udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 5 találat lapozás: 1-5

Névmutató: Novák Lajos

0. november 6.

;;;?Négyszáz éve lépett Erdély trónjára Bethlen Gábor
A fejedelem tiszteletére rendezett emlékünnepélyek
Az enyedi szoborbizottság felhívása rövid idő alatt a magyarországi részekre is eljutott. 1900. október 4-én lezajlott sárospataki nagygyűlésen az enyedi felhívás ismertetése után Nagy István IV. éves teológiai hallgató – egykori enyedi diák – intézett lelkes hangú beszédet a főiskolásokhoz a szoboralap támogatása végett. A tulajdonképpeni Bethlen-ünnep pedig 1900. december 8-án zajlott le az intézmény keretében, mely alkalommal Baksy István főiskolai szenior és ifjúsági elnök megnyitóbeszéde után Novák Lajos tanár tartott rendkívül tartalmas ünnepi szónoklatot: Bethlen szobrok címmel, amelyből érdemes terjedelmes részeket leközölnünk:
„Bethlen szobor! Milyen is legyen az? Az álmodó művész lelke ezzel a gondolattal vívódik és mennél tovább vívódik, annál jobban elszorul a szíve. Káprázat vagy bűvölet? Neki egy Bethlen Gábor kellene s raja forog előtte a Bethlen Gáboroknak... Egyik pillanatban fejedelem, a másikban király, itt hadvezér, ott meg diplomata, innen szabadsághős, onnan békebarát, emitt gubernátor, amott reformátor, most a lelkiismeret héroszának, majd zsarnokának látszik. Innen nézve török, onnan nézve német, mégis mindig magyar. Itt oroszlán, ott meg galamb. Kálvinista lenne s pápistát is mutat. Maga tudós s mégis csak mecénás? Innen építkező, onnan gazda, amonnan meg kalmár. Emitt bibliás keresztyén, amott pogány táltos... maga mindig olyan, mint az, akivel szemben áll s mégis sohasem az, mindig csak önmaga s mindig túljár azon. Te álmodó, töprengő művész! Melyiket fogadod el? Melyiket választod?”
A lelkes hangú szónok pedig két Bethlen-szobor fölállítását szorgalmazta. Az egyiket Budapesten, a másikat Nagyenyeden kellene elhelyezni. Előbbit így képzelte el: „Ha én lennék a művész, az enyémből lovasszobor alakjában vágtatna ki! Lovas Bethlen-szobor! Ez lenne a hozzáillő, nem mindent, de sokat, a nagy igazságot kifejező... Magyarország és Erdély címerével ékesített tömör, de erősen rongált bástyatalapzaton rúgtató paripán ülne Bethlen Gábor, paripáját nem a kantárszárral, hanem azzal kormányozva, hogy rajta ül, kitelik az, ki kell annak telnie egy negyvenéves férfiútól, aki magyar is, vezér is, fejedelem is, ki kell annak telni egy Bethlen Gábortól. Öltözete korhű, fejedelmi. Arcán, ez oroszlánarcon önbizalom, elszántság és eszély harmóniája. Jobbjában kivont kard középtartásban, támadásra is, meg védelemre is készen! Baljában zászló... no igen, a zászló!... Végül jön a süveg! Forgójának foglalója kicsiben majd olyan, mint a magyar királyi korona...”
A leendő enyedi szoborról pedig így vélekedett: „Ez a szobor már nem lovasszobor, álló szobor lenne. Bethlen Gábor fejedelem magas érc tetején állana, jelképül annak, hogy kinőtt Erdélyből, hogy világtörténelmi alak. Úgy állna ott a fejedelem, mint aki indulni akar. Feje olyan helyzetben, tekintete oly kifejezéssel, mint a messze, téren látónak, akinek figyelmét mi sem kerüli el. Lelke a támadásra kész oroszlán lelkét tükrözze s éppen ezért ne fejedelmi buzogányt, hanem félig kivont kardot tartson mind a két kezével, egyik a hüvelyen, a másik a markolaton. Fejedelmi rangját feltünteti majd a fejedelmi tartás s korhű öltözet. Ennyi lenne csak a szobor, de gondolom, illő mind Bethlen Gáborhoz, mind a nagyratörekvő művészhez. És ha a kegyelet még több ércre lenne váltható, jönne néhány relief, az érctalapzat oldalára. Talál ehhez tárgyat a művész Erdély egykori politikai, gazdasági, közművelődési, hadászati állapotaiban, vagy Gábor fejedelem tetteiben, udvarában eleget. Úgy gondolom azonban, hogy a nagyenyedi szobornak, ha egyebet nem, hát Bethlen tudományápolását, talán a Bethlen-főiskolát megfundáló nagy tettét mindenesetre meg kell örökítenie, már csak azért is, hogy jel legyen az erdélyieknek s nekünk is, amelyben győzhetünk. Aztán ezzel nekünk, patakiaknak is ércbe öntetnék egy édes-bús emlékünk. Hiszen bujdosásba űzött múzsafiainknak az ő gyulafehérvári főoskolája adott egy időre menedéket...”
E nagyszabású beszéd után Zombori Andor szavalja Bethlen Gábor emlékezete c. alkalmi ódáját, majd befejezésül az enyedi kollégiumból érkezett Bodrogi János tanár mondja el ünnepi beszédét. Ugyanaz a Bodrogi megy el a továbbiak során 1913 novemberében, Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 300. évfordulóján, több mint 100 enyedi diák társaságában Kolozsvárra, mely alkalommal a Kolozs Vármegyei Általános Tanítóegylet, az Országos Középiskolai Tanáregyesület Kolozsvári Köre, és az Erdélyrészi Tanító Egyesületek Szövetsége által rendezett emlékünnepségen tart nagyszabású méltatóbeszédet. Ugyanő tervezi már 1908-ban, hogy a leendő enyedi szobor 1913-ban, fejedelemmé választásának 300. évfordulóján kerüljön fölavatásra Enyed város főterén. Elképzelése szerint a Magyar utca hossztengelyébe eső, a manapság tetőzet nélkül búslakodó Mészárosok bástyája előtti teret szemelte ki a szobor helyéül, hol annak idején az Obert-féle gyógyszertár és a Balla-féle üzletek állottak. Nézete szerint azok eltávolítása által kialakult nyílt tér lett volna a legmegfelelőbb hely a szobor elhelyezésére. Bodrogi véleményét és álláspontját Szilágyi Farkas helybeli református lelkipásztor és közismert enyedi krónikás taglalja a továbbiak során, aki a Közérdek hasábjain pontosítja véleményét. Ő pedig – sajnálatos módon – a közeli Bethlen Kastély lebontása által igyekszik tágabb teret javasolni a szobor számára, minek eredményeként a szomszédos 1849-es sírkertre, valamint a református templom udvarára is tágabb kilátás nyílna. A lebontás viszont örvendetes módon elmaradt, s a kastély immár fizikailag megújuló formájában őrködik a szemközti kollégium szellemisége fölött.
Míg Enyeden így zajlanak a vélemények és pótvélemények, a pénzbeli adományok összege hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre állandó jellegű gyarapodást mutat. Így az első világháború hajnalán már 100 000 korona szerepelt a szoborbizottság bankszámláján. A tervet nem sikerülvén végül is kivitelezni, ez az összeg is – sok egyéb enyedi értékkel egyetemben – a világháború áldozata lett – s ezzel a szobor ügye is odaveszett.
Nem szünetelnek viszont – az impériumváltozás következtében sem – a Bethlen Gábor emlékét felidéző nagyenyedi rendezvények. 1922-ben a kollégium fennállásának 300. évfordulóján lezajlott ünnepségek alkalmával szintén Bodrogi János kezdeményezésére, domborművet helyeznek el a fejedelem emlékére a kollégium belső falán, élete utolsó papírra vetett szavait: „Si Deus nobiscum, qui contra nos”, vésve a márványlapra. Ugyanekkor írja és szavalja el Áprily Lajos, a tanár és a költő A fejedelemhez című nagy horderejű alkalmi ódáját. 1935-ben Bethlen nevével fémjelezett Téli Gazdasági Iskolát indítanak a közeli Csombordon, amelynek bejáratát az 1948-as államosításig uralta a falra erősített impozáns Bethlen-címer. 1941–1945 között Bethlen-nyomda működött Enyeden. A kollégium cégtáblájáról viszont a kommunista rezsim a háború végén eltüntette a fejedelem nevét, amely azonban 1958-ban, névadóünnepség keretében, ismételten visszakerült eredeti helyére, miközben még „Magyar Vegyes Líceum”, „2. sz. Középiskola”, „Ipari Líceum” felirat is szerepelt a kollégium főhomlokzatán. 1972-ben, az intézmény 350. évfordulóján Sütő András kollégiumi véndiák emlékezik a Bethlen-szellemiségre, s idézi föl a mindenkori „tűzfelelősök” nagyszerű feladatait. 1980-ban, a fejedelem születésének 400. évfordulóján szoborállítással akar kedveskedni az akkori hatalom, amelynek fölállítására viszont csupán két évvel később, 1982 júliusában kerít sort, zárt körű, rögtönzött ceremónia közepette.
Az 1989-es fordulat új lehetőségekkel gazdagította a Bethlen-megemlékezések sorozatát Nagyenyeden. A kollégium tanári utcája a Bethlen Gábor nevet vette föl, 1992-ben, Benke Mihály budapesti szobrász jóvoltából Bethlen-mellszobor fölavatására került sor a kollégium udvarán. 1997-ben, az intézmény 375 éves évfordulóján, a kollégium ünnepséggel, a Bethlen Könyvtár szimpóziummal elevenítette föl a fejedelem nagyságát. Néhány éve pedig a kollégium nagyszabású Bethlen-bál keretében – félezernél több felnőtt résztvevővel – adózik emlékének.
Befejezésül ismételten Novák Lajos sárospataki professzor hajdani szavaiból idézek:
„I. Károly angol király nem merte feltenni a kalapját Bethlen követe előtt, mert attól félt, hogy Bethlen követe is felteszi a magáét... Én is leveszem a kalapom és meghajolok Bethlen jelleme, szelleme előtt! Meghajolok koronás királyunk nagy szíve, nemzeti érzése előtt! Meghajolok mindazok előtt, akik a Bethlen-kultuszt szívökben hordozzák, tényleg gyakorolják... A nemzet szentegyháza ez, melyben a magyar haza nagyságáért, boldogságáért és halhatatlanságáért imádkozom”!
A leendő enyedi szoborról pedig így vélekedett: „Ez a szobor már nem lovasszobor, álló szobor lenne. Bethlen Gábor fejedelem magas érc tetején állana, jelképül annak, hogy kinőtt Erdélyből, hogy világtörténelmi alak. Úgy állna ott a fejedelem, mint aki indulni akar. Feje olyan helyzetben, tekintete oly kifejezéssel, mint a messze, téren látónak, akinek figyelmét mi sem kerüli el. Lelke a támadásra kész oroszlán lelkét tükrözze s éppen ezért ne fejedelmi buzogányt, hanem félig kivont kardot tartson mind a két kezével, egyik a hüvelyen, a másik a markolaton. Fejedelmi rangját feltünteti majd a fejedelmi tartás s korhű öltözet. Ennyi lenne csak a szobor, de gondolom, illő mind Bethlen Gáborhoz, mind a nagyratörekvő művészhez. És ha a kegyelet még több ércre lenne váltható, jönne néhány relief, az érctalapzat oldalára. Talál ehhez tárgyat a művész Erdély egykori politikai, gazdasági, közművelődési, hadászati állapotaiban, vagy Gábor fejedelem tetteiben, udvarában eleget. Úgy gondolom azonban, hogy a nagyenyedi szobornak, ha egyebet nem, hát Bethlen tudományápolását, talán a Bethlen-főiskolát megfundáló nagy tettét mindenesetre meg kell örökítenie, már csak azért is, hogy jel legyen az erdélyieknek s nekünk is, amelyben győzhetünk. Aztán ezzel nekünk, patakiaknak is ércbe öntetnék egy édes-bús emlékünk. Hiszen bujdosásba űzött múzsafiainknak az ő gyulafehérvári főoskolája adott egy időre menedéket...”
GYŐRFI DÉNES
Szabadság (Kolozsvár)

1999. augusztus 24.

Pár hete indult be Székelyudvarhelyen az első romániai Teleház-szolgáltatás, amelynek érdekes neve egy, az információáramlást megkönnyítő és mindenki számára hozzáférhetővé tevő központot takar. A létesítmény vezetője Buzogány Ágnes és Novák Lajos, akik a Teleházat magyarországi minta alapján szervezték meg. Szolgáltatásaik között szerepel az Internet- és számítógép-használat (scanner, nyomtató stb.), irodai gépek használata (pl. fax, xerox), ezenkívül pedig egy kis tárgyalóhelyiség is rendelkezésére áll az igénylőnek. A most indult Teleház veszteséges vállalkozás: a szolgáltatások díjai kb. egyharmadát fedezik a költségeknek. /Teleház. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./

2006. március 25.

A Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) ismertetett programcsomag két részből áll, a Szülőföld Programból és a Szülőföld Alapból, amely már tavaly év végén megkezdte működését. A Szülőföld Program célja a határon túli magyar vállalkozások megerősítése, a gazdasági integráció elősegítése, a kisebbségben élő magyarság gazdasági egzisztenciájának megteremtése. A program szorosan kapcsolódik a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez. Több bank és befektetési társaság is csatlakozott a kezdeményezéshez. Ebből az alapból finanszírozzák az Új Kézfogás Közalapítvány által a kis- és középvállalkozók részére nyújtott kamattámogatási programokat is. A Szülőföld Alapot 2005 februárjában hozta létre az Országgyűlés 1 milliárd forint elkülönített állami pénzalapként, amelynek javára a magyar adófizető állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlhatják. Célja a szülőföldön való boldogulás elősegítése, ehhez meghirdetett pályázatokon keresztül nyújt segítséget magánszemélyek, egyházak, civilszervezetek, vállalkozások és önkormányzatok részére. Az Alap irányítását a 15 főből álló tanács végzi dr. Kiss Elemér elnökletével. Három kollégium jött létre: az Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégium, a Regionális és Önkormányzati Együttműködési és Területfejlesztő Kollégium, illetve a Gazdasági és Informatikai Kollégium. Az adminisztratív munkát, a munkához szükséges technikai hátteret a Határon Túli Magyarok Hivatala biztosítja. Az első pályázati időszak most zajlott le, a novembertől meghirdetett kiírásokra 1232 pályázat érkezett be, 30%-os túligénylés történt, egy kollégium pályázati elbírálásai még folyamatban vannak, a másik két kollégium 446 pályázatot bírált el pozitívan. A szerződéskötések és a kifizetések még folyamatban vannak, 2005 végéig mintegy 590 milliót forintot fizetek ki. A 2006-ban is rendelkezésre álló 1 milliárd forintot a tanács a következő regionális keretekre osztotta (a keretekből 5% a HTMH által működési költségekre fordítandó): Románia 450 millió Ft, Szlovákia 150 millió Ft, Szerbia 220 millió Ft, Ukrajna 120 millió Ft, Horvátország 30 millió Ft, Szlovénia 20 millió Ft, Ausztria 10 millió Ft. A prioritásairól szólva dr. Kiss Elemér kiemelte a falugondnoki hálózat kialakítását, az informatikai fejlesztéseket, a régiók közötti kapcsolatok elmélyítését és a szórvány iskolák támogatását. Komlós Attila, a HTMH elnöke szerint szemléletváltásra van szükség a támogatások folyósításában, adófizető magyar állampolgárok pénzéről van szó, több határon túli szervezet úgy érzi, hogy a támogatás alanyi jogon jár neki. Megválaszolatlan kérdés, hogy egy kialakult rendszerbe miért kellett egy párhuzamosan működő új szervezetet létrehozni, úgy, hogy az új szervezet struktúrája, szervezési háttere esetleges. /Novák Lajos: Mit tartalmaz a Programcsomag a ,,szülőföldre”? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

2017. szeptember 9.

Tamási Áron – 120
Ötnapos rendezvénysorozattal ünnepli meg a szülőfalu nagy fia, Tamási Áron születésének 120. évfordulóját. Az esemény főszervezője a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület, de összefogott az egész község, és számos támogatóra is találtak, hogy méltóképpen emlékezhessenek az 1897. szeptember 19-én született íróra. A „Nem sírt ásunk, hanem fundamentumot” idézet jegyében dr. Kövér László, a magyar Országgyűlés elnökének védnöksége alatt szeptember 16. és 20. között zajlanak a farkaslaki megnyilvánulások.
Jövő szombaton, szeptember 16-án délelőtt 10 órakor irodalmi vetélkedővel nyílik az emlékidézés. Utána az ünneplők felkeresik a Tamási-emlékhelyeket. Majd 16 órától irodalmi találkozóra és könyvbemutatóra kerül sor a Kultúrcsűrben. Az összejövetelen több jeles magyarországi vendég – író, irodalomtörténész, szerkesztő, MMA-tag – vesz részt. A plakáton Márkus Béla, Papp Endre, Nagy Gábor, Ablonczy László, Cs. Nagy Ibolya, Solymosi Tari Emőke, Huszár Orsolya neve szerepel. A találkozót, amelyen a Magyar Művészeti Akadémia Jégtörő írók, az Irodalmi Magazin Tamási-száma és a Hitel szeptemberi mellékletében megjelent Mezei próféta című film forgatókönyve kerül bemutatásra, Falusi Márton, a Tamási Alapítvány kuratóriumának elnöke, az MMA Kutatóintézetének munkatársa vezeti. Este 7 órakor a hittanteremben kiállítás-megnyitó és könyvbemutató lesz. Az érdeklődők megismerhetik Jakab Csaba, DIA építőművész Munkák 1-2-3 című projektjét.
Vasárnap a délelőtti ünnepi szentmisét követően a Tamási Áron nyomában Farkaslakán című kiadványt mutatják be. Este 8 órától Novák Lajos Tamási Áron élő emlékezete című dokumentumfilmjét vetítik. Szeptember 18-án egész napos felolvasási maraton lesz. 19 órától a Mezei próféta című filmet lehet megnézni a Kultúrcsűrben. Másnap este Czigány Zoltán Tamási Áron testvéreinél című alkotásával találkozhat a közönség. Szeptember 20-án a székely kultúra napja jegyében a szülőház udvarán tartanak megemlékezést 16 órától. Este 7-től a művelődési otthon lesz az ünnepi műsor színhelye. A farkaslaki diákok a Szegény ördög című mesejátékot adják elő, majd a Virgoncz néptáncegyüttes lép színpadra. Népújság (Marosvásárhely)

2017. szeptember 14.

Tamási Áron nemcsak az Ábelt jelenti: megemlékezés-sorozatot tartanak
Tamási Áron életművének jelentőségére hívja fel a figyelmet a szombaton kezdődő ötnapos rendezvénysorozat, amelyet a Hargita megyei Farkaslakán tartanak annak apropóján, hogy 120 éve látta meg a napvilágot az író, a falu nagy szülöttje.
Tamási Áron életművének jelentőségére hívja fel a figyelmet a szombaton kezdődő ötnapos rendezvénysorozat, amelyet a Hargita megyei Farkaslakán tartanak annak apropóján, hogy 120 éve látta meg a napvilágot az író, a falu nagy szülöttje.
„Bár sokan érkeznek ide, legtöbben csak megnézik az épületet, a sírt, és a látogatás kipipálva. Arra is fel szeretnénk hívni a figyelmet a falu több pontján zajló rendezvénysorozattal, hogy nemcsak a szülőház köthető az író emlékéhez: húgának, Ágnes néninek a felújított portája is látogatható, kulturális központként működik állandó kiállítással – itt is szervezünk rendezvényeket a mostani ünnepség keretében. Tudni kell, hogy az Ágnes néni házába tért haza sokszor Tamási Áron, itt is alkotott” – fejtette ki Hadnagy Jolán.
Dokumentumfilm farkaslaki visszaemlékezőkkel
A szervező elmondta, a volt elemi iskola épülete is az emlékhelyek sorába tartozik, itt tanult meg Tamási írni, úgyhogy itt is szerveznek eseményeket. Az 1897. szeptember 20-án született íróra emlékező ünnepet az egyesületen kívül a helyi iskola és önkormányzat, az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium szervezi.
Az első, szombati napon irodalmi vetélkedőt tartanak felvidéki, magyarországi és udvarhelyi iskolás csapatok részvételével, majd a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 14 tagja is Farkaslakára érkezik, három kiadványt mutatnak be, és kiállítás is nyílik.
Az MMA közölte, tavaly szeptember 30-án rendezték meg a Pesti vigadóban a Jégtörő írók című emlékülést, amely Tamási és Sütő András munkásságát elemezte, elsődleges célja Tamási halálának ötvenedik, Sütő halálának tizedik évfordulója volt. A konferencia előadásainak anyagából idén kiadvány jelent meg, amelyet szeptember 16-án Farkaslakán is bemutatnak.
Az erdélyi könyvbemutató-körút keretében az MMA küldöttsége megkoszorúzza Sütő és Tamási sírhelyét is.
A farkaslaki rendezvények védnöke Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke.
Hadnagy Jolán azt is elmondta, vasárnap a Tamási Áron nyomában Farkaslakán című kiadványt mutatják be, amely Jakab Emil helyi fotós munkáival, valamint az írótól vett idézetekkel idézi fel emlékét.
Vasárnap este Novák Lajos Tamási Áron élő emlékezete című dokumentumfilmjét vetítik, mint a szervező rámutatott, az alkotás két évig készült, érdekessége, hogy olyan farkaslaki interjúalanyok szólalnak meg benne, akik még találkoztak az íróval, de beszél a filmben özvegye, a 87 éves Basilides Alíz is.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)



lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék