udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 49 találat lapozás: 1-30 | 31-49

Névmutató: Szabó Ilona

1993. április 29.

Désen a ferencrendi kolostor visszaadását az 1989-es események után a kisváros mintegy kétezer fős katolikus közössége tüntetésen követelte. Ily módon visszakaptak az épületből öt szobát és a raktárnak használt helyiség egy részét. Ez utóbbi kultúrterem lesz, illetve ifjúsági klubként fog működni. Ferencz Béla Ervin ferences rendfőnök elmondta, hogy szükség lenn az épület egészére. Esőfokon megnyerték a pert, azonban Kolozsváron a per egyelőre elveszett. Az egyházközség fellebbezett. /Péterszabó Ilona: Mégis kié lehet egy kolostor? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

1994. április 15.

Arad megye népszámlálási adatai a magyarság csökkenését mutatják, az előző népszámláláshoz viszonyítva 17,8 %-kal kevesebben vannak. Arad megye 487 ezer lakosából 60,9 ezer magyar. Tömbben él a magyarság Kisiratoson, Majláton, Kisperegen, Zerinden, Ágyán, Simonyifalván, Feketegyarmaton, Szentpálon, Nagyvarjason, Bélzerinden és Kisvarjason, de ezeken a településeken is csökkent a magyar nemzetiségűek lélekszáma. Számbeli fölényben van még a magyarság Nagyiratoson, Újzimándon, Fazekasvarsándon, Zimándközön, Szapárligeten, Vadászon és Dezsőházán. Arad város lakóinak 15,6 %-a magyar /29 759 fő/, a városban 27 838 római katolikus, 9460 református és 141 unitárius él. Pécska község a hetvenes években még magyar többségű volt, 1992-ben azonban már csak 4577 magyar élt 5974 román mellett. Számottevő a magyarság lélekszáma még Kőröskisjenőn, Borosjenőn, Pankotán, Lippán, Gyorokon és Vingán. /Péterszabó Ilona: A népszámlálás tükrében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

1995. március 25.

Lehetetlen vállalkozás az egyház számára bármilyen régi tulajdonának visszaperlése. Ezt mutatja be Péterszabó Ilona a dési ferences templom melletti, az egyház tulajdonában levő két ingatlanon keresztül. Évek óta pereskednek, de semmit sem értek el. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

1998. január 8.

A Wieser Tibor Alap létrehozója, dr. Wieser Györgyi anyagi támogatásával olyan aradi riportkönyv jelent meg, amelyre hatvan éve nem volt precedens. Puskel Péter újságíró három évtized alatt született írásaiból válogatott, hogy bemutassa Arad városát Arad marad címmel. /Péterszabó Ilona: Új könyv Aradról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

1999. március 6.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete márc. 6-án Kisiratoson tartotta IV. országos küldöttgyűlését. Több mint száz résztvevő hallgatta meg az elnökség és a megyei szervezetek beszámolóit, továbbá a Gazda Kft. és fiókegységeinek összefoglalóit. Az RMGE 1990-1994 között főképpen a gazdakörök szervezésével foglalkozott, ekkor alakult meg a gazdakörök 90 %-a. Jelenleg 174 bejegyzett gazdakör van. Az RMGE igyekezett elismertetni tevékenységét, így a Munkaügyi Minisztériumnál az ezüstkalászos tanfolyamokat, hiszen a helyi munkakamarák minden átképzési tanfolyamot támogatnak. Az RMGE támogatja az erdélyi falusi turizmust is. Az RMGE elnöke, dr. Csávossy György egészségi állapota miatt, valamint mert egy tudományos munkán dolgozik, lemondott elnöki funkciójáról. A küldöttgyűlés Sebestyén Csabát, az eddigi ügyvezető alelnököt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Dr. Csávossy György elnöki funkcióját meghagyták, de Sebestyén Csaba megbízott elnökként megkapta a teljes elnöki jogkört. /Péterszabó Ilona: Kisiratos volt a házigazdája az RMGE IV. országos küldöttgyűlésének. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

1999. május 18.

Április közepén rendezték meg Aradon a Művelődési Minisztérium és a megyei tanács szervezésében a Kisebbségek integrálódás és identitás között című nemzetközi szimpóziumot. Az eseményen részt vett Carol König, a Művelődési Minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője. Tájékoztatása szerint a minisztérium külön programot állított össze Pro Etnicultura címszóval, amely a romániai nemzeti kisebbségek nyelvét, kultúráját, hagyományait hivatott támogatni. Míg 1996-ban a kisebbségi főosztály kb. 170 millió lejt kapott e célra, 1997-ben ezen összeg már 500 millióra emelkedett, tavaly pedig 1,3 milliárd lejjel rendelkeztek. E pénzből finanszírozni tudták a különböző népszokások megőrzését célzó rendezvényeket, a kisebbségi színházakat, a történelemkutatást, a személyiségek előtt tisztelgő megemlékezéseket. 1998-ban a romániai magyarság által szervezett több mint harminc kulturális rendezvényhez biztosítottak anyagi hátteret. 1999-ben azonban a kért kétmilliárd helyett csak 200 millió lejt kaptak, ami a növekvő infláció miatt igen kevésre lesz elegendő. Egyetlen reménye a főosztálynak, hogy ősszel a pótköltségvetésből még kapnak majd valami pénzmagot. /Péterszabó Ilona: Idén jóval kevesebb jut kisebbségi kultúrára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

1999. október 5.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök okt. 5-én este Aradra érkezett, ahol részt vett a Szabadság emlékmű új helyre szállításának alkalmából rendezett megemlékezésen. A magyar kormányfőt és küldöttségét csak Arad megye prefektusa és alprefektusa fogadta. Az eredeti tervek szerint a román és a magyar kormányfőnek együtt kellett volna részt vennie az emlékpark alapkőletételénél. Radu Vasile kormányfő azonban egyéb elfoglaltságra hivatkozva Valeriu Stoica igazságügy-minisztert bízta meg képviseletével, a magyar fél is követte a diplomácia szabályait, és úgy döntött, hogy az október 6-i ünnepségen a magyar kormányt Dávid Ibolya igazságügy-miniszter képviselje. A miniszter asszony Aradra érkezésekor vált ismertté, hogy a román kormányt - a néhány órával korábban elhangzott hivatalos bejelentés ellenére - nem Valeriu Stoica miniszter, hanem csak Arad megye prefektusa és alprefektusa képviseli. Dávid Ibolya az MTI-nek nyilatkozva elmondta: "Felemásra fog sikerülni az ünnepség, mert most magyarok fognak ünnepelni Aradon egy olyan forradalmat, amely nemcsak az övék volt, hanem Európáé is. De arra büszke vagyok, hogy a Szabadság-emlékmű darabjai kikerültek "fogságukból", és a román kormány kijelölte az emlékpark helyét." Az ünnepség alkalmával az aradi szakszervezetek művelődési házában a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata Varga Gábor Tábornokok című történelmi játékát adta elő. Ezúttal köszöntötték a 13 aradi vértanú jelen levő 27 leszármazottját is. A zsúfolásig megtelt terem hosszú percekig tartó tapssal fogadta a magyar kormányfőt. Dávid Ibolya felszólalásában hangsúlyozta, hogy a népek elnyomása elleni közös fellépésre kellene emlékezni. Az előadásra megérkezett Katona Kálmán magyar közlekedésügyi miniszter is, a tervezett emléktúrának megfelelően - kerékpáron. Orbán Viktor még este visszautazott Budapestre. /Makkay József: Kié 1848-1849? Orbán Viktor az aradi megemlékezésen A román kormányt csak prefektusi szinten képviselik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./ Az előadás kezdete előtt Dávid Ibolya miniszter asszony beszédet intézett az egybegyűltekhez, kérte, segítsék a minorita rendet a Szabadságemlékmű őrzésében és restaurálásában, sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a román miniszterelnök és igazságügyi miniszter nem jöttek el Aradra. Az előadás után Orbán Viktor három percig állt a sajtó rendelkezésére. Arra a kérdésre, hogy van-e politikai hátere a román vezetők távolmaradásának, azt válaszolta, hogy bizonyára van, hiszen maga az esemény is politikai töltetű. "A román miniszterelnök bizonyára nem akar nyilvánosan szembekerülni egy olyan fontos város helyi tanácsának akaratával, mint Arad" - kommentálta kollégája távolmaradását Orbán Viktor. Szerinte az Aradon zajló események előremutatóak és jó reményeink vannak arra, hogy a magyarok és a románok előbb-utóbb együtt is fognak ünnepelni. /(Péterszabó Ilona): Ilyen előadás még nem volt Aradon! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

1999. október 14.

Okt. 9-én rendezték meg Fazekasvarsándon az Arad megyei magyar óvónők és tanítók pedagógiai körének találkozóját, a téma éppen a népi hagyományok megőrzése volt. - Fazekasvarsándon már húsz éve nincs magyar tagozat V-VIII-ban. /Péterszabó Ilona: A pedagógusokat kulcsos kaláccsal várták. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

1999. november 29.

Az RMDSZ Arad megyei szervezete a nov. 27-én szervezett megyei küldöttgyűlését a választási kampány hivatalos megnyitójának szánta. Cziszter Kálmán megyei elnök hasznosnak minősítette az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, mert szerinte nélküle nem születhetett volna meg sem a tanügyi törvény, sem a helyi közigazgatási törvény. Arad megyében tíz településen a magyarság részaránya 50% fölött van. Aradon csak 15%-os a magyarság száma, ennek ellenére polgármester-jelöltet fognak állítani és a következő településeken is: Nagyzerind (91%), Nagypereg (50%), Nagyiratos (52%), Pécska (36%), Zimándújfalu (46%), Fazekasvarsánd (35%), Sofronya (41%), Tőzmiske (45%), és Nagyszintye (40%). Olyan településeken, mint Vinga (28%), Kisjenő (23%), Kürtös (21%), Gyorok (19%) alpolgármester- jelölteket állítanak. Tokay György képviselő szerint fontos a magyarságnak azt a 42%-át is mozgósítani, amely az elmúlt választásokon távolmaradt az urnáktól. /Péterszabó Ilona: Az Arad megyei RMDSZ is választási kampányban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2000. január 12.

Az Új Kézfogás Közalapítvány 1999 októberében nyilvános konferencián hirdette meg a megújított pályázati rendszer támogatási formáit. Az eseményen részt vett Hosszú Zoltán, az aradi Vállalkozásfejlesztési Központ (CEDIMMAR) elnöke is. Az UKK Iroda és a Kuratórium január 19-én induló, nyolc állomásból álló erdélyi előadássorozatot tervez. Hosszú Zoltán ismertette az UKK új stratégiai programját és a támogatási formákat. Az 1992-ben alapított Kézfogás Alapítvány célja a határon túl élő magyar közösségnek és a szórványmagyarság gazdasági helyzetének javítása volt. Az alapítványt 1995-ben átszervezték, és mint Új Kézfogás Közalapítvány, 1995-1998 között a több mint 1 milliárd Ft-os költségvetési támogatásból több száz benyújtott gazdasági jellegű programot finanszírozott vagy támogatott a környező országok magyarok által is lakott vidékein. A támogatások több mind felét Romániából benyújtott pályázatoknak ítélték. 1999 tavaszán újból átszervezték az UKK-t, a 16 fős kuratóriumot 7 főre csökkentették, elnöknek Hernádi Zsoltot nevezték ki. Az elmúlt esztendőre 302 millió Ft költségvetési támogatást biztosítottak és kidolgoztak egy korszerű, EU-konform támogatási koncepciót. Az új stratégiai elképzelések célja korszerű ismeretekkel rendelkező határon túli magyar vállalkozói középosztály létrejöttének segítése, a határon túli magyar kis- és közepes vállalkozások működési feltételeinek javítása, a határon túli magyar vállalkozások versenyképességének növelése, az adott ország és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése, a tudás- és technológia-transzfer támogatása, a járulékos források bevonásának elősegítése. Az UKK támogatási formái között szerepel a kamattámogatás. Ha a bankhitelt elsődleges privatizáció céljára igényelték, akkor a kamattámogatás 100%-os is lehet. - Támogatást nyújtanak határon átnyúló közös rendezvények, információs cserék, oktatás, információs bázisok létesítése céljából. A juttatandó hitelösszeg alsó határa 1000 USD, felső határa 4000 USD és nem haladhatja meg a projekt összvolumenének 70%-át. Felhasználható gépek, felszerelések, eszközök vásárlására, illetve más beruházásokra. /Péterszabó Ilona: Erdélyi körúton az Új Kézfogás Közalapítvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

2000. február 12.

Az RMDSZ Arad megyei szervezetének vezetősége annak idején eljárást kezdeményezett mindazok ellen, akik csúfosan megzavarták az 1999. október 6-i emlékünnepséget a vértanúk obeliszkjénél. A napokban kezdődtek el az ügyészségi vizsgálatok ez ügyben. A tavaly őszi aradi események megzavaróit csendháborításért, szeméremsértésért és sírhelygyalázásért jelentették fel a rendezők. Az első 30 gyanúsítottat február 9-én idézték be kihallgatásra a törvényszékre. A rendőrségi vizsgálatokon valamennyi gyanúsított ártatlannak vallotta magát, s azt állítják, hazafiságból énekeltek. Hogy a román trikolór védelme egyet jelent a legordinárébb szavakkal illetni a magyar igazságügyi miniszter asszonyt, vagy torokszakadtából kiabálni, hogy ki a magyarokkal az országból, a lelkük rajta, csakhogy Péterszabó Ilona egyike volt a megfélemlített és meggyalázott embereknek, s mint magyar nemzetiségű román állampolgár, s mint újságíró is követeli a vétkesek kilétének feltárását, illetve példás megbüntetésüket. /(Péterszabó Ilona): Ügyészségen az október 6-i rendbontók ügycsomója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

2000. augusztus 18.

Valamikor 3000 lelket számláló település volt az Arad megyei Simonyifalva, mára alig 800-900-an maradtak. A magyarlakta településen a kertészkedés jobban hoz a konyhára, a simonyifalvi fűszerpaprika országszerte híres. A kultúrélet szíve-lelke Szivós Imre volt kultúrigazgató, aki már nyugdíjas. Aug. 12-13-án tartották a falutalálkozót, 70-80 külföldön élő haza is jött erre az alkalomra. Ökumenikus istentisztelet után a jelenlévők meglátogatták az iskolát, kimentek a temetőbe, majd megtekintették a simonyifalvi Brittich Erzsébet festmény - és grafikakiállítását. A kultúrműsorban fellépett a helybeli Leveles, az asszonykórus. A falutalálkozó alkalmából végre kétnyelvű tábla is került a helység bejáratához. /Péterszabó Ilona: Jól sikerült a falunap Simonyifalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

2000. szeptember 13.

Augusztus végén nyolc általános és középiskolás nagygalambfalvi diák egyhetes művésztáborban vett részt a magyarországi Velencén. A faluból származó képzőművész, Sütő Petre Rozália hívta meg őket. A táborozók a művésznő irányítása mellett próbálgatták tehetségüket. A tíz éve Martonvásáron lakó Sütő Petre Rozália irányította munkájukat. Freskáné Szabó Ilona martonvásári üzletasszony fedezte. önzetlenül a nagygalambfalvi gyermekek nyaralásának, utazásának összes költségét. /Sándor Irén, Nagygalambfalva: Művésztáborban a nagygalambfalvi diákok. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./

2001. március 20.

Márc. 15-én mintegy 200-250 résztvevő jelenlétében igen visszafogott hangulatban zajlott a vesztőhelyi koszorúzás Aradon. A rendszerváltás óta először rögzítették videószalagra hivatalosan és feltűnően a csendőrség egyenruhás operatőrei az egész ceremóniát. A megemlékezés a román és a magyar himnuszok meghallgatásával kezdődött, a szervezők végig igyekeztek biztosítani a kétnyelvűséget, csak a Tokay György képviselő által mondott rövidített román beszéd miatt húzták fel kissé az orrukat a román újságíró kollégák s nemtetszésüknek természetesen hangot is adtak a másnapi lapokban. Florin Remetan aradi alprefektus felolvasta Adrian Nastase román miniszterelnök üzenetét, Sipos Ilona kolozsvári konzul pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök Kárpát-medencei magyarsághoz intézett gondolatait tolmácsolta. Tokay György RMDSZ-es képviselő beszélt, Dinnyés József magyarországi előadóművész rövid fellépése után elhangzott a Miatyánk magyarul és románul, majd következett a koszorúzás. A vesztőhelyi ünnepség után a részvevők zöme a Minorita-rendház udvarán felállított Szabadság-szoborhoz zarándokolt, ahol Bognár Levente alpogármester mondott rövid beszédet. Este a Minorita palota nagytermében zenés-irodalmi összeállítással zárult az aradi megemlékezés. /(Péterszabó Ilona): Vesztőhelyi koszorúzás - visszafogott hangulatban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

2001. június 30.

Az arad-gáji református gyülekezet 1951-ben vált le a belvárosiról, és első lelkésze Csiha Kálmán volt. Az imaház szűknek bizonyult, felvetődött a templomépítés szükségessége, amellyel elsőként Bodor László lelkész próbálkozott, aki 1972-ben kérvényezte a 40-60 férőhelyes galgói templom Gájba telepítését. A Szilágy megyei településen ugyanis egy főre csökkent az ottani gyülekezet, így templomukat lebontásra kárhoztatta az akkori hatalom. A gájiak önkéntes munkával le is bontották azt, majd Aradra szállították az így nyert építőanyagokat, ám az engedélyt az építkezésre már nem kapták meg. Czégé Imre, a jelenlegi tiszteletes 1992-ben került Gájba, azonnal nekilátott a templomépítésnek. Az alapkövet ünnepélyes keretek között 1992. július 12-én helyezték el Tőkés László királyhágómelléki református püspök, valamint Mózes Árpád evangélikus püspök jelenlétében. Az építkezési engedély jóváhagyása ezúttal is akadályokba ütközött. Az évekig tartó huzavona miatt a pénz időközben értékét veszítette. Mára végre áll a 400 férőhelyes, modern vonalú, karzattal, mellékhelyiségekkel, irodákkal ellátott templom. Még nem készült el teljesen a templom, a tiszteletes újabb pénz- és erőforrások után kutat. /Péterszabó Ilona: Félévszázados álom a gájiak temploma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

2001. szeptember 17.

Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport szűkös társbérletben élt a román Henri Coanda Kőolajipari Líceummal s hiába volt minden tiltakozás - kezdve Tokay György parlamenti képviselő éhségsztrájkjával -, beadvány, több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy megszülessen a kényszermegoldás: a kőolajipari középiskola diákjai átköltöznek az 1-es Általános Iskola épületébe, az ottani magyar tagozat pedig a Csikybe jön, hogy végre legyen egy önálló magyar tanintézménye Arad magyarságának. A szülők egy része nem örül annak, hogy a szintén magyarok által épített egykori Zárdából önszántából távozott a magyarság. A nyár a költözéssel, az épület javításával, takarításával telt el, a volt társbérlők ugyanis valóságos csatateret hagytak maguk után, s szinte minden mozdíthatót elvittek, többek között a villanykapcsolókat is kitépték a falakból. Az önálló magyar iskola udvarán 810 I-XII. osztályos tanuló gyűlt össze. A tanévnyitón megjelent Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Nagy F. István oktatási ügyvezető alelnök, Tokay György parlamenti képviselő, Mózes Árpád evangélikus püspök, és Csergő Ervin minorita atya is, továbbá Bognár Levente alpolgármester. Éder Ottó iskolaigazgató megnyitója után Markó Béla elnök méltatta az aradiak okos politikáját, fáradhatatlan küzdelmét és kitartását. Tokay György képviselő elsősorban a 29 elsős kisdiákhoz szólt, majd román nyelven köszönte meg a románok segítségét. Pavel Sarbu főtanfelügyelő örömét fejezte ki az önálló magyar iskola létrejötte alkalmából. Mózes Árpád evangélikus püspök 30 millió lejt ajánlott fel az építkezési munkálatok befejezésére. /(Péterszabó Ilona): Aradi magyar iskolaavató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

2002. április 9.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság immár negyedik alkalommal szervezte meg a Bányászati-Kohászati-Földtani Konferenciát. Az eseményre ápr. 5?7. között került sor Menyházán, a Park Szállóban. A közel százfőnyi résztvevő között nagyszámú egyetemi hallgató is jelen volt határainkon innen és túlról. Három szekcióban ? kohászat, bányászat és földtan ? tartottak előadásokat. Vasárnap a szakmai kirándulások napja volt. Az Ambrus Zoltán, Varga Béla és Wanek Ferenc vezette tudományos szervezőbizottság és a fiatal kisegítőgárda alapos munkát végzett. /Péterszabó Ilona: Mente et maleo. Tudományos konferencia Menyházán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

2002. december 17.

Dec. 23-án bemutatják Aradon az 56 után 57-en a temesvári perben c. könyvet. Péterszabó Ilona munkája egy 1958-ban, Romániában lezajlott politikai perről, elítéltjeiről, arról az "államrend elleni összeesküvésről" szól, amelyet a fővádlott, Szoboszlay Aladár egykori pécskai plébánosról az utóbbi esztendőkben Szoboszlay-perként emlegettek. Ennek kapcsán (az 1956-os magyarországi forradalom elfojtását követően) több száz (!) embert tartóztattak le, a Temesváron megrendezett monstre-perben az ország különböző vidékeiről származó 57 vádlottat állítottak bíróság elé, közülük tízet halálra ítéltek és (valószínűleg 1958 szeptemberében, Aradon) kivégeztek, többeket életfogytiglani, illetve sokévi börtönre ítéltek. Aradi szerző, Péterszabó Ilona kutatta fel a hozzáférhető periratokat, szólaltatta meg a még élő vádlottakat, hozzátartozókat, és felhasználva a sajtóban az utóbbi években az ügy kapcsán megjelent írásokat is, több mint 300 oldalas dokumentum-összeállítást adott közre. /Könyvbemutató a Jelen Házban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./ Megdöbbentő a párhuzam 1849, 1958 és 1989 aradi eseményei között - állította Péterszabó Ilona aradi újságíró könyvének / 56 után 57-en a temesvári perben/ bemutatóján. Dokumentumriportot írt a Szoboszlay Aladár-perről. A könyvet Jámbor Gyula újságíró ismertette, párhuzamot vonva a fasizmus és a kommunista diktatúra legsötétebb időszakai között. /(puskel): Könyvbemutató a Jelen Házban. A múlt ismerete nélkül nincs tiszta jelen. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./

2003. július 9.

Székelyudvarhelyen érettségi találkozóra jött el dr. Sass Huba főiskolai docens, csillagász, Komoróczy György /Székelyudvarhely/ nyelvész gyermekkori barátja. Mindkettőjüket kitelepítették, deportálták, Sass Hubát 1959-ben, Komoróczyt 1949-ben; mindkettőjük édesapja 54 éves korában meghalt. Dr. Sass Huba az 1956-os forradalom ürügyén hazaárulással vádolt, majd kivégzett érmihályfalvi református lelkipásztor, néhai Sass Kálmán legkisebb fia. Sokan összetévesztik az érmihályfalvi 56-osok perét a szintén 56-os Szoboszlay-perrel. Ma már van ennek a kérdésnek megbízható irodalma. Elég, Balaskó Vilmos, Péterszabó Ilona és Tófalvi Zoltán kutatásaira, könyveire gondolni. Balaskó Vilmos cellatársa volt Sass Kálmánnak. Az ő könyvében található az egyetlen hiteles dokumentum másolata Sass Kálmán kivégzéséről (Élet a föld alatt, Nagyvárad, 2002; kiadja a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Sajtóosztálya). A kivégzés dátuma: 1958. december 2. Sass Kálmánt az úgynevezett érmihályfalvi csoport perében ítélték halálra, mint a csoport vezetőjét, a Szoboszlay-perben egy másik, bánsági csoportot ítéltek el. Az előbbit Nagyváradon, utóbbit Temesváron szinte azonos külsőségek mellett. És mindkét csoportnak egyforma bűne volt: az, hogy tagjai magyarok voltak. Semmi más. Az igazságszolgáltatás és annak végrehajtói elé egy célt tűzött ki a kommunista párt: minden olyan embert, aki az erdélyi magyarságot valamilyen formában össze tudja fogni, önazonosságtudatát ébren tudja tartani, el kell tüntetni, meg kell semmisíteni fizikailag.Sass Kálmánt 1957 februárjában letartóztatták le. A családja soha nem kapott értesítést arról, hogy hová vitték és mi történt vele. Sass Kálmán családját kitelepítették, csak 1964-ben jöhettek el a kényszerlakhelyről, a Baraganból. Sass Kálmán egyik gyermekét, Bélát szintén elítélték három év börtönre, agyba-főbe verték, megjárta Jilava, a Braila környéki hírhedt Duna-szigetének poklait. Dr. Sass Huba hangsúlyozta, hogy a mai napig tapasztalhatják a hátrányos megkülönböztetésnek bizonyos jeleit, ugyanis Romániában még nem volt igazi rendszerváltozás. Sok régi magas beosztású vezető ma is vezető. Ma is él a döntéshozók egy részében a gyűlölet például a volt történelmi osztály, a volt gazdagok, sőt az értelmiségi elit iránt is. A család például még nem kaptunk vissza semmit az elkobzott vagyonból, Sass Kálmán nincs rehabilitálva jogi értelemben. /Komoróczy György: A véndiák a küszöbről még egyszer visszanéz... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./

2003. július 10.

A közvélemény még most sem igazán tudja, hogy az 1956-os magyarországi forradalomnak erdélyi mártírjai és áldozatai is vannak. Az 56-os magyarországi forradalommal kapcsolatos egyik legnagyobb romániai koncepciós per színhelye Temesvár volt. Ebben az ügyben 380-420 embert tartóztattak le rendszerellenes fegyveres szervezkedés vádjával, közülük 57-et elítéltek, a lehető legsúlyosabb büntetést szabva ki rájuk: tíz embert kivégeztek, a többiek több mint 1300 börtönévet kaptak. A Szoboszlay nevével fémjelzett kirakatper történelmi értékelése még várat magára, de egyre több írás, könyv, emlékhely jelzi, hogy az utókor végre helyére akarja tenni ezeket a dolgokat is. Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában az 1956-os erdélyi áldozatok emlékére 1999-ben elkészült az első emlékmű: Fresch Ottó Anya és gyermeke c. alkotásának hátoldalára került az Erdélyben kivégzettek vagy a börtönben elhunytak neve. Az emlékművön 23 név szerepel, közülük 13 a Szoboszlay-per vádlottja. Az erdélyi születésű Erdélyi Zoltán sírköves készítette alkotás felavatására 2003. június 16-án, Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzése évfordulóján került sor. Magyarországon tehát már van emlékhelye az 1956-os erdélyi áldozatoknak, illendő lenne valahol Arad vagy Temes megyében is hasonló emléket állítani. Magánszemélyek részéről kezdeményezés is született erre: az első adományozók egy leendő emlékhelyre Stelcz Gyula, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának gondnoka, Szoboszlay Alexandra (Szoboszlay Aladár húga) és Péterszabó Ilona, az 56 után 57-en a temesvári perben c. könyv szerzője. /Az 1956-os áldozatok emlékének megörökítésére. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./


lapozás: 1-30 | 31-49




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék