udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 48 találat lapozás: 1-30 | 31-48

Névmutató: Thurzó Sándor József

2004. november 25.

Az utóbbi évek egyetlen hosszú életű nagyváradi kamarazenekara, a Varadinum kvartett tizenöt évvel ezelőtt alakult, 1989. novemberében, ebből az alkalomból nov. 24-én tartottak ünnepi koncertet Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában. A Varadinum vonósnégyes /Tokaji Ágnes, Costin Szabó Éva, Thurzó Sándor József, Marcu Sikes Ágnes/ a váradi művelődési élet aktív résztvevője: fennállása alatt mintegy ötszáz alkalommal koncertezett. A kvartett kiemelt figyelmet fordít a Nagyváradhoz kapcsolódó és a kortárs szerzők (Michael Haydn, Maczalik Alfréd, Csire József, Dan Voiculescu) műveinek népszerűsítésére. /Pengő Zoltán: Tizenöt év, ötszáz koncert. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

2004. december 20.

„Örvendhetünk, hogy nemzetünknek még vannak olyan nagyjai, akik önzetlenül dolgoznak népünk megmaradásáért” – mondta a Julianus Alapítvány díjátadó ünnepségét megelőzően Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes. A csíkszeredai alapítvány első román díjazottja, Smaranda Enache emberjogi aktivista hosszas, elismerő taps közepette vette át a díjat. A budapesti dr. Atzél Endre a moldvai csángómagyarokért végzett karitatív tevékenységéért, az 1989-ben Magyarországra menekülő magyarok intézményes támogatásáért vehette át az elismerést. Az idei díjazottak listáján a brüsszeli dr. Kállay Oszkár, dr. Czirják Árpád kolozsvári kanonok, Lapohos András ördöngösfüzesi tanár, valamint Kovács Miklós kárpátaljai politikus szerepelt. A város legkiemelkedőbb személyiségeit díjazta a nagyváradi önkormányzat a Kiválóságok gáláján. A tizenöt terület közül kilencben magyar jelölt nyerte el a város címerével díszített szobrocskát és a huszonötmillió lejes pénzjutalmat. A képzőművészek közül Jakobovits Márta, a legjobb színész kategóriában pedig Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház alapítója kapta a fődíjat. Thurzó Sándor, a Varadinum vonósnégyes alapítója a legjobb zenész, Tóth Márta, az Ady Endre Gimnázium igazgatója az oktatás kategóriában vette át a jutalmat. Az év nagykövete Tóth István, a Tavirózsa fotóklub és a Foto Art Galéria alapítója, a szociális téren nyújtott tevékenységéért Rajna József, a Caritas Catholica vezetője kapta meg a díjat, az elismerésre legméltóbb fiatal Debreczeni Sándor, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség elnöke. A sport kategóriában Nyisztor Sándor vívót jutalmazták, aki az idei athéni ötkarikás játékokon képviselte a várost. A sajtó kategóriában győztes Szűcs László, az Ady Endre Sajtókollégium igazgatója a pénzdíj egy részét egy ferences apácának, Zita nővérnek ajánlotta föl, aki az elmúlt évtizedekben sokat tett a városért, az utóbbi időben pedig szegény sorban él. Díszoklevéllel tüntetett ki Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester évzáró fogadásán több magánszemélyt és szervezetet. A főtéri Emlékezés Parkjának alkotói közül ketten, Blaskó János szobrászművész és Heil Tibor építészmérnök részesült a kitüntetésben. Díjazták az Artera Alapítványt, a Székely Dalegyletet, a Balázs Ferenc Vegyeskart, Gergely József mesterszakácsot, a Mallersdorfi Ferences Apácarendet, az udvarhelyi Fafaragók Szövetségét, valamint Ilyés Ferenc futballistát, Hosszú Attila vállalkozót és Geréb Péter matematikatanárt. /Díjözön az éves munkáért. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

2006. november 6.

A Magyar Művészetért kuratóriuma Bartók Béla-emlékdíjat adományozott az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének (Bálint Zoltánnak), amelyhez a Herendi Pocelánmanufaktúra Rt. által készített Bartók-mellszobor járul. “Bartók hallotta és hallatta az egész Kárpát-medence hangját. S most azoknak mondunk köszönetet, akik hallják és hallatják, látják és láttatják a Kárpát-medence népét szerte a világon” – olvasható az emlékdíjhoz járuló emléklapon. A díjat a régióból a Nagyszentmiklósi Pro Bartók Alapítvány (Tamás Sándor) kapta még meg. A díjazottak között van Tőkés László, Tempfli József és Böjte Csaba, valamint az Erdélyi Népfőiskolai Collegium, a nagyváradi Filharmonikusok, a Nyíló Akác táncegyüttes, a Partiumi Magyar Művelődési Céh, a Szatmárnémeti Filharmónia, a Szigligeti Társulat, Thurzó Sándor, Varadinum vonósnégyes. A díjakat a nagyváradi színházban adták át. /Bartók Béla-emlékdíj az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

2007. január 22.

A magyarság belső struktúrája átalakult, nemzeti létünk új értelmezést s egyben új lehetőséget kapott Románia európai uniós csatlakozásával, az erdélyi kultúra pedig visszakerült Európába – fejtette ki január 21-én, vasárnap Nagyváradon Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a magyar kultúra napja alkalmából. Hangsúlyozta: ez a nemzeti lét csak erős kulturális alapokra épülhet, melynek tartópillére csakis a kulturális autonómia lehet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejezte reményét: hamarosan eltűnik majd a magyarság életéből az „utálatos” kifejezés, hogy „határon túli magyar kultúra”. Ha sikerül kihasználnia a magyarságnak az integrációból fakadó új lehetőségeket, akkor van is esély erre – tette hozzá. Magyar kultúra csak egy van, amely ugyanakkor rendkívül sokszínű, így van erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai ága – mondta Markó. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra szólította fel a házelnököt: nagyváradi látogatásán foglaljon állást a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyar kormánypolitikával kapcsolatban. Szili Katalin furcsának találta a püspök e megnyilatkozását, emlékeztetve, hogy e kérdésben ő soha nem rejtette véka alá véleményét. Közölte: kezdeményezte egy nemzetpolitikai törvény megalkotását, amelynek a koncepcióját most dolgozzák ki a munkatársai. /Szili: Az erdélyi kultúra visszatért Európába. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Tucatnyi fiatal, az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai „80 százalékkal kevesebb pénz az erdélyi magyar kultúrának”, „Igen, megcsináltátok!” feliratú táblákkal vonultak a nagyváradi színház elé január 21-én, a gálaműsor kezdete előtt. Nagy József Barna, a szervezet helyi elnöke elmondta, félórás felvonulásukkal az ellen tiltakoznak, hogy amíg bent az épületben a magyar kultúrát ünnepelik, addig Szili Katalin kormánya drasztikusan csökkentette a határon túli kulturális támogatásokat. Az aradi filharmonikusok egy része tiltakozni kezdett, amikor a színpadon az előadásra készülve rájöttek, hogy a magyarságnak kell muzsikálniuk. Többen azt kiabálták, nem hajlandóak nacionalista rendezvényen részt venni. A zenészeket az sem nyugtatta meg, amikor az egyik szervező azzal érvelt, hogy a fellépésért megkapták a pénzüket. – Szili Katalin házelnöktől elvárható, hogy nagyváradi látogatása alkalmával világosan és egyértelműen fejezze ki álláspontját a magyarországi határon túli politikáról, Markó Bélának is kötelessége lenne állást foglalnia e témában – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozatában. „Az erdélyi magyarság számára rossz üzenete van annak, hogyha Szili Katalin országgyűlési elnök, Markó Béla RMDSZ-elnök és a bihari RMDSZ a magyar kultúra napját együtt ünnepli Nagyváradon, ugyanakkor a magyar-magyar kapcsolatok válságáról, az erdélyi magyar kultúra és oktatás terén érvényesülő megszorításokról, a magyarországi támogatáspolitika visszaeséséről egyetlen szót sem szólnak” – áll a dokumentumban. Szili Katalin kifejtette: „Teljes mértékben megértő és elnéző vagyok a püspök úrral szemben, ha ő romániai belpolitikai indíttatásokból tesz ilyen megnyilatkozásokat. ” /Tiltakozásokkal tarkított kultúraünnep Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./ A nagyváradi gálaesten Magyar Kultúra-díjban részesült Antal Béla tanár, kutató, Thurzó Sándor hegedűművész, F. Bathó Ida színművész. Elismerést kapott Cservák Miklós körzeti RMDSZ-elnök, Józsa Ferenc tanár, Gittai István költő. A hét végén Erdély-szerte ünnepelték a magyar kultúrát. Nagyváradon átadták a frissen felújított, RMDSZ által működtetett Bunyitay Vince Könyvtárat. Az országban a nagyváradi Bunyitay Vince Könyvtár az egyetlen olyan téka, amely majdnem 30 ezer kötetet tartalmaz. /Both Abigél: Az erdélyi kultúra visszatér Európába. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

2007. szeptember 8.

Idén Szatmárnémetiben tartották a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) XIII. honismereti konferenciáját. Dukrét Géza PBMET-elnök, a rendezvény főszervezője köszöntötte a jelenlévőket, majd Schönberger Jenő püspök tartott ökumenikus istentiszteletet. Beszédet mondott Muzsnai Árpád, az EMKE alelnöke. Dr. Gaal György, a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság nevében szólt a társasághoz. Az általuk képviselt szervezetek vagy intézmények üdvözletét tolmácsolták a magyarországiak, köztük Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke A bizottság évente három Fényes Elek-díjat ad át. Idén a PBMET tagjai közül Dánielisz Endre Nagyszalontáról, dr. Józsa Piroska Nagyváradról és Kovács Rozália Érmihályfalváról kapta meg az oklevelet, valamint a Fényes Elek-bronzplakettet. Az idei, tagságon kívüli kitüntetett pedig Bognár Levente aradi alpolgármester lett, aki sokat tett az aradi Szabadság-szobor újraállításáért, most az aradi Szentháromság szobor újraállításán fáradozik. Előadások hangzottak el a 20. század öröksége, a jubileumi Rákóczi évek, a pusztuló műemlékek és védelmük témakörökben. Kolozsvári előadóként Starmüller Géza művészettörténész, valamint Tóthpál Tamás (EKE-Kolozsvár) voltak jelen. Előbbi Szatmár váráról tartott előadást, az utóbbi pedig a száz éve elhunyt Hegyesi Mártonról emlékezett meg. A méltatlanul elfelejtett történész az 1848-as események kutatója, egyben a bihari turizmus egyik atyja, akinek augusztus 30-án állított emléktáblát a PBMET Nagyváradon. A teremben kapható volt az évente számos új kötettel gyarapodó Partiumi Füzetek utolsó, Thurzó Sándor összeállításában megjelent, Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében című, 46-os száma. A kétnapos előadássorozatot a társaság közgyűlése zárta. Az elnöki beszámolóban elhangzott, hogy magyarországi Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2006 végén Kós Károly-díjat adományozott PBMET-nek, a településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló tevékenységéért. A konferencia harmadik napján szakmai kirándulás következett, Bara István területi elnök vezetésével. /Tóthpál Tamás: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

2008. február 7.

Ötödik alkalommal díjazták az elmúlt év legkiválóbb személyiségeit Nagyváradon. A váradi önkormányzat által szervezett eseményen tizennégy kategóriában adtak át díjat, közülük három kitüntetett magyar anyanyelvű volt: Csiky Ibolya kiemelkedő drámai tudásáért, Radu Aliz szociális tevékenységekben kifejtett munkájáért, Thurzó Sándor, a Varadinum együttes tagjaként kapott elismerést. /Díjazott váradi kiválóságok. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./

2008. október 10.

Michael Haydn, Wenzel Pichl és Karl Ditters von Dittersdorf – mindhárom zeneszerző élt és alkotott Nagyváradon, tájékoztatott Thurzó Zoltán zongoraművész, aki fellép a nagyapja, Thurzó Sándor helytörténész kezdeményezésére immár ötödik éve megszervezett őszi fesztiválon. A korukban európai hírű művészeket Patachich Ádám akkori nagyváradi katolikus püspök hívta Nagyváradra, ahol a most zajló fesztiválon egy-egy estet szentelnek mindhármuknak. A rendezvény Haydn-esttel kezdődött a bazilikában október 5-én, Pichl-darabokkal folytatódott 8-án a Barátok templomában, az október 19-ére időzített Dittersdorf-koncerten pedig Váradon eddig még nem játszott műveket szólaltatnak meg a Szent László-templomban, ahol Tuduka Oszkár zenetörténész tart bevezetőt. /Egyházzenei fesztivál Váradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

2009. november 16.

Huszadik születésnapját ünnepelte a hét végén a nagyváradi Varadinum Vonósnégyes – a jubileumot a Tavirózsa Fotóklub képeiből nyílt tárlattal ünnepelték, a képeket a margittai Helios Fotóklub tagjai készítették. Húsz év alatt a zenészek semmilyen anyagi juttatást nem kaptak a tárlatnyitókon való fellépésekért, Tóth, a megjelentek nagy derültségére, jelképesen egy-egy lejt adott át nekik. Biró Rozália alpolgármester példamutatónak nevezte a zenészek odaadását. A Varadinum Vonósnégyes tagjai: Tokaji Ágnes (hegedű), Marcu Sikes Ágnes (gordonka), Costin Éva (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa). Utóbbi, az együttes vezetője, november 14-én ünnepelte 66. születésnapját. Az 1989-ben létrejött négyes több száz koncertet tartott Európa-szerte az elmúlt húsz évben. /Nagy Orsolya: Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte a Varadinum Vonósnégyes. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

2010. április 26.

Kettős könyvbemutató
Nagyvárad – A Partiumi ás Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szeretettel hív mindenkit a XIX. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében április 30-án, péntek du. 18.30 órakor kezdődő könyvbemutatókra, melyeket a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében tartanak.
Bemutatják a Partiumi Füzetek 62. kötetét. Kupán Árpád: Párhuzamos életrajzok- Nagyvárad egykori hírességei című könyvét ismerteti Dukrét Géza PBMET-elnök. Bálint István János: Örök szilágy című kötetét bemutatja Péter I. Zoltán helytörténész. Közreműködik Thurzó Sándor József brácsaművész.
erdon.ma

2010. július 26.

Költői és áhítatos harmóniák
Nagyvárad – Vasárnap a váradi Szent László templomban hagyományos klasszikus zenei hangversenyt rendeztek. Az est szervezője ezúttal is Thurzó Zoltán zongoraművész volt. Hat szólista lépett fel.
A változatos műsorban egyaránt felcsendült barokk, klasszikus, romantikus és 20. századi kompozíció. Thurzó Zoltán két Liszt Ferenc zongoradarabot és Chopin Esőcsepp-prelűdjét játszotta. Felcsendült Liszt Költői és áhítatos harmóniák című tíz darabból álló sorozatából az Ave Maria, valamint az Andante Lagrimoso. A zeneszerzőt Lamartine francia költő verse ihlette meg: „Hulljatok csendes könnyek”. Az előadó kifejezően szólaltatta meg a mű kívánta befelé fordulást, a bensőséges vallomást, s a gondolati mélységre figyeltetve játszotta el a két zenedarabot. Ugyancsak az ő előadásában hallgattuk meg Chopin Esőcsepp-prelűdjét (op. 28., nr. 15), amelyet a szerző barátjának, Pleyelnek ajánlott. A Desz-dúrban írt kompozíció beteg, lázas, riasztó képeket sorakoztat fel, hiszen 1838-ban a zeneköltő Mallorcára vonul vissza, ahol utolsó napjait tölti halálos betegen.
Zenei élmény
Kodály Zoltán Hét zongoradarabjából a befejező részt (Rubato, 1917. március 17.) játszotta a szólista. Thurzó Zoltán ugyancsak kifejezően avatta közvetlenné a furulyaszót idéző dallamképleteket, valamint a „Misterioso” melódiaíveit is érzékletesen formálta meg. A koncerten elhangzott Mozart Figaro házassága című operájából Almaviva gróf áriája, valamint Bartolo „bosszú-áriája”, amelyet Tasnádi Ferencz baritonja avatott élővé. Nagy sikert váltott ki a darabot megjelenítő alakítása, hangjának erőteljessége, amely igen hatásosan csendült fel a népes hallgatóság előtt. Ugyancsak ebből az operából hallgattuk meg a grófnő emlékezetes áriáját a III. felvonásból, amikor a főszereplő készül férje megtévesztésére. Májerkuk Mária szopránja a maga kivételes szépségével, hangkultúrájának színességével hozta közel a főszereplő vallomását. Szabó Annamária szopránja Handel egyik kevésbé ismert szerelmi dalát énekelte. Rendkívül finoman és hangulatosan közvetítette a barokk melódia által kifejezett érzelmi tartalmat. Oláh Boglárka három hegedűdarabot játszott, különösen megnyerő volt Benjamin Godard romantikus darabjának előadása, az Adagio Pathétique (op. 128, nr. 3). Csajkovszkij zongoradarabjából átírt kompozícióját, a Szomorú dalt adta elő, valamint Bartók Béla A-dúr Andante hegedűre és zongorára című darabját (BB 26) közvetítette a megfelelő, sajátos hangulatot megteremtve.
Nagy siker
Thurzó Sándor József brácsaművész ugyancsak kiváló játékában hallgattuk meg Farkas Ferenc jelenkori magyar szerző Ariósóját, valamint H. Villa-Lobos első feleségének írt szerelmi hangvételű Elégiáját. Különösen megnyerő volt Bach-Gounod Ave Maria című dalára írt Meditációja, amelyben az áhítatkeltés mellett a visszafogott szemlélődő hangulat megteremtésére esett a hangsúly. A műsorban elhangzott darabokat Thurzó Zoltán zongoraművész kísérte. A templomot megtöltő hallgatóság szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az előadók nem mindennapos teljesítményét.
Tuduka Oszkár. erdon.ro

2010. szeptember 9.

Emlékkötet Thurzó Sándorról
Nagyvárad – Thurzó Sándor nagyváradi zenetudós emlékére egy emlékkönyv kiadását tervezik, melyben az általa írt kritikák mellett szubjektív visszaemlékezések is helyt kapnának. Várják azok jelentkezését, akik szeretnék gondolataikat megosztani a nyilvánossággal.
Az egy éve elhunyt Thurzó Sándor zenetudós emlékét számtalan formában őrzi családja. A megemlékező alkalmak szervezése mellett egy emlékkönyv kiadását tervezik, melynek összeállításában most a nagyváradiak segítségét kérik. A részletekről Thurzó Zoltán zongoraművész, Thurzó Sándor unokája számolt be a Bihari Naplónak. Az emlékkönyvösszeállításának ötlete már a temetés előtt megszületett. Akkor úgy gondolták, hogy egy éven belül elkészülhet a könyv, de számításaikat az idő nem igazolta. Egy gazdagon illusztrált kötetet képzeltek el, melybe a Thurzó Sándor által írt zenei kritikák mellett az ismerősök által megfogalmazott szubjektív visszaemlékezések is helyt kapnának. Nem csak zenészeket kérnek fel az írásra, hanem mindenkit aki ismerte Sanyi bácsit és szeretné gondolatait megosztani a nyilvánossággal is. Ugyanakkor nem feltétel az irodalmi jelleg sem. A család számára az a fontos, hogy minél többen írjanak belső indíttatásból, őszintén.
Jövőre jelenne meg
Thurzó Zoltán elmondta, hogy nagyapja ismeretségi köre rendkívül változatos volt. Szívesen beszélgetett az emberekkel és sok mindenkivel tartotta személyesen is a kapcsolatot. Nyolcvankilenc évesen is szakított arra időt, hogy meglátogassa barátait, ismerőseit. Azt is megtudhattuk az unokától, hogy nem telik el nap úgy, hogy ne jusson egy-egy újabb régi, akár gyermekkori emlék eszébe nagyapjáról. Az ő visszaemlékezésében úgy él tovább, mint egy iránymutató példakép, aki mérhetetlen tudása és Nagyvárad komolyzenei életében játszott fontos szerepe ellenére megőrizte szerénységét. Aki tehát szeretné, ha gondolatai megjelennének a kötetben jelentkezhetnek a zolith@yahoo.com drótposta címen, valamint a 0745/139-418 vagy a 0359/197-767 telefonszámokon. Várják azok jelentkezését is, akik nem szívesen írnának, de szeretnék megosztani gondolataikat. Őket Thurzó Zoltán személyesen keresne meg egy beszélgetés erejéig és az erről készített hanganyagot is megszerkesztené. Az írásokat folyamatosan gyűjtik, jövőre szeretnék kiadni a kötetet.
Mészáros Tímea
Thurzó Sándor (Nagyvárad, 1920. március 17. – Nagyvárad, 2009. szeptember 6.) erdon.ro

2011. április 28.

Könyvbemutató: A mi színházunk
Nagyvárad - Május 6-án, péntek délután 6 órakor a váradi Tibor Ernõ Galériában (Kanonok sor 11. szám) Nagy Béla bemutatja S. Németh Katalin és Schneider N. Antal A mi színházunk címû könyvét.
Közremûködik a Varadinum vonósnégyes: Tokaji Ágnes, Costin ?va, Thurzó Sándor József és dr. Marcu Ágnes. A szerzõ szeretettel várnak minden érdeklõdõt, valamint a Nagyváradi Municípiumi Mûvelõdési Ház Színjátszó Együttesének egykori tagjait, akik ajándékba kapják a könyvet.
erdon.ro

2011. május 2.

Párhuzamos életrajzok és ?rök Szilágy
Nagyvárad - A XIX. Festum Varadinum keretében mutatták be pénteken Kupán Árpád Párhuzamos életrajzok - Nagyvárad egykori hírességei címû könyvét, illetve Bálint István János ?rök Szilágy címû tanulmánykötetét.
Zsúfolásig megtelt a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumterme Kupán Árpád történész könyvének bemutatóján, amely a Partiumi Füzetek sorozat 62. részeként jelent meg. Az alaphangulatot Thurzó Sándor József teremtette meg mélyhegedû-játékával, majd Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, kifejezve örömét, hogy a terem megtelt könyvszeretõ emberekkel.
?letkor és gondolkozásmód
A kiadvány tematikáját, szerkezetét ismertetve a szerzõ elõszavából idézett Dukrét Géza:Annyit szeretnénk elérni írásunkkal, hogy kiemeljünk a feledés homályából néhány olyan egykori váradi hírességet, aki a maga idejében igazi lokálpatriótaként a városért élt és küzdött, dolgozott (.) A bemutatandó személyeket két szempont alapján párosítottuk: életkoruk és gondolkozásmódjuk szerint. Arra törekedtünk, hogy hasonló életkorúakat állítsunk párba; mégpedig úgy, hogy az elsõ a konzervatív, hagyományõrzõ, jobboldali beállítottságú - a második szabadelvû, változtatni akaró, baloldali eszmerendszer híve legyen.
Az egykori váradi hírességek közül a következõk életérõl és munkásságáról olvashatunk - nem csupán e személyiségeket ismerve meg, hanem átfogó képet kapva a korról is, amelyben éltek: Bertsey György - id. Rimanóczy Kálmán, dr. Karácsonyi János - dr. Berkovits Ferencz, Sulyok István - dr. Adorján Ármin, dr. Várady Zsigmond - dr. Edelmann Menyhért, dr. Adorján Emil - dr. Papp János, Hegedûs Nándor - Dutka Ákos, dr. Soós István - dr. Ágoston Péter.
Fontos a múlt ismerete
A történelem az élet tanítómestere - idézte az ókori latinokat Kupán Árpád felszólalásában, hiszen a múlt ismerete számos tanulsággal szolgálhat arra, hogy elkerüljük a hibás döntéseket, téves lépéseket. Szavai szerint helytörténeti kutatásai során megismerhetett olyan személyiségeket, akik sokat tettek városunkért, az itt élõ közösségért, így állt össze egy könyvvé az életrajzsorozat. A kiadványt a korabeli fényképek mellett Bányai Szabados Katalin képzõmûvésznek az ismert nagyváradi épületekrõl készült grafikái díszítik.
?rök Szilágy
A pénteki rendezvényen Bálint István János ?rök Szilágy címû tanulmánykötetét is bemutatták. Péter I. Zoltán váradi helytörténész méltatásában a szerzõrõl elmondta: Zilahon született, a '70-es években teológiát tanult Kolozsváron, majd 1977-ben áttelepült Magyarországra, ahol magyar nyelv és irodalom, történelem szakos tanári és mûvészettörténészi oklevelet szerez. Az évtizedek során kutatói, könyvtárosi, levéltárosi, szerkesztõi munkát végzett, több lapban jelentek meg tanulmányai. Több könyve is megjelent, legutóbb az ?rök Szilágy, melyben a középkori hazai írásbeliség latin nyelvû kezdetétõl gyûjtötte össze a Szilágyságról fellelhetõ írott és képi anyagot, illetve térképeket. Mindez nagy segítséget jelent e tájegység helytörténeti kutatói számára - hangsúlyozta Péter I. Zoltán. A szerzõ, Bálint István János tudatta: elsõsorban a nemzettudat erõsítésének szánta tanulmánykötetét, melyben fellelhetõ sok más egyéb mellett viselettörténet, családtörténet, zászlótörténelem, ételkultúra stb. A kötet anyaga több mint hét évszázadot ölel át, és több mint húsz éves gyûjtõi munkának az eredménye.
A kettõs könyvbemutatón egy Juhász Gyula és egy Reményik Sándor vers elszavalásával S. Németh Katalin mûködött közre.
Tököli Magdolna
erdon.ro

2011. szeptember 11.

A váradi szecessziós épületek egy kötetben
Péter I. Zoltán Szecessziós építészet Nagyváradon című kötetét mutatták be pénteken délután a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban.
Nagyszámú érdeklődő jelent meg a pénteki könyvbemutatón, annak ellenére, hogy aznap délután több kulturális esemény is zajlott a városban, amelyeken valószinűleg sok olyan magyar polgár vett részt, akik Péter I. Zoltán könyvének bemutatóján is részt kívántak venni. Ezt a feltevést igazolja az a tény is, hogy a bemutató megkezdése után is szinte folyamatosan érkeztek még az érdeklődők az eseményre. A kötetbemutatót mintegy keretbe foglalta Thurzó Sándor József brácsaművész fellépése, aki az esemény kezdetén és végén egy-egy Maczalik Alfréd kompozíciót adott elő. Magát a könyvet Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke ismertette. „Hiánypótló kötet a Péter I. Zoltáné”, mondta Dukrét Géza a Partiumi Füzetek sorozat 66. darabjaként napvilágot látott kiadványról, mely a PBMET és a Varadinum Script Kiadó gondozásában, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakciójának és a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyház anyagi támogatásának köszönhetően kerülhet a nagyközönség kezébe. A kötet megjelenésének örök időszerűségét az adja, hogy a történelmi Magyarországon Budapest után Nagyváradon épült a legtöbb szecessziós épület. Ez az építészeti stílus a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején hódított Európában, de a szecesszió egy az építészetnél tágabb értelemben vett művészeti stílus, sőt gondlokodásmód, mely jelen volt az irodalomban, a képzőművészetben és a filozófiában is, hangsúlyozta Dukrét Géza, kifejtve a továbbiakban azt, hogy a magyar szecsesszió legnagyobb alakja Lechner Ödön volt, akinek tanítványai, követői közül sokan terveztek, illetve építettek Nagyváradon szecessziós stílusú épületeket.
E könyv Nagyvárad szecesszió előtti építészetének rövid ismertetésével kezdődik, majd az európai szecesszió kialakulásának és fejlődésének legfontosabb állomásait taglalja a szerző. Ezt követi a könyv első fő része, a Szecesszió térnyerése Nagyváradon című fejezet, melyben számos érdekes információt tudhat meg az érdeklődő a nagyváradi szecessziós épületek megépítésének körülményeiről. Az elnök elmondta, hogy az első szecessziós épület Nagyváradon a Nagysándor József (ma Aurel Lazar) utca 7 szám alatt lévő Sonnenfeld-ház, melyet 1899-ben építettek meg Spiegel Frigyes tervei alapján. Az elsőt további harminckét szecessziós épület követte. A könyv másik fejezetében a Nagyváradon alkotó tizenkét építész rövid életpályájáról lehet olvasni a könyvben, majd a jelentősebb szecessziós stílusú épületek részletes leírását nyújtja Péter I. Zoltán. A kötet végén táblázatba foglalja a szerző a nagyváradi szecessziós épületeket, azok tervezőivel és műemléki besorolásával együtt.
Az ismertető után a szerző, Péter I. Zoltán vette át a szót, aki elöljáróban kiemelte a városban az utóbbi időben tapasztalható pozitív fejleményeket, utalva a színház elé kihelyezett korabeli hangulatot idéző kandeláberekre vagy a nagyállomás előtti ízléses korlátokra, majd saját kötetére áttérve elmondta, hogy a maga idejében a szecessziót nagyon támadták, hozzátéve, hogy amikor tehetségtelen tervezők próbálkoztak vele, akkor ez a támadás jogos is volt, ám Váradon jelentős építészek terveztek szecessziós épületeket. A Sebes-Körös parti városban Komor Marcell és Jakab Dezső voltak a szecesszió vezéregyéniségei, ők tervezték a Sas-palotát és az Adorján I., és II., házakat, de rajtuk kívül mások is jelentős szecessziós épületek tervezésével tették le névjegyüket Nagyvárad építészetében. Péter I. Zoltán elmondta, hogy büszkék lehetünk a váradi alkotók munkáira, de szégyen ránk nézve ezeknek az épületeknek jelenlegi, siralmas állapota. Külön rosszllását fejezte ki a város korábbi főépítészének Andrei Luncannak az ötlete miatt, aki, mikor először kezdtek vakolatdarabok lehullani a műemléképületekről, felszólította a háztulajdonosokat, hogy verjék le épületük rossz állagú díszítőelemeit arra hivatkozva, hogy azok veszélyeztetik az emberek testi épségét. Péter I. Zoltán beszéde után a hozzászólások és a kérdések következtek. Veres Kovács Attila református lelkipásztor felvetette azt, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiadványokat idegen nyelveken is ki kellene adni, hogy a turisták is tudjanak ezekről a váradi épületekről. Erre reagálva Dukrét Géza elmondta, hogy megvan neki a Nagyvárad építészetéről szóló, korábban kiadott kötet angol nyelvű kézirata, és mint mondta, amennyiben sikerül anyagi támogatást találni, akkor ezt az anyagot újra ki lehetne adni, más idegen nyelvű kiadás azonban kevéssé valószínű, mert az már túl sok pénzbe kerülne, vázolta a helyzetet Dukrét Géza. Végül Dukrét kérdezte terveiről Péter I. Zoltánt, aki elárulta, hogy Tóth Jánossal, a váradi Ady Múzeum igazgatójával közösen dolgozzák fel Ady nagyváradi sajtóperének periratait, egy másik terve pedig az, hogy összefoglalja Nagyvárad építészetének történetét 1691-től 1860-ig. A könyvbemutató dedikálással zárult
Pap István. erdon.ro

2011. szeptember 19.

In Memoriam Thurzó Sándor
Nagyvárad – Vasárnap este a nagyváradi Barátok római-katolikus templomban emlékkoncertet tartottak Thurzó Sándor zenetudós emlékére.
Az est közreműködői Tokaji Ágnes, Costin Éva, Thurzó Sándor József, dr. Marcu Ágnes, Bozsódi Beáta és Barothi Anca voltak. A műsor jól azonosult az emlékest üzenetével, ugyanis elégikus hangú kompozíciókat hallgattunk meg. Elsőként felcsendült Dankó János nagyváradi szerző négy kompozíciója. Kiemelkedő volt a brácsára írt Adagio, amelyet Thurzó Sándor József igen kifejezően adott elő, valamint a Szerenád, amely ősbemutastóként szerepelt Costin Éva (hegedű) és Bozsódi Beáta (gordonka) tolmácsolásában. Következett Vivaldi két csllóra írt g-moll versenymű Adagioja (op. 24 r.v.531). A két gordonka szólamát dr. Marcu Ágnes és Bozsódi Beáta közvetítette, és a kíséretet Barothi Anca szolgáltatta. Constantin Dimitrescu (1847-1928) gordonkaművész és zeneszerző IV. g-moll vonósnégyeséből (op. 38) a II. Adagio non troppot tételt a Varadinum Vonósnégyes tolmácsolta. Dimitrescu gordonkaművésze karmester volt, ő alapítatta az első vonósnégyest Bukarestben. Ezt követően Balassa Sándor (sz. 1835) II. vonósnágyeséből (op. 114) a III. tételt szintén a Varadinum Vonósbnágyes vitte színre.
A romantika áramában
Különleges bemutatóval is megajándákozott a műsor: Lászlóffy Zsolt nagyváradi karnagy, tanár, zeneszerző egy hindu film (Őrült szerelem) zenéjéből készített átiratot vonósnégyesre. Ezt a kompozíciót a Varadinum vonósnágyes szólaltatta még, a gordonkaszólamot Bozsódi Beáta játszotta. Ezt követően két Liszt Ferenc kompozíciót hallgattunk meg, először az Elfelejtett románc (1880) eredetileg zongorára és brácsára írt művet, majd az Angelus avagy Ima az őrangyalokhoz (1877) címűt, amely a Zarándokévek zongoraciklus első darabja. Befejezésként Puccini Krizantémok (1890) című vonósnégyesre írt alkotását játszotta a kvartett. Az előadók ráfigyeltettek a művek kívánta éneklő tónusra, a pianok szépségére, a muzsika színesen körvonalazott, megmintázott effektusaira. Értelmes, gonddal kidolgozott játékuk élvezetessé avatta Vivaldi művészetének széles ívelésű frázisait. A bensőséges, elégikus hangvétel igen szépen érvényesült a tartalmaskoncerten. Emlékezetes marad Vivaldi Adagiojanak előadása vagy Balassa Sándor vonósnégyesének harmadik tételének megmintázása, valamint a Thurzó Sándor által is kedvelt Krizantémok érzelmet ébresztő megszólaltatása. Jól illeszkedett a műsorhoz Dankó János költőiséget, elvágyódást sugalló kamarazenéje. Az emlékest szervezője Tokaji Ágnes volt. Teljesítményüket a népes hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta.
Tuduka Oszkár. erdon.ro

2011. november 1.

Nagyvárad: köztereket neveznek el magyar személyiségekről
Schlauch Lőrinc bíborosról nevezték el a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota kertjét és utcát neveznek el Thurzó Sándor 2009-ben elhunyt váradi muzikológusról – így döntött tegnap a váradi önkormányzat.
Schlauch Lőrinc bíborosról nevezték el a nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palota kertjét – erről döntött tegnap a városi önkormányzat. Az Aradon – akkor még külön településként létező Újaradon – született és 1902-ben Nagyváradon elhunyt bíboros ajándékozta a városnak azt a telket, amelyen jelenleg Nagyvárad egyik legszebb ligete, a Petőfi park terül el, illetve a sokáig múzeumkertként emlegetett kertet, amely a püspöki palotát, illetve a római katolikus székesegyházat veszi körül. Feljegyezték róla, hogy szívügyének tekintette a parkok és kertek rendben tartását.
A váradiak egyébként a jelenlegi Petőfi parkot ismerik Schaluch-kertként, lévén ez a liget korábbi hivatalos elnevezése. Fodor József, a váradi püspökség vikáriusa azonban azt mondja, mivel a park jelenleg is magyar személyiség nevét őrzi, a püspökség nem kérte a név megváltoztatását, így lett inkább a palotakert a név várományosa. A kert egyébként mostanáig a Kanonok sorhoz tartozott hivatalosan, ám mivel csak két épület áll rajta – a palota és a székesegyház –, nem lesz szükség arra, hogy bármelyik váradi lakos kénytelen legyen megváltoztatnia lakhelye nevét a személyi igazolványában, a névváltoztatás tehát semmilyen bonyodalmat nem okoz.
A vikárius a Krónikának azt is elmesélte, hogy korábban a városvezetőség egy távoli, lakótelepi utcát akart a bíborosról elnevezni, de ezt a püspökség igen méltatlannak tartotta, hiszen Nagyvárad egyik legjelentősebb személyiségéről van szó.
A városi önkormányzat tegnap arról is döntött, hogy utcát neveznek el Thurzó Sándor 2009-ben elhunyt váradi muzikológusról, a Varadinum Vonósnégyes alapítójáról, a város nagyra becsült szülöttéről. A Thurzó utca a Késmárk (Ogorului) utcából indul ki, összekötve azt a Vucskics (Ceyrat, azelőtt Toamnei) utcával. Thurzó Sándor 1920-ban született, 1836 és 1974 között volt a Nagyváradi Állami Filharmónia tagja hegedűművészként. 1956 és 1959 között a váradi bábszínház igazgatója volt. Nevéhez a váradi zenetörténetben végzett kutatások fűződnek, illetve a mai napig évente megrendezett Haydn – Pichl – Ditters von Dittersdorf nemzetközi komolyzenei fesztivál. A művészre nemrég koncerttel emlékeztek Nagyváradon.
(Telekcsere a régi birtokért. Egy telekcserének köszönhetően kerülhetett ismét a nagyváradi római katolikus püspökség birtokába egy olyan telek, amelyet valamilyen okból a restitúció alkalmával nem kapott vissza. Fodor József vikárius a Krónikának elmagyarázta: a Széles (Menumorut) utcai egykori Szent József-kórház mögött található egy olyan telek, amelyet tisztázatlan okokból nem kapott vissza a püspökség az épülettel együtt. Most azonban kénytelen cserébe adni is valamit a városnak: a közelben ugyanis még több teleknek is tulajdonosa a váradi katolikus püspökség, egyebek közt olyanoknak is, amelyeket már rég közterületként használnak. Köztük van az a telek is, amelyen egykor az úgynevezett kántorház állt. Ezt később lebontották, ám a telek az egyházé maradt. Ezt cserélik most el a kórház melletti területért – tudtuk meg. A Szent József-kórházat egyébként a püspökség hamarosan teljesen felújítja – kívülről már szinte teljesen megújult az épület.)
 Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

2012. május 6.

Képes emlékkönyv a Festumról
Nagyvárad- Szombat délután az Ady Endre Középiskolában mutatták be a Festum Varadinum képes emlékkönyv 2011 című kiadványt, mely a tavalyi rendezvénysorozatról tartalmaz beszámolókat és képeket.
A XXI. Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében zajlott könyvbemutatón megjelenteket Biró Rozália, a Varadinum Kulturális Alaíptvány kuratóriumi elnöke köszöntötte. Az idei eseményfűzér mottóját idézte („Boldog Várad, ávé, híre/ Növekedjék dicsőséged,/ Visszhangozzák századok…”) mivel meglátásában napjainkban ugyanaz a sóhaj és óhaj „sűrűsödik a lelkünkben”, mint annak a hajdani szerzőnek a szívében, aki 1192 körül megírta a Szent Lászlóról szóló himnuszt. Megjegyezte: talán egyetlen rendezvény sem annyira a váradi magyar közösségé, mint a Festum Varadinum. A miénknek érezzük, s természetes, hogy évről-évre más egy kicsit, hiszen mi magunk is változunk, módosulnak az elvárásaink önmagunk és mások irányába. A könyv megjelenése pedig arra ad lehetőséget, hogy felidézzük az egykori történéseket, maradandóvá tegyük az ünnepi pillanatokat, újra felelevenítsük közösségi együttlétünk egy-egy mozzanatát. Az RMDSZ-es vezető arra is felhívta a figyelmet: ahogy telnek az évek, egyre inkább arra összpontosítanak anélkül, hogy bárkit kizárnának is ünneplésből, hogy inkább a helyi civil szervezeteknek, művészeknek, egyházi személyiségeknek biztosítsanak teret és megnyilvánulási keretet.
Hozzászólások
Az alpolgármesternő külön köszöntet mondott Molnár Judit magyartanárnőnek a kötet lektorálásáért, majd arra kérte a jelenlevőket: szóljanak hozzá, mondják el elképzeléseiket a Festum jövőjével kapcsolában. Molnár Judit azon véleményének adott hangot: a várossal egész évben törödni kellene, ezért ki kéne iktatni a kampányszerű törödést. Ugyanakkor kiemelte az alulról jövő kezdeményezések fontosságát, megjegyezte, hogy az utcanév-elnevezésekkor el kéne dönteni, hogy mi legyen a mérce, és azt javasolta: kérdőíves felmérés alapján kutassák, hogy milyen témák érdekelnék a váradi magyarságot a Festum Varadinumok alkalmából. Varga Gábor gratulált azoknak, akik továbbviszik a Festum Varadinum szellemiségét, Pintér István pedig egyaránt fontosnak nevezte a rendezvénysorozatról megjelent első és legutóbbi kötetet is.
Zenei momentumok
A rendezvényen közreműködött a Varadinum B vonósnégyes (Tokaji Ágnes, Costin Éva, Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta). Elhangzott: Kisfaludy Sándor: Magyar forradalmi induló ( Thurzó Sándor József áirata vonósnégyesre), Kossovitz József: Lavotta szerelme és Szása Kovacsevics: Fantázia.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2012. október 21.

Hármas PBMET-könyvbemutató
Nagyvárad- Péntek este a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) rendkívüli könyvbemutatót szervezett a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Három kiadványt mutattak be.
A megjelenteket Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte. Rendhagyónak nevezte a rendezvényt, több szempontból is: egyrészt azért, mivel egyszerre három könyvet is bemutatnak, másfelől pedig amiatt, mert egyik se része a PBMET-sorozatnak, hanem ezen kívül jelentek meg. Az egyiket mindjárt ő maga prezentálta. Arra hívta fel a figyelmet: a Jubileumi Rákóczi Évek V. kötete az előző négyhez hasonlóan az Istennel a hazáért és a szabadságért címmel látott napvilágot. A 2003-2011. között zajlott programsorozat a 1703-1711 közötti Rákóczi-szabadságharc nyolc évét követte, illetve dolgozta fel, a kiadványok pedig ezeket az írásokat tartalmazzák. Összesen 11 tudományos ülésszakot szerveztek különböző helyszíneken, és 60 előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az V. kötet egy bevezetővel indul, mely ezekről a tevékenységekről szól. Kiss Endre József két Rákóczi-dolgozatát is a könyvbe foglalták, ezek egyaránt mély és tanulságos eszmefuttatások. Dr. Várkonyi Ágnes jól dokumentált tanulmánya újszerű összefüggésekre világít rá a szatmári békével kapcsolatban, Lukács Olga pedig regényesen írja le a fejedelem sorsdöntő találkozását a kamalduliakkal. Kupán Árpád azt taglalja, miért aktuális és időtálló Rákóczi életműve, Tamás Edit pedig szokványos stílusban foglalja össze a Rákóczi-féle szabadságharc lényegét. Pálkovács István szemléleletesen kutatja, hova lett a Rákóczi-vagyon, Fazekas Lóránd érdekes értekezésének címe pedig: miért van két emlékműve Rákóczi tiszabecsi győztes ütközetének?
Születésnap
Péter I. Zoltán helytörténész a Dukrét Géza 70. születésnapja apropóján megjelent A honismeret szolgálatában című könyvről beszélt, tőle szokatlan módon József Attilának az alkalomhoz illő Születésnapomra című költeményének parafrázisával kezdve mondandóját. Az előzményekkel kapcsolatban megjegyezte: először úgy gondolták, hogy a kerek évfordulóra egy olyan könyvet adnak ki, mely az elismert műemlékvédő nyomtatásban eddig meg nem jelent gondolatait tartalmazza, azonban tudomást szerezve arról, hogy Ráday Mihályról egy olyan kiadványt szerkesztettek a barátai, mely a tanulmányai mellett köszöntőket is tartalmaz, ezt mintául véve hasonló kötetet állítottak össze Dukrét Gézáról. Amellett azonban, hogy Péter I. Zoltán, Bartos Elekes Ildikó, Halász Péter, Hasas János, Orth Ibolya, Hitter Ferenc, Kordics Imre, Kurta Kovács Rozália, Makai Zoltán, Pásztai Ottó, Stark Erzsébet, Tácsi Erika, Újvárosi Tibor és Fazekas Lóránd üdvözlik őt, a könyvben előkelő helyen olvashatóak: dr. Vajda Sándor ez alkalomra megfogalmazott különleges gondolatai, néhány tanulmány, Dukrét Géza élete és munkássága, illetve a publikációinak címlistája.
„ Sokoldalú, gazdag munkásságát nehéz volna alaposan felmérni, azt ellenben bátran kijelenthetjük, hogy megvalósításai a magyarság, a társadalmi és a tudományos élet számára is nagy jelentőséggel bírnak, túlmutatva a partiumi helytörténet provinciális jellegén. Hosszasan lehetne sorolni érdemeit az oktatás, a szervezés, a tudományos élet, a könyvkiadás terén, melyeket számos esetben díjakkal és oklevelekkel ismertek el”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Az evangélikusok
A harmadik kötet A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség történetéről szólt, ezt a szerzője, Mátyás Attila lelkipásztor ismertette részletesen, megemlékezve egyúttal arról is, hogy miként alakult a váradi evangélikusok sorsa az elmúlt évszázadok folyamán. A könyvet a közelmúltban már bemutatták egyszer, a gyülekezet újraalakulása 200. évfordulójának jubileumi ünnepségén, ezért nem térünk ki újból rá. Az elmúlt pénteki rendezvényen közreműködtek Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta zeneművészek.
Ciucur Losonczi Antonius

erdon.ro

2013. április 10.

Egy váradi polgár önvallomása
Nagyvárad- Pénteken a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szervezésében a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban bemutatták a Partiumi füzetek 65. kiadványát.
Péntek délután a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében mutatták be Szilágyi István: Csillagváros visszavárta katona fiát című naplókötetét. Az egybegyűlteket Dukrét Géza, a kiadványt megjelentető Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke köszöntötte, kiemelten Szabó Ödönt, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, dr. Fleisz Jánost, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnökét, valamint Sárközi Zoltánt, a Pro Liberta Partium Egyesület vezetőjét. Megjegyezte: dupla ünnepről van szó, egyrészt közösségiről, hiszen a Partiumi füzetek 65. könyvét mutatják be (a sorozaton kívül még 10 kötetet adott ki a PBMET 1998-tól kezdve), másrészt pedig egy szubjektív, személyesebb jellegűről, ugyanis kedvenc tanárnőjének az édesapja által írt visszaemlékezések láttak nyomdafestéket. Dukrét Géza ugyanakkor külön köszönetet mondott a megyei RMDSZ-nek és a Bihar Megyei Tanácsnak, melyek támogatása nélkül nem sikerülne megjelentetni a Partiumi füzeteket.
Igazi váradi
A kötetet Kupán Árpád tanár mutatta be. Arra hívta fel a figyelmet: a szerző, néhai Szilágyi István váradi, Csillagváros negyedi lakos idős korában foglalta össze életének azt a szakaszát, mely egybeesett a polgárosodó, lendületesen fejlődő város felemelkedésével, majd később bekövetkezett, többnyire kedvezőtlen változásával. Ezek a negatív történések azonban őt nem törték meg, végig megmaradt öntudatos, igyekvő, családját és népét szerető igazi váradi polgárnak. Írásaiból kitűnik, hogy nem állt szándékában sem megszépíteni az átélt eseményeket, sem pedig panaszkodni a sorscsapásokért, csupán gyermekeinek akarta átadni munkás életének tanulságait. Korát megelőzve felfedezte a mai történetírás egyik lényeges forrását, sőt formáját, az oral historyt, a szóbeli, elbeszélő történelmet, a hétköznapi történések leírásának fontosságát. Memoárjából tehát valóságos korrajz bontakozik ki a 20. század első felének váradi életéről, „olyan jellegzetességek ismerhetőek meg belőle, amelyek történelmi tanulmányokból sem ismerhetőek meg”.
Felvették magnóra
Starkné Szilágyi Erzsébet nyugdíjas földrajztanárnő elárulta: örül annak, hogy a visszaemlékezés megjelent, hiszen édesapja sokat mesélt családtagjainak, ismerőseinek. Érdekes azonban, hogy a háború után jó néhány évig ki sem ejtette ezt a szót. Egyébként erős kisugárzású ember volt, a körülötte levők szívesen hallgatták a történeteit. Lassan érlelődött meg benne az elhatározás, hogy kötetbe foglalja gondolatait, idős korában érzett késztetést erre. Az unokái felajánlották: vesznek egy magnót, hogy rögzíteni tudják az elhangzottakat. Egy idő után azonban Pista bácsi jelezte: nem jól van ez így, „írva szebben lehet elmondani”. Két vaskos füzetet töltöttek meg, majd a leírtakat felvették szalagra. (Ennek köszönhetően a könyvbemutatón is megszólalhatott a jó néhány évvel ezelőtt elhunyt Szilágyi István). A földrajztanárnő hangsúlyozta: ragaszkodott hozzá, hogy a kiadvány címében szerepeljen, hogy édesapja csillagvárosi származású volt, hiszen ez egy ősi városrésze Váradnak.
A rendezvényen közreműködött Tokaji Ágnes hegedű- és Thurzó Sándor József brácsaművész. A bemutató dedikálással és állófogadással zárult.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro.

2013. április 13.

K Ö Z L E M É N Y
A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) és Tőkés László EP-képviselő Központi Irodája szervezésében, több európai nagyvárost érintő körútja keretében, Nagyváradon is megtekinthető az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja „Totalitarizmus Európában (fasizmus – nácizmus – kommunizmus)” című vándorkiállítása, mely a 20. század két gyilkos rendszerének bűneit mutatja be, az öreg kontinens 12 országában.
A péntek délutáni tárlatnyitón Thurzó Sándor József alkalomhoz illő brácsajátéka teremtett emelkedett hangulatot, majd Horváth István, a PMMC igazgatója köszöntötte az érdeklődőket.
A tárlatot Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja védnöki testületének tagja nyitotta meg, aki a „világ proletárjai egyesüljetek!” kommunista jelszóra utalva kijelentette: ma már a „világ kommunistaellenes erői egyesüljetek!” jelszó időszerű. A totalitárius diktatúrák elleni európai összefogás jegyében született az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja által létrehozott tárlat is, mely Pozsony és Brüsszel után – kis kitérővel – Nagyváradra is megérkezett. Tőkés László elmondta: azért tartotta fontosnak, hogy Erdélyben is bemutassák a kiállítást, mert az itt élő magyarok kétszeresen – egyrészt román állampolgárokként, másrészt kisebbségként – is megszenvedték a kommunizmust és a nemzeti szocializmust.
A rendezvény második felében Marius Oprea, román történész-régész, a romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet alapítója tartott vetítéssel egybekötött előadást a Szekuritáté által ítélet nélkül kivégzett civil áldozatok exhumálásáról és a jeltelen tömegsírok felkutatásáról, mely nélkül – véleménye szerint – nem zárható le a múlt. A „népi demokrácia” idején elkövetett emberellenes bűncselekmények feltárása és a gyilkosok felelősségre vonása nélkül a kommunizmus tovább él – hangsúlyozta a „szekusvadászként” ismert történész. Ugyanakkor megjegyezte: a kommunizmus nem szűnt meg, csak privatizálták. Az igazságtételt a román államhatalmi szervek akadályozzák a leginkább, melyek nem akarnak tudomást venni az áldozatokról, és a bűnösök büntetőjogi elszámoltatását is halogatják – mondotta Marius Oprea.
Tőkés László beszédében a múlttal való őszinte szembenézés fontosságát hangsúlyozta, mondván: következetesebben kell kiállnunk a kommunistákkal és utódjaikkal szemben. Miért kell foglalkoznunk a kommunista múlttal? – merülhet fel sokakban a kérdés. Az erdélyi EP-képviselő úgy véli: egyfelől amiatt, mert napjainkban is léteznek népnyomorító kommunista államhatalmak, másfelől pedig azért, mert a volt szovjet államokban – köztük Romániában is – még mindig a posztkommunista múlt szenvedő alanyai vagyunk.
Molnár Gusztáv politológus, a Ceaușescu-féle parancsuralommal szembeforduló Limes Kör kezdeményezője a kommunizmus bűnei és a Szekuritáté iratai kutatásának nehézségeiről szólt. Mint mondotta: először a 80-as évek iratait kezdte tanulmányozni, elsősorban az 1985-ben alakult Limes Kör tagjainak dossziéit, majd a ’48-50 között lezajlott kihallgatások dokumentumait is megtekintette, melyekről megállapította, hogy megdöbbentő és félelmetes képet festenek a román titkosszolgálat ördögi mechanizmusáról. „Kötelességünk feltárni ezt az időszakot, az áldozatok emléke ezt követeli meg” – fogalmazott Molnár Gusztáv.
Nagyvárad, 2013. április 13.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája



lapozás: 1-30 | 31-48




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék