Ségercz Ferenc több mint tíz évvel ezelőtt, Sepsiszentgyörgyön elhatározta, hogy elindít egy pásztorfurulya- és népzenekurzust diákok számára, hogy továbbadja a hagyományok, a néptánc és főként a népzene, a magyar kultúra szeretete. A mindössze 13–17 éves diákok egyre ügyesebben muzsikáltak, így létrejött a Fabatka. A felcsíki, moldvai és gyimesi népzenét tanuló és játszó gyerekegyüttes, Ségercz vezetésével táncházakban zenélt. A zenekar véglegesen 2005–2006-ra állt össze, amikorra a régi tanítványok igazi muzsikusokká váltak, ugyanakkor olyan képzett zenészek csatlakoztak a zenekarhoz. A Fabatka első anyaga 2000-ben jelentette meg Tegnap és ma mentem haza címmel. Most jelent meg a harmadik, a legkiforrottabb anyaguk. /(bende): Fabatka, ami annál jóval többet ér. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./
2008. október 27.
Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./
2008. november 1.
Ezeroldalas vaskos könyvvel lepte meg az olvasókat a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó: megjelentette a segesvári szász történetíró, Georg Kraus Erdélyi krónika 1608–1665 című munkáját. Az érdeklődők Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban tartott könyvbemutatón Gyarmati Zsolt múzeumigazgató és Vogel Sándor, a könyv fordítója előadásából megismerhették a krónika írójának életét és munkásságát, ugyanakkor betekintést nyerhettek a XVII. századi Erdélyről történelmi tablót nyújtó kiadványba. Georg Kraus /1607-1679/ Bethlen Gábor kancelláriáján sajátította el a legfontosabb hivatali teendőket. Jogi ismereteit 1645-től Segesvár jegyzőjeként kamatoztatta. Georg Kraus feljegyzéseit Báthori Gábor fejedelemmé választásával kezdte, és az 1665. május 1-jei gyulafehérvári országgyűlés leírásával zárta. Erdély történetét írta, de a szomszédos Havaselvére, Moldvára és Magyarországra is figyelt. Németül írt krónikájában gyakran használ magyar szavakat, idézett magyarul írt okmányokból. Korában az országgyűléseken, a jogéletben, a fejedelmi kancellárián, az állami levelezésben hivatalos nyelvként a magyart használták, amely a térségben részben a diplomáciai nyelv szerepét is betöltötte, a törökök, a havasalföldi és moldvai vajdák is gyakran magyarul bonyolították le államközi levelezésüket. Az Erdélyi krónika élvezetes olvasmány. Vogel Sándor, a fordító bevezető tanulmányával, a krónikához fűzött jegyzetekkel, szómagyarázatokkal segíti az olvasót a XVII. századi Erdély történelmének megértéséhez. Az Erdélyi krónika nyomtatásban először Bécsben jelent meg 1864-ben, Jókai Mór forrásként használta a Damokosok című műve megírásához. Magyarul 1994-ben adták ki Budapesten Vogel Sándor fordításában, a Pro Print most a második, bővített jegyzetanyaggal ellátott kiadást tette az olvasó asztalára. /Borbély László: Georg Kraus krónikája. Történelmi tabló a XVII. századi Erdélyről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./
2008. november 4.
Melkuhn Róbert sepsiszentgyörgyi szabadúszó zenész nem egy zenekart alapított, több együttesben zenél, filmzenét, színpadi zenét is szerzett, mégis a gyermektáncházra a legbüszkébb. A sepsiszentgyörgyi Míves Házban tizenkét éve működik gyermektáncház. Melkuhn Róbert tizenkét éve minden héten lelkesen fújja a talpalávalót az apróságoknak. Melkuhn 17 esztendővel ezelőtt alapította meg a Tilinkát – ez volt Erdélyben az első moldvai, gyimesi csángómagyar zenét játszó táncház-zenekar. Hat év után az együttes Melkuhn Róbert és barátai néven a sepsiszentgyörgyi gyermek- és felnőtt-táncházak állandó zenekara, 2001-től Folker néven zenélnek. A Folker részt vett a sepsiszentgyörgyi Mandala Színház A Menyegző című táncszínházi produkciójában is. Lakatos Róbert Ördögtérgye című filmjének a zenéjét is ők szerezték, mint ahogy Szabó Zenkő és Balázs Zoltán A zöld emberke című animációs filmjéét is. A Folker tavaly őszi nyugat-európai turnéján többek között felléptek Svédországban is. /Bíró Blanka: Szabadúszás és improvizáció. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./
2008. november 13.
A Részvételi Demokráciáért Európai Intézet – QVORUM parlamenti képviselők elmúlt négy évi tevékenységét vizsgálta. Országos viszonylatban 174 parlamenti képviselőnek (a honatyák 35 százalékának) a teljesítménye gyenge, nagyon gyenge. esetenként teljesen jelentéktelen, 154 pedig a közepes kategóriába sorolható. Összesen 159-nek a munkáját tartják jónak, kiemelkedőnek. Vannak olyan honatyák, akik rendszeresen jelen vannak a médiában, ugyanakkor nagyon jól teljesítenek a parlamentben is. Közülük magyar: Eckstein-Kovács Péter, Kolozs megye RMDSZ-es szenátora. A jelentéktelen kategóriába tartozók között van Zsombori Vilmos Hargita és Szabó Ilona Kovászna megyei RMDSZ-es szenátor. Az erdélyi és bánsági parlamenti képviselők általában jobban teljesítettek, mint moldvai, olténiai kollégáik. Erdélyi viszonylatban Arad, Fehér, Maros és Szeben megye parlamenti képviselete a leghatékonyabb, a leggyengébben pedig Kovászna és Hargita megyében teljesítettek a képviselők, szenátorok. /Mérlegen a parlamenti képviselők tevékenysége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2008. november 21.
Agnieszka Barszczewska lengyelországi csángókutató október végén védte meg a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetében a doktori dolgozatát, amelyet részben a moldvai csángók identitásának alakulásáról írt. Véletlenszerűen talált rá a témára. Zeneiskolát végzett, mindig érdekelte a népzene. Egyetemi tanulmányai során két évet töltött ösztöndíjasként Budapesten, eljutott a Marcibányi téri táncházba, és a zenén, a táncon keresztül fedezte fel a moldvai csángókat. Magyar szakon végzett. Szakdolgozatát arról írta, hogy miként alakult az erdélyi magyar kisebbség helyzete a Ceausescu-diktatúra idején. Doktorátusra a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetébe iratkozott be. Doktori dolgozatában a moldvai csángók és a kárpátaljai ruszinok identitástudatát vizsgálta. Mindkét népcsoportot nehéz besorolni, hiszen nem váltak nemzetté. Érdekes tudományos feladat annak a megvizsgálása, hogy milyen tudattal rendelkeznek, milyen tényezők hatottak a tudatuk alakulására. Összehasonlította a moldvai csángókat a kárpátaljai ruszinokkal. Egy sor olyan dokumentumot használt fel a megírásához, amelyeket még nem dolgoztak fel a kutatók. Ezért azt tervezi, hogy az összegyűjtött dokumentumokat is publikálja. A csángók identitásánál az 1861-től 1947-ig terjedő időszakot vizsgálta, azt próbálta kideríteni, hogy nemzeti irányba fejlődött-e a csoport identitása, vagy megmaradt a lokális identitás szintjén. A csángókhoz a magyar papokon keresztül eljutott a magyar nemzeti gondolat némelyik eleme, de ez nem honosodott meg. Számukra a vallási szint volt fontos, a csángók identitása lokális szinten maradt. Agnieszka Barszczewska munkájához segítséget kapott Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutatótól és Meinolf Arens német történésztől. A lengyel papok moldvai szolgálata a korábbi időszakra volt jellemző. A varsói jezsuita levéltárban vannak csángó tárgyú dokumentumok, és nem kizárt, hogy Barszczewska ezek kutatásának is nekivág a közeljövőben. /Gazda Árpád: A varsói táncháztól a moldvai csángókig. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./
2008. november 24.
A pusztinaiaknak jutott a főszerep a nyolcadik alkalommal megtartott Csángó Nap Csíkszeredában elnevezésű rendezvényen. A rendezvény nyolc évvel ezelőtti megálmodója, aki sok száz csángó gyermek magyar nyelven való tanulását tette lehetővé, Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő köszöntötte a díszvendégeket. Idén is nyolcvanegy csángó gyermek tanul Csíkszeredában. 2000. november 5-én fogalmazták meg a moldvai csángó magyarok cselekvési tervét, amelynek része volt az Erdély több városában évente megrendezendő csángó nap. Csíkszeredában komoly pártfogókra talált a rendezvény, amelynek szervezését idén a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) vette át. Felléptek a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok, a Kalagor Zenekar, valamint a pusztinai Szent István Egyesület Hagyományőrző Csoportja. /Antal Ildikó: Csángó nap – dalban, szóban, képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./
2008. november 24.
Viharos tapssal köszönte meg a csíkszeredai közönség a Csík zenekar fellépését. A 20 éve népzenét muzsikáló kecskeméti zenekar nagy sikerű koncertet adott. A zenekart vezető Csík János szerint ő és bandája az ősi dallamokat próbálja meg becsempészni a mában élő, sokféle zenei hatásnak kitett fiatalok életébe. Autentikus magyar, erdélyi, moldvai népdalokat is játszanak. Csík János egyik kedvence a felcsíki muzsika, szívesen játssza, énekli és tanulja a székelyföldi dallamokat. A Csík zenekar Senki nem ért semmit című albuma tavaly aranylemez lett, és a 2007-es esztendő Fonogram díját is megkapta az együttes világzene kategóriában. A 2000-ben rendezett Sydney-i nyári olimpián ők képviselhették Magyarországot az olimpia kísérőrendezvényein. /Szabó Noémi: A dalcsempészet útjain. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24
2008. november 29.
Miután a kun-vlach vezetőréteg Basarab tatár-kun származású herceg és Bogdán román vajda vezetésével megszervezte a havaselvi (1330) és a moldvai vajdaságot (1359), azok csak rövid ideig álltak fenn, közel fél évezredig török függőségbe kerültek. A jobb élet reményében sok muntyán (muntean) és moldvai (moldovean) telepedett át magyar földre, Erdélybe. Kezdetben csak a magyar királyi birtokokra telepedhetnek, ezt bizonyítja egy 1293-ban keltezett királyi oklevél. A vándormozgalom és életmód miatt viszonylag későn alapítottak állandó jellegű településeket. Az írott források szerint az első ilyen településük Capravar volt, melyről egy 1337-ben keltezett dokumentum ad hírt. Az Árpád vezette magyar honfoglalástól, 896-től számítva mintegy négy és fél évszázad után érkezett a románság a magyar királyi birtokokra, később nagybirtokosok földjeire, az elpusztult falvak helyére, a lakatlan hegyvidékekre telepedtek le. A 1848-as jobbágyfelszabadítás után, amikor a birtokszerzés szabaddá vált, a románság megtöbbszörözte birtokait, emellett kulturális egyesületek sokaságát is létrehozhatta. Politikai elitje nyíltan irredenta propagandát folytatott. Senki nem gondolt arra, hogy ennek milyen politikai következményei lesznek, hiszen 1877-ig nem létezett független román állam. Amikor 1878-ban a berlini kongresszus elismerte a Török Birodalomtól független és egyesült Moldva–Havaselve román fejedelemséget, akkor még senki sem sejthette, hogy az új állam, páratlan szerencsével, néhány évtized alatt, hintapolitikával, a politikai, katonai szövetségesek sorozatos elárulásával országrésznyi tartományokat fog bekeblezni minden szomszéd ország rovására. Arra végképp nem gondolt senki, hogy ez a nép Európa legvadabb elnemzettelenítő politikáját fogja gyakorolni. Amikor Erdélyben több ezer román iskola működhetett, ahol az államnyelv tantárgyként való bevezetésére is csak az 1880-as években tesznek bátortalan kísérletet, és az is csak ímmel-ámmal valósul meg, addig a frissen alakult román királyság első intézkedései közé tartozott az anyanyelvhasználat teljes visszaszorítása. 1884-ben Jászvásáron (Iasi) román nyelvű római katolikus papneveldét alapítottak, s kötelezővé tették a csángómagyarok román nyelvű hitoktatását is. Az elnemzettelenítés felgyorsítására a csángómagyar falvakban, akárcsak a dobrudzsai török-tatár településeken, román óvodákat hoztak létre. A román királyság első évtizedeiben a zsidó és a muzulmán lakosságot még az állampolgári jogok gyakorlásától is megfosztották, megadásukra csak a nyugati hatalmak nyomására került sor. Románia már megszületése idején (is) antidemokratikus intézkedéseket hozott a nemzetiségek beolvasztására. Az egykori erdélyi magyar fejedelemség területén, ahol a világon először hirdették meg a vallástoleranciát, ahová befogadták a Kárpátokon túlról jövőket, ahol rendtartó évszázados jogrendszer működött, ahol mindenki számára biztosított volt a helyi önrendelkezés, a döntés joga, ott érthető, miért nehéz együtt ünnepelni december elsején a románsággal. Ez a nap számunkra mindaddig gyásznap marad, amíg saját szülőföldünkön megtűrtek vagyunk, amíg a középületeken csak idegen zászlók lengedezhetnek, amíg az önkormányzathoz, a területi autonómiához való jogunkat cinikusan kezelik, írta Kádár Gyula. /Kádár Gyula: December elseje és az önrendelkezés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./
2008. december 2.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Konzervatív Párt (PC) alkotta politikai szövetség ujjonghatott győzelme miatt. A szavazatok 99,62 százalékának feldolgozottságakor a PSD+PC képviselőházi jelöltjei 33,09 százalék szavazatot gyűjtöttek, a PD-L-sek 32,34 százalékot, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) 18,57 százalékot, az RMDSZ 6,18 százalékot. A szenátorjelöltek esetében a pártok a következő eredményeket érték el: PSD+PC 34,12 százalék, PD-L 33,57 százalék, PNL 18,75 százalék és RMDSZ 6,41 százalék. Sem a Nagy-Románia Párt (PRM), sem az Új Generáció Pártja (PNG) nem érte el az öt százalékos parlamenti küszöböt. A több mint 18 millió, szavazásra jogosult állampolgár 39,26 százaléka jelent meg az urnák előtt. A városi lakosság 35,63 százaléka, a vidéki lakosság 44,24 százaléka foglalt állást. A Regátban és Moldvában voksoltak többen, Erdélyben alacsonyabb volt a szavazási hajlandóság. /Enyhe előnnyé sorvadt a szociáldemokrata győzelem. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
2008. december 2.
A csángó maradjon csángó, ne akarjunk belőle székelyt faragni, fogalmazta meg a székelység feladatát a csángókkal szemben Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke az általuk negyedik alkalommal megszervezett csángó–székely találkozón, Gyergyócsomafalván. El kellene fogadni, hogy a csángó másképp osztja a világot, nem feltétlenül románokra és magyarokra, szögezte le Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse. Nem a csángók a felelősek azért, hogy a román nyelv „jön könnyebben szájukra”. „Nagyon kegyetlenül elbántunk a csángókkal azáltal, hogy több száz éven keresztül ott hagytuk őket egy román tengerben, magyar értelmiség nélkül. Sok évig kérték a magyar tanítókat, magyar papokat, de nem kapták meg. Ez választ ad a kérdésre, hogy miért beszélik inkább a román nyelvet a magyar helyett” – magyarázta Hegyeli Attila, a magyarságnak nem futja annyira, hogy magyar tanítót, magyar papot küldjön oda. /Barabás Cs. Márti: „Ne akarjunk székelyt faragni a csángóból!” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./
2008. december 8.
A tizenhatodik alkalommal Csíkszeredában kiosztott Julianus-díjak idei kitüntetettjei: Lohinszky Loránd színművész, Vekerdi József nyelvész, Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, Muzsnay Árpád újságíró, Raffay Ernő történész és Koltay Gábor filmrendező voltak. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd megtartotta A haza lelked része című előadását, amelyben a múlt megismerésének fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte: „Európa nyugati felén, az Európai Unió tagállamaiban 18 területi és 27 személyi autonómia szolgálja az itt élő etnikai kisebbségek boldogulását”, ezzel szemben „a magyarság ősi telephelyének számító, nyolc részre szabdalt, ezeréves államisággal rendelkező történelmi Magyarország területén viszont egyetlen egy autonómiaforma sem létezik a magyar etnikum védelmére”. Erdély történelme megannyi település külön-külön történelme is egyben – mutatott rá a Julianus Alapítvány elnöke –, ennek ismerete tesz bennünket tudatos magyarrá, ezt a tudást hívják magyarságtudatnak, amely kiinduló pontja lehet az összmagyar múlt megismerésének. Lohinszky Lóránd marosvásárhelyi színművész, színiakadémiai tanár 60 éves színészi és 55 éves pedagógusi pályáját állította a magyar nyelv szolgálatába. Egykori tanítványa, Csíki Csengele színművész olvasta fel Sütő András Lohinszkyról írt elismerő sorait. Vekerdi József nyelvész, az Országos Széchényi Könyvtár hajdani munkatársa nem vehetett részt a díjátadó ünnepségen. Kozma Mária írónő személyes indíttatású laudációjában emlékeztetett arra, hogy számos erdélyi értelmiségi Jóska bácsija hosszú éveken át juttatott Erdélybe hátizsákos diákok révén könyveket, folyóiratokat. – Nekünk, erdélyi magyaroknak Vekerdi József a megtestesült könyvadományozó – hangsúlyozta Kozma Mária. Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, zenepedagógus és népzenekutató a hetvenes évek végétől 119-szer járt Erdélyben, és mostani útjával együtt 91-szer fordult meg Moldvában – derült ki Harai Pál szászmedgyesi esperes-plébános laudációjából. A kitüntetett szerint Moldvában kapta élete eddigi legnagyobb dicséretét, elismerését, mikor adatközlői megállapították, hogy egyre szebben beszél magyarul. Ferenczes István költő, újságíró hajdani szatmárnémeti kollégája, Muzsnay Árpád életútját méltatta beszédében kiemelve, hogy a díjazott abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy irodalmi és történelmi emlékhelyekben gazdag vidéken fejtheti ki áldásos tevékenységét. Elkötelezett orvoshoz – olyanhoz, aki feltárja a bajt és gyógymódot is javasol – hasonlította Sylvester Lajos háromszéki publicista Raffay Ernő történész munkásságát. Trianon Magyarországon és az utódállamokban. „Raffay Ernő műveivel, magatartásával és egész lényével ezzel szegült szembe, munkásságát ennek a feltárásának szolgálatába állította, a XX. század igaz történetének megírását és propagálását tűzte ki célul” – hangsúlyozta. Raffay Ernő megköszönve a díjat elmondta, hogy ez az első kitüntetés, amivel munkásságát elismerik. Koltay Gábor filmrendező érdemeiről Boros Károly főesperes szólt, kiemelve a csíksomylói nyeregben színre vitt nagyszabású produkcióit. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Koltay munkássága elősegíti a múlt megismerését. /Sarány István: Julianus-díjak tizenhatodszor. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./
2008. december 22.
Sokan jöttek el a 7. Csángó Karácsonyra Budapestre. Idén először – az Almássy téri Szabadidőközpont bezárása után – új helyszínre, a Marczibányi téri Művelődési Házba költözött a Csángó Karácsony. A Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület, a Marczibányi téri Művelődési Központ és az Ordasok Alapítvány által szervezett műsor célja immár hetedik éve, hogy megpróbálja minél többekkel megismertetni a Kárpátokon túl élő magyar népcsoport különleges kultúráját, hagyományait. Ehhez most is segítségül hívta a zenét és a táncot, valamint Czellár Gabriella Moldváról és Gyimesről készült fotóit, Makhult Gabriella tusrajzait, a gyimesi és moldvai csángó kultúra jeles képviselőit, ezenkívül ételkülönlegességeket, jó bort és pálinkát. Táncosok érkeztek Gyimesbükkről, Legedi István és Hodorog András Moldvából furulyán játszott, Bogdan Toader hegedült, és a Szeret menti népdalverseny legjobbjai elénekelték legszebb dalaikat. A rendezvényhez kapcsolódva a húsz éves jubileumát ünneplő Guzsalyas, ami Magyarországon elsőként indult a moldvai csángó dialektust felölelő táncházként, bállal várta a táncos lábúakat a gyimesi zenét játszó Szigony, illetve a moldvai muzsikát játszó Somos együttes. /Kánya Gyöngyvér: Karácsony csángó módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2009. január 17.
A moldvai csángók történetét, kultúráját, szokásait bemutató kiállítás nyílik január 17-én Makón a József Attila Múzeumban. A főként Harangozó Imre gyűjteményéből összeállított kiállítás látogatói megismerkedhetnek a moldvai magyarok történetével a XIII. század elejétől egészen a II. világháborút követő évekig. A kiállításon kéziratok és fényképek segítségével megelevenedik Lakatos Demeter költő sorsa is. /Makói kiállítás a moldvai csángókról! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./
2009. január 21.
A szitási (Bákó megye) plébános megtiltotta a csángó gyermekeknek, hogy a délutáni magyarórákra járjanak, a szülőket pedig azzal riogatta, hogy gyermekeik veszélyben vannak, ki tudja, mi minden történik ezeken az órákon, lehet szó szervcsempészetről, gyermekpornográfiáról és egyéb rosszról. Az eset kapcsán a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége feljelentést tesz a jászvásári római katolikus püspökségen és a bukaresti nunciatúrán. Az elmúlt közel tíz évben a moldvai magyar oktatási program új helyszínein majdnem minden tanítónak el kellett szenvednie a kezdeti megaláztatást, az érintett szülőknek pedig a megfélemlítést. Nevezték már a sátán nyelvének a magyart, megbélyegezték a csángószövetség tevékenységét azzal, hogy kiárusítja Magyarországra a csángó gyermekeket, legtöbbet a papok ártottak az ügynek. A hitüket szinte identitásuknak valló csángókat az egyház tudja a legjobban megfélemlíteni, ezúttal a szitási plébános a ministrálástól tiltotta el azokat a gyermekeket, akik magyarórára járnak. Ebben a faluban decemberben kezdődött a tevékenység, Major Emőke zilahi születésű tanító karácsonykor kezdte meg háznál az oktatást. Szitással együtt jelenleg húsz moldvai faluban közel ezer csángó gyermek tanul az iskolai magyarórákon anyanyelvén írni, olvasni, a délutáni foglalkozásokra legalább másfélszer ennyien járnak. /Fekete Réka: Megfélemlítés Csángóföldön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2009. január 22.
Mit ér a vezető, ha magyar? Semmit. Ma van, holnap nincs. Mindig is így volt, írta Kuti János, kilencven éve nem volt magyar karrierdiplomata, magas rangú katonatiszt, rendőrtiszt, titkosszolga. Románok mesélték már húsz évvel ezelőtt, hogy az oltyán úgy gyakorol önkritikát, hogy a tükörbe néz, és szembeköpi magát. Azt mondja: már három éve vagy Erdélyben, és még mindig nem vagy főnök! Persze, neki könnyű volt. Ha ide jött, akkor kapott munkát, lakást, költözési pénzt. Amikor jött a nagy megyésítés, akkor telepítették be a környékről vagy máshonnan Nagyváradot, Kolozsvárt, Zilahot románokkal. Székelyföldön nem volt a környéken román, ezért hoztak Olténiából, Moldvából. A cégekhez általában román igazgatókat helyeztek. Ők dönthették el, kiket alkalmaznak. Voltak úgynevezett román vállalatok, például a műanyaggyár, amit kimondottan a moldvaiaknak építettek. Most itt a nagy lehetőség, mert nem kormánypárt már az RMDSZ. Korábban ugyanis kaptak egy sereg helyet magas polcokon. Most, a kormányváltáskor meg kirakják őket. /Kuti János: Mit ér a vezető, ha magyar? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./
2009. február 6.
Az egyik legveszélyesebb RMDSZ-es dogma, hogy a Székelyföld autonómiájának a gazdasági fejlettség valamiféle előfeltétele. Markó Béla pár éve a Bálványosi Szabadegyetemen kifejtette: „az autópálya Erdély és a Székelyföld fejlődése szempontjából egyaránt fontos, hiszen az autonómiát csakis fejlett gazdaságra lehet felépíteni. ” Tavaly Markó Béla RMDSZ-elnök úgy fogalmazott: „gazdasági erő nélkül nem tudunk autonómiát teremteni”. Ez súlyos tévedése, elég a moldáviai gagauzok autonómiájára gondolni. A Moldovai Köztársaság Európa egyik legszegényebb állama, a gagauzok azonban ellenére meglehetősen széles körű autonómiát vívtak ki maguknak (beleértve a hivatalos nyelvhasználat jogát is). Az autonómia és a gazdaság kérdésében, elég a sokat emlegetett Dél-Tirolra vagy a kevésbé ismert Aosta-völgy autonómiájára gondolni: nem a gazdaság lendítette előre az autonómiaügyeket, hanem az autonómiák kialakulása lendítette előre a gazdaságot. /Németh Attila: Autonómiadogma. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./
2009. február 16.
Az alkotmányt lobogtatva érkezett Háromszékre Traian Basescu államfő. Bár a székelyek korábban bocsánatkérésre szólították fel az államfőt, ő ráerősített: Romániában soha nem lesz területi autonómia. A Székelyföldet fellendítendő, még a héten elküldi a minisztereket a térségbe, akiknek előfutáraként tanácsosa, Eckstein-Kovács Péter elkezdi „információszerző” megbízatását. „Eldöntött tény, hogy Románia nemzetállam, a területén nem hozható létre területi autonómia” – szögezte le Traian Basescu. Az államfő közel öt órán át tárgyalt a Kovászna és Hargita megyei tanácselnökökkel, illetve a székelyföldi városok polgármestereivel. Basescu nem tartotta magát a zárt ajtók mögötti egyezséghez, hanem – amint a sajtó szeme elé került – egész pályás letámadást indított a magyar politikusok ellen. Az elnök megismételte korábbi tézisét, miszerint a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknál etnikai tisztogatás folyik a románokkal szemben. „Mutassanak nekem egyetlen román nemzetiségű igazgatót, osztály- vagy irodavezetőt a Hargita vagy Kovászna megyei tanácsnál vagy magyar vezetésű polgármesteri hivatalnál, és visszavonom, amit mondtam” – provokálta az elnök az RMDSZ-es vezetőket. A megszólított vezetők nem válaszoltak, az ÚMSZ viszont közölt példát: Marin Nicolae a Kovászna Megyei Tanácsnak alárendelt Útügyi Igazgatóságot vezeti. Tamás Sándor elmondta, a Kovászna megyében a román nemzetiségű igazgatók részaránya közel hatvan százalékos, ha a teljes intézményi hálózatot tekintjük, de javarészük a kormánynak alárendelt struktúrák élén áll. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint „Traian Basescu csapdát állít saját magának, amikor azt nyilatkozza, hogy Székelyföldön etnikai tisztogatás folyik a románok ellen”. Antal emlékeztetett: az államelnök azt hangoztatja, hogy Románia nemzeti állam. „De ha ebben az országban csak románok élnek, akkor ki tud etnikai tisztogatást végezni?” – tette fel a kérdést Antal, aki átadta Basescunak azt a petíciót, amelyet múlt vasárnap olvastak fel a magyar intézményvezetők leváltása ellen szervezett tüntetésen. Basescu azzal utasította vissza a dokumentumról való tárgyalást, hogy ő csak reális problémákról hajlandó beszélni. Az államfő a közel egy órás sajtótájékoztató idején többször felolvasott Románia alkotmányából. „A magyar politikusok, amikor az autonómiáról beszéltek, nem mondták el az embereknek, hogy Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam” – idézte az alkotmány első cikkelyét Basescu. Hozzátette: egyetért a „helyi autonómia” minél nagyobb kiszélesítésével. A székelyföldi önkormányzati vezetők Basescu érveire reagálva elmondták: a spanyol alkotmány első cikkelye is a nemzetállamiságot hangsúlyozza, azonban a második pontja kimondja a régiók autonómiáját, felsorolja ezek hatáskörét. Basescu a korábbiaknál is hevesebben támadta az RMDSZ-t, amelyet – amellett, hogy a térség elmaradottságáért tett felelőssé – nem lojális partnernek és „szavazatvadásznak” nevezett. A államfő kitért a Magyar Polgári Szövetséggel fenntartott korábbi kapcsolataira is, amelynek elnökét – Szász Jenőt – székelyudvarhelyi polgármesterként empátiából támogatta. „Ugyanaz történt vele, ami velem bukaresti főpolgármesterként: akadályozták munkájában” – fejtegette Basescu, az RMDSZ-re utalva ezzel. Nem létezik kormányprogram arról, hogy moldovai románokkal népesítsék be Kovászna és Hargita megyét, jelentette ki Basescu. Az államfőt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök tájékoztatta arról, hogy tavaly ősszel levelet kapott a belügyminisztérium egyik illetékesétől, aki arra kérte, hogy teljesítse egy moldovai család Székelyföldre telepedési kérését. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a Román Kommunista Párt archívumából megszerzett, 1985-ből származó átirattal bizonyította, hogy erőszakosan zajlott a románság Székelyföldre való betelepítése; abban ez áll: „(...) hogy Marosvásárhelyen a románok száma az összlakosságon belül elérje vagy meghaladja a következő két éven belül az 50 százalékot, az szükséges, hogy engedélyezzék ebben az időszakban 7600 román nemzetiségű alkalmazását a szocialista egységekben (...). ” A moldovai Vasile Botnaru kérésében egy olyan kormányprogramra hivatkozott, amely Kovászna és Hargita megye benépesítését érinti. Eckstein-Kovács Péter, Traian Basescu kisebbségügyi tanácsosa kifejtette: nem tehet arról, hogy Basescu mit nyilatkozik a magyar ügyekről. /Kovács Zsolt, Lokodi Imre, Isán István Csongor: Az asztalt verte Basescu. Nekiesett az RMDSZ-nek az újra a Székelyföldön „üdül” államelnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./ Basescu elnök február 14-én először Kovászna és Hargita megyék rendőrfőnökeit, majd a prefektusokat fogadta, ezután ebédre látta vendégül a két megye tanácsának vezetőit és a háromszéki polgármestereket. Az államfő kifejtette, hogy a decentralizáció híve, majd bírálta az RMDSZ-t, hogy hosszú évekig volt kormányon és nem támogatta hatékonyan a két székely megyét. . /Bíró Blanka: Basescu a Székelyföldön: decentralizáció igen, autonómia nem. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./
2009. február 21.
A magyar költségvetésben évek óta nevesítve szerepel a csángómagyar közösség támogatása. 2007-től – olvasható a Kisebbség- és Nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárság közleményében – a csángó oktatási programot besorolták a hosszú távon támogatott „Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok” közé. Az elkülönített csángókeret 56,4 millió forint nagyságú lett, amely az oktatás mellett kulturális és tudományos tevékenységek anyagi hátterét is biztosítja. A keretet további támogatások egészítik ki a Miniszterelnökség fejezetből. A keretből 2008-ban 34 millió forintot fordítottak oktatásra, 6 milliót kollégiumok működtetésére és fejlesztésére, 5 milliót a pusztinai közösségi ház fenntartására, a fennmaradó összeget pedig kulturális rendezvények, könyvkiadás, valamint konferenciák támogatására. 2009-ben – a tavalyi nagyságrendnek megfelelően –biztosítják a támogatást. Ezen túlmenően jelentős támogatási tétel a moldvai csángók részére folyósított oktatási-nevelési támogatás, amely összege 2008-ban 1559 igényre 34. 921. 000 forint volt. A Hargita megyei gyímesi csángók iskolai keretek között, magyar nyelven tanulnak, erre 27. 619. 000 millió forint oktatási-nevelési támogatást biztosítottak. A Szülőföld Alap a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége részére 2008-ban 5. 250. 000 Ft támogatást nyújtott. /A Kisebbség- és Nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárság közleménye. = Nemzetolitika. gov. hu , febr. 20./
2009. február 23.
„Csángóügyben Marshall-tervre van szükség” – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a február 20-án, Nagyváradon tartott Csángónap alkalmával, a második világháború után Nyugat-Európa újjáépítésében fontos szerepet betöltő, átfogó segélyprogramra utalva. Az EMNT azzal a céllal hirdette meg a rendezvényt, hogy kiegészítse a csángókért 2000-ben indított cselekvési tervet. „Annál is inkább szüksége van a csángóságnak erre, mert Moldovában a csángók vértelen népirtásnak vannak kitéve” – hangsúlyozta az EP-képviselő, hozzátéve, hogy a csángó sorsban benne látja a magyarság sorsát is. A politikus ugyanakkor bejelentette, hogy EP-képviselői irodája megrendelte a Tismaneanu-jelentésen dolgozó magyar szakemberektől az ún. Magyar Tismaneanu-jelentést arról, hogy a kommunista rezsim milyen elnyomó, beolvasztó tevékenységet folytatott a magyar és a csángó közösség ellen. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ki kell terjeszteni a magyar nyelv oktatására vonatkozó programot, és a jelenlegi 20-ról 50-re kell növelni azoknak a településeknek a számát, ahol iskolákban vagy közösségi házakban elsajátíthatják anyanyelvűket a csángó gyerekek. Hangsúlyozták, a jelenlegi mintegy 1500 magyarul tanuló gyermeken kívül csak Bákó megyében további – hozzávetőleg – kilenc-tíz ezerre tehető azon kicsinyek száma, akik tudnak vagy értenek még magyarul. A rendezvény résztvevői közös nyilatkozatot is elfogadtak, amelyben kifejtik, hogy az ezelőtt tíz évvel megfogalmazott Csángó cselekvési terv alapján stratégiai tervet dolgoznak ki a csángók védelmében. Hangsúlyozzák: az oktatási program folytatása és bővítése mellett szükségesnek tartják, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és az EMNT közösen dolgozzon ki oktatási segédanyagot a csángómagyarok történetéről és jelenlegi helyzetéről, és külön felhívják a figyelmet az Erdélybe származott csángómagyarok helyzetére, és számukra is egy oktatási és kulturális program létrehozását javasolják. A magyar misézés ügyében ugyanakkor megkereséssel fordulnak a hazai és külföldi egyházakhoz, hogy támogassák a csángómagyarok nemzeti kisebbségi, vallási és anyanyelvi jogainak az elismertetését. /Marshall-tervet a csángóknak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./
2009. február 25.
Basescu elnöknek a székely területi önkormányzattal kapcsolatos elutasításához sok megjegyzést fűztek, hogy durva, a diplomáciában szokatlan, hogy nem Sólyom László magyar elnöknek szólt, hanem a román választóknak. A területi autonómia említésekor a nagy nemzetvédők, köztük Basescu, az alkotmányra hivatkoznak: „Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam”. Amikor 1990-ben ezt az alkotmányt kidolgozták, a kontinuitás-, azaz folytonossági mítosz lebegett az alkotók szeme előtt, amely szerint az ország területén egyedül a román nép őshonos, a magyarok utólag, jóval később betelepedett kisebbség. Ezt a mítoszt XVIII. század eleji kitalálásától toldozzák, foltozzák, de alapvető cáfolatait – a helyneveket (kis folyók, települések tömegének magyar eredetű nevét) – „természetesen” nem veszik figyelembe. Az EP magyarországi, erdélyi és felvidéki magyar képviselői felszólalásukban, pártállásuktól függetlenül, a kérdés megoldásaként a kisebbségek területi önkormányzatát javasolták. Az „egységes nemzetállam” fogalma végül is nem más, mint alkotmányba foglalt vágy, pontosabban cél. Az „egységes spanyol nemzetállam” délibábját kergették a spanyol fasiszták is. Ausztria lakosságának alig három százaléka nem osztrák, alkotmánya mégis többnemzetiségű államként határozza meg. Portugália őshonos lakosságának 99,5%-a portugál, Izland 99%-a izlandi, Norvégia 98,7%-a norvég, Dánia 98%-a dán, Svédország 98%-a svéd, ennek ellenére alkotmányukban szó sincs nemzetállamról. Ezt a meghatározást a francia alkotmányból is már régen törölték. Az íróasztalon rajzolt ún. fejlesztési irodák területei helyett, az Európában létező és működő példákhoz hasonlóan a legmegfelelőbbek a történelmi tartományok alapján szervezett területi önkormányzatok lennének. Így Moldva, Havasalföld, esetleg külön Olténia, azután Dobrudzsa, Erdély, a Bánság, Székelyföld (nemzetiségi területi önkormányzatként), Máramaros és a Részek (teljes nevén Magyarországi Részek, amit most latin nevén Partiumnak mondanak). Kilenc. Ugyanannyi, mint az íróasztalon rajzolt fejlesztési irodák területei, de nem mesterséges, hanem természetes háttérrel, alappal, és létező helyi tudattal. /Asztalos Lajos: Soha! – Valóban? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2009. március 3.
Helyteleníti Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspök, hogy „idegenek” a magyar nyelvoktatás és misézés fontosságának hangsúlyozásával „viszályt szítanak” a moldvai csángók körében, akiknek többsége szerinte román nemzetiségű. A moldvai egyházfő Tőkés László református püspök február közepén neki címzett levelére reagált, amelyben az európai parlamenti képviselő szóvá tette, hogy a Bákó megyei Szitás falu plébánosa ellenséges hadjáratot indított a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása ellen, és a ministrálástól is eltiltotta a magyarórára járó gyermekeket. Petru Gherghelhez intézett megkeresésében Tőkés úgy vélekedett: „minden igaz hitű keresztény ember számára elfogadhatatlan, hogy Krisztus szolgái magyarellenes érzéseket szítsanak híveik között, akik semmi egyebet, semmi rosszat nem akarnak, hanem csak azt, hogy atyáik nyelvét megtanulják, és ezen a nyelven dicsérjék az Istent”. A jászvásári püspök leszögezte: egyházmegyéjében nincsenek csángómagyar gyülekezetek. Válaszlevelében Petru Gherghel testvéreinek nevezte a magyarokat, és ama meggyőződésének ad hangot, miszerint mindenkinek jogában áll anyanyelvén dicsérni Istent. „Remélem, egyetért velem abban is, hogy tisztelni kell az emberek kinyilvánított akaratát. Az ön állításával ellentétben a iasi-i püspökség keretében nincsenek csángómagyar gyülekezetek, híveink többsége ugyanis román nemzetiségűnek és katolikus vallásúnak vallotta magát a népszámlálások során” – állapítja meg a moldvai egyházfő. (Egyébként miközben a 2002-es népszámlálás szerint Romániában összesen 1266 személy nyilvánította magát csángó, Bákó megyében pedig 4317 személy magyar nemzetiségűnek, néprajzkutatók szerint a Moldvában élő csángómagyar közösség lélekszáma 250 ezerre rúg, közülük azonban már csak mindössze 80 ezren beszélnek magyarul). Petru Gherghel szerint Szitáson és a többi moldvai településen senki nem ellenzi a magyar nyelv iskolában, törvényes keretek között történő oktatását, „ha az indokolt és igény mutatkozik rá”. A moldvai egyházfő szerint nem tesznek jó szolgálatot a nyelvjárásuk megőrzésére és ápolására törekvő helyi közösségeknek mindazok, akik „kívülállókként” számukra idegen értékeket kínálnak nekik. Miközben Tőkés László arra kéri a katolikus püspököt, vegye személyes védelmébe a magyar nyelvtanulásért meghurcolt szitási gyermekeket és családokat, és vegye elejét annak, hogy bármelyik moldvai csángó gyülekezetében hasonló önkényes túlkapások és nacionalista visszaélések történhessenek, Petru Gherghel a régió szegénységének leküzdése érdekében kérte az EP-képviselő támogatását. A iasi-i püspök szó nélkül hagyta Tőkés felajánlását, miszerint kész személyes találkozóra a csángóügy megoldása érdekében. /Rostás Szabolcs: Gherghel: Nincsenek csángómagyarok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./
2009. március 4.
Március 4-én kezdődik a magyar nyelvterület legnagyobb dokumentumfilm-fesztiváljának számító Dialektus Budapesten, amely hét évvel ezelőtt magyar néprajzi- és antropológiai filmfesztiválként látta meg a napvilágot, majd 2007-től, európai versenyprogrammal kibővítve, a világ számos országába elkalauzoló fesztivállá bővült. Tavaly négy erdélyi filmes is bemutatkozhatott a fesztiválon, akik közül Ambrus Emese bizonyult a legjobbnak, hiszen Éljen Konstanca! című filmje a kolozsvári közönség és a budapesti zsűri díját is elnyerte. Láthatja a budapesti közönség például Zsigmond Dezső Út Calarasi-ba – egy sikeres vállalkozó arcképe című dokumentumfilmjét, amely Kurkó János csíkszeredai nagyvállalkozó életébe enged bepillantást. A Hagyományaink címet viselő blokkban látható az erdélyi Bálint Arthur Poros öltöny című alkotása, valamint a moldvai csángók különös önképét és élethelyzetét körüljáró dokumentumfilm, a Csángók is /Fekete Ibolya munkája/. A Dialektusnak 2008 óta Budapesten kívül a kolozsvári Tranzit Ház is helyet ad, s a fesztiválon a díjnyertes alkotásokat az utolsó napon tekinthetik meg az érdeklődők, idén Pozsony bevonásával is, mindhárom helyszínen. /Hideg Bernadette, Kánya Gyöngyvér: Dokuk több dialektusban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2009. március 6.
Petru Gherghel jászvásári római katolikus megyéspüspök válaszlevele Tőkés László püspök, EP-képviselő megkeresésére mind hangnemében, mind tartalmában ismételten alátámasztja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett csángómentő mozgalom szükségességét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalásában leszögezte, a jászvásári püspök az identitásválasztás szabadságára való álságos hivatkozással eleve megkérdőjelezi a több évszázada Moldvában élő csángók magyarságát és anyanyelvét. Népszámlálási adatokra hivatkozva csak és kizárólag román nemzetiségű római katolikus hívekről hajlandó beszélni. Tovább él a nacionál-kommunizmus szelleme, melynek lényege az asszimiláció. Petru Gherghel válaszlevele Tytti Isohookana Asunmaa raportőr Jelentésében foglaltakat is figyelmen kívül hagyja, mely alapján az Európa Tanács ajánlást fogalmazott meg a csángók védelmében. Emlékezetes, hogy 1991-ben a pusztinai csángók kétszáz aláírással hitelesített kérvényt juttattak el a jászvásári püspökségre, amelyben a magyar nyelvű misézés lehetőségének biztosítását kérték. Ezután Grigore Dima püspök-helyettes egyenként hívatta be a kétszáz aláírót, minek következtében egyesek visszavonták az aláírásukat. Másokat viszont ennek ellenére sem sikerült megfélemlíteni, és a püspökség azóta is adós az írásos válasszal. A csángómagyarok vezetőinek bevonásával a kérdés megnyugtató rendezése érdekében további párbeszédet szorgalmaz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a jászvásári római katolikus egyház vezetőivel. /Állásfoglalás a moldvai csángó-magyarok jogainak védelmében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2009. március 17.
A március 15-ei eseményeknek ugyan minimális a moldvai vonatkozásuk, ennek ellenére ahogyan az elmúlt években is történt néhány helyszínen, ezúttal is megemlékeztek a magyar nemzeti ünnepre Csángóföldön. Csík faluban szervezték ünnepséget. Az ünnep vendége volt bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Dr. Szabó József Andor agrárattasé, akit Rekecsin község polgármestere, Lucian Cheta hagyományosan kaláccsal és sóval fogadott a polgármesteri hivatalban. A megbeszélésen jelen voltak a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének képviselői is, Solomon Adrián elnök vezetésével. Ezt követően a meghívottak közösen vettek részt az ünnepségen. /Moldvai Csángómagyarok Szövetsége: március 15-ei emlékünnep Csángóföldön. = Erdély.ma, márc. 16./
2009. április 6.
A szórványok egyesítéséről tartott április 3–4. között tudományos konferenciát Kolozsváron a Szórvány Tanács. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum kezdeményezésére a szervezők a szórványkérdés elismert szakértőit hívták meg, akik a különböző régiók szórvány-közösségeinek gondjait vázolták. Az előadásokból egyértelműen kiderült: nincs egységes megoldás a szórványosodás lassítására, minden régióra önálló megoldást kell kidolgozni. A konferencia első köszöntőjét Adamov Dávid, a Híd-ENCEF elnöke tartotta. Kifejtette: a fórum nemcsak a határon túli magyarságnak egyfajta ernyőszervezete szeretne lenni, hanem össze kívánja fogni a magyarországi nemzetiségeket is. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Szilágyi Mátyás, kolozsvári főkonzul, Tőkés László független EP-képviselő, valamint Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség alelnöke. A konferencián előadások hangzottak el a szórványról, majd a szórványok egyesítésének témáját tárgyalták meg. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány, illetve a KMKF Szórványtanács elnöke a Kárpát-medencében szórványban élő magyarokról tartott előadást. Úgy vélekedett: a romániai magyarság helyzete összetett, ugyanis a szórványban élő közel félmillió magyarhoz hozzátevődik a kettős identitású moldvai csángó magyarság. A legnagyobb problémát a hátrányos nyelvi, oktatási helyzetben látja. Pozsony Ferenc az oktatási probléma mellett a gazdaságit is kiemelte. Szerinte a gazdasági elit megerősítése a megoldás. A szórványban élő fiatal családokat kellene támogatni, lehetőséget adni, hogy itthon, magyarként legyenek sikeresek. Márton Attila, lészpedi tanító a csángók ifjúságpolitikai irányvonalairól tartott előadást. Azon csángók többsége, aki tanult és sikeres lett, nem ment haza. Mostanában azonban jövőt és lehetőséget látnak abban, hogy hazatelepedjenek. Délvidéken az a probléma, hogy kevesen tanulnak a fiatalok közül – tájékoztatott Dulka Andor, a Délvidéki Szórvány Alapítvány kurátora. A szórványgondozás fő feladata az anyanyelven való tanulásra buzdítás. Távoli cél egy olyan oktatási központ létrehozása, ahol az óvodától az érettségiig erőszak és félelem nélkül tanulhatnak a magyar gyermekek. Lakatos András, oktatási főosztályvezető az RMDSZ eddigi megvalósításait és beindított projekteket ismertette. A Szórvány Alapítvány gyakorlati tevékenységeiről Toró Tibor, a temesvári Szórvány Alapítvány munkatársa szólt. Az alapítvány három fő feladata a programtervezés, a kutatás és a könyvkiadás. Vetési László vezetésével a civil önszerveződés elősegítését tárgyalták a szórvány ifjúság körében. A konferencia Páskándiné Sebők Anna Mementó 1959 című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. /Jakab Judit: Konferencia a szórványok egyesítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 15.
Húsvéti ünnepi szentmisét mutatott be magyar nyelven április 12-én, vasárnap a csángóföldi Pusztinán Berszán Lajos katolikus plébános. A Szent István-templomban tartott ünnepi eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki Berszán atyával együtt a szertartás után beszélgetést folytatott a pusztinai plébánossal. Berszán Lajos maga is foglalkozik gyimesi és moldvai csángó gyermekekkel, akik az általa vezetett gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban tanulnak. Pusztinán tavaly májusban már tartottak magyar nyelvű misét, a pusztinai plébános akkor azoknak a tiszteletére engedélyezte azt, akik Bákóban részt vettek a Teleki László Alapítvány által rendezett, Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című kétnapos nemzetközi tudományos konferencián. Két héttel később az ugyancsak moldvai Magyarfaluban mutattak be magyar nyelvű szentmisét, az ott felújított Magyar Ház felszentelése alkalmából. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse úgy értékelte e szertartásokat, hogy ha lassan is, de kezd olvadni a magyar misézéssel kapcsolatos „vastag jég” Moldvában. Az Európa Tanács ajánlása – felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – korábban már kimondta: a csángók „római katolikus vallású, nem homogén csoportot” alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő. /Magyar nyelvű mise Pusztinán. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./
2009. április 19.
A gyulafehérvári főegyházmegye 282 templommal rendelkező önálló plébániája közül a Brassóhoz közel eső Feketehalomban van az egyetlen ökumenikus templom. A zernyesti egyházközség filiájaként létező 600 fős katolikus közösség önerőből nem tudott templomot emelni magának, ezért a kisváros protestáns felekezeteivel összefogva építették fel 1998-ra a közös, ökumenikus istenházát. A magyar katolikus hívők mellé a rendszerváltozást követő években Moldvából érkezett, többnyire románul beszélő csángó katolikusok települtek. Az egyházközség így kétnyelvűvé vált, de gyermekeik révén jövőképe inkább a román ajkú katolikusoknak van. A jezsuita Sebestyén Ottó, az Erdélyi Háló közösségek lelki vezetője emlékezett a kezdetre. Őt 1992-ben helyezték Zernyestre, ahová négy egyházközség tartozott: Zernyest, Rozsnyó, Vidombák és Feketehalom. Feketehalmon a szász evangélikus egyház templomában tartották az istentiszteletet a katolikusok, reformátusok, magyar evangélikusok és az unitáriusok is. A hívek elmentek egymás istentiszteleteire, ünnepségeire. Ménessy Miklós református lelkész építette az ifjúsági közösséget. Felekezeti különbség nélkül voltak ott katolikus, református és evangélikus fiatalok. Az ifjúsági csoport hetente egyszeri ifjúsági óráját a református tiszteletes és a katolikus Sebestyén Ottó felváltva tartotta. Úgy döntöttek 1996-ban, hogy a különböző felekezetek együtt építenek templomot. 1998-ra elkészült a templom, a hívek rengeteg önkéntes munkát végeztek. A mostani korban az egyházközségek fogynak, merész lépésnek tűnik, főként szórványban, önálló plébánia létrehozása, Feketehalmon mégis ez történt. A templom ökumenikusnak épült, ezért a szentelés is ilyen szertatás szerint zajlott. Tamás József segédpüspök és Csiha Kálmán református püspök végezte a szentelést. A négy felekezet összefogásával épült templom Erdély történetében is példaértékű. A 2000-től az önálló rangra emelt feketehalmi egyházközség élére Muresán Márton került, aki nyolc éven át vezette a közösséget. Sajnálatos korai halála után Sánta Pál lett a lelkipásztor. /Pénzes Lóránd: Egy ökumenikus templom születése. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 19./
2009. május 5.
Lemondott a moldovai kormány. Az alkotmány értelmében a miniszterek tanácsának még az új parlament megalakulása előtt be kell nyújtania lemondását. Vladimir Voronin államfő arra kérte a kabinet tagjait, hogy az új kormány megalakulásáig ügyvezetői minőségben folytassák munkájukat. Az új parlament május 5-én tartja alakuló ülését, valamint döntenek az új államfő megválasztásának időpontjáról. /Lemondott a kormány. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./
2009. május 11.
Az újonnan alapított Világhírnév Kiadó első két megjelent kötetét ismertették Kolozsváron. A kiadó vezetője, Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztőségének belső munkatársa elmondta: az évek óta erdélyi megyékről folytatott szórványriport-sorozat alanyaiból nőtte ki magát ez az ún. szórványtengely-mozgalom, amelyhez kb. kétezer személy kapcsolódik. Az egyik kötet a Kolozsvári Rádió szerkesztő-műsorvezetőjének, Mihály Istvánnak különböző fórumokon már közölt esszéit kínálja „A képernyő jótékony homálya” címmel. Szabó Csaba Jó Sándor margarétái című munkájával folytatja sajátos regényes történelmi nyomozásait. Ezúttal a 14–15. századi Moldva, a Nagy Lajos korabeli Bedőházi Drágos és I. Bogdán honalapítása, Moldva és Erdély közös múltja közötti kapcsolatokat kutatja, rámutatva a közös lengyel, litván, magyar, moldvai, német és osztrák gyökerekre. /Ö. I. B. : Úttörő Világhírnév. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./
