Brassóban Moyses Mártonra emlékeztek, aki 29 éves korában, iszonyú vallatások és megalázások után úgy döntött, életét adja a szabadságért, és a brassói megyei pártbizottság előtt önmagát felgyújtva tiltakozik az elnyomás ellen. Moyses Márton /sz. Sepsiszentgyörgy, 1941/ 1960-ban az elsőéves irodalom szakos hallgató, amikor elhurcolták a politikai rendőrség emberei. 7 év börtönnel sújtották kommunistaellenes, forradalmi versei miatt. 1970 február 13-án fölgyújtotta magát. Ugyanúgy választotta a szabadító halált, mint Prágában Jan Palach, Budapesten Bauer Sándor vagy, mint később ugyancsak Brassóban Liviu Cornel Babes. Három hónapon át szenvedett, majd május 15-én halt meg. - Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke azt szerette volna, hogy azon a helyen emlékezzenek meg, ahol elszánt tettét véghezvitte. Végül a csendőrség és a prefektúra a brassói tehergépkocsigyár két nappal későbbi tüntetésétől való félelmében elrendelte, hogy a prefektúra épülete előtt nem lehet gyülekezni. Az emlékezők az evangélikus templomba vonultak, ahol végül Tófalvi Zoltán publicista elmondotta: Moyses Márton mártíriumának felkutatása, a dokumentumok megszerzése, a megtartott emlékezés előkészítése 11 évbe került. /(Tóásó Áron Zoltán): Megváltozott helyszín. Moyses Márton példája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2001. november 6.
A bukaresti bíróság felmentette a vád alól Alison Mutlert, az Associated Press hírügynök tudósítóját. Mint ismeretes, Tőkés László püspök kártérítést követelt az újságíró egyik írása miatt. A bukaresti bíróság így érvénytelenítette a 2. körzet bíróságának március 23.-án hozott ítéletét, amelyben Alison Mutlert 700 millió lej kifizetésére kötelezte volna azért, mert 1998-ban egyik írásában azt híresztelte, miszerint Tőkés László a Securitate ügynöke volt. A felmentésről Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a következőket nyilatkozta a Szabadságnak: "Jellemző körülménynek tartom, hogy az elsőfokú ítéletet még az egykori Román Társadalmi Demokrácia Pártjának hatalomra való visszatérése előtt hozták. Véleményem szerint az igazságszolgáltatásban jócskán érződik az "ertédépésítés", vagyis az utódkommunista rendszer befolyása. Én leginkább azon lepődtem meg a múlt évben, hogy egyáltalán megnyertem a pert, így ezen a fordulaton csöppet sem ütköztem meg, várható volt az ítélet kimenetele. Ami viszont meglepett, az az AP hírügynökség, s annak született angolszász tudósítója. Mi azt vártuk, hogy amikor eljön a szabadság órája, akkor egy tárgyilagos és szabad világból származó média nem rágalmazni érkezik Romániába, hanem a demokrácia és az igazságszolgáltatás oldalán áll és tölti be hivatását. Az az érzésem, hogy Alison Mutler asszony is balkanizálódott, egy követ fúj a Szekuritátéval, amelyiktől még az átvilágítási törvény előtti időszakban kerültek ki ilyen-olyan interpretálható dokumentumok - mondotta. /Nem adtak igazat Tőkésnek a Mutler-perben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
A román kormány megértette, hogy egyetlen lehetséges alternatívája az euro-atlanti integrálódás - vélte Gunther Altenburg, a NATO politikai problémákkal foglalkozó főtitkárhelyettese. Nyilatkozata szerint a román vezetés lépésről lépésre teljesíti a vállalásait, a gazdasági, politikai és emberjogi eredmények bátorítóak az Európai Unióba és az északatlanti szövetségbe irányuló betagolódás folyamatában. /A NATO felé. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
Évről évre látványosan nő a Magyarországra vízumot igénylők száma, nyilatkozta Cseh Áron kolozsvári magyar konzul. Tájékoztatása szerint tavaly mintegy 14 ezer román állampolgár kért vízumot tartós ideiglenes tartózkodásra, idén számuk már most 15 ezerre tehető. Cseh Áron elmondta: a megszakítás nélkül több mint 30 napot Magyarországon tartózkodni óhajtó vízumért folyamodók mintegy 80 százaléka munkavállalási, 15 százaléka tanulmányi, illetve jövedelemszerző és meghívóleveles vízumot igényel. Ami a nemzetiségi megoszlást illeti, mivel erről külön nyilvántartás nincs, a konzul csupán hozzávetőleges adatokat tudott közölni: a kérelmezők többsége, 70-80 százaléka magyar, 20 százaléka pedig román nemzetiségű. /Látványosan nő a Magyarországra vízumot igénylők száma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
Nov. 5-i sajtótájékoztatóján Gheorghe Funar polgármester ismertette Adrian Nastase miniszterelnökhöz intézett nyílt levelét. Ebben kifejtette: örömmel veszi tudomásul a miniszterelnöknek az Egyesült Államokba tett látogatása alkalmával elhangzott kijelentéseit. Nastase megígérte: a kormány törvénytervezetet kezdeményez mindazon szimbólumok és megnyilvánulások betiltására Románia területén, amelyek háborús bűnöket elkövető személyekkel kapcsolatosak. A polgármester javaslatot tett egy sürgősségi kormányrendelet kibocsátására, amelyben hivatalosan is betiltják a március 15-i ünnepségeket, amikor "a magyar irredenták és azok támogatói az 1948-49-es magyar forradalom gyilkosait ünneplik". Funar szerint szintén e kormányrendeletnek kellene eltávolítania Románia területéről a következő, a polgármester értelmezése szerint "háborús bűnösökkel" összefüggésbe hozható emlékműveket: tizenhárom aradi vértanú emlékműve, a kőrösfői Vasvári Pál emlékére állított kopjafa, a gyergyócsomafalvi Kossuth-szobor, a fehéregyházai Petőfi Sándor-mellszobor, a zilahi Wesselényi-szoborcsoport stb. A reméli, hogy a miniszterelnök betartja ígéretét, és intézkedik, hogy Magyarország és annak trójai falova, az RMDSZ ne sértse tovább a románok méltóságát, mint ahogy teszi immár tizenkét éve. /Köllő Katalin: Magyar műemlékeket távolítana el a polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
A magyar kormány reméli, hogy az erdélyi magyar közösségen belül is létrejön a társadalmi összefogás a státustörvény végrehajtását illetően - jelentette ki a Krónikának Kövér László, a Fidesz alelnöke. Az alelnök megállapította: "Az egymást váltó román politikai elitek azt szeretnék, ha egyáltalán nem létezne, eltűnne a Trianonnal előállt probléma, vagyis hogy kétmilliónyi magyar ma Románia területén él. Az elmúlt nyolcvan év alapján elmondható, a mindenkori román hatalom különböző intenzitású, de mindig meg-megújuló kísérleteket tesz az erdélyi magyarság beolvasztására. Bukarest világosan felismerte azt, hogy a státustörvény legfontosabb funkciója lépni az asszimiláció ellen, hogy a határokon túl rekedt magyarság megmaradhasson általa." A Velencei Bizottság az egész európai kisebbségvédelmi gyakorlatot vizsgálta. Európa-szerte nagyon sok, még a magyar törvényalkotáson is túllépő gyakorlat létezik, sőt a román, szlovák nemzetiségűek egy részére is vonatkoznak hasonló jogszabályok. - Nem felel meg a valóságnak, hogy a törvényhozást megelőzően nem történtek konzultációk a román féllel, ezek ugyanis folyamatosan zajlanak. /Rostás Szabolcs: Kapituláció nélkül. Interjú Kövér László Fidesz-alelnökkel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
Az RMDSZ Temes megyei szervezetének nov. 2-i sajtókonferenciáján Toró T. Tibor parlamenti képviselő a státustörvény-magyar igazolvány kérdéskörről, illetve Ioan Rus belügyminiszter Szociáldemokrata program Erdélynek c. kezdeményezéséről számolt be a helyi román és magyar sajtónak. Toró T. Tibor szerint a Szociáldemokrata program Erdélynek c. kormánypárti manifesztum magyarellenességével a Nagy-Románia Párt szimpátiájának elnyerését célozza. Toró T. Tibor szerint a MÁÉRT egyértelműen elvetette a "tagsági könyv magyar igazolvány helyett" javaslatot. A Temes megyei RMDSZ a paritásos alapon kialakított, civil szervezetek-történelmi egyházak-RMDSZ képviselőkből álló ajánlószervezet létrehozása mellett teszi le a garast. A sajtókonferencián résztvevő Fórika Éva, városi tanácsos kijelentette: nincs tudomása olyan jogszabályról, amely tiltaná kérvények vagy nyilatkozatok összegyűjtését, de ha mégis hoznak ilyen törvényt, akkor is részt vesznek a státustörvény végrehajtásában és vállalják a következményeket. "Ha kell, a dutyiba is elmegyünk az ügy érdekében"- jelentette ki a parlamenti képviselő. /Pataki Zoltán: Sajtóértekezleten a státustörvény alkalmazásáról:"Ha kell, a dutyiba is elmegyünk ...". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 6.
Nagyvárad posztkommunista történetében először fordult elő, hogy egy alpolgármester lemondott tisztségéről. Az RMDSZ-es Kapy István a politikai támogatás hiányával, a polgármesterrel fennálló munkaviszony hiányosságaival indokolta döntését, amelyet azonban - ez nyílt titok - a szövetség megyei vezetőségének nyomására hozott meg. Az így megüresedett tisztségre az RMDSZ már korábban jelölte Bíró Rozália tanácsost, akit a képviselő-testület megválasztott. A tanácsülésen napirendre került az a beadvány, amelyben 11 tanácsos a másik alpolgármester, a parasztpárti Constantin Jurca leváltását indítványozta, mert nem tartotta be a választási kampányban tett ígéreteit, illetve munkája kifogásolható. Az alpolgármester cáfolta a vádakat, majd hozzátette: nem mond le. A felmentésről szóló indítványt végül a tanács elfogadta. A szocdemek Gavrila Ghileát jelölték alpolgármesternek, és a testület elfogadta a javaslatot. - Bíró Rozália a Megyei Tanács alelnökének - és egyben az RMDSZ megyei választmánya elnökének -, Kiss Sándornak az üzlettársa és rokona. /Máté Zsófia: Politikai üzletkötés Nagyváradon. Két alpolgármestert egy csapásra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./
2001. november 6.
Dénes László összefoglalta a kolozsvári színházi vitát. Jancsó Miklós színművész, közíró, főiskolai tanár október 20-án egy szatirikus írást tett közzé a Szabadság című kolozsvári napilapban Moszkva téri színház címmel. Ebben egyebek mellett a következőket írta: "A 2000-2001-es évad végén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban egyrészt a költségvetés-megszorításból, másrészt mert nem jutott feladat színészeknek, színésznőknek, az éves szerződés értelmében néhányan megszabadultunk a színházi kötöttségtől. (Kirúgtak, mi? - fogalmazta meg tapintatlanul pillanatnyi helyzetünket egy jó barátom.)" Még munkanélküli segély sem jár nekik az éves szerződés értelmében. Jancsó ötlete: "Meg kellene alapítani itt a Felesleges Kolozsvári-Erdélyi Magyar Színészek Moszkva Téri Színházát." Jancsó egyfajta közönségpárti színházi modell körvonalait is vázolta. Október 25-én ugyanabban a napilapban Sebesi Karen Attila színművész Tisztelt Jancsó Miklós, kedves alapító komám! címmel reagált a "Moszkva téri színház" megalapításának ötletére, kiegészítő javaslatokkal járulva hozzá e virtuális teátrum Jancsó által vázolt modelljéhez, leszögezve: nem másutt, hanem igenis a kincses városban kell új színházat alapítani, mégpedig annak az intézménynek az átalakításával, megújításával, amely ma Kolozsvári Állami Magyar Színház néven működik, közpénzen. - Sebesi Karen Attila ennél is tovább menve felhívást fogalmazott meg és juttatott el a sajtóhoz október 25-én, közvitát kezdeményezve a kolozsvári színháznál uralkodó állapotokról. A felhívás még meg sem jelenhetett, másnap, október 26-án már megszületett egy közlemény, amely a kezdeményezést a teátrum nevében elveti. Dénes közzétette a két dokumentumot. Megjegyezte, hogy a kolozsvári színház nem jön vendégszereplésre az erdélyi nagyvárosokba, pedig erre szükség lenne. A kolozsvári színház "művészeti vezetése" közleményéhez mellékelt egy összeállítást: A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1990-2001 között elért hazai és nemzetközi sikerei, díjai, vendégszereplései. Dénes László megjegyezte? a kolozsvári magyar színház a vitatott és vitatható értékű bukaresti elismerések, külföldi vállveregetések, távoli vendégszereplések hajszolásával mindinkább elszakad hazai közönségétől. Amikor végre vita indulhatna, akkor egy gyakorlatilag névtelennek minősülő, ám hitelt érdemlő információk szerint kizárólag Tompa Gábor színigazgató által fogalmazott "testületi" közlemény igyekszik csírájában elfojtani a purpárlét, mondván: se kirúgott színészek, se eltompult agyú műveletlen nézőfélék, se minden lében kanál firkászok ne üssék bele az orrukat a Román Színházi Szövetség, az I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztivál stb. által díjakkal elhalmozott sétatéri teátrum dolgaiba. Dénes hangsúlyozta: Tompa színigazgató a sajtó nyilvánosságához fordulva marasztalja el a sajtónyilvánosságot, ha az a közpénzeken fenntartott állami művészeti intézmény ügyeivel foglalkozik. Simon Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatójának október 4-ei leveléből kiderült, hogy Tompa Gábor három éve hadakozik az opera ellen, eszközökben nem válogatva: a kultuszminisztériumba küldött beadványok, a kikövetelt sorozatos ellenőrzések, a szakszervezetek mozgósítása, a román sajtóban indított operaellenes kampány úgymond a konvencionálisabb fegyverek közé tartoznak. Sebesi Karen Attila azóta újabb "kezdeményezéssel" is előállt: közölte a sajtóval, bepereli a Sebesi bing Lágyen szerzőjét - a Bihari Napló szerint Tompa Gábort, a Krónika szerint a színház művészeti vezetését. A követelt sokmilliós erkölcsi kártérítésből alapítványt tesz majd a kirúgott fiatal és a mellőzött idősebb színészek megsegítésére. /Dénes László: Egy adok-kapok előzményei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./ A két dokumentum: Sebesi Karen Attila röpirata /Hogyan tovább, Állami Magyar Színház?/. Ebben Sebesi leszögezte: "A Kolozsvári Állami Magyar Színházban évek óta eluralkodott állapotok - az önző, nemzet-, közösség- és közönségellenes műsorpolitika, a mindenkori nagyérdemű véleményének semmibe vétele, tehetséges fiatal és idős színészek önkényes eltávolítása stb. - mára már nem egy társulat, egy minisztérium, egy igazgató önkényes döntései közé tartozó művelődéspolitikai arculatváltása, hanem egy államilag támogatott, közpénzekből fenntartott közösségének fájó és egyre fájóbb tényezője." A kolozsvári társulatnál tevékenykedő művész- és kisegítő személyzet megfélemlítéseknek van kitéve, munkaszerződéseküket felbonthatják. Sebesi mindenkit felszólított: "kisebbségi művelődéspolitikánk országos és megyei képviselőit, történelmi egyházaink és civil szervezeteink vezetőit, Kolozsvár színházszerető közönségét, mindenkit,"foglaljanak állást ebben az ügyben /Sebesi Karen Attila: Hogyan tovább, Állami Magyar Színház? - A másik dokumentum címe: Sebesi bing Lágyen. Közlemény. A dokumentum szerint /szerzője: Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége/ a kolozsvári magyar napilapban a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tűrő írások láttak napvilágot Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából. S. K. A. "vérlázítóan színházellenes röpiratot juttatott el magyar lapok szerkesztőségeibe, mely egy sereg rágalmat, hazugságot, valótlanságot és személyeskedést tartalmazva "össznépi" összefogásra szólít a kolozsvári társulat ellen. Felháborítónak, undorító demagógiának és kártékonynak tartjuk, hogy félművelt, dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék állandóan a nemzet, a közösség, a közönség nevében szónokoljanak, színházellenes hangulatot keltsenek, a nyilvánosság előtt olyan ocsmány és gyalázkodó hangnemben támadják intézményünket és vezetőit, mely a náci lapok vagy a sztálini kulturális forradalom hangulatát és "népellenség"-képét idézi, s mely nemzet, közösség, közönség fogalmát egyaránt bemocskolja és elsekélyteleníti." Az "említett támadásokat a színház és az egyetemes magyar kultúra európai értékei elleni "terrorakciónak" tekintjük." "Felhívjuk a közvéleményt, a sajtó és médiák képviselőit, valamint a színházunkat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy ne hagyják magukat megfertőzni az ilyen gyűlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és előadásai iránt. Aggodalmunknak adunk kifejezést, amiért ilyen fasiszta hangnemű, kultúraellenes, uszító írások mindmáig helyet kapnak a romániai magyar sajtóban." /A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége: Sebesi bing Lágyen Közlemény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./
2001. november 6.
Olyan érzéssel olvastam a Színházi közlemény támadások ellen című írást (Szabadság, október 30.) ahogy a névtelen feljelentéseket szokás olvasni - írta Jancsó Miklós színész. Az írás szerzője: a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége. Kik azok, akik nem írták alá közleményüket? Ez a feljelentés megjelent (nem annyira kivonatosan, mint a Szabadságban) a Monitorul de Cluj okt. 29. számában. A Sebesi Bing Lágyen címmel ellátott írást a művészeti vezetőség más román és magyar lapokhoz is elküldte. A művészeti vezetés Jancsó Miklóst "dilettáns színészecskének" titulálta. Három évvel ezelőtt ugyanezen színház művészeti vezetősége az évad egyik legjobb alakításának minősítette Jancsó Ajaxát a Troillus és Crescidából. /Jancsó Miklós: Feljelentés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
Jancsó Miklós szellemesen papírra vetette keservét, megfogalmazta a "Felesleges kolozsvári-erdélyi Magyar Színészek Moszkva téri Színházának" alapító levelét. Jól tette. Jancsó megjegyezte: hogy nem a román nacionalista pártok építették le a romániai magyar színészeket, hanem ezt saját erőnkből értük el. Zsehránszky István szerint ez a magyar színház mostani igazgatója elleni alattomos támadás. Tompa Gábor is fabrikált egy közleményt, amelyik semmivel sem türelmetlenebb hangvételű, mint az őt támadóké. Fasisztáknak nevezte a támadóit, és tehetségtelen színészeknek. Zsehránszky hangsúlyosan Tompa mellé állt. Szerinte a közönséget minősíti, hogy nem tódul Tompa "legmagasabb hazai és nemzetközi szakmai elismerést kivívó előadásaira". /Zsehránszky István: Megszólaltak a mozsárágyúk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 6.
Fey László emlékszik arra, milyen durván oktatta ki Tompa Gábor színházigazgató egy színművészetben "avatatlan", köztiszteletben álló egyetemi tanárt "K. úr blöffentései" című cikkben (K. úr neve ki volt írva.) Hasonló hangnemben kapta meg a magáét Szőcs István is, pedig ő nem tekinthető teljesen avatatlannak. Ennek ellenére Fey kifejtette véleményét. Volt egyszer Kolozsvárt egy színház, a 40-es, 50-es 60-as években, amelynek minden darabját megnézte, emlékezett Fey. A nézőtér estéről-estére megtelt. Az a színház közönséget és közösséget teremtett, magas kultúrára nevelt. Akkor változott meg minden, amikor a "rendezői színház" divatja harapózott el. "Eszerint, a rendezőnek joga van egy szerző neve alatt olyan darabot előadni, amely legfeljebb a szöveget tekintve hasonlít többé-kevésbé az eredetihez, de egyébként egészen más darab." /Fey László: Volt egyszer egy színház... = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
Nagyok a gondok a magyar tankönyvek körül. Az elemi és általános oktatásban, ahol a tanügyi törvény értelmében az államnak kell ingyen biztosítania a könyveket, Kovászna megye például mintegy 20%-kal kevesebbet kapott az igényelt mennyiségnél, ezért van eset, hogy 2-3 tanulónak jut egy könyv. A középiskolákban sokkal rosszabb a helyzet. A könyveket a szülőknek kellene megvásárolniuk, de sok könyv hiányzik, fizika, kémia, algebra stb. könyveket azok a IX-XI. osztályos gyermekek, kiket az új kerettanterv szerint oktatnak, még nem láttak. Minderről dr. Murvai László, az Oktatási és Kutatásügyi Minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője nyilatkozott. Az állami tankönyvkiadó 1993-ig tartotta meg központosított szerepét, amely a kisebbségi tankönyvkiadás szempontjából így, utólag ítélve ,,hasznos"-nak bizonyult. 1994-ben kezdtek megjelenni az alternatív tankönyvek Romániában, világbanki támogatással. Két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kisebbségek alternatív tankönyveinek a gondolatával is megbarátkozzék a minisztérium vezetősége. 1997-től a Világbanktól jelentős segítséget nyújtott a kisebbségi alternatív könyvek kiadására is. 1997-2000 között az alternatív tankönyvekből két-három cím jelent meg magyar és német nyelven. - Az I-VIII. osztályos tanulók ingyenes tankönyvellátási kötelezettségének az állam a magyar és a német nyelvű iskolák esetében eleget tesz. - Azonban magyar középiskolába jelenleg kb. 25 000 tanuló jár Romániában, azaz IX-XII.-ben évfolyamonként kb. 6250. A középiskolás osztályok kb. 15 profillal működnek, ahová tankönyvet kellene juttatni. Ez ráfizetést jelent a kiadóknak, ezért nem vállalják. Egy román nyelvű tankönyv 50 000 lejbe kerül, a néhány száz példányban megjelenő magyar tankönyv ára 500 000 lej lenne. Az állam csak úgy tehetne eleget annak a kötelezettségének, hogy a középiskolákban is biztosítja az oktatáshoz szükséges tankönyveket, ha hozzáférhető árú könyvet rendelne meg, vagyis támogatná a középiskolák számára készülő, ráfizetéses magyar nyelvű tankönyveket. Az állam azonban ezt nem teszi meg. 1993 óta beadványokat adtak be ez ügyben, de eredménytelenül. Az új kormányhoz intézett első beadványban szintén ezt kérték, jelezték, hogy a magyar és a német kisebbség nem rendelkezik középiskolai tankönyvekkel. A kormány válasza: nincs pénz arra, hogy többszörös áron biztosítson nemzetiségi tankönyvet. /Simó Erzsébet: Tanulj, gyermek, na de miből. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./
2001. november 6.
Dicsőszentmártonban a Magyar Kulturális Napok megnyitó ünnepsége fagyos légkörben zajlott, hideg volt ugyanis a terem. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket. Az ünnepséget a város szülötte, a Németországban élő Kóródy István klarinétművész, az alapítvány tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A Pro Urbe - Santo Martini Gloriosa - plakettet, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész munkáját és a kitüntető oklevelet elsőnek Kóródy Istvánnak nyújtották át. A kitüntettek között volt Bényi Árpád debreceni festőművész és dr. Mihály János sebészfőorvos. A jéghideg teremben gyér közönség előtt zajlott a Kis-Küküllő menti magyar műkedvelők fellépése, köztük volt a szászcsávási Rajkó együttes és a Jámbor István vezette (ugyancsak szászcsávási) híres cigányzenekar, a vámosgálfalvi Frisskarézó gyermektánccsoport, a küküllődombói Tulipánfa ifi csoport és a magyarkirályfalviak ifjú és felnőtt párokból álló hagyományőrző tánccsoportja. /Bölöni Domokos: Pro Urbe. Mélyhűtött díjak a Művelődési Házban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2001. november 6.
Dicsőszentmártonban, a Magyar Házban Nagy Miklós Kund, a Népújság helyettes főszerkesztője nyitotta meg a környék két szülötte, Hunyadi László szobrász és Kántor Zita textilművész kiállítását. A szobrász ezúttal nagy magyarokat megjelenítő plaketteket, rézdomborításokat mutatott be /Bethlen Gábor, Rákóczi, Bolyai János, Márton Áron püspök, Sipos Domokos, Horváth István, Makkai Sándor, Tamási Áron és Balázs Ferenc/. Nagy Miklós Kund elmondta, hogy Hunyadi Lászlóval közösen megörökítettek a helikoni írók közül ötvenötből ez ideig huszonnégyet. A megnyitón Kóródy István klarinétművész a város szülötte, Csíky Boldizsár Claro solitario című új művéből adott ízelítőt, melynek két hét múlva lesz a bemutatója Budapesten, majd Orbán György Balladáját játszotta. /b.d.[Bölöni Domokos]: Tárlatnyitó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2001. november 6.
Az Erdélyi Gyopár (az EKE lapja) idei 4-es száma az Erdélyi Szigethegységgel foglalkozott. A lap felelevenítette a Székelyjó faluban zajlott X. Országos EKE-Vándortábor eseményeit. A folyóirat mostani száma Sopronnal, a Hűség Városával ismertetett meg. /László Ferenc: Az Erdélyi Szigethegységtől Sopronig Az Erdélyi Gyopár 4-es száma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. november 6.
Erdélyi Halottak Napja elnevezéssel istentiszteletet és gyászmisét tartottak nov. 1-jén, mindenszentek napján az Erdélyi Gyülekezet budapesti központjában, a Reménység Szigetén. A gyülekezet, amely egyházjogilag a romániai Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozik, immár harmadik alkalommal rendezett a halottak napjához kapcsolódóan gyertyagyújtással egybekötött megemlékezést a Magyarországon élő, de határon túli származású magyar hívők számára. A szabadtéri eseményen Hermán János református lelkész, a királyhágómelléki egyházkerület tanácsosa és Czirják Árpád gyulafehérvári érseki helynök emlékezett az elhunytakra. /Erdélyi Halottak Napja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 6.
Több hónapos, kényszerű, szünet után, újra megjelent a Lugosi Hírmondó időszakos, regionális kiadvány 7. száma, köszönhetően az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány anyagi hozzájárulásának. /(Király Zoltán): Lugosi Hírmondó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 6.
Ungváron bemutatták Ivan Korol, az Ungvári Informatikai, Közgazdasági és Jogtudományi Állami Főiskola professzorának Az 1956-os magyar forradalom című könyvét. A szerző élesen elítélte az egykori Szovjetunió tudományos közéletében gyakorlatilag a 90-es évek elejéig megjelent, kommunista ideológiával átitatott tanulmányokat. A könyv jó szolgálatot tehet az ukrán és magyar nép közötti kölcsönös bizalom erősítése terén. Korol professzor saját kutatásaira támaszkodva külön részben foglalkozik azzal, hogy milyen szerepet játszott az ungvári börtön a magyar forradalom leverése utáni megtorlásban. A kárpátaljai fegyintézetben ugyanis több mint félezer magyar forradalmárt tartottak fogva 1956. november 4-e után. /(Varga Béla / MTI): Új szellemű, 1956-ról írt könyv bemutatója Ungváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 7.
Nov.7-én újabb egyeztetésre kerül sor az RMDSZ, a magyar történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői között a státustörvény alkalmazásáról. Az RMDSZ elképzelései szerint a területi koordinációs irodákra hárulna a törvény alkalmazása. A helyi irodák munkatársaira vonatkozó személyi kérdésekben a területi elnökök javaslatát kötelezően el kell fogadni, felmentésükről azonban az ügyvezető elnök dönt. Az RMDSZ-vezetőkből, egyházi és civil szervezeti képviselőkből álló védnöki testület feladata az igénylési folyamatra vonatkozó elvi álláspontok kidolgozásában, illetve a végrehajtásra vonatkozó beszámolók meghallgatásában merülne ki. /Újabb RMDSZ-egyház-civil szervezetek egyeztetés a státustörvény végrehajtásáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. november 7.
Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Adrian Nastase kormányfő bejelentette: a román kormány az elkövetkezőkben törvénytervezetet nyújt be, amelynek célja betiltani mindazokat a szimbólumokat és megmozdulásokat, amelyek háborús bűnösök nevéhez kapcsolódnak. Román sajtókommentárok szerint a kormányfő indítványa elsősorban a háborús bűnösként kivégzett Ion Antonescu román marsall, egykori fasiszta politikus ellen irányult. Mint ismeretes, az ország számos városában neveztek el utcát Antonescuról (többek között Kolozsváron is), illetve helyeztek el emlékplakettet vagy szobrot a marsall tiszteletére. Nastase kijelentése nagy port kavart a román belpolitikában. A kormányfő indítványa nagy ellenállásba ütközött saját pártján belül is. A néhai Antonescu marsall szimpatizánsai körébe tartozik Sergiu Nicolaescu szenátor is, aki a fasiszta politikus utolsó napjairól filmet is forgatott. Emlékezetes, hogy a román hadsereg volt vezérkari főnökét, Mircea Chelaru tábornokot tartalékba helyezték azt követően, hogy részt vett a Nagy-Románia Párt (NRP) védnöksége alatt szervezett emlékünnepségen, amelynek keretében új Antonescu marsall mellszobrot lepleztek le. Adrian Paunescu a kormányfő indítványára reagálva, Antonescu-perének újratárgyalását kérte. "Ki állapította meg, hogy Ion Antonescu háborús bűnös?" - tette fel a kérdést Paunescu a szenátus plénuma előtt. A Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a szenátus alelnöke utasította el Nastase bejelentését. Buzatu történészként már több mint fél tucat könyvet írt a második világháború után háborús bűnösként elítélt és kivégzett román marsallról, akit "nagy hazafinak és kiváló katonának" tart. A Demokrata Párt parlamenti frakciója szerint a kormányfő kezdeményezése teljes mértékben megfelel az alkotmánynak. Ugyanakkor bírálta azt, hogy Nastase kormányfő "egyoldalúan és attól függően kezeli ezt a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik". A Nemzeti Liberális Párt "konjunkturális nyilatkozatként" értékelte Nastase bejelentését. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ képviselője viszont üdvözölte Adrian Nastase bejelentését és reményét fejezte ki, hogy az nem marad puszta nyilatkozat, mint eddig történt. Dr. Csucsuja István egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese kifejtette: Ion Antonescut és az ugyancsak Antonescu névre hallgató külügyminiszterét 1944. augusztus 23-án tartóztatták le és a kommunisták őrizetébe adták őket. Szeptember 1-jén Antonescut átadták a szovjeteknek, akik a Szovjetunióba szállították és a háború végéig valószínűleg kihallgatták. Utána visszahozták Romániába és a Népbíróság elé állították. A vádban elsősorban azt emelték ki, hogy Antonescu agressziót hajtott végre a Szovjetunió ellen. Itt szerepeltek azok a bűnök, amelyeket Besszarábiában és főleg Transznisztriában követtek el. Még a németek is megdöbbentek azon, hogy ott milyen vérengzések voltak. Ezeknek kétségtelenül megvoltak a maguk felelősei, többek között George Alexianu, Transznisztria kormányzója és Piky Vasiliu, akiket el is ítéltek, majd kivégezték őket. Velük együtt végezték ki Ion Antonescut és külügyminiszterét is 1946. június 1-én, miután a Népbíróság népellenes háborús bűnökért halálra ítélte őket. Goldner Gábor egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke Nastase kezdeményezésével kapcsolatban kifejtette: Üdvözöljük a kormányfő javaslatát. Reméljük, hogy lesz is belőle valami. Bízunk abban, hogy a fasiszta szimbólumok használata teljesen kiiktatódik és mi, zsidók aránylag nyugton élhetünk majd bárhol a világon - mondotta Goldner Gábor. /Papp Annamária: Ismét fellángolt az Antonescu vita. Botrányt váltott ki Nastase javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ A kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok egyaránt elutasítóan fogadták Adrian Nastase miniszterelnök bejelentését, miszerint a kormány törvénytervezetet kíván alkotni a háborús bűnösök nyilvános kultuszának betiltásáról - jelezte a román sajtó. A kormánypárt /Szociáldemokrata Párt - PSD/ nacionalista szárnyának vezéralakja, Adrian Paunescu szenátor a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt, aki "életével fizetett életének azért a részéért, ami belőle elítélendő volt". Az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. Gheorghe Funar, a PRM főtitkára kijelentette: "szó sem lehet arról, hogy Antonescut háborús bűnösnek nyilvánítsák". Mint mondta, kolozsvári polgármesterként hallani sem akar a kolozsvári Antonescu utca nevének megváltoztatásáról, illetve arról, hogy ne állítsanak szobrot a városban Antonescunak. /A kormányfő darázsfészekbe nyúlt. Berzenkednek Antonescu hívei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./
2001. november 7.
Nincs összefüggés a költségvetési vita és Corneliu Vadim Tudor szenátor mentelmi jogának felfüggesztése között - jelentette ki tegnap Cosmin Gusa. A kormánypárt főtitkára cáfolta, hogy a mentelmi jog megvonása parlamenti vitájának késleltetése szándékos lenne. /Nem számít az NRP támogatására a kormánypárt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. november 7.
Parasztpárti küldöttséget fogadott nov. 6-án Bukarestben Markó Béla RMDSZ-elnök. A találkozón, amelyet a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kezdeményezett, Victor Ciorbea elnök, Constantin Dudu Ionescu főtitkár, Ion Caramitru és Radu Sarbu alelnökök vettek részt. A megbeszélés tárgya a romániai belpolitikai helyzet, az ország európai és euró-atlanti integrációja volt, valamint a KDNPP és az RMDSZ együttműködése itthon és az Európai Néppárt keretében. Megegyeztek abban, hogy a két párt között szorosabbá kellene tenni az együttműködést, és gyakoribbakká az ilyen jellegű konzultációkat. /Markó Béla a parasztpárt vezetőségét fogadta. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. november 7.
A Romániai Magyar Szó október 24-i számában dr. Ágoston Albert (Mi is a tiszteletbeliség?) leszögezte, hogy Tőkés László püspök úrnak nincs szüksége tiszteletbeli címekre. Izsák Balázs vitába szállt ezzel az érveléssel, azzal sem értett egyet, hogy nem lehetett volna többet elérni, mint amit az RMDSZ elért. A romániai magyarság nyilvántartásának, a magyar nemzetiségi kataszternek az elkészítésénél hiányzott a politikai akarat az RMDSZ vezetése részéről. Románia számos, a kisebbségi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalását nem teljesítette, de az RMDSZ egyszer sem élt a kisebbségvédelem nemzetközi jogi eszközével. Izsák Balázs felsorolta, mit nem kellett volna megtenni. Nem kellett volna a neptuni tárgyalásokat folytatni, nem kellett volna Szőcs Géza-ügyet kreálni, nem kellett volna azt kérni Horn Gyulától, Ciorbea miniszterelnök felé közvetítse: lemondunk arról, hogy az állami magyar egyetem Kolozsváron legyen. Nem kellett elmarasztalni Tőkés Lászlót. /Izsák Balázs: A tiszteletbeli elnök és az értékek tisztelete, avagy vitairat a szavak tisztaságáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 7.
A magyar nyelvű tankönyvek drágábbak ugyan, de a szakminisztériumnak kell biztosítania azokat. Ecaterina Andronescu oktatásért felelős miniszter asszony szerint nem kell vétkest keresni a magyar nyelvű alternatív tankönyvek hiánya miatt. A miniszter asszony beismeri ugyan, hogy a magyar nyelven nyomtatott tankönyvek száma kevés, ezért jóval többe kerül a kiadatása, amihez nem áll mindig rendelkezésre a szükséges anyagi háttér. A tankönyv árától függetlenül azonban az Oktatási és Kutatási Minisztériumnak biztosítania kellene a kisebbségek részére is a tankönyveket. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a pedagógusok az anyaországból behozott könyveket is felhasználnak a tanításban (akárcsak segédeszközként is), amit a miniszter asszony elfogadhatónak tart. Korábban Nastase miniszterelnök hadjáratot indított az "importált" tankönyvek ellen, és leváltással fenyegette azt az iskolaigazgatót, aki az általa vezetett intézményben efféléket megenged. A szakminisztérium ígéretet tett arra, hogy biztosítani fogja a szükséges tankönyveket a magyar tagozatos diákoknak. Ennek érdekében egy vegyes bizottságot hoznak létre, melyet a kisebbségi oktatás problémáinak megoldásával bíznak meg. /(anikó): Bizottság a kisebbségi oktatás kérdéseinek megoldására. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./
2001. november 7.
A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudomány Napja alkalmából nov. 5-én tartotta 169. közgyűlését. Elnöki megnyitójában Glatz Ferenc többek között kitért arra, hogy az akadémiai köztestületi tagságot 1997-ben kiterjesztették az országhatáron túl élő tudósokra is. Az MTA az elkövetkezendőkben az egyházi intézmények számára is közzé teszi a köztestületi tagságba való felvétel lehetőségét és feltételeit. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűléséhez kapcsolódva nov. 6-án a tudóstestület külföldön élő, ám magukat magyarnak valló, úgynevezett külső tagjai tanácskoznak. A Hollandiából érkezett Kibédi Varga Áron író, irodalomtörténész az erdélyi és a magyarországi (magyar-magyar) kapcsolatokról értekezik. Faragó József /Kolozsvár/ folklorista "A moldvai csángó népi kultúrától a magyar nemzeti kultúráig" címmel tartja meg expozéját. Az előadások sorában az Amerikai Egyesült Államokból hazalátogató Demény Pál azt vizsgálja, milyen lesz Magyarország demográfiai helyzete és népesedési perspektívája a kibővített Európai Unióban. Halasi Kun György hidrogeológus, térképész, mérnök az észak-amerikai magyar nyelvű oktatás múltjáról és jövőjéről beszél a fórumon. /A Magyar Tudomány Napja. Közgyűlést tartott az MTA. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2001. november 7.
Értékes kiadvány a Csíkszeredai Panoráma című, havi ingyenes programmagazin. Olvasható benne a Sapientia EMTE dékánjával készült beszélgetés. Gazdag a Teátrum rovat. A budapesti Térszínház vendégjátékának műsora mellett a Csíki Játékszín műsortervét is közzéteszik. /Cs. Kovács Katalin: Panoráma, de milyen... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2001. november 7.
A kaplonyi Teleház kiadásában megjelent a Kaplonyi Krónika közérdekű családi lap első száma. Az egyelőre havilapként megjelenő faluújság szerkesztőinek (Tempfli Attila és Heinrich Karolina) célja, hogy információkkal lássák el a lakosokat. /E. Gy.: Megjelent a Kaplonyi Krónika. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./
2001. november 7.
A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma huszonegyedszer adományozta oda a Bethlen Gábor és a Tamási Áron Díjat, illetve a Márton Áron Emlékérmet nov. 5-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A kuratórium döntése alapján 2001-ben Bethlen Gábor Díjban részesült Kanyar József történész, Lezsák Sándor költő és a kárpátaljai Vári Fábián László költő. Márton Áron Emlékérmet kapott Horváth Arany kolozsvári író, a Melbourne-i Magyar Központ és a Budapesti Vármegye Galéria. Tamási Áron Díjban részesült Nagy Pál erdélyi irodalomtörténész. - A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. Az ünnepségen jelen voltak a magyarországi és a szomszédos magyarlakta országok jeles értelmiségei és művészei. /A Bethlen Gábor Alapítvány díjainak átadása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. november 7.
A Hargita megyei főtanfelügyelői állás betöltésére kiírt pályázat nyertese Kálmán Ungvári Zsófia volt helyettes főtanfelügyelő, illetve megbízott főtanfelügyelő lett. /Kálmán Ungvári Zsófia a főtanfelügyelő. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 7./
