udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 324 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 301-324
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. szeptember 3.

Tőkés szerint az EMNT és az EMNP csak a magyarság érdekében működne együtt az RMDSZ- szel
Tőkés László, az EP alelnöke szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt számára "a magyarság érdekeinek szolgálata kötelező", és csak ennek alapján képzelhető el az RMDSZ-szel való együttműködés a jövő évi választásokon.
Nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László pénteken kijelentette: természetesnek tartja, hogy abból a tisztségből, amelyet betölt, mind országa, mind a magyar közösség érdekeit szolgálja.
"Ez nem mond ellent egymásnak" – jelentette ki Tőkés.
Azt mondta, azért jelöltette magát az RMDSZ-szel közös listán az európai parlamenti választásokra, mert a szövetségnek nem lett volna esélye EP-képviselői mandátum megszerzésére, és mert a magyar közösség érdekeit akarja szolgálni.
"Némelyek elfelejtik, hogy nem én kértem a listára való felvételemet, hanem az RMDSZ volt olyan helyzetben, hogy nem volt esélye egy európai képviselői helyet megszerezni, és ők kértek fel, hogy fogadjam el a lista első helyét mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Nem az RMDSZ kedvéért mentem bele ebbe a kompromisszumba, hanem a magyarság érdekei szolgálatában tettem" – nyilatkozta az EP alelnöke. Ennek ellenére – jelentette ki Tőkés – a jövőben az RMDSZ-szel való együttműködés csak akkor folytatódhat, ha a szövetség tagjai vele azonos célokat követnek. "Az EMNT és a létrehozandó Erdélyi Magyar Néppárt számára kötelező a magyarság érdekeinek szolgálata. Csak ezen az alapon képzelhető el az együttműködés a jövő évi választásokon" – jegyezte meg Tőkés.
Véleménye szerint az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködés elszakadt a szövetségtől, melynek tagjai megfeledkeztek a magyar testvériségről. Népújság (Marosvásárhely)

2011. szeptember 3.

Felsőoktatási körkép: legrosszabb Marosvásárhelyen a helyzet
A hazai kisebbségi felsőoktatásról tanácskoztak Marosvásárhelyen az új oktatási törvény biztosította lehetőségek tükrében. A magyar nyelvű oktatást biztosító állami és magánegyetemek vezetői az intézményeikben tapasztalt helyzetet ismertették. Kiderült, hogy egyértelműen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a legrosszabb a helyzet a magyar nyelvű oktatás szempontjából.
– Mi is elégedetlenek vagyunk, de ezek után csak azt mondhatom, hogy nálunk mennyország van – állapította meg a hallgatóság körében helyet foglaló Magyari Tivadar, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese, miközben a MOGYE vezetőinek helyzetjelentését hallgatta.
A Bernády György Közművelődési Alapítvány által szervezett tanácskozáson Nagy Örs, a MOGYE rektorhelyettese felidézte: az egyetem szenátusa a magyar nyelvű oktatás számára hátrányos egyetemi chartát fogadott el. A charta ugyanis nem teszi lehetővé az önálló magyar intézetek (főtanszékek) alapítását. Történik mindez azon az egyetemen, amely 1945 és 1962 között magyar nyelvű felsőoktatási intézményként működött, a román tagozatot csak a hatvanas évek elején alapították, azóta viszont a magyar nyelvű oktatás háttérbe szorult. A rektorhelyettes szerint rendszerváltás óta voltak kedvező folyamatok, így sikerült biztosítani, hogy a tandíjas helyeket fele-fele arányban osszák el, a tandíjmentes helyekért viszont már folyamatosan alkudni és vitatkozni kell. Az orvosi egyetemen ugyanis egyáltalán nem létezik önálló magyar tagozat, még a BBTE egykori úgynevezett magyar vonala formájában sem.
Nehéz az akkreditálás
A román többségű egyetemi vezetőség azzal a fő érvvel utasította el a magyar oktatók kérését, hogy a magyar tagozat külön nem rendelkezik akkreditált szakokkal, ugyanis az egyetem három kara, az orvosi, a gyógyszerészeti és a fogorvosi közösen van akkreditálva a román és a magyar nyelvű oktatás számára. Nagy Örs elismeri, hogy a magyar tagozatot ebben a pillanatban nem is tudnák létrehozni, még akkor sem, ha az egyetem szenátusa ezt megengedné. Viszont távlatosan teljesíthető cél, ezért kellene már a mostani chartában rögzíteni a magyar főtanszékek létrehozását. A magyar tagozat létrehozása érdekében a magyar nyelvű szakokat ugyanis külön kellene akkreditálni, az új oktatási törvényben rögzített szigorú feltételeket viszont jelenleg nem tudják teljesíteni. Az egyetem magyar tagozatának létrehozása szempontjából az egyik legnagyobb gond a tanárutánpótlás, amit elsősorban a nagyfokú elvándorlás miatt nem sikerült biztosítani. Nagy Örs szerint voltak olyan magyar végzős évfolyamok, amelyeknek a 70–80 százaléka külföldre telepedett a jobb megélhetés reményében.
Magyarországiak kellenek
Emellett az új oktatási törvény szerint összesen 11 professzort kellett nyugdíjaztatni, hiszen a jogszabály előírja, hogy a 65. életévüket betöltött oktatók már nem taníthatnak, a nyugdíjazott professzorok közül pedig kilenc a magyar tagozaton tanított. Így jelenleg az orvosi karon 12 professzor, a fogászat karon két professzor tanít magyarul, a gyógyszerészeti karon pedig egy magyar professzor sem maradt a nyugdíjazás következtében.
A tervezett magyar tagozat akkreditálása érdekében az egyetemen jelentősen növelni kellene a magyar nyelven tanító főállású professzorok számát, ezt viszont csak úgy lehet biztosítani, ha a magyarországi professzorok a magyarországi főállásuk mellett a marosvásárhelyi egyetemen is állandó alkalmazásban lennének. A rektorhelyettes szerint a debreceni, a pécsi a szegedi és a Semmelweis Egyetem oktatói jelezték, hogy hajlandók támogatni ily módon is az erdélyi magyar orvosképzést. Ez csak ideiglenes megoldás lenne addig, amíg saját erőből biztosítani tudják a magyar oktatói utánpótlást. Ennek azonban még magyarországi törvénykezési akadályai vannak, és azt sem lehet tudni, hogy mit szólna az egyetem román többségű vezetősége egy ilyen lépéshez.
Egynegyed tanul magyarul
Magyari Tivadar, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese előadásában is kifejtette, hogy a kolozsvári felsőoktatási intézményben a magyar nyelvű oktatás szempontjából sokkal jobb a helyzet a marosvásárhelyi egyetemhez képest, hiszen Kolozsváron már az 1990-es évek végén megalakultak a kisebbségi, a magyar és a német tanulmányi vonalak Szilágyi Pál volt rektorhelyettesnek és csapatának köszönhetően. Az új oktatási törvény nyomán azonban most megalakulhattak a magyar nyelvű intézetek, ami nagyobb fokú önállóságot biztosít az eddigiekhez képest a magyar tagozat számára. Magyari közölte, hogy eddig 18 ilyen magyar intézet jött létre, még kettőnek kell megalakulnia.
Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja által ismertetett statisztika szerint évente körülbelül 8 ezer diák érettségizik magyar nyelven, akiknek csak a 25 százaléka folytatja anyanyelven egyetemi tanulmányait, másik 25 százalékuk román nyelven tanul tovább. Az érettségizők 50 százaléka pedig nem vesz részt felsőoktatásban.
B. T. Szabadság (Kolozsvár)

2011. szeptember 3.

Saját intézeteibe szerveződik a BBTE magyar oktatása
Szeptember 20-a és október 15-e között választják meg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatán nemrég alakult 18 önálló intézet igazgatóit. A román és a magyar oktatás közös keretei mindeddig a tanszékek voltak, a magyar rész növekvő mértékű, de csak viszonylagos önállósága mellett. Amint korábban az egyetem magyar tagozata hírül adta, a magyar oktatás a román megfelelőivel egyenlő státusú és hatáskörű, a tanszékek helyét átvevő intézetekbe szerveződik a BBTE-n. Az átcsoportosítás során a magyar oktatás saját intézeteibe kerül, ezeket a tervek szerint igazgató vezeti és saját titkársága lesz. Egy tipikus BBTE-karon általában két román, egy magyar, esetleg egy német ilyen intézet alakul.
„.Közel négy évvel ezelőtt, a 2007-es választások előtt azt írtam önöknek (illetve az akkori tagozati vezetőtanács tagjainak és rajtuk keresztül az akkori oktatóknak), hogy mindenhol ragaszkodjanak ahhoz, hogy a magyar tagozati választásokat se beleszólás, se alkudozás ne zavarja, a kari és tanszéki szintű, majd egyetemi szintű képviselők személyéről egyedül a magyar oktatók szavazata döntsön. Most ez kevésbé jelenthet problémát, mivel a magyar egyetemrész intézményes keretei világosabbak. Arra kérem az oktatókat, hogy vállaljanak tisztséget, mindenhol biztosítsák a választási megmérettetés fórumait, a demokratikus szavazáson való részvétel körülményeit!” – hívta fel a figyelmet Magyari Tivadar, a magyar tagozatot vezető rektorhelyettes a magyar oktatók vezetőtanácsának küldött üzenetében.
Kari és egyetemi szintű képviseletet, illetve felső szintű magyar tagozat-vezetőket – így a rektorhelyettesi tisztséget a következő mandátumban nem vállaló Magyari Tivadar utódát is –, később, az alsó szintű választások lebonyolítása után választanak.
Önállóbb, mint valaha
A Bernády György Közművelődési Alapítvány által a magyar felsőoktatás számára szervezett nyilvános értekezleten a tagozatot képviselő Magyari Tivadar hozzászólását Péter András, a BBTE referense összegezte rövid sajtóközleményben. A rendelkezésünkre bocsátott tájékoztatás értelmében a tagozatvezető kifejtette: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem a szó általános értelmében multikulturális intézménynek minősül Erdélyben. Ezt a kifejezést azonban az egyetem vezetősége az utóbbi másfél évtizede propagandisztikus, politikai szólamokban lejáratta, a valódi problémák takarására használta fel, ezért a magyar tagozat ezt a szót általában nem is használja. A romániai magyar felsőoktatás szempontjából előrelépést jelent az BBTE magyar tagozatának oktatásszervezési önállósága, amit főleg a 2008-ban kezdődő különálló akkreditáció hozott meg, és a mostani önálló intézetekbe való szervezés erősíthet. Viszont jelenleg egy rossz irányba fejlődött, felaprózódott egyetemen működik a magyar tagozat, amely önmagukban szakmailag erős, de szétszórt közösségekből áll. Jelenleg önállóbb, mint valaha, de vékony politikai akarat mellett, sovány finanszírozási kilátások mellett rendkívül sérülékeny – vélekedett Magyari Tivadar.
MAGYARI TIVADAR AZ RMDSZ OKTATÁSI FŐTITKÁRHELYETTESE
Kelemen Hunor szövetségi elnök Magyari Tivadart nevezte ki a Szövetség oktatási főtitkárhelyettesének. A szociológia szakos egyetemi docens, magyar tagozat vezető, illetve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettesi tisztségét betöltő Magyari kinevezésére Kovács Péter főtitkár előterjesztése alapján került sor. A nevesítést a Szövetségi Képviselők Tanácsának is meg kell erősítenie, erre 2011. szeptember közepén kerül sor. Szabadság (Kolozsvár)

2011. szeptember 3.

Fontos a barátságos szellemiség és a konszenzusra törekvés
Interjú Sándor Krisztinával, a Magyar Ifjúsági Tanács leköszönő elnökével
Sándor Krisztina Brassóban született 1980. június 15-én, Sepsiszentgyörgyön nőtt fel. 2003-ban végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika- és Közigazgatástudományi Karának újságírói, 2005-ben pedig politikatudományok szakán. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnökeként nyolc éven át irányította a nemzeti, keresztény, hagyományőrző és hagyományalakító irányvonalat képviselő, a szerves fejlődésre összpontosító ifjúsági ernyőszervezet munkáját. MIT-elnökségét megelőzően a homoródalmási, sepsiszentgyörgyi helyi unitárius ifjúsági egyletekben, majd az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletben (ODFIE) tevékenykedett. A fiatalok folyamatos önképzésének, aktív közösségi szerepvállalásának buzdításáért végzett lelkes munkája mindössze egyik meghatározó jellemvonása elnöksége időszakának. A MIT vezető testületének legutóbbi, kétéves megbízatása lejárt, a szeptember 2–4. között zajló lakiteleki táborban tartott mai tisztújító küldöttgyűlésen pedig új elnökséget választanak, amely Sándor Krisztina reményei szerint friss lendületet ad majd a szervezetnek. Könyv, biciklitúra, civilsuli, diákvetélkedő
– Nyolc éve irányítod a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tevékenységét. Milyen mérföldköveket emelnél ki ebből az időszakból? Milyen akadályokkal szembesültél elnökként és melyek voltak a számodra legjelentősebb megvalósítások?
–Mérföldkőnek tekintem az első önálló MIT-iroda kialakítását 2003-ban, a 15 éves ernyőszervezet megünneplését a szovátai MIT-táborban – tortával, kis ajándékokkal, ahogy illik –, illetve ennek kapcsán a Másfél évtized című interjúkötet kiadását 2006-ban. Szintén meghatározó volt a Tekerj rá! elnevezésű, az autonómiát népszerűsítő biciklitúra megszervezése 2006-ban Székelyföldön, a Civilsuli városjáró konferenciasorozat elindítása 2007-ben egy első alkalommal elnyert európai uniós pályázatnak köszönhetően, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezésének átvétele 2008-tól, valamint az idén ötödik alkalommal megszervezett Adj, király, katonát! vetélkedősorozatunk iránti hatványozott érdeklődés és siker megtapasztalása. Ezeket így hirtelen soroltam fel, s ha ennyire jól emlékszem az évszámokra, akkor valóban mérföldköveknek is számítanak. Természetesen ezek mellett még sok kisebb-nagyobb programnak voltunk a részesei, nehéz is lenne felsorolni.
Az akadályokról szólva elmondhatom, hogy az ernyőszervezet berkeiben évekig arra figyeltünk a négytagú elnökséggel (akik közben mellettem cserélődtek), hogy a tagszervezetek egymás közötti, valamint MIT-hez való viszonyát megfelelő szinten ápoljuk, fejlesszük a közös programok és a képviselet által. Belső akadályoztatás irányomban nem volt: ha konfliktusaink akadtak – mert természetesen voltak –, akkor azt igyekeztünk kellő időben kezelni. Számomra mindig az volt fontos, hogy csapatban gondolkodjunk, s egymást folyamatosan segítsük. Ettől is több a MIT, mint külön egy-egy tagszervezete, s ezt a sokszínű csapatot másképp nehéz is volna összetartani.
– A MIT hangsúlyos szerepet tölt be az erdélyi civil életben. Melyek irányvonalának főbb meghatározó elemei? Megalakulása óta bekövetkezett-e számottevő változás a szervezet ideológiájában?
–A szervezet irányvonala az, amit szerintem sikerült megőrizni az évek során. Jelmondatunk – Mi tudjuk, mit akarunk! – nem csupán szójáték, hanem azt is jelzi, hogy határozottan képviseljük azt a nemzeti, keresztény, hagyományt őrző, alakító, és a mában megvalósítható fejlődésre figyelő irányvonalat, amely mindig is meghatározta ezt az ernyőszervezetet. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a tagszervezetekbe és a MIT-be bekapcsolódó fiataloknak azt a felfogást igyekszünk átadni, hogy a folyamatos önképzés, az aktív közösségi élet és az ehhez tartozó célok által mindannyian otthonosabban fogjuk érezni magunkat. Tudatosítani szeretnénk bennük, hogy közös felelősségünket ugyanúgy vállalni kell, ahogy mások is megtették előttünk. A legfontosabb pedig az, hogy minél több erdélyi magyar fiatal ráérezzen a közösen végzett önkéntes munka ízére, az ily módon elérhető sikerekre, tapasztalatgyűjtésre, és ezáltal a közösségi fejlődés útjára lépjen.
Négy év Tusványos
– 2008-ban a MIT átvette a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor erdélyi főszervezői szerepét. Milyen összefüggésben valósult meg ez a szervezet történetében, illetve milyen belső és külső értékelések, visszajelzések szűrődtek le mindeddig a MIT szintjén?
– Erre már úgymond pár évvel korábban készültünk, és jeleztük is az erdélyi és magyarországi alapítóknak, hogy mi úgy gondoljuk, ez pontosan a MIT-nek „való”, hiszen tömörítjük a jelentős magyar országos ifjúsági szervezeteket. Voltaképpen a következetes, jó értelemben vett lobbizás, valamint az alapítók jó irányú döntése folytán került hozzánk Tusványos erdélyi szervezése.
Idén negyedik alkalommal szerveztük meg, és az első két év majdnem felhőtlen sikerein túl már természetesen többet látunk, többet elégedetlenkedünk a saját munkánkkal szemben is. Mivel legalább kétfejű a szervezés – a MIT és a magyarországi partner, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány –, s még a korábbi szervezők is besegítenek, időnként nehéz összefogni a szálakat. Ennek ellenére mindegyik évben sikeresnek könyveltük el a rendezvény lezajlását, nagy problémák nem adódtak. Mindez elsősorban a nagyszerű szervezőcsapat érdeme, akikkel évről évre öröm dolgozni, és átélni a helyszínen mindazt, amit egy hét erőteljes munka és azt övező siker jelent. Tusványos a kedvenc, és az is marad, nemcsak nekem, hanem ma már sokak számára.
MIT MIÉRT
– Az elmúlt évek folyamán hogyan alakult a két fő erdélyi ifjúsági szervezet – a MIT és a MIÉRT – viszonya, illetve milyennek minősítenéd ezt jelenleg?
– Erről annak idején sokat írtunk, beszéltünk, nyilatkoztunk, voltak éles viták is. Mára enyhült a viszony, hiszen gyakorlatilag szinte teljesen párhuzamosan él és építkezik a két ernyőszervezet. Természetesen vannak közös felületek, mint például a Magyar Ifjúsági Konferencia ülései, illetve az erdélyi régiós ülések, de ott is többnyire a közös feladatokra figyelünk, nem arra, ami a múltban volt. Ez annak is köszönhető, hogy nálunk és a MIÉRT-ben is az évek során részben kicserélődtek az elnökségi tagok, az újakban pedig értelemszerűen nem volt olyan mély az ellentét egymással szemben. Én természetesen még „értem” a konfliktusos időszakot is, és most is csak azt mondhatom: a MIÉRT-et annak idején az RMDSZ a MIT ellenében, annak a helyére hozta létre, így értelemszerű, hogy a viszony nem lehet felhőtlen. Elvagyunk – mindkét szervezet éli a maga életét, de többre nemigen vágyik egyik sem a másiktól.
– Milyennek értékelhető a MIT és tagszervezeteinek jelenlegi viszonya? Mennyire vállalják fel az ernyőszervezet általános értékrendjét?
– Alapvetően civil ernyőszervezetként határozzuk meg magunkat, viszont fontosabb közéleti-politikai kérdésekben állást foglalunk. A tagszervezetek természetesen a MIT-nél „még civilebbek”, ha lehet így fogalmazni, hiszen sem a cserkészek, sem az IKE nem foglalkoznak közvetlen módon a közéleti-politikai történésekkel. Ám éppen azért létezik a MIT, hogy ezen a szinten igenis tudjuk kifejezni a véleményünket, bekapcsolódjunk azokba a folyamatokba, amelyeket jónak tartunk stb. A MIT-nek mindvégig erős közéleti jellege volt, s ezt igyekeztünk úgy alakítani, hogy a tagszervezeteknek is megfeleljen. Szólnom kell arról, hogy természetesen voltak ebből fakadóan nagyobb konfliktusok is. 2007-ben, amikor a MIT felvállalta, hogy segíti és támogatja Tőkés László független európai parlamenti képviselőként való indulását, akkor két addigi tagszervezetünk – az OMDSZ és a RODOSZ – kilépett köreinkből.
Civil és politikum határán
– Hogyan látod a női érvényesülés esélyeit az erdélyi társadalmi, illetve politikai életben?
–Tulajdonképpen ugyanolyan esélyeink vannak a közéletben, politikai életben is az érvényesülésre, mint bármely más területen. Ez elsősorban az adott egyén képességeitől, tehetségétől, munkabírásától függ. A többi másodlagos, ezért nem is tartom fontosnak részletezni, mert egy adag közhelybe botlanék.
–Milyen megfontolásból döntöttél úgy, hogy lemondasz a szervezet éléről, nem vállalsz újabb elnöki megbízatást?
– Lejárt a legutóbb vállalt kétéves megbízatásom, de már akkor is azt kértem a szervezetvezető társaimtól, hogy mielőbb váltsanak le, mert itt az ideje, hogy fiatalabbak kerüljenek az élre. Ezt változatlanul így gondolom. Nekem és a szervezetnek is elég, sőt talán sok is volt a nyolc év. Nyugodt lélekkel adom át, mert tudom és látom, hogy a MIT és a tagszervezetek körül vannak tettrekész, ügyes fiatalok, s olyanok is, akik már annyit láttak és dolgoztak a MIT-ért, hogy tovább tudják vinni.
– Mennyire tekinti fontos célkitűzésének a szervezet a jövendő politikusi nemzedék, „utánpótlás” kinevelését?
– Nem ez a közvetlen cél, bár természetesen „benne van a pakliban”. A lényeg az, hogy cselekvő, a közösségükért – nemcsak politikai eszközökkel – tenni akaró, tapasztalatokkal, kiépített kapcsolatrendszerekkel rendelkező, ügyes fiatalok legyenek, akik az erdélyi, székelyföldi falvak és városok életét sikeresen és jól alakíthatják a jövőben. Végignézve a korábbi elnökségi tagok pályáját, valóban elég sokan kerültek politikai tisztségekbe. Fontosnak tartom, hogy azokat a fiatalokat, akik a MIT köreiben szereztek vezetési, szervezési tapasztalatokat, s van rá ambíciójuk, igenis támogassuk a politikai pályán való elindulásukban.
– Milyen úton kellene haladnia a jövőben a szervezetnek? A MIT leendő elnökségének milyen követendő szempontokat, javaslatokat és célokat ajánlanál?
– Arra számítok, hogy az új elnökséggel friss lendületet nyer az ernyőszervezet, s ehhez majd az is hozzájárulhat, hogy nemrég bővült a MIT egy újabb tagszervezettel, az EMI-vel. Szeretném, ha az elmúlt években kialakult országos programokat folytatnák, és ezek mellett azt, hogy megőrizzék és kövessék azt az értékrendet, ami nemcsak a MIT-é, hanem valamennyi tagszervezeté is. A leendő elnökségben bízom, és amint már nekik is elmondtam: azt ajánlom, hogy az együttműködési készség, a barátságos szellemiség, a konszenzusra törekvés mindenkor fontos legyen úgy a tagszervezetekkel való kapcsolat alakításában, mint a személyes szervezetvezetői viszonyok terén is. A céljaink megvannak, munka is van, csak kitartóan kell dolgozni, csapatban, alázattal, s nem egyéni elismerésekre várva.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

2011. szeptember 3.

Gumicsontok
„Bár az átlagemberek nagy többségét teljesen hidegen hagyja a bukaresti és helyi politikai boszorkánykonyhákból kiszűrődő rotyogás, a média – különösen a kereskedelmi tévék és a pártsajtó – igyekszik a nyárvégi uborkaszezont meghazudtoló elánnal és módon a végletekig rágni az éppen aktuális gumicsontokat. Az utóbbi napokban főként a verespataki aranybányászat, a mérhetetlen hatalmi korrupció és a Băsescu-rezsim idegborzoló inkompetenciáját álcázni hivatott diverziók tematizálták a politikai közbeszédet. A ciántechnológiás aranykitermelést ellenző magyar nemzetiségű államelnöki tanácsos, Eckstein Kovács Péter bejelentett lemondása nem keltett különösebb megrökönyödést, mert már lehetetlen helyzetbe hozta őt a főnöke is és a pártja is. Az RMDSZ ugyanis egy gyékényen árulja Traian Băsescuval az erdélyi környezet- és örökségvédelmi érdekeket, Eckstein Kovácsnak pedig ez már túl sok volt. Hétfőn fogja benyújtani lemondását az államfőnek, logikus az lenne, ha ezzel együtt kilépne az RMDSZ-ből is, de egyelőre azzal mentegeti párthűségét, hogy az RMDSZ-nek nincs is hivatalos álláspontja a verespataki beruházás ügyében – folyosói pletykák szerint viszont van közvetlen anyagi érdekeltsége az aranykitermelésben…”
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2011. szeptember 3.

Az EP-alelnök sajtóérkezletéről
Tőkés László erdélyi képviselő, az Európai Parlament egyik alelnöke kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt társaságában tekintett vissza eddigi parlamenti tevékenységére tegnap a nagyváradi EP-irodában tartott sajtótájékoztatón, amit unió törvényhozásának kezdődő őszi ülésszaka apropóján hívtak össze. Bevezetőjében Szilágyi emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként az RMDSZ-szel alkalmi összefogásban és a szövetség listáján mandátumot nyert Tőkés László EP-képviselő egyszerre tagja az Európai Parlament román és magyar néppárti delegációjának, a magyar és a román küldöttségnek. A kulturális és a külügyi szakbizottságokon kívül az Emberi Jogi Bizottság (DROI) tagjaként is tevékenykedik, mint képviselő, de alelnökké választása óta – Schmitt Pál feladatkörét megörökölve – egyaránt felel a kultúráért, az egyházi és vallási felekezetekkel való párbeszédért, a Keleti Partnerségért, valamint az EU bővítéséért a nyugat-balkáni országokkal.
Tőkés László felvezetésképpen rámutatott arra, hogy a Néppárti EP-frakció támogatásával elnyert alelnöki tisztségében nemcsak a magyar, hanem a magyar–román összefogást és együttműködést is sürgette, ugyanakkor Románia schengeni övezethez való csatlakozása ügyének előmozdítását is szívügyének tekintette. „Egészen természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseltem. Az egyesült Európában a kettő nem áll egymással ellentétbe” – hangsúlyozta az alelnök.
Szilágyi Zsolt összegezte azokat a tárgyköröket, melyek meghatározták Tőkés László képviselői és alelnöki tevékenységét. Ezek közül kiemelte a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbe léptetésére irányuló szolgálatát, az egyházak és különböző vallási felekezetek közötti párbeszédet, a kommunista múlttal való szembenézés terén kifejtett munkáját, továbbá a ciánalapú bányakitermelés betiltásának – Áder János képviselővel közös – kezdeményezését. Verespatak ügyében Tőkés László kabinetfőnőke azt mondta, sajnálatos, hogy Bukarestben az Erdélyben élők megkérdezése nélkül, mintegy a fejük fölött hoznak döntéseket ebben a kérdésben. Méltó volna, hogy Románia ne menjen szembe az Európai Parlamenttel, mely elsöprő szótöbbséggel hozta meg a ciánalapú bányakitermelés betiltását.
Tőkés László EMNT-elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy az Erdélyi-szigethegységbe (azon belül az Erdélyi-érchegységbe) tervezett aranybányának országhatárokat meghaladó, komoly regionális vonatkozásai vannak. Ennek alátámasztására elevenítette fel a tíz évvel ezelőtt történt tragikus nagybányai természeti katasztrófát, mely az egész Tisza folyó élővilágát sújtotta. A verespataki ciántechnológián alapuló bányászat könnyen vezethet hasonló, az egész Kárpát-medencét érintő ökológiai szerencsétlenséghez.
Újságírói kérdésre válaszolva Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos döntését – aki éppen a verespataki bányászat államfői támogatása miatt mondott le a minap tisztségéről – „példaértékűnek” nevezte. Az RMDSZ vonatkozásában ugyanakkor rámutatott: 2009-ben az erdélyi Magyar Összefogás jegyében valósulhatott meg egy olyan együttállás, aminek eredményeként három erdélyi magyar politikus képviselheti közösségét az Európai Parlamentben; az akkor létrejött együttműködés azonban az RMDSZ hibájából utóbb félbeszakadt. Az érdemi összefogás és a kizárólagos egységretorika között különbség van, mutatott rá a püspök, példaként említve, hogy ma már szándékos csúsztatással élve fel szokták róni neki a szervezet vezetői, hogy az RMDSZ színeiben jutott be az Európai Parlamentbe, holott nem ő kérezkedett fel őt az RMDSZ szekerére, hanem az RMDSZ kérte fel őt a közös lista vezetésére.
Az RMDSZ kizárólagosságon alapuló döntései továbbra is az érdemi összefogás ellen hatnak: saját korábbi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkező nézeteket képviselve játszanak dicstelen szerepet a kudarcos román kormányban, illetve a verespataki afférban, a demokrácia eszméjének hadat üzenve akadályoztatják az új erdélyi magyar párt bejegyeztetését, ráadásul a létrejövőben lévő erdélyi Kulturális Autonómia Tanácsot is elpártosítják.
Mindezek mellett és ellenére: az egyetemes magyar együttműködés rendszerének részeként az erdélyi magyar politikai élet „categoricus imperativusa” az összefogás – zárta mondanivalóját Tőkés László.
Lapunk kérdésére válaszolva azt is elmondta: egyelőre sem ő, sem az EMNT bihari vezetősége nem kapott meghívást arra a tanévnyitó és iskolanévadó nagyváradi ünnepségre, amelyet szeptember 9-ére szerveznek a helyi hatóságok a magyar Országgyűlés jegyzői karának részvételével. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2011. szeptember 3.

A 101 éves szerző harmadik könyve
Nincs rá adatom, hogy így van-e, de nem csodálkoznék, ha kiderülne: az aradi Kövér Gábor a legidősebb író, akinek életében könyve jelenik meg. 2011. augusztus 15-én ugyanis betöltötte 101. évét, jó két hete tehát benne jár a százkettedikben. S ha hozzátesszük, hogy első könyve 96 éves korában jelent meg…
A Tulipán könyvesboltban csütörtökön délután a Hadak útján című, immár harmadik kötetét mutatta be Ujj János, kiemelve, hogy a három könyv ugyanannyi műfajt képvisel: az Eretnek mesék a világról filozófiai jellegű írásokat, a második (Elfuserált évszázad) a XX. század geopolitikai, történelmi eseményeivel kapcsolatos eszmefuttatásokat tartalmaz, a harmadik, a legújabb, a Hadak útján memoár, kétharmadrészt önéletrajzi írás, amely főleg az 1940-es évek történéseit meséli el. És Kövér Gábornak, akit nagyon sokat ismernek Aradon – az egykori rétháti földbirtokos unokája kitűnő műszerész, finommechanikus, aki, egyebek között, a fényképezőgép-javítás mestere – meglehetősen mozgalmas élete volt egy évszázadon keresztül. 22 évesen mesterdiplomával műszaki vezető egy aradi textilgyárban, 26 évesen harisnyagyárat tervez, az 1920-as évek végén tanúja az aradi (Romániában az első) rádiógyártás (!) beindulásának.
Gondoljunk bele: az első világháború kitörése első mozzanatának tartott szarajevói főherceg-gyilkosság napján, 1914 júniusának végén fénykép készült róla, a második világháborút (beleértve Budapest pusztító ostromát is) felnőttként élte végig, részese volt az aradi ipar háború utáni talpraállításának. És a történéseket az elképesztő memóriával megáldott szerző hűen, és nem írói kvalitások híján meséli el, harmadik könyvének egy-egy mozzanata (például a székelyföldi havason legeltetett marháival az akkori magyar határon tudta nélkül átkerült székely legény kálváriája) valóságos bravúrral megírt történet. A könyv, amelynek több írása már különböző helyeken megjelent, érzékletes képet nyújt a háború viharában ide-oda sodródó, menekülő emberekről, katonákról és a hatalom képviselőiről, a kor hangulatáról, és távolról sem csupán egyetlen ember és családjának sorsát eleveníti fel. Igaza van a könyvet bemutató Ujj Jánosnak: a Hadak útján érdekes és izgalmas olvasmány, feltétlenül érdemes pár órát rászánni.
Kövér Gábor eddigi könyvei az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kiadásában, Bálint Mózes gondozásában és biztatására jelent meg a Gondolkodó magyarok sorozatban. És a szerző harmadik könyvéből tudjuk: készül a negyedik, a Marosmenti krónika című is.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)

2011. szeptember 3.

„Hosszú az út a felismeréstől a kinyilatkoztatásig”
Dr. Németi János régész–történész pályafutásának küzdelmeiről, kutatási eredményeiről, a régészi munkáról és az azzal járó nehézségekről, valamint az őszinteség és a kitartás miatt őt ért hátrányos helyzetekről is beszélt lapunknak adott interjújában.
Mivel a nagykárolyi kastély felújítás alatt van, a múzeum régészeti anyaga ideiglenesen a volt 4–es iskolában van elhelyezve. Németi János régész–történész már rég nyugdíjas, de naponta több órát tölt itt, hogy az eddig összegyűjtött anyagait feldolgozza. Az alábbiakban vele beszélgettünk.
— Hogyan tölti hétköznapjait egy nyugdíjas régész?
— 2003 februárjában menten nyugdíjba, de azóta is folyton dolgozom. Ezt a szakmát nem lehet abbahagyni. Amit az ember 40–45 éven át nem azért csinál, hogy legyen egy megélhetési lehetősége, hanem azért, mert szereti, azt nem tudja abba hagyni. Nekem ez volt a munkám és a hobbim. Nagyon sok anyagot összegyűjtöttem, amit nem sikerült feldolgozni. Annak, ami a feltárásokból, az ásatásokból, a leletásatásokból, a tervezett ásatásokból és minden terepmunkából összegyűlt, ha csak a nagyobb részét lenne időm feldolgozni, elégedett lennék. Ezeknek a megfigyeléseit is én végeztem. Bizonyos dolgokat, a megfelelő dokumentációkkal át lehet adni a kollégáknak, de van néhány olyan téma, amihez ragaszkodom. Ilyenek a kelta anyagok, amelyekkel nagyon sokat foglalkoztam, vagy a bronzkor.
— Mióta foglalkozik régészettel?
— Boldádon 1966-ban kezdtem el az ásást. Kimaradt egy időszak, amíg a Trák Intézetnek dolgoztam. 1986–ban kezdtük újra, 1990–től egyedül dolgoztam. Ezt követően kötöttünk egy egyezséget a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel, amikor ott megalakult a régészeti szak. Nem kaptak egy olyan embert, aki járatos az ősrégészetben. Egy–egy magyarországi meghívott tartott néha előadást, de gyakorlatilag nem irányították a diákokat a régészet szakmai megismerésére. Úgy döntöttünk, hogy ezeket a diákokat elhozzuk Boldádra, ahol részt vesznek a régészeti ásatásokon, így lehetőségük van megismerni egy olyan bronzkori települést, amelyik az egész bronzkort átfogja. Itt a kora bronzkortól a késő bronzkorig mindent meg lehet találni. Mivel itt található Boldád középkori temetője, a diák megtanulhat feltárni egy sírt, megismerheti a kerámiákat, a rétegtani problémákat, megtanulhat rajzolni és sok olyan dolgot, amit az egyetemen nem lehet megtanulni, bármilyen jó képzést is kap. Ehhez a szakmához gyakorlat, terepmunka kell. Hogy ez a tevékenység mennyire hasznos volt, azt az bizonyítja, hogy a végzősök hatvan százaléka erdélyi múzeumokban dolgozik. Ezzel hozzájárultunk a magyar régészek képzéséhez. Romániában sokáig nem volt régészképzés, a változás után indult be néhány kar, de kevés volt a magyar jelentkező. Így sikerült olyan régészeket képezni, akik nem csak az őskornál maradnak, hanem szakosodnak a népvándorlás korára és az Árpád–korra.
Komplex munka
— Miből áll a régészeti munka?
— A régész munkája sokkal komplexebb, sokkal összetettebb, mint a levéltárosé, az ásatással és a megfigyeléssel kezdődik. A régészeti anyag, ami évszázadokon át a földben volt, felszínre kerül, azt rendszerezzük restauráljuk, megkeressük a hozzá hasonló régészeti leleteket, tanulmányozzuk a korabeli szakirodalmat, és csak ezek után írjuk meg a szakcikket. Én folyamatosan ástam — kivéve azt az időszakot, amikor a Trák Intézetnek dolgoztam —, de soha nem volt restaurátorom, fényképészem, rajzolóm. Mindent egyedül csináltam végig. Én csak akkor tudok leközölni egy anyagot, ha kiállításra alkalmassá teszem. Egy kerámia restaurálásra négy–öt évet is várni kellene, hiszen a megyei múzeumnak csak egy restaurátora van. Annak, hogy én restaurálom a leleteimet, megvannak a hátrányai és előnyei is. Az előnye az, hogy ma már úgy ismerem a kerámiát, mint a tenyeremet. Ma már a régészetben nagyon sok a szakosodás. Nem csak bizonyos régészeti korokra, hanem bizonyos régészeti problémákra is lehet szakosodni. Ennek az a hátránya, hogy az, aki csak egy szakon indul el, a terepen nem tudja mivel találkozik. Aki nem ismeri a kerámiát, az el van veszve. Én mindig arra figyelmeztetem a fiatal kollégákat, hogy sokat menjenek terepre, sok anyagot nézzenek meg, dolgozzanak a kerámiával, mert különben annyira egyoldalúvá válnak, hogy csak egy bizonyos kor, bizonyos részét ismerik meg. Nagyon sok munka van addig, amíg egy régészeti anyagot, hozzáolvasva a megfelelő bibliográfiát össze lehet állítani úgy, hogy az, ha szakemberek elé kerül, nem mondják rá, hogy félcmunka.
A diktatúra idején
— A múlt rendszerben a politika keményen rátette súlyát a történelemkutatásra. Az elvtársak azt is megparancsolták, hogy milyen évfordulókra, milyen leletekre kell bukkanni. Hogyan tudtak ilyen körülmények között dolgozni a régészek?
— Itt van egy másik dolog, hogy a szakmai feldolgozáson kívül, nekünk közel kell vinni a régészetet a közönséghez. Kiállításokat kell szervezni, gyakran kell írni róluk cikkeket közérthető nyelven, hogy azt az emberek megértsék. Mindez nem könnyű dolog. Volt időszak, amikor nem lehetett leírni, amit valóban tudtunk az anyagról. Megvoltak a politikai beállítottságok, a dákó-román elmélet, amiből nem lehetett kilépni. Én merem állítani, hogy soha nem írtam le olyan dolgot, amiről nem voltam meggyőződve, hogy az úgy van. Inkább ott maradt az anyag a fiókban egy–két évtizeden át, de közönség elé nem vittem olyan anyagot, ami nem felelt meg a valóságnak. Például ott volt a drákológia kérdése, ami egy nagyon érdekes dolog. Olyan sokat beszéltek róla az iskolában, előadásokon, állandó téma volt a sajtóban, hogy annyira ismert lett, mint az Anyám tyúkja. Kötelező volt dák leletekre bukkanni. Nagyon sokszor megkérdezték ismerőseim, hogy találtam dákokat? Volt, amikor azt válaszoltam, hogy igen. Ilyenkor furán néztek rám és találgatták, hogy én is behódoltam? Ezeket a dolgokat megírtam a 2009–ben megjelent Barangolásom Szatmárban című visszaemlékezéseimben, amire nagyon büszke vagyok. Ebben az írásban igyekeztem összegyűjteni azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatják az embereket, és érthető nyelven választ adni a nyitott kérdésekre úgy, hogy megmaradjak tudományos szinten. Ebben a kötetben is felvetődött a dák kérdés. Nem az a probléma, hogy voltak–e dákok vagy sem. Mivel a román nemzetpolitika túllicitálta ezt a témát, és a dákó–román elmélet dákó–román vallássá vált, a politika mindent ezzel próbált igazolni, az embereknek pedig kezdett elegük lenni belőle. A politikusok nem vették észre, hogy a kutatók és a tudósok célja és feladata nem az, hogy a politikát kiszolgálja, hanem az, hogy azt ami van, reálisan tárja fel.
— Nézeteltérései miatt került nehéz és hátrányos helyzetekbe?
— Corneanu elvtár, Nagykároly akkori párttitkára történelem szakot végzett a Stefan Gheorghiun, és mai nap is nagy történésznek tartja magát. Mivel én kelta kutatással foglalkoztam és abból is doktoráltam, nem voltam közkedvelt a pártvezetésnek, ezért mindent megtettek, hogy eltávolítsanak a kutatástól. Erre hamarosan két okuk is adódott. Az egyik az, hogy Székesfehérváron megrendezték a kelta világkongresszust, melyre egy bukaresti és egy kolozsvári kelta kutató mellett engem is meghívtak. Egy nagyon érdekes anyagot készítettem a piskolti kelta temetőről, ami kiegészítette mindazt, amit addig tudtunk a keltákról. Ezt elküldtem Bukarestbe, ahol lefordították francia nyelvre, de útlevelet nem kaptam, hogy elmehessek a kongresszusra. A kollégák kivitték az anyagot, ami megjelent egy kötetben, amiből több példányt küldtek Romániába is. A szekuritáté azonnal lefoglalta, és elkezdett nyomozni, hogy ki juttatta ki az anyagot. A bukaresti kolléga beismerte, hogy ő fordította le és vitte ki, így megmenekültem a nagyobb büntetéstől, de jó ok volt arra, hogy eltávolítsanak a múzeumtól. Ekkor helyeztek át az 1–es iskolába aligazgatónak, ahol tíz évig dolgoztam. Gyakorlatilag nem veszett el ez a tíz év. Nem dolgoztam ugyan a szakmában napi tíz–tizenkét órát, hanem elvégeztem a dolgom az iskolába — megjegyzem az aligazgatói munka nem kis feladat — utána, vagy szombaton és vasárnap elmentem ásni. Ekkor is olyan dolgokkal foglalkoztam, amivel senki más. Ilyen volt a Kraszna–menti megfigyelés Domahida és Börvely között. A töltés bal oldalán rengeteg anyag került a felszínre, de se a szatmárnémeti, se a nagykárolyi múzeum nem érdeklődött. Én akkor annyi anyagot gyűjtöttem össze, hogy a mai napig is dolgozom velük.
— Corneanunak voltak még zseniálisnak tűnő felső utasításai?
— Volt egy érdekes esetem, amikor egy magyarországi (nyíregyházi) küldöttség járt Nagykárolyban. Akkor is, mint mindig, én mutattam be a várost és a kastélyt. A találkozó végén Corneanu elvtárs szűkebb körben megjegyezte, hogy aránylag jól bemutatom én a kastélyt, de csak övtől fölfelé, a lényeget elhallgatom. Mi az, amit elhallgatok — kérdeztem. Azt, hogy a kastély alatt van egy dák vár — felelte. Megdöbbenve kezdtem magyarázni, hogy a küldöttségbe benne van Németh Péter, a nyíregyházi múzeum igazgatója, aki nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz. De én ilyet amúgy se mondanék, mert nem engedi meg a szakma, és én sem engedem meg magamnak. Nem mondhatok olyat, ami nincs. Corneanu elvtárs azt válaszolta: lehet, hogy nincs, de neked ezt kell mondani, mert ezt követeli a román nép és a román politika. Voltak, akik beálltak a sorba, és hangoztatták a dák elméletet, lehettek múzeumigazgatók, vagy más magas beosztásúak, de ezeket a szakma sohasem fogja elismerni. Az a baj, hogy még mindig folytatódik a félretájékoztatás. Az iskolai könyvekből kivették a Ceausescu idézeteket, de a koncepció maradt. Pártiskola már nincs, de szerveznek tanfolyamokat, amelyek tovább terhelik az agyakat a hamis ismeretekkel. Nagyon sok kiadvány jelenik meg, amelyek olyan anyagokat tartalmaznak, hogy óvni kell tőlük az olvasókat, főként a fiatalokat. Ezekkel szembe lehet szállni, de nem lehet meggyőzni vagy legyőzni őket, mert befolyásos emberek állnak mögöttük.
Nagy kérdés
— Hogyan tett eleget az elvárásoknak? Például, ha dák leletekre kellett bukkanni?
— Megkövetelték, hogy találjunk dák leleteket is. Én megtaláltam egy őskori elemet, csak az volt a gond, hogy az nem dák anyag volt, hanem korábbi, még a szkíta korszakból. Nálunk a kelták a Krisztus előtti és utáni első században éltek. Számomra nagy kérdés volt az, hogy ezek a települések az első század végétől eltűntek. Akkor itt valaminek történnie kellett. Valami történelmi fordulat lehetett, mert a kelták nem mentek el innen maguktól. Valami oka volt, hogy visszavonultak a Duna vonaláig. Utánanéztem az ókori forrásokban és rájöttem, hogyan alakult a géta–dák kultúra, és milyen hatást váltott ki később. Számomra fontos volt, hogy ezen a környéken találjak olyan anyagot, ami beékelődik a Krisztus utáni és előtti századba. Minden anyagot megnéztem, és a végén teljesen a véletlen hozta ki, hogy Bobáldon sikerült megtalálni egy teljesen értékes dák klasszikus anyagot, amelyen van egy római kori figura. Ez annak a bizonyítéka, hogy a géta–dák előretörés eljutott eddig. Tehát nem az a kérdés, hogy voltak–e dákok vagy sem, hanem az, hogy a dák vaskori kultúrának semmi köze nincs a román nép kialakulásához. Ezt nehéz volt megmagyarázni, miután évtizedekig ezt sulykolták a diákok fejébe, erről beszéltek minden előadáson, erről írt a sajtó. A dák nemzet pontosan egy olyan színfoltja az európai kultúrának, mint bármelyik akkori nép, csak nem lehet kötni egy később kialakult néphez, és nem lehet vissza vinni egy nép gyökereit a dákokig.
Magyar délibábok
— A magyarságkutatásban is vannak olyan elméletek, amelyeket nem lehet bizonyítani. Ezek tisztázódni fognak valaha?
— A magyar régészetben is vannak különböző irányzatok. Ilyen a székely–magyar kérdés. Vannak, akik azt állítják, hogy a székelyek itt vannak Attila korától, a magyarok a honfoglaláskor már itt találták őket. Attila korát nem tudjuk elvezetni a honfoglalásig, hogy bizonyítani tudjuk a folytonosságot. Vannak hasonlóságok a hun, az avar és a magyar kultúra között, hiszen mindhárom nép keletről jött, de nincsenek nyelvemlékeink. A régészetben sohasem lehet határozottan azt mondani, hogy etnikailag egy bizonyos néphez tartozik. A népvándorlás korában sok volt a keveredés. Nem lehet úgy venni, hogy az első honfoglalás a hunok, a második az avarok, a harmadik a magyaroké volt, és ezeket visszavinni az őskorba.
A nemzetállamok gyökerei
— Mi az oka annak, hogy több száz, akár ezer év is el kell teljen ahhoz, hogy tisztázódjanak bizonyos történelmi események? Nemrég hallottam egy francia történész szájából, hogy még nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy tisztán láthassuk a nagy francia forradalom eseményeit.
— A nagy francia forradalomnak vannak olyan eseményei, amelyek valóban még mindig tisztázatlanok. Ennek a forradalomnak vannak pozitív és negatív hatásai. Negatív hatása például a nemzetállamok kialakulása. Erőltette, hogy minden nép próbálja megtalálnia gyökereit. Ahhoz, hogy ki tudjuk mutatni a nemzetállamot, szükség van az etnikai egységre. A franciák forradalom után kezdték bebizonyítani, hogy ők a kelták egyenes leszármazottai. III. Napóleon, pontosan a francia nemzetállam érdekében hatalmas összegekkel támogatta azokat az ásatásokat, amelyek a kelta településekhez kötődtek. Amelyik országnak nem voltak gyökereik, azok kreáltak maguknak. Az, hogy ma már nagyon sokan foglalkoznak magyarságkutatással, nem egy jó dolog. Főként azok részéről, akik Amerikából akarják megváltoztatni a magyarság történetét. Ezek a kutatások bizonyára célszerűen történnek, de rossz hatást keltenek. Én bízom abban, hogy a Szatmár Megyei Múzeumban mindig lesznek olyan szakemberek, akik a szakma tiszteletével végzik majd tevékenységüket. erdon.ro

2011. szeptember 3.

Markó: az új oktatási törvény szerint kötelező az önálló karok létrehozása
"Az Oktatási Minisztérium nem fogadhat el olyan egyetemi chartát, amely nem biztosítja az önálló karok létrehozásának lehetőségét, ugyanis az új oktatási törvény egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű egyetemeket arra, hogy a kisebbségi oktatás számára önálló karokat hozzanak létre. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az önálló döntés lehetősége egy alapvető jog" – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett kisebbségi szemináriumon.
Előadásában Markó Béla a kisebbségi oktatás szempontjából lényeges előrelépésnek nevezte, hogy az új oktatási jogszabály révén sikerült felszámolni a kisebbségi oktatást érintő utolsó diszkriminatív rendelkezéseket is. E tekintetben nagy eredmény, hogy az elmúlt hetekben elkészültek a magyar nyelvű történelemtankönyvek, ennek köszönhetően értékelése szerint ma már gyakorlatilag egyetlen olyan tantárgy sincs, amelyet ne lehetne magyarul oktatni.
Mint mondta, az elmúlt húsz évben fokozatosan sikerült leépíteni az előítéleteket és ellenérzéseket az oktatás nyelvét illetően, most egy újabb „problémacsomagot” kell megoldani: az anyanyelvű oktatást érintő döntési jogkörök kérdését. Úgy értékelte, az új oktatási törvénynek köszönhetően az egyetem előtti oktatásban ezen a téren is jelentős előrehaladás van, hiszen ma már a helyi közösségek és maguk az iskolák döntenek az őket érintő kérdésekben.
A felsőoktatásban azonban továbbra is viták vannak, különösen a kisebbségi nyelvű egyetemi vonalak, karok létrehozását illetően. A helyzet tisztázása és a kisebbségek számára megfelelő megoldások kialakítása azonban csak idő kérdése, ugyanis az új oktatási jogszabály egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű, úgymond ”multikulturális” egyetemeket arra, hogy hogy a kisebbségi oktatási vonalak számára önálló karokat hozzanak létre. Így természetszerűen az Oktatási Minisztérium sem fogadhat el olyan egyetemi chartát, amely megtagadja az önálló egyetemi karok létrehozását – mutatott rá Markó Béla, utalva a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre.
"Lehet ezt a döntést csűrni, csavarni, de az oktatási törvény erre vonatkozó egyértelmű rendelkezéseit kötelező módon be kell tartani" – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes, aki leszögezte: a felsőoktatásban érdekeltek meg kell értsék azt, hogy a kisebbségi oktatás esetében az önálló döntés kérdése egy alapvető jog, amelyet nem lehet elvitatni, és ennek maradéktalan biztosítása érdekében egy világos, egyértelmű szabályrendszer felállítására van szükség. Ez alapvető feltétele a minőségi kisebbségi felsőoktatásnak, de a jó román-magyar együttélésnek is – hangsúlyozta Markó Béla. (rmdsz-tájékoztató) Transindex.ro

2011. szeptember 3.

Magyari: szakmai munkát vár tőlem az RMDSZ
“Jóleső érzéssel fogadtam, hogy az RMDSZ erre a pozícióra egy párton kívülit, a szakma felől jövő személyt kért fel. A felkérésben minőségi, szakmai munkát várnak tőlem és nem politizálást, aminek külön örülök, hisz nem tartom magam alkalmasnak a politikai pályára, és nem is érdekel” - válaszolta megkeresésünkre Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) leköszönő rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője, az RMDSZ újonnan kinevezett oktatási főtitkárhelyettese.
Az RMDSZ fokozott hangsúlyt kíván fektetni a felsőoktatásra, ezért is gondolhattak személyemre - fogalmazott Magyari, aki úgy véli, a felsőoktatás szervezetében szerzett tapasztalatait az RMDSZ berkein belül sikerrel tudja kamatoztatni.
Tisztségéből fakadó terveire vonatkozó felvetésünkre Magyari elmondta, egy sor olyan programot örökölt, amelyek nagyon jól működnek, és folytatni kell őket. “Elődöm, Lakatos András kiváló munkát végzett hosszú éveken keresztül. A legnagyobb horderejű feladatot most a megszületett felsőoktatási törvény végrehajtása jelenti. Fontos, hogy a közoktatásban és a felsőoktatásban a lehető legjobban éljünk a törvény által kínált lehetőségekkel - szögezte le a főtitkárhelyettes.
Arra a kérdésünkre, hogy felsőoktatási szakemberként mennyire van rálátása a közoktatásra, Magyari elmondta, átfogóan ismeri a közoktatás helyzetét, ugyanakkor megpróbál a részletek mélyére hatolni. “Két hete folyamatosan törvényeket olvasok, úgy tanulok, mint aki vizsgára készül, hisz fontos, hogy a felsőoktatás térnyerése mellett a közoktatásnak megmaradjon a súlya az RMDSZ-ben. Az új tisztséggel járó feladatok ellátásában sokat segítenek a főtitkárság munkatársai, csapatmunka nélkül nehéz dolgom lenne” - zárta Magyari. (hírszerk.) Transindex.ro

2011. szeptember 3.

Felavatták a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum új épületét
"Az erdélyi magyarságnak vannak múlhatatlan céljai, ezek között is van egy, amely minden másnál fontosabb: az anyanyelvű oktatás kiteljesítése. Egy nemzet, egy közösség megmaradásának sokféle feltétele van, de ennek érdekében új iskolák, új intézmények létrehozásával lehet a leghatékonyabban cselekedni" – hangsúlyozta Markó Béla pénteken, Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Elméleti Líceum új épületének ünnepi átadásán. A miniszterelnök-helyettes Borboly Csabával, a Hargita megyei Tanács elnökével, Király András oktatási államtitkárral, valamint a helyi önkormányzat vezetőivel többszáz résztvevő jelenlétében avatta fel a nagymúltú magyar tanintézmény új hajlékát. A mintegy kétszáz diák befogadására képes korszerű épület közel 2.5 millió lejes kormányzati támogatásból épült. Az épület felépítéséhez a Communitas Alapítvány is hozzájárult. Markó Béla kiemelte: az anyanyelvű oktatás fontosságát bizonyítja az is, hogy az elmúlt húsz évben az RMDSZ legnagyobb politikai küzdelmei az önálló magyar iskolarendszer és a megfelelő jogi keretek kialakításáért zajlottak. "Ez a küzdelem soha le nem zárul, de az mindenképpen nagy elégtétel, hogy állomásról állomásra haladtunk az anyanyelvű oktatás kiteljesítése szempontjából. Ehhez kellett egy megfelelő törvény, amely immár korlátozások nélkül biztosítja minden szinten az anyanyelvű oktatást, de a jogi keretek nem elegendőek: szükség van a minőségi iskolákra és felkészült szakemberekre is. Fontos és követendő példa erre a székelykeresztúri líceum" – mondta Markó Béla.
"Ez az iskola sem lett volna összefogás nélkül, hiszen szükség volt az iskola tanári karának, vezetőinek és a szülőknek az erőfeszítéseire, de szükség volt a város vezetőinek a munkájára, és ehhez hozzá kell tennünk az RMDSZ részvételét, jelenlétét, cselekvését a román kormányban, hiszen csak ezáltal volt lehetséges, hogy az iskolaépítés anyagi alapjait megteremtsük" – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes.
Rafai Emil polgármester a helyi közösség egyik legnagyobb megvalósításaként értékelte az új intézmény létrehozását, és köszönetet mondott az RMDSZ-nek a hathatós támogatásért. (rmdsz-tájékoztató) Transindex.ro

2011. szeptember 5.

Urmánczy Nándor-szobor Maroshévízen
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke leplezte le Urmánczy Nándor néhai magyar országgyűlési képviselő mellszobrát Maroshévízen a templomkertben negyedik alkalommal szervezett Urmánczy Nándor Emléknapok keretében. Magyaroknak és románoknak ma a múlt kölcsönös tisztelete mellett az a közös feladata, hogy egy határok nélkülivé váló Európában a 21. század kihívásaira adjanak közös válaszokat” – hangoztatta beszédében Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, kihangsúlyozva, hogy magyaroknak és románoknak egy közös kötelességünk van: lezárni az egymáshoz fűződő viszonyunkra vonatkozó 20. századi gondolkodást. Leszámolni azzal a téveszmével, hogy az államhatárok tologatása megoldja a román–magyar együttélés és egymásrautaltság gondjait. Gortvay István, Urmánczy Nándor unokája köszönetet mondott mindazoknak, akik ápolják az egykori politikus emlékét, különösen kiemelve Czirják Károly, az Urmánczy egyesület elnökének érdemeit abban, hogy „újra divatba jött a nagyapja”. Czirják Károly egyesületi elnök beszédében bevallotta, hogy egy évvel ezelőtt nem hitte volna, hogy a következő Urmánczy-emléknapon szobrot avatnak egyesületük névadója tiszteletére. Főleg olyan körülmények közepette, hogy ez idő alatt perben álltak három román civil szervezettel. A Blaskó János szobrászművész készítette mellszobrot Kövér László leplezte le.
Jánossy Alíz
Hargita Népe. Erdély.ma

2011. szeptember 5.

Erkel zenéje nemzeteket köt össze (Szobrot avattak Kovásznán)
Görgényi Ernő, Kiss László és Lőrincz Zsigmond leleplezték Erkel Ferenc mellszobrát
A hét végi kovásznai városnapok legkiemelkedőbb pillanata volt az Erkel Ferenc-szobor avatóünnepsége. Tegnap délben a központi parkban, a borvízpavilon közelében felállított szobrot a testvértelepülések képviselőinek jelenlétében Gyula város polgármestere, dr. Görgényi Ernő, és Kovászna vezetője, Lőrincz Zsigmond leplezte le, majd írta alá az adományleveleket. A köztéri alkotás Gyula város adományaként került a fürdővárosba, alkotója Kiss László György, aki személyesen is jelen volt az avatóünnepségén.
Ünnepi beszédében Görgényi Ernő elmondta, a gyulai adomány egyféle viszonzása a kovásznai közösség ajándékának, a székely kapunak, melyet a város legszebb parkjának bejáratához állítottak fel. A székely kapu az összetartozás, testvériség jelképe lett, itt tartják évente a Trianon-megemlékezést – mondta a polgármester. A testvériség lényegét Nyerges Attila költő szavaival fogalmazta meg: történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk. Erkel a magyar zenei kultúra talán legnagyobb alakja, de több is ennél, zenéje népeket, nemzeteket köt össze, a zene határoktól és nyelvektől függetlenül mindenkié, és mindenki számára érthető – hangsúlyozta. Kiss László nagyon röviden szólt a jelenlévőkhöz, mint mondta, nem kenyere a beszéd, inkább az alkotás. Köszönetet mondott Kovászna vezetőségének, hogy központi, forgalmas helyre került alkotása. A csíkszeredai magyar főkonzulátus képviseletében dr. Mélykúti Ferenc vezető konzul hosszabban beszélt Erkel Ferenc életművéről, örökségéről, amely tovább él alkotásainak, cselekedeteinek építő hatásában is. A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós a szobor alkotójának meghívására vett részt az ünnepségén. Nemsokára San Francisco operájában adják elő Erkel Bánk bánját, és nem kisebb személyiség, mint a világhírű Placido Domingo énekli majd a Hazám, hazám áriát – mondta. Ha Placido Domingo magyar nyelven énekli a Hazám, hazámat, elvárjuk, hogy a román operaénekesek is megtegyék ezt – hangsúlyozta, majd megadta a hangot a magyar és székely himnusz eléneklésére. A szoboravató ünnepség az emlékkoszorúk elhelyezésével ért véget. Az eseményt ünnepélyesebbé tette a Tiszta szív kórus és a Pastorala kamarakórus fellépése.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. szeptember 5.

Tiszteletbeli elnök lett Kövér László (Országos tanácsot tartott az MPP)
Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét választotta tiszteletbeli elnökévé a Magyar Polgári Párt (MPP) szombati marosvásárhelyi kongresszusán. Az Országos Tanács (OT) ezúttal valóban ünnepélyesre sikerült, az egyetértés jegyében zajlott, elkerülték az előző két rendezvény botrányai, igaz, szépen, lassan kikoptak a küldöttek közül a Szász Jenő pártelnökkel szembeni vélemények megfogalmazói.
A marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott rendezvény ígért meglepetése: Szász Jenő javaslatára tiszteletbeli elnökké választották Kövér Lászlót, a küldöttek állva tapsolva jelezték egyetértésüket. Kövér elmondta: az elmúlt húsz évben soha nem érzett késztetést arra, hogy más politikai közösségnek is tagja legyen, de most az MPP-vel lélekben erős közösséget érezve elfogadja a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Kövér László hozzátette: ezt nem az Országgyűlés elnökeként és a Fidesz választmányának elnökeként, hanem magánszemélyként, közéleti emberként, szabad európai polgárként és a magyar nemzet tagjaként vállalja. Erkölcsi kötelességének érzi eleget tenni az MPP felkérésének – mondotta, és hozzátette: a tisztség vállalása elismerését jelenti annak a politikai bátorságnak, amellyel az MPP megszerveződött. Utalt arra, hogy a romániai magyarságnak több politikai szervezete is van, amelyek versengenek egymással. Megjegyezte: a demokrácia, a politikai verseny egyetlen közösséget sem gyengít, hanem erősít. Kiemelte: a mai világban nemzetállamok függetlenségét, autonómiáját nem a másik nemzet autonómiára való törekvése fenyegeti, hanem azok a világot uraló hatalmak és tendenciák, amelyek számára a nemzetállamok, a nemzetek akadályt jelentenek. Az MPP rendkívüli kongresszusának fő célja volt a jövő évi romániai önkormányzati választásokra való felkészülés előkészítése. Erről a testület határozatot fogadott el, emellett a kongresszusi küldöttek döntöttek az MPP Országos Önkormányzati Testületének, valamint a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának megalapításáról. Kincses Mária javaslatára a kongresszuson állásfoglalást fogadtak el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügyében is, és kiosztottak három Wass-Akarat-díjat: a párt Kolozs megyei szervezetének, Csép Sándornak és Fodor Imrének. Döntöttek a Márton Áron Akadémia és az Orbán Balázs Akadémia létrehozásáról is. Szász Jenő, az MPP elnöke a határozatok meghozatalát követően szólalt fel, bő három órával a tanácskozás kezdete után. Elmondta, pártja a romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ ellenében kíván nemzeti alternatívát nyújtani, és ennek érdekében készek együttműködni a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, valamint a Székely Nemzeti Tanáccsal. Az erdélyi magyar rendszerváltást sürgette, és kijelentette: "Az RMDSZ népnyúzó, ciános politikáját le kell váltani!" Szász Jenő ismételten elmondta, meggyőződése, az erdélyi magyarság változást akar, az elhibázott két évtizedes baloldali politizálás helyett a testvérharcok megszüntetését és egy nemzeti alternatíva felállítását kínálják.
Az MPP III. Országos Tanácsán a 139 küldöttből 126 volt jelen, és nem volt nagyon népes a hivatalos vendégek tábora sem. Kövér mellett Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetője tette tiszteletét, Az RMDSZ soraiból csak a Kereszténydemokrata Platform elnöke, Kelemen Kálmán tett eleget a meghívásnak, de megjelent Izsák Balázs, az SZNT elnöke, román oldalról pedig ott volt Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke és Claudiu Maior, Marosvásárhely alpolgármestere.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. szeptember 5.

Az arany, az ördög és az RMDSZ
Az arany az ördög szeme, mindig bajt hoz az emberekre – tartja egy régi mondás, s mintha ma sem lenne másképp. A múlt héten e nemesfém szabályosan szétrobbantotta az RMDSZ látszólagos belső egységét. Eckstein-Kovács fellázadt, Kelemen Hunor meg ajtót mutatott neki. Buta komédia.
Az államfő kisebbségi tanácsadója eddig szótlanul, mi több, vidáman tűrte közvetlen főnöke, az államfő aberrációit. Most a verespataki arany okán felbogozta farkát, és benyújtotta lemondását. Mert – jelentette ki – nem ért egyet Băsescu terveivel, s nem lehet tanácsadó, kinek véleménye szögesen ellentétes azéval, akinek tanácsait osztogatja. Eddig, ha főnöke népszerűtlen döntéseiről kérdezték, elegánsnak tetsző sasszéval rázta le az érdeklődőt: ő csak kisebbségi ügyekben osztogat tanácsokat, nem tiszte, a fizetéscsökkentések, nyugdíjadóztatások, elbocsátások dolgában vagy egyéb kérdésekben okoskodnia, s mosolygott derűsen, de hallgatott, s nem hagyta el jókedve gazdája némely magyarellenes kirohanásakor sem. Hihető tehát ama román újságírókörökben terjedő történet, miszerint az arany bűvkörébe került Băsescu Eckstein ellenérveit hallva, Magyarországra küldte, mert úgymond azok érdekeit képviseli. S ilyenkor a leglojálisabbaknál is elszakadhat a cérna. De megbabonázta az arany Kelemen Hunort is. Fel is út, le is út – mondta Ecksteinnek –, holott az égadta világon semmit sem árt az RMDSZ-nek, hogy egyik-másik embere nem repes az örömtől a verespataki ciános aranykitermelés hallatán. Egyrészt, mert ezt a belső demokrácia jeleként értelmezhette volna mind a tagság, mind a román közvélemény, másrészt, mert némely szélsőséges hangvételre hangolt román politikus és nemzetféltő közbeszóló olyannyira elrugaszkodott e jelenség elemzésével, hogy arra a következtetésre jutott: azért ellenzik itt és most az arany kitermelését a honi magyarok, hogy ha, ne adj’ isten, történne valami, övék legyen, ők bányásztathassák majd ki e hatalmas kincset. Hát nem bájos? Különben is kár szigorkodnia Kelemen Hunornak. Miniszterként letette a garast a ciános kitermelés és a Gold mellett. Önként vagy körülményektől kényszerítve, lelke rajta. De az RMDSZ elnökeként mégis tartozik némi magyarázattal. Mert beiktatásakor és utána mintha azt ígérte volna, hogy új korszakot nyit a szövetség életében: nyitottabb, társkeresőbb, türelmesebb, vitára és az ellenérvek meghallgatására készebb lesz. Most megcáfolta ígéreteit, ráadásul kézbe kapta a nagy seprűt is. Csak mert valaki fütyülni mert a templomban. Talán az ördög szemébe nézett?
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. szeptember 5.

Tízből nyolcan megbuktak (Pótérettségi)
Háromszéken a pótérettségizők csupán 18 százaléka érte el az átmenő hatos átlagot, az estiben húszból egy, a nappali és a csökkentett látogatású tagozaton tízből két vizsgázó tette le az érettségit.
A júliusi vizsgaidőszakban a jelentkezők kevesebb mint felének sikerült az érettségije, akkor Háromszéken 908-an szereztek oklevelet. A tegnap kihirdetett előzetes eredmények alapján csupán százhetvennégy sikeres érettségizővel gyarapodik táboruk, a 785 bukottból 695 az ötös általánost sem érte el, jóval a hatos átmenő alatt teljesítettek. A fellebbezéseket tegnap délután lehetett benyújtani, a megóvott dolgozatok újrajavítása után szerdán hirdetik ki a végleges eredményeket. Az ország többi megyéjében is hasonlóak az eredmények, jóval az átlag alatti, nyolcszázalékos az átjutás Máramarosban, 36 százalékkal pedig Suceava vezet.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. szeptember 5.

Gyászos pótérettségi-eredmények
A nyári jegyeknél is gyengébbek a pótérettségi eredményei: országos szinten csupán a pótvizsgára beiratkozottak 16,6 százalékának sikerült átmenő jegyet szerezni. A részleges eredményeket tegnap délután függesztették ki, az óvások megoldására két nap jut, így végleges jegyeiket szerdán tudhatják meg a diákok. Az eddigi eredmények szerint a leggyengébb jegyek Máramaros megyében születtek, ahol csupán a végzősök 8 százaléka szerez diplomát, de Konstanca megyében is csak 9 százalékuk veheti idén kézbe az okmányt. Temes megyében, ahol 14 százalékos az átmenők aránya, „halálos áldozata” is lehet a vizsgának: tegnap egy raktár udvarán megtalálták egy 19 éves fiú holttestét.
A rendőrök nem zárják ki, hogy a moldovai köztársaságbeli fiatal öngyilkos lett, miután nem sikerült az érettségije. Fehér megyében 17,35 százalék vette sikeresen az akadályt, négy iskolában egyetlen végzős sem ment át. Ennél is kisebb, 16,7 százalékos volt az átmenési arány Arad megyében, itt két iskolában nem volt átmenő jegy, míg egy tanintézetben mindenki sikeresen vizsgázott. Bihar megyében jóval magasabb, 22,31 százalékos volt az átmenési arány, Dorel Luca megyei tanfelügyelő szerint „mindegyik diák akkora jegyet kapott, amennyire fontosnak tartotta, hogy tanuljon a vizsgára”.
Maros megyében ennél is magasabb, 24,85 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya, Mezőbándon, ahol nyáron sem szerzett senki átmenő jegyet a 11 végzős közül, megismétlődött a helyzet. Meglepően magas, 36,31 százalékos az átmenési arány Suceava megyében, míg Mehedinţi-ben 52,97 százaléknak sikerült a vizsga. Hargita megyében ellenben nagyon kicsi, 12,2 százalékos a sikeresen vizsgázók aránya.
Ferencz S. Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő nem kívánta minősíteni az eredményeket. Véleménye szerint az alacsony átmenési arány annak tudható be, hogy a diákok nem készültek megfelelően a vizsgákra, és nem annak, hogy a nyári érettségivel ellentétben a pótvizsga ideje alatt Hargita megyében is kamerákat helyeztek a tantermekbe. „Az óvások utáni, végső eredményeket követően, tanárokkal és szakemberekkel közösen sort kerítünk a történtek elemzésére. Ennek során tudjuk majd biztosan megállapítani, hol merült fel probléma a pótérettségivel kapcsolatban” – mutatott rá a főtanfelügyelő. Hozzátette: tavaly országos szinten a székelyföldi megyében zajlott a legkomolyabb próbaérettségi. „Ezt fogjuk megismételni a következő vizsgaidőszak előtt is, még alaposabban és szigorúbban, ha szükséges” – fejtette ki Ferencz S. Alpár, aki azt is elmondta: jövőre már a nyári vizsgaidőszakban is használnak majd kamerákat.
Király: várható eredmények
Király András oktatási államtitkár szerint várható volt, hogy alacsony lesz az átmenési arány a pótérettségin, hiszen ugyanazon feltételek álltak fenn, mint a nyári vizsgaidőszak alatt. Elmondása szerint előre látható volt, hogy akik az érettségire nem készültek fel megfelelően, ősszel sem fognak kimagaslóan teljesíteni. „Ha azonban a tanügyminisztérium tartja magát jelenlegi álláspontjához, a jövőben javulni fog a helyzet” – vélekedett az államtitkár, aki szerint a diákoknak rá kell jönniük arra, hogy az érettségire, a gimnáziumi éveik befejezésére komolyan kell készülni. Hozzátette: az új tanügyi törvénynek köszönhetően a következő években mindenképpen jobb eredmények várhatók majd, hiszen ennek értelmében mindenki a szakjának megfelelően vizsgázik.
Nem tartja meglepőnek a pótérettségi vizsga eredményeit Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes sem. Mint mondta, nagyon rövid a nyári és őszi vizsgák közötti időszak, így nincs lehetősége megfelelően felkészülni annak, akinek az első szakaszban nem sikerült az érettségije. „Végleges megoldást a különböző szintű érettségi bevezetése jelentene. Akárcsak Magyarországon, itt is másképp kellene kezelni azokat, akik egyetemre készülnek, és azokat, akik a középiskolát szeretnék elvégezni” – vélekedett a főtanfelügyelő-helyettes. Kolozs megyében egyébként 20,62 százalékos volt az átmenők aránya.
Kónya: a minisztérium a hibás
Előre látható volt a pótérettségi eredménye Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint is, a partiumi megyében a 17 százalékot sem érte el az átmenők aránya. Kónya szerint az eredmény előre látható volt, mivel az oktatási minisztérium „ahelyett, hogy a rendszeren javított volna, szabályszerű támadást intézett az oktatásban résztvevők ellen”. „Óriásit ütöttek ezzel a szakoktatáson – fejtegette. – Akik szakközépiskolát végeztek, most ott állnak, hogy se szakmájuk nincsen, mivel alig praktizáltak, se érettségijük.” Kónya László szerint most azokon csattant az ostor, akik a legkevésbé voltak hibásak a félresikerült oktatási reformokért: a diákokon és a tanárokon. Elmondta: a bukottak 90–95 százaléka a szakközépiskolákból került ki, akik felvételikor még nem tudták, hogy érettségire kötelezik őket. A tanügyminiszter pedig a román oktatás folyamatos ócsárlásával tovább rontott a tanárok amúgy is alacsony megbecsültségén. A szatmárnémeti vizsgaközpontokban tegnap sokan nézegették lógó orral az eredményeket. Az egyik általunk megkérdezett érettségizőnek nem okozott meglepetést az, hogy megint meghúzták, mint mondta: a matekvizsgán rosszul lett, ki kellett jönnie, így biztos volt benne, hogy nem sikerült, bár úgy vélte, ha benn is maradt volna, akkor sem írja meg az ötöst, mert nagyon nehéz volt a tételsor. Egyesek örvendeztek is, az egyik sikeres vizsgázó – szintén neve elhallgatását kérve – elmondta: ő tavaly próbálkozott először, meg is kapta mindenből az átmenőt, de nem jött ki a hatos átlaga. Ezért csak magyarból vizsgázott újra – nyáron ugyan nem sikerült elérnie a 7-es osztályzatot, most viszont 7,30-cal végre túlesett az érettségin
Nem tanultak eleget!
Kovászna megyében 18,69 százalékos volt a sikeresen vizsgázók aránya. Keresztély Irma főtanfelügyelő lapunknak elmondta, csalódott, ennél jobb, legalább 30 százalékos átmenési arányra számított. A háromszéki pótérettségizők 80 százalékának csak egy vagy két tantárgyból, általában románból és matematikából kellett újravizsgáznia. A két vizsga közötti másfél hónap alatt ezt a két tantárgyat „meg kellett volna enniük”, hogy biztosra mehessenek, mondta a főtanfelügyelő. Úgy vélte, kevesebb nyaralással és több tanulással jobbak lettek volna az eredmények. Ez alkalommal is a diákok vizsgáztak, és nem a pedagógusok, szögezte le a szakember, arra utalva, hogy sokan a tanárokat hibáztatják a gyenge eredmények miatt. Az őszi vizsgán a tételek nem voltak nehezebbek, de könnyebbek sem, mint a nyáron, a minisztérium ezzel azt jelezte, hogy az őszi akadályt is ugyanolyan komolyan kell venni, mint a nyárit, magyarázta a főtanfelügyelő. Keresztély Irma azt reméli, hogy az idei két érettségi kudarcából legalább a következő generációk levonják a tanulságot, és komolyan veszik a tanulást.
Akiknek pedig nem sikerült az érettségijük, bár nem lesz könnyű, de meg kell próbálniuk elhelyezkedni a munkaerőpiacon, hogy ne töltsék haszontalanul a következő egy évet, tanácsolta Keresztély Irma. Krónika (Kolozsvár)

2011. szeptember 5.

Az első ünnepélyesre sikeredett kongresszusát tartotta az MPP
Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés fideszes elnökét választotta tiszteletbeli elnökévé a Magyar Polgári Párt (MPP) a hétvégén, Marosvásárhelyen megrendezett harmadik országos kongresszusán. A hétvégi munkálatok az erdélyi magyar rendszerváltás szükségességének a kinyilatkoztatása jegyében zajlottak, a kongresszus fő célja a jövő évi önkormányzati választásokra való felkészülés előkészítése volt. Szász Jenő, az MPP elnöke beszédében kifejtette, hogy pártja a romániai önkormányzati választásokon az RMDSZ ellenében úgynevezett nemzeti alternatívát kíván nyújtani, és ennek érdekében az MPP kész együttműködni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, valamint a Székely Nemzeti Tanáccsal.
Röpke fél óra alatt öt határozatot és egy politikai nyilatkozatot fogadtak el Magyar Polgári Párt hétvégi országos tanácskozásának küldöttei, mielőtt a hatodik és egyben utolsó határozat szavazásához érkeztek volna. Az addigi két-három tartózkodó vagy éppenséggel ellenszavazó is igennel voksolt ezúttal, mi több: állva, tapsolva nyomatékosította döntését. Terítéken a párt tiszteletbeli elnökének megválasztása szerepelt, aki Szász Jenő elnök javaslatára Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke lett. A fideszes politikus meghatódva és büszkén fogadta az MPP ajánlatát. „Erkölcsi kötelességem volt elfogadni” – fogalmazott új tisztségéről, a kongresszusról kijövet Kövér, akinek az MPP iránti szimpátiája nem új keletű. „Ez nem egy újabb funkció, hanem egy újabb kapocs, amely ehhez a politikai közösséghez fűz. A polgári alakulatban nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni azzal a fideszes közösséggel, amelynek én a tagja vagyok” – tette hozzá az anyaországi kormánypárt második embere.
Terítéken az RMDSZ és a leváltása
A polgáriak harmadik országos tanácsa, az előző két, botrányosra sikeredett kongresszus után ünnepélyes eseménnyé sikeredett. A parttalan viták, hangzatos sértegetések, látványos kivonulások helyét ezúttal a pártfegyelmet jelző egyetértés, összeborulás és vastaps vette át. Az alakulat elnöke, Szász Jenő is elsöprő sikert aratott az erdélyi magyar rendszerváltás szükségességéről tartott politikai beszámolójával. Az elnök, aki Márton Áron püspök, a közösségi szabadságra buzdító szavaival kezdte mondandóját, ezúttal is hamar átnyergelt kedvenc témájára, és az RMDSZ ostorozására építette beszédét.
„Az RMDSZ népnyúzó, ciános politikáját le kell váltani!” – jelentette ki, miközben az erdélyi magyar rendszerváltást sürgette. „Célunk az erdélyi magyar erkölcsi többség megerősítése, a nemzeti alternatíva felállítása, amely a nemzeti és keresztény értékközösségen túl képes megszólítani a keresztény gondolkodás jegyében mindazon társadalmi rétegeket – a kisnyugdíjasokat, a bérük megcsonkítása által megkárosított pedagógusokat, egészségügyben, oktatásban, kultúrában, közszférában dolgozókat, munkanélkülieket, a jövőjüket reményvesztetten fürkésző fiatalokat, a ki és elvándorlásra kényszerített honfitársainkat – akiket a társadalom peremére sodort az elmúlt években az RMDSZ-PSD, RMDSZ-PNL vagy az éppen ma regnáló RMDSZ-PDL kormány” – mondta az MPP országos elnöke.
Se román zászló, se román himnusz
A szervezők nem voltak hajlandók kitenni a magyar-, székely- és pártzászlók mellé a román trikolórt. Ugyanígy csak a magyar és a székely himnuszt énekelték el, annak ellenére, hogy a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke, Lokodi Edit Emőke azzal a feltétellel bocsátotta a polgáriak rendelkezésére a Kultúrpalotát, ha hajlandók elénekelni az ország himnuszát is. A tanácselnök írásban közölte a bérbeadási feltételt.
Szász Jenő ismételten kifejtette: ő és alakulata hiszik, hogy az erdélyi magyarság változást akar, az elhibázott két évtizedes baloldali politizálás helyett a testvérharcok megszüntetését és egy nemzeti alternatíva felállítását akarja. Ennek jegyében a teremben mindössze egy alelnök révén képviseltetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz és Tőkés Lászlóhoz fordult az MPP elnöke, abbéli reményét fejezve ki, hogy „összenő, ami összetartozik”.
Autonómia és európai Románia
A szintén egyhangúlag elfogadott politikai nyilatkozatban a Magyar Polgári Párt alternatívát és jövőképet kínál az általa sikertelennek nevezett húszéves, baloldali egyeduralomra. „Az MPP szövetségre kíván lépni mindazokkal, akik célul tűzték ki a kommunizmusból megörökölt, vagy a posztkommunista korszakban kialakult demokrácia-deficit megszüntetését, mind Románia politikai rendszerének egészére, mind az erdélyi magyar közélet sajátos viszonyaira nézve” – áll a nyilatkozatban. Célként Székelyföld autonómiáját, értékeit, nyelvét, kultúráját megőrizni tudó, gyarapodó és élni akaró erdélyi magyarságot akarnak, mely egy dinamikusan fejlődő, európai Romániában találná meg a helyét.
„Hisszük, hogy a szabadság, nemzet, család, erdélyiség, autonómia és keresztény gondolkodás értékei képezik erdélyi magyar közösségünk erkölcsi többségének alapját” – szögezik le a dokumentum megfogalmazói.
A kongresszuson jelen volt többek között Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke, illetve Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének vezetője.
Több román vendég, mint RMDSZ-es
A marosvásárhelyi kongresszuson több román vendég foglalt helyet a Kultúrpalota nagytermében, mint RMDSZ-es meghívott. Míg a szövetség részéről mindössze a Kereszténydemokrata Platform elnöke, Kelemen Kálmán tisztelte meg jelenlétével az MPP-t, román oldalról Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke és Claudiu Maior, Marosvásárhely alpolgármestere üdvözölte az országos tanácskozás munkálatait. Utóbbi a PDL országos alelnökének és a város alpolgármesterének, Dorin Floreának az üdvözlő szavait is tolmácsolta. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke levélben jelezte, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem vehet részt a rendezvényen.
Wass-Akarat díjak a kitartó munkáért
A párt Wass-Akarat díjban részesítette a gazdaság, kultúra és közösségépítés területén kitűnt Kolozs megyei szervezetét, a sajtóbeli- és írói munkásságában hűséget és egyenességet tanúsító Csép Sándort, valamint a hivatali magyar nyelv bevezetését még a helyhatósági törvény megjelenése előtt szorgalmazó Fodor Imrét, Marosvásárhely egykori polgármesterét.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

2011. szeptember 5.

MOGYE-rektorhelyettes: nem tanácsos létrehozni a magyar vonalat
Sokféleképpen lehet értelmezni az egyetemi multikulturalitást – derült ki azon a szemináriumon, amelyet az anyanyelvű oktatás témakörében szervezett a hétvégén a marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány. Míg Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem leköszönő helyettes rektora szerint ez a kolozsvári tanintézményben 72 magyar és 16 német szak létrehozását és fejlesztését tette lehetővé, Brânzaniuc Klára, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tudományos rektorhelyettese szerint az etnikai sokszínűség semmiképpen nem jogosítja fel a kisebbségi diákokat a magyar vonal létrehozására.
Az anyanyelvű oktatás esély és szükségesség. Élünk e lehetőséggel? – e címmel szervezett nemzeti szemináriumot a hétvégén a marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány. Az előadásokból és a román előadók hozzáállásából egyértelműen kiderült, hogy a kérdésre a válasz egyszerű: mi élnénk a lehetőséggel, amennyiben azt hagynák.
A színe és a fonákja
Erre lehetett következtetni Brânzaniuc Klára, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyettes rektorának a felszólalásából, aki negyed órán keresztül arról beszélt, hogy a magát multikulturális intézménynek tituláló MOGYE-n miért nem lehet és nem is tanácsos létrehozni magyar vonalat.
Míg kollégája, Nagy Örs rektorhelyettes a magyar diákokat és pedagógusokat ért diszkriminációról, az utánpótlás hiányáról, a végzősök külföldre távozásáról beszélt, Brânzaniuc kifejtette, megítélése szerint a multikulturalitás csupán annyit jelent, hogy bárki tanulhatja az elméletet románul, magyarul vagy akár angolul, de a gyakorlati oktatásban és a vizsgákon csakis az állam egyetlen hivatalos nyelvét használhatja. „Mindenki tud románul, így természetes, hogy mindenki így is beszéljen” – szögezte le az amúgy magyar felmenőkkel is rendelkező orvos-professzor asszony.
Brânzaniuc viszonyulása a kisebbségi kérdéshez a teremben lévő több kollégáját is meghökkentette, de a leginkább Benedek Imrét hozta ki a sodrából. A kardiológus professzor meg is jegyezte: egy ilyen szemináriumon nem arról kellene beszélni, hogy miért nem lehet megalakítani a magyar kart. „Ha létezik akarat, bármi megvalósítható. Amikor engem műtöttek és magamhoz tértem, anyanyelvemen kérdezték meg, hogy érzem magam. Már attól jobban voltam, hogy magyarul szóltak hozzám. Én nem tehetek arról, hogy anyanyelvemen jobban érzem magam” – hozta fel saját példáját a MOGYE tanára.
Az 1990-es évek elején a kolozsvári BBTE-n is voltak hasonló viták, ott azonban Magyari Tivadar leköszönő rektorhelyettes szerint már több mint tíz éve sikerült megoldást találni a magyar fél kéréseire. A mintegy negyvenezer diákkal működő tanintézményben 72 magyar és 16 német szak működik.
Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karának dékánja egy statisztikát ismertetett. Eszerint Romániában évente körülbelül 8 ezer diák érettségizik magyar nyelven, azonban csak 25 százalékuk folytatja anyanyelvén egyetemi tanulmányait, további 25 százalékuk román nyelven tanul tovább. Az érettségizők 50 százaléka nem vesz részt felsőoktatásban.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem multikulturalitásának kiteljesedését a MOGYE-val ellentétben nem az ott oktató tanárok, hanem az oktatásügyi minisztérium nem hagyta kiteljesedni, derült ki Béres András előadásából. Az intézmény volt rektora elmondta, hogy míg az egyetem vezetősége egyetértett az önálló román illetve magyar struktúrák létrehozásában, a szaktárca elutasítóan viszonyult a kezdeményezéshez.
Szász intés a magyaroknak
A Német Demokrata Fórum képviselője, Hermine Pop mind kisebbségiként, mind pedagógusként arra intette az erdélyi magyarokat, hogy tanuljanak a romániai szászok és svábok esetéből és próbálják megelőzni azt, hogy az ő sorsukra jussanak.
Ebben bíznak a magyar politikusok is; a szeminárium résztvevőjeként Markó Béla miniszterelnök-helyettes például kijelentette, hogy a MOGYE esetében kizártnak tartja, hogy az oktatási minisztérium egy olyan egyetemi chartát fogadjon el, amely nem biztosítja az önálló karok létrehozásának lehetőségét. Megítélése szerint az új oktatási törvény egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű egyetemeket arra, hogy a kisebbségi oktatás számára önálló karokat hozzanak létre. „Mindenkinek meg kell értenie, hogy az önálló döntés lehetősége egy alapvető jog, amelyet nem lehet elvitatni” – nyomatékosította álláspontját Markó Béla.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

2011. szeptember 5.

Élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László
egyetemes magyar együttműködés rendszerének részeként az erdélyi magyar politikai élet „kategorikus imperatívusza” az összefogás – szögezte le hétvégi nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László EMNT-elnök, az Európai Parlament alelnöke.
Az RMDSZ vonatkozásában ugyanakkor rámutatott: 2009-ben az erdélyi Magyar Összefogás jegyében valósulhatott meg egy olyan együttállás, aminek eredményeként három erdélyi magyar politikus képviselheti közösségét az Európai Parlamentben. „Az akkor létrejött együttműködés azonban az RMDSZ hibájából utóbb félbeszakadt. Az érdemi összefogás és a kizárólagos egységretorika között különbség van” – mutatott rá a püspök, példaként említve, hogy „szándékos csúsztatással élve” fel szokták róni neki a szervezet vezetői, hogy az RMDSZ színeiben szerzett EP-képviselői mandátumot, holott nem ő kérezkedett fel az RMDSZ szekerére, hanem az RMDSZ kérte fel őt a közös lista vezetésére.
„Az RMDSZ kizárólagosságon alapuló döntései továbbra is az érdemi összefogás ellen hatnak: saját korábbi álláspontjukkal homlokegyenest ellenkező nézeteket képviselve játszanak dicstelen szerepet a kudarcos román kormányban, illetve a verespataki afférban, a demokrácia eszméjének hadat üzenve akadályoztatják az új erdélyi magyar párt bejegyeztetését, ráadásul a létrejövőben lévő erdélyi Kulturális Autonómia Tanácsot is elpártosítják” – sorolta Tőkés László az Európai Parlamentben kezdődő őszi ülésszak apropóján összehívott sajtóértekezleten.
Tőkés László EP-alelnök kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt társaságában tekintett vissza eddigi parlamenti tevékenységére. Szilágyi emlékeztetőül elmondta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként mandátumot nyert Tőkés László EP-képviselő egyszerre tagja az Európai Parlament román és magyar néppárti delegációjának, a magyar és a román küldöttségnek. A kulturális és a külügyi szakbizottságokon kívül az Emberi Jogi Bizottság tagjaként is tevékenykedik mint képviselő, de alelnökké választása óta, Schmitt Pál portfólióját megörökölve, egyaránt felel a kultúráért, az egyházi és vallási felekezetekkel való párbeszédért, a Keleti Partnerségért, valamint a nyugat-balkáni bővítésért. Tőkés László az eseményen azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a néppárti EP-frakció támogatásával elnyert alelnöki tisztségében nemcsak a magyar, hanem a magyar–román összefogást és együttműködést is sürgette, ugyanakkor Románia schengeni övezethez való csatlakozása ügyének előmozdítását is szívügyének tekintette. „Egészen természetes, hogy magyarként a magyar nemzeti, román állampolgárként pedig Románia érdekeit képviseltem. Az egyesült Európában a kettő nem áll egymással ellentétben” – hangsúlyozta az alelnök.
Szilágyi Zsolt összegezte azokat a tárgyköröket, melyek meghatározták Tőkés László képviselői és alelnöki tevékenységét. Ezek közül kiemelte a Lisszaboni Szerződés vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének az életbe léptetésére irányuló szolgálatát, az egyházak és különböző vallási felekezetek közötti párbeszédet, a kommunista múlttal való szembenézés terén kifejtett munkáját. Krónika (Kolozsvár)

2011. szeptember 5.

A romániai rendszerváltás könyve
A nemrég beindult magyarországi Libri könyvkiadó tulajdonosai az év legnagyobb magyar sikerét várják az erdélyi származású, jelenleg Budapesten élő Papp Sándor Zsigmond első regényétől, amely az ősz folyamán jelenik meg. Lapunk Kultúra rovatának korábbi vezetője hat évig dogozott a regényen, amelyben, mint mondta, a román rendszerváltás könyvét akarta megírni, kicsit másképp, mint azt mások tették. Beszélgetés Papp Sándor Zsigmonddal első regényéről, a Libri kiadóról, az erdélyi írók magyarországi elfogadásáról.
– Halmos Ádám, az augusztus elején megalakult Libri könyvkiadó egyik alapító tulajdonosa azt nyilatkozta, hogy az év legnagyobb magyar irodalmi sikerét várják az ön első regényétől. A Litera weboldalon egy 2006. áprilisi keltezésű szövegben olvasható, hogy a Margarita tegnapjai munkacímet viselő regényén dolgozik, amelyet várhatóan 2006 végére fejez be. Miért tolódott ki ennyire a határidő?
– Hat évig írtam ezt a szöveget. Ahogy egyre inkább belemerültem a szöveg világába úgy vált világossá, hogy ez nem egy novella, nem egy kisregény lesz, nem is egy regénynek hazudott elbeszélés, hanem valami vaskosabb. A megírást magánéleti események is, a civil munkám, az újságírás is lassította. Nem hiába mondja Hemingway, hogy jó dolog az újságírás, csak idejében abba kell hagyni. Vagyis nem lehet büntetlenül két világ között ingázni.
– Ez még ugyanaz a regény?
– Ugyanaz és mégsem. Aki írt már nagyobb szabású művet, az tudja, hogy a szöveg az utolsó pillanatig képlékeny. Csak az utolsó pillanatokban éri el végső formáját, ezért sem közöltem belőle az elmúlt két évben már részleteket sem. Írtam és átírtam, miközben egyre világosabbá vált a szerkezet és az is, hogy hova lyukadok majd ki.
– Halmos Ádám az említett nyilatkozatában azt is elmondta, hogy a regény még nem nyerte el e végleges címét. Be lehet fejezni egy regényt úgy, hogy a cím csak utólag dől el?
– Nekem a címekkel sok bajom van. Általában ha nincs meg a cím, amíg ki nem teszem az utolsó pontot, akkor már nem is találom meg. Kihűl, eltávolodik az egész, és akkor már nem tudom megnevezni. Az előző novelláskötetem, Az éjfekete bozót címe is a szerkesztőt, Nagy Boglárkát dicséri. Jelen esetben nekem volt egy ötletem (ez volt a Margarita tegnapjai), de rá kellett ébrednem a kiadó munkatársaival konzultálva, hogy ez nem jó. Ha túl gyenge a mű, akkor visszatetsző, hiszen azt az érzést kelti, hogy Bulgakovra próbál támaszkodni. Ha viszont megáll a saját lábán, akkor meg felesleges a mankó. Boldoguljon egymaga.
– Nem nehezítette meg a dolgát a bizonytalanság, esetleg nem indult el tévutakon a címet keresvén?
– Utólag ez szerencsére már nem fenyeget. Esetleg az, hogy egy idegen cím kissé a maga képére formálhatja a regényt is. Ezért sem könnyű megtalálni: legyen figyelemfelkeltő, hiteles, szólítsa meg az olvasót, de közben ne legyen hivalkodó sem. Egyelőre több verzió van, el kell döntenünk, hogy melyik lesz a befutó.
– Halmos annyit elárult a regényről, hogy a romániai rendszerváltás idején játszódik. Hogyan fogadják az ön tapasztalatai szerint a magyarországi olvasók az Erdélyből érkező írókat, illetve az alkotásaikat? És hogyan fogadja a szakma? Bodor Ádám szerint például sokan még mindig lekezelően vagy atyáskodóan viselkednek egy erdélyi íróval.
– Szerintem ez a lekezelés már a múlté. Jómagam a Népszabadság könyvrecenziós rovatát, a Könyvszemlét szerkesztem, s higgye el, semmiféle hátrány nem érheti az erdélyieket. Sőt egy kicsit rá is segítek a fontosabb könyvekre. Lassan hat éve élek Budapesten, ami arra elég, hogy ne legyek idegen, de arra még nem, hogy egészen otthon legyek. A szakma szemében ez már szerintem „pesti” könyv lesz, bár a témája nagyon messze esik a „pestiségtől”. A román rendszerváltás könyvét akartam megírni, ami valahol a nyolcvanas évek elején kezdődik, és a kilencvenes évek elején, közepén végződik. Kicsit másképpen, ahogy az előttem beszélők.
– Hogyan látja a most induló Libri kiadót? Mennyire „alkotóbarát”, illetve milyen sikerrel tudják fölvenni a versenyt mondjuk a Magvetővel?
– Mivel Sárközy Bence, a Libri egyik igazgatója a Magvető főszerkesztője volt három évig, és a szakma is Morcsányi Géza, a Magvető igazgatójának lehetséges utódjaként tekintett rá, szerintem jó esélyük van erre. Pláne, hogy a szépirodalmi főszerkesztő, Dunajcsik Mátyás is onnan érkezett. Egyetértek velük abban, hogy a magyar könyvkiadásnak jót tesz egy kis frissítés, verseny, koncepcióváltás. De ez csak hosszabb távon dől majd el. Én akkor lennék elégedett, ha a Libri egy piacképes, sokszínű és bátor kiadóvá nőné ki magát.
– Az ön tudomása szerint az erdélyi alkotókkal, illetve piaccal milyen kapcsolatot készülnek kialakítani?
– A kapcsolatfelvétel a regényem miatt szinte kötelezővé vált. Már beszéltünk arról, hogy tavasszal, nyár elején a könyv és a kiadó is bemutatkozhatna Erdélyben. Jó lenne, ha addigra esetleg a román kiadás is elérhetővé válna, amire úgy tűnik, jó esély van, de konkrétumokról még nem tudok beszámolni. Az erdélyi alkotóknak pedig azt tanácsolnám, hogy bombázzák Sárközy Bencét kéziratokkal, mert ritkán tapasztaltam ilyen nyitottságot az új hangok felé. Egy jó regénynek még sosem volt ekkora esélye a megjelenésre, mint most.
– Miért várt eddig az első regénynyel? Illetve most, hogy túl van a munkán, hogy látja, ír még regényt a közeljövőben?
– Mindenki máskor érik meg ehhez a műfajhoz. Többször is nekifogtam már egy-egy regényhez, de úgy érzem, mostanra tudtam csak annyi tapasztalatot elspájzolni, hogy be is tudjam fejezni. Novellistaként ráadásul egy egészen más térben kellett megtanulnom focizni. Jövő év elején fogok neki a következőnek, csak addig még el kell utaznom Rădăuţi-ba (Radóc), Suceava megyébe. Ott születtem ugyanis. De csak egy hetet töltöttem ott. Nem tudok róla semmit. A regény is épp erről szólna, egy identitását kereső emberről, aki nem létező szülőföldjén keresi a válaszokat. Vagy a kérdéseket.
Varga László. Krónika (Kolozsvár)

2011. szeptember 5.

„Kötelező az önálló magyar egyetemi karok létrehozása”
– Az Oktatási Minisztérium nem fogadhat el olyan egyetemi chartát, amely nem biztosítja az önálló karok létrehozásának lehetőségét, ugyanis az új oktatási törvény egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű egyetemeket arra, hogy a kisebbségi oktatás számára önálló karokat hozzanak létre. Mindenkinek meg kell értenie, hogy az önálló döntés lehetősége egy alapvető jog – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken Marosvásárhelyen, a Bernády György Alapítvány által szervezett kisebbségi szemináriumon. 
Előadásában Markó Béla a kisebbségi oktatás szempontjából lényeges előrelépésnek nevezte, hogy az új oktatási jogszabály révén sikerült felszámolni a kisebbségi oktatást érintő utolsó diszkriminatív rendelkezéseket is. E tekintetben nagy eredmény, hogy az elmúlt hetekben elkészültek a magyar nyelvű történelem tankönyvek, ennek köszönhetően értékelése szerint ma már gyakorlatilag egyetlen olyan tantárgy sincs, amelyet ne lehetne magyarul oktatni. Mint mondta, az elmúlt húsz évben fokozatosan sikerült leépíteni az előítéleteket és ellenérzéseket az oktatás nyelvét illetően, most egy újabb “problémacsomagot” kell megoldani: az anyanyelvű oktatást érintő döntési jogkörök kérdését. Úgy értékelte, az új oktatási törvénynek köszönhetően az egyetem előtti oktatásban ezen a téren is jelentős előrehaladás van, hiszen ma már a helyi közösségek és maguk az iskolák döntenek az őket érintő kérdésekben, a felsőoktatásban azonban továbbra is viták vannak, különösen a kisebbségi nyelvű egyetemi vonalak, karok létrehozását illetően. A helyzet tisztázása és a kisebbségek számára megfelelő megoldások kialakítása azonban csak idő kérdése, ugyanis az új oktatási jogszabály egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gyakorlatilag kötelezik a többnyelvű, úgymond “multikulturális” egyetemeket arra, hogy a kisebbségi oktatási vonalak számára önálló karokat hozzanak létre. Így természetszerűen az Oktatási Minisztérium sem fogadhat el olyan egyetemi chartát, amely megtagadja az önálló egyetemi karok létrehozását – mutatott rá Markó Béla, utalva a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetre. – Lehet ezt a döntést csűrni-csavarni, de az oktatási törvény erre vonatkozó egyértelmű rendelkezéseit kötelező módon be kell tartani – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes, aki leszögezte: a felsőoktatásban érdekeltek meg kell értsék azt, hogy a kisebbségi oktatás esetében az önálló döntés kérdése egy alapvető jog, amelyet nem lehet elvitatni, és ennek maradéktalan biztosítása érdekében egy világos, egyértelmű szabályrendszer felállítására van szükség. Ez alapvető feltétele a minőségi kisebbségi felsőoktatásnak, de a jó román–magyar együttélésnek is – hangsúlyozta Markó Béla. Nyugati Jelen (Arad)

2011. szeptember 5.

Markó: nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni
Markó Béla miniszterelnök-helyettes egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni, hanem választásokat, hozzáfűzte, és az RMDSZ a felmérések szerint megőrizte arányát.
Markó Béla miniszterelnök-helyettest, az RMDSZ volt szövetségi elnökét, akit az USL által bejelentett közvélemény-kutatási eredményekről kérdezték, kifejtette, a véleményfelmérések fontosak, de még sok van a választásokig, több mint egy év.
A miniszterelnök-helyettes hozzáfűzte, a Szövetség megőrizte arányait a felmérésekben azt követően is, hogy a kormánykoalíció, amelynek az RMDSZ is tagja nagyon fájdalmas intézkedéseket hozott. Meggyőződését fejezte ki, hogy a választók elismerik majd, hogy ezeknek az intézkedéseknek volt hasznuk, és ez meglátszik majd a választásokon is.
„Egy gazdasági válságidőszakkal kellett megküzdenünk, a legfontosabb feladatunk volt ennek a válságnak a megállítása, és megpróbálni újraindítani az ország gazdaságát. E célból hoztuk a fájdalmas, népszerűtlen intézkedéseket. Természetesen ezek következtében a kormány, a kormánykoalíció veszített népszerűségéből, visszaesett a felmérésekben. De lassan-lassan elmondhatom, hogy ezeknek az intézkedéseknek volt hasznuk, és sikerült stabilitást teremtenünk Romániában, van már egy kis növekedés, és meggyőződésem, hogy a választók is belátják ezt, amikor jönnek majd a választások. Még van addig. Máskülönben az RMDSZ nem esett vissza a közvélemény-kutatásokban, megtartotta arányát” – fejtette ki Markó Béla.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

2011. szeptember 5.

BGA: egyszemélyes vezetés
Egyszemélyű „vezetőség” irányítja a hét végétől a határon túli magyarok támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt.-t, amelynek vezérigazgatójává Lélfai Koppányt nevezték ki. A BGA korábbi ügyvezetését ellátó igazgatóság megszűnik – közölte a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága.
Egyszemélyű „vezetőség” irányítja a hét végétől a határon túli magyarok támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt.-t, amelynek vezérigazgatójává Lélfai Koppányt nevezték ki. A BGA korábbi ügyvezetését ellátó igazgatóság megszűnik – közölte a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága.
Az indoklás szerint a vezérigazgató kezében összpontosított vezetés költségtakarékos, a döntések előkészítése és a végrehajtás megszervezése pedig gyors és közvetlen lesz, az Alap működése hatékonyabbá válik. Lélfai Koppány a Fidesz önkormányzati képviselője Kispesten, kinevezésének pillanatában az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Zrt. jogi és humánpolitikai főosztályát vezette.
Mint korábban beszámoltunk róla, az alapkezelő eddigi vezetője, Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja augusztus elején adta be felmondását. Ulicsák április közepén került az alap forrásait koordináló zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. Magyarországi lapok augusztusban arról cikkeztek, hogy a határon túli magyaroknak járó támogatások, az új pályázati rendszer kialakításának csúszása miatt kellett távozniuk a Bethlen Gábor Alap vezetőinek. Ezt utóbb Ulicsák tagadta, de felmondását azóta sem indokolta meg.
Korábbi közlések szerint Ulicsák Szilárdnak ügyvezetőként szeptember közepéig kellett volna az alapkezelő élén maradnia, ám a vezetőváltást előbbre hozták. Az ÚMSZ múlt szerdán értesült arról, hogy az új vezérigazgató másnap, csütörtökön mutatkozik be beosztottjainak. A bemutatkozás azonban nem sikeredett túl jóra, ugyanis csütörtök délután a beosztottak még nem tudták pontosan az intézményvezető nevét. „Úgy rémlik, hogy Koppány a keresztneve” – mondta kérdésünkre az alapkezelő egyik munkatársa.
A Bethlen Alap vezetőjére egyébként csak végrehajtói szerep hárul a határon túli támogatások szétosztásában. Az alappal egy háromtagú bizottság rendelkezik, amelynek Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár és Gál András Levente közigazgatási államtitkár a tagja. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. szeptember 5.

Kereszt és érték
Egyházi méltóságok, politikusok és önkormányzati vezetők, valamint többszáz résztvevő jelenlétében leplezték le Deményházán a templom előtti keresztet, amelyen a bronzból formázott corpust Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész készítette.
keresztavató ünnepségen beszédet mondott Markó Béla miniszterelnök-helyettes, aki hangsúlyozta: az elmúlt két évtizedben az erdélyi magyarság visszaszerezte a szülőföldhöz való jogát, és megteremtette annak eszközeit is, hogy ne csak kapjon, de tegyen is a szülőföldért.
A deményházi kereszt előtt Markó Béla miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi beszédet
„Minket tulajdonképpen a legszebb jogunktól, a szülőföldünktől akartak megfosztani: a nyelvünktől, a kultúránktól, el akartak távolítani az egyháztól. Huszonvalahány év múltán kiküzdöttük magunknak azt a jogot, hogy ittmaradjunk ezen a földön, és megteremtettük magunknak az eszközöket, hogy adjunk is ennek szülőföldnek” – fogalmazott Markó, aki szerint minden erdélyi magyarnak kötelessége, hogy a maga eszközeivel, tudásával, lehetőségeivel eleget tegyen ennek a legszebb, legnemesebb kötelességnek.
„Vannak ma már eszközeink: össze kell fogjunk, fel kell emeljük a Nyárádmentét, és ideje, hogy a térség megkapja azt amit megérdemel, a legméltóbb kultúrát, tudást, infrastruktúrát” – mutatott rá a miniszterelnök-helyettes, aki szerint olyan műalkotás született Deményházán, amely „Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Budapesten, de bárhol a világban megállná a helyét”.
Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztője méltatásában kiemelte, „az alkotás megrendítő és felemelő nemcsak azok számára, akik a magas színvonalú alkotást látják benne, hanem mindazokban is, akik lélekben, önmaguk felé kívánnak fordulni, és hitükben megerősödve kívánnak távozni innen”. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. szeptember 5.

Két lemondás tanulsága
Gesztusaikkal mindketten a méltánytalan koalíciós státus és a hatalmi arrogancia ellen tiltakoztak.
Egy hónapon belül az RMDSZ két magas rangú tisztségviselője adta be a lemondását: Cseke Attila egészségügyi miniszter és Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos. A két eset között néhány különbség és több hasonlóság is van.
Míg Cseke Attila a szövetség fegyelmezett tisztségviselője volt és messzemenően élvezte a szervezet politikai támogatását, még akkor is, amikor megvált tisztségétől, addig Eckstein már régóta kilóg az RMDSZ main stream-jéből, a „fősodorból”, sőt amikor megpályázta a szövetségi elnöki tisztséget, nem is tagadta, hogy alternatívát kíván nyújtani a Szövetség vezetésének politikai gyakorlatával szemben.
A változás szükségességére és igényére, a belső pluralizmus megerősítésére építette kampányát, amely – figyelembe véve az erőviszonyokat – szép eredményt hozott a számára. (Ez még akkor is igaz, ha a volt szenátor az utolsó pillanatban közvetve értékes segítséget kapott a fideszes Peltzné Gáll Ildikótól, aki szerencsétlen beszédével lemosta a pályáról saját kegyeltjét, így a Kelemen-ellenes szavazatok zömét Eckstein gyűjthette be.)
Ami a hasonlóságokat illeti, Cseke és Eckstein is megerősödve távozott tisztségéből. Cseke példát mutatott abból, hogy van határ, amelyen túl a vezető kormánypárt diktátumait már nem lehet elfogadni, s ezáltal nemcsak a saját, de az RMDSZ imidzsét is pallérozta, miközben az RMDSZ-t már a román kommentátorok is mind gyakrabban vádolják azzal, hogy a hatalom megtartásáért bármilyen árat hajlandó megfizetni.
Eckstein lemondása még hatásosabb gesztusa ugyanannak a politikai üzenetnek. A kolozsvári politikust övező gyanakvás, hogy az államfő iránti lojalitása erősebb a szövetség érdekeinek képviseleténél, egyszerre elpárolgott a verespataki beruházás elleni következetes kiállása nyomán. Ezzel a politikai tőkével a háta mögött Ecksteinnek minden esélye megvan arra, hogy polarizálja az RMDSZ ama köreit, amelyek valamilyen okból elégedetlenek a Kelemen Hunor fémjelezte vezetéssel. Ráadásul úgy tűnik, hogy a main stream egyelőre nem tudja kezelni Eckstein lemondását. Miközben Kelemen Hunor sajnálatosnak, de érthetőnek minősítette Cseke távozását, akit továbbra is támogatásáról biztosított, nem kívánta kommentálni a volt tanácsos döntését, mondván, hogy az csak az államfőre és Ecksteinre tartozik. Ezzel az RMDSZ vezetője gyakorlatilag elhatárolódott saját politikusától, aki pedig nem egy álláshirdetésre jelentkezve kapott megbízatást Cotroceni-ben, hanem azért, mert az RMDSZ őt delegálta a fontos tisztségbe.
Kelemen tehát nem többet és nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy nem tekinti Ecksteint az RMDSZ emberének. Ez a véleménye egyébként egybecseng azzal, amit nemrég ki is mondott, nevezetesen, hogy „Eckstein úrnak el kellene döntenie, hogy tagja-e az RMDSZ-nek, vagy elhatárolódik az elnöktől. (Értsd: a szövetségi elnöktől – a szerk. megj.) Ha elhatárolódik, akkor szabad az út, nyugodtan mehet, ahova akar.”
Ezzel a magatartásával Kelemen saját magát gyengíti, s legitimálja az ecksteini alternatívát azáltal, hogy tagadja a Szövetség belső pluralizmusát. Pedig hát választási kampány(ok) közeledtével, amikor alighanem két másik magyar párt is fenekedik majd a magyar szavazatokra, a Szövetségen belüli kritikus hangok elhallgattatása vagy ajtók mutogatása nem engedhető meg.
Cseke és Eckstein lemondása között azonban a legfontosabb hasonlóság az, hogy gesztusaikkal mindketten a méltánytalan koalíciós státus és a hatalmi arrogancia ellen tiltakoztak. Az első esetben a PDL, amelyiknek kizárólagos éceszgébere Traian Băsescu nem konzultált a költségvetés kiegészítésének tárgyában az RMDSZ miniszterével, a második esetben pedig az államfő által folytatott agresszív bányaprojekt-kampány vált vállalhatatlanná a környezetvédő múltjáról ismert tanácsos számára.
Ha az RMDSZ két teljesen különböző vétetésű és megítélésű tisztségviselője rövid időn belül ugyanarra a következtetésre jut, s ennek hangsúlyos jelét adja, akkor a Szövetség vezetésének ezt mindenképp mérlegelnie kellene. Legalább annyira, hogy kikérje a Szövetségi Képviselők Tanácsának véleményét arról, meddig és milyen feltételekkel tartható fenn a koalíció.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. szeptember 5.

Másodjára ünneplünk születésnapot - kétéves az uh.ro!
Szeptember elsején két éves születésnapját ünnepli az uh.ro, az Udvarhelyi Hírportál
Zsenge életkorát tekintve mondhatjuk, hogy Székelyudvarhely elsőszülött hírportálja bizony még nem nőtte ki a gyermekcipőt, de ellentétben a még bizonytalanul lépegető huszonnégy hónapos emberpalántával, már megtanult egyedül, biztos léptekkel járni-kelni a város utcáin és nyitott szemmel, füllel figyelni mindarra, ami körülöttünk itt és most történik.
Kis túlzással mondhatjuk, a hírportál csapata megpróbál konkurálni a Mindenhol Jelenlevővel és ott lenni mindenhol, ahol a dolgok történnek. A hivatalban, a színházban, a sportpályán, a balesetek, a jeles események színhelyén. Ott lenni és objektíven tájékoztatni azokat, akiknek bár nincs lehetőségük akkor és ott lenni, mégsem akarnak lemaradni semmiről, ami fontos és ami Udvarhelyen és környékén történt, történik. Tájékoztatni az udvarhelyieket gyorsan, „pontosan és szépen", hogy minden udvarhelyi polgárnak valóban csak egy kattintásnyira legyen a város - ez a cseppet sem könnyű, de szívvel, lélekkel felvállalt feladata az uh.ro csapatának. Annak a csapatnak, amely az elmúlt évben két újságíróval bővült és erősödött.
Az alapkő
Egy hírportál életében meghatározó a harmadik, nagykorúságot jelentő év - egy olyan oldalra, ami több más sajtóorgánum alapköveként áll, ez hatványozottan igaz. A „kicsi úhápontróra" két év után ma már úgy tekinthetünk, mint a helyi internetes média pionírjára, úttörőjére, egy olyan információközlőre, amely feladatának tekinti nem csak a napi udvarhelyszéki hírek, hanem az igényességgel megírt hosszabb cikkeket, riportokat, interjúkat, sport és kulturális jellegű tudósítások közlését. Egy vagy két szóval: műhely, szellemi műhely, ami a napi tájékoztatás mellett értéket is közvetít – nemcsak a hagyomány az érték, hanem az is, ami napjainkban történik, illetve létrejön. Csupán ma még nem tudunk róla, mert a néha nem fontosnak tűnő tettek, történetek, események súlya, fontossága csak később, évek múltán derül ki, akkor válik értékké. Akkor már büszkék leszünk arra, hogy ezt és ezt mi annakidején leírtuk, lefényképeztük, mert értékesnek, fontosnak tartottuk. Ráraktuk az alapkőre, finom rétegként, majd még egy sor tégla, még egy sor írás, még egy fotósorozat, s épült, épült tovább valami, aminek most még nem látjuk a kiteljesedését, de érezzük a küldetését.
A sport
A politikához és a sporthoz mindenki ért. Ezt nem is akarjuk mi megváltoztatni. Az uh.ro internetes portál sem él sport nélkül. Színes képet adunk Udvarhelyszék sportágaiból, az amatőrtől egészen a profiig. Mi megírjuk, Önök pedig hozzászólnak. Mert ehhez mindenki ért.
Nem tud egy eredményt, sebaj, ott az adatbankunk, melyben egyes sportágaknál a harmadik szezont indítottuk el. Nem kell tagadni, szép kis tortaszelet a szülinapi partyn a sport menüpont.
A honlap tartalma az elmúlt évben színesedett, változott, bővült.
A látvány
egyelőre még a régi, de az azt karbantartó informatikus gárdának hála, hamarosan új, a mostaninál sokkal egyszerűbb és nagyszerűbb arculattal tiszteljük meg a friss hírekre és újdonságokra mindig „vevő" Tisztelt Olvasóinkat.
Hűséges Olvasóinknak, akik a kezdetektől rákattantak az uh.ro-ra és figyelik a hírportál fejlődését, úgy véljük, nem kell különösebben bizonygatni azt, hogy az elmúlt időszakban mind a napi cikkek mennyiségében, mind pedig a megjelent írások minőségben is sikerült emelni a színvonalat. Bizonyítják ezt a méltató és (mert aki dolgozik, az téved is!) elmarasztaló hozzászólások, kritikák. Kaptunk és kapunk hideget, meleget, és ez így van rendjén, hiszen számunkra minden visszajelzés megerősítés és biztatás is egyúttal arra, hogy - Vörösmartyval szólva, amit jól kezdtünk, azt jól folytassuk. Épp ezért, ha egy mondatban kellene megfogalmazni a következő tizenkét hónap feladatát, akkor így hangzik: „Jót, s jól!".
Úgy hisszük, hogy ebben a Kazinczy epigrammában rejlik az uh.ro létjogosultságának és jövőjének „nagy titka".
Kívánunk jó olvasást, böngészést! Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. szeptember 5.

Keresztény hit és magyarságtudat
Széchenyi István huszonöt erdélyi településen fordult meg, és a kordokumentumok szerint Szatmárnémeti díszpolgárává avatták, de emlékművet Kőszegremetén állítottak neki.
Ha a Széchenyi István nevet halljuk, akkor azonnal eszünkbe jut a róla elnevezett híd és egy sor híressé vált mondása, de vajon eszünkbe jut-e Kőszegremete, ahol bár sohasem járt, de 1861-ben, tehát éppen 150 éve úgy gondolták, hogy a nemzet legnagyobbjára úgy tudnának illőként emlékezni, ha egy hatalmas kőobeliszket emelnek, amely méretével fog emlékeztetni a „nagyok között is legnagyobbra”. A Domokos-dombon emelt hat méter magas emlékművet kétszer is megpróbálták ledönteni, ám nem sikerült, s ennek köszönhető, hogy 1989 óta a kőszegremeteiek, és mindenki más is, aki emlékezni akar Széchenyire, kivonul az emlékhelyhez szeptember első szombatján, hogy a frissen kaszált fű és a közeli almás illatában beszédekkel, versekkel és dallal ünnepeljék a nemzeti összetartozást. Az idei megemlékezés kettős ünnepet is mutat, hiszen a legnagyobb magyarként számon tartott Széchenyi születésének 220., és az emlékmű állításának 150. évfordulóját tartották Kőszegremetén. A megemlékezést megelőző istentiszteleten Mózes 5. könyvének 27. verse szolgált igealapul, s mutatott rá ezáltal a lelkipásztor arra, hogy ahogy Mózes népének, úgy nekünk is türelmesnek kell lennünk a nagy lépések előtt, s megvárni, amíg Isten válasza is megérkezik a kérdéseinkre. Ha nem így teszünk, akkor úgy járhatunk, mint Széchenyi korának emberei, akik túl korán akarták a függetlenedést, s úgy gondolták, hogy nem kell a múltba tekintve lezárni azt, s így felkészülni az újra. A legnagyobb magyar életében is el kellett következnie annak a pillanatnak, amikor úgy döntött, hogy beengedi életébe Istent, s elfogadja azt a sorsot, amelyet az neki szánt, s vele együtt, az ő akaratát figyelembe véve tette meg lépéseit, amelyek elvezettek oda, hogy ma őt nevezhetjük a legnagyobb magyarnak.
A megemlékezés a Domokos-dombon folytatódott, ahol Kelemen Hunor RMDSZ elnök és kulturális miniszter távollétében, az összegyűlteknek szánt gondolatait Pataki Csaba alprefektus olvasta fel. Nem csak megemlékezett Széchenyi haladó nézeteiről, de párhuzamot vont beszédében a mai teendőkkel: „Az erdélyi magyar közösség sors, jövője itt van a mi kezünkben […] Cselekvési terünk különböző, a nemzet iránti felelősségünk azonban egyforma. Minden erdélyi magyar emberen egyaránt múlik az, hogy sikerül-e itthon jövőt teremtenünk magunknak, gyermekeinknek és unokáinknak…”
A Széchenyi Társaság főtitkára, dr. Rubovszky András beszédében kiemelte, hogy miközben nemzetek keresik az identitásukat, elhanyagolják a kereszténység elveit és a nemzettudatot. Széchenyi két dologra taníthatja meg egészen biztosan a mai embert: hitre és magyarságtudatra. A hit nyújt erkölcsi alapot, s meg kell tanulnunk azt, hogy a hitünk irányítsa az életünket, mert ha fordítva történik, akkor előbb vagy utóbb letérünk a kereszténység útjáról. „De a hit mellett meg kell tanulnunk ismét egységes nemzetként lélegezni, a határokon innen és túl is, mert ez az egyetlen remény a továbbélésre” – hangsúlyozta Rubovszky. A főtitkár azt is kijelentette, hogy a mai korban nem lehet, de nem is kell a legnagyobb magyarhoz hasonlítani, sokkal inkább igazodási pontokat kell keresnünk Széchenyi életében, s ha döntéshelyzet elé kerülünk, akkor a kereszténységbe vetett hit és a magyarság legyenek azok, amelyek vezetnek bennünket.
A megemlékezés koszorúzással, majd a legnagyobb magyar kedvenc költője által írt Szózatot énekelték el az egybegyűltek a Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület néhány zenészének segítségével. A zenészek a Domokos-dombon található fák árnyékában, az ünneplők által spontán alakított körben játszottak el néhány közismert dallamot, amely egyenes következménye egy közös, könnyekig megható éneklés volt. erdon.ro

2011. szeptember 5.

Húszéves a Szent István Kör
Húsz év helytörténeti kutatásai Szatmárban címmel szervezett konferenciát és szakmai kerekasztalt a Szatmár Megyei Múzeum.
A Magyarországról és Románia magyarok lakta városaiból érkezett történészeket, régészeket és levéltárosokat Szőcs Péter, a Szent István Kör elnöke köszöntötte. Az 1989–es változások után a magyarságnak lehetősége nyílt arra, hogy megismerhesse nemzeti történelmének azokat a fejezeteit, amelyeket a diktatúra idején kiadott történelemkönyvek nem tartalmaztak, de más forrásokból sem lehetett hozzájuk férni. Az RMDSZ akkori választmánya egy tizenkét előadásból álló előadás-sorozatot tervezett, hogy ezáltal pótolja azokat az ismereteket, amelyek addig hiányoztak a köztudatból. Az első két előadás 1991. augusztus 19–én hangzott el. Erdei Líviusz Az Őshazától a Honfoglalásig, Thoroczkay Sándor Az államalapítás és a kereszténység felvétele címmel tartott előadást. A nagy sikerre való tekintetre alakult meg a Szatmárnémeti Szent István Kör, és tűzte ki feladatául a magyar történelmi múlt megismertetését, a tisztázatlan részek kutatását, párosítva ezeket az identitástudat erősítésével, a Szent István–i gondolatok népszerűsítésével a nemzeti, keresztény, konzervatív értékek mentén. Húsz év alatt nagyon sok helyi, és közismert magyarországi történész tartott előadást. A tevékenységbe sikerült bevonni a fiatalokat is, így történt az, hogy az elnöki székben Thoroczkay Sándort Szőcs Péter váltotta fel. Sajnos a húsz év során három értékes tag — Balogh Géza, Görbe István és Stier Gyula — eltávozott az élők sorából. A tegnapi előadások nagy érdeklődést keltettek a hallgatók körében. Több előadás után vita is kialakult, ezek a viták hasznosak voltak, hiszen azzal, hogy nézetek ütköztek, még több érv került elő, ami arra utal, hogy egy témában minél többet kutatnak a szakemberek, annál nehezebb kialakítani a valós eredmény, mert minél több az adat, annál több az ellenérv is. Az utóbbi időszakban a legtöbb vitát a magyarságkutatás váltotta ki. erdon.ro

2011. szeptember 6.

Határok nélkül: összefognak a magyar doktoranduszok
2011. augusztus 26-án megalakult a magyarországi és határon túli doktorandusz szervezeteket tömörítő Magyar Doktori Közösség, amely egységes Kárpát-medencei magyar „tudástér" létrehozását tűzte ki célul.
2011. augusztus 25. és 28. között Sárospatakon zajlott a Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) hagyományos nyári tábora, melyen először képviseltette magát a 2011 márciusában alakult Momentum Doctorandus, a kárpátaljai magyar, doktori képzésben résztvevő hallgatókat tömörítő szervezet. A tábor szakmai és kulturális részből tevődött össze. A szakmai rész a PhD hallgatók előtt álló problémák megoldásában próbált irányt mutatni, segítséget adni: a diákok csoportépítő foglalkozáson próbálkozhattak a személyiségtípusok megfelelő kezelésével, az együttműködés kialakításával. A doktori tanulmányaikat folytató hallgatók esetleges felmerülő problémáik megoldásával kapcsoltban a jogorvoslattal foglalkozó előadáson kérhettek tanácsot.
A Magyar Doktori Közösség fő céljai közé tartozik annak előmozdítása, hogy a határon túli doktoranduszok és doktorjelöltek is részt vehessenek a magyar egyetemek rendezvényein, közös projekteket indíthassanak, együtt pályázhassanak mind magyarországi, mid Európai Uniós szinten is. A szervezet vállalta továbbá, hogy próbálja ösztönözni és segíteni a határon túli szervezetek működését. A közösség céljaival a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium képviselői is egyetértettek. Biztosították a jelenlévőket arról, hogy a magyar kormány támogatja a térségi oktatási intézmények közötti átjárhatóságot és kooperációt mind a hallgatók, mind a kutatók számára. Mint elmondták, a XXI. század legfontosabb értéke a versenyképes tudás, amihez a kiemelkedő kapcsolati háló és az egységes Kárpát-medencei „tudástér" elengedhetetlen.
Kitekintő/karpatalja.ma. Erdély.ma,



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 301-324




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998