udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 12 találat lapozás: 1-12

Névmutató: Vesztergám Miklós

2004. március 12.

Márc. 11-én Aradon Tőkéczki László történész, egyetemi tanár az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének meghívottjaként 1848–49 kapcsán a forradalomról és annak értékeiről beszélt. A magyarság büszke lehet forradalmaira, hiszen 1848 és 1956 is a kizökkent időt akarta helyreállítani. Elmondta, hogy a forradalmakban nem a vér mennyisége tisztít meg, hanem az a szellem, amely megszülte az önzetlenséget. Tőkéczki László szólt a hagyományos értékek eltűnéséről, de arról is, hogy ezek és a múlt tudatos vállalása nélkül nem képzelhető el a jövő sem. Március 15. szimbolikus jelentőségét abban látta, hogy az szeretetből és nem kényszerből született. A Borbély Zsolt Attila által vezetett rendezvény szüneteiben a Kölcsey Stúdió szavalói és Vesztergám Miklós tárogatóművész léptek fel. /K. ZS.: Március 15-i előünnepség. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./

2005. augusztus 31.

Kevesen gyűltek össze augusztus 30-án azon a jótékonysági koncerten, amelyet a székelyudvarhelyi árvízkárosultak megsegítésére szerveztek Aradon, a Jelen Házban. A házigazda, Borbély Zsolt Attila meghívására megérkezett a kalocsai Vesztergán Miklós, aki az ősi népi hangszeren, a tárogatón játszott. /(nagyálmos): Újra szólt a tárogató. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

2012. november 28.

Szent Korona – könyvbemutató Aradon
Ha van a magyar történelemnek és jogtörténetnek egy olyan aranyszála, melyre felfűzhető ezeregyszáz esztendős Kárpát-medencei múltunk, akkor a Szent Korona tan az.
Vesztergám Miklós, akit az aradi közönség csodálatos tárogatójátéka révén ismer, nagy fába vágta a fejszéjét, könyvet írt a Szent Koronáról Első lépcsőfok a Szent Korona tanhoz címmel.
A nemrég megjelent könyvet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezetének meghívására 2012. december 3-án 18 órától a belvárosi református templom imatermében mutatja be a szerző, aki a tárogatóját sem fogja otthon felejteni.
Házigazda Baracsi Levente, beszélgetőtárs Borbély Zsolt Attila.
Nyugati Jelen (Arad)

2013. október 19.

A Szent Korona-tan lehet a globalizmus ellenfele
A Szent Korona-tan jogfolytonosságának helyreállítását szorgalmazta Vesztergám Miklós tárogatóművész Csíkszeredában megtartott előadásán, szerinte ez lehet a globalizmus ellenfele.
A tárogatósként ismert Vesztergám Miklós ezúttal nemcsak ismert dallamokat szólaltatott meg hangszerén, hanem szerzőként is bemutatkozott. Péntek esti előadása a csíkszeredai polgármesteri hivatalban, amelyet A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig című előadássorozat keretében tartott, Az első lépcsőfok a Szent Korona-tanhoz című könyvére épült. Mint elmondta, hetven éve nem változott a történelem oktatása, a Szent Korona-tanról kevesen tudnak, ezért tartotta szükségesnek megírni a könyvet, megismertetve az alapokat.
A Szent Korona megosztja a hatalmat a király és a nemzet között, ezért nem törhet senki teljhatalomra – hívta fel a figyelmet a szerző. A Szent Korona-tan az alkotmány, amely ezer évig összefogta az országot, és szokásjogot rögzített, csak olyan kiegészítések kerültek bele, amelyek megfeleltek ennek a szellemiségnek. Alapja a hét vezér között kötött vérszerződés öt pontja, ehhez társultak Szent István intelmei, az Aranybulla, a Tripartitum, az 1848-as pozsonyi országgyűlés határozatai, és a kiegyezés – foglalta össze. Ez segítette minden körülmények között a nemzet megmaradását, amely a szerző meghatározása szerint olyan szervezett, szabályokat elfogadó közösség, amely rövid távú érdekeiről lemondva hosszú távú érdekeit követi.
A Szent Korona-tan jogfolytonosságát 1918-ban szakította meg Károlyi Mihály, ezt Horthy állította vissza, de a német megszállással megszakadt, és azóta sem állították helyre. Ez kimeríti a mulasztás és törvénysértés tényét, a Szent Korona-tan jogfolytonosságának helyreállítása segítene az ország talpra állásában és megerősödésében, az erkölcs, bizalom és szeretet vezérelte gondolkodásmód visszatérése egyúttal a globalizmus összeomlását is eredményezheti – mondta az előadó. Vesztergám Miklós szerint minél több embernek kell kérnie a következő választásokon a jelöltektől, hogy szerződésben vállalják a jogfolytonosság helyreállítását, az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítását. Hozzátette, közös értékrend a Szent Korona, ahol önérdek helyett közérdek van, és ha ez mindenkinek az értékrendjéhez tartozik, nem tehetnek velünk azt, amit akarnak.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

2015. március 11.

1848–49, a Csanádi Egyházmegye dokumenetumainak tükrében
Megszokhattuk, hogy – az igen kevés kivételtől eltekintve – magas színvonalú előadásokat hallgathatunk az Aradi Hagyományörző Polgárok Egyesületének a Jelen Házban rendszeresen megszervezett összejövetelein. A kedd esti is ilyen alkalom volt, tudós előadóval (dr. Miklós Péter, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa), remek házigazdával (dr. Borbély Zsolt Attila politológus), az előadások bevezetőjét, zenei aláfestését, színvonalas műsorfüzetét rendszeresen biztosító mindenesével (Murvai Miklós), ezúttal pedig egy kiváló zenésszel, a többlemezes Vesztergám Miklós tárogatóművésszel is (aki „hivatalos” fellépésének első darabjául – már az előadás kezdete előtt is játszott – az 1848 előtt tisztelgő aradi nótát választotta).
Borbély Zsolt Attila, bevezetőként március 10-ről, a székely szabadság napjáról emlékezett meg (1854-ben ezen a napon végeztek ki három székely vértanút a Makk-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben Marosvásárhelyen), majd arról beszélt, hogy az elmúlt 25 esztendő – a diktátor bukása utáni kezdeti nagy remények és várakozások után – az illúzióvesztés korszaka a hazai magyar szabadság gondolata tekintetében, és érdekes eszmefuttatást hallottunk arról, hogy a mai liberális kozmopolitizmus, a globalista világhatalom a proletár internacionalizmus folytatója. Az 1848-as 12 pontot sorra véve arra a következtetésre jutott, hogy célkitűzései ma is sok tekintetben aktuálisak.
Miklós Péter (szabadon megtartott, vetített képekkel illusztrált) előadásának kezdetén pár mondatban a magyarság és a Kárpát-medence történetét idézte annak érzékeltetésére, hogy a magyarságot itt a történelem során mindig ellenségek (törökök, németek – osztrákok –, oroszok) szorongatták.
A Temesi bánság 1718–1778 közötti, majd a későbbi, a magyar szabadságharc korabeli történetéről érdekes adatokat tárt fel az előadó. Tisztázta, például (a történelmet csak nagyvonalakban ismerők számára esetleg meglepetésként hatott), hogy a soknemzetiségű Temesi bánság, a „kicsi dunai monarchia” kezdetben nem a magyar állam részeként működött, hanem a császári (főhercegi) család magánbirtokaként szerepelt. Amikor a XVIII. századi, a török kiűzése utáni betelepítése megindult (a török uralom jórészt kipusztította az addigi lakosságot), akkor két fő szempont érvényesült: hogy a betelepítettek katolikusok legyenek (ez volt a Habsburgok vallása), másrészt hogy ne legyenek magyarok. Ugyanakkor a Temesi bánság (a későbbi Torontál, Krassó, Temes, részben más vármegyék területe) amolyan kísérleti modernizációs terepnek is számított, nem azért, hogy az oda telepített soknemzetiségű (ezért a tipikus Habsburg-politika – „Oszd meg és uralkodj” – szellemében egymás ellen is kijátszható – szerk.) lakosság minél jobban éljen, hanem hogy a császári család jövedelmeit minél nagyobb mértékben gyarapítsa.
Az előadó néhány, a XIX. század közepéről származó statisztikai adat ismertetésével is érzékeltette az 1849-es olmützi alkotmány által újra szabályozott Temesi bánság és Szerb vajdaság (egy újságcikk keretében részleteiben nem követhető, változatos) történetét. Hangsúlyosan kitért a Csanádi egyházmegye korabeli római katolikus főpapjainak (a történészként is számontartott Lonovics József és Horváth Mihály, pápai kinevezéssel meg nem erősített püspök) tevékenységére, az 1848-as „egyházszakadásra” (a magyar ellenőrzés alatt álló területet Róka József makói esperes, a császári fennhatóság alatt álló Temest a Habsburg-párti Fábry Ignác püspöki helynök irányította), az egyházmegyei alsópapság (a szentannai Pheiffer József plébános és Hegedűs Pál vezette) nemzeti, azaz anyanyelvi liturgiát, ruhát, a cölibátus eltörlését stb. követelő radikális mozgalmára.
A magam részéről sajnálom, hogy a keddi előadásnak nincs írásos támasza, hisz az előadó szabadon beszélt. (Írásos dokumentumként csak az előadó által 2006-ban Szegeden kiadott, az előadás során többször idézett „A jelen kor vészes napjaiban” című dokumentumkötet elérhető.) Sajnálom ugyanakkor, hogy viszonylag kevés tér jutott (bár szó volt róluk) az 1948–49-es (magyar–román, szerb–román, magyar–szerb stb.) felekezeti és etnikai konfliktusok okainak, hisz ezeket, a XXI. század elején, át kellene beszélni – igaz, nem csak és főleg ismeretterjesztő előadások keretében –, és „tiszta lappal”, minél jobban tisztázott kérdésekkel átlépni egy jó és konfliktusoktól minél mentesebb, a jövőt szem előtt tartó együttélés korszakába.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

2015. június 17.

Tárogatóval a magyarságért, az elhunyt hősökért, a Szent Koronáért
Vesztergám Miklós tárogatóművész gyermekkorától kezdve foglalkozik a muzsikával: először citerázott, majd autodidakta módon megtanult olyan hangszereken játszani, mint például a szaxofon, mandolin, tárogató, basszustárogató.
A legkedveltebb hangszere a tárogató. Szívesen öltözik népviseletbe, és ad koncerteket rendezvényeken, melyek alkalmával igyekszik minél több emberrel megismertetni a méltatlanul háttérbe szorult magyar hangszer, a tárogató történelmét. Mindeddig három lemeze jelent meg: az elsőt a tárogató történelmére építve állította össze, a második kizárólag erdélyi dalokat tartalmaz.
Célja, hogy az erdélyi emberek nótáit, érzéseit közelebb vigye az anyaországi magyarokhoz. Harmadik lemeze azoknak állít emléket, akik a hazáért áldozták életüket. A dalok többsége már alig ismert, összeállításakor a háborút megjárt öreg katonák és archív felvételek voltak a segítségére. Vesztergám Miklós a következőképpen fogalmazott a saját munkásságát illetően: „Két nagyon fontos dolog van az életemben, az egyik a tárogató, mellyel önálló koncertekkel járom az országot, és igyekszem bemutatni mindenkinek a hangszert, és a magyarsággal összefüggő történetét, az eddig megjelent 3 CD-m zenei anyagával.
A másik a Szent Korona alkotmánya, a valós történelmünk bemutatása az »Első lépcsőfok a Szent Korona tanhoz« című könyvem alapján. Aki nem ismeri a valós múltját, az nem érti a jelent, és nincs jövőképe sem!” A kalocsai tárogatóművész a Szent László Egyesület meghívására június 26-án, 16 órától lép fel a nagyváradi várban, a Halkan felsír a tárogató című egyéni előadásával. erdon.ro
Erdély.ma

2015. október 6.

Megújuló nyergestetői kopjafák
A nyergestetői székely hősök emlékhelyén számos értékes kopjafa az idő és időjárás miatt veszélybe került. A kézdivásárhelyi Csiszár Dénes Faipari Tanműhely és a Kelengye Egyesület összefogásával a régi kopjafákat minőségi faápolóval lekezelték.
Vasárnap a tanműhely tanulói István Sándor fafaragó, tanműhelyvezető és Taierling Péter, a Praetoria Egyesület elnöke irányításával láttak munkához. Ez idő alatt a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai is idelátogattak, és tisztelegtek Nyergestető egykori hőseinek emléke előtt. István Sándor eddig tíz kopjafát készített és állított fel a Nyergestetőn. 2007-ben a kézdivásárhelyi öt közép- és három általános iskola kapott egy-egy kopját, az volt a cél, hogy minden iskolából két-három ügyes tanuló készítsen egy-egy emlékjelet a tanintézmény nevében, egyúttal megismerve a háromszéki motívumokat, a faragást és a kopjafák történetét. Három iskola az ügy mellé állt, támogatta a kopjafaállítást, öt ellenben nem, helyettük és nevükben István Sándor készítette el azokat. A Csiszár Dénes Faipari Tanműhelyben kisebb méretű kopjafákat készítenek a tanulók, így merült fel az ötlet, hogy az értékesebb emlékjelek lekezelése mellett tanulmányozzák a jellegzetes motívumokat, a negatív példákat is megismerve, hiszen az évek során rengeteg oda nem illő kopját is felállítottak. A nyergestetői kopjafák lekezelésének az ötlete Taierling Pétertől származik, aki a csíkkozmási polgármesteri hivataltól megkapta az engedélyt a karbantartásra.
Vasárnap István Sándor, Taierling Péter, hét tanuló és egy szülő mintegy harminc kopjafát kezelt le faápolóval. Időközben Berlinger Gábor elnök vezetésével a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai is megérkeztek a Nyergestetőre. A vitézek között régi ismerősként Jánosi Attilát, a Háromszék Táncegyüttes egykori táncosát is felfedeztük. Előző nap a budakeszi hagyományőrzők Szentegyházán a tizedik Őszi Hadjáraton vettek részt. Előbb az emlékműnél, majd a tömegsírnál emlékeztek az elesett székely hősökre, énekelték el himnuszainkat és a Szózatot Vesztergám Miklós tárogatóművész kíséretével. Ezt követően elbeszélgettek a kopjafák felújítóival, megmutatták a gyermekeknek fegyverzetüket.
Miután befejezték a munkát, a kaláka résztvevői közösen fogyasztották el a Történelmi Kávézó udvarán a bográcsban főtt pityókatokányt.
A kopjafa-felújító kaláka fő médiapartnere a Háromszék napilap volt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. május 4.

Templomszentelés Újkissodán
„A legnagyobb ajándék, hogy ilyen sokan együtt vagyunk!”
Rendkívüli eseményre került sor 2016. április 30-án, szombaton Temesvár Újkissoda kerületében: ft. Csűry István püspök részvételével megtartották az újkissodai református templom felszentelési ünnepségét. A 24 esztendővel ezelőtt megálmodott, közel 20 esztendeig épült gyönyörű, mintegy 200 férőhelyes templom végre elkészült, és zsúfolásig megtelt az örömteli nagy napon! A templomszentelési istentiszteleten, az újkissodai gyülekezet mellett részt vettek a temesvári egyházmegye lelkipásztorai, vendég presbiterek és gyülekezeti tagok, közjogi méltóságok és a templomépítést támogató Niederlausitzi Egyházmegye (Németország) népes küldöttsége, nt. Thomas Köhler esperes vezetésével.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, az egyházmegyéből és a határokon túlról érkezett vendégeket, valamint a házigazda gyülekezet tagjait nt. Fazakas Csaba református esperes köszöntötte. „Óriási ünnep ez a mai, hiszen a temesvári egyházmegyében, itt a bánsági szórványban, a rendszerváltást követően ez a második templom, amit Isten kegyelméből felszentelünk” – mondta Nt. Fazakas Csaba esperes. A templomszentelési istentiszteleten ft. Csűry István püspök hirdetett igét. „Boldogok vagyunk, mert megint egy új templomot szentelhetünk fel az egyházkerület területén, itt, Temesváron és megint egy olyan gyülekezet körében vagyunk, amely méltán mondhatja el: Isten megáldott bennünket, lelki hajlékunk, otthonunk van, amelybe ha megérkezünk, akkor halljuk az ő szavát, érezzük a gyülekezet közösségét” – mondta a püspök. „Jelét adta Isten, hogy haza lehet érkezni, haza érkeztünk ide, otthon vagyunk ebben a gyönyörű templomban”.
Az igehirdetés után Bálint Sándor templomépítő lelkipásztor, az újkissodai gyülekezet lelkészének beszámolója következett, aki vetített képes összeállítás segítségével idézte fel a templomépítés küzdelmes két évtizedét. „Mindig arra gondoltam, hogy egyszer elkészül ez a templom és meg fogjuk tölteni ezt a templomot, de amikor azt kérdezték tőlem, hogy mikor lesz ez a nap, nem tudtam válaszolni. Most eljött az a nap, amelyet az Úr rendelt, és megtelt a templom. A legnagyobb ajándék a számomra, hogy ilyen sokan együtt vagyunk!” – mondta Bálint Sándor. „Ahhoz, hogy ez a templom felépülhessen, rengeteg dologra volt szükség, de Isten áldása után talán az a legfontosabb, hogy jó emberekkel találkozzunk. A templomépítés során megtapasztaltam, hogy rengeteg jó ember van Temesváron – és nem csak Temesváron –, és ezekkel a jó emberekkel nekem sikerült találkoznom. Ha nincs templomépítés, ennyi jó, áldozatkész emberrel életemben nem találkozhattam volna! Közel két évtized alatt 5765 nyugtát írtunk a templomépítésre adakozóknak, ennyiszer nyíltak ki a szívek, a zsebek templom javára” – mondta a templomépítést sikeresen megvalósító Bálint Sándor lelkipásztor, aki külön megköszönte a Bau Projekt cég építészeinek, az építésvezetőnek, az oltárkészítőnek és a remekbe szabott munka többi kivitelezőjének áldozatkészségét és kiváló teljesítményét.
Pataki Károly egyházmegyei főgondnok köszöntője során felidézte a templomépítés legfontosabb pillanatait, hangsúlyozva, hogy most már a gyülekezet feladata ezt a gyönyörű templomot élettel, szeretettel megtölteni. A templomépítést a kezdetektől támogatta Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, aki azt kívánta, hogy az újkissodai református közösség itt, ebben a templomban ünnepelje 2029-ben a gyülekezet fennállásának 100 évfordulóját, de az lenne az igazi, ha a most felszentelt templom 100 évfordulóján is együtt ünnepelnének az újkisssodai református magyarok. A templomszentelő imádságot nt. Thomas Köhler, a Niederlausitzi Egyházmegye esperese mondta el, majd a németországi evangélikus testvérgyülekezet képviselői úrvacsorai kegytárgyakkal ajándékozták meg a temesvári gyülekezetet. Az ünnepség résztvevőit a meghívott felekezetek lelkészei és a Temesvári Egyházmegye lelkészei köszöntötték.
A templomszentelési istentisztelet fényét a Gáspár Mária vezényelte Szabolcska Mihály kórus, a Szabó Gabriella vezette Új Ezredév kórus, a Niederlausitzi Egyházmegye fúvószenekara, Vesztergám Miklós tárogatóművész, valamint a temesvári Bokréta citeracsoportjának szolgálata emelte.
Ft. Csűry István püspök áldását követően a templom bejáratánál sor került a templomszentelésnek emléket állító márványtábla leleplezésére, amely Szepesi Nits István szavait idézi: „Ez falak hittel épültek / Békesség és hit van / most is tetőnk alatt / Békességünk, hitünk / reméljük megmarad…”. Az Új Ezredév kórus elénekelte Bálint Sándor Vezérlő fény című saját szerzeményét, végül a templomszentelési ünnepség a Himnusz eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult.
„Álmaim beteljesülése ez a nap – nyilatkozta az ünnepség végén Bálint Sándor újkissodai lelkipásztor – minden lelkész szeretne olyan nyomot hagyni egy gyülekezet életében, ami maradandó. Én ezzel a mai nappal az életemnek egy olyan pontjához érkeztem, amelyik engem is arra bátorít, hogy nem volt hiába az eddigi szolgálatom, a gyülekezetet pedig arra, hogy akármilyen kevesen vannak, de hogyha összefognak, akkor eredményt fognak elérni! Isten megsegített bennünket!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. május 20.

„Remélem, hogy a tárogató kitárja az emberek lelkét!”
Jótékonysági koncert az újkissodai református templomban
A Temesvárhoz tartozó Újkissodán nemrég szentelték fel az új református templomot. A templomszentelésen részt vett Vesztergám Miklós kalocsai tárogatóművész, aki május 18-án, szerdán visszatért Temesvárra és jótékonysági koncertet adott az új templom javára. Az eseményen részt vett Molnár Zsolt parlamenti képviselő, temesvári polgármesterjelölt és Farkas Imre, az RMDSZ temesvári tanácsosjelöltje is.
A jótékonysági koncert résztvevőit és a vendégművészt Bálint Sándor házigazda lelkipásztor köszöntötte. Vesztergám Miklós színvonalas műsorát a tárogató történetének bemutatására alapozta, a kuruckortól napjainkig. A kalocsai művész kurucnótákat, hazafias, nemzeti érzelmű nótákat, erdélyi, székely nótákat és katonadalokat, verbunkosokat adott elő, nagy tapsot aratva.
„Nagyon jó érzés volt a templomszentelésen részt venni – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Vesztergám Miklós –, nem túl gyakori dolog a mai világban, hogy egy templom felépüljön, és tudom, hogy a szórványvidéken ez még nehezebb feladat. Szeretnék valamivel besegíteni a folytatáshoz, hiszen tudom, hogy még sok a pótolnivaló, székely kapu, kerítés készül és a harang is hiányzik. Ezért felajánlottam, hogy egy vagy akár több jótékonysági koncertet is szívesen megtartok. Nekem szívügyem a tárogató, és szeretném a tárogatóval kitárni a jó emberek lelkét!”
„Egy ház mellett illik, hogy kerítés is legyen, meg kapu, amelyik kinyíljon a betérőnek – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Bálint Sándor, az újkissodai református templom lelkipásztora. – Én egy székely kapura gondoltam, amilyenen gyermekkoromban kijártam, meg hazamentem. Ennek a mai estének a bevételét ennek az újabb álmomnak a megvalósítására szeretnénk felhasználni. A kapu mellett kerítés is lesz, betontégla elemekből, és közötte léckerítés, aminek a felső részén vagy tűzlángok vagy tulipánok lesznek. Ezzel még egyszer üzenni szeretnénk a városnak, hogy ezen a környéken jó magyar emberek laknak!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. június 1.

Ki a magyar?
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete 2016. június 8-án, szerdán 18 órakor a Jelen Ház nagytermébe zenés, videóvetítéssel egybekötött megemlékező előadásra hívja a múltunk iránt érdeklődő, és a jelenben tenni akaró magyarjainkat.
Az est meghívott előadója Raffay Ernő. Előadásának címe: Trianonon innen, Trianonon túl, melynek keretében felvázolja a nemzeti összeomlás sajátságos magyar útját és az abból kivezető túlélés útját. Tárogatón közreműködik Vesztergám Miklós.
Nyugati Jelen (Arad)

2016. június 10.

Trianonon innen, Trianonon túl
A Trianonon innen, Trianonon túl címet viselte Raffay Ernő történész előadása, melyre szerda délután került sor a Jelen Ház nagytermében. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Aradi Szervezete által közösen összeállított megemlékező program „a nemzeti összeomlás sajátságos magyar útját és az abból kivezető túlélés útját” vázolta fel a közönségnek, ahogy az a meghívókon is szerepelt. A rendezvényt egy videoklip és egy rövid, „powerpointos” bemutató vetítésével indították a szervezők. Az est hangulatához hozzájárult Vesztergám Miklós, aki tárogatón játszott, és Murvai Dávid, aki egy Reményik-verset szavalt a közönségnek.
Köszöntőjében Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad Megyei Szervezetének elnöke többek között azt emelte ki, hogy ’89 után nyíltan lehet beszélni bármiről – szerencsére. Illyés Gyulát idézve tehát kijelentheti, „magyar az, akinek fáj Trianon”. A témához kapcsolódó történelmi tényekkel és érdekességekkel vezette fel Raffay Ernő előadását, majd néhány adattal is szolgált a vendégről. Magát az előadást nem részletezném, hiszen Borbély Zsolt, és természetesen az előadó jóvoltából sikerült készítenem egy interjút, melyből kiderül: miről volt szó, mi az, amiről szó lehetett volna, és, mivel az idő és a professzor úr is megengedte, egyéb dolgokra is rákérdezhettem.
Teljesen új tárgyalások kellenének
– Mások már megtették előttem, de hadd üdvözöljem én is Aradon, professzor úr! Bár nem először jár nálunk, mégis szeretném megkérni, hogy pár szóban mutatkozzon be az olvasóknak, hiszen szinte biztosan nem elég annyit mondani, hogy ön történész…
– Köszönöm! Én magamról annyit mondanék el, hogy történész vagyok, 68. életévemet élem, származásomra tekintve pedig apai ágon székely vagyok – Csókfalva, Hármasfalu. 1617-ben Bethlen Gábor fejedelem adott egy Raffay Mihály nevű ottani embernek lófőszékelységet, tehát nemesi rangra emelte. Anyai ágon Vas megyei családból származom. Körülbelül ennyi. A rendszerváltás idején politikus voltam, két ciklusban is, és nagyjából végig országgyűlési képviselő. Honvédelmi államtitkár, tehát katonai ügyekkel foglalkoztam, 1994-től pedig egyetemi oktató vagyok. Voltam a Partiumi Keresztény Egyetemen Nagyváradon, a Református Egyetemen Budapesten, most pedig a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán tanítok gazdaságtörténetet és diplomáciatörténetet. Szóval egy öreg tanárember vagyok, aki foglalkozik erdélyi, Trianonnal kapcsolatos kérdésekkel.
– A mai előadás címe Trianonon innen, Trianonon túl, de úgy-e van az előadásnak másik, hosszabb változata is. Mi az, amit ott tárgyalnak, és most nem hangzott el?
– Trianon okai és következményei szerepelnek az előadásomban, ami azt jelenti, hogy a történelemóra része az addig tart, amíg az 1800-as évek közepétől eljut Európa és a Magyar Királyság Trianonig, 1920-ig. Azután, napjaink felé haladva, Trianon következményeit sorolva először a Horthy-korszakról szoktam beszélni, a négyszeres területi revízióról, a román–magyar, csehszlovák–magyar és szerb–magyar történelmi ellentétekről, amelyek rendkívül mélyek, és szinte feloldhatatlannak látszanak. Azután az 1945 utáni Trianon-következmények kapcsán úgyszintén a kommunizmusról, a romániai és szlovákiai sovinizmusról, szerbiai magyarírtásokról beszélek, illetve, ami nem nagyon volt benne (mert most csak egy óra állt rendelkezésemre, tehát jó harminc perccel rövidebb volt az idő), a rendszerváltozás óta eltelt több mint negyed évszázadról szoktam beszélni. Ezt itt csak megemlítettem, hogy 1989–’90-ben két nagy esemény is lezajlott. Első a kommunizmus bukása – ez pozitív –, és a magyarok számára két nagy lehetőség Trianon megtámadására békés vagy nem békés eszközökkel: az egyik, hogy Csehszlovákia 1992. dec. 31-én két darabra bomlott, Jugoszlávia pedig 1991. és 1995. között egy véres háborúval bomlott fel. Na most, a dologban az a lényeg, hogy a csehek és a szlovákok ügyesen szétosztották maguk között a területet is, a fegyvereket is, bizonyos gazdasági ügyekben is megegyeztek, és ekkor Magyarországnak lett volna lehetősége Szlovákia nemzetközi jogi értelemben vett elismerése kapcsán bizonyos követeléseket tenni a szlovák kormány felé a felvidéki magyarok érdekében. A másik, hogy amikor Jugoszlávia felbomlott, a második világháborúval azonos hosszúságú, véres háború volt a szerbek és a horvátok, illetve a szerbek és a bosnyákok között. Ezeknek a részleteit szoktam elmondani. Pl. a kilencvenes évek elején, az Antal-kormány idején volt a Kalasnyikov-ügy, amikor Magyarország két nagy kamion, tehát több tízezer fegyvert és több millió lőszert adott el készpénzért a függetlenségét kinyilvánító Horvátországnak – hogy ennek milyen politikai és katonai következményei voltak annak idején. Ez nagyon fontos téma, az RTL-klub nemzetközi stábja is erről készít most egy komoly filmet, jelenleg Zágrábban forgatnak.
Ezenkívül szoktam beszélni arról is – hiszen magam is erdélyi családból származom, és a könyveim egy része a román–magyar viszonyról szól –, hogy az első világháborúban Romániának milyen szerepe volt Magyarország kapcsán. Az egyik következő könyvemnek az lesz a címe, hogy az 1916. évi erdélyi román katonai betörés.Tehát 1916 augusztusában megtámad bennünket a saját szövetségesünk, ami elég furcsa, a nemzetközi joggal nehezen magyarázható döntés. Ez gyakorlatilag a mai napig a román–magyar viszont teljesen rosszá tette. Mindegy, hogy mit mondanak a külügyminiszterek, az államfők, a különböző kormánytagok, sajnos az a helyzet, hogy a két ország között most is súlyos ellentétek vannak. Éppen azért, mert a NATO-n belül Románia annyira Amerika-barát, hogy fölhatalmazva érzi magát arra, hogy (főleg székelyföldön) dűlőre vigye a romániai magyarok ügyét úgy, hogy a románoknak jó legyen, a magyaroknak nem. Szerintem ez így tovább nem mehet; az én felfogásom szerint kétoldalú tárgyaláson kéne beszélni a román és magyar kormányköröknek. Ezekről szoktam még beszélni az előadásokban.
– Ma olvasható volt az egyik hírportálon, hogy Szijjártó Péter és a román gazdasági miniszter erősebb együttműködést tervez a két ország között. Az viszont megfigyelhető, hogy gazdasági szempontból tényleg jól együtt tud dolgozni a két ország, főleg a határ mentén, a kereskedelmi kamarák révén. A gazdaságban tehát nem nyilvánul meg az ellentét, vagy csak nem nyíltan?
– Hát, már Trianon után elkezdődött a gazdasági kapcsolatok kiépítése. Főleg a régi kelet-magyarországi megyék, de egész Erdély a Magyarországgal való kereskedelemre van ítélve. Él egy Sabin Gherman nevű kolozsvári úr, akit én személyesen ismerek, és aki azt mondja, hogy a román költségvetésben Bukarest több támogatást kap, mint Erdély összes városa és faluja együttvéve. Ez azt jelenti, hogy Bukarest – az ő álláspontja szerint, de én is egyetértek vele – nem irányít elég pénzt és szándékot Erdély felé. Emögött viszont már politikai megfontolás van, mert nem minden esetben érzik magukénak Erdélyt. Legkevésbé a székelyföldi megyék fejlesztését támogatják. Ugye Bukaresttől nyugatra vannak, de Budapest felől a Kárpát-medence legkeletibb három megyéjéről van szó. Gondolok itt a botrányos autópálya-építésre, de ezt ismerik a Nyugati Jelen olvasói, nem akarom részletezni. Mindazonáltal nekem is az a véleményem, tehát egyetértek Szijjártó miniszter úrral abban, hogy a gazdasági kapcsolatokat jó, ha fejlesztjük, mert az oldja, oldhatja a politikai feszültségeket. Igen ám, de nem fogja! Hiába kereskedünk egymással, a cégeknek ez jó, természetesen, és helyes, mert mindkét kormány támogatja az állampolgárait. Azonban ha Bukarestben azt gondolják, hogy a magyarok elítélendők, horthysták, irredenták és a „szörnyű” területi autonómiát akarják, és emiatt idegenkednek a magyaroktól, akkor a magyar–román megbékélésnek semmi jeleit nem fogjuk látni. Az egy dolog, hogy a kamarák kereskednek, rémisztő kamionforgalom van, ami jó – de csak ha van autópálya… A gazdasági kapcsolatok tehát jók, de nem elegendőek.
– Ezek kapcsán két kérdés fogalmazódott meg bennem. Az egyik, hogy akkor mire lenne szükség a feszültségek enyhítése érdekében, ha egyáltalán van ilyen?
– Nagyon komoly kapcsolataink vannak – elvileg. Az unióban is tagok vagyunk, valamint a NATO-ban katonai szövetségesek. Ennek a kettőnek olyan rendkívüli összetartó erőt kellene jelentenie, ami nincs! A fő kérdés az marad, hogy Erdély hova tartozik. Ezt a kérdést kell megoldani, és a két nemzet közötti, korrekt megoldás után lehet csak jó a viszony. Ugyanis az, hogy a románok egy szerencsés nemzetközi pillanatban ide bevonulnak, elfoglalják egy másik nép országát (ahol az ő fiai is laknak, etnikai kisebbségben), megszállás alatt tartják és örök időkre ott akarnak maradni, nonszensz. Őrült nagy problémát okoz a két nemzet között, mert azért a magyarok sem birkák, mi is ismerjük a történelmet. Én azt mondom, hogy a románok és a magyarok között teljesen új tárgyalásokat kellene folytatni. A két ország delegációja üljön össze, tárgyalják ki a problémát az oktatástól a határokig, a kereskedelemtől a vallásokig mindent, amit lehet, beszéljenek meg, mert ez csak így fog működni.
– A másik kérdés – hogy az eredeti témához is visszakanyarodjunk –: előadásából azt a tanulságot vontam le, hogy figyelnünk kell a lehetőségekre, arra mikor adódik alkalmunk változtatni. Miről ismerhetjük fel ezeket a pillanatokat?
– Igen… Az a helyzet, hogy a világ történelmét mindig a nagyhatalmak döntik el. 1918 előtt, a Monarchia részeként ebbe a magyaroknak is volt beleszólásunk. 2016-ban is a nagyhatalmak döntenek, ezek most az USA, Oroszország és Kína, meg az ún. kisebb nagyhatalmak (mert ilyenek is vannak, például Németország stb.), de főleg az USA és Oroszország döntenek. Nekünk tehát az orosz és amerikai viszonyok békéssé vagy erőszakossá válásának kontextusában kell cselekednünk. Hogyha békésebb lesz, akkor mi Erdély kapcsán föl tudunk vetni kérdéseket. Ha erőszakossá vagy háborússá válik, akkor nagyobb a baj, mert a NATO-ban szövetségesek vagyunk Amerikával. Magyarország érdeke azonban akkor is a NATO-s és az Európai Uniós kapcsolatok meggyöngítése. Nem mondom, hogy a kilépés, de mindenképp gyöngítés, mert túl közel vagyunk ahhoz, hogy Oroszország felénk irányítsa a rakétáit. És most – kétségtelen tény, felső katonai vezetők elmondták –, hogy az orosz rakéták egy része Románia felé irányul. Megítélésem szerint tehát a román kormány öngyilkos politikát folytat.
– Elnézést kérek, de ha már erről is szó esett, nem bírom ki, hogy meg ne kérdezzem! Úgy látom, hogy a két nagyhatalom között Magyarország (főleg a migráns-kérdés kapcsán), inkább az oroszok felé hajaz. Önnek mi a véleménye erről?
– Jól látja. A helyzet az, hogy én nem vagyok sem Fideszes, sem KDNP-s, meg semmilyen pártnak a tagja, de figyelem az eseményeket, és egyetértek azzal, amit a mostani kormány csinál. Nem szabad nagy tömegekben beengedni a menekülteket – a szerencsétleneket és árvákat, akik az életükért futnak, nyilván –, de a nagy tömegeket nem, mert Európa elvesztheti az identitását. Egyébként már elvesztette, tehát a keresztény Európa már nem létezik. Nyugat-Európa a liberalizmus által lepusztított, fogyasztói társadalmak egymás mellett élésének konglomerációja, ha szabad ilyen bonyolultan kifejeznem magam.
Magyarország, Románia, Lengyelország az, ahol nagyobb vallásos tömegek vannak, bár Románia és Szlovákia sajnos túl soviniszta – jelenleg őket tartom Európa két legsovinisztább országának. Ezeket leszámítva a magyar kormány álláspontja helyes a migráns-ügyben, mert először valóban csak nyugaton, de utána az egész kontinensen hihetetlen kegyetlenséggel lepusztítják a kereszténységet, mert sem bennük, sem vallásukban nincs meg a Krisztusi szeretet fogalma.
– Reméljük hát, hogy ha eljön az idő, a vezetők felismerik majd a pillanatot! Én pedig köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm szépen!
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2017. január 16.

Huszárakadémia hatodszor
Hatodik alkalommal tartottak Huszárakadémiát Bálványosfürdőn és Torján. A szombati és vasárnapi rendezvényen a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség (MHKHSZ) tisztikara is képviseltette magát Grubits Róbert hagyományőrző huszárkapitány, az MHKHSZ fegyvernemi alelnöke és Hornyák Gábor hagyományőrző huszárkapitány, táborkari tiszt által.
Szombaton Bálványosfürdőn a Vár Panzióban elméleti képzésen vehetett részt a mintegy százötven anyaországi és erdélyi huszár és hagyományőrző. Vidékünket a torjaiak, uzoniak, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszár- és málnásfürdői tüzércsapata, valamint a 15. székely határőr gyalogezred kézdivásárhelyi ütege képviselte. 
Jelen voltak huszárok Budapestről, Kaposvárról, Kecskemétről, Pápáról, Szolnokról, a Homoród mentéről, Marosszékről, Udvarhelyszékről és Csíkszékről.
Hazai és magyarországi szakemberek, történészek és állatorvosok előadásokat tartottak a modern huszárság kialakulásáról, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc fegyvereiről, a württembergi huszárok vitézségéről, a hátaslovak neveléséről és tenyésztéséről. Az első nap tisztikari gyűléssel, az idei esztendő progamjainak egyeztetésével és huszárbállal ért véget.
Tegnap Bálványosfürdőről Torjára utaztak a huszárok, ahol a felvonulás után részt vettek a Szent Miklós római katolikus műemlék templomban a Hatos Mihály plébános, tábori lelkész, hagyományőrző főhadnagy által celebrált ünnepi szentmisén. Ezt követően Daragus Attila, Torja polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: megtiszteltetés a község számára, hogy hatodik alkalommal lehet a házigazdája a Huszárakadémiának. „Soha nem volt akkora szükség a hagyományőrzőkre, mint most, amikor Európa határait nemcsak döngetik, hanem már bent is vannak a vén kontinensen mindazok, akik a keresztény értékek ellenségei” – hangsúlyozta Torja polgármestere, aki köszönetet mondott az MHKHSZ tisztikarának, amiért több mint ezer kilométert utaztak, hogy jelen lehessenek a huszárakadémián, amelyet az összetartozás és összefogás jegyében szerveztek meg. Csikány Tamás budapesti történész, honvédezredes a doberdói tragédiáról, illetve a magyar huszárság hősiességéről tartott rövid előadást. A szentmise nemzeti imánk közös eléneklésével ért véget.
A szentmisét követően a huszárok és hagyományőrzők a templomkertbe vonultak egy fénykép erejéig, majd Vesztergám Miklóskalocsai tárogatóművész kíséretével elénekelték a Gábor Áron rézágyúja című dalt, illetve a huszárszoborhoz vonultak, ahol megkoszorúzták az emlékjelet, majd előléptetési ceremónia következett, két közhuszárt, Demeter Zoltánt és László Lajost hadnaggyá, illetve őrmesterré léptették elő. A tárogatóművész a koszorúzás ideje alatt is muzsikált. Az idei huszárakadémia kitűzőit és az emléklapokat a Vár Panzióban elfogyasztott díszebédnél adták át, miközben ünnepélyes keretek között zárult a rendezvény.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék