udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Névmutató: Turóczy Árpád

1997. november 23.

Az imecsfalvi Cserey Jánosné Baráti Társaság szervezésében nov. 23-án emlékünnepség keretében avatták föl Imecsfalván a Székely Nemzeti Múzeum alapítója, Cserey Jánosné Zathureczky Emília /1824-1905/ domborműves emléktábláját, Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész alkotását. Imecsfaluban a falu lámpása, Turóczy Árpád több mint három évtizede lelke a közművelődésnek, vállalta a Cserey-kúria önkéntes gondnoki tisztét. Előadást tartott - többek között - Szabó Judit kézdivásárhelyi tanítónő, Cserey Jánosné életének kutatója. Közreműködött a baróti Zatureczky Gyula Egyházi Dalárda. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29-30./

2002. szeptember 16.

Szept. 14-én dr. Jeszenszky Géza és felesége, Edit asszony Kézdivásárhelyen, a Turóczi Mózes Általános Iskolában távoli rokonaival, a Turóczy nemzetség tagjaival találkozott. A volt magyar külügyminisztert Dobos László igazgató köszöntötte és mutatta be a tanintézményt, amelyik 1993 óta viseli Turóczi Mózes nevét. Dr. Jeszenszky Gézát távoli rokonai nevében Turóczy Botond köszöntötte és nyújtotta át neki a pávai Barabás Zsombor által készített faragott kazettát, rajta a Turóczyak címerével. A jelen levő Turóczyak megalakították a Turóczy Nemzetség Egyesületét. Elnöknek Turóczy Botondot, alelnöknek id. Turóczy Árpádot, tiszteletbeli elnöknek dr. Jeszenszky Gézát választották meg. Jeszenszky Géza elmondta: ismét szabad ember, szeptember elsejétől már nem washingtoni nagykövet, hanem visszatér a katedrára, és ősztől a Budapesti Közgazdasági Egyetemen és jövő év februárjától vendégtanárként a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen fog tanítani. /Iochom István: Megalakult a Turóczy nemzetség egyesülete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

2003. november 20.

Imecsfalva nevét 1561-ben említik első alkalommal írásban. A kis katolikus közösség lélekszáma a 300-at sem éri el. Kevés református is él a faluban. A katolikus templom 1805 és 1808 között épült, s rajta a késő barokk elemeit lehet felismerni. Volt a falunak egy nagyon régi temploma is, romjaira az út építésekor bukkantak rá. Idegenforgalmi látnivaló a ma iskolaként szolgáló, egykori Cserey-kúria XVIII. századi, kissé átalakított árkádos-tornácos épülete. Falán emléktábla, rajta ez a szöveg: "Ebben az udvarházban élt és / hozta létre a Székely Nemzeti Múzeum / alapját képező gyűjteményt / Cserey Jánosné / született Zathureczky Emillia 1824-1905 / Állíttatta Cserey Jánosné Baráti Társaság 1997-ben." A márvány emléklap fölött, Vetró András fémplakettjén a múzeumalapító arcmása és a kúria kicsinyített képe látható. Itt van a székhelye az említett baráti társaságnak, melynek elnöke Turóczy Árpád tanító. A falucska központjában áll egy millecentenáriumi kopja, melyet az esemény és a falu mindenkori hőseinek emlékére állíttatott Imecsfalva szülötte, Kicsid Béla. /(Kgy. Z.): Imecsfalva (Falulexikon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

2005. november 7.

A Cserey Jánosné Baráti Társaság kezdeményezésére november 6-án Kézdivásárhelyen a főtéri református templomban Cserey Jánosnéra, a Székely Nemzeti Múzeum alapítójára emlékeztek. A templomban Szabó Judit ny. tanárnő Cserey Jánosnéról szóló tanulmánya hangzott el, majd id. Turóczy Árpád ny. tanító méltatása következett, amit kórusszámok és szavalatok követtek. A megemlékezők a református temetőbe vonultak, ahol az imecsfalvi kúria udvaráról hozott földet szórtak a sírra. /(Iochom): Cserey Jánosnéra emlékeztek (Cserey Jánosnéra emlékeztek (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

2009. február 28.

Az alig háromszáz lelket számláló Imecsfalva egyik legfontosabb idegenforgalmi látnivalója a XVIII. századi Cserey-kúria, a Székely Nemzeti Múzeum bölcsőhelye. Tizenöt évvel ezelőtt id. Turóczy Árpád nyugalmazott tanító kezdeményezésére alakult meg a múzeumalapító nagyasszony, Cserey Jánosné Zathureczky Emília emlékét megőrizni és ápolni hivatott baráti társaság. Ennek tagjai önerőből 1997-ben márvány emléklapot és a múzeumalapítót ábrázoló, Vetró András által készített domborművet helyeztek el az épület falán. /(Iochom): Tizenöt éves a Cserey Jánosné Baráti Társaság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 28./

2012. augusztus 8.

Egységben, felaprózódás nélkül (Beszélgetés Jeszenszky Gézával, Magyarország norvégiai nagykövetével)
Dr. Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, az Antall-kormány volt külügyminisztere, Magyarország norvégiai nagykövete erdélyi körútja során minden esztendőben Felső-Háromszékre is ellátogat, ahol Imecsfalván id. Turóczy Árpád ny. tanítónál száll meg. Legutóbb is feleségével együtt vett részt a Turóczi nemzetség találkozóján. Elutazása előtt beszélgettünk vele.
– Nagykövet úr, hogyan látja Oslóból a három erdélyi magyar párt harcát?
– A szabad vita a demokrácia, a szabadság lényege. A pluralizmus nem azt jelenti kizárólag, hogy sok párt legyen, hanem azt, hogy ütközzenek a vélemények, és a legjobban támogatott párt kerekedjék fölül. Egy ország politikájában ez valóban a többpártrendszerben jelentkezik. Egy kisebbségben élő nemzeti közösség politikájában is szükség van a pluralizmusra, de az én meggyőződésem, hogy az egység elengedhetetlen, ha a kisebbség meg akarja védeni a jogait, jövőjét biztosítani akarja. Erre a legjobb példa Dél-Tirol, de más hasonló modellek is vannak. Ilyen például a hatvanezer német Belgiumban, aki számára széles körű autonómiát biztosítanak. Egyetlen pártjuk van. Dél-Tirolban is egyetlen párt vívta ki az autonómiát Ausztria támogatásával. Én mindig azt a nézetet vallottam, hogy az anyaország támogassa a határain kívül élő nemzettársait, és tisztelje azok döntéseit. Erdély esetében ez régi vita tárgya. Van olyan nézet, melyet elsősorban a délvidéki magyarok egykori vezetője, Ágoston András képviselt, ami szerint véget kell vetni az egypártrendszernek a határon túli magyarok között is. Én ezt mindig vitattam. A kilencvenes évek elején a felvidéki szlovákiai magyarságnak három magyar pártja volt, és külön-külön semmire nem mentek. Amikor egy olyan törvény született, hogy még pártszövetségben sem tudtak volna bejutni a szlovák parlamentbe, akkor kénytelenek voltak egyesülni, ez lett a Magyar Koalíció Pártja, és amíg ez egységes maradt, addig az ottani magyarság is jelentős eredményeket ért el. Én azt vallom, hogy a határon túli magyarok esetében egy párton belül van szükség a pluralizmusra. Sajnálatosnak tartottam, hogy az utóbbi tíz évben az RMDSZ-en belül erősödtek a belső ellentétek, ami végül is kizárásokhoz, kilépésekhez vezetett. Ezt nagyon jó lett volna megelőzni. Az eredmények azt mutatják: a közösség érzi, hogy nem célszerű felaprózódni. Az erdélyiek számára jó példa a hunok esete, közismert, hogy Attila halála után fiai, alvezérei nem tudtak megegyezni, és ezáltal nyom nélkül eltűnt egy világbirodalom. Tíz éve fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb az erdélyi magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. Ha a demográfiai adatokat nézzük, sajnos létezik a lassú fogyás. Ez még akkor is aggasztó, ha azt tapasztaljuk, hogy a román többség körében is jelentős a fogyás. Ahhoz, hogy a romániai magyarság az országos politikába bele tudjon szólni, és meg tudja akadályozni az ő jogait és érdekeit súlyosan sértő lépéseket, ehhez nagyon erős képviseletre van szüksége Bukarestben. A romániai magyarság el tudta érni, hogy 1996 óta nélküle nem lehetett kormányozni, és ez tette lehetővé a magyarság számára a kedvező változásokat, s ami talán a legfontosabb, és amit nem ért el: az az autonómia különböző formái, ami különben általános gyakorlat Nyugat-Európában.
– Min dolgozik jelenleg?
– Úgy alakult az életem, a pályafutásom, hogy 1994 után, amikor az MDF-kormány választási vereséget szenvedett, és én is megváltam a külügyminiszterségtől, már akkortól logikus volt, hogy valamilyen formában összegeznem kell az akkori évek tapasztalatait, ezért kötelességemnek éreztem az országos politikában Antall József gondolatvilágát, politikáját tovább képviselni. Az első Orbán-kormány idején, amikor felkértek, hogy legyek nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban, visszautasíthatatlan feladat volt számomra. Ezek az évek arra voltak alkalmasak, hogy hosszabb-rövidebb tanulmányokban visszatekintsek a múltra, az Antall-kormány külpolitikájára. Összefoglaló munka megírására nem jutott időm. 2002-ben Washingtonból hazatérve egyetemi tanárként folytattam a munkát, így születtek további írásaim, és elkezdtem azon a könyvön dolgozni, ami a legfontosabb kötelezettségem, az Antall-kormány külpolitikájának összefoglalója, amelyet a birtokomban levő dokumentumok alapján írok meg. A nyolcvanas évek végétől foglalom össze emlékeimet, idézem fel mindazt, amit tettünk. Ha én nem írom meg, akkor mások írják meg, feltehetően nem úgy, ahogy az valójában történt. A könyv felénél tartok, remélem, egy éven belül befejezem. A nagyköveti munka mellett ezen dolgozom szabad időmben. Ezt követően, ha élek és egészséges leszek, személyes életemet szándékszom megírni a politikába ágyazottan. Az MDF történetét szintén meg kellene írni. Történészként ügyeltem arra, hogy dokumentumokat őrizzek meg, például az MDF elnökségi ülésein készült jegyzőkönyveket is eltettem. Legközelebbi terveim között két-három könyv megjelentetése szerepel.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. december 11.

Pártatlan bírónő, fondorlatos ügyész
Újabb tárgyalás a Beke-ügyben
Pénteken zajlott a bukaresti Legfelsőbb Semmítőszéken az ún. Beke-ügy legújabb tárgyalása. A táblabírósági per folytatásában (a felek mind fellebbeztek) tovább zajlik a tanúk újbóli kihallgatása. Beke István a Facebook-oldalán tette közzé, hogy mi történt december 8-án, a 9 és 12 óra között zajló tárgyalás legújabb felvonásán.
A tárgyalás túlnyomó részét a tanúk kihallgatása képezte, ennek két harmadát a védelem által visszahívotté, kinek csak a bíróság részéről majdnem ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és védelem által feltettekre – írja Beke István. Az előző tárgyaláson a bíróság nem hagyta jóvá a Szőcs Zoltán által kért Radu Cătălina és Turóczy Árpád fordítók kihallgatását.
B. Sz.-t ellentmondásos nyilatkozatai miatt kérték visszahívni, akárcsak a védett tanút (Joseph Sandor néven fut). Beke szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak. Ennek tudható be, hogy bár a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztályt (DIICOT) képviselő ügyész ismételten próbált ködösíteni, a bírónő a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot, Beke pedig nem vállalt be semmiféle robbanószerkezet-készítést, nem létezett semmiféle aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
B. Sz. továbbra is fenntartotta az állítólagos szervezkedés találkozási időpontjaként 2015. október 10-ét, a telefonján levő, aznap készített képekre hivatkozva, jóllehet a bizonyítékok ellene szólnak. Az is érdekes, hogy azt állította, hogy a találkozón nem voltak telefonok, jóllehet a hangfelvételen egyedül az hallatszik kitűnően, hogy a mobilok többször is csengenek. A védelem ügyvédjének ez irányú kérdésére már lehetségesnek tartotta. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak 3–4-ben volt biztos (hangilag), holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval. A kihallgatása végén azt is közölte, 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá vált.
„Én és a családom két éve vagyunk célpontok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva, kapott nagyon sokat, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a Jóisten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki!” – írja Beke István. A második tanút (H. I.-t) az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Kitartott eddig adott nyilatkozatai mellett, elmondta, nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, hogy Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Bekének. A következő tárgyalás időpontja 2018. február 9-e, amikor elvileg talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval, azaz Sándor Józseffel. Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)



lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék