Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 488 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 481-488
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2014. április 1.

Az ukrán-helyzet jó hatással lehet a román-magyar párbeszédre
A Duna Tv Közbeszéd című műsorában Száva Enikő ezúttal Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével beszélgetett az autonómiatervezetről, arról, hogy az ukrajnai fejlemények jó hatással lehetnek az erdélyi magyarok és a románok közti párbeszédre, illetve arról a kampányról, amely Székelyföld gazdasági helyzetét siralmasnak állítja be.
Antal Árpád, aki maga is tagja az autonómiatervezetet kidolgozó bizottságnak, elmondta, hogy az általuk elkészített statútumot átadták az MPP-nek, és ezt a következő hetekben az SZNT-vel közösen megvitatják, ezután következik majd a közvita, illetve a tervezetnek a parlamentbe való benyújtása. Sepsiszentgyörgy polgármester szerint az ukrajnai helyzet egy új fejezet elé állíthatja a román kormányt, illetve elindulhat a román-magyar párbeszéd az autonómiáról. A román állam érdeke az, hogy ne legyen egyetlen potenciális konfliktusforrás sem Románia területén, amit mások, mint például az oroszok ki tudnának használni – érvelt Antal Árpád. Kovászna és Hargita megye ortodox püspöke, Ioan Selejan nyitását a párbeszédre a polgármester ígéretesnek tartja.
Antal Árpád határozottan megkérdőjelezte annak a tanulmánynak a hitelességét, amely megállapította Székelyföld siralmas gazdasági helyzetét. Szerinte a tanulmány messze jár a valóságtól, hamis lábakon áll, nem a valós gazdasági helyzetet tükrözi. A polgármester kijelentette: a székelyföldi megyék a romániai átlag fölött teljesítenek, de ha Bukarest számára ekkora nyűg Székelyföldet eltartani, akkor azt „bízzák ránk”. Antal bízik abban, hogy öt év alatt Székelyföld GDP-je a mostani szinthez viszonyítva legalább 50 százalékkal növelhető.
Duna Tv. Erdély.ma

2014. április 1.

Drágulást hoz április
Drágább lesz az élet mától: az üzemanyag mellett a cigaretta és a földgáz ára is emelkedik Romániában. Legutóbb az év elején nőtt a jövedéki adó közel öt százalékkal az üzemanyag, illetve a dohánytermékek esetében, a kormány akkor nem a lej–euró árfolyam alakulása függvényében számolta ki a jövedéki adót, hanem az inflációhoz kötötte.
Április elsejétől bevezette a Ponta-kormány az üzemanyag literére kivetett hét eurócentes illetéket, a pénzügyi tárca becslései szerint így 0,41 lejjel emelkedik a benzin, a gázolaj ára. Az illetékes hatóságok arra számítanak, az intézkedés 2,5 milliárd lejes bevételt eredményez majd az államkasszába. Februárban a Rompetrol és a Petrom képviselői úgy vélték, az áremelés az első három hónapban az eladások 1–3 százalékos visszaesését eredményezi majd. Victor Ponta kormányfő a hét végén bejelentette, „a jogszabályokat tisztelő közúti szállítók” számára az üzemanyag-vásárlást bizonyító számlák alapján visszatérítik az illeték bizonyos részét (a hét centből négyet) negyedévente. A miniszterelnök szerint erről holnap szavaz a kabinet. Tegnap egyébként Traian Băsescu államelnök levélben ismét felkérte a kormányfőt, mondjon le az illetékemelésről, mivel az intézkedéssel túl nagy nyomás nehezedne a lakosságra. Mától emelkedik a földgáz ára is, a háztartási fogyasztóknak két százalékkal kell többet fizetniük az energiahordozóért. Többet kell áldozni az élvezeti cikkekre is, a Mediafax hírügynökség szerint illetékemelés okán a cigaretta 30–50 banival kerül majd többe. Victor Ponta vasárnapi nyilatkozata alapján jövőben sem számíthatnak béremelésre a közalkalmazottak, az azonban biztos, hogy juttatásaikat nem csökkentik. Magasabb jövedelemben a nyugdíjasok reménykedhetnek, a kormányfő szerint 2015-ben várhatóan 4 százalékkal emelik járandóságukat. A miniszterelnök elmondta, jövőben életbe léphet az egységes bérezésre vonatkozó jogszabály, ennek eredményeképpen pedig csökkenhet a közszférában foglalkoztatottak bérei közti különbség.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. április 1.

Pert vesztett a székely termékek vására ellen fellépő fogyasztóvédelmi hatóság
A Hargita Megyei Törvényszék jogerősen érvénytelenítette azt a jegyzőkönyvet, amellyel a Brassói Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a csíkszeredai hagyományos és helyi termékek vásárán tapasztalt rendellenességek miatt bírságolta meg a szervező Hargita Megyei Tanácsot.
Az önkormányzat hétfői közleménye szerint a tanácsnak nem kell kifizetnie a 2013 februárjában kirótt tízezer lejes bírságot.
Az erdélyi magyar közösségben visszatetszést keltett, hogy a fogyasztóvédelmi ellenőrök a román hírtelevíziók stábjai kíséretében látogattak el a vásárra, és többek között azért bírságoltak, mert egyes árusok csak magyar nyelvű címkékkel látták el a termékeiket.
"Lám, ha kiállunk az igazunkért, és nem hátrálunk meg, akkor önerőből is képesek vagyunk megvédeni magunkat. (…) Termelőinket arra bátorítom, hogy minél többen vegyenek részt portékájukkal ezentúl is a havi vásáron, mert mi törvényes keretet biztosítunk számukra, és ha kell, megvédjük őket az elbátortalanító hatósági akciótól" – mondta Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke.
Csíkszeredában közel négy éve szervezik meg hónapról hónapra a hagyományos és helyi termékek vásárát. E vásárból nőtte ki magát a székely termék mozgalom, amelynek köszönhetően a székelyföldi termelők árui több nagyáruház polcaira is felkerültek. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 1.

Határon átnyúló hídfőerősítés
Szorosabbá fűzik a mezőgazdasági kapcsolatokat
– Arra törekszik a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete, hogy tevékenységével megerősítse a romániai magyar gazdatársadalmat, s ezáltal az itthon maradásra ösztönözze – mondta többek között Csomoss Attila mérnök, az RMGE Maros elnöke azon a tanácskozáson, amelynek vendégei voltak a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Agrárkamara képviselői.
Az RMGE Maros megbízható partner lehet
Az RMGE Maros és a magyar agrárium – múlt, jelen, jövő címmel március 25-én megtartott tanácskozás tulajdonképpen egyik mozzanata volt annak a hosszú évek óta tartó kapcsolatépítésnek, amelynek célja, hogy szorosabbá fűzze a mezőgazdasági kapcsolatokat az anyaország és az erdélyi gazdák között. Ez az együttműködés tapasztalatszerző látogatásokban, üzleti kapcsolatokban konkretizálódott. Ez igazolódott be a tanácskozáson is, ahol Csomoss Attila beszámolt az RMGE Maros 2013. évi tevékenységéről. A legfontosabbként talán azt az eredményt emelte ki az elnök, hogy az egyesület tagja a LAPAR-nak (Liga Asociatiilor Producatorilor Agricoli din România), a Mezőgazdasági Termelők Országos Ligájának, ami lehetővé tette, hogy több alkalommal találkozzanak a mezőgazdasági miniszterrel, az APIA és az APDRP országos vezetőivel, és ezáltal kifejthették a véleményüket a földtörvényre és az agrárkamarákra vonatkozó jogszabállyal kapcsolatosan. Ugyanakkor az RMGE részt vett a Kárpát- medencei Magyar Gazdaegyesületek Fórumán több más olyan szervezettel, amellyekkel tulajdonképpen kiépítették azokat a pilléreket, amelyre támaszkodva elmélyíthetik nemcsak az anyaország és Erdély, hanem a Kárpát-medencei agrárkapcsolatokat is, hiszen van mit tanulni egymástól.
Sikerrel működtetik marosvásárhelyi oktatási és információs központjukat, amelynek keretében szaktanfolyamokat, tanácsadást tartanak. Eddig több mint 800 mezőgazdász szerzett itt képesítést valamilyen szakterületen. Ezenkívül több tapasztalatcserén vettek részt Magyarországon, ahol a résztvevők betekinthettek az ottani gazdálkodók tevékenységébe. A tervek közül Csomoss Attila megemlítette, hogy Méhész leszek Erdélyben címmel tananyagot állítanak össze, akkreditálni szeretnék a farm-vezetőképzést, gazdanap szervezését tervezik Mikházán a Csűrszínházban, ahol bemutatják majd azokat az eredményeket, amelyeket mostanig sikerült elérnie az egyesületnek és tagjaiknak.
– Van tehát múlt és jelen is, hiszen az országos gazdasági körülményekhez, az unió adta lehetőségekhez viszonyítva az erdélyi magyar gazdák igyekeznek megélni munkájuk után. Még nem beszélhetünk a nyugati piacgazdálkodás modellje szerint megerősödött gazdatársadalomról, de a 2014–2020-as uniós pénzügyi támogatási időszak újabb lehetőségeket kínál a fejlődésre, ezeket kell kihasználni, tanulva azoktól, akik előttünk járnak, s ebben jó kapaszkodó, útmutató lehet az anyaország is, ezért tartjuk fontosnak megerősíteni ezeket a kapcsolatokat – mondta többek között Csomoss Attila, amikor bemutatta a rendezvény vendégeit.
Mielőtt azonban szót kaptak volna az említett magyarországi intézményvezetők, Bordi Kacsó Zsolt, az APIA Maros megyei kirendeltségének szaktanácsadója beszámolt a támogatási lehetőségekről (sz.m.: ezekről egy korábbi interjúban részletesen tájékoztattuk olvasóinkat).
A Vidékfejlesztési Minisztérium 2014–2020-as időszakra szóló elképzelései
Elsőként a meghívottak közül dr. Torda Mária, a Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezető-helyettese szólalt fel, aki beszámolt a 2014–2020-as időszakra szóló vidékfejlesztési együttműködési lehetőségekről a Kárpát-medencei, határon túli magyarsággal. Elmondta, a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012 márciusában dolgozta ki a vidékfejlesztési stratégiát, amelyben helyet kaptak a határon átnyúló vidékfejlesztési támogatások is. 2013-ra 65,7 millió forintot irányoztak elő, de sajnos, az állami deficit miatt csak 45,7 milliót különíthettek el erre a célra. Kiemelten támogatták a gyulafehérvári Caritas által a Székelyföldön megvalósított Átalvető programot, amely udvarhelyi, csíki, gyergyói régiókban biztosított szakképzést, valamint egy tejfeldolgozó felszerelését, csomagolósorral együtt. Támogatták a vajdasági falugazda- hálózat kiépítését is, illetve több szakmai tanulmányút és találkozó megszervezését. A támogatások között szerepelt még a gyakornokprogram is, ennek köszönhetően szeptember 1–8. között 20 erdélyi, a következő tíz napon öt kárpátaljai egyetemi hallgató tekinthetett be a szaktárca működésébe, ezenkívül szaklapok megjelenését, kiállításokon, vásárokon való részvételt is felkarolt a minisztérium. Fontosnak tartják, hogy a Kárpát-medencében – s így Erdélyben is – kiterjesszék a falugazda- hálózatot, amiben partner lehet az RMGE Maros. Elkészült a Kárpát-medencei agrárinnovációs stratégia, amely alkalmat adott arra, hogy 2013. december 5-én megrendezzék az összefogás fórumát, amelyen részt vettek az összes határon túli magyar mezőgazdasági civil szervezetek képviselői is. Tavaly számos konkrét rendezvény szervezésével és finanszírozásával is erősítették a kapcsolatokat. A tervek közül a főosztályvezető megemlítette a határon túli együttműködések kiterjesztését környezetügy és vízgazdálkodás terére is, termelői iskolák létesítését, egy ösztöndíjprogram beindítását, a szakképzés támogatását, közös Kárpát-medencei agrár érdekképviselet felvállalását, a földvásárlás támogathatóságát. A 2014–2020-as vidékfejlesztési stratégia kivitelezésével a Széchenyi Programiroda (https://www.szpi.hu) foglalkozik, több prioritási vonal mentén készítik elő azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel többek között a kétoldalú, határon átnyúló együttműködési programokat kivitelezik majd az érdekelt felek. Fontos szerepük lesz ebben többek között a LEADER csoportoknak és azoknak a szakmai szervezeteknek, amelyek bekapcsolódhatnak a konkrét feladatkörök megvalósításába.
Fontos gazdasági szerveződés az agrárkamara
– Tekintettel arra, hogy nálunk a harmadik nekifutás után sem alakult meg az agrárkamara, szeretnénk a magyarországi kamarától segítséget, tapasztalatokat kérni, hogy miként lépjünk és milyen szerepet vállaljon fel ezen a téren az RMGE, annak érdekében, hogy a magyar ajkú gazdák fejlődjenek, megmaradjanak a szülőföldön – ezzel a gondolattal vezette be a következő vendéget Csomoss Attila elnök.
Dr. Péter Mihály, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara budapesti és Pest megyei fiókjának vezetője e felkérésre válaszolva osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal.
Az agrár-élelmiszergazdasági és vidékfejlesztési kamaráról szóló törvény alapján a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (https://www.nak.hu) 2012. augusztus 1-jén alakult meg, jelenleg 380.000 tagja van. Ma már 12 szervezet közös, országos szervezetet alkot (a MAGOSZ-t). Fontos tevékenységei között megemlítették a falugazda-hálózat kialakítását, a szakmai érdekképviseletet, szaktanácsadást, az agrárpiacon a tisztességtelen tevékenységet folytató piaci szereplők felderítését, amelynek érdekében közös ellenőrző tevékenységet végeznek az állami szervekkel együttműködve. A kamara jogsegélyszolgálatot nyújt bírósági ügyek, vitás helyzetek kezelésében. Ugyanakkor külképviseletet vállal az európai farmerek szövetségében, tervük, hogy állandó képviseletük legyen Brüsszelben is, ahol közvetlenül véleményt mondhatnak majd az uniós agrárpolitikával kapcsolatosan. Természetesen a Kárpát-medencei gazdák egyeztető fórumával együttműködve, nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli érdekeket is felvállalhatják. A tagoknak nyújtott szolgáltatások közül dr. Péter Mihály megemlítette a kamarai kártyát, amelyet nemcsak a tagdíjbefizetésre használhatnak, hanem különböző kedvezmények megszerzésére is szolgál. Tárgyalásokat folytatnak üzemanyag- szolgáltatókkal és az OTP Bankkal is, hogy a tag- kártyatulajdonosok bizonyos előnyöket élvezhessenek tankolásnál, vagy akár bankkölcsönfelvételnél. Működik a kamarai jogsegélyszolgálat, ami többek között azt jelenti, hogy léteznek már szerződésminták, amivel megkönnyítik a gazdák ügyintézését, ugyanakkor közérthető tájékoztatást nyújtanak a hazai és külföldi jogszabályokról. Ezenkívül van piacfigyelés, agrármeteorológiai és növényvédelmi előrejelzés, laboratóriumi és terményvizsgálat, biztosításközvetítés, üzleti partnerkeresés, hálózatszervezés.
Dr. Péter Mihály megígérte, nemcsak a tapasztalat átadásában, hanem a konkrét építkezésben is segítenek az erdélyi gazdáknak, sőt – Csomoss Attila felkérésére – megkeresik annak a lehetőségét, hogy miként részesülhetnek az erdélyi magyar gazdák is a kamarai szolgáltatásokban.
A magyar állam "töltse meg tartalommal" a határon túliak állampolgárságát
Az előadásokat követően a tanácskozáson részt vevők közül többen is felszólaltak. Többek között kifejtették, hogy a magyar államnak gondoskodnia kellene arról, hogy a határon túliaknak megadott állampolgárságot töltsék meg tartalommal (Ráduly György). Ezért elsősorban a testvértelepülések közötti közös pályázati lehetőségeket karolják fel. Nagy piaci lehetőséget kínál Kína, de ez ne vonja el a "figyelmet" a magyarországi és a határon túli gazdasági együttműködésekről. Lépéseket kellene tenni annak érdekében is, hogy a földek "ne kerüljenek idegen kézbe". Ismételten kérték a Vidékfejlesztési Minisztérium és az agrárkamara képviselőit, illetve az RMGE Maros vezetőit, hogy a magyar kamara működési folyamatát fordítsák le, és példaként terjesszék be a romániai minisztériumhoz. Hangsúlyozottan kérték a vendégeket, hogy figyeljenek oda és támogassák a magyar anyanyelvű középiskolai szakoktatást, mert ezt elsorvasztották az utóbbi időben.
Válaszként mindkét intézmény képviselője kifejtette, hogy Magyarországon létrehozták a nemzeti földalapot, amelyből kisajátítással visszavásárolják azokat a területeket, amelyek zsebszerződésekkel külföldiekhez kerültek és lejárt a haszonélvezeti joguk. A továbbiakban a kamara a dán típusú szövetkezés mintájára szeretne építkezni, ezt ajánlották a romániaiaknak is. Szorgalmazzák a települési agrárgazdasági bizottságok megalakulását, amelyeknek akár vétójogot is adnának helyi földtulajdon- váltási ügyekben a készülő földforgalmi törvény alapján.
A határon túli együttműködést az unió keretei között a legjobban a LEADER csoportokon keresztül lehet erősíteni. Az oktatás terén pedig egyelőre azokkal az egyetemekkel épít ki kapcsolatokat a szaktárca, ahol mezőgazdasági oktatás van (Sapientia, Partiumi Egyetem), és arra kérték a gazdaegyesületet, hogy mérje fel a középiskolai szükségleteket is, mert lehetőség van tananyagokat eljuttatni a diákoknak. Ebben pedig a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának az együttműködésére is számítanak – hallhattuk többek között.
A tanácskozást követően több konkrét együttműködési területben egyeztek meg a szaktárca és az agrárkamara képviselőivel, s ezáltal jelentős lépést tettek a határon átnyúló szakmai kapcsolatok erősítésében – összegezte röviden a találkozó fontosságát Csomoss Attila, az RMGE Maros elnöke.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 1.

Ünnepelt a "kistestvér"
15 éves a Szászrégen és Vidéke című lap
Szerdán este a zsúfolásig megtelt radnótfájai új templomban ünnepelték a Szászrégen és Vidéke című helyi havilap fennállásának 15. évfordulóját. A lap a Népújság műszaki munkatársainak segítségével kerül az olvasók elé.
Bevezetőként a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Fábián András olvasta fel munkájához kötődő gondolatait, majd Csernátoni József nyugalmazott történelemtanár, az első főszerkesztő a kezdetekről beszélt (fotón). Elmondta, Adorjáni László barátjának sugalmazására döntöttek úgy, hogy helyi lapot indítanak, amelyet az akkor plébános, Pakó Benedek és Márk Endre, az RMDSZ elnöke, valamint Demeter József szászrégeni református lelkipásztor felkarolt, s kerültek olyan lelkes vállalkozók is, akik az ügy mellé álltak. Csernátoni József büszkén mondta, hogy 1570 óta 12 magyar lap létezett Szászrégenben – ez a leghosszabb életű. Majd megköszönte azoknak, akik pénzzel, munkájukkal támogatták, többek között Madaras Péter weboldalszerkesztőnek, pályázatírónak, ifj. Jorga Ferenc laptervezőnek, Bartha József lelkipásztornak, aki a Wass Alapítvány nevében karolta fel a kiadványt, valamint Bartha Károlynak, aki a szászrégeni vállalkozók egyesülete képviseletében járult hozzá a lap megjelentetéséhez.
A volt főszerkesztő kifejtette, hiánypótlásként jelent meg a lap, olyan témákat vállalva fel, amelyekről korábban a cenzúra miatt több korosztály lemaradt. Magyarul írhattak a lapban Szászrégen magyar közösségének. Mindenekelőtt politikamentesen: kulturális, egyházi, történelmi, helytörténeti jellegű cikkek jelentek meg. A volt főszerkesztő meghatottan vallotta: munkájával nemzetét szolgálta.
Ősz Zoltán volt szászrégeni tanítóképzős diák, jelenleg bergenyei képzőművész, a Szászrégen és vidéke lap olvasóinak hozzászólásaiból idézett. Nemcsak a városban lakók, hanem az elszármazottak is nagyon sok jó véleményt fogalmaztak meg a lapról.
A "nagytestvér", a Népújság nevében Vajda György, a lap munkatársa köszöntötte a volt és jelenlegi szerkesztőket, akiket arról biztosított, hogy a megyei napilap továbbra is szívügyének tekinti a Szászrégen és Vidéke megjelenését, hiszen egy közösséget szolgálnak.
Az üdvözlőbeszédeket, felszólalásokat követően a lapban megjelent írásokból, versekből olvastak fel a Népszínház Kemény János társulatának tagjai. Közreműködött Géczi János, az ifjúsági zenekar szakreferense és Bondor Anna Renáta ötödikes kisdiák.
(erdélyi) Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 1.

Amit 23 év alatt elértünk, azt el kell felejtsük?
2013 őszén meghúztam a vészharangot, ami a magyar nyelvű tankönyvírás jövőjét illeti. Az agyafúrt balkáni döntés arra kényszeríti a magyar tanárokat, hogy először román nyelven írják meg a tankönyvet, és ha ez a versenyt kiállja, akkor le lehet fordítani magyar nyelvre is. Ez nagyon korlátozza annak a lehetőségét, hogy magyar szerzők könyve megállja a versenyt a többségiek ravaszságával szemben. Az őszi felháborodás, a Duna TV-interjú és a sajtó kereszttüze nyomán a tanügyi államtitkárság szép ígéreteket tett. Állításuk szerint "be fognak avatkozni", hogy jogainkat ne sértse az új döntés. A napokban a következő szép fejezetet halásztam ki a minisztérium honlapjáról:
https://www.edu.ro/index.php/articles/21109
Többször is átolvasva, arra a következtetésre jutottam, hogy az államtitkárságunk nem tartotta be a sajtóban elhangzott ígéretet, és minden feltétel nélkül aláírta a magyarságot sértő rendeletet. Gyönyörű jövőnk bontakozik ki ebből, ugyanis amit 23 éve sikerült az Erdélyi Tankönyvtanáccsal, az Ábel Kiadóval, az RMPSZ-szel elérnünk, azt el kell felejtenünk. Nincs szükségünk a mi tanáraink által írt tankönyvekre (hála istennek megmentettek egy nehéz feladattól, nem kell többletmunkát végezzünk), örvendjünk, hogy a hatalom megengedi majd, hogy a tankönyvversenyt nyert tankönyvet lefordíthatjuk magyar nyelvre, azt a fordítást is egy kiadó fogja elvégezni, lehetőleg Google-fordítással, vagy olyanokkal, akik nem magyar nyelven végeztek egyetemet stb. Ez ismerős történet, hisz az előző évek alatt volt rá bőségesen példa. Ezt a ferdeséget lehetetlenség megérteni, minél jobban bontakozik ki a balkáni demokrácia, annál több jogot veszít a magyar tanügy Romániában. Azt érezzük, hogy a szocializmus sötét éveiben is több jogunk volt a tanügyben, mint most. Elvárnám, hogy a tanügyi államtitkárságunk érvekkel támassza alá a fenti döntését, hogy mi, egyszerű tanárok, a NEMZET NAPSZÁMOSAI megértsük döntésük jövőnket féltő szándékát.
Dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 1.

Krajcáros vita
Az üzemanyag jövedéki adójáról az államelnök és a kormányfő által folytatott vita a megszokott mederben zajlik.
Mindkét fél részigazságokkal próbálja manipulálni a választókat azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon. A mai román belpolitika erőviszonyait hűen tükrözi a Ponta–Băsescu vita, amely baloldal és jobboldal összeütközéseként értelmezendő. Egyértelmű, hogy az államfő a jobboldal egyedüli meghatározó politikusaként teljes erővel kampányol saját pártja, a Népi Mozgalom (PMP) számára, amely az államfő aktív kampányszereplésének köszönhetően máris igen jól áll a felmérésekben. A baloldalon Ponta látszik az egyedüli esélyes államelnökjelöltnek, és számára továbbra is a Băsescu-ellenesség kiaknázása marad a fő stratégia.
Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár)

2014. április 1.

„…hogy meg ne üsd lábadat a kőbe”
A fentebbi bibliai igevers (Máté 4,6) kissé a kontextusból kiragadva, de üzenetében nagyon is valóságosan jelzi a Nagyszebeni Szórványkollégium udvarfelújítási munkálatainak indítékát.
Az 1696-ban, Fieltsch Tamás szelindeki lutheránus lelkész házával együtt elkészült udvar, XVII. század történelmiségét és patináját hordozza magán.
Az épület az udvarral együtt 1784-ben a Nagyszebeni Református Egyházközség tulajdona lett, majd ennek tetőterében épült ki 2004-ben a Szórványkollégium. Az udvar a négy évszázaddal ezelőtt divatos macskakő–folyami kő kombinációjával volt kirakva, egy sajátos mintázat szerint. Sajnos az idők múlásával a folyami kő egyre egyenlőtlenebbé vált, és a szórványkollégium diákjai állandó potenciális sérülési veszéllyel néztek szembe. Emellett a vízlefolyás, vízelvezetés nem megfelelő irányulása miatt az épület állaga is idővel romlott.
Varró Sándor, a Nagyszebeni Szórványkollégium lelkész-igazgatója. Szabadság (Kolozsvár)

2014. április 1.

Hol a lé?
A ‘89-es rendszerváltás után, amikor a romániai társadalom már nyíltan nekiláthatott kibeszélni az élet dolgait, a közösségek szintjén mindenki pontosan tudta, kik azok, akik kiválóan képesek halászni a gyerekcipőben járó demokrácia és a vadkapitalizmus zavarosában.
Akik jó szimattal megérezték, melyik pártban érdemes politizálni, mely állami vállalat magánosításába kell beszállni, akik tudták, mit érdemes behozni külföldről, milyen ágazatban érdemes vállalkozásba fogni, és ami a leglényegesebb: hol kell kopogtatni az engedélyek beszerzése, a biznisz zökkenőmentes lebonyolítása érdekében.
„Szekus volt” – súgtak össze az emberek a hierarchiában hamar felkapaszkodott politikusok, az államapparátus vagy -párt kiszolgálójából jól menő vállalkozóvá avanzsáltak háta mögött. És ez a beskatulyázás magyarázatként is szolgált arra, miként képesek átmenteni a kommunizmust, a letűnt rendszer összefonódásait az egykori apparatcsikok az új politikai-társadalmi rend viszonyai közepette.
Ennek a kasztnak a tagjai úgy tollasodhattak meg, tölthettek – és töltenek be ma is – fontos szerepet az ország gazdasági-politikai életében, hogy mindezt a múltban is betöltött pozíciójukat, az akkoriban szerzett információkat felhasználva sikerült elérniük. Bár többségüknek börtönben lenne a helye, senki sem kérdezte őket az első millió eredetéről.
Miközben a kommunista titkosszolgálatok köztudottan óriási pénzeket forgattak, ezeknek az összegeknek a hollétét a máig képtelenek feltárni a hatóságok. Csak a napokban jutottunk oda, hogy a külügyi hírszerzés átadta az átvilágító bizottságnak a Szekuritáté külkereskedelmi társasága, az ICE Dunărea vaskos dossziéját. Amelyből kiderül, hogy az import-export tevékenységet folytató állami vállalatoktól szedett jutalék és a zsidók, erdélyi szászok kiárusítása nyomán 1990-ben négymilliárd dollár kamatozott a Szekuritáte fedőcégének bel- és külföldi bankszámláin.
A konkrét bizonyítékok birtokában itt az ideje dekonspirálni a sokáig csak legenda övezte összegeket kezelő szekus tiszteket, pártfunkcionáriusokat, majd nekik szegezni a kérdést: hol a lé? Elszámoltatás esetén többségüknek nem kellene bankhitelt felvennie a lenyúlt szekus vagyon visszafizetéséhez.
Rostás Szabolcs. Szabadság (Kolozsvár)

2014. április 1.

Művészet a székely autonómia jegyében
Budapesten látható Molnos Zoltán székelyudvarhelyi festőművész kiállítása a Falk Miksa utcai E Galériában – az Erdély Művészetéért Alapítvány „E” (azaz E mint Erdély) elnevezésű képzőművészeti színtér rendezvénysorozatának címe Erdélyi művészek az autonómiáért.
„Molnos szuggesztív erejű, látványos alkotásai egy érett művész érzékenységéről, mély, sokrétű szellemiségéről tanúskodnak. Együtt van a vásznakon régmúlt és jelen, hétköznapi és földön túli világ, mítosz és a valóság, realista látvány és szürreális látomás" – értékelte az alkotásokat Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese és Koltay Gábor filmrendező.
Szabadság és önazonosság egyszerre jellemzi ezeket a műveket, állapította meg ünnepi beszédében Fráter, majd hozzátette, égitestek, ősök és hősök vonulnak a besűrített időben és térben.
„A művész egyetemes eszközökkel dolgozik, de minden esetben szervesen kötődik a családhoz, nemzethez és a világhoz, melyben él és alkot. Ez a tér a „bartóki univerzum”, mely erdélyi székely–magyar és egyetemes üzenettel bír, akár a Cantata Profana vagy a Kékszakállú őseposz Bartók kottáiban" – hangzott el a tárlat méltatásában.
A vásznakon megelevenített témakörök harmonikus egységbe simulnak: az ősmagyar múlt és a székely falu jelenkori mindennapjai, Kőrösi Csoma térbe-időbe tekintő bölcsessége és az öreg székely paraszt pillanatnyi, ugyanakkor örök derűje. Ez a szabad szárnyalás többek között az, ami miatt Molnos Zoltán munkái kiválóan alkalmasak arra, hogy az E Galéria által meghirdetett Erdélyi művészek az autonómiáért című eseménysorozat első rendezvényén szerepeljenek.
Képzőművészet és székely autonómia. Hogy is jön össze a továbbiakban ez a két fogalom? – kérdeztük meg Kulcsár Editet, a galéria vezetőjét. „A tárlatot több vidéki városban is bemutatjuk, ugyanakkor további bemutatókat is tervezünk olyan művészek munkáiból, akik magukénak vallják az önrendelkezés elvét. Célunk minél több olyan embert az erdélyi művészetek, és ezen belül a képzőművészet bűvkörébe vonni, akik hasonlóképpen gondolkodnak az autonómia kérdéséről" – fejtette ki Kulcsár Edit.
Az alkotások a múlt heti tárlatnyitó óta számtalan látogatót vonzanak – talán mert a művek élvezetén túl még valami tudatosodik bennünk – ahogy Fráter Olivér fogalmazott: ez az alkalom arra is jó, hogy ki-ki tehetsége szerint gondolja újra életfeladatát. A Molnos Zoltán műveiből nyílt tárlat május 30-ig tekinthető meg az E Galériában.
Medgyessy Éva. Krónika (Kolozsvár)

2014. április 1.

Van még kutatnivaló – Megjegyzések egy évforduló apropóján
Ha csigalassúsággal is, de halad idehaza is a sztálinizmus osztályalapon véghezvitt gaztetteinek szakszerű feltárása. A tömegtájékoztatásnak köszönhetően pedig a köztudatba is kezd beszivárogni a rémtettek egy részének híre.
A Moszkvából irányított osztályharc vívmányai közé tartozik egyebek közt a birtokos nemesség és főnemesség – iskola és templomépítők – felszámolása: vagyonuk elkobzása, kényszerlakhelyre, munkatáborokba hurcolásuk, megfigyeltetésük és üldöztetésük a politikai rendőrséggel.
A titokban tartott előkészületek után 1949. március 2-án éjszaka két és három óra között beindult az akció, rá egy fél órára már csak 30-40 kilós csomaggal döcögtek országutakon a kisemmizett családok a kijelölt gyűjtőtáborok felé.
Marosvásárhelyen az erdélyi magyar történelmi családokat egyesítő Castellum Alapítvány szervezésében március 3-án emlékeztek a szégyenletes esemény 65. évfordulójára. Előrelépésnek számít, hogy a népes hallgatóságnak – az egykori kitelepítetteknek és leszármazottaiknak – történész szakember tartott előadást megtalált dokumentumok alapján.
Viták is fakadtak. Mert az eseményeket átélő jelenlévők megjegyezték, hogy bizonyos dokumentumok valótlanságokat tartalmaznak, ugyanis nem igaz, hogy a kitelepített családoknak lakást és állást biztosítottak. Állításukat magam is – mint a szörnyűségek átélője – megerősítem. Lakást is, munkát is (de csak kétkezit érettségi vagy diploma mellett is!) ők maguk kellett keressenek. Leltárt sem készítettek az úgynevezett kisajátítási bizottságok! Nem készült leltár a kastélyok és udvarházak berendezéséről, sem más ingatlanról vagy állatállományról. Mindent széthordtak, elloptak.
A marosvásárhelyi megemlékezés egyik tanulsága: rést kell ütni a kommunista hazugságok falán. Az itt következő megjegyzéseknek talán csak a történelmi hitelesség szempontjából lehet jelentősége. A vásárhelyi eseményről szóló egyik tudósítás azt írja, hogy 1948. február 25-én felkészítőt tartottak a pártaktivistáknak az akció előkészítéséről, március 1-jén titoktartás mellett megalakultak a kisajátítási bizottságok (…), és jött húshagyó kedd, a kitelepítés napja.
Csakhogy az a bizonyos húshagyó kedd 1949-ben volt! Tévedés itt az 1948-as évszám, hisz a kitelepítési rendelet 1949. március 1-jén jelent meg és lépett hatályba. Ha 1948. február 25-e nem tévedés, mennyire lehet komolyan venni azt a román sajtóban megjelent állítást, mely szerint a bukaresti pártvezetés 1948 nyarán Sztálin megbízottjának, Vorosilov marsallnak jelenlétében határozta el, hogy a földbirtokosoktól elveszik az 1945-ben még meghagyott 50 hektárt is?
Arról is jó volna olvasni szakmunkákban, igaz-e, hogy Sztálin tervét, mely szerint a földbirtokosokat szibériai munkatáborokba kell deportálni, amerikai közbelépés akadályozta meg? Ez azért is fontos, mert a kitelepítettek közül sokan így tudják, így hallották (köztük jómagam is). A képzelőerő működésbe léphet: a két rémes diktátor közül az egyik 19, a másik egy híján 20. Szibériától függetlenül komolyabb fórumokon mostanában, a kutatások haladtával el-elhangzik a kérdés: Auschwitz után öt évre hogyan történhetett meg ez a nagy disznóság?
Székelyudvarhelyen is volt megemlékezés március 2-án. Ott egyebek közt az hangzott el, hogy a fiatalabb nemzedék jóformán semmit sem tud a ’49-es kitelepítésekről, a fordulat előtt még a történelem szakos egyetemi hallgatók sem hallottak róla, a tankönyvekben ma sem olvasható semmi erről az eseményről. Sőt: a nemrég megjelent A székelység története című kézikönyv és tankönyv is hallgat róla.
Azt viszont pozitívumként említették az alkalmi szónokok, hogy a kolozsvári Gál Mária, a budapesti Gerlóczy Mariette és Széchenyi Kinga (gróf Széchenyi István dédunokája) könyvei mellett ma már mesteri és doktori tudományos dolgozatok/értekezések témái közt megtalálható a romániai kitelepítés is. A restitúció és kártérítés gyalázatos menetéről is szóltak az emlékezők, bírálták az európai parlamenti képviselőket és a hazai igazságszolgáltatást.
A hazugságokról Udvarhelyen is szó esett. A 1949/83-as számú kitelepítési rendeletben is vannak hazugságok, a korabeli kommunista sajtóról nem is beszélve. Például: a kisajátítást végző szervek a legtöbb birtokos gazdaságát siralmas helyzetben találták. Gazdasági gépeiket fedél nélkül, sárban, esőben, hóban kint hagyták az udvaron a rozsda szabad martalékául. Állatállományuk is siralmas állapotban, a földesúri renyheség, lustaság áldozatává lett. Csonttá soványodott lovak, kiálló bordájú szarvasmarhák, lyukas tetejű istállók. (Brassói Népújság, 1949. március 6.)
Ilyen a szemenszedett hazugság! Udvarhelyen így összegeztek: soha többé ne születhessen meseszerű ideológiára és hazugságra épülő társadalmi rendszer, soha többé iskolázatlan, buta emberek ne vezethessenek országokat, de még kisebb közösségeket sem. A rendszerváltozás után a szabad sajtónak köszönhetően meggyőződhettünk a népi bölcseletről: aki hazudik, az lop is.
Komoróczy György. Krónika (Kolozsvár)

2014. április 1.

Református gazdasági útkeresés
A Bethlen Gábor idejében anyagilag megalapozott erdélyi református egyház az 1989-es rendszerváltás után – a többi történelmi magyar egyházhoz hasonlóan – ott akarta folytatni, ahol államosításkor abbahagyta. Azonban Kató Béla református püspök szerint ez hiú ábrándnak bizonyult.
Visszakapott erdő- és mezőgazdasági területeivel magyar egyházaink Erdély legjelentősebb földbirtokosai. A két világháború közötti mezőgazdasági vagyon mintegy 80 százalékának visszaszerzésével és az egyházi ingatlanok részleges restitúcióival, úgy tűnhet, az egyház anyagilag ismét megszilárdul. A mesésnek tűnő vagyon azonban más valóságot rejt.
„A rendszerváltás nagy illúziója az volt, amikor azt gondoltuk, hogy gazdaságilag mindent ott lehet folytatni, ahol a II. világháború után az egyház kényszerből abbahagyta. Ez hiú ábrándnak bizonyult” – magyarázza Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
A gyülekezetek rendszerváltás utáni gazdasági hátterét boncolgató beszélgetésünkből kiderül: az egyház egy megváltozott társadalomban, egy szekularizált világban működő tőke és gazdasági háttér nélkül vállalkozott azokra a feladatokra, amelyet a 90-es évek kihívásai közepette vártak el tőle.
Számos olyan, önként vállalt kötelezettségnek tett eleget, amelyek alapvetően nem egyházi funkciók: a földművelést segítő vagy a legkülönfélébb szociális programokat saját struktúráján keresztül indította el, és működteti ma is, gyakorta a biztos anyagi források hiányának kockázatával. Kató Béla szerint 25 évvel a rendszerváltás után a nagy kérdés az, hogy az egyházi intézmények mennyire erősödtek meg, illetve jelenlétük mennyire ingatag.
Az egyházi vagyon útja
Az erdélyi református egyház anyagi alapjait Bethlen Gábor fejedelem korában szilárdította meg: a de facto államegyházként elkönyvelt erdélyi protestáns egyház olyan birtokokat kapott, amelyek biztos hátteret jelentettek a már meglévő, vagy akkor alakuló intézményei, elsősorban iskolái számára.
A Habsburg-uralom az előjogokat ugyan korlátozta, azonban a hívek adományozása folytán a református egyház is folyamatosan gyarapodott. A 19. századra szolid gazdasági háttérrel rendelkező protestáns egyháznak az 1867-es kiegyezés után lehetővé tették, hogy ingatlanokat vásároljon: a restitúció során az erdélyi városainkban visszaszerzett nagy értékű épületek egy része így került a 19. század végén az egyház tulajdonába.
Az addig gazdaságilag gyarapodó és intézményeit önfenntartó módon működtető erdélyi református egyház első nagy érvágása volt a trianoni impériumváltás: az új román állam önkényes módon birtok-kisajátításokkal kurtította meg a magyar felekezetek vagyonát. Az arányokra Kató Béla püspök az illyefalvi példát hozza fel: a helyi gyülekezet mintegy 50 holdnyi szántóföldjéből 15 holdat sajátítottak ki a megalakuló román ortodox egyház számára.
Hasonló méretű kisajátítások Erdély sok településén voltak, ennek ellenére a két világháború között az egyházi vagyon jelentős része megmaradt. A Kós Károlyék által felélesztett erdélyi magyar közösségek két dologtól féltek: a balkanizálódástól és az elszegényedéstől. Ennek megakadályozása késztette erős önszerveződésre a magyar közösséget: az egyesületek, szövetkezetek sűrű hálójából az egyház is kivette részét. A magyarság számára hátrányos politikai, társadalmi és gazdasági körülmények ellenére az egyházi vagyon gyarapodott.
Ennek vetett véget a kommunista rendszer megszilárdulásával beköszöntött államosítás: a református egyház minden vagyonát, minden iskoláját elveszítette. Egyedül a kolozsvári teológiai intézetet tarthatta meg, de azt is átalakították a protestáns egyházak közös teológiájává. Az államosított egyházi vagyon fejében úgynevezett államsegélyt hagytak jóvá: miután semmilyen birtoka nem volt, a román állam az államsegéllyel tartotta sakkban az egyházat.
Az egyetlen biztos bevételi forrás a gyülekezeti tagok önkéntes adománya maradt. Ritka példaként említhető az a háromszéki eset, amikor az egykori kézdi rajonban, a rajoni párttitkár helyi rendeletben határozta el, hogy a gyülekezeteknek meg kell hagyni 2,5 hektár mezőgazdasági területet. Ez főleg a nyolcvanas évekre bírt nagy jelentőséggel, hiszen a helyi egyházi közösség számára komoly jövedelemforrást hozott.
Megváltozott lelkészi életpálya
A földműves társadalomban az egyház gazdasági háttere a mezőgazdasági terület volt. A lelkészek gazdálkodtak, és ezzel egészítették ki a hívek adományát. Amikor még a hívek többsége a földből élt meg, egy 10 hektáros – legtöbbször a közösség által, kalákában megművelt szántóterület – igen jelentős bevételt hozott. Az öt-hat gyereket felnevelő református lelkészek gazdálkodásból származó bevételeit a korabeli világ privilegizált jövedelemnek tekintette.
A Bethlen Gábor által megfogalmazott lelkészi életpályamodell nemcsak a lelkész, hanem az utódok számára is nemesi rangot jelentett, így nem véletlen, hogy a korabeli pályaválasztás szempontjából ez nagy felhajtóerőt biztosított. A fizetés és megbecsültség miatt sok fiatalember vágyott erre a státusra.
Ezt az évszázados életpályamodellt törte derékba a kommunizmus, hiszen nemcsak a privilegizált szerep ért véget, hanem a lelkipásztor eleve üldözött lett. A megváltozott körülmények között nemcsak az egyházi vagyon úszott el, hanem az egyház és lelkész megítélése is átalakult, a rendszerváltás pedig nem tudta jóvátenni a 45 évnyi kommunizmus tudatbeli és anyagi pusztításait.
Visszakapott vagyon jövedelem nélkül
A hagyományosan nagy értéket képviselő egyházi birtokrendszer 1990 utáni restitúciója az ország megváltozott gazdasági körülményei okán ma már nem jelent komoly jövedelmet. A nyomott árak miatt a hagyományosan, befektetések nélkül folytatott mezőgazdasági termelésből számottevő haszon nem származik.
„A gyülekezetek többségében egy átlagos, tízhektáros termőterület jövedelme a napi kiadásokba pótolhat be, de ez a bevétel ma már nem elegendő sem javításra, sem építkezésre” – magyarázza Kató Béla. A megművelt termőföldből származó egyetlen biztos jövedelem a földalapú támogatás.
Míg a gyülekezetek többsége az elmúlt negyedszázadban visszakapta birtokait, a református kollégiumok fenntartását szolgáló egykori birtokok (erdők, szántóföldek és kaszálók) és az azt kiegészítő gazdasági épületek az állam tulajdonában maradtak. A csupaszon visszaszolgáltatott iskolaépületekben az utóbbi 50–70 évben nem végezték el a szükséges javításokat, ezek költségei az egyházat terhelik.
Egyetlen jövedelemforrásnak ígérkezik az erdélyi nagyvárosokban visszakapott bérházak bérbeadása, valójában azonban ezek is viszik a pénzt. Példaként a püspök a kolozsvári Metropol épületet említi: az egykoron egyházi tulajdonú belvárosi ingatlan 50 lakásából mindössze hetet sikerült visszaszerezni, illetve a kereskedelmi célokra kiadható földszinti üzlethelyiségeket.
Noha a teljes épület óriási értéket képvisel, a vissza nem szolgáltatott lakrészekért az egyház semmiféle kárpótlást nem kapott. Akárcsak más esetekben, a teljes felújítás itt is több millió euróba kerülne, ezt viszont a lakók nem tudják vállalni. Felújítás nélkül pedig piaci áron nehéz bérlőt találni. Kató Béla szerint amennyiben egy visszakapott műemlék épületet az egyház saját pénzén újít fel, a bérleti díjakból húsz év alatt sem térül meg a befektetett pénz.
Az egyház másik rendszerváltás utáni nagy gondja, hogy az 1990 után létrejött egyházi vállalkozások nem bizonyultak életképesnek. A gyülekezetek által működtetett sajtgyárak, pékségek vagy mezőgazdasági vállalkozások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményt, és rendre megbuktak, ami haragot, vitát, bizalmatlanságot szült. A püspök szerint az egyházközségeknek nem ajánlják a vállalkozást: ki mivel rendelkezik, azt adja bérbe: ez ugyan kevesebb, de biztosabb jövedelmet ígér.
Minden baj oka: a létszámcsökkenés
„Száz évvel ezelőtt Szász Domokos püspök jelentésében azt írta, hogy 6 ezer fővel nőtt az erdélyi református egyház. Én azt írom, hogy minden évben legalább hatezerrel csökkentünk” – magyarázza minden baj fő okát Kató Béla. A csökkenő lélekszám miatt a közel 600 gyülekezet felénél komoly anyagi gondok jelentkeznek. Ezt a súlyosbodó emberhiányt semmilyen gazdasági csodarecepttel nem lehet pótolni.
„A Kárpát-medencei, és ezen belül az erdélyi magyarság megmaradásáénak az a gyökere, hogy képes-e áttörést elérni a gyerekvállalás terén. Bármilyen oktatási, kulturális és gazdasági stratégiát csak erre lehet alapozni” – fogalmaz zárógondolatként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)

2014. április 1.

Ponta: sosem lesz etnikai alapú autonómia
A kormánypártok sosem fogják elfogadni az etnikai autonómiát - jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök egy televíziós interjúban, a koalícióban részt vevő RMDSZ jogköveteléseire reagálva. A szociáldemokrata kormányfő a koalíció több pártja nevében is arról biztosította az Antena 3 hírtelevízió nézőit hétfőn este, hogy az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodás nem jelenti azt, hogy elfogadnák az etnikai autonómiát.
"Az autonómia a helyi önszerveződés - gazdasági, társadalmi, kulturális, de sosem etnikai - szempontok szerinti fejlődését jelenti. Számunkra ez a téma le van zárva. Másrészt tudom, hogy az RMDSZ és a magyar kisebbség minden mozgalma egy olyan autonómiamodellt támogat, amely más országokban sem működőképes" - érvelt a kormányfő. Hozzátette: szerinte a magyar politikusok megnyilatkozásai a választási kampánnyal hozhatók összefüggésbe.
Ponta azt is elmondta, Hargita és Kovászna megye a központi költségvetéstől függ, a két székely megye kevesebbel járul hozzá az országos költségvetéshez, mint amennyit a visszaosztásból kap. (mti, erdély fm) Transindex.ro

2014. április 1.

Ponta: sosem fogjuk elfogadni az etnikai autonómiát
A román kormánypártok sosem fogják elfogadni az etnikai autonómiát – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök egy televíziós interjúban, a koalícióban részt vevő RMDSZ jogköveteléseire reagálva.
A szociáldemokrata kormányfő a koalíció többi román pártja nevében is arról biztosította az Antena 3 hírtelevízió nézőit hétfőn este, hogy az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodás nem jelenti azt, hogy elfogadnák az etnikai autonómiát.
„Az autonómia a helyi önszerveződés – gazdasági, társadalmi, kulturális, de sosem etnikai – szempontok szerinti fejlődését jelenti. Számunkra ez a téma le van zárva. Másrészt tudom, hogy az RMDSZ és a magyar kisebbség minden mozgalma egy olyan autonómiamodellt támogat, amely más országokban sem működőképes” – érvelt a román kormányfő. Hozzátette: szerinte a magyar politikusok megnyilatkozásai a választási kampánnyal hozhatók összefüggésbe.
A román kormánypártokhoz közel álló Antena 3 hírtelevízió műsorvezetője arról kérdezte Pontát: nem lehetne-e lemondani az RMDSZ kormányzati részvételéről, miután vezetői „ilyen” kijelentéseket tesznek.
„Közép és hosszú távon sokkal jobb megoldás a magyar kisebbséget, Románia legnépesebb kisebbségét a parlamentben, kormányban, helyhatóságokban a közelünkben tartani, mint a radikalizálódás felé tolni őket, és valóban olyan helyzetet teremteni, amely az üldözöttség érzését kelteni bennük. A magyarokat nem éri hátrányos megkülönböztetés Romániában, európai viszonylatban nagyon sok joguk van, és őszintén szólva, szerintem ezek inkább csak kampánybeszédek” – magyarázta Ponta.
Kifejtette: Hargita és Kovászna megye több pénzt kap a visszaosztásból, mint amennyit befizet az ország költségvetésbe. „Ezt a politikai vezetők is tudják” – jegyezte meg a román miniszterelnök.
Előzőleg a román média tág teret szentelt annak, hogy Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke pénteken megerősítette: a szövetség a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet készül benyújtani a parlamentben. A román hírforrások az RMDSZ európai parlamenti kampányindító rendezvényéről is beszámoltak, ahol Kelemen Hunor szövetségi elnök arra figyelmeztetett: ha az RMDSZ jelöltjei nem jutnának be az EP-be, helyeiket román képviselők foglalnák el, akik nem tudják, és nem akarják az erdélyi magyarság érdekeit képviselni.
MTI. Székelyhon.ro

2014. április 1.

A csíki RMDSZ is besegít
Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete is segít a választási névjegyzékbe felvételt nyert személyeknek abban, hogy leadhassák szavazatukat – erről tájékoztatott Borboly Csaba, az RMDSZ területi szervezetének elnöke tegnap Csíkszeredában.
„Az állampolgársági kérelmek összeállításába, illetve a regisztrációba is besegített az RMDSZ Csíki Területi Szervezete, most pedig úgy döntöttünk, hogy a levélszavazatok begyűjtésében is közreműködünk, hogy a vidékieknek ne kelljen Csíkszeredába utazniuk. Továbbá besegítünk a szavazói nyilatkozat kitöltésébe is” – nyilatkozta Borboly.
Huszonhat csíkszéki településen fogják összegyűjteni a szavazatokat, ezeket pénteken beviszik a csíkszeredai főkonzulátusra. A polgármesterek felvállalták ezt a feladatot, a szavazatokat ezért a polgármesteri hivatalokban gyűjtik össze. Vacsárcsiban a közbirtokosság épületébe lehet bevinni a szavazatokat, Balánbányán pedig a helyi RMDSZ székházában lehet leadni.
Borboly a Fideszre szavaz
„Fontosnak tartjuk, hogy mindenki éljen szavazati jogával, mert ez mindannyiunk állampolgári kötelezettsége. Én személy szerint ennek a kormánynak szavazok bizalmat, mert kézzelfoghatók az eredményeik. Elvárásom a jelenlegi kormánnyal szemben, hogy továbbra is hangsúlyos határon túli politikát folytasson” – húzta alá az RMDSZ területi szervezetének elnöke. Székelyhon.ro

2014. április 1.

Bűnügyi eljárások a márciusi román zászlós provokáló ügyében
Hat Kovászna megyei fiatalt gyanúsít a rendőrség azzal, hogy megfenyegettek egy, a magyar nemzeti ünnepen román zászlóval pózoló sepsiszentgyörgyi román fiatalt.
Ion Popa rendőrparancsnokA közösségi oldalon közzétett képe miatt fiút többen is megfenyegették, a közel ezer hozzászóló közül sokan agresszíven reagáltak. A halálos fenyegetéseket követően Cosmin Coss feljelentést tett és nyomozás indult az ügyben – számolt be Ion Popa. Kovászna megye rendőrparancsnoka elmondta, hat személyt azonosítottak, és a napokban a kihallgatások is lezajlottak. A 15 és 21 év közötti háromszéki fenyegetők beismerték tettüket, és bűnügyi eljárás folyik ellenük.
A fenyegetés miatt az elkövetők pénzbírsággal, vagy három hónaptól egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók – tájékoztatott Nicoleta Marin rendőrségi szóvivő.
Szabó Enikő. Székelyhon.ro

2014. április 1.

A postán küldött voksokért aggódnak Háromszéken
A Román Postára panaszkodnak a háromszéki magyar állampolgárok, akik attól tartanak, hogy a kézbesítő késlekedése miatt nem tudják határidőre Budapestre visszajuttatni a választási levélcsomagokat. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) ugyanakkor arról számolt be, hogy a kedden feldolgozott több mint 11 ezer vokshoz mellékelt azonosító nyilatkozat negyede érvénytelen volt.
A Kovászna megyében élő kettős állampolgárok egy része még mindig nem kapta meg a postán igényelt levélcsomagot, sőt a térségben olyan híresztelések is felröppentek, hogy a postán zsákokban állnak a borítékok, ugyanis nincs kapacitás ezek kihordására.
A sepsiszentgyörgyi postafiók illetékesei cáfolták a pletykákat, Cornel Radu szakszervezeti vezető pedig arra is hajlandó volt, hogy munkatársunkat végigvezesse a szolgáltató székhelyén, és megmutassa, nincsenek elfekvő levelek.
Az osztályvezető beszámolója szerint múlt héten zsákszámra érkeztek a választási levélcsomagok, de felkészültek a rohamra, így két nap alatt kiszállították a borítékokat, azóta pedig csak elvétve érkezik néhány küldemény.
Radu hozzátette: inkább azzal akadtak gondok, hogy az A4-es méretű borítékok nem fértek be a postaládákba, ezért sokan panaszkodtak, hogy a postás összegyűrte a leveleket, emellett naponta mintegy 15-20 csomagot vissza kellett küldeniük, a borítékokon ugyanis nem szerepelt a pontos cím.
A Budapestre postán, valamint a külképviseleteken keresztül beérkezett levélcsomagok feldolgozását már hétfőn elkezdte a Nemzeti Választási Iroda, amely eddig 11 202 azonosító nyilatkozatot ellenőrzött, ezek közül 8462 volt érvényes, így az eddigi adatok alapján minden negyedik visszaérkezett szavazási irat volt hibás.
Az erdélyi szavazatokat szintén összegyűjtő, illetve az azonosító nyilatkozatok kitöltésében is segítő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyébként azt javasolja a magyar állampolgároknak, hogy mostantól már ne postán küldjék Budapestre a levélcsomagokat, ugyanis minden bizonnyal ezek már nem fognak határidőre – április 5-én éjfélig – megérkezni a magyar fővárosba.
Sánta Imre, az EMNT sepsiszéki szervezetének elnöke arról is beszámolt, hogy Háromszéken óriási a szavazókedv, és sokan történelmi pillanatként élik meg, hogy száz év után ismét szavazhatnak a külhoni magyarok.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

2014. április 2.

MOGYE-ügy – A vezető-testületekből való kilépésre készülnek a magyar oktatók
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatói arra készülnek, hogy a magyar tagozat önállósodásának halasztása miatti tiltakozásul kilépnek az egyetem valamennyi vezető testületéből, lemondanak valamennyi kinevezett vezetői tisztségről – közölte az MTI-vel szerdán Szilágyi Tibor, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes.
A rektorhelyettes elmondta, a magyar tagozat oktatói és a magyar diákok képviselői a kedden késő este tartott tagozati közgyűlésen vitatták meg, hogy milyen választ adnak a magyar tagozat önállósodását további egy évvel elodázó szenátusi döntésre.
„A tagozat egységesen felháborítónak tartotta az egyetem vezetése jogtipró magatartását" – mondta Szilágyi Tibor. Hozzátette, a vezető-struktúrákból való teljes kivonulás akkor történik meg, ha a jövő hét végéig nincs előrelépés a magyar főtanszékek megalakítása ügyében.
A rektorhelyettes elmondta, Borbély László, az RMDSZ alelnöke tájékoztatta arról, hogy jövő héten marosvásárhelyi látogatásra készül Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter. „Teret szeretnénk engedni a miniszternek, hogy megoldja a marosvásárhelyi egyetemen kialakult áldatlan helyzetet" – tette hozzá Szilágyi Tibor.
A rektorhelyettes tájékoztatása szerint az egyetem szenátusából, kari tanácsaiból vonulnak ki, a rektorhelyettesi és dékánhelyettesi tisztségekből mondanak le a magyar oktatók. Megjegyezte, a magyar tagozat közgyűlésén egyetlen ellenszavazattal és hat tartózkodással fogadták el a tiltakozás eme formájára vonatkozó javaslatot.
A közgyűlés arról is döntött, hogy a magyar oktatók a belső önszerveződés útján létrehozzák azokat a főtanszékeket, amelyek megalakításához az egyetem szenátusa nem járult hozzá, és később arra összpontosítanak, hogy ezeket a struktúrákat ismerje el az egyetem vezetése.
Március 20-i ülésén a MOGYE szenátusa egy évvel elnapolta a döntést a magyar főtanszékek megalakításáról. Ez utóbbi lépés az egyik sarkalatos pontja volt annak a megállapodásnak, amellyel 2012 szeptemberében a Ponta-kormány próbálta feloldani az egyetem román vezetése és magyar tagozata között kialakult konfliktust.
Szilágyi Tibor korábban azt mondta, már a megállapodás is azt a helyzetet próbálta áthidalni, hogy az egyetem román vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem volt hajlandó életbe léptetni a 2011-ben elfogadott oktatási törvény magyar tagozatra vonatkozó rendelkezéseit. A konfliktus kezelési kísérlete 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett.
MTI. Erdély.ma

2014. április 2.

Magyarellenes molinók a romániai kosárlabda-mérkőzéseken
A kosárlabdamérkőzések lelátóin is megjelentek a magyarellenes feliratok – közölte szerdán internetes oldalán a Krónika napilap.
A marosvásárhelyi Maros KK kosárlabdaklub közölte a Román Kosárlabda-szövetségnél (FRB) és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál is feljelentést tesz azt követően, hogy a férfi bajnokságban a nagyszebeni CSU-val vívott hét végi mérkőzésen a szebeni szurkolók nyomdafestéket nem tűrő, magyarellenes feliratot tartalmazó molinót feszítettek ki a marosvásárhelyi sportcsarnok lelátóján. A marosvásárhelyi drukkerek önuralomról és sportszerűségről tettek tanúbizonyságot, nem válaszoltak a provokációra.
Rövid idő alatt ez volt a második magyarellenes megnyilvánulás a romániai kosárlabda-mérkőzések lelátóin. Múlt csütörtökön a sepsiszentgyörgyi Sepsi Sic női kosárlabdacsapatot fogadta magyarellenes felirat a dél-romániai Targovistén, ahol a román kupa négyes döntőjét játszották. A lelátón Sepsiszentgyörgy román és magyar nevét tartalmazó molinót feszítettek ki, a magyar feliratot áthúzták.
A Totalbaschet.ro román szakportál kérdésére válaszolva a Román Kosárlabda-szövetség (FRB) elítélte a szurkolók diszkriminatív és xenofób megnyilvánulásait, de nem tett említést arról, hogy büntetést róna ki az érintett klubokra. „Ezekért a cselekedetekért teljes mértékben a szurkolók a felelősek, az őrző-védő cégeknek és az illetékes hatóságoknak, a csendőrségnek kötelessége közbelépnie és megakadályoznia az ilyen jellegű megnyilvánulásokat” – közölte a FRB.
MTI. Erdély.ma

2014. április 2.

Autonómiatervezet: kinek áprilisi tréfa, kinek valóság
„Ma reggel megkaptuk az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútum-tervezetét. A mellékelt levélben felkértek, hogy véleményezzük a dokumentumot, és közlik azt is, hogy a közös műhelymunka során megszülető tervezetet a román parlament elé terjesztik” – jelentette be tegnap sajtótájékoztatóján Sánta Imre, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki elnöke. Majd rövid hatásszünet után hozzáfűzte: közlése április elsejei tréfa, sajnos, a „bombahír” tulajdonképpen csak vicc.
Sánta Imre kifejtette: bolondok napi beugratásával arra akarta felhívni a figyelmet, hogy érthetetlen az RMDSZ titkolózása az autonómiatörvény-tervezet körül, és értelmezhetetlen Borbély László politikai alelnök elmúlt hét végi nyilatkozata is, amelyből gyakorlatilag semmi sem derült ki. „Egyelőre annyit tudunk, hogy talán létezik egy dokumentum, amely 18 oldalas, és amely esetében megígérték, hogy decemberben közvitára bocsátják. Áprilisban járunk, és semmit sem hallani róla, ez arra ad okot, hogy a létezésében is kételkedjünk” – mondotta. Hangsúlyozta, nem szégyen, hogy nincs, mondják meg, hogy nem tudnak egy ilyen tervezetet elkészíteni – annál nagyobb szégyen azonban az ígéretek be nem tartása. Ilyen körülmények között nem vehető komolyan az RMDSZ szándéka, tavaly a székely szabadság napján nemcsak hogy nem vett részt hivatalosan a szövetség, de el is határolódtak a rendezvénytől, idén tessék-lássék módon volt jelen magánemberként néhány tisztségviselőjük. A Székely Nemzeti Tanács statútumtervezetét sem támogatták, pedig az megjárta a parlamentet is, másfél évvel ezelőtt, amikor lehetőségük lett volna megvédeni a szenátusban, nem tették, kivonultak. „Mindezek után az a következtetés fogalmazódik meg bennem, hogy nem gondolják komolyan, ismét kampánytémává silányítják az autonómia kérdését, és ez nagy kár a közösség szempontjából” – mondotta. Kiemelte azonban: van másik megoldás, az EMNT és EMNP közvitára bocsátotta a maga autonómiaelképzelését, ez megtalálható az interneten (neppart.eu/nyilvanos-vitara-bocsatotta-autonomiakoncepciojat-a-neppart.html), véleményezhetik politikai vagy civil szervezetek, a szakma képviselői, de egyszerű emberek is. A csomagban szerepel a Bakk Miklós által kidolgozott kerettörvény a régiókról, egy törvénytervezet Székelyföld különleges jogállásáról, és ehhez kapcsolódik, szerves része az SZNT által kidolgozott székelyföldi autonómiastatútum-tervezet. Az EMNT–EMNP kezdeményezésére egy karaván is útnak indul, feladatuk lesz szélesebb körben is megismertetni autonómiaelképzeléseiket.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. április 2.

Antal Árpád: bízzák ránk Székelyföldet
Határozottan cáfolta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a Duna TV hétfő esti, Közbeszéd című műsorában annak a román sajtóban megjelent tanulmánynak a hitelességét, amely szerint a székely megyék gazdasági helyzete siralmas.
A polgármester kijelentette: a székelyföldi megyék a romániai átlag fölött teljesítenek, de ha Bukarest számára ekkora nyűg Székelyföld, akkor azt „bízzák ránk”. Antal bízik abban, hogy öt év alatt Székelyföld gazdasági összterméke a mostani szinthez viszonyítva legalább 50 százalékkal növelhető. Ha ez idő alatt nem bizonyítjuk be, hogy a régió életképes, fejlődésre és fejlesztésre alkalmas, visszaadjuk nekik – hangzott Antal javaslata a román hatóságok felé. Szerinte amúgy az ukrajnai helyzet egy új fejezet elé állíthatja a román kormányt, illetve elindulhat a román–magyar párbeszéd az autonómiáról, hiszen a román állam érdeke, hogy ne legyen lehetséges konfliktusforrás Románia területén. Ígéretesnek tartotta Kovászna és Hargita megye ortodox püspöke, Ioan Selejan nyitását a párbeszédre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. április 2.

Őszinte sajnálattal dr. Péterffy Árpád professzor úrnak
Valószínűleg nem az én dolgom, sőt a lélektani összetevők egy része is homályban marad előttem, mégis bátorkodom a minapi díszdoktori oklevél visszaadásához néhány keresetlen sort fűzni.
Péterffy Árpád dr. professzor, nyugalmazott szívgyógyász Debrecenből (korábban a svéd partokról) a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet végzettje volt, ha jól tudom. Apja ugyanitt tanított. (E sorok írójának atyja is, de ennek csak a későbbiekben lesz áttételes jelentősége.) Kiváló orvosprofesszorok tanították a mesterség, a hivatás művészetére és szeretetére. Nekik is köszönheti – gondolom – későbbi eredményeinek megalapozottságát. Nos, mikor visszaadta a díszdoktori kitüntetését, akkor egyúttal akaratlanul azoknak a régi orvosdoktoroknak a régen kihűlt orcájára, renoméjára is mért egy csapást. Így vélem. Hiszen a visszaszármaztatott díszdoktorság alapja, origója a régi tanulmányokban is rejlik, hangsúlyozom még egyszer.
Mérhetetlen kárt okozott az egyetemnek, melyben a magyarok képzése is folyik, mindenek ellenére. És a szenzációra éhes média valamint az egyetemi közeg nemzetközi szinten is felfogja az üzenetet: ez egy olyan intézmény, amelynek kitüntető diplomáját valaki visszadobta. Az el fog sikkadni az idők során, hogy politikai meggondolásból tette, marad a puszta és elkeserítő tény, hogy az oklevél visszadobatott a megjutalmazottól enkezűleg. Valószínűleg nem is érdemes érte küzdeni, mondhatják.
Én azt gondolom, lehet, hogy tévedek, hogy P. Á. orvosdoktor, professzor nevét, megjutalmazását a magyar orvostanárok, professzorok vetették fel, tettek javaslatot a szenátusnak, az egyetem vezető grémiumának arra, hogy a debreceni (és svédországi) professzort tüntessék ki. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyi időbe, munkába, meggyőzésbe telt, került, amíg az egyetem vezetősége ráállt erre a kitüntetés-adományozásra. Nem lehetett egyszerű sétagalopp. De végül is sikerült. Nos, most az ő munkájuk, igyekezetük vált semmivé. Nevetségessé.
És végül engedjen meg, professzor úr, egy túlságosan is személyes megjegyzést. Ha ön netán holland, angol, svéd vagy amerikai nemzetiségű – nem állampolgárságú, hanem született (native) holland, svéd, amerikai vagy angolként adta volna vissza tiltakozásul a magyar karral szemben folytatott diszkriminatív intézkedések és elodázások miatt a díszdoktorságát, akkor annak lenne ám visszhangja, attól a román egyetemvezetés nacionalista társadalma is megszeppenne, meghökkenne, országossá dagadna a botrány, magyarázkodni kényszerülne az ország és világ tudományos fórumai előtt. De mint magyar tudós, sajnos, inkább nagy rosszat cselekedett, a további – ha még akadna ezek után is, bár erőst kétlem – magyar díszdoktorokkal. Ugyanis azt fogják mondani a román egyetemi körök elfogultan és víg kacajjal, nos fiúk, mit mondtunk mi már az elejétől fogva, mikor ti erőszakoskodtatok (?) P. Á. díszdoktorrá fogadása ügyében? Nem kell többé ilyen kockázatnak, hiábavalóságnak, action gratuite-nek kitenni magunkat s az intézményt. Fogadjunk csak díszdoktorrá olyan tudósokat, akik nem magyarok, és akiknek soha nem áruljuk el, hogy valaha is magyarul folyt ezen az egyetemen az oktatás.
Ezzel pedig apáink munkája is megsemmisül a többség és a róluk tudni nem akaró utókor előtt…
Sajnálkozva üdvözli Önt az egykor egy utcában lakó
Sebestyén Spielmann Mihály nyugalmazott könyvtárigazgató. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 2.

Pál atya: Egyházellenes vagy Ferenc-rend-ellenes megnyilvánulás
Az egykori barátok templomának tornyára a hét végén horogkeresztet festettek, később azt is befestették feketével. A helyi rendőrség vezetője szerint két személyről van szó, akiket a videokamerák segítségével sikerült beazonosítani. A videóanyagot átadták a megyei rendőrségnek, lévén szó bűncselekményről. A vizsgálatot ők fogják levezetni.
A történtekről Bakó Béla Pál ferences atyával beszélgettünk, aki elmondta, hogy közvetve tudta meg, hogy a torony oldalára eredetileg a horogkeresztet festették rá, majd utána fekete festékkel befestették, és valami narancssárga jel is van rajta. – Tegnapelőtt délután néztem meg, le is fényképeztem. Viszont nem tudtam róla, mert nem tartózkodtam Vásárhelyen szombat-vasárnap. Csak miután felhívták a figyelmemet, mentem el és néztem meg, hogy mi van ott. A torony másik felére is piros betűkkel valami rejtélyes betűket, rövidítéseket írtak. Hogy valójában ez mi?
Saját tulajdonból saját tulajdonba?
A torony a Ferenc-rend tulajdonában van, és az 1972-es protokoll-megegyezésben az áll, hogy a toronynak, a kriptának a rendben tartását a mindenkori polgármesteri hivatal magára vállalja, mondta a továbbiakban. – A kripta fölött valamikor, eléggé hamis módon jelölték ki ezt a helyet, mert a templom és a kolostor nem abban a formában volt, ahogy ott kijelölték polgármesteri irányítással. Minket, az igazi tulajdonosokat, meg se kérdeztek. Nem beszélve arról, hogy legalább ötször átírták telekkönyvileg a toronynak és a kriptának a tulajdonosát. Persze, ezt is a mi megkérdezésünk nélkül. Aztán per alá került a dolog, annyira tisztázódott, hogy a bírósági végzés szerint igenis, a Ferenc-rend tulajdona. Viszont a telekkönyvezés még nem történt meg, nem tudom, milyen törvényre hivatkoznak, hogy majd csak a nyáron lesz lehetséges, hogy átkerüljön a Ferenc-rend tulajdonába. Vagyis, hogy a saját tulajdona ismét kerüljön át telekkönyvileg a saját tulajdonába. Tehát nagyon vicces az egész, hogy kinek milyen érdeke van erre.
Eddig még nem fordult elő, hogy a templomtorony oldalára, amit 1728-ban kezdtek építeni amúgy, akkor ilyesmik kerüljenek rá. Hogy ez most nyilvánvaló, hogy vagy egyházellenes megnyilvánulás, vagy Ferenc-rend elleni megnyilvánulás. Mi ezt így vesszük.
Ismeretlen elkövető ellen tesznek feljelentést
Kérdésünkre, hogy tesznek-e feljelentést az ügyben, Pál atya azt válaszolta, hogy igen, szándékoznak feljelentést tenni. – Éppen ma este jön a provinciális, a tartományfőnökünk, meghatalmazást kell adjon az ügyvédnek, aki majd továbblép. Ismeretlen elkövető ellen tesz feljelentést. Hogy ezzel mennyire lehet jutni, azt mindenki tudja. Ez egy olyan nesze semmi, fogd meg jól. Viszont nekünk, ferenceseknek meg kell tennünk tiltakozásképpen, mert a Ferenc-rend a város életében 1316-tól itt van, és az, hogy mit tett a városért, a polgáraiért, a történelem igazolja. Ez pedig valójában megalázása akár a katolikus magyar egyháznak, akár a Ferenc-rendnek. Érdekes, hogy senki nem látta, ilyenkor a helyi rendőrség nincs ott. De ha valaki átmegy egy olyan zebrán, amelyet megszüntettek, azért megbüntetik, de ilyen esetben sehol sincsenek. Kíváncsi volnék, ha esetleg egy más felekezet templomára – gondolom, tudja, melyikre gondolok – festettek volna horogkeresztet, utána pedig ronda fekete festékkel bemázolták volna, biztos megvolna már a tettes. Ez az én meglátásom.
– A rendőrség szerint a kamerákon két személy látható, és hamarosan kihallgatásokra kerül sor.
– Erről nem tudok, minket nem is értesítettek, de végül is, miért is értesítenének. De ha a kamerák beazonosították, annál jobb. Akkor vonják felelősségre a tetteseket.
– Azt is mondják, hogy állítólag ugyanezek a személyek a főtér másik oldalán levő Vatra-székház ablakára obszcén feliratokat festettek
– Erről nem tudok, viszont láttam hasonló piros betűket, feliratokat, amit utólag lemeszeltek, éppen a torony melletti Toldalagi ház falán. Amúgy minden ilyen felirat, ezek a falfirkák a mi meglátásunk szerint sátáni jelek. Ezek a sátánisták igéi, mint ahogy a kereszténységnek, más vallásúaknak is vannak szent szövegekből vett idézeteik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 2.

Áprily-est a Vártemplomban
Együttlétek emlékkönyve
A 102. Áprily-estnek, illetve a nagyenyedi rendezvénysorozat első évtizedét megörökítő emlékkönyv marosvásárhelyi bemutatójának adott otthont hétfő délután a Vártemplom gótikus terme. Ötvös József lelkipásztor a Példabeszédek könyvéből idézve – "A vidám szív a legjobb orvosság" (Pld. 17, 22) –, illetve a jellegzetes Áprily-fohásszal – "Imádkozom, legyek vidám" – teremtett örömteli hangulatot az enyedi vendégekkel eltöltött másfél órához. A lelkész arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a vidámság az Ószövetségben többször is előforduló fogalom, míg az Újszövetségben csak egyszer utalnak rá, majd arra emlékeztette a híveket, hogy a 90-es években Romániába látogató hollandoknak feltűnt az erdélyi keresztények szomorúsága, amely az úrvacsoravételi szertartásnál is érzékelhető. Ennek nem kellene így lennie, hiszen az evangélium szó valójában örömhírt jelent – hangsúlyozta Ötvös József, majd párhuzamot vont Marosvásárhely és Nagyenyed között: Enyednek is van vártemploma, akárcsak a mi városunknak, és a templom és a kollégium mindkét város múltját meghatározta
Az elkövetkezőkben Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az emlékkönyvig vezető út kezdeteire tekintett vissza, az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház történetét idézte fel, amelynek 2002-es avatóünnepségén Kilyén Ilka is fellépett.
– Vidámak voltunk, igazán vidámak – emlékezett a színművésznő a tizenkét évvel ezelőtti eseményre, majd Csávossy György Ima és Áprily Egy pohár bor című versével tette ünnepibbé az együttlétet.
A nagyenyedi magyar közösséget maga köré gyűjtő Áprily-estek megálmodója, Józsa Miklós nyugalmazott tanár szintén a rendezvénysorozat ötletének megszületéséig pergette vissza az időt. A nagyenyedi világba "belegyökerezett" költő nevét viselő találkozók megvalósításához minden előzetes terv nélkül láttak hozzá, és 2003. február 7-én sor is került az első rendezvényre, melyen Király László Bánffy Miklósról tartott előadást. Ennek kapcsán Józsa Miklós azt is elárulta, hogy a legutóbbi egyeztetések alapján ez év decemberében Nagy Miklós Kund értekezik majd Bánffyról.
– Nem mindig heti rendszerességgel, de következetesen, és a tökéletes harmónia jegyében zajlottak az Áprily-estek, és az emberek lassan megszokták, igényelték ezeket a rendezvényeket – tette hozzá az enyedi vendég, majd fel is sorolt jó párat a jeles alkalmakból – előadásokból, könyvbemutatókból, tárlatnyitókból –, melyek során a találkozók családi hangulatú összejövetelekké nőtték ki magukat.
A továbbiakban Bakó Botond, az emlékkönyv értelmi szerzője ismertette a kötetet, amelyet eredetileg albumként képzelt el, és Kerekes Hajnal biztatására tágított több témát körbejáró, kordokumentum értékű művé. A hét fejezetből felépülő könyv első része az Áprily-esteken elhangzott előadásokhoz kapcsolódik, a továbbiakban a rendezvények médiában való tükrözése jut kifejezésre, majd Áprily nevéhez kötődő írásokat – többek között az Áprily-emléktúráról szóló beszámolót –, illetve magvas mondásokat talál benne az olvasó, ugyanakkor pedig az otthoni helyszínek is felvillannak, és a találkozók törzsközönsége is előtérbe kerül.
– Ezek az emberek aktív részesei voltak az Áprily- esteknek, nemcsak a hozzászólásaikkal, de a találkozásaikkal, összeölelkezéseikkel, azzal, ahogy jöttek a sok magyar nevű utcából – hangsúlyozta az emlékkönyv szerkesztője, majd Herta Müller szavaival zárta ismertetőjét:
– Amit elhoztunk a szülőföldünkről, az az arcunkra íródik. Ennek a közönségnek az arcán is tükröződik a 10 év, és nem túlzás azt mondani, hogy hasonlítanak egymásra. Úgy, mint azok a diákok, akik 10-12 évet a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban vagy a Bolyai líceumban töltöttek el.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 2.

Műemlékvédelem Erdélyben
VI. konferencia a szovátai Teleki Oktatási Központban
Műemlékvédelem Erdélyben címmel rangos konferenciát szervezett a marosvásárhelyi Arcus Egyesület és a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány. Az immár hatodik alkalommal megrendezett eseménynek a szovátai Teleki Oktatási Központ Bíró István-terme adott otthont.
A kétévente megszervezésre kerülő Műemlékvédelem Erdélyben című konferencia az elmúlt időszak erdélyi műemlék- helyreállítási programjai, az épített és ingó örökségünkhöz kötődő kutatások, valamint a különböző örökségvédelmi projektek bemutatására biztosított alkalmat. A háromnapos ülésszak március 28-án, pénteken vette kezdetét. Az ülésszakon a műemlékvédelemben szerepet kapó különböző szakterületek magyarországi és erdélyi képviselői, művészettörténészek, építészek, régészek és restaurátorok adtak elő. A konferencia első napján a résztvevők többnyire művészettörténeti előadásokat hallhattak, a második nap helyreállításokkal, régészeti kutatásokkal kapcsolatos bemutatókat hallgathattak meg, a rendezvény záró napján pedig a restaurátori munkák kerültek terítékre. Az ülésszak 50 előadása a műemlékvédelem több specializált szakterületének legújabb eredményeiről igyekezett átfogó képet adni.
A háromnapos rendezvényt Mihály Ferenc restaurátor nyitotta meg, akit a műemlékvédelem jelenéről kérdeztünk.
"Az elmúlt huszonvalahány évben a változások után a műemlékvédelemnek különböző hullámai voltak, jók, közepesek, gyengébbek. Az állapot, sajnos az nagyon rossz, tehát nagy műemlékállomány van nagyon elhanyagolt állapotban, természetesen kevés szakember, kevés forrással. Vannak biztató jelek is, igyekeztünk ezen a konferencián néhány ilyen példát bemutatni, mint például a gyulafehérvári székesegyház, az alvinci református templom, az égei református templom, a fületelki református templom, ahol aránylag kevés ráfordításból elég jó eredményeket lehetett elérni. De vannak nagyon szomorú példák is, mint a kisbúni kastély, vagy olyanok, amelyek az út mellett – bőven elég, ha innen utazunk Nagyvárad fele és Kerelőszentpálra, Radnótra, Aranyosgerendre vagy ezekre gondolunk – omlófélben levő épületekkel rendelkeznek. Tehát nagyon széles a paletta a műemlékek állapotát tekintve." A restaurátor a kolozsvári Szent Mihály templom hajdani faberendezéseiről, oltárairól tartott egyéni előadást, továbbá közös bemutatót tartott Kiss Loránddal a fületelki evangélikus templom állagmegóvásáról, illetve Mednyánszky Zsolttal és Nagy Benjáminnal bemutatták a szakrestaurátori szempontokat. A pénteki ülésszakot két könyvbemutatóval zárták a szervezők, elsőként A szórvány emlékei című kötet került bemutatásra Kollár Tibor által, ezt követően a Közös tér – Közös örökség című előadást Sebestyén József előadásában hallhatták az egybegyűltek.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Műemlékvédelmi programok Hargita megyében címmel tartott előadást. "Hargita megyében hála istennek nagyon sok program fut párhuzamosan, hisz egyre inkább és egyre többen felismerik a lehetőséget, hogy a műemlékek nem csak problémát jelentenek és restrikciókat, különleges szabályozást, nehézséget, hanem lehetőséget. Itt elsősorban két dologra gondolunk, egyrészt az identitásunk megtartása tekintetében, az oda gyökerezésben, a helyi büszkeség kialakításában lehet megerősítő hatása. Azonkívül most már egyre inkább a vendéglátásban is az egyik célpont lehet egy-egy műemlék, lehet az akármilyen kicsi kapu, kopjafa, sírkő vagy akár egy Árpád-kori templom, és hát ilyen tekintetben nagyon sok programunk van. Tehát van külön műemlék-feljavítási programunk, van külön tanácsadási programunk, van a modern székház programunk, támogatjuk a faluképeknek a kialakítását. Van programunk az ásatásokra, a régészeti kutatásokra, hisz ez is hozzátartozik a múltunk feltárásához. Mindenre van nyertes pályázatunk, hogy bemutassuk interaktív, háromszázhatvan fokos honlap-rendszerekben. Ezenkívül foglalkozunk a fiatalokkal is, sőt mi több, most tankönyvet is készítünk számukra, hisz azt gondolom, hogy a fiataloknak, amikor eldöntik, hogy esetleg elhagyják ezt a térséget és elmennek külföldre, akkor azt is latba vetik, hogy mennyire kötődnek ehhez a térséghez, és hogy tudják a műemlékeinknek is a múltját, tudják a székely történelmet, akkor lehet, hogy nehezebb az elszakadás, az elmenés. Amellett persze rendhagyó történelemórákat szervezünk, sok pályázati kiírás, fotópályázat van. Próbáljuk felhívni a figyelmet a műemlékekre, speciális engedélyezési eljárásokban veszünk részt, és arra is odafigyeltünk, figyelünk, hogy azokhoz az eseményekhez, konferenciákhoz, programokhoz, amelyek a műemlékvédők tevékenységét segíthetik, járuljunk hozzá" – mondta Borboly Csaba.
Kovács Zsoltot, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem művészettörténész adjunktusát a művészettörténet székelyföldi oktatásáról kérdeztük. "Nagyon sokat változott és fejlődött ez az oktatás a ’89 előtti állapotokhoz képest számos területen, jóval változatosabbá vált az a kínálat, amely Erdély épített örökségéhez, Erdély művészeti örökségéhez kötődik. Lehetőség nyílt magyarországi helyszíneken elsajátítani egyes ehhez kötődő szakmáknak az alapjait. Természetesen főként a ’90-es évek végétől Kolozsváron is, vagy Erdély más helyszínein is beindultak ehhez kapcsolódó képzések. Azt mondhatom, hogy az elmúlt időszakban egy olyan fiatal generáció került ki az egyetem padjaiból, amely teljes mértékben felkészülve vághat neki ilyen feladatoknak." Kovács Zsolt művészettörténész Lupescu Raduval tartott közös előadást Egy késő középkori polgárház Kolozsváron. Az unitárius püspöki ház műemléki kutatása címmel. Az ülésszak utolsó napján is érdekes előadásokon vehettek részt az érdeklődök, többek közt hallhattak a Dési Református Egyházmegyéről, a nagykárolyi Károlyi- kastély egykori portrégyűjteményéről, a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár inventáriumairól, az erdélyi orgonaépítésről, a Zárkő restaurálásáról, a csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplomban előkerült XV. századi faliképekről és az olaszteleki Dániel- kastély XVII. századi falképtöredékeinek restaurálásáról. Legközelebb két év múlva kerül megrendezésre a Műemlékvédelem Erdélyben című konferencia, amikor sor kerül az elkövetkező két év művészettörténeti, építészettörténeti és restaurátori munkáinak bemutatására.
Urbán Izabella. Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 2.

Kisiratos 10 éve nyerte vissza községi rangját
Egy falu felvirágzásának évtizedes története
Kisiratos a XV. században már lakott terület volt, több háború, tűzvész pusztított rajta, újkori történelmének során az első hivatalos említése 1813-ban történt, míg 1818-ban dohánytermesztőket telepítettek ide, amikor az új település fejlődése komoly lendületet vett.
A nagyközségnek számított Kisiratos Arad, de Csanád vármegyéhez is tartozott. Az impériumváltás után nagy törést jelentett a község életében az 1968-as terület átszervezés, amikor is Kisiratos elveszítette községi rangját, Kürtöshöz csatolták, amelyiket várossá nyilvánítottak – kezdte szülőfalujának a bemutatását Almási Vince polgármester, akit 1996-ban a Kisiratost is magába foglaló Kürtös város alpolgármesterévé választottak.
Valóra vált önállósodási remények
Mivel a kisiratosiak soha nem mondtak le a községi státus visszaszerzésével járó önállósodásról, a rendszerváltás után e remények újraéledtek. Ehhez azonban Kürtös városban népszavazást kellett szervezni, ahol viszont nem volt könnyű a román többségű lakosságot rávenni Kisiratos függetlenségének az elfogadására. Ebben talán annak is nagy szerepe volt, hogy 8 évi alpolgármesteri munkájával, Almási Vincének sikerült megszereznie a többségi román lakosságnak a bizalmát, az elismerését. Ugyanakkor kikérték a kisiratosiak véleményét is azon a nagygyűlésen, amelyen mintegy 400-an vettek részt. Sokan attól tartottak, hogy a jó anyagi helyzetben lévő Kürtöstől valló elszakadással, elveszítik az anyagi biztonságot is.
2004. április 4-én megszületett a törvény, amelyik Kisiratost újra községgé nyilvánította. Ebben igen sokat segített a parlamentben, illetve kormányon volt RMDSZ. A benyújtott dokumentációban bizonyítani kellett, hogy egy életképes település igényli a községi státust, ezért bemutatták az iskolát, az orvosi rendelőt, a postaépületet, a rendőrőrs épületét, illetve bizonyítani kellett a megfelelő helyet is a leendő községi adminisztráció számára.
Az önállósodás úgy indult, hogy 2004. április 4-én Almási Vincét prefektúrai rendelettel, az év júniusában sorra kerülő helyhatósági választásokig kinevezték polgármesternek. Másnap átjött Kisiratosra, komolyan mérlegelni az itteni állapotokat. Mivel az egykori községházában működött a helybeli posta, a rendőrség, sőt kereskedelmi egységek is, lassan minden intézménynek helyet kerestek, miközben a községházát az alapoktól a tetőszerkezetig, teljesen felújították, korszerűsítették. Őszig megfelelő személyzetet is sikerült toborozni, tehát a községi adminisztráció a kezdeti nehézségek után beindult, zavartalanul működik, aminek a legnagyobb előnye, hogy a lakosság minden fajta ügyes-bajos dolgait, helyben, az anyanyelvén értekezve elintézik, nem kell többé Kürtösre utazni.
Almási Vince polgármester büszke arra, hogy kisiratosiakból sikerült olyan községi adminisztrációt összeállítani, aminek minden tagja szakember a tevékenységi területén. Tehát már kezdetkor bebizonyították, hogy Kisiratos Községet egy életképes közösség lakja. Éppen ezért, előbb a bekötőutak felújítására összpontosítottak, hogy a település elérhető legyen, kikerüljön a kommunizmus által, számára kiépített zsákutcából. Jelenleg Kürtös, de Nagyiratos felé is aszfaltos úton lehet közlekedni, a Mácsa felé vezető út is elő van készítve az aszfaltozásra. Ezzel párhuzamosan a belső utcák karbantartását, korszerűsítését is szorgalmazták. Manapság a település minden házát, bármilyen időjárás közepette, személyautóval is meg lehet közelíteni.
Az említettekkel párhuzamosan kiépítették a vezetékes ivóvíz hálózatot és fokozatosan felújították a középületeket is: a kormányprogram támogatásával felújított, korszerűsített iskola, illetve megyei tanácsi és helyi erőforrásokból hasonlóképpen megújult óvoda épületei a legjobb feltételeket biztosítják a tanulók, illetve a pedagógusok számára. A harmadik éve felújítás alatt álló nagy kultúrotthon épületén idén – igen jelentős beruházással – befejezik a munkálatokat. Önerőből újították fel a sportolók öltözőjének, fürdőjének az épületét, de az orvosi rendelőnek a külső és belső felújítása is elkészült, már csak a központi fűtésnek a beszerelése van hátra.
2008-ban fejezték be annak a kisméretű sportcsarnoknak az építését, amiről a helybeliek valamikor talán álmodni sem mertek. Manapság azonban itt rendszeres, komoly sporttevékenység zajlik. Ugyanabban az évben építették az egy hektáros játszóparkot is, sakkozó asztalokkal. Ide nagy szeretettel látogat a település apraja, nagyja. A felújított óvoda udvarán jelenleg játszótér kialakítása zajlik, de a fogorvosi rendelő, illetve az ott található bérlakások épülete is felújítás alatt áll. A diáklétszám megtartását segíti elő a dévai Szent Ferenc Alapítvány által Kisiratoson létrehozott gyermekotthon is.
Az sem elhanyagolandó, hogy Arad megyében Kisiratos az egyetlen község, ahol idén befejezik az összes külterület parcellázási tervét, ami azt jelenti, hogy a helybeli földtulajdonosoknak hektáronként 35 lejért, a birtokív alapján telekkönyvezik a termőföldjeiket. Mivel a parcellázási terv, pályázati támogatással készült, a telekkönyvezési költség az átlagosnak a töredéke.
Kisiratos központja nem véletlenül irigylésre méltó bármelyik Arad megyei község számára, hiszen ott szökőkúttal ékesített, járdákkal szegélyezett park épült. A tisztán tartásukat nagyban elősegíti a lakosság, amelyiknek tagjai szeretik a tisztaságot, a rendet és a szépet.
Az egész település rendezett, mindenki tisztán tartja a háza táját, a közterületet. A szemetelés felszámolását a helybeli iskolának is köszönhetik, ugyanis már az óvodától a tisztaság- és rendszeretetre nevelik a gyermekeket. Mindez nem csak a lakosság, hanem az ide látogatók számára is kellemes közérzetet kölcsönöz.
Folyamatos támogatás, lelkes munka
Az elmúlt 10 évben Kisiratos hozzávetőleg 6 millió lejt (60 milliárd régi) kapott infrastruktúrafejlesztésre. Jelenleg 173 ezer euró értékű projekt támogatásával turisztikai információs központ építése indul el. Emellett azonban nagyon sok, apróbb összeget kaptak pályázati úton, kulturális tevékenységek támogatására. Almási Vince szerint az infrastruktúrafejlesztéssel azonos értékű az emberkatedrálisról való gondoskodás is, vagyis a lakosság közművelődésének, szórakoztatásának az előmozdítása is, ezért a megye egyetlen településén sem szerveznek olyan sok, színes kulturális programot, mint Kisiratoson. Mindezzel párhuzamosan, a község vezetősége nagyon odafigyel a helybeli gazdálkodókat megillető területalapú támogatásoknak az igénylésére, a lehívására.
Arad megye legmagyarabb települése
Almási Vince szerint, Kisiratost úgy tartják számon, mint Arad megye legmagyarabb települését, ami egyben azt is jelenti, hogy a polgármester, az alpolgármester, illetve a 11 községi tanácsos közül is legkevesebb 10 RMDSZ-es, tehát az érdekvédelmi szövetség mindig a kisiratosiak mellett állt, mindenben támogatta a község törekvéseit, viszont a helybeli szavazók is minden alkalommal bizonyították a Szövetség iránti lojalitásukat. A kisiratosiak 2004 óta tudják, kihez tartoznak, kihez fordulhatnak támogatásért.
Az elmúlt évtizedben Kisiratos közössége többszörösen bizonyította életképességét, virágzó településsé épült, ahol jóleső érzés lakni, ezért az elvándorlás is alacsony, ugyanis az utóbbi 30 évben a település lakossága csupán 82 fővel apadt. A lakosság létszámának a megtartásához hozzájárul az új lakópark is, ahol 63 házhelyet mértek ki, közülük sok fiatal család akar itt házat építeni, itthon gyökeret ereszteni – mondta el érdeklődésünk nyomán Almási Vince polgármester, akinek elévülhetetlen érdemei vannak Kisiratos önállósodásában, egy faluvá degradált községnek a felvirágzásában. Maga azonban a munkáját szolgálatnak tekinti, büszke a rendszerető, fegyelmezett, élni akaró közösségre, amelyre mindig számítani lehet.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

2014. április 2.

Magyar történelem – románul
Az alább bemutatandó könyv* a kiadó Fehér Holló sorozatában, az európai nemzetek közti közeledés építésére fölesküdött, hasonló néven ismert erdélyi magyar újságírói tömörülés (Fehér Holló Médiaklub) legújabb kiadványaként került a könyvesboltokba. Kiadói besorolása feltétlenül jogos, hiszen a hazai könyvipar – a címben jegyzett tárgyban és nyelven – nem kényeztette el olvasóit. Pedig ugyancsak szükségesnek mutatkozik a magyar nyelvet nem ismerő román olvasó hasonló szellemű tájékoztatása.
* O istorie a maghiarilor (A magyarság története)
Szabó Csaba a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen doktorált, vagy jelenleg doktori képzésen részt vevő fiatal történészeket kért fel egy-egy fejezet megírására. Az őstörténet és a honfoglalás korát Pál Szabó Ferenc, a középkori magyar királyság Mohácsig tartó történetét Váradi Éva, Mohácstól az 1700-as évekig Ciprian Rad, Erdélynek az osztrák birodalomba való betagolódásától 1914-ig Pócsai Sándor, 1914-től napjainkig Wellmann László írta meg a történelmi összefoglalót, Szabó Csaba pedig a Kárpát-medencében élő és a világban szétszóródott magyarság mai helyzetéről írt egy fejezetet. Szabadság (Kolozsvár)

2014. április 2.

Nem fizet bírságot az SZNT
Nem hajlandó kifizetni a Maros megyei csendőrségnek a gyülekezési törvény megsértéséért kiszabott 12 ezer lejes büntetést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki törvénytelennek és jogellenesnek nevezte a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetés szervezőinek a megbírságolását.
A csendőrség által kiszabott bírság legnagyobb, 8 ezer lejes tételét a be nem jelentett vagy betiltott rendezvény megtartásáért kapta a demonstrációt szervező, az SZNT alapította Siculitas Egyesület. További háromezer lejes bírságot szabtak ki arra hivatkozva, hogy a szervezők nem tették meg a szükséges intézkedéseket az incidensek megelőzésére, és újabb ezer lejt az úttest elfoglalásáért.
„Az egész társadalom erkölcsi kötelessége a hatóságokat rákényszeríteni a törvények betartására, az alkotmányos jogok tiszteletére. Sokkal súlyosabb, ha nem az egyén, hanem maga a hatóság sért törvényt. Előbbi az okozott kár megtérítésére kényszeríthető, ám ha a törvényesség fölött őrködni hivatott intézmények sértenek törvényt, akkor a jogállamiság egész intézménye, maga a demokrácia kerül veszélybe” – fogalmazott közleményében Izsák Balázs, aki korábban túlkapásnak nevezte a bírság kiszabását.
Az SZNT-elnök szerint felelősség hárul ezen a téren a kormányzásban szerepet vállaló RMDSZ-re is. „Van elegendő befolyása, hogy kikényszerítse a hatóságok törvénytiszteletét, a magyar nyelvhasználat elleni fellépések, a rendszeres zaklatások vagy jelképeink üldözésének leállítását?” – tette fel a kérdést az SZNT-elnök, aki korábban is elmondta, a közigazgatási bíróságtól fogja kérni a szervezőkre kirótt bírság megsemmisítését.
Mint ismeretes, a székely vértanúk emlékművénél március 10-én rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés végén a résztvevők – Dorin Florea polgármester tiltása ellenére – Marosvásárhely főterére vonultak. A csendőrség akkor azt mondta: jelentősebb incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció, ennek ellenére 11 kihágásért összesen 36 ezer lej értékben szabtak ki bírságot.
„Hasukra ütve adták a büntetéseket!”
Újabb fejlemény történt egyébként a március 10-ei rendezvény után megbírságolt HVIM-es fiatalok ügyében: a kezdetben megbüntetett hat személyen kívül még háromnak postáztak pénzbírságról szóló értesítést.
Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnöke a Székelyhon érdeklődésére elmondta: a kezdeti 12 ezer lejes büntetés (amit a HVIM hat tagja kapott) időközben 21 500 lejre emelkedett, miután a Maros megyei csendőrség két kolozsvári és egy sepsiszentgyörgyi tagjuk részére is postázta az értesítést. A fiatalokat szintén videofelvétel alapján azonosították, legalábbis a büntető jegyzőkönyvek szerint. Szőcs szerint 15 nap állt rendelkezésükre, hogy a büntetést megfellebbezzék, az előzőleg pénzbírságot kapó hat tag (többek között ő is, aki 4000 lejt kellene fizessen – szerk. megj.) ajánlott levelet küldött a hatóságoknak, amiben jelezték, hogy nem értenek egyet a büntetésekkel.
A HVIM elnöke kifejtette: a hatóságok össze-vissza beszélnek, hiszen a március 10-ei eseményt követően a csendőrség szóvivője szerint nem történt rendbontás, másnap viszont már a büntetések kirovásával volt tele a sajtó. Szőcs szerint a román média is ferdítve közölte a valóságot, hiszen elsősorban a tüntetők voltak a sértett felek, akiket a csendőrök lökdöstek és ütöttek. Szőcs úgy véli, hogy az eseményektől távol maradó, ágyban fekvő Vetró András háromezer lejes büntetése a a legjobb példa arra, hogy mennyire felületesen jártak el a karhatalmi szervek, hiszen „hasukra ütve” rótták ki az 1500 és 4000 lej közötti pénzbírságokat. A HVIM elnöke elmondta, hogy még nincs jogi képviselőjük, a fellebbezésük elbírálása dől el, hogy szükségük lesz-e ügyvédre. Székelyhon.ro

2014. április 2.

Emlékplakett az első megyés érseknek
Egykori iskolatársai kezdeményezésére állítanak emléktáblát a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban Bálint Lajosnak, a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye első megyés érsekének.
Több olyan neves személyiség emlékét őrzi egy-egy tábla, akik a tanintézmény diákjai voltak – fogalmazott a kezdeményezéssel kapcsolatban Csiszér Lajos nyugalmazott tanár. Az említett tanintézmény egykori igazgatója kifejtette, a néhai érsek 1940–48 között volt diákja az iskolának, így megérdemli, hogy ilyen módon is leróják tiszteletüket élete és munkássága előtt. „Én, mint volt iskolatárs és mint volt igazgató, szorgalmaztam az ötletet Bara Bélával közösen, aki szintén az érsek iskolatársa volt” – részletezte Csiszér. Az emléktábla avató ünnepsége pénteken 13 órakor kezdődik a gimnázium dísztermében, a plakettet Tamás József püspök áldja meg.
Az első megyés érsek
Bálint Lajos érsek 1929. július 6-án született Csíkdelnén. 1957. április 28-án szentelte pappá Márton Áron püspök, ezt követően segédlelkészként dolgozott Sepsiszentgyörgyön, majd plébánosként Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperese is volt. 1981. szeptember 29-ben szentelte püspökké Jakab Antal megyéspüspök a gyulafehérvári székesegyházban – egy évvel a nagy püspök, Márton Áron halála után. 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a Szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első megyés érsekének. Ezt a nem kis áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. 2010. április 4-én, húsvét vasárnapján hunyt el Székelyudvarhelyen. Szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

2014. április 2.

Minimálbér-emelés felemás hatásokkal
Az idei év folyamán jelentős mértékben nő a romániai minimálbér, azonban továbbra is alulmarad a térség más országaiban alkalmazott összegnél – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) országjelentéséből.
Mint ismeretes, a 2014-es költségvetés úgy számol, hogy a januári 50 lejes emelés után a második félévtől további 50 lejjel nő az összeg, a tavalyi 800 lejről elérve a 900 lejt. Nálunk alacsonyabb minimálbér egyébként csak Bulgáriában van (158 euró), s a romániai szint még mindig a fele az olyan országokban alkalmazott összegnél, mint Horvátország, Lengyelország vagy Szlovákia. Igaz, a bruttó hazai termék (GDP) is 40 százalékkal alacsonyabb, mint az említett országokban.
Az IMF egyébként azzal számol, hogy a minimálbér emelése felemás hatást fog gyakorolni az adóbevételek alakulására: miközben nőni fog a társadalombiztosítási hozzájárulások összege, a cégek kisebb profitja az általuk befizetett adóból fog lefaragni.
Miközben sokak szerint fellélegezhetnének valamelyest a vállalkozók, ha a kormány csökkentené az általuk befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, úgy tűnik, a washingtoni pénzintézet illetékesei hallani sem akarnak erről. Andrea Schaechter, az IMF romániai küldöttségének vezetője egy keddi videokonferencián arról beszélt, hogy a tb-csökkentésről valótárgyalás legmegfelelőbb időpontja akkor lenne, amikor elkezdik előkészíteni a 2015-ös év költségvetést.
Amint arról beszámoltunk, az időközben ellenzékbe került nemzeti liberálisok nyomására vette tervbe a kormány a tb-csökkentést. Victor Ponta miniszterelnök a napokban úgy nyilatkozott, hogy az intézkedés mindenképp az első negyedév gazdasági mutatóin múlik.
Bálint Eszter. Székelyhon.ro



lapozás: 1-30 | 31-60 ... 481-488




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998