udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 15 találat lapozás: 1-15

Névmutató: Szakáts István

2001. november 30.

Felhívás Csíkszereda polgáraihoz címmel december elsejével kapcsolatban az aláírók megállapították: ami az egyiknek ünnep, az a másiknak gyász megállapították: ami az egyiknek ünnep, az a másiknak gyász. Erről senki sem tehet. Mi sem, hogy a velünk együtt élő román nemzet ünnepe számunkra nemzeti gyásznapjaink egyike. Csíkszeredában a román kormány, a prefektúra december elsejére harsány örömünnepet szervez: katonai parádét, népgyűlést, ortodox kulturális központ avatását, fáklyásmenetet. A város lakosságának nagy része magyar nemzetiségű, s számukra nem jár lelkesedéssel e nap. Helytelen a túlzott ünneplés a mai feszültségektől sem mentes politikai környezetben - elegendő a státustörvényre, a Har-Kov jelentésre vagy az ortodox egyház székelyföldi terjeszkedésére gondolni. "December elseje számunkra a be nem váltott székelyföldi ígéreteket, a nyolcvan év óta is hiányzó és meg nem valósult autonómiát jelenti. Éppen ezért a december elsejei ünnepségektől való távolmaradás mindannyiunk egyéni joga. Részvételre sem egyének, sem intézmények vagy iskolák nem kötelezhetők. A fentiek szellemében kérjük csíkszeredai magyar polgártársainkat: maradjanak távol a december elsejei állami ünnepségektől. Azok pedig, akik a nyilvánosság elé kényszerülnek, érzelmeiket vállalva gyászszalagot viseljenek" - áll a Sógor Csaba szenátor, dr. Csedő Csaba István polgármester, Erdei István, Papp Előd alpolgármesterek, Borbély Ernő, dr. Papp Kincses Emese megyei önkormányzati képviselők, Bartalis Csongor, Benkő Sándor, Becze Zoltán, dr. Bokor Márton, dr. Bíró Dénes, Csucsi A. Róbert, dr. Szabó Soós Klára, Szakáts István, Szikszai László, Szondy Zoltán, Szőke Domokos, Vígh Ádám városi önkormányzati képviselők, Hajdú Áron városi RMDSZ-elnök, illetve a Tamás József római katolikus segédpüspök, Boros Károly főesperes, Gergely István esperes, Gergely Géza esperes, Hegyi István református lelkész által aláírt dokumentumban. /Felhívás Csíkszereda polgáraihoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./ Az RMDSZ nem ért egyet csíkszeredai közéleti személyiségek által, "Románia Nemzeti Ünnepével kapcsolatosan közzétett felhívásával. Az említett felhívás a békés együttélés és kölcsönös tisztelet elvének, az RMDSZ programjának, alapelveinek mond ellent." Az RMDSZ "tiszteli Románia Nemzeti Ünnepét", és elvárja, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozatot valóra váltsák. Az RMDSZ nyilatkozatát Takács Csaba az RMDSZ Ügyvezető Elnöke adta ki. /Nyilatkozat. = RMDSZ Tájékoztató, nov. 30. 2094. sz./

2002. december 11.

Székelyudvarhelyen a szombatfalvi református egyházközség lelkésze, Hegyi Sándor minden év decemberében megszervezi a Csereháti Napot, arra emlékezve, hogy 1997. dec. 9-én hatalmi erőfitogtatással, csendőrök és páncélkocsik segítségével a városban, Csereháton félkész állapotban lévő épületet elfoglalták a görög katolikus apácák. - A csereháti iskola kérdése csak akkor fog megoldódni véglegesen, amikor az egész Székelyföld ügye rendeződött, amikor e területnek regionális parlamentje, kormánya lesz, svájci és dél-tiroli minta szerint - mondta egyebek között Szász Jenő polgármester az épület erőszakos elfoglalásának ötödik évfordulóján tartott istentisztelet utáni megemlékezésen. - Az az igazi zsidó, akinek fáj Auschwitz, az az igazi magyar, akinek fáj Trianon, az az igazi uvdarhelyi, akinek fáj a Cserehát - mondta Szakáts István Péter tanár, író. Kincses Előd ügyvéd a csereháti pereskedésekről számolt be, amelyek még nem értek véget. Hegyi Sándor kemény szavakkal bírálta az RMDSZ-t, mert "koalíciós párt lett" és a parlamenti képviselőket is, mert semmit sem tesznek, hogy kedvezően rendeződjön a csereháti iskola ügye, ahová most szép csendben az ország messzi tájairól gyermekeket telepítenek. Szász Jenő polgármester egyebek között elmondta: nem szűnt meg az esélye annak, hogy a helyi önkormányzat visszavásárolja az épületet, ha az új magyar kormány tiszteletben tartaná az Orbán-kormány ígéretét. Ez ügyben a közelmúltban levelet írt mind a négy parlamenti párt vezetőinek, Medgyessy Péter kormányfőnek és Mádl Ferenc köztársasági elnöknek is. "Árulók a határon innen és túl is vannak, s politikai cinizmus az, ahogyan a magyar miniszterelnök az RMDSZ-es csúcsvezetőséggel együtt ünnepelte december elsejét a román miniszterelnökkel" - mondta Szász Jenő. A baróti Márton György hazaárulónak nevezte Medgyessy Pétert, "akit olyan RMDSZ-esek vesznek körül, akik Elena Ceausescu vízhordói voltak". A részvevők többsége a rendezvény végén aláírta a Hegyi Sándor által felolvasott felhívást, amelyben tisztségükből való lemondásra szólították fel Borbáth István és Ladányi László helyi tanácsosokat. /Fülöp D. Dénes: Öt év alatt sem oldódott meg a csereháti ügy. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 11./

2011. január 21.

Flashmobbal „avatták fel” a Mátyás-szobrot
Képletesen felavatta Kolozsváron a felújított Mátyás szobrot néhány tucat fiatal csütörtök délután a Szakáts István, az Alt Art alapítvány elnöke által kezdeményezett – angolszász nyelvterületen flashmobnak nevezett – villámcsődületen. A Főtéren összegyűltek a forgatókönyvnek megfelelően 16:58-kor arccal a szobor felé egy-egy vászondarabot tartottak maguk elé, majd 3 perc múlva elengedték a vásznakat és egy percen át tapsolták Fadrusz János alkotását. A helyszínen megjelent László Attila Kolozsvár alpolgármestere is, aki gratulált az akcióhoz a kezdeményezőknek.
kolozsvári elöljáró az újságíróknak elmondta, ha rajta múlik, már december 25-én meglett volna az avató ünnepség. Szakáts István, a villámcsődület kezdeményezője úgy nyilatkozott, megelégelte a szobor átadása körüli huzavonát, a szoborcsoport nem csak a politikusoké, hanem a civil társadalomé is. A hivatalos szoboravatásról továbbra sem tudtak megegyezni az illetékes politikusok.
Mint ismeretes, a magyar kormány jelezte a Román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumnak, hogy számára nem megfelelő a január 22-i időpont. Szőcs Géza, a magyar kulturális minisztérium államtitkára a úgy nyilatkozott, szerinte az eseményt az RMDSZ-kongresszus, február 26-a után kellene megszervezni. Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselője úgy vélte, a rendezvényt nem szabad kampánycélokra használni, míg az RMDSZ képviselői nem látnak összefüggést a két esemény között.
Kiss-Előd Gergely. Krónika (Kolozsvár)

2012. április 14.

Kolozsváron sem várható magyar összefogás
Mindhárom politikai alakulat jelöltjei versenybe szállnak
Marosvásárhely után Kolozsváron is meghiúsult a magyar összefogás lehetősége a közelgő, június 10-i helyhatósági választásokon. Tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi képviselői bejelentették, hogy saját polgármesterjelöltet indítanak Gergely Balázs személyében, illetve önálló megyei és tanácsosi jelöltlistával rukkolnak elő. Úgyszintén pénteken az RMDSZ Kolozs megyei szervezete megerősítette Eckstein-Kovács Péter polgármester-jelöltségét, valamint véglegesítette kolozsvári tanácsosi jelöltlistáját. A Magyar Polgári Párt (MPP) már korábban megnevezte polgármesterjelöltjét Fodor Alpár személyében, tanácsosjelöltjeik névsorát a közeljövőben hozzák nyilvánosságra. Függetlenként méretkezik meg a választásokon Szakáts István kulturális menedzser, aki kolozsvári tanácsosi tisztségért száll versenybe. A feleknek bő két hét áll a rendelkezésére ahhoz, hogy esetleg egyezségre jussanak.
Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke a politikai alakulat kolozsvári polgármesterjelöltje. Ezt maga a néppárti politikus közölte a Farkas utcában, a Szent György szobornál tartott tegnap déli sajtótájékoztatón. Az EMNP csütörtökön, kolozsvári szervezetének küldöttgyűlésén bízta meg Gergely Balázst, hogy lépjen versenybe a város elöljárói tisztségéért folytatott küzdelemben a június 10-i önkormányzati választásokon, illetve rangsorolta városi tanácsosi jelöltjeinek 17 személyt felvonultató listáját. Az EMNP hamarosan véglegesíti megyei tanácsosjelöltjeinek a névsorát is, valamint megnevezi megyei tanácsi elnökjelöltjét is.
Bemutatkoznak a néppárti jelöltek. Balról jobbra Szenkovics Dezső, Gergely Balázs, Sánta Levente és Sándor Eszter
A polgármesterjelölt indítására vonatkozó döntést indokolva Gergely Balázs kifejtette: köztudomású, hogy a másik két magyar politikai szervezet (az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt – MPP) jelöltet állít a tisztség megszerzésére. Az EMNP másfél hete nyílt levélben és személyesen is felkérést intézett az RMDSZ és az MPP Kolozs megyei elnökeihez, Máté András Leventéhez és Csép Sándorhoz az önkormányzati választásokon való együttműködés valamilyen formájának kidolgozása érdekében. Úgy tűnik azonban, hogy kezdeményezésük – legalábbis az RMDSZ irányából – „süket fülekre” talált. A két másik jelölt nevesítése azt az üzenetet hordozza, hogy Kolozsváron mindenki versenyre készül – tette hozzá a politikus. Hangsúlyozta, amennyiben az elkövetkező két és fél hétben, azaz a jelölések benyújtási határidejének lejártáig a három magyar alakulatnak mégis sikerül egy kölcsönösen elfogadott „modus vivendi-t” kidolgoznia, akár vissza is léphet a jelöltségtől.
Új egységképpel „visszahozni” a választókat
A választópolgároknak az urnáktól való egyre nagyobb mérvű távolmaradása azt jelzi, hogy az a bizonyos egységkép, amelyben korábban sokan hittek, ezennel megbukott, s újat kell teremteni – fejtette ki Gergely Balázs. A javasolt új egység és politika alkotóelemeit mindenekelőtt a magyar emberek, a legerősebb közösségmegtartó- és fejlesztő erőnek bizonyult történelmi egyházak, a közéleti ügyek felvállalásában jó példát nyújtó civil szervezetek, valamint a politikai pártok palettája képezik – részletezte. – Mi nem a pártokkal, hanem azzal a szemléletmóddal kívánunk harcolni, amelyet a régi politika és politikai kultúra képvisel – hangsúlyozta Gergely Balázs. Véleménye szerint az elképzelt új egység a politikai szervezetek együttműködését is jelenti, hiszen hosszú távon egymásra vannak utalva. Mindamellett az EMNP az a párt, amely tevékenységével képes „visszacsábítani” a közéletből, a választásokról elmaradt szavazópolgárokat, akiknek száma Kolozsváron – a jövő héten ismertetésre váró közvélemény-kutatás szerint – mintegy 3000-3500 fő. A politikus felhívta a figyelmet arra is, hogy a tanácsosi jelöltek többsége nem politikai szerepvállaló, hanem értelmiségiek, a lista összeállításában pedig a nemzedékváltás is felsejlik.
A néppártiak programját a közösség írja
Gergely Balázs hangsúlyozta: a kolozsvári néppárti jelöltek programját tulajdonképpen – a kolozsvári családoknál szétosztott véleménykártyák kitöltésével – a közösség írja. Az elmúlt öt napban visszaérkezett 1300 kártya alapján már körvonalazódott, hogy a polgárok munkahelyeket, biztos megélhetést, élhető, zöld Kolozsvárt akarnak, az EMNP pedig az általuk megjelölt legfontosabb témákat jeleníti majd meg – fejtette ki a politikus. Mint mondta, a füstös pártszékházak régi típusú politikájával szemben az EMNP az emberek problémáira összpontosítana, ilyen szempontból üzenetértékű lévén a sajtótájékoztató kevésbé szokványos helyszíne is.
A tanácsosi listavezető, régész-történész végzettségű Gergely Balázst a második helyen követő Szenkovits Dezső filozófiatanár, civil szervezeti aktivista a közösséggel szembeni felelősségvállalás szükségességével indokolta közéleti szerepvállalását. Egy indián közmondást parafrazálva kifejtette: „Kolozsvárt nem őseinktől örököltük meg, hanem gyerekeinktől, fiataljainktól kaptuk kölcsön”, ezért óriási felelősség ennek az értéknek a továbbadása, megőrzése. Hangsúlyozta, tisztán értékek mentén kívánja megjeleníteni mindazt, amit az EMNP hirdet.
A jelöltlista harmadik helyezettje, Sánta Levente közgazdász, kulturális menedzser, a tavalyi Kolozsvári Magyar Napok fesztiváligazgatója elmondta: meggyőződése, hogy az EMNP önzetlenül cselekszik Kolozsvár érdekében, ehhez a törekvéshez járulna hozzá ő is tudásával, tapasztalatával. A jegyzék nyolcadik pozícióját elfoglaló Sándor Eszter fiatal kommunikációs szakember, az EMNP országos kampányszóvivő-helyettese úgy vélte: megtalálta helyét a pártban, és mint mondta, tartozik saját korosztályának azzal, hogy a közélettől elfordult fiatalok megszólítására törekedjen.
Rangsorolták az RMDSZ városi tanácsosjelöltjeit
Nem sokkal az EMNP sajtóértekezlete után kezdődött az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ülése, amelyen rangsorolták a kolozsvári tanácsosjelölteket. A gyűlést Máté András Levente RMDSZ-elnök és Kötő József parlamenti képviselő vezette. A kolozsvári tanácsban 2008–2012 között tevékenykedő öt RMDSZ-es városi tanácsos beszámolója után bemutatkozott a 11 tanácsosjelölt, aki majd a június 10-i helyhatósági választáson méretkezik meg.
Megoldatlan gondok előtt a tanácsosi helyekre pályázók?
A városi tanácsosjelöltek bemutatkozásakor Csoma Botond jogász, városi tanácsos kifejezte abbéli reményét, hogy a júniusi választások után olyan városi tanács jön létre, amelynek majd szüksége lesz az RMDSZ-es tanácsosok szavazatára, mert a román pártok csak akkor „állnak szóba” az RMDSZ-szel, ha ez érdekükben áll. Tervei között szerepel a műemlékeken a többnyelvű (köztük magyar nyelvű) táblák és helységnévtáblák elhelyezése, ifjúsági székház létesítése, bicikliutak bővítése stb.
Geréd Imre három fő célkitűzést említett: családbarát, zöld és fiatalos Kolozsvárt szeretne. – Fontos, hogy a városokat is bevonjuk a zöld kezdeményezésekbe. A fenntartható városok főleg közösségteremtéssel hozhatók létre. A végső cél az, hogy az adott település lakói jól érezzék magukat, és büszkék legyenek a saját városukra. Én magyarként akarok büszke lenni a városomra – mondta a 23 éves egyetemi hallgató, Geréd Imre, aki már elvégezte a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karán a menedzsment szakot, és jelenleg a Római Katolikus Teológia Kar vallástudományi szakán harmadéves hallgató.
A 32 éves Grabán Zsolt Attila Kolozsváron született, a Brassai-líceumben érettségizett, majd szülővárosában elvégezte a Mezőgazdaságtudományi és Állatorvosi Egyetem Állattenyésztő szakát, ezen kívül a BBTE Testnevelési Karán sportmenedzseri képzésben részesült. Grabán a fiataloknak a közéletbe való bevonására, a nemzedékek együttműködésére helyezte a hangsúlyt – természetesen az anyanyelvápolása és az identitás megőrzése mellett.
A következő tanácsosjelölt Gyenge Zoltán Balázs volt, aki hároméves kora óta, azaz 1990-től él Kolozsváron. A kolozsvári zeneakadémián hegedű szakot végzett, jelenleg Szamosfalván kántor, és az ottani RMDSZ ifjúsági szervezetének elnöke. Szervezett már tábort, kirándulást a szamosfalvi fiatalságnak. Még ha nincs is sok tapasztalata a politikában, városi tanácsosként indul, hogy a szamosfalvi, az Írisz- és a Bulgária-telepi lakosokat, főleg a fiatalokat képviselje.
Megnehezíti a helyzetet a három szervezet versengése
Horváth Anna volt fejlesztési államtitkár szerint az idei választások nem csak a gazdasági válság miatt lesznek nehezek, hanem azért is, mert a romániai, az erdélyi és a kolozsvári magyarság szavazatáért három magyar szervezet versenyez. – A mostani versenyhelyzet sárdobálása miatt a magyar szavazók elfordulnak a politikától, a mi feladatunk az, hogy mozgósítsuk a magyar választókat, a kételkedő, elbizonytalanodott magyar embert magunk mellé állítsuk – mondta Horváth Anna.
Horváth Botond 41 éves épületgépész-vállalkozó, két gyermek édesapja, szintén Kolozsváron született, és a Báthory-líceumban érettségizett. Jelenleg a Györgyfalvi negyedi szervezet elnöke, amelynek hat hónapja tagja. Horváth Botond is bevallotta: nem rendelkezik különösebb politikai tapasztalattal. Ennek ellenére úgy érzi: sikerrel képviselheti a magyarság érdekeit.
Irsay Miklós városi tanácsos, vállalkozó szerint a mozgósításnak és a társadalomszervezésnek most kell erőre kapnia. A 44 éves, két gyermekes édesapa reményét fejezte ki, hogy a következő városi tanácsban a magyar tanácsosoknak nem kell elviselniük a román többség megalázását.
László Attila alpolgármester kifejtette: az elkövetkező négy évben még több nehézség várható, ezért feltétlenül szükségesnek látja a közösség megerősítését, a közöny legyőzését. László a legfontosabb célkitűzésnek az oktatás fejlesztését tartotta, ezt követte a családbarát szociális intézkedések meghozatala, illetve munkahelyteremtő és -megőrző stratégiák kialakítása. – Ha a mostani helyhatósági választásokon nem gyűjtünk össze legalább 20 ezer szavazatot, akkor majd mások döntenek rólunk – összegzett az alpolgármester.
Molnos Lajos városi tanácsos azt hangsúlyozta: továbbra is tenni kíván azért, hogy a magyar történelmi egyházak és civil szervezetek pénzt kapjanak a városházától, mert így kíván elégtételt szerezni annak a magyar közösségnek, amely több mint tíz éven át semmit sem kapott az önkormányzattól.
Oláh Emese ügyvezető elnök szerint vérbeli politikusként, nőként és szakemberként is kihívás számára az, hogy harmincévesen városi tanácsosi tisztségért indul. – Ügyvédként az egyéni, ám politikusként a kollektív érdekekért küzdök majd – hangoztatta Oláh Emese.
Somogyi Gyula már több mandátum alatt töltötte be a városi tanácsosi tisztséget. Tanácsosként továbbra is hangsúlyosan a kolozsvári magyarok érdekeit képviselné.
Eckstein-Kovács Péter polgármester-jelöltségét támogatta a többség: 85 szavazatot kapott a 101-ből.
Eckstein-Kovács Péter polgármesterjelölt hangsúlyozta: számára a legfontosabb az emberekkel való kapcsolattartás, és polgármesterként is erre fektetné a hangsúlyt. Ugyanakkor azt is tudja, hogy a polgármester erejét az a frakció adja, amelynek tagja.
Független kolozsvári tanácsosjelölt
Szakáts István kulturális menedzser az AltArt Alapítvány keretében több mint 12 éve, az Ecsetgyárral pedig 3 éve, azaz megalapítása óta fejleszt kulturális és társadalmi vonatkozású projekteket Kolozsváron. Közéleti szereplőként a verespataki aranykitermelés elleni, illetve a Vasutasok Parkja megmentését célzó kampányokban való nyilvános szerepvállalása kapcsán vált ismerté. A Vizuális Művészetek Bizottságának koordinátoraként a Kolozsvár 2020 Európai Kulturális Főváros igazgatótanácsnak is a tagja. Hitvallása szerint a polgár aktív közéleti szerepvállalása olyan erő, amely társadalmi változást képes előidézni, ezért indul független jelöltként kolozsvári tanácsosi tisztségért. Szakáts István szerint elmúlt a pálya széléről bekiabáló civil társadalom ideje, és egy független helyi tanácsos a civil társadalom ilyen eszköze lehet. Szabadság (Kolozsvár)

2012. április 18.

Függetlenként jutna be a kolozsvári tanácsba Szakáts István
Több civil szervezet támogatásával független jelöltként jutna be a kolozsvári tanácsba Szakáts István. „A civil társadalom politikai szerepvállalás révén képes explicite, direkt politikai tettekkel beavatkozni a döntéshozatalba, ez az a projekt, amelyet képviselek. Arra számítok, hogy olyan közösséget leszek képes megteremteni, amellyel a választások után együtt tudok majd dolgozni” – nyilatkozta a Krónikának a kolozsvári kulturális menedzser.
Elmondta: tegnap délutánig 204 támogató aláírást gyűjtött össze a szükséges 2750-ből. A Facebook közösségi oldalán pedig alig öt nap alatt több mint 2500-an biztosították támogatásukról. Kérdésünkre, hogy mekkora esélyt lát arra, hogy mandátumhoz jusson, a számos civil megmozdulás motorjaként ismertté vált Szakáts kifejtette: „eljátszhatnám a politikust, hogy hú de mekkora esélyeim vannak, de az az igazság, hogy nem tudom. Azok az emberek, akikkel beszélek, mindennemű támogatásukról biztosítottak, számításaim szerint négyezer szavazatot össze tudok szedni, de azt, hogy sikerül-e megszerezni a bejutáshoz szükséges mintegy hatezer voksot, nem tudnám megmondani.”
Azon felvetésünkre, hogy független képviselőként mennyire tudja majd érvényesíteni akaratát, Szakáts eddig civilként elért eredményeivel érvelt. Elmondta, már eddig is számos eredményt értek el azzal, hogy elmentek a tanácsülésekre, és tiltakozásukkal felhívták a közvélemény figyelmét bizonyos problémákra. „Például ezelőtt mintegy két hónappal nem kis szerepünk volt abban, hogy a kulturális projektekre szánt keretösszeget 900 ezer lejről 1,9 millióra emelte az önkormányzat, így ez gyakorlatilag duplája a tavalyi összegnek” – említette a jelölt, aki szerint a civil szervezetek érdekérvényesítési lehetőségei bővülnének azzal, ha bejutna a városi tanácsba.
„A pálya széléről bekiabáló civil társadalom ideje elmúlt. Ma már a civil szerepvállalásnak a közpolitikák kidolgozásához való aktív hozzájárulásra is ki kell terjednie, ehhez pedig a kolozsvári civil szférának olyan eszközökre van szüksége, amelyekkel közvetlenül is befolyásolhatja a politikai folyamatokat. Egy független tanácsos a civil társadalom ilyen eszköze lehet” – olvasható Szakáts Istvánnak a www.clujulcivic.ro weboldalon közzétett felhívásában.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

2015. február 27.

Csak kijelentések szintjén létezik Kolozsváron a multikulturalitás?
A kolozsvári deklaratív multikulturalitással foglalkozó közvitán a városvezetés képviselői is megjelentek.
Halvány érveket hozott fel a kolozsvári városvezetés képviseletében megjelent Adrian Chircă polgármesteri tanácsos és Diana Apan, a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosa szóvivője azon a közvitán, amelyet a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport kezdeményezett a kolozsvári helységnévtáblák ügyében csütörtökön az Ecsetgyárban.
A Musai-Muszáj.ro oldalon jelenleg közönségszavazás zajlik arról, hogy melyik volt a hónap legintoleránsabb intézménye és személye. A CKK Intolerancia díjra itt lehet szavazni.A vitát Szakáts István, az Ecsetgyár elnöke moderálta, aki elmesélte, hogy amióta Kolozsváron él – 1987 óta – folyamatosan azt hallotta, hogy a kolozsvári magyarok és románok között nincs igazából feszültség, azt csak a politikai osztály gerjeszti. Szakáts elmondta, megpróbálta kihámozni, hogy ez tényleg így van-e, és arra jutott, hogy ez annyiban nem igaz, hogy generációkként vannak traumák, felgyűlt negatív tapasztalatok, amelyek meghatározzák az esetleges negatív viszonyulást a másik közösség fele.
Azonban azt is elmondta, hogy szerinte a kolozsvári „nép” mindig is előrébb járt a multikulturalitás kérdésében, mint a lakosság nagy része. Szerinte a politikum reprodukál egy olyan diskurzust, ami már nem aktuális.
Ezután Szőcs Sándor Attila beszélt, a kétnyelvű táblák perét kezdeményező, hollandiai alapítású kisebbségjogi civil szervezet, a European Committee Human Rights Hungarians Central Europe Alapítvány elnöke. Szerinte az együttélést a múlt traumái teszik nehézzé, a történelmi események és azoknak a negatív tapasztalatai. Szőcs hangsúlyozta, hogy az egykor Kolozsvárra nagyobb mértékben jellemző sovinizmus kevésbé meghatározó ma. Szerinte az interetnikus kapcsolatokban érezhetően csökkent a feszültség, és inkább a hatóságok viszonyulása jelenti a problémát.
Szőcs azt mondta, hogy igazából nem csak a magyar kisebbséget diszkriminálják a hatóságok, hanem minden egyes kisebbséget. Szerinte nehezebb lehet egy román nemzetiségűnek feldolgozni azt, hogy a hatóságok még az olyan esetekben is, mint egy személyazonossági igazolvány kicseréltetése, úgy kezelik az adófizető polgárt, mintha ő lenne a hibás azért, hogy lejárt az okmánya érvényessége.
Szőcs szerint az egésznek a lényege annyi, hogy ez azért történhet meg, mert hagyjuk, hogy megtörténjen. „Ha nem állunk ellent, akkor elveszik a levegőnket” – mondta.
Szőcs elmondta, hogy a kétnyelvű táblákkal kapcsolatos per résztvevőjeként olyan érvelésekkel szembesült, mint például az, hogy „minél több jogot adsz egy kisebbségnek, annál fog többet kérni”, valamint azzal a feltételezéssel is találkozott, hogy a több joggal rendelkező kisebbség a hatóságok ellen fog fordulni. Szerinte az ilyen gondolkodás politikailag nem korrekt.
„A per alatt olyan érveket hallottam, hogy abban az esetben, ha Kolozsvárt is kiírnák a táblákon, akkor a kolozsvári románokat ez zavarná. Ez azonban nem egy ilyen kérdés, ugyanis ennek a jognak az alkalmazását nemzetközi szerződések szögezik le.
Nem lehet referendummal rendezni egy ilyen kérdést, ugyanis nem az számít, hogy egyik vagy másik fél mit gondol a kérdésről, szerződésbe foglalt vállalásokról lévén szó” – magyarázta Szőcs.
Eckstein-Kovács Péter volt kolozsvári RMDSZ-es polgármester-jelölt folytatta a beszélgetést, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétnyelvű táblácskák szóhasználat zavaró, hisz városjelző táblákról van szó, nem valami táblácskákról.
„Arról van szó, hogy tiszteljük meg magunkat és a városban élő embereket. Városvezetésként is fontos lenne, hogy kíváncsi legyél a másik közösségre, valamint hogy pozitívan viszonyulj hozzá” – mondta. Szerinte a magyar-román együttélés lerágott csont, ugyanis égetőbb kérdés a romák integrációja, valamint az a multikulturalitás, amit az egész világból ideérkező egyetemisták jelentenek.
A következőkben Csoma Botond, RMDSZ-es kolozsvári tanácsos beszélt, aki elmondta, hogy 2006-tól tagja a városvezetésnek, amióta számtalanszor kérték a városjelző táblákat a városvezetéstől. Elmondta, hogy létezik egy 2002-es tanácshatározat, amelyik kimondja a kétnyelvű táblák kitételének a kötelezettségét. Az ennek a betartására vonatkozó kérések kapcsán megemlítette a Sorin Apostu volt polgármesternek átnyújtott 13 pontot, valamint az aláírásgyűjtéseket, amiket eszközöltek ezért.
Elmondta, hogy 2004 óta, mióta eltűnt Gheorghe Funar volt polgármester a színről, jelentősen javultak az interetnikus viszonyok a városban.
„Úgy látom, hogy a román politikusok úgy érzik, hogy ha engedményeket tesznek a magyaroknak, akkor szavazatokat fognak veszíteni, én azonban nem hiszem, hogy egy román politikai vezető belebukna abba, ha megpróbálná a többnyelvűséget alkalmazni.
Én remélem, hogy az elkövetkezőben sikerül egy modus vivendit kialakítani. És azt is remélem, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel eredményt is tudunk elérni” – mondta. Bakk Miklós politológus visszautalt Szakáts vitaindítójára, egyetértve azzal, hogy a nép előrébb jár a multikulturalitásban, mint a politikusai.
Azonban szerinte azt is kell hangsúlyozni, hogy a politikusok felelősek azért, hogy a nép milyen traumákat éltet, és nem akarják ezt a felelősséget tudomásul venni.
Visszautalva a Csoma Botond által említett interetnikus viszonyokra, arra hívta fel a figyelmet, hogy bővíteni kellene a használt fogalmak skáláját. „A nyelvek egymás mellett élése és egyenjogúsága kellene legyen az alap. Ilyen példa Brüsszel városa, amely teljes mértékben kétnyelvű. Még akkor is, ha a flamandok csak 10% körül vannak. Ott az integráció nem a flamand-vallon együttélés kérdése, hanem a más kultúrájú bevándorolóké” – mondta.
A nyelvek egyenlőségének a kérdése kapcsán visszautalt Szilágyi N. Sándor nyelvtörvényjavaslatára, amelynek értelmében mindenkinek joga van anyanyelvét használni. „A románoknak is joga van, de mindenki másnak is. Tehát mindenki az anyanyelvét használhatja, és nem az állam hivatalos nyelvét” – magyarázta.
Geréd Imre RMDSZ-es kolozsvári tanácsos azzal folytatta a beszélgetést, hogy arra hívta fel a figyelmet, hogy Kolozsváron egy kiélezett helyzet alakult ki, mert az RMDSZ-nek nem volt partnere ezeknek az ügyeknek az átvitelében.
„Amikor egy városi tanácsban indulatokat tud kelteni az, hogy Petőfi Sándorról nevezünk el egy utcát, ami Avram Iancu volt, azt látjuk, hogy a többségi kollégák és a mi értelmezésünkben távol áll az, hogy mi elfogadott, és mi nem” – mondta Geréd.
Ezután Horia Nasra, a kolozsvári PSD szóvivője kért szót. Elmondta, hogy a PSD-n belül sem mindenki ért egyet minden határozattal, így például ő sem a verespataki aranybánya beindításával kapcsolatos PSD-állásponttal, se a Horváth Anna kolozsvári alpolgármester leváltására vonatkozó PSD-s kezdeményezéssel nem értett egyet.
Szerinte a PSD az európai baloldal fele próbál irányulni, miközben a nacionalizmus megtestesítőjének látják. Elmondta, azt szeretnék, hogy látható legyen az, hogy a PSD-ben is vannak, akik nem értenek egyet mindennel, amit a PSD képvisel.
Szőcs Sándor folytatta a beszélgetést. Szerinte a nyelvi jogok intézménye azért fontos, mert csak ezek segítségével képes egy kisebbség megtartani az identitását. „Ha nem gyakorolhatják az anyanyelvüket, akkor a kisebbség kevésbé kulturált tagjai asszimilálódnak.
A PSD-s hozzászólónak válaszolva elmondta, hogy ő is ismer olyan PSD-seket, akik nyitottak a kisebbségekkel szemben.
„A probléma az egésszel az, hogy Funar legalább őszinte volt. Lehetett tudni az, hogy mire lehet számítani tőle. A polgármesteri hivatalon azonban nem nagyon ismeri ki magát az ember.
Sokan okolják az emberek az RMDSZ-t, hogy miért nem tett többet. Azonban szerintem ők örvendtek, hogy még megvan az a 2002-es tanácshatározat, nem érvénytelenítették, ugyanis így legalább volt, amire hivatkozniuk” – mondta.
Csoma Botond az aranyosgyéresi példával illusztrálta azt, hogy Romániában mennyire ellentmondóak tudnak lenni a bírósági ítéletek.
„Aranyosgyéresen három éve megszavazták a többnyelvű várostáblákat. Azt az akkori prefektus megtámadta, és első fokon nyert. A fellebbezés után másodfokon veszített. Ezután egy magánszemély támadta meg, és akkor ugyanaz a bíróság másodfokon a magánszemélynek adott igazat. Tudjuk ugyanis, hogy Romániában a joggyakorlat nem jogforrás” – magyarázta Csoma.
Tunyogi Béla azt a kérdést tette fel, hogy miért kellett egy holland szervezet jöjjön, és pert kezdeményezzen, valamint hogy miért kellett ezáltal lehetőséget adni arra, hogy emiatt utasíthassák el a kérést. Feltette azt a kérdést is, hogy miért nem fog össze a kolozsvári magyarság, valamint, hogy a politikusok miért sorolják ilyenkor, hogy mennyi mindent tettek, ha abból nem látszik semmi.
„Miért van az, hogy ahol többség van, ott a vezetők nem értesítik az embereket, hogy például joguk van beadni magyarul egy kérést?” – tette fel a kérdést.
Borzási Sarolta, a SHARE Föderáció magyar ügyekért felelős alelnöke folytatta a beszélgetést, arra hívva fel a figyelmet, hogy a román és a magyar közösség között nyelvi korlátok vannak, és legtöbbször a románok egyszerűen nem értik a magyar közösségen belüli közhangulatot.
„A román kollégám nem érti a magyar sajtót. Az a tapasztalatom, hogy a román közösség egyáltalán nem beszéli a magyar nyelvet. Van olyan eset, hogy érti ugyan valamennyire, de nem olvas, tájékozódik ezen a nyelven.
Én úgy látom, hogy emiatt egymás mentalitását se értjük meg. Én valamennyire talán megértem a román mentalitást, de vice-versa nem hiszem, hogy ez így lenne” – mondta. Hozzátette, nem érti, hogy miért lehet az, hogy ennyi akadálya van annak, hogy a magyart idegen nyelvként tanulhassák a románok egy egyetemi központban.
Ezután Elek Ronáld kolozsvári lakos kért szót. Először Csoma Botondnak tette fel azt a kérdést, hogy milyen stádiumban vannak a helyi szervezetben a tárgyalások az elvesztett per kapcsán, valamint azt, hogy mit fog tenni az RMDSZ-frakció, ha elveszítik a pert.
Szőcs Attila válaszolt Tunyogi kérdésére, kifejtve véleményét, miszerint mindig nyugatról jönnek az olyan elvekkel, mint kisebbségi vagy emberi jogok, hogy civilizáljanak.
Szőcs elmondta, hogy mikor a fellebbezést tárgyalták, akkor a polgármesteri hivatal képviselője felállt, és elmondta a holland alapítványra, mint felperesre vonatkozó kifogását.
Szőcs elmesélte, hogy a bírónak kérnie kellett, hogy a többi indokot is sorolja fel, ugyanis ezt először a polgármesteri hivatal képviselője nem tette meg. Szőcs ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a leckét megtanulva jött” a tárgyalásra az illető.
Ezután Bethlendi András, a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport egyik tagja kért szót, aki kifejtette, hogy nem igaz az az állítás, miszerint a kevésbé kulturáltak inkább asszimilálódnak.
„A középosztály inkább asszimilálódik, mint a munkásosztály. Ez a folyamat egy felzárkózási folyamathoz hasonlít, amely abból fakad, hogy mekkora a magyar kultúra és nyelv presztízse Kolozsváron. A hivatalos kétnyelvű táblák léte, vagy hiánya a magyar nyelv presztízsét növelik, vagy csökkentik, emiatt nem lehet ezt a hiányt kiváltani a tervezett 5 nyelvű üdvölő táblákkal.” –magyarázta.
A nyelvi jogoknak az identitás megőrzésében játszott szerepén túl Bethlendi szerint egyszerűbb okai is vannak a kétnyelvűség biztosítása szükségességének.
A magyarok is pont úgy adóznak, mint a románok, így ugyanazok a jogok illetik meg őket. A többnyelvűség többe kerül, viszont ha ez nem tetszik valakinek, akkor az mondjon le a saját nyelvi jogairól” – mondta.
Bethlendi szerint attól érdekes ez a találkozó, mert nem kettős beszéd folyik. „Magyarokként egymás között eddig elmondtuk, hogy mivel van bajunk, de a románoknak már sokkal visszafogottabb üzeneteket adtunk át. A Musai-Muszáj ezzel szemben egyenesen felvállalja azt, amit a magyar közösség a saját nyelvén elmond, és ami mellett érvel.
Szerintem fontos volt az, hogy a szervezet elment arra a városi tanácsülésre, és elmondta, amit gondol. Szerintem ezt nem rossz néven kellene venni, ugyanis a multikulturalizmus mindannyiunk érdeke” – mondta Bethlendi.
Ezután Csoma válaszolt az eddig az RMDSZ felé megfogalmazott kérdésekre. A tanácsülésen a polgármester elmondta, hogy azért fellebbezett, mert nem értette, hogy miért kellett a per, ugyanis ő ki szeretné tenni az ötnyelvű üdvözlőtáblát. Csoma elmondta, hogy már akkor felhívták a polgármester figyelmét arra, hogy az üdvözlőtáblák és városnévtáblák között van különbség.
„Érdekképviseleti szervként, politikai szervként azonban csakis politikai eszközökkel tudunk tenni a 2002-es tervezet életbeléptetéséért. Az, hogy ez azóta nem sikerült, egyszerűen annak köszönhető, hogy a tanácsi RMDSZ-nek eddig nem sikerült megtalálni az ehhez szükséges politikai többséget.
Ebben a kérdésben – úgy érzem – a PSD és a PNL ugyanúgy vélekedik. Továbbra is megpróbáljuk erről meggyőzni őket. Ha tényleg kulturális fővárosa szeretnénk lenni Európának, akkor nem kellene ilyen ügyeken vitáznunk” – mondta.
Geréd Imre ezután a 8% a sokszínűségért című kezdeményezésről beszélt, amely a finnországi nyelvtörvényt venné alapul, amely a svéd kisebbségnek biztosít széles nyelvi jogokat.
„Az unióban létező jogszabályt néztük tükörként, ugyanis ezáltal sokkal több helyen érvényesíthetnénk a nyelvi jogokat” – mondta, hozzátéve, hogy a kezdeményezést az RMDSZ az államelnök-választáskor felvállalta, és célja a nyelvhasználatot kötelezővé tevő 20%-os küszöb csökkentése. Ezután Bogdan Vătavu, a Bonchidai Kultúremberek Ligája tagjaként (Liga Oamenilor de Cultura Bontideni) arról beszélt, Kolozsvárról látható, hogy egy élő magyar város, ahol a magyar közösség meghatározó. Éppen ezért szerinte románként meg kellene ismerni ezt az oldalát.
„Ami engem érdekel, az az, hogy miért hívják Cluj-Napocának románul? A város rómaisága nem látszik, csak pár rom maradt az időszak után.
Szerintem az autonómia az, ami össze tudná fogni ezeket az identitásokat, ami együttműködésre késztethetné a két közösséget azért, mert ez mindkét identitást – románt és magyart is – le tudja fedni” – mondta Vătavu.
Bakk Miklós a 20%-os küszöb kapcsán fűzte hozzá a beszélgetéshez, hogy szerinte a törvény megengedő, nem restriktív ebben az esetben.
Ezután a polgármesteri hivatalt képviselő Adrian Chircă beszélt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy túl sokat beszélnek a táblákról, és szerinte nem kellene erről ilyen sokat beszélni.
„Az alapprobléma a táblácskák esetében az, hogy meg kellene változtatni a törvényt. A 20% csökkentésének a fontosságát az RMDSZ-esek is meglátták. Az igaz, hogy vannak ellentmondó bírói végzések, de a törvény úgy szól, hogy 20% alatt nem kötelező a kétnyelvű tábla kihelyezése. Fölötte azonban kötelező. Ezt meg lehet változtatni, országos szinten, törvénnyel. Ez azonban az országos szinten törvénykező politikusok dolga.
Ha tényleg mindenki ezt akarja, akkor változtassák meg a törvényt.
Azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a táblácskákon túl már írja, hogy Cluj-Napoca, Klausenburg és Kolozsvár. Azt a bannert meg a polgármesteri hivatal tette ki. Az ötnyelvű totem is a polgármesteri hivatalhoz kötődik.
Nincs akkora különbség a kimondott és a valós multikulturalitás között, mint tűnhetne abból, ami eddig ezen a beszélgetésen elhangzott” – mondta Chircă.
Sabin Gherman tévés műsorvezető beszélt ezután, aki szerint nincsen rendben az, hogy úgy beszélnek a magyar kisebbségről, mint egy rezervátumban lévő indián törzsről.
Szerinte nincs olyan, hogy kisebbség, együttlakó népek vannak, és egymás mellett létező közösségek. „Miért fontos a táblácska? Most jövök a műsoromból, ahol Doru Pop volt a vendégem. Vele beszélgetve fogalmaztuk azt meg, hogy románokként kellene szégyelljük magunkat azért, hogy a 19. században érezzük magunkat.
Nem lehet azt, hogy két nemzet harcol, s ha az egyik egyszer veszít, akkor annak többet nincsenek jogai. Ez a történet olyan, mint Mátyás király: egy kicsit van belőle innen is, meg onnan is” – mondta. Szerinte a megoldás az lenne, hogy a 2002-es határozatot, ami nem ütközik semmilyen törvénybe, tartassák be úgy, mint ahogy mindenkit megbüntetnek, aki átmegy a piroson. „Azt kell mondani, hogy a törvényt tartsátok be, hisz ti írtátok és ti szavaztátok meg” – mondta.
Bethlendi azzal reagált, hogy Chircă úgy beszélt, mintha valami törvényeken túli dolgot kérnének a városvezetéstől. „Hogy miért fontos kérdés ez a táblaügy? Hát, ha ennyire jelentéktelen a kérdés, akkor a polgármesteri hivatal miért nem teszi ki a kétnyelvű táblákat?” - tette fel a kérdést Bethlendi. Borzási beszélt ezután, aki azt fejtette ki, hogy kolozsváriként igenis sértőnek érzi azt, hogy egy román ember nem akarja kirakni a kétnyelvű várostáblát. „Az országos törvénykezésre hárítani a kérdést a felelősség terelésével egyenlő. Miden lehetőség megvan a táblák kihelyezésére, csak az látszik, hogy valaki úgy döntött, hogy nem akarja kirakni.
Ezek a szimbolikus háborúk, ez a térharc, a táblák kérdése... Én azt látom, hogy két őshonos közösség egymásra mutogat, és nem hiszem el, hogy még mindig tényleg arról beszélünk, hogy ki kit nyomott el – mondta.
Ezután Mihai Goțiu egyetemi tanár beszélt, aki szerint rá kellene venni a polgármestert arra, hogy tartsa be a törvényt. Erre petíciókat, tüntetéseket javasolt. Szerinte akár fel is lehetne jelenteni a polgármestert, mint aki visszaélt a hatalmával, hisz egy érvényes határozatot nem hajtott végre, ami a kötelessége lenne.
„Boc ellenállása nem jogi kérdés, és nem is arról van szó, hogy nem értené, hogy mi történik. Egyszerűen csak arra számít, hogy ebből többet veszítene, mint nyerne.
Szerintem be kellene bizonyítani, hogy legtöbbünket jobban zavar ez, mint a tábla. Ha Kolozsváron valaki végezne egy felmérést, szerintem nem lennének többségben azok, aki nem értenek egyet kétnyelvű táblák kihelyezésével” – mondta, hozzátéve, hogy a mentalitásváltásra jó példa az Avram Iancu szobrának a megváltoztatására tett kísérlet, amit sokan támogattak.
„Bocnak azt kell bebizonyítani, hogy többet veszíthet a románok szavazataiból, mint nyerhet az ellenkezésével” – mondta.
Ezután Eckstein beszélt, aki elmondta, hogy a törvény nem mond semmi többet, mint azt, hogy 20% felett kötelező a kétnyelvű tábla. Szerinte meg kellene állapítani a finn modell szerint egy lakosságszámot is, ami nem csak százalékos határt állapít meg a kényelvűség kötelezésére.
Eckstein szerint a Kulturális Főváros cím elnyerésére egy komoly érv a sokszínűség.
Ezután Diana Apan beszélt, aki a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosát lebonyolító SHARE Föderáció szóvivője. Elmondta, hogy a SHARE Föderáció nagy energiát fordít arra, hogy a többnyelvűség megvalósulhasson, és magyarul is kommunikálnak.
Szerinte igaza van Borzási Saroltának abban, hogy a román fiatalok nem interiorizálják a magyar közösség problémáit, de ez szerinte azért van, mert nem is értik, hogy melyek azok a problémák.
„Hiába várja el bárki, hogy ezzel a rendezvénysorozattal meg fogjuk változtatni a világot, de úgy hiszem, hogy fontos előrelépés lesz. De megkérek mindenkit, hogy ne legyenek irreális elvárásaik velünk szemben” – mondta Apan.
Ezután újra Sabin Gherman beszélt, aki azt hangsúlyozta, hogy egy másik kultúra elismerése nem konjunktúra kérdése. Szerinte nem Emil Boc személyére kellene koncentrálni a kérdésben, mert a helyi tanács a fő felelőse a táblaügynek.
Végül Szakáts István elmondta, ezután is fognak a témakörben találkozókat tartani, amelyek a terveik szerint sokkal fókuszáltabbak lesznek a csütörtök estihez viszonyítva, amit csak a beszélgetések megnyitójának szántak.
F. J. Transindex.ro

2015. március 1.

Vélt és valós multikulturalizmus Kolozsváron
Bár az interetnikus kapcsolatokban érezhetően csökkent a feszültség az elmúlt időszakban, a hatóságok viszonyulása azonban további problémákat szül – hangzott el többek között azon a csütörtök esti kolozsvári közvitán, amelyet a Musai-Muszáj civil csoport kezdeményezett a kolozsvári helységnévtáblák ügyében az Ecsetgyárban.
Noha Emil Boc polgármester nem tett eleget a szervezők meghívásának, a városházát Adrian Chircă, az elöljáró tanácsadója és Diana Apan, az ifjúsági fővárosprogram szóvivője képviselte.
A deklarált és a megélt multikulturalizmus témakörében megszervezett rendezvény moderátora, Szakáts István civil aktivista elmondta, 1987-ben költözött a kincses városba, és azt tapasztalta, nem feltétlenül igaz, hogy etnikai konfliktusok csak a politikusok fejében léteznek, inkább az igazság az, hogy többgenerációs trauma áll nézeteltérések mögött.
Szőcs Sándor, a Kolozsváron bejegyzett Minority Rights jogvédő egyesület elnöke – aki az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány ügyvédi feladatait is ellátta a többnyelvű helységnévtáblák perében – ehhez kapcsolódva elmondta: valóban a múlt traumái határozzák meg a jelen a problémáit. Kifejtette: ma már nem beszélhetünk nyílt etnikai diszkriminációról Romániában, inkább néhány egyéni és közösségi jog megtagadásáról van szó.
„Az etnikumközi kapcsolatok javultak, a nagy gond igazából a hatóságok és a polgárok közötti kapcsolattal van. A hatóságok néha úgy viselkednek, mintha az lenne a feladatuk, hogy megnehezítsék az ember életét, és ez nemcsak a magyarokat, a románokat is érinti” – jegyezte meg.
Az ügyvéd emlékeztetett: a kétnyelvű helységnévtáblák perében az önkormányzat az „aranykorszakra” jellemző érvrendszerrel jelent meg a bíróságon. Például az hangzott el érvként, hogy „minél több jogot adsz egy kisebbségnek, annál több jogot fognak kérni”. „A nyelvi jogoknak azért kell érvényt szerezni, mert ennek segítségével tudjuk megőrizni nyelvi identitásunkat” – szögezte le Szőcs Sándor.
Eckstein-Kovács Péter szabadelvű RMDSZ-es politikus ugyanakkor arra figyelmeztette a felszólalókat, románul ne a „kétnyelvű táblácskák”, hanem a helységnévtábla szót használják, hiszen nem valami bagatell ügyről van szó. Eckstein ugyanakkor finoman beszólt Emil Bocnak is: megköszönte a polgármesternek, hogy „jelenlétével” megtisztelte az eseményt.
A politikus fia, Eckstein-Kovács Balázs egyébként az eseményt megelőző napon a Facebook-on azt írta, a Muszáj-Musai közvitáját azért nem lehet az esemény eredeti helyszínének kinézett Tranzit Házban megtartani, mert a civil mozgalomban szerepet vállaló Fancsali Ernő, az Autonomy for Transylvania csoport vezetője szerinte Jobbik-propagandista.
Csoma Botond RMDSZ-es önkormányzati képviselő felszólalásában úgy értékelte, ma is hatályban van a városi közgyűlés 2002-es határozata, amely elrendeli a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, csak a városvezetés eddig „nem merte” gyakorlatba ültetni.
Horia Nasra, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kolozsvári szóvivője leszögezte, nem ért egyet pártja a napokban kiadott közleményével, amelyben Horváth Anna alpolgármestert lemondásra szólítják fel, mert kiállt a tanácsülésen a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport mellett. „Sem a magyar, sem a roma közösség esetében nem integrációs kérdésről van szó, hiszen önök a közösség részei, nincs hová integrálódjanak” – mondta.
Adrian Chircă, Boc tanácsadója ugyanakkor úgy vélte, túlzás ennyit vitázni a táblaügyről, Kolozsvár nagyváradi kijáratánál ugyanis a városháza elhelyeztetett egy háromnyelvű molinót, azon szerepel magyarul és németül is a város elnevezése.
Sabin Gherman újságíró ugyanakkor úgy fogalmazott: „románokként kellene szégyelljünk magunkat azért, hogy több szempontból is még mindig 19. századi állapotok uralkodnak”. Szerinte elég lenne rávenni a városvezetést, hogy alkalmazza a 2002-ben a többnyelvű helységnévtáblákról elfogadott határozatot.
Kiss Előd-Gergely
Székelyhon.ro

2015. szeptember 21.

Kisebbségi kulturális Chartát írtak alá Kolozsváron
Kolozsvári művelődési intézmények vezetői gyűltek össze a Szépművészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palotában hétfő délelőtt, hogy aláírják a sajtó és a civil szervezetek képviselőinek jelenlétében a Kolozsvári Kisebbségi Kulturális Chartát. A magyarul, románul és angolul közzétett dokumentum aláírói a különböző nemzetiségek és kultúrák közötti hatékony párbeszéd megvalósítására kötelezik el magukat.
Elegünk van a kirakat-multikulturalizmusból – jelentette ki a találkozó célját felvezető Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, aki szerint a dokumentumban foglalt vállalások fő célja, hogy Kolozsváron mindenki egyformán otthon érezze magát, nemzeti vagy vallási hovatartozástól függetlenül. A különböző etnikumai csoportok párhuzamosan, sokszor kommunikáció nélkül zajló kulturális megnyilvánulásait, „párhuzamos életeiket” szeretné termékeny kapcsolatba hozni a kezdeményezés, megteremtve köztük az átjárhatóságot, érthetőséget, hozzáférhetőséget biztosítva egymás kulturális életéhez.
Hegedüs Csilla hozzátette: az aláírók támogatják, hogy Kolozsvár nyerje el 2021-re az Európa Kulturális Fővárosa címet, de csak akkor, ha ez a charta tiszteletben tartásával történik meg.
A dokumentumot a következők írták alá: Hegedüs Csilla kultúráért felelő RMDSZ ügyvezető alelnök, Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kicses Kolozsvár Egyesület elnöke, Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Mihai Măniuțiu, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, Marius Tabacu, a Transilvania Filharmónia igazgatója, Soós Anna, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, Tonk Márton, a Sapientia – EMTE kolozsvári karának dékánja, Greta Elena, a Pata-réti romákkal foglalkozó Coasta Egyesület képviselője, Schwartz Róbert, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Wilfried Schreiber, a Kolozsvári Német Fórum elnöke, Lăcătuș Petru Alin a Romániai Roma Fiatalok Civil Egyesületének képviseletében, Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, Szakáts István, az Alt Art Alapítvány elnöke, valamint házigazdaként (is) Lucian Năstasă-Kovacs, a Szépművészeti Múzeum igazgatója. Hozzájuk bárki csatlakozhat, ezt már a helyszínen meg is tette néhány civil szervezet képviselője, például az Igen, tessék! mozgalmat képviselő Talpas Botond, a Musai-Muszáj mozgalmat képviselő Bethlendi András, valamint Rarița Zbranca, az alternatív művészeket tömörítő Ecsetgyár Föderáció vezetője. A chartát magánszemélyek, kulturális szervezetek és közintézmények számára is megnyitják aláírásra.
Amint a charta kidolgozói és első aláírói a dokumentumban leírták, tudatosítani kívánják, hogy Kolozsvár évszázadok óta a nyelvi, kulturális és vallási sokszínűség otthona. Kijelentették: nem elégszenek meg azzal, hogy a különböző etnikai közösségek kultúrateremtő tevékenysége egymással párhuzamosan, kölcsönös átjárások nélkül történjen. A charta kiemelt céljának azt tartották, hogy Kolozsvár közösségei között folyamatos párbeszéd alakuljon ki egymás megismerése, megértése, kulturális értékeinek a tisztelete érdekében.
Az alapelvek között a rasszizmus, az idegengyűlölet, a diszkrimináció és az intolerancia minden formájának az elutasítását, a konfliktusok megelőzésének, elkerülésének a fontosságát, a bizalmatlanság, valamint a történelmi és kulturális előítéletek falainak a lebontását is megjelölték.
A charta cselekvési tervet is tartalmaz, melyben az aláírók vállalják többek között a kisebbségi közösségek kultúrájának a felkarolását, az interkulturális párbeszéd tereinek a létrehozását, valamint „a sokszínűséget fenyegetésként megélő szereplők közelítését azokhoz, akik ezt értékként, a társadalmi lét gazdagításaként élik meg".
Szakáts István, az Alt Art Alapítvány elnöke, a charta kezdeményezője a sajtótájékoztató után elmondta, Kolozsvár kulturális fővárosi pályázatának az előkészítő csapatában végzett munka során érlelődött meg benne a charta elfogadásának a gondolata. Mint fogalmazott, a kulturális fővárosi pályázat csapata „nem apja, nem anyja, hanem csak rokona chartának". Az alapítványi vezető nem tartotta kétségesnek, hogy mind a kulturális fővárosi pályázatot előkészítő egyesület, mind pedig Kolozsvár polgármestere aláírja a dokumentumot.
maszol.ro

2015. december 14.

Kulturális fővárosi cím: Szentgyörgy a nagy vesztes
Négy romániai város, Bukarest, Nagybánya, Kolozsvár és Temesvár pályázhat az Európa Kulturális Fővárosa címre 2021-ben – jelentették be pénteken a kulturális minisztériumban.
2021-ben ismét egy romániai város lesz Európa kulturális fővárosa, miután 2007-ben Nagyszeben viselte egy éven át ezt a címet. A bukaresti kulturális minisztériumban pénteken tartottak sajtótájékoztatót, amelyen a zsűri tagjai kihirdették azon városok listáját, amelyek eséllyel mérettethetnek meg a cím elnyeréséért.
Romániából összesen tizennégy város pályázott, most ezek közül választották ki a négy jelöltet, amelyek tovább versenyeznek. Az előválogatáson továbbjutottak nevét Steve Green, a zsűri elnöke jelentette be. A négy városon kívül Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Arad, Bákó, Brassó, Brăila, Craiova, Jászvásár és Suceava pályázott még.
Az előzsűrizés eredményét azt követően jelentették be, hogy az előző két napon meghallgatták a pályázatok szóbeli bemutatását. A tizenkét tagú bizottság tíz tagját az Európai Unió különböző intézményei jelölték. A zsűri arra kérte a versenyben maradt városok képviselőit, hogy egészítsék ki és tegyék jobbá pályázataikat, hiszen a következő megmérettetés augusztus és szeptember között lesz. Így várhatóan 2016 szeptemberében hirdetik ki a győztes romániai várost, amely 2021-ben az Európa Kulturális Fővárosa címet viselheti. Abban az évben Románia mellett egy görög város, valamint az EU-tagságra pályázó Szerbia és Montenegró egyik települése viselheti a címet.
Szakáts István, Kolozsvár pályázatíró csapatának tagja a Transindexnek elmondta, az elkövetkező időszakot a pályázatuk feljavításával fogják tölteni. „Pár napon belül meg fogjuk kapni a zsűrinek az ajánlásait, hogy mivel érdemes foglalkozni. Aztán a következő fél évben nekifogunk feljavítani a pályázatot, elvégezzük az előkészülettel kapcsolatos teendőket: a kulturális tevékenységek, promóciós kampány, közpolitikák kidolgozását és a pénzügyi mechanizmusok kiépítését” – mondta Szakáts István.
A rövid listával kapcsolatban elmondta, hogy nagyon furcsállja, hogy Iaşi kiesett, ugyanis a moldvai városnak nem volt rossz pályázata. A Székelyföld kiesése az egyik szívfájdalma, hiszen nagyon számított arra, hogy bejön a pályázat, mert, ahogy fogalmazott, legalább anynyira drukkolt Sepsiszentgyörgynek, mint Kolozsvárnak. Viszont szerinte Craiova megérdemelten esett ki a versenyből.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint a háromszéki megyeszékhely volt a megmérettetés legnagyobb vesztese. Szerinte az, hogy Marosvásárhely kihátrált a közös pályázási kezdeményezésből, mindkét pályázat erejét gyengítette. A városvezető különben arra számított, hogy hat pályázó marad versenyben, és ezek között lesz Sepsiszentgyörgy is. Átnézte a pályázatokat, és úgy véli, Bukarest és Temesvár után a sepsiszentgyörgyi volt a legjobb.
A polgármester a Háromszék napilapnak úgy nyilatkozott, az elbíráló bizottság kételkedett abban, hogy Sepsiszentgyörgynek lenne kapacitása egy ilyen méretű rendezvény megszervezésére. „A verseny nagy kihívás volt, 13 Sepsiszentgyörgynél nagyobb várossal méretkeztünk meg, ezért a mellettük való versenyzést már építő jellegűnek ítéljük meg. A pályázás ténye számos pozitív kezdeményezést hozott felszínre, új szintre emelte a régió kulturális szereplői, intézményei közti együttműködést” – mondta a polgármester, aki ígéri, az előkészítés során megfogalmazott kezdeményezéseket folytatják.
Megköszönte mindenkinek, aki a Székelyföldön támogatta a kezdeményezést. Rámutatott, „a pályázat előkészítése szembesített azzal, hogy képesek vagyunk felsorakozni, erőnket egyesíteni, erőfeszítéseket hozni, és falakat ledönteni egy közös cél érdekében”.
A közösségi oldalon felvetődött, hogy a döntést befolyásolta-e a kézdivásárhelyi terrorügy, ám a csapat egyik tagja úgy fogalmazott, ódzkodna attól, hogy akár egy gondolat erejéig is összekössék a két dolgot.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2016. február 5.

Csúnyán fest: belső viszályok a kolozsvári Ecsetgyárban
Komoly belső konfliktus árnyékolja be a kolozsvári Ecsetgyár kortárs kulturális központ sikereit. A 2009-ben egy elhagyott gyárépületben indított, párját ritkító kezdeményezés mára az ország egyik jelentős kulturális központja lett, amelynek külföldön is nagyon jó híre van.
Újszerűsége abban áll, hogy civil kezdeményezésből indult, a kortárs művészeket karolja fel, és alternatívát kínál a „hagyományos” művészeti intézményekkel szemben.
A központ eredeti vezetősége, az Ecsetgyár Föderáció szerdai közleményében arról tájékoztat, hogy három művész, Berszán Zsolt, Daria Dumitrescu és Florin Ştefan az év elején kivált a szervezetből, és két újat alapított, az Ecsetgyári Művészek Egyesületét és az Ecsetgyári Galériák és Művészek Föderációját. Emellett a központ életében részt vevő mintegy 60 művész és kultúraszervező tudta és beleegyezése nélkül mindössze hármuk nevében az EU Belső Piaci Harmonizációs Hivatalánál (OHIM) levédették az Ecsetgyár (Fabrica de Pensule) márkanevet közösségi védjegyként, illetve a központ logóját is, holott utóbbi az Ecsetgyár Föderáció szellemi tulajdonát képezi.
Az Ecsetgyár vezetősége, köztük Szakáts István elnök által aláírt közlemény kitér arra, hogy az Ecsetgyár Föderáció, valamint a központban működő független társulatok és szervezetek (ReciprocA, GroundFloor Group, Colectiv A, Plan B Galéria) jogi útra terelik az ügyet, az Ecsetgyár azonban addig is a megszokott módon működik tovább, és remélik, hogy a konfliktus nem ingatja meg a közönség bizalmát a központ iránt.
Az Observator Cultural című hetilap egyébként úgy tudja, hogy az intézményben elmérgesedő konfliktusok már közel egy éve rányomják a bélyegüket a hangulatra az Ecsetgyárban. A márkanevet önhatalmúlag levédő triumvirátus közül Florin Ştefan a Clujcultural.ro portálnak nyilatkozva elmondta, a márkanév levédése Daria Dumitrescu ötlete volt, aki szerinte elsőként karolta fel a kezdeményezést, sőt az épületet is ő találta meg hozzá, és a többi művészt is ő vonta be az új projektbe.
Szerinte Szakáts István önhatalmúlag nevezi magát a föderáció elnökének, holott soha senki nem választotta meg őt erre a tisztségre, sőt az úgynevezett vezetőtanács sem létezik. Szakátsék szemére veti ugyanakkor, hogy átláthatatlan módon kezelték az Ecsetgyár ügyeit, nem adtak információkat a hozzájuk befolyt támogatásokról – ezeket az aggályaikat pedig a városházával is közölték.
Florin Ştefan azt is kifogásolta, hogy Szakáts politikai botrányba „keverte bele” az Ecsetgyárat azzal, hogy befogadták a Musai-Muszáj Egyesület által a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblák ügyében szervezett közvitát, ahol nyíltan támadták a városházát, annak ellenére, hogy onnan jelentős támogatásokat kap az intézmény.
Varga László. Krónika (Kolozsvár)

2016. március 23.

Lőrincz György: a díjak hitében erősítik meg az embert
A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15. alkalmából Lőrincz György székelyudvarhelyi írót, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökét, az Udvarhelyi Híradó publicistáját.
– Mit jelent önnek, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át?
– Megköszönöm azoknak, akik javasoltak, illetve akik elfogadták a javaslatot és megtiszteltek vele. Röviden azt mondhatom, hogy nagy örömet jelentett. Szerénytelen lennék, ha nem ezt mondanám, hisz minden figyelem, ami a munkánkat övezi, örömet jelent.
– Mit gondol a különböző díjakról, mit jelentenek ezek egy írónak?
– A díjak hitében erősítik meg az embert, hogy amit tesz, arra mások is figyelnek. Hitet adnak. És ez fontos. Az írás egyszemélyes tett, viszont az értelmezése annyiféle, ahány ember olvassa.
– Miért kezdett el írni, mi volt az, ami miatt tollat ragadott?
– Talán egyrészt a belső indíttatás, másrészt a társadalom kihívásai.
– Hogy talált időt az évek során az írásra? Másként ír valaki, aki nem „hivatásos” író?
– Mindenki a tehetsége szerint ír. De én nagyon mélyről indultam. Nem irodalmi körök, nem a baráti társaságok „dobtak föl”, hanem amit vagy ahogy leírtam. Engem mindig ugyanaz a téma érdekelt, azt is mondhatnám, kis eltéréssel ugyanazt írom, amióta az eszemet tudom. Azt, ami a közösségünk gondja.
– A rendszerváltás után, a szabadabb világban más volt írni?
– Más. Több okból is. Egyrészt azért, mert nagyobb lett a hangzavar, másrészt már nem figyeltek annyira az emberek az írott szóra. Részben azért, mert a megélhetési gondok elterelték a figyelmet, másrészt versenyhelyzet teremtődött, s már nem az olvasás, az önmegvalósítás jelentett kihívást – a gazdagodás. Amit soha nem pejoratív értelemben használok. Én örvendek, hogy vannak gazdag emberek a közösségünkben is. Ráadásul megszaporodtak a médiumok, megszaporodott a választás lehetősége is. Ezt többféleképpen is értem. És ez így van jól.
– Miként változott meg az irodalmi élet a rendszerváltás után? Más szerepet kapott az írás, az író?
– Nincs irodalmi élet. Talán senkinek sincs, de számomra sosem volt. Úgy tűnik, mintha lenne, de csak hangzavar van. Nincs könyvterjesztés, ráadásul annyifajta mű zúdul rá az olvasóra, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. És itt még csak nem is arra célzok, hogy aki a nevét le tudja írni, az már ír, könyvet jelentet meg. Nem a Twitter, a Facebook lehetőségeire gondolok. A magyar irodalom mindig is naprakész volt a különböző irodalmak fordításában. Az irodalmi műfajok sokszínűsége csak árnyalja ezt. Megjelentek a celebek és a könyveik. Mondjam tovább? Egy államilag ötven-hatvan milliós reklámmal támogatott íróval lehet versenyezni? Udvarhelyről?! Arról már nem is beszélek, hogy ahol Móricz Zsigmondot vagy Németh Lászlót, Illyés Gyulát el lehet hallgatni, ott milyen lehet a helyzet?
– Miért volt szükség az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványra?
– Azt hittem, Székelyföld gazdasági ereje meghatározó lesz. Kiderült, hogy a régi központok sem akartak lemondani a hagyományos szerepről, és ez jó, de reméltem, sikerül egy újabb lehetőséget teremteni. S ha azt állítom, hogy nagyon sokan, akik ma az irodalmi életben a derékhadat képezik, itt kapták az első figyelmet mind díjakban, mind pályázati lehetőségben, akkor csak az igazat mondom. Gondoljon az olyan szerzőkre, mint például Szakáts István Péter, Zsidó Ferenc vagy Papp Sándor Zsigmond. Vagy a Debütdíjasokra, Máté Angira, Tompa Andreára, és sorolhatnám.
– Mi az író szerepe most, miként hat a mai ember életére az irodalom?
– Nagyon sok tehetséges fiatal van Udvarhelyen és a környéken, aminek nagyon örülök. Nekik kitartást kívánok, s azt, hogy ne csalódjanak a sorsválasztásban. De Udvarhely mindig is gazdag volt írástudókban, írókban. Már többen leírták, Csíkországot a festői tették híressé, Udvarhelyt az írói. De félreértés ne essék, itt nem a magam szerepéről beszélek.
– Hogyan változtak az írásai az évek során? Mi az, ami motiválta korábban, és mi motiválja most?
– Azt is mondhatnám, amióta élek, ugyanazt írom. Persze a műfaj korlátai vagy szabályai szerint. A kitüntetésben is, amit Áder János köztársasági elnök úr írt alá, egyebek között az áll: „a kortárs erdélyi és az egyetemes magyar irodalmat gazdagító, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó írásai elismeréseként”.
– Van-e esetleg olyan téma, gondolat, történés, amit még nem írt meg, de szeretne?
– Most egy újabb regénnyel próbálkozom: Bécs fölött a Hargitát címmel. Már több részlet is megjelent Magyarországon a Magyar Naplóban, a Hitelben, nemrég a Hargitában, s most utoljára a Kortárs márciusi számában. Ezt szeretném egyelőre befejezni. Meg akarom írni, hogy akik elmennek, sosem lesznek igazán boldogok. Nézze meg az emigráció magyar íróit! De az emigráció tagjait is. Ráadásul bárhogy is hitegetik magukat, gyermekeik, unokáik már nem lesznek magyarok. S lehet-e boldog valaki úgy, hogy gyermekei vagy unokái nem beszélik az ő nyelvét?
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Az én koromban már nem nagyon tervez az ember. Él és reménykedik. Meg persze dolgozik.
Veres Réka. Krónika (Kolozsvár)

2017. március 25.

Goțiu: Ionuț Țene „szabadidejében” folytatott gyalázkodásai Boc-ra és a tanácsra is rossz fényt vetnek
Újabb nyílt levél Kolozsvár polgármesteréhez
Emil Boc polgármesterhez intézett nyílt levelet tett közzé ma Mihai Goțiu, a Menstük meg Romániát (USR) Kolozs megye szenátora is, amelyben felszólítja a városvezetőt: álljon el attól a szándékától, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottját, a szélsőségesen nacionalista nézeteiről ismert Ionuț Goțiu t a hivatal művelődési, vallási, sport és társadalmi kérdésekkel foglalkozó igazgatóságának élére nevezze ki.
Hétfőn Kolozsváron aláírásgyűjtés indult ebben az ügyben, a kezdeményező Szakáts István, az AltART alapítvány elnöke. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy polgármesterünk egy hírhedt vasgárda-szimpatizánst akar a nemsokára megüresedő vezető tisztségébe helyezni, akinek gyűlöletkeltő, az etnikai, vallási és nemi kisebbségek irányába tanúsított sértő magatartása összeegyeztethetetlen közalkalmazotti státusával. Értesülések szerint a petíciót aláírók száma máris több száz.
Mihai Goțiu levelében kifejti: a történelem során, de az elmúlt évtizedekben is nagyon sok feszültség terhelte a helyi nemzeti és vallási közösségek viszonyát, amelyet a várost vezető elitek rendszerint mesterségesen gerjesztettek és tartottak fenn. „Úgy tűnt, hogy az utóbbi időszak a békét és nyugalmat hozta el városunkba, önnek megadatott az a történelmi lehetőség, hogy irányítása alatt létrejöjjön a különböző helyi közösségek közti megbékélés” – fogalmaz a szenátus alelnöke, aki szerint ez aligha valósulhat meg, ha olyan személyek kerülnek vezető pozícióba, Țene, aki mind Boc-ra, mind a városi tanácsra rossz fényt vet, még akkor is, ha úgymond magánemberként, szabadidejében fejti ki ilyen irányú tevékenységét. Goțiu emlékeztet: Țene cikkeiben kifejtett véleményét több civil szervezet, köztük az APADOR-CH is elítélte, amikor az Országos Diszkriminációellenes tanácsi tagságot megpályázta.
Kedden a Főtér arról tájékoztatott, hogy Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke panaszokat nyújtott be az egyesület nevében több intézménynél Ionuţ Ţene, a kolozsvári városháza oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó szakosztályának felügyelője, valamint Emil Boc polgármester ellen. A Főtér által megszerzett öt panasztevés kiindulópontja az, ahogy az ultranacionalista napocanews.ro portál – amelynek Ţene alapító kiadója és vezető publicistája – egyértelműen gyűlöletkeltő és magyarellenes szándékkal tájékoztatott a 2016-os Kolozsvári Magyar Napok Beatrice-koncertjéről. A portál jóval az után is – szeptemberben – ferdítve írt a koncertről, hogy kiderült: a közszolgálati televízió (TVR) augusztusi manipulatív riportja előre eltervezett manipuláció – idézi a dokumentumot a kolozsvári hírportál.
Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 8.

Háromnyelvű helységnévtáblák Kolozsváron – mikor és meddig?
Már az sokat sejtető volt, hogy Kolozsvár polgármestere sajtótájékoztatót tart: Emil Boc az elmúlt másfél-két évben nemigen találkozott szervezett formában szemtől szemben a kolozsvári média képviselőivel.
Mi több, a városháza sajtóosztályának alkalmazottai külön felhívták a Szabadság munkatársának figyelmét a rendkívüli eseményre. Mindezek ellenére senki sem volt biztos abban, mi lesz a téma. Viszont lévén, hogy jövő hét első felében lejárt volna a Szőcs Sándor és lánya, Izabella által vezetett Minority Rights Egyesület kezdeményezte per ítéletének a fellebbezési határideje, erős sejtés fogalmazódott meg mindenkiben: Erdély fővárosának polgármestere történelmi jelentőségű bejelentést tesz. Csak sejteni lehetett, hogy Emil Boc a magyar közösség számára pozitív bejelentést tesz, ezért például az ügyben hosszú ideje nyomást gyakorló Musai-Muszáj akciócsoport frontemberei, Szakáts István és Bethlendi András két változatban készítették el a polgármesterhez intézett nyílt levelüket. A bizonytalanságot némileg enyhítette az, hogy több forrásból származó információ alapján egyre inkább az körvonalazódott, hogy az elöljáró a magyar közösség számára pozitív előjelű bejelentést tesz. Más is közrejátszott az ügyben: szakítva a közel kétéves „hagyománnyal”, miért hívna össze rendkívüli sajtótájékoztatót amiatt, hogy fellebbez? A józan paraszti ész, az intuíció, ráérzés azt sugallta: megembereli magát, s bejelenti – kiteszik a kétnyelvű helységnévtáblákat.
Emlékszem, a kétezres évek derekán szívrepesve vártuk, mi lesz a Gheorghe Funar rosszemlékű, szélsőségesen nacionalista volt polgármester által kiásatott főtéri „gödrök” sorsa. Emil Boc éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, az ügy „intézését” Boros János volt alpolgármesterre bízta, aki meg is szervezte a régészeti ásatások betömését. Csakhogy Boc meggondolta magát, és letelefonált…
Lehet, sosem fogjuk pontosan megtudni, mi játszott közre a magyar közösség számára rendkívül pozitív döntés meghozatalában. Vajon a csillagok állása, vagy az, amit Szakáts István, a Musai-Muszáj civil akciócsoport frontembere mondott: egyszerűen megérett a helyzet. Mennyit nyomott a latban a Minority Rights Egyesület többéves pere? Hát a sajtó nyomása? S az ellenzéki pártok unszolása?
Kétségtelen, hogy az évek óta tartó hercehurca a polgármester móc lelkiismeretét is emésztette, viszont attól tartott, népszerűsége lényegesen csökken, amennyiben „enged a magyar nyomásnak”, a törvényszék ítéletének indoklása viszont hatott ügyvédi mivoltára: belátta, nincs tovább. A következő helyhatósági választásokig több mint három év van, a döntést most kell meghozni, s végrehajtani. Addig úgyis adódnak még lángoló helyzetek, s a választópolgárok elfelejtik a magyar ügyet.
Boc emelte a tétet, ugyanis nem csupán azt teszi, amire a törvényszék kötelezi: németül is kiíratja Kolozsvár elnevezését. Igen ám, de a hazafiak megnyugtatására azt is kiírja, Hadrianus római császár idején emelték municípiumi rangra Napocát…
Kérdés viszont, milyen közigazgatási akadályokba ütközik majd a háromnyelvű helységnévtábláknak az engedélyeztetése, s ki, hol fog „beleköpni a levesbe”. Hogy Funar és Ionuţ Ţene csapata nem marad tétlenül, az előre borítékolható. Hosszú még az út a kivitelezésig: Boc elmondása szerint beleszól a kataszteri és a környezetvédelmi hivatal, a városháza urbanisztikai osztálya, majd pedig meg kell rendelni, kivitelezni kell, s ki kell helyezni. Aztán minden valószínűség szerint következnek a gerilla akciók: lefestik, megrongálják, eltávolítják. Megannyi alkalommal kijavítani, visszahelyezni pedig pénzbe kerül…
Megannyi lehetséges buktató, akadály, nehézség. Legyünk viszont derűlátók: a Kolozsvári Magyar Napokra megfelelően fogadjuk majd vendégeinket!
Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 10.

Musai-Muszáj: a többnyelvű helységnévtábla csak a kezdet, van még tennivaló Kolozsváron
A többnyelvű helységnévtáblák kihelyezése Kolozsvár bejárataihoz egy mérföldkő, egy kezdet, de még sok a tennivaló – hangzott el a Musai-Muszáj akciócsoport hétfői sajtótájékoztatóján.
Egyik képviselőjük, Szakáts István elmondta, az akciócsoport üdvözli Emil Boc polgármester döntését, szerintük helyes és szükségszerű elhatározás volt, amit évekkel ezelőtt meg kellett volna hozni. Rengeteg más, nem jogi indok van arra, hogy miért kellett volna kihelyezni a táblákat – jegyezte meg.
Bethlendi András megköszönte a holland alapítványnak a tevékenységét, hiszen ők indították el a jogi procedúrát a többnyelvű táblák ügyében, majd a Minority Rights Egyesületnek, amely újra felvette a kesztyűt, a Foundation European Committee Human Rights Hungarians Central Europe-nak, illetve a felperesekhez csatlakozóknak, az akciócsoport önkénteseinek, a Facebookon aktív „igeterjesztőknek”. Köszönetet mondott a sajtónak és a román nemzetiségű állampolgároknak is, akik csatlakoztak az ügyhöz.
Szakáts István kitért arra, hogy "a megélt multikulturalitásért" hozták létre a Musai-Muszájt, az akciócsoport a kétszínű politikai játszmákra akar válaszolni. Jelentős civil kezdeményezéssé nőtték ki magukat, 3,7 millió emberekhez jutottak el a Facebookon, közel húszezer követőjük van. Elhangzott: Budapesten és a genfi kisebbségügyi konferencián is képviselték az ügyet az elmúlt időszakban.
Egy ízben négyezer lejes támogatást nyertek a városházától, de ezt később vissza kellett adniuk. Számos magántámogatást kaptak azonban. Egyetemi szakdolgozatok is szólnak már az akciócsoportról – hangzott el a sajtótájékoztatónl.
Szakáts István kiemelte, fenntartják a városházával és a polgármesterrel való párbeszéd igényét, több ízben is írtak nyílt levelet a városvezetésnek. Március 15-én kaptak választ a kérésükkel kapcsolatban, akkor a polgármester azt ígérte, leül találkozni velük, de ez nem történt meg. Megköszönte azoknak az RMDSZ-tagoknak és -vezetőknek, akik segítenek, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is támogatják a Musai-Muszájt.
Bethlendi András arról beszélt: a tábla kihelyezése egy mérföldkő, egy kezdet. Az elmúlt években foglalkoztak a kolozsvári állomásnál található, állomásvezetők nevét tartalmazó táblával, amelyről hiányoznak a magyar szereplők – ezt a táblát eltávolították ugyan, de még van itt tennivaló. A Házsongárdi Temető magyar nyelvű turisztikai táblájáiért is szót emeltek, de ezek még nem kerültek ki. Elmondták azt is, Emil Boc polgármestert várják a Kolozsvári Magyar Napokon és a március 15-i ünnepségen.
Boc "teljes amnesztiát" kapott
Szőcs Izabella jogtanácsos a per folyamatát összegezte: 2014-ben a Language Rights alapítvánnyal kezdték el a pert, amelyet első fokon megnyertek ugyan, ám másodfokon az alapítvány holland mivoltára hivatkozva negatív döntés született. A pert újrakezdték, akkor ismét veszítettek, majd egy új döntéssel kimondta a bírság, hogy ki kell helyezni a táblákat.
Kolozsváron a magyarság arányszáma nem lépi át a húsz százalékot, de a törvény meghozatalának évében még meghaladta. Erre, illetve a korábbi tanácshatározatra hivatkozva lehetett érvelni a táblák kihelyezése mellett. Nemzetközi szintű érvekre is hivatkoztak – tájékoztatott a jogtanácsos.
Szőcs Sándor jogász elmondta, a legnagyobb elégtételt az hozta a perfolyamatban, hogy pénteken Emil Boc polgármester lemondott a fellebbezési szándékáról. "A Minority Rights elnökeként és jogászként a polgármester minden eddigi hibáját elnézem, teljes amnesztiában részesítem, és barátilag tekintek rá" – fogalmazott Szőcs kiemelve, Emil Boc precedenst teremtett, azt igazolva, hogy a civil szféra és a hivatal párbeszéde eredménnyel jár. Nem az a kérdés, hogy ki járult hozzá a sikerhez leginkább, hanem hogy nem a vagy-vagy, hanem az is-is logikájában lehet gondolkodni – tette hozzá.
Mint korábban megírtuk, négynyelvű – latin, román, magyar és német – helységnévtáblákat helyeznek ki Kolozsváron. A latin felirat a háromnyelvű tábla fölé kerül – közölte pénteken Emil Boc polgármester. Újságírói kérdésre válaszolva Emil Boc elmondta, a táblák egy-másfél hónap múlva kerülnek ki a város határába.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro

2017. április 11.

Musai-Muszáj: tovább harcolunk a többnyelvűségért
Hétfőn a Musai-Muszáj akciócsoport és a Minority Rights Egyesület képviselői (Szakáts István és Bethlendi Tamás, illetve Szőcs Sándor és Izabella) közös sajtótájékoztatón üdvözölték Emil Boc polgármester döntését, hogy nem fellebbezi meg a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére vonatkozó ítéletet. – A normális, európai gesztusra több évvel ezelőtt kellett volna sort keríteni. Kár, hogy jogi úton kellett ezt kiharcolni, s a városvezető nem etikai, kulturális megfontolások alapján cselekedett. Szerintünk a humor volt az egyik legfontosabb eszköz, amely célravezetőnek bizonyult – mondták, hozzátéve: „történelmi, multikulturális és európai nagyságának megfelelően”, a Musai-Muszáj többnyelvű emléktáblát szándékszik kihelyezni születése helyén, az Insomnia kávézóban, amelyről a latin nyelvű felirat sem hiányozhat.
A „muszájosok” arról is beszámoltak, hogy – paradox módon – legjelentősebb támogatójuk éppen azon intézmény volt, amellyel „harcba szálltak”: a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal. Emlékeztettek: a városháza által meghirdetett ifjúsági részvételi költségvetés (COM’ON, Kolozsvár!) keretében meghirdetett közönségszavazás során a Musai-Muszáj győzött – kétszer. Első ízben 4 ezer lejt kaptak, másodszor viszont a városháza illetékeseinek gáncsoskodása miatt elestek a vissza nem térítendő támogatástól, mondták. Arról is beszámoltak, hogy az évek során körülbelül 3 ezer lejt mintegy 250 magánszemély adományaiból gyűjtöttek össze.
Ugyanakkor megköszönték az RMDSZ-nek, hogy az ügy mellé álltak, továbbá köszönetüket fejezték ki a Landman Gábor vezette European Committee Human Rights Hungarians Central Europa, azaz az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa civil szervezetnek, a perhez csatlakozott 374 polgárnak, az önkénteseknek, a Facebook-oldalukat lájkoló 13 700 személynek, illetve a román többséghez tartozó támogatóknak.
– Folytatjuk a többnyelvűségért, a multikulturalizmusért folytatott harcot. Projektjeink közé tartozik a vasútállomás épületén elhelyezett, majd eltávolított emléktábla, amelyen csupán az intézmény román vezetőit tüntették fel. Továbbá kifogásoljuk, hogy a Házsongárdi temető bejáratánál nincs többnyelvű turisztikai tájékoztató tábla. A Musai-Muszáj által az évek során kreált szellemi értékekből, azaz feliratokból, videókból, kreatív megoldásokból körülbelül egy év leforgása alatt kiállítást szervezünk – jelentették be.
A mozgalom képviselői reményüket fejezték ki, hogy Emil Boc jelen lesz a Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján, sőt jövőre a március 15-i ünnepségeken is.
Azt követően, hogy Szőcs Izabella, a Minority Rights Egyesület képviselője felvázolta a többéves harc mozzanatait, a jogász édesapja, Szőcs Sándor, az egyesület elnöke elmondta: nem számítottak arra, hogy Emil Boc sajtóértekezleten bejelenti, eláll a fellebbezés benyújtásától. Minden bűnét „megbocsátjuk”, teljes körű amnesztiát hirdetünk – jegyezte meg viccesen.
A Szabadság arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha Emil Boc különböző, vélt vagy valós akadályokra hivatkozva (valamelyik közhivatal nem bocsát ki engedélyt stb.) elodázza a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. – Az ítélet kimondja: a táblákat 30 napon belül ki kell helyezni, ellenkező esetben fegyelmi eljárás indulhat ellene. Meggyőződésem, hogy ilyesmire nem kerül sor – jelentette ki Szőcs Izabella.
Kiss Olivér / Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék