udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 8 találat lapozás: 1-8

Névmutató: Baden-Powell, Robert

2004. április 21.

Nemrég emlékeztek meg Szamosújváron a valamikori 386. számú Czetz János cserkészcsapat megszüntetésének 60., az újonnan megalakult 51. számú Czetz János cserkészcsapat 10. és a csapatnévadó, az örmény származású 48-as honvédtábornok, Czetz János halálának 100. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a helyi örmény katolikus temetőben emlékhelyet avattak. Az emlékmű központi részét egy kopjafa kompozíció alkotja, amely a helyi 51. számú Czetz János Cserkészcsapat tagjának, Takács Lászlónak a munkája. A második rész négy téglalap alakú gránitlapra erősített, Czetz János, lord Robert Baden Powel, Gabányi János és Szalontai Mihály P. Barnabás O. F. M. arcképét és rövid méltatását tartalmazó bronz dombormű, alkotójuk Suba László tordai képzőművész. /Erkedi Csaba: Emlékhely-avatóünnepség Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

2007. április 17.

Lord Robert Baden-Powel (Bi-Pi), a cserkészet megalapítójának 150. születési, valamint a cserkészmozgalom megalakulásának száz éves évfordulóját ünnepelte Szamosújváron a Romániai Magyar Cserkészszövetség. A VIII. Csodaszarvas Nyomában Országos Rovásírásversenyen mellett idén nyomozójátékban is kipróbálhatták magukat a fiatalok, de volt kiállítás, könyvbemutató, kézműves tevékenység is. A programsorozat záróakkordjaként pedig a cserkészcsapatok az örmény–magyar temetőben megkoszorúzták a cserkészmozgalom alapítójának emlékplakettjét. Az ország 23 településéről sereglettek össze a cserkészek az elmúlt hétvégén Szamosújvárra, hogy részt vegyenek a programokon. A 228 résztvevő számos színes program közül válogathatott. A Romániai Magyar Cserkészszövetség munkatársai, Salló Emőke, a szövetség külügyi vezetője, Molnár Szilárd vezetőképző-vezető és Kasza Tamás ügyvezető elnök számoltak be a centenáriumi emlékév alkalmából szervezett rendezvényekről. Január végén szervezték meg az I. Cserkészbált Csíkszeredában. Április 28-án Sepsiszentgyörgyön felavatják Baden-Powel mellszobrát, amit méta- és sárkányeregető bajnokság követ Augusztus 1-én közös fogadalomtételre és fogadalomújításra kerül sor a világ minden országában reggel 8-kor. A körzeti centenáriumi táborok előreláthatóan abban az időszakban zajlanak, Szeptemberben megszervezik a negyedik Dalos Pacsirta Országos Cserkészdalversenyt. /Dézsi Ildikó: Rovásírás, nyomozójáték a 100 éves születésnapon. Szamosújváron ünnepelt a Romániai Magyar Cserkészszövetség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./

2007. április 30.

A Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) országos találkozót tartott Sepsiszentgyörgyön emlékmű avatásával, kiállítással, játékokkal, a cserkészek védőszentjének, Szent Györgynek ünnepén. Szabó Lajos plébános felidézte a cserkészet történetét. Száz esztendővel ezelőtt az alapító, lord Robert Baden-Powell nem is gondolta, milyen sikeres ifjúsági mozgalom alapjait teszi le. Baden-Powell a Bibliára alapozva alkotta meg a cserkészet ma is érvényes tíz törvényét Alig két évvel az alapítás után Magyarországon is megjelent a cserkészet ,,emberebb embert, magyarabb magyart” jelszóval. Az erdélyi cserkészmozgalom éltetője, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat vezetője, Gáll Sándor a világ legnépesebb ifjúsági mozgalmának nevezte a cserkészetet, 150 országban húszmillió tagja van, 250 millióra tehető azok száma, akik cserkészek voltak, vagy ma is azok. /Farkas Réka: Istent, embert és hazát szolgálni (Országos cserkésztalálkozó emlékműavatással). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

2008. december 23.

Egyetlen ifjúsági szervezet sem maradt meg olyan tartósan, és nem nevelt olyan hatékonyan, mint a százegy éve elindított cserkészmozgalom – hangsúlyozta Szabó Lajos plébános, kanonok a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza udvarán december 20-án megszentelt emlékmű avatóján. A világcserkészet megalapítója, Robert Baden-Powel (1857–1941) emlékére a 2007-es centenáriumi esztendőben felállított, Urszuly Sámuel sepsisbükszádi kőfaragó által kidolgozott andezittömbbe elhelyezett rézplakett Petrovits István képzőművész munkája, az emlékjelállítás kezdeményezője a sepsiszentgyörgyi Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat. /(Fekete): Cserkészemlékművet avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./

2010. április 25.

Katolikus ifjak hálója Váradon
Nagyvárad – A Posticumban rendezték meg a III. Kárpát-Medencei Ifjúsági Találkozót a Katolikus Közösségek Hálózatának (Háló) szervezésében.
A Kapcsolataim Istennel, önmagammal és embertársaimmal jeligével megszervezett III. Kárpát-Medencei Ifjúsági Találkozó helyszínét a Posticum biztosította, részben itt szállásolták el a mintegy 120 résztvevőt is. A Kárpát-medence több részéből érkeztek fiatalok a három napos programra, melynek célja az ismerkedés és a tartalmas időtöltés mellett a hitben való elmélyülés volt, tudtuk meg Konrád Katalintól, a Háló partiumi térségének képviselőjétől. A közel húsz éve alakult mozgalomról elmondta, hogy küldetése elsősorban a katolikus közösségek közötti kapcsolatteremtés. A találkozóra tulajdonképpen ezen csoportosulások küldöttei jöttek el, akik majd továbbvihetik a találkozó szellemiségének hírét és megoszthatják a közösségi élményt az otthonmaradottakkal. Azért pont Nagyvárad az idei helyszín, mert megnyertek egy európai uniós pályázatot, amelynek köszönhetően már számos programot bonyolíthattak le a térségben.
Tartalmas program
Az idei találkozó mottója Robert Baden-Powell egy bölcsessége volt, miszerint: a boldogsághoz vezető igazi út az, ha másokat teszünk boldoggá. Péntek déután érkeztek meg a résztvevők a Posticumba, ahol a regisztráció és a hivatalos megnyitó után szentmisére, majd pedig ismerkedésre került sor. Szombat délelőtt a Háló görög katolikus ifjúsági lelkésze, Ft. Orosz István tartott előadást, délután pedig különböző ötletes vetélkedők színesítették a programot. A Háló nagy hangsúlyt fektet a hagyományőrzésre is, ezért este élő népzenés táncházat is szerveztek. A vasárnapi programon részt vett Exc. Böcskei László megyés püspök is, aki a déli záró szentmisét celebrálta.
erdon.ro

2015. június 8.

A csillagot válaszd..."
Búcsú a tizedik sapientiás évfolyamtól
Az utolsó névsorolvasással kezdődött szombat délelőtt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tizedik kicsengetési ünnepsége. Az alapképzésben részesült mintegy 220 diák mellett idén az első mesterképzős évfolyam – a növény-orvosi, a számítógépes irányítási rendszerek, a fejlett mechatronikai rendszerek, illetve a szoftverfejlesztés szak közel 35 hallgatója – is búcsúzott a tanintézettől. Az egyházak képviselőinek áldása után dr. Dávid László, a Sapientia rektora szólt a koronkai campus előterét zsúfolásig megtöltő ünneplőkhöz. A rektor az egyetem közösségépítő szerepét hangsúlyozta, a sapientiás közösség fogalmát emelte ki, amelynek meghatározására, tudatosítására a globalizált, digitalizált világban, illetve az erdélyi magyar értelmiség szélesebb keretei között is szükség van. Az intézményvezető az egyetem életének legfontosabb mozzanatait – a 2012-ben zárult akkreditációs folyamatot, az oktatási kínálat folyamatos bővítését, a diákok és tanárok szakmai sikereit – is felidézte, majd az egyik legfontosabb fejlesztésről, a marosvásárhelyi kar tavaly ősszel avatott diákotthonáról szólt. Az új kihívások között elsőként az agrármérnöki szakot említette, amely várhatóan ősztől indul a Műszaki és Humántudományok Kar Sepsiszentgyörgyre kihelyezett szakjaként, majd így búcsúzott az útra készülőktől:
– Egy igazi értelmiségi nemcsak az anyagi világot próbálja megérteni, hanem a társadalmi, politikai, szellemi világot is. Nemcsak az a fontos, hogy valami érthető, hanem az is, hogy igaz legyen.
Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi kar dékánja a pillanat fontosságáról beszélt, amely a tanárokat is arra készteti, hogy megálljanak és rátekintsenek az előttük álló széles horizontra, ugyanakkor ráébredjenek arra, hogy még fölöttük a cél, még van hova felkapaszkodni.
– Lassan vége a nincstelenségből fakadó gondtalanságnak – jegyezte meg a dékán, aki egyebek mellett az egyetem iskolások tehetséggondozásában vállalt szerepéről, illetve az utánpótlásról, az önazonosságukat kereső, nemcsak álmodni, de álmaikat megvalósítani tudó generációk fontosságáról beszélt, végül Kalkuttai Teréz anya szavaival zárta gondolatait: "A csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat".
A továbbiakban a tanszékvezetők búcsúztak a ballagóktól. Ekkor került sor a kiváló tanulmányi eredményeket elért, illetve különféle versenyeken jeleskedett diákok díjazására. A kitüntetettek között szerepelt Horváth (Fekete) Éva, a Népújság fordító szakot végzett korrektora is. Az útra készülők üzenetét Kovács Noémi Anasztázia, a közegészségügyi szolgáltatások és politikák szak végzőse adta át, a maradók részéről Csiki Tímea, a Hallgatói Önkormányzat elnöke szólt az indulókhoz. A HÖK-elnök a cserkészet megalapítója, Robert Baden-Powell szavaival búcsúzott végzős diáktársaitól: "Látod azt a csillagot fönt magasan az égen? Arrafelé fordítsd csónakod orrát, a csillagot válaszd vezéredül".
Az ünnepi gondolatok dalban, szavalatban, rövid néptánc-előadásban is tükröződtek, majd a kétórás együttlét után elérkezett a szimbolikus búzakalász átadásának pillanata. Végül nemzeti imánk, a régi Boldogasszony Anyánk himnusz és a székely himnusz eléneklése után harangzúgásra járták be utoljára a ballagók az elmúlt években második otthonukká vált tereket.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

2016. május 17.

Cserkészek fogadalomtétele ( Kézdivásárhely)
A többéves hagyományhoz híven a kézdivásárhelyi 34. számú Gábor Áron Cserkészcsapat pünkösdvasárnap délelőtt a Gábor Áron téren nagyszámú szülő, nagyszülő és vendég jelenlétében tartotta meg cserkészavató ünnepségét. Az ágyúöntő hős szobránál mintegy száznyolcvan zöld inges cserkészjelölt, cserkész, rover és öregcserkész tett fogadalmat, illetve újította meg egykori ígéretét.
Az eseményen Kerekes László, a Boldog Özséb-templom plébánosa, a cserkészcsapat vezetője köszöntötte a megjelenteket, Isten áldását kérte a cserkészekre, és együtt imádkozott velük. „Mi, cserkészek nemcsak évente egyszer, hanem mindennap igent mondunk a kiscserkésztörvényekre, a tíz cserkésztörvényre, mi így szeretnénk élni, valami többet és pluszt vállalni” – hangsúlyozta. A két kiscserkésztörvény elhangzása után a cserkészinduló akkordjaira átadták a nyakkendőket. „Fogadom, hogy híven teljesítem kötelezettségeimet”– fogadták meg a kiscserkészek.
A kézdivásárhelyi kiscserkészek után az újrainduló ozsdolai Kun Kocsárd Cserkészcsapat tagjai, majd a cserkészek és a roverraj jelöltjei tették le, illetve újították meg fogadalmukat és mondták el a tíz cserkésztörvényt. Három felnőtt – Lengyel Gabriella, Kapusi Mária és Imre Szabolcs – is megerősítette fogadalmát, majd Sebestyén Henrietta felolvasta Robert Baden-Powel (Bi-Pi), a cserkészet megalapítója 1941-ben írt utolsó üzenetét. A magyar himnusz első versszakának eléneklését és a csoportkép elkészítését követően a cserkészek és hozzátartozóik visszamentek a Boldog Özséb-templomba, ahol szent áldozáshoz járultak, majd szüleikkel együtt szeretetvendégségen vettek részt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. október 25.

Cserkészet régen és ma: nem az egyenruha a lényeg
Kirándulás, portyázás, a természetjárás alapjainak elsajátítása, a néptánc, népdalok és hagyományok megismerése, sport, sok-sok barát, valamint játék, játék és játék. Annak ellenére, hogy egyre nehezebb bevonzani a gyerekeket a sok más elfoglaltságuk miatt, mégis sokan igénylik, hogy mindebben részük legyen. A cserkészet – akárcsak régebb – ma is az életre nevel, játékosan.
Egy életforma volt – emlékszik vissza a csíkszeredai Ajtony Gábor, amikor felkeresem, hogy a cserkészettel kapcsolatos emlékeiről meséljen. A 85 éves férfi a kicsi magyar világban volt kiscserkész, nem is akárhol, a magyar cserkészet „fővárosában” Gödöllőn. Gödöllőn tartották ugyanis a IV. Dzsemborit, azaz a cserkészek négyévenként megszervezett világtalálkozóját 1933-ban (azóta sem volt Magyarországon dzsembori), amelyen személyesen Bi-Pi, azaz lord Robert Baden-Powell, a cserkészet megalapítója, valamint a magyar tiszteletbeli főcserkész, gróf Teleki Pál is részt vett. 1939-ben pedig ugyancsak Gödöllő volt a színhelye az első Leánycserkész Világtalálkozónak, a Pax Tingnek. Ezek az események pedig nagy lendületet adtak a cserkészmozgalom kibontakozásának.
Amikor Ajtony Gábor mintegy tíz évvel a gödöllői dzsembori után a premontrei egyházi iskolába került, érződött még a világtalálkozó hatása. Mint mesélte, kitüntetés volt, ha valaki jelentkezhetett cserkésznek. Bizonyítani kellett, hogy magaviselete és a tanulmányi eredményei jelesek, majd az osztályfőnök javasolhatta, hogy jelentkezhet, ugyanakkor mindehhez a szülői beleegyezés is szükséges volt. „A sors úgy hozta, hogy a jó szüleim egy kicsit távolabbi gimnáziumba küldtek, így kerültem Gödöllőre a premontreiekhez. Felvettek kiscserkésznek, úgynevezett farkaskölyöknek. Akkor 11 éves voltam, voltak a kiscserkészek, a cserkészek, a felnőtt cserkészek és az öreg cserkészek. Külön élmény volt felvenni a khakiszínű inget, a rövid nadrágot, a térdharisnyát. A vállán pánt volt, azért, mert a próbázások alkalmával attól függően, hogy hogy sikerült-e, oda egy-egy piros-fehér-zöld szalagot kaptunk.
A külvilág számára ez volt a »rangjelzés«, és ezt örömmel viseltük” – emlékezett elérzékenyülve az öregcserkész.
Közben egy kis könyvecskét vesz elő, mint mondja, valószínű az egyetlen példány ez Csíkban. A gödöllői világtalálkozó alkalmából kiadott könyvből részletes képet kapunk arról, hogy hogyan is zajlott a magyarországi találkozó: a részletes program, leírások, résztvevők névsora is olvasható benne. A dzsemborit szervezők között pedig ott találjuk a premontrei iskola tanári karát is, az igazgatóval együtt.
„Ők irányították nagyon okosan és körültekintően a tevékenységünket. Játékosan tanítottak meg sok mindenre. Például, hogy hogyan viselkedjünk a társadalomban, a természetben, az utcán, a járművön stb.
A tíz cserkésztörvény tökéletesen lefedi az egész emberi tevékenységet, tisztességes, becsületes, pontos, fegyelmezett életmódot követel.
De megtanítottak tüzet gyújtani, oltani, tájékozódni, az elsősegély alapjaira, arra, hogy hogyan kell két cserkész összefogja a kezét, hogy a másikat el tudja vinni az ölébe. Ilyen praktikus dolgokat” – mesélte Ajtony Gábor.
Mint mondta, sajnos nagyon rövid ideig lehetett kiscserkész, de így is életre szóló élményeket szerzett a táborozások és a tevékenységek alkalmával. Ám jött a háború, haza kellett jönnie. A kommunizmusban aztán betiltották a cserkészetet. Gabi bácsi szerint a pionírszervezet sok mindent átvett a cserkészettől.
„Természetesen egészen más töltelékkel, mert a cserkészelvek alapja az Isten, haza, ember. A struktúrát vette át, az egyenruhát, a nyakkendőt, a négyszöget, a zászlófelvonást, a tábort stb. Később, amikor 1990-ben újjáalakult a cserkészet Romániában, a szülők részéről volt egyfajta távolságtartás, mert nagyon nagyon benne volt az emberekbe, a tudatuk alatt a pionír szellem, és az azzal kapcsolatos kellemetlen emlékek. Ugyanúgy, mint a falusi embereknél a kollektivizálás, hogy nem akarnak szövetkezni. Ez a régi beidegződéseknek a megcsontosodása, hogy nem tudnak ezektől a rossz emlékektől szabadulni. Volt, aki azt mondta, hogy ez egy fasiszta, félkatonai szervezet. Nem! A félkatonai szervezet a leventék voltak. De ez nem volt az, fegyvert soha nem adtak a kezünkbe” – nyomatékosította.
Új idők jöttek
Amikor a rendszerváltás után 1990-ben többen is összefogtak, hogy újjáalakuljon a romániai magyar cserkészet, Ajtony Gábor is ott volt. „1990 februárjában a gimnázium (ma Márton Áron Főgimnázium) tanári szobájában megalakult a Romániai Magyar Cserkészszövetség Eigel Ernő igazgató elnökletével. Engem is meghívtak oda, mint öregdiákot. Megalakítottuk a szövetséget, amely aztán nagy tortúrának volt kitéve, mert be akarták tiltani. Törvényszéki ügy lett a dologból, Hajdú Gábort kérték fel, hogy képviselje a szövetséget.
„Ez egy hosszas huzavona volt, mert azt mondták, akik támadták, hogy ez egy irredenta, fasiszta szervezet. Később kiderült, hogy a románoknak is volt cserkészszövetségük” – elevenítette fel az öregcserkész. Szintén februárban újjáalakultak a cserkészcsapatok Székelyudvarhelyen és Kolozsváron is. Májusban Szárhegyen pedig megtartották az RMCSSZ alapító közgyűlését és lefektették ennek a szabályzatát, országos elnökséget választottak.
„Más volt a cserkészet akkor és más most. Az idők változnak, a feltételek, a közgondolkodás megváltozott. A cserkészet egy életre nevelő ifjúsági intézmény volt. Szellemileg, fizikailag neveltek az életre. Megtanítottak viselkedni, beszélni, a pontosságra, az igazmondásra. Valláserkölcsi szempontból is és fizikálisan is jót tett az ifjúságnak a cserkészet” – összegzett Ajtony Gábor.
Régi kalandjaim
Kik ezek, hogy ennyi gyereket össze tudtak szedni? – tette fel a kérdést egy ismerősöm, amikor szeptember végén a csíkszeredai központi parkban egy nagy csoport – különböző korosztályú – kipirult arcú gyereket figyeltem, akik önfeledten merültek el a csapatjátékban. Régi kalandok jutottak eszembe, éjszakai túrázások, felderítő akciók, tábortűz melletti éneklések, hideg patakban fürdések, combközépig érő hóban való gyaloglások, pityókástokány-főzések, métázások, számháborúzások.
Az őrsünket, amelynek vezetője voltam, Margarétának hívták, meg kellett tanuljuk felhímezni a nevet az ingünkre, azt, hogy pontosan jelenjünk meg a foglalkozásokon és számtalan, akkor játéknak vett dolgot, amelyeknek aztán a nagybetűs életben bizony gyakran hasznát vettem. Például tudok biztonságosan tüzet gyújtani kiránduláskor, utazáskor csak a legszükségesebbet összepakolni, és a kullancskiszedő tudásomat is volt, hogy be kellett mutassam. Noha azt mondják, hogy akit egyszer felavattak cserkésznek, az élete végéig az marad, ma már nem vagyok aktív cserkész. Nosztalgiával és enyhe irigységgel néztem csíkszeredai 104. Ady Endre Cserkészcsapat toborzóján a jelentkezőket, akiknek még csak most kezdődik a nagy kaland. Azóta már egy táborozáson is túl vannak.
Kicsivel többek lenni
A Csík-körzeti cserkészcsapatok találkoztak és tartottak három napos regös tábort Csíkrákoson, ahol a regös hagyományokat szerették volna megmutatni, és a hagyományos mesterségeket megismertetni a cserkészekkel, kiscserkészjelöltekkel. Itt beszélgettünk néhány vezetővel arról, hogy mit tud ma nyújtani a cserkészet.
„A kilencvenes évek elején ténylegesen nem volt nagyon más, sokan lehetőséget láttak benne, hogy ennek keretében az ifjúsággal foglalkozzanak, egyengessék. Nagyon sok csapat alakult akkor, ennek a lendülete eltartott a kilencvenes évek végéig. Megvolt a lelkesedés, de nem tudtuk, hogyan kéne csinálni. Magyarországról jöttek cserkészek, mutatták meg a mintát. Bele kellett tanuljunk és ki kellett alakítsuk, hogy Erdélyben mi a sajátosságunk, ami az itteni nevelő munkát elő tudja segíteni.
A legfontosabb, hogy ez egy példa és egy szolgálat. Jelenleg – főleg városon – a cserkészet más tevékenységekkel is versenybe kell szálljon.
Nehezebb megszólítani a fiatalokat és ez érződik a csapatoknál is. Amit mi kínálunk a cserkészpedagógiában, az egy hosszú távú elköteleződést jelent. A munkát képzett vezetők irányításával végezzük, akik hosszú éveken keresztül készülnek fel erre” – magyarázta Borka Botond, a 104-es Ady Endre Cserkészcsapat vezetője, a Csík-körzeti csapatok ügyvezetője, aki 1998-ban csatlakozott a mozgalomhoz.
Szőcs Szilveszter, a madéfalvi 134-es Tamás András Cserkészcsapatnak a vezetője és a Csík-körzet vezetője 2002-ben ismerkedett meg a mozgalommal. Úgy véli, akkor teljesen más volt a cserkészet, mint ma, ami nem változott, az a Bi-Pi által is hangsúlyozott: Isten, haza, embertárs. „Amikor felvesszük a cserkészinget, a cserkésznyakkendőt feltesszük, egy kicsivel többek kell legyünk. Megvan a célunk, hogy emberebb emberek, magyarabb magyarok kell legyünk mi, cserkészek.
Orvosnak, pedagógusnak, szakmunkásnak a gyermeke itt mind egyforma” – fogalmazott. Szerinte az a jó a cserkészetben, hogy nincs megkülönböztetés. „Lehet, hogy rosszul hangzik több helyen is, hogy egyenruha, mert hozza a régi rendszerből, hogy egyenruhában jártunk iskolába, de nem ez a lényeg. Nem azt idézzük, hanem hogy mindenki egyenlő. A cserkésztörvényekben is benne van: a cserkész minden cserkészt testvérének tekint” – hangsúlyozta.
Az úgynevezett középcsíki falvak csapatainak kialakulásában Fodor Csaba személye meghatározó volt. „Annak idején, amikor itt elindult Rákoson a cserkészkedés, nem is volt toborzás. Csaba bácsi megemlítette a szülőknek, ők pedig küldték, hogy menjünk, mert ez egy jó lehetőség számunkra, hogy ki tudjunk törni a mindennapokból, hogy ne csak iskolába járjunk, vagy nyáron ne csak takarni menjünk. Akkoriban nem volt anyagi lehetőségünk kirándulni az országba, vagy akár külföldön. Nyaranta mindig azt vártuk, hogy mikor lesz cserkésztábor, az volt nekünk a legnagyobb élmény” emlékezett Fodor Eszter, a csíkrákosi Csíkrákosi Zöld Péter cserkészcsapat segédvezetője.
Szerinte vidéken talán még mindig több motivációt éreznek a gyerekek arra, hogy bekapcsolódjanak a cserkészéletbe, mert a szülők nem érnek rá, hogy foglalkoztassák őket.
„Mi az idén úgy toboroztunk, hogy kerettörténetként egy népmesét választottunk. Meg kell találni a módját annak, amivel rá lehet vezetni arra a gyerekeket, hogy induljanak el ezen az úton és hogy a cserkészet jó dolog” – vélte a cserkészlány. Mindhárman úgy gondolják, hogy noha változnak az idők, és egyre több intelligens kütyü vesz körül, de az az alapvető igényük a gyerekeknek, hogy játszanak, megmaradt.
A cserkészvezetők hangsúlyozták: a cserkészet egy életre szóló kaland, amely minden cserkésznek alakítja a sorsát. „A cserkész egy munkaközösségben is cserkészként tud dolgozni. Az őrsi foglalkozásokon kialakul egy csapat, tudják, hogy ők összetartoznak.
„Biztos vagyok abban, hogy amikor egy cserkész elkerül egy munkahelyre, akkor tud kommunikálni az emberekkel, tud csapatban dolgozni.
A cserkészetben mind csapatban dolgozunk, mindenkinek megvan a feladata, hogy mit kell csináljon. Önállóságra, pontosságra, rendre nevel. A mai világban az egyik legfontosabb dolog a pontosság, amikor rohanunk ide-oda, nem érjük utol magunkat, hogy az időnket osszuk be és másnak az idejét ne raboljuk. És ha tudom, hogy az életem egyenesben van, tudom, hogy mikor mi következik egymás után, teljesen másképp lehet reagálni a kihívásokra” – mutatott rá Szőcs Szilveszter.
Csíkban tíz csapat működik, körülbelül háromszáz cserkészt foglalkoztatva, Erdélyben kilenc körzet van, több mint hatvan csapattal, mintegy 2500 aktív cserkésszel. És ezek az emberek mind azon dolgoznak, amit Bi-Pi utolsó levelében ajánlott: igyekeznek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban maguk mögött hagyni, mint ahogy találták. Péter Beáta / liget.ro



lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék