Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 267 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-267
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. április 6.

Csángókról beszéltek az Európai Parlamentben
A magyar európai uniós elnökség további céljainak teljesülését segítõ szavazatokra kérte az Európai Parlament képviselõit a Fidesz EP-képviselõcsoportjának vezetõje, Gyürk András napirenden kívüli hétfõ esti felszólalásban az EP strasbourgi plenáris ülésén.
A felvidéki Mészáros Alajos (MKP) az EU szégyenének nevezte, hogy gróf Esterházy Jánosnak, a szlovákiai magyarság egykori politikai vezetõjének rehabilitálása továbbra is várat magára. Felszólította képviselõtársait, hogy viseljék jobban szívükön a közös európai értékek védelmét. Sógor Csaba (RMDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európa Tanács tíz évvel ezelõtt született ajánlása konkrét lépéseket irányoz elõ a moldvai csángók kultúrájának megmentésére. �?gy véli, az eddigi elõrelépések nem kielégítõek, az Európa Tanácsnak viszont nem áll rendelkezésére olyan számonkérési mechanizmus, amely lehetõvé tenné az ajánlás betartatását. Azt kérte, hogy az EU a gyakorlatban is tegyen meg mindent a kulturális sokszínûség elvének tiszteletben tartatásáért, és ezt kezdje a csángó kultúra ügyével.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. április 6.

�?nálló intézmény és egyenjogúság
Amíg a mai állapotokon nem tudunk gyökeresen változtatni, az erdélyi magyar felsõoktatásról nem lehet eleget beszélni. Amíg a körülbelül 35 000 magyar egyetemistának mindössze egyharmada végzi tanulmányait anyanyelvén, addig a tényfeltárást nem lehet nem a bajok forrásának felkutatásával és orvoslására tett javaslatokkal kiegészíteni.
A Kolozsvárott nemrég bemutatott új kiadvány, Az erdélyi magyar felsõoktatás helyzete és kilátásai szerint a magyarul tanulók alacsony számarányát diszkriminatív hatású szûk keresztmetszet okozza. A hazai szakkínálatnak ugyanis mindössze egyharmada hallgatható magyarul. Az állami román felsõoktatási rendszer tehát a magyart mint tannyelvet, a magyar diákot mint potenciális hallgatót eleve hátrányos helyzetbe hozza azzal, hogy az egyetemi felépítmény a román tannyelv hegemóniájára épül, s már eleve aszimmetrikus. Minden három szakból csak egyben kínálkozik lehetõség arra, hogy magyarul is oktassák, illetve válasszák, s ezzel három közül két magyar diákot megfosztanak a választás lehetõségétõl. Ilyen körülmények között azt sem tudhatjuk tisztán, a magyar pályázók közül ki az, aki, ha tehetné, önként döntene a román tannyelv mellett, abban viszont biztosak lehetünk, sokan kényszerûségbõl folyamodnak e megoldáshoz. A diszkrimináció ténye tagadhatatlan, s a helyzetet csak úgy lehetne orvosolni, ha az állam szimmetrikus szakkínálati rendszer felállítására törekedne. Lévén szó egy társnemzeti státust igénylõ és érdemlõ népközösségrõl. E státus hasonló nemzetrészeket (számarány, mûvelõdési hagyományok és helyzet) több uniós országban már megillet.
Kiderül a fentiekbõl, hogy a magyar állam által támogatott Sapientia - EMTE, bár nagyban enyhített a szakkínálat csonka voltán, s ezrek számára tette hozzáférhetõvé új régiókban is az anyanyelvû képzést és érvényesülést, az alapvetõen hátrányos helyzetet felszámolni nem tudta, nem is tudhatta. Nem vitás, hogy az orvoslás fõleg és mindenekelõtt román állami feladat és kötelesség volt és marad. Minden 1990 utáni relatív, kisebb-nagyobb javulás ellenére, ami az állami rendszerbõl nekünk jutott, egy másik alapvetõ rákfenében is szenved. A megoldáskeresést és a kibontakozást elgáncsolja a magyar, ún. vonalak teljes önállótlansága, úgyszólván betervezett szervezeti bénasága. Egy önálló egyetem, ami nincs, egy valóban önigazgató tagozat, ami szintén nincs, és aminek létrejöttét jobb ügyhöz méltó makacssággal és leleményességgel gáncsolják el húsz éve - az tudná felmérni a magyar diákság reális továbbtanulási igényeit, az lenne képes a szûkös szakkínálatot oly módon bõvíteni, hogy megfeleljen az elvárásoknak, és gondoskodjék a minõségiszint-emelésrõl. Amíg ezzel nem rendelkezünk, a mai állapotok csak az érettségizettek kiszolgáltatottságát növelik, a beolvasztást erõltetik, a magyar kultúrát pedig súlyosan károsítják.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. április 6.

Lakatosi út
Az utóbbi idõben az RMDSZ néhány politikusa úgy viselkedik, mint az anekdotabeli szõlõsgazda, akinek elõbb az aszály, majd a jégesõ, végül pedig a seregélyek szinte teljesen elpusztítják a termését, a maradék néhány tõkét aztán Lássuk, Istenem, mire megyünk ketten! felkiáltással õ maga vágja ki.
A politikusok ahelyett, hogy a megbékülés útját keresnék, durva odamondásaikkal csak tovább mérgezik a magyar kormány és az RMDSZ közötti viszonyt - legutóbb Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei politikusa érezte kötelességének, hogy kioktassa Orbán Viktort és Füzes Oszkár nagykövetet. Nem titok amúgy, hogy az új budapesti vezetés nem kívánja az elõzõ kabinet gyakorlatát folytatni, miszerint az RMDSZ-t tekintették egyedüli partnernek. Persze tény, hogy az RMDSZ a választók akarata nyomán képviseli a romániai magyarokat a parlamentben, ezt pedig még akkor sem kell figyelmen kívül hagyni, ha tudjuk, hogy a szövetség mindent megtett az egypártrendszer fenntartásáért és az egész romániai magyar társadalom maga alá gyûréséért.
Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt években az egyenlõ távolságtartás jegyében igencsak készséges partnere volt az ország tönkretételében és a nemzetrészek összeugrasztásában szerzett elévülhetetlen érdemei miatt a választók által keményen megbüntetett MSZP-kormánynak, amely imázs- és klientúra építésére is alkalmas anyagi források biztosításával honorálta a szövetség baráti közeledését. A levitézlett egykori kormánypártokhoz közel álló politikusnak tekinthetõ Lakatos is, aki annó sajtóhírek szerint nem talált kivetnivalót az õszödi beszédben, és beszélgetõs estre invitálta Kuncze Gábort Nagyváradra.
Ehhez persze joga van - csak akkor az RMDSZ-ben ne csodálkozzanak, ha a kormány inkább nem kér Gyurcsány és Kuncze barátaiból, és esze ágában sincs a közpénzek kreatív kezelésében jeleskedõ MSZP-vel cimboráló szervezetet megbízni például a határon túliaknak járó pénzek osztogatásával. (Nota bene: számos konfliktusnak és vádaskodásnak lehetne elejét venni, ha a támogatások szétosztása végre tényleg kikerülne a politikum hatáskörébõl.) Kérdés, hogy Lakatos valóban csak saját véleményét hangoztatta, vagy az RMDSZ-ben a lakatosi út számít a fõ csapásiránynak. Utóbbi esetben kevés az esély arra, hogy a magyar kormány és a szövetség közötti viszony megjavuljon.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

2011. április 6.

�?j tisztségek, új elképzelések és új tervek az RMDSZ-ben
A Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) április 2-i, szombati ülésén Borbély László környezetvédelmi minisztert, az RMDSZ volt ügyvezetõ alelnökét politikai alelnöknek, Kovács Pétert pedig, aki szintén a szervezet ügyvezetõ alelnöki szerepkörét töltötte be, a szövetség fõtitkárává választották. Az új tisztségviselõket terveikrõl, elképzeléseikrõl kérdeztük.
Borbély László lapunknak elmondta: a kormányzati kapcsolattartás terén látványos változások nem lesznek, ugyanis ahogyan eddig, ezentúl is felelõssége marad a kormányzati kérdéskör, a kapcsolattartás az RMDSZ dekoncentrált intézményeivel, kinevezett tisztségviselõivel. Politikai alelnökként megfogalmazott bizonyos prioritásokat, amelyeket Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel, a szövetség elnökével is egyeztetett. Tájékoztatott arról, hogy kormányzati hírlevél indult be annak céljából, hogy az RMDSZ önkormányzatai, területi szervezetei könnyített formában, több információban részesülhessenek a beruházásokról, kormányzati programokról.
�?j elemnek minõsül a külügyi hatáskör, amelynek koordinálása a szövetség politikai alelnökére hárul. Ez három pillérre, éspedig a brüsszeli, vagyis az európai uniós kapcsolatrendszerre, a magyar-magyar viszonyra, valamint az RMDSZ többi külkapcsolataira épül - magyarázta Borbély László. Hozzátette: hamarosan megalakulnak az úgynevezett külpolitikai tanácsadó testületek, felelõsökkel, titkárokkal. - Aktív részesei leszünk a Kelemen Hunor által kezdeményezett erdélyi konzultációs folyamatnak, amelynek célja, hogy minél több emberrel találkozzunk, beszélgessünk, azonosítsuk a problémákat és nehézségeket - mondta a politikus. Kifejtette: februárban egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a romániai magyarság nem sokat tud az RMDSZ kormányzati szerepérõl, és mindazokról a kérdéskörökrõl, amelyekben a végrehajtó hatalomban szerepet vállaló magyar érdekképviselet a közösségen és az embereken segíthet.
Borbély László hangsúlyozta: nem helytálló a kritika, miszerint a politikai alelnök tisztségének bevezetése háttérbe szorítja a szövetségi elnök hatáskörét. Mint kiemelte, az RMDSZ alapszabályzata értelmében a politikai alelnök feladatkörét az elnök megbízásából kapja, szó nincs arról, hogy autoritását megkérdõjelezné. Hozzátette: a vezetõség nem egyszemélyes, hanem csapatmunkát végez, amelyben mindenkinek megvan a maga meghatározott feladatköre.
- Az ügyvezetõ elnökség fõtitkársággá való alakulásának lényege, hogy kiemelt hangsúlyt fektessünk a társadalomszervezésre, és a szervezeti ügyintézésre - mondta lapunknak Kovács Péter. Az ügyvezetõ elnökség politikai döntéshozó hatásköre megszûnt, kiemelt szerepet kap ellenben a szervezeti menedzsment, szervezetépítés és pénzügyigazgatás, a kommunikáció, a választási kampányokra való megfelelõ felkészülés, s természetesen a társadalomszervezés, azaz a közösségfejlesztõ kezdeményezések, tevékenységek koordinálása.
A fõtitkárság keretében az egyes szakterületeket (önkormányzatok, kultúra, társadalomszervezés, oktatás, ifjúság, kommunikáció és kampány) négy-öt fõtitkárhelyettes koordinálja majd, akiknek kinevezésére rövidesen sor kerül. �?ket a fõtitkár javasolja, ideiglenesen a szövetségi elnök nevezi ki, majd a következõ, június végén tartandó SZKT fogadja el. A Kelemen Hunor szövetségi elnök megválasztásával elindított, úgymond fiatalítási folyamat a fõtitkárság keretében is érvényesül, a kinevezendõ fõtitkárhelyettesek által vezetett fõosztályoknak pontos határidõkre lebontott tevékenysége lesz, folyamatos programokkal - mondta Kovács Péter. Kiemelte: idén a fõtitkárság három nagymérvû programot szándékszik lebonyolítani: a következõ három hónap folyamán zajlik majd a Kelemen Hunor által kezdeményezett, mega közvélemény-kutatásként felfogható erdélyi konzultáció, amelynek során 250-300 ezer embert szándékoznak megszólítani, kétirányú párbeszédet elindítani az RMDSZ és a romániai magyar emberek között. - Célunk, hogy úgynevezett röntgenképet kapjunk arról, hogy a helyi közösségeknek milyen gondjaik, igényeik vannak, hogyan ítélik meg az RMDSZ helyi, megyei és országos szintû vezetõit, ezáltal pedig a további feladataink is körvonalazódnak - magyarázta Kovács Péter. Az általa vezetett fõtitkárság közvetlen találkozókat, rétegtalálkozókat, fórumokat szervez majd a fent említett cél megvalósítása érdekében, amelyben szerepet szánnak a sajtó közvetítésének, az internetes felületeknek is.
A fõtitkárság elõtt álló másik nagy kihívás az október végén megrendezendõ népszámlálás kapcsán bontakozik ki: a testület nagymérvû tájékoztatási, tudatosítási kampányt indít annak érdekében, hogy minél több ember vállalja magyarságát. Végül a fõtitkárságra hárul a Kulturális Autonómia Tanács megalakításának feladata is, amely az említett társadalomszervezési tevékenység keretét képezné, érték-, és érdekegyeztetõ fórumként. A cél az, hogy laza hálót alakítsunk ki a partner civil szervezetekkel - részletezte Kovács Péter.
Zay �?va
Szabadság (Kolozsvár)

2011. április 6.

Az aranyosgyéresi táblaügy
A jelek szerint hiába örültünk a példátlan sikernek tavaly márciusban, amikor Aranyosgyéres határában elhelyezték a háromnyelvû - román, magyar és német - helységnévtáblát. Câmpia Turzii, Aranyosgyéres, Jerischmarkt - jelezték mindmáig az Aranyos menti város nevét az arra járók számára a településjelzõk, ezeket azonban a legújabb bírósági - március 30-i -határozat szerint most el kell távolítani. Csoma Botond kolozsvári önkormányzati képviselõ, aki kollégáival együtt szívügyének tekinti az aranyosgyéresi többnyelvû településjelzõk ügyét, szomorúan jelentette be a Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) szombati ülésén, hogy azokat most le kell szerelni.
A háromnyelvû táblák kifüggesztését az utóbbi években Kolozs megyében elért egyik legnagyobb eredményként könyvelték el a kisebbségi jogok terén. Annak ellenére, hogy a város lakosságának csak nyolc százaléka magyar és a 19 tagú városi tanácsban csak ketten képviselik az RMDSZ-t - értelemszerûen a magyarságot -, 2008 decemberében sikerült elérni, hogy a település bejáratainál (kezdetben) kétnyelvû helységnévtáblákat helyeztek el. A döntést elõzmény jellegûnek tekintették, hiszen hivatkozási alapként szolgálhatott más olyan települések esetében, mint például Kolozsvár, ahol a magyarság számaránya nem éri el azt a 20 százalékos küszöböt, amely a közigazgatási törvény szerint feltétele a két-, vagy többnyelvû helységnévtáblák használatának.
Az aranyosgyéresi határozat érvényre juttatása nem ment simán, ugyanis a Kolozs megyei prefektúra 2009 márciusában a közigazgatási bíróságon megtámadta azt, és elsõ fokon meg is nyerte a pert. A Kolozs megyei táblabíróság azonban 2009 novemberében jogerõsen a gyéresi önkormányzatnak adott igazat. Ennek nyomán 2010 februárjában a helyi tanács eldöntötte, hogy a román és a magyar mellé a település német nevét is kiírják. Legújabban azonban egy aranyosgyéresi magánszemély támadta meg a tanácsi határozatot - amelyrõl korábban a kolozsvári táblabíróság pozitívan döntött -, ezúttal azonban a bíróságon a gyéresi tanács szempontjából negatív ítélet született, így a magyar és a német helységnévtáblákat el kell távolítani. A döntés hivatalos indoklása egyelõre nem ismeretes, ennek közzététele a napokban várható.
Egyszerre nevetséges és felháborító, hogy egy többnyelvû helységnévtábla kifüggesztése ilyen nagy problémát okozzon, hiszen ennek teljesen természetes dolognak kellene lennie. Mindentõl függetlenül az eset meglehetõsen egyértelmûen jelzi a román igazságszolgáltatásban uralkodó összevisszaságot, és egyben megkérdõjelezi a harmadik hatalom hitelességét. Hiszen lám, ugyanabban az ügyben ugyanaz az intézmény hol így, hol úgy dönt. Ilyen alapon mennyire lehet megbízni az igazságszolgáltatásban, és mi a biztosíték arra, hogy hasonló esetek nem fordulnak elõ máskor is? Hacsak nem aszerint módosítanak a korábbi ítéleteken, hogy éppen milyen szelek fújnak a belpolitikában. Ami egyáltalán nem meglepõ, hiszen számos eset visszaigazolta már a politikum és az igazságszolgáltatás összefonódását. Nagy a valószínûsége annak, hogy az aranyosgyéresi táblaügyben hozott újabb döntés sem mentes a napi politika alakulásától, és jó lenne nem gondolni arra, hogy az utóbbi idõben felerõsödõ nacionalista retorika az igazságszolgáltatás berkeit is áthatja.
A magyarellenes diskurzus felerõsödését igazolja az a tény is, hogy csupán egy szavazaton múlott a magyarországi politikusok március 15-i kijelentéseit elítélõ, a képviselõház külügyi bizottsága által megszavazott nyilatkozat elfogadása az alsóház plénumán. Ezeket az aggályokat támasztja alá a héten nyilvánosságra hozott CURS-felmérés is, amely szerint a Nagy-Románia Párt (PRM) legújabban ötszázalékos népszerûséget tudhat magáénak, tehát a C. V. Tudor vezette szélsõséges alakulat - ideológiájával együtt - a parlamentbe való visszajutás küszöbén áll.
Az aranyosgyéresi eset mindenképpen visszalépést jelent a nemzetiségi jogok érvényre jutása terén. Csoma Botond szerint a gyéresihez hasonló helyzeteket a közigazgatási törvény módosításával lehetne megelõzni, vagyis azzal, hogy a jogszabályban egyértelmûen rögzítsék: a helyi tanácsok (önkormányzatok) azokban a helységekben is dönthessenek a két-, vagy többnyelvû településjelzõk használatáról, ahol valamely nemzeti közösség aránya nem éri el a 20 százalékot. Hogy sikerül-e ezt a javaslatot keresztülvinni a parlamentben, nos, minden kétséget kizáróan: ez is politikai akaraton múlik.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

2011. április 6.

Replika Tusványosra, az egyetem alapkõ letételén elhangzottakra, új tanügyi törvényre
Gesztusok korszakát éljük
A Sapientia egyetem tízéves. Visszatekintésre érdemes múlt, lehet ünnepelni. Ez az egyetemi hálózat a magyarság stratégiai kérdésévé vált, és a magyar tudományos élet jelentõs központjait alakította ki, azonban a magyarságérdek szempontjából igen fontos, hogy mekkora most ez az egyetem, és mekkora lehetne? A nagyságrendjével és hatósugarával hogyan illeszkedik az erdélyi magyarság nagyságrendjéhez és elvárásaihoz? Mit tud lefedni ez az intézet az erdélyi magyar felsõoktatási igénybõl, mert az öröm teljességéhez ez is hozzátartozik. Ennek az intézetnek a diákjai sajnos, a jelenleg felsõoktatásban tanuló magyaroknak alig 8%-a, s még sajnálatosabb, hogy ez az arány jóval kevesebb, ha elfogadjuk azt az állítást, hogy arányainkhoz mérten s az egyenlõ esélyek biztosításához 65 ezer magyar gyereknek kellene tanulnia a felsõoktatásban Romániában.
�?römünkre szolgál, hogy mindebbe a magyar állam évi két milliárd forintot fektet. Szép anyaországi gesztus, s a lelke rajta, hogy ez mindig ilyen nagy maradjon. Várható azonban, hogy míg a világ, ez így legyen? Így is, ebben az egysíkúan strukturált felsõoktatási rendszerben a magyar egyetemistáknak több mint a fele román nyelven tanul. A kérdés, hogy az a közel 8% mennyire oldhatja meg a jövõben a már beszûkített oktatás miatt kialakult alulképzettség nyomorát? Ha van ilyen nyomor, az diszkrimináció. Akkor még inkább igaz az, hogy a magyar állam, a nagyságrendtõl eltekintve is szépen teljesíti erkölcsi kötelességét, míg a román állam a kutyakötelezettségét sem. Az egyik fizet, a másik hunyó marad.
Ha megnézzük jobban, hogy kire is tartozik saját polgárai oktatási-nevelési költségeinek a fedezése, másként látjuk román-magyar közéletünket. Kérdés, hogy miért veszi át a magyar állam ezt a kötelességet a román államtól? Nincs helye milliárdjainak akár otthon, akár határokon túl? Igaz, jó helyre került az eddig elköltött kb. 20 milliárd. Átvenni a kötelezettséget a román államtól nem tekinthetõ ugyan pazarló gesztusnak, de felmerül a kérdés: a magyar adomány a román költségvetés mentesítésére szolgál? Szép gesztus: nemcsak az erdélyi magyarok gondjainak enyhítésére, hanem történelmileg is, nemzetközi téren is izgalmas újdonság a román költségvetést kímélõ gesztus.
Nemcsak nagy öröm az erdélyi magyarok számára egy önálló magyar egyetem létrehozása, még ha az olyan pici is, mint a Sapientia, hanem megoldást keresõ nagy ügy. De kérdezhetjük: miféle egyetem ez? Magánegyetem? Nem, mert állam finanszírozza, még ha idegen is. Tulajdonosa van? Ki az? Az egyházak? Ez világkuriózum mert más állam finanszírozza más állam magánegyetemét és az egyháztól költségmentes patronálást élvez. Milyen egyveleg ez? - vette ki a szót a kétkedõk szájából, a Sapientia alapításakor a kõletétel alkalmából beszélõ, erdélyi szívekhez nõtt magyar államtitkár. Ha nem is akadémikus szóhasználat az egyveleg mégis van valami igaz benne. Még jobban hangzik az a fogalom, hogy ez egy sikeres és dicséretes pótmegoldás. Nehéz azonban szemet hunyni a tények felett, mely szerint könnyebb egy államnak elfogadni, hogy más állam költségvetésébõl egyetemet hozzanak létre és tartsanak fenn, mint teljesíteni kötelességét saját állampolgáraival szemben. Sõt, a haszonélvezõk (az erdélyi magyarok) politikusainak is könnyebb erre hangolódni, mint kiharcolni védenceik jogát egy önálló állami felsõoktatási intézményhez.
Megalapozottan kérdezzük, hogy mindez helyettesítheti az állami magyar egyetemet? Lemondunk eddigi igényeinkrõl, s beletörõdünk magyar egyetemünk megszüntetésének történelmi gyalázatába. abba, hogy nincs esély rehabilitációra?
Igaza van Kató Bélának, amikor az Erdélyi Magyar Tudományegyetem kõletételének az ünnepségen azt mondta: annyi levert fészek után most új hajlékot kívánunk építeni. Az a meggyõzõdése viszont, hogy az elkövetkezõ néhány hónapban, amikor jóváhagyják az egyetem teljes akkreditációját, elmondható lesz, hogy az erdélyi magyar közösség jelentõs lépést tett az egyenjogúság felé - bennem igencsak kételyeket ébreszt. Mindez valójában csak az egyenjogúság hiányának bizonyítása, mert ha adófizetõként egyenlõk vagyunk, akkor ráfordítások szempontjából is egyenlõknek kellene lennünk az állam számára, és eszerint - visszaérdemelhetnénk nagy hagyományokkal rendelkezõ egyetemeinket.
Az alapkõ letételénél jelenlevõ, a határon túliak által nagyrabecsült magyar államtitkár szerint, a Sapientia ugyanakkor egészen egyedülálló példája a magyar történelmi egyházak és az anyaország együttmûködésének. Ez is szép és igaz, ha csak ez lenne az egyedüli út. Tíz éve nagyon sokan szkeptikusan fogadták az egyházak által létrehozott, magyarországi finanszírozású magánegyetem hírét - mondta az államtitkár. �?s lám, a Sapientia ma már ott tart, hogy szakmai akkreditációval rendelkezik, és csak a politikai akkreditáció hiányzik - összegezte az eddigi eredményeket. Az a meglátása, miszerint: az alagútból kiértünk, itt vagyunk, új lendülettel állunk neki ennek a munkának. Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar külpolitikának és nemzetpolitikának újra kiemelkedõ jelentõségû intézménye lesz Erdély vonatkozásában a Sapientia - részben igaz, de ugyanakkor kételyeket is ébreszt. Vitathatatlan, hogy mindez magyar külpolitikai siker, azonban túlontúl kis siker ahhoz, hogy kint legyünk az alagútból, hiszen egyetemi alulképzettségünk nem oldódott meg, a román állam pedig semmi lényegeset nem tett az ügyben. �?szlelni kellene, hogy ez a kissé felnagyított siker elhomályosíthatja a valós jogokat. Külpolitikai sikerrõl akkor beszélhetünk, ha államközi egyezmény kötelezné Romániát az állami magyar egyetem újraindítására.
Kós Károly hagyakozik így a Kiáltó Szóban: Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. Ezt idézi a Sapientia rektora az alapkõ-letételkor. Nehéz hinni, hogy az idézet értelmezése alapján egyik ország építsen egyetemet a másik országnak, mert a Kiáltó Szóban az is benne foglaltatik: Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. Ez örök igazság, ha társítjuk a mondáshoz a gondolatot, hogy önálló, saját oktatási rendszer nélkül nincs autonómia sem.
A Sapientia egyetem része az erdélyi önálló magyar oktatási rendszernek. De, ha egy egyetem jövõképe több száz évet ölel fel, arra is kell garancia, hogy soha senki nem zárja el a finanszírozási csapot. Tudott dolog, hogy tíz év alatt vékonyabban is folyt a csap. Tehát a gesztus szép, de ki biztosítja, hogy ez a támogatási forma korszakokat átívelõen idõtálló lesz?
Tavaly Tusnádon, a nyári szabadegyetemen, Az állami magyar egyetem lehetõségérõl - nyílt lapokkal címû panelen az egyik elõadáónak, Hantz Péternek nem akadt támogató partnere az állami magyar egyetem visszaállításának ügyében, a három magyar egyetemi képviselõvel szemben. Ez a kérdés komolyabb, életbevágóbb ügye a magyarságnak egy tusványosra erõszakolt show-mutatványnál, ahol négy színpadi szereplõ okosakat mond a bámuló közönségnek. Sajnos, húsz év alatt sem a számtalan, kompetens szakmegnyilvánulás, sem a többszázezres aláírás, sem az államügyekbe keveredett politikai hõzöngõink nem vitték sikerre az állami magyar egyetem ügyét, a tusványosi show-mûsor sem volt más, mint kipipálása egy mégiscsak fontos ügynek. Hantz állítására, miszerint: a magyar tagozatoknak nincs se anyagi, se nyelvi, se szakmai önállósága hogy a magyar oktatók mindig csak ilyen-olyan helyettesek, ez örök infantilizmust idéz elõ illetve, hogy nem az a gond, hogy nincsenek szakemberek, hanem az, hogy személyzeti kérdésben nem dönthet önállóan a magyar vonal - az egyik intézményvezetõ ellentmondó kérdésfelvetéssel válaszolt: Hány magyar fiatal maradt le az egyetemi oktatásról, mert nincs magyar állami egyetem? (sicc!) A másik egyetemvezetõ szerint: Lassan lasszóval fogjuk a jelentkezõket az egyetemre, nemigen sikerül betölteni a magyar fiatalok számára rendelkezésre bocsátott helyeket. (sicc!) A harmadik vezetõ szerint a Bolyai Egyetem ma már messze nem azt jelenti, amit 1990-ben annak neveztünk. Nem kivitelezhetõ az, hogy a régi elképzelés szerint leválasztjuk a hajdani Bolyai Egyetemet a 

2011. április 6.

Kifizetjük a tanároknak járó különbözetet, amikor lesz pénz
Emil Boc kormányfõ kedden kijelentette: a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék tanügyi béremelésrõl szóló döntését tiszteletben tartják. Mint mondta, a 2008. október elseje és 2009. december 31-e között járó juttatásokat akkor fizetik ki, amikor az ország gazdasági helyzete ezt lehetõvé teszi.
Leszögezte: a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék döntését tiszteletben tartják és tiszteletben fogják tartani hangsúlyozva, hogy Romániában nem merül fel az a probléma, hogy ne tartsák tiszteletben a Legfelsõbb Ítélõ- és Semmítõszék vagy bármely bíróság döntését.
A legfelsõbb bíróság döntése a 2008. október elseje és 2009. december 31-e közötti idõszakra vonatkozik. Azokról a fizetéskülönbözetekrõl van szó, amelyet a tanároknak arra az idõszakra kell visszakapniuk. A törvény értelmében az említett összegeket akkor fizetjük ki fokozatosan, több szakaszban, miként az más társadalmi kategóriák esetében történt, amikor a gazdasági helyzet lehetõvé teszi ezt - fejtette ki Emil Boc.
A Legfelsõbb Ítélõ és Semmítõszék elfogadta a Galaci Ítélõtábla vezetõtanácsának és a Legfelsõbb �?gyészség fõügyészének fellebbezését a tanügyi fizetések emelésére vonatkozó 221/2008-as törvény alkalmazásával kapcsolatosan, így a pedagógusok jogosultak a fizetés-különbözetekre.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

2011. április 6.

Tõkés László nyomora
Nyilvános elszámolásra szólítja fel az RMDSZ-t Tõkés László európai parlamenti képviselõ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Tõkés tegnapi közleményében kifejti, a magyarországi szociálliberális kormányzás alatt a Szülõföld Alap Erdélyre jutó támogatás-részét az RMDSZ kézivezérlésû kuratóriumai klientúraépítésre használták fel.
Az EMNT elnöke az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében azt is követeli, hogy a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel az RMDSZ ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el.
Felszólítjuk az RMDSZ új vezetõségét - fogalmaz királyi többesben Tõkés -, hogy tételes formában, összegszerûen és öt évre visszamenõleg tegyék közzé, mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány, (...) mennyit fordított saját mûködésére (...), hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából (...) a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány, található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és (...) milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már korábban visszautasította Tõkés vádjait. Az RMDSZ soha nem kapott pénzt egyetlen magyar kormánytól sem. Azok az alapítványok pedig, amelyek a magyarországi támogatásokat intézték, a román-magyar kormányközi megállapodás szerint minden évben elszámoltak a pénzzel. Az ilyen rágalmakat visszautasítjuk - jelentette ki a Szövetségi Képviselõk Tanácsa ülésén Kelemen.
�?j Magyar Szó-replika
Tõkés ezúttal sem mulasztotta el az alkalmat, hogy lapunkat - a budapesti kormánnyal szembeni kritikus hangneme miatt - minõsítgesse. Lapunk visszautasítja a minõsítgetéseket, és biztosítja Tõkést: a 2005 és 2009 között számunkra megítélt Szülõföld Alap-támogatásokat - amelyek arányaikban nem érték el költségvetésünk 5%-át sem - rendeltetésszerûen használtuk fel, s azokkal a pályázati szabályzatnak megfelelõen elszámoltunk.
Az �?MSZ reményét fejezi ki, hogy Tõkés hasonló figyelemmel követi a Bethlen Gábor Alap által kiutalandó támogatások sorsát is, és töretlen lendülettel figyelmeztet majd a támogatási összegeket illetõ aránytalanságokra.
Szintén a hétvégi SZKT-n kérte fel Tõkést Lakatos Péter Bihar megyei RMDSZ-képviselõ: tisztázza a 2002-es Református Világtalálkozó, illetve az egyházi földvásárlások elszámolását. Ezen tisztázatlan elszámolások kapcsán tegnap az �?MSZ megkérdezte Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetõ elnökét, aki viszont azzal hárított, hogy Tõkés László püspöki minõségét nem kell összekeverni európai parlamenti képviselõi minõségével. Ahogy én ismerem õt, mindennel elszámolt annak idején, de errõl a püspökséget kell megkérdezni - tette hozzá Toró.
Kovács Péter RMDSZ-fõtitkár tegnap este blogbejegyzésben reagált a Tõkés-féle közleményre. Kovács hangsúlyozza, az RMDSZ és az általa mûködtetett alapítványok az utolsó baniig, fillérig elszámoltak és elszámolnak. A folyamatos ellenõrzések során soha, semmilyen állami szerv nem talált kivetnivalót az RMDSZ pénzügyvitelében.
A fõtitkár szerint Tõkés alighanem azért rukkolt elõ ezzel az újabb támadásával, hogy elterelje a figyelmet a demokrácia-központokban, a magyarországi adófizetõk pénzén folyó pártépítési próbálkozásról.
Vajon nem azért ködösít, hogy könnyebben pazaroljon forintszázmilliókat? Vajon van még valaki, aki elhiszi azt a maszlagot, miszerint az EMNT irodáiban boldog önkéntesek hada kizárólag a könnyített honosítással foglalkozik? Senki nem teszi fel azt a kérdést, hogy vajon hány ezer, hány tízezer közpénzbõl kifizetett forintba került egy párttámogató aláírás? Vajon nem a tolvaj kiállt tolvajt? - sorolja kérdéseit Kovács.
Iskola Alapítvány helyett RMPSZ?
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) bízná meg a magyar kormány az oktatási-nevelési támogatások kezelésével - értesült a Krónika. A szervezet elnöke, a kolozsvári lapnak nyilatkozó Burus Siklódi Botond szerint Budapest még nem kereste meg õket ebben az ügyben, ám ha felkérik az RMPSZ-t, el tudnák látni a feladatot.
Mint ismert, egy korábbi román-magyar kormányegyezmény értelmében az oktatási-nevelési támogatásokat jelenleg az Iskola Alapítvány kezeli. Az alapítvány igazgatója, Nagy Zoltán korábban azt nyilatkozta: az államközi egyezmény módosítására van szükség, ha ezen Budapest változtatni akar.

�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. április 6.

Terjeszkedik az Erdély Tv
Székelyföldön is egyre több kábeltévé-társaság veszi be mûsorai kínálatába az Erdélyi Magyar Televíziót - tájékoztat lapunkhoz eljuttatott közleményében a televízió. A szovátai Digi Communication nemrég indította kábeltelevízió szolgáltatását.
Székelyföldön is egyre több kábeltévé-társaság veszi be mûsorai kínálatába az Erdélyi Magyar Televíziót - tájékoztat lapunkhoz eljuttatott közleményében a televízió.
A szovátai Digi Communication nemrég indította kábeltelevízió szolgáltatását. Fõ célkitûzésük a magyar nyelvû mûsorok minél nagyobb számban történõ továbbítása, ugyanakkor a helyiek kérésének is igyekeznek eleget tenni.
Erõt, fáradtságot és pénzt nem kímélve mindent megtettünk, hogy az Erdélyi Magyar Televízió adását eljuttassuk a sóvidéki régió elõfizetõihez - hangsúlyozta Kupás János a Digi Communication igazgatója. Így Szovátán, Sóváradon és Parajdon év elejétõl, Alsó- és Felsõsófalván, a tervek szerint, májustól nézhetõ az Erdély TV.
Emellett márciustól Székelykeresztúron és 20 km-es vonzáskörzetében, is nézhetõ az Erdélyi Magyar Televízió.
Az elõfizetõk kérték, másrészrõl pedig mi is igyekszünk minél több magyar nyelvû adót iktatni a kínálatukba - nyilatkozta Gyõri Balázs a keresztúri Hargita Line technikai igazgatója.
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. április 6.

Az irónia védelmében
�?vakodjunk azoktól a politikusoktól és újságíróktól, akik õrizkednek az iróniától!
Néhány nap alatt két ízben is szembesültem azzal, hogy komor politikusok, sótlan diplomaták, értetlen kormányszakértõk és a hozzájuk csapódott újságírók az eiron és az alazon, az ironizáló agyafúrt kópé és az ostoba fickó azonnali elítélését követelték, illetve elhangzott az irónia azonnali mellõzésének a parancsa is
Az elsõ eset szombaton Kolozsvárt esett. A második hétfõn, amikor a Boc-kormány gazdasági eredményeit elemzõ mûsorvezetõre, aki dicshimnuszba öltöztette kritikáját, ráadásul a képernyõn is feltûnt egy kétértelmû szöveg, betelefonált a mûsorba a miniszterelnök tanácsadója. Ne ironizáljanak a tévék! - rendelte el. Az iróniát a továbbiakban kínosan kerülõ másfél órás beszélgetés így vált igazán ironikussá és növesztette szinte elviselhetetlenné azokat a szigorú tényeket, amelyeket a hazai gazdaságról szárazon sorjázott.
De foglalkozzunk inkább a szombati történésekkel! A Szövetségi Képviselõk tanácsának ülésén Lakatos Péter kitalált egy kilenc év múlva született Wikileaks-iratot, és idézett is abból: Orbán Viktor a holland-magyar focimeccsre sietve elfelejtette megköszönni Kelemen Hunornak, hogy rá tudta venni Victor Pontát arra, az SZDP legalább egy képviselõje ne szavazza meg a parlamentben a magyarországi vezetõket nacionalista nyilatkozataik miatt elítélõ határozatot, így azt nem fogadta el a képviselõház.
Ekkor a magyar nagykövet, a kolozsvári és a csíkszeredai magyar fõkonzul kivonult a terembõl. A Lakatos Péter fejét követelõ újságírók értesülése szerint a diplomaták az Orbán-kormány bírálata miatt hagyták el az SZKT munkálatait.
Noha nem értek egyet Lakatos Péterrel - Kelemen Hunornak nem Orbán Viktor, hanem az erdélyi, és fõként a szórványmagyarság tartozik köszönettel a nacionalista szellem palackban való tartása miatt -, iróniáját értékelem. Akkor is, ha az nem féltétlenül eironra vall, mert az ironikus politikus föltétlen hasznosabb, mint a cinikus vagy a humortalan. �?s utóbbiak vannak fölényes túlsúlyban. Gúnyoros politikusok néznek le, és nem ránk, hanem minket.
Az ironizáló embert pedig éppen az különbözteti meg a gúnyolódótól, hogy õ nem felülrõl, kívülrõl ítélt, az (érték)veszésben érintett maga az ironizáló személy is. Keserû humora nem csata- hanem segélykiáltás, s mivel az iróniája csak akkor hat, ha hallgatósága egyvalamit ért, ha õ mást mond, illetve mást, ha õ egyvalamit, közösségi cselekvéssé válik. Paul De Man, az amerikai dekonstrukció fõ képviselõje állapította meg, hogy az az irónia performatív funkcióval is rendelkezik: vigasztal, ígér, felment, és ami a legfontosabb: a kételyek egész sorát indítja el az elménkben.
Az irónia katalizátora a haladó gondolkodást megelõzõ kétkedésnek, amely az állandóan változó világban a demokratikus politikai gondolkodás elõfeltétele is. Ezért nincs különösebb okunk arra, hogy az iróniát büntessük, irtsuk vagy betiltsuk. Nincs okunk arra, hogy a kételkedés végtelenbe vivõ folyamatát bármikor is megszakítsuk - írja De Man is.
Ugyan a hatalom megrészegít, s e kábultság galádságra is hajlamosít. Erre figyelmeztette egy pedagógus kedden a miniszterelnöki tanácsadót, aki az általa inkriminált mûsorban továbbra is védte álláspontját és követelte az iróniastop betartását. Ion Luca Caragiale karcolatait küldte az élces tanár az érces miniszterelnöknek ajándékba, azzal az ajánlással, hogy gondolkodjon el a kormányfõ azon, milyen groteszk is lenne, ha az iróniát éppen száz évvel Jankó bá halála után, a következõ választások évében számûznék e szomorú országból.
Bizarr és lelketlen intézkedés lenne, hiszen Kelet-Európa népe rendszerint akkor nevet, amikor rosszul megy sora. Nem a mi hibánk, hanem a kigúnyoltaké, hogy a Caragiale szájából kibukkanó poénokon immár folyamatosan nevetünk másfél évszázada. A tisztára piszkos ügyeken.
�?n pedig Mikszáth Kálmán parlamenti beszámolóit ajánlom szeretettel vezetõknek és vezetetteknek, no meg azt tanácsolom, hogy óvakodjunk azoktól a politikusoktól és újságíróktól, akik õrizkednek az iróniától! Az ilyen ember fél. Így hát félember.
Ambrus Attila
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. április 6.

Elszámolás? Leszámolás?
A történet teljesen hiteles. Képzeljünk el az országúttól jó messzire esõ, a dombok között megbúvó, színtiszta magyar lakosságú, kis erdélyi falut, ahol hála a földrajzi viszonyoknak, 1990 elõtt még a kollektivizálást is megúszták.
A történet teljesen hiteles. Képzeljünk el az országúttól jó messzire esõ, a dombok között megbúvó, színtiszta magyar lakosságú, kis erdélyi falut, ahol hála a földrajzi viszonyoknak, 1990 elõtt még a kollektivizálást is megúszták. A mezõgazdálkodó-állattenyésztõ parasztemberek télen-nyáron keményen dolgoztak, és még a rendszerváltás után is jó néhány évig nem csupán egymást, hanem az arra vetõdõ idegent mindig az Isten áldja! köszöntéssel fogadták.
Ám egyszer csak történt valami: az egyik nyugat-európai országban felfedezték a kis falut, és néhány napos terepszemle után megérkeztek az elsõ segélycsomagok. Nagy volt az öröm az elsõ és a második évben is, hiszen a csomagosztást megismételték, a harmadik évben azonban már történt valami: miközben a helybeliek kapálni, kaszálni vagy éppen aratni igyekeztek, felfedezték, hogy egyiküknek jobb ajándékcipõ van a lábán, mint a másiknak, sõt az is kiderült, hogy akad, aki nem egy, hanem két pár cipõt kapott. Ugyan miért?
A gyanakvás felütötte a fejét a faluban, mire a következõ segélycsomagok elosztására sor került, már megpróbálták megszerezni a nyugat-európai családok címeit és személyesen kérték, hogy számukra mit hozzanak, és ha megkapták, akkor igyekeztek úgy eldugni, hogy ne lássa a másik. Még eltelt néhány esztendõ, ma már a faluban senki nem mondja a másiknak, hogy Isten áldja, a hagyományos kaláka megszûnt, egymásnak nem segítenek, a nehéz években is jól mûködõ néptánccsoport felbomlott, az egyház meg nem értett szolgáit meglehetõsen sûrûn cserélik a feletteseik, a fiatalok elmentek, a földek java része pedig a parlagon maradt.
Csupán néhány esztendõ kellett ahhoz, hogy a jó szívvel hozott-adott ajándékok megmérgezzék az emberek közötti viszonyokat és szétverjenek egy olyan közösséget, amely addig emberségesen tudta önmagát mûködtetni.
A kinyújtott kéz, az állandó kérés, könyörgés, rimánkodás az emberi méltóságot rombolja, márpedig kissé tágítva a kört, az erdélyi magyarságnak a saját méltóságára igen nagy szüksége van. A magyarországi pénzekkel kapcsolatos perpatvar mintha azt igyekezne sugallni, hogy a romániai magyarok nem a saját munkájukból, hanem a Magyarországról csurgatott forintokból élnének meg, különben kiszáradt sivatag lenne itt minden. Errõl pedig szó sincs, a romániai magyarok mindenekelõtt a saját lábukon állnak, mindenekelõtt a saját jövedelmükbõl taníttatják a gyermekeiket, elszámolással pedig önmaguknak és családjuknak tartoznak.
Ezt egy pillanatra sem szabadna feledni, amikor a magyarországi támogatáspénzeket a politikai iszapbirkózás eszközeként mindegyre fõszerepbe helyezik, mikor az elszámoltatást politikai leszámolás pallosaként villogtatják, amikor a megértés helyett a gyûlölet árát próbálják felbecsülni. Mindenki megéri a saját pénzét - tartja a népi bölcsesség. A pénz gladiátorai nem rólunk beszélnek.
Székedi Ferenc
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. április 6.

Eltávolíthatják az aranyosgyéresi háromnyelvû helységnévtáblát
Eltávolíthatják az aranyosgyéresi háromnyelvû helységnévtáblát
Bár az Ítélõtábla döntése szerint el kell távolítani, legalább egy hónapig még a helyén marad a helységnévtábla.
A Kolozs Megyei Ítélõtábla március végén hozott végleges döntése érvénytelenítette a városi tanácsnak azt a két határozatát, amely a háromnyelvû - román-magyar-német - helységnévtábla kihelyezését rendelte el. Az ítélõtábla döntésének kiközlését követõen le kellene bontani a város be- és kijárataihoz tavaly, nem kis erõfeszítés árán kihelyezett helységnévtáblákat. Mint ismeretes, a 215/2001-es közigazgatási törvény ugyan kimondja, hogy többnyelvû helységnévtábla kihelyezése azoknak a településeknek az esetében kötelezõ, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a 20%-ot, azonban értelmezésnek ad helyet. Nem rendelkezik ugyanis arról, hogy a helyi önkormányzatoknak van-e joguktöbbnyelvû táblák kihelyezésérõl dönteni ott, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a 20%-os küszöböt.
Aranyosgyéresen a magyarság számaránya 8%-os, a helyi tanács az RMDSZ-frakció hosszú ideig tartó lobbitevékenysége eredményeképpen hozta meg a helységnévtábla kihelyezésérõl szóló döntést. Azonban a tanácsi határozatot Cãlin Platon, Kolozs megye korábbi prefektusa megtámadta, arra hivatkozva, hogy ami nem tiltott, az szabad elve nem tartható: a tanácsosok nem tehetnek hozzá a törvényhez olyan dolgokat, amelyet az nem tartalmaz. 
A prefektus keresete elsõ körben igen, de a felfolyamodásnál azonban már nem járt sikerrel, így a tanács határozata érvényes maradt. A tábla kihelyezését követõen Mircea Criºan aranyosgyéresi lakos ismét pert indított, indokait elsõ körben, a Törvényszék szintjén ugyancsak nem vetették el. Ezt követõen az Aranyosgyéresi Tanács felfolyamodást nyújtott be a döntés ellen, azonban ezt március 30-án elutasította az Ítélõtábla. A döntés végleges, ennek kiközléséig, tehát körülbelül egy hónapi még helyén maradhat a háromnyelvû helységnévtábla, de további sorsa kérdéses. Czika Tihamér kolozsvári jogász volt az egyike azoknak a személyeknek, akiknek közremûködésével terjesztette fel a táblabíróságra a felfolyamodást az aranyosgyéresi tanács. Hangsúlyozta, amíg a tanács nem kapja meg az ítélõtábla döntését, nem kell lépnie. Nagyon kíváncsi vagyok a döntés magyarázatára. Minden bizonyára igencsak bonyolult jogi csavarokkal tudta a bíró megmagyarázni, hogy miért nem tehette ki a városháza a háromnyelvû táblát - mondta el kérdésünkre. Arról is tájékoztatott, hogy március 29-én a kirendelt bíró visszalépett, így egy nappal késõbb egy kollégája döntött a helységnévtábla kapcsán beterjesztett felfolyamodás ügyében.
Ez az eset egyértelmûen azt jelzi, hogy az ítélõtáblán belül is léteznek viták a kérdésben. Kíváncsi vagyok, hogy az eredetileg kirendelt bíró miért nem vállalta a döntést. Talán nem akart a kollégája ellen dönteni (a tavaly pozitív döntés született ugyanezen a szinten, szerk.)? Vagy ellenkezõleg, nem akart mellette dönteni? - találgat Czika. Az ítélõtábla döntésének kézbesítéséig, tehát körülbelül egy hónapig a tábla a helyén marad. Lévén, hogy a döntése végleges, Czika szerint a hónap lejártával nincs más lehetõség, mint idõhúzásra játszani.
Elmondta, az ítélõtábla döntésének kézbesítését követõen a helyi tanács elsõ ülésén megtehetné azt, hogy egy új határozatot fogad el, amelyben ismét elrendeli a tábla kihelyezését, azonban körültekintõbben jár el: más megfontolásokra alapozza a határozatot, kihagyva azokat a megalapozó érveléseket, amelyekkel megtámadták ez utóbbi perben, pl. a magyar testvérvárosokra való hivatkozást, vagy egyértelmûen foglalják bele az új határozatba, hogy ezzel az intézkedéssel nem a a helység nevét kívánják megváltoztatni. Emellett körültekintõbb jogi megalapozásra is szükség van: több jogszabályra kell utalni, elõre kivédve a támadásokat.
A jogász szerint, amennyiben a tanács egy új határozat mellett dönt, a prefektus minden valószínûség szerint újból perelni fog, de addig is telik az idõ, és a tábla a helyén marad.
Czika az ügy megoldására két lehetõséget vázolt. Mivel két ítélõszéki döntés született az aranyosgyéresi helységnévtábla ügyében, jogegyesítést lehetne kérni a Legfelsõbb Semmítõszék és Ítélõtáblától (ICCJ). Ez a procedúra úgy zajlana, hogy az igazságügyi miniszter kérésére a fõügyésznek kellene benyújtania egy jogegységesítési folyamodványt az ICCJ-hez, ugyanis itt lényegében ugyanabban a kérdésben két különbözõ döntés született, tehát nem egységes a jogalkalmazás. Az igazságügyi miniszterrel politikai vonalon valószínûleg lehet errõl egyeztetni. Ebben az esetben tulajdonképpen az ICCJ döntené el, hogy mi megengedett a 20%-os küszöb alatt - mondta, és hozzátette, ez a lehetõség rizikós, hiszen nem biztos, hogy pozitív lenne a végkimenetele.
Ha kedvezõtlenül sül el, akkor országosan kötelezné a bíróságokat ezután minden egyes per esetében - így Czika, aki szerint a 215/2001-es helyi közigazgatási törvény módosítása lenne a járhatóbb út.
Bele kellene foglalni egy cikkelyt, amely egyértelmûen kimondaná, hogy minden olyan helységben, ahol a kisebbség aránya nem éri el a 20%-ot, a helyi tanácsnak jogában áll elfogadni nyelvi jogokat (így a többnyelvû táblázást is) érvényesítõ határozatokat. Készíteni fogunk egy javaslatcsomagot, amit eljuttatunk az RMDSZ képviselõházai frakciójának. Errõl már Csoma Botond kolozsvári tanácsossal és a Nyelvijogok.ro aktivistáival is egyeztettünk. Amint az anyag elkészül, az RMDSZ vezetõségével és a parlamenti frakcióinak a lehetõ legtöbb tagjával is beszélünk. Itt egy csomagba több módosításról is szó lehet, nemcsak a 20% alatti helyzetek lefedésérõl, hanem akár a 20%-os küszöb 15 vagy 10%-ra való csökkentésérõl is. Meglátjuk, mit tart a frakció és a vezetõség is átvihetõnek a jelenlegi körülmények között. Mindenesetre ezt addig kell megoldani, amíg koalícióban vagyunk. Addig pedig egy kis könyökléssel a gyéresi táblának ki kellene húznia - mondta.
Máté András ügyvéd, a képviselõház RMDSZ-frakciójának vezetõje kérdésünkre elmondta, téves döntésnek tartja az ítélõtábla határozatát, ugyanakkor szerinte nem feltétlenül a közigazgatási törvény módosítása jelenti a megoldást, elég lehetne ennek alkalmazását módosítani az önkormányzatok hatáskörének világos szabályozásával.
Amúgy egy ilyen jellegû módosítás nemcsak Aranyosgyéres esetében jönne jól: Erdélyszerte több olyan település határában is ki vannak helyezve a többnyelvû táblák, ahol a kisebbség számaránya nem éri el a közigazgatási törvényben megszabott küszöböt. Az alkalmazás módosításával például Brassó, Déva, Nagyenyed, Vajdahunyad, Medgyes, Nagyszeben vagy Szinérváralja többnyelvû helységnévtáblája esetében felmerülõ jogi vitáknak is elejét lehetne venni.
Németi András, az aranyosgyéresi RMDSZ vezetõje egyébként nem adja fel a többnyelvû helységnévtáblának a helyben maradásáért folyó küzdelmet. Egyelõre várja az ítélõtábla indoklását, de úgy látja, nehéz lesz egy újabb tanácsi határozat elfogadásáról meggyõzni a város vezetõ testületét. Mint mondta, gyakorlatilag újból kell kezdeni a lobbitevékenységet és a PDL-frakciótól függ, hogy egy újabb per kilátásának dacára is megszavazna-e egy, a háromnyelvû helységnévtáblára vonatkozó határozatot. 
Kertész Melinda
Transindex.ro

2011. április 7.

A Bethlen Gábor Alap támogatja a határon túli magyarokat
A Kárpát-medencében tevékenykedõ magyar térségfejlesztési szakemberek legutóbb a kárpátaljai Antalócon találkoztak, ahol Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a magyar állam támogatásáról biztosította a hét országból érkezett részvevõket. Arról is beszámolt, hogy hamarosan megkezdi mûködését az új nemzetpolitikai elképzeléseknek megfelelõen létrehozott, a határon túli szervezetek mûködését segítõ Bethlen Gábor Alap.
Kárpátalján igencsak szükség van fejlesztésre. Ocskay Gyula, a CESCI fõtitkára elmondta, az a céljuk, hogy minél több térségfejlesztési szakembert vonjanak be a közös munkába, hálózati együttmûködésbe. Nyolcvan-száz érdeklõdõ szervezetrõl tudnak eddig.
A gazdasági szakemberek szerint nem szabad hagyni, hogy egy-egy régió jelentõsen elmaradjon, mert az magával rántja a többit is. Baranyi András, a Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna ENPI CBC program igazgatója elmondta, a fejlesztésekre az Európai Unió is biztosít forrásokat.
Oláh Gyárfás, Alcsútdoboz polgármestere testvér települési kapcsolatokat szeretne kiépíteni Kárpátalján. Elsõsorban kulturális, sport és gazdasági együttmûködésre gondolnak.
Az új Bethlen Gábor Alapon keresztül a határon túl mûködõ magyar vállalkozókat és civil szervezeteket a magyar állam anyagilag is támogatni fogja. Ulicsák Szilárd elmondta, az oktatásnak kiemelt szerepe lesz. Mint mondta, korábban több minisztériumon, szervezeten át folyósították a támogatásokat, a rendszer átláthatatlan volt. A Bethlen Gábor Alap jelenti az egységesített, átlátható rendszert. Kossuth Rádió
Erdély.ma

2011. április 7.

Erdélyi körúton Szent László ereklyéje
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány kezelõje, Böjte Csaba Erdély felvirágoztatását szolgáló Szent István-terve, azon beül is a Tündérkert program sok embert megmozgatott. A most erdélyi körúton levõ Szent László-ereklye is jó alkalom arra, hogy Csaba testvér megszólítsa az embereket.
Böjte Csaba tizenhét-állomásos erdélyi zarándoklatra hozta el a gyõri püspökségrõl Szent László csontereklyéjét. Az ereklyét elsõsorban olyan településekre vagy azok közelébe viszik el, ahol a Szent Ferenc Alapítványnak otthonai mûködnek. Ezek vezetõit Csaba testvér arra biztatta, hogy nagyböjti feladatként Szent László életérõl elmélkedjenek, beszélgessenek a gyerekekkel, imájukba foglalva készüljenek az ereklye fogadására.
Szent László ereklyéje útjának egyetlen célját Csaba testvér úgy határozta meg, a nagyböjti szentidõben Szent László segítségével megújulni hitben, reményben, szeretetben. Elmélyülni Isten és testvéreink, népünk iránti elkötelezettségben.
Erdély.ma

2011. április 7.

Vádat emeltek Rácz Károly ellen (Elõzetesben marad a polgármester)
Csúszópénz elfogadása miatt vádat emelt a Brassó megyei Korrupcióellenes �?gyészség Rácz Károly, Kézdivásárhely tisztségébõl felfüggesztett polgármestere ellen. Tegnap délután a Kovásza Megyei Törvényszék is döntött, elutasította Rácz Károly kérését, és meghosszabbította a 29 napos elõzetes letartóztatást.
A Korrupcióellenes �?gyészség tegnap közzétett vádirata szerint 2010. február 20-án Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester egy vállalkozótól (a feljelentõtõl) csúszópénzt kért, hogy biztosítsa a polgármesteri hivatal és a feljelentõ cége közötti szolgáltatási keretszerzõdés lebonyolítását. A szerzõdés összértéke áfa nélkül 2 123 224,5 lej, és a cég homok, kavics szállítását vállalta. A polgármesternek kellett volna biztosítania a megrendelést és az áru kifizetését, s ezért 2010. április-október és 2011. február-március között összesen 51 000 lejt kért és kapott a feljelentõtõl. Az ügyészség március 11-én tettenérést szervezett, ekkor bukott le Rácz Károly, és másnap a Kovászna Megyei Törvényszék elrendelte 29 napos elõzetes letartóztatását. A tegnap délután lezajlott zárt tárgyaláson a törvényszék jóváhagyta az ügyészek kérését, és meghosszabbította az elõzetes letartóztatást. Rácz Károlyt ezúttal nem az eddigi két ügyvéd, a sepsiszentgyörgyi Sorin Vidican és a bukaresti Eduard Predescu képviselte, hanem az ugyancsak szentgyörgyi Ioan Avram. A döntés értelmében Rácz Károly szombattól számítva még legalább harminc napig a Kovászna Megyei Rendõrség fogdájában marad.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. április 7.

EMNT-felszólítás: mi lett az állami pénzekkel? (Elszámolási csörte az EMNT és az RMDSZ között)
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) újabb felhívásban szólította fel az RMDSZ-t, hogy számoljon el mind a magyar, mind a román államtól kapott pénzekkel, mégpedig ne csupán a pénzt juttató szerveknek, hanem az erdélyi magyar közösségnek is, tételesen, összegszerûen és öt évre visszamenõen.
A Tõkés László EMNT-elnök és Toró T. Tibor ügyvezetõ elnök aláírását viselõ dokumentumban másodszor intéztek felhívást az RMDSZ-hez. Tõkés László február 28-án szólította fel elõször a szövetséget: adjon számot az általa kezelt román és magyar költségvetési pénzekrõl. Az EMNT elnöke ráadásul a magyarországi elszámoltatási biztost kérte fel e pénzek erdélyi felhasználásának ellenõrzésére. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök legutóbb Kolozsváron visszautasította Tõkés feltételezését, miszerint a magyarok e szervezete ,,rosszul bánik a magyarországi pénzekkel. Erre reagálva adta ki Tõkés és Toró az újabb állásfoglalást, amelyben hangsúlyozzák, hogy felhívásuk a nyilvános elszámolásra irányult. A dokumentum aláírói azt is követelik, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel is számoljon el, ne csupán a Román Állami Számvevõszéknek, hanem az erdélyi magyar közösségnek, saját választóiknak, vagyis a romániai adófizetõknek.
Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára blogbejegyzésben reagált a felszólításra: ,,Az RMDSZ és az általa mûködtetett alapítványok az utolsó baniig, fillérig elszámoltak és elszámolnak. A folyamatos ellenõrzések során soha semmilyen állami szerv nem talált kivetnivalót az RMDSZ pénzügyvitelében. A fõtitkár szerint Tõkés alighanem azért rukkolt elõ ezzel az újabb támadásával, hogy elterelje a figyelmet a demokráciaközpontokban a magyarországi adófizetõk pénzén folyó pártépítési próbálkozásról.
Az EMNT tegnap újabb közleményben minõsítette Kovács Péter reagálását. ,,A fõtitkár blogbejegyzésben reagált felszólításunkra. (...) Sajnáljuk, hogy csak annyira méltatja választóit, vagy akár a sajtó képviselõit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézbõl odakent szöveggel fedi el a lényeget, pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetbõl, amikor az RMDSZ rövid idõre kiesett a hatalomból, és a Korrupcióellenes Fõügyészség rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket. Kovács Péter elhallgatja, ami számunkra rövid kutakodás után kiderült, hogy például a Hivatalos Közlönyben közölt adatok, illetve a román sajtó szerint 2010-ben az RMDSZ - mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete - közel 15 millió lejt kapott, a kormányfõtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki, adományokból, tagdíjakból 1,2 millió új lej gyûlt össze. Az adományokat kivéve ezek az összegek - mintegy 5 millió euró - a mi adólejeinkbõl származnak - áll a közleményben. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által mûködtetett demokráciaközpontok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jó szándékú támogatóinknak tartoznak, fogalmaznak az EMNT vezetõi. Ugyanakkor felszólítják Kovács Pétert, hogy tartsa tiszteletben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiáját, és illetéktelenül ne csorbítsa pénzügyi és intézményi autonómiáját.
Az EMNT kérdései - Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve - amíg a pártpénzre is igényt tartott - az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány? - Ezen összegekbõl mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan juttatott ,,baráti igények kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját mûködésére? - Az RMDSZ mûködési költségei összegszerûen milyen tételekbõl állnak? - Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkezõ Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány? - Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett? - A magyar és román közpénzek fölött rendelkezõ alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket? - A közpénzek elköltésérõl az elõbb felsorolt esetek és viszonylatok rendjén milyen erre hivatott grémiumok és mely költségvetési és mûködési szabályok alapján rendelkeztek?
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. április 7.

Készül a jövõ évi választásokra az RMDSZ
A nyár végéig nevesítik nem csak az RMDSZ-polgármesterjelölteket, de összeállítják a tanácstagok listáját is, a megye városaiban pedig közvélemény-kutatás segítségével döntenek majd - mondta el Tamás Sándor megyei RMDSZ-elnök, tanácselnök.
Tamást az erdõvidéki polgármesterek Bölönben tartott alálkozóján kérdeztük arról, hogy elkészült-e a még tavaly bejelentett felmérés, amely segít majd négy-öt jelölt közül kiválasztani, ki képviseli Baróton a legnagyobb eséllyel az RMDSZ-t a következõ helyhatósági választásokon.
Tamás Sándor elmondta: a decemberben bejelentett felmérés nem készült el, de valószínûleg még ebben a hónapban nekikezdenek, s május végéig kiértékelik és közzéteszik az eredményeket. Barót mellett közvélemény-kutatást végeznek Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Kovásznán is. A városi és községi tanácstagokat a nyár folyamán választják ki. Mint mondotta, azért sietnek a nevesítéssel, mert az MPP mellé felsorakozni látszik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is, ezért idejében szeretnének felkészülni a megmérettetésre. El kell ismernünk, az RMDSZ-en kívül is létezik magyar politikai élet, ezért úgy vélem, minél markánsabban kell megjelenítenünk arcunkat. Ezért is hozzuk létre például a Székelyföldi �?nkormányzati Tanácsot. Meggyõzõdésem, hogy Kovászna megyében minden jelentõsebb településen gyõzni fogunk, hiszen igenis, bebizonyítottuk, ahol mi vagyunk vezetõ tisztségben, ott fejlõdik a közösség, ahol pedig az MPP, ott minden stagnál. Ez látszik Baróton és Kézdivásárhelyen is. Mindannak ellenére, hogy Kézdivásárhely jelentõs, mintegy tízmillió eurós költségvetéssel rendelkezik. Rácz Károlynak még lefestenie sem sikerült azt, amit mi építettünk. Baróton személyesen fogok kiállni az RMDSZ jelöltje mellett, mert meggyõzõdésem, hogy Barót többet érdemel - mondotta Tamás Sándor.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. április 7.

Kollégiumépítésért fogtak össze
Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ csíkszeredai kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást önkormányzatok, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, közéleti szereplõk, neves tudósok és kutatók. A Márton Áron és Segítõ Mária gimnáziumoknak helyet adó épületben ugyanis a jelenleg zajló felújítás után már nem mûködhet tovább a bentlakás.
Példaértékû összefogás kezdõdött két évvel ezelõtt Csíkszereda és Hargita megye önkormányzata, valamint az egyház között. Ennek eredményeként újul meg a 100 éve épült római katolikus gimnázium, Csíkszereda legmonumentálisabb mûemlék épülete. A felújítás után azonban az épületben többé már nem kaphat helyet a bentlakás, melynek így megszûnésével a gimnázium elveszíti regionális elitképzõ szerepét.
Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást - amely egyben szándéknyilatkozat is - a megyei és a helyi tanács, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, valamint közéleti szereplõk, neves tudósok, kutatók, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium volt diákjai és bentlakói tegnap a csíkszeredai megyeházán. A dokumentumot aláírta Hargita Megye Tanácsa részérõl Borboly Csaba elnök és Petres Sándor alelnök, Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, Sárosi Béla helyi tanácsos, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) örökös tiszteletbeli elnöke, a Márton Áron Gimnázium egykori iskolaigazgatója, Ferencz S. Alpár fõtanfelügyelõ, Korodi Szabolcs építész és Darvas-Kozma József fõesperes. A kollégium megépítésének kezdeményezõi továbbá Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, Fülöp Tünde egykori bentlakó, jelenleg a göteborgi egyetem professzora, Korodi Attila parlamenti képviselõ, dr. Kristály Sándor, Románia kiemelkedõ matematikusa, egyetemi docens, valamint Rafain Zoltán megyei tanácsos, a csíki közbirtokossági szövetség vezetõje. Mint azt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a dokumentum aláírásakor elmondta, várják a további támogatók csatlakozását. A felhívás és szándéknyilatkozat aláírói egyetértettek a kollégium megépítésének fontosságában, és lehetõségeik függvényében mindannyian támogatni szeretnék a terv megvalósulását. Sárosi Béla a tervismertetõ során a száz évvel ezelõtt történtekre emlékeztetett - szerinte az akkori példaértékû összefogást kell megismételni a jelenben is, hogy felépülhessen a kollégium. Borboly Csaba, a Márton Áron Gimnázium egykori végzõseként és bentlakójaként kiemelte, Székelyföldnek szüksége van ma is az elitképzésre, amely olyan intézményekben valósulhat meg, amely a tanórák utáni közösségépítést is biztosítja. Szerinte ide kell gyökereztetni a fiatalokat, ebben fontos szerepet tölthet be a kollégium közösségépítõ jellege.
Korodi Szabolcs ismertette a kollégium építésére vonatkozó eddigi terveket. Szerinte a Márton Áron és a Segítõ Mária gimnázium, valamint a Nagy István Mûvészeti Líceum számára elképzelt kollégium egy tágabb kulturális régiótervezés is egyben, amely az eddig történtek feltérképezésén alapul. Elképzelésük szerint a jelenlegi igényeknek egy 200-400 fõs, 4000-6000 négyzetméteres kollégium felelne meg. Ezt 3,5-5 millió euróból lehetne megvalósítani. Az építész szerint a gimnázium udvara lenne a legmegfelelõbb helyszín a kollégium felépítésére, azonban errõl még nem született döntés.
Lászlófy Pál István tapasztalataira alapozva elmondta, ez a kollégium sokat adna a térség magyar közösségének. Emlékeztetett, a gimnáziumhoz kötõdõ két nagy magyar püspök, Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron is mennyire fontosnak tartotta a kollégium közösségépítõ, nevelõ szerepét. Ferencz S. Alpár az infrastruktúra mellett a tehetséggondozás fontosságát hangsúlyozta, és e téren támogatásáról biztosította az elképzelést. Antal Attila - mint Csíkszereda oktatásért felelõs alpolgármestere - szerint a jelenlegi törvényes keretek mellett nagy kihívás egy ilyen kollégium megépítése és fenntartása mind infrastruktúra, mind tartalommal való feltöltés szempontjából. Folytatjuk az eddig elkezdett folyamatot, partnerek vagyunk a megvalósításban - mondta az elöljáró. Darvas-Kozma József az egyház támogatásáról biztosította a terv kivitelezését. Kiemelte, a kollégium erõsíti az intézményt, neveléssel egészíti ki az oktatást. A fõesperes ugyanakkor elmondta, amennyiben a gyakorlatban is visszakapja az egyház azt az épületét, amelyet jelenleg az erdészeti hivatal foglal el, ezt felajánlanák egy kollégium mûködtetésére. Korodi Attila, Kristály Sándor és Fülöp Tünde levélben fejezte ki támogatását a kollégium felépítése kapcsán. Petres Sándor szerint - aki számára a családi hagyomány továbbvitele szempontjából is fontos lenne a kollégium megépítése - hosszú úton indultak el, a jelenlegi esemény, a szándékuk kinyilvánítása az elsõ lépés a megvalósítás felé. A konkrét tervezési folyamattal Korodi Szabolcs foglalkozik, a megye, a város és a parlamenti képviselet pedig a lehetséges pénzügyi forrásokat igyekszik megszerezni.
Hargita Népe (Csíkszereda)

2011. április 7.

Magyarellenes fellépés a Székelyföldön
Akciócsoportot hoz létre a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma, hogy megakadályozzák a kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadását és az ország régióinak újrafelosztását. Ioan Sãlãjan érsek, a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség vezetõje elnökölte azt a gyûlést, amelyen a magyarok románellenes tetteit elemezték, köztük Csibi Barna március 15-i Iancu-akasztását és elhatározták a csoport létrehozását. Az akciót azonban sem a székelyföldi román, sem pedig a magyar politikusok szerint nem kell komolyan venni.
Ioan Lãcãtuºu, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának alelnöke a Krónikának elmondta, az akciócsoportba bevonnak civileket és politikusokat, s minden erejükkel megpróbálják meggyõzni a Demokrata-Liberális Párt honatyáit, hogy ne a politikai érdeket, hanem a román nemzeti érdeket tartsák szem elõtt, amikor ezekrõl a törvényekrõl szavaznak. A jelenlegi kormánykoalíció mulandó, de Románia örök, ezért meg kell akadályozni, hogy az ország szívében etnikai enklávó jöjjön létre - szögezte le a fórum alelnöke. Lãcãtuºu szerint a nemzeti kisebbségek jogállást szabályozó törvényre nincs semmi szükség, valójában a Hargita és Kovászna megyei románok szorulnak védelemre, hiszen például Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen évek óta nincs képviselõjük a helyi tanácsban. Az új oktatási törvénnyel szemben is komoly fenntartásaik vannak, s mint mondják, nem szabad engedniük, hogy ahhoz hasonlóan a PDL-RMDSZ-koalíció más, a román népre veszélyes törvényeket megszavazzon.
Elhatárolódnak a románok
A Kovászna megyei román politikusok azonban nem tartják hitelesnek Ioan Lãcãtuºut arra, hogy képviselje a Maros, Kovászna és Hargita megyében élõ románok érdekeit. Dan Manolãchescu, a Demokrata-Liberális Párt Kovászna megyei elnöke lapunknak elmondta, ha a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma meghívná a rendezvényeire a kormánypártok képviselõit, akkor tudná, hogy a kisebbségi törvény és a régiók átszervezése nem szerepel a kormány napirendjén. (Az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt között a közelmúltban megkötött paktum tételesen tartalmazza, hogy a folyó parlamenti ülésszak végéig a döntéshozók elfogadják a kisebbségi törvényt. - szerk. megj.)
Manolãchescu ugyanakkor leszögezte, a kisebbségek jogállását szabályozó törvény sorsát vagy annak tartalmát nem Kovászna és Hargita megyében kell megvitatni, hiszen ebben a térségben nem lesz szükség annak alkalmazására.
Ez a törvény nem jelent semmilyen veszélyt az országra nézve, a szellemiségével nincs semmi baj, viszont még javítani kell rajta, mert ellentmondásokat is tartalmaz - közölte Dan Manolãchescu. A demokrata-liberális politikus szerint a civil fórum megmozdulása valójában az ellenzék kormány elleni támadása, hiszen a fórum a pártkönyvek nélküli szociáldemokraták szószólója. Mãdãlin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei elnöke megkeresésünkre leszögezte, Ioan Lãcãtuºu kommunista múltú vad nacionalistaként ismert ezért nincs joga a román-magyar kérdésekben állást foglalnia a Kovászna és Hargita megyei románság nevében. Nem a törvényektõl kell félnünk, nem a törvények elfogadását kell megakadályoznunk, hanem mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek elsõsorban a helyi közösségek érdekeit szolgálják - szögezte le a liberális politikus.
A magyarok sem veszik komolyan
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ városi elnöke lapunk megkeresésére mintegy válaszként Ioan Lãcãtuºu kijelentésére úgy fogalmazott, az õ magyarellenes eszméi mulandók, a Székelyföld viszont örök. Az idõ nekünk dolgozik - szögezte le a háromszéki politikus. Hozzátette: a kisebbségek jogállását szabályozó törvény által szavatolt kulturális autonómiára nem a székelyföldi magyaroknak, hanem éppen a székelyföldi románoknak van szükségük. Ha nincs kulturális autonómia, egy csúnya székelyföldi polgármester a román közösség megkérdezése nélkül nevezhet ki igazgatót például a Mihai Viteazul Fõgimnázium vagy az Andrei Mureºanu Színház élére - replikázott.
Antal Árpád kifejtette, meggyõzõdése, hogy az egész országban senki nem veszi már komolyan Ioan Lãcãtuºut, ezért nem kíván ennél mélyrehatóbban foglalkozni az általa felvetettekkel vagy a tervezett akciócsoporttal. Hasonlóképpen vélekedik Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Mint a Krónikának elmondta, nem hajlandó foglalkozni a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumával, viszont megismételte, amit az RMDSZ kongresszusán is megfogalmazott, hogy ha a kisebbségek jogállását szabályozó törvényt és a régiók átszervezését júniusig nem rendezi a kormány, akkor az RMDSZ-nek ki kell lépnie a Boc-kabinetbõl. Kelemen Hunor szövetségi elnöknek jelenleg ez a két legfontosabb feladata - összegzett Ráduly Róbert.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2011. április 7.

Tõkés László: adatokat hallgat el Kovács Péter
Tõkés László, az EMNT elnöke nyilatkozatban reagált Kovács Péter kijelentéseire, és felrója az RMDSZ fõtitkárának, hogy elhallgatja az állami kisebbségi támogatásokkal kapcsolatos adatokat. Tõkés ismételten a közpénzekkel való elszámolásra szólítja fel az RMDSZ vezetõségét.
Mint szerdai közleményében írja, Tõkés László sajnálja, hogy Kovács Péter csak annyira méltatja választóit, hogy az alternatív nyilvánosságban félkézbõl odakent szöveggel fedi el a lényeget blogbejegyzésében, amelyben reagál az EMNT-vezetõk arra irányuló felszólítására, hogy az RMDSZ a választói elõtt is számoljon el, mire költi a az erdélyi magyar közösségünk által befizetett adólejeket.
[.] pedig tanulhatott volna abból a 2008-as esetbõl, amikor az RMDSZ rövid idõre kiesett a hatalomból, és a Korrupcióellenes Fõügyészség (DNA) rögtön vizsgálni kezdte a pénzügyeiket - írja Tõkés.
Az EMNT-elnök felrója Kovács Péternek, hogy elhallgatja a Hivatalos Közlönyben és a román sajtóban közölt adatokat, amelyek szerint 2010-ben az RMDSZ - mint az erdélyi magyar közösség erre kizárólagosan jogosult szervezete - közel 15 millió lejt kapott (kb. 3,65 millió euró), a kormányfõtitkárság pedig ezt decemberben további 5,7 millió lejjel egészítette ki (kb. 1,39 millió euró), adományokból, tagdíjakból 1,2 millió új lej gyûlt össze (majdnem 300 000 euró).
Tõkés hangsúlyozza: az adományokat kivéve ezek az összeget - mintegy 5 millió euró - a mi adólejeinkbõl származnak.
Kovács Péter vonatkozó kérdéseire reagálva Tõkés leszögezi: az EMNT által mûködtetett demokrácia központok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekbõl mûködnek, következésképpen elszámolással csak és kizárólag jó szándékú támogatóinknak tartozunk.
Felszólítjuk Kovács Péter újonnan választott fõtitkárt, hogy tartsa tiszteletben szervezetünk autonómiáját, és illetéktelenül ne csorbítsa pénzügyi és intézményi autonómiánkat - olvasható Tõkés nyilatkozatában.
Az EMNT elnöke ismét felteszi az egy nappal korábban megfogalmazott hat kérdését, abban a reményben, hogy az RMDSZ-fõtitkár hajlandó végre érdemben válaszolni ezekre, és nem alaptalan vádaskodásokkal próbálja elkenni azt a tényt, hogy mindenezekrõl saját választóik elõtt még soha nem tartották fontosnak és szükségesnek elszámolni.
A kérdések listája kiegészül továbbá egy hetedikkel, arra vonatkozóan, hogy a közpénzek elköltésérõl [...] milyen erre hivatott grémiumok és mely költségvetési és mûködési szabályok alapján rendelkeztek?
Krónika (Kolozsvár)

2011. április 7.

Kovács Péter: lerágott csontot vett elõ Tõkés László
Az RMDSZ és az általa mûködtetett alapítványok az utolsó baniig, fillérig elszámoltak és elszámolnak a pénzekkel - szögezte le Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára, aki szerint Tõkés László számára az a fontos, hogy belerúgjon a szövetségbe.
Kovács Péter blogján reagált arra a felhívásra, amelyet kedden adott ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Tõkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezetõ elnök aláírásával, és amelyben az EMNT vezetõi sürgeti, hogy az RMDSZ tételesen, öt évre visszamenõleg számoljon el az erdélyi magyar közösség felé a kapott közpénzekkel.
Az RMDSZ-fõtitkár szerint Tõkés László számára láthatóan nem jelent problémát, hogy egy számtalanszor lerágott csontot vett elõ, eszébe sem jut, hogy amikor kiborul az elmúlt évek támogatásaitól, több ezer jóhiszemû civil kezdeményezést tipor a sárba, aláz meg.
Tõkés semmibe veszi, hogy az RMDSZ, vagy az általa mûködtetett alapítványok az utolsó baniig, fillérig elszámoltak és elszámolnak, a folyamatos ellenõrzések során pedig soha, semmilyen állami szerv nem talált kivetni valót az RMDSZ pénzügyvitelében - írja Kovács a Tolvaj tolvajt kiált? címû blogbejegyzésében.
Tõkés László nagyon jól tudja, hogy az RMDSZ és az alapítványai minden törvényt, pénzügyi elõírást betartottak és betartanak. �?t nem az igazság érdekli: számára az a fontos, hogy rúgjon egyet abba a szervezetbe, amelyet a jövõ évi választásokon le kíván gyõzni - olvasható a fõtitkár blogján.
Vajon Tõkés László nem azért rukkolt elõ ezzel az újabb támadásával, hogy elterelje a figyelmet a demokrácia központokban, a magyarországi adófizetõk pénzén folyó pártépítési próbálkozásról? Vajon nem azért ködösít, hogy könnyebben pazaroljon forint százmilliókat? Vajon nem a tolvaj kiált tolvajt? Vajon van még valaki, aki elhiszi azt a maszlagot, miszerint az EMNT irodáiban boldog önkéntesek hada kizárólag a könnyített honosítással foglalkozik? Senki nem teszi fel azt a kérdést, hogy vajon hány ezer, hány tízezer közpénzbõl kifizetett forintba került egy párttámogató aláírás? - fogalmaz Kovács Péter, aki szerint ezekre a kérdésekre soha nem lesz válasz.
Krónika (Kolozsvár)

2011. április 7.

Tárlat Szatmáron a kollektivizálás történetérõl
Parasztok és a kommunizmus címmel a kollektivizálás történetét bemutató tárlat nyílt tegnap a Szatmár Megyei Múzeumban. A kiállításon történelmi áttekintést nyújtó tablók szerepelnek, melyek jelentõs része az 1949 és 1962 közötti kommunistaellenes parasztmozgalmakat mutatja be.
A tárlat anyagának jelentõs részét a Civil Akadémia Fóruma, valamint a Nemzetközi Kommunizmuskutató Intézet munkatársai állították össze, ezt egészítették ki Szatmár megyébõl származó dokumentumokkal, emlékérmekkel, termelõszövetkezeti tagsági igazolványokkal. Korabeli kommunista propaganda-plakátok is láthatóak a kiállításon, valamint a kulákok ellen uszító karikatúrák, gúnyversek. Amint a megnyitón a múzeum igazgatója, Liviu Martha, valamint a megyei hagyományõrzõ igazgatóság vezetõje, Felician Pop, illetve Claudiu Porumbãceanu, a Vasile Goldiº Egyetem történelemtanára elmondta: jövõre, az 1962-ben befejezett kollektivizálás ötvenedik évfordulójára részletesebb, személyes visszaemlékezéseket is tartalmazó újabb tárlattal készülnek, ehhez gyûjtik jelenleg az anyagot.
Kifejtették: bár a most bemutatott kiállítás keretében viszonylag kevés szó esik a szatmári kommunistaellenes megmozdulásokról, úgy tudják, itt is többen szabotálták a földek államosítását, és az ezekkel szembeni megtorló intézkedések is napirenden voltak. E téren is folyik jelenleg a kutatómunka. A Vasile Goldiº Egyetem tanára, aki a téma szakértõjének számít, a közép-kelet-európai országok szovjetizálási tervérõl beszélt, valamint a parasztságot a termelõszövetkezetekbe kényszerítõ, a kisebb magángazdálkodásokat tönkretevõ intézkedéseket is részletezte. Ennek egyik eleme volt a lóállomány elkobzása, illetve a lovak leölése, melynek célja a parasztok viszonylagos függetlenségének megtörése volt, de idesorolható az is, hogy a kolhozosításnak ellenállók gyerekeit nem vették fel az iskolákba. Az elpusztított lovakat a propaganda szerint egyébként magasabb szintû proteinek elõállítására használták, azaz disznókkal etették fel a húsukat. A kiállítás egy hónapig lesz látogatható.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

2011. április 7.

Levéltári titkok
Bõ húsz évvel a rendszerváltás után, elõjönnek idõnként olyan régi beidegzõdések, amelyekrõl már azt hittük, hogy megszabadultunk tõlük. De nem olyan könnyû kinõni a reflexeket. Romániában a levéltári kutatásokkal kapcsolatos törvényi háttér az egyik legkevésbé megreformált terület, amely mai napig se szabályozza demokratikusan és átlátható szabályok szerint a dokumentumokhoz való hozzáférést, és azok kutatását. Hasonló körülmények nehezítik a kutatók munkáját a minisztériumok alárendeltségébe tartozó levéltáraknál is, ahol még mindig önkényes cerberusok õrködnek a dokumentumok fölött. Ezek az õrködõk kényük-kedvük szerint rostálják meg a kikért iratokat, és szabják meg a kutatóknak, hogy milyen idõszakra korlátozzák kutatásaikat, arra hivatkozva, hogy az igényelt levéltári anyag túlságosan nagy idõszakra terjed ki.
A hazai áldatlan levéltári állapotokra számos európai felhívás, de román állami dokumentum is rámutatott már. Idézzük fel csak a Tismãneanu-jelentés erre vonatkozó részét, amely egyértelmûen kimondja, hogy a levéltárosok szelektíven válogatják ki azokat a kutatókat, akiknek megengedik, hogy hozzáférjenek a dokumentumokhoz, de a kikért anyag tekintetében is õk maguk döntik el, hogy az igényelt kutatási anyag melyik részét bocsátják a kérelmezõ rendelkezésére, és melyiket titkolják el (nyilvánítják nem létezõnek), különbözõ jogi magyarázatokra hivatkozva. Ezzel az antidemokratikus gyakorlattal szembesültek a kommunizmus bûneit vizsgáló Tismãneanu-bizottság tagjai is, akiknek valóságos harcot kellett vívniuk a levéltárak anyaga fölött õrködõkkel, hogy hozzáférjenek a múlt rekonstruálásához elengedhetetlen történelmi dokumentumokhoz.
Azóta eltelt több mint négy év, viszont a levéltárakat továbbra is a titoktartás és a titkolózás övezi. Sajnos, egyelõre a megújhodásra való szándék sem érhetõ tetten, hiszen a minisztériumok, a különbözõ levéltári állagok gazdái - megnyilvánulásaik alapján - továbbra is a homályos viszonyok fenntartásában érdekeltek. A kommunista idõkbõl örökölt kutathatási korlátozás veszélyét - amit egyébként õk maguk alkalmaznak évtizedek óta - most õk kürtölik világgá egy törvénykezdeményezés kapcsán, ami arról szól, hogy az egyházaknak szolgáltassák vissza a kommunizmus ideje alatt tõlük egykor törvénytelenül elkobzott levéltári állagokat. Máté András és Kerekes Károly RMDSZ-es képviselõk beterjesztettek egy erre vonatkozó törvénytervezetet, ami módosítaná az 1996-os levéltári törvényt. A kezdeményezés tavaly elbukott a szenátusban, most pedig a képviselõház asztalára került. Elsõ lépésben kedvezõ jelentést kapott a módosító indítvány a kulturális szakbizottságban, ami hangos ellenhadjáratot indított el a román sajtóban. Román történészek - közöttük tiszteletre méltó személyek is - levéltárosokkal karöltve fõként román nemzeti érzelmekre apellálva érveltek amellett, hogy az esetleges visszaszolgáltatás a román nemzeti örökség megcsonkításával ér fel, mivel - mint mondják - lehetetlenné válik majd a szabad hozzáférés a dokumentumokhoz, amennyiben visszaszolgáltatnák az egykor törvénytelenül elorzott egyházi levéltárakat és a magángyûjteményeket. Állítják ezt azok a levéltári vezetõk, akik a birtokukban lévõ állományok kutathatóságát még ma is szisztematikusan megakadályozzák, arra hivatkozva, hogy az anyag nincs feldolgozva. A sirámok másik fõ érvét a visszaszolgáltatandó dokumentumok féltése képezi, vagyis, hogy új gazdáik bizonyára képtelenek lesznek megfelelõ körülmények között tárolni az iratokat, így biztosan az örök enyészetre vannak ítélve. A felháborító mindebben az, hogy maga a levéltár vezetõi elismerik: az egyházaktól elkobzott állományok rendszerezése, pontos felmérése mai napig sem történt meg, és a levéltárosok sokszor erre hivatkozva utasítják el a kutatók kéréseit. Így feltevõdik az a jogos kérdés, hogy maga a román állam milyen gazdája volt az elmúlt negyven évben ezeknek az iratoknak, ha még az alapvetõ rendszerezésük sem történt meg, így senki nem tudja - még a magukat jó gazdának tartó állami levéltárosok sem -, mi van a tulajdonukban.
Az egyházak évszázadokon keresztül képesek voltak megõrizni levéltáraikat. Ezentúl is elsõsorban õk maguk a legérdekeltebbek abban, hogy ezek az iratok megmaradjanak az utókor számára, és hozzáférhetõvé váljanak.
A riogatás tehát alaptalan, és azt mutatja, hogy a visszaszolgáltatást ellenzõkben egy másik, csaknem évszázados reminiszcencia lappang, ami Erdély féltésében nyilvánul meg. Ma ugyanis a románok közül sokan úgy gondolják - kimondva vagy kimondatlanul -, hogy az egyházi levéltárak visszaszolgáltatása révén Románia elveszítheti Erdélyt a történelem újraírása révén. A román társadalomnak az ilyen riogatások iránti fogékonyságát mutatja, hogy a médiában indított hadjárat nyomán a képviselõház visszaküldte a törvénytervezetet az alsóházi szakbizottsághoz bizonyos homályos részletek tisztázása végett
BORB�?LY TAMÁS 
Szabadság (Kolozsvár)

2011. április 7.

Hibából erényt
Szabad sajtó díjat kapott Markó Béla. Az egymondatos hír úgy hat, mint egy Hócipõs álhír. Persze, ha jobban utánaolvasunk a díjnak, akkor világossá válik a háttér és érthetõvé az elsõ látásra abszurd tartalmú mondat. A Szabad Sajtó díjat az azonos nevû alapítvány ítéli oda, melyet az MSZP alapított 1994-ben. Az MSZP, melynek értékrendje, figyelembe véve a párt történetét, jogelõdjeit is ideértve, nem egyszerûen párhuzamos a szabad sajtó s általában a közösségi és egyéni szabadság gondolatával, hanem éppenséggel ellentétes azzal - .mindenki azt teszi, amit természete diktál, a kutya ugat és kergeti a macskát, a macska megfogja az egeret, a kaméleon idomul, az ízig-vérig antidemokratikus és nemzetellenes MSZP pedig a Nemzet és Demokrácia jelszavai alatt menetel
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2011. április 7.

Schwäbische és romanes: magyar volt, magyar lesz?
Nem vették jó néven a romániai német és roma kisebbségi szervezetek az RMDSZ új fõtitkárának népszámlálással kapcsolatos kijelentését, miszerint a magyar érdekvédelmi szövetség megpróbálja meggyõzni a magyar ajkú erdélyi svábokat és a magyarul beszélõ romákat: vallják magukat magyarnak az idei népszámláláson.
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. április 7.

Magyar színház - peren kívül
Beszélgetés Szabó �?dönnel, a Bihar megyei tanács jogi bizottságának elnökével
Csak másfél év múlva kezdõdik az a per, amelyben a közigazgatási bíróság a nagyváradi magyar és román színház szétválásáról dönt. A város kulturális intézményeinek átszervezését kezdeményezõ Bihar megyei tanács azonban nem várta meg a per végkimenetelét: a Nagyváradi Magyar Színház létrehozásáról határozott. Az ügy hátterérõl Szabó �?dönt, az önkormányzat jogi bizottságának elnökét kérdeztük.
Honnan indult a magyar és a román színház szétválásának gondolata?
- Volt korábban egy igazgató, Petre Panait, aki elkezdte a magyar társulat belsõ életét górcsõ alá venni, és beleszólt a szereposztásba is. Ebben az idõben került a megyei RMDSZ és tanács élére az a vezetés, amely ma is van. Késõbb személyi változások történtek a színház vezetésében, amelyek az elõzõhöz képest jobb helyzetet teremtettek. Így elkezdõdhetett kisebb lépésekkel az önállósodás.
Megjelenhetett a színház homlokzatán magyarul is az intézmény neve, aztán a mûvészbejáratnál a két társulat névadóinak dombormûvei. De továbbra is feszültségek voltak, elsõsorban a költségvetés miatt, ki mennyi pénzt használ fel, mennyi nézõt hoz be, hasonlók. Az önállósodás folyamata eljutott oda, hogy megtörténjen a döntõ lépés, a társulatok önálló intézménnyé válása. �?s ezt mindkét társulat munkatársai támogatták is.
Milyen intézményeket érint konkrétan az átszervezés?
- Nagyváradon három nagy kulturális intézet van: a színház, ennek keretében mûködik a román, Iosif Vulcan Társulat és a magyar, Szigligeti Társulat; a bábszínház, amelyen belül szintén két társulat van: a román Arcadia és a magyar Liliput; és van a filharmónia, amelynek keretében a szimfonikus zenekar mellett van két néptánccsoport, a román Criºana Néptánccsoport és a magyar, a Nagyvárad Néptánccsoport.
A januári tanácsi döntés értelmében magyar színház intézményi keretei közé került volna a Szigligeti Társulat, A Liliput és a Nagyvárad Néptánccsoport. A román színház keretei közé került volna a Iosif Vulcan Társulat, az Arcadia és a Criºana Néptánccsoport, a filharmónia pedig maradna rendeltetésének megfelelõen a klasszikus zene elõadására.
Hogy sikerült az átszervezés szükségességérõl meggyõzni a megyei tanácsot?
- Az RMDSZ-nek az volt az érdeke, hogy minél szélesebb támogatással rendelkezõ döntés szülessen. Elõször a megyei koalíciós partnerünkkel, a PNL-vel közöltük a kezdeményezést. Amúgy maguk is egy átszervezési javaslaton dolgoztak, nyilván nem ilyen keretekben.
Második lépésben pedig a PSD és a PD-L képviselõivel ültünk asztalhoz. Ekkor mindenki egyöntetûen támogatta az indítványt, késõbb azonban a PD-L kihátrált, saját helyi érdekeinek megfelelõen. Amelyek, személyes megítélésem szerint, elvétett érdekek. A januári ülésen a határozatokat a tanács, a szükséges kétharmados többséggel meg is szavazta.
Ezt követte a román média hisztériája és a színháztemetéses tiltakozások...
- Mindez hamis hírverés volt, hiszen nem akartunk felszámolni egyetlen intézményt sem, csupán új, jobb mûködési keretek közé helyezni. Közben a színház vezérigazgatója és a bábszínházé is aláírásgyûjtésbe kezdtek a döntés ellen... Majd megérkezett februárban a prefektus átirata, amelyben kifogásokat emel a szétválasztás procedúrája ellen.
Az egyik kifogás például az volt, hogy nincs jóváhagyásunk a névadó bizottságtól. A kifogások egy részét figyelembe véve módosító határozatok születtek, és az intézmények szétválása elkezdõdött: alapító okirat leadása, adószám kérvényezése. Március elején a Nagyvárad Néptánccsoport betagolódott az új keretbe, a Szigligeti Színházba.
Hogyan került bíróságra az ügy?
- A prefektus a módosított tanácsi határozatot megtámadta a közigazgatási bíróságon. Egyáltalán nem mellékesen: ez március 15-én történt. Majd ezt követõen eljött és felolvasta Traian Bãsescu köszöntését a magyar nemzeti ünnep alkalmából. Az elsõ tárgyalási idõpontot is megkaptuk: a feleknek 2012 novemberében kell megjelenniük, hogy bemutassák álláspontjaikat. A prefektus döntését, és a bírósági eljárás elindítására választott idõpontot cinikus lépésnek tartom. Amíg nincs végleges és visszavonhatatlan bírósági döntés, addig a két intézmény szétválasztásának folyamata felfüggesztõdik. Hogy ez meddig tart, nem tudni.
A megyei tanács nem várta meg a per kimenetelét...
- A megyei tanács márciusi ülésén jogerõs döntést hozott a Nagyváradi Magyar Színház létrehozásáról. Ezt az egyszerû elnevezést választottuk azért is, hogy a prefektus ne tudjon újra támadni. Tekintve, hogy a szétválás útja ellehetetlenült, az új intézmény létrehozása maradt az egyetlen járható út számunkra.
Mikor és hogyan fog a jelenlegi Szigligeti Társulat betagolódni a Nagyváradi Magyar Színházba?
- Ennek megvan a módja, de errõl most még nem szeretnék nyilatkozni.
Baló Levente
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. április 7.

Elszámoltatás szerepzavarral fûzserezve
Tõkés László kérésére a szomszédos országok magyar szervezeteire és intézményeire is kiterjeszti vizsgálódását az elszámoltatási kormánybiztos. Az RMDSZ brüsszeli listavezetõje, aki épp az új pártja bejegyzésén dolgozik, már hónapok óta hangoztatja az elszámoltatás kiterjesztésének szükségességét a határon túli területekre.
A mikéntrõl egyelõre semmit sem tudni, csak annyit, hogy a vizsgálódás kizárólag a 2002-2010-es idõszakot ölelné fel, holott az utolsó nagy magyarországi támogatási botrányok az elsõ Orbán-kormány utolsó heteihez fûzõdnek. Az összmagyar elszámoltatási szándék azonban nem csupán ezért érdekes és tanulságos. A külhoni elszámoltatás szerepzavart tükröz - a Tõkés Lászlóét és a magyar kormányét.
A kormánybiztosnak egyszerûen nincs hatásköre külföldön, és ennek az akciónak politikai haszna sincs a hazai választók körében. Ahhoz, hogy idehaza is nagy vihart kavarjon, Markó Bélát kellene bilincsben kísérni a Markó utcába és gyorsan kideríteni, hogy már az utca névadása sem volt véletlen.
Pusztán Tõkés kívánságának teljesítésérõl lenne szó? Aligha. Tõkés kérése nyilvánvalóan Erdélyt és az RMDSZ-t célozza. A magyar támogatáspolitika illetékesei pontosan tudják, hogy sem az RMDSZ, sem más határon túli magyar párt nem kezelt és nem osztott magyar költségvetési pénzeket; nem is kért, nem is kapott direkt támogatást egyetlen magyar kormánytól sem. Ez ugyanis államközi konfliktust, illetve a támogatott párt felszámolását eredményezhette volna. A támogatások címzettjei alapítványok, civil szervezetek voltak, és remélhetõleg maradtak mindmáig. A hazai nagy csontvázkeresõ buzgalomban ezen a területen egyetlen kis csontocska sem esett ki a szekrénybõl. Mirõl beszél akkor Tõkés, mit fog vizsgálni Budai Gyula? �?s miért épp most, hiszen Tõkés hónapok óta követeli az RMDSZ elszámoltatását?
�?rdekes módon akkor került mindez terítékre, amikor a határon túli média egyre intenzívebben arról kezdett érdeklõdni, miért késik az oktatási-nevelési támogatási pályázat kiírása? A válasz egyszerû. Kétségtelenül ez a státustörvény által elõírt, személyre szóló támogatási forma a legnagyobb határon túlra kimenõ tétel, amelyet egy-egy, az adott régióban mûködõ alapítvány bonyolít le. Románia és Szlovákia esetében például államközi egyezmény rögzíti a lebonyolító szervezet kilétét, az adott állam szakhatóságai is ellenõrzik azok mûködését. Romániában egy RMDSZ-közeli alapítvány a lebonyolító. A haszon nem annyira anyagi, mint politikai. Tõkésék megkapták az állampolgársággal kapcsolatos ügyintézést, de szeretnék ha az oktatási-nevelési támogatások politikai és anyagi haszna is az õ szervezõdõ pártjukhoz folyhatna be. Ám ez az államközi egyezmény miatt lehetetlen.
Az Orbán-kormánynak is jól jön mindez, mert amíg az új gumicsonton rágódnak az érintettek, addig sem kell számot adni arról, hogy a felszámolt régi támogatási struktúra helyett miért nem jött még létre az új, miért nem mûködik az oly régen beharangozott Bethlen Gábor Alap, miért álltak le teljesen a határon túli támogatások? Az érdek mellett a bosszú is munkál, úgy tûnik az RMDSZ-nek ideje komolyan vennie a Pelczné által tolmácsolt kongresszusi üzenetet. Nem tudták budapesti kézi vezérlésre állítani a legerõsebb külhoni magyar szervezetét, hát ráküldik a kivizsgálási kormánybiztost.
Csakhogy ez olyan kockázat, amelyet felelõs magyar kormány nem vállalhat fel. Nem a kivizsgálás veszélyes, hanem annak a tévhitnek a sulykolása, hogy Magyarország más államok politikai formációinak bármikor is anyagi támogatást nyújtott volna. Ezért az adott állam nyugodtan felszámolhatja a bûnös magyar pártot. �?s bár az RMDSZ ellen megy ki ez a játék, elsõsorban nem rá nézve a legveszélyesebb, hanem a felvidéki és kárpátaljai magyar formációkra. Szlovákiában és Ukrajnában sokkal rosszabb a belsõ hangulat, mint Romániában, az ottani magyar szervezetek ereje és helyzete nem hasonlítható az RMDSZ pillanatnyi erejéhez, könnyen arra ébredhet a magyar kormány, hogy nem annak ártott, akinek akart.
Gál Mária (Nagyvárad) írása a Népszavának
Népszava

2011. április 8.

Megállítani a csángóasszimilációt
A moldvai csángó magyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyûlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, amelynek eredményeként sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvû intézménybe továbbtanulni. Mint elmondta, a 2010-2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több gyermeket elérni, és minél több óvodás korú gyermekkel szeretnének foglalkozni. Kiemelte: még legalább 20-30 helyszínt szeretnének a programba bevonni, és további magyar házakat is szeretnének kialakítani. A magyarházak nemcsak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak - mutatott rá. Az elnök szorgalmazta azt is, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángó magyar él, egy oktatási-kulturális központot alakítsanak ki, és magyar nyelvû médiumok is mûködjenek Csángóföldön.
Középfokú oktatási intézmények kellenek
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint, ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon-túli magyarságról. Az eredmények közé sorolta az Európa Tanács 2001-es témában megfogalmazott ajánlásait, hogy veszélyeztetettnek nyilvánították kultúrájukat. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyészõ a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. A jövõre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvû középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 ezerrõl 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélõk száma, és a korfája is meglehetõsen rossz ennek a népcsoportnak. A csángóügy egyben modell is, hiszen a Kárpát-medence magyarságának többsége szórványban él. Ha az alkalmazott megoldások sikeresek, akkor azok máshol is használhatók lehetnek - hangsúlyozta.
Erõsíteni kell az identitást
Pákozdi Judit, a Keresztszülõk a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az elõrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Megjegyezte: elõrelépéshez e téren magukra a csángókra is szükség van, ezért identitásukat erõsíteni kell. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. Elmondta: az alapítvány közel 300 millió forinttal támogatta a csángóföldi programot az elmúlt mintegy hat évben. Ugyanakkor úgy látta, a civil szférában még van tartalék, ezért a kezdeményezések, támogatási formák további bõvítését szeretnék elérni. Ezek között említette a Csángóföldön oktató tanárok, kiadványok, többnyelvû misekönyvek kiadásának támogatását. Fontosnak tartotta, hogy együtt tudjanak mûködni az állami szférával, az errõl szóló egyeztetések már megkezdõdtek.
Magyar médium kell
A diószéni születésû, moldvai csángó keramikusmûvész, Petrás Mária arról beszélt, elõször történik meg, hogy a magyar Országgyûlés asztalára kerül az ügyük. Kapcsolódva az elõtte elhangzott felvetésekhez, megerõsítette, helyzetükön nagyon sokat segítene, ha magyar nyelvû médium mûködhetne Csángóföldön. A moldvai magyarságot úgy fosztották meg nyelvétõl és magyar nyelvû misétõl, hogy soha nem kérdezték meg õket - mutatott rá, hozzátéve: hibás megközelítés lenne, ha most azt kérdezgetnék tõlük, hogy valóban magyarnak vallják-e magukat.
Erdély.ma

2011. április 8.

Magyarul írott kérésre magyar nyelven is válaszol Kovászna Megye Tanácsa
Tamás Sándor megyei tanácselnök Sepsiszentgyörgyön a Magyar Nyelvhasználat Háromszéken elnevezésû konferencián kifejtette: miközben Aranyosgyéresen azon ügyködnek, hogy leszereljék a helyi tanács által megszavazott és kitett háromnyelvû helységnévtáblát, addig Brüsszelben kínosan ügyelnek a francia-vallon kétnyelvûségre.
Székelyföldön még többségben van a magyarság, és ezt az állapotot hosszú távon meg akarják õrizni. Ennek egyik eszköze a tudatos anyanyelvhasználat, ügyintézéskor is - mondta Tamás Sándor. A megyei tanácselnök hangsúlyozta, bár többletmunkát és többletköltséget jelent, hogy a hivatalok a beadványokra a hivatalos román nyelv mellett magyarul is válaszoljanak, megéri odafigyelni ezekre a részletekre, mert így nem fordulhat elõ, hogy két magyar ajkú ember, a hivatalos dolgait románul intézi. A Kovászna Megyei Tanács hivatalos honlapján nemsokára elérhetõek lesznek azok a magyar formanyomtatványok, amelyekre van lehetõség a kérvényezõ anyanyelvén válaszolni.
Kolozsvári Rádió
Erdély.ma

2011. április 8.

Az LMP partnerséget kínál
Partnerkeresésre, nem pedig klientúraépítésre törekszik a külhoni magyarok körében a legfiatalabb magyar parlamenti párt. A Lehet Más a Politika (LMP) képviseletében Dorosz Dávid járt Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit) meghívására.
Tegnapi sajtótájékoztatóján a magyar parlamenti képviselõ elsõsorban arról az országgyûlési határozati javaslatról beszélt, amelyben az LMP a kisebbségben élõ magyarok szervezeteivel való együttmûködés alapelveit foglalta össze. Sajnos, javaslatunkat a kétharmados Fidesz-hatalom lesöpörte. Különösebb indoklás nélkül, bizonyára a kritika ténye volt számukra elfogadhatatlan - fogalmazott Dorosz Dávid.
A párt a határon túli magyar szervezetekre bízná a valódi döntéseket, nem nekünk kell osztani az észt hanem meghallgatni és támogatni a helyi álláspontokat - mondta. Az LMP támogatja a gyorsított honosítási procedúrát, mi több, tovább gyorsítaná azt az apparátus bõvítése révén, ami Dorosz nézetében kizárólag pénz kérdése. Az állampolgársággal járó szavazati jog megítélését viszont két okból is ellenzi a párt. Egyrészt azért, mert a magyar állam és ellátási rendszerek mûködését olyanoknak kellene befolyásolniuk, akik ott is élnek. Másrészt viszont az autonómiatörekvéseket sodorná veszélybe a szavazati jog odaítélése, újabb muníciót kínálva az autonómiaellenes román nacionalista erõknek - véli Dorosz Dávid. Márpedig az autonómia kivívása az elsõdleges cél, amit bûn lenne bármivel is kockáztatni. A képviselõ bejelentette: az LMP rövidesen megalakuló ifjúsági szervezete állandó kapcsolatot kíván teremteni a Hárittal.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-267




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998