A vajdasági Temerin mellett található Csurogon (Curug) sírkövet állítottak a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére. Délvidéken ez az első síremlék, amelyet a magyar áldozatok emlékére állítottak. A márványlapra egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. A csurogi vesztőhely színhelyén jelenleg szeméttelep van. Az áldozatok tetemét annak idején sintérgödörbe dobálták, illetve a szeméttelepen szórták szanaszét. Az elmúlt években a kivégzettek hozzátartozói a szeméttelepen fakeresztet állítottak, amelyet a rákövetkező napokban ismeretlenek eltüntettek. A sírkövet, mely Teleki Júlia csurogi önkormányzati képviselő kezdeményezésére került a vesztőhelyre, halottak napján szentelik fel. Teleki Júlia évek óta állhatatosan küzd azért, hogy fény derüljön az 1944-ben és 1945-ben elkövetett gazságokra, s mentsék fel a magyarokat a kollektív bűnösség terhe alól. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel jött a titói partizánok megtorlása. Mindmáig nem tudni pontosan, hogy hány áldozata volt a bosszúhadjáratnak. Matuska Márton vajdasági történelemkutató szerint Délvidéken az elesettek száma elérheti a 40 ezret. Csurog és Temerin környékén közel háromezren vesztették életüket. Csurogon a falu magyar férfi lakosságát majdnem teljesen kiirtották, s aki megmaradt, azt a tiszaistvánfalvai (Backi Jarak) haláltáborba vitték. Ugyanez történt a magyar lakossággal a közelben fekvő Zsablyán (Zabalj) és Mozsoron (Mosorin). A titói partizánosztagok házról-házra járva szedték össze az embereket, megkínozták, majd nyilvánosan kivégezték őket. Az 1944-45-ös titói megtorlásról 1990-ig egy szót sem lehetett kiejteni Jugoszláviában. A hatvan évvel ezelőtt történt vérengzéseket csak az elmúlt években kezdték feltárni. /Első emlék a délvidéki vérengzések magyar áldozatainak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ A délvidéki vérengzésről több könyv látott napvilágot, például Matuska Márton: A megtorlás napjai /Forum Kiadó és a Magyar Szó közös kiadása, Újvidék, 1991/, Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában /Magvető, Budapest, 1991/, Teleki Júlia: Visszatekintés a múltba (Napló, Szabadka, 1996), Dr. Mészáros Sándor: Holttá nyilvánítva /Hatodik Síp, Budapest, 1995/, Szloboda János: Zentán történt '44-ben (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság , Újvidék, 1997/, Matuska Márton: Temerini razzia /2001/
2002. október 21.
A Kővirág Együttes /Marosvásárhely/ okt. 18-án és 19-én megszervezte a verséneklés fesztiválját. A tízéves együttes /vezetője László József/ a verséneklés műfaját követi, repertoárjukat elsősorban erdélyi költők, valamint magyar klasszikusok megzenésített versei alkotják. A Kővirág tekintélyt szerzett a műfaj anyaországi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai kedvelői körében. A vajdasági Zentáról jött a fesztiválra Verebes Ernő. Tanár, kétkötetes költő, zenét szerez, énekel, színházi muzsikát komponál. Felesége, Verebes Réka előadóművész rendhagyó irodalomóráival hosszú évtizedek óta járja a Délvidék magyar településeit. Fellépett az Öves Együttes, ők a táncház zenészei moldvai és gyimesi csángó népzenét játszanak, továbbá a kárpátaljai Credo Együttes. Ivaskovics József, az együttes vezetője beszámolt arról, hogy erdélyi költők verseit éneklik és persze a kárpátaljai magyar szerzőket is repertoáron tartják. /Lokodi Imre: Kővirág-fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./
2002. október 24.
A vajdasági Temerin mellett található Csurogon ismeretlenek ledöntötték a titói partizánosztagok által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatok emlékére állított sírkövet. Délvidéken ez volt az első síremlék, amelyet a magyar áldozatoknak emeltek. A sírkövet másfél héttel ezelőtt állították fel a csurogi szeméttelep egyik dombján, a vesztőhely színhelyén. A márványtömbre egyetlen mondat került: Akikért nem szólt a harang. Az újvidéki Magyar Szó szerint a sírkövet okt. 19-re virradóra ismeretlen tettesek ledöntötték. A helyi magyarság a vérengzés 50. évfordulója, 1994 óta minden évben fakereszteket állított az áldozatok emlékére, de ismeretlenek minden évben eltüntették a kereszteket. A nemrég felállított sírkövet nem vitték el, csak ledöntötték. A márványlapot halottak napján szentelték volna fel. A történtek ellenére megtartják a megemlékezést a ledöntött síremléknél. /Kidöntötték a magyar áldozatok sírkövét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
2002. október 28.
Okt. 18-21. között Bartos Károly plébános vezetésével Vágás falu népes csoportja látogatott el a délvidéki Székelykevére és Sándoregyházára, ahol a bukovinai székelyek leszármazottai élnek. A katolikus közösségeket összekötő szervezetnek, a Hálónak köszönhetően olyannyira elmélyültek a baráti kapcsolatok, hogy rendszeresítik a kölcsönös látogatásokat. A Vágásról érkezettek meglátogatták a nagybecskereki püspökséget, ott Húzsvár László püspök misézett, találkoztak pancsovai, hertelendefalvi magyarokkal, környékbeli papokkal. Előadást tartott Csúzdi István, a bánáti Háló szervezet vezetője és Szabó Judit, a Hitélet (Újvidék) folyóirat szerkesztője. Székelykeve lakossága kezd elöregedni, örvendetes viszont, hogy Dobóban és Vágásban mostanában egyre több gyerek születik. A székelykeveiek és sándoregyházi legények közül többen el szeretnének jönni Székelyföldre ismerkedni, esetleg ennek eredményeként innen nősülni is. /Fülöp D. Dénes: Vágásiak jártak Székelykevén és Sándoregyházán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 28./
2002. november 4.
Csernátonban befejeződtek a népfőiskolai kurzusok, a tanulás októbertől immár az egyetemeken folytatódik. Haszmann Pál, a tájmúzeum és népfőiskola vezetője úgy összegezte, hogy idén 876-an jelentek meg rövidebb-hosszabb időt töltve Csernátonban, a Kárpát-medence talán páratlan népfőiskoláján. A hallgatók 17 százaléka az anyaországból érkezett, 10 százalék fölött van a felvidékiek száma, 14 százalékuk Kárpátaljáról, 6 százalékuk Délvidékről, további 4 százalékuk pedig nyugati országokból érkezett. A különbséget erdélyiek képviselik. Imponáló a hagyománymegismerés meghatározó ágazatait, a fafaragás és a bútorfestés népi értékeit elsajátítani óhajtók száma, akárcsak az a lehetőség, hogy a népfőiskolára érkezők 16 féle "szak" között választhattak. Nagy szükség volt az Alkotó Ház elkészítésére, amely a megyei önkormányzat sokéves támogatása nyomán jött létre. /Flóra Gábor: A múzeumkert visszahív! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
2002. november 4.
A halottak napján szerte a Vajdaságban megemlékeztek a Tito partizánjai által 1944-45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatokról. Az újvidéki Futaki úti temetőben lezajlott megemlékezést a Nagy Sándor nevét viselő Hagyományápoló és Műemlékvédő Magyar Egyesület szervezte. Jelena Jevtic, a vajdasági parlament alelnöke reményét fejezte ki, hogy a tartomány polgárai a jövőben egyenjogúan emlékezhetnek meg halottaikról. Papp Ferenc, a hagyományápoló egyesület elnöke beszédében azt hangoztatta: a 44-45-ös áldozatok egyetlen bűne az volt, hogy magyarok voltak. Az elmúlt tizenkét évben minden esztendőben állítottak keresztet a magyar mártíroknak, de ismeretlen tettesek azt rendre kidöntötték. Matuska Márton újvidéki publicista, történelemkutató szerint nem lehet pontosan tudni, hogy Újvidéken hány magyart végeztek ki, de az áldozatok száma több ezerre tehető. Az egész Délvidékre vonatkozóan sincsenek hivatalos adatok, becslések szerint a halottak száma valószínűleg meghaladja a harmincezret. A Vajdaságban a titói vérengzések áldozatairól első ízben nyíltan és szervezetten tizenkét évvel ezelőtt emlékeztek meg, addig a partizánok vérengzéseit tabu témaként kezelték Szerbiában. /A vérengzésekre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./
2002. november 23.
Megjelent a Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának idei 2. száma. A tartalomból: Juhász Gyula, Illyés Gyula, Nagy Gáspár és Fábián Imre versei; Szobrok száz éve (Murádin Jenő); Gróf Bethlen Pál emlékirataiból; Szent István ünnepe Délvidéken (Csoóri Sándor); 200 éve született Kossuth Lajos (Csetri Elek); Nyitva maradt sorskérdéseink (Halász Zsuzsa). A folyóirat főszerkesztője Cseh Tibor, erdélyi főmunkatársa Horváth Arany. /Transsylvania. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./
2002. november 25.
Nov. 23-án a 125 éve született Adyra neves meghívottak jelenlétében emlékeztek Érmindszenten, a hagyományos zarándoklaton. Tőkés László és Tempfli József püspökök tartottak ökumenikus istentiszteletet. Az Ady-emlékház udvarán Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, a főszervező nyitotta meg az ünnepi megemlékezést. Pomogáts Béla irodalomtörténész, Szabó Vilmos államtitkár, Kósáné Kovács Magda, magyar országgyűlési képviselő, Bálint-Pataki József, Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke beszélt, Dudás Károly (Szabadka) a délvidéki magyar írók üdvözletét hozta el. Érdekes színfoltja volt az ünnepségnek a magyar országgyűlés tagjaiból álló SZENÁ-TOROK nevű kórus fellépése. Tőkés László püspök szerint az elhangzott felszólalások, a jelenlévők pártállástól független együttállása azt tükrözi, hogy határokon átívelő kérdésekben a magyarság mégiscsak egyet tud érteni. Draveczky Károly tanácsos átnyújtotta a tanács és a megyei múzeum által erre az alkalomra kibocsátott Ady-emlékplakettet és díszoklevelet a következő személyiségeknek: Szabó Vilmos, Pomogáts Béla, Kósáné Kovács Magda, Bálint-Pataki József, Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke, Gyulai Ferencné, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke, Cseh Áron, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Tőkés László, Tempfli József és másoknak. A zarándoklat végén letették a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által építendő Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont alapkövét. /Fodor István: Ady próféciáinak időszerűségét hangsúlyozták. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./ A leendő Ady-központ a Királyhágómelléki Református Püspökség tulajdona lesz. Ady Endre évtizedek óta pusztuló szülőfaluját szeretné fellendíteni a Királyhágómelléki Református Egyházkerület azzal a 40 személy befogadására alkalmas szállóval, illetve gyógyvízfürdővel, amelynek alapkövét most elhelyezték Érmindszenten. A beruházás körülbelül 520 millió forintba kerül, amelyből 320 milliót a Széchenyi-terv keretében már jóvá is hagytak. Az Ady-emlékév zárórendezvénye nov. 24-én Csucsán volt, ahol Sorskérdéseink: Ady szavával - az Ige tükrében címmel tartottak nemzetpolitikai fórumot. A ma Octavian Goga nevét viselő múzeum, a volt Boncza-kastély kapcsán Milan Kundera cseh írót idézve Tőkés László püspök kifejtette, nem szabad hagyni, hogy egy nemzettől elvegyék emlékeit. Ady Endre munkásságát Koncsol László, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, Szilágyi István író és Indig Ottó irodalomtörténész méltatta. - Tordán is megemlékeztek a költőről, Ady Endre - a humánumőrző költő üzenete című rendezvénnyel emlékeztek a költőre a tordai Mihai Viteazul Gimnáziumban. /Lepedus Péter, Simon Levente: Ady-központ épül Érmindszenten. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./
2002. december 4.
Két esztendővel ezelőtt megalakult a Magyarok Székelyföldi Társasága /MSZT/, székhelye a Csíkszeredában található, akárcsak a Julianus Alapítványnak, mindkettőnek Beder Tibor tanár az elnöke. Szintén 2000-ben alakult meg a Kárpát-medencei Fórum, amely összehangolja a medencében létező magyar civil szerveződések kulturális tevékenységét. A fórum keretében évente közös találkozóra kerül sor. 2000 végén e találkozót Szatmárnémetiben, 2001-ben a szlovéniai Alsólendván, most Kassán szervezték meg. A Kárpát- medencei Fórum tagjai: a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, a felvidéki Csemadok, Erdélyből az MKE - Magyar Kulturális Egyesület -, a kolozsvári Heltai Alapítvány és az MSZT, Délvidékről a Délvidéki Magyar Kulturális Egyesület, Horvátországból az Eszéki Magyar Kulturális Egylet, Szlovéniából a Muravidéki Kulturális Egylet, Kárpátaljáról az ungvári Értelmiségiek Egyesülete. Minden szerveződés beszámol a megelőző évben kifejtett tevékenységéről, ugyanakkor bizonyos témakörök kapcsán vitafórumot tartanak. Az MSZT nevében Beder Tibor a Lármafa találkozókról számolt be, ugyanis ettől az évtől kezdődően e rendezvény megszervezését az MSZT átvállalta a Julianus Alapítványtól. Dec. 13-15-én lesz a Julianus Alapítványnál a Julianus-díj odaítélésének ünnepsége Csíkszeredában. Ebben az évben meghívták az ötven eddig kitüntetett személyt a díjkiosztó ünnepségre. Az idei kitüntetettek: Ali Kabul, a rodostói Rákóczi-múzeum igazgatója, Jan Mulder holland politikus, üzletember, közéleti személyiség, Lauer Edit, a Magyar Amerikai Társaság elnöke, Konkoly Thege István, a Johannita Lovagrend kancellárja, Havadtői Sándor egyesült államokbeli református lelkész. Az ötödik személy Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, ő pünkösdkor veszi át, szintén a csíkszeredai református templomban a kitüntetést. /Forró Miklós: Megmaradásunkért, jövőnkért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
2002. december 5.
Január folyamán Vízumköteles irodalom? címmel virtuális konferenciának ad helyet a kárpátaljai UngParty című internetes honlap, melyen erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, nyugati és anyaországi írók, nyelvészek, irodalomtörténészek vesznek részt. A vitaindító írását a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos jegyzi majd. Balla D. Károly ungvári költő, a Szalon házigazdája és webmestere, szerint a határon túli magyar irodalmakat illetően még a szakmai körök is csak néhány nevet és műcímet ismernek, sztereotípiákban gondolkodnak. Emellett léteznek bizonyos elvárások a határon túli magyar íróval szemben. A szakmai körök és a közönség egyik része ugyanis - írja Balla D. az UngParty virtuálé által kiadott sajtóközleményben - leginkább a nemzeti érzülettel áthatott szolgálatos irodalom eredményeit látja szívesen, elvárja a történelmi és társadalmi igazságtalanságok új és újabb felemlítését és a megpróbáltatások ellenére vállalt kitartás hősi pózát. Másik része örömszövegeket vár, és a befogadás feltételéül az éppen aktuális kánonba való maradéktalan beilleszkedést szabja. Mindkét elvárás, mint valami kötelező vízum, a magyarországi irodalomba történő beléptetés elengedhetetlen feltételeként működik. A virtuális konferencia arra keresi a választ, melyek az integrálódás belső és külső feltételei. A novemberben elindított projektbe erdélyi, vajdasági, kanadai, magyarországi, lengyelországi, kárpátaljai előadók kapcsolódtak be: Kántor Lajos (Erdély); Fekete J. József (Vajdaság); Kaslik Péter, Simándi Ágnes (Kanada), Zsille Gábor (Lengyelország); Elek Tibor, Kovács Imre Attila, Szénási Miklós, Szúnyogh Szabolcs (Magyarország); Beregszászi Anikó, Cséka György, Csernicskó István, Fedinec Csilla, Lengyel Tamás, Málnóczi Márk (Kárpátalja). Nyilvános vita is indul, amelynek során lehetőség nyílik szakmai hozzászólásokra és olvasói észrevételekre. /Gergely Edit: Vízumköteles irodalom? Virtuális fórum a határon túli magyar irodalomról. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./
2002. december 16.
Dec. 14-én Szabadkán ünnepélyes keretek között átadták a Duna Televízió elnökének, Pekár Istvánnak a délvidéki magyarság legrangosabb díját, Aracs-főnix díjat. A díjra az egyetemes magyarság érdekében kimagaslót alkotott vagy cselekedett személy, intézmény vagy szervezet jogosult. A díj neve kettős: Aracs és főnix madár, azaz a történelem viharaira emlékeztető romtemplom és az újraéledés reménye. A díj célja jelzésértékű, bizonyságot nyújt arról, hogy a délvidéki magyarság az egyetemes magyarság részének tekinti magát. /Aracs-főnix díj nemzeti megmaradásunkért a Duna Televíziónak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2002. december 24.
Matuska Márton elsőként kezdte s a mai napig kutatja a délvidéki magyarság fájdalmas múltját. Most Aracs-díjat kapott munkásságáért. Matuska Márton elmondta, hogy több túlélőtől hallott a szerb partizánok vérengzéséről. Egy férfi elmondta: 1944 végén Csurogon kocsin hordta a kivégzett magyarok hulláját a dögtemetőbe, s munka után lapáttal takarította a vért a kocsi deszkájáról. Megboldogult Kecskés Ferenc plébános bizalmasan megmutatta, hogy a bezdáni egyházi halotti anyakönyvben az ottani mintegy száz áldozat neve fel van jegyezve. Matuska elkezdte az adatgyűjtést. A túlélők egy része önként jelentkezett tanúnak. Sokan még ma is hallgatnak. A szerbiai magyar politikai pártokba tömörülő politikusok kivétel nélkül mind támogatták a törekvést, hogy az adatokat gyűjteni kell tovább. Támogatásuk eszmei, nagyon hiányzik az anyagi. A munka sok kiadással jár, s erre gyakran nincs meg a fedezetem. Az értelmiség vegyes fogadtatásban részesítette Matuska munkáját. Az Aracs-díj a legnagyobb és egyben az egyetlen nyilvános elismerés. A hivatásos kritikusok nem írtak könyvéről, az egyetlen Vajda Gáboron kívül. Matuska felkereste ebben az ügyben Herceg János írót, aki fájdalmas hangvételű levelet írt neki. Nagyon nagy a szerb hallgató többség. A legfrissebb példa erre Csurog falu idén megjelent szerb monográfiája, melyet szerb szakértők írtak, köztük hat tudós - tudományok doktora és egyetemi tanár. A monográfiában ez áll: "Kertelés nélkül azt is ki kellett mondani, hogy a felszabadulás után számtalan személyes leszámolásra és magyar polgári lakosok likvidálására került sor jogi ítélet nélkül, amit meg lehet magyarázni, de nem lehet igazolni. A két eseményt azonban nem lehet egyensúlyba állítani, mert szükséges megérteni az időt, amelyben ez történt (...) Ez lényegében spontán reakció volt, ami semmiképpen nem valamiféle kiirtási politikának a kifejezője." A szerb hivatalos hatalom nem akarja látni, hogy a magyarságnak is voltak sérelmei, a magyarok éppúgy elnyomást, jogtalanságot, megaláztatást, kisemmizést éltek át 1918-tól, amikor országunkat szétosztották a győztesek között, mint a szerbség 1941-től. Nincsen megérthető, megmagyarázható tömegmészárlás egy faluban. A kiirtás kérdését pedig nem lett volna szabad felvetniük a monográfia tudós szerzőinek, hiszen a magyarságot Csurogon valóban kiirtották. Hol van Csurogon a magyar ártatlan áldozatok emlékműve? Hol van Zsablyán? A zsablyai magyarok tömegsírját meg sem lehet közelíteni. A magyar parlamentben már 1942-ben napirenden szerepelt az az évi vérengzés ügye. A magyarság kárára elkövetett vérengzés pedig a belgrádiban még ennyi idő után, 2002 végéig sem került napirendre. A Csurogról, Zsablyáról, Mozsorról kiirtott magyarok még mindig mindannyian háborús bűnösnek számítanak. A kivégzettek, legalább húszezren, szintén. A magyar áldozatok hivatalosan kivétel nélkül mindannyian háborús bűnösként vannak számon tartva. Nem került még elő az a dokumentum, de bizonyítékok vannak a létezésére, amely arról szól, hogy 1944-ben vagy 1945-ben az akkori zsablyai járás minden magyar lakóját háborús bűnössé nyilvánították. Mindezzel képtelenek szembenézni a szerb politikusok és történészek. Harminc magyar papot válogatott módszerekkel kínoztak, aláztak, gyaláztak meg. Reök Andorról nem sokat tudok, leginkább Csuka János könyvéből tájékozódhattam felőle. Deák Leó a kisebbségi magyarság igaz jótevője, áldozatkész vezetője volt. A háború után kivégezték. Deák Leót - minden jogi szabályt mellőzve - egyszerűen elhozták Tito pribékjei Budapestről. A két háború közötti teljes vajdasági magyar politikusi vezetőgárdát kiirtották a háború végén. A vajdasági magyarság szellemi vezetők és lelki ápolók nélkül maradt, a véresen erőszakos kommunista ideológiának kiszolgáltatva. /Dévavári Dattler Zoltán (Hét Nap, Szabadka): Lámpás a ködben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./
1997. július 25.
Júl. 25-én Kézdivásárhely vendége volt Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke és Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, akik a Tusnádfürdőn megtartott szabadegyetemre érkeztek a városba. A júl. 25-i sajtótájékoztatón Tőkés László elmondta, hogy a Fidesz elnöke pártpolitikai szempontok fölött állva az összmagyarság érdekeinek egyik előmozdítója, képviselője. Orbán Viktor elmondta: támogatja az MDF javaslatát a magyar-magyar párbeszéd mielőbbi újrafelvételére. A megváltozott helyzetben a magyarországi és a határon túli magyarság politikusainak ismét szükségszerűen egyeztetniük kell. A Fidesz elnöke megjegyezte, hogy a magyarországi hatalomban vannak bizonyos erők, amelyek úgy tartják: azzal, hogy az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, az erdélyi magyarsággal való foglalkozásnak már nincs tétje. Ez tévedés, mert a hosszú távú stratégiai célokat nem szabad összekeverni a rövid távú konjukturális politikai kérdésekkel. /Újabb magyar-magyar csúcs? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Orbán Viktor Kézdivásárhelyen kijelentette: csak olyan kormánynak lesz tagja, amely lélekben 15 millió magyarért érez felelősséget. A Fidesz vezetője a népesség fogyását tartja a magyarság legnagyobb bajának. A magyarság felemelkedését - más erőforrások híján - annak szellemi erejére kell alapozni. Az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyarság megmaradása attól függ - mondotta -, hogy e népcsoportok mennyiben tudnak túllátni a mindennapi kihívásokon, sikerül-e a egy hosszú távú stratégiát érvényesíteniük, sikerül-e kivívniuk az autonómiát. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 29./
1997. szeptember 13.
Bácsalmáson szept. 13-án felavatták a szülőföldjükről elűzött népek emlékművét. Az avatás ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A szülőföldjükről elűzött németekkel, délvidéki, erdélyi, felvidéki magyarokkal és más nemzeti vagy vallási csoportokkal történt embertelenségek nem veszhetnek a feledés homályába, mondta az emlékmű avatáskor dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Államalapító Szent István királyunk nemzetének tagjaként arról győződött meg, milyen pusztító az egyneműségre való törekvés, fejtette ki Kötő József, az RMDSZ alelnöke. Kolár Péter, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség elnöke arra hívott fel, hogy szembe kell fordulni az etnikai tisztogatás szándékával. A szlovákiai magyarság nem akar hallani az úgynevezett önkéntes lakosságcseréről. Az emlékmű felállításának kezdeményezője Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt. /Új Magyarország, Magyar Hírlap, Népszabadság, szept. 15./ Kötő József beszédében emlékeztetett arra, hogy Erdély lakói nemcsak a kitelepítés tragédiájának sebeit hordozza, hanem a betelepítés veszélyeit is, a népességi összetétel megváltoztatását "Ma is kísérthet az ?ein Volk, ein Reich? rémálma, a benesi dekrétumok nosztalgiája?" - tette fel a kérdést. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./
2003. január 11.
A vajdasági magyarság közel egyharmada /94 ezren/ folyamodott magyarigazolványért /a tavaly áprilisi népszámlálás adatai szerint Szerbiában 293 299 magyar él/. Az oktatási kedvezmény folyósításában komoly fennakadások vannak. A szabadkai székhelyű Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete (ÉMPE) jan. 10-én felszólította a délvidéki magyar családokat, hogy egyelőre ne igényeljék az idei évre szóló oktatási kedvezményt, mivel az Illyés Közalapítvány még nem hirdette meg az oktatási kedvezménnyel kapcsolatos idei pályázatot, s azt sem tudni, hogy a kedvezménytörvény mennyiben módosul az eddigiekhez képest. Király Verona, az ÉMPE elnöke közölte, hogy Észak-Bácskában eddig 2300 család igényelte az oktatási kedvezményt, közel 2000 kérvényt továbbítottak Magyarországra, de csak 58 család kapta meg az oktatási kedvezményt. Hasonló a helyzet az igényléseket összegyűjtő másik délvidéki szervezetnél, az újvidéki Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületénél (VMPE) is. Nagy Margit, az egyesület elnöke szerint hasonló okok miatt a VMPE sem fogadja az oktatási hozzájárulás iránti kérelmeket. A VMPE háromezer kérvényt gyűjtött össze, és továbbított az Illyés Közalapítványnak, de csak 106 család jutott hozzá a pénzhez. /Vajdaságban a magyarság harmada kért magyarigazolványt. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./
2003. január 31.
Az Európa Tanács (ET) legnagyobb parlamenti frakciója, a szocialisták jan. 30-án támogatásukról biztosították azt a magyar álláspontot, hogy az ET következő, áprilisi ülésszakán ne tűzzék még napirendre a kedvezménytörvényről szóló, a magyar jogszabályt bíráló Jürgens-jelentést. A szocialista frakció ülésén a román küldöttséget kivéve minden felszólaló támogatta a magyar javaslatot, amelyet Hegyi Gyula magyar képviselő terjesztett elő. Közben Budapesten bejelentették, hogy elkészült a módosított státustörvény normaszövege, s arra Brüsszelben is rábólintottak. Maradna a magyar igazolvány és a kedvezmények, csakhogy az oktatási támogatásokat például a kedvezményezettek alapítványok útján kapnák meg, s ezekre a pénzekre az egygyermekes családok is pályázhatnának. Bővítenék ugyanakkor az utazási kedvezményeket is. Jan. 30-án a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetségi (VMSZ) is kezdeményezte a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) haladéktalan összehívását, szorgalmazva azt is, hogy a Jugoszláviával szemben bevezetendő vízumkényszer miatt mihamarabb megbeszélések kezdődjenek a magyarországi illetékesekkel. A VMSZ szerint a törvény módosítása során kizárólag a velencei bizottság ajánlásai és a legutóbbi MÁÉRT-én közösen kialakított álláspontok jöhetnek szóba. A párt elfogadhatatlannak tartja a törvény további bárminemű megnyirbálását. A Magyar Demokrata Fórum bejelentette: kizárólag a MÁÉRT 2002 novemberi közös zárónyilatkozatában foglaltak szerint tartja lehetségesnek a kedvezménytörvény módosítását. /Elkészült a státustörvény új normaszövege. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2003. február 12.
A magyarországi felsőoktatási intézmények erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai magyar anyanyelvű hallgatói rendeztek vitafórumot a határon túli magyarokról a számukra otthont adó Márton Áron Szakkollégium budapesti székhelyén. Csapody Miklós MDF alelnököt, országgyűlési képviselő elmondta, a megbeszélésen a hallgatók megkérdezték, van-e Magyarországnak nemzetstratégája, mik a tervei a határon túli magyarsággal? "A nemzetstratégia ügyében a kormányzati válasz és az én válaszom teljes mértékben egybeesett, a mi elképelésünk a szülőföld stratégia." Szemben a német elképzeléssel, mert ők a németeket "kivásárolták Romániából". "A cél érdekében, hogy a szomszédos országokban élő magyar százezrek, milliók a szülőföldjükön érezhessék otthon magukat, ott boldoguljanak, olyan eszközökre van szükség, melyekkel a szülőföld valódi hazává formálható." Ez egyetlen természetes megoldás, ezért van ez ügyben a magyar parlament pártjai között is ritkán tapasztalható konszenzus. Ehhez a magyar kormányzatnak törvényhozási, anyagi és kulturális eszközrendszerével hozzá kell járulnia. Nem elég a kedvezménytörvény, nem elég az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány, a Segítő Jobb Közalapítvány és más szervezetek, alapítványok támogatása, hanem a magyar államnak is szerepet kell vállalnia, mégpedig állami vagy államilag garantált privát stratégiai befektetésekkel, beruházásokkal. - Az Illyés Közalapítványnál egy bírónő formahibákat vétett. Csapody védte a kormányt: akik nem kapták meg a támogatást, szidják a kormányt, a kormány azonban nem tud beavatkozni a folyamatba. Foglalkoztatja a diákokat a Magyarország EU-s csatlakozásából adódó vízumkényszer küszöbön álló bevezetése. Ez a közeljövőben két magyar közösséget érint, a kárpátaljaiakat és a vajdaságiakat, egy 150-200 ezres és egy 300 ezres közösséget. A kormány hibája, hogy a tervezetből a kedvezményezettek köréből hiányoznak a vajdasági és a kárpátaljai magyarok mint olyanok. Az MDF szerint egyszerűsített eljárással kedvezményes vízumhoz való hozzájutást kellene biztosítani. Elképzelhető például - a kishatárforgalomról szóló kétoldalú egyezmények módosításával - az a bizonyos 15 km-es sáv megszélesítése mindkét oldalon. Egy másik lehetőség pedig a tartós vízum bevezetése. - A kettős állampolgárságot a kormány elutasítja. A későbbiekben, ott, ahol erre a partnerország részéről esetleg fogadókészség mutatkozik, Csapody elképzelhetőnek tartja. /Guther M. Ilona: Interjú Csapody Miklóssal a Magyarországon tanuló határon túli magyar főiskolásokat foglalkoztató kérdésekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./
2003. február 19.
Tízéves múltra tekint vissza a Szatmár megyei cserkészmozgalom. Továbbra is csak két csapat van a megyében, az egyik Tasnádon, a másik Szatmárnémetiben működik, mindkettő a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCS) tagszervezete. A tagság bővülése az utóbbi időben megállt, sőt csökkent is. A lázári csapat egyelőre szünetelteti a tevékenységét, mert nincs senki aki irányítsa. A közös táborozásokon anyaországi cserkészek mellett kárpátaljai és délvidéki társaikkal is találkozni szoktak. /Princz Csaba: Dilemmában a Szatmár megyei cserkészmozgalom. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 19./
2003. február 24.
Febr. 22-én Baróton az Erdélyi Civil Társadalomért Tömörülés tartott civil fórumot. Krizbai Imre református lelkész elmondotta, e találkozóra azért volt szükség, mert jelenleg mindenki szenved a politikai szféra és a választók közötti viszony rendezetlensége miatt. Az emberek úgy érzik, az RMDSZ mai vezetősége nem őket szolgálja, hanem saját érdekeiket. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere szerint a legfontosabb tennivaló a nemzeti tanács létrehozása. Nézeteinek alátámasztására a délvidéki magyarok sorsával vont párhuzamot. Ott megvalósult a területi kormány, a közösségi és nemzeti tanács, de valójában már súlya nincs. Az RMDSZ-szel kapcsolatosan kifejtette: az volt a hibás elképzelés, hogy egy érdekvédelmi szervezet képes minden irányzatot ernyője alá vonni. Szász magyarországi példára polgári körök és ezek egyesületének létrehozását támogatja. Az egyesületnek nevet is javasolt: Magyarok Uniója Mozgalom. A felszólalók elítélték Tőkés László tiszteletbeli elnöki funkciójának megvonását. Végezetül állásfoglalást fogalmaztak meg. Elítélik a Tőkés László ellen folytatott hadjáratot, támogatják az egyházkerületi közgyűlésen hozott határozatokat, javasolják egy nemzeti gyűlés összehívását az agyagfalvi rétre. /Hecser László: Civil fórum Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./ Baróton a jelenlevők a Magyar Nemzeti Tanács és az önálló Székely Fejlesztési Régió létrehozását szorgalmazták. Szász Jenő kijelentette: "Székelyföldön autonómia akkor lesz, amikor mi akarjuk.". /Benedek Márta: Polgári kezdeményezés. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./
2003. február 24.
Febr. 24-én Budapesten ülésezett a Magyarok Világszövetségének Kárpát-medencei elnöksége, mely egyesíti a magyarországi és a szomszédos államokban élő magyar közösségek képviselőit. Az egyesült Kárpát-medencei régió ellenszavazat és tartózkodás nélkül döntött arról, hogy az áprilisi népszavazáson NEM szavazatra biztatja Magyarország polgárait. Borbély Imre, a régió társelnöke eljuttatta az MVSZ Sajtószolgálatához a régióelnökség nyilatkozatát: Az Európai Unió jogszabályai által is előírt méltányosság és esélyegyenlőség elveit súlyosan sérti az a körülmény, hogy a magyar termőföld külföldiek számára történő áruba bocsátása a csatlakozást követő 7. évben kötelezővé válik. Minden előrejelzés szerint abban az időpontban a nyugati átlagkereset még többszörösen felülmúlja a hazait, miközben a magyar termőföld ára többszörösen alulmarad a nyugati föld áránál. Ez előrevetíti egy pannon Palesztina rémképét.A csatlakozási tárgyalások alatt nem rendeződött megnyugtatóan a leszakítot magyar nemzetrészek és Magyarország jogviszonya, nem biztosított a jövőbeni szabad mozgás. Tiltakozunk a vízumkényszer indokolatlan bevezetése ellen, mely Kárpátalja és Délvidék magyarjait vasfüggönyként választja majd el az anyaországtól. Ezért az MVSZ régióelnöksége felszólítja az áprilisban szavazókat, hogy nemmel szavazzanak. A "NEM" győzelme megnyitná a lehetőséget, hogy a csatlakozási feltételeket a méltányosság és esélyegyenlőség elvei szerint újratárgyalják. A magyar föld elidegenítésének kérdéskörében a méltányosság és esélyegyenlőség akkor adottak, amikor a földár és az átlagjövedelem Magyarország és az EU régi tagállamai között kiegyenlítődik. /NEM-zet az Európai csatlakozásra! A MVSZ Kárpát-medencei elnökségének felhívása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
2003. március 27.
A Magyarok Világszövetségének elnöksége márc. 22-én nyílt ülést tartott Magyarország EU-s csatlakozásáról. Neves szakértők - közgazdászok, jogászok, egyetemi tanárok - fejtették ki Magyarország csatlakozási szerződéséről vallott nézeteiket. A délutáni vita keretében előbb a pártok képviselői kaptak szót. Részt vette a MIÉP, a Független Kisgazdapárt, az MDF és az MSZP képviselője, a FIDESZ és az SZDSZ nem képviseltette magát. A hétórás vita végén az MVSZ elnöksége nyílt szavazással hozta meg döntését. Bekérték a tengerentúli elnökségi tagok szavazatait is, akik az ülést a Világrádión végig követhették. Magyarország EU-csatlakozásának elutasítása mellett szavazott Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke, Erdély, Király Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese, dr. Gidai Erzsébet, Magyarország, dr. Grespik László, dr. Samu Mihály, András Imre, Erdély, Borbély Imre, régióelnök, Erdély, Borsos Géza, Erdély, Geönczeöl Gyula, Felvidék, Mihajlovics József, Felvidék, Rácz Szabó László, Délvidék, Kvacskay Károly, Svájc, Ladó László, Ausztrália és Túri Ferenc USA. Az EU-csatlakozás mellett szavazott dr. Léh Tibor régióelnök, Franciaország, Tanító Béla, Finnország és dr. Virágh Pál régióelnök Magyarország. Az MVSZ elnöksége - 18 igen, 3 nem ellenében - azt ajánlja Magyarország választópolgárainak, hogy az ápr. 12-én megrendezendő népszavazáson szavazzanak nemmel. Az MVSZ elnökségének budapesti döntését követően az MVSZ ausztriai, kanadai, egyesült államokbeli és venezuelai tagszervezetei jelezték, hogy tiltakozásuk jeléül kilépnek a világszövetségből. Patrubány Miklós elmondta: az a tény, hogy a kanadai és a venezuelai elnökségi tag nem szavazott, az ő felelősségük. Mint fogalmazott: epizódszereplőkről van szó, akiket Budapestről mozgatnak, akik az MVSZ munkáját évek óta próbálják bénítani. Az elnök szerint az egyesült államokbeli régió nevében megszólaló Kapitány Ferenc már régóta nem MVSZ-tisztségviselő, hiszen a közgyűlésen teljesen új vezetőséget választottak. /(m.j.): Nemet az EU-csatlakozásra! Többen megkérdőjelezik az MVSZ döntését. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
2003. április 11.
Ápr. 5-én, Pécsett tartották meg a Gordiusz matematika tesztverseny döntőjét, amelyre a Szatmárnémetiből a Kölcsey Ferenc Főgimnázium két tanulója kapott meghívást. Magyarország, valamint Erdély, Kárpátalja, Felvidék és Délvidék magyar tannyelvű középiskoláiból 188 tanuló vett részt ezen a versenyen, Szathmári Balázs Pécs Megyei Jogú Város különdíjában részesült - a határon túli versenyzők közül ő érte el a legjobb eredményt évfolyamában. /Kovács Béla tanár, Kölcsey Ferenc Főgimnázium: Szathmári Balázs különdíjat kapott a Gordiusz matematika-verseny döntőjén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 11./
2003. április 17.
A határon túli magyar települések számára gyűjt könyveket a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik): az egy hete indult akció során már több mint ezer kötet gyűlt össze. A szervezet azt kéri, hogy aki teheti ajánljon fel egy szépirodalmi, történelmi regényt vagy tankönyvet, amelyeket eljuttatnak a határon túli magyar településeknek. A közlés szerint a szervezet szándékában áll kárpátaljai, délvidéki, csángóföldi, illetve ezeken belül is elsősorban a szegényebb településeknek "segítő kezet nyújtani, és kulturális, erkölcsi, szellemi értelemben újraegyesíteni a szétválasztott Kárpát-medencei magyarságot". /A határon túli magyaroknak gyűjt könyveket a Jobbik. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 17./
2003. április 19.
A Pro Minoritate Alapítvány könyvalakú időszakos kiadványának nemrég megjelent száma külön fejezetet szentel a csángósorsnak (Egy Moldvában titokban magyarul tanító levele; Hatos Pál: Szempontok a csángókutatás kulturális kontextusainak értelmezéséhez; Seres Attila: "Csángómentés" Moldvában a XIX-XX. század fordulóján; Boross Balázs: "Majd egyszer lészen, de nem most"). Egy másik fejezet a Kárpát-medencei népszámlálásokba nyújt bepillantást (Bálint-Pataki József: A határon túli magyarság népesedési helyzete; Fedinec Csilla: Népszámlálás Ukrajnában - Hányan vagyunk magyarok?; Gyurgyik László: A szlovákiai magyarság településszerkezetének változásai az 1990-es években; Sebők László: A délvidéki magyarság az újabb népszámlálások tükrében). Más témák: félévnyi koszovói tartózkodás EBESZ-missziós küldetésben (Ablonczy Bálint beszélgetése Bíró Anna-Mária kisebbségkutatóval); A kisebbségek oktatásához való jogának védelme a nemzetközi jogban (Böszörményi Jenő); Román történelem a reformáció jegyében (Miskolczy Ambrus). A lapszám szemle fejezete Illés Géza (Szatmár, Erdély, Európa), Kántor Zoltán (Az önkormányzat reménye) és Nagy Levente (Balcanistica hungarica rediviva) kritikáinak nyújt teret. /Pro Minoritate/2002/tél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2003. április 23.
Ápr. 15-19. között Egerben a Szilágyi Erzsébet Gimnázium rendezte meg a XII. Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt, melyen 5 országból vettek részt a versenyzők: Magyarországról, valamint Délvidék, Erdély, Kárpátalja és Felvidék magyar tanítási nyelvű középiskoláiból. Így 230 Kárpát-medencei diák és közel 50 tanár találkozott a versenyen. Szatmárnémetiből, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumból 6 tanuló vett részt ezen a találkozón, akik helytálltak, és hozzájárultak az erdélyi csapat sikeres szerepléséhez, dicséretben részesültek: Ferencz Ildikó és Vásárhelyi Márta IX., Gábor Enikő XI., osztályos, valamint Reiz Beáta XII. osztályos tanuló. /Kölcseys diákok sikere nemzetközi matematikaversenyen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 23./
2003. április 24.
Megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepli ápr. 25-26-án Budapesten a felsőoktatás és tudományos kutatás fejlesztését, szolgálatát céljának tekintő Magyar Professzorok Világtanácsa, melynek több mint 700 tagja van öt kontinens 26 országában, jelentette be dr. Kecskés Mihály, az MPV elnöke. Erdélyben kétszáz, Kárpátalján húsz, Délvidéken negyven professzor vesz részt az együttműködésben. Becslések szerint 2500-3000 magyar professzor tevékenykedik, több mint 40 országban. Az MPV évenként 8-10 rendezvényt tart, tevékenységét az Oktatási Minisztérium évente 8 millió forinttal támogatja. Az MPV lehetőséget nyújt a szomszéd országokban élő magyar professzoroknak a szorosabb kapcsolatok kiépítésére. /(Guther M. Ilona): Öt éves a Magyar Professzorok Világtanácsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./
2003. április 30.
Néhány hete Csíkszeredában gyűltek össze a Hét Város Ifjúsági Mozgalom /HVIM/ erdélyi tagszervezetei, ahol Juhász Attilát választották meg a szervezet erdélyi elnökének. - Hagynak bennünket a hatóságok dolgozni, közölte Juhász Attila. Beindították az eljárást, hogy bejegyeztessék a szervezetet jogi személyként. Csíkszeredában lesz a bejegyzés. Az alapszabályzatban célkitűzésként szerteágazó programot fogalmaztak meg, emiatt négy minisztériumtól kell engedélyezés. Megjelölték a műemlékvédelmet, az oktatást, egyházi programokat, táborok szervezését. A HVIM csíkszeredai kongresszusán elfogadták az alapszabályzatot. Délvidéken is Három Vármegye néven működik a szervezet, az anyaországitól némileg függetlenítve. Természetesen ugyanúgy megvan a kölcsönös segítségnyújtás, partneri kapcsolat, tehát testvérszervezetként működnek. Folyamatban van a felvidéki szervezet megalakulása is. A Hét Város Ifjúsági Mozgalom sok programot elindított. Az első ilyen, egy szaknévsor létrehozása a világhálón. Ebben, Magyarországot kivéve, az egész Kárpát-medencéből összegyűjtik a magyar vállalkozók adatait. Ezzel szeretnék elősegíteni a más országban élő magyaroknak az egymással való kapcsolattartását. A másik tervük egy iskolai csereprogram. A délvidéki Szabadkán egy vagy két osztályt látnak vendégül Szatmárnémetiből.. Utána a szabadkaiakat látják vendégül a szatmáriak. Ha jelentkeznek még iskolák, akkor folytatjuk ennek szervezését. A honlapjukon a kezdőlapon ott van Nagy-Magyarország térképe. Nem akarnak határrevíziót. A térkép azt szimbolizálja, hogy az összmagyarságot akarják képviselni. Most szerveznek egy Kárpát-medencei kirándulást. Autóbusszal körbejárják az egész Kárpát-medencét. A másik tervük, hogy szervezett formában részt vesznek a csíksomlyói búcsún, valamint a tusványosi nyári szabadegyetemen. Honlapjuk címe: www.hvim.hu. /Fábián Tibor: Összmagyarságban gondolkodva. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 30./
2003. május 21.
A kedvezménytörvény módosítása távolról sem elsődleges fontosságú kérdés a délvidéki magyarság számára, ez már "idejétmúlt téma", amennyiben a hét végi MÁÉRT megint csak erről fog szólni - közölte az MTI-vel Kasza József, az Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Szerbiában javában zajlik a tulajdonszerkezet váltása, s ebből a folyamatból kimarad a vajdasági magyarság, amire a politikus évek óta hasztalanul figyelmezteti a magyar kormányt. Az elmúlt évtized politikai bizonytalansága közepette a délvidéki magyarok az anyaországba vitték megtakarított pénzüket, és munkaerővel is serkentették a magyar gazdaságot. Most viszont a szerbiai privatizáció során e pénzből eddig egy árva garas sem folyt vissza a Vajdaságba. Miközben külföldi bankok tucat számra jelennek meg a szerbiai piacon, egyetlen magyar érdekeltségű pénzintézet sem vetette meg a lábát a Vajdaságban. Budapest mellőzi a délvidéki magyarságot, ami érthetetlen és fájó. /Kasza József idejétmúlt témának tartja a státustörvényt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2003. május 23.
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöksége egyeztetett arról, milyen álláspontot képviseljen majd a szervezet a kedvezménytörvény módosítását napirendre tűző Magyar Állandó Értekezlet holnapi ülésén. Gajdos István, az UMDSZ elnöke elmondta: a szervezet a jogszabály módosításával kapcsolatos vita mellett szeretne benyújtani egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy az Országgyűlésben hozzanak létre egy olyan állandó bizottságot, amely a határon túli magyarok kérdésével foglalkozna. A kedvezménytörvényről az UMDSZ álláspontja közel áll az RMDSZ véleményéhez. "Azt szeretnénk, ha a törvény által biztosított kedvezmények és támogatások nem csak azokra a diákokra vonatkoznának, akik magyar nyelvű tanintézménybe járnak, és magyarul tanulnak." - fejtette ki Kőszeghy Elemér, az UMDSZ alelnöke. Azt szeretnék, hogy a vízumhoz jutás és a beutazás megkönnyítésével pozitív diszkriminációt alkalmazna a kárpátaljai és a vajdasági magyarsággal szemben.Duka Zólyomi Árpád, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke leszögezte: a legfontosabb az, hogy konszenzus szülessen a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatban. Az MKP tíz pontból álló listájának legfőbb tétele az, hogy a kedvezménytörvény eredeti szelleme ne csorbuljon a módosítás során. Az MKP ahhoz is ragaszkodik, hogy a kedvezménytörvény által biztosított támogatásokra jogosultak körét továbbra is csak a magyar igazolvánnyal rendelkezők alkossák. Az MKP nem hajlandó támogatni egyetlen olyan módosítást sem, amely hátrányos következményekkel járhat a határon túli magyarság, főképp pedig a felvidéki magyarság számára. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint a kedvezménytörvény módosítása távolról sem elsődleges fontosságú kérdés a délvidéki magyarság számára, összemérhetetlenül nagyobb gondot jelent azt, hogy magyarok kimaradnak a privatizációból, s a mindenkori budapesti kormány nem érzékeli ennek a problémának a súlyát. /Balogh Levente: Határon túli készülődés a Máértra. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./
2003. május 27.
Sajnálatos módon engedett a magyar kormány a külső nyomásnak, s kiherélte a kedvezménytörvényt. És még sajnálatosabb, hogy ehhez a határon túli magyarság szervezeteinek a beleegyezését is sikerült megszereznie. A kilencvenöt százalékáét - fogalmazott Kovács László külügyminiszter úr. Az öt százalékot Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke és Ágoston András, az egyik délvidéki magyar párt képviselője jelentené. Ők ugyanis ellene szavaztak a módosításoknak, s az eredeti szellem megtartásához ragaszkodtak. Az RMDSZ rábólintott mindenre, amit a magyar kormány kért tőle, állapította meg Gazda József. A kárpátaljai Kovács Miklós fogalmazta meg, hogy vannak kérdések, amikben nincs, nem is lehet kompromisszum. Ilyen az, hogy az egységes magyar nemzet részei vagyunk, olvasható Gazda írásában. Kovács László külügyminiszter a Duna tévé máj. 25-i esti adásában eléggé nem szerencsésen védte ennek a passzusnak a törlését. Hogy - szerinte - ,,mi az, hogy egységes magyar nemzet"? Már Szent István korában sem volt egységes a magyarság, mert hát Koppány... Tehát az MSZP politikusa csak politikában tud gondolkozni. Nem nemzetben. /Gazda József: Nemzet-nemzetiség: Kilencvenöt százalék nevében (Álláspont). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./
