udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Névmutató: Pap Leonárd

1999. július 7.

Pax et bonum (Békét és minden jót!) felirattal jelent meg Kolozsvárt, áprilisban az ún. "sematizmus", melynek címe magyar nyelvre átültetve így hangzik: A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány története, név- és adattára. E kiadvány nagyon értékes, talán azért is, mivel szerzői közt olyan magyar-katolikus személyiségek soroltatnak fel, mint: Fr.Benedek Domokos, Fr. Pap Leonárd, valamint Confr. Fodor György. Számos érdekes információt nyújt a sematizmus, pontos névsorokat és megtudható, hogy jelen pillanatban mely ferenc-rendbéliek tartózkodnak külföldön tanulmányok elvégzése miatt, kik, mikor és hányan "öltöztek be" hivatalosan is. - "Az utolsó rendi névtárunk (egyszerűbben: sematizmus) ötven éve jelent meg - olvasható a bevezetőben. /Kisgyörgy Réka: Új sematizmus. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

2000. május 24.

Máj. 18-20-a között zajlottak a Kolozsvári Katolikus Millenniumi Napok. Pap Leonárd atya kiemelte: "Előttünk a nagy polihisztor Kájoni János és méltó követőjének, a kincses városban is igen jól ismert s e falak között dolgozó Trefán Leonárd tartományfőnöknek, a Szent Bonaventúra Kiadó és Nyomda alapítójának példája, akik kiemelkedő munkásságuk során nagy hangsúlyt fektettek a népnevelésre is. Legyenek az itt elhangzó - művészi műsorral egybekötött - előadások tisztelgések emlékük előtt." Dr. Czirják Árpád érseki helynök elismeréssel emlékezett a szerzetesrendekre, köztük a ferencesekre, akiknek kétségbevonhatatlan szerepük volt Erdély mindenkori történelmében. A jelenlevőknek bemutatták a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány napokban megválasztott új vezetőségét, nevezetesen Fr. Pál Leó provinciálist és helyettesét, Fr. Bakos Damjánt. Eddig mindketten a dési kolostorban működtek. Fr. Benedek Domokos leköszönő ferences provinciai elöljáró a "Szerzetesrendek szerepe Erdélyben a reformációig" címmel, majd dr. Csucsuja István történészprofesszor, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia tanszéke dékán-helyettese a szerzetesek reformáció utáni korszakáról tartott előadást. Befejezésként színvonalas zenei műsor következett. A Báthory István Líceumban dr. Gábor Csilla adjunktus Pázmány Péter: "A szóllásnak módgyát úgy ejteném..." címmel tartott tudományos előadást. A Kolozsvárról elszármazott, Magyarországon élő dr. Török János történészprofesszor Az erdélyi magyar katolicizmus múltja és jelene címen tartotta meg előadását. - Kolozsvárnak 11 római katolikus temploma van, itt él 14 fölszentelt pap, több mint 20 000 önmagát katolikusnak valló hívő, pár száz főiskolás, római katolikus fakultás van az egyetemen, katolikus sajtó működik, katolikus ifjúsági lelkészség teljesít szolgálatot, az egyetlen római katolikus nyomda is itt létezik. /Fodor György: "Ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá" = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

2001. július 15.

Jún. 13-án a kaplonyi egyházközség búcsúnapját ülte a templom melletti szabad téren. A búcsús szentmisén megjelent tíz ferences, élükön fr. Páll Leó provinciálissal, aki köszönetet mondott Kaplony népének a ferenceseknek 1951-től 15 éven át nyújtott támogatásért. 1951. aug. 20-án, az erdélyi Szent István Rendtartomány védőszentjének napján az összes erdélyi ferencest Máriaradnára deportálták. A radnai tábor kilenc hónapig tartott, utána folytatódott a deportálás. A hatóságok három helységet: Dést, Esztelneket és Kőrösbányát jelölték meg a ferencesek kényszerlakhelyéül. Az 1951-es deportálásra a ferencesek három helyen emlékeztek: a Nagykároly melletti Kaplony községben, Máriaradnán és Csíksomlyón, azoknak az egyházmegyéknek a területén, ahol a ferencesek működnek. A ferencesek összeszedése rövid idő alatt ment végbe. Éppen a legszükségesebb ruhaneműt, ágyneműt csomagolhatták össze. Élelemről alig gondoskodhattak. 122 ember zsúfolódott össze Máriaradnán. Ekkor mozdultak meg a ferencesek ügyében az emberek. Gyűjtési akciókat szerveztek, a begyűlt élelmet elszállították Máriaradnára, majd később a másik három kényszerlakhelyül kijelölt helyre. A kaplonyi és szatmári hívek ebben a gyűjtési és szállítási akcióban külön is kitűntek. Csíksomlyón augusztus 11-én emlékeznek meg másodszor a ferencesek az elhurcoltatásról. Ide várják a rendtartomány minden tagját, hogy közösen köszönjék meg azt a nagy kegyelmet, hogy a provincia átvészelte a megpróbáltatások nehéz esztendeit. A harmadik megemlékezés Máriaradnán lesz, augusztus 20-án. Ötven év alatt megritkultak a sorok, a 122 ferencesből kevesen érték meg az 50. évi megemlékezést. /Fr. Pap Leonárd: A ferencesek deportálása 1951-ben. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./

2001. augusztus 5.

Megjelent Bartalis János jelenleg dévai templomigazgató, történész könyve Halálra ítélve főcím alatt az erdélyi ferencesek története 1949-1989-ig. A könyv forrásjellegű. Az itt összegyűjtött adatok segítségével fogják megírni majd a ferences provincia történelmének újabb fejezetét. A könyv szerkesztője és egyben írója tizenkét ferences kéziratos visszaemlékezését - P. Balázs Aba, fr. Bálint Rókus, P. Bartók Albert, P. Benedek Domokos, P. Bíró Antal, P. Daczó Lukács, fr. Daian Szabin, P. Ferencz Ervin, P. Kádár István, P. Márk József, P. Pap Leonárd, P. Szalontai Barnabás, - valamint dr. P. Bálint Szálvátor és dr. Boros Domokos P. Fortunát kéziratait, P. Puni Emil jezsuita ex-provinciális szóbeli vallomását és saját élményeit használta fel forrásként. A könyvet a Szent István királyról elnevezett ferences rendtartomány (felelős kiadó Böjte Csaba OFM) adta ki. /Fodor György: Új egyházi kiadvány. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 5./

2008. január 3.

Ezelőtt hat évvel A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely címmel állandó kiállítás nyílt a Csíki Székely Múzeumban. A ferences nyomda gyűjteményében fellelhető könyveket, termékeket Muckenhaupt Erzsébet muzeológus több évtizeden át tanulmányozta, tudományos dolgozatok és könyvek által népszerűsítette. Az akkor megjelent szerény külsejű katalógus helyett immár egy bővített, míves kivitelezésű kötet kíséri a kiállítást. A ferences nyomda fennállása 325. évfordulója alkalmából nyílt meg az a kiállítás, melynek törzsanyaga a múzeum régikönyv anyaga, a ferences könyvtár és Pap Leonárd ferences atya gyűjteménye. A tárlaton megtekinthető az első nyomtatványtól kezdve (Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale Catholikuma) a nyomda 1900-ban történt megszűnéséig számos ritkaságszámba menő, nagybecsű könyv. /Kristó Tibor: Múzeumi kiadvány míves kivitelezésben. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 3./

2008. február 21.

Névadó ünnepséget tart a Kájoni János Megyei Könyvtár Csíkszeredában. Az intézmény már a tavalyi év végén felvette a Kájoni János nevet, az ünnepség megszervezésére viszont csak most kerül sor. A névválasztást egyrészt Kájoni Jánosnak a vidékhez való kötődése indokolja, a névadó ferences szerzetes, humanista tudós ugyanis Csíksomlyón és Gyergyószárhegyen is tevékenykedett. A névadó ünnepségen P. Pap Leonárd ferences atya ismerteti Kájoni János életútját, és Róth András Lajos, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Tudományos Könyvtár könyvtárosa tart előadást Kájoninak a digitális világban való jelenlétéről. A Codex régizene-együttes koncertje Kájoni korának zenéjéből ad ízelítőt. /Székely Zita: Könyvtáravató Kájoni szellemében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

2015. június 7.

Emlékezés az Erdélyi Ferences Rendtartomány vértanújára
120 évvel ezelőtt, 1895. június 3-án született a Hargita megyei Zetelakán Boros Fortunát ferences atya és vértanú. A keresztségben a Domokos nevet kapta. 1911. augusztus 20-án, az erdélyi rendtartomány védőszentjének, Szent István királynak az ünnepén öltötte magára a ferences habitust Mikházán. Ünnepélyes fogadalmát Vajdahunyadon Trefán Leonárd tartományfőnök kezébe tette 1917. április 29-én. A következő évben, 1918. június 11-én a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban szentelte pappá gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök.
1920-ban tanítói oklevelet szerzett Csíksomlyón. 1921–1931 között a rendtartomány kis szeráfi papnevelő kollégiumának történelem és földrajz szakos tanáraként és prefektusaként Székelyudvarhelyen tevékenykedett. 1922 decemberében Szegeden megvédte A Csíksomlyói 32 ferences confraterről írt doktori disszertációját. A rend által kiadott folyóiratokban, A Hírnökben és a Katolikus Világban több tanulmányt is közölt. Társszerkesztője és írótársa volt a Dicsőszentmártonban 1925-ben kiadott Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene című műnek. 1927-ben jelent meg Az erdélyi ferencrendiek című főműve.
1932-ben rábízták az erdélyi sajtóapostolkodás vezetését, a Szent Bonaventura Nyomda igazgatójaként. „Írásai az olvasók hitét erősítették. Mindenben az emberek iránti szeretet vezette” (Pap Leonárd: Boros Fortunát könyveiből, cikkeiből levont következtetések Kézirat, Székelyudvarhely 2003).
1942. július 29-én a csíksomlyói káptalanra összegyűlt testvérek Boros Fortunátot megválasztották az Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárójává. Nagyon nehéz időben vette át a provincia vezetését. Ferencz Ervin mondta róla:„Gondoskodott a rábízottakról. Ha tévedett, alázatosan belátta, és visszavonta tévedését. Hite föltétlenül megingathatatlan, szilárd és erős volt. A vallásos folyóiratokban írt cikkeivel készítette elő népét a megpróbáltatásokra. Szembenézett a jövővel. A szerzetesi élet imádságos gyakorlataiból merített mindenhez erőt. Szigorúsága mögé elrejtette a testvéri szeretetét. Fegyelmezett, bátor és bölcs, igazságos volt. Példaadó imádságos életet élt.” (Jegyzőkönyv, Szárhegy, 2003. január 22.)
Az 1948-as káptalan után brassói elöljáró lett, ahol a beteg ferencesek gondozását és a megboldogult Csiszér Elek atya boldoggá avatásának előkészítését bízták rá.
A titkosszolgálat dossziéjából kiderül, hogy Boros Fortunátot már 1946 óta megfigyelés alatt tartották. Sok üldözésnek és megpróbáltatásnak volt kitéve. Gyakran menekülnie kellett. 1951. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka, amikor az összes ferences testvért a máriaradnai kolostorba vitték, őt Brassóban tartották, ott folyt a kihallgatása. 1951. december 8-án 24 hónapi munkatáborra ítélték. A Duna-csatornához, a „kivégző táborhoz” került, ahol a parancsnok így fogadta a rabokat: „Az elvtársak ne gondolják, hogy innen élve megszabadulnak, mert mi megöljük önöket golyó nélkül, a munka mezején.” A Capul Midia munkakolónia a többi munkatábor közül messzemenően kitűnt az elhalálozási százalékok tekintetében. Két biztos joga volt annak a rabnak: dolgozni vagy meghalni. Boros Fortunát egykori tartományfőnök haláláról két változat ismeretes: az egyik az, hogy egy rab parancsra lapáttal agyonverte mint hasznavehetetlen, beteg embert, a másik, a valószínűbb változat szerint a sok éhezés, a nehéz munka, a zord időjárás és a betegség (komoly cukorbetegség) felemésztette életét. Halotti bizonyítványa szerint 1953. március 18-án hunyt el.
A kommunista rendszer alatt még a nevét sem volt szabad kimondani, szülőfaluja mégis emlékkeresztet állított a temetőben az ő tiszteletére. Szűkebb környezete, rokonai, szerzetestestvérei, rabtársai vértanúként tisztelték. A rendszerváltás után Zetelakán az általános és a középiskolát róla nevezték el. Boros Fortunát rövid életrajzát a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Hatóság felterjesztette a Szentszékhez a 20. század új vértanúi névsorába, 2003. január 13-án pedig elindította az előzetes egyházmegyei vizsgálatot a boldoggá avatáshoz. 2003. március 16-án Bartók Albert ferences atya így emlékezett rá a zetelaki római katolikus templomban: „Beteljesedett, amit Fortunát főatya előre megmondott. A kommunizmus szépen, magától összeomlott, hála az Istennek, és amit Fortunát főatya tanított, hogy él az Isten, és győz az Isten, az most is áll, és ezután is állni fog.” (Ilyés András idézi: 50 éves a zetelaki középiskola 1961–2011)
Guia Hugó OFM
Vasárnap (Kolozsvár)



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék