udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
249
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 241-249
Névmutató:
Horea (Vasile Ursu Nicola) /román parasztvezér/
2008. március 19.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Fakultásának dékánja, Buzogány Dezső elmondta, kezdetben két szakon folyt az oktatás: Valláspedagógia–Bölcsészet (Magyar, angol, német és francia nyelv és irodalom), illetve Valláspedagógia–Szociális munka. Az 1999–2000-es tanévben beindult a Valláspedagógia–Történelem szak, 2003-tól pedig a zenepedagógia, amellyel együtt új tanszékkel is bővült a kar. Jelenleg tehát három szak van (vallás- és zenepedagógia, illetve szociális asszisztencia). Az egyetem vezetősége átadta a Horea út 7. szám alatti ingatlan egy emeletét székhelyül, itt működnek. A székhely nemrég két új részleggel egészült ki, amelyek közül egyik épületszintet a zenepedagógiai tanszék foglalja el, gazdagon felszerelt zenegyakorlati laboratóriumával és könyvtárával, a másikban a könyvtár, a titkárság, a dékáni hivatal és a nemrég alapított egyháztörténeti kutatóintézet (a Pokoly József Társaság) kapott helyet. Főállású és betanító tanáraik összlétszáma meghaladja a húszat, a diáklétszám két és félszáz fölött van. A több szakos alapképzés mellett mester- és doktorképzés is van a karon. A több mint negyven doktorandus négy szakterületen készül. Buzogány Dezső úgy érzi, szerencsés helyzetben van, mert elődje, a volt dékán, Molnár János, tíz évig tartó szolgálata alatt jelentősen javult a kar infrastruktúrája. Az ő feladata a rendszeres publikálás és kutatás megszervezése. Február folyamán szerveztek még két kutatócsoportot a biblika-teológia és a pasztorál-pszichológia területén, pályázatukat leadták, gondolkodnak zeneelméleti kutatócsoport beindításán is, külön folyóirattal. Elindítottak két könyvsorozatot a karon működő tanárok írásainak publikálására. Nemrég sikerült támogatást szerezniük a Küküllői Református Egyházmegye vizitációs iratainak kutatására és publikálására. A nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE) vezetősége, Tőkés László elnök és Tolnay István alelnök levélben reményét fejezte ki, hogy a két intézmény együttműködése a jövőben normalizálódik. Buzogány üdvözli a kapcsolatfelvételre tett próbálkozást, mert a PKE-vel szinte semmi kapcsolatuk sincs. Együttműködésük egyéni: több tanár kölcsönösen áttanít, néhány tanárral több közös kutatási programot indítottak, továbbá közös kiadványaik vannak. /P. A. M. : Közösen az erdélyi református értelmiségi képzésért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2008. március 20.
Egy hónappal ezelőtt meggyalázták Marosvásárhelyen a Vár körüli Rákóczi Ferenc- és a Borsos Tamás-mellszobrokat. Március 20-a körül újabb magyarellenes falfirkák jelentek meg a város különböző pontjain. A Moarte bozgorilor! felirat a város szívében, az egykori Egressy Gábor utcából a volt Baross Gábor (ma Horea) utcába vezető átjáró falán jelent meg, egy másik, Fara bozgori a Ballada utca egyik házfalán. A jelenség a Marosvásárhely fekete márciusára való emlékezés előestéjén annál is inkább súlyosabb, mivel az 1990-es események is közvetlenül kapcsolódnak bizonyos feliratokhoz, még akkor is, ha ezek – a magyar közösség részéről teljesen jogos – kétnyelvűséget, anyanyelvhasználatot követeltek. Kincses Előd, aki egyike azoknak, akik akkor is kiálltak a magyarok ügyéért, a mostani falfirkákról elmondta: az ifjúság egy részének ez az ultranacionalista megnyilvánulása – amelynek az utóbbi napokban Kolozsváron és Bukarestben is tanúi voltunk, s amely oda vezetett, hogy egyre több fiatal ma már nyíltan Hitlerjugend-pólókat vesz fel, és tiltott fasiszta jelvényeket használ – a román oktatási rendszernek a bűne, annak a romantikus történelemszemléletnek, amelynek semmi köze a valósághoz. A nem túl intelligens fiatalok beveszik ezeket a szövegeket, és mindenkiben, aki nem román és nem ortodox, ellenséget látnak. Emlékeztetett: 1990. március 19-én vasvillával, botokkal felfegyverzett, leitatott Görgény-völgyi parasztokat hoztak be teherautókkal Marosvásárhelyre. A megvadult tömeg megtámadta és szétverte az RMDSZ székházát, és az ott tartózkodó Sütő Andrást mintegy 70 társával együtt előbb a padlásra szorította, majd a katonai vezetők és rendőrök szeme láttára megtámadta őket, és kiverte az azóta végképp eltávozott európai hírű író egyik szemét. „Megengedhetetlen, hogy az akkori véres eseményekért senki se feleljen” – hangsúlyozta a fekete március egyik főszereplője. – Erélyesen elítéli a falfeliratokat Csegzi Sándor alpolgármester is. Livia Popa rendőrségi szóvivő a Vásárhelyi Hírlaptól értesült a falfirkákról, s megígérte: megpróbálják minél hamarabb kézre keríteni a tetteseket, de az egy hónappal ezelőtti szoborrongálás kapcsán tett hasonló jellegű ígéretének sincs semmiféle kézzelfogható eredménye. /Bögözi Attila: A magyarellenes falfirkákban a fekete március szelleme kísért. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 20./2008. április 2.
A marosvásárhelyi tanács múlt heti ülésén fogadták el azt a határozatot, melynek alapján véglegesítettek egy ingatlancserét a marosvásárhelyi önkormányzat és a római katolikus egyház között: a Művészeti Líceum egy épületszárnya és a Horea utcai Európa Gimnázium tulajdonost cserélt. A szerződés szerint a római katolikus egyház átadja a városnak az Európa Gimnázium régi iskolaépületét és a hozzá tartozó 1690 négyzetméteres telket. Ennek fejében az önkormányzat a Művészeti Líceum új épületszárnyát adja át az egyháznak. /(benedek): Ingatlan-cserebere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 2./2008. április 19.
A kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, az EMKE, a Bogáncs-Zurboló Egyesület, a Kolozs megyei RMDSZ, a Szarkaláb Néptáncegyüttes, a Kallós Alapítvány és a Kriza János Néprajzi Társaság márciusban szervezte meg Kolozsváron a „Tavaszi népzene és néptánc fesztivált”, amelyre meghívták a Kolozs megyei magyar tannyelvű és magyar tagozatos iskolákat. Az idei rendezvény témája az 1848-as forradalom és szabadságharc volt. Ennek keretében került sor a Ki mit tud? történelmi vetélkedőre. A Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium csapata lett a győztes. /Rácz Tímea, Horea Iskola: Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./2008. április 19.
Hagyományteremtővé váltak a kolozsvári Horea Iskola magyar tagozatos diákjainak kirándulásai, amelyet a tavalyi tanévtől szerveznek. Céljuk: megismerni Erdély történelmi, kulturális, épített örökségét, valamint földrajzi-biológiai ritkaságait. /Honismeret élőben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./2008. június 14.
Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./2008. július 14.
Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./2008. szeptember 26.
Igaza van az Európai Bizottságnak, amikor azzal vádolja a román törvényhozást, hogy akadályozza az igazságszolgáltatást a korrupciós ügyek kivizsgálásában – vélekedett Eckstein-Kovács Péter, aki szenátusi példákkal bizonyította állítását. Felháborítóbb a korrupcióval vádolt Serban Mihailescu PSD-s szenátor ügyében hozott jogi bizottsági döntés: a jogi bizottság tagjai további bizonyítékokat kérnek annak eldöntésére, hogy engedélyezzék-e a bűnvádi eljárás beindítását, vagy sem. A szenátor indokolatlannak tartja egy olyan szenátusi „vizsgálóbizottság” létrehozását, amely a Horea Roman Patapievici vezette Román Kulturális Intézet ellen folytatna vizsgálatot. (A PSD-s Adrian Paunescu és a PRM-s Gheorghe Funar kezdeményezte bizottság „a román nemzeti érzelmeket sértőnek”, „antiszemita és szexuális jellegűnek” minősített rendezvények miatt követel vizsgálóbizottságot.) Eckstein-Kovács hangsúlyozta, mindig is szót emelt az antiszemita megnyilvánulások ellen, azonban túlzás ilyesmivel vádolni a kortárs román művészi értékeket népszerűsítő Patapievici-éket. /Sz. K. : Magaviseletből „elégtelen” a szenátusnak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./2008. október 28.
Etnikai feszültségkeltésre próbálják felhasználni a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum körül kialakult helyzetet a választási kampány közeledtével – jelentette ki Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, a Bihoreanul hetilap október 27-i számára utalva. A lap munkatársai ebben Kisst vádolják az Ady-múzeum körül kialakult helyzetért, azt állítva, hogy különböző ingatlanokkal próbálta „lekenyerezni” az ortodox egyház képviselőit, hogy lemondjanak a Müllerájról. A cikk szerint miközben a Kőrösvidéki Múzeumnak ki kell költöznie a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott barokk palotából, a magyarok nem akarnak költözni az Ady Endre Emlékmúzeumból. Az Ady-múzeumot tavaly kapta vissza a nagyváradi ortodox püspökség. Amikor az épületet visszaszolgáltatták, úgy tűnt, sikerül egyezségre jutni a görögkeletiekkel, akik megértették, hogy az Ady-emlékmúzeum személyhez kötődik, nem lehet elköltöztetni. /Feszültséget kelt az Ady-múzeum? = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./2008. november 12.
Tiltakozást helyezett kilátásba a Gheorghe Sincai Bihar Megyei Könyvtár, illetve a Bihar Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szakszervezete a két intézmény magyar elöljárója, Tavaszi Hajnal és Koncsek Vadnai Zita ellen. Tavaszi Hajnalt, a megyei könyvtár igazgatóhelyettesét azzal vádolja a téka szakszervezete: lejáratja az intézményt azáltal, hogy Traian Stef menesztett könyvtárigazgatóval közösen különböző hazai és európai fórumoknál tiltakozik. Koncsek Vadnai Zita igazgatót a szakszervezet azzal vádolja, hogy csak saját szimpatizánsainak osztott prémiumot, és diktatórikus rendszert vezetett be az igazgatóságon. A két intézményvezető cáfolta a vádakat. Traian Stefet augusztusban menesztette Radu Tarle megyei tanácselnök azzal az indokkal, hogy elkülönített 10 ezer eurót az intézmény költségvetéséből egy franciaországi körútra. Stef azt állította, lemondatásának az az oka, hogy számos magyar írót meghívott a Várad irodalmi lappal közösen szervezett Törzsasztal című író-olvasó találkozókra. A volt könyvtárigazgató mellett a Pro Európa Liga is kiállt, és számos romániai és magyarországi értelmiségi levélben fordult a két ország kormányfőjéhez, hogy a közös kormányülésen tűzzék napirendre a kérdést. Tavaszi Hajnal elmondta, tizenegy napja betegszabadságon van, most megy vissza munkahelyére. Hozzátette, a könyvtár jól működő, jól felszerelt intézmény. Elmondta, egy jövő heti magyarországi könyvtárostalálkozóra készül, ahol arról tart majd előadást, hogyan működnek a külkapcsolatok a romániai könyvtárakban. Tavaszi Hajnal nem kívánta kommentálni, hogy nemrég panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Bihoreanul hetilapban vele kapcsolatosan megjelent cikkek ügyében. A szakszervezete sztrájkot is kilátásba helyezett, hogy leváltsák tisztségéből Koncsek Vadnai Zita igazgatót és helyetteseit. A szakszervezet egyetlen célja „idegileg kikészíteni a vezetőséget”, közölte Koncsek Vadnai Zita. Az 1600 alkalmazott közül a gondozók munkáját koordináló személyzet tagjainak, 200 alkalmazottnak ítéltek meg prémiumot az ételjegyek helyett, mivel a gondozók más jellegű juttatásokban részesültek, indokolta a korábbi döntést az igazgató. /Pap Melinda: Bírált nagyváradi vezetők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./2009. január 9.
Kolozs megye nemzeti liberális párti polgármestereivel egyeztetve úgy döntöttünk, a határidő törvénytelen volta miatt nem fogjuk visszafizetni a tavalyi évre kiutalt, de fel nem használt pénzeket – jelentette be Horea Uioreanu, a PNL képviselője. A december 30-án elfogadott, de csak néhány napja ismertté vált kormányrendeletet szerint a helyi önkormányzatoknak vissza kell fizetniük a 2008-as évről megmaradt összegeket. Uioreanu elmondta: a pénzeket a települések a különböző problémák megoldására kapták, az elkezdett munkákat legtöbb esetben ezután fejezik be, következésképpen csak az elkövetkező időszakban kell kifizetniük az önkormányzatoknak azok ellenértékét. Szerinte kizárólag Gheorghe Pogea pénzügyminiszter és Emil Boc kormányfő vonható felelősségre a kormányrendelet miatt. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere a Szabadságnak elmondta: eddig mindig az volt a szokás, hogy ilyen esetekben az adott összeg átkerült a következő évi költségvetésbe. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete sem ért egyet a rendelettel. /Ferencz Zsolt: Nem fizetik vissza a kiutalt pénzeket. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./2009. április 16.
Egyre gyakrabban tűnnek fel Nagyvárad utcáin, valamint a helyi sajtóban debreceni cégek reklámjai, kerülnek a bihari megyeszékhely lakásainak postaládáiba határon túli vállalkozások termékeit, szolgáltatásait csak román nyelven népszerűsítő szórólapok, katalógusok. A tavaly novemberben megnyílt Fórum Debrecen bevásárlóközpont óriásplakátokon, a Transilvania Rádióban és a Jurnal Bihorean című napilapban hirdet Nagyváradon. „A romániai magyarok tudnak románul, a románoknak pedig nem biztos, hogy tetszene, ha magyarul hirdetnénk” – magyarázta a Háner Klaudia, miért ódzkodnak a magyar nyelven való reklámozástól. A debreceni Aquaticum Gyógy- és Fürdőközpont, kizárólag román nyelvű plakátokat tett ki. /Pengő Zoltán: Románul reklámozó magyarok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./2009. október 13.
Emlékezetes múltidézést jelentettek Lacsny Péter és Domonkos László Hunyad megyei könyvbemutatói. Lacsny Péter Maderspach Károly ükunokájaként a családban élő emlékek sokaságát osztotta meg közönségével. Maderspach Viktor három könyvét mutatta be unokája, Lacsny Péter. A budapesti Masszi Kiadó gondozásában megjelenő kötetekről beszélve emlékezett Maderspach Viktor rendkívül olvasmányos, betiltásuk ellenére is sok kiadást megért könyveire. A bemutatott Menekülésem Erdélyből, Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig, illetve a Páreng-Retyezát című kötetei érdekfeszítő olvasmánynak ígérkeztek. Domonkos László író, esszéista az első világháború magyar borzalmainak és hőstetteinek kevésbé ismert részleteire emlékezett Az elárult hadosztály című művében. A kötet az erdélyi, balassagyarmati és muravidéki önkéntesek hősies ellenállásáról szól, akik igyekeztek megakasztani a trianoni gőzhengert. Az 1918. december 1-i „egyesülés” nyomán benyomuló román csapatokkal szembeni ellenállásra szerveződő Székely Hadosztály a magyar kormány részéről nem igazán kapott támogatást. Ezért beszélhetünk elárult hadosztályról. Hiteles történelmi adatokra támaszkodva bemutatta a három elkeseredett „végvári” küzdelmet. Ugyancsak dokumentált kötetben /Nagyenyedi ördögszekér/ tárta az olvasó elé Domonkos László az 1849. január 8-i nagyenyedi vérengzést. Ezen a napon Nagyenyeden ezernél több védtelen magyar embert mészároltak le a mócvidéki román felkelők. Legalább ennyien pusztultak még el azok, akik a fogcsikorgató fagyban menekülni próbáltak. És porrá égett a város. A pusztítás mértéke a második világháborús Drezdáéhoz volt hasonló, csakhogy itt nem a bombák, hanem az eszeveszett düh lángja pusztított. A gyilkosokat mai napig hősként tisztelik Romániában. Állati kegyetlenséggel pusztított el egy védtelen várost tízezer román hegylakó, – ismertette a szerző Nagyenyedi ördögszekér című kötetét. A nagyenyedi vérengzés, illetve a korábbi Horea féle felkelés volt az, ami borzalmával felborította e vidéken az etnikai viszonyrendszert. Félelmet hagyott maga után, szórvány vidékké téve Dél-Erdélyt – fogalmazott Domonkos László. /Gáspár-Barra Réka: Maderspach Viktor és Domonkos László könyvei. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./2010. január 26.
25 tanintézményt számolnak fel Hunyadban – Egyelőre nem nyúlnak a Tégláshoz
Ma a dévai Traian Elméleti Líceum mintegy száz diákja vonult házi készítményű transzparensekkel az iskola udvarára, hosszasan skandálva, hogy nem hajlandók más iskolába költözni.
Az oktatási rendszerben előirányzott létszámleépítést ugyanis a tanfelügyelőség néhol iskola-összevonással próbálja megoldani. E folyamat során néhány tanintézmény teljesen megszűnik, sőt az osztályok át is költöznek más iskola épületébe. Ilyen helyzetben lesz ősztől a dévai Traian Elméleti Líceum is, amelynek diákjai az új tanévet a Sabin Drăgoi Pedagógiai Líceumban kezdik.
A tegnapi tüntetés kapcsán azonban Máté Márta, főtanfelügyelő-helyettes elmondta: megyei szinten mintegy 25 tanintézményt kellett összevonni. Ezek között szerepel két dévai líceum is: a Traian, illetve a Grigore Moisil, amit a Horea Középiskola fog bekebelezni.
– Az összevonásokat előzetes egyeztetések nyomán kezdeményeztük. Déván és Vajdahunyadon az önkormányzat ragaszkodott hozzá, hogy szabadítsunk fel néhány iskolaépületet, mert a város képtelen mindegyiket fenntartani. Ezért néztük meg azt, hogy hol van kevesebb diák és kevésbé rendbetett épület, s ennek alapján hoztuk meg a döntéseket. A különleges státusú iskolákhoz, mint például a Sportiskola vagy a Téglás Gábor Iskolaközpont, igyekeztünk nem nyúlni – magyarázza a főtanfelügyelő-helyettes.
Osztályösszevonások azonban utóbbiakban is lesznek. A dévai Téglás Gábor Iskolában egyelőre két-két párhuzamos elemi összevonásáról döntöttek. Ez azonban még változhat őszig. Egyrészt, ha sikerül feltornázni a jelenleg 26-os gyermeklétszámot, másrészt ha a tanügyi elbocsátások kicsit átcsoportosulnak. – Eddig kizárólag a tanintézményeket és a tanári, tanítói állásokat elemeztük, elérve a minisztérium által szorgalmazott 280-as leépítést. Az összevonásokkal kialakuló intézményekben azonban minden bizonnyal fölöslegessé válik néhány állás, hiszen nem kell majd két titkárnő, két adminisztrátor, stb. Miután ezeket az állásokat is racionalizáljuk, akkor valószínű lesz néhány poszt, amit vissza tudunk adni a tanároknak, tanítóknak. Főleg olyan esetekben, ahol az elemi osztályokban a törvény által megengedett 25-ös létszámot túllépve sikerült csak összevonni az osztályokat. Ilyen a helyzet a dévai Téglásban is – mondja Máté Márta.
A kérdés viszont az, hogy az igazgatók biztosítani tudják-e majd a kisebb létszámú osztályok tanítóinak a fizetését, lévén, hogy most már ősztől biztosan alkalmazni fogják a fejkvótás rendszert. – Ez azt jelenti, hogy az iskola a gyereklétszám után kapja a minisztériumi juttatást. Ebből kell gazdálkodni! – hangsúlyozza a tanfelügyelőnő. A csupán dacból, a reális tények figyelmen kívül hagyásával történő tiltakozásokat tehát érdemes megfontolni.
Hunyad megyében amúgy összesen 25 iskolát vonnak össze. Déván az említett tanintézményeken kívül az összes többi iskola érintetlen marad. Vajdahunyadon, illetve a környező falvakban viszont 5 általános iskolát is kénytelenek lesznek felszámolni, az itt tanuló gyermekeket pedig átirányítják öt másik iskolába. A magyar tagozatot ez a fajta összevonás nem érinti. További tizenöt iskola kerül összevonásra a Zsil völgyében is. E folyamat során összesen 280 igazgatói, tanári, tanítói állás számolódik fel. Köztük 20 címzetes állás is. Máté Márta tanfelügyelőnő szerint azonban a címzetes pedagógusoknak ősztől is biztosított a munkahelyük a tanügyön belül. – Előfordulhat, hogy nem sikerül pont azon a településen katedrát kapniuk, de a jelenleg helyettesítők által betöltött állások közül biztosan találnak maguknak megfelelőt – véli a tanfelügyelőnő, aki szerint őszig még sok minden a helyére kell kerüljön az oktatási rendszerben.
Gáspár-Barra Réka. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)2010. március 11.
Marosvásárhely fekete márciusa
DVD-n a ’90-es eseményekről készült film
Lapunkban már írtunk a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának kezdeményezéséről, nyilatkozott róla Borbély László kuratóriumi elnök és az 1990-es történéseket több mint 11 órás összeállításban felelevenítő film készítője, Miholcsa Gyula operatőr is. Most a film bemutatójával kapcsolatosan pontosítunk. Erre március 19-én és 20-án kerül sor a Stúdió Színházban. Az első nap 17 órától két DVD-lemezről (1 óra 43 perc és 1,08) a decemberi, januári előzményeket, az iskolaügyeket illetve a februártól március 15-ig lezajlott eseményeket, az orvosi egyetemen történteket ismerhetik meg a nézők. Március 20-án, szombaton 10 órai kezdettel ugyancsak két DVD-ről a ’90. március 16. és 20. között tragikus összetűzésekbe torkollott konfliktusos helyzetet idézi fel a kétnyelvű filmösszeállítás. Az utolsó részt, amelynek időtartama szintén négy órányi, délután 16 órától lehet megtekinteni.
A kétnapos rendezvény szervezői kérik azokat, akik a film által felelevenített 1990-es periódusban a történések aktív résztvevői vagy szenvedő részesei voltak, a napokban jelentkezzenek személyesen vagy telefonon a Bernády Házban ( Horea u. 6. sz. tel.: 0265/266-855). Természetesen a filmvetítésen is számítanak jelenlétükre. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)2010. március 12.
Kifogásolják Markó magyar leveleit
Markó Béla kormányfőhelyettes lemondását követeli a Konzervatív Párt amiatt, hogy a politikus a miniszterelnöki hivatal fejlécével ellátott, magyar nyelvű meghívót küldött erdélyi magyar iskolaigazgatóknak és helyetteseiknek az egy héttel ezelőtti marosvásárhelyi találkozóra.
Az ellenzéki szociáldemokratákkal pártszövetséget alkotó PC - amely szerint a gesztus „aláássa az alkotmányos rendet” - onnan értesült a történtekről, hogy Florin Oproiescu, a marosvásárhelyi Aurel Perşu Iskolacsoport igazgatója, a szélsőségesen nacionalista Vatra Românească Egyesület elnöke bepanaszolta Markót Emil Boc kormányfőnél, a levél ugyanis ebbe a tanintézetbe is eljutott. Eközben Horea Uioreanu liberális honatya azért támadta az RMDSZ-t, mert kezdeményezésére a magyar nemzeti ünnep alkalmából a képviselők és szenátorok parlamenti szabadnapot kaptak március 15-ére, és választókerületükben tevékenykedhetnek.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. május 7.
Az RMDSZ nem támogatja a bizalmatlansági indítványt
Kelemen Hunor, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke elmondta: kizárt, hogy az RMDSZ honatyái aláírjanak vagy megszavazzanak egy esetleges, PNL által kezdeményezett bizalmatlansági indítványt.
„Uioreanu képviselő úr álmodik” – szögezte le az RMDSZ-es képviselő.
Mint mondta, fel sem tevődik, hogy a szövetség honatyái aláírjanak vagy megszavazzanak egy bizalmatlansági indítványt, a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) képviselő Uioreanu kijelentése közönséges manipuláció.
„Fel sem vetődött, és fel sem vetődik a kérdés, hogy az RMDSZ aláírjon vagy megszavazzon egy bizalmatlansági indítványt. Ez csupán kísérlet, hogy feszültséget keltsenek a koalícióban. Uioreanu urat komoly emberként ismertem” – magyarázta Kelemen Hunor.
Horea Uioreanu liberális képviselő csütörtökön azt mondta: az RMDSZ egyes honatyái készek aláírni a Boc-kormány ellen a liberálisok által kezdeményezett bizalmatlansági indítványt, mert a szövetség „szép kihátrálásra készül a kormányból”.
Sajtótájékoztatóján Uioreanu elmondta: a PNL még ebben a hónapban bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen, számítanak a Szociáldemokrata Párt (PSD) és más alakulatokból származó honatyák aláírásaira is.
„Tárgyalunk a bizalmatlansági indítványról, amelyet még ebben a hónapban benyújtunk, a PNL a kezdeményező, de aláírják PSD-s és más pártból származó honatyák is. A parlamentben vannak olyan hírek, miszerint az RMDSZ szép kihátrálásra készül a kormányból, így megeshet, hogy az indítvány benyújtása esetén az RMDSZ-es kollégáink voksaira is számíthatunk” – mondta Uioreanu.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2010. július 23.
Román pártok bírálják Tőkés Lászlót autonómiapárti kijelentései miatt
Tőkés Lászlónak az Európai Parlament alelnöki tisztségéből való visszahívását követelik ellenzéki román pártok amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyazon kontextusban tett említést Koszovó függetlenségéről és a Székelyföld területi autonómiájáról.
Tőkés a Tusnádfürdőn lezajlott 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik panelbeszélgetésén állapította meg, hogy a Székelyföld és Koszovó nagyjából azonos régió, és ha a volt szerb tartomány albán lakosságának sikerült kiharcolnia függetlenségét, miért ne sikerülne a székelyeknek is kivívniuk a területi autonómiát. Ugyanazon a beszélgetésen Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a székelyföldi fejlesztési régió kialakításának fontosságát hangsúlyozta, ami szerinte a majdani közigazgatási-területi régió „előszobája” lehetne.
„Ha Bukarest nem hallja meg az egységes székelyföldi fejlesztési régió kialakítását célzó igényeket, akkor elengedhetetlen az erdélyi magyar politikai elit összefogása, a régió választott önkormányzati képviselői alkotta székelyföldi nagygyűlés ismételt megszervezése. És ha ez sem elég, akkor a székelyek békés eszközökkel tüntethetnek mindezért, ahogy azt tették nemrég a katalánok Barcelona utcáin” – hangoztatta a Tusványoson Toró, hozzátéve: a katalánok másfélmilliós tüntetéséhez hasonlóan Csíkszeredában egy-kétszázezer fős békés megmozdulásra lehetne példa.
A bukaresti média teljesen összemosta a két magyar politikus nyilatkozatát, amelyet úgy tálalt, hogy Tőkés László Koszovó függetlenedésének mintájára kívánja kiharcolni a Székelyföld önrendelkezését, és ennek érdekében utcára hívja az erdélyi magyarokat. A román sajtó hangulatkeltési szándékának az adott hátszelet, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) csütörtökön közzétett döntése megállapítja: Koszovó 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlensége nem ellentétes a nemzetközi joggal. Tőkés megpróbálta eloszlatni a félreértéseket, amikor a két vezető román hírtelevízió, a Realitatea és az Antena3 élőben kapcsolta Tusnádfürdőről, leszögezve: a Székelyföld nem függetlenséget, hanem autonómiát szeretne. Az EMNT elnöke azonban faképnél hagyta az élő kapcsolást, amikor a bukaresti szerkesztők azt szerették volna, hogy C. V. Tudor PRM-elnökkel és Gheorghe Funar főtitkárral vitatkozzék.
Titus Corlăţean, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt alelnöke bejelentette, a PSD ősszel kezdeményezni fogja Tőkésnek az EP alelnöki tisztségéből való visszahívását, az EMNT elnöke ugyanis szerinte „nemcsak Romániára, hanem egész Európára veszélyt jelent”. A PSD úgy véli, Tőkés „szeparatista” nyilatkozata durva támadás a román államiság ellen, hiszen „erőszakos cselekményekre bujtogatja” a romániai magyarokat. A szociáldemokraták bírálták Traian Băsescu államfőt és az őt támogató Demokrata-Liberális Pártot (PDL) is amiatt, hogy Brüsszelben támogatták Tőkés megválasztását az EP alelnöki tisztségébe. Corlăţean az alkotmányra hivatkozva leszögezte: sem az autonómiát, sem a függetlenséget nem lehet demokratikus eszközökkel megvalósítani, mivel Románia egységes és oszthatatlan, szuverén nemzetállam.
Mihai Voicu, a szintén ellenzéki román Nemzeti Liberális Párt (PNL) szóvivője szerint Tőkésnek a Székelyföld autonómiájára tett javaslata törvénytelen és alkotmányellenes, ezért elvárja, hogy a PDL jelentse be az Európai Néppárt frakciójában: megvonja a romániai EP-képviselőtől a politikai támogatást. Ennél is tovább ment Horea Uioreanu kolozsvári PNL-képviselő, aki tegnap hazaárulással egyenértékűnek nevezte az önrendelkezés követelését, amelynek ügyében szerinte az ügyészségnek vizsgálatot kellene indítania. Tőkés kijelentése kapcsán Emil Boc miniszterelnök újságírói kérdésre válaszolva mindössze annyit mondott: a román alkotmányt tiszteletben kell tartani, az alaptörvény nem válhat alku tárgyává.
Cristian Preda, az RMDSZ-hez és a Fideszhez hasonlóan az Európai Néppárthoz tartozó PDL európai parlamenti képviselője az ügyben elfogadhatatlannak nevezte Tőkés Lászlónak a Székelyföld autonómiájáról tett nyilatkozatát, amely szerinte nem szolgálja a román–magyar megbékélést. Preda szerint nem lehet párhuzamot vonni Koszovó és Székelyföld között. „Semmiféle hasonlóság nem létezik Koszovó és a Székelyföld között. Nem indokolt a székelyek utcai tüntetésre buzdítása. A hágai döntés semmiképpen nem legitimálja sem a székelyek, sem valamely más romániai etnikai csoport követeléseit. Súlyos tévedés, ha valaki ilyesféle párhuzamot erőltet” – fogalmazott Cristian Preda.
A román politikus kifejtette: a PDL nem a kisebbségekkel kapcsolatos álláspontja miatt támogatta, hogy Tőkés az EP alelnöke legyen, hanem az 1989-es forradalomban játszott szerepéért, valamint abbeli ígéretéért, hogy dolgozni fog a román–magyar megbékélésért. „Egy ilyen nyilatkozattal azonban nem hinném, hogy a megbékélést szolgálja” – mondta Preda. Raluca Turcan, a PDL alelnöke szerint Tőkés „aberrált”, amikor egy lapon emlegette Koszovó függetlenségét a székelyföldi autonómiával, és hozzátette: pártja helytelenül járt el, amikor támogatta, hogy az EMNT elnöke az EP alelnöke legyen.
Bukaresti hírügynökségeknek nyilatkozva különben RMDSZ-es politikusok nem értettek egyet azzal, hogy a székelyek utcai tüntetésekkel próbálják kivívni az autonómiát, Korodi Attila Hargita megyei honatya és Király András oktatásügyi államtitkár egyaránt a párbeszéd, a diplomácia eszközének fontosságát hangsúlyozta, sőt az Arad megyei RMDSZ-elnök populistának nevezte Tőkés autonómiapárti kiállását.
Eközben a bukaresti külügyminisztérium leszögezte: Románia nem változtat korábbi álláspontján, és továbbra sem ismeri el Koszovó függetlenségét, a tárca szerint a hágai Nemzetközi Bíróság korlátozott jelleggel elemezte az ügyet, de ennek jogi következményeiről, vagyis egy „állítólagos új állam” létrejöttének törvényességéről nem nyilvánított véleményt.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)2010. október 9.
Közlemény – Kutyából nem lesz szalonna…
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ régi-új fenegyereke szabályos időközönként gondoskodik arról, hogy a fenti közmondás örökérvényét bizonyítsa. Gondolva, hogy így stílusosabb és hatásosabb, legutolsó fenegyerekeskedését október hatodikára időzítette, amikor is az RMDSZ-hez közel álló Veronica Bursaşiu, a Jurnal Bihorean újságírójának, arra a kérdésére, hogy mi a véleménye a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártbejegyzési elképzeléseiről, az alábbiakat válaszolta (JB, 2010. október 6.): „Tőkés úrnak időnként új szerelme van. A 90-es években szerelme az RMDSZ volt, az elkövetkező években az MPP-t szerette. Tavaly az elnökválasztáskor szerelmét Traian Băsescunak hívták. Ebben az évben új szerelme van. Máskülönben semmi különös Tőkés úrról. Ilyen embernek ilyen a jelleme”, nyilatkozta az ügyvezető elnök.
Szabó Ödön már a múltkoriban is Tőkés László magánéleti válságával élcelődött, ez sokat elárul emberi minőségéről. Ám felhívnánk a figyelmét, hogy nem Tőkés Lászlót vagy az általa vezetett EMNT-t tartják mindenki ágyasának Bukarestben, a politikai közbeszédben. Volt kormánypartnereik is „prostituáltnak” nevezik azt a pártot, az RMDSZ-t, amely az utóbbi szűk másfél évtizedben szinte mindig hatalmon volt, és ennek az időszaknak az „eredményességéről” a 2010-es csontig hatoló megszorításokkal állították ki bizonyítványukat. Másfél évtized alatt sikerült a szakadék szélére kormányozni az országot, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a télen aki nem fagy meg, az éhen hal. Akkora adósságot akasztottak Románia állampolgárainak nyakába, hogy azt még a dédunokáink is fizetni fogják, és nagyon kérdéses, hogy mellette jut-e majd pénz Szabó Ödön nyugdíjára. Szóval Szabó Ödön helyében mi nagyon, de nagyon csendben lennénk.
Újabb ízléstelenségéért, neveletlenségéért Szabó Ödön szégyellje magát, számunkra Őurasága továbbra is, még inkább „persona non grata”. Ennek az embernek ilyen a jelleme.
Az EMNT Bihar megyei elnöksége, Reggeli Újság (Nagyvárad)2011. január 15.
Székely szimbólumok nyomában
Nemrég jutott el hozzám a fenti címet viselő, szépen illusztrált tanulmánykötet. Az ízléses, könnyen áttekinthető és melléklettel ellátott, kemény táblás kiadvány megjelenését Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Zetelakáért Alapítvány tette lehetővé.
A címlapon székely címer látható abban a formában, ahogy a 16. század elején a csíkcsobotfalvi szárnyas oltáron ábrázolták. A hátlapon a székelydályai templomfreskón található székely címer néz ránk. A kötetet Mihály János állította össze, a borítót Kolumbán Zsuzsanna tervezte. A Tipographic nyomdában készült kiadvány a maga nemében hiánypótló, úttörő jellegű, mivel a címertan mint önálló tudományág a kommunista parancsuralom idején háttérbe szorult. Tulajdonképpen négy tudományos kutató közös könyvéről van szó. A többszerzős tanulmánykötet szerves egységet alkot, mert a témakörök kiegészítik egymást. A könyv szükségletet elégít ki. Ezek egyike a székely nép azon igénye, hogy önmagát megjelenítse. Az elmúlt húsz évben szervezett nagyszámú ünnepi rendezvényen egyre inkább megszokottá vált a magyar zászló mellett a székely zászló is. Ugyanakkor "sajnálatosan kevés azoknak a településeknek a száma, amelyek a címertan követelményeinek megfelelő címerrel", zászlóval rendelkeznek. Egyre nyilvánvalóbb az, hogy alapos címertani ismeretek nélkül nem szabad címert tervezni, mert annak évszázados hagyományai, szabályai vannak. Eddig a szimbólum használatának kérdését inkább politikai síkon, mint szakmai szinten tárgyalták, a szakma véleményét nem nagyon kérték ki. Ilyen körülmények között alakult meg a Hargita Megye Tanácsának támogatásával működő Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport, amely olyan szakembereket tömörít, akik hosszú évek óta kutatják a székely jelképeket. A tanulmánykötet célkitűzéseit Mihály János így fogalmazta meg: "Tudatában vagyunk annak, hogy munkánk gyümölcse csak akkor érik be, ha a megmaradás útjára lépve sikerül az együtt megálmodott ― gazdaságilag erős ― Székelyföldet megteremteni. Egy olyan Székelyföldet, amely az utánunk jövő nemzedéknek biztos menedéke. Mert csak a jövőbe vetett hittel érdemes dolgozni, kutatni, bízva, hogy jelképeinket mindig lesz, aki magasba emelje." A munkacsoport a különböző vándorkiállítások alkalmával rendszeresen jelentet meg katalógusokat, népszerűsítik, és szakmai tájékozottsággal mutatják be a székely szimbólumokat. Ilyen katalógus a Székely történelmi zászlók, a Címer és pecsét Székelyföldön. Külön értéket jelentenek a gyönyörű illusztrációkkal bemutatott címerek és zászlók. Az elmúlt hónapokban nagy sikerű kiállításokra került sor Címer és pecsét a Székelyföldön címmel Csíkszeredában, a Megyeháza Galériájában és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Lovagtermében. Sorrendben az első tanulmány szerzője Pál-Antal Sándor akadémikus, tizennyolc önálló kötet és 230 tanulmány szerzője, aki az 1848 előtti székely helyhatósági címeres pecsétekről ír. Zepeczaner Jenő muzeológus, történész, a 17―19. századi Székelyföld kutatója, több kötet szerzője a heraldikus Orbán Balázst mutatja be. Mihály János történész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont tudományos szakreferense, a már említett munkacsoport koordinátora a régi székely címer udvarhelyszéki emlékeit ismerteti. Végül a könyv törzsanyagát, a nyolc dolgozat felét Szekeres Attila István heraldikus, a címertudomány doktorandusza, a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottsága által akkreditált címergrafikus, újságíró, a Háromszék szerkesztője írta. E témakörben közreadott tanulmányai: A közigazgatási címerek fajtái székelyföldi példákkal, Sepsiszentgyörgy címere, Kézdivásárhely címere, valamint A címer útja a tervezéstől az elfogadtatásig. Ez utóbbi dolgozatában Szekeres Attila István arra keresi a választ, hogy milyen a jó címer. Szerinte "a jó címer egyszerű és nem túlzottan tarka. Minél kevesebb címerképet vigyünk fel a pajzsra, hisz a cél az, hogy könnyen felismerhető legyen a jelkép. Ugyanez a helyzet a mázak alkalmazásával. A szakma nem ismer szép címert, csak jó címert. A címer feladata az azonosítás és megkülönböztetés. A közigazgatási címer ugyanolyan fontos, mint a helységnév, sőt, fontosabb, mert egyben az önigazgatás jelképe." Sajnálatosnak tartom azt, hogy Szekeres Attila István szakmai munkásságát jobban ismerik, értékelik Nagyszebenben, illetve Jászvásáron, mint itthon. Szekeres írásai számunkra azért is fontosak, mert többségük Háromszékhez kötődik. Mindnyájan emlékszünk még azokra a vitákra, amelyek a sepsiszentgyörgyi tanácsban zajlottak. Az elmúlt két évtizedben az utcanevek, a megyetáblák, a település címerének tervezetei gyakran váltottak ki heves vitákat. Gondoljunk csak a Petőfi Sándor utcanévre, a Şaguna, a Horea, Cloşca és Crişan nevekre. Egyik tanácsülésen egyik képviselő nem restellte Sepsiszentgyörgy fél évezredes címerét gúnyolni, mondván, hogy a városi pecséten látható szakállas férfiarc a polgármestert, Albert Álmost ábrázolja. Mindezt akkor, amikor köztudott, hogy a hajdani, az 1509-ben kiadott városi pecsét férfiarca a település védőszentjét, Szent Györgyöt ábrázolja. Íme, miért kell alaposan ismernünk népünk történelmét, a címerkészítés csínját-bínját. Nem lehet Románia közepén egy székely embernek felkészületlenül címert tervezni, mert még egy olyan megnevezés is, mint Székelyföld neve, dührohamot válthat ki, mert a székely nép hiába élte évezredeken át külön népként életét, hiába vívta évezredes szabadságharcát, nem rendelkezhet az autonómia korlátozott szuverenitásának oltalmával sem. E 76 százalékarányban székely többségű történelmi régióban még az alaposan dokumentált szimbólumhasználat is vihart kavarhat. E könyv tartalma számunkra ezért is fontos. Nekünk, a "másodrangú" állampolgároknak csak alapos ismeretek birtokában lehet reményünk arra, hogy érvényesítsük hagyományos jelképeinket. Csak magas szintű szakmai ismeretek birtokában mondhatjuk ki és védhetjük meg igazunkat. Csak pontos, jól dokumentált címertervekkel rukkolhatunk a nyilvánosság elé. Ebben útmutató segítséget nyújtanak Szekeres Attila István dolgozatai, amelyek alapos objektivitással és érthetően vezetnek be a közigazgatási címerek elkészítésének, megtervezésének világába, mutatják meg a címerek elismertetésének hivatalos útját is. E kiadványt túlzás nélkül nevezhetjük a székely szimbólumok, címertan bibliájának, mely nélkül nem szabad Székelyföldön címerkészítéshez fogni.
Kádár Gyula