udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Névmutató: Pál Tünde

2009. március 23.

Áldozatkészségéről tett tanúbizonyságot a református gyülekezet Árkoson, tejesen felújíttatta a XVIII. század végén épült templomát. Pál Tünde művész-restaurátor az 1812-ből való szószékkoronára varázsolta vissza az eredeti virágornamentikát. A felújításra adományozott a román kormány, az egyházközség svájci, német, holland testvéregyházai és barátai, a református egyházkerület, a hívek és a falu népe. Pap Géza, az egyházkerület püspöke hirdetett ünnepi igét. /Kisgyörgy Zoltán: Felújított templom Árkoson (Hálaadó istentisztelet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

2013. augusztus 27.

Unitárius ifjúsági konferencia a sokféleségről
A magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) 2013. augusztus 23-25. között a Jobbágyfalva (Marosszék) melletti Tündér Ilona völgyében szervezte meg a XXXVII. Unitárius Ifjúsági Konferenciát.
A rendezvényen az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, illetve a központi szervező csapat tagjaiként 150 fiatal vett részt. A konferencia a következő programrészekből állt: istentiszteletek, áhítatok, előadások, valamint szórakoztató programrészek. A konferencia záró mozzanataként kopjafára helyezett emléktáblát avattak.
Az 1929–1939 között, majd az 1991 óta évente megszervezett unitárius ifjúsági konferenciák elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény a körülöttünk rejlő sokféleséget kívánta előtérbe helyezni.
A rendezvény megnyitóján Molnár Imola nagyváradi segédlelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte Rácz Norbert kolozsvári lelkésznek, az ODFIE korábbi elnökének előadása Változó ifjúság, változó vallás? címmel. Fóris-Ferenczi Rita De anyu! című kötetének zenés könyvbemutatója után az első napot a kolozsvári Whisperblast együttes koncertje zárta.
A szombati előadások párhuzamosan zajlottak és szünet után megismétlődtek, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen több tevékenységen is részt venni. Gergely Edó (Kolozsvár) relaxációs gyakorlatokat tanított, Pál Tünde (Árkos) pszichológus a párkapcsolatokról tartott előadást, Ravasz Gergő (Korond) a fazekas mesterséget mutatta be, Soós Lehel (Brassó) pedig az íjászatot. Tófalvi Tamás székelyudvarhelyi ifjúsági lelkész a fiatalos vallásosságról beszélt.
A szombat délutáni egylettörténeti vetélkedőn öt csapat mérte össze tudását, majd rövid szünet után újra négy program közül lehetett választani. Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkész vezetett imára hívta a résztvevőket, Mátyás Zita (Szőkefalva) kézműves tevékenységeket irányított. Mindeközben az érdeklődő fiatalok Palkó Zalán Koppány (Székelykeresztúr) és Gergely Noémi (Székelyudvarhely) vezetésével egyletezhettek és ifjúsági énekeket tanulhattak. Negyedik választható tevékenységként Élő könyvtárat szerveztek, ami lehetővé tette, hogy a konferenciázó ifjak különböző meghívottakkal kötetlenül beszélgessenek a szakterületük sajátosságairól és személyes tapasztalataikról. Az Élő könyvtár meghívottjai voltak Rácz Norbert és Tófalvi Tamás lelkészek, Kecskés Béla (Székelyudvarhely) orvos, Tollas Vanda (Marosvásárhely) bábszínész és Szabó László (Kolozsvár).
A vasárnap délelőtti záróistentiszteletet Székely Kinga Réka, a Magyar Unitárius Egyház hitéleti és missziói előadótanácsosa tartotta. Ezt követően a templom melletti kopjafán ünnepélyesen elhelyezték a konferencia emléktábláját. Délután került sor Az Év Egylete című vetélkedő döntőjére, amelyen az egyletes fiatalok kreativitását és tudását tették próbára. Az összetett műfajú verseny első díját a székelykeresztúri egylet nyerte el, a másodikat a korondi ifjak, a harmadikat pedig a homoródszentpáli egyletesek. Este az eredményhirdetés és az oklevelek kiosztása után a Szomszédnéni Produkciós Iroda lépett fel. A rendezvényt lampion-eregetéssel zárták.
Maszol.ro

2015. augusztus 11.

Zarándoklat Szejkefürdőn
Népviseletbe öltöztetett fiatal lovasok felvonulásával nyitották az unitáriusok találkozójának ez évi ünnepségét az udvarhelyi Szejkén. „Ez a hely sokak számára lelki erőt adó kútforrás” – mondta megnyitó- és köszöntőbeszédében Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, a világiak és a hívek mellett köszöntve a magyarországi és az amerikai unitáriusok képviseletét is.
„Számunkra – folytatta – Szejkefürdő több mint másfél évtizede különös jelentőséggel bír. Úgy érezzük, itt közelebb van egymáshoz az ég és a föld, elzarándokolhatunk, virágot helyezünk a legnagyobb székely, az unitárius Orbán Balázs sírhalmára. Az idei találkozás jeladás gyülekezeteink részéről, mert bármennyire idegen erők is dolgoznak szétforgácsolásunk feladatán, mi azon vagyunk, hogy ha gyérülnek is soraink, jobban kinyújtsuk kezünket egymás felé, mert a hit és a lelkiismereti szabadság gyermekei vagyunk. A vallás és a hit ugyanis erőt ad az ember számára élete minden pillanatában. Szüntelen rágalmazásoknak vagyunk kitéve, kétségbe vonják múltunkat, történelmünket, tulajdonjogainkat, nyelvünket, sorvasztják iskoláinkat, s itt közös imával igazoljuk, hogy élünk, dolgozunk, értékeket valósítunk meg, hitünk és tehetségünk szerint Isten dicsőségét munkáljuk. Szükségünk van arra, hogy hallassuk szavunkat a nagyvilágban, hogy megmutassuk, nem csak a templomok csendes falai között tudunk imádkozni, mert a vallás eleven valóság, ami az emberi életet erőssé és gazdaggá teszi. Ezért zarándokoltunk ide, és ezután is ide jövünk, hogy folytassuk munkánkat egyházunk, hitünk, népünk és nemzetünk megmaradásáért és felemelkedéséért.” Az ünnepi istentiszteleti szolgálatot Máté evangéliumának alapján Kedei Mózes szé­kelyudvarhelyi lelkész végezte, kiemelve a hit által gyakorolt kitartó összetartozás érzésének meghatározó fontosságát: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Mt.18:20). A szejkei székely kapuk állandóan tárva vannak minden igaz zarándok előtt. Velünk vannak itt nemzeti és vallási nagyjaink, magunk között érezzük Istent, itt van közöttünk példaadónk és nagy tanítómesterünk, a Názáreti Jézus. Meggyőződésem, hogy minél nagyobb a nemzetiségek elleni támadás, annál jobban erősödik Szejke szelleme, és itt leszünk általa is erősebbé lenni az elkövetkezőkben.” A prédikációt követően az úrvacsorai előkészítő beszédet néhai költőnk, Magyari Lajos versét idézve, közismert szónoki pátoszával Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, egyházi közügyigazgató mondta, mindenki számára érthetővé téve a szent jegyek, a kenyér és a bor egyházi szim­bolikáját, majd szabadtéri sát­rakban első alkalommal szá­­zaknak osztottak úrvacsorát a Háromszék–felsőfehéri Unitárius Egyházkör lelkészei. A szeretet, a hála és a köszönet szavait közvetítette beszédé­ben a találkozót szervező egyházkör esperese, Török István olthévízi lelkész, kiemelve, hogy a Szejkefürdők is szükségesek ahhoz, hogy magyarságunk talpon tudjon maradni. A zarándokok végeláthatatlan sora kígyózott a székely kapuk alatt Orbán Balázs síremlékéhez. A virágkoszorúk általi kegyeletadás után Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze adta elő mély átérzéssel és pátosszal Tompa László Lófürösztés című versét. A találkozó zárásaként az előadósátorban Márk Attila árkosi unitárius énekvezér a háromszéki orgonákkal kapcsolatos kutatásainak ered­mé­nyei­ről beszélt, majd e sorok írója geológusként és helyismerőként Szejkefürdő szellemét idézte. A művészi zenés-énekes műsorban fellépett István I­ldikó, a nagyajtai citerazenekar, ­Varga Réka és Borbáth Szilveszter. A sétányok mellett sorakoztak az unitárius asszonyok kézművesstandjai, az árkosi Márkné Pál Tünde és Nagy Irén festett népművészeti darabjai.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. június 21.

Bemutatkoztak a bútorfestő tanítványok
Akik a bútorfestő-iskolába járnak, nemcsak szép tárgyakat készítenek, hanem a lelkük is megszépül – hangsúlyozta Pál Tünde oktató, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola helyi és baróti bútorfestő-szakosztálya tegnapi évzáró kiállításán. Az iskola megyeközponti székházában tartott tárlaton gyertyatartók, kazetták, ládák, tálak, sulykolók, tükörrámák és egyéb használati és dísztárgyak vonultatták fel Székelyföld és távolabbi erdélyi vidékek mintakincsét.
A megnyitón Gáj Nándor iskolaigazgató elmondta, a bútorfestők népi kultúránk olyan értékét őrzik és adják tovább, amelynek minden háztartásban helye lehetne, és kereseti lehetőségnek sem rossz a festett tárgyak készítése. Pál Tünde megköszönte, hogy korábbi szűkösebb évektől eltérően, amikor otthonról kellett pótolni a faanyagot és a festéket, idén megkaptak mindent, ami a tanításhoz, tanuláshoz kellett.
A bútorfestő-iskola sikerességét jelzi, hogy tavaly Baróton is indult egy tizenhat főnyi csoport Tordai Iluska vezetésével, aki korábban Pál Tündétől tanulta a művészi mesterséget, tegnap az ő tanítványai is kiállították munkáikat, amelyek közül a kazetták a baróti Cimbora Óvoda falát díszítik, köszönetképpen azért, hogy az óvodában tarthatják a délutáni bútorfestőórákat. A felsőrákosi származású, Bibarcfalván élő Tordai Iluska lapunknak elmondta, nagybeteg édesapja gondozása alatt kereste a kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget, akkor kezdett bútorfestéssel foglalkozni, és olyan pozitív lelki feltöltődést kapott, olyan lelki egyensúlyt talált meg ezáltal, hogy teljesen megváltoztatta az életét. Amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Művészeti és Népiskola baróti csoportja mellett a nyári időszakban rövid bútorfestő-tanfolyamokat is tart a baróti önkormányzat támogatásával. A bútorfestő tanítványok kiállítása június 30-ig látogatható
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. augusztus 9.

Hagyományaink, örökségünk
Néprajzi gyűjtő- és bútorfestőtábor
Az alábbiakban a Kovászna megye Tanácsa fenntartásában működő Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola által a héten Felsőrákoson rendezett néprajzi gyűjtő- és bútorfestőtábor programját ismertetjük.
A programban mától péntekig előadások is szerepelnek, ezeket délelőttönként 10 órától tartják a felsőrákosi volt kántori lakon. Így ma dr. Szőcsné Gazda Enikő muzeológus A forráskutatás és gyűjtőmunka módszerei és eszközei címmel, holnap dr. Balázs Lajos néprajzkutató Őstörténeti rítusok a székely-magyar sorsforduló szokásokban címmel, csütörtökön Pál Tünde bútorfestő A bútorfestés nyersanyagai és technikái címmel, pénteken pedig Fülöp Szabolcs Kalandozások napúton-napútfélen címmel tartanak előadást.
Az előadásokon való részvétel ingyenes, azokon bárkit szívesen látnak – tudtuk meg Pál Tündétől, a népiskola munkatársától. A tábor ideje alatti néprajzi gyűjtőmunkába is be lehet kapcsolódni, amikor egyfelől a Felsőrákoson még fellelhető festett bútorokat térképezik fel, másrészt a lakodalmi, temetési szokásokról gyűjtenek adatokat a táborlakók. A tábor táncházzal zárul péntek este.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. augusztus 13.

Értékmentők Felsőrákoson
Menteni azt a tudást, amely az elmúlt évtizedekben érdektelenség és a kényelem miatt elenyészni látszik; felfedezni a tudatosan óvott, de rejtve mAradt, különleges igénnyel varrt, mívesen hímzett ruhadarabjainkat, hogy tanulhassunk belőlük; öreg festett ládákat és bútordarabok mintáit lemásolni és lefényképezni, hogy színvilágukat, formáikat, díszítőmotívumaikat közkinccsé tegyük s újból felhasználhassuk – ez volt a célja a héten a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola Felsőrákoson tartott néprajzi gyűjtő- és bútorfestő táborának.
A tábor előzményének a kilencvenes években az újraéledő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet által szervezett népi mesterségek táborát lehet tekinteni. Az akkor és most is főszervezőként működő Pál Tünde úgy fogalmazott, fontos, hogy a ma még élő nyolcvan-kilencven éves nemzedéket megszólítsák s arra kérjék, mesterségbeli fogásaikat osszák meg: másként nem mArad meg, elvész az elődök által évszázadok alatt megteremtett kincs. „Közhely, ha azt mondom, néprajzgyűjtői szempontból az utolsó percekben vagyunk, s amit ma nem sikerül összegyűjtenünk, holnapra elvész. Közhely, de igaz, hiszen már az az idős korosztály, amelyet a napokban felkerestünk, már az sem emlékszik, az sem rendelkezik azzal a tudással, amely még néhány évtizeddel ezelőtt létezett. Például már négynyüstös hímes szőttest sem tud készíteni senki, a fiatalabbak közül pedig osztovátát nem tudnak vetni. Meg is kértünk valakit, ha legközelebb osztovatát vet, szóljon, filmezzük le, mAradjon meg, ne csak a leírás, de a mozdulatok is rögzüljenek. Az ingvarrást többen megtanulták az utóbbi években, de az sem az igazi már. Távolról szépnek néznek ki, de közelebbről már észrevehető, sokkal egyszerűbbek, hadd ne mondjam, igénytelenebbek” – mondja a fiatalasszony, majd sirül-térül, s férfiinggel tér vissza, és magyarázni kezdi, miben különbözik a régi és az új. Mint mondja, csak a mellében megfigyelhető, hogy a régiek gombházának széle nyolcas azsúrral van összeöltve, több a lerakás, a vállban nincs meg a diszkrét díszt adó, ék alakú letoldás – s a sor még folytatható lenne. Esetenként nemcsak a kész ruhákat nézik, vizsgálják át alaposan finom különbségek után kutatva a tábor résztvevői, de a rég abbahagyott daraboknak is megörvendenek, mert azok talán kicsit többet megmutatnak, visszafejthetőbbé válnak a titkok.
Hasonlóképpen figyelnek a festett bútorokra is. A kőhalmi barna és a Brassói zöld alapú ládákból találni még szép számban, de a Pulu Pista bácsi által helyben festett bordó alapúból már csak hírmondó mAradt. Érthető is, hiszen a hetvenes, majd a kilencvenes években érkező felvásárlók értették a dolgukat, felismerték az értéket, s vitték is, mint a cukrot – bezzeg, a kevésbé értékes, mondhatni, futószalagon készült Brassói darabokat meghagyták. A tárgyi hagyatékon túl a szellemi örökséget is dokumentálni próbálták a táborozók. Az átmeneti rítusokhoz és emberi sorsfordulókhoz – születés, keresztelő, konfirmálás, esküvő, halál és temetés – köthető szokásokat is rögzítették.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. szeptember 27.

Megújult az unitárius templom belseje (Szentivánlaborfalva)
A szeptember utolsó vasárnapjára eső őszi hálaadás és a templombelső megújulásának ünnepét tartották vasárnap a szentivánlaborfalvi unitárius gyülekezetben.
Milyen jó, hogy van egy ünnep, amikor megállunk egy pillanatra, és hálát adunk az Úr jótéteményeiért, életünk örömeiért – hangsúlyozza Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész, aki a vasárnapi hálaadás okán azért is köszönetet mond, hogy sikerült megújítani a templombelsőt, a régóta javításra szoruló padok festett kazetta mellvédet kaptak, ráadásul az úrihímzésű régi terítők mintái köszönnek vissza ezekről, amelyek egykor díszítették a templomot. Tervezik azok felújítását is, mivel a leheletvékony darabokat igencsak kikezdte az idő vasfoga. A kazetták története igen érdekes: a lelkész házaspár részt vett a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola Pál Tünde vezette hároméves bútorfestő tanfolyamán, és végzős társaikkal, valamint néhány első és másodéves besegítővel döntöttek úgy, hogy a vizsgamunkát kihelyezett terepen, Szentivánlaborfalván készítik el, az alkotásokat pedig a gyülekezetnek ajándékozzák. Megkezdődött a faanyag beszerzése, a padok egyszínűre festése, Buzogány-Csoma István volt a főrajzoló mester, aki a padok méretéhez igazított mintarajzokat elkészítette, a festőcsapat alapozott és a színekkel követte a rajzolatot, a gyülekezet pedig családonként örökbe vett egy-egy kazettát, mintha téglajegyet vásárolnának, és így gyűlt össze a pénzalap az anyagokhoz. Mások ebéddel, vacsorával kínálták a közmunkás kazettafestőket.
Huszonhárom virágmintás kazetta díszíti mostantól a padokat, nemsokára a külső javítás is megkezdődik – a templom kördíszítése málladozik, azt kell leverni és kicserélni –, nem áll meg tehát a munka, de az élet sem a gyülekezetben, hiszen a szentivánlaborfalviak idén is részt vesznek novemberben a Dávid Ferenc-emlékzarándoklaton Déván, ahol Dávid Ferenc 1579-ben bekövetkezett haláláig szenvedett börtönbüntetést.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék