában vannak összegyűjtve az erdélyi települések helynevei, amelyek rendezésre, megjelenésre várnak, akkor lesz Erdélyi Helynévtörténeti Adattár is. Főműve az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár eredeti levéltári kutatásain alapul: oklevelekből, nyugtákból, misszilisekből, kelengye- és tárgylajstromokból, peres iratokból, jegyzőkönyvekből, adás-vételi iratokból, kezeslevelekből gyűjtötte egybe a középkori Erdély szóhasználatát. Az első kötet 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál. Néhány éve az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában látnak napvilágot a kötetek, immár a 11. Más is fűződik Szabó T. Attila nevéhez. 1956-ban a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár /volt Református Könyvtár/ vezetője, Farczády Elek az ún. Koncz-kódexben egy XV. Század elejéről származó magyar szövegemléket fedezett fel. Nyelvészeti leírására Szabó T. Attilát kérték fel. Ő keresztelte el a nyelvemléket Marosvásárhelyi Soroknak /MsS/ és Marosvásárhelyi Glosszáknak /MsG/. "Az 1410 táján keletkezett MsS eddig ismeretes szövegemlékeink sorában a hatodik helyet foglalja el" - állapította meg Szabó T. Attila. Hatalmas Szabó T. Attila munkássága, ebben szerepel válogatott tanulmányainak hét kötete /kb. 550 tanulmány közel 4300 oldalon/, maga a Tár anyaga /Murvai Olga szerint a teljes anyag közel húszezer oldal/, továbbá a jelentős kéziratban maradt helynévtörténeti munkákat is figyelembe kell venni. /Murvai Olga: Az égtartó ember. = A Hét (Bukarest), jan. 23./

2003. július 5.

A Kriterion Könyvkiadó nyolcvan év elmúltával jelentette meg a Tizenegyek című antológiát, az eredeti kötet hasonmásában, illetve külön kötetben foglalkozott annak jelentőségével, Egy antológia elő- és utóélete (1923-2003) címmel. A kettős kiadvány szerkesztője Cseke Péter, akinek Paradigmaváltó erdélyi törekvések című tanulmánykötetét (amelyet szintén a Kriterion adott ki, Gordiusz sorozatában) a Tizenegyekkel egy időben mutatták be júl. 3-án Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban. A csoport rövid életűnek bizonyult ugyan, ám tagjai annál jelentősebbek. A legismertebb nevek: Tamási Áron, Kacsó Sándor, Maksay Albert, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, Kemény János. De nem szabad megfeledkezni a többiekről sem: Dobay István, Finta Zoltán, Jakab Géza, Mihály László és Szentiványi Sándor nevével teljes a lista. A méltató külön kiemelte: Cseke Péternek ez a harmadik ilyen jellegű munkája, hiszen korábban már földolgozta az Erdélyi Fiatalok irodalmi csoportosulás történetét, illetve Makkai Sándor Nem lehet! című vitairatát. /Sándor Boglárka Ágnes: Bemutatták a Tizenegyek hasonmáskötetét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

2003. július 16.

Kevés olyan regénye van a magyar irodalomnak, amelynek aktualitása közel egy évszázad után sem veszített szinte semmit időszerűségéből. Makkai Sándor Holt tengere, a megfestett mezőségi táj mérhetetlen elmaradottságában és nyomorában alig változott valamit. Magyarszovát az ezredforduló mezőségi holt tengerének egyik beszédes példája. A román tanácsos jó ideje Aranykút útjának a helyrehozásán fáradozik, hogy autóbusz járhasson a községközponttól hat kilométerre fekvő faluba, akár esős időben is. Ez a vágya azonban továbbra is megvalósíthatatlan. A faluban és a környéken nincs munkalehetőség, az egyetlen megélhetési forrás a mezőgazdaság. Az iskolát néhány évvel ezelőtt egy világbanki projekt keretében sikerült rendbetenni: a 126 ezer eurós befektetés az egyetlen az elmúlt tizenhárom évben, ami a községbe érkezett. A gyereklétszámban van némi biztató jele a gyarapodásnak. A magyar tagozatra például hosszú évek óta először, idén 17 gyerek van beíratva. A közismert tanügyi gond itt is az úgynevezett tituláris állást nyert tanárok és tanítók helyettesítése. /(m. j.): Magyarszováti holt tenger. Önerőből nincs pénz, az állam pedig nem ad. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/

2003. szeptember 24.

Pomogáts Béla az erdélyi, egyáltalán a határokon túli magyar irodalmak, írók, életművek kitűnő ismerője, egyben hűséges patrónusa. Két esztendeje jelent meg Leletmentés című kis kötete, "tanulmányok és kritikák erdélyi írók műveiből". Tavalyi látott napvilágot Műhely Erdélyben című kötete, az erdélyi magyar irodalom néhány szellemi műhelyéről: folyóiratokról és írói közösségekről, irodalomtörténészekről és kritikusokról. A sorozat harmadik tagja a mostani Villanófényben. /KÖZDOK, Budapest, 2002/. Alcíme: Száz erdélyi arckép. Vannak közöttük régiek, mint a nyomdász és krónikaíró Heltai Gáspár, a tudós Apáczai Csere János, Mikes Kelemen, Kemény Zsigmond. Ott vannak közöttük a 20. századi magyar szellemiség, magyar irodalom nagy megújítói: Ady Endre és Szabó Dezső, a trianoni szerződéssel elszakított Erdély szellemi életének "alapító atyái", így Kós Károly, Ápriliy Lajos, Reményik Sándor, Kuncz Aladár, Nyirő József, Makkai Sándor és Tamási Áron. /Bölöni Domokos: A magyar irodalom utazó nagykövete. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-112




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék