udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 38 találat lapozás: 1-30 | 31-38

Névmutató: Bánffy György

1995. március 18.

Budapesten a Bazilika előtt tiltakozó nagygyűlést tartottak az alapszerződés ellen a Civil Szervezetek a Magyarságért rendezésében. Horn Gyula miniszterelnök nem kapott felhatalmazást a magyar nemzettől, hogy aláírja a szerződést, mondta dr. Nagy László. A tömeg ünnepelte a Fidesz-MDF-KDNP közös nyilatkozatát, amelyet Bánffy György színművész olvasott fel. /Népszabadság, márc. 20./

2000. március 21.

Ötvenéves a kolozsvári zenelíceum, azonban, hogy a kolozsvári zeneoktatásnak évszázados hagyománya van. Báró Bánffy György támogatásával 1819-ben alakul meg az első magyar zeneiskola, a Zenekonzervatórium. A két világháború között működő Marianum leánynevelő intézet (1932-ig) az Állami Zenekonzervatórium (a későbbi Zene- és Drámaművészeti Akadémia), a Magyar Zenekonzervatórium (1920-tól) olyan előzmények voltak, amelyre felépülhetett a háború utáni zeneoktatás. 1948-ban Zeno Vancea tanügyminiszter 9 városban indíttatott zene-középiskolát. A Kolozsvári Művészeti Szakközépiskola - zenei, képzőművészeti és koreográfiai szakokkal - 1949. szeptember 13-án nyitotta meg kapuját. Az új iskola székhelyéül a felszámolt Ferenc-rendi zárda 1430-1450 között épült gótikus épületét jelölték ki. Az első évben rendszeres tehetségkutatással sikerült megalakítani az osztályokat. Az iskola igazgatását 1950-től Guttman Mihály vette át. 1955 körül a többi városokban megszűntek a zeneiskolák. 1966-tól az iskola a Kolozsvári Zenelíceum nevet viselte 1979-ig, amikor a három művészeti profil közös Művészeti Líceum néven egyetlen hatalmas művészeti szakközépiskolában tömörült. A 80-as években a magyar tagozat első osztályaiban /elemei/ megszüntették az anyanyelvű tanítást, a magyar osztályok csak 1990-ben létesültek újra. 1990-től a művészeti szakközépiskolák újból különváltak. Jelenleg a zenelíceum 786 diákkal működik, amelyből 201 magyar tagozatos. /Kulcsár Gabriella: Ötvenéves a kolozsvári zenelíceum. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

2001. július 4.

A Vendégségben Budapesten című programsorozat keretében immár hatodik alkalommal hirdették meg a határon túli magyar fiatalok találkozóját; a tíz napos eseménysorozat júl. 3-án ifjúsági gálával vette kezdetét a Petőfi Csarnokban. A rendezvényekre az idén 15 országból hatszáz - 12 és 20 év közötti - fiatal érkezett, elsősorban amatőr művészeti csoportok tagjai. A találkozóra érkezett fiatalok megismerhetik az erdélyi fiatalok és művészeti csoportok régióját a Mogyoródi úti Kós Károly Kollégiumban. A bemutató idején kézműves foglalkozásokat tartanak, az érdeklődők megismerkedhettek a bútorfestéssel, a csizmadiamesterséggel, a fazekassággal és a népi hímzések készítésével. A találkozó előadásainak sorában középpontba kerül Széchenyi szellemi öröksége is; Széchenyi Istvánt, az embert Kenessey Károly, a nagycenki múzeum igazgatója; a gazdaságfejlesztőt Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára mutatta be, míg Széchenyi naplóját Bánffy György színművész idézte fel, Matolcsy György gazdasági miniszter pedig a Széchenyi tervről szólt. /Határon túli magyar fiatalok találkozója Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2002. december 9.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége Murádin László kolozsvári nyelvészt és Zimányi Árpád egri főiskolai tanárt tüntette ki az idén a Lőrincze Lajos-díjjal, az elismeréseket Bánffy György, a szövetség elnöke adta át dec. 7-én, Budapesten. Murádin László a kolozsvári sajtóban kifejtett áldozatos nyelvművelői tevékenységéért, valamint könyveiért, különös tekintettel A romániai magyar nyelvjárások atlasza című sorozat összeállításáért, több évtizede tartó munkásságáért kapta a díjat. A tizenegy kötetesre tervezett kiadványfüzérből eddig hét jelent meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelvi tanszéke gondozásában. /Murádin László Lőrincze-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

2003. május 12.

Ünnepi istentiszteletekkel, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrának leleplezésével kezdődött meg máj. 11-én a 12. Festum Varadinum. Kós András kolozsvári szobrászművész alkotásának felavatására mintegy kétezerötszázan jöttek el a nagyváradi Petőfi parkba. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök és felesége, Lévay Anikó is, továbbá a Kárpát medence több magyar egyházi és világi személyisége. A Festum Varadinum keretében Nagyvárad több templomában volt ünnepi istentisztelet. A rogériuszi templomban Tőkés László református püspök hirdetett igét. A püspök elmondta, a felavatandó szobor talapzatán hatósági tiltás miatt a magyar feliratot le kellett takarni. Mint fogalmazott, Bethlen Gábor a magyarság koronázatlan királya, egyesíteni tudta a határon innen és túl élő népeket, ezért méltó, hogy szobrot állítsanak annak, aki amúgy is a szívekben élt. Az istentiszteletet követő felszólalásában Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő úgy fogalmazott, hogy ez a nap nyugodtan nevezhető a szabadság napjának. Mint mondotta, több mint nyolcvan éve a nemzet az állandó szabadságharc állapotában van, és nem lehet szabad egyetlen nép sem, amely elnyom más népeket. Rámutatott: a státustörvény a magyar nemzethez való tartozás szabadságát jelenti, kifejezvén reményét, hogy a kedvezménytörvény nem fog sérülni a módosítás során. Elmondta: jelenleg aláírásgyűjtés folyik az erdélyi magyar önkormányzat támogatására, valamint a státustörvény eredeti szellemének megőrzése érdekében. Az ünnepi műsor keretében Faragó Laura magyarországi művésznő, Bánffy György színművész és a Rogériuszi Református Egyházközség kórusának előadását hallgathatták meg. A Petőfi Parkban leleplezték Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szobrát. Balogh Zoltán főtanácsadó Mádl Ferenc köztársasági elnök üzenetét tolmácsolta. Tőkés László püspök köszöntőjében elmondta, hogy Petru Filip polgármester visszautasította a meghívást. A meghívás ellenére nem jöttek el az avatásra a magyar kormány és Országgyűlés képviselői, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, aki azonban képviselőjét elküldte a rendezvényre. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy az utóbbi évtizedekben rengeteg műemlék esett áldozatául a rombolásnak, és mindez napjainkban is folytatódik. Az 1989-es rendszerváltás után azonban elkezdődött egy szívós helyreállítási munka, illetve új szobrok felállítása. Az egyházkerületben sikerült felállítani Lorántffy Zsuzsanna, Bocskai István, most pedig Bethlen Gábor szobrát. A püspök elmondta: a Bethlen Gábor-szobor terve 1941-ben készült el, még Hóman Bálint kulturális miniszter idején. A terv csak most, 62 év után valósulhatott meg. Az ünneplők között van az alkotó Kós András is, aki 89 évesen megélhette, hogy együtt örvendezzen a gyülekezettel a szobor leleplezésénél. Eredetileg a szobrot a kolozsvári Farkas utcai templom elé helyezték volna el, ám ez az adott körülmények között megvalósíthatatlan, így került végül Nagyváradra, Erdély kapujába. A püspök beszámolt arról, hogy a hatóságok adminisztratív okok miatt mindvégig akadályozták a szobor felállítását, azt kifogásolván, hogy az engedélyben Gábor helyett Gabriel név szerepel. Ugyanakkor az ellen is tiltakoztak, hogy a szobor talapzatán magyar nyelven olvasható Bethlen Gábor híres bibliai jelmondata. A feleknek végül sikerült kompromisszumot kötni: a hatóságok engedélyezik a szoborállítást, de lefedik a Gábor nevet és a magyar feliratot. Tőkés László püspök és Kovács Zoltán főgondnok leleplezte a szobrot, majd Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott avatóbeszédet. "Keresve sem találhatunk jobb életpéldát magunk és kortársaink számára, mint Bethlen Gábor, ha abban a meggyőződésben akarunk megerősödni, hogy közéleti cselekvéseinknek, küzdelmeinknek akkor van értelme, ha annak mozgatórugói mélyebben vannak, mint a személyes ambíciók, s céljai is magasabban találhatók, mint egyszerűen az aktuális siker."- fogalmazta meg Bethlen Gábor államférfiúi szellemiségét Orbán Viktor. A volt magyar miniszterelnök hangsúlyozta: ha meg akarunk maradni, akkor össze kell adnunk az erőinket, és egyetlen magyarról sem mondhatunk le. Bethlen Gábor példája ma is időszerű minden magyar számára, mondotta Orbán Viktor. A politikus az erdélyi fejedelem egyik jelmondatát idézve arra figyelmeztetett: a remény és türelem jegyében kivetett horgonyt kedveli az Isten, közösen kapaszkodjunk tehát a horgonyba a nehéz időkben, s ne féljünk kifeszíteni a vitorlát, amikor jó szelek fújdogálnak. Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke mondott beszédet. /Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

2005. április 19.

Nagyváradon kétes a fogadtatása annak az április 29-i gálaműsornak, amelynek vendége a zongorista, Richard Clayderman. A gálának kellene előmozdítania Nagyváradon a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szervezett gyászos végű december 5-i, magyarországi népszavazás utáni engesztelődést. A Magyarországról több tízmillió forinttal finanszírozott április 29-i, 20 perces Clayderman show-nak vannak kritikusai. Az önérzetesebb nagyváradi magyarok megalázónak érzik az ilyenfajta magyarországi alamizsnát. Tőkés László, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspöke szerint a rendezvény a Festum Varadinum teljes költségvetésének a sokszorosát teszi ki, az árát érdemesebb lett volna az erdélyi és partiumi iskoláknak adni. „A határon túli magyarok támogatására nincs pénz, de ilyen gálákra van...” – jegyezte meg. A püspök úgy tudja, az MSZP-hez közeli gazdasági érdekeltségű Eurofilm.Co.Hu Kft. szervezi a Clayderman-turnét, mely Újhelyi István MSZP-s politikussal is kapcsolatba hozható. Idén április 24. és május 1. között rendezik Nagyváradon a Varadinumot. Két előrendezvénye is lesz: április 20-án az egyházkerületi székház dísztermében lép fel Bogányi Gergely zongoraművész, aki Böjte Csaba árváinak gyűjt, április 23-án pedig Bánffy György színművész Wass Albert-előadóestjét hallgathatják az érdeklődők. Április 24-én, a Varadinum nyitó napján, az 50 esztendős Deák Árpád szobrászművész kiállítása nyílik, április 28-án a nagyváradi költők tisztelegnek József Attila emléke előtt. Április 29-én Magyarország és a határon túli magyarság címmel fórumot szerveznek, amelyre hivatalosak a Határon Túli Magyarok Hivatalának eddigi elnökei és jelenlegi vezetője, illetve a kisebbségügyi államtitkárok: Entz Géza, Törzsök Erika, Tabajdi Csaba, Lábody László, Szabó Tibor, Németh Zsolt és Szabó Vilmos. Április 30-án anyák napi családnapot rendeznek Orbán Viktorné Lévai Anikó fővédnökségével. A záró ünnepség József Attila szobrának felavatása lesz. /(Lakatos Balla Tünde): A nemzeti megengesztelődés Claydermanja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2005. november 23.

Kolozsváron a Művelődési Ház háromnapos Egykori Kolozsvár elnevezésű fesztiválja fotókiállítással rajtolt november 22-én. Mintegy 30 fénykép eleveníti fel a középkori és reneszánsz kori Kolozsvárt: Bocskai és Báthori arca, Bánffy György dolmánya, a szabók bástyája, a Szent Mihály-templom, a Ferencesek temploma, Mátyás szülőháza és más jellegzetes épületek, használati tárgyak, egykori várostérképek mellett E. van der Rye az 1617-es Kolozsvárt ábrázoló munkája is megtekinthető. /(fi): Az egykori Kolozsvár képei. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

2006. május 2.

Április 28-án felavatták Budapesten az első egész alakos Németh László-szobrot, Csíkszentmártoni Róbert szobrászművész munkáját. Az 1901. április 18-án Nagybányán született nagy magyar íróról elnevezett, Budán, a Pasaréti út és a Radna utca találkozásánál lévő kis téren a szoboravatón Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és Csoóri Sándor író méltatták az író irodalmi, pedagógiai tevékenységét, majd Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondott áldást a szoborra és az ünneplőkre. Szabó András előadóművész, a budapesti Tamási Áron Általános Iskola kórusa, Nagy Gáspár költő és Bánffy György színművész irodalmi műsort tartottak. Monostori Imre irodalomtörténész az író nevét viselő iskolák diákképviselőivel együtt leplezte le a szobrot. Nagybányát a helybéli Németh László Középiskola jelenlegi igazgatója, a diákok képviselői és a Németh László Alapítvány kuratóriumi tagjai képviselték. Németh Ágnes külön köszöntötte az édesapja szülővárosából érkezett vendégeket, akikkel tárgyaltak a nagybányai iskolában remélhetőleg hamarosan felállításra kerülő Németh László-mellszobor körüli gondok megoldásáról. /Farkas E. Zoltán: Kézirat-ajándékok. Budapest után szülővárosában, Nagybányán is mellszobrot kapna Németh László. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

2007. október 26.

Eddig 51 magyarországi és romániai magyar művész, közéleti személyiség, egyetemi tanár, politikus írta alá azt a felhívást, amelynek címe Temesvártól Brüsszelig, és amellyel Tőkés László EP-képviselővé választását támogatják. Felhívták a figyelmet, történelmi lehetőség előtt áll az erdélyi magyarság, ,,Tőkés László személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját”. A felhívás hangsúlyozta, hogy Tőkés bátor kiállása már alakított történelmet 1989 decemberében, a püspök azóta következetes szószólója az erdélyi magyar önrendelkezésnek.,,Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. ” – áll a felhívásban, melynek aláírói közt van Csoóri Sándor, Gál Kinga, Jakó Zsigmond, Jókai Anna, Lohinszky Loránd, Makovecz Imre, Melocco Miklós, Nemeskürty István, Szőcs Géza és Vizy E. Szilveszter. /Farkas Réka: Történelmi lehetőség (Értelmiségi felhívás Tőkés támogatására). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 26./; A dokumentum szövege és történt aláírók névsora /október 25-ig/:Temesvártól Brüsszelig – értelmiségiek felhívása Történelmi lehetőség előtt állnak az erdélyi magyarok: Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke személyében olyan világszerte ismert és megbecsült személyiséget küldhetnek képviselőként az Európai Parlamentbe, akinél hitelesebben senki nem jeleníti meg Európában a határokon átívelő összmagyar nemzeti integráció programját. Tőkés László bátor és következetes kiállása már alakított történelmet: 1989 decemberében rést ütött a hallgatás falán és megbontotta Közép-Kelet Európa legsötétebb diktatórikus rendszerét, esélyt teremtve Románia európai felzárkózásának és az erdélyi magyar feltámadásnak. Azóta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az erdélyi magyarok belső önrendelkezésének, ezen belül a Székelyföld autonómiájának következetes szószólója. Mindeközben folyamatosan szót emelt a romániai demokrácia megszilárdulásáért is, mind a demokratikus elvek posztkommunista korlátozásai, mind pedig az erdélyi magyar politika demokráciadeficites, torz szerkezete ellen. Szavára figyelnek Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt. Neki van leginkább esélye átlépni a dolgaink iránt sokszor közömbös vagy érzéketlen Európa politikai ingerküszöbét. Mi, alulírottak, a nemzetünk iránti felelősség jegyében ennek a történelmi esélynek a valóra váltásáért állunk Tőkés László mellé. Meggyőződésünk, hogy európai parlamenti jelenlétével az erdélyi magyar összefogáshoz is közelebb kerülünk, amely nélkül a közösségi autonómiák közjogi kereteinek megteremtése elképzelhetetlen. Hisszük, hogy – ahogyan egykor Temesváron – Tőkés László Brüsszelben is képes kovásza lenni olyan folyamatoknak, amelyek révén Európa visszatalál keresztény gyökereihez, nemzetei közötti szolidaritáshoz, és egy új – igazságosabb és méltányosabb – rend keretében az Unió esélyt teremt a nemzeti közösségek önrendelkezésének. dr. Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár;Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár;Balázs Éva színművész, egyetemi tanár;Bánffy György színművész;Bíró András közgazdász, egyetemi tanár;Bodó Barna politológus, egyetemi tanár;Boros Zoltán szerkesztő, filmrendező ;dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár;dr. Brassai Zoltán orvos, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csép Sándor közíró;Csetri Elek történész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Csiki Sándor tanár, a Nagycsaládosok Szövetségének elnöke;Csíky Csaba zeneszerző;Csoóri Sándor költő, író;Demény Attila zeneszerző;dr. Dudutz Gyöngyi orvos, egyetemi tanár;Farkas Árpád költő;Földváry Attila építészmérnök, egyetemi tanár;Gábos Zoltán fizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Gál Kinga jogász, Európa parlamenti képviselő;Gazda József író;Geréb Zsolt teológus, egyetemi tanár, a PKE rektora;Gergely András történész, egyetemi tanár, az MTA doktora, volt nagykövet;Gergely István szobrászművész;György Attila író;Hámori József kutató biológus, egyetemi tanár, az MTA alelnöke, volt oktatási és kulturális miniszter;Hankiss Ágnes pszichológus, író;Herczegh Géza jogász, volt alkotmánybíró;Jakó Zsigmond történész, egyetemi tanár, az MTA tiszteletbeli tagja;Jókai Anna író, költő;dr. Kincses Ajtay Mária orvos, egyetemi tanár;Kincses Elemér színházi rendező;Kincses Előd ügyvéd;Kovács Béla matematikus, egyetemi tanár, a PKE volt rektora;Kristófi János festőművész;Lászlóffy Zsolt zeneszerző, egyetemi tanár;Lohinszky Lóránd színművész, érdemes művész;Makkay József újságíró, főszerkesztő;Makovecz Imre műépítész;Martonyi János jogász, volt külügyminiszter;Melocco Miklós szobrászművész;Murádin Jenő művészettörténész;Nagy-Tóth Ferenc biológus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Neményi Ágnes szociológus, egyetemi tanár;Nemeskürty István író, irodalom- és filmtörténész;Pálinkás József atomfizikus, egyetemi tanár, volt oktatási miniszter;Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Péterffy Lajos színművész;Pillich László közíró, a Heltai Alapítvány elnöke;Schöpflin György politológus, egyetemi tanár, Európa parlamenti képviselő;Somai József közgazdász, az RMKT elnöke;Szakáts Béla szobrászművész;Szilágyi Györgyi szociológus, egyetemi tanár, a PKE rektor-helyettese;Szőcs Géza költő;Szűrös Mátyás diplomata, volt köztársasági elnök;Tolnay István filológus, egyetemi tanár, a KREK tanügyi előadótanácsosa;Toró Tibor atomfizikus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja;Tőkéczki László történész, egyetemi tanár;Tőkés Béla fizikus, egyetemi tanár;Vizi E. Szilveszter orvos-biológus, az MTA elnöke/Temesvártól Brüsszelig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

2007. november 2.

Folyamatosan pusztul az Erdély Pantheonjaként ismert kolozsvári Házsongárdi temető, amelyben legalább 60-70 sírt kellene műemlékké nyilvánítani. A temető történelmi részében körülbelül 400-500 nagyon régi, többnyire magyar sírhely létezik, közülük némelyik több mint 400 éves. Az 1585-ben alapított Házsongárdban nyugszik többek között Brassai Sámuel polihisztor, Apáczai Csere János pedagógus, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Jósika Miklós írók, Bánffy György, Erdély főkormányzója, Kós Károly építész, Mikó Imre történész, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdász és Szilágyi Domokos költő. Gaal György kolozsvári helytörténész, a Házsongárd Alapítvány elnöke szerint az 1960-as évektől kezdődött a nagyfokú pusztítás a temetőben. A sírkert védetté nyilvánítása érdekében már több próbálkozás történt. A rendszerváltás előtt Balogh Edgár erdélyi magyar író, publicista és Jakó Zsigmond történész próbálta elérni a hatóságoknál, hogy vegyék védelmükbe a sírkertet, de sikertelenül. 1989 után ismét kérték a kolozsváriak, hogy több kripta kerüljön fel az országos jelentőségű műemlékeket tartalmazó listára, de hasztalanul. Gaal György szerint a leghatékonyabb védelmet az nyújtaná, ha a temetőnek már a XIX. század végén kialakult történelmi részét lezárná a kolozsvári polgármesteri hivatal, és megtiltaná az ottani nyughelyek kiváltását. /Folyamatosan pusztul Erdély pantheonja, a Házsongárdi temető. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

2007. november 6.

Rüsz Károlynak versmondó körökben annyira ismert a neve, hogy természetszerűen érte a meghívás: vegyen részt a Rokon Népek Költészete VII., október 13-i budapesti fesztiválján, melynek szervezője a Magyar Versmondásért Alapítvány. A jelentkezőknek az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek irodalmából kellett felkészülniük egy nép- és egy műköltészeti alkotással (vers vagy próza). Rüsz Károly dicsérő oklevelét nem kisebb tekintély írta alá zsűrielnökként, mint Bánffy György színművész. Rüsz Károly /sz. Nagykend, 1937. ápr. 27./ népművelő, közösségszervező egészségügyi technikumot végzett, majd asszisztensként dolgozott 1962-től nyugdíjazásáig szülőfalujában. Gyermekkora óta szerepel egyházi, templomi rendezvényeken, országos és nemzetközi szavalóversenyeken. Az EMKE helyi népkönyvtára és a falumúzeum egyik alapítója. Feleségével, Rüsz Terézia tanárnővel színdarabokat rendeznek és mutatnak be a helyi műkedvelőkkel. Szegedre is elutazott, ahol október 21-22-én zajlott a IX. Dr. Kardos Albert nemzetközi vers- és prózamondó verseny. Ott a szépkorúak kategóriájában első díjat nyert. November 18-án a Súrlott Grádics nyárádszeredai könyvbemutatóján működik közre, Székely-Benczédi Endre verseit szavalja. December 1–2-án Szatmárnémetiben a Gellért Sándor költő emlékét idéző versünnepen lép fel, 15-én pedig a Mensáros László színművész nevével fémjelzett, negyedik vers- és prózamondó verseny élmezőnyébe jutás a cél. Hetvenedik születésnapján senki hivatalosság nem köszöntötte. Ehelyett a magyar kulturális életet sok év óta figyelemmel követő Bölöni Domokos írt róla elismeréssel, szeretettel, pótolva a köszöntést. /Bölöni Domokos: Kéretlen laudáció. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

2007. november 12.

A marosvásárhelyi Vártemplomban tartották meg hét végén a magyarországi Kráter Műhely Egyesület által meghirdetett Wass Albert-emlékév nyitóünnepségét. A rendezvényen Wass Albert a magyar jövő iránytűje címmel Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, továbbá Szakács István Péter irodalomtörténész és Ötvös József, a marosi egyházmegye esperese tartott előadást, illetve mondott beszédet. A Wass Albert Védnöki Kör megalakulásával – 2007. november 15-én Budapesten – a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában folytatódik az emlékév programsorozata. A Wass Albert Védnöki Kör tagjai között szerepel Gál Kinga európai parlamenti képviselő, Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke, Jankovics Marcell Kossuth-díjas könyvillusztrátor, Szörényi László irodalomtörténész, az MTA tagja és Bánffy György színművész. A jövő év februárjában kerül a könyvesboltokba Turcsány Péter tollából a Boldog szomorú ember című Wass Albert-monográfia. /Wass Albert-centenárium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

2009. április 29.

Idén első ízben szerveztek Szent György-napi rendezvény-sorozatot Szilágynagyfaluban, a település egyik híres szülötte, báró Bánffy György névnapjának megünneplésére, valamint halálának 120. évfordulójára emlékezve. Ez alkalomból a Bánffy-kastély falára emléktáblát helyeztek el. Az április 25–26-án megtartott rendezvény házigazdája, a Bánffy György Kulturális Társaság és elnöke, László Zoltán reméli, hogy jövőre még nagyobb szabású ünneplést szervezhetnek. A társaságot négy évre hívták életre, hogy fellendítsék a falu kulturális életét. Tavaly ősszel döntöttek úgy, hogy jogi személyiséggel is ellátják, idén januárban pedig 11 alapító taggal bejegyezték. /S. B. Á. : Emléktáblát kapott Bánffy báró. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2009. október 25.

Arany János mellett Kálvin János és a 250 éve napvilágot látott Kazinczy Ferenc nyelvújító előtt tisztelgett hétvégén a 3450 lelket számláló, többségében magyarlakta Szilágynagyfalu közössége. A helyi református gyülekezet és a Báró Bánffy György Kulturális Társaság által harmadik alkalommal megszervezett Arany János Napok rendezvénysorozata keretében előadások hangzottak el a két jeles személyiség életéről és munkásságáról, Csepei Mária magyartanár Kazinczy Ferenc munkásságának sokrétűségét ismertette, a diákok pedig nyelvművelő vetélkedőn vettek részt. Arany János 2006-ban állított mellszobrát megkoszorúzták, a helyi néptáncegyüttesek felléptek. A Hold elejti, Nap felkapja című rajzkiállításon Szilágy megye kilenc iskolájának diákjai szerepeltek. Az iskolában az idén augusztusban Sólyomkőváron tartott tizenkettedik Ipp Art képzőművészeti alkotótábor festményeiből szerveztek kiállítást. Srankó Ferenc nyugalmazott történelemtanárnak, Szilágynagyfalu egyház- és iskolatörténete kutatójának adták át a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Ezüstgyopár-díját. /Ferencz Zsolt: „Ha éreztetjük, hogy vagyunk, minden bizonnyal leszünk is” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2010. május 12.

Kocsis István író 70 éves
A Csodás Hagyatékunk Kulturális Egyesület rendezésében május 11-én, a budapesti Aranytíz Kultúrház színháztermében barátok és pályatársak az életművének sokoldalúságát bemutató ünnepi műsorral köszöntötték 70. születésnapja alkalmából Kocsis István írót.
Közreműködtek: Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművész, Ferencz Éva és Petrás Mária énekművész, Bánffy György színművész.
Kocsis István az erdélyi magyar irodalom és az egyetemes magyar irodalom kiválósága 1940. május 7-én született a Szatmár megyei Ombodon. 1965-ben mutatkozott be novellistaként. Első könyve, az Egyenletek 1967-ben jelent meg. Egymás után írja múltunkat felidéző és a jelennek szóló drámáit, amelyeket nagy sikerrel játszanak az erdélyi, majd a csonkaországi színházak. 1984-ben Magyarországra települ, s itt teljesíti ki az amúgy is gazdag munkásságát.
Magyarságtudatunkat erősítő esszéregényei, novellái, drámái, tanulmánykötetei a Püski Kiadónál jelennek meg. Az utóbbi években Kocsis Istvánt elsősorban a régi magyar közjog, a történelmi alkotmány és a Szent Korona tana, misztériuma foglalkoztatja. Ezek az iskolateremtő erejű, úttörő művei megtermékenyítően hatnak közjogi gondolkodásunkra, politikai kultúránkra. Kocsis István a XX. és XXI. századi magyar irodalom legkiemelkedőbb alkotói közé tartozik, aki tanulmányaival, regényeivel, drámáival és elbeszéléseivel sokat tett magyarságtudatunk ébrentartása és nemes hagyományainkra alapozott megújítása érdekében.
Erdély.ma

2011. január 12.

Kié lesz a Bánffy-palota?
A Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatósága, valamint a Kolozs Megyei Tanács fel szeretné újítatni a művészeti múzeumnak jelenleg helyet adó Bánffy-palotát, ám ennek a tervnek jogi hátráltatói vannak. A Bánffy-palotát jelenleg négy személy igényli vissza, míg a visszaigénylési procedúra tart, addig az illetékesek csupán kisebb javításokat tudnak végezni az épületen.
A Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatósága, valamint a Kolozs Megyei Tanács fel szeretné újítatni a művészeti múzeumnak jelenleg helyet adó Bánffy-palotát, ám ennek a tervnek jogi hátráltatói vannak. A Bánffy-palotát jelenleg négy személy igényli vissza, míg a visszaigénylési procedúra tart, addig az illetékesek csupán kisebb javításokat tudnak végezni az épületen. „Valóban több évvel ezelőtt készült egy terv Kolozsvár e reprezentatív épületének felújítására, jogi akadályok azonban útját állják” – mondta el lapunknak Călin Stegerean.
A művészeti múzeum igazgatójától azt is megtudtuk, hogy a jelenlegi tulajdonostól, a Kolozs Megyei Tanácstól négy személy igényli vissza az épületet, amíg ezek az ügyek nem zárulnak le, addig sem a tulajdonos, sem a múzeum vezetősége nem tudnak érdemben tárgyalni a lehetséges felújításról. „A négy visszaigénylővel most folynak a tárgyalások. Ezek közül egyik ügyről bebizonyosodott, hogy jogtalanul lépett fel kérésével, ezt elutasítottuk. Van egy olyan igénylő is, aki a palota udvarán működő valamikori mozi épületét kéri vissza természetben, ezt az igényt pénzbeli kárpótlásra javasoltuk, mivel a szóban forgó mozi épülete már nincs, lebontották. A további két visszaigénylő pedig a Bánffy család legutolsó, Kolozsváron élő tagjával kötött eltartási szerződés alapján kéri vissza az épületet, jelenleg ezek az ügyek hátráltatják az épület felújítását” – mondta el lapunknak Fekete Emőke. A Kolozs Megyei Tanács alelnökétől azt is megtudtuk, hogy: szeretnék, ha minél hamarabb elkezdődnének a felújítási munkálatok, hiszen az épület igen-igen rászorul erre.
A Bánffy-palota Erdély egyik leghíresebb barokk épülete. A 18. században építtette gróf Bánffy György, Johann Eberhard Blaumann német építész tervei alapján.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 7.

(Erdélyi) magyar történetírók
Korunk, 2011. május
A nemzeti ábrándokat történetírásunkból zárjuk ki. (.) komoly küldetésû nemzetnek fõként a valóra kell törekednie, tudományban és mûveltségben szintúgy, mint a politikai és társadalmi életben. (.) míg történeteinek mesés hajdanán és mitológiai képeken kapkod valamely nemzet, nem illeti meg a férfiasultság díszes címe - hangzik gróf Mikó Imrének, a Magyar Történelmi Társulat elsõ elnökének a szervezet megalakulásakor, 1867-ben elhangzott intése, amely a 21. századra sem vesztett idõszerûségébõl.
A Korunk legfrissebb lapszámának súlypontját az (erdélyi) magyar történetírás képezi; az összeállítás megkísérli összegezni az erdélyi historiográfia évszázadait, a kezdetektõl a 20. századi történészek munkásságáig.
A felvezetõ tanulmányban Romsics Ignác a magyar - és ezen belül az erdélyi - historiográfia történeti elemzését adja, ezt követõen hazai és magyarországi szerzõk jóvoltából Szamosközy István, Cserei Mihály, Bod Péter, Mikó Imre, Kõváry László, Jakab Elek, Márki Sándor, Szádeczky Lajos, I. Tóth Zoltán, Makkai László, Pósta Béla és a Kolozsváron kialakult régészeti iskola, valamint Jakó Zsigmond történetírói tevékenységébe kapnak betekintést az olvasók.
Twitteratúra: klasszikusok 140 karakterben
Sokak számára a világirodalom egyet jelent vastag kötetekkel, emelkedett nyelvezettel és nagy szerzõkkel, most viszont már a Twitter közösségi portálon is olvashatók lesznek 140 karakteres bejegyzésekben a legjelentõsebb mûvek.
Minderre két chicagói diák vállalkozik. ?k nemcsak Szophoklész Oedipus király, Goethe Az ifjú Werther szenvedései, Shakespeare Hamlet címû klasszikusait, hanem modern kori slágereket, többek közt a Harry Potter-köteteket is feldolgozzák.
Az Alíz csodaországban például így kezdõdik: Oh! Egy fehér nyuszi, mint a Mátrixban. Menõ film, ha az ember drogokon él. Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdése a Twitteren így indul: A fene ebbe a diákéletbe. Töméntelen munka, ócska szállás, és nekem van a legrondább kalapom az Urálnak ezen az oldalán.
Ízelítõ
2010. november 20-án a Kosztándi házaspár - Katalin és Jenõ - képeinek bemutatására, Hegedûs Ferenc vállalkozó kezdeményezésére állandó galéria nyílt Kézdivásárhelyen. A megnyitóra aktualizált közös album jelent meg az ?let-Jelek Pallas- Akadémia sorozatban, Vécsi Nagy Zoltán mûvészettörténész gondozásában. (Deák Ferenc) * ?rök igazság, hogy egy mûvészrõl teljes képet csak egy gyûjteményes kiállítás képes nyújtani. Még akkor is, ha az ott bemutatott munkák szinte mindegyike ismerõs. Egységükben azonban másként hatnak, mondhatni új minõséget képeznek. (...) A múzeum birtokában lévõ 80 metszet mellett Feszt László év elején, nagylelkû gesztussal, újabb 151 alkotását adományozta az intézménynek. (Németh Júlia) * Családi házuk közelében, a Szamos menti dombsághoz tartozó Csicsókeresztúron pár éve szobrot emeltek Torma Károlynak, a régésznek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjának, Aquincum föltárójának. (Murádin János Kristóf) * Miklóssy Gábor (1912-1999) festõmûvész Pogány ?. Gábor mûvészettörténésznek, a Magyar Nemzeti Galéria ny. igazgatójának írott levelét Zwikl András mûvészettörténész találta meg Budán, meglehetõsen különös, lomtalanítási körülményekben. (...) Keserû és õszinte látlelet, jeremiáda a levél. A késõi Ceausescu-korszak egy megmerevített pillanata, a valóság szinte szürreálisnak tûnõ elemekkel történõ átvilágítása, állapotrajza. (Sümegi György) * Tanárként távolságtartó volt, katonás, szigorú, de nem merev. Diákjai észrevétlenül szerették meg. Huszárkapitány volt - ahogyan Ioan Horváth Bugnariu emlegette, a szó legnemesebb értelmében. (Andrásy Zoltánról - Szuszámi Zsuzsa) * Goethe azt kérdezte, hogy melyik az a mûalkotás, amely van olyan fontos, mint egy fa. Valovits László erõteljes vonalaival, kompozícióival az ember és mûvének útját, az alkotás folyamatát tanulmányozza, az alkotó emberi jelenlét drámáját képszerûsíti. (Józsa István) * Az erdélyi kastélyok életében a vigasságnak nagy becsülete volt. Igen sok nagyúr tartott a XVI-XVIII. században udvari bolondot, markalfit, mint aminõt Bánffy György produkáltatott a gyalui menyegzõn. Báthory Zsigmondot az olasz léhûtõk, mimusok, udvari bolondok, tréfacsinálók, mágusok, szellemidézõk egész serege vette körül; Bethlen Gábor bolondját Mihály bírónak hívták, ki a fejedelem lakodalmán Balassi Ferenc cserkesz nevû bohócával tört kelevézt. (Biró József) * Erdélyi Mûvészet, 2011/1.
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)

2011. június 21.

Magyar Szabadságért-díjat kapott Markó Béla
Nem lehet egy ország szabad, ha a nemzet egésze nem szabad, különösen, ha az ország és a nemzet, az állam és nemzet nem esik egybe. Akkor lesz szabad a magyar nemzet, ha minden részében szabadon élheti meg a magyarságát Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján is - jelentette ki a Magyar Szabadságért-díj idei kitüntetettje, Markó Béla költõ, író, politikus vasárnap Gödöllõn.
Az RMDSZ volt elnökének, miniszterelnök-helyettesnek a magyar szabadság napja alkalmából Gémesi György, Gödöllõ polgármestere, a díjat gondozó alapítvány elnöke adta át a kisplasztikát és az oklevelet. A rendezvényen - amelyen jelen volt Antall József néhai magyar miniszterelnök özvegye is - Gödöllõ polgármestere méltatta az utolsó szovjet katona Magyarországról való 1991-es távozásának alkalmából törvényben is rögzített szabadság napja jelentõségét, majd a hasonló nevet viselõ díjról szólva kijelentette: az elismerést immár 13. éve azok kapják, akik az átlagembernél többet tettek a magyarságért, illetve a szabadságért.
?gy értékelte, az elmúlt húsz év távlatából kijelenthetõ: az RMDSZ a legerõsebb határon túli magyar érdekvédelmi szervezet, és ennek elérésében Markó Bélának meghatározó szerepe volt.
Markó Béla elsõsorban a párbeszéd és a tárgyalás révén próbálta érvényesíteni a magyarság érdekeit, és ezáltal a Szövetség olyan lehetõség-bõvülést ért el, amelyre sehol máshol nem volt példa - mutatott rá, hozzátéve, az RMDSZ másik nagy eredménye, hogy az elmúlt két évtizedben senkinek sem sikerült bekebeleznie a szervezetet.
Az indoklás szerint Markó Béla az elmúlt évtizedek alatt végzett munkásságával, életútjával, személyes példamutatásával, irodalmi alkotásaival nagyban hozzájárult a magyar nyelv és kultúra ápolásához, az erdélyi magyarság értékeinek fennmaradásához.
G. Merva Mária, a gödöllõi múzeum igazgatója a költõ-mûfordító Markó Béla irodalmi munkásságát méltatta. Kiemelte: a kitüntetett élete jó példa arra, hogy a költõi és a politikusi pálya nem összeférhetetlen, noha egymásnak ellentmondó két foglalkozásról van szó.
Markó Béla úgy fogalmazott: számára a szabadság szó szorongást és aggodalmat is jelent, hiszen a szabadságot félteni kell, s egyben küzdeni érte; nem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, ugyanez a feladat hárul újra és újra az egyes nemzedékekre is.
?gy értékelte, a Kárpát-medencében egyik nép sem lehet szabad, ha a másik nemzet elnyomásban él. Nekünk fontos a magyar szabadság, de a szabadság egy és oszthatatlan a Kárpát-medence minden népe és minden nemzete számára. Ezt kell nekünk megértenünk és megértetnünk azokkal a népekkel, amelyekkel együtt élünk, és amelyek helyzetüknél fogva, bizony hajlamosak ezt nagyon sokszor elfelejteni - hangsúlyozta az író-politikus, aki egyben arra is figyelmeztetett: nem elég a szabadságot megszerezni, de élni kell a szabadsággal, tartalommal kell telíteni. Ma számunkra ez a legnagyobb feladat: hogy minõséggel telítsük a magyar szabadságot, tudománnyal, szellemiséggel, kultúrával, oktatással és politikával is - mondta Markó Béla.
A Magyar Szabadságért-díjat korábban Bánffy György, Tempfli József, Rózsás János, Grosics Gyula, Sebestyén Márta, Pozsgay Imre, özvegy Antall Józsefné, Csoóri Sándor és Nemeskürty István vehette át, de megkapta a díjat a Kormorán együttes is.
(Transindex)

2013. június 5.

Dr. Miskolczy Ambrus történész professzor: A történelem sémákkal manipulál
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem erdélyi származású tanára, az MTA doktora, Felvilágosodás és a reformmozgalom kezdetei Erdélyben címmel tartotta meg első előadását a Szacsvay Akadémián. Az irodalomkutatásban is jeleskedő tudóssal Szilágyi Aladár beszélgetett.
Professzor úr Marosvásárhelyen született. Felidézné néhány mondat erejéig a gyermekkora, ifjúsága éveit?
Ez számomra szép és fájdalmas kérdés… Erre – a kérdés szerint – minél rövidebben kell válaszolni. Szép volt, jó volt, vége volt. Anyám Marosvásárhelyen meghalt, azután eljöttünk Budapestre. Sok szeretettel emlékszem – többek között – Puli barátomra, Nagy Ferencre, együtt jártunk halászni iskola helyett… Úgy tudom, zsoké lett Bukarestben, az élet elválasztott minket. Apám, Miskolczy Dezső neurológus orvosprofesszor volt, 1940-ben került Erdélybe. Akkor ismerte meg anyámat, Béldi Zsuzsannát, és amikor a kolozsvári egyetemet ki akarták telepíteni, ők maradtak, ő volt a rektor. Aztán az illetékes román hatóságoktól biztatást kaptak, hogy az egyetem változatlanul működhet, folytatták a munkájukat. Az orvosi kart áthelyezték Marosvásárhelyre, de amikor keresztapám, Haynal Imre belgyógyászprofesszor meglátta, hogy hova kerültek, azt mondta, ez egy istálló, és elment… Apám viszont ott maradt 1964-ig. Álmaimban persze sok minden előjön, de jó, ha vigyázunk az álmainkkal. (És az már egy rémálom, ha az interneten látom, hogy gyermekkori barátomról, Spielmann Sebestyén Mihályról szélsőjobboldali nímandok miket írnak. És még fájóbb, ha erre itt, Nagyváradon gondolok, ahol Szabó Dezső úgy érezte, hogy „Itt ütött meg, mint egy reveláció a zsidóság csodálatos teremtő ereje.” Ebből az elveszett – ám, ma is biztatással, emberi melegséggel eltöltő – világból láthatunk viszont valamit akkor, ha a sétálóutca Holnapos-szoborcsoportjára tekintünk, és el-eltűnődünk az ott megjelenített írók egy-egy írásán. Kíváncsi lennék, hogy az internetet antiszemita halandzsával teleszemetelő figurák mit is tudnának Adytól és a szoborcsoporton mellette megjelenített barátaitól idézni.) Egyébként hadd jelezzem: apám Juhász Gyulának orvosa volt, írt is egy elemzést a költő agyvelejéről.
Ön még érettségi előtt került Pestre. Akkor már foglalkoztatta a pályaválasztás gondolata, mi determinálta azt, hogy történész legyen?
Azt szokták mondani, hogy aki nem ért a matematikához, abból történész lesz. Nem értettem a matematikához, tehát történész lettem. De nem csak ezért. Egy ellenvilágban nőttem fel. Maniunak az apja mondta, amikor a fia magyar tankönyvekből tanult: „jaj, gyermekem, micsoda hazugságokat kell nektek megtanulni.” Ugyanezt a saját bőrömön éreztem, az emberben van valami igazságkeresési szenvedély, nem tudom, hogy miért, lehet, hogy csak bajnak, de lehet, az viszi előre. Igazából történész úgy lettem, hogy Szabad György professzorom megkérdezte, miről szeretném megírni a szakdolgozatomat, s amikor én közöltem, hogy… semmiről. Akkor azt mondta: ezt nem lehet!
Szinte kínálta magát az eredete is, hogy főleg az erdélyi dolgokkal foglalkozzon. A mítoszteremtéssel, annak az eszmetörténeti vonatkozásaival is. Ugyanakkor történész létére foglalatosságai közül nem hiányzik az irodalomtörténet sem. Egy ideig Ön vezette az ELTE román tanszékét? Ez a megbízatás hogyan jött össze?
Úgy, hogy a román tanszéken kitört némi válság, és nem akadt olyan, aki megfelelő képesítéssel a posztot elfoglalhatta volna. Én akkoriban védtem meg kandidátusi értekezésemet Erdély történetéből, így adódott ez. Az Erdély története című gyűjteményes munkában én írtam a reformkori és az 1848–49-es fejezetet. Meg kell mondanom, én nem vagyok nagy irodalmár, kevés írót szeretek, azokat viszont alaposabban olvasom. Elsősorban Camus-t és Dosztojevszkijt. De azért sokat írtam Kazinczyról, igaz, elsősorban a politikusról, és írtam egy könyvet Bartók nagy költeménye, a Cantata profana geneziséről. Egyébként némileg az erdélyi magyar irodalomban nőttem fel, mert megörököltük egyrészt Sényi Lászlónak, másrészt Bornemissza Karolának az Erdélyi Szépmíves Céh-sorozatát. Abból elég sok kötetet megnéztem, és kialakult valami mély erdélyi illuzionizmus bennem, mert Wass Albert és Nagy István, olyanok, akik nem szerették egymást, és akiket én sem nagyon szeretek most, akkor még egész jól megfértek egymás mellett. Voltak a történelemnek olyan pillanatai, amikor sikerült az embereknek együtt dolgozniuk nemesebb eszmények érdekében. Felemelő, és ez az erdélyi elit-illuzionizmus még most is megvan bennem, időnként ehhez visszatérek, ezzel foglalkozom, holott tudom, hogy amit Tündérkertnek nevezünk, az nem tündérkert vagy nagyon is az. Mert a tündérek nem olyan jóságos, hanem kifejezetten ártó lények, és a kortársak is így értették, ameddig Móricz Zsigmond, illetve előtte Gyarmati Zsigáné ezt a mítoszt ki nem találta. Ezzel, azt hiszem, megérkeztünk a mítoszok világába…
Hadd jegyezzek meg még valamit, ami jó cáfolata annak, hogy Miskolczy Ambrus úgymond „nem foglalkozik az irodalommal”: a Várad folyóirat 2011/8-as számában közölt egy érdekes tanulmányt a Mioriţáról, Ballada, folklór, nemzetkarakterológia címmel…
Igen, a Mioriţáról írtam egy nagyobb értekezést és egy könyvet, ami most vár megjelenésre. Alkalom szüli a tolvajt, még a Ceauşescu-korban bejártam a budapesti román nagykövetségre, ahol könyveket kaptam. Ugye, az ember sok mindenre képes, annak megvolt a gyöngéd bája. Miután megtörtént a rendszerváltozás, az egyik ottani atyafi, aki hálás volt nekem, hogy bejártam, mert már senki nem állt velük szóba, közölte: eljött az ideje, hogy engem is kinyírjanak, mert… régi módon írom a történelmet, amint azt az Erdély története is tanúsítja. Zárójelben megjegyzem: szerintem Erdély történetét senki nem írta meg korszerűbben, mint ahogy mi tettük. Ezek után, amikor kijöttem, pontosan tudtam, hogy nekem egy olyan értekezést kell írnom, amelyben minden benne van: történelem, irodalom, és az, amit ma transzkulturalitásnak és interkulturalitásnak nevezünk. A Mioriţa ilyen szempontból ideális volt, mert valóban bejárta a világot, a modern mítoszképzésnek alanya, tárgya, alfája és omegája ebben a mi térségünkben. Be kell vallanom, ez a téma egyik kedvenc szórakozásom, az egyik dédapám pásztor volt Bácskában, tehát némi aktív atavizmus is munkált bennem.
Milyen a viszonya a román kutatókkal, van, akivel érdemben munkakapcsolatot tud tartani?
A magam módján mindig jó kapcsolataim voltak. Ezt részben annak is köszönhettem, hogy apám a Román Akadémiának is a tagja volt, és mondjuk, az eléggé mindenható Ştefan Pascu kollegával egész jól el lehetett beszélgetni az időjárásról, hogy ne beszéljünk másról… Nota bene, még segítette is egy kicsit a kutatásaimat, amennyire tudta, és átszólt a levéltárba, hogy adjanak valami anyagot. Azokkal a román történészekkel van igazán jó kapcsolatom, akik maguk is kutattak a levéltárban. Kialakul egyfajta szolidaritás, még akkor is, ha tudjuk egymásról, hogy bizonyos kérdésekben a véleményünk nem egyezik. A román történetírás mindig is kétpólusú volt. Részint van egy nagyon magas, európai szintű teljesítmény, és hát az ellenpólus az nem egészen ilyen. Számomra, amikor a Ceauşescu-érában, abban a szellemi sivatagban forgolódtam, Henri H. Stahlnak a munkássága volt a vonzó, ahogyan ő e teljesen átpolitizált, átnacionalizált, hiszterizált táj fölé emelkedve, szociológia címén a legjobb, legnemesebb történetírást művelte. Ma pedig ezt az európai csúcsokkal felérő vonulatot Lucian Boia képviseli.
Akiről professzor úr többször is írt…
Igen, most fog megjelenni egy könyvem, amiben három Lucian Boiáról szóló recenzióm szerepel. Ő pontosan példázza azt, hogy a történelem művészet is, írásművészet. Legutóbb Matei Vişniec nálunk, a Román Tanszéken járt, és arról bölcselkedtünk, hogy az irodalom felől sokkal jobban meg lehet érteni egy országot, mint ha a történetírás felől közelítjük meg. Az irodalom árnyalatokat jelenít meg, a történelem meg sémákkal manipulál.
Hadd térjünk rá előadása egyik témájára. Erdélynek a 18. század végén is megvolt a sajátos státusa, ebben fontos szerepe volt az 1796-os országgyűlésnek. Ennek a rendi alkotmányosság visszaállítása volt az egyik fő követelménye. Jól látom ezt?
Ez teljesen így van. II. József vezette be a legbrutálisabb reformdiktatúrát, mely Erdélyben volt a legkeményebb. Irgalmatlanul fölszámolta a rendi nemzeteket, sőt, a „szász nemzet” kifejezést be is tiltotta, nem ismerte el csak az erdélyieket, Siebenbürgereket. Fel akarta számolni „a nacionalizmusokat”. A józsefi politikában van valami „ördögi”, az, amit programszerűen vallott: a nagyokat megalázni és elszegényíteni. Ilyen programmal nem lehet csak ellenhatásokat kiváltani. Felülről akarta nivellálni a társadalmat, az állam szolgáivá tenni mindenkit. Az ő ideálja a modern katonai jóléti állam volt, amelyik úgy működik, mint egy hadsereg. A cél az is volt, a háború, a balkáni hódítás. Ebbe csak belebukni lehetett. Anyja többször is meg akarta fosztani a trónöröklés lehetőségétől, az öccse, Lipót meg őrültnek tartotta, miután elolvasta a különböző állampolitikai fejtegetéseit. Kazinczy a feljegyzéseiben leírja: „A József felvilágosodottsága hadnagyocskai felvilágosodás volt, s igen gyakran csak pajzánság.” Volt viszont egy ragyogó reformnemzedék, amelyik bizonyos mérsékeltebb reformokra hajlandó volt, mint azt az 1790-es évek fejleményei bizonyítják. A rendi alkotmánynak a visszaállítása kiindulópont lehetett volna a mérsékeltebb reformpolitika számára. Közbejött a francia forradalom, a francia forradalom radikalizálódása, párhuzamosan a reakció elhatalmasodása.
Ami a jakobinus mozgalom elterjedését illeti, Partiumban olyan jeles hívei voltak, mint Kazinczy Ferenc avagy Szentjóbi Szabó László, Erdélyben mennyire volt jelen a jakobinizmus?
Hát ez az, amit nem tudunk, tudniillik Bánffy György gubernátor nagyon bölcsen, nagyon okosan eltűntette a nyomokat. Mentek a feljelentések, hogy Erdélyben is hatalmas összeesküvés készül, megalakult a Diána vadásztársaság, egy erdélyi hadsereg felállításának a tervét dolgozta ki. Valószínűleg arra készültek – ahogy a magyarországi jakobinusok is –, hogy adott esetben, ha megjelennek a francia hadak, akkor itt felfordulás lesz, és annak akarták az elejét venni.
Térjünk vissza ahhoz a bizonyos 1795-ös diétához. Állandó kérdés volt Erdély uniója a Magyar Királysággal, a magyar nyelv és kultúra helyzete is. Aranka Györgynek a Nyelvművelő Társaság létrehozására vonatkozó javaslata mennyire maradt a kezdeményezés szintjén, mennyire vált közkinccsé?
Egy hatalmas fordulatnak vagyunk tanúi. Éspedig a nyelvi nemzet megjelenésének. Hadd idézzük Bessenyeit (ha már Biharban vagyunk): minden nemzetet a nyelve tesz tudóssá. Kialakul az a hangulat, az a meggyőződés, hogy a nyugati kultúrához csak az anyanyelven keresztül lehet fölzárkózni, erre a Nyugat a jó példa, ahonnan a latint száműzték. Azt lehet mondani, a történelmi Magyarországot a latin nyelv tartotta össze, mint „lingua franca”, mert horvátok, szlovákok, magyarok, németek, románok ezen a nyelven értették meg egymást. A nyelvi nacionalizmus radikális fordulat, mely elveti a viszályoknak a magvát is. A kérdés most már az: vajon a magyar nyelvet a latin helyére lehet-e ültetni, és meg lehet-e nyerni a magyar nyelvnek a nem magyarokat? De minden nép a maga nyelvén akar tudós lenni, ezt akarják tenni magyarok, románok, szlovákok, horvátok. Az 1848-49-es forradalomnak az a nagy tanulsága, hogy adott esetben mégis lehet valamilyen kompromisszumot, köztes megoldást elérni. És ami tragikus fejlemény, az, hogy Magyarországot nem sikerült Svájccá alakítani. Lónyai Menyhért azokban a márciusi napokban írja a pozsonyi diétáról: hát igen, elképzelhető, hogy most egy éves polgárháborúnak nézünk elébe, és a végén hazánk valamiféle Svájccá alakul…
Ami a reformkort illeti, ugye, Erdélyben is egyre erősebben érződnek a hatásai ezeknek a törekvéseknek. Hadd szorítkozzak csupán két személyiségre, Wesselényi Miklósra és Bölöni Farkas Sándorra gondolok. Mennyire emblematikus alakjai ők ennek a kornak?
Ők az igazi emblematikus figurái ennek a kornak. Hadd kezdjem Bölöni Farkas Sándorral. Amerikát megjárja, a könyve óriási siker, Gyulay Lajos írja róla, hogy amerikai utazását még a hentesek is olvassák Kolozsvárt. Egy másik világnak az üzenetét hozza. Nagyjából ugyanabban az időben járja meg Amerikát, mint Alexis de Tocqueville, a francia történész. Tocqueville briliáns, gazdag fejtegetésekben írja le elméletileg azt, hogy az egyenlőség olyan eszme, amely előtt nincs akadály, az egyenlőségi vágy szenvedélye miden akadályt el fog söpörni. A világ arra felé megy. Bölöni Farkas Sándor ugyanezt mondja el, de az empíria felől közelíti meg a kérdést. Amerikában az embereknek csak egyetlen útlevelük van: a természetjog, az egyenlőség – többet ilyen cenzúrai viszonyok között Erdélyben nem lehetett megtenni. Elszorul az embernek a szíve, miért nem alakulhatott ki nálunk – már csak a cenzúra miatt is – olyan magas, disztinktív diszkusszió, mint a franciáknál. Bölöninek még egy gondolatát érdemes kiemelni, mégpedig a naplójából. A lelkiismeret gondolatát, amikor egy képzeletbeli bíróság elé idézi magát, és azt mondja, igen, „más nemzetnek a nyelvét el akartam venni”. Tudniillik előszeretettel melengette a magyarosítási törekvéseket. És megjelent írásaiban a tolerancia gondolata. Bölöni Farkas Sándor abban segít, hogy a tolerancia eszményét ébren tartsuk, és ne felejtsük el.
És ami Wesselényi Miklóst illeti, miként sommázná az ő történelmi szerepét?
Wesselényi Miklós romantikus hős, a magyar reformmozgalom alapító egyénisége, Kossuthnak a mestere. Wesselényi jelöli ki a reformmozgalomnak az útját, akkor, amikor szembefordul Széchenyivel. Igen, politikai harcot kell vívni, ha az ország nem akar kiszolgáltatott állapotba kerülni. A reformokat nem lehet csak politikai harc útján elérni. Tudniillik ment egy csúnya játék, amelyet II. József úgy mondott: „ha a paraszt nem akar velünk lenni, akkor nekünk végünk van”. Gyakorlatilag az uralkodói hatalom szövetkezni akart a parasztsággal, hogy sakkban tartsa azt a társadalmi réteget, amelyik korszerű alkotmányos berendezkedést kíván. Ez egy az egész térségünkben lezajló játék, Wesselényi ezt ismerte fel, jobbágyfelszabadítással akarta elejét venni. Kossuth már a harmincas években kimondta: előbb-utóbb ki fog törni az európai forradalom. Az ember szabad akar lenni, joga van hozzá. Vörösmarty írta: „Fölfelé megy borban a gyöngy. Jól teszi.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

2013. szeptember 14.

Visszaszolgáltatták: mi lesz veled, Bánffy-palota?
Tragikusnak nevezte a Bánffy-palota helyzetét tegnap Daniel Barbu művelődési miniszter.
Az épület évekkel ezelőtt uniós alapból elkezdett javítása a visszaigénylési per miatt abbamaradt. A miniszter úgy tudja: nemrég visszaszolgáltatást rendelt el egy bírósági határozat, de nem a Bánffy-család leszármazottainak. (Értesüléseink szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot, a kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta). Barbu hozzátette: a bírósági döntést a politikumnak is tiszteletben kell tartania, de nem maradhat közömbös a Szépművészeti Múzeum jövőjét illetően. Amennyiben az új tulajdonosok eladnák az épületet, az államnak élnie kell elővásárlási jogával – jelentette ki, hozzátéve: mindent megtesz az erre fordítható anyagi alap előteremtésére. A törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak.
Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 | 31-38




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék