Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 1591 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 1591-1591

Helymutató: Kovászna megye

1991. október 24.

Orbán Árpád, Kovászna megye egykori első embere levelet írt Iliescu elnöknek, tiltakozva amiatt, hogy az elüldözött románokról szóló jelentésben az ő személyét rágalomözön érte. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

1991. október 25.

Az Udvarhelyszéki RMDSZ választmányának okt. 25-i közleménye kifejtette, hogy a televízió és a sajtó félretájékoztatta a közvéleményt a Székelyföldi Politikai Csoport szándékait illetően. Ők Románia törvényeit tiszteletben tartva foglalkoznak a területi autonómia gondolatával, amely összhangban van a Nemzeti Megmentési Font 1990. januári kiáltványával. A választmány leghatározottabban elítéli a Hargita-Kovászna jelentés tartalma és megfogalmazási módja ellen. A jelentés megalapozatlan vádaskodásokat tartalmaz. A választmány tiltakozik a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei bizottságának közleménye ellen, /az Azi okt. 16-i számában jelent meg/, amely megengedhetetlen hangnemben utasítja el a jogos önrendelkezési törekvéseket. A közlemény ügyészi vádemelést követel a "román nemzeti egység" nevében Doina Cornea, Tőkés László, Szőcs Géza, Kolumbán Gábor és Katona Ádám ellen. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

1991. október 26.

Az RMDSZ Országos Elnöksége okt. 25-26-án Csíkmenaságon tartotta soros ülését. Kiadott nyilatkozatukban összegezték megállapításaikat: az RMDSZ a területi autonómia Székelyudvarhelyen megfogalmazott gondolatát nem fogadja el. Visszautasítja a "Kovászna-Hargita jelentés" nyomán elindított, a romániai magyarságot ért támadásokat, melyben a tévé és a rádió játszotta a főszerepet. Az RMDSZ több támogatást vár el a "Konvenció a Demokráciáért"-ba tömörült ellenzéki szövetségeseitől. Az RMDSZ a kormányhoz fordul Románia földrajzának és történelmének anyanyelven történő oktatása ügyében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2-3./ Csíkmenaságon az egész elnökség közös istentiszteleten vett részt, mindez olyan kohéziós erőt adott, ami eddig nem létezett, értékelte Borbély Imre, az elnökség szóvivője az elnökségi ülést. Borbély Imrének például először sikerült Domokos Gézával konceptuális dolgokat egyeztetni. Az önrendelkezés fogalomköréről tárgyaltak, a Katona Ádám-féle kezdeményezés analízisét végeztek el. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./

1991. október 26.

A Hargita-Kovászna megyékből elüldözött románokról szóló jelentést nagy példányszámban kinyomtatták és 15 lejért árusítják mindenütt az országban. /Gyűlölni kötelező? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26-27./

1991. október 26.

1991. október 28.

A parlament okt. 28-i ülésén az RMDSZ képviselői konkrét érvekkel, adatokkal cáfolták a vádaskodásokat a Hargita és Kovászna megyéből állítólag elüldözött románokról készített jelentés folyatódó vitájában. Amint megszólalt egy RMDSZ-képviselő, a többiek verték az asztalt, kiabáltak, alig hagyták szóhoz jutni. A román képviselők indulatosan támadták a magyar kisebbséget, például Gheorghe Dumitrascu: "Kossuth a román nemzet gyilkosa, olyan mint Eichmann Izraelnek." Agatha Nicolau: "A magyarokat nem érdekli az általuk ortodox templomok felé dobott kő íve." Romulus Vulpescu: "Vezessék be a katonai diktatúrát két megyében, számolják fel a magyar tévét." Ioan Bogdan "A magyar kisebbség viselkedjen úgy, ahogy kell." Dumitru Pop: "A magyarok tele vannak nemesi gőggel." Dan Carpatina /Román Nemzeti Egységpárt/ képviselő a magyarok románellenességét a kiegyezésig vezeti vissza, innen vezet az út szerinte a Magyar Autonóm Tartományig és ez erőszakos cselekedtek formájában máig húzódik. A képviselő erőszakos elmagyarosításról is beszélt. Mircea Cretu /RNEP/-képviselő szerint a bécsi döntés után a románságot súlyos sérelmek érték, ha teret engednének, akkor ez most is bekövetkezne, csak egy új Hitler kell hozzá. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor a bekiabálások közben adatokkal, dokumentumokkal cáfolta a jelentést. Markó Béla RMDSZ-szenátor válaszolt Mihai Teodorescu azon kijelentésére, hogy nem létezik egyetlen magyar sem, akit etnikai okokból bántalmaztak volna. Tiltakozik Maros megye lakossága nevében, mondta, tiltakozik Sütő András nevében, aki 1990. márc. 19-én egy gyilkossági kísérlet nyomán elvesztette egyik szemét, a ludasi állomáson bántalmazott magyar gyermekek nevében, a Görgény völgyében megvert magyar értelmiségiek nevében, a lista nagyon hosszú, nem akarja folytatni, nehogy izgatással vádolják. Romulus Vulpescu író-szenátor nagy tapsot aratott magyarellenes kirohanásaival, általános pusztítást kívánt elrendelni mindennel szemben, ami a romániai magyar szellemiséghez, identitáshoz tartozik. Kozsokár Gábor RMDSZ-szenátor kimondta, hogy a jelentés meghamisítja a valóságot. A többi magyar képviselő is cáfolta a jelentés alaptalan vádaskodását. Pop Dumitru elsősorban Tőkés László és Szőcs Géza ellen intézett dühödt kirohanást. Az ülésről Román Győző és Béres Katalin tudósított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./ Amint a Vasile Mois, a szenátus egyik alelnöke kijelentette, hogy a "román méltóság ellen követtek el gyilkossági merényletet Erdély összes megyéjében", Romulus Vulpescu szenátor a rádió és televízió magyar adásának megszüntetését követelte, amivel nagy tapsot aratott. Javasolta a két megye kétnyelvű helységneveinek betiltását és szorgalmazta, hogy a kétnyelvűséget sehol, semmilyen formában ne engedélyezzék. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke javasolta a jelentés külföldi terjesztését. Ez a jelentés önmagát vádolja, a benne foglalt gondolkodásmódot, ezzel lejáratják Romániát. A katonai közigazgatásra és a magyar adás eltörlésére vonatkozó javaslat ma már Dél-Afrikában sem fordulhat elő. /MTI/

1991. november 4.

A román parlament folytatta a Hargita és Kovászna megyéből elüldözött románokról szóló jelentés megvitatását. A román képviselők, elsősorban a Nemzeti Megmentési Front és a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai, szélsőséges hangnemben támadták az RMDSZ-t, a katolikus, református és evangélikus egyházakat. Petre Turlea az elsők között támadta az RMDSZ-t, Mihai Teodorescu szenátor kifogásolta, miért énekelték a templomban a magyar himnuszt. Bajcsi Ákos RMDSZ-képviselő névre szólóan cáfolta a Hargita-Kovászna jelentést /például: a jelentés szerint Tanasét elüldözték, valójában ma is Kézdivásárhelyen dolgozik/. Ion I. Bratianu durvaságban igyekezett túltenni a Román Nemzeti Egységpárt néhány szenátorán, ordítozott. Nagy Benedek képviselő a jelentésnek a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó részét utasította vissza. Többen követelték az RMDSZ betiltását, Szőcs Géza és Tőkés László elleni vizsgálat megindítását. /Béres Katalin: Tovább a Golgotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az általános vádözön után Bárányi Ferenc RMDSZ-szenátor rámutatott arra, hogy sem a királyság, sem a vasgárdista, sem a kommunista rezsim alatt nem sértették meg és nem alázták meg ennyire a magyar kisebbséget. Romániában nem albérlők vagy bérlők vagyunk, hanem társtulajdonosok, mondta, hozzátéve, hogy e figyelemelterelő kampány mögött a lemondott miniszterelnök, Petre Roman áll. /MTI/ Kerekes Károly képviselő hangsúlyozta, hogy amikor a romániai magyarság elleni offenzíváról van szó, akkor csaknem teljes a nemzeti egység. A jelentés az egész magyar nemzetet bűnösnek mondja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ A parlamenti ülést közvetítette a televízió, a nézők végre hallhatták az RMDSZ-képviselőket is. /A székelylakta megyék "ügye". = Magyar Nemzet, nov. 6./

1991. november 4.

1991. november 8.

Román Győző Takács Csaba képviselővel készített interjút, aki a Hargita és Kovászna megyékből elüldözött románok sérelmeit meghallgató bizottság tagja volt, de nem írt alá a jelentést. Ez az egész politikai provokáció volt, állapította meg Takács Csaba. A jelentés készítői a parlament legszélsőségesebb tagjai. A jelentés magyarellenes, az a célja, hogy a magyarság elítélésére hangolják az embereket. Az ezeréves együttlét alatt ilyen vádirat nem született. Magyarok is eltávoztak, de nevüket elhallgatták. A jelentés fő szerzője Petre Turlea volt. Takács Csaba és Csiha Tamás szenátor nem fogadták el a jelentést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

1991. november 12.

Tőkés László püspök nov. 12-én egynapos látogatást tett a Párizsban, ahol sajtóértekezletén kijelentette, hogy a nemzetiségi uszítás ma a román kormány egyetlen fegyvere, hogy elvonja a figyelmet a mélyülő válságról. Bírálta a Hargita-Kovászna jelentést, kifejtve, hogy Hitler óta nem volt ilyen, a hatalom által legalizált uszító program, amely az egész romániai magyarságot kollektíven bűnösnek mondja. Ez a jelentés arra figyelmeztet, hogy Romániában is bekövetkezhetnek a jugoszláviaihoz hasonló fejlemények, bizonyos erők az erdélyi magyarság ellen erőszakos akciót hirdetnek. "Meggyőződésem szerint Közép-Kelet-Európában nem lehet a határok valamiféle újrarajzolásával igazságot tenni. Egyetlen megoldás van: Meg kell teremteni az igazi szabadságot és demokráciát." Erkölcsi és politikai támogatást kért ahhoz, hogy Romániában megvalósuljon a demokrácia, egyben védelmet kért a romániai egyházaknak is.- Tőkés László Párizsban találkozott Francois Deniaux képviselővel is. Nov. 12-én Tőkés László Strasbourgba utazott, ahol az Európa Tanács képviselőivel folytat megbeszélést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

1991. november 26.

Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi parlamenti csoportja nyilvánosságra hozta álláspontját a Hargita-Kovászna megyei jelentésről. A Jelentés egyoldalú meghallgatások alapján készült, nem vizsgálták meg a bírósági szervek bizonyítékait, illetve végzéseit. Mindezek miatt paritásos vagy semleges bizottságot kellett volna létrehozni, semleges külföldi megfigyelők bevonásával. A Jelentés számos valótlanságot tartalmaz, az egész magyar kisebbséget románellenesnek, az RMDSZ-t bűnösnek nyilvánítja. A parlamenti felszólalások során súlyos sértésekkel illették a magyar nemzetet és fasisztoid elméleteket is hangoztattak. A felsoroltak miatt az RMDSZ javasolja, hogy a parlament ne fogadja el a Jelentést, hozzanak létre nemzetközi bizottságot, vizsgálják felül az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos ítéleteket, végül kérik a Nemzetiségi Minisztérium felállítását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

1991. november 26.

Nov. 26-án beidézték, majd letartóztatták Héjja Dezsőt /Kézdivásárhely/, nov. 29-én Filip Orban Daniela /Iasi/ tanárnőt, dec. 4-én pedig Paizs Ottót /Kézdivásárhely/ az 1989. dec. 22-i rendőrgyilkosság ügyében. Ezek a letartóztatások összefüggésben vannak a Hargita-Kovászna jelentéssel és megfélemlítés a céljuk, nyilatkozta Kozsokár Gábor szenátor. /Távirati stílusban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7-8.; Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7.; Letartóztatások Kézdivásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Előzmény: Agache Aurel milicistát Kézdivásárhelyen 1989 dec. 22-én megölték a feldühödött emberek. Agache ékszereket és pénzt vett el emberektől zsarolással, megfélemlítéssel. Mindezt Ardeleanu Gavril ezredes, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka mondta el nyilatkozatában, a múlt évben /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 1990. jan. 5. és febr. 3./.

1991. november 26.

1991. november folyamán

A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./

1991. február 2.

Horn Gyula, a külügyi bizottság vezetője ötpárti parlamenti delegáció élén utazott Bukarestbe /dec. 2-4./, a román parlament meghívására. Tárgyaltak az új román alkotmányról és a Hargita-Kovászna jelentésről, továbbá a kolozsvári konzulátus ügyéről. A küldöttséget fogadta Stolojan miniszterelnök, Iliescu elnök pedig Horn Gyulát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6., 7-8./

1991. február 3.

A múlt héten Iliescu elnök találkozott a pártok vezetőivel, az RMDSZ-t Verestóy Attila képviselte. A helyhatósági választások időpontjának rögzítése volt a téma. Iliescu elnök megelégedéssel nyugtázta, mennyire demokratikus alkotmányt sikerült elfogadtatni. A többi pártok hasonlóan dicsérték az alkotmányt. Verestóy - nyilatkozata szerint - "nem látta értelmét" annak, hogy Iliescu előtt kifejtse, miért szavazott az RMDSZ az alkotmány ellen. - Verestóy elmondta, hogy maga adta át Iliescunak a Hargita-Kovászna jelentésről az RMDSZ által készített összefoglalást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

1991. február 3.

Dec. 3-án a magyar parlamenti küldöttség Bukarestben találkozott a Hargita-Kovászna jelentést készítő parlamenti különbizottsággal. Mihai Teodorescu, a bizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy nem vizsgáló, hanem kihallgató bizottságról van szó. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

1991. február 4.

Dec. 4-én Bukarestben folytatta megbeszéléseit az Országgyűlés Horn Gyula vezette magyar külügyi bizottság. Elsőként a pártok vezetőivel tárgyaltak, de a pártok képviselete gyér volt, Corneliu Coposu sem jelent meg. Ioan Gavra, a Nemzeti Egységpárt képviselője viszont ott volt, de elutasítóan viselkedett. Szerinte Magyarországnak nem lehet véleménye a Hargita-Kovászna jelentésről. A magyar küldöttséget fogadta Stolojan miniszterelnök, majd Nastase külügyminiszter. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./ Iliescu elnök fogadta Horn Gyulát, a találkozó után Iliescu pozitívan értékelte a megbeszélést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7-8./

1991. február 7.

Horn Gyula bukaresti sajtóértekezletén kifejtette: "Mindenkivel sikerült találkoznunk, akivel a magyar-román viszonnyal, a nemzetközi helyzettel kapcsolatban fontos eszmecserét folytathattunk" Megnyugtató volt, hogy a tárgyaló felek többsége "nem vitatta azt, hogy nekünk jogunk van az itt élő magyarság kérdéseivel foglalkozni." Ez nem jelent beavatkozást. "Ugyanakkor vannak egyes politikusok itt, Romániában, akikben még élnek a régi fenntartások és görcsök. Időnként hisztérikus megnyilatkozások hangzanak el" Horn megállapította, hogy az ún. Hargita-Kovászna jelentés "kárt okoz az itteni magyarság, a Magyar Köztársaság és Románia kapcsolataiban." /"Európa normái és követelményei?" = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec.7./

1991. február 10.

1989. dec. 29-én magyar külügyminiszterként, első felelős külföldi politikusként Bukarestbe látogatott Horn Gyula. "Nos, mindabból, amiben akkor megállapodtunk, szinte semmi sem valósult meg, annak ellenére, hogy az akkori döntések mind konkrét tennivalókat jelentettek, ideértve a kolozsvári főkonzulátus megnyitását, újabb határátkelőhelyek létesítését..." - jelentette ki a Romániai Magyar Szónak adott interjújában. Kevés változás történt a magyarsághoz való viszonyulás terén. Sokan ellenséget látnak bennük. - A Román Televízió kiemelte, hogy Horn Gyula európai léptékűnek ítélte meg a román alkotmányt. Sokszor volt már a sajtó áldozata, de ilyesmivel, amit a Rompres követett el, "eddig még nem találkoztam", mondta. Valójában azt mondta, hogy az alkotmány fontos lépés az európai demokratikus alkotmányok felé, de ugyanakkor komoly hiányosságai is vannak, s ezek miatt "teljesen jogosnak tartom, hogy az RMDSZ képviselői nem szavazták meg azt." - A Hargita-Kovászna jelentés vizsgáló bizottságával kétszer is tanácskoztak, érdemi kérdéseikre azonban nem kaptak választ. - Horn Gyula kérte román partnereit, mondják meg, mikor került sor a magyar parlamentben románellenes kirohanásra vagy a határrevíziós szándék kinyilvánítására. Egyetlen ilyen példát sem tudtak felhozni. - A tárgyalások során a román partner azt akarta, hogy "válasszuk el az itteni magyarsággal összefüggő kérdéseket a kapcsolatok egyéb területeitől. Mi ezzel nem tudtunk egyetérteni." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

1991. február 10.

Többen nehezményezték, hogy Smarandache Nitu, a Kovászna megyei érdekvédelmi szövetség elnöke védelmébe vette Ion Aurel Agache volt milicista őrnagyot. Nitu elmondta, hogy a Kovászna megyei rendőrségtől felkereste őt egy ezredes és kérte, ismerjék el mártír-hősnek Agache őrnagyot. /Domokos Péter: Csúsztatás az Agache-ügyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./

1991. február 12.

A Kézdivásárhelyen történt letartóztatások ellen tiltakozott Kozsokár Gábor RMDSZ-szenátor /A hatalom az hatalom = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12 és a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetsége. /Tiltakozás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ Letartóztatás: nov. 26-i jegyzet.

1991. február 17.

Kozsokár Gábor Kovászna megye RMDSZ-szenátora jogászként meghökkentőnek tartja a letartóztatásokat a kézdivásárhelyi rendőr, Agache ügyében. 1989. dec. 22-én a népharag lett úrrá. Sok ember gyűlt össze, nem egy ember ölte meg a rendőrt, aki előzőleg rengeteg visszaélést követett el. Emberölés vádjával letartóztatni egyes embereket, amikor egy egész tömeg fordult szembe a diktatúra képviselőjével, elfogadhatatlan, mondta. /Béres Katalin: Letartóztatások Kézdivásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

1992. január 11.

Tőkés László püspök a folyamatos fenyegetettség állapotában él, ezt nyílt levélben ismertette. Pontokba szedte az utóbbi negyedév megfélemlítő és fenyegető megnyilvánulásait. Ezek között szerepelt az, hogy házukat ismeretlenek ellenséges feliratokkal látják el, bemocskolják, ugyanúgy, ahogy 1989-ben tették Temesváron. A nagyváradi Phoenix című szennylap fasisztának titulálta a püspököt, és szóról szóra a régi Securitate "adatait" ismételte. Hasonló a hangvétele a román szélsőséges sajtónak /Romania Mare, Renasterea Banateana, Totusi Iubiera, Europa./. Az opportunizmusra hajló ellenzéki sajtó egy része is ellenségesen írt róla, például a bukaresti Expres Magazin Ceusescu-barátnak nevezte a püspököt. Névtelen levelekben megfenyegették. Tőkés László úgy értesült, hogy Theodor Salajan szekus őrnagy foglalkozik hazai likvidálásával, de külföldön is egy egész román ügynökhálózatnak ez a feladata. Legveszélyesebb ellenfelei a vatrás és a Nemzeti Megmentési Fronthoz tartozó román parlamenti képviselők. A székely-magyarság kollektív bűnösségét megfogalmazó Hargita-Kovászna jelentés készítői gyűlölködő kirohanásaik közben őt is támadták. Némelyikük Tőkés László perbefogását, letartóztatását sürgette, hasonlóan járt el a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei szervezete. Radu Ceontea szenátor a börtönben sínylődőket nemzeti hősöknek nevezte, Tőkés Lászlót és az ellenzékieket pedig hazaárulóknak. A televízióban felolvasták Radu Tinu tömeggyilkossággal vádolt szekusfőnök levelét, amelyben Tőkés Lászlót hazaárulással vádolta. Azóta a temesvári per vádlottainak többségét szabadon bocsátották, köztük Radu Tinut is. Legutóbb pedig több megye képviseletében működő román "népbíróság" halálra ítélte. - Tőkés Lászlónak oka van a félelemre, félteni családját, a megnyomorított társadalmat és az ugyanezen erők által fenyegetett népét. /Tovább él és működik a Securitate. Tőkés László nyílt levele. = Új Magyarország, jan. 11./

1992. január 21.

Az RMDSZ szenátusi parlamenti csoportja nem ért egyet a szenátus jan. 14-i határozatával, amely visszautasította az Igazoló- és Panaszbizottság azon javaslatát, hogy tartsanak részleges választást a Kovászna megyei 15. választókerületben az előzőleg szenátori rangjától megfosztott Király Károly helyére. Ez a határozat sérti a demokrácia és jogállamiság elveit. /Nyilatkozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

1992. január 25.

Jan. 25-én Marosvásárhelyen, az RMDSZ-székházban ülésezett a Székelyföldi Koalíció, melyen Maros, Kovászna, Hargita, Brassó megyék megyei szervezeteinek vezetőségi tagjai vettek részt. Elfogadták a végleges működési szabályzatot, melynek értelmében az RMDSZ Székelyföldi Koalíciója konzultatív tanácsadó testületként működik, havonta ülésezik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

1992. február 12.

A parlament két házának együttes ülésén elfogadta a Hargita-Kovászna jelentést. Ioan Gavra egységpárti képviselő a rá jellemző agresszív hangon beszélt. Javasolta: foglalják határozatba, a parlament kérje a hatóságoktól, vizsgálják ki a magyar szélsőséges csoportok románellenes cselekedeteit, az elüldözöttek pedig részesüljenek kárpótlásban. Vasile Mois, a szenátus alelnöke azt követelte, hogy a parlament ne csak tudomásul vegye a jelentést, hanem foglaljon állsát ebben a kérdésben. Lépjn az igazságszolgáltatás is. Az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Tokay György kifejtette, hogy ez a jelentés alkotmányellenes, diszkriminatív. A jelentés nem más, mint nem ellenőrzött vélemények tömege. Vasile Vacaru szanátor kérte a hozzászólások felfüggesztését és a határozati javaslat megszavazását. Kérését elfogadták. Az RMDSZ ellenszavazata mellé tartózkodással és ellenszavazattal a liberális és parasztpártiak is felsorakoztak. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök a történtekről kifejtette: a megbeszéléseken ő végig hangoztatta, hogy enek a határozatnak nincs semmiféle jogosultsága. /Béres Katalin: A Har-Kov jelentés epilógusa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15-16./ Az RMDSZ parlamenti csoportja közleményben tiltakozott ezen határozat ellen, mert ebben a magyarságot kollektív bűnösként akarják a vádlottak padjára ültetni. Diszkriminatív az a döntés, hogy csak két megyére terjedt ki a vizsgálat. Tiltakoztak továbbá azért, mert többségi határozattal megakadályozták az RMDSZ ellenvéleményének a parlament elé terjesztését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1992. február 16.

Az RMDSZ elnöksége febr. 15-16-án ülésezett Brassóban. Az RMDSZ a választásokon részvétele elmaradt a várakozástól, de így is az ország második legnagyobb ereje és talán a legöntudatosabb politikai szervezet. Az RMDSZ nem tartja igazságosnak a választási törvény azon rendelkezését, hogy az utolsó pillanatban is átvezényelhető katonaság is helyben szavazhat, mert így felboríthatja az egyensúlyt. Ez a helyzet Nagyváradon és Kolozsváron is. /MTI/ Az RMDSZ vezetőségének brassói üléséről kiadott közleménye foglalkozott a választásokkal, az elnökség javasolta, hogy az RMDSZ rendkívüli kongresszusát ápr. 24-26-án Brassóban tartsák meg. A román parlamentben elfogadott Hargita-Kovászna jelentést magyarellenesnek és alkotmányellenesnek tartják. Az RMDSZ levélben fordult a Magyarok Világszövetségéhez, ebben kifejezték a szervezethez való csatlakozási szándékukat - bizonyos feltételek egyeztetése esetén. Ideiglenesen megbízták dr. Csapó József elnökségi tagot a szóvivői szereppel. /Romániai Magyar Szó (Budapest), febr. 19./ Ugyanezen ülésről kiadott Állásfoglalás elítélte Pokorny László Marosvásárhelyen megválasztott polgármester jelöléséhez szükséges aláírások gyűjtése során elkövetett szabálytalanságokat, ugyanakkor megerősítette, hogy szándékos jogsértés nem történt. A brassói elnökségi ülésen üzenettel fordultak a román közvéleményhez /Baráti üzenet román választókhoz/, ebben hangsúlyozták, hogy szélsőséges nacionalista pártok, a frontos erők egy része és a régi rezsim hívei offenzívát indítottak a magyarság és demokrata konvencióbeli szövetségesei ellen. Gyalázkodó választási propagandájuk lényege a magyarellenesség és mindenkit, akik velük szövetkeznek, a román nép ellenségeinek neveznek. Az RMDSZ nem ellensége a román népnek, Romániát közös hazának tekinti. A román ellenzéktől a bizalmatlanság leküzdését kérik. Az első fordulóban az RMDSZ mintegy félmillió szavazattal járult hozzá a Konvenció - többnyire román nemzetiségű - jelöltjeinek sikeréhez. /Romániai Magyar Szó (Budapest), febr. 20./

1992. február 18.

Az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportja sorravette az autonómia ellenzőinek érveit és kitért az egységbontásra. Az ellenérvek: 1. a románságot nem készítették fel az autonómiára. A "magunk követeléseinek megfogalmazása ránk tartozik". Referendum útján kell megkérdezni a székelységet, akarja-e az önrendelkezést. 2. Az idő alkalmatlanságának érve. A román kormány egyre kevesebb megértést tanúsít: alkotmányban megfogalmazták, hogy nem tekintik politikai tényezőnek az erdélyi magyarokat, az alkotmány nem ismeri el a kollektív jogokat, nem ismeri el, hogy Románia többnemzetiségű állam. Tudnivaló volt, hogy a "Kovászna-Hargita jelentés" közzétételével magyarellenes gyűlölethullám indult el. Nos, ekkor lett volna időszerű előállni az autonómiával? 3. A törvénytelenség érve. Ez már megdőlt az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsa 1991. okt. 5-i ülésén. Az autonómia kialakítását az új helyhatósági törvény nem teszi lehetővé. Ezért lett volna szükség a referendumra. 4. A politikai kényszert ellenző érv szerint ajánlatos a jugoszláv példából tanulni. Valójában a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége /VMDK/ referendum révén kinyilvánított véleményét a katonáskodásról. Kárpátalja magyarsága területi autonómiát követel. 5. A parlamenti-szenátusi érv: a székely autonómia ügye megnehezítette az RMDSZ-képviselők és szenátorok munkáját. Valójában az új alkotmány, az új helyhatósági törvény nem az autonómia-követelés miatt született meg. 6. A külföldi elutasítás érve: nem felel meg a valóságnak, hogy az USA hivatalos külpolitikája elutasította volna az agyagfalvi kísérletet, mint ahogy nem utasította el az Európa Tanács vagy Magyarország kormánya sem. Persze Magyarországon a szabad demokraták /SZDSZ/ és a neokommunisták táborából egyesek kifejezték nemtetszésüket. Viszont a szomszédos országok magyar érdekvédelmi szervezetei kiálltak az autonómiát kezdeményezők mellett. Az autonómia-válság tetőzésekor Agyagfalván egymást érték a harckocsik, a kormányfő pedig betiltotta a szabadtéri agyagfalvi megemlékezést, ezért a Székelyföldi Politikai Csoport lemond a népgyűlésről, helyette közölték az agyagfalvi népgyűlés résztvevőinek küldött üdvözletet, amelyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében Dupka György, az Együttélés Politikai Mozgalom nevében Duray Miklós, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében Hódi Sándor írt alá. - Az RMDSZ több vezetője elítélte, felelőtlennek, szerencsétlennek nevezte a Székelyföldi Politikai Csoport autonómia-törekvését. A Székelyföldi Politikai Csoport nem az RMDSZ nevében, hanem minden alkalommal a maga nevében fogalmazta meg véleményét. /Az RMDSZ Székelyföldi Politikai Csoportjának epilógusa az autonómiáról és az egységbontásról. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), febr. 18. - márc. 3. - 7-8. sz./ Amikor Agyagfalva környékén harckocsik voltak, megjött a sorstársak üzenete:

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 1591-1591