udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 42 találat lapozás: 1-30 | 31-42

Névmutató: Tuzson János

1996. szeptember 15.

Szept. 15-én a Kovászna megyei Bélafalván ünnepélyesen felavatták Tuzson János 1848-as honvéd őrnagy domborműves emléktábláját, Vetró András szobrászművész munkáját. Az emlékünnepségen Rancz István iskolaigazgató, Incze László, a kézdivásárhelyi múzeum igazgatója, Tamás Sándor és Németh Csaba, az RMDSZ kézdi szervezetének képviselő-, illetve szenátorjelöltje szólt az egybegyűltekhez. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 17., 867.sz./

2002. június 11.

A 400 évvel ezelőtt hősi halált halt székely várőrökre emlékeztek a besztercei magyarok jún. 9-én 1602-ben Basta generális serege körülzárta Besztercét, az ostromot a várvédők visszaverték. A túlerő miatt végül szabad elvonulást ígértek a székely várőrségnek. A több száz fős őrség családostul elindult, azonban az osztrák generális nem tartotta be szavát. A székelyeket megtámadták, asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt lemészárolták őket. A besztercei magyarok a város központi, evangélikus temetőjében állítottak síremléket a hősöknek, akik 400 éve ismeretlen sírban nyugszanak. Az ünnepség délelőtt egyidőben tartott szentmisével és istentisztelettel kezdődött a római katolikus és református templomban, ahol Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrált, valamint igét hirdetett Papp Géza kolozsvári református püspök. Ezután zászlós menet indult az evangélikus temetőbe a síremlék felavatására. Az emlékműnél díszőrséget álltak a kézdivásárhelyi Tuzson János Hagyományőrző Társaság tagjai a 15-ös székely határőr-gyalogezred egyenruhájában. Koszorúztak a magyar történelmi egyházak, civil és politikai szervezetek. Ünnepi beszédet mondott Jakubinyi György érsek, Papp Géza püspök, Markó Béla RMDSZ-elnök, Moldovan Vasile polgármester, Gudor Lajos esperes és Szilágyi János helyi RMDSZ-elnök. /(Kresz Béla): Beszterce fekete vasárnapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2002. augusztus 6.

A Boldizsár Béla "őrmester" által vezetett bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság tíz tagja is részt vett az 1848/49-es szabadságharc szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesületének meghívására a szőregi csata 153. évfordulója alkalmából megrendezett IV. nemzetközi huszár- és hagyományőrző találkozón. A rendezvény fénypontja a szőregi csata színhelyén korhű öltözetben megrendezett hadijáték volt, melyen a hagyományőrzők három csatát elevenítettek fel. /Iochom István: Bélafalvi honvédek Szegeden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./

2002. november 21.

Bélafalva katolikus székelymagyar falu a felső-háromszéki Szentföldön. Volt egy középkori temploma is, a XV. században épülhetett. Ebből maradt fenn a mai templom harangtorony felőli részén egy késő gótikus, keresztpálcatagos ajtókeret. A templomot övező temetőkertben Bélafalva több híres szülötte nyugszik. A falu legismertebb szülötte volt Tuzson János (1825-1904), az 1848-as magyar szabadságharc honvéd őrnagya, a nyerges-tetői csata hőse. 1994-ben emléktáblát helyeztek el a nevét viselő iskola homlokzati falára. A dombormű Vetró András munkája. Az egykori országzászló-talapzat helyére új, a régihez hasonló emlékkő került "Így volt, így lesz. 2000 S. L." felirattal és a magyar címerrel. Faragta Tuzson István, állíttatta Sebestyén Lajos. (A régi talapzaton, a címer mellett a bécsi döntés dátuma volt olvasható.) Alig 100 méterre ettől, a falu központjában emlékkopját állítottak a magyar honfoglalás 1100 esztendeje tiszteletére (a Haszmann fivérek munkája, 1997). /(kisgyörgy): Bélafalva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

2003. március 3.

Kézdivásárhelyen a Romániai Magyar Nem Hivatásos Színjátszók Egyesülete, a Jádzó Társaság és a Vigadó Művelődési Ház közös szervezésben tartották meg a Vidéki Színjátszó Napokat, melyen a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság színjátszó csoportja, a feldobolyi Vadrózsa csoport, a nagyborosnyói, a dálnoki és az ikafalvi csoport lépett fel./(Iochom): Kézdivásárhely. Vidéki Színjátszó Napok - másodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

2005. március 15.

Kézdimartonfalva iskolásai a református templomkertben lévő ’48/’49-es kopjafánál koszorúztak, Kézdialmáson az általános iskolában tartott ünnepi műsor keretében idézték fel a történelmi pillanatokat. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanulói a Nyergestetőn felállított emlékműnél helyezték el koszorúikat. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző főiskola diákjai kopjafát állítottak Nyergestetőn, majd a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság a szegedi hagyományőrzőkkel közösen koszorúzott. Március indusán Székelytamásfalván felavatják a turulmadaras emlékművet, Cófalván a községi RMDSZ kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. /(Flóra Gábor): Turulmadár Székelytamásfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

2005. augusztus 22.

Augusztus 20-án Felsőesztelneken, a borvízkútnál a keresztény államiság ezerszáz éves, valamint Szent István király emlékére kettős keresztet avattak. A kőből készített hármashalmon álló három méter magas emlékkeresztet a közbirtokosság és a Szacsvai János Alapítvány megbízásából Bíró Gyula helybeli faragómester készítette. A kis parkban díszőrséget álltak a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság gyalogos katonái. Szent István alakját és Háromszék megyei kultuszát Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója méltatta, külön kitérve arra, hogy Szent István napja a legrégebbi nemzeti ünnepünk, hiszen több mint kilencszáz éve ünneplik. /Iochom István: A Szent Királyra emlékeztek (Keresztállítás Esztelneken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./

2007. március 15.

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én 1989 után tizennyolcadik alkalommal rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ott, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz-osztrák csapatokkal. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben – a rendszerváltás óta immár szabadon – megemlékeznek a nyergestetői hősökről. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, budapesti huszárok, a Dunántúli Betyárok és a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület ,,vitézei” álltak díszőrséget. Fábián Dénes kászonújfalusi plébános mondott ünnepi beszédet. Dr. Vass László hagyományőrző őrnagy felolvasta azt a díszparancsot, melyben a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége a katonai hagyományőrzés terén végzett áldozatos munkájának elismeréseként a szövetség legmagasabb kitüntetését, az arany tisztikeresztet adományozta Boldizsár Béla hagyományőrző ,,hadnagynak”, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetőjének. /Iochom István: Ifjak és hagyományőrzők a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

2007. április 18.

Köntzey Józseffel és Incze Lászlóval majdnem egy időben eltávozott a matuzsálemi kort megélt bélafalvi Orbán Lázár, a messzi földön híres bicskakészítő, csűrmúzeum-alapító és falukrónikás. Százegyedik életévét a múlt év szeptember 15-én töltötte. Aggódott, mi lesz a csűrmúzeummal, az összegyűjtött több mint ötszáz tárggyal? Egy életen át gyűjtötte a Szentföld falvainak tárgyi örökségét. Fazekak, tányérok, korsók, régi vasalók, sótartók, lószerszámok, mozsarak, régi lámpák, osztováták, tulipános ládák a csűrmúzeum kincsei. A gyűjtés mellett Orbán Lázár Bélafalva krónikáját is megírta. Munkája kéziratban maradt, nem élhette meg könyv formájában való megjelentetését. Boldizsár Béla, a Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetője azt szeretné, ha a gyűjtemény érintetlenül a faluban maradna, esetleg a Székely Nemzeti Múzeum megvásárolná a csűrmúzeumot az elhunyt Brassóban élő két fiától. /Iochom István: A bélafalvi csűrmúzeum alapítója is elment. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./

2007. május 12.

A Kelengye Egyesület kezdeményezésére május 28-án ünnepélyes keretek között, kézdivásárhelyi iskolák képviselőinek jelenlétében nyolc nagyméretű kopjafát avatnak fel a Nyergestetőn a háromszéki hősök emlékére, akik 1849. július 31-én és augusztus elsején Tuzson János őrnagy vezetése alatt megállították a számbeli fölényben lévő egyesült osztrák-orosz sereget. A csoportos emlékmű a tömegsír közelében áll majd, és a nyolc kopja egy-egy kézdivásárhelyi iskolát képvisel. A tanintézetek felkarolták István Sándor fafaragómester kezdeményezését, négy iskola tanulói pedig a kopjafák elkészítésében is segédkeznek. /Iochom István: Kopjafák a Nyergestetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

2007. szeptember 10.

A negyedik alkalommal megszervezett torjai falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a szeptember 8-i ökumenikus kápolna avatása volt. Az avatóünnepségre öt egyházfelekezet tizenegy lelkésze és Torja négy magyarországi testvértelepülésének népes küldöttsége volt jelen. Megkondult a Marosvásárhelyen készített kis harang – felirata: 1307–2007, Torja 700 éves –, és a kézdivásárhelyi Tanulók Klubja fúvószenekarának akkordjaira kezdetét vette az ünnepség. A torjai Apor Péter Művelődési Egyesület székely ruhás csoportja énekszóval és lovasok kíséretében vonult az ünnepség helyszínére, ahol a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Egyesület három ,,katonája” állt díszőrséget. Átadták a Torjáért díjat, többek között báró Apor Csaba 86 éves ny. agrármérnöknek, Egyed Ilona ny. tanítónőnek és Áda Magdolna ny. tanítónőnek. Torja hétszáz éves fennállásáról, valamint a rendhagyó székely faluról a Torjáról elszármazott Coroi Artúr történelem szakos tanár tartott előadást. /Iochom István: Kápolnaavatás Bálványosfürdőn (Torjai falunapok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./

2008. március 15.

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és Apor Péter Iskolaközpont tanárai és diákjai március 14-én lerótták kegyeletüket a Hargita megyei Nyergestetőn, ahol 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnagy két zászlóalj gyalogossal és alig nyolc ágyúval hősies küzdelmet vívott a túlerőben lévő orosz–osztrák csapatok ellen. Az utókor a csata helyszínén emlékművet emelt, ahol minden évben a nyergestetői hősökre emlékeznek. A tömegsírnál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság, a gelencei Bodor György Közművelődési Egyesület és a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata állt díszőrséget. Leleplezték a 15/2. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapatának gelencei ütege és bélafalvi szakasza által felállított emlékművet, vitéz Kelemen Dénes alkotását. /Iochom István: Nyergestető hős védőire emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

2009. március 12.

A Nyerges-tető olyan emlékhely, melyhez szellemiségében és méltóságában kevés hasonló akad a Kárpát-medencében. Jelzik ezt az évente, nemzeti ünnepünk alkalmával és augusztus elsején (1849-ben ugyanis ezen a napon történt az emlékezetes nyerges-tetői csata, melynek során a bélafalvi származású Tuzson János honvéd őrnagy vezette székelyek a szabadságharc egyik utolsó ütközetét vívták) szervezett főhajtások, a szinte folyamatos zarándoklat. Időközben az emlékmű fölötti hősök temetőjét a méltóságteljes kopjafák mellett/között bántóan, szinte sáskahadakként ellepték az oda nem illő kegytárgyak. Garmadával olvashatjuk azon önkormányzatok, hivatalok, vállalatok munkatársainak nevét, akik valamikor erre jártak, és kopjafát, keresztet állítottak. Miért kell mindenáron átmenteni az utókor számára azt, hogy valamelyik magyarországi vízmű munkatársai vagy Hugyad község önkormányzata kegyelettel emlékezik? /Mózes László: Nemzeti giccsözön a Nyerges-tetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./

2009. augusztus 3.

A történelmi Székelyföldet alkotó három megye önkormányzati vezetői közösen emlékeztek meg augusztus 1-jén az 1849-es nyergestetői ütközet 160. évfordulójáról. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke beszédében elmondta: Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzati vezetői első alkalommal ünnepeltek együtt a Nyergestetőn. Ezzel is kifejezik Székelyföld egységességét, valamint a székelyek önrendelkezési igényét. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felidézte Tuzson János és honvédei szabadságharcát, és hangsúlyozta, hogy a székelyek leginkább olyankor mutatták meg igazi énjüket, amikor szabadságuk elvesztésének a veszélye fenyegette őket. Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke kijelentette: a nyergestetői csata biztosít arról, hogy érdemes magyarként élni Erdélyben. Egyed Ákos kolozsvári történész a nemzeti emlékhelyek fontosságára hívta fel a figyelmet hangsúlyozva, hogy a székelységnek erőt kell meríteni saját múltjából. /Közös megemlékezés Nyergestetőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ Együtt emlékezett a három székely megye az 1849-es hősökre. Kopjafát avattak és zászlót adtak át. A csíki és a háromszéki huszárok a Nyerges-tetőre vonultak, a két huszárcsapat élén ott lovagolt Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor. A harmadik székely megye, Maros önkormányzatának elnöke, Lokodi Edit Emőke hintón érkezett az emlékműhöz, Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere társaságában. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános a román hatalom kisebbségellenes magatartására hívta fel a figyelmet. /Huszárt toboroztak a Nyerges-tetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

2009. december 14.

December 12-én Kézdivásárhelyen az egykori Székely Katonanevelde épületének utcai boltíve előtt a Magyar Polgári Párt és a Fidesz szervezésében – a budapesti Ábel Alapítvány anyagi támogatásával – felavatták az 1919-ben elvesző magyar hazáért és becsületért küzdő Székely Hadosztály parancsnokának, a száznegyven éve született Kratochwill Károly (1869–1946) első erdélyi köztéri szobrát. Az ünnepség díszvendége Kövér László országgyűlési képviselő, a Fidesz–Magyar Polgári Párt országos választmányának elnöke volt. A szobor talapzatánál a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság állt díszőrséget. Kratochwill mellszobrát Blaskó János budapesti szobrászművész készítette, a talapzatot pedig Ferencz Antal. Megemlékező beszédében Rácz Károly polgármester elmondta: az 1989-es rendszerváltásig a Székely Hadosztály emlékét kitörölték a köztudatból Romániában és Magyarországon egyaránt, még nevüket sem volt szabad kiejteni. A méltatlanul elfelejtett Kratochwill Károly és hős székely katonái megérdemlik az utókor megbecsülését és tiszteletét, hisz életük árán és ráadásul gyenge felszereléssel meg akarták védeni szülőföldjüket az Erdélybe betörő román haderővel szemben. Kövér László a Székely Hadosztály hősi ellenállását méltatva beszédében a szégyenletes 2004. december 5-re is kitért, amikor a kenyerüket féltő magyarok magyar nemzettársaik ellen fordultak. Szabó Pál Csaba történész, a várpalotai Trianon Múzeum igazgatója rövid beszédében a Székely Hadosztály hősiességét emelte ki. /Iochom István: Kratochvill Károly altábornagyra emlékeztek (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

2010. március 15.

In memoriam Gábor Áron
Gábor Áron rézágyúját, a ,,székelység ereklyéjét" a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban péntek este mutatták be. Az In memoriam Gábor Áron (1814–1849) című kiállítás avatóján hatalmas tömeg vett részt.
Boldizsár Géza, a 15-ös Székely Határőr Gyalogezred Tuzson János csapatának parancsnoka a Népújság kérdésére elmondta, hogy szerették volna az ágyút minél ünnepélyesebb keretek között Kézdivásárhelyen is felvonultatni, de mivel műkincs, a Művelődésügyi Minisztérium nem engedélyezte, hogy ágyútalpon szállítsák el. Március 15-én azért ágyúlövéseket is leadnak Kézdivásárhely főterén. Nem igazi ágyúval, hanem pirotechnikusokkal, így fejezve ki örömüket, hogy "az ágyú hazaérkezett".
Boldizsár Géza, mint mondta, örül, hogy az ágyú hazakerült, ugyanakkor kicsit szomorú is, mert nem hagyják "ezt a kincset, Székelyföld büszkeségét itt felállítani, úgy, ahogy Aradon a Szabadság-szobrot.
A Székely Őrtüzek Egyesület tagjai aláírásokat gyűjtenek, így próbálva itthon marasztalni "a székelység történelmi örökségének kézzelfogható bizonyítékát", Gábor Áron egyetlen eredeti ágyúját.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. december 28.

A Székely Hadosztályra emlékeztek
Tegnap reggel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai csípős hidegben vonultak az egykori Székely Katonanevelde épülete elé, Kratochwill Károly (1869—1946) első erdélyi köztéri szobrához, ahol az 1919-ben az elvesző magyar hazáért és becsületért küzdő Székely Hadosztályra és annak parancsnokára emlékeztek.
A Székely Hadosztály hősiességét Tóth Bálint egyetemi hallgató, a HVIM szóvivője és Boldizsár Béla, a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság vezetője méltatta. A koszorúzást követően a résztvevők elénekelték a székely himnuszt. (Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. július 26.

Ha Csíkszeredában a Kossuth Lajos utcában járunk, a Temesvári út sarkához közeledve egy tömbház falán láthatjuk a város híres szülöttének, a neves társadalomkutató Venczel Józsefnek a domborműves emléktábláját. Az 1993-ban felavatott plakett alkotója nem más, mint a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész, akinek évtizedek óta szívügye történelmi nagyjaink megmintázása. Vetró András munkásságának egyik fontos szeletét képezi az emlékszobrászat, melyre az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások adtak lehetőséget. Kovács Árpád írása.
Vetró András történelmi nagyjai
Vetró András kézdivásárhelyi szobrász munkásságának egyik fontos szeletét képezi az emlékszobrászat, történelmi nagyjainknak a megmintázása, melyre az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások adtak lehetőséget. A szabadság iránti vágy, a remény egy új kezdetre elő- ször az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemiségének, a szabadságharc meghatározó alakjainak tiszteletében fogalmazódott meg, elsősorban azoknak a megrendeléseknek köszönhetően, amelyeket a 90-es évek elejétől Vetró András Beregszásztól kezdve, Lendván, Komáromon át a székelyföldi városokig kapott. Vetró felszabadultan, felkészülten, nagy kedvvel, sőt elszántan látott hozzá a felgyülemlett adósság törlesztéséhez. Gróf Széchenyi István domborműves emléktábláját Beregszászon 1991. október 5-én avatták fel, két évre rá pedig Révkomáromban a városháza előtti téren. Az 1848-as Habsburg-ellenes harcnak Háromszéken is erős történeti hagyományai vannak. Vetró 1993-ban alkotja meg első nagyobb szabású helytörténeti emlékművét Kézdivásárhelyen – Gábor Áron segédjének – Turóczi Mózes öntőmester mellszobrát a róla elnevezett téren, majd ezt követi Kossuth Lajos, Bem József, Petőfi Sándor szobra. A köztéri művek meghatározó hányada regionális érvényességgel bír. Háromszék nagyjainak állít emléket a Tuzson János honvédőrnagyról, Nagy Mózesről, Bod Péterről, Mikes Kelemenről, Kőrösi Csoma Sándorról és Csereyné Zathureczky Emíliáról mintázott szobraival. Vetró a mintázás előtt szorgalmasan kutat, dokumentál, a fennmaradt leírásokból, történetekből, töredékekből kiindulva jut el a sajátos megfogalmazás egyszerre újszerű, ugyanakkor hiteles és expresszív kifejezéséig. Az arcvonásokat élesen, széles mozdulatokkal, de plasztikusan mintázza, a kiemelkedő részeket domborzatszerűen fűzi egybe – írja róla Banner Zoltán. Csereyné Zathureczky Emília domborműves emléktábláját először az imecsfalvi Csereykúria falán helyezték el, majd 2000-ben a Székely Mikó Kollégium falára került Vetró András második domborműve a múzeumalapítóról. A szobrász, Csereyné arcmásának elkészítésekor egyaránt figyelembe vette a fennmaradt fényképeket és a Gyárfás Jenő által megfestett portrét. Néhány esetben azonban nem állt rendelkezésére megfelelő képi dokumentum, ekkor sokkal szabadabban, még inkább egyéniesítve volt képes megalkotni a megrendelt portrét. Jó példa erre a Kovásznai Képtárban lévő Kőrösi Csoma Sándor gipsz dombormű, amelyen elszánt küldetéstudattal, erős elhatározással, aszkétikusan sovány testtel ül Csoma Sándor – Banner Zoltán szavaival „a tibeti cella ridegségében”. A kantai iskolaépítő Nagy Mózesről nem maradt fenn képi ábrázolás, Vetró benne a tenniakaró, közösségét biztató papot mintázta meg – olvashatjuk Sántha Imre Géza tollából, aki téglát vet „eszméiből, hogy falat emelhessen a tudatnak és a léleknek” – írja erről a szoborról Banner Zoltán. Azt gondolnánk, Petőfi Sándor senkivel össze nem téveszthető, emblematikus figura. Vetrót az ő portréjánál éppen az érdekli, hogyan lehet ezt a mindenki által ismert arcot úgy megmintázni, hogy másként, esetleg újszerűen hasson? A köztudatba bevésődött – hagyományossá vált – vonásokat nem másolni akarja, hanem a költőt igyekszik megismerni. Olvasva verseit egyre inkább egy kissé szomorkás, önmarcangoló Petőfi rajzolódik ki előtte.
Nem egy szépfiú. Vetró portrészobrairól Banner Zoltán találóan jegyzi meg, hogy „[...] karakterhűek, a meglévő-megszerezhető forrásokhoz mérten hitelesek, kelletüknél nem klasszicizálóbbak, sőt mintázásukban [...] modern egyszerűsítésre törekszik, ami nem a történelmi, hanem a jelen idő illúziójában részesíti a szemlélőt. Ugyanakkor abban sem tagadja meg önmagát, ahogyan bizonyos részletek (haj, bajusz, szakáll, viseleti elemek stb.) megformálásában ízesen, élvezettel, kedvesen eljátszik az anyagszerűség érzékeltetésével.” Történelmünk nagyjait tehát Vetró András nemcsak monumentális térszobrokkal, hanem a kisplasztika műfajában is szemléletesen képes felsorakoztatni. Egyik utolsó bronz plakettsorozatát az aradi vértanúk tiszteletére készítette, melyet 2009. október 6-án a tizenhárom honvédtiszt kivégzésének 160. évfordulója alkalmával mutattak be a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban. A történelmi személyiségek különböző műfajokban megmintázott portréi mellett Vetró András 1995-ben elkészítette a magyar jakobinusok emléktábláját, amelyet a Sepsiszentgyörgy központjában lévő Beör-palota északi falán helyeztek el. Eredményesen kivette részét az emlékművek elkészítésében is. Dóczy András csíkszeredai szobrásszal a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság és Kézdivásárhely önkormányzata felkérésére 2009-ben alkotta meg az 1956-os emlékművet, amelyet a forradalom és szabadságharc felső- háromszéki mártírjai, a meghurcoltak tiszteletére állítottak fel a kézdivásárhelyi Függetlenség úton – írja Sántha Imre Géza. A Magyarországon lévő 1956-os emlékművek között számosat ismerünk, amelyek a hagyományos formanyelvet követik, van amelyen a szabadságot megtestesítő női alak lendületesen vezeti előre híveit, láthatunk elesett hősöket, lyukas zászlókat, kopjafákat, nonfiguratív kompozíciókat, de vannak egészen puritánnak ható, lényegre törő, egyszerű alkotások is, például Szigetszentmiklóson, ahol egy földhalomra helyezett bronz utazóbőrönd szimbolizálja a forradalmat követő megtorlást. Vetró András alkotását szemlélve elsősorban az expresszivitás, az erős kifejezőerő jut eszünkbe, az az érzésünk, hogy ez a szobor nem illeszkedik a már ismert emlékművek formanyelvéhez, de a magas posztamensre helyezett fiatal leány hasított feje láttán érezzük azt a szimbolikus töltetet, ami a forradalom áldozatainak sorsában közös. Életrajzi adatok Vetró András 1948. október 14-én született Temesváron; 1973-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán. Tanárai: Löwith Egon szobrászművész, Bretter György filozófus, Földes László esztéta és édesapja, Vetró Artúr, akitől tehetségét és szobrászati alapismereteit kapta. A főiskola elvégzése után a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumba kérte kinevezését, ahol azóta mintázást, rajzot és művészettörténetet tanít. 1973-tól a Romániai Képzőművészek Szövetsége sepsiszentgyörgyi fiókjának tagjaként rendszeresen vesz részt minden évben a megyei tárlaton. 1974-ben vette feleségül Vetró Bodoni Zsuzsa grafikus- és festőművészt. Kisebbik fia, Vetró Bodoni Barnabás kortárs művészettel foglalkozik Sepsiszentgyörgyön, nagyobbik fia, Vetró Bodoni Sebestyén András Brassóban rajzot és művészettörténetet tanít. Pedagógiai és alkotói munkássága mellett szerepet vállalt Kézdivásárhely és Felső-Háromszék közéletében is: a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, a Múzeumbarátok Egyesületének alelnöke, a 15. (Második) Székely Határőr Gyalogezred századosa. Tagja az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céhnek, valamint a Romániai Magyar Rajzpedagógusok Egyesületének. Több ízben volt egyéni kiállítása Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsváron. Emellett Kovásznán, Bukarestben, Magyarországon, valamint Franciaországban és Svájcban is szerepeltek munkái önálló tárlat keretében. Összesen több mint száz csoportos kiállításon vett részt szobraival itthon és külföldön.
Felhasznált irodalom:
Szücs György: Vargha Mihály. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda, 2010, Székely Nemzeti Múzeum–Pallas-Akadémia Könyvkiadó.
Banner Zoltán: Vetró András. Csíkszereda, 2007, Pallas Akadémia Könyvkiadó.
Sántha Imre Géza: Nagy Mózes. In: https://www.szoborlap. hu/13819_nagy_mozes_kezdivasarhely_vetro_andras_2010. html
Uő: 1956-os emlékmű. In: https://szoborlap.hu/13892_1956_ os_emlekmu_kezdivasarhely_vetro_andras_2009.html
Uő: Venczel József emléktábla. In: https://szoborlap.hu/15938_ venczel_jozsef_emlektabla_csikszereda_vetro_andras_1993.html
Hargita Népe (Csíkszereda)

2013. március 15.

A Nyergestető hős védőire emlékeztek
Tegnap tizenkettedik alkalommal ünnepelt együtt a kézdivásárhelyi Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola és a kászonújfalusi Tuzson János testvériskola. Előbb Kászonújfaluban a világháborús hősök emlékművénél rótták le kegyeletüket az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei emléke előtt, majd a Nyergestetőre vonultak, ahol a tömegsír kopjafáinál a Március 15. Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium küldötteivel együtt idézték fel a 165 évvel ezelőtti eseményeket, Tuzson János honvéd őrnagy és maroknyi csapata hősies ellenállását a túlerővel szemben.
Az akkori eseményeket Göncz Ferenc, a budapesti Mezőgazdasági Minisztérium mellett működő iskolaközpont igazgatója méltatta, majd elhangzott Kányádi Sándor Nyergestető, Wass Albert Véren vett ország és Gyertyaláng című verse, Bíró Réka Izabella pedig elmondta ünnepi szónoklatát. Közreműködött az iskola énekkara és a kászonújfalusi népi zenekar. Az emlékműnél a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának tanulói és tanárai adtak elő ünnepi műsort. Mindkét emlékhelyen a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság „vitézei” és a tápióbicskei tüzérek álltak díszőrséget. Az ünnepségen Kézdivásárhely magyarországi testvérvárosainak küldöttei, valamint ozsdolai és kézdisárfalvi hagyományőrzők is jelen voltak.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

2013. március 16.

Kelemen Hunor a mai kor szabadságharcáról beszélt a Nyergestetőn
A mai kor és a mai nemzedék szabadságharcáról beszélt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a székelyföldi Nyergestetőn tartott március 15-i megemlékezésen.
Kelemen Hunor a mai szabadságharc részének tekintette azt a kérést, hogy az alkotmánymódosítás során kapjon hivatalos státust a magyar nyelv Erdélyben, ott, ahol a magyar közösség él.
Kérésként fogalmazta meg ugyanakkor, hogy ne akarják megfosztani az erdélyi magyarságot nemzeti és közösségi szimbólumaitól, a székely zászlótól és a magyar zászlótól. "Semmilyen tiltás, parancs nem fog rajtunk" – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A mai szabadságharc részének tekintette azt a kérést is, hogy a hatalom se a Székelyföldet se a Partiumot ne akarja szétdarabolni a regionális átszervezés során. "Ezt nem fogadjuk el, és minden erőnkkel megakadályozzuk" – nyomatékosította Kelemen Hunor. "A rólunk szóló és bennünket illető döntéseket mi magunk akarjuk meghozni. (...) Ez az autonómia" – tette hozzá.
Az RMDSZ elnöke szerint a Kárpát-medence egyik népe sem lehet szabad addig, amíg ebben a régióban a magyar közösségek nem vívják ki a szabadságukat. Hozzátette, a magyarság nem azért akar szabad lenni, hogy elvegye mások szabadságát.
Kelemen Hunor arra is kitért beszédében, hogy a magyaroknak nem egymással kell harcolniuk a szabadságért. "Nincs egymással vitánk a szabadságunkat illetően" – fogalmazta meg. Hozzátette: "azokkal kell harcba szállnunk, akik a mi jogainkat korlátozni akarják, akik szét akarnak darabolni bennünket".
A Nyergestetőn tartott megemlékezésen az RMDSZ elnöke mellett Kató Béla református püspök és Tamás József római katolikus segédpüspök, valamint Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke is beszédet mondott. A metsző jeges szélben elmondott beszédeket csaknem félezer ember hallgatta végig. Koszorúzott az emlékhelyen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is.
A Csíkszék és Háromszék közötti Nyergestetőn zajlott 1849 augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A Tuzson János őrnagy által vezetett mintegy 200 fős székely csapatnak önfeláldozó harccal sikerült rövid időre feltartóztatnia a mintegy 1200 fős összevont osztrák-orosz csapatok csíkszéki behatolását.
Népújság (Marosvásárhely),



lapozás: 1-30 | 31-42




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék