udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 33 találat lapozás: 1-30 | 31-33

Névmutató: Pál Antal

1990. március 25.

Márc. 25-én Sepsiszentgyörgyön megtartották a csángó-magyarok negyedik találkozóját. A moldvaiak nem jöhettek el, a hírek szerint a marosvásárhelyi események miatt. Pál Antal kalagori születésű /jelenleg Óradnán plébános/ pap szentmiséjével kezdődött az összejövetel. Többen az anyanyelvű szentmise moldvai bevezetését szorgalmazták, mások írni-olvasni szeretnének megtanulni magyarul. A megjelentek örömmel fogadták a Csángó Újság első számát. /Pusztinai Péter: A negyedik találkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 28./

1991. augusztus 3.

1991. ápr. 20-án Horváth Antal, Pál Antal, Salamon József, Duma Ferenc, Bogdán István, Polgár János, Varga János és Salamon Antal moldvai származású katolikus papok levélben fordultak Ioan Robu bukaresti érsekhez, hogy engedélyezze, tarthassanak magyar nyelvű szentmiséket a moldvai csángók körében. Ugyanakkor felhívták a figyelmét arra, hogy a Kelet-Nyugatnak adott interjújában /1991. márc. 7./ helytelenül jelentette ki, hogy a csángók csángó nyelven beszélnek, mivel a csángó nyelvjárás a magyar nyelv egyik dialektusa. Robu 1991. ápr. 29-én kelt válaszlevelében azt próbálta bizonyítani, hogy a magyar misézés irodalmi nyelve tönkre teszi a csángó nyelvjárást, sokan pedig meg sem értik, mert a csángók nem tanultak magyarul az iskolában. Azt állítja, hogy az aláírók neve még nem bizonyíték arra, hogy a csángók magyarok. Hiszen ezek eltorzított nevek. A levélváltással kapcsolatban Kozma Szilárd beszélgetett Horváth Antal csíkszentdomokosi esperessel. Nevük nem eltorzított, hiszen hasonló nevek ezrével fordulnak elő a magyar nyelvterületen, jelentette ki Horváth Antal. Robu levele sértés nemcsak a moldvai csángó papok, számára, hanem mindazoknak, akik nevüket személyiségükkel azonosnak tekintik. Európát bejárta, mondta Horváth Antal, de nem talált olyan helyet, ahol ne misézhetett volna magyarul. Szülei hatvanadik házassági évfordulóján odahaza, a moldvai faluban viszont nem engedték meg ezt, még a szülői házban sem. /Kozma Szilárd: Kinek neve mennyire torz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3-4./

1995. október 7.

A gyergyószentmiklósi Népfőiskola okt. 7-én három történésszel szervezett találkozót: Pál Antal Sándorral, a marosvásárhelyi levéltár munkatársával, György Bélával, aki a 80-as években a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum tanára volt, azóta áttelepült Budapestre, jelenleg a Széchényi Könyvtár munkatársa, továbbá Zepeczaner Jenővel, a székelyudvarhelyi múzeum és a Haáz Rezső Kulturális Egyesület elnökével. Zepeczaner Jenő ismertette az egyesület tevékenységét, elmondta, hogy a Múzeumi Füzetek sorozatban eddig 12 füzet és 5 tanulmánykötet látott napvilágot. A sorozat központi témája Udvarhelyszék, illetve a székelység múltjának, néprajzának kutatása. A Haáz Rezső Egyesület Magyarország történetét is kiadta románul, Gergely András tollából, Herman Gusztáv Mihály fordításában, majd megküldte az ország múzeumainak, intézményeinek.- Pál Sándor a készülő Gyergyó helytörténeti lexikon anyagának kiegészítésére hívta fel a tanárok figyelmét. György Béla az általa válogatott Erdélyi út című tanulmánykötet kapcsán ismertette a méltatlanul elfeledett Krenner Miklós személyiségét, aki 1919 után jelentős kisebbségi politikusa volt Erdélynek. A Duna menti népek, a román-magyar összefogás eszméjében gondolkodott, a transzszilván liberalizmus szellemét hirdette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

1996. április 11.

Ápr. 12-én Bukarestben a Kálvineum ökumenikus értelmiségi műhelye Márton Áronra fog emlékezni, Pál Antal, a bukaresti magyar katolikusok plébánosa tart előadást, majd Fazekas János idézi fel emlékeit a legendás hírű püspökről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

1996. július 22.

Vígh Károly egykori marosvásárhelyi nyelvész és műfordító, könyvtáros gyűjtötte össze a város régi helységneveit, legkorábbi adata 1451-ből való, a legkésőbbi 1941-ből. 1987-ben bekövetkezett halála miatt munkáját nem fejezhette be. Pál Antal Sándor - aki korábban Csíkmadarasról és Búzásbesenyőről írt monográfiát - adatkiegészítő munkájával befejezte a művet, így nemsokára megjelenik Vígh Károly Marosvásárhely helynevei és földrajzi közszavai című hiánypótló könyve. /Nemsokára nyomdakész állapotban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

1997. június 7.

Megjelent egy új folyóirat, a Székelyföld, amely Csíkszeredán lát napvilágot, alcíme: Társadalmi-közművelődési szemle, kiadja a LUX ED, felelős szerkesztője Bán Péter műfordító. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./ A Székelyföld főszerkesztője Murgu Pál Antal. Folyóiratnak szánják, remélik, hogy sikerül havonta jelentkezni. Az első számban olvasható - többek között - Timár Máté és Nagy Benedek Tamási Áronra emlékezése, részlet Tamási Áron 1956. szeptemberi kiadatlan naplójából, Gerendás Lajos: Orbán Balázs lábnyomában című rovatában bemutatta a csehétfalvi unitárius és a betfalvi református templomot. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./ A Székelyföld beszámol Sándor József-László /Székelyudvarhely/ Hadak útján című, A hunok nagy történelme alcímű, 1991 májusában indított történelemkönyvének füzetekben megjelenő sorozatáról, most látott napvilágot a tizenharmadik füzetet.

1997. november 8.

Új folyóirat első száma jelent meg októberben Csíkszeredán, Ferenczes István szerkesztésében, a Székelyföld. Az első számban Tamási Áronra emlékeznek. A folyóirat nemcsak szépirodalommal foglalkozik, hanem közli Tánczos Vilmos hosszú interjúját Imreh István történész professzorral, a professzor tanulmányát és válogatott műveinek bibliográfiáját. A folyóirat bemutatta Kusztos Endre festőművészt, továbbá egész Székelyföld problémáit fogja elemezni. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./ Megjegyzés: Ugyancsak Székelyföld címen indult Csíkszeredában folyóirat 1997. júniusában, főszerkesztője Murgu Pál Antal volt.

2000. március 9.

Dr. Garda Dezső parlamenti képviselőt az erdők állapotát kivizsgáló parlamenti bizottságban kifejtett munkája nyomán ketten is beperelték a közelmúltban becsületsértésért, ami azért is kuriózum, mert a törvény kimondja, hogy parlamenti képviselőt utólag, az immunitás megszűntével sem lehet beperelni olyan kérdésekért, amelyek a munkájából eredtek. Dr. Garda Dezső elmondta, hogy két rágalmazási per indult ellene. Az egyiket Dénes Domokos, a Hargita megyei erdészet volt vezérigazgatója és a volt országos erdészeti igazgatóság aligazgatója indította ellene, kereken egymilliárd lej kártérítést követelve azon a jogcímen, hogy a becsületébe gázolt. - Az 1995 novemberében történt hatalmas széldöntés után egy évvel az akkori megyei erdészet 1,6 millió köbméter fa széldöntését jelentette Bukarestnek, a valóságban 4 millió köbméter széldöndött fa volt, s még jelenleg is több mint 300 000 köbméter eltakarításra vár. A valós mennyiség eltitkolása azért történt, hogy Dénes Domokos ezt a famennyiséget a hozzá közel álló cégeknek tudja átmenteni. Ez szerepelt a vizsgálóbizottság jelentésében. A fenti mennyiség jelentős részét kapta meg a Vulturul cég, ahol a fia 50%-ban részvényes volt, noha a törvény tiltja, hogy az erdészeti hivatalnál dolgozók rokonsága fafeldolgozással foglalkozzon. Továbbá D. D. az árverésen befolyásolta a licitet, és olyan cégeknek engedték meg a részvételt, amelyek nagy összegekkel tartoztak az államnak, noha ezt tiltja a törvény. Ezek tények. Ezek fölfedéséért állítják most bíróság elé Garda Dezsőt. A másik pert Pál Antal erdész indította, aki magánlaksértést is elkövetett Garda Dezsőnél. Pál Antal a gyergyóremetei erdőpusztítások egyik okozója volt. - Garda Dezső arról is beszámolt, hogy többször próbáltak merényletet elkövetni ellene, két alkalommal is be akartak autóval az árokba taszítani. /Gál Éva Emese: Magamra maradtam a famaffia elleni harcban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

2000. október 24.

Máramarosszigeti Dr. Bernády György - Marosvásárhely város újjá építő volt polgármestere majd főispánja a helybeli református kollégium volt főgondnoka stb. szül. 1864 megh. 1938" - ez áll a marosvásárhelyi Bernády-síron. Oldalakat tölthetne ki a stb. felsorolása. Legfőbb műve: elindította Marosvásárhelyt a korszerűsödés útján; nevéhez fűződik a csatornarendszer, az utcák aszfaltozása, a páratlanul szép Városháza és Kultúrpalota felépíttetése. Emlékének ápolása érdekében jött létre 1992-ben a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, létrehozva a Bernády Házat, mely a város mai "magyar háza", ahol szinte minden nap, de hét végén biztosan könyvbemutatók, szemináriumok, vitanapok és egyéb rendezvények zajlanak, és egymást érik benne a képzőművészeti kiállítások. Okt. 20-án, az idei Bernády Napok keretében ifjúsági vetélkedőt tartottak. A zsűri elnöke, Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi állami levéltár munkatársa hirdette ki az eredményt: első lett a bolyais Királykút együttes. Az estet a marosvásárhelyi színis növendékek közreműködtek. Felléptek a helyi Művészeti Líceum diákjai, vonósnégyese, valamint a Marosvásárhelyi Filharmónia harsonaegyüttese. Ezután Majd Borbély László államtitkár, az alapítvány kuratóriumának elnöke második alkalommal adta át a Bernády emlékplakettet egy olyan személyiségnek, aki sokat tett a városért. tavaly Fodor Imre volt a kitüntetett, az idén Frunda György szenátort érte ez a megtiszteltetés. /(Máthé Éva): Bernády Napok. Ezúttal a fiatalokat vonták be. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

2001. március 12.

A kommunista diktatúra áldoztaira emlékeztek márc. 9-én Csíkszeredában. A tavaly májusban felállított emlékműnél az egyházak képviselői mellett jelen voltak a volt rabok is. Megemlékező beszédében dr. Csedő Csaba István polgármester megállapította: egyre kevesebb a szemtanú, akik emlékezhetnek és emlékeztethetnek, viszont még mindig élnek olyanok is, akiknek nem érdekük az igazság feltárása, ezért a meghurcoltak névsora valószínűleg már sosem lesz teljes. A polgármester kitért a rendszer csíki áldozataira is: Orbán István, Tamás Imre, Tamás Dezső, dr. Boga Alajos, Bíró Gábor, P. Boros Fortunát, Böjte Sándor, Györpál Antal, Szájvárt László, Szopos Albert néhány név a több száz áldozatból, akik nem érhették meg a békés öregkort. A központbeli megemlékezés után a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szervezetének tagjai a csíkszeredai régi temetőben is megkoszorúzták a csíkszeredai börtönben elhunyt - jeltelen sírban nyugvó - női politikai foglyok 1994-ben állított emlékművét. /(Daczó Dénes): Áldozatokra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

2003. január 14.

Fellendülőben a helytörténet iránti érdeklődés. Bizonyítják ezt az utóbbi években megjelent falumonográfiák, különböző településeket, egyházközségeket, templomokat bemutató kötetek, tanulmányok sokasága. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány Szakosztálya ebben a témakörben rendez konferenciát jan. 18-án, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. Előadások hangzanak el: Balázs Lajos Hogyan készítettem el Csíkszentdomokos monográfiáját; Szabó Miklós A falutörténet-kutatás kérdései Maros megyében; Sipos Gábor Református egyházi helytörténet 1990 után; Marton József A római katolikus hittudomány alakulása 1990 után; Keszeg Vilmos "Üzenet a maradéknak" - A protestáns templomok toronygombjába elhelyezett emlékiratokról; Pál Judit A várostörténetírás helyzete 1989 után; Fleisz János A romániai magyar várostörténeti kutatások elméleti-módszertani kérdéseiről napjainkban; Bura László Szatmár múltja és jelene egy évtized helytörténelmi monográfiáiban; Gaal György Kolozsvár magyar helytörténeti irodalma 1990 után; Tonk Sándor Marosvásárhely demográfiai állapota a XVII. században; Pál Antal Sándor A levéltár a helytörténet kutatásban; Kovács András helytörténet és művészettörténet; Szabó Bálint Épített örökség és regionális (lokális) történelem. A helyszínen Pozsony Ferenc szervezésében kiállítás nyílik falumonográfiákból, helytörténeti munkákból, forráskiadványokból. /Lokális és regionális történelmek. Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudomány Szakosztályának konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2003. május 26.

Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2003. június 10.

Jún. 9-én a Maros megyei prefektúrán aláírták a 2003. évre szóló megyei együttműködési szerződést a Szociáldemokrata Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei elnökei. A dokumentumot Ovidiu Natea, az SZDP, illetve Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke látta el kézjegyével. A protokollum tartalmazza a szociális védelem, egészségügy, oktatás, egyház fejezeteket. Az aláírást megelőzően vita alakult ki a felek között az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi szakának beiskolázási száma körül. Ovidiu Natea szerint vita volt, de végül megegyeztek a beiskolázási számban az általános orvosin, ahol a magyar fél pluszban nyolc helyet kér, szemben a 62% és 38%-os aránnyal. Kelemen Atilla szerint ez keret, amit meg kell tölteni tartalommal. A lap munkatársa közbevetésére, hogy a tavalyi vállalások nem valósultak meg mind, Kelemen azt válaszolta, hogy gyakrabban kellene elemezni a következő időszak feladatait, kéthetente fognak találkozni. /Mózes Edith: Aláírták a megyei RMDSZ- SZDP protokollumot. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./ - "Egyszerű RMDSZ-tagként" nyilatkozott Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere az aláírt PSD-RMDSZ megyei protokollummal kapcsolatban. "A protokollum nagyon szép, de határozott ígéretet kaptam Kelemen Atilla és Borbély László parlamenti képviselőktől, hogy ad litteram tartalmazni fog néhány kitételt" - jelentette ki az alpolgármester. Ezek között szerepel az egyházi oktatás támogatása, a 2004/2005-ös tanévben romai katolikus IX. osztály indítása, a Maros megyei archívumban Pál Antal Sándor nyugdíjba vonulása nyomán a megürült helyre magyar nemzetiségű irattáros alkalmazása, utalt a holokauszt-emlékmű feliratozására, amit szégyenteljesnek, Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter által elrendeltnek nevezett, amivel annak idején a zsidó közösség sem értett egyet. /A. I.: Fodor Imre bírálja a protokollumot. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

2003. augusztus 18.

Magyarkirályfalva végvárnak számít. A közösségi összefogásnak köszönhetően sikerült Szent István napja tiszteletére és a település fennállásának 671. évfordulóján kopjafát állítani a református templom udvarán. Magyarkirályfalván a lakosságnak több mint 60 %-a magyar. A bomlás, elvándorlás nem kerülte el a királyfalviakat sem. Pál Antal-Sándor levéltáros a falu múltját idézte fel az általa felkutatott dokumentumok alapján. Érdekes volt követni, ahogy a lakosság létszáma és etnikai összetétele alakult az évszázadok során. Első írásos feljegyzés az 1332-es pápai tizedjegyzékben szerepel, de következtetni lehet, hogy már az 1200-as években is éltek itt. A kopjafa alkotója, Hunyadi László szobrászművész szólt arról, miért vállalta el szívesen e munkát, s mit szimbolizál az ősi magyar kultúrában a kopjafa. György Horváth László volt magyarkirályfalvi - jelenleg Magyarországon élő - lelkész Seprődi Jánosról szólt, akinek tudomása szerint a kolozsvári Házsongárdi temetőben eltüntették sírkövét. Az ünnepi műsorban fellépett a küküllődombói fúvószenekar, a dicsőszentmártoni Sipos Domokos Művelődési Egylet dalárdája, néptáncot mutatott be a dombói Tulipánfa együttes, majd a királyfalvi Kaláka együttes. Az este táncházzal és bállal zárult, amelyen a szászcsávási cigányzenekar húzta a talpalávalót. /Vajda György: Kopjafaavatás Magyarkirályfalván. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

2003. december 10.

Több ízben is a központi ellenőrző szervekhez fordult Pál Antal, a Gyergyószentmiklósi Erdészeti Hivatal erdővédelmi felügyelőtestületének tagja, aki az Erdészeti Igazgatóságnál, illetve a gyergyói erdészeti hivatalnál észlelt törvénytelenségeket jelezte. Állítása szerint az erdészeti igazgatóság egyes alkalmazottainak irányításával több tíz milliárdos nagyságrendű lopások történnek a gyergyói erdészeti hivatalnál, a felelősek pedig továbbra is állásukban maradtak.Pál Antal kérte, hogy vonják felelősségre az igazgatóság, illetve az erdészeti hivatal vezetőségét, Micu Ioant és Melles Elődöt. /D. Balázs Ildikó: Hadat üzennek az erdőmaffiának. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

2005. június 6.

Harminc muzeológus és történész találkozott az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet, nyelv és történettudományi szakosztályának évi vándorgyűlésén Székelyudvarhelyen. A két szakosztály (régészet-muzeológia, történelem) tagjai előadásokat tartottak. Az EME Székelyudvarhelyen 1937-ben, illetve 1996-ban tartott vándorgyűlést, tavaly pedig Baróton. A plenáris előadást Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke tartotta június 3-án, gróf Mikó Imréről, az Erdélyi Múzeum Egyesület megalapítójáról. Az előadók közül tízen székelyudvarhelyiek vagy a városban dolgozó történészek (Forró Albert, Gidó Attila, Gidó Csaba, Gyarmati Zsolt, Hermann Gusztáv Mihály, Kápolnási Zsolt, Kolumbán Zsuzsanna, Róth András Lajos, Sófalvi András, Zepeczaner Jenő) voltak, akik főleg Székelyudvarhelyt vagy a környéket érintő kutatásaikról beszéltek. /Katona Zoltán: Városunkban találkoztak a székelyföldi muzeológusok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./ Az előadások két helyszínen, a múzeumban és a könyvtárban folytak. A harminc előadóból ketten voltak magyarországi levéltárosok. Múzeumi kiadványokat is bemutattak, egyebek mellett Pál Antal Sándor–Zepeczaner Jenő: Udvarhelyszék 1848-1849-es dokumentumtára, (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) című munkát. Másnap a muzeológusok megkoszorúzták Szejkén Orbán Balázs sírját. /EME-vándorgyűlés volt Udvarhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2005. október 24.

Marosvásárhely átfogó története még megírásra vár. Bár születtek különféle tanulmányok a témában, sok a fehér folt, erre mutatott rá a helytörténeti konferencia, melyet a Borsos Tamás Egyesület rendezett október 22-én a Diakóniai Központban. Mára egyre több fiatal elvégzi a történelem szakot és hazajön kutatni, jelezte Spielmann Mihály történész, hozzátette, kísérletek voltak a megyeszékhely történetének megírására, és a konferencián elhangzó előadások is egy monográfia építőkövének tekinthetők. Marosvásárhelyi változatok címen Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi főlevéltáros a múlt század Marosvásárhelye történetírásának alakulására világított rá. A kilencvenes években egy új lelkes generáció nőtt fel, mely felvállalta a kutatást. Az egyik ilyen kutató Soós Zoltán, aki társaival a várban őskori, Árpád-kori és középkori leletek vizsgálatával foglalkozik. A régész elmondta, Marosvásárhely minden valószínűség szerint már a 11. században lakott volt, korábbi leletek még nem kerültek elő. A gazdaság és társadalom témakörben a város piacáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Az elitek történelméből címen az előadók a református kollégium 1895-1944 közötti oktatóiról, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóról, a marosvásárhelyi katonai elitről (1940-44) értekeztek. A szocializmus és diktatúra témakör előadásaiban szó volt az 1948-as propagandáról, továbbá arról, hogyan vált az ötvenes évek derekán még kisváros Marosvásárhely 1965-re nagyvárossá. Bemutatták az Autonóm magyarok? – Székelyföld változása az „ötvenes” években című tanulmánykötetet, amelyet Bárdi Nándor szerkesztésében a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó adott ki, a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjának kezdeményezésére, a Székelyföld az ötvenes években – Magyar Autonóm Tartomány kutatási program eredményeként. /Mészely Réka: Helytörténeti konferencia Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ A konferencián Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a népfrontos összefogást meghirdető, 1937-es Vásárhelyi Találkozóról beszélt. Dolgozatában az eseményt az évtizedek alatt rárakódott torzításoktól próbálta „megszabadítani”. A találkozó célkitűzése a nemzeti öntudat erősítése, a keresztény erkölcsi és demokratikus elvek közötti kompromisszum keresése volt – mutatott rá a kutató, cáfolva az eddigi, kommunista sztereotípiákon alapuló értelmezéseket. Stefano Bottoni az 1956-os forradalom marosvásárhelyi történéseiről beszélt, a magyarság ellen folytatott burkolt politikai perekről. Gagyi József a hatvanas évek Marosvásárhelyét mutatta be az épített örökség átalakításáról, a kombinátprojektekről szóló előadásában. Az előadás-sorozat anyagából a jövő évben kötetet adnak ki, ami egy későbbi Marosvásárhely-monográfia megírásának lehet az alapja. /Antal Erika: Közeli és távoli múlt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

2005. november 14.

A Szent Mártonhoz kötődő népi ünnepkör elevenítették fel november 11-én, Nyárádszentmártonban a helybéli iskolások. Bernád Ilona a Szent Márton-napi néphagyományokról és hitről beszélt az egybegyűlteknek. November 12-én Fodor Imre és Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács marosszéki szervezetének alelnökei Szent Márton Európája tegnap és ma címmel, arról a püspökről beszéltek, aki Pannóniában született rómaiként és végül a mai Franciaországban talált hazát és alapított kolostort. Pál Antal Sándor történész-levéltáros A székely önkormányzat története, valamint a Marosszéki pecsétek, címerek és Marosszék az 1848–1849-es forradalomban című könyveit ismertette. November 13-án, vasárnap a nyárád- szentmártoni unitárius templomban tartottak megemlékező istentiszteletet. Itt jelenthették be, hogy az amerikai egyesült államokbeli testvéregyház újabb pénzajándékot juttatott el Nyárádszentmártonba. Ebből az óvodások és kisiskolások számára bábszínházbérletet vásároltak, az iskolásoknak pedig ösztöndíjat hoznak létre, míg a 70 év fölötti egyháztagoknak egy ideig minden héten egy kenyeret vásárolhatnak, s jutott még az árvízkárosultak támogatására is. Az unitárius parókia udvarán a kisfarsangi vigadalommal elevenítettek fel egy másik hagyományt: hajdanában a mezőgazdasági munka lejártával Szent Márton-naptól Szent Andrásig a falun élők megünnepelték a jó termést, a gazdag vásárt. /Vajda György: Szent Márton ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

2006. június 17.

A hét végén tudományos ülésszakot szervez Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a németországi székhelyű, Nagyszebenben is fiókot működtető Erdélyi Honismereti Munkacsoport A székelyek Erdély népei között címmel. A szakmai, de a székelység eredete, története, néprajza iránt érdeklődők számára is nyitott rendezvény június 16-án kezdődött, az ülésszak első napján az előadók – Demény Lajos (Bukarest), Tüdős Kinga (Bukarest), Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy), Gernot Nussbächer (Brassó) – a székelység történelmének forrásanyagáról beszéltek. Június 17-én néprajzi és régészeti tematikájú előadásokat tart Korde Zoltán (Szeged), Benkő Elek (Budapest), Zeno Pinter (Nagyszeben) és Bordi Loránd (Sepsiszentgyörgy), Olasz Gabriella (Nagyszeben), valamint Pál Antal Sándor (Marosvásárhely), délután a székelyek történelméről értekezik Konrad Gün­disch (Oldenburg), Balogh Judit (Miskolc), Hermann Gusztáv (Székelyudvarhely), Egyed Ákos (Kolozsvár) és Pál Judit (Kolozsvár). A román és magyar nyelvű előadások fordításáról szinkrontolmács gondoskodik. /(vop): A székelyek Erdély népei között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./

2006. október 23.

Október 22-én Marosvásárhelyen a Vártemplom udvarán felavatták a kopjafát azokért, akik Erdélyben is kiálltak az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc eszményéért. Ötvös József esperes kifejtette: Erdélyben is megmozdult a lélek, és ezért a vállalásért azután üldöztetés, meghurcoltatás, életfogytiglani vagy hosszú börtönbüntetés, kényszerlakhely, járt. Sok családot tettek tönkre a szabadság eszméjéért, s életutak törtek ketté a Duna-csatornánál. A Maros megyei 56-osok nevében Gráma János szólt a megemlékezőkhöz. Elmondta, hogy 1956-ért a legtöbb személyt, Marosvásárhelyen ítéltek el. Az emlékműállítás Kacsó Tibor és Veress Sándor ötlete volt, a kopjafát Miholcsa József készítette el, aki édesapjának mint 56-os elítéltnek is szánta munkáját. A megemlékezés Bartis Ildikó színművész József Attila: Világosítsd föl! című versének előadásával és koszorúzással zárult. A marosvásárhelyi 1956-ra Pál Antal Sándor levéltáros emlékezett. /Vajda György: Kopjafa a marosvásárhelyi üldözöttekért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./


lapozás: 1-30 | 31-33




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék